Ellenőr, 1871. május (3. évfolyam, 227-256. szám)

1871-05-05 / 231. szám

Előfizetési Árak: Egész im­m • 20 ft — kr. Évnegyedre i 5 ft. — kr. Félévre , • . 10 . — „ Egy hónapra . 1 a 80 . Egyes szám Ara 10 krajczár. Szerkesztési Iroda, Pestem, bálványutcza 4. szám, 1. emelet* Semmit nm közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem ▼illalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reklam­átiók­ Légrády testvérek irodájába (9 us­ utcza 94. n.) intézendők. 231. szám Péntek, május 5. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri ! A nyilt­ tér egy petit sora 30 kt beigtatásáért . . . . 10 kr. 1 Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsaa-utosa 14. mu&nx. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr" kiadó­hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest , sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. III. évfolyam. Pest, máj. 4. Napról napra szebb dolgokat hallunk. Kormányunk politikája termi a gyö­nyörű gyümölcsöket. Tegnapelőtt a pénzügyminiszter nyi­latkoztatta ki, hogy a fiumei kikötő kiépítését el kell halasztani, mert nincs rá pénz; tegnap pedig, mint mai lapunk je­lente, a Bécsben időző gróf Andrásy Gyula egy kormányelnöki távirat által értesítő Horvát igazságügyminisztert, hogy a bí­­rósági szervezetről szóló törvényja­vaslatot, költséges volta miatt — nem fo­gadhatja el. Most bizonyul be, amit eddig a kormány folyton tagadott, hogy financziá­­lis állapotunk már annyira rosz, miszerint legégetőbb belreformunk keresztülvitelét sem vagyunk képesek teljesíteni. Nem akarunk most arról beszélni, hogy a bírósági szervezet, akként, amint azt az igazságügyminiszter javasolja, megfe­lel-e az igényeknek, csak azt az eszeve­szett eljárást említjük fel, mely ez alka­lommal a kormány részéről követtetik. Előterjesztenek egy törvényjavaslatot, tanácskoznak felette hetekig, hónapokig, aztán azt mondják nem fogadható el, mert nagy költséggel jár. Hát nem tudtak eziránt már régen, mielőtt előterjesztetett volna, tisztába jön­ni? Hát csak úgy találomra nyújtja be egyik másik miniszter javaslatát anélkül, hogy annak budgetje is megállapítatnék és a budget — hozzájárulás végett — az egész minisztériummal közöltetnék ? Mikép történhetik meg az egy minisz­tériumnál, ha abban a minisztériumban csak egy parányi rend van, hogy egyik tagja előterjeszti a javaslatot és egy másik tagja ellene nyilatkozik annak akkor, mikor az a javaslat a tanácskozásoknak már már utolsó stádiumában van. Ez jelenti azt, hogy a minisztérium­ban tökéletes az egyetértés ? Így akarja a kormány az időt kímélni, melynek veszte­getésével egyre vádoltatik az ellenzék? Ez a kormány gazdálkodása, oly javaslatok­kal rabolni el a képviselők idejét, s fárasz­tani munkásságát, melyeket mint haszon­­vehetleneket, a hosszú vitatkozások után félre vet ? Messze földet be kellene járnunk, míg ily minden előre való megfontolás nélküli eljárást, ily hebehurgyán cselekvő minisz­tériumot találnánk. Ma, midőn a javaslat tárgyaltatott, egyetlen minisztert sem láttunk a házban. Mintha csak mindnyájan megfutottak volna azon szánandóan nyomorúságos helyzet elől, melyet kigyelejűségekkel teremtettek ma­guknak. Sajnálatos dolog ez nagyon, mert ha­zánknak, jelenlegi komoly helyzetében, komolyabb férfiakra volna szüksége. Azt látjuk ezekből, hogy a kormány­nak semmi rendszeres terve a belügyi re­formok létesítése iránt, és mert ez nincs, úgy látszik, ez a kormány nem is bír ér­zékkel, fogékonysággal hazánk igazi bajai iránt. Országgyűlésen és sajtóban a kormány­emberek tele torokkal kiabálták, hogy az ország oly virágzó állapotban van, minőben ed­dig sohasem volt és csak midőn a törvény­kezés hiányosságán, tehát a legégetőbb szükségen, kellene segíteni, azt viszonoz­zák : nincs rá pénz. Hasonlólag a tékozló apához, ki éve­ken át hitegette, ámította családját, s mi­dőn egyik szép reggelen a család tagjai kenyeret kérnek, azt a feleletet veszik: nincs pénz. Négy esztendeje, hogy kormányunk kezébe vette az ország ügyeit s e négy esztendő alatt financziális tekintetben any­­nyira tönkre tette — ezen négy év előtt még adósság nélkül álló országot, hogy ma már a törvénykezés reformálására sem va­gyunk képesek néhány millió forintot kiadni. Egyes emberek gazdagodtak és gazda­godnak folyton az állam vagyon­án ; egy csapat miniszteri hivatalnok három-négy hivatallal, 10—15 ezer forint fizetéssel — mintha csak most érkezett volna el min­den bitang számára a zsákmányolás szüret­­je — ocsmány pióczaként szívja a nemzet vagyonát, míg oly intézkedésekre, melyek­nek egész ország polgársága megérezné jó­tékonyságát, oly intézkedésekre nincsen pénz. Szegény haza! Csávolszky Lajos. Felhívás. Kit egy előbbi esküdtszék nem talált vét­kesnek azért, hogy történetírói feladatának haza­fias teljesítésében feljegyezte a közérzelem jeleit és nyilatkozatait Biró Mihály úr ellenében is. Páró Orbán Balázs ma, május 4-dikén, egy második esküdtszék által vétkesnek jelentetett ki s ötszáz forintnyi bírságra ítéltetett. Báró Orbán Balázs nem szorult semmi erkölcsi rehabilitátióra a közönség részéről sem, de anyagilag nyilvánulhat irányában a rokonérzet és becsülés. Felhívom tehát e lap olvasóit, írjuk alá azon ötszáz forintot, melynek lefizetésére ítéltetett. Csernátony. Az Ellenőr aláírása .... 50 forint. Beliczey István...............................5 „ Szilády Áron .............................5 „ Mocsáry Lajos . ...........................5 „ A bánya-törvényjavaslat átvizs­gálására összehívott bizottság 3-ik ülésén a javas­latnak a „kutatásról“ szóló II. fejezete jött tár­gyalás alá. A tárgyalás elején mindjárt azon fő elvi kér­dés támadt, vájjon fentartandók-e a kizárólagos kutatási körök, a jelenlegi szabadkutatás­ok vagy nem ? Minthogy az ásványtelep műrevalóságának igazolása elejtetett s egyrészt a lesben álló ver­sengéseknek, — melyek például a Miksa bánya­­törvény érvénye alatt helyt foglaltak — eleje vé­tetni szándékoltatott; másrészt pedig okvetlen szükségesnek találtatott a kutatási munkát addig, míg a kutató szabad ásványra akad, úgy a kőszén­nél, mint más, kivált nagyobb mélységben levő, tehát csak hosszabb kutatási munka után feltárha­tó ásvány­telepeknél más versenyző, vagy leselke­dő ellen védeni, tehát a bizottság a zárt kutat­­mányok megtartása mellett nyilatkozott. Ezen elvi kérdés""eldöntése után, tárgyalás alá kerültek egymásután a 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. és 15. §-ok 5 kiegészítést és helyreigazítást a 8-ik § nyert annyiban, mennyiben a kutatási mun­kálatok határozottan a felszínre és földalattra ki­terjedőknek mondattak s az a) pont alatt tiltott helyek sorából a kerített kertek és vadaskertek, tekintettel a későbbi 10. § tartalmára, kihagyattak, melynél fogva a kutatványos a kutatási munkálat megkezdése előtt az érdekelt földbirtokossal a kárpótlások iránt az egyezkedést megkísérteni köteles. Hosszabb tárgyalást igényelt még a 13. §, mennyiben a távirati úton beérkezett zárt kutat­­mányi jelentés könnyen támadható hiányaira is figyelemmel kell lenni.­­ E hiányokból származ­ható bajok megelőzése czéljából kijelentetett tehát, hogy táviratozás esetében az eredeti táviratnak a távirdai hivatal által hitelesített másolata nyolc­ nap alatt beküldendő. Miután végre a 15. § még azzal egészü­le­­tett ki, hogy a bejelentésnek a bejelentő nevét és lakását is kell tartalmazni, a logikai sorrend te­kintetéből a 15. § 12-nek, a 12 §­ 13-nak s a 13 § 15-nek létetett; a 14 § helyén hagyatván s annak 2-ik kikezdése mint felesleges hitet ül­tetvén. Páris, april 26. (Saját levelezőnktől.) A tegnapi nap fegyverszünete egy lélektani pillanat volt, melyben a testvérharcz vivői körül­tekinthettek, hogy lássák 25 napi munkájuk ered­ményét, s ha meg nem rettentek tőle, roszabbak a gonosztevőnél, ki a gyilkán párolgó vértől m­egborzad és eldobja. Ha felszámították a rombo­lást, a halált s arányosították a nyert tér mérté­kéhez és nem találta mindkét fél, hogy többet veszített, mint nyert; vagy a szám változtatta meg természetét s hazug, vagy nem tudnak szá­molni. A körerődön kívül majd minden ház meg­rongálva, a fedezetlenek összelyuggatva, sok le­égve. Képzelhető mikor benn Párisban magán az arc-de-Triompheon több harmincznál a seb. A járdára kétfelől nem lehet lépni, mintha üveg eső halott volna, úgy tele van csillogó darabkák­kal. Az ablakoknak csak keretje van meg. A falak egyik házból a másba áttörvék, másutt lőrések vannak ütve. Drága bútorok össze­történ félig megégetten s felhalmozva egy ka­put zárnak el, egy matracz tetején barátságosan szék s asztallábak ölelkeznek, oldalt szépen le­fektetett ruhatartók , federatiójukból elszakított szekrényfiókok, üres keblű pincze tokokra a pár­nák, derékaljak röppenő tollával vegyes zománcra borul. Röviden Neuilly minden egyes háza az in­validus bútorok egy-egy palotája. A torlaszok, melyektől a mostani harezvo­­nal Páris felől határlódik: Rue Vallier, — Victor Noir, — de Chéry — Borghése utakon és a rond­­point d’Inkermannon emelkednek s kövezetből, téglából, igen csekély földdel vannak csak úgy összedobálva; magasságuk a fél ölet csak az utol­sónál haladva meg. Az első sor torlasz mögött második, Sablonvilleben harmadik is van építve. Neuilly parkjának egy pár háza, az avenue de grande armée jobb, északi sora a párisiak kezé­ben van. Az említettek torlaszokkal szemben száz­ölnyire a versaillesiaké fekszenek. A rue des Huissiers torlasza előtt tíz lépést (ennyire vannak mindenütt az őrök felállítva) a 45-ik sorezred őre sétál, ezen ezred volt Bi­seb híres helyőrsége. Neuillyből valóságos népvándorlás kereke­dik föl, csak a számos karavánhoz nincs elegen­dő szekér, bár a commune mindent megtesz, de a lakosok bútoraikat, ruhájukat mind meg szeretnék menteni. A bérkocsik fedelére kötnek vánkost, matraczot, oldalt láttam lógni negyed szalonnát, melyet a kocsiba tömött ruhaneműhez nem pakol­hatok. A tulajdonos többnyire gyalog megy, he­lyét vagyonának engedi át, sőt mint egy kis ba­bát visz karján egy álló órát. Hova költöznek? Az utczára egy barátságos kapu alá, míg a commune a háziurak számos kibérletien, vagy la­katlan szobáit számukra requirálja. Mindenki menekül, csak az apáczák marad­nak. Inkább a pinczébe költöznek, mintsem Páris­­ba jöjjenek, annyira félnek az „Univers"-ben fes­tett, persze a „Magyar Állam“ élénk színeivel festett brutalitásoktól. Növendékeiket rendeletre a commune Párisba egy más zárdába költöztette s gondozásukat is magára vállalta. A mairie oldalán egy írott napló van felra­gasztva, melyben nap és óra jelezve van , mikor csapott le golyó és mit mi vett. A mairie egy tagja újságolta, hogy a lefolyt 24 nap alatt 955 kiló kenyeret osztottak ki. A uiairie kórodája 101 sebesültet és 40 halottat szedett össze, ez a b­é­­kebiróság helyiségében van elszállásolva; gonosz találkozása a véletlennek, különösen ha az orvos az örökbéke ligának buzgó tagja. A rue Perronetben van Dombrowszky főha­diszállása, kit nem bírtam még látni. Ugyanezen utcza egyik kertjében egy oda menekült zongora kíséretében vagy tizenöt vigadó nemzetőr rekedt torka igyekezett dalolni: Mourir pour la patrie-t. Visszajövet a porté Maillotnak vettem utam, melyet azonban ma nem nyitottak meg, mivel szét roncsolt padkái és elővédve közé torlaszt csinál­tak. A porté des Teruesnél kellemetlenségem volt; egy nemzetőrnek az az ideája jött, hogy én hord­jak földdel töltött zsákot, meg járda követ a tor­laszra, mit én megtagadtam, mire többen össze­szaladtak és kényszeríteni akartak, már biztatták is egymást, hogy adjanak egy ökölcsapást, akkor majd megmozdulok. Én végig mértem őket s jó­nak látták haditanácsot tartva, mivel angolnak nézek ki, a kapitányhoz kisérni szurony között. A kapitány odamódosítja a dolgot, hogy csak egy zsák földet, egy darab követ vigyek. Én hivat­kozom külföldiségemre s megtagadom. Az ezre­deshez kisérnek. A kapitánynak nevét kérdem. Miért? kérdi. Mert ha bántani fognak, tudjam kin követeljék a követség által elégtételt. A kapitány megszeppen, az ezredessel beszél, az ezredes ki­jelenti, hogy embereinek joguk van mindenkit munkára kényszeríteni, azonban én most elmehe­tek. Ilyesmikből megítélhetik, hogy útlevél daczára is mily biztonságban vagyunk. Még egyszer visszanéztem Neuillyre, hová jó volna a versaillesi államférfiaknak is elmenni,hogy essenek gondolkodóba a romok felett. Dufaure bi­zonyosan nem adta volna ki újabb rendeletét, mely még a kibékítés agitációját is elnyomja. Páris törpe Máriusai voltak a romok közt s arczaikról Béranger következő sorainak prózáját olvastam le : Paix an travail! paix au sol qu’il féconde ! Que par 1’ amour les homines soient unis. Plus prés des cieux qu’ils replacent le monde : Que Dieu nous dise : Enfants je vous bénis. U. Gr. Hi£ A miniszteri hivatalnokok kap­zsisága a többrendbeli hivatalok és képviselői mandátumok után már oly nagy mérvet ölt, hogy az illetőknek eme telhetetlensége a jobboldali saj­tót is kihozza türelméből. A „Reform“ azon alka­lomból, hogy Cs­e­m­e­g­h­y Károly igazságügyminisz­teri tanácsos Aradon megbukott, a következőket írja: Hozzájárult-e a bukáshoz az, hogy C­seme­­ghy miniszteri hivatalnok ? Nem akarjuk eldönteni de nem tartjuk valószí­ű­­tten­­ek. Az inkompatibi­litás kérdésében mi mindig — ha szabad úgy mon­danunk — liberális álláspontot foglaltunk el kivál­­­óképen két okból. Egyik az, hogy a választók szabadságát ebben se korlátozzuk; a másik pedig az, hogy egy ország, mely egyátalán nem nagy, melynek a mellett intelligencziája még a lakosság­nak számával sincsen helyes arányban, igen köny­­nyen kimeríti használható szellemi erejét. Kicsi háztartásban a háziasszony sem mindig feleség, hanem a nap más más óráiban különféle teendő­ket végez. Most szobalány, majd szakácsné, majd dajka és a többi, így van a kisebb gazdaságban, így a kisebb államháztartásban, melynek ép oly teljes gépezete van, mint a nagyobbnak. Ha ily ország óriási erőt nem fejt ki, rövid idő alatt az inkompatibilitáson sok rést­ kell törnie, vagy intéz­ményei elselejtesednek, mert hivatalnokai, képvi­selői, bírái megválasztásában a középszerűn is alatt maradó minőséggel kell megelégednie. Kér­dés, kimerítettük mni is már annyira szellemi tő­kénket, hogy minden megüresedő képviselői állo­másra hivatalnokot kandidálunk ? Nem mintha a hivatalnokok függetlenségét eo ipso kétségbe akar­nék vonni, de minden jóban is van mérték s a hivatalnokok száma már­is annyi a képviselőház­ban, hogy ideje volna, ha hivatalnokaink féket vetnének ambícziójukra. Ha a minisztériumnak s a pártnak is szívén fekszik, hogy parlamenti kapac­itások bejussanak a képviselőházba, az ellen józanul kifogást nem lehet tenni; mi sem teszünk, de a szakkapac­itá­­sok a minisztériumokban s általuk a képviselőház bizottságaiban is érvényesíthetik tehetségüket, sőt magában a házban is, s ezeket is borára-derűre megválasztatni akarni, jogosultnak tünteti fel az ellenzék azon vádját, hogy a minisztérium csak biztos szavazatokat akar gyűjteni. Nem tettük feladatunkká ezúttal kimeríteni e tárgyat, de az alkalmat nem akartuk elszalasztani komoly figyel­meztetés nélkül. Ép a napokban választatott meg N­y­i­r­y Jósa miniszteri tanácsos is, pedig bizon­yára sem ő a képviselőségre, sem minisztériuma , sem a képviselőház ő reá nem szorult s az újbányai ke­rület sem. — Nyiry Jósáról a „Magyar Újság“ is megemlékezik és írja: Nyiry Józsa tehát csakugyan megválasztatott Új-Bányán mint előreláttuk és ma már az ország­házban is jelen volt. Mint halljuk, tiltakozni akar az iránt, hogy a múltkor nem jól számláltuk el hivatalos minősé­geit. A méltósága ugyanis nem csak miniszteri tanácsos és kormánybiztos a kassa-oderbergi va­utnál, hanem kormánybiztos egyszersmind­­ az al­földi vasútnál. És most képviselő is. (Összesen mintegy 12 ezer forint fizetéssel.) Ezen mulasztást egész készséggel helyreiga­zítjuk, hogy a nagy közönség lássa Nyiry Józsa urnak mennyi felé ágazik tevékenysége. Az ilyféle újabb felfedezések csak fokozván bámulatunkat aziránt, hogy mikép talál Nyiry Józsa ur időt mindezen hivataloknak lelkiismeretesen megfelelni és még képviselői teendőit is teljesít­hetni. Tiltakozás. A „Hon“ 102-ik száma egy czikket hoz: „Ki legyen hát bácsmegyei főispán“ czim alatt, melyben e fontos állásra L­é­n­á­r­d Máté szabadkai polgármester ajánltatik. — Mi ama felszólalásnak legkisebb horderőt sem tulajdo­nítunk; mert az a szokásos és éretlen phrasiso­­kon kívül, melyekkel Lénárd Máté magasz­talólag — úgyszólván a nevetségig elhalmoz­­tatik, semmi által sincs indokolva,­ mely a kor­mányt ezen valóban szerencsétlen rlasztásra te­relné , azért c­áfolatába nem is bocsátkozunk. De másrészt csodálkozásunkat fejezzük ki a felett, hogy a „Hon“ t. szerkesztősége már több­ször fogadott el irányadó manifest­atiokat olyan „s t­u d e n s“-féle egyénektől, kik korlátolt ismeretüknél fogva, sem hivatva, sem képesítve limesének, hogy egy megye közönségének közér­zületét tolmácsolják, s annál kevésbbé hivatvák, hogy annak nevében beszéljenek. Miért is a közvételziDj­ félrevezetésére irány­zott ilyetén eljárás ellen ünnepélyesen tiltakozunk. Talán még nem jutunk oda, hogy Szabadka elkopott keztyűjét mi vegyük föl. Bácsmegye több képviselője. Külföldi szemle. Pest, május 4. Páris előtt szakadatlanul foly a harc 7. Daczára a kormánycsapatok által tanú­sított legmegfeszítettebb erősödéseknek, a helyzet lényegesen nem változott a harcztéren. Az esemé­­nek bizonyítják, hogy a versaillesi kormány által közzétett jelentéseknek nem lehet hitelt adni. Az Issy erőd nem foglaltatott el mai napig sem, sőt a felkelők visszafoglalták azon sánczokat, melyek ápril 29-dikén a kormánycsapatok kezei közé ju­tottak. A commune jelentései szerint a felkelők az issy-i kastély és parkból is kiverték a kor­mány katonaságát. E hir igen valószínűnek látszik, mert míg az Issy erőd a felkelők birtokában van, addig az issy-i parkot és kastélyt nem lehet huzamosabb ideig megtartani. Az erőd ágyúi teljesen uralkod­nak a kastély és park fölött. 2-dikán este rend­kívül heves ágyutűz folyt Issy-erőd körül. Számos nemzetőr állítólag lehangolva és bátortalanul tért vissza Párisba. A commune nagy erőfeszítéseket tesz, hogy az Issy-erődöt tovább is védelmezhesse. Nagy földsánczok építtetnek, a város és az erőd között. Végső esetben azonban a felkelők el van­nak határozva légbe röpíteni az erődöt s azért aláaknázták azt. Délután érkezett táviratok szerint a com­mune elhatározá, hogy a városon kívüli hadállá­sokat el fogják hagyni a felkelők, kik ezentúl a második védelmi vonal védelmére fognak szorít­kozni. E hírt oly megjegyzéssel közöljük, hogy eddigelé semmi sem indokolja ez elhatározást. Várjuk, míg e hir más oldalról bizonyíttatni fog. A clamarti pályaudvar tényleg elfoglal­tatott a kormánycsapatok által. Úgy látszik, hogy a felkelők meglepettek ez éjjeli támadás alkalmá­val. A harcz rendkívül makacs volt és jobbadára szuronynyal folyt. A versaillesi csapatok — a Ti­mes egyik sürgönye szerint — bekerítették a felkelőket a pályaudvarban és nem kegyelmeztek meg ellenfeleik életének. Háromszáz felkelő le­­szavatott. Dombrowski tábornok, kiről a versail­lesi lapok azt írták, hogy táborkarával együtt el­fogatott, jelenleg A­s­n­i­é­r­e­s- ban van, hol a vé­delmet intézi. E hit annyiban is érdekes, mennyi­ben bizonyítja, hogy a kormány hadserege még Asniérest sem foglalta el. Kiválóbb összeütkö­zés nem történt május elseje óta Páris előtt. Egye­dül a tüzérségi harcz folyik szakadatlanul és most a Montmartre és Batignolles városrészek­ben is sűrűn lehullnak a versaillesi csapatok grá­nátjai. Berlinből sürgönyzik, hogy a franczia kormány május elsején 19 millió frankot fizetett, ki a németeknek élelmezési költségek fejében b­eállót, s azt semmisnek és érvénytelennek tartja. Azt mondja, hogy az érsek érdemli meg a kiát­­kozást bánásmódja és nézetei miatt. Levele végén Friedrich így szól : „Én húsvétkor Rómában előre megmondom az egyházi állam közelálló bukását, az hamarább bekövetkezett, mint gyanítottam. A püspökök pász­­torlevelei, — melyek közül némelyek maguk is annak bukásában az egyház üdvét látták, — nem állítandjak -axi­­­mity kavénné csalódtam azonban e pont iránt, és oly kevéssé fogok csa­lódni abban, ha mondom, hogy a római zsinatnak semmis alakulása is föl fog előbb-utóbb ismertetni. Ama püspökök pásztorlevelei, kik most tagadják azt, a­mit előbb mondottak és írtak, tartósságra nem támaszkodhatnak. Habár az egyházban egy­előre azt tartják is, hogy a „hatalom a jog előtt jár,“ végre mégis győznie kellene a jognak és igazságnak.“ A commune egyik volt tagja, Ránc kü­lönös leleplezéseket tesz közzé a forradalmi köz­ségtanács tagjairól. Anélkül, hogy mindenben hi­telt tulajdonítanánk Ránc sorainak, közöljük azo­kat, a­mennyiben a jelenlegi körülmények között érdekkel bírunk. „A commune-ben — mondja Ránc — két-három kalandor ül. D­e 1­e s c­l­u z­e,­e vén jako­binus, teljesen el van kábulva a ráesett választás által. (Delescluze köztudomásúlag még május 1-jén elfogatott) P­y a­t Félix beszámítás alá nem eshe­tő állat. (sic!) Van a commune-ben 2—3 socialista, köztük Mason. Ezek értelmes, tisztességes, tanult férfiak. A többi tagok kivétel nélkül a proletariá­­tushoz tartoznak. Tudatlanok, tapasztalatlanok, ne­veletlenek, azonban makacsul ragaszkodnak hatal­mukhoz. A rendőrfőnök egyszerű gamin a quar­tier latin-ból. Ha vége lesz a szomorú komé­diának, oly tények fognak napfényre jönni, melyek rendkívüli megbotránkozást szülenének. E proletár kormány sok időre megbecstelenítette a munkás­mozgalmat-“ A brüsseli békeconferentiák igen lanyhán folynak. Ma azt jelentik, hogy Franczia­­ország képviselője B­a­u­d­i­n, fölmentését kérte Thiers-től. Baudin állítólag személyes súrlódásba jött Arnim gróffal, a berlini kormány megbízott­jával. Münchenből ma egy érdekes levél lénye­gét hozza a távírda. F­r­i­e­d­r­i­c­h egyetemi ta­nár és áldozát levele ez, melyben tiltakozik ex­­communicatiója ellen. A levél a müncheni érsekhez van czímezve, és éles hangon van tartva. Fried­rich kijelenti, hogy nem ismeri el az excommuni­ ORSZÁGGYŰLÉS. Pest, máj. 4. A képviselőház ma folytatta a bírósági tör­vényjavaslat részletes tárgyalását és tizenhat sza­kaszra nézve megállapította a szöveget. Élénkebb vitát csak a 8. 15. és 25. §§. támasztottak. Az elsőnél Vécsey a kereskedő ülnöki állomások eltörlését hozta indítványba, mi másfél órai vitatás után az eredeti szerkezet fentartásával dőlt el. Az ülés főmozzanatát a Simonyi Ernő által a 15-ik szakaszhoz benyújtott módosítvány képezte, mely a 25-ös bizottság munkálata ellen irányult. Alább egész terjedelmében közöljük, bevezető beszédének lehető­bb kivonatával együtt, s ilykér fölöslegesnek tartunk minden további magyarázatot. Érdemleges tárgyalásába különben a ház nem bocsátkozott, hanem Deák Ferencz indítványára a megtáma­dott szakaszt függőben hagyta, hogy a bizottsági munkálattal s az ennek helyébe ajánlott módosí­tással együtt vegye tanácskozás alá. Fontosabb fenakadás nélkül a 25-ik szakaszig jutva, e sza­kasz körül már-már sűrűn kezdtek csoportosulni, a szónokok, Győrffy Gyula módosítványt adott be, mely szerint a telekkönyvi vezetést illetőleg ne a kormány rendelje el egyes községek eljárá­sát, hanem utasíttassék az iránt törvényjavaslatot beterjeszteni. E kérdés a holnapi ülésben fog meg­oldatni. • A képviselőház ülése. Elnök Somssich Pál. Kérvényeket nyújtanak be Beliczey István a bé­­kásmegyei gazdasági egyesület részéről a közmunkateher arányosítása iránt és Jókai Mór több terézvárosi polgár részéről a sugárúti kisajátítások tárgyában. Bizottsági jelentés: Szilágyi Virgil a közp. bizottság jelentéseit adja be a határőrvidéki posta és távirda szolgálatra kért póthitel és az Észak­­amerikával kötött konzulsági szerződés iránt.­­ A telepítvényesekről szóló tvj­avaslat végle­ges megszavazása után következik napirenden: Az első folyamodású bíróságok­ rendezéséről szóló tvjavaslat folytatólagos tárgyalása. — A 8. (tegnapi határozat folytán 7.) §-nál, mely így szól: „A váltó- és kereskedelmi bíróságok hatás- s köréhez tartozó ügyek elintézésénél alkalmazandó kereskedői ülnököket ott, hol a kir. törvényszék székhelyén kereskedelmi és iparkamara van, an­nak közös ülése és pedig fele részben a kereske­delmi, fele részben az iparos testület tagjai közül, más helyeken a kereskedői testület öntag­­j­aiból, ha pedig a törvényszék székhelyén kereske­dői testület sem lenne, a helybeli" bejegyzett ke­reskedők közül a törvényszék választja. A kereskedői ülnökök számát és bírói műkö­­­dését a kereskedelmi ülnökökre vonatkozó törvé­nyek és törvényes szabályok határozzák meg.“ Vécsey Tamás a kereskedelmi ülnököket el­lenzi. Ez ülnökök alkalmazása czélszerűtlen és el­lenkezik a bírói hatalom gyakorlásáról szóló tör­vénynyel, melynek 7. §-a igen részletesen megha­tározza a bíróban keresendő kellékeket. A keres­kedelmi és váltó­körökben vannak ugyan olyan egyszerű dolgok, melyek elintézéséhez nem kell különös jogtudomány, de vannak igen fontos és bonyolódott kérdések is, melyek nagyobb mérvű qualificatiót tételeznek fel a bíróban, mint a­mi­lyennel a kereskedők legnagyobb része bír. El­lenkezésben van e szakasz ama törvény 3. §-ával is, mely szerint az Ítélő bírákat a király nevezi ki. Igaz, hogy a kereskedelmi ülnök nyelvtanilag nem biró, hanem lényegileg az, s ha egyszer az egész nemzettől megvonatott azon jog, hogy a bi­­rákat választhassa, akkor egyes osztályoknak a biró választás joga nem adható meg. Azonfelül ellenkezik e szakasz az idézett törvénynyel, mely kimondja, hogy a biró nem folytathat kereskedést vagy ipar üzletet, nem fogadhat el magánosoktól adományokat, s nem lehet tagja valamely politi­kai vagy munkásegyletnek stb. Ha a kinevezett biró ekkér van izolálva, miért rendszeresíttetnek külön állomások oly emberek számára, kik e qua­­lificátiót nem ütik meg. Indítványozza,­ hogy e szakasz kihagyassék. — A tárgyalást a főrendiház üzenete szakítja félbe. Nyáry Gyula b. átnyújtja az eper­­jes-tarnowi vasút s­z a dalmátországi tűzifa adó­­mentességéről szóló törvényjavaslatokat, melyekhez a főrendiház módosítás nélkül hozzájárult és a községi rendezésről szóló törvényjavaslatot, mely az általunk ismertetett módosításokkal fogadtatott el. — Utóbbi tárgyalásra fog kitüzetni. Halmossy Endre nem fogadja el Vécsey mó­dosítását, — mert ez által nagyon nevezetes anyagi és alaki törvényeink változtatnának meg, melyeken az egész bírósági szervezés alapszik. Irányi Dániel: ha volt is szükség a kereske­delmi ülnökökre akkor, midőn a kereskedelmi törvény behozatott, a midőn még alig voltak

Next