Ellenőr, 1872. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1872-04-03 / 78. szám

debreczeni lakos saját, továbbá Etelka, Leopold és Anna nevű gyermekei vezetéknevüknek „Csaplaki“-ra kért át­változtatása megengedtetett. Hírek. Pest, ápr. 2. — Az ünnepek alatt átalában igen szép tavaszi idő volt. April első napján ugyan jelentkezett az áprilisi szeszélyesség, szél és hű­vösebb légmérsékletben, de nem bírt semmi be­folyással sem a gellérthegyi búcsú népességére, nem pedig a másnapra. Az idő egyszerre májusi lett, a pázsit mindenütt üde, s a fák rügyei gyor­san hasadnak. Napsütötte részekben az orgona­fáknak már lombja van. Ily időjárás mellett nem csoda, ha sokan kívánkoztak a szabadba, s va­sárnap a zugliget első vendégcsoportjait látta. A városliget, Újpest és Kőbánya szintén látogatott volt, a pesti Dunaparton folyvást hullámzott a sétálók tömege. Hétfőn délután a Gellérthegy olyan volt, mint a hangyaboly. Csupa nyüzsgés lepte el. Az alatta közlekedő két propeller minden fordulatnál az elmerülésig megtelt. E két hajó e nap 694 ftot keresett , krra szállítva az átkellési dijat. A rudasfürdő alatt ugyanis 5000-en mentek át Pestről s 3000-en jöttek vissza, a Sárosfürdő­­nél 2620 kelt át Budára, vissza pedig 1000-en használták. A hegyen most is szokott tarka-barka és zsibongó élet volt, mézes-kalácsos sátrak, rög­tönzött bor és sör mérések körül verkli, duda és harmonium mellett. A narancs, tojás, alma, zsem­le stb. dobolása most már egészen elmaradt, mi­után szigorúan tiltva van. — Liszt Ferencz már eltávozott Pest­ről, s őszig távol marad. Tisztelői vasárnap este fényes lakomán búcsúztak el tőle, mely a „Hun­gária“ termében folyt le. A főrangú hölgyvilág is számosan volt képviselve, s a háziasszony tiszt­jét gr. Széchenyi Imréné teljesíté. A lakoma derült társalgás közt folyt le, s a toasztok sem hangzottak minduntalan. Összesen hatan emeltek poharat, a legtöbben Lisztet éltetve. Némi ma­­gyarosb szellem volt ez estélyben, mint ott szo­kott lenni, hol pesti zenészeink összegyűlnek. Vacsora után Marek és Sipos urak négy kézre a Rákóczy-indulót játszották, majd Liszt ült le, s előbb Mihalovics Ödönnel ennek „Szellemek ha­jója“ czímű zenedarabját, aztán pedig két Schu­bert-féle átiratot játszott el. A jelen voltak gyö­nyörrel hallgatták, s viharosan megtapsolták. Liszttől azzal az óhajtással búcsúztak el, hogy jövő évben egy országos zene­akadémia élén üd­vözölhessék. — A nemzeti színház húsvéti elő­adását legkevésbbé sem azért említjük meg, hogy „Az ezredleány“-czímű gyarlóságot adták elő, vagy hogy mert Blaháné játszott és énekelt nem valami nagy eredetiséggel Marcsa szerepé­ben , hanem mert a nyugdíj­intézet és színházi segélypénztár javára adták elő, és egy tehetséges vidéki színész, Tóth Soma is játszott benne. Kö­zönség nagy volt, s a jótékony czél eléggé gyara­podott. Tóth Soma az udvarmestert játszó. Ügyes, otthonos színész, de sokkal többet ad a külsőségekre, a vastag vonásokra, mintsem a kedélyre.­­ A királyi család szombaton este egy kis sétát tett Budán. Minden szolgálati kiséret nélkül jelentek meg a gőzsiklónál, s azon leszállva az Albrecht-úton mentek végig. Később ismét a gőzsiklón tértek vissza. — Gizella főher­­czegnő tegnap Hauser Natalia zongoraművésznőt hivatta magához, f elismerésül díszes medaillonnal ajándékozta meg. Hauser Natalia ugyanis köze­­lebb több ízben zongorázott a főherczegnő előtt. — Dohány és szivargyárt fognak fölállítani Szomolnokon.­­ A terézvárosi jobboldal is szer­vezkedett ápril 1-je napján. A gyűlés a lövöldé­ben folyt le, s a főszóvivők voltak : Maszák Hugó, Tenczer Pál és Bródy Zsigmond. Elnöknek Beli­­czay Imrét választották, ki három hét előtt a re­formpárt csalogtató harangját kongatta. — A deák-utczai gyilkossági me­rénylet elkövetője, Bors László, tegnap este meghalt a Rókus-kórházban ama sebek következ­tében, melyeket öngyilkossági kísérlete alkalmával szenvedett. — Szerelmi dráma. A Gellérthegy alatti házsorban és a közel fekvő sárosfürdőben folytak le a következő véres epizódok nagy­csü­törtökön. Egy alkusznak, ki már túl van élete delén, hosszabb idő óta viszonya volt egy özvegy asszony leányával, P. Katalinnal, de e viszony az utóbbi időben már felbomlott, s P. Katalin jegy­ben járt egy asztalos legénynyel és a menyegző a húsvét utáni napokra ki is volt tűzve. Csütör­tökön az alkusz ismét megjelent P. Katalinnál, s ajánlatot tett a kisasszonynak, hogy béküljenek ki. A válasz azonban elutasító volt. Ekkor a ha­ragra lobbant ember torkon ragadta a leányt, ha­nem a zajra anyja is berohant a szobába. Az el­­utasított szerelmes most egy revolverből három­szor lőtt, kétszer a leányra s egyszer az anyára, és megsebzette mindkettőt. Szerencsére azonban egyik lövés sem okozott mély sebeket. E véres tett után az alkusz elfutott s egyenesen a sáros­fürdőbe ment, hol a 10-ik számú fürdőben a re­volverben levő három töltéssel akart véget vetni életének. A zsebpisztoly kicsinysége okozhatta, hogy egyetlen lövés sem lett halálos, s a golyók a bordákban fenakadtak. Midőn rátörték az aj­tót, nejét óhajtotta látni, azonban egyenesen a kórházba szállították, hol most ápolás alatt van, s később törvényszék elé állítják. — A Pesti Napló szombat reggeli szá­mának nyílt terében egy nyilatkozat jelent meg Komáromy Györgytől, melyből átvesszük a kö­vetkezőket: „Keglevich Béla grófnak tökéletesen igaza volt, midőn megczáfolta a hírlapok azon közlését, mintha én ellene léptem volna fel köve­teléssel. Nekem Keglevich Béla gróf ellen követe­lésem nincs, őt tehát perrel meg sem támad­hattam.“ — A reformpárt közlönyeképen megindult a „Testvér“ czimü napi­lap, gr. Csáky Gyula szerkesztése mellett. Hírei közt olvassuk, hogy József főherczeg neje áldott állapotban van, és hogy a trónörökös mostantól kezdve vagy két évig állandóan Magyarországban marad s itt foly­tatja tanulmányait. — Blaháné orgánumának vége van. A „Reggeli Lapok” ápr. 1-sejére megszűntek. — A borsod-miskolczi kiházasító egylet elnöke táviratilag azt tudatja, hogy az a hír, mintha az egylet működését a kormány betiltotta volna, alaptalan. Kívánatos, hogy a kor­mány minél gyorsabban járna el ez ügyben, mely­hez oly sok szegény ember érdeke fűződik. — A zenekedvelők egylete ehó 6-án nagy hangversenyt rendez az egyleti tagok részére. A műsor következő: „Az utolsó alence­­tag“ nyitánya Cherubinitól, zenekarra; — „Dal­ra magyar“ Mosonyitól ének és zenekarra; — In­termezzo és Giga, zenekarra Lachner Ferencztől; — Hertelendy huszárindulója, ének és zenekarra Mosonyitól. — Műkedvelői előadás volt Lőcsén márczius 25-én jótékony czélra a megyeház ter­mében. Részt vettek benne egytől egyig Lőcse legmagyarobb köreinek tagjai, de azért nem le­hetett hallani egyetlen árva magyar szót sem. A főszereplők voltak Pallag Győző polgármester, Flittner Frigyes városi főjegyző, Matyasovszky Gábor aljárásbiró, Sváby Imre honvéd főhadnagy, Sváby Frigyes megyei levéltárnok. Ha ez urak is a német elem szószólói, akkor aztán ne köve­teljük, hogy a német elem is magyarosodjék. — Fogal Vassy Mihály erdélyi püspök 1500 írttal járult az egyházmegyéjében levő kán­­tortanitók nyugdíj alapjához. — A redout bérlője által táncz-zené­re hirdetett pályázatban a nyertesek: Otmár Zoltán Bécsből csárdással, Bük­y Gyula keringővel Po­zsonyból és Sloffer Károly polkával Pécsről. — Megczáfolják a hírt, mintha Bee­­cker-Stowe asszony meghalt volna. Csak beteg volt, de már jobban van. — A Tompa sir emlé­k­é­re Rozsnyón rendezendő bazár részére már megindultak az ada­kozások, s biztos remény van, hogy a kegyeletes czért a legszebb siker fogja támogatni. — A lengyelek hazájuk szétdarabolásá­­nak százados évfordulója­­alkalmából nagy gyűj­téseket rendeznek a népnevelés elősegítésére. E czélra Lembergben bizottság alakult, mely ma­gyarországi megbízottjává Galembrski Lászlót tette, ki most felhívja a köztünk élő lengyeleket, hogy vegyenek részt a nagy nemzeti műben. Az ado­mányok Wierzbicki Longin úrhoz (Pest, papnö­­velde­ utcza 1. sz.) küldendők. — A terézvárosi ellenzéki válasz­tók felkéretnek, hogy ápril­i án (szerdán) esti 6 órakor a Népkör helyiségében megjelenni szives­­kedjenek. —­ A svájczi leányok Magyaror­szágon. Pár hó előtt végig járta a magyar la­pokat a „Journal de Fribourg“ azon híre, hogy a svájczi szövetségtanács közrendeletileg eltiltotta a svájczi nevelőnőket, magyar családoknál kínál­kozó állások elfogadásától. Külügyérségünk a hír fölmerültére azonnal lépéseket ten a svájczi szö­vetségtanácsnál s azon fölvilágositást nyerte, hogy az érintett körrendelet csak a svájczi nők, rész­­lelkü ügynökök általi elcsábittatásának megakadá­lyozására s egész átalánosságban bocsáttatott ki, s hogy abban semminemű utasítás nem foglalta­tik, mely svájczi nőket magyar családok körében leendő alkalmaztatástól visszatartana. — A m­. tud. akadémia mai összes ülésében Szigligeti Ede mint előadó felolvassa a bíráló bizottság jelentését a Karácsonyi-pályázatról. A be­érkezett 15 pályamű közül (melyek neveit s jeli­géit annak idején közöltük) a bírálók egyet sem találtak méltónak a díjra, s igy a Karácsonyi-pá­­lyadíj ez évben nem fog kiadatni. Vannak ugyan a pályamunkák között egyes, de csakis némely tekintetben jó és figyelemreméltó művek is, azon­ban önálló becsűnek egy sem mondható, nyolcz pedig absolute rész. — A jeligés levelek eléget­­tetvén, Arany János fölolvassa a Marczibányi alapítványból kitűzött nyelvtudományi pályázatra i. é. márcz. 31-ig beérkezett pályamunkák czimeit s jeligéit. Összesen csak kettő érkezett, u. m.: I. A magyar nyelvújítás óta divatba jött idegen és hibás szólások birálata, tekin­tettel az ujítás helyes módjaira. Jelige: „Unsere Sprache ist auch unsere Geschichte.“ (Grün) — Az Estván-per Bécsben nagy feltűnést okoz mint átalában minden, ami a felsőbb osztályok chronique scandaleuse-jében foglal helyet. E per, melynek színhelye Bécs volt, annál érdekesebb, minthogy a vádlott E­s­t­v­á­n Bélén név alatt a székváros felsőbb osztályainak egyik ismert egyé­nisége volt, jelenleg azonban, miután szép álcrá­­ját az igazság büntető keze erőszakkal letépte, mint nagyon 13 furfangos csaló mutattatik be. A főügyész által előadott vádlevél szerint vádlott István Bélén egyszerű, szegény szülőktől szár­mazik, mi azonban élénk ellentétben áll a vádlott által elkövetett ravaszságokkal, mert önkénytele­­nü­l is azon kérdés merül föl, vajon lehetséges , hogy ez egyszerű kézműveslegény, ki Orthogra­phien írni nem tud, s kinek a syntaxisról fogalma nincs, hogy ez ember egyrészről a legtitokszerűbb kormánypolitikáról helyes fogalmakkal bírt le­gyen, másrészről pedig, hogy e tudatlansága foly­tán lehetséges volt e neki egy oly hazugságokból készített hálózatot kigondolni, mely ügyvédeket is félrevezetett elannyira, hogy a „báró“ és „gróf” otromba csalásait előmozdították. Állítása szerint Beszterczében Erdélyben szü­letett volna 1816-ban István Pál s Anna hitve­sektől ; a vizsgálat folyamában azonban kitűnt, hogy 1827. július 12-én született Bécsben, és va­lódi neve Heinrich Péter. E körülmény úgy ju­tott napfényre, hogy a vádlotthoz fogsága tizedik napjától kezdve rendesen hetenként egy nő kért bebocsáttatást; a nő gyanús külseje és gyakori látogatásai miatt vallatás alá vétetvén, elbeszélő, hogy ő vádlottnak édes­anyja. Adatai, a vádlot­tat illetőleg, a valósággal mindenben meg is egyeznek. Estván anyja vallomása szerint is 1850- ben New-Yorkban tartózkodott, hova azonban mint kézműveslegény vándorolt ki; saját állítása szerint pedig 1865-ben a „New-York Herald'­ szerkesztősége által Mexikóba küldetett volna mint — levelező. Ezen állítás magában véve is oly gordiusi csomót képez, mely mint megfejthetlen probléma fekszik az olvasó előtt. Estván — állítása szerint — egyszer már Mexikóban lévén Miksa császár befolyásos, embe­reinek ajánlja fel szolgálatait részben bizonyos hírlapoknál állítólag nagy befolyása részben sa­ját tolla alakjában, ígéretet ten, hogy a m­exikói császárság érdekében mindent megteend, s hogy az egyesült államok közvéleményét annak javára meg fogja nyerni, hogy így a császár elismerését érdemelje ki magának. Mondanunk sem kell, hogy Estván ezt főleg anyagi érdekből tette, czélja lé­vén magának ezáltal jelentékeny s biztos fizetést kieszközölni. Állítása szerint ily egyesség létre is jött volna akkép, hogy Langlais akkori pénzügymi­niszter neki két évre 5000 dollár évi fizetés utal­­ványoztatását elrendelte. Ezen állításának meg­erősítésére azonban hiányzanak a hiteles adatok. Azonban Eszton szavát be nem váltotta; a „Let­tre book“-ban levő czikkek az adott ígéretnek sehogysem feleltek meg, a politikai események személyes s csak a fontosság leplébe burkolt elő­adása, szép ígéretek — ezek voltak elmeszülemé­nyei. Annál gyakoribbak voltak követelései, me­lyeket a legkülönbözőbb okokkal motivált. Ezen eljárása Mexikóban azon meggyőződésre juttatta protektorait, hogy nagy csalóval van dolguk, ki jóhiszeműségüket saját érdekében a lehető leggaz­dagabban zsákmányolta ki. Ily értelemben valla­nak Ressegnier gr. és Scherzer János, a volt mexikói udvar két befolyásos egyénisége. 1866. September 7-én hagyta el Estván az „arany hazáját“, hogy hosszabb körút utján Bé­ls. A magyar nyelv helyes kezeléséről. Jeli­ge : „Van a ki minden uj szót megkaczag, ha azt tudóstól hallja s nem fonóktól, mert neki a nyelv csak fonóban készül, s ahoz Kazinczy s Vi­rág nem ért. Van a ki mindig uj szót fur-farag, a leghelyesbet száz­felé csigázza, s abból viasz­ként majd istent csinál, majd tücsköt s azzal mint nagygyal dicsekszik.“ (Berzsenyi) Az első osztályhoz tétetnek át megbirálás végett. Ezzel az összes ülés eloszlott, őset szerencséltesse látogatásával. E körútjába esett Róm­a is, hol Castello egykori mexikói miniszter­nél többször levélben foglalt állítólagos követelé­seivel állott elő, de eredménytelenül. Ugyanazon állítólagos követelések behajtásával bízta meg a vádlott Moreau nevű „titkárát“, ki 1867-ben az ottani miniszternél tett többször eredmény nélküli látogatásokat. Midőn a szerencsétlen Miksa császár 1867. jún. 19 én történt kivégeztetésének híre Európába is eljutott, Estván annál bátrabban állott elő kö­veteléseivel. Tudta azonban, hogy követeléseivel csakis akkor állhat elő, ha azok privát jellegét bebizonyítani képes, s így főgondját eme „privat“ jelleg előteremtésére fordította. Ezen igyekezeté­hez híven többeknek köztük sok befolyásos sze­mélynek csak úgy odavetőleg — per tangentem — szokta elbeszélni ama mesét, hogy közte s személyesen Miksa császár között olyatén egyez­ség jött létre, miszerint neki (vádlottnak) évi 5000 dollár fizetés s 80.000 dollár subventió biz­­tosíttatott az uralkodó által az általa majdan sajtó útján teendő szolgálatok fejében. Ezen állítását különbben vallatása alkalmával is föntartotta. Állítja továbbá, hogy 1866 őszében Miksa által küldetett volna az ott tartózkodó Sarolta császárnőhez ; állítja, hogy Párisban ideiglenesen a mexikói ügyeket is vezette, hogy III. Napóleon­­nál kihallgatáson volt stb. Különös súlyt fektet amaz állítására, hogy Rómába a császárnéhoz kü­lönösen a császár által s magánügyben küldetett, miután ezáltal véli leginkább a közte­s Miksa császár között létezett viszony „privát“ jellegét bebizonyíthatni. Szerencsétlenségére azonban le­velei s Castello levelei azt bebizonyítják, hogy Rómában csakis és egyedül állítólagos követelé­sének behajtása czéljából volt, s nem császári küldetésből. Az államügyész természetesen nem ismeri el a követelés jogosultságát, de Estván, igazabban Heinrich tulajdonkép más, egyszerűbb csalások miatt van most fogva. Iparosok, bérkocsisok stb. az állítólagos „gróf“ s „báró“ gazdag külseje ál­tal félrevezettetvén, neki hiteleztek — s a kicsalt összeg a 103.000 irtot is túlhaladja. Érdekesnek tartjuk fölemliteni, hogy vádlott egy Szőllősy Al­­bertin nevű gazdag nővel az oraviczai kőszénbá­nya megvételéről szóló szerződést kötött, e szer­ződésben nem kevesebbet 730,000 írtnál vállal­kozott fizetni ; biztosítékul a „circa x/4 milliónyi“ biztos követelés tekintetett Ez mozgalmas élete ezen a bécsi világban annyi feltűnést okozott Estván grófnak. A tárgyalás további folyamáról értesitendjük olvasóinkat. X. A „Haza"1 magyar életbiztosító bank, mint örvendetes tudomásunkra jutott, üz­letkörét a bankágazatra is kiterjesztendő és így karöltve az eddig is legsikeresebben közvetített életbiztosítással, még nagyobb virágzásnak néz elébe. A banküzlet az eredeti részvénytőke szapo­rítását igényli, mi végett 15.000 db teljesen be­fizetett 200 frtos részvény fog kibocsáttatni, me­lyekből az eddigi részvényesek kétezer darabot kapnak, oly formán, hogy minden egyes eredeti részvényért, melyre 50 frtot utánfizetnek, új rész­vényt kapnak A többi 18.000 db részvényt, mint továbbá értesülve vagyunk, a bank vezér­igazga­tója, Kiss Zsigmond ar erélyes közbenjárása foly­tán, két elsőrendű bécsi bank átvállalja. Legkö­zelebb a „Haza“ rendkívüli közgyűlést fog egy­behívni ez ügy foganatosítása végett, és hogy mennyire tartja a tőzsde ezen vállalatot életre valónak, legjobban bizonyítja azon körülmény, hogy a „Haza“ részvényei a mai tőzsdén mintegy 20 írttal feljebb mentek. TÁVIRATOK. Zágráb, ápr. 2. (Az Ellenőr távirata.) A hivatalos lap egy királyi leiratot közöl, mely jan. hó 15-ére hivja össze a horvát országgyűlést. — Rosenzweig­­k és Trnski ezredes Belovár város díszpolgáraiul válasz­tottak. Zágráb, apr. 2. (Az Ellenőr távirata.) A pesti lapokban felmerült azon hír, hogy innen horvát küldöttség menne Prágába, — ép oly ne­vetséges mint alaptalan. BéCS, apr. 2. (Az Ellenőr távirata.) Az itteni váltóházi társulat ma tartott közgyűlésén elhatá­rozta, hogy rész­vény­enként 93/4 frtot ad fölü­losz­­talékul. Prága, apr. 2. (Az Ellenőr távirata.) A csá­szár hír szerint az alkotmánypárti Colloredo-Mans­­feld liget bízta meg, hogy nevében szavazzon a csehországi képviselői választásnál. — A húsvéti ünnepek alatt ismét alakult feudalistákból és cseh tőkepénzesekből egy konsortium, hogy fekvő­­ségeket vásároljon alkotmánypártiaktól, ez utób­biak azonban beszüntették az ily eladásokat. Páris, ápr. 2. (Az Ellenőr távirata.) Az ex­­császár civillistája már liquidáltatott és Rouber három milliót viend eme liquidatio eredményéül Chilleurstba, Páris, ápril. 2. (Az Ellenőr távirata.) Diplo­­matiai körökben sokat foglalkoznak Dánia semle­gesítésére vonatkozó tervekkel, melyeket Oroszor­szág is támogat, míg Anglia tétováz, s Németor­szág és Ausztria még nem nyilatkozott. — Kor­mánykörökben valótlannak mondják azon hírt, mintha jegyzék érkezett volna Berlinből Rémusat­­hoz a fr­inczia-porosz postaszerződés tárgyalásá­nak sürgetése érdekében. Bécs, április 2. (Az Ellenőr távirata.) Khun közös hadügyét a Presse szerint legközelebb tá­­borszernagygyá fogna kineveztetni. BÉCS, április 2. A hitelsorsjegyek mai hú­zásánál az 576. sorszám 54. száma nyerte a 200,000 ftnyi főnyereményt, a 4130. sorsz. 60. száma nyert 40,000 ftot és a 4130 sorsz. 72. sz. 20000 ftot. Bukarest, április 2. A kamara elfogadta azon törvényt, mely Ismaila városát szabad kikötővé deklarálja. Róma, április 2. A „Nuova Italia“ megczá­­folja azon párisi híreket, hogy Olaszország hatal­mába szándékozik ejteni Tunist. — A békülé­­keny szellem, úgymond, melyet az olasz kor­mány a Tunissal közelebb felmerült differentiák körül mutatott, a legkirívóbb ellentétben áll ily koholt szándékokkal. Új-York, április 1. Boutwell pénzügyér e hó folyamában 5 millió dollár arany eladását és ha­­sonértékű boncsok vásárlását rendelte el. A Dél­­kaliforniában észlelt közelebbi földrengés alkal­mával, mely 2 napig tartott, 30 ember halt meg és 100 szenvedett sérülést. Stuttgart, apr. 2. Scheuerlen belügyminiszter rövid betegeskedés után ma meghalt. Róma, apr. 2. Arnim gr. tegnap hagyta el Rómát, hogy Párisba visszatérjen . Ma nagy udvari ebéd volt a Quirinálban a dán királyi pár tiszteletére. Madrid, apr. 2. Az Andalusiából Madridba indult vasúti vonatot a múlt éjjel a sínek felsze­désével ismeretlen tet­tesek megállították Val de Penas és Manzanares közt , az erre kifejlődött küzdelemben három utas megsebesült. A rablók a vasúttársulat s a magánosok pénzével odább ál­lottak. CSARNOK. A sárospataki főiskola gyűjteményeiről. (n. 1.) Nincs senki sem az iskolaügyekkel foglalkozók között, aki azt állítaná, miszerint ko­runkban a magasabb iskolák, milyenekül a gym­­nasiumokat, lyceumokat­, reáliskolákat, akadémiá­kat stb. ismerjük, szakgyűjtemények múzeumok nélkül már tovább is el lehetnének. Jól tudják azt a tanférfiak, hogy a természetrajzi, termé­­szettani és m­ű g­y­ű­j­t­em­é­n­y­e­k, mily hatalmas tényezői az iskolai oktatásnak, s mily alkalmasak egyrészt arra, miszerint az előadó tanár magya­rázatát hatalmasan megvilágosítsák, másrészt pe­dig arra, hogy az ifjúságban a tudomány iránti érzéket felkeltsék s okszerűen fokozzák. Ma már a gyűjtemények nélküli iskola föl nem szereltnek tekintetik s igen helyesen. Hajdanában elég volt egy a szent theologia rejtélyes tanait ibis re­­dibis-féle magyarázatokban magában foglaló könyvtár. Hála a haladó korszellemnek, ma már a könyvtár, legyen bár az a legkitűnőbb is, többé nem elég. S mi okozta ezen változást ? fogják talán kérdezni­­. olvasóink, felelet : a termé­szettudományok, melyek az eddigi összes emberi ismereteket új, egészséges alapokra he­­lyezék, oly alapokra, melyeket a szent theologia nem volt képes teremteni, s mely alapokra az eszesebb hittudorok kezében maga a theologia is minden utógondolat nélkül áthelyezkedett. A természettudomány bevilágítá az emberi tudás összes köreit s megmutatta a nyelvész­nek, hogy az emberi nyelv éppen úgy a termé­szettudományé, mint akármely gyümölcs vagy ál­lat. Megmutatta a történésznek, hogy az em­beriség történeteinek gócza nem az emberen kívül, hanem azon belül keresendő, tehát az emberek cselek­ményeinek indító okai, azok lelki időben találhatók föl. Már­pedig a lélek tanulmányozása ismét csak a természettudomány. Ezen tudomány pedig reális lévén, kézzel fogható tárgyakat, eszközöket egyátalában nem nélkülözhet, s a ter­mészetrajzi s természettani múzeumokat okvetlenül feltételezi. S.­Patak ebben a tekintetben hazánkba nem a legutolsó főiskola. Van könyvtára, természet­rajzi s természettani és ezenkívül egy új s mind­ezeknél érdekesebb m a gy­ű­j­t­e­m­é­n­y­e. Néhány szóval emlékezzünk meg ezen gyűj­teményekről. Nézzük meg először a könyvtárat. Gyönyörű hossznégyzetü két oldalt oszlopos, s igen díszes plafon­­ festményekkel ellátott te­rem az, hová a t. olvasót vezetjük. Felül köröskö­­rül karzat fut végig s mind lenn a fenékszinen mind a karzaton egymást érik a könyvszekré­nyek, telve sok becses s helylyel közzel ritka könyvekkel, noha igaz, hogy a scholasticis­­m­u­s is erősen van képviselve. Szabó Károly, ki pár évvel ezelőtt ezen főiskola könyvtárát át­kutatta, úgy emlékszünk oda nyilatkozott, misze­rint h­u­n­g­ar­i­k­á­k tekintetében a sárospataki egyike a leggazdagabb hazai könyvtáraknak.­­ Legnagyobb ritkasága azonban a híres lengyel biblia, melyet a krakkói tudós társaság több ízben meg akart volna szerezni roppant ázért, mint a lengyel nyelv egyik történeti ereklyéjét. De említett Codex eladó nem lévén, nevezett testület beérte azzal, hogy azt, mintegy három évvel ezelőtt egy küldötte, Piekasinszki úr által lemásoltassa. Nem lévén bibliograph, bő­vebben nem ismertethetem ezen igen érdekes és becses régiséget, talán a t. könyvtárnok úr, ki a nevezett lengyel tudóssal akkoriban sokat értekezett, ha felhivatnék, inkább eleget tehetne a t. közönség kiváncsiságának. A könyvtár ösz­­szesen 28—32.000 db könyvet s kéziratot számlál. Több arczkép és szobor is díszíti, p. o. a nagy alapítók Horváth Mária és Simon olaj­festményű arczképei stb. Ugyancsak a könyvtár helyiségében van az éremgyűjtemény. Hány darabból áll, nem tudora. Elég az, hogy becses ezüst és arany pénzeket le­het ott látni a legrégibb időktől máig. Római, kelt, görög, bizánczi, lengyel, magyar, török pén­zek és érmek. Van egy falsificatum is, mely első látásra felismerhető, s melyet igen jó lenne kiküszöbölni, ez az úgynevezett „Atila“ pénze. Kár hogy ezen becses numismatikai gyűjtemény szintén a könyvtárnok vállaira nehezedik, kinek magával a könyvtárral is még sok ideig erős dolga lesz, miután az ősidők óta rendezetlen állapotban volt. S aztán nem is követelhető a bibliograph­­tól, hogy tanult numismata legyen, hiszen a könyvek rendezése, folytonos evidentiában tartása s Brunet Manuel­­­ének, mely nélkül tudo­mányosan nem lehet könyvtárt rendezni, folytonos olvasgatása s e mellett, hogy a hetenkinti­­ elő­adási órákat ne is említsük, a bib­l­i­op­t­­­iumra s nyomdára való felügyelet, igazán elég dolgot ad. Bizony legjobb lenne az elöljáróságnak ak­ként intézkedni, hogy az éremgyűjteményt válaszsza külön s keressen hozzá num ismatát. A harmadik gyűjtemény a természet­rajzi. Ez valamikor igazán becses lehetett, amint romjai mutatják. De az idő vasfoga ott sokat el­emésztett. Vannak benne kitömött állatok, de ezeket a moly őszi, néhány darab ásvány, csiga, kagyló, ős­állatok „csontjai stb. A szép lepkék himpora azonban lemállott, egyszóval az egész igen ossiani képet mutat. Azon két terem pedig, melyben a természetrajzi tárgyak el vannak helyezve, zordon éjszaki fekvése miatt sem alkal­mas múzeumnak. Menjünk át immár a természet­tani múzeumba. íme itt van a természettani­­múze­­u­m. Már ennél alkalmatlanabb helyiséget még csak képzelni nem lehet. Valóban nagy ügyesség­gel, türelemmel s mindenek felett munkakedvvel kell bírnia a múzeum őrének, hogy azon sok mindenféle tárgynak helyett tudjon találni. Vil­lanygép, voltaoszlop, reydeni palac­k retorta, gereb, lombik,­­ stb. minden a legszeszélyesebb zagyvalékban- Éppen úgy néz ki mint Pesten a japáni gyűjtemény. Kirakatszerű berendezés. De hát lehet-e máskép ? Felelet nem, mivel nincs hely. Különben a tárgyak igen díszesen, jó kar­ban vannak tartva, s hallgatagon dicsérik illető felügyelő tanár úr szakértelmét s buzgalmát. Mel­lékesen említjük csak meg, nem lévén szakember e czikk írója, mikép ezen gyűjtemény hazai, is­kolai gyűjteményeink közt, becses tartalmára néz­ve, kétségkívül az elsők között áll. A debreczeni sem gazdagabb. Van még egy gyűjtemény, melynél talán hosszasabban időzünk, ez a csak tegnap született műmúzeum. A sárospataki főiskolában rég idő óta előadták a szép tudományát. Roppant­­§-os rend­szerben ment az, a szépnek minden gyakorlati érzékeltetése nélkül. Furcsa, de igaz, hogy az eredmény is csak elméleti lehetett. Végre azon­ban a gyakorlati széptan és műtörténelem is meg­találta emberét egyik bölcsészettanárban Felméry Lajos urban, kit a t. közönség, s k­ót­iái útirajzaiból bizonyára ismer. Ezen szenve­délyes műtörténész nem nyugodott addig, mig a­z elöljáróságot rá nem vette, hogy neki egy olaszországi útra költséget szavazzon meg. Ez megtörténvén Felméry tanár úr utazása be­végezte után rögtön megveté alapját egy oly be­cses kis gyűjteménynek, a milyennel nagyban csak a pesti nemzeti múzeum dicsekhet, de a milyent hazai prot­­roiskolaink közül edddigelé egyetlen egy sem bír felmutatni. Miből áll tehát ezen mű­­múzeum ? Lépjünk csak be !. olvasóm. Ám itt van a felügyelő úr igen szívesen és érdekesen magyaráz mindent. A terem vörösbársony színre van festve, fekete sávokkal. Mondhatom igen di­­szes. Imponál, pedig nem nagy, de elég magas. Köröskörül részint hamuzsír, t. i. márványszerü részint fényezett talapzatok s asztalok állanak. De nézzük csak végig rendszeresen, bizonyára megérdemli. Itt ezen a helyen érezzük kiválólag azt, hogy a régi főiskola mintegy megujodik, ta­lán még meg is szépül. Hiszen a kép ennyi tár­gya soha sem honolt ezen háromszázados mohos falak­­közt! — Amint belépünk, balra egg antique mellszobor vonja magára figyelmünket. Ez Pl­á­t­ó . Furcsa szomszédságba jutott az öreg bölcsész, me­lyet aligha álmodott meg, közvetlen közelében a XV. század egyik kitűnőségének Luca della Rob­­biá­nak műve látszik Mária és a gyermek Jézus relief. Utána Donatello Szt. Czecziliája. Ezt Nagy Sándor diadalmenetre váltja föl Thorwaldsentől. Majd a nagymélyedésű ablak fülkéjében a rhodu­­szi iskola (Agelander, Polydor, Apollodor) remeke, mely 1506 ban fedeztetett fel Rómában, a Lao­­koon-csoport vonja magára figyelmünket. Majd egy másolat következik Praxitelesz után, egy Niobe fiú. Ezt Michel Angelonak a florenczi Mediczi kápolnában levő síremlékei vált­ják fel: nappal, reggel, éjjel alkony. Mellettük büszkélkedik a belvederi Apollo. Ismét egy ablak mélyedéshez érünk. Miféle imposáns fej ez ? Ez az afrikoli Jupiter a phideargi olympi Jupiter után készítve. Forduljunk csak jobbra. Most Achilles mellszobra előtt állunk. Ezt Bacchustól Vignola öt oszlop csoportozata választja el. Egy igen dí­szes asztalka előtt álljunk meg. Ezen M. Angelo Mózese tekint reánk, melynek eredetije Rómá­ban S. Pietro de Vincoli templomban van. Jön Canova ökölvívója, mily pompás alak. Ezután egy torsa és egy antique Merkur. Hát ezen gyö­nyörű nő ? Ez a florenczi galleriában levő medici Vénus, felfedeztetett 1690-ben s Praxitelesz Vé­­nusának utánzata Kleomenesztől, ki az első szá­zadban élt. Mellette rögtön egy római mű Au­gusztus korából, a belvederi Apollo azon positió­­ban midőn az Eumenidákat hajtja ki. Ismét egy felséges alak. A meloszi Vénusz, mely 1820-ban fedeztetett fel, s eredetije Parisban van. Hát ezen antique mellszobor? Ez Sappho, mélabus ábráza­tával. Ezen érdekes öntvényeket, melyek a Laokoon kivételével mind az osztrák múzeum öntvényei a meloszi Vénusz maszkja zárja be. A gyűjtemény második érdekes része az albumok­ban kínálkozik, ezek: Lionardo da Vinci, Mi­hel Angelo, Rasphael, Tizian, Corregio, Rubens, Rem­brandt, Kaulbach — műveit foglalják magukba. Ezeken kívül vannak műlapok is igen nagy számmal, p. o. a müncheni glyptotheka plafondja, Madonna fej, Julius Romanotól, Vár Rotaritól, Krisztus Paolo Veronesetől, Magdolna Van Dicktől Vénusz Trevisamtól, Madonna della Sedia, Ra­­phaeltől, Szentés Corregiotól, Claude Lorrain fel­séges tájképei stb Ezeken kívül a drezdai kép­tár műremekei Payul műintézetéből, Gerling szö­vegével. Jelenleg a Niobidák beszerzése képezi Fel­méry ur legfőbb törekvését, s ha ez megtörtént, akkor a másik mellékterem is meg fog nyílni s körülbelül az egész eddigi rendezés ij impozán­­sabb elhelyezésnek fog engedni. Ezen műgyüjtemény nyugati ablakaiból a kollégium kertjének közepén ifj. K. Vay Miklós Múzsája látszik Horváth Mária emlékének emelve. A Múzsa nyitott könyvet tart kezében ezen jelmon­dattal : A tudomány hatalom. Ezen érerszobor talapzata berlini szürke gránit, s maga a szobor Nürnbergben öntetett. Végül említsük meg a főiskolai nyomdát is, melyet mióta Steinfeld Béla úr vezet, a nagy kö­zönség igen díszes nyomtatványairól ismer. Külön­féle kézi sajtók mellett egy legújabb szerkezetű gyorssajtó is működik benne. KÖZGAZDASÁG. Hetiszemle az értéküzletről. Pest, ápr. 2. Az itteni értéktőzsde az elmúlt héten is fentartotta szilárd magatartását; speku­­lánsok és tőkepénzesek élénk részt vettek az üz­letben, s hogy a forgalom mégsem öltött nagyobb mérveket, azt csak az egymásután következő ün­nepeknek lehet tulajdonítani. A forgalom részleteiről a következőket ír­hatjuk : Magyar áll­am­p­a­pi­ro­k forgalma csekély volt, árfolyamuk mindazáltal szilárd maradt: vasúti kötes. 1088/4—109, magy. földteherm. kötv. 81—911/2 dé­zs­­m­aválts. kötv. 77-777*, magy sorsj. 108—10872-el jöttek forgalomba. Záloglevelek keresettek voltak tőkebefektetésre, magy. földhitelint. 90s/4 - 9072, pesti keresk. bank záloglevelei 92s/4—93 al köttetek. Magyar v­a­lutákban nem volt az üzlet, az árfolyamok névleg változatlanok Közúti vaspályarészvények kedveltek voltak, mit részint a kedvező tavaszi időnek, részint pedig a múlt évi eredménynek köztudomásra juttatásának lehet tulajdonítani. A pesti társaság a befektetett tőkét 1U/2°/0-al kamatoztatta; a budai ugyan nem adott osz­talékot, de 30 000 frt adósságot fizetett le s 25,000 frtot leírásokra fordított. Pesti közúti 347-ről 355-re, budai 102 ről 107-re emelkedett. Biztosítók folyton keresettek voltak, s továbbá is emelkedtek; első magyar, arra a hírre, hogy az osz­talék 100 frt lesz, 915-ről 935-re ment fel, Pannónia viszlszt. (osztalék 80 frt) 540-ről 545-re Hunnia 222-ről 225-re. Haza, miután üzletkörét a banküzlettel készül tá­gítani, 148-ról 160 ra javult. Bankok közül franco-m, folyton a speculatio kedvenc­e, miután az utóbbi közgyűlés igen kedvező ké­pet nyújtott a vállalat állásáról; élénk forgalom mellett iI. k­b. 109-ről 111 s/4 re emelkedett. Municipális bank 113—117—11472 közt változott. Magy. hitel csendes üzlet mellett 16572-ről 161-re ment vissza, angolum 117-ről liá-ra Magy. földhitel ellenben 13572-r­51 137-re javult. Helyi bankokban a forgalom nem volt nagyon élénk, s az árfolyamok részben lanyhábbak. Takarékpénztárak iránt a hangulat ked­vező maradt, pesti 4225-ről 4600-ra, terézv. 6971-ről 72-re, orez. központi 13272-ről 134-re, külvárosi 98-ról 9870-re emelkedett. Mal­omrés­zvények lanyhák, s a mai üzletben előfordult, csak alacsonyabb árfolyamok mellett köttetett; budapesti 425-ről 410-re, Concordia 295 ről 280-ra csök­kent. — Serfőzdé­kben realizálások fordultak elő, me­lyek az árfolyamokra nyomást gyakoroltak; Kőbányai 523- ról 520-ra, Királyserfőzde 142-ről 130 ra ment vissza. — Egyesült magyar g­ő­z h. erős kínálat mellett 89-ről 84 50-re esett. Egyéb ipar papírok közül forgalomba jöttek: sertéshizlaló 195, Athenaeum 212—218 Ganzféle vasön­töde 345—242, Kártolyfonoda 140—155, Drascheféle tég­laégető 237, Oetlféle vasgyár 140—155, alagút 111, vag­­yongyár 80-al. Vegyes. — Uj intézetek. A felső micsinyei segély­pénztár, a seniczei takarékpénztár-egylet és a nagy-salló mezővárosi segélyegylet alapszabályait a kereskedelmi minisztérium ellátta a törv.­bemu­tatási záradékkal. — Új postahivatalok. Folyó évi ápril hó 1-én lép életbe a S­o­m­o­gy megyében kebelezet Víz­vár községben engedélyezett postahivatal, mely levél és 3 fontot túl nem haladó, de értékmeg­­szorítás nélküli kocsipostai küldemények felvé­tele­, továbbítása­ s kézbesítésével bizatik meg; postai összeköttetését a nagy-kanizsa-barcs-mohá­­csi vasútvonalon közlekedésben álló vonatokkal naponkint 4-szer közlekedő gyalogküldönczjárat

Next