Ellenőr, 1872. augusztus (4. évfolyam, 177-201. szám)
1872-08-08 / 183. szám
Előfizetési árak Eg&x érre . ; SO frt. — kr. Évnegyedre ll 5 frt. — kr. Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 , 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor»utcza 6. szám. Semmit tér közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 183 szám. Csütörtök, augustus 8. 1872. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető teaátók Légrády testvérek irodájába (nádor utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utessa 6. szám. IH.égetlády testvérei* irodájákban). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két-vasutcza 14. sz. ála intézendők. IV. évfolyam. Pest, augusztus 7. Bécsből egy nagy tekintélyű egyéntől ma a következő levelet vettük, melyet érdekes tartalmánál fogva figyelmébe ajánlunk az olvasónak: Bécs, aug. 6. Engedje meg a tisztelt szerkesztőség, hogy tájékozásul napvilágot láthasson az alábbi néhány sor az Ellenőr hasábjain. Szokássá vált Magyarországon úgy, mint az osztrák örökös tartományokban egyes pártok alkotmányos törekvéseivel a fejedelmet állítani szembe. Ez helyes lehet addig, míg az illető pártok kisebbségben vannak, de nem helyes, amit Magyarországon és másutt is a birodalomban éspedig tekintélyes részről hirdetni szokássá vált, hogy tudniillik ez vagy amaz a párt törekvése, — ha alkotmányos utón elnyerné is a törvényhozási többséget, még azon esetben sem érvényesülhetne — a fejedelem ellenszegülése miatt. Ily nézetek terjesztése még egyrészt az alkotmányosság szempontjából felette veszélyes, másrészt egész határozottsággal állíthatom, hogy semmi alappal sem bír. Megengedem, hogy a múlt sokakban ily gyanút kelt, de akiknek alkalmuk volt az utóbbi években közelről és figyelmesen nézni az eseményeket, azok tudják, hogy e gyanú teljesen alaptalan. Természetes, hogy míg valamely politikai párt kisebbségben van az országban, addig annak törekvéseiről hivatalosan a fejedelem tudomást nem vehet, annál kevésbé teheti magát e párttal politikai czélból érintkezésbe. Ha ezt tenné, az alkotmányosság ellen tenne. A korona csak egy törvényes után törvényhozási többségre jutott párttal érintkezhetik. De szóljunk kizárólagosan Magyarországot illetőleg. Én ismerem a magyar ellenzék követeléseit és figyelemmel kísérve az imént lefolyt választásokat, ismerni vélem a magyar nemzet hangulatát is. Nagyon sajnálatosnak tartom azért, hogy a legfelsőbb körökben — a korona tanácsadóinak hibái miatt — nincsenek mindenről kellőleg tájékozva. Sőt azt merem mondani, hogy a legfontosabb tények vagy elhallgattatnak vagy az igazsággal ellenkezőleg adatnak elő. Engem nem egyszer ejtett ámulatba, midőn itt ott oly állításokat hallottam a magyarországi közvéleményről, melyek képesek tökéletesen félrevezetni azokat, kik más után nem nyernek tájékozást az ottani viszonyokról. Mindezek daczára sohasem tapasztaltam és soha sem hallottam olyat-pedig az alkalom nem hiányzott , mely arról tett volna bizonyságot, hogy a legfelsőbb körökben aggodalommal tekintenék a magyarországi ellenzék többségre jutását. Erre egy kis történetet beszélek el önnek. Midőn Horvátországban a legnagyobb hullámokat vezették a politikai pártharcrok, s midőn még azt sem lehetett tudni, hogy a magyarországi választások miképen ütnek ki, Rosenzweig Bécsbe vetődött s a fejedelemnek olyféle nyilatkozatot tett, miszerint nem épen lehetetlen, hogy a választásoknál az ellenzék nyer többséget, mire a fejedelem egykedvűen csak annyit válaszolt, hogy akkor Lónyay helyére, majd meghívjuk Ghyczyt. Szóval nagyon helytelenül és egyszersmind alaptalanul cselekszenek azok, kik egyik vagy másik alkotmányos úton haladó párt elveinek és törekvéseinek realizálását az uralkodó ellenszegülése miatt lehetlennek hirdetik. Az alkotmányos fejedelem népe többségének óhajtásait köteles figyelembe venni — bármikor nevezzék is azt a pártot, melyet a nép többsége támogat. A fődolog az, hogy a többség támogassa. Könnyen lesz-e eszközölhető, vagy nehézségekkel fog járni a többségre jutott párt és a korona közti megállapodás a követendő politikai rendszerre nézve, a felett lehet vitatkozni,, de azt előre hirdetni, hogy a létező rendszer megváltoztatásába a fejedelem beleegyezését nem adná még akkor sem, ha e megváltoztatást az ország törvényhozási többséggel követelné, az amily merev negatíója az alkotmányosságnak, és oly tiszteletlenség az uralkodó ellen, ki az alkotmányosság megtartására magát esküvel köteleztenek a költsége? Eltekintve a 85.031 forinttól, melyet az állampénztára kötvények előállítási és szállítási költségekért felszámit, szintúgy a 219,037 frt 150j krajczártól, melyet a magyar kormánybiztos költött Párisban, a hivatalos számla még a következő kiadásokat sorolja fel: Société générálénak megtérített kibocsátási költségek s külföldi bélyegek 1,111,364 frt 40 V8 kr. Haber Mór párisi bankárnak megtérített kibocsátási költségek 3,052,872 frt 85 kr. Fábry Mór párisi bankárnak megtérített költségek és franczia bélyegek 119,890 — vagy összesen 3,284,127 frt 21 Vg kr. az aláirott öszszegnek 14,17 °/0 ja! A közönséges életben a legátkozottabb uzsorásnak szidnák a tőkepénzest, aki 14°/0-nyi commissiót vagy provisiót felszámolna ! Igaz ugyan, hogy a kimutatás szörnyen laconicus s annál kevésbé világos, így például Fábry Mór bankár nem létezett akkor Párisban hanem igenis egy ilynevű tőzsdealkusz (agent de change, Börsenmäckler); más részről, köztudomású dolog, hogy Francziaországban az aláírás a magyar vasútkölcsönre csak a Société générale nál történt, de semmi más intézet vagy bankháznál nem. Miképen magyarázhatjuk meg akkor azt, hogy mégis Haber Mór, csupa kibocsátási költségek fejében, majdnem kétszer annyit követel a kap is, mint a Société générale kibocsátási költségek s bélyegek fejében? Az első nagy vasúti kölcsön körül történt arczátlan zsebelésekről lapunk már többször tett említést, nevezetesen akkor, midőn a pénzügyminiszter a múlt év végén a kormány ide vonatkozó előterjesztéseit az országgyűlésnek bemutatta. Horn Ede nagyon helyesen, ma újra előveszi e tárgyat azonban s többi közt a következő épületes dolgokat írja: Megemlítettük már, hogy az aláírás alá bocsájtott 709,380 kötvényből csak 226,902 íratott alá, ami 23,172,367 forintot adott s mi volt e szégyenletes aláírási eredmény Pest, augusztus 7. ** Bizonyos oldalról szembetűnő módon igyekeznek a berlini fejedelmi találkozások jelentőségét felfogni, csakhogy Andrássy grófnak érdekes frisuráját a babérkoszorúk folyton üde ékével tegyék nevezetesebbé. Fölteszszük, hogy Andrássy gróf érdeme szerint méltányolja ezt a hiú tömjénezést, mert legjobban tudhatja azt, hogy a berlini találkozás egy oly osztrák magyar külpolitika mellett, mely rationális alapokon nyugszik és a népeknek reális érdekeit veszi számba, csak az átalános békeszükség kissé ünnepélyesebb constatálását jelenti, s hogy rész volna, ha ennél kevesebbet, és ép oly rész, ha ennél többet is fejezne ki. Az bizonyos, hogy nekünk most mindenképen a béke fentartására kell törekednünk, de az ily eredmény nem folyik okvetlenül a fejedelmi találkozásokból és meglett volna anélkül is, ha a hatalmak a béke szükségét valóban érezik. Azt azért igen szívesen bevalljuk, hogy a fejedelmek e tüntető találkozása nagyban mozdítja elő az átalános megnyugvást és sokat tesz a közbizalom megszilárdulására. Ha tehát, mint azt a félhivatalosok chorusa szebbnél szebb cantatekben zengedezi, egyedül Andrássy gróf főzte ki és hozta létre a három fejedelem ostentatív érintkezését, úgy az mindenesetre dicséretére válik az ő udvaronczi ügyességének és azon finom tapintatnak, melylyel a közvélemény kisszerű érzékenységének is eleget tud tenni, midőn eltalálja azt a külső signaturát, mely a helyzetnek legjobban megfelel. De semmi okunk sincs abban az álamférfiú pozitív sikerét és külpolitikánk kiható vívmányainak egyikét látni, és véleményünk szerint jó szolgálatot sem tesznek azok, kik azokat a magas és ambitiózus szempontokat segélyzik. Mi egyátalában nem is szeretnők, ha a berlini találkozás, úgy amint az most végbemegy, történelmi jelentőségre tenne szert. Az államérdekek azon természetes csoportosulásának, melyet a legújabb európai események logikája összhangzatban fajunk missiójával megkövetel, a találkozás ténye által semmi változást sem szabad szenvedniük. Nyíltan kimondjuk, hogy nem e felfogásnak hódoltunk volna, ha a találkozás csak az osztrák-magyar és német uralkodók közt történik. Mi a német egység diadalmas megteremtését nem liberális theóriák kedvéért vagy merő nemzeti rokonszenvből üdvözöltük oly melegen: tettük azt inkább jogosult önzésből, mert hazánk érdekeinek nevezetes erősítését és nemzetközi hivatásának helyes betöltésére lényeges garantiát láttunk benne. És ezért hirdettük is folyton a barátságot a nagy német állammal, valamint azon szívélyes közeledését fejedelmünknek a német császárhoz, kitől a múltak emlékei oly érzékenyen elválasztották, nem az udvariasság egyszerű tényének tartottuk, de tekintettük azt előkészítésnek és csöndes érlelésnek elodázhatlan problémák egyetértő megoldására , egy oly lassú, de biztos működésnek, mely hivatva van az események medrét megásni. Meg vagyunk győződve, hogy külpolitikánk vezetésének ma is ez az iránytűje, és épen azért a berlini hármas találkozásnak csak azon negatív horderőt tulajdonítjuk, hogy az új viszonyok zavaros alakulása és a hatalmak általános kimerültsége közepett az előleges béke kölcsönös zálogául szolgálna. Sehol sem látjuk az érdekek oly megegyezését, mely mindhárom hatalom közös eljárásának vagy együttes cselekvésének támpontul szolgálhatna, és ha az mégis . A mármarosmegyei ellenzék jul. 28 iki gyűléséről a következő tudósítást vettük: A megyei ellenzék pártgyűlése, úgy, amint a felhivás szólott volt, csakugyan megtartatott július hó 2- án délután, a megye minden vidékéről igen nagy számban gyűlvén össze a párt tagjai a „Nemesi vendéglő“ nagytermében. Miután Pap Simon, ki az első nagygyűlésen elnökölt volt, nem jelenhetett meg, Várady Gábor indítványára a tanácskozás vezetésére egyhangúlag K. Sztojka Gyula választatott meg elnökül. A jegyzői tollat Szabó Aurél vezette. Ezután felolvastatott a végrehajtó bizottság jegyzőkönyvének azon száma, mely a pártszervezés folytatását és megyei ellenzéki körök alakítását hozza javaslatba, aminek nyomán Várady Gábor előadta, hogy az eddigi szervezés czélszerűnek mutatkozván, szükséges lesz azt nemcsak fentartani, hanem azáltal is bővíteni és erősíteni, hogy a megye különböző vidékein nemcsak városokban, hanem ahol lehetséges, a falvakban is ellenzéki körök alakíttassanak, amelyek egymással folytonos összeköttetésben és érintkezésben álljanak. Az egyöntetűség és öszhangzó működések eszközlése végett egy központi bizottság felállítása szükséges, amely bizottság úgy a kezdeményezés, mint a kivitel terén kapcsul szolgáljon nemcsak a megye különböző vidékein alakult és alakulandó ellenzéki körökre nézve, hanem a megyei ellenzék összes tagjai között is. Ezen bizottságnak czíme legyen: „A megyei ellenzék központi bizottsága.“ Ez indítvány és előterjesztés rövid eszmecsere után egyhangúlag elfogadtatott, melynek következtében a bizottság tagjaiul ezek választottak meg: b. Sztojka Gyula elnök, Móricz Károly, Urányi Imre alelnök, Szabó Aurél, Kulka Kálmán, jegyzők. A bizottság tagjai úgy a központból, mint vidékről következők: Várady Gábor, Szaplonczay Miklós, Asztalos Mihály, Szarka József, (ref. lelkész), Szilágyi István (tanár), Krüzselyi Bálint, Tyrnauer György, Fábry Károly, Szabó József, (megyei főjegyző), Kovássy Albert, Bucsinyi István, Kis József, Szép Ferencz, Káhán Kálmán, ifj. Káhán Cháim, id. Kovásy Mihály, Marosán Albert, Kovásy Pál, Dávidovics Adolf, Kovásy Gábor, Jakobovics Miklós, Szálka János, Cziple János, Pap Simon, Szálka Péter, Rednik Péter, Nyegre György, Rednik György, Sipos Lajos, Láhner Lajos, Lázár Sándor, Karácsonyi Antal, Bitizi András, Szabó József, (hosszumezei ref. lelkész), ifj. Kovásy Mihály, Markos István, Roxer Vilmos, Pogány Ödön, Pellionisz József, Horváth Károly, Székelyhidy József, Géresi Imre. E bizottság utasíttatott, hogy mindazon nagyobb fontosságú esetekben, midőn a megyei pártnak, mint ilyennek, együttes működése szükséges, a nagygyűlést hívja össze, különben pedig vezesse a megyei ellenzék ügyeit a helybeli s vidéki ellenzéki körökkel folytonosan fentartandó érintkezés által. Markos István élénken ecsetelvén azon visszaéléseket, hivatalos és más pressiókat, melyek a közelebbi képviselő-választások alkalmával a kormánypárt és közegei részéről elkövettettek, indítványozta, hogy az ide vonatkozó adatok egybegyűjtésére és szükséghez képest az országgyűlés elébe terjesztendő petitio szerkesztésére egy 5 tagú bizottság küldessék ki. Ez indítvány elvi része egyhangúlag elfogadtatott, csupán a kivitelre nézve létetett az a módosítás, hogy ennek végrehajtására a központi bizottság utasíttassék, különben is ennek lévén feladata az ezen és hasonló téren való közvetlen működés. Ugyancsak Markos István előterjesztette, hogy pártunknak egyik buzgó tagja Papp Tódor, kabolai lakos, aki a közelebbi képviselő-választás alkalmával is kiváló erélyt fejtett ki, épen ezen napon néhány órával ezelőtt Kodra Iván a Lupului által legyilkoltatott. Fölhívja az elvbarátokat, hogy nevezettnek végtisztességénél tömegesen jelenjenek meg, ez által is fejezzék ki a hazafius elismerést, melyet az elhunyt méltán megérdemelt. Ez indítvány egyhangúlag elfogadtatott, s úgy értesülünk, hogy ne Gyergyó julius 31. T. szerkesztő úr! A gyergyói 29 és 30. ára kitűzött új választás a legnagyobb csend és rendben a baloldal roppant győzelmével végződött. Azt hiszem, hogy a távirda már megvitte az eredményt, amelynél fogva a baloldali Boér Antal 2455 szavazattal választatott meg a kormánypárti Antalfy Károlylyal szembena múlt országgyűlésen ő képviselte e kerületet, aki a roppant erőfeszítés daczára is csak 571 szavazatot kapott. Pedig hát hatalmasan folyt a korteskedés : a törvényszék több tagjának— százszoros tisztelet a kivételeknek — Mikó Mihály, Marosszék főispánjának, és számtalan más tisztviselő és nem tisztviselőnek se éjje, se nappala nem volt, után, útfélen, a magánházakban, a hivatalos helyiségekben éjjel és nappal, mindig és mindenütt csak korteskedtek és újból korteskedtek. Befogatták a békés polgárokat, fenyegették a népet, valamennyi kortesnek mind meg volt ígérve a biztos és „zsíros“ hivatal, aki ismereteinél fogva az „irodaseprőségnél“ magasabbra józanon nem asphirálhatna, az olyannak jegyzőség, vámhivatalnál való igazgatóság, egy párnak valószínűleg törvényszéki ülnökség vagy pláne talán épen elnökség volt a legbiztosabban —megígérve. És mindez — Szörnyűség ! — a kormánypárt oly óriási bukását eredményezte, amilyen széles Magyarországon ritkítja párját. És ami különös, ez az, hogy még a választások előtt néhány nappal is a kormánypárt mattadorjai — a rövid látók — kinevettek minket, ha a gyergyói baloldalról beszéltünk, s a kormánypárti sajtó, amely minden hazugságot, ha az az ő malmára hajtja a vizet, készpénz gyanánt szokott venni, nem győzte a gyergyói büszékelyeket magasztalni, mint akik közt az a kárhozatos baloldal még csak vom UJ |jc*5j n ÜLB KI Vet II veszve. Igen! ilyen előzmények után szavaztak a baloldal jelöltjére 2455-en s legalább mintegy 6 700-an a szavazat színhelyéről mintegy 2 hó óta csak most lévén a mezei munkára alkalmas idő, s látva különben is roppant többségünket, eltávoztak munkájukhoz, anélkül, hogy szavaztak volna. Tehát nem csak van Gyergyóban baloldal de tulajdonképent más párt nincs is, legfölebb van még egy kis jobboldali fració. És most térjünk át magára a választás folyamára. A választás, mint mondom, a legnagyobb rend 63 csendben folyt le, de ennek daczára is voltak érdekes epizódjai, így, midőn egyik választó a választási elnöknek, 5 forintot átad azon megjegyzéssel, hogy azt neki Gerőfy Ferencz járásbíró Alfalu egyik utczáján vesztegetésül adta, amely alkalommal, azt is megígérte ezen gyönyörűséges törvényszéki tag, akinek a törvény legszigorúbban eltiltja a korteskedést, hogy minden egyes emberért a kit Alfaluból a jobboldal részére megnyer, 2 forintot fog adni. Épen mintha a piaczon a birkák elárusításáról volna szó! És ezen embereket nevezik bíróknak — mégpedig független bíróknak. Már most azt kérdem, hogy bízhassék a peressél az oly bíróban, aki így megbecsteleniti a bírói állást! ? — Mi meghisszük, hogy jelenlegi kormányunknak nehezére fog esni az ily mindenre kész szolgákat elcsapni, de mégis azon hitben élünk, hogy midőn a bírói tekintélyt, igy meggyalázó bebizonyított tények állanak a kormányelőtt, nem fog mást tehetni, mint egyszerűen kényteleníttetik az ily bírót, mint Gerőfy úr is elcsapni. S a vesztegetéseknek — a kormánypárt részéről — egész halmazáról van tudomásunk; minden hatalom az ő kezükben volt, amely által az embereket megfélemíthették, politikai meggyőződésük kimondásában meggátolhatták, és mégis elég szemérmetlenek voltak a baloldalt vádolni vesztegetéssel, megfélemítéssel és más hasonló dolgokkal, és a legimpertinensebb, s a leghazugabb módon szerkesztettek az első napi szavazás után, — éjjeli 12 órakor, midőn a jobboldali községek mind leszavaztak s Boér Antal 1110 szavazata ellenében Antalfynak csak 564 szavazata volt — egy óvást, a melyről maga az elnök — a ki jobboldali ugyan, de becsületes loyális ember, s ezért itt neki — Mihály Gergelynek — az őt megillető tökéletes elismerésünket kell kijelentenünk — mondom ezen óvásról maga az elnök kénytelen volt kijelenteni, hogy az egész óvás elejétől végig merő hazugság. De én még többet mondok : nemcsak hazugsá , de egyszersmind szemtelen hazugság is. Ugyanis: azon patentírozott kormányárti hazug compánia a választási bizottság előtt a központi bizottság által meghatározott választási sorozat megváltoztatása mellett küzdött azon czélból, hogy a három jobboldalinak hitt községek ne maradjanak késő éjjelre. A bizottság beleegyezett a két tekintélyesebb község előbbi elővételébe, s mégis ezeknek leszavazása után előállnak egy óvással, amelyben elég arczátlanul épen ellenkezőket állítanak. És nem restélnek holmi Császár féle egyéneket szerepeltetni, garázdálkodtatni, akiről a székely ember nagyon jól tudja hogy kicsoda ő, hogy nem székely, és hogy nem olyan ember, aki iránt a székely nép — de más sem — a legkisebb bizalommal viseltethetnék. Nem szólunk a Boér élete elleni merényletről, minthogy ennek kinyomozását a bíróság vette kezébe , hanem Marosszék főispánja (főkirálybibliája) Mikó Mihály úrhoz van egy pár szavunk: ön mélsás úr, hetek óta korteskedik, hetek óta ijeszgeti, ámítja a székely népet. Kérdjük: mi jogosítja önt minderre föl? és épen önt? A nép közül többen még azon kérdéssel is járultak hozzánk: igaz-e hogy mi a királytól el akarunk szakadni ? mert őket Mikó Mihály úr azzal támadta meg, hogy hát már a királytól is elszakadnak ? És ezt épen Mikó Mihály úr kérdezi, aki mint tudjuk az 1867 előtti időben a székelyföldön valóságos vörös republikánus volt, aki conspirált, aki kész lett volna a székely népet a forradalom terére sodorni, mondom ez a Mikó Mihály szerepel most úgy, ahogy, az a Mikó Mihály, aki a székely népet mindig csak lépcsőül használta föl, de aki a székely nép érdekében soha egyetlen lépést, egyetlen szót sem tett, nem emelt. És ezt mind jól tudja a nép — nyíltan beszéli — azért ne csodálkozzon ön, ha a nép fiai ön elé tartják a sütővasat, s azt jelentik ki, hogy ön az azzal való megbélyegeztetést érdemelné meg Az ilyen „merész kihágókat“ elfogathatja ugyan ön s talán el is ítéltetheti kortes járásbirái valamelyikével, de nehogy azt higyye, hogy ezáltal a népnek tudatát s önről való véleményét megváltoztatni sikerüljön . Nem méltás úr, ezt önnek soha sem sikerülhet megváltoztatni. Azért szünjék meg ön népünket zaklatni, népünket háborgatni. Ha ezt teszi ön, akkor élhet tőlünk nyugodtan, akár mint leyális kormánypárti magas államhivatalnok, akár mint conspiráló vörös republikánus. Dr. Cseh Károly: megtörténik, okvetlenül valami haszontalan és veszélyes bolondsághoz lesz szerencsénk, akár az Internationale világra szóló üldözéséhez. Ha számíthatunk valamit arra, hogy korunkban csak a népek valódi érdekei szabhatják meg a diplomatának cselekvését is, úgy a berlini rendezvousnak a külső megnyugváson kívül melyet mindenütt előidézni fog, semmi egyéb czélja nincs. Jó lesz megbarátkozni azon gondolattal, hogy azon politikai szükségesség, melynek ma már a fejedelmek akaratát is alávetettnek képzelik, saját uralkodónkat a minden oroszok czárjával nem hozza együvé, hogy tehát a fejedelmi találkozásnak tulajdonképeni jelentőséget csak az adhatna, ha az ő akaratuknak rendelnének alá minden egyebet. Ez történt meg 1815-ben, és ha valóban más időket élünk, ennek nem szabad megtörténnie 1872-ben.— A hivatalos lap mai számában olvassuk: Biztos helyről nyert értesülés szerint a ministertanács a törvényszéki kerületi orvosi intézmény eszméjétől eltért, mert ezen intézményt a jelen szervezetben nem találta a kitűzött czélnak megfelelőnek. Ennek folytán addig is, míg e tárgyban a törvényhozás határozni fog, a törvényszéki orvosi teendők teljesítésével minden törvényszéknél egy orvostudor fog megbizatni, aki „kir. törvényszéki orvos“ czimmel ruháztatik fel, s működéséért minden egyes esetben a meghatározott díjakban részesíttetik. Ugyanezen okból az igazságügyministérium a kerületi orvosi állásokra beérkezett összes pályázati folyamodványok visszaküldése iránt már intézkedett, hány órával később az elvbarátok körében is aláírás nyittatott, és pedig szép sikerrel a végből, hogy az elhunytnak síremlék állíttassák. Végül b. Sztojka Gyula elnök indítványára általános lelkesedéssel elfogadtatott, hogy Szálka Péter g. kath. román lelkésznek a sugatagi képviselőválasztás alkalmával tanúsított férfias és határozott magatartásáért jegyzőkönyvileg elismerés fejeztessék ki. Ezek után a legszebb rendben, higgadtan és nemes méltósággal lefolyt tanácskozmány az elnök által berekesztetett. Tenke, aug. 2. T. szerkesztő úr! Csak most jutott tudomásunkra Rubiánszki József úr válasza a Reformból azon tudósításunkra, mely a tenkei választókerületben megejtett választásról az Ellenőrben megjelent, Ribiánszki úr szeretné tiszta valóságon alapult tudósításunkat cáfolni, de a komoly figyelmes olvasó előtt alig hiszszük, hogy ez sikerült volna neki. Csak egy pár észrevétellel óhajtunk ezennel megfelelni. A fődolog a kávásdiak esete. Erre ahelyett, hogy egyenesen megfelelne, azt akarja bizonyítani, mintha a püspökség pártjának Kávásdra szüksége nem lett volna, pedig hát maga bevallja és bizonyítja a mi állításunkat, azt mondván, hogy Kávásd a választás napjáig határozatlan volt, vájjon nem azt jelenti-e ez más szóval, hogy Kávásddal csak a választás helyszínén és a választás nagyján tudtak egyezséget kötni. Nem veszi észre Ribiánszki úr, hogy itt maga árulta el magát, azt mondván, miként a kávásdiak csak annyit mondtak, hogy Tulkával fognak szavazni. Tudván azt, hogy Tulka is a püskösség pártjával szavazott, mit jelent ez más szavakkal, azt, hogy a tulkaikat is vagy már elvibb, memotóiszinten csak a választás színhelyén, de minden bizonynyal megvették. A tenkei legelő esetet pedig nagyon furcsa módon törekszik Ribiánszki úr cáfolni, azt mondván, miként ő sem, a bíróval sem egy előjáróval az egész választás ideje alatt nem találkozott; no bizony, találkozott azelőtt, hat hét elég hosszú idő, vagy ha ő maga nem találkozott, hány tiszt áll rendelkezésére, akik lesik parancsait, hanem, hogy a tény való, annak bizonyítására elég azt fölhozni, miként a tenkei városbeli választók egy pártgyűlésen ünnepélyesen tiltakoztak, hogy őket akár a legelővel, akár mással hiába édesgetik, ők pártjukhoz hűtlenek nem lesznek. Olvashatta ezt annak idejében Ribiánszki úr is a Biharban. Hogy mi magunk ellenmondásba jöttünk volna a tenkei és kávásdi eset felemlítésével, a tenkei eset egyenesen ellenmondván annak, mintha a püspökség vagyona pocsékoltatnék, erre az illedelem tiltja bővebben válaszolnunk, nem lévén szándékunkban magán természetű dolgokat a nyilvánosság elé hurczolni és csak azt tartván ide tartozónak, ami a követválasztás alkalmából történt és azért csak azt említjük fel, miként nagyon csalódik hitünk szerint Ribiánszki úr, ha ezen kerülő válasza által az illető köröket félrevezethetni véli, mert a kávásdi eset csakugyan pocséklása a püspökség vagyonának, és pedig esetleg az utód kárára, és ez eset továbbá nem más, mint a püspökségi vagyonnak törvény által tiltott czélokra felhasználása. Hogy pedig a kávásdi eset való, azt Ribiánszki úr nem tagadhatja, valamint hogy nem is tagadta, de sőt még csak meg sem kisértette megcáfolni. Hogy lesz-e vagy nem olcsó puszta a püspökségnél kiadó, ahhoz nekünk semmi közünk, minek bizonyításául oda utalunk, hogy ezúttal is minden fogás, minden incselkedés ellenére megőriztük függetlenségünket, pedig tudjuk ám miként Ribiánszki úr, mint a püspökségi javak teljes hatalmú kormányzója hatalmas úr, és habár sajnos, hogy Ribiánszki úr ezen nagyhatalmú feleink közül sokat elcsábított, de minket megtántorítani nem fog soha. Ha állana, mit Ribiánszki úr állít, miként minekünk csak az fáj, hogy követjelöltünknek ilyetén czikkekkel kénytelenítetünk beszámolni, akkor még igen sok többé-kevésbbé fontos eseményeket lehetne elbeszélnünk, miután vannak követválasztások, melyek története kötetekre menne és ilyen volt a tenker. Azonban épen az, hogy oly híreket, amelyekről kézzel fogható adataink még nincsenek, nem említünk, mert mi nem keressük minden áron a botrányt, hanem mindenekelőtt az igazságot. Ribiánszki úr még adatokat is emleget, mi nagyon óhajtanak ez adatokat, de megvalljuk őszintén, nem Ribiánszki úr kezeiből, mert mi az ő ügyességét az ilyenekben nagyon jól ismerjük, hanem egy igazságos vizsgálat vezetésétől, mit ezennel is ismételve sürgetünk és elvárunk a kormánytól, melynek az igazság kiderítését akár pártérdekből, akár tán személyes érdekekből meghiúsítani nem szabad, ha a népben a vonzódást és tiszteletet maga irányában végkép elérni nem akarja. Ezúttal még csak a nagyszerű pénzvesztegetéseket említjük fel, mivel a bizonyíték különben ott van magában a jegyzőkönyvben, mert a görbedi gör. kel. lelkész azon 300 frtot, melylyel meg akarták vesztegetni, a választási elnök kezei közé letette. Tovább nem élünk vissza sem a t. közönség, sem a t. szerkesztő ur türelmével. A vizsgálatot a kormánynál erélyesen sürgetjük, s ettől még igen sok eset kiderítését várjuk és reméljük, hogy ezen adatokat az országgyűlésnek beadandó petitiónkban mint már constatált tényeket felhasználhassuk. Több Tenke kerületi Dezső-párti választó.