Ellenőr, 1873. május (5. évfolyam, 100-125. szám)

1873-05-08 / 106. (107.) szám

Előfizetési árak Eg&z ént . , 20 firt. — kr. Évnegyedre . . & krt. — kt. Félévire . • 10 „ — „ Egy hónapra . 1 e 80 s Egye« szánt Ara 10 krajezár. Szerkesztési Iroda: Bndapeeteii, ti6dor-utoxa O. mm S«mndt m kön írni, ha nem tudjak, kitől Jön. — Késintok rlmunkflliMum­ utm VtlUlkoannk. Minden Miérttér a szerkesztőcéghez intézendő. Levetek csak bensentaneo fogadtatnak eL 106. szám. Megvalamít minden reggel, kivéve hétfőn « ünnepre következő napon A lapot illető rockmátlók Légridjr testvérei frilájéle (nádor-utcai 8. §.) intézkodők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budepeeten, nádor-utoza 6. m. CLtAonrAdbe testvérek irodéjába). A* elefiaettei pennek helyben ét vidékről Pert, btm­­ey-Btesa 9. n. al& intézendők. Budapest, csütörtök, május 8. 1873. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, máj. 7. A „Tagblatt“ értesül, miszerint a dalmátiai szláv és olasz alkot­­mányi­ képviselők között többi értekezés után kiengesztelődés és fusió jött létre. Bécs, máj. 7. A „Neue fr. Pressernek jelentik Londonból, miszerint takarékos­­sági tekintetekből a kormány valamennyi követségi állomást — a konstantinápolyit kivéve — meg akarja szüntetni. Bécs, május 7. A reichsrath delegátiója vita nélkül megszavazd az 1871. évről szóló zár­számadást, valamint a­ költségvetési bizottság­nak a hadsereg felszerelésének kérdésére, nem különben a budweisi laktanya megvásárlása czél­jából szükségelt 115.000 trtnyi póthitelre vonat­kozó javaslatát. Páris, máj. 7. Az Algierba betört ma­rokkói törzs ellen szándékolt expeditiótól elállottak, minthogy Anglia közvetítésével a marokkói császárral kiegyezés jött létre, olyan formán, hogy a marokkói császár kár­pótlást adni kötelezte magát.­­ London, máj. 7. Az angolhoni bank a discon­­tót 40/5 százalékra emelte föl. London, máj. 7. A belgák királya a jövő hé­ten Liverpoolt meglátogatandja. Lord Zu­tland meg­halt. A conservativ Chilsea lord, parlamenttaggá választatott meg. — A „Daily Telegram­nak an­gol kutforrásból jelentik Szt. Pétervárról, miszerint a khivai khán hajlandónak nyilatkozott volna, ma­gát Oroszország követeléseinek föltétlenül alávetni. London, máj. 6. Éjjel. Az alsóház ülé­­se. A gyarmatok másod­titkára Hugessen, Adderley kérdésére így felel : Nem könnyű constatálni okát annak, hogy az aschantik mért rontottak az angol­­védnökség alatt álló területre, de, hir szerint, eme beron­­tást, a holland gyarmatosok idézték volna elő. A betörés épen akkor történt, midőn Angolhou az aschantik követeivel békés alkudozások végett érintkezett; ez utóbbi­ak kinyilatkoztaták, hogy a támadás okát nem tudják.­­ Angolhon különben fegy­vereket és lőszert osztott ki a megtámadt törzsek közt, hogy a támadást vissza­verjék. Belgrád, máj. 7. A mai hivatalos lap jelenti az Ausztria-Magyarországból Szerbiába való bér­bevitel tilalmának megszüntetését. Krakó, máj. 7. Károly Lajos fhg. ma délelőtt magán­­­kihallgatásokat adott és az összes hatóságokat bemutattatá magának. 11 órakor ünnepélyes isteni tisztelet tartatott a Mária-templomban; ezután következett az akadémia­ termébe való ünnepélyes disz­­menete valamennyi testületnek és a nemes­ségnek (nemzeti öltözetben) a katona-zene hangjai és a nép folytonos éljenzése kö­zött ő fenségére.­ Róma, május 7. A pápa egészségi álla­potáról tegnap keringett ijesztő hírek nem valósulnak. A pápa állapota aggodalmas ugyan, de nem roszabbult. Krakó, máj. 7. Az akadémia megnyitásánál annak védnöke, Károly Lajos fog, beszédet tartott, melyben az intézetnek a király kegye foly­tán történt létrejötte fölött örömét fejezé ki. New-York, máj. 7. A New­ Orleansban álla­­másozó szövetségi csapatok parancsot kaptak, mi­szerint a hatóságoknak az adó behajtása körül nyújtanak. Az adó megtagadása még tovább tart, a nép a fegyver­kereskedéseket ki­­pusztítja. Nagyvárad máj. 7. (Oest. S.) Tartós eső után ma igen szép idő. A fagy repczének, rozsnak ke­veset ártott, ellenben a szőlőnek és gyümölcsnek nagyobb tele meg van semmisítve. Bécs, május 6. (Zárlat.),Hitelrészvény 320.- Aneol­­osztr.. 272.50 Galicziai 221.-, Lombard 190.75, Állam­vasut 333.-, Trammvay­s332. Kente 70.35, Hitelsors jegy 181- 1860. 101.50, Napoleon’dor 873 ., 1864. 142.25, Arany 520- Ezüst 107.85, frankfurt 92.20, London 109.10, Magyar sors. TM ~~ P01087 pénzutalv' 164 - Váltóbank 232.50 török sorsj. 73,50. a .1Fran­kfUrt május 7. (Zárlat) Váltóárf. Bécsre 106.37 Amenka, 1882-re 95.75 1860-ra 94.50 Lombard 204.50, Év árutévi papír 64.6/8 Osztr. bank részv. 1010. Osztr. hítel részv. 352.50 Osztr. államvasp. rész. 359.50 1864 173.25 Galicziai 242.­ Évjárulék ezüst 667/„ Györ­gráczi___ Frankfurt, május 7. (Kezdet.) Váltóárf. Bécsre Amerika, 1882-re 95.75 1860 — Lombard 204.25 Évjáru­déki papír —.— Osztr. Bank részv. 366,50. 1865 ____Ga­lcziai — — Eyjárulék ezüst Győr-gráczi Bérlet. 32. szám. NEMZETI SZÍNHÁZ. Budapest, csütörtök május 8. Bánk­ bán. Eredte Erkel Feerear^fe^‘ ^ E«res8V B ^jét szerzet­te Erkel f­erencz. Fözeneigazgató: Erkel Ferencz, iSzemélyek: r 4 Otto Berchtold, meraniai herczeg fia KTMssayné x_, , ,mertTMd testvéröcscse - L _ Pauli Bánk ban, Magyarország nagyura — _ Stée­er' Melinda, felesége — _ £“fer , „ Petur bán, bihari főispán - _ _ _ B‘ V Biberach kalandor lovag - _ _ Ta Tiborcz, paraszt - ~ Aalk­án Udvarmester _ _ _ _ _ _ Vary Udvari hölgyek. Udvaronczok. Békétlenek. Katónk Pa­rasztok. Történik : 1213 vége felé. Kezdete 7 órakor. MIKLÓSY SZÍNHÁZ. Budapest, csütörtök, máj. 8. Lukácsy Sándorné szerződött tag első felléptéül. A gerolsteini nagyherczegnő. Nagy operette 3 felvonásban. Írták Mailhae és Halevy, ze­néjét szerzette Offenbach. Kezdete fél 8 órakor. Más bird járása . A „Honvéd“ czimü katonai magyar szaklapot gr. Bethlen Olivér alapította több év előtt. Ezen közlöny létesítése és fenntartása által nem volt tán ugyan be­töltve azon bizonyos hézag, melynek illeti részét pótolni egyedül hivatottnak hirdet magát az időszaki irodalom minden­­ tagja; de bizonyos fokig elismerhetni mégis hogy a „Honvéd“ megindulása és műkö­dése a közérdekben s a honvédség intéz­ményének javára történt. Bizonyos idő után — mely alatt e lap sok erős czikket ho­zott a kormánynál észlelt eljárás és szel­lem ellen is . Dr. Bethlen Olivér megvált a vállalattól, s ennek vezetését Halász főhadnagy úr vette át a honvédelmi ügyér­ség tudtával és engedelmé­­vel, sőt az akkori államtitkár azon figyel­meztetésével, hogy a kormány nem veend zokon semmiféle tárgyilagos bírálatot és jóakaró megjegyzést, mert lehető tévedései­nek nem legyezgetését, hanem helyreigazí­tását óhajtja maga is. Ezen igen tisztessé­ges utasítás mellett lehetett és lett a “Honvéd“ szerkesztője egy főhadnagy, ki a tettleges állományhoz tartozott. A lap nem volt teljesen független, de nem is volt egészen szolgai. Dicsérte a kormány intéz­kedéseit néha alaptalanul is, de nem bot­rányosan. Valami nagy erélyt nem fejtett ki a ferdeségek megrovásában, de elmondta nézeteit elég lelkiismeretességgel. A mili­­tarismus czopfját nem rázogatta érdeme szerint, de tiszteletben és szeme előtt tar­totta a magyar nemzeti érzelem követel­ményeit és jogait is. S ez igy folyt két év óta, minden baj nélkül, nyelvén általa nyel­vünk katonai szakirodalma s maga a hon­­védügyérség tekintélye is. — úgy látszik Monban, Hogy ez nem jól volt így. Most, már más biró járása van, s ennek szemében nagy szálkát képez a „Honv­é­d“ tétele. Midőn a tiszteknek meg az sem szabad, hogy a hír­lapokba bár­mit is írjanak, akkor valódi fő­bejáró szörnyűség gyanánt kell feltűnni azon ténynek, miszerint egy — pláne tettle­ges állománybeli — főhadnagy merészke­dik még szerkesztő is lenni! S ebből aztán önkényt következik a rögtöni elhatáro­zás, hogy e scandalumot megtűrni nem le­het. És mi bizony nem is szólanánk e do­loghoz, ha csak eddig volna. A fegyelem olyan alkotmány, melynek rejtelmes hóbort­jaiban methodust kutatni semmi kedvünk sincs. Látjuk ugyan, hogy az egyik állam­titkár katonailag is üdvösnek és megenged­hetőnek tartotta azt, a­mit egy másik államtitkár fegyelemellenes botránynak te­kint, de mi bizony nem vesződünk ezen rebus találgatásával, hanem elismerjük, hogy a honvédügyérség úgy rendelkezik a fegyelme alá tartozó egyének és testü­letek eljárásával, a­mint jó vagy rész sze­szélyben van. Tegnap tán tetszett neki a tudat, hogy van szerkesztője is, ma felhá­borodik a gondolatra. Mi köze hozzá a nem uniformirozott világnak? Semmi. A dolog azonban nem csak addig van, hogy Halász főhadnagy nem lehet többé a „Honvéd“ szerkesztője, sőt még az sem elég, hogy kilátást nyert egy vidéki állo­másra, hol nem kell nyomdát látnia, hanem van a dolog egész addig, hogy hadi tör­vény­szék elé is akar­j­ák állítani azért, mert, mint szerkesztő, kiadott bi­zonyos czikkeket. És ehez már van köze azon világnak is, mely nem köteles napipa­rancsra mozogni. Mi nem foglalkozunk a “Honvéd“ ne­heztelt czikkeivel ; nem is olvastuk ezeket. Lehet, hogy alapos, lehet hogy alaptalan bírálatok vagy támadást tartalmaznak; de semmi esetben s­e­m ismerünk el irányuk­ban más jogos bíróságot mint azt, mely — egy részről — a közvélemény által és — más részről­­ a sajtótörvények sze­rint. B^atkozhatik. A honvédügyérség el­tilthatja tisztjeit a szerkesztés elvállalásától, sőt még az írás veszedelmes mesterségétől is, kénye-kedve szerint, de semmi joga sincs arra, hogy a sajtóvétséget (fel­téve hogy ilyen forogna fenn) hadit­ör- Etesse, ha mindjárt az illető lapot egy főhadnagy szerkesztette is, még­pedig a kormány engedésével, két év óta. Ezen eljárást a közméltatlankodás fog­ná megszüntetni, akár kitől eredt légyen is a törvénysértő jogbitorlás ötlete. Minden­esetre lesz gond ennek kitudá­­sára a képviselőházban is, mely bizonyára nem marad közönyös az új bíró járását jel­­­ző esetek előtt. Bevárjuk tehát a honvéd­­i ügy­­ felvilágosításait, míg e tárgyban töb­­b hét mondanánk. Jelenleg csak annyit jegy­­­­zünk még meg, hogy a Halász főhadnagy­­ esetéről a leghitelesebb értesülés szerint­­­­rtuk a fennebbi előleges észrevételeket. — A „P­e­s­t­e­r Ll­o­y­d“ ma esti lapjából veszszük át a következő táviratot. „S­á­r­v­á­r, máj. 7. Gróf Szapáry Gyula bel­ügyminiszter Harkányi úrral a mura­szombathi ke­rületbe érkezett és mindenütt a legszivélyesebben fogadtatott, a választók által. A választás holnap megy végbe.“ Ha e távirat igazat mond, akkor gr. Sza­páry Gy­ula belügyér úr hallani fog még róla. Szeretjük hinni, hogy a távirda nem mondott igazat, de kérjük a megnyugtató választ.­­ A magyar- és szerb-vasutak csatlakozásának égető kérdése, legújabb hírek szerint, közel áll a végleges megoldás­hoz. Az előmunkálatok, melyek e tárgyban hetek óta folynak, már be vannak fejezve. Az egyez­mény aláírásának nem is áll egyéb útjában, mint a csatlakozás tényleges pontjának megül­Einek tanulmányozását és kijelölését egy vegyes bizottságra fogják bízni. A magyar kor­mány legközelebb küldi le képviselőjét, ki egy­szersmind az egyezmény aláírására is föl lesz ha­talmazva. Az egyenes közlekedés kelet felé azonban még egy akadályba ütközik, miután a török-szerb csatlakozás kérdése még nincs tisztába hozva. A szerb kormány minden erejét megfeszíti, hogy ez ügyet is lebonyolítsa. A „P. N.“ szerint Ristics személyesen fogja a tárgyalásokat Konstantinápoly­ban vezetni és az alexinaczi csatlakozást érvényre juttatni, ki Andrássy részéről erélyes támoga­tást vár. (1­) A bélyegmentesség tárgyában, melyet a katonai nyilvántartásra vonatkozólag be­nyújtott kérvényeik és okmányaikra nézve a sza­badságos és tartalékos katonák és honvédek élvez­nek, bővebb utasítást bocsátott ki a honvédelmi miniszter, melynek lényege következő: Ezen bélyegmentesség kiterjed nevezetesen azon beadványokra, melyekkel a szabadságolt és tartalékos katonák, tengerészek, nemkülönben a honvédek hazajövetelüket, tartózkodási helyük meg­változtatását, vagy teendő utazásaikat a fent emlí­­tett utasítás szerint bejelentik; tov­ábá azon eske­­tési bizonyítványokra, melyeket az illetők, ha házasságra léptek — az ellenőrzési szemle al­kalmával elő­mutatni, s illetőleg beterjeszteni tar­toznak. Ha ellenben említett czélra általában érvé­nyes esketési bizonyítványok másolatai használtat­nak, a bélyegmentesség azokra nem terjed ki, mert ez csak az oly okmányokat illeti, melyek hivatalos használatra állíttatnak ki és a fél részéről vissza nem tartatnak. Említett bizonyítványokra azon czél, mely végett kiállíttattak, az illetékszabályok 23. §-a sze­rint felülírásképen mindig följegyzendő. Önként értetik, hogy a szabadságos és tarta­lékos katonáknak a nyilvántartási utasításban jel­zett oly körülményekre vonatkozó beadványaikra, melyek saját érdekeikben keletkeztek, mint pl. a fegyvergyakorlatoktól való felmentést, ellenőrzési szemléről elmaradás igazolását, s nősülési engedély­adást tárgyazókra — a bélyegmentesség nem ter­jed ki. 2. Azon ellenészrevételekre, melye­ket a honvédelmi minisztériumtól lapunk tegnapi számában közöltünk, igen röviden válaszolunk. Mel­lőzzük a fanyar reeriminatiokat, bár volnának alapos megjegyzéseink majdnem minden pontra; mellőzzük különösen azon pontokat, melyeket az általunk felhozott statistikai adatok merőben meg­­czáfolnak. Kizárólag csak a honvédelmi minisztéri­um elveket feszegető észrevételeire szorítkozunk, miután ezek lényegesen eltérnek a nemzet gondol­kozásmódja és a honvédségről szóló 1868. LXI-ik törvényczikk szellemétől is. Czikkünk a nagy arányokban gyakorolt át­tételek ellen volt irányozva, a­melyeket sza­bályelleneseknek neveztünk, mert az előlép­tetési szabályok csak minden hatodik helyet tartanak fel a közös hadseregbeliek számára. S ez erős vádunkra csupán sophismákkal feleltek. Szőr­szálhasogató különbséget állítottak fel a honvédtiszti kar első felállítása és annak rendes pótlása között. Amott a törvény szabad kezet enged az áttételekre, s csak a pótlásnál van minden hatodik üresedésre megszorítva az áttételi jog. Elég egy futó pillantás a törvény 16. §-ának czímére, mely a tiszti kar eredeti alakítása és utóbbi kiegészítése, vagy a szövegben első felállítás és rendszerinti kiegészítésről szól, hogy mindenki belássa, miszerint a törvényhozó intenziója elüt a honvédelmi minisztérium kibúvó értelmezésétől. Az eredeti alakításnál csupán azért engedett a törvény az áttételekre szabad kezet, mert az első tiszti kart a fáról lerázni nem lehetett, ha­nem fel kellett használni a kínálkozó elemeket; míg viszont a rendszerinti kiegészítés­nél azért tartalmaz az előléptetési szabályzat meg­szorításokat, nehogy a törvény tág magyaráza­toknak és így tömeges áttételeknek szolgáljon indokul. Hogy az új húsz zászlóalj keret fölállítása nem „a tiszti kar eredeti“ első felállítása, hanem a kiegé­­szítés, e fölött a vitát meddőnek tartjuk. A hon­védelmi minisztérium álokoskodását elfogadva azt is be lehet bizonyítani, hogy minden halálozás folytán megürült tiszti állás betöltése eredeti, tehát áttétel alá esik. Szint oly furcsa okoskodás, hogy a honvédség gyors előléptetése azért ütközik akadályokba, mert katonai érdek parancsolja, miszerint a honvédség­ben és hadseregben az előléptetés arányossá­­g­a legalább átlag tartassák fenn. Lehetne ez állítást azzal visszavágni, hogy a véderőről szóló törvények ily arányosságról mit sem tudnak. De hát mi is a katonai érdeknél maradunk, s e katonai érdek szempontjából a legnagyobb hiba, b°gy ne mondjuk vastag tudatlanság, tiszta forma­litásból egy felfedező, alakulásban levő hadsereget, egy régi, befejezett hadsereg kaptafájára ütni, ifjút mankóra­ kényszeríteni. Az arányosságot az élet és évek fogják majd meghozni; a mesterkélt arányos­ság a honvédség természetes fejlődésének rovására történik, már­pedig a természetben minden ugrás meg szokta boszulni magát. Ennyit a honvédelmi minisztérium communi­­quéjére. Reméljük, hogy a tanulságot kivonja belőlük. A büntető perrendtartás kérdéséhez. ? Azon büntető perrendtartási javaslatot, melyet­­ a legfőbb ítélőszék egy osztálya kivételével — valamennyi törvénykezési közeg zsinórmértékül vett és használt, melynek törvényerőre emelkedé­se közel kilátásba volt helyezve, s melyet a jogi­­­enquéte-bizottság általánosságban elfogadott, — az­­ igazságügyminiszter most elveti, s várhatunk leg­közelebb egy uj novellát, a mely ismét előde­i phasisain fog keresztül menni, s remélhető az elő- - jelekből, hogy elődénél annyiban szerencsésebb lesz,­­ a mennyiben — törvényerőre fog emeltetni. Az előjelek, melyekből a tán még meg sem született novella szerencsésebb voltát következte-­­ tem, a „Pesti Napló “-ban megjelent azon kis — ha helyesen sejtem — félhivatalos értesítés, mely­ben elmondatik, hogy a büntető perrendtartás (már t. i. a­mely megbukott) törvényerőre emel­tetni nem fog, hanem készül egy új novella, a­mely az istenben boldogult javaslatnak csak első­­ három §-át vette át változatlan, (bizonyosan pro memoria) a többi annyira különbözni fog a régitől, mikép — a horrendum dictu — még a birói ille­tőség, s különösen a járásbíróságok illetősége ki­sebb kihágási esetekben is, határozottan körvona­­lazva lesz. A fent elősorolt tényekből három szomorú ta­nulság következik: 1­ öt, hogy különben is szo­morú­­— ne mondjam miserabilis büntető jogvi­szonyaink a javaslatok egymás után változó kü­­lönfélesége által még ziláltabbá, még kétségbe­­ejtőbbé lesznek, a­min csak radicális reform fog­hat segíteni; 2-or, a kormány bizonytalan, ingadozó magatartása a büntető törvényhozással szemben, s 3-or a jogi enquête-bizottság határt nem ismerő servilizmusa a minisztérium iránt, a­mely nem te­kinti a törvény égető szükségét, de vakon hódol a kormány indokolatlan szeszélyeinek.­­ Tisztelet különben az általam ismert néhány kivételnek. Tagadhatlan, hogy a megboldogult javaslat­tal mit sem vesztettünk, mert utoljára is annak az az egy előnye volt, hogy teljesen eredeti mit, de ezen eredetiség volt egyszersmind legnagyobb baja is; olyan volt ez a javaslat, a­mi minden esetre páratlan a maga nemében: egy színmű, a­mit csak ügyes szereplők tudhatnak érvényre emelni. A „jól szervezett“ bíróság mellett fegyver volt a kormány kezében. Nem volt abban kifejtve, hány gyamu­ok ta­lálkozása szükségeltetik arra, hogy valaki épen gya­­mu­okok alapján marasztalhassák, vagy mentessék föl; nem volt abban egy szöglet, hova a védő­ügy­véd lábát megvethesse; a királyi ügyészek omni­­potentiájának törvényre emelése lett volna az a „birói bölcsesség“ szíves közreműködése mellett. Pedig ez nem képzelődés, ez való, a­mit meg nem dönt a javaslat „ideiglenes“ volta, — hiszen a polgári perrendtartás is ideiglenes”— és mégis . . . . .. ezután még itt a múlt választások szomorú ese­ményei, a­mikből így következtetni csak logiee lehet. Hiszen nem tudom feltenni, hogy az illetők ne tudják, mennyire szükséges a gyam­­okok talál­kozásának correct meghatározása; egy rendszer nyugszik azon, az esküdtszék rendszere, mert gya­mu­okok alapján csak esküdtszék mellett marasz­tala műveit Európa. Ott van az osztrák bűnt. codex, a paragraphusok egész halmaza definiálja a gyanú­­okokat, és látjuk a szegedi történetekből, mennyi ártatlan veszett és mennyi bűnös menekült a pa­­ragraphusok labirintjaiban. A kormány fél behozni az esküdtszéki rend­szert, de nem meri a közvélemény előtt nyilvános­sá tenni, hogy „wo liegt der Hund begraben“ s ezért az „ideiglenesnek“ czímzett mixtum composi­­tumok. Eső után köpönyeg volna már a megboldo­gult javaslat egyes hibáit bírálni és kimutatni; a felhozott egy példa igazolja a már fent levont há­rom következtetést, a kormány bizonytalan maga­tartását, az enquete servilismusát, midőn olyan va­lami féreget fogad el általánosságban, melynek tart­hatatlanságáról a kormány épen az által győződött meg, hogy új novellát talál fel legközelebb; a bi­zonytalanság, mely az által az eljárást még nyo­morúságosabbá teszi, nem szükséges igazolást. Még egy következtetést vonhatnék abból, hogy ezt a—nem tudom mit — a curia egy osztálya kivételével minden törvénykezési közeg készpénz gyanánt fo­gadta el; ez a következtetés a bírói függetlenség függőségét érintené, de hát ez már — eine alte ge­­schichte. Miyen lesz az új novella, — ki tudja. — Egy előnyét már kimutatta a P. N. a régi fölött, a birói illetőségek szabatos körvonalazását, de hát — akár­milyen lesz — én kárhoztatom azt az idei­g­­lenes eljárást. Hiszen ha égető baj az, a­mit a novel­lákkal a kormány orvosolni akar, ezen 3 §. segít. 1. §. a bírói illetőség correcte meghatározása, 2. §. a királyi ügyésznek csak annyi joga legyen, mint bármely egyszerű felperesnek, azaz ne lehessen, mint most, felperes, előadó, vizsgálóbíró, — szóval min­den a világon. 3. §. a végtárgyalás szóbeli, nyilvános és közvetlen legyen a vádlott teljes védelmi és szólás­­szabadsága épségben tartása mellett. Különben ez a kormány szempontjából ő vette kiindulási pontját, a­mennyiben az esküdtszéki rendszer mellőzve van, és mégis, ez a 3 §. hatá­rozottan körvonalazva többet segítene, mint ezer és ezer egymást javító, egymásra következő új novella. Mit ér­ a perrendtartás az anyagi jog nélkül, vagy megfordítva? — csonka test marad egyik is, másik is — készítette legyen azt a világ első turistája vagy akárki, a zavarokon,ha rendetlenségen csak a codex segít, vagy egy kis rövidke törvény a fen­tebbi szellemben. S valóban azt a szembe­nközösdi játékot azokkal a novelákkal, — érteni nem lehet. Hiszen olvassuk, hogy — ha jól emlékezem — Csemeghy a kész codexet felmutatta, — a­mig a javaslatot tárgyalnák, a­mig az új novella megkészülne, mert nem teszik hát le a kész codexet a ház asztalára, minek az a szemfényvesztés, minek az a „port a szemébe“? Én úgy vagyok meggyőződve, hogy az országgyűlés szívesen áldoz több időt egy égető baj végleges orvoslására, mint az ideiglenes mixtum compositumok unalmas — és mit sem hasz­náló vegyelemzésére. — Vagy hát az 1843-iki ja­vaslat, a­mit oly kiváló jogi remeknek tart a kül­föld is a szükséges netáni módosításokkal - - igno­­rálandó egészen? Hja, — de hát azok az esküdtszékek. Vajha sejtelmem csalna, midőn azt hiszem, hogy ez a ké­szülendő uj novella csak az „ideiglenesség“ évekre terjedő állandósítását czélozza; és épen azért — de száz és ezer más okból is, a novellákat, néze­tem szerint, mindaddig, míg a „kész“ codexxel előállani nem lehet, mellőzni szükséges volna. Különben meg vagyok győződve, hogy han­gom csak kiáltó szó a pusztában, a jogi enquete bizottság az uj novellára is rámondja majd az áment, a bíróságok majd elfogadják zsinórmértékül, a majoritás majd megszavazza állandó — par­don — ideiglenes törvénynek, s aztán — minden úgy lesz mint régen volt. A régi baj, — a régi zavar mindenütt­, — no de — megszokhattuk már, hiszen -- megkaptunk mindent. Pokorny Jenő:­ ­ A négy hétig tartó őszi fegy­­vergyakorlatokra következő szabadságos és tartalékos katonák lesznek berendelve: 1. A gyalogezredekből: a) Az 1869—70 évi szolgálati év önkéntesei közül előléptetett tar­talékos tisztek, b) Az 1869-iki szolgálati év azon tartalékos tisztjei, kik e miatt évi fegyvergyakor­latra behivattak, erre azonban meg nem jelentek, c., Az 1869-ik sorozási év tartalékos katonái, a­kik csak 2 évig vagy rövidebb ideig állottak tényleges szolgálatban, d) 1867-iki sorozási év tartalékosai, e) Az 1865-iki sorozási év tartalékosai, azon al­tisztek kivételével, kik törvényszerű két évi átmen­ti időszak következtében,­­ 1868. évi deczember végével a tartalékba áthelyezhetők nem voltak; f) Mindazon tartalékosok, kiknek elmulasztatott fegy­vergyakorlatot kell kipótolniok, azok kivételével, kik a helyenkint uralgott kolera, himlő s más jár­vány miatt a múlt évi fegyvergyakorlatok alól fel­mentettek. 2) Az egészségügyi csapatok tartaléko­sai, jelesen: a) Azon tartalékosok, kik a múlt évi gyakorlatokra be voltak hiva, azonban meg nem jelentek, ide nem értve azokat, kik az 1. pont f betű alatt említett ok miatt a fegyvergyakorlat alól fölmentettett. b) Az illető egészségügyi osztályok­nak az 1869. 1867.5 és 1865-ik sorozási évbeli tar­talékosai, — a megállapított aránylagos létszám erejéig. 3. A f. évi fegyvergyakorlatokra berende­lendő tartalékos tiszteknek megengedtetik, hogy az őszi gyakorlatok helyett, a századok, vagy zászló­aljak gyakorlatain a meghatározott négyheti idő­tartam alatt már tavaszszal jelen lehessenek.2.E vég­ből az illetőknek azon hadfő (katonai) parancsnok­sághoz kell folyamodniok, melynek kerületében nyilvántartás illetékesek. A tartaléktisztek részére engedett ezen kedvezmény, a törvényhatóság terü­letén szabályszerűen közhírré tétetik. A kormány felhívja a törvényhatóságokat, hogy mihelyt a katonai hatóságok, az időszaki fegyvergyakorlat megállapított határidejét tudtákul adják, viszont értesítsék az illető közegek útján, a behívandó szabadságos és tartalékos katonákat, hogy a behívás csakis a négyheti fegyvergyakor­latok végett történik, ennek elteltével ismét sza­badsággal hazabocsáttatnak, de egyúttal az ér­­dekeltek az iránt is figyelmeztetendők, hogy a 48 órán túl igazolás nélkül elkéstek, a fönálló szabá­lyok szerint szigorúan fognak megbüntettetni, és az általuk elmulasztott szolgálati időt később fog kelleni kipótolniok. Az időszaki fegyvergyakorlat fölmentésre igénynyel bírnak: a) betegek, ha a község elöl­járói által igazolt orvosi bizonyítványt mutatnak föl; b) olyan tartósan szabadságoltak,és tartalékosok, a­kikről kiválóan figyelemreméltó s a járás-főtisztviselőtől igazolt családi viszonyok, az egyénnek a háztól való távollétét még a rövid gya­korlat idejére is lehetetlenné teszik, továbbá: c) a külföldön tartósan letelepedettek, ha azoknak a legközelebbi fekvő csapatosztályhoz való utazásuk csak nagyobb időveszteséggel, s az illetőre nézve nem fedezhető költekezésekkel esz­közöltethetnek. Átalában a fölmentést tárgyazó folyama­dvá­­nyok s mellékletei a fegyvergyakorlat megkezdése előtt legalább 14 nappal, a­mennyiben későbben bekövetkezett akadályokra nem vonatkoznának, az illető katonai parancsnoksághoz az igazolvány­­könyvvel együtt beterjesztendők. Az előbb ítt indokok, vagy büntetés , illető­leg vizsgálati fogság miatt elmulasztott fegyver­gyakorlat a legközelebbi évben, vagy a fogság le­járata után következő évben utánpótoltatik. A be­hívott, de ok nélkül elmaradt egyének rendeltetésük helyeire erőhatalommal is bekísérhetők. Végre a kormány felhívja a törvényhatósá­gokat, h hogy ha egészségügyi fontos tekintetből, a fegyvergyakorlat állomása máshová áthelyezendő, vagy a már megkezdett gyakorlat félbenszakítandó volna, ez iránt az illetékes­­katonai parancsnokkal egyetértőleg azonnal intézkedjenek, s az eredmény­ről esetleg jelentést tenni ne késsenek. A bécsi közkiállításról. (Saját levelezőnktől.) Bécs, május 6. (J. S.) Tegnap volt az első „egy“ forintos nap, s a közönségnek az eddigieknél nagyobb számban való megjelenése a rész­idő daczára sem mulasztó el demonstratív helyeslését bizonyítani az olcsóbb beléptijegyek iránt. Május 3-ika óta 5 fo­rintért már egy heti érvénynyel bíró jegyeket le­hetett venni, ezek akként is használhatók, hogy

Next