Ellenőr, 1872. május (4. évfolyam, 102-125. szám)

1872-05-08 / 108. szám

Egész évre Félévre Elvetés! árak 20 frt. — kr. 10 „­­ „ Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Egy hónapra . 1 „ 80 * ügyes szám­ ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcra il. széni. Semmit se közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez i­rizendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnák el-108. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reklamátiók Lé­grády testvére le irodájába (nádor-utcza 0. sz.) intézendők. Szerda, május 8. 1872 Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri beigtatásáért . . . .10 kr. A nyilt­ tér egy petit sora 30 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 ., Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 0. sz . m­. (Légrády­­testvérel­ irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sas utcza 14. sz. ala intézendő!.. IV. évfolyam. Adakozás Magyarország alvidéki árvizsujtott népességének segélyezésére. (Tizennyolczadik közlés.) A múlt kimutatás összege : 1566 frt 21 kr. Egy gyermek-társaság, Vár­halmy Julia szavalati előadása után ............................................ 1 frt — kr. összesen 1567 frt 21 kr. Pest, május 7. —z— Az a kiválasztott zártkörű tár­saság, mely Bécsben reichsrath névvel az ausztriai parlamentarismust képviseli, ma veszi fel újra elnapolt törvényhozási tevé­kenységének fonalát. Mint mondani szokás, szép számban találkozik; a cseh ország­gyűlés először van hosszú idő óta újra kép­viselve és az alkotmány­párt oly erővel je­lenik meg ismét, milyennel a Giskra kabi­net uralmának virágzásakor bírt. A sibyllinai könyvek ismét és utóljára fekszenek ottan, és az alkotmánypártban él a bizalom, hogy ez utolsó kísérlet nem történik hiába. Pártnak és kormánynak van megállapított program­juk, mely sze­rint akarnák kizsákmányolni erőszakosan a megalkotott helyzet előnyeit, és biztosítani rendszerek uralmát a korábbi visszaesések megújulása ellen. A lengyel kiegyezési kí­sérlet fogja a jövő ülésszaknak első felada­tát képezni, és az Auersperg kormánynak úgy látszik, határozott szándéka nem kö­vetni pártját azon áramlatban, mely most mellőzni akarta a lengyelek kibékítését, miután a csehországi diadal eltávolította a reichsrath határozatképességét fenyegetett Demokleskardot. Akár­hogyan végződik is azonban e kísérlet, az alkotmánypárt ter­vezete szerint még ez ülésszaknak kell meg­hozni a választási reformot is, mely a köz­vetlen választások valamely patentírozott módszere által fogná a német elem parla­mentáris hegemóniáját mechanikai tökély és szabatossággal érvényesíthetni. Nem lehet tagadni, hogy az alkot­mánypárt mindezen szándéklatait akadály nélkül fogja megvalósíthatni. A lengyel ki­egyezés eldöntése nem fog a kitűzött mun­karend elvégzésében komoly nehézséget ké­pezhetni; egyfelől az alkotmány­párt elő­nyére megváltozott helyzet nagyobb enge­dékenységre kényszeríti a lengyeleket, úgy, hogy talán megpuhulnak a bizottsági tár­gyalások alkalmával megállapított conces­­siók elfogadására; de másfelől, ha ez nem történik is meg, a reichsrath fölött most nem uralkodik semmi halálos kényszerűség élete megalkuvására és az alkotmánypárt csak örömmel látná az egyezkedési kisérlet dugába dőltét. Hanem ily után a sybillinai könyvek nem lesznek megmenthetők. Meg­győződésünk szerint csak veszélyes és köny­­nyen végzetessé válható chimaera az, hogy a választási reform sikeresen megoldhatná Ausztria bonyodalmas zűrzavarát. Igaz, kettévághatja a gordiusi­ csomót, de ez a kettévágás nem fogná az állam lételének megóvását jelenteni. Pedig mi elismerjük, hogy az alkot­mánypárt a hatalom állandó birtokában képes lehetne az általa vallott alkotmányos jogalapnak átalános elismerést szerezni és az, az állami összetartóság solidáris eszmé­jét az ellenszegülő tartományokban is meg­gyökereztetni, ha eltekintve a faji supre­­matia elvétől, távol minden alkudozástól de azért szigorú következetességgel a mél­tányosságot és a jogos érdekek kímélését tartaná politikájában szem előtt. Mi ma­gunk nem e kormányzati rendszernek vol­nánk hívői, mert azon számos nagy nem­zetek vonzerejéből származott veszélyek között, melyek Ausztriát három oldalról is fenyegetik, egyedül a históriai nemzet­­individualitások elismerését tartjuk az ausz­triai államjogi viszonyok rendezésében oly alapnak, mely közel bekövetkezhető táma­dások ellen védbástyákat szolgáltasson. De ha békés külviszonyaink huzamos időn át nem szenvednének megzavarást, és a győztes alkotmánypárt elhatározhatná magát csak a létező faji viszonyok ildomos számbavételére, a fennforgó éles ellentétek fokonkénti elsimítására, egyátalában az államérdek által sugallt oly mérsékelt el­járásra, milyent fajérdekből a lengyelekkel szemben kizárólagosan vélt jónak: idő s az anyagi érdekek összeolvadása elenyésztet­­hetnék azon korlátokat, melyeket a rövid­látó faji önzés uj kérdések teremtése által épen önmaga ellen emelt. Lassanként le lehetne győzni a viszályszülő gyűlölséget is, így egymásután megszüntetni azon kérdé­seket, melyeket csak a gyűlöl­ség hozott létre. Hanem oly universális gyógyszer, mely minden bajt egy csapásra megsemmi­sítsen, nem létezik, és ha az alkotmány­párt egyoldalú erőszakossága eddig csak kérdéseket teremtett, a választási reform­mal felidézhet oly válságot, melynek lefo­lyására az ő czéljai, tervei és egyátalában az alkotmányosság következményei a leg­kevesebb hatással lesznek. "­ — Örömteljes bizonyossággal mondhatjuk, hogy Ghyczy Kálmánt a jövő országgyűlés sem fogja nélkülözni azon tagjainak sorában, kikre büszke az egész nemzet. Komárom elhatá­rozta megválasztani őt, s ezen megválasztatást, melyhez hazánk mi­nden vidékének ellenzéki óhaj­tása és felszólításai csatlakoztak, Ghyczy Kál­mán kötelességének ismerendi elfogadni. Ennél jobb hírt pártunknak nem mondhattunk volna, a küzdelem után sem, ma azonban úgy fog az hat­ni mindenfelé, mint a baloldali győzelmek elő­jele­ __________ Lónyay korm­ányelnök panasza s vigasza. Ha szolgáim, te labbanezfaj, Te mameluk, te pribék!­örvény szélén: imádott nagy Czélunk a­­ húsos fazék! A kuruczbal, ha szemétre Dobja, akkor jaj nekünk! S van e gát, mely visszatartsa Sárkánylelkü ellenünk! Orditástok „ eláll“ dicsőn Impertinens volt, igaz! Általa jön kapós, nem egy: Hontmaró derék csimaz; De mi haszna! egy-egy vágást A kurucz: arczunkra mért, S meg nem törve, megifjodva Tovább küzdött a honért! El a bögéntaktikával! Mondánk, — czélra nem vezet; Nosza jertek : rágalom, csel! Nyújtsatok segédkezet. — De kezünkben eltompult, hajh! Az ármánynak fegyvere, A sámsoni bajnokfalnak Hajszála sem hulla le. „Mi vagyunk: a negyvennyolczas!* Szájunk ekkor, igy kiált: Nemde , magasztos hazugság ? S hitelre még sem talált! Kossuthmezbe bújt álkodva Dergünk, — s mily kaczajt szüle! Jaj ! kilátszott: alól sarka, Felül meg: labbanezfüle! Még egy végsőt! ez jó csapda! Most miénk a diadal! Érvünk úgy sincs: érvük ellen, Hallgassunk hát mint a hal. Hal balsors! mit ten velünk az Átkozott kuruczcsoport! Agyon véltük őt hallgatni, És ő? — agyon szónokolt! — No, de boszut állt érettünk A magas királyi szó: „Agyonbeszélni a — tisztes Pecsovicsfajt, — nem való!“ A király, igy ! — te vak nemzet! Ránk hallgass, s ne balra, hát! Mi védjük meg egyedül, mi Osztrák pintyek, a hazát! Szemere Miklós: Apróságok: úgy látszik, hogy a kormánylapok nem tartják tilosnak a baloldalról és baloldali embe­rekről összevissza firkálni mindenféle hazugsá­g­o­t és rágalmat folytonosan, de nem ismerik el az ellenzéki sajtó azon jogát, hogy a kormány­párt tényeiről és embereiről megmondja az iga­zat. Tessék megítélni ezt a „Pesti Napló“ mai számának következő kedves méltatlankodásából is. Turócz megye alispánjának az „Ellenőr“ által közlött jelentése a kormányhoz, mint halljuk, való. Ha azonban az „Ellenőr“ ezt közli, legyen szíves most közölni azt is, hogy a honvédelmi minisztérium azonnal, a­mint e javaslatot vette, tudata az alis­pánnal, hogy tervét épen nem helyesli, s a törvényre utalva, mely a honvédek szabadságolását megszabja, hozzá­tette, hogy politikai okokból nem adatik sem­miféle szabadságolás. S aztán még egy közleményre kérnült az „Ellenőrt‘4. Mondja meg tudósítójának, hogy pártczélokből sem szabad hivatalos iratokat csempészni, vagy a hivatalnoki esküt megszegni és a bizalommal visszaélni. Ezt az utóbbit azért kérjük, miután nem tehető fel, hogy az alispán úr maga küldte volna fölterjesztését az „Ellenőr“-nek, s így azt vagy a turóczmegyei alispánt hivatalban vagy a honvédelmi minisztérium iktató hivatalában valaki orozva lemásolta, vagy megtörténhetett az is, hogy egy baloldali postamester feltörte a levelet és meg­­sérti a levéltitok szentségét. Az ily , ,p­árteszközöket ‘­ csak nem fogja helyeselni az „Ellenőr.“ Nem; az Ellenőr nem helyesli, hogy az önállással dicsekedni szerető lapok számára mi­niszteri titkárok írják a vezérczikkeket ha mind­járt patrónusok dicsőítésére is; nem; az Ellen­őr nem helyesli, hogy a kormány még akkor is megtartson egy postahivatalnokot, midőn kisül róla — mint a Magyar Polgár bebizonyítot­ta pár év előtt, egy szebeni jobboldaliról é­st le­véltitok szentségének megsértésében kitűnő jártas­sága, ha mindjárt ezen ügyességét az egyedül üd­vözítő közösügy bécsi titkos szálainak mesterei gyakoroltatják is vele; nem; az Ellenőr nem helyesli azt sem, hogy a horvát nemzetisjpárt ve­zértagjai hiában követelték a vizsgálatot állítása­ik bebizonyítására, miszerint gyártott okmá­nyok alsóján, soha sem létezett gyűlések tartása felöli hamis jelentésekkel, gróf Lónyay minisz­terelnök félrevezetésére, lettek bevádolva mint hazaárulók, sőt nem helyeselheti az Ellenőr meg azon állapotot sem, melynek­ b­i­z­t­o­s ismerete nélkül a Pesti Napló híres tapintata nem szó­lott volna úgy a közigazgatás egész osztályairól s jelesen a honvédelmi minisztérium igtató hivata­láról, mint megannyi rabló , barlangról, hol sötét­­lik a bűnök mindenféle nemének hemzsegése. Ebből áll feleletünk a Pesti Napló idét­len firkászának impertm­ent kérdezősködéseire. ki úgy látszik pályát tévesztett s a rendőrségnél ajánlhatná szolgálatkészségét. Hogy kitől nyerünk értesítést, az a mi dolgunk, de semmi esetben sem kunyeráljuk azt senkitől s legkevésbé a kormányhivataloktól. Szerkesztőségünk nem fiók­intézete egyik ügyérségnek sem s mun­katársaink közül a belügyminisztert sem szolgálja egyik is. Közleményeinkre nézve tehát csak egy jogot ismerünk el a Pesti Napló magas­­bírósá­gának gyakorlatára, azt t. i. hogy mondja ki igaz e vagy sem a mit tény gyanánt adtunk elő. Hanem hát épen a volt a baja, hogy nem t­a­g­a­d­h­a­t­á el az általunk közlött tény igazsá­gát, de nincs benne annyi őszinteség és férfiasság, hogy megróni merte volna ő is — akár ridegen akár gúnyosan — a turóczmegyei alispán otrom­ba és nevetséges öltetét. Mert persze nem ágon botránkozott meg, hogy ama nevetséges otrom­baság elkövettetett, hanem azon, hogy — a jobb­oldal nagyobb dicsőségére — napvilágra jött. Ezért kellett megkísérteni, hogy nem üthetni-e el a dolog érdemét, egy rakás kérdezősködéssel, melynek se füle se farka, de annál több az okta­lansága. Egyébiránt tudomásul vesszük, hogy a hon­védelmi minisztérium nem mulasztotta el észre utasítani, Turócz megye nevezetes alispánját, ám­bár inkább szerettünk volna ez ir­ánt a hivatalos lapban olvasni egy kis értesítést. * Átalában véve furcsán érezheti magát a jobboldali sajtó, így a választások előtt Csupa ijedelemben látszik mozogni, midőn támadásra adja is magát desperatiója. S ezen rémült vak­merőségében árián saját magát, vagy édes övéit vészi a falnak mulatságosan. Tessék csak megol­vasni a mai Pesti Napló következő czikkecs­­kéjét is: (Baloldali tol­er­anti­a.) N. M. zár. táblai fogalmazó éj­jel 2 óra tájban két ismerőse kíséretében a szénáit, en ment keresz­tül a.,­on szándékkal, hogy statióutczai laká­sukra mennek és lenyugosznak. Útközben a jó­­zsefvárosi választási mozgalmakról, különösen Steiger Gyula jelöltségének kedvező auspiciu­­mairól beszélgettek, miközben N. M. elkiáltot­­ta: „Éljen SteigerAlig hangzottak el azonban e szavak, midőn a fiatal emberek előtt három dühtől kikelt arezű egyén terem, közülök az egyik az éljenző N. M. urat tor­kon ragadja, kalapját földre veti és rikácso­ló hangon fülébe kiáltja: „Éljen Csernátomj /“ Ezen brutális megtámadásra a fiatal emberek jónak látták segély után kiáltani, mire három biztos megjelent, kik azután a garázdálkodó­­kat, kik már hősiesen kereket akartak oldani, elfogták. A garázdálkodók Hencz Lajos kút­­mester, Mayer Dániel czipészmester és Schik József mézeskas át esős. A vizsgálat még foly, melynek bevégeztével a tettesek, kik a bizto­sokat is szidalmazák, a kir. törvényszéknek fognák bejelentetni. Nem tudom arra számított-e ezen értesítés í­ócskája, hogy az Ellenőr nem fog az ujjára koppintani, mert hát a józsefvárosi választás menete és esetei felett tartózkodni szokott e lap minden ítélettől, mindkét párt eljárására vo­natkozólag ; de ha erre számított, akkor elszámí­­totta magát Mert én hű maradok ugyan az álta­lam helyesnek tartott szabályhoz, miszerint saját lapomban min­den választó­kerület jelöltjei mel­lett és ellen lehet szó, csak a józsefvá­­rosi jelöltek nem részesülhetnek bármi­nemű dicséretben vagy megrovatásban, de a P­e­s­t­i Napló által felemlített ügy nem jön tartózkodási szabályom alá, mert nem pártkérdés, hanem sületlen compromissiója annak a királyi táblai fo­galmazónak, kit a Pesti Napló megkímélt ugyan a megnevezéstől, de különben eléggé nevet­­ségesített. Világos ugyanis laptársunk elbeszélésé­ből, hogy N. M. „ éjjel 2 óra tájban“ kiáltozni kezdett széles jó kedvében s éltetett olyan nevet, a milyen neki tetszett, mire aztán — feleletül — visszakiáltottak neki olyan nevet, a milyen neki nem tetszett. Egy szóval: senkivel sem volt baja míg nem provocálta ezt saját ordito­­zásával „éjjel két óra tájban“ s olgjvárosrészben hol némelyeknek egy név, másoknak más név tet­szik, még fényes délben is. A tanúság belőle csak az, hogy a k.­táblái fogalmazó N. M. ne kiabáljon máskor „éjjel két óra tájban“ midőn lenyugvás végett megy stalló­­utczabeli lakása felé, mert hát viszhangos az ily választási idő, s aztán „a fiatal emberek jónak látják segély után kiáltani“ vitézségük következ­ményei előtt. „Éjjeli 2 óra tájban“ aludni kell s nem kiabálni az utczán, kivált, ha valaki k.­táblai fogalmazó s másnap reggel irodájában köteles lennie s mivel­ ifjúnak is tartja magát. Magától érthető, hogy az elbeszélés többi része — a há­rom dühtől (miért nem harmincz dühtől ?) kikelt arezu egyén, torkon ragadás, rikácsoló hang­zat. — nem egyéb mint egy jobboldali firkász irály­gyilkos ostobaságának melo­dramatikus visceniro­­zása. Mi csak azon csodálkozunk — ha ugyan nem mese az egész história — hogy miért nem fogták el a biztosak azt a három uracsot is, kik előidézték az egész kiavalt kiabálásuk­kal — s alkalmasint kötekedésükkel is — „éjjel két óra tájban?“ Vagy tán az ura­csoknak — feltéve, hogy jobboldaliak — szabad az orditozás a nyugalom éjfél utáni óráiban is, a­nélkül, hogy garázdálkodást látna benne a „Pesti Napló“ bölcsesége ? s tán csak a mesteremberek kötelesek hallgatni s nyugodtan viselni magukat, ha kötekednek is velük a k.­táblai fogalmazók „éjjel 2 óra tájban?“ Meg vagyunk győződve, hogy a hatóságnak több esze van, mint a „P. N.“ firkászának s eddig már kibocsájtotta a befogott polgárokat, kik nem élnek járdakoptatásból, mint némely fogalmaaz ócskák. Idéztessék meg mindkét fél: a vizsgálat kideríti, melyik a hibás, s ez lakó­djon , de ne tartsák fogva az egyiket, míg a másik szabad lábon marad, hogy a „Pesti Napló“ szerkesztőségében „pueris placent et declamatio fiat“ é­s a jobboldali megszerepe-­ nés dicsőségére szerepet kapjon mint a „baloldali­­ tolerantia szerencsétlen áldozata“. * Egyébiránt elrémülve van a „Reform“ is, még­pedig annyira, hogy neki­ront a rendőrség­nek, mely nem akarja a pestvárosi kerületek vá­lasztóit csupa jobboldaliakká fogdosni. Oly jellem­ző és jelentékeny e dühödés, hogy nem is kom­mentálom, hanem idézem szó szerint, hogy lássa az ország, mily erősen állhat azon Tavaszi úr a ferenczvárosi választók szeretetében és becsü­letében, a­kinek érdekében ilyen nevetséges bő­­szültségre szorulhat pártjának egyik főközlönye. Thaisz Elek főkapitány urat figyelmez­tetjük, hogy saját közegei közt akadnak, kik a baloldal mellett korteskednek. Nemcsak hogy ellenzéki érzelmeiket nyíltan bevallják, de any­­nyira megfeledkeznek, hogy részt vesznek a balpárti utczai tüntetésekben és rendőri oldal­­fegyvereikkel tépik le a falakról a deákpárti jelöltek falragaszait. Míg Debreczen város fő­kapitánya Tisza Kálmán előtt lovagol, addig a jobboldali képviselettel és túlnyomólag deák­párti lakossággal bíró Pest főkapitánya meg­tűri, hogy alárendelt közegei a balpárt mel­lett rendbontókká lesznek. Thaisz Elek úr, úgy látszik, már a hivatalában sem tud fegyelmet tartani. Annál kevésbé bír a rendre ügyelni a fölizgatott városrészekben. A Ferenczváros­­ban a megfélemedett s ezért neki keseredett Vidacs-pártiak­ a Tavaszi-pártiaknak már ab­lakait dobálják be, s nem akad, a ki a garáz­dálkodásnak útját állná, vagy a ki a tettese­ket kutatná és megbüntetné. Kérjük a polgár­­mestert és a központi bizottmány elnökét Havas Ignácz urat, vegyék fontolóra az ügyek ilyetén állását és iparkodjanak oda hatni, hogy a vá­rosi rendőrség kötelessége szerint maga meg­­tartsa s másokkal megtartassa a rendet a fő­városban. * Hát még a Terézváros! Ezzel van még ám haragban a „Reform“. Tessék csak megol­vasni. Pest Terézvárosában a Deák-pártban ismét szakadást iparkodik előidézni egynéhány nyug­tató-, és nagyravágyó ember, kik nem tudnak belenyugodni Radócza János úr jelöltségébe. A volt Lipthay-párt neveken beszélnék, noha ezen pártnak tisztességes és elvhű deák-párti része egész nyilvánosan kijelentette csatlakozását a Radócza-párthoz. Jól ismerjük a személyisé­geket és az indokokat, melyek ezen nem elvi, sőt nem is annyira személyes, mint inkább puszta kortesmozgalmat intézik, s nem fogunk késni az ártalmas mozgalmat, ha szűrnie nem akar, egész meztelenségében állítani a nagy­közönség elé. A személyek aztán saját eljárá­suknak tulajdonítják, ha nem fognak dicsére­tet találni sorainkban. Ez urak ismét jelöltet keresnek, s még a minisztertanács ajtain is kopogtatnak cselszövéseikkel. Mily felséges önbizalmat árulnak el e sorok! S mekkora becsülést tolmácsolnak a jobboldal egyik része iránt. És ezek a Reform és Napló természetű emberkék mertek heteken és havakon sőt éveken át fecsegni a „baloldal bomlásáról“, meg „Tisza zsarnokságáról“ és az „ellenzéki párt­szolgaságról“, mint mertek fecsegni, ugyanakkor s még tán több arczátlansággal „egy független párt szükségéről“, meg „az önálló emberek párt­járól“ és — egy szusz alatt — „a jobboldali egységről“. Őh bohóczok, mikor veszitek már észre, mennyire elvesztette minden hitelét, iro­dalmi bukfenczezéstek­ és politikai bandabandá­tok? Ugyan ki fél még mai napság a „Pesti N­a­p­l­ó“ fontoskodó sületlenkedéseinek ránézba­­szedett képétől s a Reform hetvenkedő rikolto­­zásainak tavaszi macskazenéjétől és terézvárosi mumuskodásától ? Szegény Thaisz ! szegény Mol­nár Aladár! Szerencsétlen jobboldal a Ferencz- és Terézvárosban : hát, ilyen viharoktól is kel­lene már tartanotok ? Én azt hiszem, nem tarta­nak, hanem vállat vonítnak. Elég is. * Hiszen az olyan támogatás, a­milyent lapjaitól nyer a jobboldal, elég arra, hogy e­­­d ü­l­­j­ö­n tőle ellenzéki lökés nélkül is. S ezért baj­lódom én most ritkábban a mi páratlan szövetsé­gesünkkel, a kormánypárti sajtóval. Elősegítik ők a baloldal győzelmét maguk is puszta őrjöngéseik hatalmas serege által. Na de majd kitesznek ma­gukért pártjuk érdekében is, mihelyt megbuknak s ellenzékiek lesznek. Dieu de dieux! mily élvezet lesz védeni a kormányt ilyen tá­madókkal szemben. S ha az ország is akarja, ez a helyzet változás bizony megtörténhetik nemso­kára, de megtörténni fog okvetlenül előbb utóbb. — A Ludovica Akadémia tárgyá­ban a hivatalos lapban ma a kév. legfelsőbb kéz­irat jelent meg . A honvédelmi minisztérium ideiglenes veze­tésével megbízott magyar miniszterelnököm előter­jesztésére megengedem, hogy a honvédségi Ludo­vica Akadémia felállításáról szóló törvényjavaslat a törvényhozásnak, a volt képviselőház központi bizottsága által ajánlott szerkezetben mutattas­­sék be. Megengedem továbbá, hogy a törvényhozás utólagos hozzájárulása reményében a nevezett aka­démia életbeléptetését és már a jövő őszszel tör­ténendő megnyithatását illetőleg szükségelt min­dennemű előintézkedések és ezekkel járó kiadá­sok említett­­miniszterelnnököm által a Ludovica Akadémia rendszerére és belső berendezésére vo­natkozó előterjesztett s általam módosítva jóvá­hagyott tervezet alapján eszközöltethessenek, figye­lemmel lévén egyúttal az illető helyiségeknek a katonai igazgatás által időszakonkint történendő átadása lehetőségére, valamint az egészségi szem­pontból felmerülő követelményekre. Kelt Schönbrunnban, 1872-dik évi május hó­­ jén. Ferencz József, s. k. Gróf Lónyay Menyhért, s. k. — A pest-belvárosi ellenzék ki­sebb bizottmánya szerdán f. hó 8-án este 7 óra­kor a népkör helyiségében (síp utcza 9. sz.) ülést tart, melyre a tagokat tisztelettel meghivja Irá­­n­y­i Dániel elnök. Jókai Mór beszéde választóihoz. — Május 5. — Tisztelt választópolgárok! Ápr. 8-kán kelt jelentésemben feltüntetni igyekeztem, hogy a múlt országgyűlési ülésszak mit épített, alkotott vagy mulasztott, hogy az ellenzék ezzel szemben minő állást foglalt el, s hogy én miként igyekeztem azon kötelezettsé­geknek megfelelni, a­melyeket választóim rám ru­háztak. Azon jelentés már a nyilvánosságnak át van adva ; feladatunk most kifejteni azt, mit várha­tunk a jövő országgyűléstől és mitől tartha­tunk ? az ellenzék minő állást foglaljon abban el és minő nézeteket képviselnék én, ha polgár­társaim bizalma engem e közreműködésre szólíta­na fel? A legégetőbb kérdésnél kezdem és nem fé­lek a vasat tüzes végénél megragadni. Legyen ez istenítélet, mely a rágalmazottnak tiszta lelki­ismeretét igazolja. Azzal vádolják a magyar ellenzéket, hogy nem akar a kormányra jutni, — és hogy ha oda jutna, veszélyeztetné az Ausztriával való kiegye­zést és a trónnal való egyetértést; az égető kér­dés tehát az, mit kezdene s mit vinne keresztül az ellenzék ha többségre, és ez­által a kormányra jutna. Nézetem szerint az ellenzéknek két ut­­áll nyitva ,arra nézve, hogy a többséget meg­nyerje. Az egyik eset az, ha a deákpárt szabadelvű elemei ideiglenes szövetségeseiktől, az ultramon­­tánoktól, a feudálisoktól és a­ „junkerthum“-ele­mektől elszakadván, a szabadelvű ellenzékhez csatlakoznak és a reformpárt nagy feladatait fel­karolván, a szabadelvű reformpártot akarják ala­kít­ni. Ha ugyanis a felvilágosodott és szabadelvű választók magukat eltökélik, hogy a jövő ország­­gyűlésre nem akarnak oly férfiakat választani, kik a kormány vak eszközeivé lesznek, hanem választanak olyanokat, kik a szabadelvű haladás elveinek hódolva, azokat a kormánynyal szemben is érvényre juttatni elég bátorsággal és odaadás­sal bírnak. A második eset volna az, ha a kormány­párt azon merev ellentétben, mely a személyes gyűlölségig fokozódik, továbbra is csökönyösen megmaradna és így a magyar ellenzéket arra kényszerítné, hogy szövetségeseket keressen bár­hol is ,találja azokat fel. És ily szövetségeseket találhat az ellenzék a nemzetiségek közt Magyarországban, Erdélyben és Horvátországban, a Lajthántúl a cseheknél, a feudális és ultramontánok közt, sőt még a ma­gyar ultramontánok és a­ conservativek közt is. Mi történnék tehát az első esetben ? Elle­neink azzal rémítik a kedélyeket, hogy azt mond­ják : „ha az ellenzék kormányra jut, akkor min­denekelőtt a 67-iki kiegyezési törvények fognak mellőztetni, és az egész kiegyezkedés Austriával felbontatik.“ Ez nem igaz ! Már három év előtt kinyilatkoztattam és nyomtatásban közzétettem (lásd a „Hon“ 1869. febr. 15 -i számát) és azóta azt pártom soha sem helytelenítette és ma újólag ismétlem, hogy ha az ellenzék ma többségre és igy kormányra jutna, hogy ezen kormány is mindaddig köteles volna az 1867-ki kiegyezési törvényeket végrehaj­tani, a­míg törvényerővel bírnak és így koránt­sem kerülhetné ki azt, hogy az országgyűlés még egyszer delegációt küldjön ki, mert hogy a kö­zös kiadások meghatározása nélkül saját budge­­tünket sem állapíthatjuk meg, és törvényesen meg­szavazott budget nélkül senki sem kormányozhat alkotmányosan. Hogy tehát az alkotmányos kormányzatot tovább lehessen folytatni, a mostani ellenzék is kénytelen volna a kiegyezkedés minden formáját megtartani és a magyarországi hányadot lefizetni, és hogy ezen következményhez értünk, nem szük­séges semmi középpártot alkotni, nincs szükség abrenuntiatióra, az eddigi elvek semmiféle megta­gadására, a­hogy ez tőlünk követeltetik. A bal­közép program­jában ez iránt a biztosíték benn­­foglaltatik, és ez a dolog természetében is fekszik. A kiegyezkedési törvény nemzetközi szerző­dés, ezt fel lehet mondani, meg lehet változtatni ki lehet javítani mindkét szerződő félnek beleegye­zésével , de míg ez meg nem történt, a törvényt végre kell hajtani, akár többé vagy kevésbé tet­szik is az egyik vagy a másik félnek, mint min­den szerződést, mely becsületes emberek közt köttetett. Ez nyílt és világos nézet, hogy ekkér járna el az ekként megalakult ellenzéki többség a 67-ei kiegyezési törvényekre nézve. De ugyanakkor azon kormányférfiak, ki­ket szabadelvű többség a kormányra kiszemel­ne s ö Felsége a király erre kiválasztana, egy uj törvényjavaslattal lépnének fel ő felsége elé és körülbelül a következőket mondanák : Országunknak békére van szüksége kifelé és természetes kifejlődésre befelé, ebben felséged mind­két monarchiájának érdekei azonosak.

Next