Ellenőr, 1873. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1873-01-15 / 11. szám
Előfizetési árak Egész ém . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . . 5 fxt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 a Egyes szám ára 10 krajczári. Szerkesztési iroda. Pesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Válalkotünk. Minden értesitő szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el 11. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn 8 ünnepre következő napon. Budapest, szerda január 15. 1873. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcaa 6. szám. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, Kálviny-utca 9. sz. alá intézendők. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, január 14. A „W. Abendp.“ megerősíti a párisi „Solr“ azon hírét, hogy Andrássy gróf Beust gróf válaszának Gramont herczeggel történt közlése alkalmával a maga részéről is egy iratot intézett Apponyi gróf párisi osztrák-magyar követhez, melyben az 1870-ks háború kitörését megelőzött eseményekről nyilatkozott s felhatalmazta a követet, hogy ezen iratot személyesen közölje Thierssel s tudassa vele, miszerint azt alkalmilag használhatja. Zágráb, jan. 14. (Az Ellenőr távirata ) Az ogulini határőrezred közgyűlése elhatározta, hogy Jegyzőkönyveinek horvát nyelven szerkesztését lépteti életbe, továbbá kimondotta, hogy a határvidéki erdők vételárát belföldi hitelintézetekben helyezi el. London, jan. 14. A „Daily Telegraf“ Gramontnak egy újabb communiquéjét hozza, mely cáfolatot helyez kilátásba Beust gróf válaszára s melyben Gramont ismételve kijelenti, hogy Ausztria a megtörtént hadüzenet után is anyagi támogatást ígért Francziaországnak. London, jan. 14. Viktória angol királyné meg fogja látogatni Eugenia császárnét. London, jan. 14. A vörös herczeg nem lakik Camden Houseban, hanem a napot ott töltvén, este rendszerint ide tér vissza. Közte s a császárné és a többi bonapartisták közt éles ellentét áll fen a császári herczeg jövő állását illetőleg. London, jan. 14. Lowe pénzügyminiszter viszszautasította a maláta adó eltörlése tárgyában hozzá intézett kérvényt s kijelentette, hogy az idei nagyszerű fölöslegek előleges vélelmezése illustrius. Páris, jan. 14. Mac-Mahon tábornagy nem fogja Versaillest elhagyni. A 3- as bizottság tegnapi ülésében Larcy elnök az első albizottságnak Thierssel tartott értekezéséről tett jelentést. Ez értekezés részletei titokban tartatnak mindaddig, míg csak egyetértésre nem jut a bizottság Thierssel, ki mára kérte magához a bizottságot. Berlin, jan. 14. A birodalmi kancellár tvjavaslatot terjesztett a szövetségi tanács elé a kerületi és községi képviseletre, valamint a községi tanácsosok választására vonatkozólag Elsasss Lotharingiában. — A kerületi képviselet a korábbi departementiális tanácsok, és a járási képviselet a korábbi arrondissementi tanácsok mintájára lenne összealkotva. A kerületi és járási tanácsoknak még ez év folytán össze kell ülniök. Berlin, jan. 14. A király Königsmark grófot nevezte földmivelési miniszterré Selchow helyébe, kinek lemondását elfogadta. Róma, jan. 14. A hadügyminiszter egy tábornokot és három tisztet küldött Chislehurstba, hogy Napóleon temetésén az olasz hadsereget képviseljék. Brüssel, jan. 14. A lapok állítják, hogy a kormány megtagadta a grand luxemburgi vasútvonal átengedését a német kormánynak. LEGÚJABB POSTA. Napoleon temetése holnap azaz 15-ke reggelére van kitűzve. A temetés egész egyszerűen fog végbe menni s a koporsó a chislehursti katholikus Mária templom egyik kriptájába fog ideiglenesen elhelyeztetni, melyet egy kath. előkelő angol család bocsátott Eugénia rendelkezésére. Thiers 11-én Párisba rándult s magához hivatta a rendőrfőnököt, hihetőleg, hogy megtudja tőle, mily benyomást tett a párisiakra Napóleon halála. A rendőrfőnök ez alkalommal előmutatta Thiersnek a gyászkeretben megjelent bonapartista lapokat is, melyek számtalan példányban nyomattak a az ország minden községébe ingyen megküldettek. E lapok czikkei mind megannyi forradalmi manifestumokat tartalmaztak. Thiers miután átfutotta őket, állítólag oda nyilatkozott, hogy szükségtelen e lapok hangja miatt nyugtalankodni s nem kell fontosságot kölcsönözni nevetséges fanfaromadjaiknak Ehez hozzátette volna még Thiers, hogy „a bonapartista párt most csak hulla, melyet nem kell galvanisalni. A vidéki lapok közül a „Courrier du Pasde-Calais“, továbbá az „Union bretonne“ az „Ind. de l’Aube“ és a „Mess. de Midi“ követték csak párisi kollégáik példáját , jelentek meg fekete szegélylyel._______________________________________ Bérlet 209 szám. Nozassod Sadali fia, Pest,szerdán jan. 15. Delila. Dráma 8 felv, 6 képben. Irta Feuillet Octave. Kezdete 8 órakor. Nagy bérlet 59. szám. Kis bérlet. 11. szám Budai várszínház. Buda, szerdán, jan. 15. Az amerikai. A nemzeti színház által 100 arany pályadijjal jutalmazott eredeti népszínmű 8 szak., dalokkal. Irta Szigligeti.Zen . szerzette Állaga Géza. Kezdete 7 órakor. Budapest január 14. Tizenegy hava már, hogy az ország a trójaiak kiváncsisága és aggodalmával vette körű azt a falovat, mely az osztrák nemzeti fánkkal folytatott kormány alkudozásokat keltette a közönség fürkésző tekintete elől. Ipar és kereskedelem lázas izgatottság—--------— A baloldali kör mai értekezletén folytatta a budget tárgyalását. — Illetékes helyről vesszük a következő sorokat: A magyar kir. közoktatásügyi miniszter, — hogy azon panaszoknak, egyéni felszólamlásoknak, követelményeknek és óhajtásoknak, melyek a népoktatási törvény végrehajtása körül egyfelől a sajtóban, másfelől feliratokban és kérvényekben nyilvánulnak, — alapossága vagy alaptalansága iránt tisztába jöjjön: egy szakértőkből álló bizottságot szándékozik összehívni, mely azon kérdést tárgyalná, váljon szemben a felemlitett körülményekkel, szükséges e immár, hogy az 1868. 38-ik t. ez. revisió alá vétessék, és ha igen, jelesen a törvénynek mely szakaszai volnának azok, melyeknek revisiója ezidő szerint már elodázhatlannak mutatkozik. A 34-es küldöttség második albizottsága Szentkirályi Mór elnöklete alatt ma délelőtt ülést tartott. A tanács hatásköre és szakok szerinti felosztása iránt tanácskoztak, s Ger - lóczy tanácsost megbízták, hogy egy munkálatot készítsen és terjeszsze azt az albizottság elé. Útmutatásul kimondá az albizottság, hogy a deczentralisatiót kívánja szem előtt tartani s a legal várta a kérdés megoldását, melynek huzavonája minden uj hajnal hasadtával nagyobb és nagyobb nyomorba taszitá. Pénz- és hitelviszonyaink egy háború kínjait élték át ez idő alatt. S végre, midőn lánczra vert és megbénított forgalmi életünk a 4 és fél milliónyi dotatió által némi tápot nyerve,azon kedvező hitben kezdé ringatni magát, hogy a kormány ez ügyet, melynek elodázgatása egyértelmű az enyészettel, amilyen-olyan alakban meg fogja oldani, a bécsi bank egy 15 okmányt tartalmazó füzetet hoz át közre, melyeket lehetetlen a keserűség érzete nélkül végigolvasni. Annyi gyengeség, annyi habozás és oly nagyfokú tájékozatlanság is ki ezeknek minden sorából kormányunk részéről, hogy szinte Horn Ede módjára késztetve varunk az okmányok hitelességén kétkedni. Egy souverain állam végrehajtó hatalma oly meghunyászkodott alázatossággal beszél egy pénzintézet főnökéhez, mint a tönkre jutott adós uzsorás hitelezőjéhez, kitől alamizsnaképen néhány fillérért könyörög. 1872. évi február 21-én utasíta a ház a magyar pénzügyminisztert a bankkérdés rendezésére és a kormány csak 42 nap lefolyása után intézte az első jegyzéket, a válasz vétele után ismét 73 nap múlva a másodikat migy tovább, tehát a kérdés égető voltát tekintve oly hanyag lassúsággal, melyre mentséget a létező viszonyokból meríteni képtelenség. Az alkudozások siralmasságát élénkebb ecsettel alig lehetne rajzolni, mint ez az okmányokban feltalálható s a kormány kapkodó és tájékozatlan modorát leghívebben visszatükrözi a jegyzékfüzet. Az első jegyzékben még a feltételekkel sincs tisztában, melyek a bankkal való tárgyalás alapjául szolgáltak volna , majd jegyzékről jegyzékre új és új álláspontot foglal el, s mindegyre kisiklik lábai alól a talaj, s utóvégre a kínos vajúdás egy reszketeg köszönettel ér véget, melyben az utolsó másfél milliónyi könyöradományért hálálkodik. Őszintén megváltjuk, hogy nekünk szégyenükr futotta el arczunkat ezek olvasása alkalmával, mert habár pártunknak a bankkérdésben elfoglalt határozott álláspontjára ez által az események nyomták rá a helyeslés bélyegét, mindazáltal politikai tőkét faragni az országnak porba aláztatásából erkölcs-politikai jellemünk nem engedi. Bátran hivatkozhatnánk Ghyczynek határozati javaslatára, melyet a többség Tréfort javaslata kedvéért elejtett. Mennyi tömérdek csalódástól, szellemi és anyagi vereség és károsodástól mentette volna meg az országot ama határozat, mely azon alapeszmén sarkalt, hogy a kormány a monarchia másik államával kezdje meg haladéktalanul az egyeszkedést, és egy önálló szilárd érczalapú jegybankrendszer meghonosítása iránt még a múlt országgyűlés folyama alatt terjeszszen elő törvényjavaslatot ? De hát a megtörténtet többé meg nem történtté tenni nem lehet, ha mindjárt a legszebb phraziscsokorral és mézesmázos kitérő szavakkal fogja is a kormány Horn interpelláteának élét, melyet e tárgyban a mai ülés folyama alatt benyújtott, megtompítani akarni. Egyet azonban az ország meghurczolt érdeke parancsoló szükséggé tesz a kormányra nézve, s ez, hogy a kérdést, melyen az ország jóléte forog kockán, a nemzet hangosan nyilvánuló kívánalmainak megfelelőleg, valahára minden más kérdés háttérbe szorításával megoldja. S hiszszük, hogy a törvényhozás egy határozat által nem fog késni a kormányt e részben felelősségének öntudatára ébreszteni, s egyúttal a bankkal való alkudozásra nézve megkötött kezeit feloldozni. Ketőleg gyors és olcsó közigazgatási beosztást kíván. Berlin, jan. 11. (Saját t e v e t e z ő n k től.) Napóleon halálának hire a lehető legnagyobb egykedvűséggel fogadtatott. A legtöbben felkiáltanak : Der Mann war für uns eine grosse Null.“ S mig az angol sajtóról halljuk, hogy ott sok részvénynyilatkozat jelent meg az excsászár elhunytéról, addig az itteni sajtó csak igen röviden emlékezett meg róla, s a rövid czikkek pár soraiban is többnyire nem kedvező véleményt olvastunk. Végre nem egytől hallottuk, hogy reá nézve ugyan tökéletesen közönyös Napóleon halála, de kívánta volna, hogy a volt franczia uralkodó utolsó percei lehető keserűek lettek legyen. Bármily közönyösen tekintsünk is azonban ma e halálra, lehetetlen, hogy eszünkbe ne jussanak mindazon tettek, melyekkel ez ember annyi romlását eszközölte, lehetetlen, hogy ismét eszünkbe ne jusson ez eset által a világ múlandósága. Mily hatást, mily zavart, mily feltűnést okozott volna e halál csak három évvel ezelőtt, és most? Ép úgy eszünkbe juthat az eszmék rokonságánál fogva. Ha valaki négy évvel ezeőtt előre jósolta volna meg a franczia köztársaság rövid idő múlva való létrejöttét és fennállását, csak kevés hívőre akadt volna. Mennyire kételkednek még most is, hogy a franczia köztársaság állandóan életben marad-e ? S ki tudja 4—5 vagy tíz év múlva fogunk-e legkevésbbé is csodálkozni azon, ha ezen vagy azon állam szintén a köztársasági formát fogja elfogadni ? Hiába tagadja bárki is, a 19-dik században mégis a találmányok, a meglepetések korszakát éljük. S valóban Napóleon halálának híte teljesen elhomályosul azon parlamenti események mellett, melyek jelenleg a porosz országgyűlésen lefolynak. Figyelemmel kísérem nemcsak a porosz, hanem a külföldi sajtót is, s azt hiszem, a túlnyomó többség már az új év pár napjaiban is csalódott. Új évi levelem alkalmával őszinte szívből kikívántam, hogy Poroszországban a fennhangon hirdetett reformok mielőbb teljesülnének, de bevallon őszintén, hogy én és velem együtt annyi sok más, azok egy részének oly gyors bekövetkezését nem vártuk, nem mertük remélni. Megvallom őszintén, hogy igen kellemesen csalódtam, s bár sokat olvastam és hallottam a porosz kormány teendő erélyes intézkedéseiről az egyházi kérdésben, a tegnapelőtti országgyűlésen Fáik kultusminiszter által beterjesztett törvényjavaslatok szabadelvű várakozásaimat ha nem is múlják felül, de teljesen kielégítik. De vájjon mi voltunk az egyedüliek? A képviselőház tagjai bár a minisztériummal folytonos közlekedésben állanak, annyira meg voltak általában lepve, hatva a hallottaktól, hogy a ház idő előtt oszlott szét. Pedig tulajdonkép nem mondott rájk semmi újat, hallottuk ezt sokszor, vitatkoztunk felette számtalanszor. De midőn ugyanezen dolgokat halljuk a hatalom élén álló férfiútól, ugyanakkor, midőn a lefolyt miniszterkrízis a legnagyobb aggodalommal lepte meg még az úgynevezett beavatott köröket is, midőn ugyanazon miniszter nemcsak szavakkal, hanem oly törvényjavaslatokkal lép elő, melyek szerinte az összes minisztérium egyhangú nézetét képviselik, mely javaslatok nézetem szerint magukban foglalják mindannak alapját, mit minden önállóan szabadelvű s hogy Roon szavaival éljek, a becsületes politikusok légiója óhajt, ugyanakkor lehetetlen, hogy örömünket ne fejezzük ki eme váratlan fordulat felett. A kultusminiszter hangsúlyozó beszédében, miként teljes erélylyel akarják az egyházi ügyeket rendezni, hogy végre az államnak békéje legyen. Holnapra halasztván a lefolyt országgyűlés beszédeinek taglalásába ereszkedni, röviden közlöm a törvényjavaslatok lényegét. Az első a papok kiképzésével és alkalmazásával foglalkozik. S a törvényben gondolkodva van, hogy a papság, mely tulajdonkép a nép nevelői közé tartozik, nemzeti szellemben neveltessék. A papi növeldék feloszlattatnak s a fiatal lelkésznövendékek a nyilvános gymnasiumokat és egyetemeket kötelesek látogatni. A lelkészek alkalmazásánál az állam főfelügyeleti joga fenntartatik s az állam törvényeivel és rendeleteivel ellentétbe lépő papság előbb pénzbeli büntetéssel, utóbb hivatali felfüggesztéssel büntettetik. Végre teljes szigorral szabályoztatak az egyházi testületek, melyek mint minden más társulat teljesen az állam törvényeinek vettetnek alá s ugyanily erélylyel szabályoztatik a kilépés stb. E javaslatok oly fontosak és egyszersmind oly részletesen vannak kidolgozva ; az állam jogai annyira szemmel tartva, miként nem ajánlhatjuk eléggé azoknak olvasását. y. r. A jezsuiták és,védelmezőik. (Vége.) A többször említett breve, mely által XIV. Kelemen „a rendet eltörli minden országban és örökre“, Dominus ac Redemptor noster czimen ismeretes, közlöm kivonatban. „A bekezdés után Kelemen átalánosságban feldicsérvén a vallásos társulatokat, azon megczáfolhatatlan princípiumot állítja fel, »hogy az egyház, melytől azok felavatásukat nyerték, azokat meg is semmisítheti, mihelyest tapasztalja, hogy a szerzetes rendek eredetök egészséges forrásától eltávoztak.“ Felemlíti a breve Innocencius tilalmát a negyedik lateranumi conciliumon, mely X. Gergely által az uj zárdatestületekre nézve meguyittatott, és a kárt, mely ezeknek túlságos szaporításából az egyházra háramlik. Ezután a breve az átalános szabályt néhány egyes példák által támogatja és felemlíti a templariusokat, a reformált conventualistákat, a szent Ambrus szerzetét stb., végre a jezsuitákat, kik időről-időre a szentszék által eltöröltettek. A pápák, mondja a breve, kik azon rendeket eltörölték, azon eljárásnál oly eszközöket használtak, melyeket legczélszerűbbeknek gondoltak az egyenetlenség elfojtására és a pártgyűlölség kikerülésére. Ők nem a juridikus eljárást, mely lassúságánál fogva ily válság alkalmával veszélyessé válhatnék, hanem a rövid summás eljárást választották, és egyedül az eszélyesség szabályaihoz tartották, magukat. Ezt ők apostoli teljhatalmuknál fogva jogosan tehették, melylyel Krisztus vicariusait felruházta, kiknek az egyház javáért meg van engedve e szent társulatokat feloszlatni s nekik minden védelmet és feleselést megtiltani.“ „Miután Kelemen átalánosságban ezeket előrebocsátotta, speciál:ter rá jön a jezsuitákra. Felemlíti s megdicséri az alapító czélját, az eredeti institutiót, megemlíti azon kegyeket, amelyekkel a pápák őket elhalmozták. De egyszersmind ezek tartalmából világosan kitetszik, hogy majdnem mindjárt a szerzet bölcsőjénél, annak keblében a féltékenység s visszavonás magvai csíráztak ki/ melyek őket nemcsak bensőleg megrongálták, hanem egyúttal az egész világgal háborúságba keverték.” „Itt elsorolja Kelemen nagy számát az ezen viszszavonást jelző apostoli okmányoknak, keresztül megy a főbb pontokban a jezsuiták történetén, és kimutatja, hogy a nevezett rendben a vallási szakadás, a háborúság, a lázadás princípiuma személyesítve, s hogy annak keblében a Krisztus által érvényesített béke és egyetértés legkonokabb ellensége megtestesülve volt. Kitetszik a breveből hogy ezen átkos rend a többi vallásos társulatokkal, a világi klérussal, az akadémiák, universitások és collegiumokkal is, melyek ezen rendet államaikba bevették, örökös czivakodásban élt*’ „Ezért valáliak azon örökös sérelmek és vádak, melyek a szerzet ellen folytonosan felhozattak és néhány igazhitű fejedelmek tekintélyével támogattattak, úgy hogy el lehet mondani, hogy nincs oly erős vád, mely e szerzet ellen a béke és nyugalom folytonos felzavarása miatt fel ne hozatott volna.” „Hasztalan volt az apostoli szentszék minden törekvése, hogy ezen zajgást elnémítsa, mert újra kezdődött mindenütt a legélénkebb s leghevesebb vád a rend tana ellen, mely többek által azzal vádoltatok, hogy az orthodox hittel és a jó erkölcsökkel homlokegyenest ellentétben áll. Ezer vád emeltetett a rend magaviselete ellen, hogy a világi javakat szerfelett szomjazza, és hogy az államok világi ügyeibe minduntalan beavatkozik.“ „VII. Orbántól kezdve XIV. Benedekig 12 pápa adott ki számos rendeleteket, brevéket és bullákat, hogy ezen rendellenségeket elhárítsák és megtiltották legszigorúbban a rendnek kereskedéssel és világi ügyekkel foglalkozni. Egyenetlenséget és lázadást támasztani Európában, Ázsiában és Amerikában a püspökök és a többi vallásos szerzetek ellen. Megtiltották azonkivül nekik azon babonás vallásos szertartásokat, melyek pogányságra mutatnak, s melyeket ők az egyház által jóváhagyott cultus helyébe tettek. Megtiltottak nekik bizonyos erkölcstelen és botrányos tanokat, — melyeket a szentszék elkárhoztatott — használni, és más terhes visszaéléseket elkövetni, melyek gyakor zavarokat idéztek elő több kath. országban, és keserű üldözéseket vontak az egyházra, több ázsiai és európai tartományokban.“ „De mindezen intézkedések sikertelenek valának, melyre nézve XII. Innocens kénytelen volt megtiltani a szerzetnek, hogy új noviciusokat vehessen fel. XIII. Innocens ugyanazon büntetéssel fenyegette őket. XIV. Benedek a rendet a legszigorúbb vizsgálatnak vetette alá. XIII. Kelemen azon irat állal, mely tőle kicsikartatott, helyeslését mondta ki a szerzet felett, de a keresztyén népek és kormányoknál a fenyegető zaj és vádak a legfőbb fokozatot érték el és épen azon fejedelmek, kiknek örökölt kegyelete és jótékonysága a szerzet irányában ismeretes volt, kénytelenek voltak a jezsuitákat államaikból kitiltani, és az egyház fejét a társulat átalános eltörlésére felkérni. Mielőtt a pápa ezen kívánatba beleegyezett, a fenforgó ügyet körültekintő, alapos vizsgálat tárgyává tette, miközben azon elterjedt véleményt veszi vizsgálata tárgyául, hogy a tridenti zsinat a jezsuita társulatot Ünnepélyes modorban helyesellte és megerősitette.“ „Miután a breve ezen állítás alaptalanságát kimutatja, azzal végzi, hogy a jezsuita társulat eltörlése szükséges és elkerülhetetlen s kimondja azt, midőn ezen nevezetes szavakat használja: „Lehetetlen hogy az egyház valódi és állandó békében éljen, mindaddig, mig a jezsuita szerzet fenáll“ stb. A keresztyén egyetértésre és békére s egymás iránti szeretetre inti a népeket, s végzi, a jezsuitákra czélozva, Jakab apostol III. 14—18. versével: „Hogyha keserű irigység és harag van szivetekben, ne dicsekedjetek azzal és ne hazudozzatok az igazság ellen, mert nem isteni bölcsesség az, hanem földi és ördögi, stb. Ezen eltörlő pápai breve egy kissé másképen hangzik, mint Hajnaldur jezsuiták mellett tartott dicsbeszédje. Már engedje meg ő excellentiája, hogy a pápát a jezsuiták viselt dolgai s erkölcsisége megítélésében illetékesebb bírónak tartjuk, mint őt annyival inkább, mert a breve sokkal inkább megfelel a históriai igazságnak, a jelenkori tapasztalásnak, mint a kalocsai érsek panegyrise, II. Fridrik és Katalin czárnő pártolása s nálunk néhány obscurus mágnás tüntetésszerű kedvezése az istentelen szerzet irányában. A tudomány és szabadelvű haladás fejedelmei egyhangúlag elitélték a jezsuitákat. Hajnald ur, szemben a most idézett pápai brevével, azt mondja védbeszédjében, hogy Mária Terézia rendelete nem volt abrogationális törvény és igy a régibb törvények érvénye máig is fenáll. Valóban megáll az ember esze, midőn egy nagy revü érseket hall ily tiszteletlenül nyilatkozni a pápai brevéről. Úgy látszik, Hajnald úr a róm. kath. theologia legegyszerűbb tanát sem ismeri. Azt tudnia kellene ő excellentiájának, hogy a pápának teljes joga volt a jezsuita szerzetet eltörleni, s azon eltörlés jogilag és tettlegesen döntő volt és érvényes a szerzetre, habár a világ minden fejedelme, kormánya és szerzete ellenezte, volna is ezen eltörlést, s a kormánynak s törvényhozásnak nem az eltörlés jogossága vagy jogtalansága felettivita, hanem egyedül az eltörlött szerzet vagyona feletti intézkedés joga maradt fen. A jezeuda-szerzet azon tagjait, kik a pápai brevével daczolva Porosz- és Muszkaországban folytatták működésüket, nem lehet más szempontból tekinteni, mint engedetlen pártütőket, szemtelen lázadókat szakmerő revoltalálat. az őket védő pátronusokat egy kath. főpapnak szintén ezen rubrikába kell sorolni, mint a kik daczolta a pápával, a lázadó facérok fogták párját. És igy a Fridrik, Katalin és Pálra hivatkozás nem hogy mentségére, sőt elkárhoztatására szolgál a szerzetnek, mert ezen engedetlenség, ezen esküsgés, ezen pártütés örökös szégyenfolt marad a szerzeten. Magyarországnak , országgyűlésének, királyának, ismétlem, az eltörlés ellenzésére, vagy szentesítésére nem volt semmi joga. Ez egészen a pápa hatásköréhez tartozik. A magyar országgyűlésnek csak a szerzet vagyonának hováfordításáról lehetett és lehet szólni, miután az eltörlés óta erről nem rendelkezett, ezen intézkedési jog jelenleg is fennáll. Az intézkedés Mária Terézia korától fogva elmaradt; egyébiránt itt a szerzet eltörlését senki kétségbe nem vonta, a jezsuitákat tettleg eltörlötteknek tekintette s a jezsuiták bejövetelét visszaállításuk után az országgyűlés intézkedésétől függesztette fel. Ezen visszaállításról s a bejöveteli engedély megadásáról itt szó sem lehetett 48 előtt, még megpendíteni sem merészelte ez eszmét a rend egy patronusa sem, pedig akadtak ily csodabogarak a főpapok és mágnások között a nevezett korszakban is. Becsempészések csak azon rémkorban történhetett meg, midőn a muszka invasio és az árulás által eltapodott nemzetnek nem volt szava saját ügye elintézésében. Az országgyűlés, ha arczal akarja csapni a morált s szakítani akar végképen a czivilisatióval, beveheti a fekete csuhás bandát, visszaadhatja jószágait, országgyűlési szavazattal ruházhatja fel őket, de mindaddig míg ez meg nem történt, elég őket közigazgatási úton kikergetni az országból, hová a nemzet, az ország egyedüli jogos gazdája engedelme nélkül szemtelenül betolakodtak. Az 1773-ban tőlük elvett jószágokra nézve pedig itt lenne valahára az ideje országgyűlésileg intézkedni, s miután ezen jószágok nagy része a protestánsoktól századok folytán rabló módon vétetett el, amint alább kimutatjuk, nagyon méltányos, hogy a protestánsok is részesüljenek a jószágok haszonélvezetében iskolák és tanítók segélyezésére. Visszatérve Haynald úr beszédére, azon állításával, hogy a jezsuiták Kelemen által nem jogosan törültettek el és ennélfogva az interregnum alatt sem szűntek meg létezni, érsek úr nem áll egyedül, már a 18-ik században találkoztak a püspökök, sőt a kardinálisok között is, kik az eltörlő breve jogosságát s érvényét tagadták, de ezen főpapok az orthodox római kath. írók által az eretnekek közé soroztattak. Hogy Haynald úr a breve érvényességét nem ismeri el, az kitetszik beszéde szelleméből, különben mikép hivatkoznék Fridrikrre, Katalin és Pál czárokra, kiket a pápával szemben feldicsér, hogy a lázadó szerzetet pártolták, sőt még azon komikus állítást is koczkáztatja, hogy Pál előbb állította vissza jogaiba a rendet, semmint a pápa az abrogatiót visszavonta volna. Ugyan magyarázza meg, érsek úr, hogy melyik zsinat hatalmazza föl a szakadár orosz czárokat, hogy egy római kath. szerzetet jogukban legyen visszaállítani. Ily állítással Luther sem mert volna fellépni. Amint mondom, találkoztak főpapok, ilyen volt Baumont Kristóf, párisi érsek, és kardinálok, mint például Antonelli. Ezen két főpapra szoktak hivatkozni a jezsuiták s a jezsuitákat védő írók. Gioberti azt mondja Antonelliről, miután a párisi érseknek kiosztotta a magáét: „soha hazugabb, mocskosabb és méltatlanabb szavak nem indokították el a bíbort, mint a melyekkel ezen bíbornok a brevéről szól.” Gioberti közli Cretinat Joli, a rend apologistiája után Antonelli hirhedett pasquilját, melyben a pápát és a brevét megtámadja. Én is eredetiben közlöm. „Le monde impartial—mondja Antonelli — convient de l’injustice de ces actes. Pour moi, je prononce sans crainte de metromper, que le breve ne la (t. i. a társaságot) detruit. C’est nul, invalide et inique et par consequence la Companie de Jesus n, est pas detruite.” Hajnald úr más szavakkal ugyanezt fejezi ki, mert’ különben nem vitatná a királyi rendelet érvénytelenségét, szerinte az eltörlést csak a magyar országgyűlés mondhatta ki jogosan, erre a pápai, breve nem volt elég. A három többször nevezett uralkodóra hivatkozás is ezen felfogásra mutat, különben egy jogosan eltörlött szerzetet nem venne védelmébe. Antonelli „infam trafic“-nak mondja a kormányoknak a pápával levelezésé . Hajnald úr az eltörlést az udvarok intrigyájának rója fel. Antonelli azt mondja : „Clement XIV. s’atribue un pouvoir tel qu‘aucun Papé ne s‘ est jamais attribué“. Hajnald úr az országgyűlés jogára hivatkozik az eltörlő breve ellen, s ennélfogva ő is kétségbevonja a pápa jogát. Antonelli azzal végzi: „Ces raisons suffisent pour prouver, que ce brevé est nul et de nulle valeur, et par consequent, que la prétendue supression des jesuítes, est injuste, et n‘a produit nul effet.“ Hajnalban szintén vitatja a breve érvénytelenségét, midőn a lázadó szerzet létezését vitatja az eltörléssel szemben. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése jan. 14-én. Elnök: Bittó István. Jegyzők: Szeniczey, Kis, Tombor. A miniszterek közül jelen vannak: Pauler, Trefort, Wenckheim, Zichy. Szeniczei Ödön jegyző olvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét, mely észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök jelenti, hogy Máday Sándor jogaras vidéki felsőkerületi képviselő választása ellen kérvény adatott be. Máday választása az állandó igazoló bizottság megbírálása alá lévén terjesztve, ennek jelentése után fog e kérvény iránt intés.