Ellenőr, 1872. május (4. évfolyam, 102-125. szám)
1872-05-08 / 108. szám
Egész évre Félévre Elvetés! árak 20 frt. — kr. 10 „ „ Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Egy hónapra . 1 „ 80 * ügyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcra il. széni. Semmit se közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez irizendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnák el-108. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reklamátiók Légrády testvére le irodájába (nádor-utcza 0. sz.) intézendők. Szerda, május 8. 1872 Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri beigtatásáért . . . .10 kr. A nyilt tér egy petit sora 30 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 ., Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 0. sz . m. (Légrádytestvérel irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sas utcza 14. sz. ala intézendő!.. IV. évfolyam. Adakozás Magyarország alvidéki árvizsujtott népességének segélyezésére. (Tizennyolczadik közlés.) A múlt kimutatás összege : 1566 frt 21 kr. Egy gyermek-társaság, Várhalmy Julia szavalati előadása után ............................................ 1 frt — kr. összesen 1567 frt 21 kr. Pest, május 7. —z— Az a kiválasztott zártkörű társaság, mely Bécsben reichsrath névvel az ausztriai parlamentarismust képviseli, ma veszi fel újra elnapolt törvényhozási tevékenységének fonalát. Mint mondani szokás, szép számban találkozik; a cseh országgyűlés először van hosszú idő óta újra képviselve és az alkotmánypárt oly erővel jelenik meg ismét, milyennel a Giskra kabinet uralmának virágzásakor bírt. A sibyllinai könyvek ismét és utóljára fekszenek ottan, és az alkotmánypártban él a bizalom, hogy ez utolsó kísérlet nem történik hiába. Pártnak és kormánynak van megállapított programjuk, mely szerint akarnák kizsákmányolni erőszakosan a megalkotott helyzet előnyeit, és biztosítani rendszerek uralmát a korábbi visszaesések megújulása ellen. A lengyel kiegyezési kísérlet fogja a jövő ülésszaknak első feladatát képezni, és az Auersperg kormánynak úgy látszik, határozott szándéka nem követni pártját azon áramlatban, mely most mellőzni akarta a lengyelek kibékítését, miután a csehországi diadal eltávolította a reichsrath határozatképességét fenyegetett Demokleskardot. Akárhogyan végződik is azonban e kísérlet, az alkotmánypárt tervezete szerint még ez ülésszaknak kell meghozni a választási reformot is, mely a közvetlen választások valamely patentírozott módszere által fogná a német elem parlamentáris hegemóniáját mechanikai tökély és szabatossággal érvényesíthetni. Nem lehet tagadni, hogy az alkotmánypárt mindezen szándéklatait akadály nélkül fogja megvalósíthatni. A lengyel kiegyezés eldöntése nem fog a kitűzött munkarend elvégzésében komoly nehézséget képezhetni; egyfelől az alkotmánypárt előnyére megváltozott helyzet nagyobb engedékenységre kényszeríti a lengyeleket, úgy, hogy talán megpuhulnak a bizottsági tárgyalások alkalmával megállapított concessiók elfogadására; de másfelől, ha ez nem történik is meg, a reichsrath fölött most nem uralkodik semmi halálos kényszerűség élete megalkuvására és az alkotmánypárt csak örömmel látná az egyezkedési kisérlet dugába dőltét. Hanem ily után a sybillinai könyvek nem lesznek megmenthetők. Meggyőződésünk szerint csak veszélyes és könynyen végzetessé válható chimaera az, hogy a választási reform sikeresen megoldhatná Ausztria bonyodalmas zűrzavarát. Igaz, kettévághatja a gordiusi csomót, de ez a kettévágás nem fogná az állam lételének megóvását jelenteni. Pedig mi elismerjük, hogy az alkotmánypárt a hatalom állandó birtokában képes lehetne az általa vallott alkotmányos jogalapnak átalános elismerést szerezni és az, az állami összetartóság solidáris eszméjét az ellenszegülő tartományokban is meggyökereztetni, ha eltekintve a faji suprematia elvétől, távol minden alkudozástól de azért szigorú következetességgel a méltányosságot és a jogos érdekek kímélését tartaná politikájában szem előtt. Mi magunk nem e kormányzati rendszernek volnánk hívői, mert azon számos nagy nemzetek vonzerejéből származott veszélyek között, melyek Ausztriát három oldalról is fenyegetik, egyedül a históriai nemzetindividualitások elismerését tartjuk az ausztriai államjogi viszonyok rendezésében oly alapnak, mely közel bekövetkezhető támadások ellen védbástyákat szolgáltasson. De ha békés külviszonyaink huzamos időn át nem szenvednének megzavarást, és a győztes alkotmánypárt elhatározhatná magát csak a létező faji viszonyok ildomos számbavételére, a fennforgó éles ellentétek fokonkénti elsimítására, egyátalában az államérdek által sugallt oly mérsékelt eljárásra, milyent fajérdekből a lengyelekkel szemben kizárólagosan vélt jónak: idő s az anyagi érdekek összeolvadása elenyésztethetnék azon korlátokat, melyeket a rövidlátó faji önzés uj kérdések teremtése által épen önmaga ellen emelt. Lassanként le lehetne győzni a viszályszülő gyűlölséget is, így egymásután megszüntetni azon kérdéseket, melyeket csak a gyűlölség hozott létre. Hanem oly universális gyógyszer, mely minden bajt egy csapásra megsemmisítsen, nem létezik, és ha az alkotmánypárt egyoldalú erőszakossága eddig csak kérdéseket teremtett, a választási reformmal felidézhet oly válságot, melynek lefolyására az ő czéljai, tervei és egyátalában az alkotmányosság következményei a legkevesebb hatással lesznek. " — Örömteljes bizonyossággal mondhatjuk, hogy Ghyczy Kálmánt a jövő országgyűlés sem fogja nélkülözni azon tagjainak sorában, kikre büszke az egész nemzet. Komárom elhatározta megválasztani őt, s ezen megválasztatást, melyhez hazánk minden vidékének ellenzéki óhajtása és felszólításai csatlakoztak, Ghyczy Kálmán kötelességének ismerendi elfogadni. Ennél jobb hírt pártunknak nem mondhattunk volna, a küzdelem után sem, ma azonban úgy fog az hatni mindenfelé, mint a baloldali győzelmek előjele __________ Lónyay kormányelnök panasza s vigasza. Ha szolgáim, te labbanezfaj, Te mameluk, te pribék!örvény szélén: imádott nagy Czélunk a húsos fazék! A kuruczbal, ha szemétre Dobja, akkor jaj nekünk! S van e gát, mely visszatartsa Sárkánylelkü ellenünk! Orditástok „ eláll“ dicsőn Impertinens volt, igaz! Általa jön kapós, nem egy: Hontmaró derék csimaz; De mi haszna! egy-egy vágást A kurucz: arczunkra mért, S meg nem törve, megifjodva Tovább küzdött a honért! El a bögéntaktikával! Mondánk, — czélra nem vezet; Nosza jertek : rágalom, csel! Nyújtsatok segédkezet. — De kezünkben eltompult, hajh! Az ármánynak fegyvere, A sámsoni bajnokfalnak Hajszála sem hulla le. „Mi vagyunk: a negyvennyolczas!* Szájunk ekkor, igy kiált: Nemde , magasztos hazugság ? S hitelre még sem talált! Kossuthmezbe bújt álkodva Dergünk, — s mily kaczajt szüle! Jaj ! kilátszott: alól sarka, Felül meg: labbanezfüle! Még egy végsőt! ez jó csapda! Most miénk a diadal! Érvünk úgy sincs: érvük ellen, Hallgassunk hát mint a hal. Hal balsors! mit ten velünk az Átkozott kuruczcsoport! Agyon véltük őt hallgatni, És ő? — agyon szónokolt! — No, de boszut állt érettünk A magas királyi szó: „Agyonbeszélni a — tisztes Pecsovicsfajt, — nem való!“ A király, igy ! — te vak nemzet! Ránk hallgass, s ne balra, hát! Mi védjük meg egyedül, mi Osztrák pintyek, a hazát! Szemere Miklós: Apróságok: úgy látszik, hogy a kormánylapok nem tartják tilosnak a baloldalról és baloldali emberekről összevissza firkálni mindenféle hazugságot és rágalmat folytonosan, de nem ismerik el az ellenzéki sajtó azon jogát, hogy a kormánypárt tényeiről és embereiről megmondja az igazat. Tessék megítélni ezt a „Pesti Napló“ mai számának következő kedves méltatlankodásából is. Turócz megye alispánjának az „Ellenőr“ által közlött jelentése a kormányhoz, mint halljuk, való. Ha azonban az „Ellenőr“ ezt közli, legyen szíves most közölni azt is, hogy a honvédelmi minisztérium azonnal, amint e javaslatot vette, tudata az alispánnal, hogy tervét épen nem helyesli, s a törvényre utalva, mely a honvédek szabadságolását megszabja, hozzátette, hogy politikai okokból nem adatik semmiféle szabadságolás. S aztán még egy közleményre kérnült az „Ellenőrt‘4. Mondja meg tudósítójának, hogy pártczélokből sem szabad hivatalos iratokat csempészni, vagy a hivatalnoki esküt megszegni és a bizalommal visszaélni. Ezt az utóbbit azért kérjük, miután nem tehető fel, hogy az alispán úr maga küldte volna fölterjesztését az „Ellenőr“-nek, s így azt vagy a turóczmegyei alispánt hivatalban vagy a honvédelmi minisztérium iktató hivatalában valaki orozva lemásolta, vagy megtörténhetett az is, hogy egy baloldali postamester feltörte a levelet és megsérti a levéltitok szentségét. Az ily , ,párteszközöket ‘ csak nem fogja helyeselni az „Ellenőr.“ Nem; az Ellenőr nem helyesli, hogy az önállással dicsekedni szerető lapok számára miniszteri titkárok írják a vezérczikkeket ha mindjárt patrónusok dicsőítésére is; nem; az Ellenőr nem helyesli, hogy a kormány még akkor is megtartson egy postahivatalnokot, midőn kisül róla — mint a Magyar Polgár bebizonyította pár év előtt, egy szebeni jobboldaliról ést levéltitok szentségének megsértésében kitűnő jártassága, ha mindjárt ezen ügyességét az egyedül üdvözítő közösügy bécsi titkos szálainak mesterei gyakoroltatják is vele; nem; az Ellenőr nem helyesli azt sem, hogy a horvát nemzetisjpárt vezértagjai hiában követelték a vizsgálatot állításaik bebizonyítására, miszerint gyártott okmányok alsóján, soha sem létezett gyűlések tartása felöli hamis jelentésekkel, gróf Lónyay miniszterelnök félrevezetésére, lettek bevádolva mint hazaárulók, sőt nem helyeselheti az Ellenőr meg azon állapotot sem, melynek biztos ismerete nélkül a Pesti Napló híres tapintata nem szólott volna úgy a közigazgatás egész osztályairól s jelesen a honvédelmi minisztérium igtató hivataláról, mint megannyi rabló , barlangról, hol sötétlik a bűnök mindenféle nemének hemzsegése. Ebből áll feleletünk a Pesti Napló idétlen firkászának impertment kérdezősködéseire. ki úgy látszik pályát tévesztett s a rendőrségnél ajánlhatná szolgálatkészségét. Hogy kitől nyerünk értesítést, az a mi dolgunk, de semmi esetben sem kunyeráljuk azt senkitől s legkevésbé a kormányhivataloktól. Szerkesztőségünk nem fiókintézete egyik ügyérségnek sem s munkatársaink közül a belügyminisztert sem szolgálja egyik is. Közleményeinkre nézve tehát csak egy jogot ismerünk el a Pesti Napló magasbíróságának gyakorlatára, azt t. i. hogy mondja ki igaz e vagy sem a mit tény gyanánt adtunk elő. Hanem hát épen a volt a baja, hogy nem tagadhatá el az általunk közlött tény igazságát, de nincs benne annyi őszinteség és férfiasság, hogy megróni merte volna ő is — akár ridegen akár gúnyosan — a turóczmegyei alispán otromba és nevetséges öltetét. Mert persze nem ágon botránkozott meg, hogy ama nevetséges otrombaság elkövettetett, hanem azon, hogy — a jobboldal nagyobb dicsőségére — napvilágra jött. Ezért kellett megkísérteni, hogy nem üthetni-e el a dolog érdemét, egy rakás kérdezősködéssel, melynek se füle se farka, de annál több az oktalansága. Egyébiránt tudomásul vesszük, hogy a honvédelmi minisztérium nem mulasztotta el észre utasítani, Turócz megye nevezetes alispánját, ámbár inkább szerettünk volna ez iránt a hivatalos lapban olvasni egy kis értesítést. * Átalában véve furcsán érezheti magát a jobboldali sajtó, így a választások előtt Csupa ijedelemben látszik mozogni, midőn támadásra adja is magát desperatiója. S ezen rémült vakmerőségében árián saját magát, vagy édes övéit vészi a falnak mulatságosan. Tessék csak megolvasni a mai Pesti Napló következő czikkecskéjét is: (Baloldali tolerantia.) N. M. zár. táblai fogalmazó éjjel 2 óra tájban két ismerőse kíséretében a szénáit, en ment keresztül a.,on szándékkal, hogy statióutczai lakásukra mennek és lenyugosznak. Útközben a józsefvárosi választási mozgalmakról, különösen Steiger Gyula jelöltségének kedvező auspiciumairól beszélgettek, miközben N. M. elkiáltotta: „Éljen SteigerAlig hangzottak el azonban e szavak, midőn a fiatal emberek előtt három dühtől kikelt arezű egyén terem, közülök az egyik az éljenző N. M. urat torkon ragadja, kalapját földre veti és rikácsoló hangon fülébe kiáltja: „Éljen Csernátomj /“ Ezen brutális megtámadásra a fiatal emberek jónak látták segély után kiáltani, mire három biztos megjelent, kik azután a garázdálkodókat, kik már hősiesen kereket akartak oldani, elfogták. A garázdálkodók Hencz Lajos kútmester, Mayer Dániel czipészmester és Schik József mézeskas át esős. A vizsgálat még foly, melynek bevégeztével a tettesek, kik a biztosokat is szidalmazák, a kir. törvényszéknek fognák bejelentetni. Nem tudom arra számított-e ezen értesítés íócskája, hogy az Ellenőr nem fog az ujjára koppintani, mert hát a józsefvárosi választás menete és esetei felett tartózkodni szokott e lap minden ítélettől, mindkét párt eljárására vonatkozólag ; de ha erre számított, akkor elszámította magát Mert én hű maradok ugyan az általam helyesnek tartott szabályhoz, miszerint saját lapomban minden választókerület jelöltjei mellett és ellen lehet szó, csak a józsefvárosi jelöltek nem részesülhetnek bárminemű dicséretben vagy megrovatásban, de a Pesti Napló által felemlített ügy nem jön tartózkodási szabályom alá, mert nem pártkérdés, hanem sületlen compromissiója annak a királyi táblai fogalmazónak, kit a Pesti Napló megkímélt ugyan a megnevezéstől, de különben eléggé nevetségesített. Világos ugyanis laptársunk elbeszéléséből, hogy N. M. „ éjjel 2 óra tájban“ kiáltozni kezdett széles jó kedvében s éltetett olyan nevet, a milyen neki tetszett, mire aztán — feleletül — visszakiáltottak neki olyan nevet, a milyen neki nem tetszett. Egy szóval: senkivel sem volt baja míg nem provocálta ezt saját orditozásával „éjjel két óra tájban“ s olgjvárosrészben hol némelyeknek egy név, másoknak más név tetszik, még fényes délben is. A tanúság belőle csak az, hogy a k.táblái fogalmazó N. M. ne kiabáljon máskor „éjjel két óra tájban“ midőn lenyugvás végett megy stallóutczabeli lakása felé, mert hát viszhangos az ily választási idő, s aztán „a fiatal emberek jónak látják segély után kiáltani“ vitézségük következményei előtt. „Éjjeli 2 óra tájban“ aludni kell s nem kiabálni az utczán, kivált, ha valaki k.táblai fogalmazó s másnap reggel irodájában köteles lennie s mivel ifjúnak is tartja magát. Magától érthető, hogy az elbeszélés többi része — a három dühtől (miért nem harmincz dühtől ?) kikelt arezu egyén, torkon ragadás, rikácsoló hangzat. — nem egyéb mint egy jobboldali firkász irálygyilkos ostobaságának melodramatikus viscenirozása. Mi csak azon csodálkozunk — ha ugyan nem mese az egész história — hogy miért nem fogták el a biztosak azt a három uracsot is, kik előidézték az egész kiavalt kiabálásukkal — s alkalmasint kötekedésükkel is — „éjjel két óra tájban?“ Vagy tán az uracsoknak — feltéve, hogy jobboldaliak — szabad az orditozás a nyugalom éjfél utáni óráiban is, anélkül, hogy garázdálkodást látna benne a „Pesti Napló“ bölcsesége ? s tán csak a mesteremberek kötelesek hallgatni s nyugodtan viselni magukat, ha kötekednek is velük a k.táblai fogalmazók „éjjel 2 óra tájban?“ Meg vagyunk győződve, hogy a hatóságnak több esze van, mint a „P. N.“ firkászának s eddig már kibocsájtotta a befogott polgárokat, kik nem élnek járdakoptatásból, mint némely fogalmaaz ócskák. Idéztessék meg mindkét fél: a vizsgálat kideríti, melyik a hibás, s ez lakódjon , de ne tartsák fogva az egyiket, míg a másik szabad lábon marad, hogy a „Pesti Napló“ szerkesztőségében „pueris placent et declamatio fiat“ és a jobboldali megszerepe- nés dicsőségére szerepet kapjon mint a „baloldali tolerantia szerencsétlen áldozata“. * Egyébiránt elrémülve van a „Reform“ is, mégpedig annyira, hogy nekiront a rendőrségnek, mely nem akarja a pestvárosi kerületek választóit csupa jobboldaliakká fogdosni. Oly jellemző és jelentékeny e dühödés, hogy nem is kommentálom, hanem idézem szó szerint, hogy lássa az ország, mily erősen állhat azon Tavaszi úr a ferenczvárosi választók szeretetében és becsületében, akinek érdekében ilyen nevetséges bőszültségre szorulhat pártjának egyik főközlönye. Thaisz Elek főkapitány urat figyelmeztetjük, hogy saját közegei közt akadnak, kik a baloldal mellett korteskednek. Nemcsak hogy ellenzéki érzelmeiket nyíltan bevallják, de anynyira megfeledkeznek, hogy részt vesznek a balpárti utczai tüntetésekben és rendőri oldalfegyvereikkel tépik le a falakról a deákpárti jelöltek falragaszait. Míg Debreczen város főkapitánya Tisza Kálmán előtt lovagol, addig a jobboldali képviselettel és túlnyomólag deákpárti lakossággal bíró Pest főkapitánya megtűri, hogy alárendelt közegei a balpárt mellett rendbontókká lesznek. Thaisz Elek úr, úgy látszik, már a hivatalában sem tud fegyelmet tartani. Annál kevésbé bír a rendre ügyelni a fölizgatott városrészekben. A Ferenczvárosban a megfélemedett s ezért neki keseredett Vidacs-pártiak a Tavaszi-pártiaknak már ablakait dobálják be, s nem akad, a ki a garázdálkodásnak útját állná, vagy a ki a tetteseket kutatná és megbüntetné. Kérjük a polgármestert és a központi bizottmány elnökét Havas Ignácz urat, vegyék fontolóra az ügyek ilyetén állását és iparkodjanak oda hatni, hogy a városi rendőrség kötelessége szerint maga megtartsa s másokkal megtartassa a rendet a fővárosban. * Hát még a Terézváros! Ezzel van még ám haragban a „Reform“. Tessék csak megolvasni. Pest Terézvárosában a Deák-pártban ismét szakadást iparkodik előidézni egynéhány nyugtató-, és nagyravágyó ember, kik nem tudnak belenyugodni Radócza János úr jelöltségébe. A volt Lipthay-párt neveken beszélnék, noha ezen pártnak tisztességes és elvhű deák-párti része egész nyilvánosan kijelentette csatlakozását a Radócza-párthoz. Jól ismerjük a személyiségeket és az indokokat, melyek ezen nem elvi, sőt nem is annyira személyes, mint inkább puszta kortesmozgalmat intézik, s nem fogunk késni az ártalmas mozgalmat, ha szűrnie nem akar, egész meztelenségében állítani a nagyközönség elé. A személyek aztán saját eljárásuknak tulajdonítják, ha nem fognak dicséretet találni sorainkban. Ez urak ismét jelöltet keresnek, s még a minisztertanács ajtain is kopogtatnak cselszövéseikkel. Mily felséges önbizalmat árulnak el e sorok! S mekkora becsülést tolmácsolnak a jobboldal egyik része iránt. És ezek a Reform és Napló természetű emberkék mertek heteken és havakon sőt éveken át fecsegni a „baloldal bomlásáról“, meg „Tisza zsarnokságáról“ és az „ellenzéki pártszolgaságról“, mint mertek fecsegni, ugyanakkor s még tán több arczátlansággal „egy független párt szükségéről“, meg „az önálló emberek pártjáról“ és — egy szusz alatt — „a jobboldali egységről“. Őh bohóczok, mikor veszitek már észre, mennyire elvesztette minden hitelét, irodalmi bukfenczezéstek és politikai bandabandátok? Ugyan ki fél még mai napság a „Pesti Napló“ fontoskodó sületlenkedéseinek ránézbaszedett képétől s a Reform hetvenkedő rikoltozásainak tavaszi macskazenéjétől és terézvárosi mumuskodásától ? Szegény Thaisz ! szegény Molnár Aladár! Szerencsétlen jobboldal a Ferencz- és Terézvárosban : hát, ilyen viharoktól is kellene már tartanotok ? Én azt hiszem, nem tartanak, hanem vállat vonítnak. Elég is. * Hiszen az olyan támogatás, amilyent lapjaitól nyer a jobboldal, elég arra, hogy ed üljön tőle ellenzéki lökés nélkül is. S ezért bajlódom én most ritkábban a mi páratlan szövetségesünkkel, a kormánypárti sajtóval. Elősegítik ők a baloldal győzelmét maguk is puszta őrjöngéseik hatalmas serege által. Na de majd kitesznek magukért pártjuk érdekében is, mihelyt megbuknak s ellenzékiek lesznek. Dieu de dieux! mily élvezet lesz védeni a kormányt ilyen támadókkal szemben. S ha az ország is akarja, ez a helyzet változás bizony megtörténhetik nemsokára, de megtörténni fog okvetlenül előbb utóbb. — A Ludovica Akadémia tárgyában a hivatalos lapban ma a kév. legfelsőbb kézirat jelent meg . A honvédelmi minisztérium ideiglenes vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm előterjesztésére megengedem, hogy a honvédségi Ludovica Akadémia felállításáról szóló törvényjavaslat a törvényhozásnak, a volt képviselőház központi bizottsága által ajánlott szerkezetben mutattassék be. Megengedem továbbá, hogy a törvényhozás utólagos hozzájárulása reményében a nevezett akadémia életbeléptetését és már a jövő őszszel történendő megnyithatását illetőleg szükségelt mindennemű előintézkedések és ezekkel járó kiadások említettminiszterelnnököm által a Ludovica Akadémia rendszerére és belső berendezésére vonatkozó előterjesztett s általam módosítva jóváhagyott tervezet alapján eszközöltethessenek, figyelemmel lévén egyúttal az illető helyiségeknek a katonai igazgatás által időszakonkint történendő átadása lehetőségére, valamint az egészségi szempontból felmerülő követelményekre. Kelt Schönbrunnban, 1872-dik évi május hó jén. Ferencz József, s. k. Gróf Lónyay Menyhért, s. k. — A pest-belvárosi ellenzék kisebb bizottmánya szerdán f. hó 8-án este 7 órakor a népkör helyiségében (síp utcza 9. sz.) ülést tart, melyre a tagokat tisztelettel meghivja Irányi Dániel elnök. Jókai Mór beszéde választóihoz. — Május 5. — Tisztelt választópolgárok! Ápr. 8-kán kelt jelentésemben feltüntetni igyekeztem, hogy a múlt országgyűlési ülésszak mit épített, alkotott vagy mulasztott, hogy az ellenzék ezzel szemben minő állást foglalt el, s hogy én miként igyekeztem azon kötelezettségeknek megfelelni, amelyeket választóim rám ruháztak. Azon jelentés már a nyilvánosságnak át van adva ; feladatunk most kifejteni azt, mit várhatunk a jövő országgyűléstől és mitől tarthatunk ? az ellenzék minő állást foglaljon abban el és minő nézeteket képviselnék én, ha polgártársaim bizalma engem e közreműködésre szólítana fel? A legégetőbb kérdésnél kezdem és nem félek a vasat tüzes végénél megragadni. Legyen ez istenítélet, mely a rágalmazottnak tiszta lelkiismeretét igazolja. Azzal vádolják a magyar ellenzéket, hogy nem akar a kormányra jutni, — és hogy ha oda jutna, veszélyeztetné az Ausztriával való kiegyezést és a trónnal való egyetértést; az égető kérdés tehát az, mit kezdene s mit vinne keresztül az ellenzék ha többségre, és ezáltal a kormányra jutna. Nézetem szerint az ellenzéknek két utáll nyitva ,arra nézve, hogy a többséget megnyerje. Az egyik eset az, ha a deákpárt szabadelvű elemei ideiglenes szövetségeseiktől, az ultramontánoktól, a feudálisoktól és a „junkerthum“-elemektől elszakadván, a szabadelvű ellenzékhez csatlakoznak és a reformpárt nagy feladatait felkarolván, a szabadelvű reformpártot akarják alakítni. Ha ugyanis a felvilágosodott és szabadelvű választók magukat eltökélik, hogy a jövő országgyűlésre nem akarnak oly férfiakat választani, kik a kormány vak eszközeivé lesznek, hanem választanak olyanokat, kik a szabadelvű haladás elveinek hódolva, azokat a kormánynyal szemben is érvényre juttatni elég bátorsággal és odaadással bírnak. A második eset volna az, ha a kormánypárt azon merev ellentétben, mely a személyes gyűlölségig fokozódik, továbbra is csökönyösen megmaradna és így a magyar ellenzéket arra kényszerítné, hogy szövetségeseket keressen bárhol is ,találja azokat fel. És ily szövetségeseket találhat az ellenzék a nemzetiségek közt Magyarországban, Erdélyben és Horvátországban, a Lajthántúl a cseheknél, a feudális és ultramontánok közt, sőt még a magyar ultramontánok és a conservativek közt is. Mi történnék tehát az első esetben ? Elleneink azzal rémítik a kedélyeket, hogy azt mondják : „ha az ellenzék kormányra jut, akkor mindenekelőtt a 67-iki kiegyezési törvények fognak mellőztetni, és az egész kiegyezkedés Austriával felbontatik.“ Ez nem igaz ! Már három év előtt kinyilatkoztattam és nyomtatásban közzétettem (lásd a „Hon“ 1869. febr. 15 -i számát) és azóta azt pártom soha sem helytelenítette és ma újólag ismétlem, hogy ha az ellenzék ma többségre és igy kormányra jutna, hogy ezen kormány is mindaddig köteles volna az 1867-ki kiegyezési törvényeket végrehajtani, amíg törvényerővel bírnak és így korántsem kerülhetné ki azt, hogy az országgyűlés még egyszer delegációt küldjön ki, mert hogy a közös kiadások meghatározása nélkül saját budgetünket sem állapíthatjuk meg, és törvényesen megszavazott budget nélkül senki sem kormányozhat alkotmányosan. Hogy tehát az alkotmányos kormányzatot tovább lehessen folytatni, a mostani ellenzék is kénytelen volna a kiegyezkedés minden formáját megtartani és a magyarországi hányadot lefizetni, és hogy ezen következményhez értünk, nem szükséges semmi középpártot alkotni, nincs szükség abrenuntiatióra, az eddigi elvek semmiféle megtagadására, ahogy ez tőlünk követeltetik. A balközép programjában ez iránt a biztosíték bennfoglaltatik, és ez a dolog természetében is fekszik. A kiegyezkedési törvény nemzetközi szerződés, ezt fel lehet mondani, meg lehet változtatni ki lehet javítani mindkét szerződő félnek beleegyezésével , de míg ez meg nem történt, a törvényt végre kell hajtani, akár többé vagy kevésbé tetszik is az egyik vagy a másik félnek, mint minden szerződést, mely becsületes emberek közt köttetett. Ez nyílt és világos nézet, hogy ekkér járna el az ekként megalakult ellenzéki többség a 67-ei kiegyezési törvényekre nézve. De ugyanakkor azon kormányférfiak, kiket szabadelvű többség a kormányra kiszemelne s ö Felsége a király erre kiválasztana, egy uj törvényjavaslattal lépnének fel ő felsége elé és körülbelül a következőket mondanák : Országunknak békére van szüksége kifelé és természetes kifejlődésre befelé, ebben felséged mindkét monarchiájának érdekei azonosak.