Ellenőr, 1871. november (3. évfolyam, 390-414. szám)

1871-11-26 / 411. szám

Előfizetési árak Egész évre . ; SO frt. — kr. I Évnegyedre . . 5 írt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ f Egy hónapra . 1 „ 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 411. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reklamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Vasárnap, november 26. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábon petit sor egyszeri I A nyilt­ tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. 1 Bélyegdij minden beigtatáaért 30 M Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szám. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két­ sa­­ntcza 14. az. 41. intézendők. III. évfolyam.­ ­ Pest, nov. 25. Épen Kerkapoly Károly volt az, ki né­hány hétre rá, a mint pénzügyminiszteri székét elfoglalta, nyíltan hirdette, hogy a rendszer, melyet vasútépítkezéseink körül követtünk, helytelen és káros. Épen ő mon­dotta, hogy ha mi azt kérdezzük a vállal­kozóktól: ki akar kamatbiztosítás mellett építeni, akkor egyik vállalkozó sem lesz bo­lond kamatbiztosítás nélkül építeni, míg ellenben, ha kimondjuk, hogy kamatbiztosí­­tást nem adunk, meg fogjuk látni, hogy vállalkozókban még így sem lesz hiány. Bámulatos,hogy Kerkapoly, ki pénzügy­miniszterségének első napjaiban ezt az el­veket vallotta, most oly javaslattal lép az ország elé, mely nemcsak hogy meg nem kímél bennünket a kamatbiztosítási terhek­től, de tetemesen nagyobb terheket ró az országra bármely kamatbiztosítási rend­szernél. Inkább kamatbiztosítás mellett építeni ki valamennyi vonalat, melyeket a tervezet kijelöl,mint elfogadni azon javaslatot,melyet Kerkapoly pénzügyminiszter ajánl. A kamatbiztosítási rendszer mellett legalább megvan azon eshetőség, hogy hátha nem lesz rá szükség, s megvan az a biztos tudat,hogy ha leend is rá szükség, az előleg­képen kifizetett összeg idővel ismét vissza­térhetik az államnak. A Kerkapoly-Weninger-féle új tervezet mellett sem az egyikre, sem a másikra nem számolhatunk. Itt az első föltétel, hogy az államnak okvetlen fizetni kell s nincs is remény, hogy a kifizetett összeget egész ér­tékében ismét visszakapjuk. Az új tervezet czélja, mint már tegnap kimutattuk, nem egyéb, mint az állam vagyonának felhasz­nálásával gazdaggá tenni egy consor­­tiumot. Vegyük szemügyre még egyszer e ter­vezetet. Az építésre szükségelt összegnek két ötödrészét az állam, három ötödrészét a consortium adja. Azon összegek erejéig, me­lyeket az állam ad, kap az állam törzs­re.É­rvényeket; azon összegek erejéig pedig, melyeket a consortium ad, kap a consortium elsőbbségi részvényeket. Eddig még csak rendjén volna a dolog, de teljes lehetetlenség hozzájárulását adni egy törvényhozásnak azokhoz, a­mik ezután következnek. Az állam a kezében levő részvények után sem jövedelmet, sem semmiféle kama­tot nem húz mindaddig, míg az elkészített vasutak jövedelmeiből a consortium összes részvényeinek 5% kamatjai ezüstben fedez­ve nincsenek. A consortium részvényei a piaczra bocsájtatnak, az államnak azonban 10 egész esztendeig egyetlen egy részvényt sem szabad eladni. E részvények anélkül, hogy egy fillért jövedelmeznének, 10 esz­tendeig az állam pénztárában kénytelenek heverni. A készpénzszükségletet, mely fél millió­nál kevesebb nem lehet, s melyet két mil­lióra kell kiegészíteni a kormánynak és con­­sortiumnak együttesen, mihelyt fél millióra olvadt, a szerződést kötő hitelintézetek ke­zelik, s az ebből háromló haszon rájuk esik egészen. A hitelintézetek építik a pályákat és eszközük a fölszereléseket — még pedig azon esetre, ha az általános összegre nézve köztük és a kormány közt egyesség nem jöhet létre — egészen önkényileg, úgy amint nekik tetszik, oly drágán és költsé­gesen, amint ők jónak látják. Az elsőbbségi részvények törlesztése a tizenegyedik évben veszi kezdetét. Minden egyes részvény, melyet a consortium átvesz 80 osztrák írtért, beváltatik 100 ezüst fo­rintért. De ezzel még nem lesznek kifizetve a consortium tagjai. Minden ily részvény­­tulajdonos, még részvényének törlesztése után is folytonosan részesül a fölüloszta­­lékban, úgy, hogy az, a­kinek részvényét mindjárt az első években törlesztik, még negyven esztendeig folyton élvezi a fölül­­osztalékot. S e roppant előnyök mellett, melyeket a tervezet a­­consortiumnak ígér, váljon mily kötelezettségeket vállal a consortium az ál­lam irányában magára . Úgyszólván semmit. Itt kötelezettség­ről a consortiumot illetőleg szó sem lehet. Itt kötelezettség csak az államot terheli; a consortium csak előnyökben részesül. Vagy kötelezettség az, ha a consortium magára vállalja, hogy azon pénzből, mely­hez két ötöd részben az állam, három ötöd részben a consortium járul, 1871 közepéig az eszék-vinkovcze , mitrovicz- vinkovcze-brodi és pest-kiskőrösi rövid vonal darabokat ki­építi s aztán minden esztendőben évenkint 25 mértföldet ad át a forgalomnak ? de ugyanekkor megengedtetik a consor­­tiumnak az is,, hogy nem köteles épí­teni semmit, ha 1. beáll valamely politikai vagy pénzkicsis; 2. ha a beterjesztett ter­vek hatósági jóváhagyása pontosan két hónap alatt meg nem történik, és 3. ha a kibocsátott elsőbbségi részvények árfolya­ma valamikép 82%-on alul esik. Hát komolyan vehető-e az oly kötele­zettség, mely alól a consortium ily kön­y­­nyen kibúvhatik? Hát nem kijátszása-e ez az államérdekeknek egy consortium előnyé­re ? Hát nem idézheti-e a consortium a fen­­nebbi okok egyikét másikát elő önönmaga, akkor a­mikor neki tetszik ? És egy ily szerződéssel mer a magyar pénzügyminisz­ter az ország elé lépni! Tegnap már fölemlítettük, hogy a Ká­­rolyváros-fiumei vonalat, mely az államnak, az utólagos javítások és helyreigazítások költségeit ide nem számítva, legalább is 20,870,650 írtjába kerül, a consortium meg­veszi 19,300,000 írtért. Már magában­­ ez is oly elfecsérlése a nemzet vagyonának, mely semmivel sem indokolható, de valósá­gos botránynyá válik a dolog akkor, ha hozzáteszszük, hogy még ezen 19 milliónak is, melyen a consortium a pályát megveszi, az állam saját maga adja két­ötöd részét. Hogy az állam nagy költséggel épített vas­útiját egy idegen consortium olcsón meg­vehesse, a vételár két­ötöd részét az ál­lam maga adja a consortiumnak ingyen, kamat nélkül. Hogy nagy jövedelmet ígérő házamat a szomszédom megvehesse, — és pedig olcsóbban mint a mennyibe nekem került, — a ház árának két ötöd részét én adom neki — nem előlegképen és kamatra, hanem egyszerűen ajándékba. Bámulatos az a vakmerőség, melylyel egy miniszter a nép jóhiszeműségére vagy értelmetlenségére számítva, egy ily gyaláza­tos egyezségre szólítja fel az országot. Csávolszky Lajos. * A baloldali kör hétfőn folyó 1zó 27-ken délután öt órakor értekezle­tet tart. — Az osztrák kabinet összhangzó tudósítások szerint megalakult, s az új minisz­terek már ma délután tették le az esküt az ural­kodó előtt. Az új „Presse“ szérint az új minisz­térium következő tagokból áll: Auersperg Adolf herczeg elnök; Lasser belügy ; Glaser igazságügy ; Stremayr közoktatásügy; B­a­n­bans kereskedelem ;Chlumetzky földmivelés; Huger tárc­a nélküli miniszter. A honvédelmi tárc­át H­ors­t alezredes fogja átvenni. Pénzügy­­miniszter egyelőre Holzgetbau marad. Az új minisztérium tevékenységét azzal fogja megkez­deni, hogy holnap feloszlatja a morvaországi, krajnai, felső-ausztriai, bukovinai és vorarlbergi tar­­tománygyűléseket. A verekszáb­ deczember 21-dikére hivatik össze. — M­o­rt­i­­­a­r­y altábornagy, ki az „Uug. Lloyd ” szerint az utóbbi napokban Bécsben tartózkodott, ma reggel Pestre é­r­k­e­z­e­tt, és azonnal hosszabb látogatást tett a miniszterelnök­nél s a pénzügyminiszternél, az értekezések tár­gyát hír szerint a határőrvidéki költségvetésre, s a határőrvidéki erdőkre vonatkozó kérdések ké­pezték. — Pest városa mai rendkívüli közgyű­lése, mint alább olvasható tudósításunkból ki­tűnik , egyhangúlag azon határozatot hozta , hogy az országgyűlésnél a belügyminiszter által a fővárosok szabályozásáról beterjesztett törvényja­vaslat elvetését fogja kérelmezni. Mind a fő­­ispáni intézmény, mind a virilitás, élénk ellenzés­re találtak. Pest, nov. 25. —7— Három vármegyéből érkeztek be eddigelé a bizottmányi tagok megejtett választásáról szóló tudósítások. A távirati jelentések nem nyújtanak ugyan teljes ké­pet a pártok erőkifejtéséről és ennek foly­tán bajos volna az elért eredmények jelen­tőségét megbírálni, de bírunk bennök elég­séges támpontokkal magunkat tájékoztatni a választásoknál uralkodó szempontok és irányzatok felett és lehetővé teszik a kö­vetkeztetést az országnak általános hangu­latára az egymással harczba keveredett el­vek és törekvések megkülönböztető osztá­lyozására. A Borsod- Tolna- és Veszprém megyék­­ben nyert választási eredmények egyformán bizonyítják, hogy a vélemények sorakozása országszerte a nagy parlamenti pártok sze­rint történik. Az országos jobb és baloldali elveken alapuló cardinális eltérés osztja meg a választókat. A megyetermek sokszo­rosított kiadásban ugyanazon képet fogják föltüntetni politikai helyzetünkről, mint az országház és mint laterna magica üveg ál­tal lesz a fény és árny ugyanazon változa­tai szerint mindenfelől visszatükröztetve a közjogi kérdések szülte pártszakadás. A v­iszonyaink között ez nem is lehet máskép. Mi nem tekintjük ugyan a megyé­ket stratégiai pontoknak, melyekből a par­lamentet foglalkoztató nagy közjogi kérdést eldönteni lehessen. Eltekintve attól, hogy helyes előfeltételek mellett az önkormány­zati intézmények áldásos tevékenységének és üdvös kihatásának, tartósságát, a nemzet morális út, i m­enti­van­s Haladásának foly­tonosságát és így az önkormányzat gyakor­latának tulajdonképeni Czélszerűségét vagy épen nem vagy csak kevéssé fogná zavarni a magasabb politikai kérdések és törvényho­zási feladatok problematikus volta, nem is járhatna a pártharcznak ilyféle guerillaszerű általánosítása semmi gyakorlati eredmény­­nyel. A polgárok politikai nevelése, vélemé­nyeik érlelése, hangulatuk visszatükröztetése lehet s kell is, hogy legyen feladata a me­gyéknek, de miniatűrparlamentekké csakis a felbomlás stádiumát ért nemzetek köré­ben lehetnek. Ámde épen a megyeszervezésről hozott törvény helyezte kétségtelen világításba, hogy a jobboldal politikája nemcsak a nem­zeti haladás feltartóztatására, hanem ha­­ladhatási képességünk végleges megsemmi­sítésére irányul. E törvényt csak egy oly párt alkothatta meg, mely érezte, hogy uralma és fenmaradása kiengesztelhetlen el­lentétben áll a nemzetnek minden hagyo­mányával, érzetével és reményével, mely teljes öntudatában volt annak, hogy lételé­nek nincs gyökere történelmi múltúnkban, nincs kilátása jövőnk természetes fejlődésé­ben, és ezért parasyta existentiájának vég­letekig csigázott önfentartási ösztönével tö­rekedett arra, hogy tökéletesen kiolthassa a haladás és fejlődés tényezőinek minden csí­ráit. E párt érdekében szükséges volt a le­vegőt és világosságot, az életnek természe­tes feltételeit megvonni a nemzettől, és az országot oly khinai fallal venni körül, mely hoz­­záférhetlenné tegye minden egészségesebb légáramlatnak, migyen elsenyved a szabad gondolkodás és érzés, s kihal minden fogé­konyság a nagyobb eszmék iránt. Sok történt a többség részéről, mi el­keseríthette a hazafi keblét, de ha a törté­nelem kérlelhetlen geniusa egykor a mai kormánypárt valódi szellemét fogja feltün­tetni az utókor előtt, a megyeszervezési tör­vényre fog mutatni mint Irani bélyegre. Több ízben utaltak arra, hogy új önkormányzati szervezetünknek sehol sem lehet találni pár­ját. De mi kénytelenek vagyunk e mű szer­zőjétől az eredetiséget is elvitatni, mert esz­méje és a bokharai sultan­atus autonóm tes­tületeinek organismusa között ominózus ha­sonlatosságot találunk. A megyeszervezési törvény a meztelen hazugság színében tünteti fel azon állítást, mely a kormány­párt czéljául tulajdonítja Magyarország föl­emelését a nyugateurópai kulturállamok sorába, a hazugságnak azon állítást, hogy e párt valaha reformpárt lehetne. A törté­nelem minden példája bizonyítja, hogy a municipális testületek pártérdek szerinti szervezése százszorta károsabb, mint az ön­­kormányzat teljes hiánya. És ha a régi aristokratikus megyéknek számtalan nemzet ellen elkövetett bűnt lehet is felróni, az új virilis megyék a bánhalmazt csak tetéztet­­ni fogják. A clique és cotteriaszellem elhatal­masodásának csak új­­ tápot fog nyújtani az olygarchia politikai szervezése. A régi ne­messég bukófélben levő kaszthatalma erősö­dést fog nyerni a pénzaristocratia szövet­sége által, valamint gyakran mágnáscsalá­­dok elszegényedett tagjai mesalliancera lép­nek, ha a nyert vagyon által családjuk régi tekintélyét és szereplésök előbbi fényét fel­­eleveníthetik. Végtelenül fontos tehát azon harcznak kimenetele, mely a megyék választási aré­nái között folyik. Mint már egy ízben ki­fejtettük, a virilis hatalom megszilárdulása alól rögtön kirántaná a gyéként, ha a megválasztottak legtöbbje a virilis intéz­mény elleneiből kerülne ki. Hic Rhodus, hic salta ! És e tekintetben könnyen tájé­kozhatják magukat a választók ! A baloldal, melynek létfeltétele a haladás, a haladás lehetőségének érdekében küzdött a virilis­­jog gyilkos mirigyének beoltása ellen. A belátás érettségét és a cselekvés ön­tudatosságát bizonyítja e kivételes esetben, ha a választók az országos szempontok ma­gaslatáig emelkednek, hol mint Tolna- és Veszprém-vármegyékben a megválasztottak többsége baloldaliakból áll, elveszti a viri­­lisek zsír és aranynyal összeenyvezett pha­­lanxa a morális jogot a nép érdekeit gyám­kodása alá venni. Legyen tehát résen pár­tunk, ne becsülje alant a küzdelem hord­­erejét, és kivált ne tekintse ezt oly neutrá­lis térnek, mely a megalkuvást megengedi. Gondolja meg azt, hogy a parlamenti küz­delem hatályosságának rugóit az önkor­mányzati intézmények működéséből nyeri, és ha megbocsáthatlan indifferenciája foly­tán győzelemre engedi jutni a tespedés és elbutítás pártjának elemeit, országgyűlési pártjának harcza csak hasonlítana Kaul­­bach azon csataképeihez, hol lényegtelen szellemek folytatnak a levegőben hiába tu­sát, míg Claut a valóság földén nincs egyéb rothadó hullánál, környezve a sír némasága által. Az indifferentia nemcsak a legnagyobb bűn, de minden bűnnek forrása. Vagy me­hetne-e a Pulszkyak Nógrádban tanúsított szemtelen cynismusa annyira, ha nem tennék fel a hazafi érzés eltompultságáról, hogy közönyösen fogja nézni a jog és a lelkiis­meret legvakmerőbb lábbal tiprását ? — Beust gróf, a hivatalos lap mai jelen­tése szerint, rendkívüli nagykövetté neveztetett ki a nagybritaniai udvarnál. — Pest, Pilis és Solt t. e. megyék folyó november 14-kéről elnapolt bizottmányi évnegye­­des közgyűlése ugyancsak folyó november 30-án délelőtt 10 órakor veendi kezdetét. — Felhívás. A pestmegyei bizott­mány halpárti tagjait van szerencsém a f. é. nov. 29-én délutáni 5 órakor a megye székhá­zának nagy termében tartandó fontos értekez­letre tisztelettel meghívni. — Pesten 1871 nov. 25-én. Lapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva* Beöthy Lajos: Egy derék község. Szalk-Szentmárton, nov. 23. Napjainkban, midőn részint a vállainkra sú­lyosodó nagy teher, részint — valljuk meg az igazat — a mindinkább inkább terjedő hidegség s közönyösség miatt, fájdalom, aránylag igen cse­kély hazánkban az oly községek és gyülekezetek száma, melyek felülemelkedve az önzés szűk kö­rén nemcsak azt nézik mi hajt a jelenben anyagi hasznot, hanem magasabb, nemesebb szellemi ezé­­sekért is tudnak hevülni és lelkesülni, napjaink­ban mondom jól eshetik minden nemesebben érző szívnek, ha látja, hogy egy nép magasabb ren­deltetése tudatára eljutva, mikép küzd az útjába min­denfelől gördülő anyagi akadályokkal, miképen győzi le a jó akarattal és buzgósággal párosult egyet­értés és összetartás még ama pajzsos férfiát a szegénységet is s enne­k következtében mily áldo­­­zatokat képes tenni a közügynek szent oltárára. Ez a hely SzalkSz. Márton m. város Pest megyében a Duna mellett, lakosainak száma mintegy 3000, kik nemzetiségükre magyarok, val­lásukra nézve nagyon kevés kivétellel reformátu­sok. Nincsenek itt nagy birtokosok, gazdagok, nincsenek szélesen kiterjedő pusztái, hanem mint földmiveléssel foglalkozók kisded határjukra szo­rítkozva virágzó anyagi jóléttel épen nem dicse­kedhetnek, sőt az 1863, de különösen az 1866-iki itt a szó teljes értelmében ínséges esztendők le­­sulytó következéseit még most is sokan érzik. — És­ még is ily valóban nyomasztó anyagi helyzete daczára mit tett Szalk Sz. Márton ? mit tett mint község, mit tett mint egyház rövid két év alatt? — Beszéljenek a tények. A múlt 1870-ik évben a város középületei javítására, újra fedezésére kiadott mintegy 1500 forintot. Az egyház derék temploma tetejét meg­­nyitotta, s tapasztalván, hogy az eddig használt fa zsindely mily hamar pusztul, e helyett czélszerű­ tartós, gyönyörű vas fedéllel fedezte be, melyért kiadott 3485 forintot, és ezen kiadása mellett még 1060 forint régi adósságot törlesztett. E jelen évben a község — átvévén a fele­kezetiül a népiskolákat — egy egészen uj iskolát építtetett és egy régit egészen átalakított úgy, hogy a meglevő négy alapfalon kívül jóformán minden uj. Ezen iskoláit is vas fedéllel fedezte be s áta­­lában minden egyes részeit és darabját a népisko­lai törvény és a mai idők kívánalmaihoz képest mondhatni elegánsul készítette el, úgy hogy örül az ember lelke, midőn ezen díszes és czélszerű épületeket megpillantva, meghallja, hogy ezek nép­iskolák. Ezen épületekre a község kiadása többre fog rúgni hat­ezer írtnál, így gondoskodik Szalk­­sz.­Márton a népnevelési szent ügy előmozdítá­sáról. Lehetetlen azonban itt meg nem említenem és forró hálámat nem nyilvánítanom vallás és köz­­oktatásügyi miniszter ő nagym­éltóságának, ki 2350 frtnyi államsegéllyel örvendeztette meg a szalk-sz.-mártoni községi iskola építési kassáját, valamint teljes elismeréssel és köszönettel kell, hogy megemlékezzünk nagys. Szász Károly tanfel­ügyelő úrról, a­kinek hathatós közbenjárása s utánjárása eszközölte ki Szalk-sz.­Mártonnak az ál­lamsegélyt. De hogy az áldozatot még tovább foly­tassuk. Ugyan ez évben az iskolaépítés mel­lett a ref. egyház sugár magas tornyát az eddigi fa zsindely helyett bádoggal fedezte be, villámhá­rítóval látta el, mely építkezésre ismét kiadott 1671 forintot.­­- És igy Szalk­az Mártonnak a közügy felvirágoztatására 1870 és 1871-ben 13,716 frt. rendkívüli kiadása volt. — Ezen összegből most már, ne­hogy vakítsak és túlozzak, levonva a 2350 frt. iskola építésre nyert államsegélyt, valamint az egyház számára a dunamelléki ref. egyházkerület által utalványozott 600 frt. szinte ál­lamsegélyt , mégis Szalk Sz. Márton már e­d­­d­i­g a maga erejéből minden adósság felvétel nélkül 10766 forintot áldozott a legszentebb c­é­­lokra. Ez összeg hiszen nem valami nagy, de a­ki Szalk Sz. Márton helyzetét, viszonyait, anyagi kö­rülményeit ismeri, az bizonyára óriásinak talá­landja ez összeget. De talán megragadta a figyelmet ezen kitétel már eddig, és azt kérdik, hogy ennyi áldozatot nem eléglett e már meg a nép, vagy legalább nem kíván-e megpihenni! Örömmel mondhatom, hogy nem. Itt igazán beteljesedett a latin példa­beszéd: Crescit sub pondere palnaa. Az eddigi ál­dozatok nem hogy elcsüggesztették volna, sőt újabb áldozatra tüzelték és lelkesítek, a­mit be­bizonyított avval, hogy e mai napon tartott egy­házi közgyűlésben egyhangúlag elhatároztatott, hogy a már régi, roskadozó és czélszerűtlen pap­lak helyett egy új szilárd és a város díszét is emelő paplak építessék. A forrás is kimutattatott melyből az építési költség fedezendő lesz, és én hiszem, hogy két, legfelebb 3 év múlva, egy czélszerű s ízléssel épült parochia álland a mosta­ni romok helyén. És most tisztelt olvasó ítéli ezen elősorolt tényekből, s vont következtetést e nép jellemére gondolkodás módjára s buzgóságára. Én részemről óhajtom, hogy a közelismerés koszorúja mellett áldja meg őket a mindenható, s pótolja ki nekik gazdag tárházából azt, mit a közügyre felál­doztak. Dobos László ref. lelkész és községi iskola­szék elnöke. Bécs, nov. 24. (Saját levelezőnktől.) Herczeg Auersperg Adolf miniszterelnök­ké való kineveztetése már csaknem bizonyosság­gal várható. Az alkotmányhű lapok ezen jelöltsé­­get nagy örömmel fogadták, hogy azonban a nagy közönségnél mily benyomást okozott Auersorg kijelölése, azt bajos volna meghatározni, miután nézetem szerint a bécsi lapok nem annyira a köz­vélemény hű kifejezői, mint inkább maguk ipar­kodnak a nagy közönségre bizonyos véleményt oo­rogálni. Nem akarjuk ez­által azt vitatni, mint­ha a német közönségnek egyátalán nem volna véleménye, csakhogy nagyon ritkán nyilvánítja azt. Hiszen csaknem köztudomású dolog azon kü­lönbség, mely e tekintetben a bécsi s a pesti az­az a magyar közönség között létezik. A bécsi el­olvas egy lapot elejétől végig a­nélkül, hogy egy szót szólna,­­ ha beszédbe is elegyedik, akár­mi­ről beszél inkább, mint politikáról ; a magyar meg nem állja, hogy már egy első vezérczikk után, ki ne cserélje véleményét szomszédjával. Az alkotmányhű lapok, melyek néhány napja oly hangzatos szavakkal fejezték ki félelmüket, hogy Andrásy politikája kiváltképen magyar szellemű lesz, s e nemzetiségnek teendő bármi­ nemű­ legcsekélyebb engedmény ellen előre is óvást emeltek, jelenleg, midőn Auersperg van kijelölve miniszterelnökké teljes megnyugvásukat fejezik ki s szinte tisztázottnak tekintenek minden ké­rést, pedig egyedül az úgynevezett alkotmányhű párt­tal Auersperg még nem fog többséggel rendel­kezni a reichsrathban, sőt kérdéses, vájjon képes lesz-e egy szavazatképes reichsrathtot összehozni. Mi azonban azt hiszszük, daczára némely el­lenkező hírnek, hogy Auersperg úr is czészerűnek fogja találni a lengyeleknek némi enged­ményeket tenni, hogy így azok által magá­nak a többséget biztosítsa; és hogy daczára né­mely hivatalos és félhivatalos demenüiknek a kö­vetendő politikára Andrásy is határozott befolyást fog gyakorolni. A „P. L.“-nak azon bécsi hírére, hogy a világkiáll­­ás 1874- ig elhalasztatott, vonatkozó hivatalos c­áfolatot már olvasták önök s így én csak azt említem fel, hogy az előkészületek min­den irányban nagyban folynak­. Spanyol- Olasz- és Görögországból is jelent­keztek már résztvevők, s a rendező bizottmány mindent elkövet, hogy ezen kiállítás a más orszá­gokban tartottakat felülmúlja. Több oly szakból terveznek kiállítást, melyek eddig épen nem, vagy igen hiányosan voltak képviselve, így pl. kiállítást szándékoznak rendezni oly házakból, melyek­nek mind külső, mind belső berendezése a külön­­féle országokban és vidékeken uralkodó­ éghajlat­nak és viszonyoknak legmegfelelőbb. A jövő évre annyi új építkezés és át­alakítás van bejelentve, hogy m­ár most csaknem biztosan lehet állítani, miszerint 1872-ben még több nagyszerű ház fog épülni Bécsben, mint a lefolyt években, pedig azt hisszük, ezzel igen so­kat mondunk, mert hisz, a­ki egy évtized óta nem látta Bécset, az alig fog rá ismerni, annyi tömérdek palota és bérház építtetett. Sőt a lefolyt és jelen évben is egész új utczák emelkedtek nagy­szerű épületekkel. Csak a belváros számos szűk és zsák utczájával tünteti elénk a régi Bécset. Daczára azonban ezen számos új bejelentett épít­kezésnek megmaradunk azon már egyszer kifeje­zett félelmünk mellett, hogy Bécs a világkiállítás alkalmával nagyon kicsi lesz. Bizonyítja ezt az is, hogy mint köztudomású, a jövő évre már eddig mintegy 5000 lakófélnek mondták fel a szállást. A „N. fr. Presse“ nagy örömmel és büsz­keséggel említi fel ma, hogy az ő lapja volt az első, mely a nagy vasúti üzletre vonatkozó szerződést közölte, s hogy mily nagy hatást oko­zott az pénzügyi körökben. Mi a szerződés teljes közlése után is fenntart­juk ezen vasúti üzletre vonatkozó már előbb el­mondott nézeteinket s aggodalmainkat minden pont­ban igazolva találjuk. Mily előnyös e szerződés a bankokra nézve, bizonyítja a többi között az is, hogy a tegnapi tőzsdén a litagy.­á. hitelbank rész­vényei állítólag azért estek (128-ról 123-ra), mert a pénzügyi körök maguk is attól tartanak, hogy a szerződést a­mint azt jelen alapjában megis­merték, a magyar országgyűlés el nem fogad­hatja.­­ Bizonyosan olvastak már Haenlein úr új találmányú léghajójáról, melyet jelenleg Bécsben a Zsófia teremben mutogat a feltaláló. E bemutatott léghajó inkább mond­ató tudományos kísérletnek s az jelen alakjában tökéletlen, de kétségkívül uj eszmét foglal magában, mely talán idővel kivihető is lesz. Minthogy a léghajózási kérdés nagy fon­tosságú s számosakat érdekel, azt hisszük nem válunk unalmassá, ha néhány részletet közlünk. Az egész léghajó szerkezete már annyiból eltér az eddigiektől, hogy az nem gömb, hanem

Next