Ellenőr, 1871. május (3. évfolyam, 227-256. szám)
1871-05-05 / 231. szám
Előfizetési Árak: Egész imm • 20 ft — kr. Évnegyedre i 5 ft. — kr. Félévre , • . 10 . — „ Egy hónapra . 1 a 80 . Egyes szám Ara 10 krajczár. Szerkesztési Iroda, Pestem, bálványutcza 4. szám, 1. emelet* Semmit nm közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem ▼illalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reklamátiók Légrády testvérek irodájába (9 us utcza 94. n.) intézendők. 231. szám Péntek, május 5. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri ! A nyilt tér egy petit sora 30 kt beigtatásáért . . . . 10 kr. 1 Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsaa-utosa 14. mu&nx. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr" kiadóhivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest , sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. III. évfolyam. Pest, máj. 4. Napról napra szebb dolgokat hallunk. Kormányunk politikája termi a gyönyörű gyümölcsöket. Tegnapelőtt a pénzügyminiszter nyilatkoztatta ki, hogy a fiumei kikötő kiépítését el kell halasztani, mert nincs rá pénz; tegnap pedig, mint mai lapunk jelente, a Bécsben időző gróf Andrásy Gyula egy kormányelnöki távirat által értesítő Horvát igazságügyminisztert, hogy a bírósági szervezetről szóló törvényjavaslatot, költséges volta miatt — nem fogadhatja el. Most bizonyul be, amit eddig a kormány folyton tagadott, hogy financziális állapotunk már annyira rosz, miszerint legégetőbb belreformunk keresztülvitelét sem vagyunk képesek teljesíteni. Nem akarunk most arról beszélni, hogy a bírósági szervezet, akként, amint azt az igazságügyminiszter javasolja, megfelel-e az igényeknek, csak azt az eszeveszett eljárást említjük fel, mely ez alkalommal a kormány részéről követtetik. Előterjesztenek egy törvényjavaslatot, tanácskoznak felette hetekig, hónapokig, aztán azt mondják nem fogadható el, mert nagy költséggel jár. Hát nem tudtak eziránt már régen, mielőtt előterjesztetett volna, tisztába jönni? Hát csak úgy találomra nyújtja be egyik másik miniszter javaslatát anélkül, hogy annak budgetje is megállapítatnék és a budget — hozzájárulás végett — az egész minisztériummal közöltetnék ? Mikép történhetik meg az egy minisztériumnál, ha abban a minisztériumban csak egy parányi rend van, hogy egyik tagja előterjeszti a javaslatot és egy másik tagja ellene nyilatkozik annak akkor, mikor az a javaslat a tanácskozásoknak már már utolsó stádiumában van. Ez jelenti azt, hogy a minisztériumban tökéletes az egyetértés ? Így akarja a kormány az időt kímélni, melynek vesztegetésével egyre vádoltatik az ellenzék? Ez a kormány gazdálkodása, oly javaslatokkal rabolni el a képviselők idejét, s fárasztani munkásságát, melyeket mint haszonvehetleneket, a hosszú vitatkozások után félre vet ? Messze földet be kellene járnunk, míg ily minden előre való megfontolás nélküli eljárást, ily hebehurgyán cselekvő minisztériumot találnánk. Ma, midőn a javaslat tárgyaltatott, egyetlen minisztert sem láttunk a házban. Mintha csak mindnyájan megfutottak volna azon szánandóan nyomorúságos helyzet elől, melyet kigyelejűségekkel teremtettek maguknak. Sajnálatos dolog ez nagyon, mert hazánknak, jelenlegi komoly helyzetében, komolyabb férfiakra volna szüksége. Azt látjuk ezekből, hogy a kormánynak semmi rendszeres terve a belügyi reformok létesítése iránt, és mert ez nincs, úgy látszik, ez a kormány nem is bír érzékkel, fogékonysággal hazánk igazi bajai iránt. Országgyűlésen és sajtóban a kormányemberek tele torokkal kiabálták, hogy az ország oly virágzó állapotban van, minőben eddig sohasem volt és csak midőn a törvénykezés hiányosságán, tehát a legégetőbb szükségen, kellene segíteni, azt viszonozzák : nincs rá pénz. Hasonlólag a tékozló apához, ki éveken át hitegette, ámította családját, s midőn egyik szép reggelen a család tagjai kenyeret kérnek, azt a feleletet veszik: nincs pénz. Négy esztendeje, hogy kormányunk kezébe vette az ország ügyeit s e négy esztendő alatt financziális tekintetben anynyira tönkre tette — ezen négy év előtt még adósság nélkül álló országot, hogy ma már a törvénykezés reformálására sem vagyunk képesek néhány millió forintot kiadni. Egyes emberek gazdagodtak és gazdagodnak folyton az állam vagyonán ; egy csapat miniszteri hivatalnok három-négy hivatallal, 10—15 ezer forint fizetéssel — mintha csak most érkezett volna el minden bitang számára a zsákmányolás szüretje — ocsmány pióczaként szívja a nemzet vagyonát, míg oly intézkedésekre, melyeknek egész ország polgársága megérezné jótékonyságát, oly intézkedésekre nincsen pénz. Szegény haza! Csávolszky Lajos. Felhívás. Kit egy előbbi esküdtszék nem talált vétkesnek azért, hogy történetírói feladatának hazafias teljesítésében feljegyezte a közérzelem jeleit és nyilatkozatait Biró Mihály úr ellenében is. Páró Orbán Balázs ma, május 4-dikén, egy második esküdtszék által vétkesnek jelentetett ki s ötszáz forintnyi bírságra ítéltetett. Báró Orbán Balázs nem szorult semmi erkölcsi rehabilitátióra a közönség részéről sem, de anyagilag nyilvánulhat irányában a rokonérzet és becsülés. Felhívom tehát e lap olvasóit, írjuk alá azon ötszáz forintot, melynek lefizetésére ítéltetett. Csernátony. Az Ellenőr aláírása .... 50 forint. Beliczey István...............................5 „ Szilády Áron .............................5 „ Mocsáry Lajos . ...........................5 „ A bánya-törvényjavaslat átvizsgálására összehívott bizottság 3-ik ülésén a javaslatnak a „kutatásról“ szóló II. fejezete jött tárgyalás alá. A tárgyalás elején mindjárt azon fő elvi kérdés támadt, vájjon fentartandók-e a kizárólagos kutatási körök, a jelenlegi szabadkutatások vagy nem ? Minthogy az ásványtelep műrevalóságának igazolása elejtetett s egyrészt a lesben álló versengéseknek, — melyek például a Miksa bányatörvény érvénye alatt helyt foglaltak — eleje vétetni szándékoltatott; másrészt pedig okvetlen szükségesnek találtatott a kutatási munkát addig, míg a kutató szabad ásványra akad, úgy a kőszénnél, mint más, kivált nagyobb mélységben levő, tehát csak hosszabb kutatási munka után feltárható ásványtelepeknél más versenyző, vagy leselkedő ellen védeni, tehát a bizottság a zárt kutatmányok megtartása mellett nyilatkozott. Ezen elvi kérdés""eldöntése után, tárgyalás alá kerültek egymásután a 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. és 15. §-ok 5 kiegészítést és helyreigazítást a 8-ik § nyert annyiban, mennyiben a kutatási munkálatok határozottan a felszínre és földalattra kiterjedőknek mondattak s az a) pont alatt tiltott helyek sorából a kerített kertek és vadaskertek, tekintettel a későbbi 10. § tartalmára, kihagyattak, melynél fogva a kutatványos a kutatási munkálat megkezdése előtt az érdekelt földbirtokossal a kárpótlások iránt az egyezkedést megkísérteni köteles. Hosszabb tárgyalást igényelt még a 13. §, mennyiben a távirati úton beérkezett zárt kutatmányi jelentés könnyen támadható hiányaira is figyelemmel kell lenni. E hiányokból származható bajok megelőzése czéljából kijelentetett tehát, hogy táviratozás esetében az eredeti táviratnak a távirdai hivatal által hitelesített másolata nyolc nap alatt beküldendő. Miután végre a 15. § még azzal egészületett ki, hogy a bejelentésnek a bejelentő nevét és lakását is kell tartalmazni, a logikai sorrend tekintetéből a 15. § 12-nek, a 12 § 13-nak s a 13 § 15-nek létetett; a 14 § helyén hagyatván s annak 2-ik kikezdése mint felesleges hitet ültetvén. Páris, april 26. (Saját levelezőnktől.) A tegnapi nap fegyverszünete egy lélektani pillanat volt, melyben a testvérharcz vivői körültekinthettek, hogy lássák 25 napi munkájuk eredményét, s ha meg nem rettentek tőle, roszabbak a gonosztevőnél, ki a gyilkán párolgó vértől megborzad és eldobja. Ha felszámították a rombolást, a halált s arányosították a nyert tér mértékéhez és nem találta mindkét fél, hogy többet veszített, mint nyert; vagy a szám változtatta meg természetét s hazug, vagy nem tudnak számolni. A körerődön kívül majd minden ház megrongálva, a fedezetlenek összelyuggatva, sok leégve. Képzelhető mikor benn Párisban magán az arc-de-Triompheon több harmincznál a seb. A járdára kétfelől nem lehet lépni, mintha üveg eső halott volna, úgy tele van csillogó darabkákkal. Az ablakoknak csak keretje van meg. A falak egyik házból a másba áttörvék, másutt lőrések vannak ütve. Drága bútorok összetörtén félig megégetten s felhalmozva egy kaput zárnak el, egy matracz tetején barátságosan szék s asztallábak ölelkeznek, oldalt szépen lefektetett ruhatartók , federatiójukból elszakított szekrényfiókok, üres keblű pincze tokokra a párnák, derékaljak röppenő tollával vegyes zománcra borul. Röviden Neuilly minden egyes háza az invalidus bútorok egy-egy palotája. A torlaszok, melyektől a mostani harezvonal Páris felől határlódik: Rue Vallier, — Victor Noir, — de Chéry — Borghése utakon és a rondpoint d’Inkermannon emelkednek s kövezetből, téglából, igen csekély földdel vannak csak úgy összedobálva; magasságuk a fél ölet csak az utolsónál haladva meg. Az első sor torlasz mögött második, Sablonvilleben harmadik is van építve. Neuilly parkjának egy pár háza, az avenue de grande armée jobb, északi sora a párisiak kezében van. Az említettek torlaszokkal szemben százölnyire a versaillesiaké fekszenek. A rue des Huissiers torlasza előtt tíz lépést (ennyire vannak mindenütt az őrök felállítva) a 45-ik sorezred őre sétál, ezen ezred volt Biseb híres helyőrsége. Neuillyből valóságos népvándorlás kerekedik föl, csak a számos karavánhoz nincs elegendő szekér, bár a commune mindent megtesz, de a lakosok bútoraikat, ruhájukat mind meg szeretnék menteni. A bérkocsik fedelére kötnek vánkost, matraczot, oldalt láttam lógni negyed szalonnát, melyet a kocsiba tömött ruhaneműhez nem pakolhatok. A tulajdonos többnyire gyalog megy, helyét vagyonának engedi át, sőt mint egy kis babát visz karján egy álló órát. Hova költöznek? Az utczára egy barátságos kapu alá, míg a commune a háziurak számos kibérletien, vagy lakatlan szobáit számukra requirálja. Mindenki menekül, csak az apáczák maradnak. Inkább a pinczébe költöznek, mintsem Párisba jöjjenek, annyira félnek az „Univers"-ben festett, persze a „Magyar Állam“ élénk színeivel festett brutalitásoktól. Növendékeiket rendeletre a commune Párisba egy más zárdába költöztette s gondozásukat is magára vállalta. A mairie oldalán egy írott napló van felragasztva, melyben nap és óra jelezve van , mikor csapott le golyó és mit mi vett. A mairie egy tagja újságolta, hogy a lefolyt 24 nap alatt 955 kiló kenyeret osztottak ki. A uiairie kórodája 101 sebesültet és 40 halottat szedett össze, ez a békebiróság helyiségében van elszállásolva; gonosz találkozása a véletlennek, különösen ha az orvos az örökbéke ligának buzgó tagja. A rue Perronetben van Dombrowszky főhadiszállása, kit nem bírtam még látni. Ugyanezen utcza egyik kertjében egy oda menekült zongora kíséretében vagy tizenöt vigadó nemzetőr rekedt torka igyekezett dalolni: Mourir pour la patrie-t. Visszajövet a porté Maillotnak vettem utam, melyet azonban ma nem nyitottak meg, mivel szét roncsolt padkái és elővédve közé torlaszt csináltak. A porté des Teruesnél kellemetlenségem volt; egy nemzetőrnek az az ideája jött, hogy én hordjak földdel töltött zsákot, meg járda követ a torlaszra, mit én megtagadtam, mire többen összeszaladtak és kényszeríteni akartak, már biztatták is egymást, hogy adjanak egy ökölcsapást, akkor majd megmozdulok. Én végig mértem őket s jónak látták haditanácsot tartva, mivel angolnak nézek ki, a kapitányhoz kisérni szurony között. A kapitány odamódosítja a dolgot, hogy csak egy zsák földet, egy darab követ vigyek. Én hivatkozom külföldiségemre s megtagadom. Az ezredeshez kisérnek. A kapitánynak nevét kérdem. Miért? kérdi. Mert ha bántani fognak, tudjam kin követeljék a követség által elégtételt. A kapitány megszeppen, az ezredessel beszél, az ezredes kijelenti, hogy embereinek joguk van mindenkit munkára kényszeríteni, azonban én most elmehetek. Ilyesmikből megítélhetik, hogy útlevél daczára is mily biztonságban vagyunk. Még egyszer visszanéztem Neuillyre, hová jó volna a versaillesi államférfiaknak is elmenni,hogy essenek gondolkodóba a romok felett. Dufaure bizonyosan nem adta volna ki újabb rendeletét, mely még a kibékítés agitációját is elnyomja. Páris törpe Máriusai voltak a romok közt s arczaikról Béranger következő sorainak prózáját olvastam le : Paix an travail! paix au sol qu’il féconde ! Que par 1’ amour les homines soient unis. Plus prés des cieux qu’ils replacent le monde : Que Dieu nous dise : Enfants je vous bénis. U. Gr. Hi£ A miniszteri hivatalnokok kapzsisága a többrendbeli hivatalok és képviselői mandátumok után már oly nagy mérvet ölt, hogy az illetőknek eme telhetetlensége a jobboldali sajtót is kihozza türelméből. A „Reform“ azon alkalomból, hogy Csemeghy Károly igazságügyminiszteri tanácsos Aradon megbukott, a következőket írja: Hozzájárult-e a bukáshoz az, hogy Csemeghy miniszteri hivatalnok ? Nem akarjuk eldönteni de nem tartjuk valószíűttenek. Az inkompatibilitás kérdésében mi mindig — ha szabad úgy mondanunk — liberális álláspontot foglaltunk el kiválóképen két okból. Egyik az, hogy a választók szabadságát ebben se korlátozzuk; a másik pedig az, hogy egy ország, mely egyátalán nem nagy, melynek a mellett intelligencziája még a lakosságnak számával sincsen helyes arányban, igen könynyen kimeríti használható szellemi erejét. Kicsi háztartásban a háziasszony sem mindig feleség, hanem a nap más más óráiban különféle teendőket végez. Most szobalány, majd szakácsné, majd dajka és a többi, így van a kisebb gazdaságban, így a kisebb államháztartásban, melynek ép oly teljes gépezete van, mint a nagyobbnak. Ha ily ország óriási erőt nem fejt ki, rövid idő alatt az inkompatibilitáson sok rést kell törnie, vagy intézményei elselejtesednek, mert hivatalnokai, képviselői, bírái megválasztásában a középszerűn is alatt maradó minőséggel kell megelégednie. Kérdés, kimerítettük mni is már annyira szellemi tőkénket, hogy minden megüresedő képviselői állomásra hivatalnokot kandidálunk ? Nem mintha a hivatalnokok függetlenségét eo ipso kétségbe akarnék vonni, de minden jóban is van mérték s a hivatalnokok száma máris annyi a képviselőházban, hogy ideje volna, ha hivatalnokaink féket vetnének ambícziójukra. Ha a minisztériumnak s a pártnak is szívén fekszik, hogy parlamenti kapacitások bejussanak a képviselőházba, az ellen józanul kifogást nem lehet tenni; mi sem teszünk, de a szakkapacitások a minisztériumokban s általuk a képviselőház bizottságaiban is érvényesíthetik tehetségüket, sőt magában a házban is, s ezeket is borára-derűre megválasztatni akarni, jogosultnak tünteti fel az ellenzék azon vádját, hogy a minisztérium csak biztos szavazatokat akar gyűjteni. Nem tettük feladatunkká ezúttal kimeríteni e tárgyat, de az alkalmat nem akartuk elszalasztani komoly figyelmeztetés nélkül. Ép a napokban választatott meg Nyiry Jósa miniszteri tanácsos is, pedig bizonyára sem ő a képviselőségre, sem minisztériuma , sem a képviselőház ő reá nem szorult s az újbányai kerület sem. — Nyiry Jósáról a „Magyar Újság“ is megemlékezik és írja: Nyiry Józsa tehát csakugyan megválasztatott Új-Bányán mint előreláttuk és ma már az országházban is jelen volt. Mint halljuk, tiltakozni akar az iránt, hogy a múltkor nem jól számláltuk el hivatalos minőségeit. A méltósága ugyanis nem csak miniszteri tanácsos és kormánybiztos a kassa-oderbergi vautnál, hanem kormánybiztos egyszersmind az alföldi vasútnál. És most képviselő is. (Összesen mintegy 12 ezer forint fizetéssel.) Ezen mulasztást egész készséggel helyreigazítjuk, hogy a nagy közönség lássa Nyiry Józsa urnak mennyi felé ágazik tevékenysége. Az ilyféle újabb felfedezések csak fokozván bámulatunkat aziránt, hogy mikép talál Nyiry Józsa ur időt mindezen hivataloknak lelkiismeretesen megfelelni és még képviselői teendőit is teljesíthetni. Tiltakozás. A „Hon“ 102-ik száma egy czikket hoz: „Ki legyen hát bácsmegyei főispán“ czim alatt, melyben e fontos állásra Lénárd Máté szabadkai polgármester ajánltatik. — Mi ama felszólalásnak legkisebb horderőt sem tulajdonítunk; mert az a szokásos és éretlen phrasisokon kívül, melyekkel Lénárd Máté magasztalólag — úgyszólván a nevetségig elhalmoztatik, semmi által sincs indokolva, mely a kormányt ezen valóban szerencsétlen rlasztásra terelné , azért cáfolatába nem is bocsátkozunk. De másrészt csodálkozásunkat fejezzük ki a felett, hogy a „Hon“ t. szerkesztősége már többször fogadott el irányadó manifestatiokat olyan „s tu d e n s“-féle egyénektől, kik korlátolt ismeretüknél fogva, sem hivatva, sem képesítve limesének, hogy egy megye közönségének közérzületét tolmácsolják, s annál kevésbbé hivatvák, hogy annak nevében beszéljenek. Miért is a közvételziDj félrevezetésére irányzott ilyetén eljárás ellen ünnepélyesen tiltakozunk. Talán még nem jutunk oda, hogy Szabadka elkopott keztyűjét mi vegyük föl. Bácsmegye több képviselője. Külföldi szemle. Pest, május 4. Páris előtt szakadatlanul foly a harc 7. Daczára a kormánycsapatok által tanúsított legmegfeszítettebb erősödéseknek, a helyzet lényegesen nem változott a harcztéren. Az esemének bizonyítják, hogy a versaillesi kormány által közzétett jelentéseknek nem lehet hitelt adni. Az Issy erőd nem foglaltatott el mai napig sem, sőt a felkelők visszafoglalták azon sánczokat, melyek ápril 29-dikén a kormánycsapatok kezei közé jutottak. A commune jelentései szerint a felkelők az issy-i kastély és parkból is kiverték a kormány katonaságát. E hir igen valószínűnek látszik, mert míg az Issy erőd a felkelők birtokában van, addig az issy-i parkot és kastélyt nem lehet huzamosabb ideig megtartani. Az erőd ágyúi teljesen uralkodnak a kastély és park fölött. 2-dikán este rendkívül heves ágyutűz folyt Issy-erőd körül. Számos nemzetőr állítólag lehangolva és bátortalanul tért vissza Párisba. A commune nagy erőfeszítéseket tesz, hogy az Issy-erődöt tovább is védelmezhesse. Nagy földsánczok építtetnek, a város és az erőd között. Végső esetben azonban a felkelők el vannak határozva légbe röpíteni az erődöt s azért aláaknázták azt. Délután érkezett táviratok szerint a commune elhatározá, hogy a városon kívüli hadállásokat el fogják hagyni a felkelők, kik ezentúl a második védelmi vonal védelmére fognak szorítkozni. E hírt oly megjegyzéssel közöljük, hogy eddigelé semmi sem indokolja ez elhatározást. Várjuk, míg e hir más oldalról bizonyíttatni fog. A clamarti pályaudvar tényleg elfoglaltatott a kormánycsapatok által. Úgy látszik, hogy a felkelők meglepettek ez éjjeli támadás alkalmával. A harcz rendkívül makacs volt és jobbadára szuronynyal folyt. A versaillesi csapatok — a Times egyik sürgönye szerint — bekerítették a felkelőket a pályaudvarban és nem kegyelmeztek meg ellenfeleik életének. Háromszáz felkelő leszavatott. Dombrowski tábornok, kiről a versaillesi lapok azt írták, hogy táborkarával együtt elfogatott, jelenleg Asniéres- ban van, hol a védelmet intézi. E hit annyiban is érdekes, mennyiben bizonyítja, hogy a kormány hadserege még Asniérest sem foglalta el. Kiválóbb összeütközés nem történt május elseje óta Páris előtt. Egyedül a tüzérségi harcz folyik szakadatlanul és most a Montmartre és Batignolles városrészekben is sűrűn lehullnak a versaillesi csapatok gránátjai. Berlinből sürgönyzik, hogy a franczia kormány május elsején 19 millió frankot fizetett, ki a németeknek élelmezési költségek fejében beállót, s azt semmisnek és érvénytelennek tartja. Azt mondja, hogy az érsek érdemli meg a kiátkozást bánásmódja és nézetei miatt. Levele végén Friedrich így szól : „Én húsvétkor Rómában előre megmondom az egyházi állam közelálló bukását, az hamarább bekövetkezett, mint gyanítottam. A püspökök pásztorlevelei, — melyek közül némelyek maguk is annak bukásában az egyház üdvét látták, — nem állítandjak -aximity kavénné csalódtam azonban e pont iránt, és oly kevéssé fogok csalódni abban, ha mondom, hogy a római zsinatnak semmis alakulása is föl fog előbb-utóbb ismertetni. Ama püspökök pásztorlevelei, kik most tagadják azt, amit előbb mondottak és írtak, tartósságra nem támaszkodhatnak. Habár az egyházban egyelőre azt tartják is, hogy a „hatalom a jog előtt jár,“ végre mégis győznie kellene a jognak és igazságnak.“ A commune egyik volt tagja, Ránc különös leleplezéseket tesz közzé a forradalmi községtanács tagjairól. Anélkül, hogy mindenben hitelt tulajdonítanánk Ránc sorainak, közöljük azokat, amennyiben a jelenlegi körülmények között érdekkel bírunk. „A commune-ben — mondja Ránc — két-három kalandor ül. De 1e s clu ze,e vén jakobinus, teljesen el van kábulva a ráesett választás által. (Delescluze köztudomásúlag még május 1-jén elfogatott) Py at Félix beszámítás alá nem eshető állat. (sic!) Van a commune-ben 2—3 socialista, köztük Mason. Ezek értelmes, tisztességes, tanult férfiak. A többi tagok kivétel nélkül a proletariátushoz tartoznak. Tudatlanok, tapasztalatlanok, neveletlenek, azonban makacsul ragaszkodnak hatalmukhoz. A rendőrfőnök egyszerű gamin a quartier latin-ból. Ha vége lesz a szomorú komédiának, oly tények fognak napfényre jönni, melyek rendkívüli megbotránkozást szülenének. E proletár kormány sok időre megbecstelenítette a munkásmozgalmat-“ A brüsseli békeconferentiák igen lanyhán folynak. Ma azt jelentik, hogy Francziaország képviselője Baudin, fölmentését kérte Thiers-től. Baudin állítólag személyes súrlódásba jött Arnim gróffal, a berlini kormány megbízottjával. Münchenből ma egy érdekes levél lényegét hozza a távírda. Friedrich egyetemi tanár és áldozát levele ez, melyben tiltakozik excommunicatiója ellen. A levél a müncheni érsekhez van czímezve, és éles hangon van tartva. Friedrich kijelenti, hogy nem ismeri el az excommuni ORSZÁGGYŰLÉS. Pest, máj. 4. A képviselőház ma folytatta a bírósági törvényjavaslat részletes tárgyalását és tizenhat szakaszra nézve megállapította a szöveget. Élénkebb vitát csak a 8. 15. és 25. §§. támasztottak. Az elsőnél Vécsey a kereskedő ülnöki állomások eltörlését hozta indítványba, mi másfél órai vitatás után az eredeti szerkezet fentartásával dőlt el. Az ülés főmozzanatát a Simonyi Ernő által a 15-ik szakaszhoz benyújtott módosítvány képezte, mely a 25-ös bizottság munkálata ellen irányult. Alább egész terjedelmében közöljük, bevezető beszédének lehetőbb kivonatával együtt, s ilykér fölöslegesnek tartunk minden további magyarázatot. Érdemleges tárgyalásába különben a ház nem bocsátkozott, hanem Deák Ferencz indítványára a megtámadott szakaszt függőben hagyta, hogy a bizottsági munkálattal s az ennek helyébe ajánlott módosítással együtt vegye tanácskozás alá. Fontosabb fenakadás nélkül a 25-ik szakaszig jutva, e szakasz körül már-már sűrűn kezdtek csoportosulni, a szónokok, Győrffy Gyula módosítványt adott be, mely szerint a telekkönyvi vezetést illetőleg ne a kormány rendelje el egyes községek eljárását, hanem utasíttassék az iránt törvényjavaslatot beterjeszteni. E kérdés a holnapi ülésben fog megoldatni. • A képviselőház ülése. Elnök Somssich Pál. Kérvényeket nyújtanak be Beliczey István a békásmegyei gazdasági egyesület részéről a közmunkateher arányosítása iránt és Jókai Mór több terézvárosi polgár részéről a sugárúti kisajátítások tárgyában. Bizottsági jelentés: Szilágyi Virgil a közp. bizottság jelentéseit adja be a határőrvidéki posta és távirda szolgálatra kért póthitel és az Északamerikával kötött konzulsági szerződés iránt. A telepítvényesekről szóló tvjavaslat végleges megszavazása után következik napirenden: Az első folyamodású bíróságok rendezéséről szóló tvjavaslat folytatólagos tárgyalása. — A 8. (tegnapi határozat folytán 7.) §-nál, mely így szól: „A váltó- és kereskedelmi bíróságok hatás- s köréhez tartozó ügyek elintézésénél alkalmazandó kereskedői ülnököket ott, hol a kir. törvényszék székhelyén kereskedelmi és iparkamara van, annak közös ülése és pedig fele részben a kereskedelmi, fele részben az iparos testület tagjai közül, más helyeken a kereskedői testület öntagjaiból, ha pedig a törvényszék székhelyén kereskedői testület sem lenne, a helybeli" bejegyzett kereskedők közül a törvényszék választja. A kereskedői ülnökök számát és bírói működését a kereskedelmi ülnökökre vonatkozó törvények és törvényes szabályok határozzák meg.“ Vécsey Tamás a kereskedelmi ülnököket ellenzi. Ez ülnökök alkalmazása czélszerűtlen és ellenkezik a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvénynyel, melynek 7. §-a igen részletesen meghatározza a bíróban keresendő kellékeket. A kereskedelmi és váltókörökben vannak ugyan olyan egyszerű dolgok, melyek elintézéséhez nem kell különös jogtudomány, de vannak igen fontos és bonyolódott kérdések is, melyek nagyobb mérvű qualificatiót tételeznek fel a bíróban, mint amilyennel a kereskedők legnagyobb része bír. Ellenkezésben van e szakasz ama törvény 3. §-ával is, mely szerint az Ítélő bírákat a király nevezi ki. Igaz, hogy a kereskedelmi ülnök nyelvtanilag nem biró, hanem lényegileg az, s ha egyszer az egész nemzettől megvonatott azon jog, hogy a birákat választhassa, akkor egyes osztályoknak a biró választás joga nem adható meg. Azonfelül ellenkezik e szakasz az idézett törvénynyel, mely kimondja, hogy a biró nem folytathat kereskedést vagy ipar üzletet, nem fogadhat el magánosoktól adományokat, s nem lehet tagja valamely politikai vagy munkásegyletnek stb. Ha a kinevezett biró ekkér van izolálva, miért rendszeresíttetnek külön állomások oly emberek számára, kik e qualificátiót nem ütik meg. Indítványozza, hogy e szakasz kihagyassék. — A tárgyalást a főrendiház üzenete szakítja félbe. Nyáry Gyula b. átnyújtja az eperjes-tarnowi vasút sz a dalmátországi tűzifa adómentességéről szóló törvényjavaslatokat, melyekhez a főrendiház módosítás nélkül hozzájárult és a községi rendezésről szóló törvényjavaslatot, mely az általunk ismertetett módosításokkal fogadtatott el. — Utóbbi tárgyalásra fog kitüzetni. Halmossy Endre nem fogadja el Vécsey módosítását, — mert ez által nagyon nevezetes anyagi és alaki törvényeink változtatnának meg, melyeken az egész bírósági szervezés alapszik. Irányi Dániel: ha volt is szükség a kereskedelmi ülnökökre akkor, midőn a kereskedelmi törvény behozatott, a midőn még alig voltak