Ellenőr, 1872. május (4. évfolyam, 102-125. szám)
1872-05-04 / 105. szám
sát, ma délelőtt ismét estek a papírok, egyedül estefelé javult kissé a helyzet. Atalán tapasztaljuk, hogy a nagyközönség nagyon tartózkodó, ezen magatartás szerintem csak helyeselhető, s a sok kibocsátás után nem árt egy kis pihenés. Osztrák bankjegyek valamivel estek, míg magyar papírjaink nem változtak. Örvendetes jelenség, hogy a „Karthauzinak már 6-ik, a falu jegyzőjének 3-ik kiadása jelenik meg itt. Petőfi versei szintén 15,000 példányban keltek már el s Jókait örömmel kezdik olvasni. Eddig azonban úgy látszik legfőbb elismerést keltett Eötvös, sőt eddig mindig csak a legnagyobb tisztelettel hallottam említeni. Mr- Kisajátítási esküdtszéki tárgyalás. Pest, máj. 3. Számos közönség és még számosabban egybegyült esküdtek jelenlétében nyitotta meg ma Sárkány József, a kir. törvényszék elnöke a legelső kisajátítási esküdtszéki tárgyalást a következő szavakkal: „Tisztelt esküdt urak! Az 1868. LVI. t. czikk a kisajátításokról szólván, az a tisztelt esküdt urak kötelességévé teszi az azokért kárpótlásként járó összegek megállapítását. E magasztos polgári kötelesség gyakorlatára gyűltek önök itt egybe, s midőn ma először van szerencsém a tisztelt esküdt urakat ily alkalommal üdvözölni, bátorkodom egyszersmind szíves emlékezetükbe hozni a kisajátítási törvény előbb idézett pontjait, melyek az esküdt urak bírói kötelességeire vonatkoznak. “Felolvassa az illető §§-át.) Erre az esküdtszék a következő tagokból alakult m meg : Merlóczy Mátyás, Bürgermeister Antal, dr. Herzl Antal, Horváth Károly, Eisler Ferencz, Muderlák Vincze, Dörschng Antal, Kochmeister Frigyes, Szalay István, Walthier Ágoston, Kralovánszky István és Czellner Károly. Póttagok: Feleki Miklós és Himm Sándor. Muderlák Vincze úr a magyar nyelvbeni teljes’ járatlanságát bejelentvén, Feleki Miklós póttag által helyettesíttetik. Felperes: A közm. és közlekedési minisztérium, képviselve Ghiczy Gyula úr által. Alperes: Rössler Ármin gyámügyész, képviselve Schiller Gyula úr által. Jegyző: Fejér Elek. A tárgyalás alapját a pest terézvárosi 2 szív utczában 726 sz. a fekvő ház és telek képezi, mely a telekkönyvi kivonat szerint Fürth Sándor örököseinek birtoka. Ezen ingatlan a sugárút vonalába esvén, a kisajátítási alkudozások megkötdettek. Azonban a telekekért ígért 23 írt. 50 krral a tulajdonosok kielégítve magukat nem érezvén, az ügy eldöntése az esküdtszék elé bocsáttatott. A megtörtént becslés 16,934 írtban állapította meg az ingatlan értékét, mig a felperes jogi megbízottja már 26.164 frtot ígért érte. Alperesek szerint azonban az ingatlan jövedelme 6°/0-ot számítva is, 30.000 frtnyi tőkének felel meg, a kisajátítási árt pedig a tulajdonosok 37.000 frtban állapíttatták meg. Elnök a tényálladék előadása után felhívja a feleket, miszerint véleményeiket s indokaikat adják elő. — Schiller Gyula alperes képviselője erre mindenekelőtt a kisajátítási esküdtszék intézményének fontosságát adta elő. A becsérték — úgymond — egyoldalúlag volt fölvéve, miután a tulajdonosok nem lettek megkérdezve beruházásaik minősége után. Különben tapasztalásból is tudja, hogy a fővárosi közmunkák tanácsa is ismervén az efféle becsléseket, azokhoz magát nem is alkalmazza, hanem rendesen 35—50 százalékkal többet szavaz meg, sőt— mint ez az Oetl-féle gyár kisajátításánál történt — a becslés összegének kétszerese is meg szokott szavaztatni, s utal végre a sok kiskorú gyermekre, kik a kisajátítási eljárás által a szabad verseny előnyétől fosztatnak meg, miután árverezés így nem tartathatván, azon lehetőség — hogy jobb eredményt érhetnek el — elesik. Ajánlja indokait az esküdtek figyelmébe. Erre Rössler gyámügyész emelt szót. Utalt I. .Napóleonnak schönbruni időzésére mint a mely korszakban, Párisban szintén nevezetes kisajátítások történtek, melyekre nézve Napoleon azon rendeletet ad ki, hogy „kisajátításoknál soha nem szabad a félnek károsulni, sőt az államnak bőkezűnek kell lenni.“ Kéri az esküdteket, minthogy hatalmukban áll, honosítsák meg nálunk is e rendeletet. ” Végre Ghyczy Gyula emeli ki a kisajátítási esküdtszék első tárgyalásának fontosságát. Hosszabb beszédében az esküdtek nehéz feladatát is ecseteli, s végre azon reményét fejezi ki, hogy úgy fognak ítélni, mint hazafiak s emberbarátok. Miután felperes valamint alperes nézeteiket előadták, elnök figyelmezteti az esküdteket hogy a törvény értelmében az esküdtek a kisajátítandó ingatlant megszemlélhetik, de sőt megbecsültethetik is. Fölteszi a kérdést, várjon akarnak-e ezen jogukkal élni ? — Az esküdtek határozathozatalra visszavonulnak ; csakhamar visszajővén, elnökük tudtára adja a törvényszék elnökének, hogy az esküdtek egyhangúlag a megszemlélés mellett nyilatkoztak, így tehát elnök az ülést egy órára felfüggeszti, az esküdtek pedig a telek megszemlélésére indulnak. Az egy órai szünet eltelvén, az esküdtek visszaérkeztek s azonnal szobáikba vonultak, hogy végleges határozatot hozzanak a kisajátítandó ingatlan értéket illetőleg. Háromnegyed tizenkettőkor ért végett tanácskozásuk, s mély csend közt hirdeté ki elnökük Merlóczy Mátyás a következő ítéletet . Az esküdt urak 11 szavazattal 1 ellenében a kisajátítandó ingatlan értékét 34.000 írtban állapították meg. (Zajos éljenzés.) Elnök szigorúan rendreutasítja a közönséget s kijelenti, hogy a tetszés vagy nem tetszés nyilvánítása esetében azon szomorú kötelességét fogja teljesíteni, melyet ily alkalommal a törvény eléje szab a karzatot kiüríteni. — Az ítéletet ő felsége a király nevében mondja ki az esküdtek által hozott határozat alapján. Mindkét fél belenyugodván az ítéletbe, az ülés eloszlatott, lényeges változások mutatkoznak, miután azonban ezen beosztás ellen, sem egészségi, sem építés rendőri tekintetekből akadály fel nem merült, s miután az épület szabályozási határvonala pontosan meg van tartva, és a fővárosi közmunkák tanácsa csak rövid idővel ezelőtt, akkor vette ezen kérdést tárgyalás alá, midőn már a harmadik emelet befejeztetett, és miután végre Galbavy úr jóhiszemben járt el, a főv. közmunkák tanácsa kérelmét teljesítendőnek, és az építési engedélyt kiadhatónak találta. A váczi és országút boulevardszerű kiépítése alkalmából néhány havi tartamra egy ideiglenes sínvágány lerakása vált szükségessé. Az ennek létesítésére szolgáló költségek a közúti vasúttársulat által 3018 írtban lettek előirányozva. Miután ezen ideiglenes intézkedést a közlekedő közönség érdeke tette szükségessé, a közmunkatanács elhatározta, hogy az ezzel járó költségeket fedezni fogja, ellenben maga a munkálat a lovaspályatársulat által fog vezettetni. Budaváros közönsége a „vad emberhez“ czímzett útnak helyreállítását kívánja, miután azonban kétségtelen, hogy ezen it sok változtatást fog szenvedni, melyek azonban ez idő szerint még meg nem határozhatók, meg fog kerestetni a városi közönség, hogy a kérdéses útnak járható karban tartása iránt intézkedjék, más részről pedig fel fog kéretni a közlekedési minisztérium, hogy a Margitszigeti összekötő híd kiindulási pontját és magassági viszonyait közleni szíveskedjék, mert csak ezek alapján lehet a szóban álló szabályozás iránt véglegesen intézkedni. Miután a közlekedési minisztérium által azon biztosítás létetett, hogy a lánczhíd melletti dunapart kiépítése jobb és balról még ez év folytán be fog fejeztetni, az illető terek szabályozása mindinkább szükségesebbé válik, megkerestetni határoztatott ennélfogva a pénzügyminisztérium, miszerint intézkedni szíveskedjék, hogy a gránit gáztartók, amelyek a gyalog közlekedést annyira hátráltatják, visszahelyeztessenek, és úgy a Klusemann-féle ház, valamint a lánczhídi épületnél a gránit lépcsők még ez év folytán lerakattassanak. Miután a Párisban megrendelt lámpák és gáztartók mintái már megérkeztek, és a gázgyárban megtekinthetők, a műszaki bizottság azok megvizsgálására azzal küldetett ki, hogy a fővárosi közmunkák tanácsának e tekintetben véleményt adjon. Magyar László úr ajánlata folytán a Koronay-féle teleknek az előbbi feltételek melletti újbóli árverése rendeltetett el. A kerepesi út szabályozási és kövezési ügyében daczára a hosszabb idei tárgyalásnak semmi határozat nem hozatathatott, s ezen ügy a műszaki bizottságnak újból kiadatott. A pesti sugázut külső részeinek kiépítése alkalmából elhatároztatott,hogy a köztértől kifelé szabadon álló nyaralók lesznek építendők, s hogy ezeknek homlokzatai az úttól legalább négy ölre beljebb helyezendők,, s hogy minden épületnek mind a négy oldalról ki kellene építetnie és puszta tűzfalak nem fognak engedélyeztetni. Ellenkezőleg az illető tulajdonosok sem az építési szyl magaság, sem pedig a homlokzat iránt megszoríttatni nem fognak, miután éppen az ekként előállandó változatosság az út külső részének kétszeres értéket kölcsönöz. Következő építési engedélyek adattak ki: Fischer I.-nak, a ferenczvárosi soroksári után 118/65. sz. a. — Szankoschitz Istvánnak a terézvárosi Wesselényi utczában, — a magy. mérnök és építész egyletnek, a ferenczvárosi két nyúl utczában — a kőbányai takarékpénztárnak, kőbányán. — Lee Györgynek a józsefvárosi horgonyutczában 397 sz. a. és Zsigmond Józsefnek, a belvárosi molnár utczában 166 sz. a. A jegyzőkönyv hitelesítésével Podmanitzky és Stangel urak bízattak meg. A fővárosi közmunkák tanácsából. Buda, május 2. Az ülés délután 4 órakor gróf Szapáry Géza alelnök által megnyittatván, mindenekelőtt a belügyminisztériumnak a dunaparti Stein Nathan féle ház alagútja tárgyában, valamint a közrendőri tekintetből már régebben eltávolított „két pisztoly“ féle ház kérdésében a városi közönség és a fővárosi közmunkák tanácsa összhangzó határozatát helybenhagyó két leirata olvastatott fel és vétetett tudomásul. Kösztler József, Ágoston és Jánossal a sugárutba eső ingatlanságaik iránt megkötött szerződés helybenhagyatott. Galbavy M. felfolyamodása folytán, a Lipót és téli utcza sarkán folyamatban levő építkezési ügye újólag tárgyalás alá vétetett, a miután kitűnt, hogy nevezett Galbavy úr négy emeletes házának építését még az 1870. évben kiadott építési engedély alapján kezdette meg, s hogy jóllehet maga az építkezés a kezdetleges építési tervektől eltérő, különösen a belső beosztásra nézve , a z a i n e. A „Siécle“ egy heves czikkben kel ki Bazaine tk.metzi szereplése ellen s úgy látja, hogy a tábornok tudván, miszerint nem sokára haditörvényszék előtt kell neki számot adni tetteiről adta ki azon könyvet, melyben a vádlottak átalános jogával élvén tehetsége szerint védi magát, változtatva, ferdítve és hamisítva a tényeket, amelyek neki tulajdonítják. E tények azonban — mondja a nevezett lap — oly természetűek, oly tömör egészet képeznek, hogy Bazaine nem búvhat ki alóluk, és hogy magyarázatai, ferdítései s hamisításai csak annál szembeszökőbbé és kézzelfoghatóbbá teszik a tényeket. Ennélfogva nem szükség a Bazaine ellen megjelent különböző munkák és nyilatkozatokra hivatkozunk — mondja a Siécle — s nem akarunk más vádlót felléptetni Bazaine ellen, mint őt saját magát. A főparancsnoka a hadseregnek, korlátlanul, kezében van az egész katonai és közigazgatási szolgálat; hatalmában áll, mielőtt még a túlnyomó ellenség bezárulással fenyegetné, Mac Mahon hadseregéhez csatlakozni. Megkapja kellő időben ez utóbbi sürgönyét de figyelemre se méltatja azt, és ez az ami Bazainet elitéli. Augusztus 18-ától okt. 10-éig Bazaine tétlenségben ki hagyta merülni mind hadseregét, mind élelmiszereit. Tudja, hogy a császárság sárba és vérbe fúlt; tudja, hogy Páris ostromoltatni fog, hogy Strassburg nem tarthatja sokáig főn magát; nem sokat aggódik Francziaország helyzetével, Sedan emberére szegzi szemeit és a császárnéra; helyre akarja állítani a császári trónt, jobb keze akar lenni a régensnőnek. Értesülve van mindenről, ami történik, a vett tudósításokat azonban elhallgatja mindenki előtt; többé már nem hadfi, nem főparancsnok, de egyszerű politikai cselszövő. Midőn végre közélg a feladás órája, ki akar bújni a felelősség alól, 1870. okt. 10-én hadi tanácsot hiv egybe, mely eme határozatokat hozza: „Metzben maradunk, amig csak lehet, hadműveleteket nem teszünk, minthogy ezektől eredményt várni alig lehet.“ Erre megkezdődtek az alkudozások az ellenséggel, hogy becsületes és mindnyájukra nézve elfogadható katonai egyezségre léphessenek, ha pedig az ellenség a katonai becsülettel és kötelességgel össze nem egyeztethető feltételeket szabna, fegyveres kézzel határozták el utat törni kísérlem meg. Miért nem törtek maguknak utat előbb, mig még lehetséges volt ? — Az alkudozások megkezdésével Bazaine hadsegédét Boyer tkot Versaillesba küldötte a porosz királyhoz, azon utasítással, kérje a királytól, hogy a rajnai hadseregnek a német hadakkal szemben kötelezőleg elvállalandó semlegessége mellett engedje meg e hadhadsereg Francziaországban maradását, mely ott a „rend magva“ leend. — E „rend magva“ azonban nem lett volna egyéb, mint a császárság helyreállítása, így Francziaország el van árasztva, Páris veszélyben forog, Strassburg elesett, csak egyetlen hadsereg van még s ez Bazaine rendelete alatt áll, és Bazaine ar azon kötelezettséget vállalta magára, hogy egyetlen lövést sem fog tenni az ellenségre, ha megengedi ez neki a Francziaországban maradást s a császárság helyreállítását. Akarhat e valaki ennél többet, s volt-e ennél valaha flagránsabb árulás ? Megjegyzendő pedig, hogy itt mindenütt Bazaine saját szavait idéztük. Bazaine egyszersmind eme jegyzéket adta Boyerék kezébe okt. 10., tehát a haditanács öszszeülésének napján: „Azon pillanatban, midőn egy erőszakos párt magatartása fenyegetni látszik a társadalmat, amely párt czéljai nem juthatnak oly megoldásra, aminőt a józan fők keresnek — azaz a császárság helyreállítására — a rajnai hadsereg fölött parancsnokló tábornagy a haza megmentésének vágya által vezéreltetve, megkérdezte saját lelkiismeretét s kérdi, nem arra van-e rendelve a keze alatt levő hadsereg, hogy a társadalom palládiumává legyen.“ Ne menjünk tovább. Bazaine leghalálosabb ellensége sem gondolhatott volna ki ellene ennél sújtóbb vádat. Minő joggal űzött ön, katonai főparancsnok létére, politikát és miként jutott eszébe kormányzási ügyekkel foglalkozni ? Az ön kötelessége az volt, hogy harczoljon az ellenséggel a legvégső pillanatig, és ön e kötelességet két hónapon át semmibe sem vette, aztán midőn önként harczképtelenné tette önmagát, a győző lábai elé borult, megfogadta, hogy egyetlen lövést sem tesz ellene, csak engedje meg, hogy felforgathassa ön a köztársaságot, és miként saját szavaival mondja, hogy palládiuma legyen a társadalomnak. Ki hatalmazta fel önt erre ? Ön nem engedelmeskedett a haditörvényeknek, utálatos példával járt elől, és csodálkozott, hogy hadai demoralisálvák! Hogyan ne lennének azok ily főnök alatt? Bismarck nem fogadta oly kedvezőn ezen ajánlatot, amint Bazaine úr reméltette. A porosz kanczellár készségesen beleegyezett, hogy annál gyorsabban desorganizálja Francziaországot, a polgári háború felszításába, azonban két dolgot követelt 1) hogy a rajnai hadsereg a régensség mellett nyilatkozzék, 2) hogy Metz a poroszoknak átadassék. Boyer tk. visszatért Metzbe egy porosz tiszt társaságában s okt. 18-án ismét haditanács hivatott egybe, melyen igen fontos könyv vétetett fel körülbelül eme tartalommal .1870 okt. 18. Jelenvoltak: Canrobert, Leboeuf tábornagyok, Ladmirault, Frossard, Desvaux, Coffinières, Soleille és Changarnier tkok. Boyer kifejtette küldetése czélját s Bismarkkal folytatott beszélgetéseit s az általa tett következő feltételeket: 1) a metzi hadsereg kijelenti, hogy még mindig a császárságot szolgálja s kész a régensséget fentartani 2) e nyilatkozattal egyidejűleg Eugenia császárnő kiáltványt intéz a franczia nemzethez és szükség esetén szavazásra hívja fel a kormányforma meghatározása tárgyában .d e két nyilatkozat után a régénsség delegáltja egy előleges békeszerződést ír alá. Az első pontot a jelen voltak készeknek nyilatkoztak elfogadni, de kétségüket fejezték ki, vájjon ragaszkodni fog-e a hadsereg a régensséghez, ha egyszer kiszabadul Metzből. Ezután többen azt hangoztatták, hogy bár eredménytelenül egy végső kitörést kell megkísérleni. Végül Royer Eugenie császárnőhöz küldetett annak szándékát megtudandó s kedvezőtlen válasz esetében a hadsereget esküje alól felmentő nyilatkozatot kieszközlendő. íme ezt tette Bazaine tábornokaival együtt mig Páris egész naivul Metz szilárd ellenállására várt, mig Francziaország lábbal tiportatott, keresztbe font karokkal nézett farkasszemet az ellenséggel s alkudozott a császárnővel. — Nem érezünk erőt magunkban — kiált fel végül a Siécle — tovább menni; a felháborodás és undor elfojtja szavunkat. Ily nyilatkozatokkal szemben csak egy kiáltás emelkedhet fel egész Francziaországban s ez az, hogy : legyen igazság ! lakoljon a bűnös! Don Carlos két újabb kiáltványa. A spanyolkormány több madridi lapot foglaltatott le legközelebb azon két kiáltvány közlése miatt, melyeket Don Carlos a spanyol nemzethez s a szárazföldi és tengeri hadseregekhez intézett s melyek következőleg hangzanak: „Spanyolok, a királynak az a kötelessége hogy meghaljon népéért, vagy megszabadítsa azt. Én hálát adok istennek, hogy megengedte nekem megcsókolnom hazám szent földét, hol őseim nyugosznak sírjaikban. Üdvözlöm a nagy spanyol nemzetet, mely egykor a világ első nemzete volt, ma azonban a legszerencsétlenebbek egyike: boldognak érzem magamat, mert spanyolok közt vagyok s mert szivem szerint beszélhetek velek ; az ő szivök meg fog engemet érteni és felelni fog nekem. Én ismerem a ti fájdalmaitokat, hallottam panaszaitokat, minden oldalról hívtatok s ime itt vagyok és most én is hivlak mindnyájatokat minden pártkülönbség nélkül. Felhívok minden spanyolt, kik mindnyájan testvéreim nekem. Apáink szent vallása üldöztetik, a jók el vannak nyomva, az erkölcstelenség tiszteltetik, az anarchia diadalt ül, a közpénzek rablók kezeibe jutottak, az országos hitel tönkre van téve, a tulajdon fenyegettetik s az ipar elhalt . . . Ha ez állapot még tovább is igy tart, a szegény nép elveszti kenyerét és Spanyolország becsületét. Apáink nem tűrtek volna ennyi sérelmet, s legyünk mi is méltók apáinkhoz! Istenünkért, hazánkért és királyokért, keljetek fel spanyolok! Ti tudjátok ki vagyok én és mit akarok , mit akarhatnék én mást, mint Spanyolország nagyságát és boldogságát ? Én meg akarom őt menteni a ti segélyetekkel s egy igazságos, atyáink dicső korszakához méltó és a jelenkorhoz alkalmazott kormányt alkotni. Én legtávolabbról sem akarok sértéseket megboszélni, s ha valaki közéletek ilyet akar, felejtse el s bocsássa meg e sértéseket! Legyünk mindnyájan méltók azon magas küldetéshez, melyet a gondviselés kétségtelenül reánk bízott, s mely abban áll, hogy megmentsük a spanyol nemzetet s igy utat mutassunk a többi nemzeteknek. Spanyolok, egykori királyaitok, mielőtt helyet foglaltak volna a trónon, esküt tettek le, hogy tiszteletben fogják tartani Spanyolország sarkalatos törvényeit. Én esküszöm az isten előtt és tanuul hívom a világot, hogy hűen be fogom tölteni mindazt, amit nektek ünnepélyesen ígérek. Esküszöm, hogy minden gondolatom, minden igyekezetem oda fog irányulni, miszerint békét, igazságot és valódi szabadságot biztosítsak számotokra. Esküszöm, hogy meg fogom menteni a spanyol nemzetet, vagy pedig meghalok érette. Kérem az istent, ki olvas szivemben, segítse öröködésünket s koronázza meg vállalatunkat. Királytok Carlos.“ - * II. Katonák és tengerészek! Rég idő óta nem hallottátok egy törvényes király szavát, ki kardot rántott volna, hogy titeket a becsület és dicsőség ösvényén vezessen. Ez az oka azon szomorú helyzetnek, a melyben régóta vagytok. Katonák és tengerészek! A mai naptól kezdve új kor derül fel a szárazföldi és tengeri hadakra nézve. A ti nemes erőfeszítéstek oda segíti a spanyol nemzetet, hogy büszkén felemelje fejét s kibontakozzék a reá sulyosodó aléltságból, e nemzetet, mely oly nagy volt a múlt időkben, s ma megvetéssel néznek reá övei úgy mint az idegenek. E nemes vállalatban, én a ti fejedelmetek, egyszersmind vezéretek, barátotok s bajtársatok is leszek nektek; én köztetek akarok élni és megosztani veletek nemes fáradalmaitokat. Midőn a király az első katona, bajtársainak kötelességszerűen vitézeknek és lovagoknak kell lenniök. Halljátok tábornoktok szavát, mely a haditörvény, a fegyelem s a becsület szava. Ez a ti első kötelességtek. Katonák és tengerészek, kövessetek engemet! Mi nem fogunk ellenségekre találni, de ha találnánk is, kövessetek engemet akkor is, mert én diadalra vezetlek benneteket a mely kétes nem lehet. A nemesség legszebb babérait minden időben a harcrtéren lehetett megszerezni. — A mi ügyünk igazságos. Az igazak által hívott istenség velünk leend. — Katonák és tengerészek seregeljetek királyotok, tábornoktok közé. Carlos. * Amadé király hir szerint személyesen szándékozik a lázongó vidékeken működő hadak vezényletét átvenni, ami mindenek fölött alkalmas lenne arra, hogy visszaadja a fiatal királynak nymbusát és népszerűségét, melytől a pártok támadásai meg akarták őt fosztani, mert a spanyoloknál mi sincs magasabbra becsülve mint a bátorság és a személyes vitézség. Don Carlos fivérével, Alfons infanssal együtt ismét Genfben van ; a spanyol kormány csapatai több helyütt szétverték a felkelőket, így Sambiernél, Navarában és Portacellnél Valentiában. Alig van karlista banda, amelynek nem pap lenne vezére. A demokraták és radikálok mindenütt a kormánynyal tartanak. Az Orleans herczegek. Nemrég közöltük volt Chambord gróf csatlósának St. Chéronnak az Orléans egekhez intézett békülésre hivó iratát, s álljon itt most Hervének, az orléanista „Journ. de Paris“ szerkesztőjének eme válaszként tekinthető nyilatkozata, mely ha nem foglalja is magába az Orléans ház egész programmját, de mindenesetre annak egy, mégpedig a fenforgó körülményekhez képest jelentékeny része. — Hervé ezeket mondja a franczia királyi trón helyreállításának lehetőségéről: „Nagy dőreség lenne tagadhatlanul ismét ahoz folyamodni, ami 1830-ban történt, minthogy a körülmények ma egészen mások. Akkor lehetett csalódni a királyi ház két ága és a konservatív párt két nagy frakciója, elkülönzésének veszélye fölött, míg ma az ily csalódás kevésbé természetes és kevésbé menthető lenne. Az Orléanségek tehát politikai tapintatukról és hazájuk iránti hódolatukról tesznek tanúbizonyságot, amidőn az alkotmányos monarchiát egyedül az 1830-ban felbontott egyesülés alapján hajlandók helyreállítani. Rendkívül súlyos lenne a monarchista pártra nézve, ha egy időben elleneinek támadásai és saját kettészakadása ellen kellene küzdenie. Egyedül az egység adhatja meg neki az ország megmentésére szükséges erőt. Ebben és, csak ebben rejlik az üdv. Én hiszem, hogy isten üdvünk eszközeiül eme becsületes, derék és felvilágosult herczegek egyikét fogja választani s kiválóan pedig azon elsőrangú lángészt és kitűnő jellemet, mely Aumalengben rejlik, ki családja becsületét mint katona és mint író egyenlő vitézséggel védte. Hol találhatna Francziaország szebb királyi házat, mely romjait felépítse, sebeit bekösse s felemelje őt saját úgy, mint Európa szemei előtt? A közeledést a traditionális monarchia utószülöttje s az alkotmányos monarchia elsőszülöttje között, mint a régi Francziaországnak az ujjal leendő örvendetes kibékülését — azonban talán soha sem fogjuk megérhetni, mert ez országnak van egy gyöngesége, amelyet én legkevésbé sem helyeselhetek, de amelyet mégis konstatálnom kell. Annyira fél ugyanis a hajdani kormányforma föléledésétől, hogy minden, ami ezzel összefügg, gyanúsnak tűnik fel előtte. Ha 1789-ki előtti időről datálódik valami, csak oly feltétel alatt diadalmaskodhat eme bizalmatlanságon, ha kifogástalan biztosítékokat nyújt a jelen helyzet épentartásáról. E biztosítékokát az Orléanségek megadták, de kérdjük, megadta-e Chambord gróf is? Midőn ilyeneket kérni szándékoztak tőle, ő politikai s dynastiai jelvényéül a fehér zászlót tűzte ki, mely őt örök időkre lehetetlenné tette.“ — Erre Chambord gr. orgánuma az „Union“ megjegyzi, hogy mindebből az tűnik ki, miszerint Aumale bg. a Bourbon ház élő törvényes fejének mellőzésével vágyik Francziaország trónjára, hogy így az öröködési jogot az Orleáns házba ültesse át. E terv azonban Francziaország összes monarchistáinak rászólásával fog találkozni s ezek mint bitorlási szándék ellen erélyesen fognak ellene küzdeni. A monarchisták ebben többé nem az 1830-ki nyílt bűnös bitorlást, de álcrázott bitorlást látnának, a midőn Aumale hg. foglalná el a helyet, mely egyedül Chambord grófot, mint a Bourbon ház fejét s a törvényes hatalom egyetlen letéteményesét illeti meg. — E szerint az alku ismét нет köttetett meg a medvebőrre s Francziaország továbbra is meghasonolva kénytelenlátni eme megváltóit. A hivatalos lapból. (Kinevezések a közös pénzügyminisztériumba.) A király a közös pénzügyminisztériumhoz sonthausen-i lovag Eeislin Károly miniszteri tanácsost osztályfőnökké, fennheimi lovag Uffenheimer Edét miniszteri tanácsossá, az osztálytanácsosi czimmel és ranggal felruházott kaposmérei Mérey Sándor miniszteri titkárt és Bitter Ferencz miniszteri titkárt osztálytanácsosokká, és a miniszteri titkári czimmel és ranggal felruházott Schneider József miniszteri fogalmazót, és Kerner Antal miniszteri fogalmazót miniszteri titkárokká nevezte ki. — A m. kir. pénzügyminiszter Eser István fogalmazógyakornokot a beregszászi pénzügyigazgatósághoz ideiglenes pénzügyi fogalmazóvá nevezte ki. Harmancsok György magán társulati bányagondnokot pedig a tordai sóbányahivatalhoz. — (Név változtatás.) Gombos György szamosujvári lakos nevét „Göncziére változtatta Hire k. Pest, máj. 3. — B. Orczy Bódog nyilatkozik a hivatalos lapban. Egészen oda van s kapkod fühöz-fához. Most már nem állítja határozottan, hogy nem mondta a Trousil k. a. által is megerősített sértő szavakat. A stylus jellemzi az embert, s mi közöljük a színház intendánsának jellemzésére legújabb dátumú nyilatkozatát, íme: „Németh Irma k. a. újabb nyilatkozatára, melyben Trousil k. a. levelével bizonyítja, hogy én a nemzeti színház összes drámai személyzetét „Gesindel“ és „Bagage“ czímekkel illettem volna; hogy vádoltam volna őket, miszerint egész éjjeket a korcsmákban töltenének, — kényszerítve érzem magam kijelenteni, bármennyire érzem is a helyzet kellemetlenségét, hogy nőkkel kell polemizálnom, hogy én e szavakat ily értelemben soha sem mondtam. Nem fektetek súlyt arra, hogy ily általánosságban csak azért sem mondhattam, mert a színházi fegyelem feletti ellenőrködés végszálai a kezemben vannak, s azzal az ítéletet egyenesen magam felett mondtam volna ki, hogy a színházi törvényeknek nem tudok érvényt szerezni, s hogy nem mondhattam továbbá azért sem, mert részegségi bűnvádak az én igazgatóságom alatt nem fordultak elő. Nem emlékszem, hogy minő concret esetek jöttek akkor szóba egyes kihágásokról, de tény az, hogy az egész testületet nem foglaltam szavaim alá s legkevésbé én illetném azt, mint ilyent e czimmel. — Az akkori idők egyes zaklatott perczeiben tán hevesebben kelhettem ki egyesek ellen, tán az ideges természetemet ismerők facsargattak ki belőlem oly szavakat, melyeknek részakarattal intenzióm ellenére lehetett oly értelmet adni, minővel a kisasszony ruházza fel azokat Egy conversatióból kikapott s nyilvánosság elé hozott szónak könnyű dolog egy szenvedélyes polémiában más értelmet adni, mint a minővel az mondatott, könnyű átalánosságban venni azokat, mik valamely egyes esetre vonatkozhattak, s épen ezért nyilatkoztathattam én ki közelebbről oly határozottan, hogy a Némethy kisaszszony által szájamba adott szavak alaptalanok, és épen ezért engedjék meg nekem Trousit s Némethy kisasszonyok, hogy ismételve kijelntsem, hogy én nem vagyok és nem voltam soha olyan véleménynyel a vezetésem alatti intézet összes drámai személyzetéről, mint a minővelők vádolnak. — Báró Orczy Bódog, a nemzeti színház igazgatója.“ — E nyilatkozat hatása a nemzeti színház elsőrendű tagjait határozott föllépésre késztette. Egy memorandumot nyújtottak be a belügyminiszternek, melyben részletesen elősorolván a színház körül uralkodó ferde viszonyokat, a b. Orczy képtelensége és erélytelensége folytán napról napra növekedő viszályokat, a szerződések kötelezettsége alól való fölmentésüket kérik. Ily helyzetet teremtett egyik elsőrendű intézetünknél b. Orczy, ki legkisebb kellékkel sem bírva abból, mi állásához szükséges, mindenkihez kapaszkodva, a szinház anyagi és művészi kárával csikart maga részére,támogatókat s a protektió féktelen gyakorlása által tengeti uralkodását. Most azon modor — melytől csak a ballerinák voltak megkímélve, de az elsőrendű tagok nem, — végre tán megszabadítja tőle a nemzeti színházat. Minél tovább fog ott ügyetlenkedni, annál eclatánsabb lesz bukása, s annál keservesebben fogja érezni a nemzeti színház, hogy b. Orczy volt intendánsa. — A nemzeti színháztól meg akarnak válni: Szigeti József, Szerdahelyi Kálmán, Feleki Miklós, Molnár György, Szigeti Imre, Náday Ferencz és Benedek. Ők írták alá az emlékiratot, melyet ma délután Feleki és Szerdahelyi nyújtottak át a belügyminiszternek. Az eddigi előzmények után morális lehetetlenségnek nevezik, hogy továbbra is megmaradjanak, s ez okból kérik fölmentésüket. A belügyminiszter meg volt ütődve e kérelem fölött. Mi azt hisszük, hogy a színház legérdemesb tagjainak ily föllépése után már nem a belügyminisztertől kell várnunk az elintézést, hanem egyenesen az intendánstól, ha ezúttal a kötelesség öntudatára juthat. Nem lehet már tovább ott maradnia, s lemondását be kell nyújtani. Ellenkező esetben várhatjuk a belügyminisztertől, hogy föl fogja ismerni, mily helyzetet teremt Orczy gyűlölt kormányzata a szinházi tagok számára, t. i. azoknak, kik még ott maradnak. — B. Orczy képviselőjelölt. Szüksége van tehát zászlókra is. És a nemzeti szinház festőtermében készítik is a kortes zászlókat, s a szinház festője Lehmann pongálja rá: „Éljen l. Orczy Bódog, Füged kerületének képviselője.“ — Még egy zászló-história. Nagy-Váradon Bercsey Györgynél egy ismeretlen úr negyvenkét darab zászlót rendelt meg e fölirattal: „Éljen Görgey Arthur.“ Vájjon hol fogja lengetni a szél? Talán a világosi kerületben? — A király ma kora reggel megérkezett s az indóháznál a szokásos fogadtatásban részesült. Az elutazás holnap d. e. 10 órakor történik. Ő felsége a várkerten át fog a „Debreczen“ szálloda előtt váró „Ferencz József“ gőzhajóra ülni. Előbb Pest megye küldöttsége üdvözlendő, minthogy hosszabb ideig tart az út a megyén keresztül. Megemlítjük itt, hogy Temesvár hatósága a király fogadására és ott tartózkodása idejére következő programmot állapította meg. A király bevonulása és a többi ünnepélyek alkalmával a rend fentartására a kiküldött ünnepi bizottmány fog felügyelni, és ebben egy a városi értelmiségből alakított 100 tagú diszconstablercsapat által fog támogattatni. A pályaudvaron az egész ünnepi bizottmány s élén a városi főispánnal fogja várni ő felségét. A pályaudvar csarnokában 24 fehérbe öltözött leány fogadja a királyt, és virágokat hintenek kocsijáig. A rövid üdvözlő beszédet a városi municipium nevében a polgármester tartja magyar nyelven. A pályaudvar előtt egy disz-század lesz felállítva. A bevonulás a következő rendben fog történni: Elől 6 lovas megyei huszár, a városi főkapitány, a polgármester, ő felsége Bonnát püspök kocsiján, a legfelsőbb kíséret, végre az ünnepi bizottmány és más kocsik. A péterváradi kaputól a király szállásáig a temesmegyei lövésztestület és az összes tanuló ifjúság fog sort képezni. A tisztelgések sorát fél tizenkét órakor a municipalis választmány nyitja meg a városi főispán vezetése alatt. A hatóságok testülete és küldöttségek fogadása után ő felsége kihallgatásokat fog adni, és azután a nevezetesebb közintézeteket fogja meglátogatni. Este 7 órakor udvari ebéd lesz, melyet 8 órakor fáklyásmenet és a philharmoniai egyletnek serenádja követ, ugyanakkor veszi kezdetét a belváros kivilágítása. Május 7-én reggel 6 órakor a helyőrségi szemle fog tartatni, 9 órakor elutazik őfelsége Versetzre és Fehértemplomba, honnan délután 4 és 5 óra között tér vissza. Este a színházban díszelőadás lesz a külső nézőtér kivilágítása mellett. Május 8-án reggel 5 órakor elutazik ő felsége Aradra. Fél órával előbb összegyűl az összes ünnepi bizottmány a király szállása előtt, és ugyanazon rendben, mint a bevonulásnál, kikíséri ő felségét a pályaudvarra. A Salzburgban elhunyt Komáromy György halálára vonatkozólag (kit az 1866-iki osztrák-porosz háború alatt szervezett magyar légió miatt csak e napokban is gyakran emlegettek) a „P. N.“ azt írja, hogy az nem párbaj következménye volt. Komáromy múlt hó 20-án Milánóból Salzburgba érkezvén, ott meghalt s útját másnap Bécs felé folytatni akarta. De napközben a szálloda lépcsőjén elcsúszott, s könyökét és felső karcsontját összetörte. A sérülés kezdetben nem mutatkozott életveszélyesnek s Komáromy utitársa Klapka tábornok el is hagyta Salzburgot. De mintegy negyed napra a sérülés következtében támadt vérbomlás veszélyes alakulatot von s a beteg, múlt hó 30-án meghalt. Holttestét a gyászoló család már Kolozsvárra szállíttatta. — Operánk új baritonistája, Malecky Vilmos tegnap mutatta be magát közönségünknek a „Troubadour“-ban, mint Luna gróf. Még kezdő. Ez jellemzi legjobban első fölléptét. De szép, érczes hangja van, s átalában tehetségnek látszik. De nem tudjuk, ha várjon akkor, midőn majd tehetsége kifejlődik, megmarad-e továbbra is köztünk, mert rendesen úgy szokott történni, hogy ha a tehetségek megtollasodnak nálunk, szárnyra is kelnek. Malecky lengyel, ki nemzete szabadságharczaiban is részt vett. A szöveget magyarul énekelte, de mivel nem érti, gátolta is játékában s kifejezésben. Egyébiránt a közönség elég melegen fogadta. — Egy papa törvényszék előtt. Az aradi „Alföld“ irja, hogy a solymosi román esperes és szentszéki ülnök Kocsuba János tegnapelőtt fegyveres kisérettel beszállitatott az aradi kir. törvényszékhez, hol végre bevallotta, hogy ő gyikoltatta meg tizenkét év előtt, t. i. 1860. október hó 1- én Popovics Pável hosszuszói földmivelet, hogy annak szép nejét akadálytalanul birhassa. Ezen elvetemedett gonosztevő, ki papiöltönyét annyira meggyalázta, egy egész évig folyton azon törte fejét, miként lehetne a szép oláh menyecske férjét láb alól eltenni. E végből