Ellenőr, 1871. október (3. évfolyam, 364-389. szám)

1871-10-31 / 389. szám

ből küldendő kereskedelmi szállítások ügyében, mi­vel a mont-cenisi alagúttal két napot nyernének, s ezt óhajtanák megszerezni az angol kereskede­lemnek. A királyné jobban érzi magát, már ki is ko­csizik, de még nem bír járni s nem jelen meg a családi ebéden. Lord Lyons indiai és ausztráliai kormány­zóságáról szóló hír megc­áfoltatott egyszerűen minden hivatalos kijelentés nélkül, mert India és Austrália nincsenek egy kormány alatt. Bár elkésve föl kell említenem, hogy lord Granville külügyér manchesteri beszédjében a felső ház védelmére kedven, még a­­ Times szerint is félig-meddig felsült. Több sikert aratott a külföldi be nem avatkozási politika védelmével, melyben hang­súlyozta, hogy Angliának sem érdekei, sem becsü­lete megtámadva nem voltak és csorbulást nem szenvedtek. A Qui­vive híre szerint a német birodalmi gyűlésen a szászországi üldözések folytán Gebei szót fog emelni az internationále érdekében. A Qui vive ezen társaság hivatalos közlönye lévén bizo­nyosan jól van értesülve. Ugyanezen lap a halálosan beteg és börtöné­ben sínylő, halálra ítélt ifjú Maroteau Gusztáv nyo­mora enyhítésére nyilvános aláírást nyit. Itt megismerkedtem véletlenségből a Qui vive egyik főmunkatársával Andrieu Gyulával, ki Paris­ból menekült, hol ezelőtt baccalaureatusra készítette elő a fiatal embereket. Londonnak egészségi állapota az utolsó kimu­tatás szerint kitűnő. U. G. A pesti német rablóirodalom kiirtása. Pest, okt. 30. Az esküdtszék ma ítéletet mondott a Saphir­­féle „Styx“ szerkesztői fölött, kik galád becsület­­sértés és rágalmazás miatt állottak a jury előtt. Az álalános várakozásnak megfelelőleg az esküd­tek kimondák a „vétkes“-t a két vádlottra. A tár­gyalásról írt tudósításunkban megtalálja az olvasó a bíróság által hozott szigorú, de igazságos ítéletet is. Oly fajta egyénekkel szemben egyébiránt, a­mi­nek a ma elmarasztalt drágalátos Saphirok, vol­taképen a legszigorúbb ítélet is elnézőnek tű­nik föl. A­kinek netán nem lett volna még fogalma a pesti rablóirodalom mestereinek gyalázatos üzel­­meiről és tervszerű fosztogatási kísérleteiről, az a mai esküidtszéki tárgyaláson kimerítőn megismer­kedhetett azon taktikával, melyet ezen alávaló ban­da zsarolási czéljainak elérésére használt. A Sa­­phir-féle Styxben nem oly régen nyíltan lehetett ol­vasni, hogy a támadási rendszer szerkesztői üzenet­tel kezdődik , és vezérczikkel végződik. A ki­szemelt áldozat legelőször is egy pár szóból álló szerkesztői üzenetben támadtatott meg. Ha ezen apró szúrások elégteleneknek mutatkoztak, azaz ha az áldozat nem sietett minél több pénzzel ki­engesztelni a becsületrabló szerkesztőket, a kö­zelebbi számban már egy nyolc­-tíz soros újdonság jelent meg ellene, bővebben kiszínezve a szerkesz­tői üzenetben mondottakat. Ha ezután sem mutat­kozott a kívánt hatás, hosszabb újdonságok és fo­kozatosan végre egész tárczák és vezérczikkek kö­vetkeztek, melyek kizárólag a kiszemelt áldozat és családjának becsületében gázoltak. Az ily imfámis czikkeknek a „Styx“ szótárában külön nevük volt; 150 fontos bombának nevezte azokat az irodalmi rablóbanda humorra, s a „Styx“ megírhatta egy alkalommal,ahogy nem volt még sohasem eset, mikép két ily bombának ne lett volna meg a kívánt hatása. A mai esküdtszéki tárgyalás gazdag volt ily leleplezésekben. Valóban „rothadni kell vala­minek Dániában,­ hogy ez a hírlapírói kalózhad éveken át büntetlenül folytathatta piszkos garáz­dálkodását a fővárosban, pellengére állítva a csa­ládi élet legrejtettebb titkait, meghurczolva a ma­gánélet legérzékenyebb viszonyait és féktelen ter­­rorizmust gyakorolva a lakosság egy nagy része fölött. Mint nyári meleg eső után a gomba, úgy burjánoztak föl egymásután a német banditairoda­lom útonálló lapjai. Emberek, a­kik becstelenítő bűntettek miatt nem egyszer jutottak már kelle­metlen érintkezésbe a fenyítő törvényekkel: embe­­berek, a­kiket a társadalom egészséges elmei fe­­kélyként taszítottak ki a maguk köréből; emberek a­kik addig is csak azért fogtak tollat kezükbe, hogy e türelmes eszközt szennyes önérdekeik elő­mozdítására és bűnös pénzszomjuk kielégítésére használják föl; ily emberek egymásután „lapszer­kesztőkké“ csaptak föl, oly nemét alapítva meg fővárosunkban a botrányirodalomnak, minőhöz ha­sonlót —­­ egyénünkre legyen mondva — alig mutat föl más városo­k sajtójának kinövése. És e­gyik fekélyt évekig tűrte testén Buda­pest polgárs­ágy­. Évekig volt képes elszenvedni fatalista önmeladással, hogy egy csomó korbács alá való gyülevész ember lábbal taposson a legjel­­lemesebb férfiak becsületében, ha azok nem mu­tatkoztak hajlandóknak egy marok bankóval be­tömni e préda után károgó irodalmi szegény­le­gények rágalom szóró száját. Évekig nem volt ereje e polgárságnak, hogy együttes föllépés által lehe­tetlenné tegye ezen parasyta sajtó existentiáját, mely rágalmazta a nőt a férj előtt, bevádolta a menyasszonyt vőlegénye előtt, s a nyilvánosság nagy piaczára hurczolta a magán- és családi élet leggyengédebb viszonyait, hogy kizsákmányolható tőkét alkosson minden sebezhető oldalból. Mig ezer meg ezer család, örökös harczot folytatva az egyre drágábbuló mindennapi kenyér elnyeréséért, a lét­ vagy nemlét damoclesi kardja által fe­nyegettetik egyik napról a másikra ; mig a mun­kás vagy polgár becsületes munkájának verejték­kel szerzett gyümölcseit alig ér rá élvezni a létért való folytonos küzdelem között, — addig ez az irodalmi rablócsapat könnyűszerrel fosztogatott és zsarolt, megtömvén erszényeit a polgár megtakarí­tott forintjaiból. Az üzletember, vállalkozó, a kereskedő, a vendéglős, a kávéháztulajdonos, a házbírtokos évi nyereségéből adózni volt kénytelen e bandának, mert el akarta kerülni, hogy üzletét tervszerű rész hírbe hozza a német szennyirodalom aljas rész akarata, mert könnyebben megvált harminc­-ötven­­száz forinttól, semhogy pellengérre engedtesse hur­­czoltatni nejének és leányainak féltett jó hír­nevét. Végre­­ végre ébredezni kezd polgárságunk önérzete ! Támogattatva az összes tisztességes fő­városi magyar és német sajtó által, polgárságunk kezdi belátni a métely veszélyességét, és iparko­dik megmenekülni a banditairodalom pestisétől. Harmincz és néhány legkiválóbb fővárosi kávéház már kitiltotta köréből a két S­­­y­x - t és hason­szőrű collegáit. Ez a példa előreláthatólag ki fog terjedni szélesebb körökbe is. Az üzlettulajdono­soknak, kik első sorban vannak kitéve ezen iro­dalmi utonállók fosztogatásának, solidaritel kell megkezdeni a harezot az egész zsaroló cottería ellen. Ne tartsanak ezek a polgártársaink a Styx-féle szemétlapok megtor­lásától és ismert boszujától. Mihelyt együttesen indítják meg a harczot ellenük, kitiltván őket há­zaik és üzleteikből, megszűnik veszélyessé és mar­­dosóvá lenni a piszokirodalom, mert elveszti lábai alatt a tért és préda hiányában ki fog múlni az utczasarkon mihamarabb. És végre bizton számít­hat polgárságunk egy hű és hatalmas szövetséges­ ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése oct. 30-án. Elnök: Somssich Pál A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök be­mutatja Tóth István győrmegyei Peér-kerületi képviselő megbízó levelét, mely az állandó igazoló bizottsághoz utasíttatik. Tisza Kálmán: T. ház! Azon események, melyek ő­felsége többi országai és tartományaiban folyamatban lévő válság folytán felmerültek, elke­­rülhetlenné teszik, hogy saját helyzetünk tisztázá­sára és a jövendő teendők iránti eszmék megál­lapítására most már lépéseket ne tegyünk, hogy e tekintetben fel ne szólaljunk. Méltóztatnak emlékez­ni arra, hogy nem csak én, de többen ezen olda­lon már régóta és ismételten kifejeztük volt azon aggodalmunkat, hogy a jelen közjogi alapon elő­állhat azon eset, midőn Magyarország alkotmá­nyos életének folytonossága veszélyeztethetik oly dol­gok által, melyek pedig tisztán Ausztriának bel­­ügyei. Elmondottuk, hogy ennek következése lehet beavatkozás a magyar kormány részéről, és ez ál­tal megteremtése egy praecedensnek, a­melynek alapján azon állam kormánya ismét adandó alka­lommal a mi belügyeinkbe kívánhat avatkozni, és midőn részünkről történik a beavatkozás, bekövet­­kezhetik az, hogy az ott egymással vitatkozó fe­lek gyűlölete nem egymás ellen, de mi ellenünk fog felingereltetni. Mi kifejeztük e meggyőződésün­ket, önök tagadták annak lehetőségét. Ma azon­ban a tagadás lehetlenné vált; ma már nem okos­kodások, ma tények beszélnek. Auszriában tisztán belügyi válság volt és van, és mégis a magyar miniszterelnök kénysze­rítve látta magát, habár először falusi magá­nyába visszavonult is, e válságba beleszólni, kény­­szerítve hitte magát e válság eldöntésében tevé­keny részt venni, miniszteri tanácsban ülvén azon másik­ állam minisztereivel; és igy ma már meg van teremtve a praecedens, melyre igen félek — ellenünkben hivatkozni fognak; meg van látható gyümölcse a gyűlöletben, mely sokkal inkább mi ellenünk nyilvánul, mint azon másik rész ellen, melynek érdekei állottak pedig inkább útjában a kiegyenlítésnek. Azt gondolom, hogy a helyzet így tekintetben, a történteket hallgatással mellőzni nem lehet, nem lehet annyival inkább, mert én leg­alább azt hiszem és attól tartok, hogy ha szinte rövid idő alatt a miniszterkrízis befejeztetik is, mégis a válság nem fog oly könnyen befejeztet­hetni ; ez hosszú küzdelmeknek első phrasisa, és attól kell tartani, hogy a­mik eddig Ausztriában minket érdeklőleg is történtek, még csak kezdetét képezik az ezután történendők hosszú sorának; és az ily válság természeténél fogva az, a­ki két fél közt, mintegy közbíró föllép, rendesen oly hely­zetbe jővén, egyszer az egyiknek, másszor a má­siknak ad igazat, egyszer az egyiket, másszor a másikat kénytelen megsérteni; a végeredmény bármi legyen Ausztriára nézve, ránk nézve az lesz, hogy nem csak az egyik félnek barátságát nem fogjuk megnyerni a másik fél gyűlölete árán, de mind­kettőt ellenségünkké tesszük. (Helyeslés balról. Én te­hát nem képzelem, hogy legyen vala­ki, a­ki helyesnek tartja, hogy Magyarország al­kotmányos életének folytonosságára Ausz­tria belügyi változásai döntő befolyással bírjanak, és nem hiszem, hogy valaki azon ephemer dicsé­­gért, hogy ime a magyar kormány dönt, még Ausztriát illetőleg is ki akarja tenni Magyarorszá­got annak, hogy másik eshetőségben osztrák mi­niszter döntsön Magyarországot illetőleg, nem hi­szem, hogy legyen va­laki a ki rosznak, veszélyes­nek ne tartaná ránk nézve azt, hogy Ausztria népeinek gyűlölete mi ellenünk ingereltetik fel. Ha pedig veszélyesnek tartjuk és ha, miként ez ma már alig tagadható, a jelen alapon a dolgok logi­kája kényszerítette a kormányt oda, hogy azt te­gye, a­mit tett, akkor nincs más mód, ha a ve­szélyeket elhárítani akarjuk, minthogy gondoskodni kell arról, hogy azon helyzet, melynek következ­tében ezen veszélyek felidéz­ettek, megváltoztassák (Helyeslés balfelől.) Ezen czél az, a­melynek érdekében én ma az igen t. miniszterelnök úrhoz interpellatiót intézni akarok. Mielőtt azonban a t. ház engedelmével inter­­pellátiómat felolvasnám, csak­is egyet kívánok határozottan megjegyezni, és ez egy az, hogy én, midőn a beavatkozást a magyar kormány részéről bajnak, rosznak, veszélyesnek tartom, egyátalában nem az irány fölött akarok ítélni, melyben a be­avatkozás történt. Történt volna a beavatkozás épen az ellen­kező irányban, épen úgy bajnak, rosznak és ve­­szélyesnek tartanám, mint a­hogy most rosznak, veszélyesnek tartom.­­Élénk helyeslés balfelől.) Nem minket illethet ítélni a felett, váljon a cseh declaransoknak, vagy az osztrák-németek­nek van-e igazuk,­­ nekünk azon kell lenni, hogy saját belügyeiket ők maguk intézhessék a nélkül, hogy a mi érdekeink érintetnének, és a nélkül, hogy mi kénytelenek lennénk a közbíró szerepét magunkra vállalni. Nem az irány fölött ítélek tehát, mert e felett véleményt mondani nem tartom magamat hivatva, elítélem azonban a be­avatkozást, most épen úgy, a­mint elítélném, ha ellenkező irányban történt volna, mert magában a beavatkozás fényében fekszik Magyarországra néz­ve a veszély. (Élénk helyeslés balfelől.) Ennek kijelentése után bátor leszek interpel­­lációmat felolvasni. (Olvassa.) Magyarországra nézve nem lehet közönyös az, mit az ő felsége többi országai és tartomá­nyaiban lefolyt és még most is folyamatban levő események bebizonyították, hogy önállásának és alkotmányának kérdése, az azon országok és tar­tományokban felmerülő törekvések és változások által veszélyeztethetik, kétségessé tétethetik és viszonyainak és kormányának változása is azon állam belügyeit illetőleg történtek által idéztethe­tik elő. Nem lehet közömbös, hogy oly viszonyok állhatnak elő, melyek között a magyar kormány mint ilyen hivatalosan részt vesz, egy más állam belügyeinek elintézésében; nem, mert, midőn ezt hiszi, előkészíti az utat arra, hogy amaz állam kormánya adott alkalommal épen úgy jogot köve­teljen magának a mi belügyeinkbe avatkozni. Nem, mert a beavatkozás, mint a jelen pél­da is mutatja, előidézi azt, hogy az ama belbo­­nyodalmakban sértett, vagy ki nem elégített ér­dekek gyűlölete mindenek fölött Magyarország el­len irányul. Az pedig méltó nyugtalanságot szül, hogy a felmerülhető eseményekkel szemben nincsen az országnak olyan pénzügyi helyzete és olyan ereje, mely az azon másik államban lehető, vagy jövő­ben előállható válság által nem érintettén, a ma­gyar államnak és a magyar trónnak minden eset­ben biztos támaszául és védelméül szolgálhatna. Ily körülmények között kérdezem a tisztelt miniszter urat: Hiszi-e, hogy a most fenálló közjogi alapon Magyarország alkotmányos életének folytonossága az ő felsége másik államában történhetők ellené­ben biztosítható ? Hiszi-e, hogy az ő felsége többi országai és tartományaiban el nem tagadható izgalom és át­alakulási forrongás káros következménye elhárít­ható hazánkról akkor, midőn a magyar kormány beavatkozása egy­felől előzményéül vétethetik a mi ügyeinkbe beavatkozásnak, és másfelől ellenségévé teszi hazánknak, hol az egyik, hol a másk részt, s arra ingerli az elégedetleneket, hogy ellenünk, mint legveszélyesebb ellenségeik ellen törekedje­nek mindenek előtt ? Nem hiszik inkább azt, hogy itt lenne az ideje a personal unió alapjára visszaállván, lehe­tővé tenni, hogy ő felsége másik államának bel­­változásai miatt saját alkotmányos életünk folyto­nossága ne veszélyeztessék. Lehetővé tenni, hogy nem lévén a veszély meggátlása végett kényszerült az ő belügyeikbe avatkozni, még csak ürügyét is el­vegyük annak hogy ők a mi belügyeinkbe szólhassanak és elke­rüljük egyszersmind mindazt, mi gyűlöletöket elle­nünk felizgatná . Lehetővé tenni, hogy megszűnjék minden a mi közjogi alapunkban rejlő akadály, mely őket abban, hogy belviszonyainkat az egy állam alkat­részei között nélkülözhetlen összefüggés­­megóvása mellett az országok és tartományokat kielégítő nagykörű önkormányzat alapján rendezhessék, gá­tolja vagy gátolni­ látszik, és végül lehetővé tenni azt, hogy bármily irányban és bármiképen forrja is ki magát az ő felsége többi országai és tartományaiban létező izgalom, legyen a magyar trónnak oly biztos tá­masza és ereje, mely az ama másik államban felmerülhető semminemű válság és zavar által nem érintettén, mind a hazának, mind a trón­nak védelmét minden eshetőségekkel szemben biz­tosítja. Az inter­pelláció közöltetni fog a miniszterel­nökkel. Justh József bemutatja a min. segédhivatali igazgatók kérvényét lakbér felemelés iránt. — A p. n­. bizottsághoz utasittatik. Bittó István bemutat egy tvjavaslatot a te­­lepitvényekre vonatkozólag egyszersmind vissza­vonván hivatali elődje által az e tárgyban tett tvjavas­ 1­atot. — Ki fog nyomatni, szétosztatni, és tárgya­lásra tűzetni. Egysorsmind kéri, hogy a bírói végrehajtásról szóló törv.javaslat is mielőbb tárgya­lásra tűzessék. — A határozat ily értelemben mon­datik ki. Más tárgy nem lévén, az ülés déli 3/4 11 óra­kor oszlott erő­re: a tisztességes sajtóra, mely az iro­dalmi hitel s a közerkölcsiség érdekében nem nyughatik addig, mig ki nem veszett az egész zug- és zsaroló irodalom. Ne legyen azonban múlékony szalmatűz az a mozgalom, mely polgárságunk körében most meg­indult. Ha nem alakult meg, ám ala­kuljon mielőbb egy bizottság, melynek tagjai házról házra járva, becsületszó lekötése mellett nyerjenek meg minden egyes polgárt arra, mikép a sze­­métirodalom egyetlen lapjára sem fizet többé elő. Ha így folytatta­­tik a mozgalom, az irodalmi brávók egész alávaló cotteriája mielőbb bele fog fűlni azon mocsárba, melyből napvilágra kelt. Holnap közlünk majd okmányokat is, miként szervezték és rendszeresítették a zsarolás mester­ségét Saphir et comp. Csak kívánatos lehetne a becsületes ügy érdekében, ha a közönség a többi rablólapok eljárását jellemző okmányokat is bocsá­tana a tisztességes sajtó ren­de­l­k­e­z­é­s­e alá (B.) . A zágrábi „Obzor“ Milan fejede­lem livadiai útját fontos eseménynek tartja, mely Szerbiát közelebb hozza Oroszországhoz, s politiká­ját is megváltoztatja. Ausztria-Magyarország Szerbiának közvetlen szomszédja. Magyarország minden ha dicsekedett politikája belgrádi győzelmével, é­s ime Milan a helyet hogy Pestre vagy Bécsbe utaznék, Blas­­navac kormányzóval Krim felé vette útját, azon Blaznavaccal, kiről már azt híresztelték, hogy Kál­­laynak, a constantinápolyi magyar nagy­követ­jelöltnek határozott befolyása alatt áll. Szerbia, eddigi magyarophil politikájáról le­mond, ruszophilla lesz. A szerb nemzet csak örülhet ezen fordulatnak, s örömmel üdvözölheti kormányát. — A „S­­ o v. N o v i n y “ 28-ai számának vezér­­czikke gr. Andrásy Bécsbe utazásáról szól. úgy látszik, hogy a czikk még a kiegyezés meghiúsul­ta előtt íratott, mert tartalma az események ál­tal túl­z­árny­altatott. Figyelmet érdemel mégis kö­vetkező okoskodása: „Mi fog történni, ha Bécsben a cseh kiegye­zés meghiúsul? Ez világos dolog. Ausztriában to­vább is fognak tartani azon rendetlenség, azon nem­zeti súrlódások, melyek Ausztriát teljes felbomlás­hoz fogják vezetni. A csehek ma Austriában oly hatalmas factort képeznek, hogy azoknak ellenzé­­keskedése képes Ausztria létét aláásni. De hátuk mögött állnak mind az ausztriai szlávok, és a német f­ederalisták, és a­mi legfőbb, hátuk mögött áll a nagy külföldi hatalom, Oroszország. Ha a kormány a cseheket ki nem elégíti, akkor Ausztriának nemcsak hatalmas ellensége lesz ha­tárain belül, hanem még hatalmasabb azokon kí­­vül. Tudjuk, hogy a csehek nem imádják az orosz istent, és hogy Pétervár nem az ő eldorádójuk, a­hová bejutni szeretnének, hanem­ azt is tudjuk, hogy a cseheknél érvényes azon elv, melyet a nagy Havliuk állított fel, hogy kedvesebb nekik az orosz kinta, mint a német szabadság.“ — A czikk a következő szavakkal végződik : „Mi azon­ban óvást teszünk egyelőre is az ellen, hogy ve­rekednénk azon dolgokért, melyeket Andrásy úr Bécsben végez, s hogy szenvednénk az ő hibái miatt!“ — A „cseh Pokrok“ visszapillantást vet a lelépő minisztérium működésére, s azt dicséretek­kel halmozza el. Ezután beszél az egyes miniszterekről, s vé­gül a magyarokhoz fordul következőképen: „De azt is megtanultuk, mi módon viseljük magun­kat ezentúl a magyarok iránt. Andrásy mindig hirdette és hirdettette, hogy a nem magyar tarto­mányok ügyeibe nem avatkozik, s nem fog avat­kozni. Hogy részéről semmi kifogás ne legyen, a sarkalatos czikkek ideje korán vele közöltettek s neki semmi ellenvetése­ nem volt azok ellen. Csak midőn az actio nyilvánosan megkezdetett és Beust az alkotmányhű ellenzéket felizgatta a cseh ki­egyezés ellen, Andrásy is örömest csatlakozott hozzá, túlszángalta őt s úgy, mint a porosz haza­­fiság dühös hívei Cislajtániában, felállította azon elvet: „a cseheknek épenséggel semmit sem kell engedni.“ Ennek elérésére nem átallotta a cislajtán alkotmány ezen védője nyilvá­nosan indítványozni az absolutismust, ő rontott el mindezt, főképen ő­. Ilyen eljárás bbszú után kiált. Hadd érezzék a mi szabadságunk megrontói, hogy nekünk sincsen semmi tekintetünk az ő szabadságukra.“­­ A román Albina egy bécsi levelet közöl, mely a lajtántuli válság menetét ismer­teti. Saját részéről levelező ily megjegyzéseket tesz : „Tartsák önök számban , hogy e válság egy roppant háborút fog előidézni sokkal nagyobbat, mint a frank-germán volt, — és a­mely dönteni fog Európa, különösen kelet sorsa fölött. A román elem nem fog szövetkezni a muszkával, mert ez — a galamb és sas szövetsége volna; de a ma­gyarok s németektől minden nap tapasztalt sérté­sekből önként következik, hogy velök sem fognak egyesülni. A román nemzetet nemzője e háború iszonyaitól is megmenti — mígnem Francziaország ismét hivatásának magaslatára jutva — őket véd­­szárnyai alá veendi. ”„A krakói „Kraj.“ “Vége a cseh ki­egyezésnek“ czim­ű czikkében így nyilatkozik: „Az történt, a­mit Ausztriában várni lehetett. A ki­egyezési kísérletek meghiúsultak, de mi által, azt nem tudjuk. — Gácsországra nézve ezen tény semmi befolyással sem fog bírni: germanizácziótól nem félünk, de attól sem, hogy Bécsben a reakzio­­nárius kormány képes volna magát fentartani. Fé­lelmünk csakis ebben áll, hogy az örökös kísér­letek a birodalmat elgyöngítik, és bukását si­ettetik. Külföldi szemle. • Pest, oct. 30. A bonapartisták egész Francziaország­­ban, sőt még Qorsikában, eme legutolsó erőssé­gük és menhelyekben is kénytelenek belátni tel­jes vereségüket s igy remélhető, hogy legközelebb fel fognak hagyni az agitatiókkal, melyeket oly nagy zajjal és kérkedéssel megkezdettek. A tuileriák titkos irata­i kimerithet­­len forrást képeznek, melyből bőven menthetnek egykor a második császárság történészei. Leg­újabban ismét tele vannak a lapok e titkos ira­tokkal s a sok közt különösen magára vonja egy a közfigyelmet, melyből borzadalommal láthatja be Gambetta, minő emberre bízta volt az orléansi hadsereg fővezérségét. Aurelle de Paladine tábor­nok egy 1869-ben Metzből kelt levélben ugyanis senatorságot könyörög Napóleon császártól, támasz­kodva azon hű szolgálatokra, melyeket a császár­ságnak Algírban tett, egyszersmind jövőre is hű szolgául ígérkezvén. Az angol pairek és a munkások kö­zött kötött szövetség híre nagy feltűnést okozott egész Angliában s a lapok néhány nap óta sűrűn foglalkoznak vele. A „Times“ pedig legújabban eme nyilatkozatot közli: „A nyár kezdetén Scott­ Rus­­sell az alulírottak egyikéhez fordult, egy a mun­kásokat képviselő tanács részéről, a­melynek ő el­nöke volt. Ennek azon élénk óhaját fejezé ki, hogy a parlament két házának némely befolyásos tag­jai támogassák a munkások jogos követeléseit s vizsgálat alá vonják azon törvényhozási rendsza­bályokat, a­melyek a bajon segítni képesek len­nének. Egyszersmind, kifejtette, hogy a jóakaratú viszonyok a két osztály között kedvező eredményt idéznének elé s megszüntetnék a közöttök fenálló ellenszenvet. Ajánlkozott közvetítőül. E lépés ered­ménye az jön, hogy több four és nemes hajlandó lön a munkások ajánlatát elfogadni s megvizs­gálni és megvitatni, minő törvényhozási intézkedé­sek segíthetnének a munkások nyomora helyze­tén. Erre a főurak és nemesek augusztus 1-én az alább olvasható memorandumot nyújtottak át Scot- Russelnek, ki azután csakhamar Bécsbe távozván ez urak többé semminemű érintkezésbe nem jöttek a munkásokkal és semmi resolutiót sem szentesí­tettek.“ „A fenebb említett memorandum igy hangzik: Scott­ Russel urnak, a munkásokat kép­viselő tanács elnökének megkeresésére mi alulírot­tak bele­egyeztünk, hogy részrehajlatlanul és jó­­akaratúlag megvizsgáljuk azon módokat, a­melyek mellett lehetséges lenne reánk nézve a tanácscsal kezet fogva oda hatni, hogy elhárítsuk mindazon akadályokat, melyek a munkásosztályok jólétének útját állják.­­ Mi teljesen méltányoljuk az irán­tunk ily módon nyilvánuló bizalmat. Teljesen el­­ismerjük azon nemzeti szükséget, hogy barátságos érzület és vonzalom uralkodjék a társadalom kü­lönböző osztályai között. S hiszszük, hogy e­zzel el lesz érve, ha mindkét részről komolyan foglal­kozunk a kérdéssel. Várva a munkástanács köz­leményét, készségesen magunkra vállaljuk tüzetes vizsgálat alá venni mindazon rendszabályokat, me­lyek e végből elénk terjesztetnek, de lemondunk e feladatról, mihelyt látjuk, hogy fellépésünk nem válnék a közönség előnyére. Salisbury, Car­­narvon, Lichfield, Landon, Manners I., Paking­­ton I., Stafford-Northcote, Hardy.“ Gladstone greenwichi választói­hoz tartott beszédében a belügyi politikát védi, 1832 óta kormánya a legislegszabadelvűbb, mely­nek életrevalósága mit sem veszített. Írország ki van elégítve az eddigi törvények által és jövő elé­­gedettségére meg van nyerve az alap. Gladstone dicsérőleg emlékszik meg a takarékosságra vonat­kozó rendszabályokról, különösen kiemeli azt, hogy a hadcsapatok a távolabbi országokból visz­­sza­hivattak és a haza védelmére összpontosítot­­tak. Szerencsét kíván az országnak, hogy a had­seregben a tiszti állomások többé nem vásárolha­tók meg, továbbá felhozza a külföldi tiszteknek az angol hadsereg fölött mondott azon nézeteit, melyek a hadsereg harczképességére vonatkoznak. Gladstone továbbá mondja, hogy a felsőház átala­kítása okvetlenül szükséges, de ezzel épen nem lehet sietni, nem helyesli a ballot-bill elvetését a felsőház által, ígérve hogy a jövő ülésszak alkal­mával ismét elő fogja terjeszteni. A munkás­kér­désre vonatkozólag azt mondja a miniszter, hogy bár sok történt e tekintetben, még sok tenni­való maradt fönn, de óva int, nehogy csalképek után induljanak; a megoldást az egyéni tevékenységtől és a nép törekvéseitől teszi függővé. A külügyi politikáról nem emlékszik meg beszédében. A román kamara a fejedelem trónbeszé­dével ma nyittatott meg. Ebben azt ígéri a feje­delem, hogy a kamarának az összes közigazgatási ágak reformjára vonatkozó javaslatok fognak elő­terjesztetni, továbbá egy előterjesztményt ígér egy Ausztriával kötendő távirdat­­"szerződés és egy Oroszországgal való postaszerződés iránt; végre az egész vasúti ügy ad­ái fognak a kamarának bemutattatok Oroszországban a jövő évi ujonczo­­z­á­s, miután az új hadállítási törvény még el nem készült, az eddigi módon és oly arányban fog történni, hogy minden ezer lélek után hat ujoncz essék, mi nem számítván ide az ázsiai tartományokat és a nomád népeket 360,000 ujonczot ad. megyei börtönfell­aló és birtokos, K­r­u­d­y Ber­talan megyei kiadó, Go­lka György köz- és vál­tó ügyvéd, Szerény Gábor megyei számvevő, Török Zsigm. köz- és váltó ügyvéd, Antony Béla megyei levéltárnok, B­u­r­­­u­s­z Mihály, Fröh­lich Vilmos, Nagy Gábor városi képviselő, Sztokán János, Ráth János, Felsenburg Henrik, Rosenbaum Jakab, Dávid W­e­i­s­z „Iszraelitta iskalla Em­likje" (saját aláírása), M­o­­r­i­t­z Adam, W­e­i­s­z L. Mór, Klein Lipót, Klein Tóbi, Beck Soma, Marcus Kohn, J. Weisz, Silber­er Adolf, dr. Schönfeld Adolf, Dr­eisiger Leopold, Ticsénszky La­jos, J . . . (olvashatlan) Adolf, Szücsy István, Szabó mester, Ország József Lakatos és Gaz­dasági gépek készítője, Balla István, lakatos, H­e­r­d­y József által fia, Pekárcsk József, Vasa János czipész mester, Dvoratsek János czipész, Hanusz Lajos Bádogos mester, Pető András ács­mester, Fl­i­e­g­l Károly, H­á­t­h­e­g­y­i Ferencz sat. sat., Mikovényi Róbert ügyvéd, F­e­i­tr­e Lász­ló gyógyszerész. — A magyar tudományos akadémiában ma d. u. összes ülés volt. Elnök:­Csenger­y Antal. Arany János főtitkár mielőtt a folyó ügyeket ter­jesztené elő, a nagyhirű geológus Murchis­on halálát jelenti be. A természettudományi osztály utasíttatik, hogy emlékbeszéd tartásáról gondos­kodjék. A földmivelés ipar és kereskedelmi minisz­tériumtól egy hivatalos fölszólítás érkezett a bé­csi világkiállításra vonatkozólag. A mi­niszter a kiállítási bizottság összeállításában az aka­démia tanácsával, illetőleg ajánlatával akar élni. Az akadémia a következő tagokat küldi ki a Ki- B­W Szilva Ipolyi, Gönczy és Szabó. A jász­kun kerület, Nógrád megye és Liptó­­megyének a történelmi emlékekre vonatkozó jelen­tései a történelmi bizottsághoz utasíttatnak. A III. osztály értekezletének jegyzőkönyvéből a köve­tőbb pontok emeltetnek ki: Gajzágó fő­­számvevőszéki elnök felszólítására a számvitelre vonatkozó kérdő pontok válaszolásával Weninger Vincze bízatott meg. Az elhunyt Fluor felett Poór Imre fog emlékbeszédet tartani. Bajai kéziratait Wész Ármin, Hunyadi Jenő és mások rendezik. A III. osztály ajánlja dr. Kornig Gyula értekezésének kiadását a függvényekről. Az összes ülés elfogadja az osztály ajánlatát. A Kisfaludy-társaság Toldy ünn­epélyt rendező bizottsága felszólítja az akadémiát, hogy magát méltóan képviseltesse a nov. 1- én tartandó ünnepélyen. Csengery azt hiszi, hogy az akadémia összes tagjai a legnagyobb érdekeltséggel viseltet­nek az ünnepély iránt. Ezért föszólítja mindnyáju­­kat, hogy jelenjenek meg. Ezenkívül az elnökség az osztály­elnökök és titkárok fogják az akadé­miát hivatalosan képviselni az ünnepélyen. A pesti hazai első takarékpénztár a 3000 frtnyi Fáy díjra (határidő 1872 dec. 31) az akadémia által javaslatba hozott themák közül a mezőgazdasági vízmű­tant fogadta el. Ezúttal kéri az akadémiát, hogy a kérdést formu­­lázza. Kiadatik a természettudományi társu­latnak. Jakab István akad. tag 105 írttal járul az akadémia alaptőkéjéhez. Ezenkívül irományokat, a többi közt Csokonay egy pár erotikus költeményét küldi meg. Az Eötvös-ünnepélyre kiküldött bi­zottság jelenti, hogy az emlékünnepély 1872 febr. 2-án d. e. 11 órakor fog megtartatni az akadémia dísztermében. Az emlékbeszédet Lónyay fogja tar­tani ; alkalmi köteményt Szász Károly készít. A háttérben az ünnepeltnek szobra és arczképe fog fölállíttatni. A mellszobrot ifj. gr. Vay Miklós, az arczképet Székely Bertalan készíti. A magyar irodalom újjászületésé­­nek százados évfordulójára a jövő év­ben rendezendő ünnepély előkészítésével megbí­zott bizottság azon véleményben van, hogy a po­litikai viszonyoknál fogva az ünnepélyt 1872-nek csak utolsó felében lehetne megtartani. Az elő­munkálatok megtételére kiküldött bizottság tagjai: elnökség, osztályelnökök, titkárokon kívül Toldi, Ipolyi, Szász Károly és Jókai. Tóth Ágoston honvédezredes az antwerpeni nemzetközi geographiai gyűlésen az európai f­o­k­mérésről tett tapasztalatairól nyújt be egy közleményt ; kéri, hogy az akadémia nyomassa ki az értekezést s ebből 30 példányt bocsásson ren­delkezése alá, hogy azt külföldi tudósoknak küld­­hesse meg. Miután a levélben egy csillagda fölállításáról is van szó, áttétetik a termé­szettudományi osztályhoz. Pest város polgármestere megküldi Fáy András házáról levett fényképét. Eltétetik mint becses emlék. Cserepéldányok érkeztek a bajor kir. akadé­miától, az orosz akadémiától, a numismatikai tár­sulattól Brüsselből stb. Több folyó tárgy nem volt. Végül Gyulai Pál jelenti, hogy az akadé­mia által a Csokonai ünnepélyre kiküldött bizott­ságot Debreczen igen szivesen fogadta s az aka­démiának üdvözletét és köszönetét küldi. Ülés vége Vi­bor.. Frideczky fáklyásai. Több nógrádmegyei barátunk, kik közül nehányan a mulatság kedvéért maguk is nézték a Frideczky urnak adott fáklyászenét, fel­szólítottak, hogy közölnék azok névsorát, kik di­csőségüknek tartották az említett alkalommal a szurkot szagolni. A névsor ime a következő : Imódy Károly b. gyarm. esp. pléb. mint vá­rosi tanács által felhívott szónok, Schmidt Sá­muel, K­o­h­n Henrik, G­u­b­á­n­y­i Mihály, T­r­a­i­­b­­­a­r János, S­áb­i­á­n Ramu, Paczo­la­y Imre — Wysocky tbk részére még egy nagyobb összegű adakozás érkezett ma hozzánk Jászbe­rényből dr. O­l­á­h Gyula ur által küldve. El fog­juk juttatni rendeltetése helyére. Az összeg 90 frt és 1 db arany, melyhez adakoztak : A jászberényi népkör 5 frt, Mocsy F. 1 frt, dr. Oláh 1 frt, Baky J. 1 frt, Lakatos J. 1 frt, Kis Z. 1 frt, Iricz A. 1 frt, Körlaky A. 1 frt, egy kör 1 frt, Becsey Gy. 1 frt, Szilády A. 1 frt, Kotán J. 1 frt, Akantisz J. 1 frt, Palotási J 1 frt, Czettler F. 1 frt, Hegyi J. 2 frt, Lisassy testvérek 1 frt, Sipos O. 5 frt, Beleznay I. 1 frt, Velkey I. 1 frt, Ke­rek J. 1 fr, Bittermann E. 1 fr, P. M. 1 fr,V. 1 fr, Eördögh V. 2 frt, Veress K 1 frt Farkas J. 1 frt, Nyitray J. 2 frt, Buck 1 frt, ifj. Közlaky J. 2 frt, Deutsch M. 1 frt, Har­sányi Gy. 1 frt, Balogh I. 1 frt, Jiczek L. 1 frt, Riszner 1 frt, Brünauer S. 1 frt, Muhoray J. 1 frt, Tarnay K. 1 frt, Halmay J. 1 frt, Pirkler A 1 frt, Pethes J. 2 frt, Muhoray A. 1 frt, Kiéger J. 1 frt, Scopián S. 1 frt, Liptay A. 1 frt Szabó K 1 frt, Vándy L. X frt, Nagy J. X frt, Szabó L. X frt, Endra M. X frt, Kovács I. X frt, R. Gy. 1 frt, D. M. X frt, Prusóczky I. X frt, Farkas P. 2 frt, Kürz A. 1 frt, Kürz L. X frt, Tóth I. 2 frt, Szilár­fy Á 1 frt, Buray K. 1 frt, Farkas L. X frt, Kiss L. X frt, Beck F. X frt, Blau J. 1 db alany, Kürz O X frt, Ferenczy J. X frt, Antal M. 1 frt, Sipos I X frt, Merkl J. 1 frt, Hegedüs Gy. X frt, Hertzka X frt, Sárkövy J. X frt, Telkesy I. X frt, Pethes J. X frt, Jankovits A. J. 1 frt, Réz I. X frt. A hivatalos lapból. A győri székesegyházi káptalan­nál megürült s a pápai fő­espereséggel egybekötött kanonok­­ság Farkas Imre tiszteletbeli kanonok s lébeny-szent­­miklósi plébános, és az iskolás kanonokság Kokas Jó­zsef tiszteletbeli kanonok, kisebb papnöveldéi igazgató s ly­­ceumi tanár,­­ végre a móriczhidai czimzetes prépostság Hupka Ferencz győri kanonoknak adományoztatott. A honvédelmi ministerium vezetésével megbízott mi­­niszerelnök S­a­y Károly, szabadságolt állománya m. kir. hon­véd h .i­­­­nagyot, honvédhadbiró gyakornokká, a zágrábi honvédkerületi hadbírósághoz való beosztással nevezte ki. Dr. Káplár Mihály fót­i segédlelkész veze­tknevének „Ében“-re kért átváltoztatása megengedtetett. A sopronyi pénzügyigazg­atóság Schaffer Sándor szom­bathelyi, Krampatics István körmendi adóhivatali segédtisz­tet, és Linka Kálmán letenyei magánzót ideiglenes adótisz­tekké, a szombathelyi, Csáktornyai, illetőleg tapolczai m. kir. adóhivatalokhoz,­­ továbbá saját kérelmé­n Hulmann Dániel Csáktornyai ideiglenes adótisztet, Tochlitz Károly ide­iglenes segédtisztet, Virág Gábor soproni megyei telekkönyvi írnokot és Szabó Miklós soproni kir. pénzügyigazgatósági irodai bijnokot végleges adóhivatali segédtisztekké Kör­men­­dre, Letenyére Kapuvárra, illetőleg Keszthelyre, Ma­nornka

Next