Ellenőr, 1873. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1873-02-05 / 29. szám
Előfizetési árak Egén ám . . 20 írt. — kr. I Évnegyedre . . 5 írt. — kr. Fném . . . 10 „ — „ [ Egy hónapra . 1980 a Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési Iroda, Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit nem ködünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem ▼álklkosnnk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 29. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. Budapest, szerda, február 5. 1873. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek Irodájába (nádor-utcza 6. ex.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza. 6. az (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, Kálriny-utcza 9. n. alá intézendők. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Zágráb, febr. 4. (Az,,Ellenőr“ távirata.) Kőrös megye nagybirtoksa curiája nationalistákat választott a megyei képviseletbe. Krcivoj helyett Rajzner, károlyvári főszolgabíró, neveztetett ki ideiglenes zágrábi alispánnak. Páris, febr. 4. (Az „Ellenőr“ távirata.) Wolowski egy egyetemes postaszerződés kötésének tervével foglalkozik s közelebb Bécsbe készül rándulni, hogy tervének kidolgozását ottan megkezdje. Bécs, febr. 4. A reichsrath mai ülésében Horst honvédelmi miniszter felelt Tomasczuk interpellátiójára, melyet a katholikus és keleti vallási kispapok iránt követett eljárás különbözőségére vonatkozólag tett s kijelentette, hogy a kormány legtávolabbról sem akar különbségeket léptetni életbe a honvédelmi törvények alkalmazásában s hogy az ez érdemben netalán fenforgó kételyeket eloszlása, megfelelő felvilágosítást intézett az alantas közegekhez. — Roser indokolja azon javaslatát, melyet a vasúti szerencsétlenségek elhárítása czéljából hozandó törvényes határozatok tárgyában tett s ajánlja, léptessék életbe egy vasútrendőri törvény, rakassanak le mindenfelé kettőseinek s különíttessék el teljesen a személy- és vagyonforgalom. E javaslat egy külön kilenczes bizottsághoz utasíttatott, s aztán folytattatok a részletes vita a munkabér bírói letiltásának lehetősége fölött. Bécs, febr. 4. Prágából távírják a Pressének, hogy a tőzsdetanács cseh többsége a „Zalozsna“ mind a 400 képviselőjét behívta vidékről, hogy a közgyűlés alkalmával ismét a csehek számára biztosítsák a többséget a 70 tényleges tőzsdelátogatóval szemben, s hogy Skreischowskyt ismét beválaszszák a tőzsdetanácsba. Bécs, febr. 4. Az „Abendp.“ mai számában koholmánynak mondja a krakói „Kráj“ azon hírét, hogy az igazságügyér utasítást küldött a krakói és lembergi főállamügyészeknek azon magatartást illetőleg,amelyet a galicziai sajtóban észlelhető izgatással szemben a választási reform tárgyában kelljen szemek előtt tartaniok. London, febr. 4 Még mindig számos tudósítás érkezik a tengeren tegnapelőtt történt szerencsétlenségekről. Bern, sepr. 4. A pápai nuntius a pápa levelét nyitotta át a szövetségtanácsnak, melyben Mermillod genfi főpap, mint apostoli vikárius e kanton egyházi igazgatásával bizatik meg s rendes megyés püspöki jogokkal ruháztatik fel. Pétervár, febr. 4. Az itteni lapok egyhangúlag megerősítik, hogy az orosz és angol kormány között teljes egyetértés jött létre Oroszország közép ázsiai politikája fölött, mely egyedül a béke fentartására és szilárdítására irányul. Konstantinápoly, febr. 4. A szultán távirati után, mily részvétét fejezte ki az orosz uralkodóház előtt Helene nagyherczegnő halála fölött. Bérlet 227. szám. Idemasodt SasmnlásB. Budapest, szerda, február 5. Egy nő, ki az ablakon kiugrik. Vigjáték népdalokkal és tánczczal 2 felvonásban. Seribe után magyar színpadra alkalmazta Somoski Ferencz. Kezdete 7 órakor. Miklósi színháza. Budapest, szerda, febr. 5. Fényes álarczos bál. Kezdete 7 órakor. Nagybérlet 70. szám. Kisbérlet 6. szám’ XT ArassínHáz. Budapest, szerda, febr. 5. Dalos Pista. Eredeti népszínmű 3. felv. dalokkal. Irta Szigligeti. Zenéjét szerzette Doppler K. Kezdete 7 órakor Az incompatibilitás kérdése a képviselőházban. A Gyakran megtörténik meleg, derült nyári napokon, hogy egyszerre felkerekedik a láthatáron egy felhő, az ég elborul, a villámok czikáznak, a zápor megered, néhány perc múlva azonban ismét vége mindennek, a nap újra kisüt, a zivatar elvonult és a jég megtisztult. Ily múlékony természettüneményt juttatott eszünkbe azon vita, mely tegnap és ma folyt a képviselőházban az incompatibilitás kérdéséről. Tisza Kálmán egy módosítványt tett a pénzügyi bizottság egyik határozati javaslatához, a ház túlnyomó többsége helyesléssel fogadta a módosítvány eszméjét, erre neki áll tíz vagy tizenkét képviselő és a felüllicitálási buzgalomtól elragadtatva, benyújt egy határozati javaslatot, mely messze túllő a czélon és csinál vele igen szép fiaskót anélkül, hogy a kitűzött czélnak csak egy részecskéjét is elérhette volna. Ha a dolgot kissé hidegebb vérrel tekintjük, lehetetlen elzárkóznunk azon meggyőződés elől, hogy b. Perényi Zsigmond képviselő úrnak határozati javaslata, mely az incompatibilitás kérdését csak amúgy kedélyesen, en famille kettévágta volna, elsősorban az ellenzék felültetésére és arra volt számítva, hogy ezen meglepetés segélyével a jelenlegi kormánynak, ezen kérdés alkalmából valóban alig indokolható kellemetlenség és zavar okoztassék. Az ellenzéknek semmi szüksége nincs arra, hogy az incompatibilitás tárgyában elfoglalt álláspontját mentegetni iparkodjék azon korántsem találó eélzások ellen, melyekkel Perényi képviselő úr mai beszédében, midőn javaslatát visszavonta, a balközépet illetni czélszerűnek látta. Azon kötelesség, hogy a képviselőház függetlensége megóvássérty és átalában a képviselői összeférhetlenség eszméje, legelőször és azóta is mindig az ellenzék padjairól lett hangsúlyozva, a jobboldal nem követte el azon politikai ildomtalanságot, hogy a házban felszólalt volna az eszme ellen, de gyakorlatilag eddig csak annyit lendített rajta, hogy a múlt országgyűlés végnapjaiban, a választási törvényjavaslat feletti vitá legzajosabb pereteiben a belügyminiszter által egy törvényjavaslatot nyújtatott be, mely felett a ház riadó hahotája mondta ki az ítéletet. Ha most egy látszólag bámulatosan szabadelvű javaslat épen azon fració által nyújtatik be, váratlanul, minden előleges megbeszélés nélkül, melynek látható feje a múlt évben épen a kormány élén állt, azon kormány élén, melynek egyik tagja — és pedig kétség kívül a minisztertanács határozata alapján készítette ama nevetséges törvényjavaslatot, akkor az ellenzéknek legalább egyik árnyalata megint kénytelen volt magát azon kellemetlen helyzetben érezni, melyet e lapok ( .e.) jegyű czikkirója egyik közelebbi alkalommal Lónyay Menyhért gróf beszédének ismertetésekor jelzett, hogy tudniillik megnézze ne csak azt, mi mondatik? de azt is, ki mondja? és miért mondja? Annál inkább kötelessége volt ezt tenni, mert a szóban forgó határozati javaslat nemcsak az első kérdésre nem adott kielégítő választ, hanem a második és harmadik kérdésre is kissé furcsa és kétes világot vetett azon körülmény, hogy Lónyay gróf látván a hangulatot, kereken elutasított magától minden solidaritást csekély számú, de kipróbált hűségű fegyverhordozóinak cselekményével és merevebben ellene nyilatkozott, mint maga a kormány, mely pedig mégis közelebbről van ez ügyben érdekelve. Mi nem hisszük, hogy valakinek eszébe jusson a balközépen feltétlenül és makacsul ellenezni mindazt, ami azon oldalról vagy helyesebben mondva azon forrásból származik, sőt ellenkezőleg meg vagyunk győződve, hogy correct alakban és utógondolat nélkül indítványozott minden helyes eszmét beható tanácskozás alá vesz és ha czélszerűségéről meggyőződik, támogatni is fog, de csalatkozik, aki arra számít, hogy furfangos meglepetések által kelepczébe kerítheti és letérítheti a maga elé szigorúan kiszabott iránytól. A balközép nem ismeri hivatásának a jelen kormány támogatását minden áron, de alig hisszük, hogy valaha kezét fogja nyújtani pusztán pillanatnyi kellemetlenségek előidézésére számított apró kötekedésekhez, különösen, ha oly oldalról származnak, melynek irányához szomorú tapasztalatokon okulva még sokkal kevesebb bizalmat érez, mint a jelenlegi új kormányéhoz. Lesznek nagy, elvi kérdések szőnyegen és pedig nem sokára — akkor nagyon fogunk örülni, ha a jobboldal egy részével együtt szavazhatunk és ha kilátás lesz reá, hogy az 1867. óta felavatott kormánypolitika valamely elvi kérdésben vereséget szenvedene, meg lehet győződve mindenki, hogy a balközép párt nem fog pajzsul szolgálni a kormányra s az eddigi kormánypolitikára mért csapások elhárításában. Az egész ország ismeri álláspontunkat az incompatibilitási kérdésben. Nekünk ép úgy szívünkön fekszik, mint bárkinek a képviselői függetlenség, de ezt törvény által kell kimondani és biztosíttatni és nem szabad a miniszteri tetszésre bízni. Főleg nem bízhatjuk azt egyszerű és csak egy országgyűlésre nézve kötelező, sőt tetszés szerint mindennap akár egy szavazatnyi mesterkélt többség által is megváltoztatható határozattal a kormányra, midőn tudjuk, hogy volt már Magyarországon kormányelnök, ki minden eszköz felhasználásával segítette a képviselői székekbe a nevét viselő fració által annyira perkorrestált hivatalnok sereget és ki bizonyára nem tartana nehéznek egy ily határozatot egy szép reggelen, midőn czéljai épen úgy kívánnák egyszerűen leszavaztatni és helyére annak ellenkezőjét állítatni. , Tisza Kálmán módosítványának elfogadásával az elv a ház roppant többsége által szentesíttetett. Meg vagyunk győződve, hogy pártunk országgyűlési tagjai sem — arról pedig biztosíthatunk mindenkit, hogy az ellenzéki sajtó nem fog hanyag lenni a kormány erélyes sürgetésében, hogy az ige mielőbb testté váljék. A baloldali kör f. hr. 5-dikén szerdán d. n. 5 órakor értekezletet fog tartani. Buffet: „A képviselőház elnöke és neje szívesen látják X. képviselő urat február és martius havakban minden szerdán este.“ Ez jó nyitás, mely kedélyessé is válhatik, ha igenlőleg fejtetnék meg a többek által felvetett s általam tolmácsolt kérdés, hogy az elnök és neje által tett szíves meghívások folytán részt vehetnek azon estélyekben a képviselők nejei is. A kormány elnök ebédeket ad és ugyancsak jól tradtálhatja vendégeit, ha azon magas kedvből ítélhetünk, melylyel Buda erős várából jönnek haza az illetők — pártkülönbség nélkül. Megjegyzendő azonban, hogy a 48-as párt tagjai e részben is kivételt képeznek.Ők nem jelennek meg ez ebédekre s ez elmaradást nem is tudatják, a mi lehet szörnyű elvhűség, de semmi esetben sem neveltség. Mi persze azt hisszük, hogy a haza iránti hűséggel nem incompatibilis az udvariasság sem, hanem hát mi azon balközéphez tartozunk, melyet hiában térítget Helfy Ignácz a saját bölcsességének útjára. Igaz, hogy Simonyi Ernő nem irtózott elmenni Buda királyi várába is , nem féltette patriotizmusának hőségét az ottani hűsítők és édességek hatalmától sem, hanem hát róla is megmondta már Csanády Sándor, hogy „Ernő puhul.“ * A tegnapi bál sem vitte jégre a korcsolyázókat, s ebben van egyedüli vigaszuk a fagy kimaradásáért. Olyan népes, fényes és szép társaságot mint amely ma reggeli hat óráig mulatozott együtt, ritkán és kevés helyen láthatni. Némelyek úgy találták, hogy kissé „vegyes" volt. Annál jobb. Mentői több osztályból alakul egy nagy tömeg miveit szelleme, annál jobb minden osztályra s az egész országra nézve. S bár többször lenne ily „vegyes“ tömegünk De bajunk épen az, hogy nehezen jön össze s akkor is sok orrfintorgatást kelt, mintha bizony Itália és Francziaország társadalmi életének élvezetességét nem képezné épen a tény, miszerint osztályaik mivelt részeinek vegyüléséből áll minden mulatságuk. — Megyjegyzendő, hogy ez olyan magyaros tánézés volt a milyen csak kell s a csárdás nem hagyta magát Strausz előtt sem, a mit egyébiránt nem azért jegyzünk meg, mintha mi szivesen nem látnék a keringőt és polkát is. A gyönyörű bálnak gróf Károlyi Pistáné volt az illetékes háziasszonya. Ma Házmán képviselő úr egy indítványt tett s a szavazásnál egyedül állott fel mellette. A többség ellene nevetett. „Irodai szükségletek.“ A találós mesék iránt fogékony közönségnek hálás anyagot szolgáltathat a budgetnek ama rovata, mely „irodai szükségletek“ ékes vezetéknevet visel. Mi a patvart fogyaszthat el e tág köpeny alatt, 297,050 forintnyi tekintélyes összeg erejéig, a központi igazgatás gépezetének katlanja? Papirost, tintát, fűtést aligha, hacsak az adomabeli falusi költségvetést nem fogadta el kormányunk mintául, melyben „tintára fölment őt hordó bor, papírra tíz zsák búza“ szúrt szemet a szűrös atyafiaknak. Már hiába, a mi egyenes ösvényen haladó észjárásunk sehogy sem képes természetesnek találni oly irodai fogyasztást, mely statistikai összehasonlítások folytán, valami falánk szörnyre enged következtetni. A honvédelmi miniszter 43000 forintot kér előirányzatában irodai tengelykenőcsre, amely összeg viszonyítva a 46000-nyi elintézett ügydarab számához, átlag körülbelül 90 kr. ára toll, tinta és fűtésnek megemésztését jelezi egy-egy ügydarabra , míg a pénzügyminiszter 107,100 forintnyi előirányzata, a múlt évben befolyt 76000nyi ügydarabot véve alapul, már átlag egy-egy ügydarabotart 41 kmnyi irodai töltelékkel lát el. A többi minisztériumok ügydarabjainak összegéről nincsenek adataink. De hát izlektetőül elég tökéletesen ennyi is. , Körvonalaiban első bepillantásra ily árnyképet tüntet fel a budgetnek e rovata, azonban benn a miniszteri bureankban az irodai szükségletek felhasználásának módja egészen sajátságos, s csak ez teszi fölfoghatóvá, hogy ily nagy összegek halasztatnak el bevételeinkből e rovat révén. Korántsem merő irodai költségeket számít el e rovat terhére az egyes minisztériumok könyvelő osztálya, hanem az irodai rövid árukon kívül, mindazon divatárukat is, melyeket a minisztériumok luxusa és túlkiadási hajlamai okoztak, de melyeket mindazáltal sem hivatalos fejtörés, sem találékonyság a költségvetés többi rovatainak keretébe beszorítani nem képes. Ama jóféle gazdálkodás mellett, mely a minisztériumokban károssá vált, gyakran megesik ugyanis, hogy majd a jutalmazási, majd a napdíjasok rovata, a sokfelé, de terv és czél nélkül, tett osztogatások folytán, mihamar kong az ürességtől, úgy hogy midőn aztán valódi érdem és állami czél igényli az illető rovat dotátióját, vagy mikor egy fülig adósodott kegyenczet kell kirántani a hínárból, nincs más mód, mint az irodai szükségletek nyúlósságához fordulni, s a kiadást e rovat terhére elszámítolni. A pénzügyi bizottság szintén észrevette, hogy az irodai szükségletek rovata kényelmes takaróul szolgál a megtagadott virement kijátszására. S azért kimondja, miszerint „jövőre részletezve vétessenek fel e költségek az előirányzatokba, és pedig elkülönítve a személyes kiadásokat a dologiaktól, a dijnokok fizetését az irodai egyéb kiadásoktól és ezek is egyes nemeik szerint: fűtés, világítás és egyéb szükségletek vétessenek fel.“ Ez megnyugtatásul szolgálhat a jövőre, de nem menti fel a képviselőket azon kötelezettség alól, hogy e költségeket illő mértékekre szállítsák le még most. Azon törlések, miket e nemben a pénzügyi bizottság tett, oly csekélyek, hogy a Kormány azokat számításba vette már az előirányzat megtételénél. Régi praxisa már az a minisztériumnak, hogy busásan többet kér, mint amenynyinek a megszavazását reméli. Csakhogy a még ily módon megajánlott összeg is jóval felülmúlja a tényleges szükségletet, mert hát e gazdálkodási rendszer mellett jut is, marad is. Ezen aranjuezi boldog napoknak azonban egyszer valahára véget kell vetni, ha az országot tönkrejuttatni nem akarjuk. A Deákkör tegnapi értekezletén Lukács Béla felszólalt, hogy az állami számszék ellen a képviselőház mai ülésében igaztalan reeriminatiók történtek, minthogy a számszék előterjeszti a min. elnökségnek a kívánt jelentéseket. A min. elnök megjegyezte, hogy ez még a volt elnökség alatt történhetett, neki erről nincs tudomása, de utána fog nézni, és a szerint majd jelentést tesz a háznak. Budapest, február 4. Egy politikai író a múlt századbeli diplomatákat „nemzetközi méregkeverők“ epithetonnal tisztelte meg. S csakugyan akkori tudományuk és ténykedésük nem állt egyébből, mint titkos fondorlatok és cselszövények szövéséből, hogy a népek szabadságát és haladási hajlamait járomba verjék. Minden szavuk, minden eszközük és minden tettök a politika ama kátéjából volt merítve, mely az erkölcsi világrendet a szabadalmazott corruptió fegyvereivel véli feltarthatónak, és erényt kovácsol a bűnből. Nem csoda, ha e rendszer magvaiból egyedül a szolgaiasság és nyomor burjánzott fel Európában, és a gondolkodó közvélemény részéről csupán megvetést és utálatot aratott. A XIX. század diplomáciája egészben már nemesebb, eszközeiben és czéljaiban válogatósabb s az okulás és javulás útjára tért; annál inkább feltűnő tehát soraiban az Oly fattyukihajtás, mely hiúsági ösztöne és vak szenvedélyeitől elkapatva, nem átalja magát gyarló leleplezései által gúnyul és csúfságul a világ piaczára dobni. Ha hírvágy és feltűnési viszketeg furdalta Gramontaget, jobb módját nem ejthette, mint az által, hogy a nyilatkozatok szelével telitett diplomatia tömlőjének szelentyűjét kinyitá; de ha egyúttal a napoleonidák hanyatló csillagát vélte leleplezései által fénykörrel körül övezni, számításaiban nagyon tünékeny tényezőket vett fel alapul. Előbbi leleplezései érdemek szerint voltak méltatva lapunkban. Azonban az európaszerte szenvedett fiasco nem hagyta nyugodni Gramontot, minden áron helyre akarta ütni a csorbát, s legújabban a „Constitutionel“ hasábjain ront elkeseredésében rozsdás dárdájával névtelenül az egész világnak, főkép pedig a mit sem ártott Magyarországnak. Régi fegyvere az a gyávaságnak és szájhősködésnek, hogy midőn ereje és bátorsága cserben hagyja, s barátai, henczegése miatt pirulva vonulnak vissza, az insinuaatio kétes sikerű eszközeit ragadja meg életre-halálra, így tesz Gramont is. Neki rendkívül zokon esett, hogy midőn Ausztriát és Beustot pelengérre akarta állítani nyilatkozataival, hogy a franczia caesarismus becsületét helyre üsse, s talán egy-két babérlombot maga számára is elkaparithasson, a koszorút Magyarország és Andrássy részére ítélte oda Európa közvéleményének ítélő széke. Az a minden oldalról becsmérelt, minden oldalról üldözött maroknyi magyar nép a leghevesebb gyűlölet tárgya a nagy diplomata előtt, mert a negyedfél századon át táplált német ellenségeskedés daczára, politikai éleslátása és érettsége rögtön észrevette az örvényt, mely felé az államférfi iskola kiváló kapacitásai a derék franczia népet terelték. Az egész magyar nemzet, mint egy hatalmas vető, tiltakozott minden beavatkozás ellen abba a harczba, melyet a sértett büszkeség, és a felfuvalkodott dicsvágy készakarva előidézett. Ez fáj, nagyon fáj Gramontnak. S mi, kik rendszeres czéltáblái vagyunk a legildomtalanabb és legméltatlanabb megtámadásoknak, napirendre tértünk volna akkor is, ha a diplomata az epéjét mind kiöntötte volna is ránk, feltéve hogy mint egy lovagias nemzet fiához illik, nyílt érveket, nyílt vádakat dob arczunkba. De Gramont e határt egy rágalmazó közönséges modorában lépte át, midőn a nemzet és fejedelme közé a gyanúsítás vetőgépével a bizalmatlanság konkolyát igyekszik elhinteni. Szerinte Magyarország elszakadási vágyakat táplál, s ezt adandó alkalommal érvényesíteni el nem mulasztja. Maga Napóleon figyelmeztette erre a királyt, ki azóta nem bízik a magyarokban. Egy szenvedések által kipróbált nemzet részéről ily nyomorult rágalmakkal szemben, minőket egy diplomatiai pletykákon élősködő herczeg nem szégyel a világ elé tálalni, egyetlen egy óvszer van — a méltóságos megvetés. Miként tartják fenn országijainkat? A budafehérvári országúton alkalmazott úrmesterek miként gazdálkodnak az ország pénzével, arról meggyőz mindenkit azon tény, melyet elősorolunk s a melyre cáfolatot igen szivesen fogadunk el. A múlt őszszel tömérdek napszám fordittatott arra, hogy az országút melleti árkok kiásattassanak, illetőleg mélyittessenek. A tél beáltáig e nagy és költséges munka Budától Tétényig nagyobbára befejeztetett. Most azonban a hanyag átkészités következtében lábmagasságra nőtt sár, az országútról lehuzatott s ezzel a nagy költséggel kiásott árkok színig behuzattak. Az olvadó hó- és esővíz a tavasz beálltával nem folyhat el a betemetett vízárkokba, természetes, hogy az árkok újra nagy költséggel ki fognak ásatni. S ez így megy évről évre. A budafehérvári országos köutnak igen jó alapja van, oly jó, melyet kevés erővel de egy kis jóakarattal könnyen jókarban lehet tartani. S vajjon mi oka lehet annak, hogy ezen országút különösen Budán, Albertfalván, Promontoron s azután Tétényig csaknem járhatatlan ? hol üres szekerek erős sorházi lovakkal elakadnak s nem ritkán feldőlnek; hol már terhes szekerekkel közlekedni alig lehetséges, mit bizonyit az is, hogy ezen vidékről azelőtt százával jöttek a szénával, szalmával, szénnel terhelt szekerek a fővárosba, most pedig elvétve érkezik egy, s ez is útközben vagy elakad vagy feldől, s kénytelen lévén terhétől szabadulni, bármi áron eladja áruját a helyszínén. Erre a felelet igen egyszerű de annál szomorítóbb. Az út szándékosan elrontatik. Hogy miért, ime elmondjuk. Ezelőtt az útkészítéshez szükségelt kavics a budaeörsi bányákból az útmester felügyelete alatt szállítatott vállalkozó ,által az utakra, a kavics rész volt, útkészítésre alkalmatlan. A múlt ősszel igen jó fekete kavics bő menynyiségben hozatott s mindenki örült e kavicsnak, melyből a legjobb utat várta. S mily csalódás érte a jóhiszemű közönséget! Az út soha ily rész még nem volt, sok helyen már az alapkövek is keresztül vannak vágva. Az ősz és tél folytán e kavicscsaal csak ott készíttetett az út, hol azelőtt is tűrhető volt, a rész mamát érintetlenül, még az oly gödrök, melyekből a kerék ki nem látszik, mai napig is betöltetlenül tátongnak. De hogy a kavics felhasználtassék, az az útkaparók által a lábnyi mélységű híg sárba lapátokkal szétszóratott, hogy ott nyomtalanul eltűnjék. Mindezen visszás és káros eljárás által az czéloztatik eléretni, miszerint a közbenjárók nélkül hozatott jó kavics rosznak, a régi rosz mészkő pedig jónak ismertessék el, és igy ismét a régi szállítási mód hozassék be, melyből némelyeknek szép jövedelem kínálkozik. Bár honnét jöjjön is ezen vádakra cáfolat, lapunkban annak szívesen fogunk tért engedni. A zenekedvelők egyletének terme a mai délelőtti órákban érdekes látványt nyújtott. Ott ült az elnöki székben, Báró Sennyey Pálné, mellette a másodelnök Tisza Kálmánná, alelnökök Gyömrőy Vilmosné, Kralovánszky Istvánné, tiszteletbeli elnök báró Eötvös Józsefné. Első pillanatra tudjuk, hogy az „Országos magyar kisdedvédő egyesület“ központi bizottságának üléséről van szó, melynek fő tárgyát az osztályok megalakítása, illetőleg a jelenlevő tagoknak kívánságukhoz képest a négy különböző, u. m. statistikai és pedagógiai, továbbá terjesztő, gyűjtő és vagyonkezelő osztályba leendő beosztása képezte. Ez foganatosíttatott is. A meg nem jelent tagok miként beosztására nézve az elnökség intézkedik. Ezután küldöttség bízatott meg báró Senynyey Pálné vezetése alatt, a mely özv. grf. Batthyányi Lajosnénak adja tudtul, hogy a múlt gyűlés alkalmával egyik tiszteletbeli elnöknek megválasztatott, s keressék fel ennek elvállalására. A küldöttség tagjaiul az elnök indítványára az ülésben jelen volt következő tagok választottak meg: Bónis Sámuelné, Korányi Frigyesné, Hollán Ernőné, Várady Gáborné. A legközelebbi ülés mácz. 2. délelőtt Hérakor leend. Az osztályok is megkezdik működésüket, mihelyt a beosztás megtörténik. Ott láttuk a nagy számban megjelent bizottsági tagok között: gr. Andrássy Aladárnét, gr. Zichy Pál Ferencznét, Veres Páláét, gr. Karácsonyi Guidónét, Győrffy Gyulánét, Ivánka Imrénét, Ruprecht Demidoffnét, Szitányi Adolfnét, Türr Istvánt, P. Szathmáry Károlyt, Várady Gábort, Oláh Gyulát, Ballagi Mórt, Kármán Lajost, Máday Izidort, Sztupa Györgyöt, Röser Miklóst stb. Átalában a tanácskozás egész folyama élénk és lélekemelő, míg a társadalom mondhatni minden