Ellenőr, 1872. december (4. évfolyam, 279-302. szám)

1872-12-31 / 302. szám

CSARNOK. Krampampuli — Sylvester estéjére. — Szeretem az öreg embereket, öreg emberek régi jó szokásait. Szeretem a nagy és az apró gyermekek kedélyes játékait, bohókás kedvteléseit s valahányszor időm, kedélyem engedi, örömest elvegyülök közéjük osztakozni ártatlan örömeiken s elsimítani a kicsinylő mosoly szöges redőit, miket élet és emberismeret, rideg tudás és modern elteltség szed bokorra a mai kor embe­reinek ajkai körül. — Patriarchális szokások, gyermeteg előítéletek, ártatlan babona: ne riadja­tok vissza e mosoly elől! Maradjatok meg mi közöttitok. Tápláljátok a képzeletet, melengessé­tek a kedélyt s ne hagyjátok az érettek szivéből sem kiveszni a magot, melyből kisdedek keblében a gyönyör és boldogság, a hit és szeretet zengő erdeje czirázik ki és szökken sudarba ! — Maradjatok meg mi nálunk. Engedjetek még so­káig megilletődve ülnünk a husvét terített asztalához melyhez húsvéti bárány és szentelt „pászka-ka­­lács“ hívják az ünneplő családot; engedjetek örül­nünk a zöld ágnak, melyet a lombok és virágok ünnepe: pünköst tűz ablakunkba a szobánk falai­ra; — engedjetek gyermekekké válnunk az illa­tos csillogó villogó karácsonyfa körül, melyet a jó emberek istene menyei küldeménynyé avat azok sze­mében, kik benne meg hisznek. — Hadd neves­sünk még sokáig a Márton-ludnak, rettegjünk a Mikulástól, üljünk boszorkány-nézni a Lucza­­székre, öntsünk ólmot András napján s mulas­sunk csevegjünk enyelegjünk és tréfáljunk a Sylvester-esti krampampuli kísérteties világítása mellett! . . . * * # Ide, ide! készül a zamatos krampampuli. Szesze erős, méze édes, illata kedves. Lángja melegít, ize ingerel, ereje izgat, kedélyességre, tréfára paj­kos mulatozásra hevít mind a három. Mint lobog, röpköd, csapong a kísérteties láng, mintha élő meleg bolygó tüzek raja volna, mely meséről mesére, bűbájról-bűbájra vezeti, csábítja a képze­letet, s nem pihen meg addig, mig az áltatott képzelet szemhéja le nem csukódik, vagy ki nem oltja a ledér tüzszelemke utolsó szikráját az éb­redő öntudat fugalma. — Csapongjatok, keringje­tek, verdessetek össze sziporkázó szárnyaitokat, apró tüzszellemek, sperditsétek nyüzsgő izgalomra ereinkben a lomha összevetődött vért. És csapong a láng ... és terjeng az illat. Parányi démonok bizarr, fantastikus tündérkék, ko­­boldok, s mulatságos kacsatalpú „babszemek“ perdülnek tánczra a lobogó lángok közül, — kö­rül-körül az alvilági fényben sárgálló cseréptál ka­rimáján, — mindegyre táguló s szaporodó gyű­rűkben keringve szét, míg végre zsibongva, ka­­czagva, tapsolva töltik el az egész szobát s az em­berek kedélyét. — Bu, gond, baj ijedve vonja meg ma­­­gát valamely sötétebb zugolyban. Kedv, öröm, tréfa elszabadul s megalapítja a lázas, önfeledt pil­lanat uralmát. Kaczagj szív , tánczolj ész! s éljen a . . . . krampampuli ! * Ha ha ha! Ugyan mi jutott eszébe annak a furfangos kis ördög-fióknak, mely ott ágaskodik az Íróasztal miniature rhodusi- colostusának az . . . orra hegyén? ... Ha ha ha! — Még min­dig — még mindig ágaskodik . . . most még egy erőlködés­ ? megvan . . . Elérte. Hirtelen lesza­kítja a falról a tisztességes fekete zsinegen bim­­bálódzó „ez idei“ naptárt s elébünk vágja az asz­talra, hogy minden csontja megroppan belé a vi­lágot próbált veteránnak, s egy év tapasztalata, egy év emléke jajdul fel benne a méltatlankodás­ra. De nem jajgathat sokáig ,­­ ma rosz idő jár a siralomra: a kis démon nagy szaporán rajta ke­rekedik, megtérdeli mellét, torkára szorítja a jajszót s iczi-piczi czinóber vörös ujjacskájával két vonást vet keresztbe a vonagló összezsugoro­dott alakján s komikus mimikázás közben vontatott hamis discant hangon rágyújt a circumdederunt dalamára, s végre beszentelvén áldást vet reá: „krampampuli rád !“ És a szegény öreg kalandarium csendesen megadja magát sorsának, é­s minden hasznos jegyzeteivel , hasznosaknak jegyzett kilátásaival, s a sok csúnya fekete betű közül kiörülő tulipiros soraival együtt türelmesen hagyja magát kitusz­kolni az élők és létezők világából oda, a­hol nincs sem eső, sem napfény, sem ünnep sem . . . kram­pampuli, a­mely mellett ez az egész dolog oly igen-ig­en furcsának tűnik föl. Egy másik szellemke nemesebben tölti kedvét, s nincsenek ily brutális passiói. Oltárkát rak ma­gának a kályha peremjén s a lobogó krampampu­­liba mártván szárnyacskáit áldozattüzet gyújt ma­gának, mely mint a szt. János bogár fénye pislog felénk alig világítva meg egy garasnyi tért . . . „Emlékezet világát égetem“ zöngi halkan, mélán a kis sentimentális jószág és sirva fakad, midőn látja, hogy pajzán vihogó társai rá se bederitenek kegyeletes munkájára .... Megérdemelné pedig. Oly szelíden vonja a kis fény körébe az elmúlt év emlékeit, kíméletesen leplezgetve a szomorúbb ar­­czunkat, s több ragyogóbb szint féntve a mosolygók vonásaira, hogy az emlékezőnek ne fájjon a bá­nat,­­ édesebb legyen a megnyugvás, mikor raj­tok végig tekint. Hagyd el kis bohó . . ez nem mára való do­log : dévajság ütté fel e helyütt sátorát, mely csu­pán a pillanat ingerének hódol s csak a feledést fogadja játszótársául .... Ma nem ihletettséget, nem lelkesedést akarnak inni az emberek, ha­nem Lethe vizéből és . . . krampampulit. * * * Lethe vize pedig hatalmas erekben buzog fel köröttünk. Minden eszköz, minden tárgy, mely környez, mely máskor tán emlékeket idézett fel lel­künk előtt: a nagy apó üres karszéke, az ódon kakuk­óra, a rokka ott a kályha zugban, a sárgult levelek, szekrényeinkben, a termetes foliánsok polczainkon, melyekben annyi sok okos és bolond gondolat testvéri harmóniában lapul egymás mellé, az ősök rókatorkos pitykés, gombos vagy csopfos arczképei melyek mindenüvé követnek máskor emlékeztető tekinteteikkel — s a száraz koszorúk szentelt bar­ka kötegek eme képek fölött, — ma ez mind, de mind csapra van ütve Lethe szelleme által s fe­ledtető italt szivárogtat szunnyadóra hajlott lel­künkbe. Sylvester a jelen védszentje s legalább neve napján nem engedi meg, hogy egy ámoltalan, ros­katag teremtésen, erőt vegyen hatalmas apja, a múlt, s méhének rajongó gyermeke : a jövő . . Hasztalan erőlködik egy pár excentrikus kram­­pampuli-tündér ősanyjuk . Jetta jövőbe néző tük­rét élénkbe ijeszteni, hogy ez egyetlen magunk­nak szánt est gyögyöreit kápráztató kaleidoscop játékaival megzavarja: — Sylvester apó szilárd férfiú . . . legkivált ha elemében van. Rajta, rajta, tápláljuk elemét, hogy lobogjon a kram­­pampuli, mely megóv múlt és jövő támadásaitól s e napon legalább saját magunk saját jellemünk birtokosává tesz. * * * Lobogj, lobogj, csapkodj jóltevő, melegítő láng. Terjedj, fogd el érzéseinket izgató bóditó illat! Féltünd­rek, szellemek, démonok, koboldok apraja nagyja! nyüzsögjetek, zakatoljatok őrjöngő tánczatokba közöttünk! — Ne halljunk jót, ne érezzünk rósz­­t, — ne bántson a mi fáj, a mi árt; ne kecsegtessen a mi kedves, ami szép. — Aludjék a vágy, a remény: emlék, bánat s fáj­dalom ne viraszszanak fölötte! Gonosz ember, ártó ellenfél kihívó vetélytárs túladjon már ez illatos párolgó szeszbe, s ne igyunk rólak elfogultságot, előítéletet mára; ha­ragot, viszályt gyűlöletet és utálatot a holnapi napra, szeressük a jelen benyomásait. S ha ellob­ban előlünk a krampampuli varázs erejű lángja, é­s az utolsó ledér szellemke az óra mutatóját éjfélre tolja, s álomra csukódván fáradt pilláink fejünket vánkosunkra hajtjuk. Kívánjunk mindkö­zönségesen csendes jóéjszakát az egész világnak s reggelre kelvén: kezdjük ugyanolyan „adjon is­ten jónap­pal .... S ezzel a krampampuli kiégett E napok alatt Adélát is csak ritkán idéztette színe elé és az én összes érintkezésem vele, néhány alkalmi találkozásra szorítkozott, a csarnokban, a lépcsőkön vagy a folyosón. Ily esetekben néha büszkén és hidegen ment el mellettem, csupán köny­­nyed fejbólintással vagy egy-egy hideg pillantással jelezvén, hogy észrevette jelenlétemet, némelykor azonban udvarias nyájassággal és mosolyogva üd­vözölt. Változékony szeszélyeivel legkevésbbé se tö­rődtem, tudván, hogy nem én vagyok azoknak okozója: az apály és dagály tőlem teljesen távol­levő okoktól függött. Egy napon vendégei voltak ebédre és fel­küldött rajzgyűjteményemért, kétségkívül, hogy annak tartamát vendégeinek megmutassa; a gent­lemanek korán eltávoztak, résztveendők egy nép­­gyűlésen Millcoteban, mint Fairfexné asszonyságtól hallam, de az idő kellemetlen és nedves lévén, Ro­­­chester úr nem kisérte el őket. Távozásuk után csakhamar csengetett és felszent, hogy Adéla ve­lem együtt jönne le hozzá. Lesimítottam Adéla ha­ját és kissé rendbe szedtem öltözéket, aztán meg­győződvén, hogy az én öltözékem is rendben van, — ami egyszerűségénél fogva nem is lehetett vol­na máskép — lementünk a lépcsőkön. Adéla vál­tig tűnődött, vájjon megérkezett-e végre a petit c off­re, mely tévedésből mindaddig késett valahol Reményében nem csalatkozott, midőn beléptünk a szobába, ott állt a doboz az ebédlőterem egyik asztalán. Adéla — úgy látszik — ösztönszerűleg reá ismert. — Ma boite! ma boite! kiáltá odaro­hanva. Igen, itt van végre a boite, vidd el egy szegletbe, te, Páris valódi szülöttje és mulasd ma­gadat tartalmának kirakásával, szólt Rochester úr mély és kissé gúnyos hangja, a kandalló mellől, egy óriási karszék mélységéből. És előre megmon­dom — folytató — ne boszants bonettani kuta­tásaiddal vagy a dolog belső részeinek ellemzésével, végezd műtételedet csendben — tiens — tui tranquille, enfant, comprends — tu? Adelának úgy látszik nem volt szüksége a figyelmeztetésre , máris visszavonult kincsével egy pamlagra s nagy buzgalommal oldogatta a fonalat, melylyel a doboz le volt kötve. Miután ezen aka­dályt elhárította és a doboz tartalmát elrejtő pa­pirt levette, csaknem magánkívül kiáltott fék — Oh Ciel! Que c’est beau! aztán egészen elmélyedt a csodálatba. — Ott van Eyre kisasszony? kérdé ekkor Rochester úr, félig felemelkedve székéről és az aj­tó felé tekintve, hol megálltam volt. — Ah! igen helyes, jöjjön közelebb és üljön le. (Ezzel egy széket húzott saját karszéke mellé). Nem szeretem a gyermek csevegést, mert aggle­gény létemre nincs reám nézve kellemes emlékek­kel összekötve. Nem lennék képes egy egész estét egyedül tölteni egy kis gyermekkel. Ne hagyja el székét Eyre kisasszony, hanem maradjon vele ott, a­hová állítottam — azaz ha úgy tetszik. Ördög vigye ezeket az udvarias kifejezéseket! minduntalan megfeledkezem róluk. Az egyszerű elméjű öreg asz­­szonyokat se nagyon szeretem. De most jut eszem­be az enyémet még­is be kell hivatnom; nem sza­bad őt elhanyagolnom , hiszen ő is Fairfax vagy­is inkább egy Fairfax neje és a közmondás azt tartja, hogy a vér nem válik vízzé. Csengetett és meghívást küldött Fairfaxné aszonyságnak, ki nem is késett megjelenni, kezé­ben kötőkosarával. — Jó estét asszonyom, egy jótékony czél elősegítése miatt küldtem önért. Megtiltottam Adé­lénak, hogy nekem ajándékairól beszéljen, pedig csaknem kifúrja az oldalát; legyen szives őt meg­hallgatni és vele társalogni; ez lesz egyike legna­gyobb jótéteményeinek, melyeket életében vég­hez vitt. Csakugyan Adéla, alighogy Fairfaxné asszony­ságot megpillantó, oda hívta őt magához a pam­lagra, telerakta kötényét a dobozban talált por­­czellán,­­ elefántcsont és viaszból készült játékok­kal és szinte dőlt belőle a szó, töredezett angol nyelven, a sok szép ajándék magyarázására és el­ragadtatásának kifejezésére. — Most már teljesítettem háztári kötelessé­gemet, mondá Rochester úr, alkalmat adva, hogy vendégeim egymást mulattassák, azt hiszem, hogy végre nekem is szabad lesz saját mulatságomról gondoskodni. Erre kisasszony, húzza kissé előbbre székét, mert nem láthatom önt anélkül, hogy he­lyemet ne változtassam e kényelmes széken, a­mit teljességgel nem szándékozom tenni. Teljesítem kívánságát, bár inkább szeret­tem volna kissé az árnyékban maradni, de Ro­chester úr oly hangon tudott parancsolni, hogy a gyors engedelmeskedés a legtermészetesebb dolog­nak látszott. Mint említem, az ebédlő teremben voltunk, a csillár, melyet még ebéd előtt meggyújtottak, ün­­nepies világosságot árasztott el, a tűz élénken lo­bogott ; a bíborszinü függönyök bő és dús redők­­ben csüngtek alá a magas ablakok és magasabb övezetek előtt; csendes volt minden, ide nem szá­mítva Adéla suttogó csevegését (a szegény kis leány nem mert hangosan beszélni) és az esőcsöppek zörejét az ablaktáblákon. (Folyt. köv.) (P-) KÖZGAZDASÁG, Budapest decz. 30. A lefolyt évre, ha a számos új vasúti vonal megnyitását kiveszszük, közgazdasági tekintetben sincs okunk valami nagy megelégedéssel visszapil­lantani, sőt tekintettel az ország zilált pénzügyi helyzetére, azt csak aggodalommal zárhatjuk be. A termés középszerűn aluli volt, s a kivitel igen csekély mérvű ; az ország legtermékenyebb vidékeit elöntötte a víz. Ennek hatása azután érez­hető volt az állampénztárakban, a tőzsdén, a bol­tokban, szóval mindenütt. A kereskedelem­i ipar már közel négy hó­napja küzd a pénzszükséggel, a­nélkül, hogy a kormány részéről, mely ezt viszonyaink közt egye­dül tehette, valami támogatásban részesült volna. Egyik oka ennek az, hogy a bankkérdésben ma is ott vagyunk a hol egy év előtt, azaz függünk az osztrák nemzeti bank kegyelmétől, melynek hatalmában áll akkor idézni elő krízist, a­mikor neki tetszik. Súlyos felelősséget vállal magára a kormány, ha e kérdés megoldását továbbra is elodázza. A vasútügy az egyedüli, mely örvendetesebb képet nyújt. Igaz, hogy ezt az örömet drágán fizettük és fogjuk még fizetni a következő évek­ben is. Túlmentünk a kellő határon, s maguk a számok mutatják, hogy e tekintetben aránylag ro­hamosabban haladtunk, mint talán akármely más állam Európában, legalább anyagi erejéhez mérve, de ez mégis olyan kiadás, mely előbb utóbb gyü­mölcsöző lehet. A sajnos csak az, hogy a kormány ebben is rendszer és ellenőrizés nélkül járt el, s nem száz­ezrek, hanem milliók vesztek kárba. Valóban szé­­gyelnünk kell magunkat a világ előtt, hogy olyas­mi történhetett nálunk, mint történt a keleti vasút építése körül, melynek botrányos és bonyodalmas ügye végleges tisztázásul a jövő évre megy át örökségkép. A lefolyt évben összesen 127,62 mértföldnyi vasút adatott át a forgalomnak, és pedig az „U. A.“ összeállítása szerint a következő sor­rendben. Jan. 7. S.-A.-Ujhely — Legenye-Mihályi 2.j.m. Marcz. 18. Igló — Abos............................8.98 „ Máj. 6. Tövis — Medgyes . . . . 8.16 „ Jun. 16. Szathmár — Bustyaháza . . 10.48 „ Jul. 18. Medgyes — Segesvár . . . 5.45 „ Aug. 9. Sz -Fehérvár — Veszprém . . 5.911 „ Aug. 12 Zólyom — Ruttek .... 12.86 „ Aug. 14. Zákány — Dombóvár . . . 13.10 „ Aug. 25. S.­A.-Ujhely — Csap — Ungvár 8.32 „ Sept. 1. Szombathely — Gyanafalva . 8.00 „ Oct. 11. Kiskapus — Szeben . . . 5.89 „ Oct. 24. Csap — Királyháza .... 11.05 „ Nov. 3. Veszprém — Kisczel­ .... 10.33 „ Nov. 13. Füzes-Abony — Eger . . . 2.18 „ Nov. 20. Nyíregyháza — Kisvárda • • 5.117 „ Decz. 4. Bustyaháza — Szigeth . . . 4.69 „ Decz. 4. Bátyú — Munkács .... 3.50 „ Vagyis összesen 127.ö1 mértföld. A megelő­zött 1871. évben 122.1­4 mértföldnyi vasút­vonal adatott át a forgalomnak s Magyaror­szág vasúthálózata ma egészben 580.03 mértföldre rúg. Hátra van még a károlyváros fiumei, c fon­tos vonal, továbbá a hatvan-szolnoki és gömöri iparvasutak kiépítése. A keleti vasúton még kié­pítendők a kolozsvár-kasárdi és szegesvár-brassói vonalak, az éjszakkeleti vasúton a kassa-legenyei, s gallcziain a homonnai-mezőlaborczi egész a ma­gyar határig. Az első erdélyi, a kassa-oderbergi, az arad­­temesvári, a magyar nyugati (a magyar határig) a pécs-barcsi és az alföldi vasutak már egész ki­terjedésükben átadattak a forgalomnak, az utóbbi azon a vonalon, a­mely részvénytársulat tulajdona, mert a károly­vár-fiumei vonal a kormány felügye­lete alatt épül. A­mi ezeken felül említésre méltó marad, valóban nem sok. Az iparosok országos gyűlést tartottak, s a társulási szellem az ipar terén egyátalán örvende­tes hódításokat tesz. Az elavult ezédrendszer vég­napjait éli. — Sok gyakorlati hasznot várhatunk a mezőgazdák congressusától is. A bécsi világkiállításra folyamatban levő előkészületekről mindig részletesen értesítettük ol­vasóinkat. A bejelentések összeállítása után sok hiány mutatkozott némely iparágban, s aggódni lehetett, hogy képviseltetésünk nem a legkedve­zőbb képet fogja nyújtani iparunk jelen állásáról de a központban néhány buzgó férfi a hiányokat egyenes felszólítások és buzdítások által igyek­szik fedezni, s a fáradozásnak mutatkozik is sikere. A Kecskeméten rendezett iparkiállítás ered­ménye — viszonyainkhoz mérve — fényes volt, s e kiállítás után több önbizalommal tekinthetünk a bécsi világkiállítás elé is. Rendeztek még az ország több vidékén is, kiválólag gazdasági jelleg­gel bíró kiállításokat, továbbá Pesten a köztelken volt két kiállítás. A dohánykiállítás, melyet a kor­mány rendezett, tanúságot tett e termelési ág ha­ladásáról minőségileg, s a kormány ezentúl minden évben rendez ily kiállításokat érem- és jutalom­osztással, a­mi igen helyes intézkedés. Szép siker­rel ment végbe az országos gazdasági egyesület felügyelete alatt a sajt-túró és tejtermék-kiállítás is. Ez a kiállítás is állandósítva lesz. A gazdasági egyesületek közül némelyik, mint a pesti, békésmegyei, heves-külsőszolnokmegyei, bi­hari, győri és még néhány, dicsérendő tevékeny­séget tanusított, de a legtöbb­­ alszik, s az egész éven át hírét sem vettük. Hátra vannak még a pénzintézetek és részvény­vállalatok, s átalán az egész tőzsdei mozgalom. Ezek­ről azonban az új év elején fogunk szólani, midőn összehasonlítást tehetünk a most lefolyt és a múlt év végén jegyzett állások közt. — A világkiállítási m. országos bizottmány vég­rehajtó bizottsága, Korizmics László elnöklete alatt f. hó 22-én tartott ülésében Szlávy­­József minisz­terelnök és Zichy József gróf földmivelés, ipar és keresk. miniszter ur látogatásával szteltetett meg. Megnyitó beszédében az elnök köszönetet mond a volt közgazdasági miniszter úrnak azon támogatásáért, melylyel a bizottság működését min­den stádiumában részesíté, és azon meleg érdeklő­désért, melynek mind a miniszterelnök, mind pe­dig a jelenlegi földmivelés, ipar és kereskedelem­ügyi miniszter úr fényes tanújelét adták az által, hogy a bizottság üléseiben és ezzel közvetve a ki­állítási ügy vezetésében személyesen részt vesz­nek. Bizton reméli, hogy a jelenlegi közgazdasági miniszter elődjének nyomdokain fog haladni, és hogy az ő vezetése alatt a­mi szerencsésen jön megindítva, egyszersmind sikeresen be is lesz fe­jezve. A közhelyesléssel fogadott elnöki megnyitás után Szlávy József miniszterelnök emel szót. Min­dig szívén feküdt, hogy Magyarország a bécsi ki­­állításon méltóan legyen képviselve, hogy a külföld mezőgazdaságunk, iparunk, tudományos és művé­szeti viszonyainkról a lehetőség szerint hű és kime­rítő képet nyerhessen. Megvallja, hogy midőn ő a kiállítás ügyét kezdeményezte, kételyei és aggodal­mai nem voltak csekélyek. Nagyon is bizonytalan­nak látszott, vájjon e czért el fogjuk-e érhetni. Ma nyert terünk van, s hogy ezt kivívnunk sikerült, abban az érdem fő része a kiállítási végrehajtó bi­zottságot illeti, őszinte köszönetet mond azért a végrehajtó bizottság elnökének és összes tagjainak, hazafias, önzetlen áldozatkész fáradozásukért, mely­nek nyilvánulásait régebben szándékozott ülésbeni részvéte által közelebbről is szemlélni. Ő felségének legmagasb parancsa által elszólitatván hatásköréből — a mai öszejövetelben azonban maga részéről a bizottságtól búcsút kénytelen venni. Ebbéli sajnálkozásába azonban az az örven­detes érzet is vegyül, hogy utódjában a kiállítás ügye lelkes és avatott támogatót nyert. Felkéri a bizottságot, hogy azt az ernyedetlen munkásságot, melyet irányában tanúsítani szíves volt, a jelenlegi közgazdasági miniszertől se vonja meg, bizton hi­szi, hogy egyetértő és csak­is magát az ügyet szem előtt tartó működés mellett a kiállításhoz kötött reményeink valósulni és ahoz kötött vára­kozások teljesedésbe menni fognak. Végül felkéri az elnököt a bizottság eddigi működésének előadására. Zichy József gróf rövid szavakban bizto­sítja a bizottságot, hogy azt az ügyszeretetet és buzgóságot, melylyel a kiállítás ügyét már Fiu­­mében is felkaroló, jelenlegi állásában még fo­kozni fogja. Kéri a bizottság szíves baráti támo­gatását és azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a kormány, végrehajtó bizottság és biztosság válvetett összmőködése által szeretett hazánknak a bécsi kiállításon való méltó fellépő biztosítottnak tekinthető. Korizmics László, a bizottság elnöke, híven véli a bizottsági tagok közérzelmét tolmá­csolni, midőn mindenek előtt őszinte sajnálatát fejezi ki a volt közgazdasági miniszter úr távozása feletti. — A volt közgazdasági miniszter volt az, ki a kiállítás ügyét époly tapintatos, mint sikert ígérő módon megindító, kiválólag az ő hathatós közreműködésének köszönhető azon örvendetes eredmények megérlelése, melyek mai nap előttünk feküsznek. A miniszter úr távozása feletti sajnálatérze­tét mérsékli azonban az a tudat, hogy a miniszter úr jelenleg, és a jövőben is — noha más hatás­körben — hathatós pártfogója lesz a kiállítás ügyének, és hogy hivatalbeli utódjává ő felsége gr. Zichy Józsefben oly férfiút kegyeskedett kine­vezni, ki az ország előtt nem ismeretlen — kinek hazafiságáról, munkaképességéről és a kiállítás iránti ügy szeretetéről a végrehajtó bizottság már akkor is örömmel győződött meg, midőn a minisz­ter úr mint a fiumei vidéki fiókbizottság elnöke e kiállítási albizottság működését ritka szakavatott­­sággal és odaadással vezette. Ezentúl a miniszterelnök támogatni fogja a közgazdasági minisztert — és nem lehet kétség, sőt a biztos a remény, hogy a szép fejlődésnek indult kiállítási ügy, kezdethez méltó vig megol­dást fog nyerni. Ismételten üdvözli a miniszter urakat a bi­zottság körében, melegen óhajtja, érnék meg a kiállítás és oly szerencsés módon való befejezést, mint a­hogy megadatott volt nekik, annak fárad­ságteli megindításában tevékenyen közremű­ködni. Hódolva a miniszterelnök úr kívánságának, áttér a kiállítás­ügy eddigi fejleményeinek elő­adására.­­ Nagy vonásokban jelzi a kiállításoknak a nemzetek kultur­életére, különösen pedig az anyagi érdekekre és a termelés ezerféle árnyala­taira gyakorolt üdvös hatását. E hatás nagy- és a jelen század industriális és gazdasági állapotainak minden nemében félre­ismerhettek . Érezhető volt az, még­pedig Eu­rópaszerte, az eddigelé megtartott valamennyi kiállítás alkalmával; kezdve az 1851-ben tartott első londoni kiállításon le a mai napig majd Lon­donban két ízben 1862 és 1871-ben, Párisban 1855 és 1867-ben és szűkebb körben már Ham­burgban is tartott kiállításokig. Ámde itt is — mint mindenben — a helyes mértéknek meg nem tartása némiképen hátrányára lehet magának az ügynek. Elkerülhetetlen lévén, hogy a kiállítások az azokban résztvevőkre hol nagyobb, hol kisebb költséget ne rójjanak, a kiállításoknak oly gya­kori és sűrű egymásutánra következése lohasztani kezdi az érdekeltséget, ernyesztőleg kezd hatni a részvétre. A miért is nagyon kívánatos, bár jö­hetne létre Európában egy olyan conventional megállapodás, mely a kiállítások megtartását ele­ve meghatározandó hosszabb időközökhöz kötné. Mindenképen haladást jelezne az, biztos kilátásba tenné, hogy a későbbi kiállítások cyclusának fo­lyamában a részvétnek lendületesb és fokozatosb mérveivel fognánk találkozni nemcsak Európa­­szerte, hanem hazánkban is.­­ De bárminő rend­szeresen és sok esetben terhesek legyenek is a nemzetközi kiállítások, Magyarországnak egytől sem szabad távol maradni. Téves nézeteket kelt­hetne ez felőlünk; részvétlenséggel az európai kultúrfejlődés iránti fogékonyság díjjával vádol­hatnának, é­s tán nem is ok nélkül. Meg kell tehát jelennünk, s ha ez reánk néz­ve szükség , természetes, hogy méltán kell meg­jelennünk. Az eddigi kiállításokon Londonban s Pakis­ban csak szerényen léphettünk fel. Az ország po­litikai önállótlansága, a távolság s az ezzel járó tetemes költség majdnem leküzdhetlen akadályo­kat gördítettek az intenzivebb részvét elé. Ma a bécsi kiállítással szemben állásunk lé­nyegesen javult, aránytalanul kedvezőbb. Az or­szág közgazdasága szabad fejlésnek örvend; a ki­állítás színhelyét tekintve: távolság s költség tete­mesen csekélyebb. Meg is értették eme döntő tényezők jobbra­­fordultát az ország azon körei, kik a szereplésre , a tényleges közreműködése első­sorban hivat­­vák. Fogékonyságuk s részvétek hatalmas­ dimen­­siókra emelkedett, úgy hogy a bécsi kiállításban való részvételünk az előbbeniekhez képest tízsze­res mérveket tüntet fel. És e részvét még nagyobb — a kiállítás ér­dekének a nagy­közönség általi támogatása még erőteljesebb fogott volna lenni, ha a kiállítási előmunkálatok első stádiuma, a közérdekeltség megnyerése, felköltése s a helyes mederbe való vezetése nem esik vala a képviselő-választások izgalmas időszakába. Ismét bebizonyult, hogy serdülő, melegen ér­ző nép vagyunk, mely ifjú hévvel s üdvvel — lélekkel követi a politikai élet erős áramlatát és mely ez áramlat hullámzásai közepette nem igen ér rá oly érdekek cultiválására, melyek noha ke­­vésbbé hangzatosak, kultur­életünkre nézve még­is döntő befolyásúak. Egyébiránt e politikai áramlat lényegesen nem nehezíti meg a kiállítási ügy fejlődését. A­mi jó hír­nevű vállalat, gazdaság van a hazában, gyér nagyon is szórványos kivételekkel, benn van az a jelentkezettek — és benn lesz a valóságos kiállí­tók sorában is. Meglehet, hogy az esetben, ha a képviselőválasztás nem absorbeálja a közérdekelt­szeg valamennyi rétegét, a mai 4700 kiállító mellé még előállott volna 2—3000; bizonyosnak te­kinthető azonban, hogy az a 2 vagy 3000 kiállí­tó jó része alkalmasint, nem tartozott volna a leg­­válogatottabbak sorába, mert ezek amúgy is jelent­keztek, és hogy bejelentéseik nagyobbára selejtes tárgyakra vonatkoztak volna, a­mi a tér kiosztá­sánál csak kellemetlen felszólamlásokat, és a re­­clamátiók elintézésében bonyodalmas nehézségeket fogott volna okozni. Az ülés további folyamát adjuk legközelebb. Pesti börze és gabnacsarnok. decz. 30. Érték­üzlet. A pénzszükség a r­ai tőzsdén igen magas fokot ért el: Bécsből lanyhább árfolyamok érkeztek, s a specu­­latio ennek folytán­­várakozó állásában még inkább meg­­erősittetett. A forgalom igen csendes volt, az árfolyamok részben lanyhábbak. Délelőtt csak osztr. hitel köttetett 330.50 — 329.30-al. A déli tőzsdén angol- m. 1 kib. 96-ra, I1 kib 851/2-86-ra csökkent, franko- m. 98 — 98,, osztr. hitel 328.70 — 829.20, takarék- és hitelegylet 120*/2 N­ kib. 106­/2 — 3/4-et adattak. Pesti keresk. bank 1000, buda-ó-budai népbank 59*/2-el köttetett. Takarék­­p­énztárak csendesek, csak orsz. központi jött forga­lomba 115 — 116-al. Pesti közúti szilárd, 373-al fizette­tett. Malmok közül Concordia 335, budapesti 543-el kötte­tett. Hotel 207-el fizettetett. Valuták valamivel csök­kentek. 20 francosok 8.75-el adattak. Gabn­­i üzlet. Búzában a kínálat szintén gyenge a forgalom jelentéktelen, az árak gyengén tartot­tak. Usancebúza tavaszra 6.871­, 1­90, itt jövő őszre 5.6777 áru. Rozs csendes, elkelt 800 mérő, 78/80 fntos 3 frt 27 és krral készpénz. Árpából 600 mérő takarm, ára 2.50 és 500 m. 2 45-et adatott el. Zab szilárd, elkelt 2000 mérő 50 fntos, 1.75-el, 4000 m. 1 65-el, mindkettő készpénz, tavaszra 1.60. Kuk­áki ez a szilárd, elkelt 900 mázsa 3.60-as készpénz, bánáti máj — jud. 5.66. Liszttőzsde Üzlet nélkül. Vidéki üzlet. (A.) Arad decz. 27. A nehány nap óta beállott fagy következtében a mai hetivásárra tetemes szállítmányok érkeztek s a vételkedv is élénknek volt mondtható. Árak változatlanul fenmaradtak. Mai jegyzeteink : Búza 81 — 82 fntos 6 frt 10 — 6 frt 30 kr. 83 fntos 6 frt 45 kr., 84 fntos 6 frt 60 kr. vámmázsánkint. Rozs 1 frt 80 — 90 kr. Árpa mérője 2 frt 40 — 50 kr. Kukoricza 3 frt 5 — 10 kr. mérője. Zab­bó­­czi mázsája 3 frt. Szesz változatlan; 56 fj — 57 kr. fo­­konkint hordóstól. (B.) Nagyvárad, decz. 28. A decz. 24. tartott heti vásáron következő árak jegyeztettek : 1 mérő tiszta búza 1-ső osztályú 6 frt 20 kr. 2-ad oszt. 5 frt 50 kr. 3-ad oszt. 4 frt 60 kr.; kétszeres búza 1-oszt. 4 frt 30 kr. 2-ad oszt. 4 frt 20 kr. 3-ad oszt. 4 frt 00 kr. rozs 1-ső rendű 3 frt 80 kr. 2-ad rendű 3 frt 70 kr, 3-ad rendű 3 frt 50 kr. árpa 1-ső rendű 2 frt 40 kr, 2-ad rendű 2 frt 30, kr, 3-ik rendű 2 frt 10 kr. zab 1-ső rendű 1 frt 50 kr, 2-ad rendű 1 frt 40 3-ik rendű 1 frt 30 kr, tengeri 1-ső rendű 3 frt 30 kr, 2-ik rendű 3 frt 20 kr, 3-ik rendű 3 frt. (Sz. P.) Sopron, decz. 23. Búza : 6 frt 80 kr. — 6 frt 95 krig; — Rozs : 3 frt 85 kr. — 4 frt.; — Árpa : 3 frt 10 kr. — 3 frt. 25 krig ; - Zab : 1 frt 90 kr. - 2 frt.; — Kukoricza: 3 frt 80 kr. — 4 frt.; Szalma mázsája 1 frt. — Szénáé: 1 frt 60 kr. Kivonat a hivatalos, lapból. Árv­erezések: G­a g­y jan. 24 és febr 24. Tü­rkösi Ferencz és neje in­­gatlanságai (2500 frt b. é.) — B á 11 a s­z­é­k jan. 18. József birtok része (2501 frt b. é.) — Eger febr. 28 és mart. 28. Steinfeld Hermann és nejétől lefoglalt Dobó­­kávéház és vendéglő (7260 és 7430 frt b. é.) — Mun­kács jan. 31 és febr. 28. Danilovits Tivadar és neje ignétzi birtoka (4135 frt b. é.) — Temesvár febr. 27 és mart 27. a papír- és vegytani terménygyár (421,392 frt 98 kr b. é.) — N. - Szalon­ta jár. 5. Hanzel Ferencz ingóságai (319 frt b. é.) — M­a­k­ó jan. 24 és febr. 26 a g. k.egyt­áz fekvöségei (1600 frt b. é.) — V­i­r­á­g­o­s jan. 24 és febr. 24. Csizmás Nikulae és Gavra fekvöségei (2636 frt b. é.) — E. - H­o­r­v­á­t­h (Zempléni m.) jan 17 és febr. 20. özv. Gönczi Sándorné és Jeddi András fekvöségei (1027 frt 75 kr b. é.) — P­é­s­z­a­k (Torontál m.) jan. 22 és febr 2?. Lecza Györgye birtoka (1000 frt b. és — Alsó- Ve­tt­it­z­e (Fogaras v.) jan. 17. Penes János fekvöségei. — Mado­csa (Tolna m) jan. 28 és febr. 28. Tarczal Mihály fekvöségei (975 frt b. é.) — R. - 8 z o m b a t jan. 20. Prunyi Nagy Francziska fekvöségei (3123 frt 67 kr b. é.) — Pest decz. 31. d. e. 10-kor a Ludovica-akadémiában fakészlet és ablakrámák. — Sz. - Endre jan. 15. Hirsch­berg Julia ingóságai (1602 frt 82 kr b. é.) Pályázatok: A győri árvaalapitványnál ösztön­díj-állomásokra jan. 15-ig. — Torontál m. Német- és Szerb Csanád községi orvosi áll. febr. 18-ig. — A n.-kanizsai trvszékhez a keszthelyi albirói áll. 40 hét a. — Torontál m. Denta és Brestye községi jegyzői áll. jan. 16-ig. — A dévai trvszékhez irodaigazgatói áll. 4 hét a. — A szolno­ki trvszékhez két végrehaj­ói áll. 15 nap a. Csőd: Spitzer Adolf pesti rőfös keresk. ellen mart 7 - 10-ig a váltótrvszékhez. Klein Ede pesti. — Fischer Antal kolozsvári és Schnabl Adolf kolozsvári keresk. ellen ind. csődök megszűntek. Czégbejegyzések: Szatmári takarékpénztár­nál L­ikő könyvezető; —Szlafkovszki L. és Pász­tor bőrkeresk. Szatmáron; — Weiss rövidáru-keresk. Szatmáron ; — Löwinger Elias bőrkeresk. Szolnokon ; — W­e­i­s­s Ignácz vörös- és fűszerkeresk. Kunszentmárton­­ban; — Grätzner József ü­vegkeresk. Lugoson; — Scher Jakab terménykeresk. Aradon; — Fischer Eliza keresk. Aradon; — Schmidt Sándor terménykeresk. Dettán ; — Weltner Márton pénzváltó Szegeden. Vízállás, és időjárás. Pest, decz. 30. 6' 4" felhős. Pozsonyban decz. 30. 4' 5" felhős Szathmáron decz. 30. 0' 11" esős. Tokajban decz. 30.,.­10' 7" felhős. Szolnokon­ decz. 30. 14' 9" havas. Szegeden decz. 30. 14' 4" ködös Aradon decz. 30. 12' 8" felhős. Nagy­becskereken decz. 30. 0' 1"száraz. Eszéken decz. 30. 5' 8" száraz. Mitroviczon decz. 30. 13' 10" felhős. Sziszeken decz. 30. 15­7. száraz. Felelős szerkesztő: Csernátony Lajos. J­GYILTTÉR. [ ▲ legelegánsabb férfi- és gyermek dics- és utazó­ruhák Magyarország 8 legnagyobb férfiruharaktirában GRÜNBACE és WEINER magy. kir. udv. szabók Pesten. A Deák-téren az evang. templom átellenében. EL Hatvanv­ntera éa országa* szegletén, a Zrínyi* kávéház átellenében. QZ. ▲ régi színháztéren levő bazárban. • .Hagy. király" ozimfi szálloda átellenében. —» ♦ » Megrendelések a legpontosabban teljesíttetnek. Testben nem félálló ruhák kicseréltetnek. Óvás. Miután a Wheeler és Wil­­■on-varrógép Manufacturing Compagnie mellékelt védje­gyét, mint annak magyar­­országi képviselője a ma­gas m. k. kereskedelmi mi­nisztériumnál és a tek. bu­dapesti kereskedelmi ka­maránál registráltattam, bá­tor vagyok a t. közönsé­get figyelmeztetni, hogy csak ezen jegygyel biró gépek valódiak, s hogy fel vagyok jogosítva, után­zásokat hamisított czéggel v. a Weebler- és Wilson-Com­­pagnie bélyegével a törvény védelme alatt elkobozni. 01111 C. O. Pesten a József-tér 15. szám, egyszersmind Groover, Backer és Boston, továbbá a Lamb-féle fapon-kötőképek és a Rudolf-féle szabad, kertya-varrógépek képviselője. Kézi-varró gépek lép-állványnyal vagy­­anélkül 80 forinttal fölebb. 2,62

Next