Ellenőr, 1873. április (5. évfolyam, 75-99. szám)
1873-04-08 / 81. szám
Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési Iroda: Budapesten, nádor-utczat. »*. Semmit nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez Intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 81. szám. Budapest, kedd április 8. 1873. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn szinnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérik irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utca 6.se. (Légrádi testvérek Irodájában), kx előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálriny-uteza 9. n. alá intésen dők. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, ápr. 7. Hir szerint közlekedések folynak a kormány és dr. Zemialkovszky között miniszteri ferreza-elvállalás ügyében. Zemielkovszky már tegnap ide érkezett, és holnap Lasker báróval értekezni fog. Bécs, ápr. 7. (Urak-háza.) A főudvarmesteri hivataltól a reichsrath mindkét házához meghívások érkeztek a Gizella főhűnő egybekelési ünnepélyén leendő részvételre. A Bécs városa lottó-kölcsönéről és a hivatalnoki fizetések szabályozásáról szóló törvényjavaslatok változatlanul elfogadtattak. Bécs, ápril 7. A magyar delegátió hadügyi osztálya ma letárgyalta a hadügyi budget rendkívüli szükségletét. Az összes törlés a bizottság javaslata szerint: 2.914,471 írt., s így 1874-re az egész hadügyi rendkívüli szükséglet 8.103,693 frtot tesz. A holnap délelőtt 1112 órakor tartandó ülésben az 1873-ik évre szóló, s a bécsi helyőrségre vonatkozó drágasági pótlék ügye, és a engedélyezett hitel meghosszabbításának kérdése fognak tárgyaltatni. A tengerészeti osztály mai, gr. Károlyi György a elnöklete alatt tartott ülésében a tengerészeti költségvetést tárgyalta, s úgy a rendes mint a rendkívüli szükségletben jelentékeny törléseket ajánlt. Holnap d. u. 1 órakor a magyar delegáció nyilvános ülést tart. A külügyi osztály költségvetési tárgyalásán jelen voltak Andrássy gr. és Orczy. Dr. Falk interpelllációjára a miniszter tudtul alá, hogy a vaskapu szabályozásának kérdése, a londoni értekezlet határozata alapján a legkedvezőbb megoldásnak néz eléje. — Dr. Prónay Gábor interpellációjára, melyben a német közép és kisebb államok, névlegesen a stuttgarti és drezdai követi állomások megszüntetését indítványozó, a miniszter azt felelte, hogy habár ily rendszabályok ellen elvileg nincs is kifogása, de mégis a körülményekre való tekintettel, hogy a német császári kormány maga is óhajtja a szövetséges államoknál való külföldi képviselet megtartását, s miután továbbá ott még mindig léteznek követségi állomások, tehát még nem időszerű dolog e kérdés megoldásához látni. Miután a bizottság a miniszter válaszát tudomásul vette, Szőgyény László felolvasá a bizottsági jelentést a minisztérium kötségvetésére vonatkozólag. A jelentés általános része érinti a közös hivatalnokok díjaztatásának kérdését, pénzügyi tekintetekből a bizottsági előterjesztés visszautasítását indítványozza; montenegrói menekültek segélyeztésének elmaradása a minisztérium azon nyilatkoztatával indokoltatik, miszerint nem leend szükséges többé, ezen segélyzést továbbra is nyújtani. A jelentés megemlíti még a piros könyv előterjesztését azon megjegyzéssel, miszerint az alak, amelyben az, eddig megjelent, azon téves fölfogásra szolgált okul, miszerint a piros könyvnek a külügyi hivatal lefolyt évi összes működésének tökéletes képét kell nyújtania és miután ilyen a minisztériumnak egyáltalán nincs szándékában, kívánatos volna, ha a diplomatiai levelezések nyilvánossá tétele ezentúl már befejezett kérdésekre szorítkoznék csak, de ezen lehetőleg tökéletesen adatnának elő; alkalomszerűleg a miniszter úgy is kielégítő közléseket tehet a delegáltaknak és fölöttébb érdekes kérdésekre nézve külön felvilágosításokat nyújthat. A bizottsági jelentés ezután hitelesíttetett; valamennyi költségvetési tétel az 1873. évre drágasági pótlékot illető póthitelt bezárólag megszavaztatni, ellenben a közös hivatalnokok dijaztatásuk felemeléséről szóló előterjesztést a f. hó 5-én tartott összértekezlet határozata értelmében visszautasitatni ajánltatnak. Pozsony, ápril 7. A városi képviselet mai gyűlésében elhatározó, miszerint Szapáry Gyula grófhoz üdvözlő feliratot intézend azon kérelemmel, hogy a városok érdekeit, de különösen Pozsony városáét előmozdítaná. Lemberg, apr. 7. A ruthenek küldöttséget menesztenek Bécsbe a minisztériumnak a választási reform keresztülviteléért hálájukat kifejezendők. Triest, apr. 7. Zanzibárból jelentik, miszerint a szultán hajlandó megengedni egy osztrák-magyar consulatus fölállítását, valamint a kötendő kereskedelmi szerződésben Ausztria-Magyarországot a legtöbb kedvezménynyel bíró nemzetek jogaiban részesíteni. Madrid, ápril 9. A „Gaceta“ részletes tudósítást hoz Berga átadásáról, mit Moreales parancsnok árulásának tulajdonítanak. A tudósítás megerősíti a 67 önkénytesnek a karlisták általi megöletését, kiket szuronynyal és késsel mészároltak le. — Chao miniszter veszélyesen beteg. Lissabon, apr. 7. Egy Madridból érkezett távirat szerint Portugáliából oda izgatás czéljából pénzzel ellátott ügynökök érkeztek. A carlisták Elgásban a spanyol határon lázítókat toborzanak. London, apr. 7. Monmouth-grófságban a kőszénbányákban fölrobbanás következtében 6 ember életét veszté és több megsebesült. —A walesi herczeg april hó végén érkezik Bécsbe a világkiállításra. Brüssel, april 6. Az „Independance belger —egy Madridból, m. b. 31-éről kelt levelében erélyes hangon szólal fel azon tudósítások ellen, melyek Spanyolország helyzetét kétségbeejtőnek rajzolták. • E levél szerint a hadseregben nem oly nagy a fegyelmetlenség, mint hírlik, úgy a különböző pontokon kitört nyugtalanságok szintén jelentéktelenek. Sz -Pétervár, ápr. 7. (Hivatalos.) Február 22- dikén összeütközés történt az orosz hadvonal és egy turkmán lovascsapat között; az utóbbi üldözőbe vétetett s elvesztett néhány halottat és sebesültet; orosz részről egy ember sebesült meg. Az oroszok zsákmányul ejtettek 430 tevét. Belgrád, ápr. 7. A elhunyt Blasnawatz miniszterelnök temetése tegnap történt meg a követségi testület, a különféle felekezetek papjai, mindennemű katonasági küldöttségek s nagyszámú néptömeg részvéte mellett. Konstantinápoly, apr. 7. Orosz követül Kramil pasa fia fog kineveztetni; csak az orosz kormány válaszát várják. Nürnberg, apr. 7. A sváb kerületi hatóság a papság tiltakozása daczára megengedé egy vegyes hitfelekezeti iskola felállítását Augsburgban. RArlett fi r* NEMZETI SZÍNHÁZ. Budapest, kedd. april 8. Stéger Ferencz szerződött tag első fölléptéül: A portici-i néma. Opera 5 felvonásban. Irta Seribe, zenéjét Anber; fordította Szilágyi Pál. Budapest, ápr. 7. Azon válság, melyet Francziaországban Grévy nemzetgyűlési elnök lemondása előidézett, s mely az új választás által koránsem ért véget, sőt inkább még sokkal élesebbé lett, méltán foglalkoztatja az őszszes európai sajtót. A lemondás óta történt események lassan kint felderíteni kezdik a helyzetet és bepillantani engednek a czimboraságra lépett monarchista pártok, a fehér, kék és trikolor monarchisták boszorkány - konyhájába, hol a mindennemű cselszövényekben jártas és mindenféle színváltozásokon végig ment politikai chamaeleonok kifőzték a tervet, mely egyenesen a köztársasági kormányforma, megbuktatására volt irányozva és bár a legelső pillanatban látszólagos sikert aratott, mégis hihetőleg a conspirálók torkára fog forrni. E fractiókat azon tény, hogy a franczia terület az eredetileg kitűzött határidőnél hamarább fog megszabadulni a német csapatok megszállásától, nem arra indította, hogy most már vállvetve iparkodjanak a béke és rend megszilárdításán, hanem ellenkezőleg arra, hogy minden húrt megfeszítsenek czéljaik rögtöni megvalósítására. Egyik közlönyük, a Monde szeretetreméltó nyíltszívűséggel leplezi le a kettesfákat és elárulja, hogy Grévy megsértése az ominosus emlékekkel összekötött névrokonságú Grammont által előre gondosan előkészített színpadi jelenet volt, arra szánva, hogy a szilárd jellemű republikánus elnök a lemondásra kényszeríttessék és e fontos hivatal oly ember kezére játszassák, kire az egyesült fraciók bizton számolhatnak. „Elérkezettnek látszik a pillanat — így iz a Monde — hogy a többség ne a jövőre, hanem a jelenre pillantson. A feloszlatás siettetésének nyíltan bevallott terve azt követeli, hogy a nemzetgyűlés összepontosítsa, fegyelmezze erőit és oly elnököt válaszszon, ki nagyobb mértékben osztozzék a többség érzelmeiben. A nemzetgyűlés csak a felét teljesítő hivatásának, azt, mely a várakozásban és türelemben állt. A megszáll csapatok kivonulása visszaadja a gyülekezetét önmagának és új kötelességeket ró reá. Nem mondjuk, hogy Grévy úrban hiányzik a részrehajlatlanság. De e nemzetgyűlés nem iskola. Nem elég, hogy az elnök ott csupán az anyagi rendet tartsa fenn. Komoly esetekben, midőn rendszabályhoz kell nyúlni, szükség van oly elnök szilárdságára, ki a többséget ismeri és annak elveit osztja. Ez más szókkal annyit tesz, hogy Francziaország el lehet készülve a belharczok kitörésére azon perezben, midőn az utolsó német katona átlépi a határt. A monarchikus töredékek pedig idejekorán gondoskodnak oly elnökről, aki elfojtja a jobboldalra nézve kellemetlen parlamenti vitákat és szükség esetén kezét nyújtsa egy államcsínyhez is. Buffet a 23 szavazattöbbséggel megválasztott elnök, eddigi politikai pályája után ítélve épen azon ember, kit a Monde szive kíván. Neve össze van forrva a gyalázat, kétszínűség és vámitás azon korszakával, mely az Ollivier kabinet emlékéhez fűződik. Három ízben volt miniszter, 1849-ben mint Cavaignac elvbarátja, később mint Napoleon párthíve, utóljára mint ama kétszínű liberali párt tagja, melyhez Napoleon 1869 végén mint egyedüli mentőeszközhöz kapkodott, roskadozó uralmának fentartására. Napoleon, kitől a környezetében levő emberek mély ismeretét megtagadni nem lehet, őszinte megvetéssel viseltetett e kabinet tagjai iránt, kik csaknem az utolsó emberig politikai deserteurök voltak és egyetlen czéljuk a hivatalhajhászat lévén, gazdájuk megvetését teljes mértékben megérdemelték. És ma, a franczia köztársaság fennállásának harmadik évében, a nemzetgyűlés az ország legmagasabb méltóságainak egyikére emeli ezen embert, kiről mindenki tudja, hogy a köztársaság elnökének személyes ellensége és ki léha kicsinyessége, korlátolt pedánssága és egyéb kellemetlen tulajdonai által még az 1870'ki nemzetgyűlés előtt is kiállhatlanná tette magát! Thiers mindent elkövetett Martel megválasztatása érdekében ; concessiókat ígért Goulardnak és társainak a lyoni kérdés tárgyában, maga is megjelent Martelre szavazni — mind hasztalan! Goulard és barátai megcsalták a radikálisok nem szaavaztak és 23 szótöbbséggel a nemzetgyűlés saját fejére decretálta a gyalázatot. Várható-e még nem üdvös eredmény, hanem egyáltalában törvényhozási működés e kamrától, melyben most már nem vélemények és érvek, hanem felkorbácsolt szenvedélyek és vak boszu állnak egymással szemközt, melyben most már csak egyetlen törekvés felé lehet irányozva minden működés : hogyan lehessen egymásnak minél többet ártani vagy legalább egymást lehetőleg ellensúlyozni ! A parlamenti többség magát a közvéllemény képviseletének mondja, a franczia nép nagy többségének nevében beszél, cse-lekszik és conspirál azon kormányforma, azon eszme ellen, mely Francziaországot a háború és commune csapásai után talpra állította, mely kivívta számára újból az európai nemzetek tiszteletét és mely az 1872-iki kölcsön és a német hadcsapatok kivonulásának kieszközlésében váratlan és meglepő eredményeket vívott ki. De hát képzelhető-e, hogy a valódi közvéleményt képviseli e frequentia, mely még Bordeuxban gyűlt egybe 1871 elején, midőn az összes franczia terület nagyobb része ellenséges hadsereg kezében volt, midőn még senki se volt képes a jövőre gondolni, hanem minden törekvés oda volt irányozva, minél hamarább felállítani egy testületet, mely a jelen pillanatban a nemzet nevében intézkedhessél nehogy a demagógia, vagy a katonai uralom itt-ott felülemelkedvén, az egységnek mégazon csekély foszlányait is szétszaggassa, melyek az ellenség által megszállt részek feldarabolása után megmaradtak Francziaországnak. Alkotmányos országokban sokkal csekélyebb indokból is fel szokták oszlatni a képviseletet és a népre appellálnak. Angolországban a legközelebb midőn Gladstone az izlandi egyetemi bili megbukása következtében lemondását benyújtotta, a királynő Disraeli lordot a kormányelnökséggel megkínálván, felhatalmazta őt a parlament feloszlatására is. Igaz, hogy e lépés megrázkódtatásokkal és néha veszélyekkel jár, de nem sokkal veszélyesebbé egy oly nemzetgyűlés fenállása, melynek többsége — ellentétben az ország közvéleményével — nyílt és bevallott ellensége a fenálló kormányformának, melynek megbuktatását tűzte ki főczélul, nem sokat törődve vele, hogy mi fog azután történni, ha a köztársaság elbukik és a legitimisták, orleanisták és bonapartisták egymás közt kapnak hajba III. Napóleon megürült trónjáért . Thiers, mint a társürgönyök jelentik, izgatottan távozott a nemzetgyűlés tereméből, midőn az elnökválasztás eredménye kihirdettetett. Talán e perezben megérett lelkében azon elhatározás, melyet Francziaországon millió ember és egész Európában a szabadság minden barátja dobogó szívvel vár. Francziaországra nézve elodázhatlan szükség a kormányforma végleges megállapítása. A jelenlegi nemzetgyűlés nem Constituante, nem lett alkotmányszerző hatalommal felruházva. Egyedül a franczia népnek áll jogában intézkedni sorsa felett, és pedig intézkednie kell teljes tudatával annak, hogy szavazata által egész jövőjéről fog határozni. Ha Grévy lemondása csak néhány órával siettetné is e pillanat bekövetkezését, akkor ezen esemény, daczára legelső leverő hatásának, csak szerencsésnek lenne mondható Francziaországra nézve, melynek mai hangulata és elkeseredettsége a versaillesi színház komédiásai iránt legcsekélyebb okot sem nyújt attól félni, hogy ismét oly többséget küldhetne az alkotmányozó törvényhozásba, mely hajlandó lenne első szereplőkül a Broglieket, Grammontokat és Abbatuccikat és rendezőül egy Buffet-t eltűrni. Ma délután kaptunk Bécsből egy táviratot „Dóczi auswärtiges Minisztérium" aláírással, melyben az mondatik, hogy ma este a gyorsvonattal megkapjuk a veres könyvet. Küldjünk ki érette. Miután ez különben is mindennap meg szokott történni lapunk részéről, mert a külföldi lapokat gyakran a gyorsvonattal kapjuk, kiküldöttünk ma is, de ami meg nem érkezett, az a veres könyv volt Egyébiránt, hogy érkezik-e vagy nem, az reánk nézve nagy érdekkel már nem bírhatott, miután a pesti német lapok megkapták a veres könyvet ma délelőtt, s közölték belőle esti lapjaikban az érdekesebb okmányokat. Azok után közöljük alább mi is, ha nem a magyar lapok irányában tanúsított eljárás jellemzésére szükségesnek tartottuk mégis ezt nyilvánosságra hozni. Sajnos, hogy bizonyos közegek az ilyen közléseket is geschäftnek tekintik, melylyel pénzt le-het keresni. Aki jól megfizeti, annak oda adják elébb. A magyar lapok pedig még nem szokták meg ennek az eszköznek az alkalmazását. --------------- - A jövő évi költségvetés már teljesen össze van állítva- s mint a „P. N. hallja, a rendes költségvetésben „alig“ két millió deficit irányoztatik elő, a rendkívüliben mintegy 10 millió, s így összesen vagy 12 millió rendkívüli f fedezetről kell gondoskodni, „bár" a kiadásokba föl vannak véve a honvéd-lovasszázadok fölállításának költségei is. Budapest ápril 7. Vidéki színházigazgatóknak kapott ötlete az hogy a hálátlan publikumot, mely magasabb művészeteket üres házzal jutalmazza, nagyszerű spectáculumok által csalogatják vándorbablájok fizető asztalaihoz. Már jó eleve suttognak hallatlan, rendkívüli dolgokat. Súgó, szinlaposztó nyakukba veszik a várost, és „négyszemközt" elmesélik boldog boldogtalannak a hajmeresztő comicus és látványos részleteket. Végre felvirrad a várva várt nap, s a kíváncsiságtól égő közönségnek öles betűk hirdetik az „Ördög piluláit" franczia mintára, párisi gépész segélyével. A delegátió újszabású színkörében véghezvitt közönséges előadások iránt is nagyon meghűlt a közönség művészpolitikai érzéke. Kissé drágának tartotta az ilyféle productiókért akkora árt fizetni s aztán meg a hazai budgetaratásnak is vékony a szalmája, üres a kalásza. Ha az egész apparátust csafszemre saját jó szántukból nem akarták megbuktatni, okvetlenül kellett némi politikai életképességet mutatniok. S csakugyan hetek óta élénk sürgés-forgás, látás-futás volt tapasztalható a kulisszák mögött, s azon kívül. A delegátió tagjai — úgy mondák — nyeső késsel fegyverkeztek fel, hogy a közösügyi költségvetésnek a tételek növekedésében évről évre kujábban tenyésző fattyúhajtásait leszabdalják. Lett is valami a dologból. , ,Igen" és ^g^beJjY^0 v pontja, a budget-megszavazás ténykedése körül. Ma már hősies positúrában, a követelt hivatalnoki fizetésfölemelésekkel szemközt, a ,,nem"-re és tagadó fejmozdulatra is rászánták magukat. A delegáció is belátta tehát, hogy Magyarország jelen pénzügyi viszonyai között a fizetés-felemelést megszavazni nem lehet. A drámai cselekmény e hirtelen fordulata ismét Sennyey vezérszereplésének az érdeméül rovatik fel. Részomen a Deák-pártra. Kapkodása a tények, habozása az elvek terén az önkezeivel ültetett és ápolt gyümölcsöket, az eszmék és törekvések más pártelemeinek kötényébe hullatja. A Deákpárt még mindig hiszi, hogy lavírozás által a helyzetnek ura marad. Két urnak sem lehet becsületesen szolgálni, három, négy vagy ötnek még kevésbé. S aztán meg ép az elvek azok, melyek a megalkuvást nem tűrik, vagy ha össze is keverik őket, mint a vegyészek szokták a különböző savakat, a várrokonság alaptörvényénél fogva egyenkint törnek maguknak utat, felszíván azt a híg elemet is, mely az összeolvasztás eszközlésére vállalkozott. A Deákpártnak soha sem volt egyöntetű és szilárd programja. Balancirozással akarta az egyensúlyt fentartani. A sokszínűség rendszeres következménye lett, hogy megzsibbaszta munkaerejét, és se előre, se hátra nem tett egy tapodtat sem. A szabadelvű reformokat elhanyagolta, mert félt a háta mögött leskelődő retrográd párttöredékek halálkiáltásaitól; visszafelé sem tarthatott, mert a közvélemény bukással fenyegette. Sennyey föllépése által a delegáció csatasíkján megint a Deákpárt vesztett tért. Ott turbékoltak évek során át gyöngéd szerelmi románczokat a közös miniszteri elbizakodott követelésekkel szemben, s midőn immár az ország szomorú sorsa erélyesebb hangot és magatartást követelt, a „megszavazni vagy meg nem szavazni,, — lágy dallamu monológnak csomóját az ő vezérkarukon kívül álló lovag metszi ketté. S még ehez a keserű kortyhoz ünnepélyes örömarczot is kell vágniok. Bizony nem lehet valami kedves lelki állapot, midőn az ember saját szemfödőjén dolgozik, bár erősödnie is lehetne, csak egy határozottan körvonalazott szabadév is program kellene hozzá. Egyébként ez az ő házi bajuk. Részünkről állami feladataink egyik legfontosabbjának tartjuk ez idő szerint a megzavart pénzügyi egyensúly helyreállítását. Ebből aztán, mint ok az okozatból foly, hogy Sennyeynek magatartását fe 11 - 11 en át helyeseljük. Üdvösebb lett volna ugyan, ha ez egyeneslelkű politikai eszély előbb jut érvényre és töri le szarvait a takarón túl terjeszkedő budgetigényeknek, de utóvégre is jobb későn, mint soha. A folyó évben e megtagadás még mit sem könnyít helyzetünkön, mert a drágasági pótlék iránt benyújtott előterjesztéseket elfogadták. De erkölcsi hatása már lehet most is a nagyhangú követelésekkel szemközt, sőt lehet gyakorlati eredménye is a jövő évre, ha a pillanatnyi bátorság majd a végszavazásig meg nem puhul, s miniszteri ölelkezésekkel nem fejesztetik be. Az nem érv, hogy csupán néhány rongyos ezer írtról van szó. A megtakarításokat krajczárokon kell kezdeni, s akkor milliókon fog végződni. Ha ide is ezer, oda is, amoda is, akkor a deficitnek csak teke lesz, de fogyta nem. Sennyeitől e föllépése után várunk egyebet is, akár tőle közvetlenül, akár testőrkapitánya , Ürményi közvetítésével. A hadügyi budget megnyirbálására gondoltunk. Nem azért, mert a honvédelmi tárca költségvetésénél e tekintetben ígéretet szalasztott ki ajkán, hanem, hogy lépése félre ne magyaráztassék. A világnak könnyen forog roszra a nyelve, s talán azt mondhatná, hogy Andrássyt akarta egy picit megszurkálni, de azt sem komolyan, csak úgy kötekedésből. Ha megtakarítási hajlama belső és szilárd, akkor keresztül kell vinnie megingatlanul a budget egész folyamán. A honvédség irányában elfoglalt álláspontjából kifolyólag legkorrectebb volna, ha Ürményi ismert szónoki képességével kimutatná, mennyire hibás azon hadsereg bel- és külszervezete, mely annyi vereséget szenved, s mennyivel jobb a landwehrrendszer, mely győzelmet arat. Indítványnyozza tehát, hogy a közös hadsereget szántsák le 200,000 főre 63 fejleszszék intensive, a maradékot pedig csatolják a kevesebb áldozatba kerülő honvédséghez. Miután azonban erre nincs kilátásunk, égünk a vágytól — a hadseregbeli megtakarítá-18|8lu'Toka rffiAnyomi A Sennyey beszéde által felköltött benyomást igazolni és tartóssá tenni csupán ez lesz képes, más semmi. — A „Magyar Újságában olvassuk. — A fővárosban keringő on hit szerint Píréz tánok végleg megválik a katonai szolgálattól. Egy közelebb tartott értekezleten állítólag oly erős kitezésekkel támadta meg a báró ur Szende Béla honv. minisztert, hogy egyikök lemondása elkerülhetlenné válván, József főhgnek Pirch magatartását kárhoztató megjegyzése folytán ez utóbbi jónak látta megelőzni a legf. elhatározást s önként visszavonult a győzelemmel úgy sem kecsegtető csatatérről _________ Berlin, april 5. (Saját levelezőnktől.) Még eddig a vasúti ügyekben kiküldött bizottság vizsgálatairól a legkülönbözőbb hírek szárnyaltak; némelyek Lasker vádjaiban pusztán a jezsuiták fondorkodását akarták feltalálni, most végre tudjuk, hogy Lasker vádjai korántsem voltak alaptalanok, sőt sokkal több derült ki, mint várták. Wagener titkos tanácsos úr annyira compromittálva van, hogy ezentúl már csak erkölcsi halottnak tekinthető. Ezenkívül egy más magas állású hivatalnok, kit némelyek Stromplitz utódjának mertek emlegetni, oly alapítónak tűnt ki, kit Strouszberg és a ruméniai vasúti ügyekkel egy sorba lehet állítani. Ezenkívül mindenféle csalás, álszerződések stb. jöttek napfényre. Mindezek ugyan még mostanig nem lettek nyilvánosan közölve, de nyíltan tudva vannak. Tegnap a birod.gyűlésen Lasker indítványa a részvény és társulási törvények újjáalkotása felett került tárgyalás alá. Indítványozó egy hosszú beszédben kelt síkra javaslata mellett. Ezúttal nem bocsátkozott részletekbe, hanem csak átalánosságban vázolt azon viszszaéléseket, melyek úgy a vasúti, mint más részvénytársulási téren elkövettetnek. A különféle csalásokról, álszerződésekről, átvételek, álrészvényesek és tőkepénzesek, szmleges közgyűlések stb. dolgokról már szólott azelőtt is, s e bajokat ismerjük mi is, újra elsorolni tehát feleslegesnek tartjuk. Azon ellenvetésre, hogy bármily törvények alkottassanak, visszaélések mégis fognak elkövettetni, megjegyzi, hogy ez azért nem zárja ki, miszerint a bajon annyira iparkodjunk segíteni, amennyire lehet, a fennálló kereskedelmi törvényeket nem tartja elegendőknek, azoknak részletesebb, pontosabb kidolgozását óhajtja, mert az államnak nem szabad tűrnie, hogy törvényei oly nyilvánosan kijátszassanak. A törvény jelenlegi szellemének nem mond ellen, de hatékonynyá kell azt tenni mindenütt, ahol biztosíték van. Különösen az igazgató tanácsosok és választmányok felelősségét a legszorosabb értelemben kívánja keresztül vitetni, a nyilvános ellenőrzést lehetővé tenni, minden visszaélést a legnagyobb szigorral büntetni stb. Ha a kormány a javaslatot nem tenné magáévá, akkor a mi kötelességünk lesz — úgymond — a kezdeményezést kezünkbe venni. Delbrück elnök a szövetségtanács nevében kijelenti, hogy a visszaélések nem kerülték ki a kormány figyelmét sem, s a szövetséges államkormányokat fel fogják szólítani, hogy nézeteiket a törvények változtatása iránt terjeszszék elő. Azonban ne higyjük — úgymond szóló, hogy bármily