Ellenőr, 1871. október (3. évfolyam, 364-389. szám)
1871-10-31 / 389. szám
ből küldendő kereskedelmi szállítások ügyében, mivel a mont-cenisi alagúttal két napot nyernének, s ezt óhajtanák megszerezni az angol kereskedelemnek. A királyné jobban érzi magát, már ki is kocsizik, de még nem bír járni s nem jelen meg a családi ebéden. Lord Lyons indiai és ausztráliai kormányzóságáról szóló hír megcáfoltatott egyszerűen minden hivatalos kijelentés nélkül, mert India és Austrália nincsenek egy kormány alatt. Bár elkésve föl kell említenem, hogy lord Granville külügyér manchesteri beszédjében a felső ház védelmére kedven, még a Times szerint is félig-meddig felsült. Több sikert aratott a külföldi be nem avatkozási politika védelmével, melyben hangsúlyozta, hogy Angliának sem érdekei, sem becsülete megtámadva nem voltak és csorbulást nem szenvedtek. A Quivive híre szerint a német birodalmi gyűlésen a szászországi üldözések folytán Gebei szót fog emelni az internationále érdekében. A Qui vive ezen társaság hivatalos közlönye lévén bizonyosan jól van értesülve. Ugyanezen lap a halálosan beteg és börtönében sínylő, halálra ítélt ifjú Maroteau Gusztáv nyomora enyhítésére nyilvános aláírást nyit. Itt megismerkedtem véletlenségből a Qui vive egyik főmunkatársával Andrieu Gyulával, ki Parisból menekült, hol ezelőtt baccalaureatusra készítette elő a fiatal embereket. Londonnak egészségi állapota az utolsó kimutatás szerint kitűnő. U. G. A pesti német rablóirodalom kiirtása. Pest, okt. 30. Az esküdtszék ma ítéletet mondott a Saphirféle „Styx“ szerkesztői fölött, kik galád becsületsértés és rágalmazás miatt állottak a jury előtt. Az álalános várakozásnak megfelelőleg az esküdtek kimondák a „vétkes“-t a két vádlottra. A tárgyalásról írt tudósításunkban megtalálja az olvasó a bíróság által hozott szigorú, de igazságos ítéletet is. Oly fajta egyénekkel szemben egyébiránt, aminek a ma elmarasztalt drágalátos Saphirok, voltaképen a legszigorúbb ítélet is elnézőnek tűnik föl. Akinek netán nem lett volna még fogalma a pesti rablóirodalom mestereinek gyalázatos üzelmeiről és tervszerű fosztogatási kísérleteiről, az a mai esküidtszéki tárgyaláson kimerítőn megismerkedhetett azon taktikával, melyet ezen alávaló banda zsarolási czéljainak elérésére használt. A Saphir-féle Styxben nem oly régen nyíltan lehetett olvasni, hogy a támadási rendszer szerkesztői üzenettel kezdődik , és vezérczikkel végződik. A kiszemelt áldozat legelőször is egy pár szóból álló szerkesztői üzenetben támadtatott meg. Ha ezen apró szúrások elégteleneknek mutatkoztak, azaz ha az áldozat nem sietett minél több pénzzel kiengesztelni a becsületrabló szerkesztőket, a közelebbi számban már egy nyolc-tíz soros újdonság jelent meg ellene, bővebben kiszínezve a szerkesztői üzenetben mondottakat. Ha ezután sem mutatkozott a kívánt hatás, hosszabb újdonságok és fokozatosan végre egész tárczák és vezérczikkek következtek, melyek kizárólag a kiszemelt áldozat és családjának becsületében gázoltak. Az ily imfámis czikkeknek a „Styx“ szótárában külön nevük volt; 150 fontos bombának nevezte azokat az irodalmi rablóbanda humorra, s a „Styx“ megírhatta egy alkalommal,ahogy nem volt még sohasem eset, mikép két ily bombának ne lett volna meg a kívánt hatása. A mai esküdtszéki tárgyalás gazdag volt ily leleplezésekben. Valóban „rothadni kell valaminek Dániában, hogy ez a hírlapírói kalózhad éveken át büntetlenül folytathatta piszkos garázdálkodását a fővárosban, pellengére állítva a családi élet legrejtettebb titkait, meghurczolva a magánélet legérzékenyebb viszonyait és féktelen terrorizmust gyakorolva a lakosság egy nagy része fölött. Mint nyári meleg eső után a gomba, úgy burjánoztak föl egymásután a német banditairodalom útonálló lapjai. Emberek, akik becstelenítő bűntettek miatt nem egyszer jutottak már kellemetlen érintkezésbe a fenyítő törvényekkel: embeberek, akiket a társadalom egészséges elmei fekélyként taszítottak ki a maguk köréből; emberek akik addig is csak azért fogtak tollat kezükbe, hogy e türelmes eszközt szennyes önérdekeik előmozdítására és bűnös pénzszomjuk kielégítésére használják föl; ily emberek egymásután „lapszerkesztőkké“ csaptak föl, oly nemét alapítva meg fővárosunkban a botrányirodalomnak, minőhöz hasonlót — egyénünkre legyen mondva — alig mutat föl más városok sajtójának kinövése. És egyik fekélyt évekig tűrte testén Budapest polgárságy. Évekig volt képes elszenvedni fatalista önmeladással, hogy egy csomó korbács alá való gyülevész ember lábbal taposson a legjellemesebb férfiak becsületében, ha azok nem mutatkoztak hajlandóknak egy marok bankóval betömni e préda után károgó irodalmi szegénylegények rágalom szóró száját. Évekig nem volt ereje e polgárságnak, hogy együttes föllépés által lehetetlenné tegye ezen parasyta sajtó existentiáját, mely rágalmazta a nőt a férj előtt, bevádolta a menyasszonyt vőlegénye előtt, s a nyilvánosság nagy piaczára hurczolta a magán- és családi élet leggyengédebb viszonyait, hogy kizsákmányolható tőkét alkosson minden sebezhető oldalból. Mig ezer meg ezer család, örökös harczot folytatva az egyre drágábbuló mindennapi kenyér elnyeréséért, a lét vagy nemlét damoclesi kardja által fenyegettetik egyik napról a másikra ; mig a munkás vagy polgár becsületes munkájának verejtékkel szerzett gyümölcseit alig ér rá élvezni a létért való folytonos küzdelem között, — addig ez az irodalmi rablócsapat könnyűszerrel fosztogatott és zsarolt, megtömvén erszényeit a polgár megtakarított forintjaiból. Az üzletember, vállalkozó, a kereskedő, a vendéglős, a kávéháztulajdonos, a házbírtokos évi nyereségéből adózni volt kénytelen e bandának, mert el akarta kerülni, hogy üzletét tervszerű rész hírbe hozza a német szennyirodalom aljas rész akarata, mert könnyebben megvált harminc-ötvenszáz forinttól, semhogy pellengérre engedtesse hurczoltatni nejének és leányainak féltett jó hírnevét. Végre végre ébredezni kezd polgárságunk önérzete ! Támogattatva az összes tisztességes fővárosi magyar és német sajtó által, polgárságunk kezdi belátni a métely veszélyességét, és iparkodik megmenekülni a banditairodalom pestisétől. Harmincz és néhány legkiválóbb fővárosi kávéház már kitiltotta köréből a két Syx - t és hasonszőrű collegáit. Ez a példa előreláthatólag ki fog terjedni szélesebb körökbe is. Az üzlettulajdonosoknak, kik első sorban vannak kitéve ezen irodalmi utonállók fosztogatásának, solidaritel kell megkezdeni a harezot az egész zsaroló cottería ellen. Ne tartsanak ezek a polgártársaink a Styx-féle szemétlapok megtorlásától és ismert boszujától. Mihelyt együttesen indítják meg a harczot ellenük, kitiltván őket házaik és üzleteikből, megszűnik veszélyessé és mardosóvá lenni a piszokirodalom, mert elveszti lábai alatt a tért és préda hiányában ki fog múlni az utczasarkon mihamarabb. És végre bizton számíthat polgárságunk egy hű és hatalmas szövetséges ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése oct. 30-án. Elnök: Somssich Pál A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök bemutatja Tóth István győrmegyei Peér-kerületi képviselő megbízó levelét, mely az állandó igazoló bizottsághoz utasíttatik. Tisza Kálmán: T. ház! Azon események, melyek őfelsége többi országai és tartományaiban folyamatban lévő válság folytán felmerültek, elkerülhetlenné teszik, hogy saját helyzetünk tisztázására és a jövendő teendők iránti eszmék megállapítására most már lépéseket ne tegyünk, hogy e tekintetben fel ne szólaljunk. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy nem csak én, de többen ezen oldalon már régóta és ismételten kifejeztük volt azon aggodalmunkat, hogy a jelen közjogi alapon előállhat azon eset, midőn Magyarország alkotmányos életének folytonossága veszélyeztethetik oly dolgok által, melyek pedig tisztán Ausztriának belügyei. Elmondottuk, hogy ennek következése lehet beavatkozás a magyar kormány részéről, és ez által megteremtése egy praecedensnek, amelynek alapján azon állam kormánya ismét adandó alkalommal a mi belügyeinkbe kívánhat avatkozni, és midőn részünkről történik a beavatkozás, bekövetkezhetik az, hogy az ott egymással vitatkozó felek gyűlölete nem egymás ellen, de mi ellenünk fog felingereltetni. Mi kifejeztük e meggyőződésünket, önök tagadták annak lehetőségét. Ma azonban a tagadás lehetlenné vált; ma már nem okoskodások, ma tények beszélnek. Auszriában tisztán belügyi válság volt és van, és mégis a magyar miniszterelnök kényszerítve látta magát, habár először falusi magányába visszavonult is, e válságba beleszólni, kényszerítve hitte magát e válság eldöntésében tevékeny részt venni, miniszteri tanácsban ülvén azon másik állam minisztereivel; és igy ma már meg van teremtve a praecedens, melyre igen félek — ellenünkben hivatkozni fognak; meg van látható gyümölcse a gyűlöletben, mely sokkal inkább mi ellenünk nyilvánul, mint azon másik rész ellen, melynek érdekei állottak pedig inkább útjában a kiegyenlítésnek. Azt gondolom, hogy a helyzet így tekintetben, a történteket hallgatással mellőzni nem lehet, nem lehet annyival inkább, mert én legalább azt hiszem és attól tartok, hogy ha szinte rövid idő alatt a miniszterkrízis befejeztetik is, mégis a válság nem fog oly könnyen befejeztethetni ; ez hosszú küzdelmeknek első phrasisa, és attól kell tartani, hogy amik eddig Ausztriában minket érdeklőleg is történtek, még csak kezdetét képezik az ezután történendők hosszú sorának; és az ily válság természeténél fogva az, aki két fél közt, mintegy közbíró föllép, rendesen oly helyzetbe jővén, egyszer az egyiknek, másszor a másiknak ad igazat, egyszer az egyiket, másszor a másikat kénytelen megsérteni; a végeredmény bármi legyen Ausztriára nézve, ránk nézve az lesz, hogy nem csak az egyik félnek barátságát nem fogjuk megnyerni a másik fél gyűlölete árán, de mindkettőt ellenségünkké tesszük. (Helyeslés balról. Én tehát nem képzelem, hogy legyen valaki, aki helyesnek tartja, hogy Magyarország alkotmányos életének folytonosságára Ausztria belügyi változásai döntő befolyással bírjanak, és nem hiszem, hogy valaki azon ephemer dicségért, hogy ime a magyar kormány dönt, még Ausztriát illetőleg is ki akarja tenni Magyarországot annak, hogy másik eshetőségben osztrák miniszter döntsön Magyarországot illetőleg, nem hiszem, hogy legyen valaki a ki rosznak, veszélyesnek ne tartaná ránk nézve azt, hogy Ausztria népeinek gyűlölete mi ellenünk ingereltetik fel. Ha pedig veszélyesnek tartjuk és ha, miként ez ma már alig tagadható, a jelen alapon a dolgok logikája kényszerítette a kormányt oda, hogy azt tegye, amit tett, akkor nincs más mód, ha a veszélyeket elhárítani akarjuk, minthogy gondoskodni kell arról, hogy azon helyzet, melynek következtében ezen veszélyek felidézettek, megváltoztassák (Helyeslés balfelől.) Ezen czél az, amelynek érdekében én ma az igen t. miniszterelnök úrhoz interpellatiót intézni akarok. Mielőtt azonban a t. ház engedelmével interpellátiómat felolvasnám, csakis egyet kívánok határozottan megjegyezni, és ez egy az, hogy én, midőn a beavatkozást a magyar kormány részéről bajnak, rosznak, veszélyesnek tartom, egyátalában nem az irány fölött akarok ítélni, melyben a beavatkozás történt. Történt volna a beavatkozás épen az ellenkező irányban, épen úgy bajnak, rosznak és veszélyesnek tartanám, mint ahogy most rosznak, veszélyesnek tartom.Élénk helyeslés balfelől.) Nem minket illethet ítélni a felett, váljon a cseh declaransoknak, vagy az osztrák-németeknek van-e igazuk, nekünk azon kell lenni, hogy saját belügyeiket ők maguk intézhessék a nélkül, hogy a mi érdekeink érintetnének, és a nélkül, hogy mi kénytelenek lennénk a közbíró szerepét magunkra vállalni. Nem az irány fölött ítélek tehát, mert e felett véleményt mondani nem tartom magamat hivatva, elítélem azonban a beavatkozást, most épen úgy, amint elítélném, ha ellenkező irányban történt volna, mert magában a beavatkozás fényében fekszik Magyarországra nézve a veszély. (Élénk helyeslés balfelől.) Ennek kijelentése után bátor leszek interpellációmat felolvasni. (Olvassa.) Magyarországra nézve nem lehet közönyös az, mit az ő felsége többi országai és tartományaiban lefolyt és még most is folyamatban levő események bebizonyították, hogy önállásának és alkotmányának kérdése, az azon országok és tartományokban felmerülő törekvések és változások által veszélyeztethetik, kétségessé tétethetik és viszonyainak és kormányának változása is azon állam belügyeit illetőleg történtek által idéztethetik elő. Nem lehet közömbös, hogy oly viszonyok állhatnak elő, melyek között a magyar kormány mint ilyen hivatalosan részt vesz, egy más állam belügyeinek elintézésében; nem, mert, midőn ezt hiszi, előkészíti az utat arra, hogy amaz állam kormánya adott alkalommal épen úgy jogot követeljen magának a mi belügyeinkbe avatkozni. Nem, mert a beavatkozás, mint a jelen példa is mutatja, előidézi azt, hogy az ama belbonyodalmakban sértett, vagy ki nem elégített érdekek gyűlölete mindenek fölött Magyarország ellen irányul. Az pedig méltó nyugtalanságot szül, hogy a felmerülhető eseményekkel szemben nincsen az országnak olyan pénzügyi helyzete és olyan ereje, mely az azon másik államban lehető, vagy jövőben előállható válság által nem érintettén, a magyar államnak és a magyar trónnak minden esetben biztos támaszául és védelméül szolgálhatna. Ily körülmények között kérdezem a tisztelt miniszter urat: Hiszi-e, hogy a most fenálló közjogi alapon Magyarország alkotmányos életének folytonossága az ő felsége másik államában történhetők ellenében biztosítható ? Hiszi-e, hogy az ő felsége többi országai és tartományaiban el nem tagadható izgalom és átalakulási forrongás káros következménye elhárítható hazánkról akkor, midőn a magyar kormány beavatkozása egyfelől előzményéül vétethetik a mi ügyeinkbe beavatkozásnak, és másfelől ellenségévé teszi hazánknak, hol az egyik, hol a másk részt, s arra ingerli az elégedetleneket, hogy ellenünk, mint legveszélyesebb ellenségeik ellen törekedjenek mindenek előtt ? Nem hiszik inkább azt, hogy itt lenne az ideje a personal unió alapjára visszaállván, lehetővé tenni, hogy ő felsége másik államának belváltozásai miatt saját alkotmányos életünk folytonossága ne veszélyeztessék. Lehetővé tenni, hogy nem lévén a veszély meggátlása végett kényszerült az ő belügyeikbe avatkozni, még csak ürügyét is elvegyük annak hogy ők a mi belügyeinkbe szólhassanak és elkerüljük egyszersmind mindazt, mi gyűlöletöket ellenünk felizgatná . Lehetővé tenni, hogy megszűnjék minden a mi közjogi alapunkban rejlő akadály, mely őket abban, hogy belviszonyainkat az egy állam alkatrészei között nélkülözhetlen összefüggésmegóvása mellett az országok és tartományokat kielégítő nagykörű önkormányzat alapján rendezhessék, gátolja vagy gátolni látszik, és végül lehetővé tenni azt, hogy bármily irányban és bármiképen forrja is ki magát az ő felsége többi országai és tartományaiban létező izgalom, legyen a magyar trónnak oly biztos támasza és ereje, mely az ama másik államban felmerülhető semminemű válság és zavar által nem érintettén, mind a hazának, mind a trónnak védelmét minden eshetőségekkel szemben biztosítja. Az interpelláció közöltetni fog a miniszterelnökkel. Justh József bemutatja a min. segédhivatali igazgatók kérvényét lakbér felemelés iránt. — A p. n. bizottsághoz utasittatik. Bittó István bemutat egy tvjavaslatot a telepitvényekre vonatkozólag egyszersmind visszavonván hivatali elődje által az e tárgyban tett tvjavas 1atot. — Ki fog nyomatni, szétosztatni, és tárgyalásra tűzetni. Egysorsmind kéri, hogy a bírói végrehajtásról szóló törv.javaslat is mielőbb tárgyalásra tűzessék. — A határozat ily értelemben mondatik ki. Más tárgy nem lévén, az ülés déli 3/4 11 órakor oszlott erőre: a tisztességes sajtóra, mely az irodalmi hitel s a közerkölcsiség érdekében nem nyughatik addig, mig ki nem veszett az egész zug- és zsaroló irodalom. Ne legyen azonban múlékony szalmatűz az a mozgalom, mely polgárságunk körében most megindult. Ha nem alakult meg, ám alakuljon mielőbb egy bizottság, melynek tagjai házról házra járva, becsületszó lekötése mellett nyerjenek meg minden egyes polgárt arra, mikép a szemétirodalom egyetlen lapjára sem fizet többé elő. Ha így folytattatik a mozgalom, az irodalmi brávók egész alávaló cotteriája mielőbb bele fog fűlni azon mocsárba, melyből napvilágra kelt. Holnap közlünk majd okmányokat is, miként szervezték és rendszeresítették a zsarolás mesterségét Saphir et comp. Csak kívánatos lehetne a becsületes ügy érdekében, ha a közönség a többi rablólapok eljárását jellemző okmányokat is bocsátana a tisztességes sajtó rendelkezése alá (B.) . A zágrábi „Obzor“ Milan fejedelem livadiai útját fontos eseménynek tartja, mely Szerbiát közelebb hozza Oroszországhoz, s politikáját is megváltoztatja. Ausztria-Magyarország Szerbiának közvetlen szomszédja. Magyarország minden ha dicsekedett politikája belgrádi győzelmével, és ime Milan a helyet hogy Pestre vagy Bécsbe utaznék, Blasnavac kormányzóval Krim felé vette útját, azon Blaznavaccal, kiről már azt híresztelték, hogy Kállaynak, a constantinápolyi magyar nagykövetjelöltnek határozott befolyása alatt áll. Szerbia, eddigi magyarophil politikájáról lemond, ruszophilla lesz. A szerb nemzet csak örülhet ezen fordulatnak, s örömmel üdvözölheti kormányát. — A „S o v. N o v i n y “ 28-ai számának vezérczikke gr. Andrásy Bécsbe utazásáról szól. úgy látszik, hogy a czikk még a kiegyezés meghiúsulta előtt íratott, mert tartalma az események által túlzárnyaltatott. Figyelmet érdemel mégis következő okoskodása: „Mi fog történni, ha Bécsben a cseh kiegyezés meghiúsul? Ez világos dolog. Ausztriában tovább is fognak tartani azon rendetlenség, azon nemzeti súrlódások, melyek Ausztriát teljes felbomláshoz fogják vezetni. A csehek ma Austriában oly hatalmas factort képeznek, hogy azoknak ellenzékeskedése képes Ausztria létét aláásni. De hátuk mögött állnak mind az ausztriai szlávok, és a német federalisták, és ami legfőbb, hátuk mögött áll a nagy külföldi hatalom, Oroszország. Ha a kormány a cseheket ki nem elégíti, akkor Ausztriának nemcsak hatalmas ellensége lesz határain belül, hanem még hatalmasabb azokon kívül. Tudjuk, hogy a csehek nem imádják az orosz istent, és hogy Pétervár nem az ő eldorádójuk, ahová bejutni szeretnének, hanem azt is tudjuk, hogy a cseheknél érvényes azon elv, melyet a nagy Havliuk állított fel, hogy kedvesebb nekik az orosz kinta, mint a német szabadság.“ — A czikk a következő szavakkal végződik : „Mi azonban óvást teszünk egyelőre is az ellen, hogy verekednénk azon dolgokért, melyeket Andrásy úr Bécsben végez, s hogy szenvednénk az ő hibái miatt!“ — A „cseh Pokrok“ visszapillantást vet a lelépő minisztérium működésére, s azt dicséretekkel halmozza el. Ezután beszél az egyes miniszterekről, s végül a magyarokhoz fordul következőképen: „De azt is megtanultuk, mi módon viseljük magunkat ezentúl a magyarok iránt. Andrásy mindig hirdette és hirdettette, hogy a nem magyar tartományok ügyeibe nem avatkozik, s nem fog avatkozni. Hogy részéről semmi kifogás ne legyen, a sarkalatos czikkek ideje korán vele közöltettek s neki semmi ellenvetése nem volt azok ellen. Csak midőn az actio nyilvánosan megkezdetett és Beust az alkotmányhű ellenzéket felizgatta a cseh kiegyezés ellen, Andrásy is örömest csatlakozott hozzá, túlszángalta őt s úgy, mint a porosz hazafiság dühös hívei Cislajtániában, felállította azon elvet: „a cseheknek épenséggel semmit sem kell engedni.“ Ennek elérésére nem átallotta a cislajtán alkotmány ezen védője nyilvánosan indítványozni az absolutismust, ő rontott el mindezt, főképen ő. Ilyen eljárás bbszú után kiált. Hadd érezzék a mi szabadságunk megrontói, hogy nekünk sincsen semmi tekintetünk az ő szabadságukra.“ A román Albina egy bécsi levelet közöl, mely a lajtántuli válság menetét ismerteti. Saját részéről levelező ily megjegyzéseket tesz : „Tartsák önök számban , hogy e válság egy roppant háborút fog előidézni sokkal nagyobbat, mint a frank-germán volt, — és amely dönteni fog Európa, különösen kelet sorsa fölött. A román elem nem fog szövetkezni a muszkával, mert ez — a galamb és sas szövetsége volna; de a magyarok s németektől minden nap tapasztalt sértésekből önként következik, hogy velök sem fognak egyesülni. A román nemzetet nemzője e háború iszonyaitól is megmenti — mígnem Francziaország ismét hivatásának magaslatára jutva — őket védszárnyai alá veendi. ”„A krakói „Kraj.“ “Vége a cseh kiegyezésnek“ czimű czikkében így nyilatkozik: „Az történt, amit Ausztriában várni lehetett. A kiegyezési kísérletek meghiúsultak, de mi által, azt nem tudjuk. — Gácsországra nézve ezen tény semmi befolyással sem fog bírni: germanizácziótól nem félünk, de attól sem, hogy Bécsben a reakzionárius kormány képes volna magát fentartani. Félelmünk csakis ebben áll, hogy az örökös kísérletek a birodalmat elgyöngítik, és bukását siettetik. Külföldi szemle. • Pest, oct. 30. A bonapartisták egész Francziaországban, sőt még Qorsikában, eme legutolsó erősségük és menhelyekben is kénytelenek belátni teljes vereségüket s igy remélhető, hogy legközelebb fel fognak hagyni az agitatiókkal, melyeket oly nagy zajjal és kérkedéssel megkezdettek. A tuileriák titkos iratai kimerithetlen forrást képeznek, melyből bőven menthetnek egykor a második császárság történészei. Legújabban ismét tele vannak a lapok e titkos iratokkal s a sok közt különösen magára vonja egy a közfigyelmet, melyből borzadalommal láthatja be Gambetta, minő emberre bízta volt az orléansi hadsereg fővezérségét. Aurelle de Paladine tábornok egy 1869-ben Metzből kelt levélben ugyanis senatorságot könyörög Napóleon császártól, támaszkodva azon hű szolgálatokra, melyeket a császárságnak Algírban tett, egyszersmind jövőre is hű szolgául ígérkezvén. Az angol pairek és a munkások között kötött szövetség híre nagy feltűnést okozott egész Angliában s a lapok néhány nap óta sűrűn foglalkoznak vele. A „Times“ pedig legújabban eme nyilatkozatot közli: „A nyár kezdetén Scott Russell az alulírottak egyikéhez fordult, egy a munkásokat képviselő tanács részéről, amelynek ő elnöke volt. Ennek azon élénk óhaját fejezé ki, hogy a parlament két házának némely befolyásos tagjai támogassák a munkások jogos követeléseit s vizsgálat alá vonják azon törvényhozási rendszabályokat, amelyek a bajon segítni képesek lennének. Egyszersmind, kifejtette, hogy a jóakaratú viszonyok a két osztály között kedvező eredményt idéznének elé s megszüntetnék a közöttök fenálló ellenszenvet. Ajánlkozott közvetítőül. E lépés eredménye az jön, hogy több four és nemes hajlandó lön a munkások ajánlatát elfogadni s megvizsgálni és megvitatni, minő törvényhozási intézkedések segíthetnének a munkások nyomora helyzetén. Erre a főurak és nemesek augusztus 1-én az alább olvasható memorandumot nyújtottak át Scot- Russelnek, ki azután csakhamar Bécsbe távozván ez urak többé semminemű érintkezésbe nem jöttek a munkásokkal és semmi resolutiót sem szentesítettek.“ „A fenebb említett memorandum igy hangzik: Scott Russel urnak, a munkásokat képviselő tanács elnökének megkeresésére mi alulírottak beleegyeztünk, hogy részrehajlatlanul és jóakaratúlag megvizsgáljuk azon módokat, amelyek mellett lehetséges lenne reánk nézve a tanácscsal kezet fogva oda hatni, hogy elhárítsuk mindazon akadályokat, melyek a munkásosztályok jólétének útját állják. Mi teljesen méltányoljuk az irántunk ily módon nyilvánuló bizalmat. Teljesen elismerjük azon nemzeti szükséget, hogy barátságos érzület és vonzalom uralkodjék a társadalom különböző osztályai között. S hiszszük, hogy ezzel el lesz érve, ha mindkét részről komolyan foglalkozunk a kérdéssel. Várva a munkástanács közleményét, készségesen magunkra vállaljuk tüzetes vizsgálat alá venni mindazon rendszabályokat, melyek e végből elénk terjesztetnek, de lemondunk e feladatról, mihelyt látjuk, hogy fellépésünk nem válnék a közönség előnyére. Salisbury, Carnarvon, Lichfield, Landon, Manners I., Pakington I., Stafford-Northcote, Hardy.“ Gladstone greenwichi választóihoz tartott beszédében a belügyi politikát védi, 1832 óta kormánya a legislegszabadelvűbb, melynek életrevalósága mit sem veszített. Írország ki van elégítve az eddigi törvények által és jövő elégedettségére meg van nyerve az alap. Gladstone dicsérőleg emlékszik meg a takarékosságra vonatkozó rendszabályokról, különösen kiemeli azt, hogy a hadcsapatok a távolabbi országokból viszszahivattak és a haza védelmére összpontosítottak. Szerencsét kíván az országnak, hogy a hadseregben a tiszti állomások többé nem vásárolhatók meg, továbbá felhozza a külföldi tiszteknek az angol hadsereg fölött mondott azon nézeteit, melyek a hadsereg harczképességére vonatkoznak. Gladstone továbbá mondja, hogy a felsőház átalakítása okvetlenül szükséges, de ezzel épen nem lehet sietni, nem helyesli a ballot-bill elvetését a felsőház által, ígérve hogy a jövő ülésszak alkalmával ismét elő fogja terjeszteni. A munkáskérdésre vonatkozólag azt mondja a miniszter, hogy bár sok történt e tekintetben, még sok tennivaló maradt fönn, de óva int, nehogy csalképek után induljanak; a megoldást az egyéni tevékenységtől és a nép törekvéseitől teszi függővé. A külügyi politikáról nem emlékszik meg beszédében. A román kamara a fejedelem trónbeszédével ma nyittatott meg. Ebben azt ígéri a fejedelem, hogy a kamarának az összes közigazgatási ágak reformjára vonatkozó javaslatok fognak előterjesztetni, továbbá egy előterjesztményt ígér egy Ausztriával kötendő távirdat"szerződés és egy Oroszországgal való postaszerződés iránt; végre az egész vasúti ügy adái fognak a kamarának bemutattatok Oroszországban a jövő évi ujonczozás, miután az új hadállítási törvény még el nem készült, az eddigi módon és oly arányban fog történni, hogy minden ezer lélek után hat ujoncz essék, mi nem számítván ide az ázsiai tartományokat és a nomád népeket 360,000 ujonczot ad. megyei börtönfellaló és birtokos, Krudy Bertalan megyei kiadó, Golka György köz- és váltó ügyvéd, Szerény Gábor megyei számvevő, Török Zsigm. köz- és váltó ügyvéd, Antony Béla megyei levéltárnok, Burusz Mihály, Fröhlich Vilmos, Nagy Gábor városi képviselő, Sztokán János, Ráth János, Felsenburg Henrik, Rosenbaum Jakab, Dávid Weisz „Iszraelitta iskalla Emlikje" (saját aláírása), Moritz Adam, Weisz L. Mór, Klein Lipót, Klein Tóbi, Beck Soma, Marcus Kohn, J. Weisz, Silberer Adolf, dr. Schönfeld Adolf, Dreisiger Leopold, Ticsénszky Lajos, J . . . (olvashatlan) Adolf, Szücsy István, Szabó mester, Ország József Lakatos és Gazdasági gépek készítője, Balla István, lakatos, Herdy József által fia, Pekárcsk József, Vasa János czipész mester, Dvoratsek János czipész, Hanusz Lajos Bádogos mester, Pető András ácsmester, Fliegl Károly, Háthegyi Ferencz sat. sat., Mikovényi Róbert ügyvéd, Feitre László gyógyszerész. — A magyar tudományos akadémiában ma d. u. összes ülés volt. Elnök:Csengery Antal. Arany János főtitkár mielőtt a folyó ügyeket terjesztené elő, a nagyhirű geológus Murchison halálát jelenti be. A természettudományi osztály utasíttatik, hogy emlékbeszéd tartásáról gondoskodjék. A földmivelés ipar és kereskedelmi minisztériumtól egy hivatalos fölszólítás érkezett a bécsi világkiállításra vonatkozólag. A miniszter a kiállítási bizottság összeállításában az akadémia tanácsával, illetőleg ajánlatával akar élni. Az akadémia a következő tagokat küldi ki a Ki- BW Szilva Ipolyi, Gönczy és Szabó. A jászkun kerület, Nógrád megye és Liptómegyének a történelmi emlékekre vonatkozó jelentései a történelmi bizottsághoz utasíttatnak. A III. osztály értekezletének jegyzőkönyvéből a követőbb pontok emeltetnek ki: Gajzágó főszámvevőszéki elnök felszólítására a számvitelre vonatkozó kérdő pontok válaszolásával Weninger Vincze bízatott meg. Az elhunyt Fluor felett Poór Imre fog emlékbeszédet tartani. Bajai kéziratait Wész Ármin, Hunyadi Jenő és mások rendezik. A III. osztály ajánlja dr. Kornig Gyula értekezésének kiadását a függvényekről. Az összes ülés elfogadja az osztály ajánlatát. A Kisfaludy-társaság Toldy ünnepélyt rendező bizottsága felszólítja az akadémiát, hogy magát méltóan képviseltesse a nov. 1- én tartandó ünnepélyen. Csengery azt hiszi, hogy az akadémia összes tagjai a legnagyobb érdekeltséggel viseltetnek az ünnepély iránt. Ezért föszólítja mindnyájukat, hogy jelenjenek meg. Ezenkívül az elnökség az osztályelnökök és titkárok fogják az akadémiát hivatalosan képviselni az ünnepélyen. A pesti hazai első takarékpénztár a 3000 frtnyi Fáy díjra (határidő 1872 dec. 31) az akadémia által javaslatba hozott themák közül a mezőgazdasági vízműtant fogadta el. Ezúttal kéri az akadémiát, hogy a kérdést formulázza. Kiadatik a természettudományi társulatnak. Jakab István akad. tag 105 írttal járul az akadémia alaptőkéjéhez. Ezenkívül irományokat, a többi közt Csokonay egy pár erotikus költeményét küldi meg. Az Eötvös-ünnepélyre kiküldött bizottság jelenti, hogy az emlékünnepély 1872 febr. 2-án d. e. 11 órakor fog megtartatni az akadémia dísztermében. Az emlékbeszédet Lónyay fogja tartani ; alkalmi köteményt Szász Károly készít. A háttérben az ünnepeltnek szobra és arczképe fog fölállíttatni. A mellszobrot ifj. gr. Vay Miklós, az arczképet Székely Bertalan készíti. A magyar irodalom újjászületésének százados évfordulójára a jövő évben rendezendő ünnepély előkészítésével megbízott bizottság azon véleményben van, hogy a politikai viszonyoknál fogva az ünnepélyt 1872-nek csak utolsó felében lehetne megtartani. Az előmunkálatok megtételére kiküldött bizottság tagjai: elnökség, osztályelnökök, titkárokon kívül Toldi, Ipolyi, Szász Károly és Jókai. Tóth Ágoston honvédezredes az antwerpeni nemzetközi geographiai gyűlésen az európai fokmérésről tett tapasztalatairól nyújt be egy közleményt ; kéri, hogy az akadémia nyomassa ki az értekezést s ebből 30 példányt bocsásson rendelkezése alá, hogy azt külföldi tudósoknak küldhesse meg. Miután a levélben egy csillagda fölállításáról is van szó, áttétetik a természettudományi osztályhoz. Pest város polgármestere megküldi Fáy András házáról levett fényképét. Eltétetik mint becses emlék. Cserepéldányok érkeztek a bajor kir. akadémiától, az orosz akadémiától, a numismatikai társulattól Brüsselből stb. Több folyó tárgy nem volt. Végül Gyulai Pál jelenti, hogy az akadémia által a Csokonai ünnepélyre kiküldött bizottságot Debreczen igen szivesen fogadta s az akadémiának üdvözletét és köszönetét küldi. Ülés vége Vibor.. Frideczky fáklyásai. Több nógrádmegyei barátunk, kik közül nehányan a mulatság kedvéért maguk is nézték a Frideczky urnak adott fáklyászenét, felszólítottak, hogy közölnék azok névsorát, kik dicsőségüknek tartották az említett alkalommal a szurkot szagolni. A névsor ime a következő : Imódy Károly b. gyarm. esp. pléb. mint városi tanács által felhívott szónok, Schmidt Sámuel, Kohn Henrik, Gubányi Mihály, Traibar János, Sábián Ramu, Paczolay Imre — Wysocky tbk részére még egy nagyobb összegű adakozás érkezett ma hozzánk Jászberényből dr. Oláh Gyula ur által küldve. El fogjuk juttatni rendeltetése helyére. Az összeg 90 frt és 1 db arany, melyhez adakoztak : A jászberényi népkör 5 frt, Mocsy F. 1 frt, dr. Oláh 1 frt, Baky J. 1 frt, Lakatos J. 1 frt, Kis Z. 1 frt, Iricz A. 1 frt, Körlaky A. 1 frt, egy kör 1 frt, Becsey Gy. 1 frt, Szilády A. 1 frt, Kotán J. 1 frt, Akantisz J. 1 frt, Palotási J 1 frt, Czettler F. 1 frt, Hegyi J. 2 frt, Lisassy testvérek 1 frt, Sipos O. 5 frt, Beleznay I. 1 frt, Velkey I. 1 frt, Kerek J. 1 fr, Bittermann E. 1 fr, P. M. 1 fr,V. 1 fr, Eördögh V. 2 frt, Veress K 1 frt Farkas J. 1 frt, Nyitray J. 2 frt, Buck 1 frt, ifj. Közlaky J. 2 frt, Deutsch M. 1 frt, Harsányi Gy. 1 frt, Balogh I. 1 frt, Jiczek L. 1 frt, Riszner 1 frt, Brünauer S. 1 frt, Muhoray J. 1 frt, Tarnay K. 1 frt, Halmay J. 1 frt, Pirkler A 1 frt, Pethes J. 2 frt, Muhoray A. 1 frt, Kiéger J. 1 frt, Scopián S. 1 frt, Liptay A. 1 frt Szabó K 1 frt, Vándy L. X frt, Nagy J. X frt, Szabó L. X frt, Endra M. X frt, Kovács I. X frt, R. Gy. 1 frt, D. M. X frt, Prusóczky I. X frt, Farkas P. 2 frt, Kürz A. 1 frt, Kürz L. X frt, Tóth I. 2 frt, Szilárfy Á 1 frt, Buray K. 1 frt, Farkas L. X frt, Kiss L. X frt, Beck F. X frt, Blau J. 1 db alany, Kürz O X frt, Ferenczy J. X frt, Antal M. 1 frt, Sipos I X frt, Merkl J. 1 frt, Hegedüs Gy. X frt, Hertzka X frt, Sárkövy J. X frt, Telkesy I. X frt, Pethes J. X frt, Jankovits A. J. 1 frt, Réz I. X frt. A hivatalos lapból. A győri székesegyházi káptalannál megürült s a pápai főespereséggel egybekötött kanonokság Farkas Imre tiszteletbeli kanonok s lébeny-szentmiklósi plébános, és az iskolás kanonokság Kokas József tiszteletbeli kanonok, kisebb papnöveldéi igazgató s lyceumi tanár, végre a móriczhidai czimzetes prépostság Hupka Ferencz győri kanonoknak adományoztatott. A honvédelmi ministerium vezetésével megbízott miniszerelnök Say Károly, szabadságolt állománya m. kir. honvéd h .inagyot, honvédhadbiró gyakornokká, a zágrábi honvédkerületi hadbírósághoz való beosztással nevezte ki. Dr. Káplár Mihály fóti segédlelkész vezetknevének „Ében“-re kért átváltoztatása megengedtetett. A sopronyi pénzügyigazgatóság Schaffer Sándor szombathelyi, Krampatics István körmendi adóhivatali segédtisztet, és Linka Kálmán letenyei magánzót ideiglenes adótisztekké, a szombathelyi, Csáktornyai, illetőleg tapolczai m. kir. adóhivatalokhoz, továbbá saját kérelmén Hulmann Dániel Csáktornyai ideiglenes adótisztet, Tochlitz Károly ideiglenes segédtisztet, Virág Gábor soproni megyei telekkönyvi írnokot és Szabó Miklós soproni kir. pénzügyigazgatósági irodai bijnokot végleges adóhivatali segédtisztekké Körmendre, Letenyére Kapuvárra, illetőleg Keszthelyre, Manornka