Ellenőr, 1871. szeptember (3. évfolyam, 339-363. szám)

1871-09-07 / 344. szám

Erre a főpolgármester azt feleli, hogy e határo­zat távollétében hozatott, de csakis az iskolák tanítóinak kérelme folytán és ez is csak próba­­képen. E tárgy fölött ismét élénk és hosszas vita támad, melyen Havas is részt vett s hangsúlyozza, hogy tárgyalná a gyűlés e határozatot most, mivel úgyis az iskolák nem­sokára fognak megnyílni, nézetének e szavakkal ad kifejezést. Nem helyesli e határozatot, mivel a szegényebb sorsú szülőknek nehezére esnek a netán több gyermekért járó félé­vi tandíjt egyszerre lefizetni, míg minden hónap­ban előbb megtehetné ezt. Végre a régi szokást indítványozza alkalmazni. Pártolják ez i­dítványt Tavaszi Endre és Ballagi­­Mór, míg végre áta­­lános szavazattöbbséggel­­ mondatott azon határo­zat, hogy az elemi iskolákban a tandíj ezentúl is csak havonkint fog besze­detni. Simon Flór,­a mérnöki hivatalhoz azon kérdést intézi, megbüntették e az a vállalkozót, ki a 8 nap előtt bejelentett kövezeti sérülést még eddig sem javította ki. Napirendre áttérvén szőnyegre kerül „a bül­­ügyi bizottság s tanács előter­jesztése a közvágóhídi építkezés végleges költségeinek megállapítására.“ E tárgy fölött ismét élénk vita f­elödik. Elő­ször is Simon Fs., a vágóhidak genesisét adja elő s hibául rója az építésznek, hogy rész költségve­tést terjesztett elő, s a tárgyalás alatt levő jelen­tést elfogadásra ajánlja. Tavaszi a Simon által felhozott adatokat az építész ellen emelt igazságos vádaknak nevezi, mert — úgy mondja — hibás azon építész, ki az ily költségvetést készíti. Végre kifejezi azon remé­nyét, hogy ez többször nem fog történni. Vetsey Sándor nem helyesli az ily ügyek — melyeknél százezerékről van szó — egyszer a „tudomásul" vételét. Természetesnek tart­ja bár, hogy ily nagy építkezésnél nem lehet mindent egy krajczárra kiszámítani, hanem hibául rója fel azt, hogy a költségvetésnek többletet nem akkor jelentettek be, mikor azt készítették, hanem még " csak most, midőn már a dolognak vége van s se­gíteni nem lehet. Haris Sándor roszalja azon gazdálko­dást, mely nem tudja előre, hogy valamely épít­kezése mennyibe kerülend. A most beadott jelen­tés sem mondja meg határozottan, hogy mennyi legyen a többlet. Kammermayer ez ügy bizottságának elnöke fölvilágosítja az előtte szólót, hogy azon költség, mely a költségvetésben még nincsenek em­lítve, oly aprók, hogy azok a most kért 102.000 frtnyi többletből könnyen fedeztethetnek. A kért többlet megszavaztatott azon megjegyzéssel, hogy a fölszerelési költségek az építkezési községektől el fognak választatni, s illető alkalommal a köz­gyűlés elé fognak terjesztetni. Az ülés 6­4 órakor véget ér. A hivatalos lapból. A m. kir. honvédelmi ministe­­rium vezetésével megbízott m­. kir. ministerelnök dr. B­o­r­s Emilt, a m. kir. földmivelés, ipar- és kereskedelmi minis­­terium segédfogalmazóját, és az 57-dik számú m. kir. hon­­védzászlóalj honvédét, a díjtalan honvédhadbiró gyakornokká nevezte ki. K­u­g­­­e­r Miklós, zágrábmegyei rendszeres esküdt, a m. k. ministerelnökséghez fogalmazóvá neveztetett ki. A m. kir. pénzügyminister M­ü­c­k János és Kall­mann Gusztáv számgyakornokokat a vezetése alatti minis­­terium hitel-számvevőségéhez Zil­ah oszt. számtisztekké ne­vezte ki. A szatmári m. kir. pénzügyigazgatóság által N­óra Lajos száraosztályi dijnok, a zilahi m. kir. adóhivatal­hoz számfeletti segédtisztté ideiglenes minőségben nevezte­tett ki. Szuper Lajos tudor, honvéd-dandár orvosi állásá­ról lemondván, lemondása a honvédelmi ministerium által elfogadtatott. TÁVIRATOK. Salzburg, sept. 6. (Az Ellenőr távirata.) An­­drásyval Schweinitz bécsi porosz követ is Kim­­melbachba ért s találkozáskor szívélyesen üdvözöl­ték egymást, sokáig sétáltak együtt s aztán egy vasúti kocsiban utaztak Salzburgba. — Hohenwart még nincsen itt, de valahol a környéken időz s délre bizonyosan itt lesz. A fogadási ünnepélyessé­gek betiltattak. Salzburg, sept. p. A mnfit éjjeli gyorsvonattal Hohenlohe­lig., Andrásy gróf és Schweinitz tb. ide érkeztek, Hohenwart dél felé jő meg. Versailles, sept. 6. A nemzetgyűlés mai ülésében elfogadtatott a javaslat, mely az 1870 ks korosztályt 120,000 emberre határozza. Langfois­ton hatnak, a többi európai államokra, hol a közvélemény hatalma kisebb, s hol e szerint ne­hezebb, nagy igazságokat megalapítani, — régi visszaéléseket kiirtani. Mig tehát aránylag kevés kereskedő ismerős az államgazdászattal, gazdag­ságuk nagy részét mégis a nemzetgazdáknak kö­szönik. — Ők hárították el, az egymást követő állam kormányok tudatlansága által, a kereskede­lem útjába tartott gátokat, nemzeti dicsőségünk templomában nem legalsó helyet foglaló­k szilárd alapot vetettek a kereskedelem felvirágozásának. És oly bizonyos, hogy e szellemi mozgalom kor­látolta a háború lehetőségét, midőn az idegen tar­tományokkal kereskedelmi viszonyainkat szabá­lyozni kellő elveket fölfedezte; midőn az azok­ba avatkozásoknak nemcsak hasztalanságát, de sőt határozottan káros voltát kimutatta, s midőn végre szétrombolta e rég begyökeredzett tévelye­­ket, melyek az emberekkel elhitették, hogy a né­pek természetes ellenségei egymásnak, — s ek­ként felbátorították a részakaratot, és táplálták ama nemzeti féltékenységet, melynek­ ereje adta nagyobbára — a harczi szellem korábbi befo­lyását. A harczi hajlamot gyöngítő, — nagy ok azon ut és mód, melylyel a gőznek utazási czé­­lokhoz alkalmazása, a különböző népek közleke­dését megkönnyítette, s igy segétette szétrombolni azon tudatlan megvetést melyet egy nép a másik iránt annyira hajlandó táplálni. Például az angol írók egy tömege által régebben, a francziák er­kölcsi és magán jelleme, sőt gyalázatukra mond­va — még a franczia nők szüzessége ellen is irány­zott szemtelen és nyomorú rágalmak: nem kevés­bé fokozták az azon időben Európa e két első nemzete közt fönállott ellenséges érzületet, az angolokat a francziák bűnei, a francziákat az an­golok rágalmai irányában elkeserítették. — Volt aztán idő, mikor minden becsületes angol szilár­dul meggyőződve volt, hogy ő tiz­ francziát legyőz­het, mint oly ember osztályt, — melyet lelkéből megvetett: elcsenevészett nemzedékül, mely pálinka helyett veres bort i­zik, békával él, nyomom hi­tetlen, ki minden vasárnap misére megy, bálvá­nyok előtt feborul, s még a pápát is imádja. — Másrészről a francziákat, az angolok, — mint dur­va, tanulatlan ízlés és humanitás nélküli emberek megvetésére tanították, — oly szerencsétlen embe­rekül, kik kedvezőtlen tégelyben élnek, hol foly­tonos, csak esők által megszaggatott — s a nap derűjét soha élvezni nem engedő köd van; — minélfogva mi oly mély és meggyökeredzett bus­komorságban szenvedünk, hogy azt az orvosok, „angol spleenének elnevezték, s hogy mi ez ir­tózatos kór befolyása alatt, folyton, különösen no­vemberben öngyilkosságokat űzünk, — s ismere­tes, hogy ez időben magunkat ezer számra fela­kasztjuk és meglőjjü­k. Ki a régibb franczia és angol irodalomba gyakrabban betekintett, — tudja, hogy e nézetek Európa legelső két népeié voltak, melyeket tudat­lanságukban , gyönyörűségükben egymás felől tápláltak. —­ A két nemzetet egymással közelebb érintkezésbe hozott találmányok haladása azonban ez őrült előítéleteket eloszlatja s mindkét népet, egymást csodálni, és a mi ennél fontosabb — egymást tisztelni, megtanította. — Minél gyakori­­abbak az örülközések, annál inkább növekszik e tisztelet. — Bármit mondjanak ugyanis a hitészek az emberiségnek, sokkal többek erényei, mint bű­nei, s minden országban gyakoriabbak a jó, mint a rosz cselekedetek. — Valóban,­­ha ez másként lenne: a túlnyomó baj az emberiséget már rég elpusztította volna s egyetlen meg nem maradan­dóit annak elfajulását megsiratni. — Másik bizo­nyítéka ennek a tény, hogy mennél inkább meg­ismerik egymást a nemzetek — régi ellenségeske­déseik annál gyorsabban elenyésznek ; épen, mert a bővebb tapasztalás beigazolja, hogy az emberi­ség nem oly gyökeresen romlott, mint azt velünk, ifjúságunktól fogva elhitetni akarják. Ha a bűnök valóban gyakoriabbak lennének, mint az erények, ak­kor a népek nagyobb közlekedésének következmé­nyében, a másikról­ rész­véleményünkben megerő­södnénk , mert bár saját bűneinket szeretjük is, embertársainkét közönségesen még sem szeretjük. Ez azonban annyira kevéssé a valódi következ­mény, hogy azok, kik tert­elmes ismereteiknél fogva, az emberi cselekvények közönséges folya­mat legjobban ismerik : feleltük épen a legkedve­zőbb véleménynyel vannak. A legjobb észlelő s legmélyebben gondolkodó ember: mindenkor leg­enyhébb bíró. Csak az egyedül álló, képzelt szen­vedésein tépelődő embergyűlölő hajlandó min­dig: az emberek jó tulajdonait becsmérelni, a ro­­szakat nagyítani. Vagy valamely balga tudatlan barát, ki létét, henye egyedülségben átálmodja; és saját hiúságának hizeleg, midőn mások bűneit elkárhoztatja; s igy az élet, kedv elten buzgólko­­dik, hogy meg­boszolja magát a társadalmon, melyből saját babonáival magát kizárja. Az ily­­fajta emberek, természetünk romlottságát, és mint melybe sülyedtünk, elfajulásunkat, makacsul állít­ják. Az ily nézeteket szülő hallatlan bajok: min­denki elött ismeretesek, ki oly tartományoknak, hol azok virágzottak, történelmiét tanulmányozta. A haladó tudomány számtalan jólétei közt ennél­­fogva kevés van fontosabb, mint a közlekedés megkönnyítései. Az egyesek és népek közlekedé­sének gyarapodta által: előítéleteik, rendkívüli ki­terjedésben kiigazíttattak, egymás iránti tisztele­tük növekedett, viszonyos ellenségeskedéseik csök­kentek : az emberiség természete felől kedvezőbb ’ nézetek terjedte’­, s igy ösztönözve lettünk kifejej­teni az emberi szellem ama határtalan segélyfor­rásait, melyek lételét, előbb csak állítani is eret­nekség volt, így folyt ez leg az újabb Európában. A francziák és angolok, egyedül a gyarapodott köz­lekedés hatalma által, megtanultak egymásról ked­vezőbben gondolkozni, s az előbb ápolt balga megvetést elejteni. Ezen, s minden más esetben, minél inkább megismerik egymást a polgárisult népek: egymásnál annál több becsülni, s utánoz­ni valót találnak. Mert a nemzeti gyűlölet minden okai közt: leghatalmasabb a tudatlanság. A­mint növekedik a közlekedés, apad a tudatlanság, s igy csökken a gyűlölet. Ez a szeretet valódi szö­vetsége , s a moralisták s hitészek által adható minden tannal fölér. Századokon keresztül gyako­rolták hivatásukat, a­nélkül, hogy az emberekre a háborúk elenyésztése tekintetében, legcsekélyebb befolyást előidéztek volna. Túlzás nélkül lehet azonban állítani, hogy minden új vaspálya, min­­den a csatornán áthajózó rű gőzös , újabb kezes­ségei a hosszú megtöretlen békének, mely 40. évi időköz alatt, a föld legműveltebb két nemzetének szerencséjét és érdekeit egymással egybefűzte. E módon igyekezem, a­mennyire ismeretem terjed, megjelölni az okokat, melyek a vallásos üldözést és háborút csökkentették: e legnagyobb két szerencsétlenséget, melyet emberek egymásra háríthatnak. A vallásos üldözés hanyatlása utáni kérdést­ csak röviden érintettem, mert később tel­jesebben fog tárgyaltam­. Elég mondatott mind­­azáltal, annak bizonyítására, hogy az, lényegileg értelmi haladás , s ez irányban az erkölcsi érzület által, igen kevés elérhető. A harczi szellem csök­kenésének okait, eléggé, némely olvasóra tán fá­rasztó hosszadalmasággal is, fejtegettem: az ered­mény az lett, hogy e csökkenés, az értelmi osz­tályok gyarapodásától függ, melylyel a katonai, rend természetesen vetélyben van. A kérdésbe mélyebben hatolás folytán, három további okot ki­nyomoztunk , melyek bár csak közbehatók, az áta­­lános mozgalmat, még is siettették. Ezek: a pus­kapor feltalálása, a nemzetgazdászattani fölfede­zések, s jobb utazási és szállító eszközök fölfede­zése. E három nagy irányzat, melyekben a tudo­mány haladása­ a régi harczi szellemet meggyen­gítette , s ennek miként történtét, úgy hiszem, vi­lágosan kiderítettem. Az általam előhozott tények és alapok, jó lélekismerettel mondhatom, gondos és ismételt vizsgálatnak voltak alá­vetve, — de nem látom, hogy tarthatóságuk miként támadtat­­hatnék meg. — Megfoghatom, hogy bizonyos osztá­lyoknak, kellemetlen lesz, de az hogy kellemetlen, ha különben bizonyított, — nem engedheti alap­talannak tekintenünk. A források, melyekből a bizonyítékok merítvék , tökéletesen kijelölvék s a bizonyítékokat — reménytem — pártatlanul fejte­gettem. S belőlük, azon igen fontos tanulság szár­mazik , hogy az előttünk ismert két legrégibb, legnagyobb, legbegyökeredzettebb é s legszélesebben elterjedt szerencsétlenség, folytonosan — ha egész­ben véve lassan is — enyészetben van; s hogy az enyészet,­ltalán nem erkölcsi érzületek, sem erkölcsi tanok — hanem egyetlenül s egyedül az emberi értelem tevékenysége, s az embernek hosz­­szu idők folyamában, egymásután tett találmányai,­­ fölfedezései által eredményeztetek. Miután pedig az emberi társadalom haladásában legfontosabb mindkét tüneménynél, az erkölcsi törvények, az értelmieknek, állandóul, s változat­lanul alárendelve voltak , erős elővelem keletke­zik, hogy másod­érdekű tárgyaknál is, ugyanezen folyamat volt. Ennek részletes igazolása, s az elő­­velemnek bizonyosságra emelése, nem a történe­lem bevezetése, hanem maga a történelem megírá­sa lenne. Az olvasónak ennél fogva, meg kell elégedni, a csupán megközelítő bizonyítással, s a teljes bizonyítéknak, szükségkép e mű következő köteteire kell fentartatni, melyekben — igazolni ígérem : — hogy az Európában, a barbárságból a polgárisultsághoz tett haladás, kizárólag s egye­nesen az értelmis tevékenységnek köszönhető, hogy a fő népek — most — néhány század óta, elég­gé előhaladottak, ama természeti hatalmak befo­lyásának lerázására, melyek által fejlődésük ko­rábbi fokozatain zavartathattak; s hogy bár az erkölcsi hatalmak, még erősek, s alkalmilag za­varokat előidéznek, ezek még is már csak eltéré­sek, melyek a hosszú idők folyamában egyensú­­lyozvák, s igy az egészre nézve teljesen elenyész­nek. Nagy és befoglaló áttekintéssel tehát, minden művelt népnél, a változások, egészben véve — egyenesen három körülménytől függenek: először kitűnőbb embereik tudományának tertelmétől (?), má­sodszor ezen tudomány irányától, vagyis tárgyaik­tól, melyekre vonatkoznak; harmadszor és minde­nek előtt attól, hogy e tudás mily hatálylyal terjesz­tetik, s­ azon szabadságtól, melylyel az a társadalom minden rétegét áthatja. Ezek minden polgárisult országban, a mű­veltség három nagy emeltyűje ; s bár hatályukban hatalmas egyéniségek bűnei vagy erényei által megzavartatnak: ez erkölcsi érzületek viszono­san még­is helyre igazodnak, s átlag hosszú idő­szakok, általuk nem érintettek. Kétségtelen, hogy előttünk ismeretlen okokból, az erkölcsi sajátsá­gok, folytonosan váltakoznak, s egyik embernél, vagy tán nemzedéknél a jó, másiknál a rosz irány­zat — lesz túlsúlyban. — Nem hihetjük azonban, hogy tartós változás legyen a viszonylatban, mely­ben azok, kik természettől jó irányzatot nyertek, azokhoz, kik roszaknak alávetvék — állanak. — Mit az emberiség — vele született, ős eredetű er­kölcsiségének nevezhetnénk — a­mennyire be­látjuk, semmi haladást nem tesz. A velünk szüle­tett különböző szenvedélyekből: némelyek ezen, mások más korszakban túluralgók. A tapasztalás azonban megtanít minket, hogy azok egymással mindenkor viszályosak, és saját ellentéteik által ellensúlyozvák. Egyik indok hatálya, a másik ha­tályával kiegyenlíttetik: minden bűn irányában megfelelő erény van. Kegyetlenség ellenében jó akarat hat; szenvedés rokonszenvet gerjeszt; egy­nek igazságtalansága a másik jótékonyságát maga után vonja; uj bajok uj orvoslást nyernek, s ma­gok a valaha ismert legirtózatosabb bűnök, ma­radandó nyomot nem hagytak. Tartományok el­pusztítása, lakóik leölése , csalhatlanul helyre pó­tolódó veszteségek, s néhány század múltán nyo­muk egészen elenyészik. Sándornak vagy Napóle­onnak óriási vétkei, idő múltán, hatályukat vesztik s a világ dolgai korábbi mérvükre vissza térnek. Ez a történelem apálya és dagálya, a folytonos áramlat, melynek a természet törvényei szerint alá­vetve vagyunk. Mindezek felett egy magasb világ mozgalma van, s amint a hullám tovább áramlik, majd előre majd vissza­vetődik, végtelen előre és hátra há­nyattatásában, egy és csak egy — a mi örök. A rosz emberek cselekedetei időleges szerencsétlen­ségeket, a jók tettei ideiglenes jókat eszközölnek,­s utóvégre, jó és rész földre sülyed, a következő nemzedékek által föl­emeltetik, s elenyészik a szá­zadok folyamának szünetlen mozgalmában. Nagy emberek tudományos fölfedezései azonban soha el nem halnak, ők halhatlanok: övék az örök­igazságok, melyek túlélik a birodalmak összeom­lását; túl a vitályos hitfelekezetek küzdelmeit, sőt magukat a vallásokat, egyiket a másik után, el­enyészni látják. Minden vallásnak saját mértéke, és saját szabálya van: egy vélemény egyik idő­szakban, másik másikban uralgó. Mind, mint álom elmúlnak, ők a képzelem teremtményei, melyek­nek váza sem marad. Egyedül a tudományos föl­fedezések maradandók: mindent mivel birnak azok­nak köszönhetünk : soha ifjan soha elhagyva hord­ják saját létük magvát; halloatlan örök medrük­ben, folyton folyva, lényegben sokasulók, a később fényesülő folytatásokat szülik, s igy kihatnak a legtávolabbi utódokra, sőt hatályuk, erősebb szá­zadok múltán, mint ismertetésük peretében le­hetett. (Vége.) nak a jövedelem megadóztatására s Claudenak az invasió okozta károknak az egész ország által leendő­, megtérítésére vonatkozó indítványaira ki­mondja a nemzetgyűlés a sürgősséget. Ravin­el in­dítványa heves vitát keltett s Naquet ezzel szem­ben saját nézetét fentartván így szól: Mivel Fran­­cziaország fájdalom, forradalmakban szenved, jobb, hogy ezek Párisban összpontosuljanak, hol min­denkor rövid tartamuak szoktak lenni. Különben Ravinel indítványának elfogadása megakadályozná a kedélyek lecsilapulását. Ravinel tagadja, hogy javaslatát pártszenve­­dély vagy Páris elleni boszu sugalmazta volna. A jelen kérdés azonban a közjólét kérdése, az or­szág megrögzött elővélelemmel van a köztársasági kormányforma ellen s e szerint a kísérletet is oly módon kell tenni a köztársasággal, a­minő az or­szágot megnyugtathatja. A vita folytása holnapra halasztatott. Páris, sept. 6. (Az Ellenőr távirata.) Jules Favre a lapokban rágalomnak mondja a Salut ál­tal közlött leve­let, melyet állítólag ő intézett volna Luk­ier­h­ez. Salzburg, sept. 6. (Az Ellenőr távirata.) A mai „Salzb. Ztg.“ egy a külügyi minisztériumtól származó communiquet hoz. Zágráb, sept 6. (Az Ellenőr távirata.) Belo­­vármegye Sz. Iván, Trojistvo, Ivanka és Giurgevac választó kerületei mindnyájan nemzetpárti képvi­selőket választottak. Salzburg, sept 6. Ő felsége délután fél ket­tőkor érkezett ide s Lajos­ Victor fhg, a tartományi főnök és a parancsnokló tbk által fogadtatott az egybesereglett népsokaság lelkesült éljenzései közt. Salzburg, sept. 6. (Az Ellenőr távirata.) Vil­mos császár d. u. félhatkor érkezett ide. Midőn hire jött, h­og­y a ném­et császár már Hallei..tim­ I »*«11, ő felsége a „károly long. szállodában ment; vendégei bevárandó V -le voltak B.üst, Kulin, An­­drásy, L­*jos Vietor föherczeg s Vilmos császár összes itten állomásozó kisérete. — Hohenwart 3 órakor érkezett meg. Midőn Vilmos császár négyfogatu hintáján megérkezve a szálloda előtt kiszállt, ő felsége legott elébe sietett. Kétszer megcsókolták egymást s a legszivélyesebben szorítottak kezet. Majd meg­szemlélvén a felállított diszcsapatot a porosz hym­­nus hangjai mellett a szállodába mentek. Néhány percz múlva érkezett Bismarck. Ő felsége porosz, Vilmos császár pedig osztr. katonai egyenruhát viselt. Berlin, sept. 6. A „Prov. Corr.“ szerint a két koronás fő ismételt találkozásai s az illető államfél fiak értekezései megszilárdítják a jó egyet­értést Németország és Ausztria között. Salzburg, sept. 6. (Az Ellenőr távirata ) Ő felsége ma délután 3 órakor fogadta Andrásyt a várpalotában,­­ valamint Beust és Hoffman is hi­vatalosak a mai udvari ebédre. — Ő felsége hol­nap szemlét tart a történeti nevezetességű Walser mezőn a helybeli őrségi csapatok fölött. Vilmos császárt holnap reggelre várják. Hírek. Pest, sept. 6. — Salzburgi híreket lesett ma a po­litikai lapok minden olvasója, mert el van­­ ké­szítve hetek óta, hogy Salzkammergut­e regényes helyén valami érdekes történet első fejezete fog lefolyni. Napóleon salzburgi vizitje ugyan nem iga­zolt semmit, de talán hasonló jelenet ismétlése több eredményű lesz. A távirat azonban ma dél­után még semmit sem mondott, s a várakozás to­vább csügg az éjjeli híreken. Ferencz József ő felsége 115 tagból álló kísérettel érkezett Salz­burgba, Vilmos császár pedig 95 taguval. Ez az első hír. A Lajta mindkét felének miniszterelnöke ott van, Beusszal együtt s a porosz részen egy csomó generális, meg miniszteri tanácsos, s a m­i fő, Bismarck is. Az osztrák-magyar uralkodó ré­szére az udvari palotát, a német császár részére pedig a „Carl“ hotelt rendezték be. Ezek megem­lítésével átadjuk a salzburgi eseményeket a politi­kai vezérczikkek mángorlója alá. — Siaguna érsek jubileumáé hó­n­ikán volt II.-Szebenben. A metropolita távol ma­radt ez ünnepély­től, nyaralójába vonulva. Már szept. 2-án számos küldöttség érkezett Szebenbe, s este több házat kivilágítottak, melyek közül a gör. keleti seminarium volt legfényesebb. Majd nagy fáklyásmenet vonult az érseki lak felé, hol Bologa üdv. tanácsos tartott román szónokla­tot, mire Siaguna nevében Poposga karánsebesi püs­pök válaszolt. Másnap ünnepélyes isteni tisztelet volt, azután pedig a küldöttségek fejezték ki tisz­telgésüket. Ezt szintén a karánsebesi püspök fogad­ta. Délben lakoma volt. Az érsek 25 éves jubileu­mának fénye arról tanúskodik, hogy Siaguna mér­sékelt, s a testvéri viszony megerősítésére c­élzó politikája a román intelligentiánál elismerésre ta­lál. Megemlítjük még, hogy ez alkalomra Siaga­­nától egy nagyobb mű jelent meg román nyelven, a gör. keleti egyház történetéről. — A debreczeni honvédzászló­­szentelés ünnepélyének programmját megkaptuk. Az ünnepély főbb mozzanatai ezek: E hó 9-én d. u. a zászlóanya , Tisza Kálmánné ünnepélyes fo­gadtatása a vasúti indóháznál, később a tisztikar tisztelgése, este pedig nagy takarodó katonai ze­nekarral 8 fáklyásmenet a zászlóanya tiszteletére. Másnap lesz az ünnep ily a nagy templomban, hol az egyházi beszédet Könyves Tóth Mihály esperes tartja, az alkalmit pedig Révész superintendens. Szintén ő mond beszédet a templom előtt álló le­génységhez is, midőn a zászlót átadják nekik. A szegbeverés a szabad ég alatt történik. Délutáni 2 órakor a zászlóanya által a kaszinó termében ren­dezett díszebéd lesz, ugyanakkor a legénység la­komája a nagy erdőn a város költségén. Esti 9 órakor tánczvigalom a színházban, a honvéd tiszti kar által rendezve. Az ünnepélyre a pesti Molly­­nári ezred zenekara utazik le. — A budai országos tébolydának jelenleg 496 lakója van. — A csongrádcsanádi honvé­d-z­á­sz­­lóalj lobogóját szept. 24 én szentelik föl Békés- Gyulán. — Ráday kir. biztos aug. utolsó napján Makóra érkezett .*«■ :------- eam^ereu lernut, ki­,,,n - koadiziousan eleget köszönhet, ee-ész n,»» tömeg kívánta látni, elözönölve a vármegyeház környékét. Sőt este a várost is kivilágították, s fáklyásmenetet rendeztek. Másnap pedig testüle­tileg tisztelegtek nála a gazdák ezéhek. A városi tanács szintén megtette a tisztelgést. — A pesti hát b. legénység alapításá­nak 16 ik évfordulóját nagy­ kézmü kiállítással üli meg, mely e hó­r­­kán d. e. 10 órakor nyilik meg a király és gyárutcza sarkán levő helyiségben. Ez egylet egyike a legéletrevalóbbaknak, s nincs más baja, mint felekezeti színezete. — A ki villát építhet, szívesen vesz he­lyet a sz.-lőrinczi erdőben, melyben eddig magyar regény és novellairók annyi párbajt sceniroztak. A hely alig van 10 percznyivel távolabb Kőbányá­tól, s erdőségéből tulajdonosa (gr. Lónyay Meny­hért) 80 holdnyit kiirtatván élenként 1 írtjával áru­sítja el. A vevő kész parkot is kap, s ekkor kí­vánni sem lehet különb helyet nyári lakásoknak. — Vidats János úr, a honvédmenházépítő bizottság elnöke, értesíti általunk a honvédmen­ház tőkéjéhez adományaikkal járult hazafiakat és honleányokat, hogy a honvédmenház alapkövének elhelyezési ünnepélye rövid időn elkövetkezik. Ad­dig is azonban, mig az ünnepélyt rendező bizott­ság megállapodását hirlapok és felragaszok útján közzétehetné — felszólítja mindazokat, kik a 48 —49-iki napokra vonatkozó valamely érdekesebb okmányt vagy emléket a honvédmenház alapköve alá helyeztetni óhajtanának, miszerint azokat hozzá (Pest­kétnyul utcza 8. szám) lehet, hamar erede­tiben vagy másolatban beküldeni szíveskedjenek.­­ A pestvárosi törvényszék elnök­ségére, mint a M. U. hallja, a sajtóbiróság elnö­két, Sárkány Józsefet nevezik ki. — A hevesmegyei„virilisek névsorában van b. Baldácsi Antal is. Ő azonban kijelentette, hogy alkotmányosnak nevezett országban el nem fogadhat oly jogot, melyet a vagyon nyujt. — Csokonai szobrának leleple­zésekor Debreczen városa nem kíván ünnepélyt rendezni, hanem úgy­szólván házias körben üli meg a kegyelet napját. Meghívókat sem fog in­tézni az irodalmi testületekhez. A „Hon“ tárczája ennek folytán emlékezetbe hozza a székesfehér­vári Vörösmarthy-ünnepélyt, hol az akadémia, Kis­­faludy-társaság a más egyletek küldöttsége emelte az ünnepély jelentőségét. Csokonai emléke hasonló ünnepélyt érdemel. Az akadémia és Kisfaludy-tár­­saság az egyenes meghívás elől bizonyára nem fogna félrevonulni s nem emlékezetesb lenne­­, ha a kétes sikerű tanári intézkedést mellőzve, iro­dalmunk nagyérdemű veterán bajnokát Toldy Fe­­renczet szólítanák föl, emlékbeszéd tartására, ki a költőnek kimerítő életrajzával először ajándé­kozá meg a magyar közönséget? Ily ünnepély lenne méltó Debreczenhez, mely utóbbi időkben annyi jelét adta a közügyek iránti nemes érdek­lődésének. Ellenkező esetben az egésznek csak magán jellege lesz s benne nem egy nemzet rójja le hálaadóját, hanem csupán egy város tart bűn­bánó áldozatot. Hogy a kettő közül melyik na­­gyobbszerű és nemesebb, nem kell mutogatnom. Vagy talán az ünnepély országossá tételétől az anyagi áldozatok terhe riasztja vissza a szobor­bizottmányt ? E bajon egy bazár állítása által könnyen lehetne segíteni. Fölteszem Debreczen lelkes hölgyeiről, hogy nem sajnálnának egy kis fáradságot ama költőnek érdekében, kinek egész lénye szeretet volt, ki lantján mindig a legneme­sebb érzelmeket hirdeté s ki Lillájában az egész női nemet megdicsőitette. Ezen eszme felett nem ártana talán kissé komolyabban gondolkozni ? — Egy szökevényt nyomoznak mindenfelé. Werner Sándor ez, ki az erdélyi vas­útnál Aradon volt alkalmazva, s kereket oldott 4955 frtnyi készpénzzel és 1527 forint érték­pa­pírral. — A képzőművészeti társulat ki­állítása e hó 13 án nyílik meg Nagy-Váradon a „Sas“ termében. Figyelmeztetjük rá az ottani mű­­szerető közönséget. — A dinnyék már megjelentek, de a Dunapart mentében most hiába keressük a diny­­nye-pyramisokat. E hires gyümölcsök az idén meglehetős­ítetlenek s tizedrészekben sincs meg­szokott kelendőségük. A kolozsvári rendőrség plá­ne eltiltotta a sárga­ dinnye árulását, mely tudva­levőleg nem tartozik a legegészségesebb gyümölcs­­félék közé.­­ A felnőttek o­k­ta­t­á­s­a ez idő sze­rint, sehol sincs oly mérvben, mint Kőteleken Hevesmegyében. E közszglep” ‘maga a falus* fel-t­ ef­­­a ui­uucii vinaTauu c^f­­­ orint büntetésben marasztaltatok el. A tanórákra mintegy nyolczvanan járnak s a nagykorú növendékek az irés, olvasás és számolásban már meglepő jártasságot tanúsítnak. — A budaörsiek engedélyt kaptak, hogy kedd és pénteki napon helypénz és vásári vám­­ szedése nélkül heti vásárokat tarthassanak.­­ — A legközelebbi csapatállomás­­i változtatások a következők lesznek: az 51.­­ gyalogezred törzse, 2. és 3. zászlóalj Nagyvárad­­­don, első zászlóalja Debreczenbe jő, a 60 sz. gya­­­­logezred f. hó ló, illetőleg 12 én uj helyőrségül ] Egerbe és Zólyomba érkezik; a Rodich b. nevét­­ viselő 68. sz. gyalogezred,a mely eddig Aradon­­ volt állomásozva, f. hó 7-én Péterváradra vonul f uj állomására. A 9. sz. huszárezred brucki tábori­­ gyakorlatait befejezve f. hó 6-án Győr, Vág-Ujhely­­ és Panonhalma környékén helyeztetik el.­­ — A tűzoltók ünnepélye minden bi­zonnyal élénk lesz. Eddig az ország különböző részeiből jelentkezett tűzoltók száma 700-nál több- , re megy. E szám még egy részt érdekeltségre­­ mutat, más­részt azt is tanúsítja, hogy a tűzoltó­­­egyletek hasznos eszméje is minél nagyobb körben terjed. Az ünnepély költségeihez a tűz ellen biz­tosító társulatok is járulnak adományokkal.­­ A budai dalárda e hó 9-én „Kränz-­­ client“ rendez a krisztinavárosi „Reichspalatin“-ban. , — Vizszabályozás. A Maros holt med­­­­rének, az úgynevezett, Szárazérnek szabályozása ” ügyében a kormány tervezetet terjesztett egy Ara­­­­don összeült bizottság elé. E tervezet szerint a­­ holt meder egy része folyóvá tétetnék, a Herman­­ földeken keresztül pedig csatorna ásatnak. Sám-­­ sontól kezdve H. M.-Vásárhely érintésével Körtvé­­­­lyesig ismét csatorna vezetetnek a Tiszába, így a nagy esőzéseknél a viz könnyen «sinl»»'»/ —*■— *■ sálnál sütőim is lehetne a földeket. Az ér­­r­tekezlet elfogadta a 750 ezer forintba kerülendő­­ tervezetet. 1 — A catastermunkálatok tovább­i folytatására a pénzügyminisztérium 1872 iki költ-­­­ségvetésébe újólag 500,000 frt lesz fölvéve. 1 — Tűz. Gr. Eszterházy pompás cselészi­­ kastélya, mint egy bécsi távirat tudatja a lángok martaléka lett. a — A Pest és Buda közti közlekedés­­ hiányai napról napra érezhetőbbé válnak. Már a­­ múlt évben tervezték, hogy a ladiscok közlekedése­­ helyett gőzhajók fognak járni-kelni a partok közt.­­ Az idén azonban mindössze csak két ily propeller­­ állt ki a vízre. Most már a jövő évre ígérnek ötöt,­­ melyek nemcsak a két testvér­város, hanem Ó-Bu-­­ da és Új-Pest felé is közlekednek. A pénzügymi-­­ niszter ugyanis elhatározta, hogy jövő évtől már­­ csakugyan vége szakadjon a ladik-járatoknak, s­­ átkelési helyekül, figyelembe véve a helyi személy­­s forgalmat és a közönség, kényelmét, a következő öt pontot jelölte ki: 1) Ó-Buda és Új-Pest között; 2) a királyfürdőtől át, érintve a Margitsziget alsó csúcsát; 3) a lánczhídon alól a Széchényi szállo­dától ; 4) a Ráczfürdőtől át megfelelő a pesti ol­dalra ; végre 5) a Sárosfürdő és mészáros utcza közt. Egyúttal ezen üzletnek nyilvános pályázat útján leendő bérbeadását határozta el, mely mie­lőtt kiíratnék, biztosítani kívánja magát arról, hogy a hajókikötéshez szükséges partot a fent megje­lölt helyeken évi bérfizetés mellett kinyerendi s e végből felhívja a várost, hogy egy kiküldendő megbízottja által érintkezésbe lépvén, az ugyan e tárgyban megkeresett Buda város képviselőjével s a lánczhíd hivatallal ezekkel együttesen a kikö­tésre legalkalmasabb pontokat jelöljék ki, és ott a kincstár vagy az esetleges bérlő használatára 15—15 folyó ötnyi partot engedjen át és az évi bérlet iránt jelentést tegyen. — Távirda forgalom Pesten, a fő­állomásnál aug. hóban. Feladatott: 31714 sürgöny és pedig 172 állami, 1411 távirda szolgálati és 30131 különféle ügyekben. — Érkezett: 33598 sürgöny és pedig 145 állami, 1030 távirda szol­­gálati és 32423 különféle ügyekben. Az érkezet sürgönyök közül helyben kézbesittetett 32908, vas­­utüzleti vonalon tovább szállíttatott 445, postával 7, kézbesitlen maradt 80. Átszállittatott összesen 63672 sürgöny. Az összes havi forgalom 128984 darab. A feladott sürgönyökből befolyt 20646 frt 33 kr, miből 14976 frt 30 kr a belföldi forgalom­ra esik. — Az E­s­z­t­e­r­házy kép­t­á­r rész ren­dezéséről többször szóltunk s nem egyszer ad­tunk kifejezést annak, hogy az ott levő remekek ?.eJP. Jól„.szemléltretö_ JbeblffluAftía. Pedig az iskolák Lützow Károly bécsi műstész, ki közélet­ Pesten, szintén ily értelemben rójja meg a képtár igazgatóját. Többi közt igy szól: „Fájdalom a gyűjtemény eddigelé sem szorosan iskolák szerint rendezve nincs, sem az egyes képeknek nincs min­dig hozzájuk méltó helye. Bizhatni azonban abban hogy e bajon segítve lesz, ha a műbarátok számos sürgetésére az uj katalogizálás foganatba fog vé­tetni, mert a mostani ideiglenes képjegyzék még annyi felvilágosítást sem nyújt, mint a régi Fi­scher féle. A mennyire én tudom, a meghalt Mündler Ottó, midőn Andrásy gróf számára meg­csinálta az egyes képek értéktervezetét ez érték adatai mellé egyes jegyzeteket is tett a képekről, s neveikről. Igen kívánatos lenne, ha e nagybe­csű kommentárt az újabb jegyzékbe fölvennék, mert a művész e közben meghalt s máskép pesti tanulmányainak eredményét nem lehetne olvasni.“­­ A magyar jogászgyűlés állan­dó bizottságának f. hó 4-én tartott ülésé­ben a kiküldött bizottság által az alapszabályok­hoz és tanácskozási szabályokhoz javasolt módosí­tások tárgyaltatván, azok kevés eltéréssel elfo­gadtattak, és azoknak a teljes ülésen leendő elő­terjesztésével az állandó bizottság titkára, dr. Siegmund Vilmos úr bízatott meg. A jogászgyü­­lés közlönyéül ismét a „Themis“ választatott, mely a jogászgyülés tartama alatt naponként fog megjelenni. A szakosztályok megnyitására a kö­vetkező urak küldetnek ki: az első szakosztály megnyitására dr­ Hoffmann Pál egyetemi tanár, a másidikéra dr. Busbach Péter ügyvéd, a harma­dikéra Szentgyörgyi Imre legfőbb ítélőszéki, bíró, és a negyedikére dr. Brode Lipót ügyvéd. Az igazságügyi minisztérium, Pest és Buda város kö­zönségei a eválásra ---* 67 utányuik egyúttal felkéretni rendeltettek, hogy a­mennyiben tekintettel a jogászgyűlés tudományos és közhasznú czéljaira, a gyűlés díszét bármi irány­­ban emelni hajlandók volnának, ebbeli határozata­ikról a rendező bizottságot értesíteni szívesked­nének. Végre megállapitatott a jogászgyűlés elő­­leges programmja, melyet legközelebb egész ter­jedelmében közlendünk. — Dal-Cint Győrffy Gyula képviselő a „Hon“ mai számában egy hosszabb czikkben vé­di dr. Hermann támadása ellen. Fentartja minden állításait és dr. Herrmann ur fogadásával szemben a következőleg formulázott fogadást ajánlja: Győrf­fy úr kész kimutatni tíz egyén, kiknek betegségén orvosaink nem tudtak segíteni, most pedig Dal-Cin által oly szép sikerrel vannak meggyógyítva, hogy a betegek, illetőleg a szülők magukat a sikerrel teljesen megelégedve érzik. Az ítélet­hozatalnál mellőzendők lennének az orvosok, kik közöl Györffy úr nagyon kevésnek hisz, mert igen sok közöttük az irigykedő, epéskedő ember. Hanem legyenek

Next