Ellenőr, 1872. december (4. évfolyam, 279-302. szám)
1872-12-31 / 302. szám
CSARNOK. Krampampuli — Sylvester estéjére. — Szeretem az öreg embereket, öreg emberek régi jó szokásait. Szeretem a nagy és az apró gyermekek kedélyes játékait, bohókás kedvteléseit s valahányszor időm, kedélyem engedi, örömest elvegyülök közéjük osztakozni ártatlan örömeiken s elsimítani a kicsinylő mosoly szöges redőit, miket élet és emberismeret, rideg tudás és modern elteltség szed bokorra a mai kor embereinek ajkai körül. — Patriarchális szokások, gyermeteg előítéletek, ártatlan babona: ne riadjatok vissza e mosoly elől! Maradjatok meg mi közöttitok. Tápláljátok a képzeletet, melengessétek a kedélyt s ne hagyjátok az érettek szivéből sem kiveszni a magot, melyből kisdedek keblében a gyönyör és boldogság, a hit és szeretet zengő erdeje czirázik ki és szökken sudarba ! — Maradjatok meg mi nálunk. Engedjetek még sokáig megilletődve ülnünk a husvét terített asztalához melyhez húsvéti bárány és szentelt „pászka-kalács“ hívják az ünneplő családot; engedjetek örülnünk a zöld ágnak, melyet a lombok és virágok ünnepe: pünköst tűz ablakunkba a szobánk falaira; — engedjetek gyermekekké válnunk az illatos csillogó villogó karácsonyfa körül, melyet a jó emberek istene menyei küldeménynyé avat azok szemében, kik benne meg hisznek. — Hadd nevessünk még sokáig a Márton-ludnak, rettegjünk a Mikulástól, üljünk boszorkány-nézni a Luczaszékre, öntsünk ólmot András napján s mulassunk csevegjünk enyelegjünk és tréfáljunk a Sylvester-esti krampampuli kísérteties világítása mellett! . . . * * # Ide, ide! készül a zamatos krampampuli. Szesze erős, méze édes, illata kedves. Lángja melegít, ize ingerel, ereje izgat, kedélyességre, tréfára pajkos mulatozásra hevít mind a három. Mint lobog, röpköd, csapong a kísérteties láng, mintha élő meleg bolygó tüzek raja volna, mely meséről mesére, bűbájról-bűbájra vezeti, csábítja a képzeletet, s nem pihen meg addig, mig az áltatott képzelet szemhéja le nem csukódik, vagy ki nem oltja a ledér tüzszelemke utolsó szikráját az ébredő öntudat fugalma. — Csapongjatok, keringjetek, verdessetek össze sziporkázó szárnyaitokat, apró tüzszellemek, sperditsétek nyüzsgő izgalomra ereinkben a lomha összevetődött vért. És csapong a láng ... és terjeng az illat. Parányi démonok bizarr, fantastikus tündérkék, koboldok, s mulatságos kacsatalpú „babszemek“ perdülnek tánczra a lobogó lángok közül, — körül-körül az alvilági fényben sárgálló cseréptál karimáján, — mindegyre táguló s szaporodó gyűrűkben keringve szét, míg végre zsibongva, kaczagva, tapsolva töltik el az egész szobát s az emberek kedélyét. — Bu, gond, baj ijedve vonja meg magát valamely sötétebb zugolyban. Kedv, öröm, tréfa elszabadul s megalapítja a lázas, önfeledt pillanat uralmát. Kaczagj szív , tánczolj ész! s éljen a . . . . krampampuli ! * Ha ha ha! Ugyan mi jutott eszébe annak a furfangos kis ördög-fióknak, mely ott ágaskodik az Íróasztal miniature rhodusi- colostusának az . . . orra hegyén? ... Ha ha ha! — Még mindig — még mindig ágaskodik . . . most még egy erőlködés ? megvan . . . Elérte. Hirtelen leszakítja a falról a tisztességes fekete zsinegen bimbálódzó „ez idei“ naptárt s elébünk vágja az asztalra, hogy minden csontja megroppan belé a világot próbált veteránnak, s egy év tapasztalata, egy év emléke jajdul fel benne a méltatlankodásra. De nem jajgathat sokáig , ma rosz idő jár a siralomra: a kis démon nagy szaporán rajta kerekedik, megtérdeli mellét, torkára szorítja a jajszót s iczi-piczi czinóber vörös ujjacskájával két vonást vet keresztbe a vonagló összezsugorodott alakján s komikus mimikázás közben vontatott hamis discant hangon rágyújt a circumdederunt dalamára, s végre beszentelvén áldást vet reá: „krampampuli rád !“ És a szegény öreg kalandarium csendesen megadja magát sorsának, és minden hasznos jegyzeteivel , hasznosaknak jegyzett kilátásaival, s a sok csúnya fekete betű közül kiörülő tulipiros soraival együtt türelmesen hagyja magát kituszkolni az élők és létezők világából oda, ahol nincs sem eső, sem napfény, sem ünnep sem . . . krampampuli, amely mellett ez az egész dolog oly igen-igen furcsának tűnik föl. Egy másik szellemke nemesebben tölti kedvét, s nincsenek ily brutális passiói. Oltárkát rak magának a kályha peremjén s a lobogó krampampuliba mártván szárnyacskáit áldozattüzet gyújt magának, mely mint a szt. János bogár fénye pislog felénk alig világítva meg egy garasnyi tért . . . „Emlékezet világát égetem“ zöngi halkan, mélán a kis sentimentális jószág és sirva fakad, midőn látja, hogy pajzán vihogó társai rá se bederitenek kegyeletes munkájára .... Megérdemelné pedig. Oly szelíden vonja a kis fény körébe az elmúlt év emlékeit, kíméletesen leplezgetve a szomorúbb arczunkat, s több ragyogóbb szint féntve a mosolygók vonásaira, hogy az emlékezőnek ne fájjon a bánat, édesebb legyen a megnyugvás, mikor rajtok végig tekint. Hagyd el kis bohó . . ez nem mára való dolog : dévajság ütté fel e helyütt sátorát, mely csupán a pillanat ingerének hódol s csak a feledést fogadja játszótársául .... Ma nem ihletettséget, nem lelkesedést akarnak inni az emberek, hanem Lethe vizéből és . . . krampampulit. * * * Lethe vize pedig hatalmas erekben buzog fel köröttünk. Minden eszköz, minden tárgy, mely környez, mely máskor tán emlékeket idézett fel lelkünk előtt: a nagy apó üres karszéke, az ódon kakukóra, a rokka ott a kályha zugban, a sárgult levelek, szekrényeinkben, a termetes foliánsok polczainkon, melyekben annyi sok okos és bolond gondolat testvéri harmóniában lapul egymás mellé, az ősök rókatorkos pitykés, gombos vagy csopfos arczképei melyek mindenüvé követnek máskor emlékeztető tekinteteikkel — s a száraz koszorúk szentelt barka kötegek eme képek fölött, — ma ez mind, de mind csapra van ütve Lethe szelleme által s feledtető italt szivárogtat szunnyadóra hajlott lelkünkbe. Sylvester a jelen védszentje s legalább neve napján nem engedi meg, hogy egy ámoltalan, roskatag teremtésen, erőt vegyen hatalmas apja, a múlt, s méhének rajongó gyermeke : a jövő . . Hasztalan erőlködik egy pár excentrikus krampampuli-tündér ősanyjuk . Jetta jövőbe néző tükrét élénkbe ijeszteni, hogy ez egyetlen magunknak szánt est gyögyöreit kápráztató kaleidoscop játékaival megzavarja: — Sylvester apó szilárd férfiú . . . legkivált ha elemében van. Rajta, rajta, tápláljuk elemét, hogy lobogjon a krampampuli, mely megóv múlt és jövő támadásaitól s e napon legalább saját magunk saját jellemünk birtokosává tesz. * * * Lobogj, lobogj, csapkodj jóltevő, melegítő láng. Terjedj, fogd el érzéseinket izgató bóditó illat! Féltündrek, szellemek, démonok, koboldok apraja nagyja! nyüzsögjetek, zakatoljatok őrjöngő tánczatokba közöttünk! — Ne halljunk jót, ne érezzünk rószt, — ne bántson a mi fáj, a mi árt; ne kecsegtessen a mi kedves, ami szép. — Aludjék a vágy, a remény: emlék, bánat s fájdalom ne viraszszanak fölötte! Gonosz ember, ártó ellenfél kihívó vetélytárs túladjon már ez illatos párolgó szeszbe, s ne igyunk rólak elfogultságot, előítéletet mára; haragot, viszályt gyűlöletet és utálatot a holnapi napra, szeressük a jelen benyomásait. S ha ellobban előlünk a krampampuli varázs erejű lángja, és az utolsó ledér szellemke az óra mutatóját éjfélre tolja, s álomra csukódván fáradt pilláink fejünket vánkosunkra hajtjuk. Kívánjunk mindközönségesen csendes jóéjszakát az egész világnak s reggelre kelvén: kezdjük ugyanolyan „adjon isten jónappal .... S ezzel a krampampuli kiégett E napok alatt Adélát is csak ritkán idéztette színe elé és az én összes érintkezésem vele, néhány alkalmi találkozásra szorítkozott, a csarnokban, a lépcsőkön vagy a folyosón. Ily esetekben néha büszkén és hidegen ment el mellettem, csupán könynyed fejbólintással vagy egy-egy hideg pillantással jelezvén, hogy észrevette jelenlétemet, némelykor azonban udvarias nyájassággal és mosolyogva üdvözölt. Változékony szeszélyeivel legkevésbbé se törődtem, tudván, hogy nem én vagyok azoknak okozója: az apály és dagály tőlem teljesen távollevő okoktól függött. Egy napon vendégei voltak ebédre és felküldött rajzgyűjteményemért, kétségkívül, hogy annak tartamát vendégeinek megmutassa; a gentlemanek korán eltávoztak, résztveendők egy népgyűlésen Millcoteban, mint Fairfexné asszonyságtól hallam, de az idő kellemetlen és nedves lévén, Rochester úr nem kisérte el őket. Távozásuk után csakhamar csengetett és felszent, hogy Adéla velem együtt jönne le hozzá. Lesimítottam Adéla haját és kissé rendbe szedtem öltözéket, aztán meggyőződvén, hogy az én öltözékem is rendben van, — ami egyszerűségénél fogva nem is lehetett volna máskép — lementünk a lépcsőkön. Adéla váltig tűnődött, vájjon megérkezett-e végre a petit c offre, mely tévedésből mindaddig késett valahol Reményében nem csalatkozott, midőn beléptünk a szobába, ott állt a doboz az ebédlőterem egyik asztalán. Adéla — úgy látszik — ösztönszerűleg reá ismert. — Ma boite! ma boite! kiáltá odarohanva. Igen, itt van végre a boite, vidd el egy szegletbe, te, Páris valódi szülöttje és mulasd magadat tartalmának kirakásával, szólt Rochester úr mély és kissé gúnyos hangja, a kandalló mellől, egy óriási karszék mélységéből. És előre megmondom — folytató — ne boszants bonettani kutatásaiddal vagy a dolog belső részeinek ellemzésével, végezd műtételedet csendben — tiens — tui tranquille, enfant, comprends — tu? Adelának úgy látszik nem volt szüksége a figyelmeztetésre , máris visszavonult kincsével egy pamlagra s nagy buzgalommal oldogatta a fonalat, melylyel a doboz le volt kötve. Miután ezen akadályt elhárította és a doboz tartalmát elrejtő papirt levette, csaknem magánkívül kiáltott fék — Oh Ciel! Que c’est beau! aztán egészen elmélyedt a csodálatba. — Ott van Eyre kisasszony? kérdé ekkor Rochester úr, félig felemelkedve székéről és az ajtó felé tekintve, hol megálltam volt. — Ah! igen helyes, jöjjön közelebb és üljön le. (Ezzel egy széket húzott saját karszéke mellé). Nem szeretem a gyermek csevegést, mert agglegény létemre nincs reám nézve kellemes emlékekkel összekötve. Nem lennék képes egy egész estét egyedül tölteni egy kis gyermekkel. Ne hagyja el székét Eyre kisasszony, hanem maradjon vele ott, ahová állítottam — azaz ha úgy tetszik. Ördög vigye ezeket az udvarias kifejezéseket! minduntalan megfeledkezem róluk. Az egyszerű elméjű öreg aszszonyokat se nagyon szeretem. De most jut eszembe az enyémet mégis be kell hivatnom; nem szabad őt elhanyagolnom , hiszen ő is Fairfax vagyis inkább egy Fairfax neje és a közmondás azt tartja, hogy a vér nem válik vízzé. Csengetett és meghívást küldött Fairfaxné aszonyságnak, ki nem is késett megjelenni, kezében kötőkosarával. — Jó estét asszonyom, egy jótékony czél elősegítése miatt küldtem önért. Megtiltottam Adélénak, hogy nekem ajándékairól beszéljen, pedig csaknem kifúrja az oldalát; legyen szives őt meghallgatni és vele társalogni; ez lesz egyike legnagyobb jótéteményeinek, melyeket életében véghez vitt. Csakugyan Adéla, alighogy Fairfaxné asszonyságot megpillantó, oda hívta őt magához a pamlagra, telerakta kötényét a dobozban talált porczellán, elefántcsont és viaszból készült játékokkal és szinte dőlt belőle a szó, töredezett angol nyelven, a sok szép ajándék magyarázására és elragadtatásának kifejezésére. — Most már teljesítettem háztári kötelességemet, mondá Rochester úr, alkalmat adva, hogy vendégeim egymást mulattassák, azt hiszem, hogy végre nekem is szabad lesz saját mulatságomról gondoskodni. Erre kisasszony, húzza kissé előbbre székét, mert nem láthatom önt anélkül, hogy helyemet ne változtassam e kényelmes széken, amit teljességgel nem szándékozom tenni. Teljesítem kívánságát, bár inkább szerettem volna kissé az árnyékban maradni, de Rochester úr oly hangon tudott parancsolni, hogy a gyors engedelmeskedés a legtermészetesebb dolognak látszott. Mint említem, az ebédlő teremben voltunk, a csillár, melyet még ebéd előtt meggyújtottak, ünnepies világosságot árasztott el, a tűz élénken lobogott ; a bíborszinü függönyök bő és dús redőkben csüngtek alá a magas ablakok és magasabb övezetek előtt; csendes volt minden, ide nem számítva Adéla suttogó csevegését (a szegény kis leány nem mert hangosan beszélni) és az esőcsöppek zörejét az ablaktáblákon. (Folyt. köv.) (P-) KÖZGAZDASÁG, Budapest decz. 30. A lefolyt évre, ha a számos új vasúti vonal megnyitását kiveszszük, közgazdasági tekintetben sincs okunk valami nagy megelégedéssel visszapillantani, sőt tekintettel az ország zilált pénzügyi helyzetére, azt csak aggodalommal zárhatjuk be. A termés középszerűn aluli volt, s a kivitel igen csekély mérvű ; az ország legtermékenyebb vidékeit elöntötte a víz. Ennek hatása azután érezhető volt az állampénztárakban, a tőzsdén, a boltokban, szóval mindenütt. A kereskedelemi ipar már közel négy hónapja küzd a pénzszükséggel, anélkül, hogy a kormány részéről, mely ezt viszonyaink közt egyedül tehette, valami támogatásban részesült volna. Egyik oka ennek az, hogy a bankkérdésben ma is ott vagyunk a hol egy év előtt, azaz függünk az osztrák nemzeti bank kegyelmétől, melynek hatalmában áll akkor idézni elő krízist, amikor neki tetszik. Súlyos felelősséget vállal magára a kormány, ha e kérdés megoldását továbbra is elodázza. A vasútügy az egyedüli, mely örvendetesebb képet nyújt. Igaz, hogy ezt az örömet drágán fizettük és fogjuk még fizetni a következő években is. Túlmentünk a kellő határon, s maguk a számok mutatják, hogy e tekintetben aránylag rohamosabban haladtunk, mint talán akármely más állam Európában, legalább anyagi erejéhez mérve, de ez mégis olyan kiadás, mely előbb utóbb gyümölcsöző lehet. A sajnos csak az, hogy a kormány ebben is rendszer és ellenőrizés nélkül járt el, s nem százezrek, hanem milliók vesztek kárba. Valóban szégyelnünk kell magunkat a világ előtt, hogy olyasmi történhetett nálunk, mint történt a keleti vasút építése körül, melynek botrányos és bonyodalmas ügye végleges tisztázásul a jövő évre megy át örökségkép. A lefolyt évben összesen 127,62 mértföldnyi vasút adatott át a forgalomnak, és pedig az „U. A.“ összeállítása szerint a következő sorrendben. Jan. 7. S.-A.-Ujhely — Legenye-Mihályi 2.j.m. Marcz. 18. Igló — Abos............................8.98 „ Máj. 6. Tövis — Medgyes . . . . 8.16 „ Jun. 16. Szathmár — Bustyaháza . . 10.48 „ Jul. 18. Medgyes — Segesvár . . . 5.45 „ Aug. 9. Sz -Fehérvár — Veszprém . . 5.911 „ Aug. 12 Zólyom — Ruttek .... 12.86 „ Aug. 14. Zákány — Dombóvár . . . 13.10 „ Aug. 25. S.A.-Ujhely — Csap — Ungvár 8.32 „ Sept. 1. Szombathely — Gyanafalva . 8.00 „ Oct. 11. Kiskapus — Szeben . . . 5.89 „ Oct. 24. Csap — Királyháza .... 11.05 „ Nov. 3. Veszprém — Kisczel .... 10.33 „ Nov. 13. Füzes-Abony — Eger . . . 2.18 „ Nov. 20. Nyíregyháza — Kisvárda • • 5.117 „ Decz. 4. Bustyaháza — Szigeth . . . 4.69 „ Decz. 4. Bátyú — Munkács .... 3.50 „ Vagyis összesen 127.ö1 mértföld. A megelőzött 1871. évben 122.14 mértföldnyi vasútvonal adatott át a forgalomnak s Magyarország vasúthálózata ma egészben 580.03 mértföldre rúg. Hátra van még a károlyváros fiumei, c fontos vonal, továbbá a hatvan-szolnoki és gömöri iparvasutak kiépítése. A keleti vasúton még kiépítendők a kolozsvár-kasárdi és szegesvár-brassói vonalak, az éjszakkeleti vasúton a kassa-legenyei, s gallcziain a homonnai-mezőlaborczi egész a magyar határig. Az első erdélyi, a kassa-oderbergi, az aradtemesvári, a magyar nyugati (a magyar határig) a pécs-barcsi és az alföldi vasutak már egész kiterjedésükben átadattak a forgalomnak, az utóbbi azon a vonalon, amely részvénytársulat tulajdona, mert a károlyvár-fiumei vonal a kormány felügyelete alatt épül. Ami ezeken felül említésre méltó marad, valóban nem sok. Az iparosok országos gyűlést tartottak, s a társulási szellem az ipar terén egyátalán örvendetes hódításokat tesz. Az elavult ezédrendszer végnapjait éli. — Sok gyakorlati hasznot várhatunk a mezőgazdák congressusától is. A bécsi világkiállításra folyamatban levő előkészületekről mindig részletesen értesítettük olvasóinkat. A bejelentések összeállítása után sok hiány mutatkozott némely iparágban, s aggódni lehetett, hogy képviseltetésünk nem a legkedvezőbb képet fogja nyújtani iparunk jelen állásáról de a központban néhány buzgó férfi a hiányokat egyenes felszólítások és buzdítások által igyekszik fedezni, s a fáradozásnak mutatkozik is sikere. A Kecskeméten rendezett iparkiállítás eredménye — viszonyainkhoz mérve — fényes volt, s e kiállítás után több önbizalommal tekinthetünk a bécsi világkiállítás elé is. Rendeztek még az ország több vidékén is, kiválólag gazdasági jelleggel bíró kiállításokat, továbbá Pesten a köztelken volt két kiállítás. A dohánykiállítás, melyet a kormány rendezett, tanúságot tett e termelési ág haladásáról minőségileg, s a kormány ezentúl minden évben rendez ily kiállításokat érem- és jutalomosztással, ami igen helyes intézkedés. Szép sikerrel ment végbe az országos gazdasági egyesület felügyelete alatt a sajt-túró és tejtermék-kiállítás is. Ez a kiállítás is állandósítva lesz. A gazdasági egyesületek közül némelyik, mint a pesti, békésmegyei, heves-külsőszolnokmegyei, bihari, győri és még néhány, dicsérendő tevékenységet tanusított, de a legtöbb alszik, s az egész éven át hírét sem vettük. Hátra vannak még a pénzintézetek és részvényvállalatok, s átalán az egész tőzsdei mozgalom. Ezekről azonban az új év elején fogunk szólani, midőn összehasonlítást tehetünk a most lefolyt és a múlt év végén jegyzett állások közt. — A világkiállítási m. országos bizottmány végrehajtó bizottsága, Korizmics László elnöklete alatt f. hó 22-én tartott ülésében SzlávyJózsef miniszterelnök és Zichy József gróf földmivelés, ipar és keresk. miniszter ur látogatásával szteltetett meg. Megnyitó beszédében az elnök köszönetet mond a volt közgazdasági miniszter úrnak azon támogatásáért, melylyel a bizottság működését minden stádiumában részesíté, és azon meleg érdeklődésért, melynek mind a miniszterelnök, mind pedig a jelenlegi földmivelés, ipar és kereskedelemügyi miniszter úr fényes tanújelét adták az által, hogy a bizottság üléseiben és ezzel közvetve a kiállítási ügy vezetésében személyesen részt vesznek. Bizton reméli, hogy a jelenlegi közgazdasági miniszter elődjének nyomdokain fog haladni, és hogy az ő vezetése alatt ami szerencsésen jön megindítva, egyszersmind sikeresen be is lesz fejezve. A közhelyesléssel fogadott elnöki megnyitás után Szlávy József miniszterelnök emel szót. Mindig szívén feküdt, hogy Magyarország a bécsi kiállításon méltóan legyen képviselve, hogy a külföld mezőgazdaságunk, iparunk, tudományos és művészeti viszonyainkról a lehetőség szerint hű és kimerítő képet nyerhessen. Megvallja, hogy midőn ő a kiállítás ügyét kezdeményezte, kételyei és aggodalmai nem voltak csekélyek. Nagyon is bizonytalannak látszott, vájjon e czért el fogjuk-e érhetni. Ma nyert terünk van, s hogy ezt kivívnunk sikerült, abban az érdem fő része a kiállítási végrehajtó bizottságot illeti, őszinte köszönetet mond azért a végrehajtó bizottság elnökének és összes tagjainak, hazafias, önzetlen áldozatkész fáradozásukért, melynek nyilvánulásait régebben szándékozott ülésbeni részvéte által közelebbről is szemlélni. Ő felségének legmagasb parancsa által elszólitatván hatásköréből — a mai öszejövetelben azonban maga részéről a bizottságtól búcsút kénytelen venni. Ebbéli sajnálkozásába azonban az az örvendetes érzet is vegyül, hogy utódjában a kiállítás ügye lelkes és avatott támogatót nyert. Felkéri a bizottságot, hogy azt az ernyedetlen munkásságot, melyet irányában tanúsítani szíves volt, a jelenlegi közgazdasági miniszertől se vonja meg, bizton hiszi, hogy egyetértő és csakis magát az ügyet szem előtt tartó működés mellett a kiállításhoz kötött reményeink valósulni és ahoz kötött várakozások teljesedésbe menni fognak. Végül felkéri az elnököt a bizottság eddigi működésének előadására. Zichy József gróf rövid szavakban biztosítja a bizottságot, hogy azt az ügyszeretetet és buzgóságot, melylyel a kiállítás ügyét már Fiumében is felkaroló, jelenlegi állásában még fokozni fogja. Kéri a bizottság szíves baráti támogatását és azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a kormány, végrehajtó bizottság és biztosság válvetett összmőködése által szeretett hazánknak a bécsi kiállításon való méltó fellépő biztosítottnak tekinthető. Korizmics László, a bizottság elnöke, híven véli a bizottsági tagok közérzelmét tolmácsolni, midőn mindenek előtt őszinte sajnálatát fejezi ki a volt közgazdasági miniszter úr távozása feletti. — A volt közgazdasági miniszter volt az, ki a kiállítás ügyét époly tapintatos, mint sikert ígérő módon megindító, kiválólag az ő hathatós közreműködésének köszönhető azon örvendetes eredmények megérlelése, melyek mai nap előttünk feküsznek. A miniszter úr távozása feletti sajnálatérzetét mérsékli azonban az a tudat, hogy a miniszter úr jelenleg, és a jövőben is — noha más hatáskörben — hathatós pártfogója lesz a kiállítás ügyének, és hogy hivatalbeli utódjává ő felsége gr. Zichy Józsefben oly férfiút kegyeskedett kinevezni, ki az ország előtt nem ismeretlen — kinek hazafiságáról, munkaképességéről és a kiállítás iránti ügy szeretetéről a végrehajtó bizottság már akkor is örömmel győződött meg, midőn a miniszter úr mint a fiumei vidéki fiókbizottság elnöke e kiállítási albizottság működését ritka szakavatottsággal és odaadással vezette. Ezentúl a miniszterelnök támogatni fogja a közgazdasági minisztert — és nem lehet kétség, sőt a biztos a remény, hogy a szép fejlődésnek indult kiállítási ügy, kezdethez méltó vig megoldást fog nyerni. Ismételten üdvözli a miniszter urakat a bizottság körében, melegen óhajtja, érnék meg a kiállítás és oly szerencsés módon való befejezést, mint ahogy megadatott volt nekik, annak fáradságteli megindításában tevékenyen közreműködni. Hódolva a miniszterelnök úr kívánságának, áttér a kiállításügy eddigi fejleményeinek előadására. Nagy vonásokban jelzi a kiállításoknak a nemzetek kulturéletére, különösen pedig az anyagi érdekekre és a termelés ezerféle árnyalataira gyakorolt üdvös hatását. E hatás nagy- és a jelen század industriális és gazdasági állapotainak minden nemében félreismerhettek . Érezhető volt az, mégpedig Európaszerte, az eddigelé megtartott valamennyi kiállítás alkalmával; kezdve az 1851-ben tartott első londoni kiállításon le a mai napig majd Londonban két ízben 1862 és 1871-ben, Párisban 1855 és 1867-ben és szűkebb körben már Hamburgban is tartott kiállításokig. Ámde itt is — mint mindenben — a helyes mértéknek meg nem tartása némiképen hátrányára lehet magának az ügynek. Elkerülhetetlen lévén, hogy a kiállítások az azokban résztvevőkre hol nagyobb, hol kisebb költséget ne rójjanak, a kiállításoknak oly gyakori és sűrű egymásutánra következése lohasztani kezdi az érdekeltséget, ernyesztőleg kezd hatni a részvétre. A miért is nagyon kívánatos, bár jöhetne létre Európában egy olyan conventional megállapodás, mely a kiállítások megtartását eleve meghatározandó hosszabb időközökhöz kötné. Mindenképen haladást jelezne az, biztos kilátásba tenné, hogy a későbbi kiállítások cyclusának folyamában a részvétnek lendületesb és fokozatosb mérveivel fognánk találkozni nemcsak Európaszerte, hanem hazánkban is. De bárminő rendszeresen és sok esetben terhesek legyenek is a nemzetközi kiállítások, Magyarországnak egytől sem szabad távol maradni. Téves nézeteket kelthetne ez felőlünk; részvétlenséggel az európai kultúrfejlődés iránti fogékonyság díjjával vádolhatnának, és tán nem is ok nélkül. Meg kell tehát jelennünk, s ha ez reánk nézve szükség , természetes, hogy méltán kell megjelennünk. Az eddigi kiállításokon Londonban s Pakisban csak szerényen léphettünk fel. Az ország politikai önállótlansága, a távolság s az ezzel járó tetemes költség majdnem leküzdhetlen akadályokat gördítettek az intenzivebb részvét elé. Ma a bécsi kiállítással szemben állásunk lényegesen javult, aránytalanul kedvezőbb. Az ország közgazdasága szabad fejlésnek örvend; a kiállítás színhelyét tekintve: távolság s költség tetemesen csekélyebb. Meg is értették eme döntő tényezők jobbrafordultát az ország azon körei, kik a szereplésre , a tényleges közreműködése elsősorban hivatvák. Fogékonyságuk s részvétek hatalmas dimensiókra emelkedett, úgy hogy a bécsi kiállításban való részvételünk az előbbeniekhez képest tízszeres mérveket tüntet fel. És e részvét még nagyobb — a kiállítás érdekének a nagyközönség általi támogatása még erőteljesebb fogott volna lenni, ha a kiállítási előmunkálatok első stádiuma, a közérdekeltség megnyerése, felköltése s a helyes mederbe való vezetése nem esik vala a képviselő-választások izgalmas időszakába. Ismét bebizonyult, hogy serdülő, melegen érző nép vagyunk, mely ifjú hévvel s üdvvel — lélekkel követi a politikai élet erős áramlatát és mely ez áramlat hullámzásai közepette nem igen ér rá oly érdekek cultiválására, melyek noha kevésbbé hangzatosak, kulturéletünkre nézve mégis döntő befolyásúak. Egyébiránt e politikai áramlat lényegesen nem nehezíti meg a kiállítási ügy fejlődését. Ami jó hírnevű vállalat, gazdaság van a hazában, gyér nagyon is szórványos kivételekkel, benn van az a jelentkezettek — és benn lesz a valóságos kiállítók sorában is. Meglehet, hogy az esetben, ha a képviselőválasztás nem absorbeálja a közérdekeltszeg valamennyi rétegét, a mai 4700 kiállító mellé még előállott volna 2—3000; bizonyosnak tekinthető azonban, hogy az a 2 vagy 3000 kiállító jó része alkalmasint, nem tartozott volna a legválogatottabbak sorába, mert ezek amúgy is jelentkeztek, és hogy bejelentéseik nagyobbára selejtes tárgyakra vonatkoztak volna, ami a tér kiosztásánál csak kellemetlen felszólamlásokat, és a reclamátiók elintézésében bonyodalmas nehézségeket fogott volna okozni. Az ülés további folyamát adjuk legközelebb. Pesti börze és gabnacsarnok. decz. 30. Értéküzlet. A pénzszükség a rai tőzsdén igen magas fokot ért el: Bécsből lanyhább árfolyamok érkeztek, s a speculatio ennek folytánvárakozó állásában még inkább megerősittetett. A forgalom igen csendes volt, az árfolyamok részben lanyhábbak. Délelőtt csak osztr. hitel köttetett 330.50 — 329.30-al. A déli tőzsdén angol- m. 1 kib. 96-ra, I1 kib 851/2-86-ra csökkent, franko- m. 98 — 98,, osztr. hitel 328.70 — 829.20, takarék- és hitelegylet 120*/2 N kib. 106/2 — 3/4-et adattak. Pesti keresk. bank 1000, buda-ó-budai népbank 59*/2-el köttetett. Takarékpénztárak csendesek, csak orsz. központi jött forgalomba 115 — 116-al. Pesti közúti szilárd, 373-al fizettetett. Malmok közül Concordia 335, budapesti 543-el köttetett. Hotel 207-el fizettetett. Valuták valamivel csökkentek. 20 francosok 8.75-el adattak. Gabni üzlet. Búzában a kínálat szintén gyenge a forgalom jelentéktelen, az árak gyengén tartottak. Usancebúza tavaszra 6.871, 190, itt jövő őszre 5.6777 áru. Rozs csendes, elkelt 800 mérő, 78/80 fntos 3 frt 27 és krral készpénz. Árpából 600 mérő takarm, ára 2.50 és 500 m. 2 45-et adatott el. Zab szilárd, elkelt 2000 mérő 50 fntos, 1.75-el, 4000 m. 1 65-el, mindkettő készpénz, tavaszra 1.60. Kukáki ez a szilárd, elkelt 900 mázsa 3.60-as készpénz, bánáti máj — jud. 5.66. Liszttőzsde Üzlet nélkül. Vidéki üzlet. (A.) Arad decz. 27. A nehány nap óta beállott fagy következtében a mai hetivásárra tetemes szállítmányok érkeztek s a vételkedv is élénknek volt mondtható. Árak változatlanul fenmaradtak. Mai jegyzeteink : Búza 81 — 82 fntos 6 frt 10 — 6 frt 30 kr. 83 fntos 6 frt 45 kr., 84 fntos 6 frt 60 kr. vámmázsánkint. Rozs 1 frt 80 — 90 kr. Árpa mérője 2 frt 40 — 50 kr. Kukoricza 3 frt 5 — 10 kr. mérője. Zabbóczi mázsája 3 frt. Szesz változatlan; 56 fj — 57 kr. fokonkint hordóstól. (B.) Nagyvárad, decz. 28. A decz. 24. tartott heti vásáron következő árak jegyeztettek : 1 mérő tiszta búza 1-ső osztályú 6 frt 20 kr. 2-ad oszt. 5 frt 50 kr. 3-ad oszt. 4 frt 60 kr.; kétszeres búza 1-oszt. 4 frt 30 kr. 2-ad oszt. 4 frt 20 kr. 3-ad oszt. 4 frt 00 kr. rozs 1-ső rendű 3 frt 80 kr. 2-ad rendű 3 frt 70 kr, 3-ad rendű 3 frt 50 kr. árpa 1-ső rendű 2 frt 40 kr, 2-ad rendű 2 frt 30, kr, 3-ik rendű 2 frt 10 kr. zab 1-ső rendű 1 frt 50 kr, 2-ad rendű 1 frt 40 3-ik rendű 1 frt 30 kr, tengeri 1-ső rendű 3 frt 30 kr, 2-ik rendű 3 frt 20 kr, 3-ik rendű 3 frt. (Sz. P.) Sopron, decz. 23. Búza : 6 frt 80 kr. — 6 frt 95 krig; — Rozs : 3 frt 85 kr. — 4 frt.; — Árpa : 3 frt 10 kr. — 3 frt. 25 krig ; - Zab : 1 frt 90 kr. - 2 frt.; — Kukoricza: 3 frt 80 kr. — 4 frt.; Szalma mázsája 1 frt. — Szénáé: 1 frt 60 kr. Kivonat a hivatalos, lapból. Árverezések: Ga gy jan. 24 és febr 24. Türkösi Ferencz és neje ingatlanságai (2500 frt b. é.) — B á 11 a szék jan. 18. József birtok része (2501 frt b. é.) — Eger febr. 28 és mart. 28. Steinfeld Hermann és nejétől lefoglalt Dobókávéház és vendéglő (7260 és 7430 frt b. é.) — Munkács jan. 31 és febr. 28. Danilovits Tivadar és neje ignétzi birtoka (4135 frt b. é.) — Temesvár febr. 27 és mart 27. a papír- és vegytani terménygyár (421,392 frt 98 kr b. é.) — N. - Szalonta jár. 5. Hanzel Ferencz ingóságai (319 frt b. é.) — Makó jan. 24 és febr. 26 a g. k.egytáz fekvöségei (1600 frt b. é.) — Virágos jan. 24 és febr. 24. Csizmás Nikulae és Gavra fekvöségei (2636 frt b. é.) — E. - Horváth (Zempléni m.) jan 17 és febr. 20. özv. Gönczi Sándorné és Jeddi András fekvöségei (1027 frt 75 kr b. é.) — Pészak (Torontál m.) jan. 22 és febr 2?. Lecza Györgye birtoka (1000 frt b. és — Alsó- Vettitze (Fogaras v.) jan. 17. Penes János fekvöségei. — Madocsa (Tolna m) jan. 28 és febr. 28. Tarczal Mihály fekvöségei (975 frt b. é.) — R. - 8 z o m b a t jan. 20. Prunyi Nagy Francziska fekvöségei (3123 frt 67 kr b. é.) — Pest decz. 31. d. e. 10-kor a Ludovica-akadémiában fakészlet és ablakrámák. — Sz. - Endre jan. 15. Hirschberg Julia ingóságai (1602 frt 82 kr b. é.) Pályázatok: A győri árvaalapitványnál ösztöndíj-állomásokra jan. 15-ig. — Torontál m. Német- és Szerb Csanád községi orvosi áll. febr. 18-ig. — A n.-kanizsai trvszékhez a keszthelyi albirói áll. 40 hét a. — Torontál m. Denta és Brestye községi jegyzői áll. jan. 16-ig. — A dévai trvszékhez irodaigazgatói áll. 4 hét a. — A szolnoki trvszékhez két végrehajói áll. 15 nap a. Csőd: Spitzer Adolf pesti rőfös keresk. ellen mart 7 - 10-ig a váltótrvszékhez. Klein Ede pesti. — Fischer Antal kolozsvári és Schnabl Adolf kolozsvári keresk. ellen ind. csődök megszűntek. Czégbejegyzések: Szatmári takarékpénztárnál Likő könyvezető; —Szlafkovszki L. és Pásztor bőrkeresk. Szatmáron; — Weiss rövidáru-keresk. Szatmáron ; — Löwinger Elias bőrkeresk. Szolnokon ; — Weiss Ignácz vörös- és fűszerkeresk. Kunszentmártonban; — Grätzner József üvegkeresk. Lugoson; — Scher Jakab terménykeresk. Aradon; — Fischer Eliza keresk. Aradon; — Schmidt Sándor terménykeresk. Dettán ; — Weltner Márton pénzváltó Szegeden. Vízállás, és időjárás. Pest, decz. 30. 6' 4" felhős. Pozsonyban decz. 30. 4' 5" felhős Szathmáron decz. 30. 0' 11" esős. Tokajban decz. 30.,.10' 7" felhős. Szolnokon decz. 30. 14' 9" havas. Szegeden decz. 30. 14' 4" ködös Aradon decz. 30. 12' 8" felhős. Nagybecskereken decz. 30. 0' 1"száraz. Eszéken decz. 30. 5' 8" száraz. Mitroviczon decz. 30. 13' 10" felhős. Sziszeken decz. 30. 157. száraz. Felelős szerkesztő: Csernátony Lajos. JGYILTTÉR. [ ▲ legelegánsabb férfi- és gyermek dics- és utazóruhák Magyarország 8 legnagyobb férfiruharaktirában GRÜNBACE és WEINER magy. kir. udv. szabók Pesten. A Deák-téren az evang. templom átellenében. EL Hatvanvntera éa országa* szegletén, a Zrínyi* kávéház átellenében. QZ. ▲ régi színháztéren levő bazárban. • .Hagy. király" ozimfi szálloda átellenében. —» ♦ » Megrendelések a legpontosabban teljesíttetnek. Testben nem félálló ruhák kicseréltetnek. Óvás. Miután a Wheeler és Wil■on-varrógép Manufacturing Compagnie mellékelt védjegyét, mint annak magyarországi képviselője a magas m. k. kereskedelmi minisztériumnál és a tek. budapesti kereskedelmi kamaránál registráltattam, bátor vagyok a t. közönséget figyelmeztetni, hogy csak ezen jegygyel biró gépek valódiak, s hogy fel vagyok jogosítva, utánzásokat hamisított czéggel v. a Weebler- és Wilson-Compagnie bélyegével a törvény védelme alatt elkobozni. 01111 C. O. Pesten a József-tér 15. szám, egyszersmind Groover, Backer és Boston, továbbá a Lamb-féle fapon-kötőképek és a Rudolf-féle szabad, kertya-varrógépek képviselője. Kézi-varró gépek lép-állványnyal vagyanélkül 80 forinttal fölebb. 2,62