Ellenőr, 1871. november (3. évfolyam, 390-414. szám)
1871-11-16 / 402. szám
Mint nekünk írják, Dusnok (Pest megye) községében a kath. bivek közöl, nem tűrhetvén tovább az ottani pap életmódját, naponkint számosan áttérnek a nazarénii vallásra. Írják azt is, hogy a pap az ottani köztiszteletben részesült jegyzőt és kántort megfosztotta hivatalaiktól, mivel bugocskáit nem voltak hajlandó konty alá vezetni. — A rendes omnibusz - járatok a várba ma kezdődtek meg, s közlekednek reggeli fél 8-tól esti 8 ig, 20 kmnyi vitelbér mellett, Pestről a régi német színház térről, Budáról pedig a városház elől. -- A zálogházi közvetítő intézeteknél a mostani hiányos rendszer mellett alkalmasint nem utolsó eset lesz a következő: A diófa utczában levő közvetítő intézet tulajdonosa Balázsdy a rendes üzlet mellett zálogjegyekre is adott kölcsönt jó perczent mellett. Hanem egyszer csak nem tudta visszaadni a zálogjegyeket. Törvény elé kerülvén a dolog, kiderült, hogy ő a zálogjegyeket kézi zálogképen Háry Józsefnek adta át, kinek több ezer frttal adósa volt. Ha aztán valaki kiváltott egy jegyet, Balázsdy a helyett hasonló értékűt adott Hárynak. De ez utóbbi végre a további cserét megtagadta, a zálogjegy-követelőknek Balázsdy sem tehetett eleget, a városi tvszék azt az ítéletet hozta, hogy Háry a feleknek tartozik kiadni a zálogjegyet annyi összeg lefizetéséért, mennyit azok Balázsdytól kaptak. Háry azonban nagyobb nyereségre alkudott Balázsdyval s föllebezte az ügyet. Ennek daczára is ki kell adnia a jegyeket, mivel tudhatta, hogy Balázsdy azoknak nem jóhiszemű tulajdonosa, s a többlet miatt polgári uton indíthat keresetet. — Régi katona. Korponán közelebb halt meg id. Forgács János. Mint nekünk írják, Forgács János nevezetessége abból állt, hogy Waterloonál harczolt, s a győző sereggel mint sarkantyus, tarsolyos magyar huszár vonult be Párisba. — A magy. kir. József műegyetem kebelében már több év óta működő „Dugonics kör“ czimű önképző egylet az ifjúság lelkes pártolása mellett a jelen tanévre is megalakult és tisztviselőivé a következők lettek megválasztva: Elnök: Bende Attilla; alelnök : Kovács Lajos ; pénztárnok: Maurer Mór; jegyzők : Szmik Miklós, és Kovács Gyula; könyvtárnok : Hegedűs Károly ; szertárnok : Bartha Mór ; bizottmányi tagok pedig : Márk Károly, Szűcs Ferencz, Zatureczky Emil, Sólyom Fekete Zsigmond, Bende Oszkár, Kovács Gyula, Beszedits Alfréd, Münzberger Ferencz és Balogh Albert. — Rózsavölgyi és társa kiadásában megjelent: Az összes hangnemek lejtői és tört hangzatai mint nélkülözhetlen adalékai a mindennapi hegedű gyakorlatoknak, különféle ujjrakodással ellátta Spiller Adolf. Ara 1 forint. — Gyermek-könyvtárak. A polgári fi- és leánytanodák igazgató-tanárai előterjesztést tettek a tanácsnak gyermek könyvtáraknak nevezett tanodákban leendő behozatala iránt. A tanács kezdeményezésül 100—100 forintot szavazott meg, és megengedte, hogy ugyan e czélra a tandíjköteles tanonczoktól félévenkint 25 kr. szedessék be. — Fővárosi életkép. Tegnap reggel 7,8 órakor Mannheimer Náthán, pálinkamérési tulajdonos 6 éves leánykája két szerencsem utczai lakásukról egyedül ment a nagy mező-utczai iskolába. Útközben egy másik kis leány iskolatársa, csatlakozott hozzá. Midőn a herminatérre érkeztek, az ott uralkodó tolongás elválasztotta őket, és az iskolatársnő egyedül jött iskolába. Ellenben a kis Kornélia, így hitták Mannheimer leányát, sem iskolába, sem haza többé nem érkezett. A szüék kerestették mindenütt, de hasztalan. Jelentést tettek a rendőrségnek, de a legerélyesebb nyomozás sem vezetett több eredményre, mint hogy néhány környékbeli boltos a kis leányt valami parasztos öltözetű nő által a vasút felé vezetni látta. Ezentúl minden nyom elveszett. De este visszakerült a kis leány, megfosztva értékes fülbevalójától és nagykendőjétől. A paraszt asszony a város végén megrabolta, aztán visszakergette. — Uj épület. Budán a jövő tavaszra annyi új épület építése van bejelentve, hogy a fönálló téglavetők nem szolgáltathatnak elég anyagot. E végből két oldalról is érkezett Buda városához kérvény téglagyárak építése iránt. Az egyiket Spolatics Antal budai polgár szándékszik megnyitni Lágymányoson. Ez utóbbi oly terjedelmes lesz, mely bőségesen fog nyújthatni anyagot az építkezéshez. A Lippay-féle palota mellett a négy telken egy nagy bérház építése fog először megkezdetni. A Vízivárosban a Frohner szálloda mellett szintén két palota fog épülni. Az egyiket egy bécsi bankár emelteti. — Viola Károly, az ultramontán fogdmeg, Pécsett időz most, hol állítólag sikerült alapítania egy olyan gyönyörűséges katholikus kaszinót, amilyen „ad majorem dei glóriám“ már több áll főn Magyarországon. Feiglstock, alias Viola, egyúttal az ellenzék ellen is izgat, amiért, mint a „P. Lloyd“ pécsi levelezője írja, a jobboldal részéről támogatásban is részesül. Jellemző, hogy az izgága kolompos Pollák kanonok vendége volt. E tény azt bizonyítja, hogy monsieur Feiglstock a felsőbb elérás egyenes jóváhagyásával utazik vendégszerepekre az országban szerteszét. Miután egy városi hatóságnak sem állhat érdekében, hogy a felekezetek közötti békés egyetértés holmi odavetődött és megfogadott izgatók által megzavartassák, és miután másrészről az ily izgatók ellen van joga és kötelessége intézkedni a hatóságnak, csodáljuk, hogy Feiglstok-Viola rövid uton nem lódittatott ki Pécsből az odavaló kapitányság által. Viola egyébiránt Pécs szabadelvű polgársága által hatalmas macskazenében részesittetett. — A Deák-kör dísz-albumot fog emlékül adni gr. Andrásynak. Valamennyi jobboldali képviselő arczképe benne lesz. — A határőrvidéki fölkelők vezérének, Kvaterniknak iratai közt állítólag oly adatokra találtak, melyekből az tűnik ki, hogy okt. 9 én a bánsági határőrezred területén is flkelésnek kellett volna történni. — A Petőfi-szobor bizottsága f. hó 17- én d. u. 6 órakor az „Első m. ált. bizt-társulat palotájának (Dunasor) tanácstermében (2.dikem.) Ülést fog tartani, melyre a tagok megjelenése kéretik. Reményi Ede b. elnök. — A megszökött Szalay Zsigmond hir szerint nem csak váltóhamisítással, de más után is többeket megkárosított, így a többi közt az öreg Táncsics Mihályt, kinek a Sirányi hagyatékból 5000 frtot kellett volna kapni.A hagyatéki tömeg gondnoksága Szalayra volt bízva, ki az összeg kifizetésével folyton hitegette az időközben szeme világát is elvesztett Táncsicsot, míg egy szép őszi hajnalon elpárolgott, a nagy harangra bízván a kifizetést — Embervásár. Tegnap délelőtt a budai indóházban egy finom öltözetű hölgy kérdezősködött, vájjon egy Triestben 218 frt utánvétellel föladott csomag megérkezett-e már? A nő viselete az indóházban levő rendőr figyelmét magára vonta, s a kapitánysághoz kisérte, hol a hölgy bevallotta, mikép Simoncsics Annának hívják s bizonyos P. egyik trieszti leánykereskedőnek adta el 300 írtért, onnan pedig viszont ide, Pestre adatott el 218 írtért. A rendőrség ezen esetre vonatkozólag megtette a kellő intézkedéseket, hogy a bűnös embervásárlók érzékenyen megbüntessenek. — A budai torna egylet vasárnap tartott ülésében Bogisics Károly városi főjegyző választatott meg elnöknek. — Uj honvédlaktanyát fog Buda városa kapni azon feltétel alatt, ha a telket ingyen szolgáltatja. Erre a város hajlandónak is mutatkozik, mert már ki is szemelt két, e czélra alkalmas telket. — A szerencse mosoyog Budára. A város ugyanis a földtehermentesitési kötvények legutóbbi húzásán háromszor nyert: 10,000 frt, 5000 és 100 frtot. — Magyar keleti vasút. A műszaki rendőri próbautat tegnap tették meg a Gyulafehérvártól M. Vásárhelyig vezető vonalon. A vonat este érkezett Vásárhelyre, hol a feldíszített pályaudvarban nagy tömeg várt a fáklyák fénye mellett. A polgármester beszéddel üdvözölte a bizottságot, mire Langer osztálytanácsos válaszolt. Ma reggel a vonat visszament Gy. Fehérvárra. — Nyugta. A belügyminisztériumnak a bukovinai józseffalvi templom részére NI. Váradról hozzánk küldött 8 frtot átadtuk, mint azt a 29941 — XHI igtatószám alatti nyugta bizonyítja. — Olajkövek. Chicagóban legújabban azon fontos felfedezést tették, hogy a kövek, melyeket e város építésénél tizenöt év óta alkalmaztak, olajtermők s ennélfogva szerfölött égékenyek. E kövek, melyek a városhoz közel eső bányából kerültek ki, az égés alatt valóságos porrá váltak s igy elszóródtak a levegőben úgy, hogy mintegy tizenkét ezer elégett háznak nyomára is alig lehet találni ; a szó szoros értelmében porrá égtek. — Szerkeszt, üzenetek. A kolozsvári 130 honvéd segélyezéséért folyamodó kérdésére utánjárásunk után a következő választ adhatjuk : Minden egyes kérvény, mely az illető hatóság útján, az orsz. honvédsegélyző-egylet bizottságához érkezett, hátirattal ellátva visszaküldetik a folyamodónak, aki a hátirat értelme szerint eljárva, netaláni sérelmének orvoslására megteheti rögtön a kellő lépéseket. Hány kérvény érkezett be Kolozsvárról, azt könnyen meg lehet tudni a honvédsegélyzőegylet irodájában, országút Lubyház. — Meglehet egyébiránt, hogy a kérvények nem voltak kellőleg felszerelve, s ez okból nem jutottak el az illető helyre. Ennek is utána lehet járni. — Egy főerdésznek. Nem helyeseljük ugyan, hogy a gazdatisztek, erdészek stb. ki vannak zárva az értelmiség alapján választók sorából, de a törvény szerkesztői, úgy látszik azt tekintették, hogy nem független állásnak. LEGÚJABB POSTA. Egy román hazafi m. hó 30-áról irja Bukarestből a párisi Siécle-nek, hogy Károly fejedelem megveti a románokat, s hogy hajlandó leköszönni, mit jót tenne a kamara, ha elfogadna s az ország új szervezéséhez látna. A szegény „dunai Francziaországnak“ úgyis már egy magának kell harczolnia a porosz ármányok ellen, melyeket most a Bismarck hurkaiba esett Ausztria is támogat. Mert az Ausztriában jelenleg végbemenő válság világosan mutatja, hogy Ausztria elfogadta az ajánlatot, melyet Bismarck 1866-ban Kaiserling porosz követ útján a magyaroknak tett, a midőn ezeket el akarta szakítani Ausztriától, oda ígérvén nekik Romániát egész a fekete tengerig s ráadásul Hohenzollern Károlyt királyul. A megállapodás tehát, mint mondom, világos Bismarck és Ausztria-Magyarország között. Ez utóbbinak meg van ígérve a dana fejedelemségek meghódítása. E miatt hivatott össze legközelebb a román kamara, hogy a keleti kérdés fenyegető jellegével szemben készülődjünk s ébren legyünk. Vigyázzon azonban Ausztria, nehogy Bismarck cserbe hagyja s Oroszországgal összejátszva, felbujtogassa ellene a déli szlávokat, szerbeket s oláhokat s igy sírját ássa meg neki is, Törökországnak is! TÁVIRATOK Zágráb, nov. 15. (Az Ellenőr távirta.) Bedekovich bán ma egy partvidéki küldöttséget fogadott Bardics ország. képviselő vezetése alatt, mely előtt kijelentette a bán, hogy a horvát hatóságok áthelyezése Fiuméból nem államjogi, de takarékossági szempontból történik. A küldöttség kieszközölte ezután, hogy az áthelyezés Susak helyett Buccariba történjék. Versailles, nov. 15. (Az Ellenőr táv.) Olaszország Nigra lovagot küldi ismét ide követül, ki állomását még e hó folyamában elfoglalja. Páris, nov. 15. (Az Ellenőr távirata.) A kormány sárga könyvet oszt ki a nemzetgyűlés öszszeülése alkalmával a képviselők közt, mely magában foglalja a Pouyer-Quertier berlini, Harcourt római és Ozenne londoni, (a keresk. szerződés végett) küldetésére vonatkozó okmányokat. Berlin, nov. 15. A „Prov. Corr.“ Beust viszszalépéséről ezeket írja: A beállott változás érintetlenül hagyja Ausztria külügyi viszonyait; főleg remélhető, hogy a barátságos viszony az osztrákmagyar birodalom és Németország között, mely legközelebb újabb megerősítést nyert — azg jelen események által semmi csorbulást sem szenved. Biztosítékot nyújt ez iránt már maga Andrásy, új külügyérnek személyisége, minthogy ő mind a múlt évi események alatt követett magatartása által, mind az újabb diplomatiai értekezleteken való résztvevőse alkalmával bebizonyította, hogy ő is ép úgy át van hatva mint Beust a barátságos viszonyok időszerűségétől Ausztria-Magyarország és Németország között. Ugyanígy magyarázzák továbbá a legújabb eseményeket" az Ausztriából érkező összes hírek. Berlin, nov. 15. A kir. gyűlés hallomás szerint tíz nap alatt befejezi munkálatait s a porosz országgyűlés összehívása f. hó 27-ére már ki is van tűzve. Róma, nov. 15. A mára tervezett consistorium a Vatikánban ismét elnapoltatott s valószínűleg 25-én fog megtartatni. Versailles nov. 15. Valentin rendőrfőnök lemondott s utóda Gresson leend. — Az újabb korzikai zavarokról szárnyalt hírek alaptalanok. Páris, nov. 15. A leszámítoló hivatal ma fogja kibocsátani a papirjegyeket. — Ferry feloszlatta Ajaccióban a municipális tanácsot és tegnap oda hagyta a szigetet. Frankfurt, nov. 15. Jegyzések a magyar vasúti kölcsönre Rothschildnál történnek ; a résztvevés igen élénk, s neje kiraboltatásában s eziránt folynak legelőször a tanúvallomások. Kabas István s neje 1870 oct. 31-én Pestről kocsin haza menvén Rákos-Keresztur körül kiraboltatott. Olvastatik eziránt károssal a vizsgálat alkalmával felvett tanúvallomás, mely alkalommal elébe vezettetvén több rabot Bognár Sándorra mutatván azt mondta: ilyen barna ember volt az, aki engem torkomnál tartott.“ Szívós Erzsébet, az előbbi nejének tanúvallomása részletezi a rablás esetét. Bognár vádlott azt állítja, hogy a kérdéses estén otthon volt, de azt bebizonyítani nem tudja. Desmond Erzsébet tanú vallomása csakis a rablás esetére vonatkozó körülményekre szorítkozik. Vádlottak neki elővezetetvén egyikre sem ismert. Tapu az eset után egy keresztúri lakatos két fiára gyanakodott, ezekkel a vizsgálati eljárás foganatosíttatott is, eredményre azonban nem vezetett. Tóth Sándor tanúvallomása újat nem tartalmaz, a vizsgálatnál tanú Lukácsra ráismert e szavakkal: „ez az, a ki tőlem is akart pénzt s pisztolyát mellemnek szegezte.“ Vádlott Lukács sohasem volt azon környéken, ő csak a fehérmegyei környéken szokott „járni.* Tóth Erzsébet az előbbi leányának tanúvallomása teljesen egyenlő az apjáéval, ő is megismerte Lukácsot és Mintnert megesküdni azonban nem mernek. Mindkét vádlott tagadja a bűn elkövetését. Lukács megkérdeztetvén, minek kellett őveki a nála talált hatcsövű revolver, vádlott egész nyugodtsággal előveszi azon valószínűleg tartalékban volt feleletet, hogy mai nap, ha valaki a városligetbe megy is, pisztolyt* * * visz magával.“ (Derültség) Balog Istvánná tanúvallomásában nincs lényeges. Vandák kerülő elmondja, hogy midőn ő a vádlottakat a kocsi s ló tulajdonjoga felől vonta kérdőre, mindegyik vádlott mást valott, sőt eleinte tagadták, hogy van kocsijuk s lovaik, de a vizsgálati fogság alatt egymás börtönének falain át abban egyeztek meg, hogy Mintner elvállalja a kocsi s két ló tulajdonjogát. Kádár tanácsnok azon kérdést intézi Mintner vádlotthoz, hogy ha ő, mint állította, egy évig a vaspályánál napszámoskodott, mely czélra tartott kocsit s két, mint tanuk mondják szép lovat. — Vádlott magát lókereskedő-mk vallja. Cser Zsigmond városi rendőr, Mintner sógora a vádlotthoz közelebbi viszonyban nem lévén, annyit tud, hogy M. magát mindig lókereskedőnek vallotta. Ismét egy más bűntény kerül szőnyegre. Ez rablógyilkosság, éspedig azon tegnapi tudósításunkban említett nagy perkátai asszony kiraboltatása s férjének meglövetése. Özv. Vadász Istvánné, a nagy-perkátai asszony“ 1870 jul. 20-án Pestről N.-Perkátára menvén kocsiján, három férfi által 150 írtból álló készpénzétől megúsztatott; férje pedig a rablók által meg is lövetett, s esebben 1870 deczember 20-án meg is halt. — Tatu a vádlottaktól lefoglatt pisztolyokban hasonlóságot vélt föltalálni azokkal, a melyek mellének szögeztettek. Vádlottak elővezettetvén: Bognárt annak vallotta, ki férjét lőtte meg, Mintert pedig annak, ki tőle a pénzt elvette. Két vádlottnak most is szemébe mondja, hogy „úgy formázom, mintha ezek lettek volna.“ Lukács vádlottat, ki mészáros volt, már azelőtt is ismerte, mert vádlott többször borjukat vett tőle, s most a kiraboltatásnál a rablók nem férjéhez, hanem mindjárt ő hozzá jöttek s a pénzt nem is kérték, hanem már ismerve annak helyét, kivették. Ebből tanú azt következteti, hogy csakis ismerős követhette el rajta a bűntényt. Virág István és neje tanúvallomásai nem tartalmaznak újat, ugyanazt mondják, mit már károsnő is vallott. Elédök vezettetvén vádlottak, reájuk nem ismertek. Rácz Erzsébet Lukács vádlottat a budai borjú piacáról ismeri, mert az ott venni szokott, de nem mindig vett, sokszor csak agy sétált. Bry Adolf mészáros tanú mielőtt a vizsgálatnál kihallgattatott, figyelmeztettetett, miszerint nem titok, hogy Lukács a börtönből irt levelében megtanítja tanút, hogyan valljon ; tehát valljon úgy, hogy vallomását bármikor hittel is megerősíthesse, daczára e figyelmezte tény tanú nem mondott semmi lényegest. Erre ismét új bűntény iránt kezdődik a tanú vallomás. A vád a következő. Virág Jánosné 1870 aug. 25-én Pestről Dunakeszi felé ment és a mint e község határába érkezett három jól öltözött férfi által feltartóztatván 268 írtból álló készpénzétől megúsztatott. A vizsgálat alkalmával előtetettek tanúnak a vádlottaktól lefoglalt fegyverek, ez egy kis 6 csövű revolvert mondott olyannak, melylyel a rabló őt fenyegette. A szembesítésnél is reá ismert Mintner vádlottra. Mintner vádlott nem tud „semmit" ez esetről. Virág Jánosné az esetet körülményesen elmondja. Olvastatik Paicza Márton a károsnő kocsisának tanúvallomása, mely egyenlő az előbbivel. — Károsnőnek most ismét megmutattatván a fegyverek, a kis revolvert ismerte annak, mely mellének szegiztetett. Kádár: Ezen kis revolver pedig Lukács birtokában találtatott; mit szól ehhez vádlott? — Vádlott: Igy fegyverek ezrével gyártatnak, s igy nemcsak nekem, hanem ezer más embernek is lehet. Minthogy a vádlottak mind tagadják e bűntény elkövetését, sőt még azt is, hogy Duna-Keszin valaha lettek volna, Sztrokay főügyész bemutat egy, Mintner tározójában talált jegyzéket, mely világosan a Duna Keszin kiadott költségeket tartalmazza; igy hát valótlan azon állítás, hogy vádlottak soha sem voltak D.-Keszin, mit vádlott Mintner be is vall. Szőke Lajos kovács mester Bognár Sándorral a műhelyben ismerkedett meg. B. tanúhoz sokszor oda jött, s ebből magyarázza, hogy az ő revolvere B. birtokában találtatott, azonban tanú sohasem adta vádlottnak revolverét kölcsön. Egy napon Cser Zsigmondné jött hozzá, s megkérte őt, segíteni neki egy 2 mllió rubelt tartalmazó pénzszekrény feltörésénél. Megkérdeztetvén Cser Zsigmondné e történetről, azt mondá, hogy hozzá egy lengyel jött, ki azt mondá, hogy ezen összeget a lengyel forradalmi bizottság Belgiumba akarta küldeni fegyverek s lőszerek megvételére, ő azonban elásta azt, s csak segítség kell a föltörésre. Szőke azonnal megmondta Csernének, hogy ez csaló, s jobb lenne őt befogatni, de azontúl őt nem látta. Ez történt 1870. aug. 25-én. Bognár vádlott kérelmére hivatott meg Szőke, ki bebizonyítandó lenne azt, hogy ő (Bognár) 1870. aug. 25-én azaz Lajos napján vagyis a Duna-Keszinél Virág Jánosnén elkövetett rablási esetnél nem volt jelen, hanem tanúval mulatott. Tanúnak e szerencse sehogy sem akar eszébe jutni, mire vádlott kétségbeesetten ül le. Erre elnök a tárgyalás folytatását holnap d. e. 9 órára tűzi ki. A pesti rablóper tárgyalása. — Második nap. — Pest, nov. 15. A mai tárgyalásnál ismét egy más bűntény van szőnyegen, Kabas Mihály jászberényi lakos CSARNOK. Ne felejtsek gr. Andrásy Gyula emlékkönyvébe. 1871 évi nov. 14. „A szabadság nagy eszméje azon korlátok felett, melyeket nemzetiség vont, felül emelve, oly találkozási pontul szolgál, melyben azok, kik eddig sokféle tekintetben elkülönözve állottak, egymást testvérként fölkereshetik. „Ezen kapocs, a polgári és vallási szabadságnak szent kapcsa, forrasztékul f**g szolgálni az austriai ház uralkodása alatt egyesült nemzeteknek , mely által egy közös érdeket nyervén, az egész megdönthetlenül erős, és minden egyes nemzetek az egészben boldogok lehetnek oly institutiók által, melyeknek segítségével, az eddig ápolt külön érdekek kiegyenlítésére őszinteség és bizalom nyújthatnak segédkezet.“ *) II. „Magyarország közjogának történelmében legfontosabb korszakot képez azon átalkulás, mely 1847-ban létetett, mert e nélkül a kornak igényei s a fejlődő eszmék hatalma rég elsöprötték volna alkotmányunkat. „Ezen átalakulást össze fogja kötni a történelem azon férfiú nevével, ki azt 48-ban meginditotta, s erngedetlen erélylyel keresztülvitte.“ *) Deák Ferencz. Hl. „A k. k. és RR. Ő felségének koronás királyuk azon királyi szavát, minélfogva egy 1 e- 1 e 1ő s független magyar minisztérium alakitásában megegyezett, szentnek és sértheti nnek tekintvén, mind azt, mi ezen királyi szót, bármi részben meghiusithatja, a nemzet és trón irányában, ugyanazon bureaucratia maradványai által, mely az austriai ház uralodás alatt egyesült népek jövendőjét koczkára tette, vakmerően űzött játéknál egyébnek nem tekinhetik ; vakmerőnek a kifejezés teljes értelme szerint, mert a királyi adott szó szentsége kétségbe nem hozathatik a nélkül, hogy a hit maga is a király iránt csorbát ne szenvedjen“. — *) IV. „Vedd el a magyarnak szabadságát, gyilkod meg benne a nemzetiséget, az hiszed , megtöréd, beolvasztád ? Igen, selejtesét, de nem a keleti független rajnak virágát, mely megsemmisülhet ugyan, de korcs soha sem lesz.“ 4 *) V. „A zsarnokság vakhittel frigyben állva, Az testet, ez lelket rablánczra fűz.“ 6) Pope. VI. „Das eine Extrem ist die Wahrheit, das andere die Unwahrheit, und nichts ist gefäh licher, als auf halbem Wege stehen zu bleiben.“ 6) Dr. M ühl f eld. VH. „ln dem Leben»gescbicke der Staaten ist es, wie in der Natur, für die nach dem sinnvollen Ausspruche Göthe’s: es ina Bewegen und Werden kein Bleiben giebt, und die ihren Fluch gehängt hat an das Stillestehen.“ — 7) Humboldt Sándor, VIII. „Bei jeder Schwingung, bei jeder Hebung, bei jeder Umkehr eines Rades an dem mystischen Wagen der Weltregiernng schallt von dem Geiste, der auf den grossen Wassern lebt, das Gebot der Weisheit, Mässigung und Ordnung. Wer es überhört, der ist gelichtet. Menschen von Erde und Staub, Fürsteu von Erde und Staub, wie schrecklich dieses Gericht sei, das zeigt die Geschichte . „ Johannes von Müller. Nagy Frigyes mint állambölcsész. (Mutatvány Ulmntsehli: Az á talános á 1l a m jog története czimü munkájának Jeszenszky Sándor által eszközölt fordításából.) H. Frigyes mint 26 éves fiatal ember, irta meg észrevételeit, a jelenlegi európai államlények helyzetéről (Oeuvres VIII.) Ebből látható, hogy a dolog lényegével már tisztában volt. Keleten a Habsburgok becsvágyától látja Németországot fenyegetve, mely nem hagyott fel, Németország öröködésének tervezetéről; nyugatot a veszedelmesebb , mert okosabb franczia királyok uralomvágyától látja fenyegetve, mely csak kevéssel ezelőtt rabolta el Strassburgot, Németország kulcsát , Lothringiáról lemondtak ugyan, s most Luxemburg, Trier és Flandria meghódítására gondolnak. Itt teszi fel Frigyes azon kérdést, mi e veszedelmes állapot végoka ? Vizsgálódásaiban a lehető mélységre hatol, s következő ifjúi lelkesedéstől nem ment, eszmék eredményéhez jut: „Ha észrevételeimet némely fejedelmek hallaták, akkor igazságot hallanának, melyet sem udvaronczaik, sem hízelgőiktől nem hallottak soha, s még meg lehet, hogy álmélkodásukra tapasztalni fogják, hogy ez igazságok egykor, mellettök, a trón mellett székelnek. Akkor fogják tudni, hogy elveik a rész mérgezett forrása, melyben egész Európa szenved. Nem is fejedelmek abban az ábrándban ringatják magukat, hogy az isten, nagyságuk, szerencséjük, gőgjük iránti különös figyelemből, csak az ő kedvükért hízta felsőségük alá az emberek sokaságát, az alatvalókat kiválásuk veszélyig szenvedélyinek eszközéül és szolgáiul felhasználni. Ha az elv helytelen, akkor következményei is hibásak lesznek. Ebből származtatja a hamis dicsvágyat, a roppant kívánságokat, a kapzsiságot, a nehéz adót, melylyel a népet terhelik, — lomhaság, — nagyravágyás — igaztalanság — embertelenségüket és zsarnokságuk minden bűnét, — melylyel az emberi természetet beszennyezik. Ha a fejedelmek tévelyeikről lemondanak, s hivatásuk kútfejéhez visszatérnek, akkor belátják, hogy féltett rangjuk és felemelkedésük egyedül a népek műve, hogy a népek milliói, akik meghódoltak, semmikép sem adták meg magukat egyetlen embernek, mint rabszolgák, hogy őt féltetté és hatalmasabbá tegyék, hogy nem polgártársuknak vetették magukat alá, miszerint szeszélyeik vértanúi és önkényük játékszerei legyenek, hanem azért választottak meg maguk közt olyat, kibe biztak, hogy igazságosabban fog kormányozni — mint bárki más — és hogy javukról atyailag gondoskodik: megválasztották tehát a legjobb akarót, hogy szükségeiket enyhítse ; a legbölcsebbet, hogy a dúló háborúk *) Határozata a pozsonyi 1845/» hí országgyűlésnek azon üdvözlő iratra, melyet hozzá Jirelicz és Biala városok intéztek. 1848 ki országgyülési irományok 157. szám, 1847. márcz. 28-án alsóházi ülésben mondott beszéd Pesten.) 1848. márcz. 28-án határozata a kir. és B- nek Pozsonyban a miniszterium tárgyában leérkezett k. kir. válasz iránt. Pozsonyi országgyűlési irományok 133 szám 1848. 4) Gróf Széchenyi István „kelet népe“ 264. lap. 6) Kisfaludy tan. évf. IV. 93. a) A concordatum eltörlése iránt tartott beszéde, a vallásszabadság sürgetésekor. 7) Kosmos. I. 35. tól őket megőrizze; végre a legalkalmasabbat az államtest képviselésére, kinek 1igtőbb hatalma, a törvény, és igazságosságnak oltalmul, és ne eszközül szolgáljon büntetlen cselekedeteket elkövetni és zsarnokoskodni.“ Frigyes ez észrevételeit akkor írta, mielőtt legfontosabb munkája Antimachiavellihez fogott volna. Machiavellinek II principe czímű munkája, a fejdelmek és miniszterek legmagasabb köreiben, oly tekintélyű volt, mint egyetlen más tana sem a politikának. E kor absolutistikus irányát, tökéletesen kifejezé. Bár vallásbeli kétségeit kissé tagadtak, de titokban mégis élvezettel olvasták azt, s a gyakorlatban követték, a mint csak tudták. Frigyes meg Maciavelli természetes gondolkozása ódta, némely elmekben rokon szellemű volt. Frigyes teljesen szakított az egyházi tekintéllyel; törekvése kzárólag az állama irányult. Éénk lánggal lobogott szelemében a dicsvágy; szerette a hatalmat, mint lényének kiegészítőjét, mint a világ előtt való megjelenésének és leolyásának nélkülözhetlen eszközét. Az átvett különösen p'd'g az n'állzott birodalmi államjog előtt, semmi tekintélylyel sem volt. Meg volt győződve, hogy minden politikai eredmény, leginkább a létező higgadt megfontolása — és a célszer eszközök hideg számításától függ. Sőt Figyes — azon roppant küzdelemben, melyet léte miatt atyjával vit, ki őt fel nem fogván, túrni nem akarta — az érzelmek elpártolását és a kétszínűség veszedelmes mesterségét is elsajátíta. Machiavelli vizsgálódásai terét határozottan választotta meg, — melyen mint természetes alapon — Frigyes is bizton és szabadon érezte magát. Talán még inkább e belső rokonság éreztette Machiavelli tanának veszedelmét. Frigyes ebben oly kísérletet lát, melynek kevés fejedelem áll ellen. Annál tüzesebben lázitotta fel tehát erkölcsi érzékét e könyv. Szerzője iránt halálos gyűlölettel viselteték s az ő gonosz természetére hárította a mű roso dalu hatását. S egy pottikai gondolkozó diesteje feladatának vélte a világot e dögvész mérgezet lélekzetétől megszabadítani. — Midőn Voltaire Machavellit Flórencz nagy emberei közt mutatá be, egy 1738-ik évi vejében megfeddé őt e miatt. — Egy évvel később teljesítve volt feladata, s megírta „Machiavelli czáfolatát.“ Munkáját áttekintésül Voltairenek megküld'**, kit annak kiadására fel is hatalmazott. 1740-ben Hollandiában jelent meg e mű, néhány hónappal Frigyes trónralépte után, egyes rövidiésekkel csekély változtatásokkal, csak névtelenül, csupán Antimachiavelli czim alatt. Bírálatunknál a Voltaire-rendete könyv előttünk fekszik, második -- csak kevéssé külön,de ő, de némely helyen megcsonkított — kiadisi, Votaire mint kiadó nevével, szintén 1740-ből részben eredetileg, részben önmaga a király által javított szöveggel *) E munka, mint Frigyes minden munkája, franczia nyelven van fogalmazva. Mindamellett alapjellemét a német jellemből vési. A milyen volt a német nemzet világtörténeti hivatása, — hogy a római jog merev és hideg egoistikus haszonrendjét, erkölcsi élettel felölelje és átalakítsa. Ehhez hasonlóképen, a politika tudományát Frigyes is — melyet ugyan Machiavelli szellemileg függetlenné tett, de erkölcsileg veszélyeztetett, az erkölcsi élet örökös törvényeivel — a szellemszabadság háborgatása nélkül összhangba óhajtott hozni. Frigyes Machiavellit kevésbé ismerte, hogy sem igazságosan érdemesítette volna. Frigyes Machiavellit csupán csak a fejedelemről irt munkájából ismeri s e munkát nem fogta fel úgy, mint Machiavelli azt gondolta, a mint az a legtöbb olvasótól felfogva volt. Nem oly sötétlelkületü Machiavelli, mint a királybíróié vélte. Nem volt ő „erkölcsi szörny,“ nemrészletes tanítója a bűnnek,“ nem az „emberek leggyalázatosabbja , legelvetemültje,“ — nem volt ő „minden zsarnokság dicsőítője.“ Mi, Machiavelli bírálatában, messzebb látók, többoldaliak és jogosultabbak lettünk, mint az Antimachiavelli szer/./je vőlt, és ezért tetszenek nettünk vissza, Frigyesnek a nagy flórenczi ellen való szenvedélyes kifakadásai. De ezáltal ne hagyjuk magunkat elcsábittatni, hogy Frigyes bírálatával szemben jogtalanok legyünk, s elleniratát azért vegyük elhibázott és hiábavalónak, mivel elődjének személyes előnyeit kevésre becsüli, s hibái által szenvedélyeskedésre ingereltetik. Antimachiavelli maradandó értékű e hibája daczára is. Szükséges és hasznos volt, hogy egy első rangú államférfi kezdje meg a politika tanát a bűn piszokja és romlottságától megtisztítani, melylyel a gondolat s Machiaveli munkája valónak beszenynyezve. A machiavelismus rész oldala korunk politikájában nem tűnik fel már többé oly szemérmetlennek a világ előtt, mint a 16-ik században. A hatalmasok, mindenütt kímélettel találkozó, nyílt törvényszegései ma közbátrányt okoznak, melynek a leghatalmasabb s°m képes elbenállni. De míg a modern politikában oly sok titkot és ravasz machiavedzmust űznek, addig az Antimachiavelli polémiája nem lesz felesleges. A posmic kritikánál, azonban nagyobb jelentőségű, az Antimachiavelli positiv tartalma. De ha a Machiavelli ellen részben túlzott polémia szúró és tövises héját lefejtjük, belsejében egy drága, kedves és ízletes növényt találunk, mely a politikai szellem nagy táplálékául szolgál. A porosz Frigyes munkája, a kifejezés tisztaságában, s a munka nyelvezetének szépségében, hasonló a ferencziével; logikai következeteségre nézve legalább is egyenő, kétségtelen, hogy gyümölcsöző politikai igazságokban sokkal gazdagabb. — Korának, legalább az európai kontinensnek, világnézetén, magasabbra emelkedik. Ha még ma sem tekintik úgy, mint megérdemli, ennek oka nem méltatlanságban rejlik, hanem inkább abban, hogy Frigyest a fejedelmet elvében szabadelvűnek, s a tudóst nagyon fejedelminek nézik. Frigyes a legnagyobb elszántsággal küzd, a földesúri királyság ellen, s ennek ellentétéül a népfelséget helyezi. A néptől származott — úgymond — minden fejedelemség, s így főczél, a nép jóléte. Mivel a népek béke — és biztosságukért, egy ember felemelése által nagyobb utalmat reméltek, azért választották meg — eredetileg — fejedelmekül a legkitűnőbbet. A fejedelem okát korántsem, független ■ ra azon népeknek, kik kormányzata alá sorakoztak, hanem voltaképen, azok első hivatalnoka.**) E találó eszme illeti ugyan az egész középkort, mely ajedelmet isten hűbéreséül, vagy valamely uralkodóház tulajdonául nyilvánítja; de életelvében Frigyes mégis harczol, az absolut fejedelmi egosmus, s a Middavelli védte római jogtudomány ellen. — ha Frigyes — az angolok mintaképe után — a fejedelmi hatalom s a fejedelmi jog alapját, az állam természete, a nép szüksége, és nép akaratában találja fel, akkor ő maga a fejedelem nyilatkoztatja ki a modern állam nagy igazságát, hogy fejedelem és nép nem úgy ellenkeznek egymással. *) Először 1848 ban jelent meg munkáinak Vili. kötetében. **) Befn*ationdu prince de Macbiavel et Antimachiavell Cap. 1 : „Le Bouvsrain, bien loin d'etre le maitre absoíu des peuples, qui sont sous 8a domination, non est lui que le premier domes tique.1