Ellenőr, 1873. április (5. évfolyam, 75-99. szám)

1873-04-08 / 81. szám

hogy végérvényesen eldöntsék eme kérdéseket. 1.) Tehető-e diplomatiai beavatkozás tárgyává vala­mely idegen alattvaló magán ügylete mely ingók­ra és ingatlanokra vonatkozik s lehet-e az ilyet az országos törvényszékek illetékessége alól kivonni, főleg oly országban, hol az alkotmány a tulajdon sértetlenségét átalánosságban proklamálta :2 Nyilat­­kozhatik-e Franczia-és Olaszország az 1871-iki törvény horderejét illetőleg mielőtt a törvényszé­kek azt megállapították volna; 3) nem lehet nem megoldást remélni törvényhozási után az 1871-ki törvény illetékes magyarázata vagy e törvény 2 §­­ának kihagyása által. Andrássy gróf erre tudatta Pottenbunggal 1873 jan. 13-án, hogy ő e módot nem tartja ugyan czélra vezetőnek, de nem is tekintheti azt felaján­lott jó szolgálatai visszautasítása gyanánt Hogy azonban állást foglalhassunk, ismernünk kell a gö­rög kormány előterjesztését s be fogjuk azt várni • I .Később utasította Deligeorgis a bécsi görög követet, hogy a hellén kormány kész Andrássy gr. javaslatát elfogadni.­­ Erre élénk diplomatiai al­kudozások indultak meg. Andrássy gr mindenek előtt Franczia-és Olaszország véleményét ken ki, mind két hatalom elfogadja a javaslatot s köszö­netét fejezi ki Andrássy grófnak; egyszersmind mindkettő tudatja, hogy Deligeorgis ajánlatára nem hajlandó. Erre a hellen kabinet ismét nehézsege­­gek­et támasztott s újabban saját javaslatának alapján igyekezett a négy semleges nagyhatalom által elintéztetni az ügyet. . . . így állottak a dolgok, midőn mai ez. 1-en hire járt hogy a Laurion-társaság s több konstan­tinápolyi­ bankár végkép kiegyenlítették a dolgot S márcz. 10 én Deligeorgis hivatalosan se tudatta ezt Andrássy gróffal, forró köszönetét fejezvén la 39. Podenburg báró Andrássy grófhoz. a+i.0.­ 1873 márcz 1. — A franczia és olasz követek tegnapelőtt reggel tudatták velem, hogy a Laurion­­kérdés Serp­éri és több konstantinápolyi bankár között előtte való este történt egyezség következté­ben befejeztetett, mely szerint Serpieri az olasz­­franczia társulattal szemben fenálló jogigényeiről és kötelezettségeiről 12,­ millió frank fizetése mel­lett minden fentartás nélkül lemond. Én azonnal felkerestem a miniszterelnököt, hogy megtudjam, várjon a hellén kormány is befejezettnek tartja-e a villongást . Deligeorgistól azon választ nyertem, hogy azon pillanattól fogva, melyben e hírt a két hatalom képviselőjétől vettem, minthogy Görögor­szág a maga részéről kifogást tenni nem fog, a két hatalommal való összeütközésre minden további ürügy el van hárítva. A közvélemény szintén átalában meg van elégedve ez ügy szerencsés megoldásával, mely rég idő óta foglalkoztatja Görögországban a ke­délyeket. — A három érdekelt kormány, miként meg vagyok győződve, nem fogja elmulasztani, forró háláját fejezni ki excellentiádnak, a cs. kir. kabinetnek­ ez ügyben tanúsított szolgálataiért. Ő felsége a király ismételve méltóztatott kifejezni előttem ezen érzelmet az állandó jóakaratért, mely­nek mind ő cs. és kir. felsége, mind excellentiád személyével és országával szemben számos bizonyí­tékát nyújtották. Fogadja stb. Dubsky gróf Teheránban a persa shah ud­varában történt fogadtatását a következő levében közli Andrássy gróffal. 52. Dubsky gróf Andrássy grófhoz. Teheran, 1873 január 29. — Volt szerencsém 23-án átnyúj­tani shah ő felségének az iratot, melyben ő cs. és kir. felsége, az én kegyelmes uram engemet azon kitűnő megtiszteltetésben részesített, hogy a tehe­­ráni udvarnál rendkívüli követéül kinevezett. Az ünnepélyes kihallgatás, mely e czélból számomra adatott, nemcsak az itten szokásos cze­­remóniák szigorú szem előtt tartásával történt, de mint értesültem, egyes részleteiben nem közönséges pompa, előzékenység és fényűzés kifejtése­ által ki­sértetett, így például a kiséret, mely engemet a pa­lotába és később ismét lakásomban volt kisérendő, nagyobb számú és fényesebb volt, és az egyénisé­gek, kiknek feladata volt, engemet a kir. palota bejáratánál fogadni,­ magasabb rangnak voltak mint különben szokás. A fogadás pedig, melyben shah ő felsége részeltetett, semmiesetre sem lehetett volna barátságosabb, mint a milyen volt. Nasr-ed-din shah, kinek megjelenése a legro­konszenvesebb és legkellemesebb, háza összes her­­czegeitől környezetten fogadott, kik jelenleg a fővá­rosban tartózkodnak. Egy híres kincstár legdrágább ékszereivel födötten, figyelmesen és látható megelé­gedéssel hallgatta a beszédet, melyet ez alkalom­mal tartottam és a melynek másolatát van szeren­csém ide mellékelni. A szertartás ezen részén túl­esvén, ő felsége tolmácsa által rendkívüli megelé­gedését fejezte ki előttem a fölött, hogy diploma­tiai viszonyok állottak fel Ausztria-Magyarország és Persia között; mire — miután leülésre szólított fel — meghízott, tudassam ő cs. és kir. felségével, ami legkegyelmesebb urunkkal, őszinte köszönetét azon drága ajándékokért, melyet fejedelmünk ne­vében nekie átnyújtottam. Ezután ismételve tudakozódván ő felségük a császár és császárné egészségi állapota és jelenlegi tartózkodása felől, azon határozott nézetét fejezte ki a shah, hogy a közkiállítás idején meg fogja Bécset látogatni. „Azonban — mondá — ez útra kiválóan azon bő kívánság ösztönöz, hogy szemé­lyesen még szorosabbra fűzzem azon baráti kötelé­keket, melynek értékét megbecsülhetlennek tartom." Végül mielőtt elbocsátott volna, kívánta ő felsége, hogy a követség összes tagjait egyenként bemu­tassam, kiknek számát és jó magatartását illetőleg később mind bizalmas környezetének tagjai, mind a miniszterelnök által megelégedését fejezte ki. Fo­gadja stb. Az osztrák-frizezia kereskedelmi szerződés tárgyában folytatott alkudozásokra a következő két okmány vet némi világot: 58. Andrássy gr. Hoyos grófhoz Párisban. Bécs 1872 okt. 4. Egy nagybecsű jelentésben m. hó 14-én egyebek között említette gr. Apponyi, hogy a franczia fővámigazgatóság azon nézet felé hajlik, „miszerint az áruczikkek hosszasabb idő­zése valamely országban, a­melyből azok nem származnak, egyenlő értelmű a származási hely egyenes útjának megszakításával és igy az ily áruk a 8. szakaszban megjelölt magasabb vám­mal terhelendők.“­­ Hogy tehát a mi szerződés-­ szerű forgalmunkat, kiválóan a magyar gabnaki­­vitelt esetleg fenyegető veszélyről meggyőződést szerezzünk, felkérjük méltóságodat, vizsgálja ala­posabban a dolgot s a­mennyiben lehet merciaeu értesülést magánál a forrásnál: vájjon csakugyan fenáll-e a veszély, hogy vagy a már fenálló tör­vény ily értelemben magyaráztatok, vagy pedig ta­lán törvényhozási uton szándékoltatik ily irányú rendszabály életbeléptetni? Fogadja stb. 59. Hoyos gr. Andrássy grófnak. Pár­is 1872 szept. 28. (Kivonat) Apponyi gróf ő méltósága f. hó 21-ki jelentésében megküldötte excellentiádnak azon jegyzék másolatát, melylyel a nagykövet ur ugyanazon havi magas kibocsátvány követ-I keztében a „Droit de Statistique“ alkalmazása el- I len ismételve kifogást tett.­­ Ez újabb kifogásra Rémusat küd­ügyér most az ide csatolt jegyzékkel felel. A franczia kormány ismételve e magasabb vám azon jellegére fekteti a fősúlyt, mely szerint abból a jelenleg fenálló vámtételek emelésére következtetni egyáltalában nem lehet. A John által jelzett tíz percz nagyon hosz­­szúnak tűnt fel, de végre kocsizörgés hallatszott, négy lovas vágtatott fel a kastélyhoz vezető úton és utánuk két nyitott hintó robogott, melyek tele voltak lebegő fátyolokkal és lengő tollakkal; a lovagok közül kettő fiatal elegáns urnak látszott; a harmadik Rochester úr volt Metrour nevű fekete paripáján. Pilot előtte ugrált és mellette egy hölgy lovagolt, ki vele együtt legelőször érkezett a ház elé. Vörös lovagoló öltönye csaknem a földet seperte, fátyolát a szellő hosszan lobogtatta, át­látszó redőin keresztül dús fekete fürtöket pillan­tottam meg. — Ingram kisasszony! kiáltá Fairfaxné asz­­szonyság és ezzel elrohant. Az érkezők most a ház szegletéhez értek és eltűntek szemeink elől. Adélé szeretett volna lemenni, de én térdeimre ültettem és megmagyaráztam neki, hogy semmi áron se szabad a vendégek szemei elé kerülnie, hacsak Rochester úr határozot­tan nem kívánja, mert­­különben Rochester úr nagyon megharagudnék stb. Erre kissé meg­eredtek könnyei, de miután nagyon komolyan néz­tem reá, végre megnyugodott sorsában. Az előcsarnokból vidám zaj hallatszott a férfiak mély és a hölgyek ezüst hangjai egymásba ve­gyültek, de valamennyi közül kivált Thornfield Hall urának, nem éles, de zengő hangja, mely szép ven­dégeit házában üdvözlé. Azután a lépcsőkön köny­­nyed léptek nesze, a folyósókon suttogás, vidám nevetés, ajtók nyitogatása és bezárása volt hallható. — Elles ch­angent de to­­l ette, mondá Adélé, ki figyelmesen hallgatózott minden neszre és mélyen felsóhajtott. — Chez maman, folytatá tovább, q u a n d ilyavait du mond e, jele suivais par­­tout, an salon etá leurs chambres; souvent je regardais les femmes de chambre coifferethabiller les dames, etc’était si amüsant; commecela on a p p r e n d. -- Nem éhes ön Adélé? — Mais o u i M a d e m o i s e 11 e; voilá cinq ou six heursque nousn’avons pás m'angé. — Jól van, mialatt tehát a hölgyek szobáik­ban időznek, lemegyek és hozok valamit enni. (Folyt. köv.) A második közös közgyűlés. (Első nap, ápril 7-én.) Havas Ignácz kormánybiztos megnyitja az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatik és hitelesíttetik. Az összeíró, igazoló és bíráló választ­mányokra beadott szavazatok szedésére kiküldött bizottság jelentése felolvastatik és tudomásul véte­tik. Hasonlóul tudomásul vétetik a minisztériumnak a közös közgyűléseket megerősítő leirata is. A bíráló választmány elnöke a miniszteri biztos. Az igazoló választmány e. Váradi Károly, az összeíró bizottságok elnökeiket maguk választják. Széher Mihály, a 34-es küldöttség nevé­ben előterjeszti a javaslatot, hogy az igazoló és bíráló bizottságnak a városházán adassék hely, s felhatalmazást kér, hogy az illető kér­ elöljáróságok számára helyiséget fogadhasson fel. Megadatik. Ezután felolvastatik a 34-es küldöttség javas­lata a fővárosi tisztviselők, a szakkezelő-, segéd-, és a szolgaszemélyzet szolgálati viszonyaira vonat­kozólag. Ráth Károly a 3. §. (c­) pontjának ama h­atározmányát, mely az élethossziglani állomásokra csak azokat mondja megválaszthatóknak, kik él­tek 40-ik évét, időszaki választás alá eső állomá­sokra pedig, kik éltek 45-ik évét töltötték be, mint a választási szabadság, szükségtelen korláto­­zását elhagyatni kívánja. B­u­s­b­a­c­h előadja az okokat, melyek a 34. küldöttséget e pont megálla­pításánál vezették. Fő ezek közt az, hogy ellen­kező esetben a nyugdíj nagyon felszaporodnék. Többen szóltak a kérdéshez,­­ végre a közgyű­lés a javaslat szövegezését fogadta el. A negyedik szakaszban ama qualificatiót adja elő a 34 es küldöttség javaslata, mely az egyes tisztviselőknél megkívántatik. Az első pont a pol­gármesteri, tanácsnoki s jegyzői qualificatióról szól, megkívánva a tanácsnokoktól az államtudományok­ban jártasságot és jó sikerrel letett elméleti állam­­i vizsgálatok igazolását. V­e­c­s­e­y azt tartja, hogy egyes tanácsnok­nál, ki egyik-másik szakbizottságnak elnöke, a jogi képzettségnél fontosabb qualificatio kívántatik, t. i. a szakképzettség, ennélfogva indítványozza, fogad­tassák el qualificatióul egyes esetekben szakbeli főiskolák jó sikerről tanúskodó bizonyítványai. S­i­­m­o­n Flórent az eredeti szerkezet mellett van. A tanácsnok felelős a szakbizottságok intézkedéseiért, első­sorban tehát a törvényeket kell alaposan ismerni. Lesznek a bizottságban szakférfiak, kik a tanácsnok esetleges járatlanságát pótolni fogják?. Ugyanezt mondá Gerlóczy is, a közgyűlés sza­vazás útján a 34-es küldöttség javaslatát fogadta el. Az ötödik szakasz a rokonsági akadályokat adja elő, melyek gátolják a tisztviselőket egy hivatalban, vagy egymás alárendeltségében mű­ködni. A hatodik szakaszban előadatik, hogy a hivatalok, a polgármesteri és alpolgármesteri állo­mások kivételével nyilvános pályázat útján tölten­dők be. E két szakasz megjegyzés nélkül elfogad­tatott. A hetedik szakaszban a tanítói állomásoknak az iskolatanács kijelölése alapján választás útján leendő betöltéséről szól. Más állomás a folyamo­dók közül kifejlődés nélkül töltetik be. Haris a javaslat e tétele ellen kifogásokat tesz. Nemcsak a tanítói­­állomásokra kívántatik különös szak­ér­telem. Ő tehát azt indítványozza, hogy a többi állomások is kijelölések útján töltessenek be , a kijelöléseket pedig az illető szakbizottságok elnö­kei és két bizottsági tagja eszközölje.. Steig­er­nem osztja előtte szóló nézetét. A tanítókra nézve a törvény rendeli a kijelölést, azért kell ezt elfo­gadni, a többiekről a törvény nem szól. De visz­­szás is lenne a tanácsnak saját tagjai által jelöl­tetni ki megválasztandókat. Az is figyelembe veendő, hogy a tanács felelős a választásokért, már­pedig, ha a kijelöltek közül kell választania, hogy vállalhat felelősséget magára értők? S­z­­­u­p­a azt indítványozta, hogy a válasz­tásra a tanácsnokok 2/3-ának részvétele kívánta­­sék. (a javaslat 1/4-ét kívánja.­ A közös közgyűlés a javaslat szerkezetét fo­gadta el. A 8. §. az esküformát tartalmazza. Ráth Károly indítványozza, hogy az áthelyezéseknél és előléptetéseknél ne kívántassék meg az eskü meg­újítása, továbbá, hogy a szolgák más eskü­forma szerint eskettessenek fel. Gerlóczy azt tartja, hogy ha a tisztviselőknél szükséges az eskü, annál szükségesebb a szolgáknál.­­ A javaslat szövege­zése fogadtatott el. A 12. §.-ban a hivatalos órák száma 7-ben állapíttatik meg. Simon szeretné ezt leszállítani. A közgyűlés a 7 órát szavazta meg. A 13. §. e kifejezése: „a kötelességeket pon­tosan nem teljesítő tisztviselő a polgármester által fenyittethetik“. H­a­r­is indí­tányára eként módosítta­­­­tott: „fenyittetik.“ A 16. §.-ban hat heti szabadságidő adatik a hivatalnokoknak, —­ de, teszi hozzá a javaslat, a szorgos munkaidőben ez megtagadható. Haris azt tartja, hogy a­ki egész évben legtöbbet dolgo­zik, leginkább megérdemli a szabadság­időt, indít­ványozza tehát, hogy mindenesetre megadassák. Megmarad a javaslat szervezete. A következő §§-ok megjegyzések nélkül el­­fogadtatottak. Következik a II. rész, a fővárosi törvény­­hatóság közegeinek, tisztviselőinek s egyéb hivata­los személyeknek hatásköréről. A 21. §-ban a tanács gyakorolja az árva és gyámhatóságot, minek folytán kinevezi és ellenőr­zi az árvagyámokat, megvizsgálja a gyámi száma­dásokat, felügyel az árvák vagyonára és nevelésére és intézkedik az árvák mindazon ügyeiben, melyek a rendes bíró illetőségéhez nem tartoznak. B­a­la­s­s­a István azon véleményben van, hogy külön árva­szék lévén felállítva, az árvaügyek ide nem tar­toznak. B­u­s­b­a­c­h felvilágosításul megjegyzi, hogy a felelősséget, mely a tanácsot árvaügyekben is terheli ,másként nem lehetett megegyeztetni az árvaszék létezésével és működésével. — Elfogad­tatott a javaslat. A 22. §.) pontjánál Ráth Károly a törvény­be ütközőnek tartja, hogy a tanács állapítsa meg — habár a közgyűlés jóváhagyása mellett — a közpénzek hasznosítását. Tétettek módosító indít­ványok : a „megállapítja“ szó helyett: „javaslat­ba hozza“ s több mások. A közgyűlés a javaslat szövegezését elfogadta. A 25. §-nál Bal­as­a ismét felszólalt az ár­­vaügyekről ugyan azt vitatva, a­mit előbb. Aztán fenakadt a javaslat ama szavain, hogy az ár­vaszék elnöke a polgármester. Hátha a polgármes­ter nem lesz ügyvéd ? Pedig a törvény az árvaszék elnöke qualificatiójául az ügyvédi oklevelét kiköti. — A közgyűlés a fedezetbe e szavakat szúrta be Székes­ indítványára: „tekintettel jelen szabály­zat 2. és az illető törvény 4. §-ára“ (E napokban létezik említés a polgármester qualificatiójáról.) Ezután Ráth Károly felszólalt, hogy nagyon leapadván a közgyűlésen levő képviselők száma, a kormánybiztos zárja be az ülést. Egy két szakasz­nak ellenvetések nélkül lett elfogadása után K­i­­­rályi Pál sürgetésére, ki a fentes tárgynak telje­sebb ülésen tárgyalását szükségesnek látta, — az ülés 12 és 1­2 órakor eloszlott. Holnap kilenczkor folytattatik. KÜLFÖLD. — Apr. 7 — Franczia köztár­aság. Grévy végleges vissza­vonulása után, a nemzetgyűlés elnökévé, mint tud­juk, a monarchpárti Buffet választatott meg 304 szavazattal a republikánus jelölt 285 szavazata el­lenében , tehát csupán tizenkilencz szótöbbséggel. Az új elnök jelleme, ki mint miniszter III. Napó­leont is szolgálta, épen ellenkezője a Grévyének; mig emezt őszinte egyenessége miatt mindenki tisztelte, amaz hajlékonysága, fondorkodása, s alat­tomosságáról ismeretes; e kívül ellensége nemcsak mindannak, mi republikánus, de személyes ellensége magának a köztársasági elnöknek Thiersnek, ki­nek, hogy megválasztatása legkevésbé sincs ínyére, kitűnik a „Bien publique“ közlönyéből. Ily körül­mények között, szemben az ellenszenvező kormány­fővel s a nemzetgyűlés republikánus pártjával, több mint, bizonyos, hogy Buffetnek nehéz leend állásán fentartani magát. Egyébként a monarchisták telje­sen megelégedve játszanak új elnökükkel, így a “Monde“ egész őszinteséggel bevallja, misze­rint a monarchisták csupán eszközöl akarnák felhasználni Thiers­­e és Grévyt az ország meg­nyugtatására, de miután e czel már eléretett s az ellenség elvonulásának feltételei szabályozzák, itt az ideje, mondja, hogy a monarchisták szívek szerinti elnököt adjanak a nemzetgyűlésnek „a­z ismerje a többséget és ennek érzék­­­e­it, ügyes és erélyes elnökét, ki ne­héz körülmények között tudja nehéz elhatározásra adni magát“, azaz tudja elnyomni az oly vitákat, melyek kellemetlenül érintenék a monarchikusok füleit. Ez világos, s nem lehet tagadni, hogy Buffet valósággal megfe­lel az ily elnök ideáljának. Meglátjuk mennyire mennek vele. — Az e hó 27-én a nemzetgyűlés nyolcz székét betöltő képviselői választásokról a „Liece“ így ír: „Ápril 27-én az általános szava­zat Francziaország nyolc­ különböző tájékán fek­vő megyéjében fog dönteni, Szajna megye Fran­cziaország északi része nevében fog nyilatkozni, Marseille és Bordeaux pedig déli Francziaország nevében fogják hallatni szavukat. Marne és Jura választói azt mondandják meg nekünk, hogy mint gondolkoznak kelet felé a politikai helyzetről. Morbihan értésünkre fogja adni azt, hogy mekkora erővel bír a köztársaság szemben a reactióval a legitimitás és clericalismus classikus földjén.“ — Felhívja aztán nevezett lap a republikánusokat, hogy komolyan és erélyesen lássanak a munkához, — hogy így győzelmük ápril 27-én teljes legyen. — A franczia akadémia e hó harmadikán igen nagyszámú közönséggel telt meg Aumale hg. fo­gadtatásánál Bevezetői Thiers és Guizot valának , ki a higet az akadém. nevében fogadó Curillier-Fleury,egy­kor Amadé hrg. nevelője, ki egykor 12 éves tanítvá­nyát „fenségednek “szok­ta, most, mint ezt az aka­démiai igen demokratikus illem követeli, egysze­rűen „uramnak.“ A tudós herczeg egy nyolcz ha­sáb hosszú beszéddel tartó belépését, mint Mon­­tclambert gróf utódja. Beköszöntő beszédjén vörös fonalként húzódott végig az Orleansok dicsőítése és czélzatosan azon remény kifejezése, hogy még jöhet idő, mikor újra kezükbe ragadják a kor­mányt. Mindezt a közönség meglehetős unalmasnak ta­lálta, még unalmasabbnak azonban a választ, me­lyet az akadémiai fogadó adott a herczegi beszéd­re, úgy hogy a közönség között nagy­­ön a ritku­­lási tünet. Az egész ünepély kettőtől ötig tartott, s midőn Thiers az akadémiai palotából távozott, az összesereglett nép által „Éljen Thiers“ és „Él­jen a köztársaság“ kiáltással fogadtatott. Aumale hrg. beszédével, bővebben nincs­ ok miért foglalkoz­ni, csupán annyit jegyezünk meg, e beszéd, úgy látszik, igen rosz benyomást tőn Bismarck s a többi német közlönyökre. Különösen a „Spen. Zt.“ Aumale hrg. beszédéből azon meggyőződést meríti, miszerint e trónkövetelő heves boszút táplál Német­ország iránt, melyet nem fogna késni gyakorlatba venni, ha egyszer trónra lépne. A hrg. beszédé­ben sokszor emlegeté a „reményt“ s e szóval fejezé is be szónoklatát: a német lapok szerint e „remény“ nem jelent egyebet „bosszúnál.“ Erről tudomást veszünk — mond a nevezett lap — s örülünk ezen őszinteségnek, mely különben nem tartozik az Orleansok kiváló tulajdonságai közé. Jó tudni, mit várhat hazánk, ha a Bourbonok a pyrenéi hegy­­láncz két lejtőjén kormányra jutnak. A karlisták nem csinálnak titkot pápista czéljaikból. A „re­mény“ jelszó pedig ép oly világosan jelzi a fran­czia monarchia irányát.“ —■ A nemzetgyűlésben e hó ötödikén kezdődött meg a vita Párisiak, és a háború álta leginkább sújtott megyéknek adandó kárpótlására vonatkozó törvényjavaslat felett. Ma e vita folytat­tatik, a szünetek csupán e­­javaslat megszavazása után veszik kezdetüket. Párisváros h­e­l­y h­ű­sébe beleegyezzék. És Kassa város közgyűlése t­ó­s­á­g­a számára e hó hatodikán történtek a párt­választások ; a megválasztott három tanácsos kö­zül egy conservativ, kettő radikális. — Piát Fe­lix, a hírhedt communetry, halálraitéltetése alkal­mából gúnyolódó levelet intézett Thiershez, mely­ben czélozva elitéltetésére, azt mondja, hogy ime elérkezettnek hiszi az időt, végrendeletét megírni. Ebben 400 frankot hagyományoz a politikai áldo­zatok hátramaradt családjai számára, aztán meg­jegyzi, hogy e 400 frank nem sok ugyan, azonban, ha Thiers és a nemzetgyűlés 750 tagja ugyanazon czélra adnák, a­mit elraboltak, ez összeg elég leendne az árvák felneveltetésére. Levelét Pynt mint „Ex collego“ jegyzi. — Janvier de la Motte, volt prefektus, ki állami pénzek elsikkasztása miatt pörbe fogatott, s kinek védelmével Poyer- Quertier kompromittálta magát, a legfőbb szám­adószék által egész vagyonának értékéig elmarasz­­taltatott az általa okozott kár megtérítésében. A kapitulácziókra vonatkozó iratokat közzétevő bi­zottságban Chanzy tábornok akként nyilatkozott a lapokban felmerült híreket megc­áfolandó, miszerint a kormány még semmi megállapodásra nem jött Bazainet illetőleg, hogy e per iratait csupán az imént vette kezéhez, s hogy az ügy a szokott ren­des folyamot fogja venni. — Arnim grófot, Német­országnak franczia követét Manteuffel fogja e hi­vatalában felváltani. — Blanc L. igen szívélyes levelet intézett Grévyhez, ennek visszalépése alkal­mából. — Favre, Algírba utazott, hogy, mint ügy­véd, egy magánperben tárgyalhasson. — Hugo Victort a seinei megye képviselőjéül hívta meg, a meghívást a híres író ezúttal el nem fogadta, mert mint levelében mondja, a jelen nemzetgyűléssel nincs mit kezdeni. Anglia. A parlament ápr. 2-ki ülésében dr. Arewer az 1844-ki húsvágatási törvény megváltoz­tatására vonatkozó javaslatának második olvasását kérte, mely törvény a hús­vágást és más az egész­ségre káros üzletet London város sorompóin belül megtilt. Brewer kiemelte, hogy a londoniaknak min­dig fris húsra van sükségök s igy nem lehet a­ vá­góhidakat az óriási városon kívül helyezni. Ezután Fawcett módosított javaslata került második olva­sásra az ír egyetemi reform tárgyában. Az új ja­vaslat megengedi, hogy a dublini Trinity kollégium méltóságait és hivatalait bármi vallásfelekezetnek vi­selhessék, egyéb reformokról azonban nem szól. A másnapi ülésben élénk s némileg derült epi­zódot képezett Münster úr képviselőnek azon indít­ványa, hogy a „Pall-Mall-Gazette“ szerkesztője „a parlament kiváltságainak megsérté­se miatt“ a ház elé idéztessék. E lap ugyanis erősen szemére hányta a napokban az ultramontán érzelmű Íreknek, hogy görcsösen ragaszkodnak min­den szóhoz, csakhogy Fawcet javaslatát háttérbe szorítsák s beszélt egyszersmind „unleyalistáról“, „megvásárolhatóságról“ stb. E czikkek rendkívül felbőszítették az Íreket s Munster, Downing, Henry Ellis és mások a legszenvedélyesebben keltek ki a lap szerkesztője ellen. Disraeli mint a konserva­tiv s igy ultramontán párt feje azonban tréfára fordította az egész dolgot. A czikk úgymond ultra­montán tagokról beszél, ilyeneket pedig a parlament­ben senki nem ismer s igy a parlament kiváltságainak megsértésről szó nem lehet. E szavak még inkább felbőszítették az íreket, Munster azonban Gladstone felszólalására visszavonta indítványát.­­ Ezzel át­tért a ház a tengerészeti budget tárgyalá­sára. Brassey külön bizottságot javasolt kiküldetni a tengerészeti ügy megvizsgálására. Kiemelte, meny­nyire fontos a tengerészeti tartalékba főleg mióta ki­vonta Anglia csapatait a gyarmatokból s azoknak meg­védése egyedül a tengeri hadra nehezedik. E tartalék­nak 20,000 s a tengerészeti önkéntes seregnek 10,000 főből kellene állani, azonban amaz csak 12,000, ez pedig 600 főből áll. A kormány részéről Lefévre ki­jelentette, hogy a kormány mindent megtett ez irányban. Végül Fawcet javaslata került harmadik olvasásra.­­ Borzasztó tengeri szeren­csétlenség fordult elő f. hó 1-én hajnali két óra felé az amerikai partokon Halifax várostól mintegy 20 angol mértföldnyire. Az „Atlantic“ nevű hajó Európából indult Amerikába 880 több­nyire német kivándorlókból álló utassal és 136 főre menő személyzettel. A mondott éjen borzasztó vihar támadt, mely a hajót Sambrotól nyugatra a Meaghe­r sziklákhoz verte oly erővel, hogy a 600 lóerejű hajó kettérepedt, 738 ember, köztök igen sok nő és gyermek a hullámokben lelte halálát, a többiek a sziklákra vettetve, vagy az árboczokra kúszva másnap reggel a Mars szigeti halászok ál­tal mentettek meg. A hajó a White Star társulaté, értéke 1­­­.2 millió forint s 1 500.000 forint értékű szállítmányt vitt. Nő és gyermek egy sem mene­kült meg. A hivatalos lapból. A vallás- és közoktatási mi­niszter K­iss Zsigmond mágocsi uradalmi számtartót ugyan­ott tiszttartóvá, továbbá a szegszárdi uradalmi kasznárt, Kn­o­r Nándort számtartóvá, N­os­z­t­o­p­i János pilismaró­­thi írnokot pedig ellenőrré, mindkettőt Szegszárdra ne­vezte ki. A pénzügyminiszter S­i­b­e­r­k­a János győri fővám­hivatali el­enőrt a budapesti m kir. fővámhivatalhoz 3-ad oszt. főtisztté nevezte ki. Magyar tudományos akadémia. Ápril 7-én. Ma a történelmi osztály tartott ülést Hor­váth Mihály elnöklete alatt. Első tárgy: B­a­­­á­s­­sy Ferencz levelező tag székfoglaló értekezése „a székely krónika és a magyar alapszerződésről.“ A szerződés előzményei­l értekező előadja, hogy a székelyek főrobonbeánya követséget küldött Árpád elé, ki seregével Ungvár felé közeledett ; a követség átvette a hat kőre metszett törvényt, ezt a székelyek saját viszonyaikhoz módositák. E kö­veket vallásos kegyelettel őrizték és kiváló tiszte­letben részesítik a székelyek. E hat szent elsőjében a fejedelmi méltó­ság Árpádra és örököseire ruháztatik, de fönha­­tósága nem terjed ki a székely földre. E függet­lenséget I. Istvánig meg is tárták a székelyek. A névtelen jegyző Almost, nevez­ első vezérnek, a székely pont azonban Árpádról emlékszik. A má­sod­i­k pontban a székelyek kikötik, hogy az ő földjük közös osztály tárgya nem lehet, de a székelyek osztoznak a magyarokkal abban, amit közösen foglaltak. — A harmadik pont ki­köti, hogy a közügyek a nép egyetértésével dön­tessenek el. E pont részben megegyez a magyar szer­ződés harmadik pontjával, de abban mégis külön­bözik, hogy a magyaroknál a törzsfőnökök élvez­ték e jogot, míg a székelyeknél a tiszta democra­­tia elvei tartattak fen. Az értékrő ez eltérést az­zal indokolja, hogy a magyarok patriarchális rendszere ezt természetessé tette, míg a székelyek­nél a szabadság már rég szélesebb kört foglalt el. A negyedk pontban a magyarok példá­jára elhatároztatik, hogy a főrabonbánság örökö­sen egy nemzetségre ruháztatik; e nemzetség Upolc nemzetsége. E pont híven meg is tartatott. A­z ötödik pont a büntetéseket adja elő, mely a főrabonbán ellen vétőkre méretett. E tekintetben a székelyek szigorúbban jártak el a magyaroknál. A hatodikban előadatik, hogy a kik a főrabonbán áldozatára meg nem jelentek, keresztü­lerettek. Az áldozat alatt a tábori gyűlés értendő. Ezért hordatott körül, intésül, a véres kard. A vérszerződéssel e pont is egyezik, de a magyarok hamarább eltértek e szigorú büntetéstől, mint a székelyek. Az értekező végül átalános vonásokban ha­sonlítja össze a székelyek hat pontját a magyarok vérszerződésével. Az értekezés után Toldy Ferencz felszó­lalt a felolvasásban előforduló „rabonbán“ elneve­zés ellen. Rabóbán, még helyesebben r­a­b­ó­b­á­n az; e'kifejezést kellene használnunk. Kifogást tett a székely írásnak későbbi használata ellen is, mely­nek bizonyítására értekező O­l­á­h munkájából meríti adatait, holott ez nem egyéb, mint T­h­u­r­ó­c­z­y, ez pedig Mark krónikájának szószerinti leírása. Wenczel szintén ez értelemben nyilatkozott, az értekező pedig csak a rabonbán szót védte, támo­gatva B­r­a­s­s­a­i által is. Az értekező a rabonbán elnevezést a Rabontól (Maros régi neve) származ­tatja, mely folyó a szekély föld határfolyója volt. Ez érdekes vita után Römer Fl­ó­r i­s a győri egyházmegye régi antiphonaléját mutatta be. 1859-ben fedezte ezt fel a győri káptalan könyv­tárában. Páratlan munka a maga nemében. Gyö­nyörű initialéi és margo-rajzai, melyek mesteri torz­képek és lomb-rajzolatok kitűnően szép vegyülékeiből állanak, a berlini múzeumban a köz­bámulat tárgyai voltak. Tulajdonkép két antiphonaléból áll, egyik hét­köznapokra, másik ünnepekre. Most egybe vannak kötve,táblájuk sarkai ama gyönyörü sarkokból állanak, melyek a győri könyvvárban talált szekrényük szegleteit tárták össze. E sarkok a négy evangé­lista jelképeit s a szent királyokat ábrázolják. Bron­zból vannak, és oly remek művek, hogy a berlini szaktudósok azt állíják, hogy ezüstből vannak, mert abban a korban, melyben készült, bronzból lehetlennek tárták az ily tökéletes művek előállí­tását. A gyönyörű munka összeállítása költségeit Zalka János győri püspök fedezte. Végül folyó ügyek következtek. Haberern Jonathán lefordítá Aristoteles Aethikáját, melyet a bírálók kiadhatónak nyilvánítottak.­­ Az igazgató tanács felhívta az osztályt, hogy adjon véleményt az akadémia dísz­terme feldiszítése iránt. E vég­ből egy bizottmány küldetett ki. Thierry Amadé fölött Szabó Károly fog emlékbeszédet tartani. Ezek voltak a rendkívül érdekes ülés tárgyai. HÍREK. Április 5. — A magyar opera tehát nem megy a Deutsches-Aktien-Theaterbe zsellérnek Kulak bérlő ur klassikai drámája mellé. Ez az enquéte bizott­ság határozata. — Megható az a gyöngédség, melylyel nevezett bérlő ur saját haszna mellett, a német dráma ügyét szivén viseli, s az ebből ki­­folyó gondoskodás is kiállhat minden próbát. Ő ugyanis szívesen befogadta volna zsellérnek a magyar operát hetenként 3 estére havi 6000 forintért, de viszont saját német drámája részére ő is zsellérséget kívánt a várszínházban hetenként 3 este, havi 500 forintért. — Valóban nem rosz kombináczió , magyarul kifejezve annyit tesz, hogy adjon az ország 72.000 forint subvencziót a német színészetnek s aztán operáztasson hetenként 3-szor az aktien-theaterben, hogy ennek nymbuszát emelje, s engedjen Budán német drámázni ugyanannyiszor, hogy a várszínház művészi hitele alaposan meg­­romoljék. — Az enquête ideiglenes operaház épí­tése mellett nyilatkozik s ezt 300,000 forintból eszköz­ölh­etőnek hiszi, s hisz benne 58,000 forint tiszta évi hasznot, mig a Varietésben lett volna 64,000 frt deficit. Az opera és dráma szét­válasz­tása esetében a színházi alapok is megosztatnak, s erre nézve az enquéte azt véleményezi, hogy a drámának maradjon­­ meg az orszá­gos alap f fele 16.000 forint,­­a régibb országos segély egészen, a Károlyi-féle alap, a Horváth Mária-féle alapítvány és a kisebb haszonvételi jo­gok. Az opera kapná az országos segély másik felét és az egész­­királyi adományt. — Stroszmayer püspökről az a hir, hogy püspöki méltóságáról lemond s visszavonul magán­embernek a Svájczba. — A II­-dik magyar színész con­gress­u­s f. h. 9-dikén Szerdán délelőtt 11 óra­kor tartja első nyilvános ülését Pestmegye nagy termében. — Buda felszabadítását tán mégis csak megérjük, ha a hadügyminiszter úr ismét nem puszta mézes madzagot használt a magyar dele­gátusokkal szemben. Ugyanis a magyar delegátió hadügyi albizottságába a budai várhoz tartozó telkeken eddig fennállott építési tilalom ügye ke­rült szóba. A hadügyminiszter kijelenté, hogy a budai közönségnek e tárgyra vonatkozó feliratát az illető helyen pártolni fogja s mi sem Páll útjá­ban az abban foglalt kívánság teljesítésének. — Magyarország czimere. Milyen incorrektül használjuk az ország czimerét, Thaly Kálmán igen frappáns példában mutatta föl a tört. társulat legutóbbi ülésén. A méltóságos főrendiház tanácskozó termében Magyarország czimeréül a Karaffa czimere pompázik, s az eperjesi ba­kó aégise alatt nyugodt kedélylyel hoz törvényt a zólyomi főispán, kinek déd apját a bitang marta­­lócz kinpadon irtóztatóan végeztette ki. — Denique a mizsás főrendiházban visszás és sértő minden, egészen a czimerig. — Az iparmuzeum részére vásárlandó tárgyak iránt értekezlet volt legközelebb Keleti Károly m. tanácsos elnöklete alatt. Megállapodás abban történt, hogy ezúttal nagy, és sok helyet vevő gépek ne szereztessenek be, mert ezek még helyiség létében is nehezen volnának elhelyezen­­dők, s olyan kézmű­zeti tárgyakat fognak besze­rezni, melyeket a hazai iparosok még kellő tökély­­lyel nem tudnak elkészíteni. Helyiségül az Ország­úton 7. sz. alatt lévő ház második emeletét fogják bérbe venni. E ház első emeletében vannak az országos iparegylet helyiségei és gyűjteményei is, s igy a felügyelet nagyon meg van könnyítve. Az ügy elintézésére választmányt küldtek ki. — A Szegeden létesítendő állandó színház tárgyában újabb javaslatot tett Benke Ferencz, ki egyszersmind a rerumnervus-t a pénzt is beszerezni ajánlkozik. A színház jövedelmét és a színházi ügyek intézését a színügyletnek engedi át. A művezetői állást bizonyos föltételek mellett Egressy Ákos vállalná el. — Egy veterán szinész, Boér János szinészsé­gének 50 éves jubileumát ünnepli e hó 15-én a Kolozsvári színpadon. Boér 1833-ban Ma­­rosvásárhelytt Gede István társulatánál lépett szín­padra. Beutazván vele az erdélyi részeket 1837- ben Magyarországra utazott, hol Fekete Gábor és Lakatos Endre társulatához szegődött, s itt Gyulai és Székfivel működött. 1849-ben N.-Bánya, majd­ Szathmár, N.-Váradon játszott Kilényi társulatánál, honnét 1850-ben visszatért Kolozsvárra Kazvinczky­ János társulatához. Ez időtől kezdve színi pályá­­­jának legszebb részét színpadunkon tölte el, Havi, Szabó és Follinus társulatánál. 1858-ban vendég­szerepelt Pesten is, és pedig jó sikerrel. Follinus­­sal Aradra ment,­­ nem sokára azonban le kel­lett lépnie pályájáról, de hogy mégis szolgálatot te­gyen, jelenleg a színháznál mint­­egyik pénztárnok működik.­­ A kassai székesegyháznak több, régészeti szempontból négy értékkel biró egyházi műkincse van, melyek kiállítása kívánatos. A beje­lentések annak idejében eszközöltettek a két­ ka­mara által. A püspök beleegyezett a megjelölt tár­gyak labilitásába és nem volt egyéb hátra, mint hogy Kassa város közgyűlése ezen intézkedéseket mint kegyúr helybenhagyja és a tárgyak elküldeté-

Next