Ellenőr, 1871. július (3. évfolyam, 287-312. szám)

1871-07-22 / 305. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1­9­80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, Kálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik mindén reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A­ lapot illető reclamation Léftrády testvérek irodájába (nádor-utcza 0. sz.) int­­endőn. 305. szám. Szombat, junius 22. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt­ tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért .... 10 kr.­­ Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas-utcza 14. az­á­m. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr« kiadó­ hivatalában kétsasutcza 14- sz-, Ligrid- testvérek nyomdájában Pest, nádor-utcza 6. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, aranykéz-utcza 5. szám, III. évfolyam. A sb „Ellenőr”­ára Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza A/ Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két­ sas utcza 14. sz.) Százai­ék a könyvárusi 11­011 töörténtt meg­rendelések után az »FJreller« részéről nem adatik. Az előfizetést legczélszerűbben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni p­o­s­t­a­i utalványozás által, egy évre .... 20 forint — kr. fe­lé­vre.......................10 „ — „ egvnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Horpács, (Nógrá­dmegye) jul. 18. Tegnap elmondtam, miért tartom én a megyék rendes közigazgatási költségeinél a „pénzügyminiszteri kiszámítás szerinti ösz­­szegen való túlkiadást“ czélszerűtlennek és károsnak. Ma elmondom, miért tartom én azt veszedelmesnek is. Az országos adó természetesen épen azon összeggel csökken, a­mennyit a me­gyék (városi törvényhatóságoknál az egész­nek inkább községi, communális pótadó ter­mészete lévén, említem kizárólagosan a me­gyét) közigazgatására fordítandóul a pénz­ügyminiszter kiszámolt. Vagyis, e szerint az összes adóteher, sem fogy, sem szapo­rodik. Ha már most a megye ezen összeggel be nem éri, kénytelen pótadót vetni ki közigazgatási költségeinek fedezésére; vagy­is, nagyobb összeget vetni ki e czimeo azon összegnél, a­melylyel az országos adóteher csökkentetett. Lesz ekképen: aj országos adó, b) me­gyei adó, c) községi adó. —■ Mig a b) alatti teher felül nem múlja azon fizetési minust, mely az a) alattinál szükségképen be fog állani, addig sebaj; — de ha felülmúlja, még pedig mindjárt kez­detben a választott közigazgatási tisztvise­lők s egyéb közegek fizetése szaporulatának czimén, akkor már van baj — lehet ve­szély is. Veszély pedig két irányban: a) Pénzügyi irányban. Az egyszer meg­kezdett bők­ezűsköd­ő, rövidebben r­o­sz gazdálkodás, ritkán terelhető vissza a maga rendes medrébe, azért ha valahol, itt áll: principiis obsta. S ha már mindjárt kezdet­ben, adófelemeléshez kénytelenek nyúlni a megyék, bizonyára inkább nyílik kilátás a mind-mind magasabb adózásra, mint az ellenkezőre, s ki tudja, az ország s már-már a városok példáján is okulva (a non lucendo t. i.) nem mervén, de nem is lehetvén az adóemelést a végletekig gya­korolni, igen rövid időn hitel o­perati­­ókhoz is fognak folyamodni, s nem kell majd hozzá nagy idő — az ifjabbak s tán­­ középkorúak is megérhetik, hogy annyi­féle „hatósági“ papírokkal fogunk bírni, üzérkedni és szédelegni, mint a­mennyi külön törvényhatósága van az országnak. 1l n’ y a que le premier pas qui coute. Börze lesz majd még Piripócson is, így tovább könnyen megeshetik az is, hogy ha majd a tiszti fizetések dús enge­délyezésénél hasznosabb befektetésre fog kelleni a megyéknek a pénz p. o. egy köz­­haszin — s nem úgy nevezett fő- vagy alis- páni út építésére, mely esetben tán még hi­telművelet is indokoltnak vagy kikerülhet­­ennek tűnhetik fel, — vagy semmi pénz sem fog állani rendelkezésekre, vagy mint kész gazdák hitelműveleteinél rendesen tör­ténik — oly minden méltányosságon túli drága tőke, hogy még a megye gyermekei­­nek unokái, s ezeknek ivadéka is, arról­ognak koldulni. Veszélyessé válhatik a rosz gazdálko­­dás okozandotta adófelemelés vagy hitelmű­velet . b) Általános államéleti tekintetben. — *17 adóköteles emlékezni fog, és párhuza­­mokat von. — Eszébe jutnak a német idők — úgy is minden lépten nyomon eszékbe uttatják azokat újkori intézményeink —­­ maguk Landes — és más nemű Zuschla­­gaikkal. Emlékezni fog a birodalmi, orszá­gos, földtehermentesitési és községi adózás fejére. A párhuzam pedig azt fogja neki uutatni, hogy most már fizet: b­i­r­o­d­a 1­­n i adót,quota és közös államadósság r­endes országos és földtehermentesítési adót, negyes adót és községi adót. Ezen több­et már magában nem lesz a legkedvesebb sz­elet. De tovább nyújtja párthuzamát a tmbor adóköteles. Constatálja, hogy idők oltoztával — használjunk mézes madza­­got: „az alkotmányos aera beköszöntésével“ . birodalmi adó, az országos földtehermen­­esitési pótlékokkal consolidáltatott s lett belőlük egységes országos, vagy gúnyszóval „állami“állandó adó, mely lerontotta azon ártatlan édes reménynek még csak valószí­nűségét is, hogy mint egykori „Zuschlag“ letünhessék valaha az adórovat tábláiról, s letüntével egy könnyebb fellélegzésre nyújt­son alkalmat. Lett, mondom, bel­őlök, valódi örök időkre szóló egységes adó — mintha sohasem lett volna valaha egyik vagy má­sik adó­faj — csak szerény Zuschlag. — Az idők újra változhatnak — gondolja adó­köteles — és íme, a soha eleget enni nem bíró Moloch, a birodalmi realunio, a gyön­ge kezű, de erős gyomrú „szűkebb fo­galmi­ állam“ (!) észre fogja venni, hogy ezen ország adókötelesei mind mind többet bírnak el, mert hiszen csak alig nyerték vissza municipális adókivetési jogukat, már­is siettek azt nemcsak kivetni, de emel­ni is ;­­ mondom, változhatnak az idők (töprenkedik adóköteles) s a felemelt me­gyei pótadókból olyan szépen penderül ki szintén consolidálandó egységes állam­adó, hogy a jövő pénzügyérei csak úgy ne­vetnek markukba e columbusilag egyszerű és szép inventión — adóköteles pedig csak úgy kékül bele! Ez — valljuk meg az igazat — rész­vért csinál — elégületlenséget szül — s esetleg izgalmakra nyújthat alkalmat. Ez mindenesetre a megyei rendszer népszerűt­­lenítésének, egyes esetekben ellene való lá­zas ingerültségnek okozója lehet. Ezt eszközölni nem feladatuk, kivált azoknak, kik az új megyei rendszerben egy életrevaló municipalizmus új időszakának irányulására állítják magukat hivatottak­nak. Azoknak s nekünk is fénylenünk kell, helyes és jó gazdálkodásunk által p­é­l­d­á­t nyújtanunk a megyei rendszer jelen megcsonkult alakzatában is, a centrális igazgatás „hétszámjegyes“ fér­fi­a­i­n­a­k, (egy pesti üzletvilági ismerő­söm „Liebenziffermünner“-eknek szokta ne­vezni kormány férfiainkat) meg kell ne­kik mutatnunk, hogy a „vidéken“ — a nagyobb és kisebb körű municipiumok­ban, megyékben, városokban és községek­ben, él és fen van még egy egészséges faja a honfiaknak, a polgároknak, melynek lel­kéből nem halt ki sem a közügy iránti ál­dozatkész szeretet, sem a polgári köteles­ség­érzet komoly törekvése és nemes am­­bitiója , sem pedig a különnemű „budget“ rovására élni és élősködni kívánás émelyítő satnyasága még mélyen le nem bocsátotta gyökereit. Csanádi Szontagh Pál: A biharmegyei balpárt jul. 18-án tartott tanácskozmánya eredményét alább egész terjedelmében közöljük, — buzdításul és követésre­­m méltó például a haza összes megyéinek és váro­sainak. Folytonos tevékenység — ez legyen az ellenzék minden tagjának jelszava. A közönyös­ség megöli a legszentebb ügyet is. Pártunk sokkal nagyobb sikert mutathatna fel ma, ha a rend­szer­es tevékenység és élénk alkotmányos küz­delem, melynek örvendetes megindulását látjuk most mindenfelé, eddig sem hiányzott volna az or­szágban. A biharmegyei balpárt tanácskozmánya. (1871. évi junius 18.­ Első alispán, Miskolczy Lajos ur szállásán a párttagok felettébb nagy számban jelentek meg s az időszaki tárgyak elintézése után tárgyalás alá került a f. évi junius hó 18-án tartott baloldali értekezlet által a szervezési szabályok átdolgozá­sával megbizott küldöttség következő javaslata: 1. §. A bihar megyei balközép párt tagjai­nak feladata, tevékeny buzgalommal és minden alkotmányos eszközzel oda törekedni, hogy az or­szágos balközép párt által politikai hitvallásul elfogadott elvek, úgy a társadalmi téren, mint a nyilvános összejövetelek alkalmával terjesztessenek; és hogy azoknak érvényesítésére lankadatlan ki­tartással és egyetértéssel,­­ de a társadalmi rend és politikai ildom által igényelt higgadtsággal egyénileg is közreműködni igyekezzenek. A párt egyeteme pedig czéljául tekinti arra is kiváló figyelmet fordítani, hogy a közigazgatás körében a megye minden tisztviselője kötelessé­gét híven, pontosan, teljes buzgalommal s a köz­bizalomnak megfelelő odaadással teljesítse. 2. §. A párt egyöntetű tevékenységének fo­kozása,­­ valamint tagjai közt, a nélkülözhetlen állandó kapcsolat létesítése czéljából, egy elnök, két alelnök, két jegyző, egy pénztárnok, és 30 tagból, — kikhez a vidéki albizottságok alább megjelölendő tagjai járulnak, — az egyetemes pártgyülés által központi bizottság alakittatik, mely a párt érdekében esetről-esetre szükséges általá­nos intézkedések foganatosításával, a megye egész területére megbizatik. 3. §. A bizottságnak­­ hivatása átalában, a politikai eseményeket folytonos figyelemmel kísérni, a párt teendői felett határozni, és ha szükséges­nek látja, az egész pártot értekezletre össze­hívni. De kiváló feladata leendő a vidéki albizott­ságokkal egyetértőleg hatályosan közreműködni, összes befolyását a mérlegbe venni, hogy a közel­jövőben bekövetkező megyeszervezés alkalmával, a megyei bizottmány kebelébe leendő választások,­­ valamint esetenként az országgyűlési képviselő­­választások a megye minden választó­kerületében, a párt érdekeinek és elveinek megfelelőleg eszkö­zöltessenek. 4. §: Az események éber figyelemmel kísé­rése, a közhangulat észlelése tekintetéből a köz­ponti bizottság minden évben kétszer, a vidéki bizottságok üléseit követőleg . Június és dec­ember hó utolsó felében rendes tanácskozmányt tartana, azonban fontosabb esemény vagy politikai kérdés felmerültével rendkívüli tanácskozmányra az elnök, vagy akadályoztatása esetében a sorrend szerint következő alelnök szintén összehívhatja, sőt öt bi­zottsági tag írásbeli kívonatára bármikor össze­hívni köteleztetik. 5. §. Hogy a központi bizottságnak a megye minden vidékével való közvetlen össz­­köttetése és érintkezése biztosíttassék: a megye minden képvi­selőválasztó kerületében egy elnökből és 4 tagból álló albizottság szerveztetik, mely bizottságok tag­jai ezen minőségükben a központi bizottság tagjaivá válnak. Szabadságukban álland azonban egyes vá­lasztókerületeknek, hogy a­mennyiben helyi vi­szonyaik követelnék, az albizottságot belátásuk szerint több tagból is alakíthassák , de ily eset­ben annak kebeléből 4 tagot választanak, kik az elnökkel együttesen az illető választó­kerületet a központi bizottságban képviselendik. Az albizottságok elnökei, a választás ered­ményét — bármelyik módozat szerint eszközöltes­sék a központi bizottság elnökének azonnal be­jelentik. Választó­kerületenként az albizottságok gon­doskodnak a párt érdekeinek keresztülviteléről s a pártszervezésnek lehetőleg a községek közti terjesztéséről ; a kerület közéletében felmerülő ese­ményeket gondos figyelemmel kísérik és a neve­zetesebb mozzanatukról a központi bizottságot sürgősen értesítik. Az albizottságok évenként szintén kétszer, úgymint június és dec­ember hó első felében ren­des tanácskozmányt tartanak, de ha valamely na­gyobb horderejű helyi körülmény igényelné, az elnökök a­tál rendkívülileg is összehívhatók , sőt két albizottsági tag írásbeli kívánatéra, az elnökök bármikor összehívni kötelesek. Kivételesen azonban a megye­szervezést meg­előzőleg, valamint képviselőválasztások eseteiben, mihelyt a mozgalmak kezdetüket veszik, hogy a közhangulag irányáról és a mozgalom fejleményé­ről szakadatlan tudomással bírjanak s a szüksé­ges intézkedést a párt érdekében késedelem nél­kül megtehessék, a vidéki bizottságok legalább minden két hétben, a központi bizottság pedig legalább minden hóban ülést tartan­ak. 7. §. úgy a központi, mint a vidéki albi­zottságok üléseikről rendes jegyzőkönyvet vezet­nek, s az utóbbiak tanácskozásaik eredményét, a központi bizottságnak tudomás végett mindenkor bejelentik. 8. §. A központi, valamint a vidéki albizott­ságok tagjainak megbízatása három évre­ terjed, mely időszak leteltével a bizottságok újonnan ala­kíttatnak , önként értetvén, hogy a korábbi tagok ismételve megválaszthatók. 9. §: A párt pénzbeli szükségletei idősza­konként önkéntes adakozások által fedeztetnek, s a begyűlendő összegek a központi bizottság ke­belében pénztárilag kezeltetvén, a számadások a rendes tanácskozmányok alkalmával, a pénztárnokő által félévenként bemutattatnak. 10. §. A megye önkormányzatára vonatko­zólag, a balközép párt döntő befolyásának biztosí­tása czéljából, minden megyei közgyűlést megelő­ző napon, a központi bizottság elnöke által tuda­tandó helyiségen, pártértekezlet tartatik, melyben a párt minden tagja részt vehet, s mely értekez­letben a közgyűlésen előterjesztendő nevezetesebb tárgyak előleges tanácskozás alá vétetnek. 11. §. Minthogy pedig az elvek győzelemre emelése csak egyetértés által remélhető , elvárja a párt, hogy tagjai a közgyűlés alkalmával, az előleges értekezlet megállapodásait, minden párt­kérdésben erélyesen és egyértelműleg támoga­­tandják; — azok pedig, kiknek egyes fenforgó esetekben netalán eltérő nézeteik lennének, ma­gukat semlegesen viselendik. 12. §. A párt érdekében teendő minden ér­tesítés a „Bihar“ csimű lapban, mint a párt köz­lönyében, tétetik közhírré. A javaslat a küldöttségi jelentés indokolásai folytán a fennebiekben elfogadtatott. Élénkebb vitát keltett azon kérdés, hogy vál­jon a választókerületekben alakítandó pártválaszt­mányok létrehozatala a szeptemberi pártközgyű­­lésre halasztassék-e, vagy pedig az intézkedés még ez ülésből megtétessék. Elfogadtatott az utóbbi, s választóterületenkint egyes párttagok kérettek föl, hogy a pártot minél előbb közgyűlésre összehívják, hogy a fentebbiek szerint elfogadott szervezési szabályok értelmében a választásokat foganatosítsák s az eredményt a szeptemberi pártközgyűlésre je­lentsék be. Ezen megbizott és felkért párttagok a követ­kezők.­­ A szalontai választókerületre Fónagy László a tenkeire Harmathy Károly, az ugraira Markovics Károly, a bárándira Szabó József, a b. újfaluira Beöthy Algernon, a h. pályikra Fényes Károly, a biharira Eresei Géza, a margittaira Gyalokai An­tal, a székelyhídira Nagy György, a me­csékeire Vertán Antal, az éleseibe Zathureczky Gedeon, a belényesire Véghseő Gellért, sértik a szerencsét, az­az kisértetbe igyekeznek vinni. A választásokról ismeretes Union parisienne de la presse legelső szállt a sikra s akar névsort összeállítani. Ezt a Turbigo utczai republikánu­sok követték. S ma a radikálok jelentek meg a falakon, tudatván, hogy tekintve az ostromál­lapotot, tekintve a sajtó ellenséges indulatát leg­közelebb nyilvánosságra hozandják névsoraikat. Névsor még egy sem jelent meg, bár öt nap múl­va megkezdődnek a választások. A múltkori választások előtt rebesgették az ostromállapot megszüntetését, jelenleg valóságos mozgalom van e czélból. Say Paris profetje Thiersnél volt jelentést tenni a nagy­város sze­lídségéről Hasonló czélból Corbon és L. Pichat Páris jogainak szövetsége nevében járult Thiers pápa kegyes pápa szeme elé. Thiers régi államférfia, udvarias a végtelenig és meg is ígérte mind az elfogatások, mind az ostromállapot megszüntetését egy pár nap múlva. Ha nem lesz az az egy pár nap olyan ked­ves kölcsönkérői terminus, melyet hitelező, adós értelmezhetnek tetszések szerint. Ennyi a háromne­gyed óráig tartott találkozás eredménye. Valóságban Thiers akarja és mi több már akarta is az ostromállapot megszüntetését, hanem a tanács többsége Jules Favre-vel nem szavazta meg. Különben Thiersnek komolyan kell akarnia; ezek az urak nem olyan makacsok, hogy ne al­kudjanak ; eddig legalább nem adtak okot az el­lenkezőt hinnünk. Az elfogdosások folyton mulattatják a rend­őrséget, de nem annyira a kiszemelt áldozatokat. Egy kitűnő mérnök hat órát ült a legroszabb tár­saságban és legkényelmetlenebb helyzetben, míg sikerült a hír által felzaklatott barátainak reábírni a rendőrséget, hogy tekintse legalább meg a vád­alapját képező okmányok dátumát. Ekkor kisült, hogy lesz azok még az első ostrom alatt a poroszok ellen alkalmazandó új hadikészletek tervei. A com­mune a hadügyminisztériumban talált ilyen terve­ket mind tanulmányozta és így jutottak ezek ok­mányai is a rendőrség körmei közzé. A deportálások előkészítését elrendelte a tengerész miniszter. Új-Caledonia lesz a hely, melynek a csendes tengerben való fekvésében a forgalmi kedélyek csillapítását keresik. Hírük, hogy egy amerikai társaság felajánlotta ingyen es szállí­tását 10 ezer fogolynak az Egyesült Államokba. Egész együgyű csípősséggel megjegyzik a lapok, hogy a kormány gondolkodási időt kért. Chambordot utolérte végzete, az „Univers“ kardoskodik mellette. Páris érseki székébe nem tudni az utódot; Dupanloup jelöltsége megc­áfol­­tatott. Legújabban a Versailles­ érsek fordult Thiers­­hez, egy hosszú kérelemmel, hogy legyen második Pipinje a pápának. Az érvek közt nem szerepel, hogy Thiers elég kurta hozzá. Az új kormányzó által engedményezett éjfé­lig való nyitva maradását a közhelyeknek a szín­házak örömmel fogadták, a közönség hosszabb vagy több darab élvezhetését kapta jutalmul. A Palais Royalban két új kis és rosz bohózat került a közönség elé. A Théátre Frangais jótékony czélű matinéeján igen kevés volt a közönség. Lamartine kiadatlan emlékirata egy kötet­ben megjelent. Hachettenél sajtó alatt szintén La­­martinétól egy másik kiadatlan kötet van: Le manuscrit de ma mére. A régibb lapokból a »Vie parisienne“ meg­jelent újból. Egy érdekes történetkét veszek tőle kölcsön, ha valaha lesz módja megkapni tőlem, különben ez az ő dolga. Ismerik önök a Vavin család történetét . 1815-ben a nagy apó Vavin megbizatott az első császárság civillistájának számfejtésével. Ez nagyon komplikált dolog volt. A nagy apó egy kis hivatalt szervezett ezen czélból. Még vagy öt, vagy hat kisebb ügy befejezetlen volt, midőn ki­tört az 1830-iki forradalom. Uj civillista lett szám­fejtendő. „Adják nekem — kérte Vavin — telje­sen felszerelt hivatalom van hozzá és a munkába törődött hivatalnokaim. Napóleonnal majdnem kész vagyok, rögtön X. Károlyhoz foghatunk. — Igen él van, tessék. Vavin nagy apó megkezdi, belehal , fiára hagyja X. Károlyt. Eljön 1848 és Vavin apó a város­házára szalad. „Adják nekem — kéri — Fülöp Lajost.-------Mi már elvégeztük Napóleont, X. Károlyt — — — s. a. t.“ — „íme Fülöp Lajos vegye“ válaszolták. A dolog úgy megy, mint ed­dig. Vavin apótól Vavin ur örökli Lajos Fülöpöt, mint az X. Károlyt. Lajos Fülöp be volt fejezve, azon­ban Vavin ur mint okos férfi a személyzetet tar­totta. Eljött September 4 ike 1870-ben s Vavin úr a városházára ment, elmondta a nagyapja mondó­­káját és most III. Napoleon civillistáján fejti a számot. A tanulságok kivonását az elmés olvasóra bizom. U. G. eredménye lesz, hogy a birodalmi székvárost még nagyobb túlsúlyra fogja emelni hazánk ipara és kereskedelme felett. ’ „Nem volna-e mód ennek ellensúlyozására? Mi azt véljük hogy igen, csakhogy ehez gyors el­határozás, gyors és erélyes cselekvés volna szük­séges. Magyarországnak a bécsi világkiállítást meg­előzőleg országos hazai kiállítást kellene létesí­teni, amint az már 1867-től 1869 ig tervezve volt. „Mi úgy hisszük, hogy az idő rövidsége da­czára, azt jövő évi őszre még létre lehetne hozni és pedig aránylag igen csekély, vagy talán épen semmi költséggel. A legnagyobb költséget okozza — szttztudomán szai-int. _ ily. épület felállítása. Mi azt hiszszük, hogy ezen költség majdnem egészen megkímélhető volna, ha a magyar kormány kezébe legközelebb átadandó Ludoviceum — mielőtt ere­deti rendeltetésére fordu­latnék — néhány hóra a kiállítás tartására engedtetnék át. „Miután a magyar országos kiállításnak egé­szen más czélja van, mint a bécsi világkiállításnak, egyik a másiknak nem igen árthatna, sőt azt mer­nék mondani, hogy Magyarország a bécsi világki­állításon sokkal nagyobb hatással léphet fel, ha előbb itt Pesten összegyűjti ipari erejét.“ így az „Anyagi Érdekeink.“ Más részről az a vélemény is fölmerült, hogy a magyar orszá­gos kiállításnak nem a bécsi világ kiállítást meg­előzőleg, de egyidejűleg kellene tartatni, hogy a bécsi világ kiállításra utazó tömérdek kül­földieknek alkalmuk legyen megtekinteni a ma­gyar országos kiállítást is. Bécsből Pestre le­­rándulni nem kerül sem nagy időbe, sem sok pénzbe s azok a külföldiek, kik messze országok­ból Bécsbe utaznak a világkiállításra, bizonyára megtekintenék a pesti kiállítást is. Páris, júl. 17. (Saját levelezőnktől.) A felrobbanás helyszínéhez közelíteni nem lehet, a rendőrség nem engedi. A hivatalos lap után csekélynek mondják az áldozatok számát. Bár úgy volna, de a tények nem mindig össze­­hangzanak a kormány közlönyeinek nyilatkozatá­val. Megfordítva nem akarom állítani, mert akkor nem a tények lennének a hibások, hanem a köz­lönyök. A lapok érthetők, nem akarják növelni a kedélyek nyugtalanságát. Számot épen nem lehet megtudni, azok igen igazmondók, ha nem ha­misak. Az explosio talán már holnap nem foglal­­koztatja Pak­st. Mindenki a községi választásokra korteskedik. A monarchisták még egyszer meghí­­ gyv­ l Az országos magyar ipar­egye­sület közlönye az „Anyagi Érdekeink“ ezeket írja: „A bécsi kiállítás ügye most már oly stádi­umba jutott, hogy annak 1873-ban leendő létesülé­­sén alig lehet kételkedni. A bécsi birodalmi tanács mindkét háza megszavazta a kiállításra vonatkozó törvényt, mely szerint a kormány fel van jogosítva e kiállításra 6 millió frtnyi hitelt igénybe venni.­­ A netalán még szükséglendő összeg az iparosok által aláírt biztosítási alapból fedezendő. A 6 mil­lió fele állami segélynek, fele kamattalan előleg­nek tekintendő. „A bécsi világkiáll­ítás létrejövetele tehát biz­tosítva van, és nem kétekedünk benne, hogy si­kerülni is fog. Kívánjuk is, hogy így legyen. Ér­dekünkben áll, hogy valahára közelünkben is le­gyen egy világkiállítás, melyet a magyar iparosok és munkások tömegesen látogathassanak,­­ me­lyen mint kiállítók is tömegesebben részt vehessünk. Csakhogy azután a kínálkozó alkalmat ne szalasz­szuk el félreértett takarékosságból vagy megrögzött közönyösségből. „Ezzel kapcsolatban azonban nem hagyha­tunk szó nélkül egy ránk nézve igen nagy horde­rejű ügyet. — Bizonyosnak vehető, hogy az ily nagyszerű kiállítások, egyéb mellékes hatásaik mellett, azon hatással is bírnak, hogy a kiállítás helyét forgalmi központtá állandósítják. A bécsi kiállításnak ezen szempontból hazánkra nézve azon A fővárosi közmunkák tanácsából* Buda, jul. 20. — Az ülés délután 4 óra­kor gróf Szapáry Géza alelnök által megnyit­tatván, Tavaszi Endre indítványa folytán az 1870 X. t. sz. 14. §. c) pontja értelmében kidolgozan­dó átalános építési rend szerkesztése lehetőleg siettetni határoztatik, hogy az lehetőleg még ez év folyamában kerüljön a törvényhozás elébe. A kidolgozásra egy bizottság küldetik ki, mely b. Podmanitzky, Andorffy, Gerlóczy és Reiter urakból áll. A közlekedési miniszter ur elnöklete alatt f. évi június 24-én a budai rakpart és főpőczecsa­­torna tárgyában tartandó enquête tanácskozmány­­hoz a főú. közmunkák tanácsa részéről Ribáry, Hoffhauser és Slanger tanácsosok és Schmidt Fe­­rencz mérnök úr küldetnek ki. Pest város közönsége bemutatja számos ál­lamtisztviselő kérelmét, melyben olcsóbb házak épitketésére egy alkalmas területnek méltányos feltételek melletti átengedéséért folyamodnak s mint erre legczélszerübbet az Orczy-kert és ter­vezett népkert közti tel­eket jelölik ki. Miután ezen kérelemhez képest a városon kivül nagyobb mérvbeni­­ telekfelosztás váluék szükségessé, mely területen idővel egy egész uj városrész fog fejlődni, ez által azonban a pályá­zat útján kihirdetett s legközelebbi időben beér­kezendő átalános szabályozási és beosztási terv elébe akadályok gördíttethetnének, a tev.­köz­munkák tanácsa jelenleg nem kíván az ügy ér­demébe bocsátkozni, hanem a végleges határozást az érintett terv beérkeztéig felfüggesztendőnek találta. Pest város hatóságának jelentése, mely sze­rint Koch Károlynak rózsa utczában az építési engedély kiadatott,­­ tudomásul vétetik. Úgyszintén helybenhagyólag vétetik tudomá­sul Pest városának azon határozata, mely szerint a hatvani utcza próbaképen asphalt comprim­é-vel lesz követendő, megjegyeztetvén, hogy a munkák megindításakor a közmunka tanács műszaki osz­tályának egy közegét is kiküldendi, a járda fek­tetés módjának megismerése czéljából. Manó István budai telkének szabályozása ügyében határoztatok, hogy a telek és a város major közti utcza 5 öl szélességgel birjon, a város major utcza felé pedig a műszaki osztály által tervezett vonal fogadtassák el, mely által a szó­ban álló telek utczai homlokzata csak egy törést fog szenvedni. Ezután tárgyalás alá vétetett Sigl György kérelme, ki az általa megvett, az Ullmann-féle raktárt környező telkeken silókat szándékozik fel­állítani. A fővárosi közmunkák tanácsa egyrészt csak üdvözölheti ily siló­k felállításának eszméjét, mert mindenkor oda iparkodik, hogy az ipar és kereskedés érdekei lehetőleg kielégítessenek és előmozdítassanak; másrészt azonban a tapasztalás tanúsítván, hogy minden nagyobb folyók melletti városok s így különösen Pest is éjszak felé fej­lődvén, nem tartja óhajtandónak, hogy e fejlődés­nek újabb akadályai gördítessenek elébe. Miután azonban Sigl György egy újabban beadott folyamodványában 10 évi fennállhatási időt elegendőnek jelölt ki, mely kérelem a fenn­­említett két főszemponttal tökéletesen összhangzás­ba hozható, a silók felállítására az engedély 10 évi tartamra megadatott, oly megjegyzéssel, hogy folyamodó térítvényt állít ki arról, miszerint a fenti 10 év lefolyása után üzletével minden kár­­talanítás­­nélkül felhagy. A pénzügyminiszter úr leirata, mely szerint a fővárosi pénzalapnak a sorsolási kölcsönből 1871-re reményelhető jövedelme körülbelül 242,076 írtra fog rúgni, tudomásul vétetett. A kibocsájtott ideiglenes építkezési utasítás IV. szakaszának értelmében a házak magassága az utczák szélességével lévén arányba hozandó a kimondatott egyéb erre vonatkozó határozatok közt, hogy két emeletes vagyis 48­ magas lakhá­zat csakis 4° vagy szélesebb utczában lehet épí­teni. Ezen általános határozat alól az idézett épít­kezési utasítás értelmében csak akkor tehető ki­vétel, ha az illető utczában van már 3 vagy több emeletes ház. Miután azonban a műszaki osztály által összeállított igen érdekes statisti­ai adatokból kiderült, hogy Pest-belváros utczáinak legnagyobb része nem bir­t­olnyi szélességgel és nem is mindenütt fordul elő az érintett kivétel alkalmaz­­hatása. Miután továbbá a főváros külcsinje és az épületek közt kívánatos harmónia óhajtandóvá te­­szi, hogy legalább a belvárosban az ott létező

Next