Ellenőr, 1871. szeptember (3. évfolyam, 339-363. szám)
1871-09-15 / 350. szám
Előfizetési árak figász évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedrel 5 frt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor utcza 6. sz.) intézendők. Hirdetési díjak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt-tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szám. (Légrády testvérek irodajárata). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sasutcza 14. sz. ala intézendők. 350. szám. Péntek, szeptember 15. 1871. III. évfolyam. Pest, szept. 14. Az országgyűlésnek mostani együttléte alig fog létrehozni valami nevezetesebb momentumot; a siestázó politikai élet majd egyet fordul fektében s folytatja szendergését a másik oldalán. Midőn nincs együtt az országgyűlés, az időszaki sajtó feladata fentartani a lelket a közönségben. Miként felelt meg a mostani szünetben ekkoráig a sajtó feladatának? A szünidő arra lett volna alkalmas, hogy vitatás alá vétessenek előlegesen azon nevezetesebb kérdések, melyek a legközelebbi ülésszak alatt szőnyegre fognak kerülni. A dolog rendre azt hozná magával, hogy vitassa meg a dolgokat mindenekelőtt a sajtó, aztán következzék maga a derék harc, mely dönt. Különösen feladata volna ez a jobboldal időszaki közegeinek. Az országos többségé, a jobboldalé a kezdeményezés; tőle függ, mit vegyen fel, mit hárítson félre az országgyűlés; az ő feladata élére állani az ország összes politikai működésének; övé a rendszer megállapítása, övé a munkakiosztás; az ellenzék természetes feladata a kritika. Annak azonban, hogy a jobboldali sajtó igyekezett volna a lefolyt szünet alatt megfelelni ezen feladatának — semmi nyoma. Mit tett ahelyett? Szalmát csépelt s folytatta azt az üres unalmas nyelvelést, mely innentova meg fogja utáltatni a közönséggel az összes politikát. Tárgyilagos és tanulságos vitatás helyett minden helyes ok és alkalom nélkül újra meg újra előránczigálja üstöknél fogva a pártok közt fenálló közjogi differentiákat, ócsárolja, piszkosa a baloldal embereit — ez az egész szellemi táplálék, melyet nyújt közönségének. Nagy zajt ütöttek a jobboldali lapok a balpárt állítólagos szervezkedése miatt. Miből állott ezen balpárti szervezkedés? Két megyében, t. i. Pestben és Biharban szervezte magát az ellenzék. E két megyében annyira túlnyomó a baloldal, hogy nem tartotta szükségesnek az újabb időkig magát mint pártot aként szervezni, mint megtörtént már régen más megyékben és városokban. Pestben egyátalában nem volt szervezett baloldali párt, Biharban volt ugyan, de maguk a párt tagjai nem fektettek nagy súlyt az egész dologra, mert minden különös pártműveletek nélkül is biztosak voltak a maguk dolga iránt. Az újabb időkben azonban mind a két megyében anynyira elkezdett nyüzsgölődni a jobboldal, hogy mégsem lehetett többé behunyt szemmel nézni a dolgot, nehogy valami non putarem történjék a nagy, de gond nélkül élő többség tétlensége miatt. Ez az egész. Pest és Bihar csak némi mulasztást hozott helyre, vagyis óvatossági rendszabályokról gondoskodott s most már ott áll, hol más megyék, melyekben évek óta szervezve van baloldali párt. Egyéb nem történt semmi, de azért roppantul verték s verik még mindig a lármaharangot a jobboldali lapok,rőt számra írják a czikkeket a baloldali szervezkedésről s nógatják erősen saját pártjukat, hogy kezdje meg minél előbb a korteskedést, nehogy a jövő választásokra nézve előre tért foglaljon a baloldal. Egy pár rövid reflexiót tettek a baloldali lapok azon visszahatásról, melyet tehetnek hazai pártügyeinkre a lajthántuli és horvátországi közbejött változások. Hajrá ! neki eresztették egész seregét a polemikus czikkeknek, kimentették ócsárló phrasisaiknak egész reporeor!«.**»^. barár legyen egy szót mint magány véleményét, azonnal úgy adták elő, mintha minden szó országos pártértekezleteknek lett volna megfontolt s minden szavában jól megrágott nyilatkozata s nem bántották egyedül a prikkírót, hanem baloldali logika, baloldali eszmezavar, baloldali eretlenség stb. czimen rántottak le minden egyes észrevételt. Ha csak ily táplálékkal tudnak szolgálni a jobboldal politikus szakácsai, s ha a jobboldali közönség beéri az ily táplálékkal, akkor nagyon szomorú állapotban vagyunk közszellem dolgából. Örökké csak a régi dolgokon rágódni, felmelegíteni, százszor meg százszor elmondott dolgokat, rákiabálni egymásra, mint piaczi kofák mindenféle izetlen pletykát és csúfságot — ez bizony ép oly unalmas mint undorító valami. Mire való örökösen feszegetni a két párt közt fenforgó közjogi differentiákat, mire való örökösen rostálni egymás embereit ? Régóta tisztában van magával mindenki, mit tartson pártéletünkben dolgokról és emberekről. Nem szükséges nekünk többé tisztázni a helyzetet, tisztában van régóta, nem szükséges kapacitálni egymást, félre állhat vagy el is tévedhet egy-egy ember különféle okokból, de véleményét alig fogja valaki változtatni mindaddig, míg nem jó valami oly nagyobbszerű fordulat, mely gyökerestől felforgassa a mostani egész pártállást. A jobboldalnak ezen egyhangú s émelyítő veszekedés helyett az volna — mint mondom — feladata, hogy tárgyilagos vitatkozást tűzzön ki napirendre egyes fontosabb törvényhozási kérdések fölött. Egy nagy reformot tűzött ki e három évi korszak feladatául a trónbeszéd. Még igen sok hiányzik a programaiból s ha nem lehet is mindent elvégezni, de lehet még végezni sokat. Akarnak-e, s mit akarnak csinálni a felsőházzal, mit akarnak csinálni a választási törvénynyel ? ezek oly kérdések, melyeket nagyon érdemes és szükséges volna előlegesen megvitatni. Az volna a dolog rendje, hogy a napi sajtó kezdje meg e kérdések fölött a vitát s azután következzék az országgyűlési vitatás. De hát egy szót sem hallunk. Lehetetlen, hogy ne volnának ezekre nézve egynek és másnak is megállapodott nézetei; nem kötelezi a pártot egyes hírlapok nyilatkozata, de az eszmecsere mindenesetre szükséges és hasznos volna. Úgy látszik azonban, a jobboldal egész fatalizmussal várja, mit fognak felülről elébe tálalni. Meglehet, nem tetszik majd egynek másnak tán a deák clubban egy-egy zajos jelenet, de ott van a csalhatatlan szer, Andrásy előáll a kabinetkérdéssel, s akkor aztán lesz panasz, lesz négy szem közt elég „én nem vagyok oka“, de azért meglesz minden, amit Andrásy kíván, mert ha ő lemond, akkor vége a világnak. Valóban silány politikai élet. Ily kevés szellemi emelkedettség, ily eszmeszegénység talán még soha sem uralkodott hazánk közéletében. Ha ez így megy, puszta személyi kérdésekké törpülnek összes közügyeink; egy corterai uralkodásává válik a parlamenti többség uralma; nem a változó többségek tartanak fenn egy valódi alkotmányos életet, melynek alapja magában a nemzet szellemében gyökerezik, hanem ismét csak egy „rendszer“-rel van dolgunk, melynek működésénél csak mellékes szerepet játszanak a közügyek, alárendelt szerepet játszanak a legfontosabb egyes kérdések, mindenek fölött álló feladat jól befészkelni magát a vaczokba, melyet magának elfoglalt. Azért nem bíbelődnek a jobboldali lapok a reformkérdésekkel s nem csinálnak egyebet, mint folytatják azt az unalomteljes és émelyítő veszekedést azon reményben, hogy majd ezáltal ébren tartják s mindinkább élesítik a pártok közt létező antagonismust és kortesbuzgalmat. Azt hiszik, hogy az ő közönségeknek nincs egyéb feladata mint esküdni a közösügyes boldogságra, a nélkülözhetlen Andrásy Gyulára, azontúl pedig annál jobb pártember s hazafi az ember s annál jobban eleget tesz összes hazafiai kötelességeinek, minél jobban tudja szidni piszkolni torkaszakadtáig a baloldalt. Mocsáry Lajos: A baloldali Kör pénteken f. hó 15-én délelőtt 10 órakor értekezletet tart Saját helyiségében. Pest, szept. 14. A magyar országgyűlés három havi szünetelés után ma ismét megkezdte működését. Az első ülést, mely körülbelül két óra folyásig tartott, eléggé érdekes ülésnek lehet mint a Simonyi Ernő legelőször is az ellen szólalt fel, hogy az új közlekedési miniszter kinevezésével most már másod ízben történt meg, hogy a kormány tagjai közzé a parlamenten kívül álló egyének vétetnek fel. Egyik vagy másik miniszteri székre oly egyént emelni, ki sem a képviselő, sem a felsőháznak nem tagja, összeegyeztethetlen a parlamentáris élettel. Andrásy legott válaszolt, s mintha a salzburgi magaslatokról tekintene alá a szerény magyar képviselőház tagjaira, válasza elején életezéssel próbálta elütni a dolgot, mi azonban, mint Móricz Pál helyesen megjegyzé, nem sikerült. Sikerültebb volt beszédének vége, melyben ez eljárás mentségére indokokat keresett s ilyen indokul hozta fel többi közt azt is, hogy a húsz évi alkotmányszünetelés után ezek tekintetében hazánkban minden téren nagy a hiány s hogy ily körülmények között nem eshetik megrovás alá oly egyéneket venni be a kormányba, kik e pillanatban még nem tagjai a képviselőháznak. Valóban parlamentáris minisztérium azonban csak úgy képzelhető, mint azt Simonyi mondá, mint Angliában van, hol senki, ki nem tagja a képviselőháznak, nem lehet tagja a minisztériumnak sem. A királyi tetszvényjognak a székesfehérvári püspök által történt megsértésére vonatkozólag két rendbeli interpellate történt. Egyik Schwarz Gyula, a másik Simonyi részéről. A hivatalos lapból röviden értesült ugyan már a közönség, hogy a kormány a törvénysértő püspökkel szemben a korona jogainak megóvására mily intézkedéseket tett, de a képviselőháznak joga van — meg nem elégedve az egyszerű hivatalos hírlapi közleménynyel — magától a minisztériumtól követelni a foganatba vett, vagy még ezután foganatba veendő intézkedések iránti felvilágosítást. Hogy amiket eddig a minisztérium tett, vajjon az államhatalom jogkörének megfelelő intézkedések voltak-e azok, azt csak azután határozhatja el a képviselőház, ha eddigi lépései felől a ma történt felszólalások folytán jelentést teend a minisztérium. Schwarz Gyula e kérdéssel kapcsolatban interpellációjában még egyéb tárgyakra is kiterjeszkedett. Kérdést intézett a kultusminiszterhez többi közt azon rendelete iránt, melyet az iskolai tanácsok kikerülésével a tanfelügyelőkhöz intézett s mely rendeletnek egyik pontja az, hogy oly községek, melyek községi iskolájuk föntartására államsegélyt kénytelenek igénybe venni, a tanítók fizetését csak az 1868. 38-iki t. ez. 142 paragraphusában megállapított minimumban szabhatják ki; második, hogy az ily községekben a tandij ezután nem az iskolaszékek, hanem a minisztérium által állapittatik meg. E rendelet nemcsak hogy az 1868. 38-ik törvényczikkelybe ütközik, de oly intézkedéseket is tartalmaz, melyek következményeikben népnevelésünk megrontására vezetnek. A kultuszminisztertől, ki jelen volt, s kinek a fölmerült ügyekben — minthogy azok részint a képviselőházban, részint a sajtóban már többször fölhozattak — határozott elfoglalt állásának kell lenni, megvártuk volna, hogy még az ülésfolyama alatt megadja a választ. Pauler miniszter azonban a hozzá intézett kérdések egyik pontjára sem volt képes azonnal válaszolni. Átalános helyesléssel találkozott Tisza Kálmánnak az elnökhöz intézett abbeli kérdése, hogy értesítené a házat, mi teendők várnak a most összeült országgyűlésre és meddig szándékoznak azt együtt tartani. Az elnök megadta a választ. A kormánynak nincs egyéb szándéka, mint előterjeszteni a költségvetést s néhány sürgős pénzügyi törvényt, azon kéréssel, hogy azok a pénzügyi bizottsághoz utasíttassanak. Addig, míg a pénzügyi bizottság be nem fejezi működését, a képviselőház ülései ismét elnapoltatnának. Kerkapoly pénzügyminiszter az elnök szavait még megtoldotta azzal, hogy az általa előterjesztendő pénzügyi javaslatok között lesz egy, melynek nemcsak a pénzügyi bizottsághoz való utasítását, de a képviselőház által leendő gyors tárgyalását is kívánja. Ez előterjesztés a sokat emlegetett 30 millió kölcsönre vonatkozik. Ghyczy Kálmán helyesen jegyezte meg, hogy a felett határozni, vajon szükséges lesz-e azt rögtön, még a képviselőház jelenlegi együttléte alatt tárgyalás alá venni és hogy egyátalában czélszerű lesz-e azt a költségvetés tárgyalásától különválasztani ? csak akkor lesz lehetséges, ha az illető javaslat előterjesztetik. Ha a képviselőház a 30 millió kölcsönről szóló törvényjavaslat előterjesztésekor elhatározza annak azonnali tárgyalását, úgy a képviselőház jelenlegi együttléte valószínűleg még a jövő hét folytán is túlterjed, mert merőben képtelenség, oly nagy horderejű törvényjavaslatot, mint e kölcsönről szóló javaslat leend, a pénzügyi bizottságban, képviselő- és felsőházban egy rövid hét alatt keresztültárgyalni és törvényerőre emelni.. Ő felsége Károly Lajos főherczeget mint az 1872-ki bécsi kiállítás protectorát e minőségben megerősítette, és Rainer főherczeget a kiállítási bizottmány elnökévé nevezte ki. Továbbá ő felsége báró Schwarz-Lenbornt a kiállítás főigazgatásával bizta meg, megerősíté a javaslatba hozott alelnököket és a kiállítási bizottmány tagjait. Alelnökök: Hg. Hohenlohe Konstantin, gr. Beust, hg. Lichtenstein János, hg. Schwarzenberg Adolf, gr. Festetics György és gr. Potocki Alfréd. — Az újonnan kinevezett világkiállítási bizottmány e hé 16-án tartja első ülését. jait, s a jegyző által olvastatja az időközben értkezett irományok jegyzékét. Beregh megye közönsége Pest megye feliratát az iskolatanács hatáskörének kiterjesztése iránt pártolja. — Ugyanezt kéri Árva megye. Bereg megye közönsége a megyék, székek és vidékek közigazgtási czéljaira kiszolgálta- tandó összegek kiszámításánál a kir. városokat mellőztetni kéri. Ugyancsak Bereg megye, közönsége a magán kór- házakban ápolt vagyontalan idegen egyének ápolásának költségeit az állam által megtéríteni kéri — Ugyanezt kérrik Zaránd megye és Zemplén megye, Ugocsa, Árva, Veszprém megyék, a 16 szepesi város közönsége, és Szeged városa — Alsó-fehér megye közönsége a pénzbirságokat a községi pénztárak javára humanistikus czélok előmozdítása végett biztosítani kéri. — Liptó m. közönsége 6 feliratot küldött be a megyei adóra vonatkozólag. — C s a- ^ n a d m. közönsége az ecsegi Uradalmat Eötvös József br . családja számára megvásároltatni kéri. — Ugyanezt kérik Kraszna és Ugocsa megyék. — Bihar m. a törv. hatóságok közigazgatási kiadásinak fedezéséről szóló adóleszállit tásnak a szem. kér. adóra leendő eszközlését kéri. — Zó- * I .om m. közönsége a hatóságok közigazgatási költségei- nek födezésére vonatkozó intézkedéseit mellőztetni kéri. — A Jászkun kér. közönsége az 1868 . 38. t. ez. 14 és 15. §§-ainak módositását kéri. — Ugyanazt Csikszeg képviselő- bizottsága. — Kővárvidék köz. törvényszékét Nagy- Somkutra kéri áthelyeztetni. — Kővárvidék közönsége a megyékre háramló közigazgatási költségek kevesbitásét kéri. — Újvidék sz kk. városa Zsakabánya sz. k. város kér- vényét pártolja. — Debreczen sz. k. város elintézés végett felterjeszti Borsos Ferencz kérvényét. — A hajdúkérletek közönsége a szoboszlói, nánási s hadházi járásbíróságokat telekkönyvi hatósággal felruháztatni kéri. — Arajnyosszék állandó képviselő-bizottsága Pest és Győr me- egyéb feliratait az iskolatanács hatáskörének kiterjesztése iránt pártolja. Mindezek a kérvényi bizottsághoz utasíttat- nak. Az elnök még a következő bejelentéseket teszi: Andrásy Gyula gr. miniszterelnök átirata, melyben jelenti a háznak, hogy ő felsége Gorovej István közm. és közi. minisztert ezen állásától fölmenteni, és Tisza Lajost a közm. tanács elnök , két közm. és közm. miniszterré kinevezni méltóz . tatott. A belügyminiszter értesítése, mely szerint ] Eszterházy Pál herczeg, Kuba János, Lázár Mihály, Plachy Lajos, Török Dániel és Tury Gergely képviselők Ő felsége által városi főispánokká kineveztettek. A nevezett képviselők beadták ■ lemondásaikat, úgyszintén Bittó István és Rónay Jáczint, minélfogva az ezáltal megürült képviselői állások betöltése végett az elnökség a kellő intéz ,kedéseket megtette. A főrendiház elnöksége az 1869 — 72 ov. gy. II ülésszakában, szentesítést nyert 56 darab t. ez. átvételéről szóló 13 darab elismervényt átküldi. Ugyancsak a főrendiház elnöksége értesít, hogy a testi fenyíték eltörléséről szóló tvjavaslat az igazságügyminisztérium által megígért statistikai adatok meg nem küldése miatt a főrendiház által nem tárgyaltatott. . . A hír- Atisyek igazgatósága jelenti, hogy Miletics Kvetozar ellen öl"a sz. a. eirenden f«««járás megszüntettetek, miután a vádbeli hírlapi czikk szerzőjéül Georgievich Milán jelentette magát. — Tudomásul vétetik. Major Pál, Mosony megye Zurány v. kerületi képviselő bemutatja megbízó levelét. Hasonlókép bemutatják megbízó leveleiket: Beöthy Lajos Pestmegye ráczkevei járás képviselője. (Éljenzés a baloldalon.) és Szelestey László. (Éljenzés a jobboldalon.) A bemutatott választásikönyvek az állandó bíráló bizottságnak fognak kiadatni. Bars megye, Aranyos-Marót kerületbeli választók Kelecsényi Ráfael választásának megsemmisítését kérik. Ezen kérvény sorsolás utján azonnal a 8-dik bíráló bizottságnak adatik ki. Bemutatja ezután az elnök a julius—augusztusi kiadások jegyzékét, s a szeptemberi költségelőirányzatot, valamint a június hó folytán beadott indítványok, határozati javaslatok és interpellációk jegyzékét. — Kosztolányi Károly nyitramegyei verbói képviselő, eltelvén a szabályszerű 30 nap, végleg igazolt képviselőnek jelentetik ki. Huszár Imre felszólal, hogy Rónay János képviselőre nézve is letelt a 30 nap. — Az elnök ígéri, hogy utána fog nézni. Simonyi Ernő az elnöki előterjesztés egy pontját nem hagyhatja szó nélkül. Ez a köztek, minisztérium mi módom betöltése. Második eset már, melyben a minisztériumban megürült helyekre a parlamenten kívül álló egyén alkalmaztatik. Nem helyeselheti, hogy eltérnek azon elvtől, mely szerint a korona tanácsosai azok köréből választandók, kiket a nép bizalmával megajándékozott. Parlamenti országokban ez így volt és van mindig, s miután a kormány ez elvtől eltért, felhagyott azon állással, melyet lételének első pillanatában elfoglalt, t. i. megszűnt parlamenti kormány lenni. Madarász József örülne, ha a többség éskor-TM^^ium?szter^sem^infeteri hivatalnok rém lehet (derültség jobb felől), az alkotmány szelleme kívánván nézete szerint azt, hogy önmagának ellenőrzője nem lehet senki. (Derültség.) Andrásy gr. miniszterelnök, bár a kérdés napirenden nincs, kénytelennek érzi magát észrevéteket tenni azokra, amiket Simonyi mondott. Simonyi ugyanis azt mondotta, hogy a jelenlegi kormány megszűnt parlamentáris lenni, mivel miniszterekké olyanok is neveztettek ki, kik a parlamentnek nem tagjai. Ezen állítás a felfogás legnagyobb zavarára mutat. Parlamenti kormány ismertető jele nem az, váljon a parlamentből vétettek-e tagjai vagy nem? Megtörténhetik ugyanis, hogy valamely kormány minden tagja a parlamentből való, ha ez azonban anélkül, hogy a törvényhozásban többsége lenne, megmarad hivatalában, okvetlenül megszűnik — legalább fogalmai szerint — parlamenti kormány lenni, ellenkezőleg lehet valamely kormány tökéletesen parlamentáris, bárha egyetlen tagja sincs a parlamentből való, mihelyt a törvényhozásban többséggel bir. Ő felsége kinevezési jogának pedig e tekintetben sem törvény, sem gyakorlat korlátokat nem szab. Ami az ország érdekkét illeti, ott hol 20 évi alkotmányszünetelés után minden téren hiány mutatkozik, hol minden párt tehetséges közreműködésével közös erővel is alig található fel a különböző téren megkivántató erő, azt mondani „azért mivel valaki ma nem tagja a parlamentnek, — ki azonban holnap az lehet, — az nem lehet miniszter,“ oly fölfogás, melyet azt hiszi, nyugodt meggondolás után senki sem fog osztani. Huszár Imre, Vidaca János, Bobory Károly és Schwarz Gyula kérvényeket nyújtanak be. Schwarz Gyula rövid indokolás után a következő interpellate intézi a vallás és közoktatási miniszterhez: Miután a vallás és közoktatási miniszter f. évi márcz. 15-ei ülésében tett interpellátiómra adott válaszában a kir. retszvényjogon ejtett sérelem ellenében az állam valódi jogkörének megfelelő jogorvoslást ígért; — a képviselőház azonban a lefolyt ülésszak alattily jogorvoslásról nem értesült, — sőt az ország aggodalommal néz következményei elé azon mozgalomnak, melyet bizonyos elemek szövetsége a vallás ürügye alatt az úgynevezett katholikus politikai kaszinók alakítása által hazánkban megindított, s a melyet az 1868 38. t. sz. ellen tervszerüleg intézett merényletek által egyre szitogat. Kérdem a minisztertől, mit tett a kormány a nemzet megnyugtatására ? Van-e tudomása a kormánynak arról, miszerint az ó aradi és karánsebesi g. k. püspökök a hitfelekezetekhöz tartozó elemi tanítókat a miniszter által a törvény értelmében elrendelt póttanfolyambani részvéttől eltiltották? Mivel indokolja a miniszter azon rendeletét, mely 2872/871. sz. a. keltezve nem csak az 1868. 38. t. sz. rendeletein ejtett sérelmet, midőn a községet letiltja attól, miszerint a községi tanítók fizetését az 1868. 38, 142 § által megállapítot minimumnál fölebb emelhessék, midőn a községeket oda utasítja, miszerint ezek községi tanítóknak lakás- és kertbeli illetményeket természetben szolgáltassák ki, s midőn tekintet nélkül a községi iskolát látogató gyermek szüleinek vagyonos, vagy teljesen vagyontalan voltára, minden gyermekre felvételi dijt szab, melyet a törvény nem ismer, hanem ama szabad verseny helyet, melyre az 1868. 38. t. sz. törekszik, oly kényszerhelyzetbe hozza a közös iskolákat, mintha csak a kormány a felekezeti tanodák kedvéért a közös iskolák elnyomására törekednék? Ezzel kapcsolatban kérdezem, mért nem intézkedett a kormány, miszerint az egyetemes tanítógyűlés ez évben is megtartassák, vagy ha ezt a megindult — „kath. politikai“ mozgalommal szemben czélszerünek nem tartotta, mért nem kezdte meg már valahára az 1868. 36. t. sz. értelmében a tanító testületek szervezését? Végül kérdezem, szándékozik-e a kormány az egyetem, a műegyetem, jogakadémiák, gymnanáziumok, reáltanodák reformja érdekében oly intézkedéseket, s előterjesztéseket tenni, miszerint a fensőbb közoktatásügyünk elszomorító pangásának még ez országgyűlésen törvény alkotása által vége vetethessék ? És ugyanoly irányban-e, mely szemben a megindult u. n. kath. politikat fog nyújtani? Bátor vagyok ezen interpellátiómat a miniszter úrhoz azon kéréssel intézni, hogy arra minél előbb méltóztassék válaszolni. (Helyeslés.) Simonyi Ernő a maga és elvbarátai nevében szintén a vallás és közoktatási miniszerhez intéz interpellációt a placetum kérdésében, melyet az előtte szóló interpellációja nem merít ki egészen. Felvilágosítást óhajt a placetum joga ellen vétett székesfehérvári püspök irányában követett eljárásról annál is inkább, miután az elnapolás alatt nemcsak a fehérvári püspök, hanem más püspök is köröztette az infallibilitási dogmát papjai közt, s volt aki az iskolákban tanítását elrendelte. Positív és hiteles tudomás szükséges mindezekről, mert a közvélemény is igen hangosan nyilatkozik e kérdésben. (Helyeslés balról.) Az interpelláló a következő: A minister úr a múlt ülésszakban hozzá intézett kérdésekre válaszolván, kijelentette, hogy a kormány el van határozva a királyi tetszvényjogot, (Jus placeti regii) fentartani és az ellen vétett vagy vétendő püspökök ellen az előbbi gyakorlat szerint eljárni. Ezen nyilatkozat folytán kérem a t. miniszer urat, Mi módon járt el a kormány a székesfehérvári püspök ellen, ki daczára annak, hogy a múlt évi augustus 9-én kelt kir. leirat folytán kiadott kormányrendelet által egyenesen eltiltatott, és úgynevezett csalhatlansági dogmát püspöki megyéjében ünnepélyesen kihirdette ? Mi eredményt vár a kormány az általa netalán e részben tett intézkedésektől? Igaz-e, hogy a fent említetten kívül más magyarországi püspökök is kihirdettették volna egyházmegyéikben a csalhatlansági dogmát, vagy azt megyéjükbeli papokkal közölték s az iskolákban elrendelték tanittatneen püspökök és mi módon szándékozik a kormány irányukban a királyi jogoknak tiszteletben tartását s a kormány rendeletének érvényt szerezni?“ Az elnök jelenti, hogy szólásra többen feljegyezve nincsenek. A holnapután 10 órakor tartandó ülésben a pénzügyminiszter elő fogja terjeszteni a költségvetést néhány fontos tárgygyal együtt. A budget szokás szerint a pénzügyi bizottsághoz fog utasíttatni, mely bizottságban Bittó miniszterré tétele és gr. Kuhn Henrich horvát képv. betegeskedése miatt — két tagot is kell választani. Tisza Kálmán: Mielőtt a mai ülés berekeszttetnék, egy kérdéssel kívánok járulni a ház igen t. elnökéhez, és ezen kérdés az, hogy nem értesíthetne-e bennünket az iránt, hogy a mostani összejöveteltől minő működés váratik egyltalában, vagy más szóval, hogy a ház meddig szándékoltatik együtt tartatni, és minő végzendők váratnak tőle ezúttal? Mert én legalább azt tartom, hogy midőn aziránt különböző hírek terjednek el, a képv. háznak joga van kívánni, hogy a szándéklatok iránt eleve értesítessék, nem pedig, hogy talán az utolsó napon mondják a képviselőknek, hogy most már mehetnek. (Helyeslés.) Elnök : Azon helyzetben vagyok, hogy e részben felvilágosítással szolgálhatok, sőt hivatalosan jelenthetem a háznak, hogy a kormánynak szándéka a benyújtott költségvetés és néhány sürgős pénzügyi tárgyat a pénzügyi bizottsághoz utasítani és egyben arra kérni a házat, hogy mondaná ki határozatukig, hogy míg a bizottság munkálatát be nem fejezte, ülést tartani nem fog. " Kerkapoly pénzügyminiszter: Adoz, mit az ORSZÁGGYŰLÉS. Pest, szept. 14. A képviselőház ülése. Elnök : Somssich Pál. Az elnök néhány szóval üdvözli a háztag-