Ellenőr, 1873. április (5. évfolyam, 75-99. szám)
1873-04-08 / 81. szám
hogy végérvényesen eldöntsék eme kérdéseket. 1.) Tehető-e diplomatiai beavatkozás tárgyává valamely idegen alattvaló magán ügylete mely ingókra és ingatlanokra vonatkozik s lehet-e az ilyet az országos törvényszékek illetékessége alól kivonni, főleg oly országban, hol az alkotmány a tulajdon sértetlenségét átalánosságban proklamálta :2 Nyilatkozhatik-e Franczia-és Olaszország az 1871-iki törvény horderejét illetőleg mielőtt a törvényszékek azt megállapították volna; 3) nem lehet nem megoldást remélni törvényhozási után az 1871-ki törvény illetékes magyarázata vagy e törvény 2 §ának kihagyása által. Andrássy gróf erre tudatta Pottenbunggal 1873 jan. 13-án, hogy ő e módot nem tartja ugyan czélra vezetőnek, de nem is tekintheti azt felajánlott jó szolgálatai visszautasítása gyanánt Hogy azonban állást foglalhassunk, ismernünk kell a görög kormány előterjesztését s be fogjuk azt várni • I .Később utasította Deligeorgis a bécsi görög követet, hogy a hellén kormány kész Andrássy gr. javaslatát elfogadni. Erre élénk diplomatiai alkudozások indultak meg. Andrássy gr mindenek előtt Franczia-és Olaszország véleményét ken ki, mind két hatalom elfogadja a javaslatot s köszönetét fejezi ki Andrássy grófnak; egyszersmind mindkettő tudatja, hogy Deligeorgis ajánlatára nem hajlandó. Erre a hellen kabinet ismét nehézsegegeket támasztott s újabban saját javaslatának alapján igyekezett a négy semleges nagyhatalom által elintéztetni az ügyet. . . . így állottak a dolgok, midőn mai ez. 1-en hire járt hogy a Laurion-társaság s több konstantinápolyi bankár végkép kiegyenlítették a dolgot S márcz. 10 én Deligeorgis hivatalosan se tudatta ezt Andrássy gróffal, forró köszönetét fejezvén la 39. Podenburg báró Andrássy grófhoz. a+i.0. 1873 márcz 1. — A franczia és olasz követek tegnapelőtt reggel tudatták velem, hogy a Laurionkérdés Serpéri és több konstantinápolyi bankár között előtte való este történt egyezség következtében befejeztetett, mely szerint Serpieri az olaszfranczia társulattal szemben fenálló jogigényeiről és kötelezettségeiről 12, millió frank fizetése mellett minden fentartás nélkül lemond. Én azonnal felkerestem a miniszterelnököt, hogy megtudjam, várjon a hellén kormány is befejezettnek tartja-e a villongást . Deligeorgistól azon választ nyertem, hogy azon pillanattól fogva, melyben e hírt a két hatalom képviselőjétől vettem, minthogy Görögország a maga részéről kifogást tenni nem fog, a két hatalommal való összeütközésre minden további ürügy el van hárítva. A közvélemény szintén átalában meg van elégedve ez ügy szerencsés megoldásával, mely rég idő óta foglalkoztatja Görögországban a kedélyeket. — A három érdekelt kormány, miként meg vagyok győződve, nem fogja elmulasztani, forró háláját fejezni ki excellentiádnak, a cs. kir. kabinetnek ez ügyben tanúsított szolgálataiért. Ő felsége a király ismételve méltóztatott kifejezni előttem ezen érzelmet az állandó jóakaratért, melynek mind ő cs. és kir. felsége, mind excellentiád személyével és országával szemben számos bizonyítékát nyújtották. Fogadja stb. Dubsky gróf Teheránban a persa shah udvarában történt fogadtatását a következő levében közli Andrássy gróffal. 52. Dubsky gróf Andrássy grófhoz. Teheran, 1873 január 29. — Volt szerencsém 23-án átnyújtani shah ő felségének az iratot, melyben ő cs. és kir. felsége, az én kegyelmes uram engemet azon kitűnő megtiszteltetésben részesített, hogy a teheráni udvarnál rendkívüli követéül kinevezett. Az ünnepélyes kihallgatás, mely e czélból számomra adatott, nemcsak az itten szokásos czeremóniák szigorú szem előtt tartásával történt, de mint értesültem, egyes részleteiben nem közönséges pompa, előzékenység és fényűzés kifejtése által kisértetett, így például a kiséret, mely engemet a palotába és később ismét lakásomban volt kisérendő, nagyobb számú és fényesebb volt, és az egyéniségek, kiknek feladata volt, engemet a kir. palota bejáratánál fogadni, magasabb rangnak voltak mint különben szokás. A fogadás pedig, melyben shah ő felsége részeltetett, semmiesetre sem lehetett volna barátságosabb, mint a milyen volt. Nasr-ed-din shah, kinek megjelenése a legrokonszenvesebb és legkellemesebb, háza összes herczegeitől környezetten fogadott, kik jelenleg a fővárosban tartózkodnak. Egy híres kincstár legdrágább ékszereivel födötten, figyelmesen és látható megelégedéssel hallgatta a beszédet, melyet ez alkalommal tartottam és a melynek másolatát van szerencsém ide mellékelni. A szertartás ezen részén túlesvén, ő felsége tolmácsa által rendkívüli megelégedését fejezte ki előttem a fölött, hogy diplomatiai viszonyok állottak fel Ausztria-Magyarország és Persia között; mire — miután leülésre szólított fel — meghízott, tudassam ő cs. és kir. felségével, ami legkegyelmesebb urunkkal, őszinte köszönetét azon drága ajándékokért, melyet fejedelmünk nevében nekie átnyújtottam. Ezután ismételve tudakozódván ő felségük a császár és császárné egészségi állapota és jelenlegi tartózkodása felől, azon határozott nézetét fejezte ki a shah, hogy a közkiállítás idején meg fogja Bécset látogatni. „Azonban — mondá — ez útra kiválóan azon bő kívánság ösztönöz, hogy személyesen még szorosabbra fűzzem azon baráti kötelékeket, melynek értékét megbecsülhetlennek tartom." Végül mielőtt elbocsátott volna, kívánta ő felsége, hogy a követség összes tagjait egyenként bemutassam, kiknek számát és jó magatartását illetőleg később mind bizalmas környezetének tagjai, mind a miniszterelnök által megelégedését fejezte ki. Fogadja stb. Az osztrák-frizezia kereskedelmi szerződés tárgyában folytatott alkudozásokra a következő két okmány vet némi világot: 58. Andrássy gr. Hoyos grófhoz Párisban. Bécs 1872 okt. 4. Egy nagybecsű jelentésben m. hó 14-én egyebek között említette gr. Apponyi, hogy a franczia fővámigazgatóság azon nézet felé hajlik, „miszerint az áruczikkek hosszasabb időzése valamely országban, amelyből azok nem származnak, egyenlő értelmű a származási hely egyenes útjának megszakításával és igy az ily áruk a 8. szakaszban megjelölt magasabb vámmal terhelendők.“ Hogy tehát a mi szerződés- szerű forgalmunkat, kiválóan a magyar gabnakivitelt esetleg fenyegető veszélyről meggyőződést szerezzünk, felkérjük méltóságodat, vizsgálja alaposabban a dolgot s amennyiben lehet merciaeu értesülést magánál a forrásnál: vájjon csakugyan fenáll-e a veszély, hogy vagy a már fenálló törvény ily értelemben magyaráztatok, vagy pedig talán törvényhozási uton szándékoltatik ily irányú rendszabály életbeléptetni? Fogadja stb. 59. Hoyos gr. Andrássy grófnak. Páris 1872 szept. 28. (Kivonat) Apponyi gróf ő méltósága f. hó 21-ki jelentésében megküldötte excellentiádnak azon jegyzék másolatát, melylyel a nagykövet ur ugyanazon havi magas kibocsátvány követ-I keztében a „Droit de Statistique“ alkalmazása el- I len ismételve kifogást tett. Ez újabb kifogásra Rémusat küdügyér most az ide csatolt jegyzékkel felel. A franczia kormány ismételve e magasabb vám azon jellegére fekteti a fősúlyt, mely szerint abból a jelenleg fenálló vámtételek emelésére következtetni egyáltalában nem lehet. A John által jelzett tíz percz nagyon hoszszúnak tűnt fel, de végre kocsizörgés hallatszott, négy lovas vágtatott fel a kastélyhoz vezető úton és utánuk két nyitott hintó robogott, melyek tele voltak lebegő fátyolokkal és lengő tollakkal; a lovagok közül kettő fiatal elegáns urnak látszott; a harmadik Rochester úr volt Metrour nevű fekete paripáján. Pilot előtte ugrált és mellette egy hölgy lovagolt, ki vele együtt legelőször érkezett a ház elé. Vörös lovagoló öltönye csaknem a földet seperte, fátyolát a szellő hosszan lobogtatta, átlátszó redőin keresztül dús fekete fürtöket pillantottam meg. — Ingram kisasszony! kiáltá Fairfaxné aszszonyság és ezzel elrohant. Az érkezők most a ház szegletéhez értek és eltűntek szemeink elől. Adélé szeretett volna lemenni, de én térdeimre ültettem és megmagyaráztam neki, hogy semmi áron se szabad a vendégek szemei elé kerülnie, hacsak Rochester úr határozottan nem kívánja, mertkülönben Rochester úr nagyon megharagudnék stb. Erre kissé megeredtek könnyei, de miután nagyon komolyan néztem reá, végre megnyugodott sorsában. Az előcsarnokból vidám zaj hallatszott a férfiak mély és a hölgyek ezüst hangjai egymásba vegyültek, de valamennyi közül kivált Thornfield Hall urának, nem éles, de zengő hangja, mely szép vendégeit házában üdvözlé. Azután a lépcsőkön könynyed léptek nesze, a folyósókon suttogás, vidám nevetés, ajtók nyitogatása és bezárása volt hallható. — Elles changent de tol ette, mondá Adélé, ki figyelmesen hallgatózott minden neszre és mélyen felsóhajtott. — Chez maman, folytatá tovább, q u a n d ilyavait du mond e, jele suivais partout, an salon etá leurs chambres; souvent je regardais les femmes de chambre coifferethabiller les dames, etc’était si amüsant; commecela on a p p r e n d. -- Nem éhes ön Adélé? — Mais o u i M a d e m o i s e 11 e; voilá cinq ou six heursque nousn’avons pás m'angé. — Jól van, mialatt tehát a hölgyek szobáikban időznek, lemegyek és hozok valamit enni. (Folyt. köv.) A második közös közgyűlés. (Első nap, ápril 7-én.) Havas Ignácz kormánybiztos megnyitja az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatik és hitelesíttetik. Az összeíró, igazoló és bíráló választmányokra beadott szavazatok szedésére kiküldött bizottság jelentése felolvastatik és tudomásul vétetik. Hasonlóul tudomásul vétetik a minisztériumnak a közös közgyűléseket megerősítő leirata is. A bíráló választmány elnöke a miniszteri biztos. Az igazoló választmány e. Váradi Károly, az összeíró bizottságok elnökeiket maguk választják. Széher Mihály, a 34-es küldöttség nevében előterjeszti a javaslatot, hogy az igazoló és bíráló bizottságnak a városházán adassék hely, s felhatalmazást kér, hogy az illető kér elöljáróságok számára helyiséget fogadhasson fel. Megadatik. Ezután felolvastatik a 34-es küldöttség javaslata a fővárosi tisztviselők, a szakkezelő-, segéd-, és a szolgaszemélyzet szolgálati viszonyaira vonatkozólag. Ráth Károly a 3. §. (c) pontjának ama határozmányát, mely az élethossziglani állomásokra csak azokat mondja megválaszthatóknak, kik éltek 40-ik évét, időszaki választás alá eső állomásokra pedig, kik éltek 45-ik évét töltötték be, mint a választási szabadság, szükségtelen korlátozását elhagyatni kívánja. Busbach előadja az okokat, melyek a 34. küldöttséget e pont megállapításánál vezették. Fő ezek közt az, hogy ellenkező esetben a nyugdíj nagyon felszaporodnék. Többen szóltak a kérdéshez, végre a közgyűlés a javaslat szövegezését fogadta el. A negyedik szakaszban ama qualificatiót adja elő a 34 es küldöttség javaslata, mely az egyes tisztviselőknél megkívántatik. Az első pont a polgármesteri, tanácsnoki s jegyzői qualificatióról szól, megkívánva a tanácsnokoktól az államtudományokban jártasságot és jó sikerrel letett elméleti állami vizsgálatok igazolását. Vecsey azt tartja, hogy egyes tanácsnoknál, ki egyik-másik szakbizottságnak elnöke, a jogi képzettségnél fontosabb qualificatio kívántatik, t. i. a szakképzettség, ennélfogva indítványozza, fogadtassák el qualificatióul egyes esetekben szakbeli főiskolák jó sikerről tanúskodó bizonyítványai. Simon Flórent az eredeti szerkezet mellett van. A tanácsnok felelős a szakbizottságok intézkedéseiért, elsősorban tehát a törvényeket kell alaposan ismerni. Lesznek a bizottságban szakférfiak, kik a tanácsnok esetleges járatlanságát pótolni fogják?. Ugyanezt mondá Gerlóczy is, a közgyűlés szavazás útján a 34-es küldöttség javaslatát fogadta el. Az ötödik szakasz a rokonsági akadályokat adja elő, melyek gátolják a tisztviselőket egy hivatalban, vagy egymás alárendeltségében működni. A hatodik szakaszban előadatik, hogy a hivatalok, a polgármesteri és alpolgármesteri állomások kivételével nyilvános pályázat útján töltendők be. E két szakasz megjegyzés nélkül elfogadtatott. A hetedik szakaszban a tanítói állomásoknak az iskolatanács kijelölése alapján választás útján leendő betöltéséről szól. Más állomás a folyamodók közül kifejlődés nélkül töltetik be. Haris a javaslat e tétele ellen kifogásokat tesz. Nemcsak a tanítóiállomásokra kívántatik különös szakértelem. Ő tehát azt indítványozza, hogy a többi állomások is kijelölések útján töltessenek be , a kijelöléseket pedig az illető szakbizottságok elnökei és két bizottsági tagja eszközölje.. Steigernem osztja előtte szóló nézetét. A tanítókra nézve a törvény rendeli a kijelölést, azért kell ezt elfogadni, a többiekről a törvény nem szól. De viszszás is lenne a tanácsnak saját tagjai által jelöltetni ki megválasztandókat. Az is figyelembe veendő, hogy a tanács felelős a választásokért, márpedig, ha a kijelöltek közül kell választania, hogy vállalhat felelősséget magára értők? Szupa azt indítványozta, hogy a választásra a tanácsnokok 2/3-ának részvétele kívántasék. (a javaslat 1/4-ét kívánja. A közös közgyűlés a javaslat szerkezetét fogadta el. A 8. §. az esküformát tartalmazza. Ráth Károly indítványozza, hogy az áthelyezéseknél és előléptetéseknél ne kívántassék meg az eskü megújítása, továbbá, hogy a szolgák más esküforma szerint eskettessenek fel. Gerlóczy azt tartja, hogy ha a tisztviselőknél szükséges az eskü, annál szükségesebb a szolgáknál. A javaslat szövegezése fogadtatott el. A 12. §.-ban a hivatalos órák száma 7-ben állapíttatik meg. Simon szeretné ezt leszállítani. A közgyűlés a 7 órát szavazta meg. A 13. §. e kifejezése: „a kötelességeket pontosan nem teljesítő tisztviselő a polgármester által fenyittethetik“. Haris indítányára eként módosíttatott: „fenyittetik.“ A 16. §.-ban hat heti szabadságidő adatik a hivatalnokoknak, — de, teszi hozzá a javaslat, a szorgos munkaidőben ez megtagadható. Haris azt tartja, hogy aki egész évben legtöbbet dolgozik, leginkább megérdemli a szabadságidőt, indítványozza tehát, hogy mindenesetre megadassák. Megmarad a javaslat szervezete. A következő §§-ok megjegyzések nélkül elfogadtatottak. Következik a II. rész, a fővárosi törvényhatóság közegeinek, tisztviselőinek s egyéb hivatalos személyeknek hatásköréről. A 21. §-ban a tanács gyakorolja az árva és gyámhatóságot, minek folytán kinevezi és ellenőrzi az árvagyámokat, megvizsgálja a gyámi számadásokat, felügyel az árvák vagyonára és nevelésére és intézkedik az árvák mindazon ügyeiben, melyek a rendes bíró illetőségéhez nem tartoznak. Balassa István azon véleményben van, hogy külön árvaszék lévén felállítva, az árvaügyek ide nem tartoznak. Busbach felvilágosításul megjegyzi, hogy a felelősséget, mely a tanácsot árvaügyekben is terheli ,másként nem lehetett megegyeztetni az árvaszék létezésével és működésével. — Elfogadtatott a javaslat. A 22. §.) pontjánál Ráth Károly a törvénybe ütközőnek tartja, hogy a tanács állapítsa meg — habár a közgyűlés jóváhagyása mellett — a közpénzek hasznosítását. Tétettek módosító indítványok : a „megállapítja“ szó helyett: „javaslatba hozza“ s több mások. A közgyűlés a javaslat szövegezését elfogadta. A 25. §-nál Balasa ismét felszólalt az árvaügyekről ugyan azt vitatva, amit előbb. Aztán fenakadt a javaslat ama szavain, hogy az árvaszék elnöke a polgármester. Hátha a polgármester nem lesz ügyvéd ? Pedig a törvény az árvaszék elnöke qualificatiójául az ügyvédi oklevelét kiköti. — A közgyűlés a fedezetbe e szavakat szúrta be Székes indítványára: „tekintettel jelen szabályzat 2. és az illető törvény 4. §-ára“ (E napokban létezik említés a polgármester qualificatiójáról.) Ezután Ráth Károly felszólalt, hogy nagyon leapadván a közgyűlésen levő képviselők száma, a kormánybiztos zárja be az ülést. Egy két szakasznak ellenvetések nélkül lett elfogadása után Királyi Pál sürgetésére, ki a fentes tárgynak teljesebb ülésen tárgyalását szükségesnek látta, — az ülés 12 és 12 órakor eloszlott. Holnap kilenczkor folytattatik. KÜLFÖLD. — Apr. 7 — Franczia köztáraság. Grévy végleges visszavonulása után, a nemzetgyűlés elnökévé, mint tudjuk, a monarchpárti Buffet választatott meg 304 szavazattal a republikánus jelölt 285 szavazata ellenében , tehát csupán tizenkilencz szótöbbséggel. Az új elnök jelleme, ki mint miniszter III. Napóleont is szolgálta, épen ellenkezője a Grévyének; mig emezt őszinte egyenessége miatt mindenki tisztelte, amaz hajlékonysága, fondorkodása, s alattomosságáról ismeretes; e kívül ellensége nemcsak mindannak, mi republikánus, de személyes ellensége magának a köztársasági elnöknek Thiersnek, kinek, hogy megválasztatása legkevésbé sincs ínyére, kitűnik a „Bien publique“ közlönyéből. Ily körülmények között, szemben az ellenszenvező kormányfővel s a nemzetgyűlés republikánus pártjával, több mint, bizonyos, hogy Buffetnek nehéz leend állásán fentartani magát. Egyébként a monarchisták teljesen megelégedve játszanak új elnökükkel, így a “Monde“ egész őszinteséggel bevallja, miszerint a monarchisták csupán eszközöl akarnák felhasználni Thierse és Grévyt az ország megnyugtatására, de miután e czel már eléretett s az ellenség elvonulásának feltételei szabályozzák, itt az ideje, mondja, hogy a monarchisták szívek szerinti elnököt adjanak a nemzetgyűlésnek „az ismerje a többséget és ennek érzékeit, ügyes és erélyes elnökét, ki nehéz körülmények között tudja nehéz elhatározásra adni magát“, azaz tudja elnyomni az oly vitákat, melyek kellemetlenül érintenék a monarchikusok füleit. Ez világos, s nem lehet tagadni, hogy Buffet valósággal megfelel az ily elnök ideáljának. Meglátjuk mennyire mennek vele. — Az e hó 27-én a nemzetgyűlés nyolcz székét betöltő képviselői választásokról a „Liece“ így ír: „Ápril 27-én az általános szavazat Francziaország nyolc különböző tájékán fekvő megyéjében fog dönteni, Szajna megye Francziaország északi része nevében fog nyilatkozni, Marseille és Bordeaux pedig déli Francziaország nevében fogják hallatni szavukat. Marne és Jura választói azt mondandják meg nekünk, hogy mint gondolkoznak kelet felé a politikai helyzetről. Morbihan értésünkre fogja adni azt, hogy mekkora erővel bír a köztársaság szemben a reactióval a legitimitás és clericalismus classikus földjén.“ — Felhívja aztán nevezett lap a republikánusokat, hogy komolyan és erélyesen lássanak a munkához, — hogy így győzelmük ápril 27-én teljes legyen. — A franczia akadémia e hó harmadikán igen nagyszámú közönséggel telt meg Aumale hg. fogadtatásánál Bevezetői Thiers és Guizot valának , ki a higet az akadém. nevében fogadó Curillier-Fleury,egykor Amadé hrg. nevelője, ki egykor 12 éves tanítványát „fenségednek “szokta, most, mint ezt az akadémiai igen demokratikus illem követeli, egyszerűen „uramnak.“ A tudós herczeg egy nyolcz hasáb hosszú beszéddel tartó belépését, mint Montclambert gróf utódja. Beköszöntő beszédjén vörös fonalként húzódott végig az Orleansok dicsőítése és czélzatosan azon remény kifejezése, hogy még jöhet idő, mikor újra kezükbe ragadják a kormányt. Mindezt a közönség meglehetős unalmasnak találta, még unalmasabbnak azonban a választ, melyet az akadémiai fogadó adott a herczegi beszédre, úgy hogy a közönség között nagyön a ritkulási tünet. Az egész ünepély kettőtől ötig tartott, s midőn Thiers az akadémiai palotából távozott, az összesereglett nép által „Éljen Thiers“ és „Éljen a köztársaság“ kiáltással fogadtatott. Aumale hrg. beszédével, bővebben nincs ok miért foglalkozni, csupán annyit jegyezünk meg, e beszéd, úgy látszik, igen rosz benyomást tőn Bismarck s a többi német közlönyökre. Különösen a „Spen. Zt.“ Aumale hrg. beszédéből azon meggyőződést meríti, miszerint e trónkövetelő heves boszút táplál Németország iránt, melyet nem fogna késni gyakorlatba venni, ha egyszer trónra lépne. A hrg. beszédében sokszor emlegeté a „reményt“ s e szóval fejezé is be szónoklatát: a német lapok szerint e „remény“ nem jelent egyebet „bosszúnál.“ Erről tudomást veszünk — mond a nevezett lap — s örülünk ezen őszinteségnek, mely különben nem tartozik az Orleansok kiváló tulajdonságai közé. Jó tudni, mit várhat hazánk, ha a Bourbonok a pyrenéi hegyláncz két lejtőjén kormányra jutnak. A karlisták nem csinálnak titkot pápista czéljaikból. A „remény“ jelszó pedig ép oly világosan jelzi a franczia monarchia irányát.“ —■ A nemzetgyűlésben e hó ötödikén kezdődött meg a vita Párisiak, és a háború álta leginkább sújtott megyéknek adandó kárpótlására vonatkozó törvényjavaslat felett. Ma e vita folytattatik, a szünetek csupán ejavaslat megszavazása után veszik kezdetüket. Párisváros hely hűsébe beleegyezzék. És Kassa város közgyűlése tósága számára e hó hatodikán történtek a pártválasztások ; a megválasztott három tanácsos közül egy conservativ, kettő radikális. — Piát Felix, a hírhedt communetry, halálraitéltetése alkalmából gúnyolódó levelet intézett Thiershez, melyben czélozva elitéltetésére, azt mondja, hogy ime elérkezettnek hiszi az időt, végrendeletét megírni. Ebben 400 frankot hagyományoz a politikai áldozatok hátramaradt családjai számára, aztán megjegyzi, hogy e 400 frank nem sok ugyan, azonban, ha Thiers és a nemzetgyűlés 750 tagja ugyanazon czélra adnák, amit elraboltak, ez összeg elég leendne az árvák felneveltetésére. Levelét Pynt mint „Ex collego“ jegyzi. — Janvier de la Motte, volt prefektus, ki állami pénzek elsikkasztása miatt pörbe fogatott, s kinek védelmével Poyer- Quertier kompromittálta magát, a legfőbb számadószék által egész vagyonának értékéig elmarasztaltatott az általa okozott kár megtérítésében. A kapitulácziókra vonatkozó iratokat közzétevő bizottságban Chanzy tábornok akként nyilatkozott a lapokban felmerült híreket megcáfolandó, miszerint a kormány még semmi megállapodásra nem jött Bazainet illetőleg, hogy e per iratait csupán az imént vette kezéhez, s hogy az ügy a szokott rendes folyamot fogja venni. — Arnim grófot, Németországnak franczia követét Manteuffel fogja e hivatalában felváltani. — Blanc L. igen szívélyes levelet intézett Grévyhez, ennek visszalépése alkalmából. — Favre, Algírba utazott, hogy, mint ügyvéd, egy magánperben tárgyalhasson. — Hugo Victort a seinei megye képviselőjéül hívta meg, a meghívást a híres író ezúttal el nem fogadta, mert mint levelében mondja, a jelen nemzetgyűléssel nincs mit kezdeni. Anglia. A parlament ápr. 2-ki ülésében dr. Arewer az 1844-ki húsvágatási törvény megváltoztatására vonatkozó javaslatának második olvasását kérte, mely törvény a húsvágást és más az egészségre káros üzletet London város sorompóin belül megtilt. Brewer kiemelte, hogy a londoniaknak mindig fris húsra van sükségök s igy nem lehet a vágóhidakat az óriási városon kívül helyezni. Ezután Fawcett módosított javaslata került második olvasásra az ír egyetemi reform tárgyában. Az új javaslat megengedi, hogy a dublini Trinity kollégium méltóságait és hivatalait bármi vallásfelekezetnek viselhessék, egyéb reformokról azonban nem szól. A másnapi ülésben élénk s némileg derült epizódot képezett Münster úr képviselőnek azon indítványa, hogy a „Pall-Mall-Gazette“ szerkesztője „a parlament kiváltságainak megsértése miatt“ a ház elé idéztessék. E lap ugyanis erősen szemére hányta a napokban az ultramontán érzelmű Íreknek, hogy görcsösen ragaszkodnak minden szóhoz, csakhogy Fawcet javaslatát háttérbe szorítsák s beszélt egyszersmind „unleyalistáról“, „megvásárolhatóságról“ stb. E czikkek rendkívül felbőszítették az Íreket s Munster, Downing, Henry Ellis és mások a legszenvedélyesebben keltek ki a lap szerkesztője ellen. Disraeli mint a konservativ s igy ultramontán párt feje azonban tréfára fordította az egész dolgot. A czikk úgymond ultramontán tagokról beszél, ilyeneket pedig a parlamentben senki nem ismer s igy a parlament kiváltságainak megsértésről szó nem lehet. E szavak még inkább felbőszítették az íreket, Munster azonban Gladstone felszólalására visszavonta indítványát. Ezzel áttért a ház a tengerészeti budget tárgyalására. Brassey külön bizottságot javasolt kiküldetni a tengerészeti ügy megvizsgálására. Kiemelte, menynyire fontos a tengerészeti tartalékba főleg mióta kivonta Anglia csapatait a gyarmatokból s azoknak megvédése egyedül a tengeri hadra nehezedik. E tartaléknak 20,000 s a tengerészeti önkéntes seregnek 10,000 főből kellene állani, azonban amaz csak 12,000, ez pedig 600 főből áll. A kormány részéről Lefévre kijelentette, hogy a kormány mindent megtett ez irányban. Végül Fawcet javaslata került harmadik olvasásra. Borzasztó tengeri szerencsétlenség fordult elő f. hó 1-én hajnali két óra felé az amerikai partokon Halifax várostól mintegy 20 angol mértföldnyire. Az „Atlantic“ nevű hajó Európából indult Amerikába 880 többnyire német kivándorlókból álló utassal és 136 főre menő személyzettel. A mondott éjen borzasztó vihar támadt, mely a hajót Sambrotól nyugatra a Meagher sziklákhoz verte oly erővel, hogy a 600 lóerejű hajó kettérepedt, 738 ember, köztök igen sok nő és gyermek a hullámokben lelte halálát, a többiek a sziklákra vettetve, vagy az árboczokra kúszva másnap reggel a Mars szigeti halászok által mentettek meg. A hajó a White Star társulaté, értéke 1.2 millió forint s 1 500.000 forint értékű szállítmányt vitt. Nő és gyermek egy sem menekült meg. A hivatalos lapból. A vallás- és közoktatási miniszter Kiss Zsigmond mágocsi uradalmi számtartót ugyanott tiszttartóvá, továbbá a szegszárdi uradalmi kasznárt, Knor Nándort számtartóvá, Nosztopi János pilismaróthi írnokot pedig ellenőrré, mindkettőt Szegszárdra nevezte ki. A pénzügyminiszter Siberka János győri fővámhivatali elenőrt a budapesti m kir. fővámhivatalhoz 3-ad oszt. főtisztté nevezte ki. Magyar tudományos akadémia. Ápril 7-én. Ma a történelmi osztály tartott ülést Horváth Mihály elnöklete alatt. Első tárgy: Baássy Ferencz levelező tag székfoglaló értekezése „a székely krónika és a magyar alapszerződésről.“ A szerződés előzményeil értekező előadja, hogy a székelyek főrobonbeánya követséget küldött Árpád elé, ki seregével Ungvár felé közeledett ; a követség átvette a hat kőre metszett törvényt, ezt a székelyek saját viszonyaikhoz módositák. E köveket vallásos kegyelettel őrizték és kiváló tiszteletben részesítik a székelyek. E hat szent elsőjében a fejedelmi méltóság Árpádra és örököseire ruháztatik, de fönhatósága nem terjed ki a székely földre. E függetlenséget I. Istvánig meg is tárták a székelyek. A névtelen jegyző Almost, nevez első vezérnek, a székely pont azonban Árpádról emlékszik. A második pontban a székelyek kikötik, hogy az ő földjük közös osztály tárgya nem lehet, de a székelyek osztoznak a magyarokkal abban, amit közösen foglaltak. — A harmadik pont kiköti, hogy a közügyek a nép egyetértésével döntessenek el. E pont részben megegyez a magyar szerződés harmadik pontjával, de abban mégis különbözik, hogy a magyaroknál a törzsfőnökök élvezték e jogot, míg a székelyeknél a tiszta democratia elvei tartattak fen. Az értékrő ez eltérést azzal indokolja, hogy a magyarok patriarchális rendszere ezt természetessé tette, míg a székelyeknél a szabadság már rég szélesebb kört foglalt el. A negyedk pontban a magyarok példájára elhatároztatik, hogy a főrabonbánság örökösen egy nemzetségre ruháztatik; e nemzetség Upolc nemzetsége. E pont híven meg is tartatott. Az ötödik pont a büntetéseket adja elő, mely a főrabonbán ellen vétőkre méretett. E tekintetben a székelyek szigorúbban jártak el a magyaroknál. A hatodikban előadatik, hogy a kik a főrabonbán áldozatára meg nem jelentek, keresztülerettek. Az áldozat alatt a tábori gyűlés értendő. Ezért hordatott körül, intésül, a véres kard. A vérszerződéssel e pont is egyezik, de a magyarok hamarább eltértek e szigorú büntetéstől, mint a székelyek. Az értekező végül átalános vonásokban hasonlítja össze a székelyek hat pontját a magyarok vérszerződésével. Az értekezés után Toldy Ferencz felszólalt a felolvasásban előforduló „rabonbán“ elnevezés ellen. Rabóbán, még helyesebben rabóbán az; e'kifejezést kellene használnunk. Kifogást tett a székely írásnak későbbi használata ellen is, melynek bizonyítására értekező Oláh munkájából meríti adatait, holott ez nem egyéb, mint Thuróczy, ez pedig Mark krónikájának szószerinti leírása. Wenczel szintén ez értelemben nyilatkozott, az értekező pedig csak a rabonbán szót védte, támogatva Brassai által is. Az értekező a rabonbán elnevezést a Rabontól (Maros régi neve) származtatja, mely folyó a szekély föld határfolyója volt. Ez érdekes vita után Römer Flór is a győri egyházmegye régi antiphonaléját mutatta be. 1859-ben fedezte ezt fel a győri káptalan könyvtárában. Páratlan munka a maga nemében. Gyönyörű initialéi és margo-rajzai, melyek mesteri torzképek és lomb-rajzolatok kitűnően szép vegyülékeiből állanak, a berlini múzeumban a közbámulat tárgyai voltak. Tulajdonkép két antiphonaléból áll, egyik hétköznapokra, másik ünnepekre. Most egybe vannak kötve,táblájuk sarkai ama gyönyörü sarkokból állanak, melyek a győri könyvvárban talált szekrényük szegleteit tárták össze. E sarkok a négy evangélista jelképeit s a szent királyokat ábrázolják. Bronzból vannak, és oly remek művek, hogy a berlini szaktudósok azt állíják, hogy ezüstből vannak, mert abban a korban, melyben készült, bronzból lehetlennek tárták az ily tökéletes művek előállítását. A gyönyörű munka összeállítása költségeit Zalka János győri püspök fedezte. Végül folyó ügyek következtek. Haberern Jonathán lefordítá Aristoteles Aethikáját, melyet a bírálók kiadhatónak nyilvánítottak. Az igazgató tanács felhívta az osztályt, hogy adjon véleményt az akadémia díszterme feldiszítése iránt. E végből egy bizottmány küldetett ki. Thierry Amadé fölött Szabó Károly fog emlékbeszédet tartani. Ezek voltak a rendkívül érdekes ülés tárgyai. HÍREK. Április 5. — A magyar opera tehát nem megy a Deutsches-Aktien-Theaterbe zsellérnek Kulak bérlő ur klassikai drámája mellé. Ez az enquéte bizottság határozata. — Megható az a gyöngédség, melylyel nevezett bérlő ur saját haszna mellett, a német dráma ügyét szivén viseli, s az ebből kifolyó gondoskodás is kiállhat minden próbát. Ő ugyanis szívesen befogadta volna zsellérnek a magyar operát hetenként 3 estére havi 6000 forintért, de viszont saját német drámája részére ő is zsellérséget kívánt a várszínházban hetenként 3 este, havi 500 forintért. — Valóban nem rosz kombináczió , magyarul kifejezve annyit tesz, hogy adjon az ország 72.000 forint subvencziót a német színészetnek s aztán operáztasson hetenként 3-szor az aktien-theaterben, hogy ennek nymbuszát emelje, s engedjen Budán német drámázni ugyanannyiszor, hogy a várszínház művészi hitele alaposan megromoljék. — Az enquête ideiglenes operaház építése mellett nyilatkozik s ezt 300,000 forintból eszközölhetőnek hiszi, s hisz benne 58,000 forint tiszta évi hasznot, mig a Varietésben lett volna 64,000 frt deficit. Az opera és dráma szétválasztása esetében a színházi alapok is megosztatnak, s erre nézve az enquéte azt véleményezi, hogy a drámának maradjon meg az országos alap f fele 16.000 forint,a régibb országos segély egészen, a Károlyi-féle alap, a Horváth Mária-féle alapítvány és a kisebb haszonvételi jogok. Az opera kapná az országos segély másik felét és az egészkirályi adományt. — Stroszmayer püspökről az a hir, hogy püspöki méltóságáról lemond s visszavonul magánembernek a Svájczba. — A II-dik magyar színész congressus f. h. 9-dikén Szerdán délelőtt 11 órakor tartja első nyilvános ülését Pestmegye nagy termében. — Buda felszabadítását tán mégis csak megérjük, ha a hadügyminiszter úr ismét nem puszta mézes madzagot használt a magyar delegátusokkal szemben. Ugyanis a magyar delegátió hadügyi albizottságába a budai várhoz tartozó telkeken eddig fennállott építési tilalom ügye került szóba. A hadügyminiszter kijelenté, hogy a budai közönségnek e tárgyra vonatkozó feliratát az illető helyen pártolni fogja s mi sem Páll útjában az abban foglalt kívánság teljesítésének. — Magyarország czimere. Milyen incorrektül használjuk az ország czimerét, Thaly Kálmán igen frappáns példában mutatta föl a tört. társulat legutóbbi ülésén. A méltóságos főrendiház tanácskozó termében Magyarország czimeréül a Karaffa czimere pompázik, s az eperjesi bakó aégise alatt nyugodt kedélylyel hoz törvényt a zólyomi főispán, kinek déd apját a bitang martalócz kinpadon irtóztatóan végeztette ki. — Denique a mizsás főrendiházban visszás és sértő minden, egészen a czimerig. — Az iparmuzeum részére vásárlandó tárgyak iránt értekezlet volt legközelebb Keleti Károly m. tanácsos elnöklete alatt. Megállapodás abban történt, hogy ezúttal nagy, és sok helyet vevő gépek ne szereztessenek be, mert ezek még helyiség létében is nehezen volnának elhelyezendők, s olyan kézműzeti tárgyakat fognak beszerezni, melyeket a hazai iparosok még kellő tökélylyel nem tudnak elkészíteni. Helyiségül az Országúton 7. sz. alatt lévő ház második emeletét fogják bérbe venni. E ház első emeletében vannak az országos iparegylet helyiségei és gyűjteményei is, s igy a felügyelet nagyon meg van könnyítve. Az ügy elintézésére választmányt küldtek ki. — A Szegeden létesítendő állandó színház tárgyában újabb javaslatot tett Benke Ferencz, ki egyszersmind a rerumnervus-t a pénzt is beszerezni ajánlkozik. A színház jövedelmét és a színházi ügyek intézését a színügyletnek engedi át. A művezetői állást bizonyos föltételek mellett Egressy Ákos vállalná el. — Egy veterán szinész, Boér János szinészségének 50 éves jubileumát ünnepli e hó 15-én a Kolozsvári színpadon. Boér 1833-ban Marosvásárhelytt Gede István társulatánál lépett színpadra. Beutazván vele az erdélyi részeket 1837- ben Magyarországra utazott, hol Fekete Gábor és Lakatos Endre társulatához szegődött, s itt Gyulai és Székfivel működött. 1849-ben N.-Bánya, majd Szathmár, N.-Váradon játszott Kilényi társulatánál, honnét 1850-ben visszatért Kolozsvárra Kazvinczky János társulatához. Ez időtől kezdve színi pályájának legszebb részét színpadunkon tölte el, Havi, Szabó és Follinus társulatánál. 1858-ban vendégszerepelt Pesten is, és pedig jó sikerrel. Follinussal Aradra ment, nem sokára azonban le kellett lépnie pályájáról, de hogy mégis szolgálatot tegyen, jelenleg a színháznál mintegyik pénztárnok működik. A kassai székesegyháznak több, régészeti szempontból négy értékkel biró egyházi műkincse van, melyek kiállítása kívánatos. A bejelentések annak idejében eszközöltettek a két kamara által. A püspök beleegyezett a megjelölt tárgyak labilitásába és nem volt egyéb hátra, mint hogy Kassa város közgyűlése ezen intézkedéseket mint kegyúr helybenhagyja és a tárgyak elküldeté-