Ellenőr, 1871. november (3. évfolyam, 390-414. szám)
1871-11-26 / 411. szám
Előfizetési árak Egész évre . ; SO frt. — kr. I Évnegyedre . . 5 írt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ f Egy hónapra . 1 „ 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 411. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reklamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Vasárnap, november 26. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábon petit sor egyszeri I A nyilt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. 1 Bélyegdij minden beigtatáaért 30 M Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szám. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két santcza 14. az. 41. intézendők. III. évfolyam. Pest, nov. 25. Épen Kerkapoly Károly volt az, ki néhány hétre rá, a mint pénzügyminiszteri székét elfoglalta, nyíltan hirdette, hogy a rendszer, melyet vasútépítkezéseink körül követtünk, helytelen és káros. Épen ő mondotta, hogy ha mi azt kérdezzük a vállalkozóktól: ki akar kamatbiztosítás mellett építeni, akkor egyik vállalkozó sem lesz bolond kamatbiztosítás nélkül építeni, míg ellenben, ha kimondjuk, hogy kamatbiztosítást nem adunk, meg fogjuk látni, hogy vállalkozókban még így sem lesz hiány. Bámulatos,hogy Kerkapoly, ki pénzügyminiszterségének első napjaiban ezt az elveket vallotta, most oly javaslattal lép az ország elé, mely nemcsak hogy meg nem kímél bennünket a kamatbiztosítási terhektől, de tetemesen nagyobb terheket ró az országra bármely kamatbiztosítási rendszernél. Inkább kamatbiztosítás mellett építeni ki valamennyi vonalat, melyeket a tervezet kijelöl,mint elfogadni azon javaslatot,melyet Kerkapoly pénzügyminiszter ajánl. A kamatbiztosítási rendszer mellett legalább megvan azon eshetőség, hogy hátha nem lesz rá szükség, s megvan az a biztos tudat,hogy ha leend is rá szükség, az előlegképen kifizetett összeg idővel ismét visszatérhetik az államnak. A Kerkapoly-Weninger-féle új tervezet mellett sem az egyikre, sem a másikra nem számolhatunk. Itt az első föltétel, hogy az államnak okvetlen fizetni kell s nincs is remény, hogy a kifizetett összeget egész értékében ismét visszakapjuk. Az új tervezet czélja, mint már tegnap kimutattuk, nem egyéb, mint az állam vagyonának felhasználásával gazdaggá tenni egy consortiumot. Vegyük szemügyre még egyszer e tervezetet. Az építésre szükségelt összegnek két ötödrészét az állam, három ötödrészét a consortium adja. Azon összegek erejéig, melyeket az állam ad, kap az állam törzsre.Érvényeket; azon összegek erejéig pedig, melyeket a consortium ad, kap a consortium elsőbbségi részvényeket. Eddig még csak rendjén volna a dolog, de teljes lehetetlenség hozzájárulását adni egy törvényhozásnak azokhoz, amik ezután következnek. Az állam a kezében levő részvények után sem jövedelmet, sem semmiféle kamatot nem húz mindaddig, míg az elkészített vasutak jövedelmeiből a consortium összes részvényeinek 5% kamatjai ezüstben fedezve nincsenek. A consortium részvényei a piaczra bocsájtatnak, az államnak azonban 10 egész esztendeig egyetlen egy részvényt sem szabad eladni. E részvények anélkül, hogy egy fillért jövedelmeznének, 10 esztendeig az állam pénztárában kénytelenek heverni. A készpénzszükségletet, mely fél milliónál kevesebb nem lehet, s melyet két millióra kell kiegészíteni a kormánynak és consortiumnak együttesen, mihelyt fél millióra olvadt, a szerződést kötő hitelintézetek kezelik, s az ebből háromló haszon rájuk esik egészen. A hitelintézetek építik a pályákat és eszközük a fölszereléseket — még pedig azon esetre, ha az általános összegre nézve köztük és a kormány közt egyesség nem jöhet létre — egészen önkényileg, úgy amint nekik tetszik, oly drágán és költségesen, amint ők jónak látják. Az elsőbbségi részvények törlesztése a tizenegyedik évben veszi kezdetét. Minden egyes részvény, melyet a consortium átvesz 80 osztrák írtért, beváltatik 100 ezüst forintért. De ezzel még nem lesznek kifizetve a consortium tagjai. Minden ily részvénytulajdonos, még részvényének törlesztése után is folytonosan részesül a fölülosztalékban, úgy, hogy az, akinek részvényét mindjárt az első években törlesztik, még negyven esztendeig folyton élvezi a fölülosztalékot. S e roppant előnyök mellett, melyeket a tervezet aconsortiumnak ígér, váljon mily kötelezettségeket vállal a consortium az állam irányában magára . Úgyszólván semmit. Itt kötelezettségről a consortiumot illetőleg szó sem lehet. Itt kötelezettség csak az államot terheli; a consortium csak előnyökben részesül. Vagy kötelezettség az, ha a consortium magára vállalja, hogy azon pénzből, melyhez két ötöd részben az állam, három ötöd részben a consortium járul, 1871 közepéig az eszék-vinkovcze , mitrovicz- vinkovcze-brodi és pest-kiskőrösi rövid vonal darabokat kiépíti s aztán minden esztendőben évenkint 25 mértföldet ad át a forgalomnak ? de ugyanekkor megengedtetik a consortiumnak az is,, hogy nem köteles építeni semmit, ha 1. beáll valamely politikai vagy pénzkicsis; 2. ha a beterjesztett tervek hatósági jóváhagyása pontosan két hónap alatt meg nem történik, és 3. ha a kibocsátott elsőbbségi részvények árfolyama valamikép 82%-on alul esik. Hát komolyan vehető-e az oly kötelezettség, mely alól a consortium ily könynyen kibúvhatik? Hát nem kijátszása-e ez az államérdekeknek egy consortium előnyére ? Hát nem idézheti-e a consortium a fennebbi okok egyikét másikát elő önönmaga, akkor amikor neki tetszik ? És egy ily szerződéssel mer a magyar pénzügyminiszter az ország elé lépni! Tegnap már fölemlítettük, hogy a Károlyváros-fiumei vonalat, mely az államnak, az utólagos javítások és helyreigazítások költségeit ide nem számítva, legalább is 20,870,650 írtjába kerül, a consortium megveszi 19,300,000 írtért. Már magában ez is oly elfecsérlése a nemzet vagyonának, mely semmivel sem indokolható, de valóságos botránynyá válik a dolog akkor, ha hozzáteszszük, hogy még ezen 19 milliónak is, melyen a consortium a pályát megveszi, az állam saját maga adja kétötöd részét. Hogy az állam nagy költséggel épített vasútiját egy idegen consortium olcsón megvehesse, a vételár kétötöd részét az állam maga adja a consortiumnak ingyen, kamat nélkül. Hogy nagy jövedelmet ígérő házamat a szomszédom megvehesse, — és pedig olcsóbban mint a mennyibe nekem került, — a ház árának két ötöd részét én adom neki — nem előlegképen és kamatra, hanem egyszerűen ajándékba. Bámulatos az a vakmerőség, melylyel egy miniszter a nép jóhiszeműségére vagy értelmetlenségére számítva, egy ily gyalázatos egyezségre szólítja fel az országot. Csávolszky Lajos. * A baloldali kör hétfőn folyó 1zó 27-ken délután öt órakor értekezletet tart. — Az osztrák kabinet összhangzó tudósítások szerint megalakult, s az új miniszterek már ma délután tették le az esküt az uralkodó előtt. Az új „Presse“ szérint az új minisztérium következő tagokból áll: Auersperg Adolf herczeg elnök; Lasser belügy ; Glaser igazságügy ; Stremayr közoktatásügy; Banbans kereskedelem ;Chlumetzky földmivelés; Huger tárca nélküli miniszter. A honvédelmi tárcát Horst alezredes fogja átvenni. Pénzügyminiszter egyelőre Holzgetbau marad. Az új minisztérium tevékenységét azzal fogja megkezdeni, hogy holnap feloszlatja a morvaországi, krajnai, felső-ausztriai, bukovinai és vorarlbergi tartománygyűléseket. A verekszáb deczember 21-dikére hivatik össze. — Mortiary altábornagy, ki az „Uug. Lloyd ” szerint az utóbbi napokban Bécsben tartózkodott, ma reggel Pestre érkezett, és azonnal hosszabb látogatást tett a miniszterelnöknél s a pénzügyminiszternél, az értekezések tárgyát hír szerint a határőrvidéki költségvetésre, s a határőrvidéki erdőkre vonatkozó kérdések képezték. — Pest városa mai rendkívüli közgyűlése, mint alább olvasható tudósításunkból kitűnik , egyhangúlag azon határozatot hozta , hogy az országgyűlésnél a belügyminiszter által a fővárosok szabályozásáról beterjesztett törvényjavaslat elvetését fogja kérelmezni. Mind a főispáni intézmény, mind a virilitás, élénk ellenzésre találtak. Pest, nov. 25. —7— Három vármegyéből érkeztek be eddigelé a bizottmányi tagok megejtett választásáról szóló tudósítások. A távirati jelentések nem nyújtanak ugyan teljes képet a pártok erőkifejtéséről és ennek folytán bajos volna az elért eredmények jelentőségét megbírálni, de bírunk bennök elégséges támpontokkal magunkat tájékoztatni a választásoknál uralkodó szempontok és irányzatok felett és lehetővé teszik a következtetést az országnak általános hangulatára az egymással harczba keveredett elvek és törekvések megkülönböztető osztályozására. A Borsod- Tolna- és Veszprém megyékben nyert választási eredmények egyformán bizonyítják, hogy a vélemények sorakozása országszerte a nagy parlamenti pártok szerint történik. Az országos jobb és baloldali elveken alapuló cardinális eltérés osztja meg a választókat. A megyetermek sokszorosított kiadásban ugyanazon képet fogják föltüntetni politikai helyzetünkről, mint az országház és mint laterna magica üveg által lesz a fény és árny ugyanazon változatai szerint mindenfelől visszatükröztetve a közjogi kérdések szülte pártszakadás. A viszonyaink között ez nem is lehet máskép. Mi nem tekintjük ugyan a megyéket stratégiai pontoknak, melyekből a parlamentet foglalkoztató nagy közjogi kérdést eldönteni lehessen. Eltekintve attól, hogy helyes előfeltételek mellett az önkormányzati intézmények áldásos tevékenységének és üdvös kihatásának, tartósságát, a nemzet morális út, i mentivans Haladásának folytonosságát és így az önkormányzat gyakorlatának tulajdonképeni Czélszerűségét vagy épen nem vagy csak kevéssé fogná zavarni a magasabb politikai kérdések és törvényhozási feladatok problematikus volta, nem is járhatna a pártharcznak ilyféle guerillaszerű általánosítása semmi gyakorlati eredménynyel. A polgárok politikai nevelése, véleményeik érlelése, hangulatuk visszatükröztetése lehet s kell is, hogy legyen feladata a megyéknek, de miniatűrparlamentekké csakis a felbomlás stádiumát ért nemzetek körében lehetnek. Ámde épen a megyeszervezésről hozott törvény helyezte kétségtelen világításba, hogy a jobboldal politikája nemcsak a nemzeti haladás feltartóztatására, hanem haladhatási képességünk végleges megsemmisítésére irányul. E törvényt csak egy oly párt alkothatta meg, mely érezte, hogy uralma és fenmaradása kiengesztelhetlen ellentétben áll a nemzetnek minden hagyományával, érzetével és reményével, mely teljes öntudatában volt annak, hogy lételének nincs gyökere történelmi múltúnkban, nincs kilátása jövőnk természetes fejlődésében, és ezért parasyta existentiájának végletekig csigázott önfentartási ösztönével törekedett arra, hogy tökéletesen kiolthassa a haladás és fejlődés tényezőinek minden csíráit. E párt érdekében szükséges volt a levegőt és világosságot, az életnek természetes feltételeit megvonni a nemzettől, és az országot oly khinai fallal venni körül, mely hozzáférhetlenné tegye minden egészségesebb légáramlatnak, migyen elsenyved a szabad gondolkodás és érzés, s kihal minden fogékonyság a nagyobb eszmék iránt. Sok történt a többség részéről, mi elkeseríthette a hazafi keblét, de ha a történelem kérlelhetlen geniusa egykor a mai kormánypárt valódi szellemét fogja feltüntetni az utókor előtt, a megyeszervezési törvényre fog mutatni mint Irani bélyegre. Több ízben utaltak arra, hogy új önkormányzati szervezetünknek sehol sem lehet találni párját. De mi kénytelenek vagyunk e mű szerzőjétől az eredetiséget is elvitatni, mert eszméje és a bokharai sultanatus autonóm testületeinek organismusa között ominózus hasonlatosságot találunk. A megyeszervezési törvény a meztelen hazugság színében tünteti fel azon állítást, mely a kormánypárt czéljául tulajdonítja Magyarország fölemelését a nyugateurópai kulturállamok sorába, a hazugságnak azon állítást, hogy e párt valaha reformpárt lehetne. A történelem minden példája bizonyítja, hogy a municipális testületek pártérdek szerinti szervezése százszorta károsabb, mint az önkormányzat teljes hiánya. És ha a régi aristokratikus megyéknek számtalan nemzet ellen elkövetett bűnt lehet is felróni, az új virilis megyék a bánhalmazt csak tetéztetni fogják. A clique és cotteriaszellem elhatalmasodásának csak új tápot fog nyújtani az olygarchia politikai szervezése. A régi nemesség bukófélben levő kaszthatalma erősödést fog nyerni a pénzaristocratia szövetsége által, valamint gyakran mágnáscsaládok elszegényedett tagjai mesalliancera lépnek, ha a nyert vagyon által családjuk régi tekintélyét és szereplésök előbbi fényét feleleveníthetik. Végtelenül fontos tehát azon harcznak kimenetele, mely a megyék választási arénái között folyik. Mint már egy ízben kifejtettük, a virilis hatalom megszilárdulása alól rögtön kirántaná a gyéként, ha a megválasztottak legtöbbje a virilis intézmény elleneiből kerülne ki. Hic Rhodus, hic salta ! És e tekintetben könnyen tájékozhatják magukat a választók ! A baloldal, melynek létfeltétele a haladás, a haladás lehetőségének érdekében küzdött a virilisjog gyilkos mirigyének beoltása ellen. A belátás érettségét és a cselekvés öntudatosságát bizonyítja e kivételes esetben, ha a választók az országos szempontok magaslatáig emelkednek, hol mint Tolna- és Veszprém-vármegyékben a megválasztottak többsége baloldaliakból áll, elveszti a virilisek zsír és aranynyal összeenyvezett phalanxa a morális jogot a nép érdekeit gyámkodása alá venni. Legyen tehát résen pártunk, ne becsülje alant a küzdelem horderejét, és kivált ne tekintse ezt oly neutrális térnek, mely a megalkuvást megengedi. Gondolja meg azt, hogy a parlamenti küzdelem hatályosságának rugóit az önkormányzati intézmények működéséből nyeri, és ha megbocsáthatlan indifferenciája folytán győzelemre engedi jutni a tespedés és elbutítás pártjának elemeit, országgyűlési pártjának harcza csak hasonlítana Kaulbach azon csataképeihez, hol lényegtelen szellemek folytatnak a levegőben hiába tusát, míg Claut a valóság földén nincs egyéb rothadó hullánál, környezve a sír némasága által. Az indifferentia nemcsak a legnagyobb bűn, de minden bűnnek forrása. Vagy mehetne-e a Pulszkyak Nógrádban tanúsított szemtelen cynismusa annyira, ha nem tennék fel a hazafi érzés eltompultságáról, hogy közönyösen fogja nézni a jog és a lelkiismeret legvakmerőbb lábbal tiprását ? — Beust gróf, a hivatalos lap mai jelentése szerint, rendkívüli nagykövetté neveztetett ki a nagybritaniai udvarnál. — Pest, Pilis és Solt t. e. megyék folyó november 14-kéről elnapolt bizottmányi évnegyedes közgyűlése ugyancsak folyó november 30-án délelőtt 10 órakor veendi kezdetét. — Felhívás. A pestmegyei bizottmány halpárti tagjait van szerencsém a f. é. nov. 29-én délutáni 5 órakor a megye székházának nagy termében tartandó fontos értekezletre tisztelettel meghívni. — Pesten 1871 nov. 25-én. Lapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva* Beöthy Lajos: Egy derék község. Szalk-Szentmárton, nov. 23. Napjainkban, midőn részint a vállainkra súlyosodó nagy teher, részint — valljuk meg az igazat — a mindinkább inkább terjedő hidegség s közönyösség miatt, fájdalom, aránylag igen csekély hazánkban az oly községek és gyülekezetek száma, melyek felülemelkedve az önzés szűk körén nemcsak azt nézik mi hajt a jelenben anyagi hasznot, hanem magasabb, nemesebb szellemi ezésekért is tudnak hevülni és lelkesülni, napjainkban mondom jól eshetik minden nemesebben érző szívnek, ha látja, hogy egy nép magasabb rendeltetése tudatára eljutva, mikép küzd az útjába mindenfelől gördülő anyagi akadályokkal, miképen győzi le a jó akarattal és buzgósággal párosult egyetértés és összetartás még ama pajzsos férfiát a szegénységet is s ennek következtében mily áldozatokat képes tenni a közügynek szent oltárára. Ez a hely SzalkSz. Márton m. város Pest megyében a Duna mellett, lakosainak száma mintegy 3000, kik nemzetiségükre magyarok, vallásukra nézve nagyon kevés kivétellel reformátusok. Nincsenek itt nagy birtokosok, gazdagok, nincsenek szélesen kiterjedő pusztái, hanem mint földmiveléssel foglalkozók kisded határjukra szorítkozva virágzó anyagi jóléttel épen nem dicsekedhetnek, sőt az 1863, de különösen az 1866-iki itt a szó teljes értelmében ínséges esztendők lesulytó következéseit még most is sokan érzik. — És még is ily valóban nyomasztó anyagi helyzete daczára mit tett Szalk Sz. Márton ? mit tett mint község, mit tett mint egyház rövid két év alatt? — Beszéljenek a tények. A múlt 1870-ik évben a város középületei javítására, újra fedezésére kiadott mintegy 1500 forintot. Az egyház derék temploma tetejét megnyitotta, s tapasztalván, hogy az eddig használt fa zsindely mily hamar pusztul, e helyett czélszerű tartós, gyönyörű vas fedéllel fedezte be, melyért kiadott 3485 forintot, és ezen kiadása mellett még 1060 forint régi adósságot törlesztett. E jelen évben a község — átvévén a felekezetiül a népiskolákat — egy egészen uj iskolát építtetett és egy régit egészen átalakított úgy, hogy a meglevő négy alapfalon kívül jóformán minden uj. Ezen iskoláit is vas fedéllel fedezte be s átalában minden egyes részeit és darabját a népiskolai törvény és a mai idők kívánalmaihoz képest mondhatni elegánsul készítette el, úgy hogy örül az ember lelke, midőn ezen díszes és czélszerű épületeket megpillantva, meghallja, hogy ezek népiskolák. Ezen épületekre a község kiadása többre fog rúgni hatezer írtnál, így gondoskodik Szalksz.Márton a népnevelési szent ügy előmozdításáról. Lehetetlen azonban itt meg nem említenem és forró hálámat nem nyilvánítanom vallás és közoktatásügyi miniszter ő nagyméltóságának, ki 2350 frtnyi államsegéllyel örvendeztette meg a szalk-sz.-mártoni községi iskola építési kassáját, valamint teljes elismeréssel és köszönettel kell, hogy megemlékezzünk nagys. Szász Károly tanfelügyelő úrról, akinek hathatós közbenjárása s utánjárása eszközölte ki Szalk-sz.Mártonnak az államsegélyt. De hogy az áldozatot még tovább folytassuk. Ugyan ez évben az iskolaépítés mellett a ref. egyház sugár magas tornyát az eddigi fa zsindely helyett bádoggal fedezte be, villámhárítóval látta el, mely építkezésre ismét kiadott 1671 forintot.- És igy Szalkaz Mártonnak a közügy felvirágoztatására 1870 és 1871-ben 13,716 frt. rendkívüli kiadása volt. — Ezen összegből most már, nehogy vakítsak és túlozzak, levonva a 2350 frt. iskola építésre nyert államsegélyt, valamint az egyház számára a dunamelléki ref. egyházkerület által utalványozott 600 frt. szinte államsegélyt , mégis Szalk Sz. Márton már eddig a maga erejéből minden adósság felvétel nélkül 10766 forintot áldozott a legszentebb célokra. Ez összeg hiszen nem valami nagy, de aki Szalk Sz. Márton helyzetét, viszonyait, anyagi körülményeit ismeri, az bizonyára óriásinak találandja ez összeget. De talán megragadta a figyelmet ezen kitétel már eddig, és azt kérdik, hogy ennyi áldozatot nem eléglett e már meg a nép, vagy legalább nem kíván-e megpihenni! Örömmel mondhatom, hogy nem. Itt igazán beteljesedett a latin példabeszéd: Crescit sub pondere palnaa. Az eddigi áldozatok nem hogy elcsüggesztették volna, sőt újabb áldozatra tüzelték és lelkesítek, amit bebizonyított avval, hogy e mai napon tartott egyházi közgyűlésben egyhangúlag elhatároztatott, hogy a már régi, roskadozó és czélszerűtlen paplak helyett egy új szilárd és a város díszét is emelő paplak építessék. A forrás is kimutattatott melyből az építési költség fedezendő lesz, és én hiszem, hogy két, legfelebb 3 év múlva, egy czélszerű s ízléssel épült parochia álland a mostani romok helyén. És most tisztelt olvasó ítéli ezen elősorolt tényekből, s vont következtetést e nép jellemére gondolkodás módjára s buzgóságára. Én részemről óhajtom, hogy a közelismerés koszorúja mellett áldja meg őket a mindenható, s pótolja ki nekik gazdag tárházából azt, mit a közügyre feláldoztak. Dobos László ref. lelkész és községi iskolaszék elnöke. Bécs, nov. 24. (Saját levelezőnktől.) Herczeg Auersperg Adolf miniszterelnökké való kineveztetése már csaknem bizonyossággal várható. Az alkotmányhű lapok ezen jelöltséget nagy örömmel fogadták, hogy azonban a nagy közönségnél mily benyomást okozott Auersorg kijelölése, azt bajos volna meghatározni, miután nézetem szerint a bécsi lapok nem annyira a közvélemény hű kifejezői, mint inkább maguk iparkodnak a nagy közönségre bizonyos véleményt oorogálni. Nem akarjuk ezáltal azt vitatni, mintha a német közönségnek egyátalán nem volna véleménye, csakhogy nagyon ritkán nyilvánítja azt. Hiszen csaknem köztudomású dolog azon különbség, mely e tekintetben a bécsi s a pesti azaz a magyar közönség között létezik. A bécsi elolvas egy lapot elejétől végig anélkül, hogy egy szót szólna, ha beszédbe is elegyedik, akármiről beszél inkább, mint politikáról ; a magyar meg nem állja, hogy már egy első vezérczikk után, ki ne cserélje véleményét szomszédjával. Az alkotmányhű lapok, melyek néhány napja oly hangzatos szavakkal fejezték ki félelmüket, hogy Andrásy politikája kiváltképen magyar szellemű lesz, s e nemzetiségnek teendő bármi nemű legcsekélyebb engedmény ellen előre is óvást emeltek, jelenleg, midőn Auersperg van kijelölve miniszterelnökké teljes megnyugvásukat fejezik ki s szinte tisztázottnak tekintenek minden kérést, pedig egyedül az úgynevezett alkotmányhű párttal Auersperg még nem fog többséggel rendelkezni a reichsrathban, sőt kérdéses, vájjon képes lesz-e egy szavazatképes reichsrathtot összehozni. Mi azonban azt hiszszük, daczára némely ellenkező hírnek, hogy Auersperg úr is czészerűnek fogja találni a lengyeleknek némi engedményeket tenni, hogy így azok által magának a többséget biztosítsa; és hogy daczára némely hivatalos és félhivatalos demenüiknek a követendő politikára Andrásy is határozott befolyást fog gyakorolni. A „P. L.“-nak azon bécsi hírére, hogy a világkiállás 1874- ig elhalasztatott, vonatkozó hivatalos cáfolatot már olvasták önök s így én csak azt említem fel, hogy az előkészületek minden irányban nagyban folynak. Spanyol- Olasz- és Görögországból is jelentkeztek már résztvevők, s a rendező bizottmány mindent elkövet, hogy ezen kiállítás a más országokban tartottakat felülmúlja. Több oly szakból terveznek kiállítást, melyek eddig épen nem, vagy igen hiányosan voltak képviselve, így pl. kiállítást szándékoznak rendezni oly házakból, melyeknek mind külső, mind belső berendezése a különféle országokban és vidékeken uralkodó éghajlatnak és viszonyoknak legmegfelelőbb. A jövő évre annyi új építkezés és átalakítás van bejelentve, hogy már most csaknem biztosan lehet állítani, miszerint 1872-ben még több nagyszerű ház fog épülni Bécsben, mint a lefolyt években, pedig azt hisszük, ezzel igen sokat mondunk, mert hisz, aki egy évtized óta nem látta Bécset, az alig fog rá ismerni, annyi tömérdek palota és bérház építtetett. Sőt a lefolyt és jelen évben is egész új utczák emelkedtek nagyszerű épületekkel. Csak a belváros számos szűk és zsák utczájával tünteti elénk a régi Bécset. Daczára azonban ezen számos új bejelentett építkezésnek megmaradunk azon már egyszer kifejezett félelmünk mellett, hogy Bécs a világkiállítás alkalmával nagyon kicsi lesz. Bizonyítja ezt az is, hogy mint köztudomású, a jövő évre már eddig mintegy 5000 lakófélnek mondták fel a szállást. A „N. fr. Presse“ nagy örömmel és büszkeséggel említi fel ma, hogy az ő lapja volt az első, mely a nagy vasúti üzletre vonatkozó szerződést közölte, s hogy mily nagy hatást okozott az pénzügyi körökben. Mi a szerződés teljes közlése után is fenntartjuk ezen vasúti üzletre vonatkozó már előbb elmondott nézeteinket s aggodalmainkat minden pontban igazolva találjuk. Mily előnyös e szerződés a bankokra nézve, bizonyítja a többi között az is, hogy a tegnapi tőzsdén a litagy.á. hitelbank részvényei állítólag azért estek (128-ról 123-ra), mert a pénzügyi körök maguk is attól tartanak, hogy a szerződést amint azt jelen alapjában megismerték, a magyar országgyűlés el nem fogadhatja. Bizonyosan olvastak már Haenlein úr új találmányú léghajójáról, melyet jelenleg Bécsben a Zsófia teremben mutogat a feltaláló. E bemutatott léghajó inkább mondató tudományos kísérletnek s az jelen alakjában tökéletlen, de kétségkívül uj eszmét foglal magában, mely talán idővel kivihető is lesz. Minthogy a léghajózási kérdés nagy fontosságú s számosakat érdekel, azt hisszük nem válunk unalmassá, ha néhány részletet közlünk. Az egész léghajó szerkezete már annyiból eltér az eddigiektől, hogy az nem gömb, hanem