Ellenőr, 1873. május (5. évfolyam, 100-125. szám)
1873-05-08 / 106. (107.) szám
Előfizetési árak Eg&z ént . , 20 firt. — kr. Évnegyedre . . & krt. — kt. Félévire . • 10 „ — „ Egy hónapra . 1 e 80 s Egye« szánt Ara 10 krajezár. Szerkesztési Iroda: Bndapeeteii, ti6dor-utoxa O. mm S«mndt m kön írni, ha nem tudjak, kitől Jön. — Késintok rlmunkflliMum utm VtlUlkoannk. Minden Miérttér a szerkesztőcéghez intézendő. Levetek csak bensentaneo fogadtatnak eL 106. szám. Megvalamít minden reggel, kivéve hétfőn « ünnepre következő napon A lapot illető rockmátlók Légridjr testvérei frilájéle (nádor-utcai 8. §.) intézkodők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budepeeten, nádor-utoza 6. m. CLtAonrAdbe testvérek irodéjába). A* elefiaettei pennek helyben ét vidékről Pert, btmey-Btesa 9. n. al& intézendők. Budapest, csütörtök, május 8. 1873. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, máj. 7. A „Tagblatt“ értesül, miszerint a dalmátiai szláv és olasz alkotmányi képviselők között többi értekezés után kiengesztelődés és fusió jött létre. Bécs, máj. 7. A „Neue fr. Pressernek jelentik Londonból, miszerint takarékossági tekintetekből a kormány valamennyi követségi állomást — a konstantinápolyit kivéve — meg akarja szüntetni. Bécs, május 7. A reichsrath delegátiója vita nélkül megszavazd az 1871. évről szóló zárszámadást, valamint a költségvetési bizottságnak a hadsereg felszerelésének kérdésére, nem különben a budweisi laktanya megvásárlása czéljából szükségelt 115.000 trtnyi póthitelre vonatkozó javaslatát. Páris, máj. 7. Az Algierba betört marokkói törzs ellen szándékolt expeditiótól elállottak, minthogy Anglia közvetítésével a marokkói császárral kiegyezés jött létre, olyan formán, hogy a marokkói császár kárpótlást adni kötelezte magát. London, máj. 7. Az angolhoni bank a discontót 40/5 százalékra emelte föl. London, máj. 7. A belgák királya a jövő héten Liverpoolt meglátogatandja. Lord Zutland meghalt. A conservativ Chilsea lord, parlamenttaggá választatott meg. — A „Daily Telegramnak angol kutforrásból jelentik Szt. Pétervárról, miszerint a khivai khán hajlandónak nyilatkozott volna, magát Oroszország követeléseinek föltétlenül alávetni. London, máj. 6. Éjjel. Az alsóház ülése. A gyarmatok másodtitkára Hugessen, Adderley kérdésére így felel : Nem könnyű constatálni okát annak, hogy az aschantik mért rontottak az angolvédnökség alatt álló területre, de, hir szerint, eme berontást, a holland gyarmatosok idézték volna elő. A betörés épen akkor történt, midőn Angolhou az aschantik követeivel békés alkudozások végett érintkezett; ez utóbbiak kinyilatkoztaták, hogy a támadás okát nem tudják. Angolhon különben fegyvereket és lőszert osztott ki a megtámadt törzsek közt, hogy a támadást visszaverjék. Belgrád, máj. 7. A mai hivatalos lap jelenti az Ausztria-Magyarországból Szerbiába való bérbevitel tilalmának megszüntetését. Krakó, máj. 7. Károly Lajos fhg. ma délelőtt magánkihallgatásokat adott és az összes hatóságokat bemutattatá magának. 11 órakor ünnepélyes isteni tisztelet tartatott a Mária-templomban; ezután következett az akadémia termébe való ünnepélyes diszmenete valamennyi testületnek és a nemességnek (nemzeti öltözetben) a katona-zene hangjai és a nép folytonos éljenzése között ő fenségére. Róma, május 7. A pápa egészségi állapotáról tegnap keringett ijesztő hírek nem valósulnak. A pápa állapota aggodalmas ugyan, de nem roszabbult. Krakó, máj. 7. Az akadémia megnyitásánál annak védnöke, Károly Lajos fog, beszédet tartott, melyben az intézetnek a király kegye folytán történt létrejötte fölött örömét fejezé ki. New-York, máj. 7. A New Orleansban államásozó szövetségi csapatok parancsot kaptak, miszerint a hatóságoknak az adó behajtása körül nyújtanak. Az adó megtagadása még tovább tart, a nép a fegyverkereskedéseket kipusztítja. Nagyvárad máj. 7. (Oest. S.) Tartós eső után ma igen szép idő. A fagy repczének, rozsnak keveset ártott, ellenben a szőlőnek és gyümölcsnek nagyobb tele meg van semmisítve. Bécs, május 6. (Zárlat.),Hitelrészvény 320.- Aneolosztr.. 272.50 Galicziai 221.-, Lombard 190.75, Államvasut 333.-, Trammvays332. Kente 70.35, Hitelsors jegy 181- 1860. 101.50, Napoleon’dor 873 ., 1864. 142.25, Arany 520- Ezüst 107.85, frankfurt 92.20, London 109.10, Magyar sors. TM ~~ P01087 pénzutalv' 164 - Váltóbank 232.50 török sorsj. 73,50. a .1FrankfUrt május 7. (Zárlat) Váltóárf. Bécsre 106.37 Amenka, 1882-re 95.75 1860-ra 94.50 Lombard 204.50, Év árutévi papír 64.6/8 Osztr. bank részv. 1010. Osztr. hítel részv. 352.50 Osztr. államvasp. rész. 359.50 1864 173.25 Galicziai 242. Évjárulék ezüst 667/„ Györgráczi___ Frankfurt, május 7. (Kezdet.) Váltóárf. Bécsre Amerika, 1882-re 95.75 1860 — Lombard 204.25 Évjárudéki papír —.— Osztr. Bank részv. 366,50. 1865 ____Galcziai — — Eyjárulék ezüst Győr-gráczi Bérlet. 32. szám. NEMZETI SZÍNHÁZ. Budapest, csütörtök május 8. Bánk bán. Eredte Erkel Feerear^fe^‘ ^ E«res8V B ^jét szerzette Erkel ferencz. Fözeneigazgató: Erkel Ferencz, iSzemélyek: r 4 Otto Berchtold, meraniai herczeg fia KTMssayné x_, , ,mertTMd testvéröcscse - L _ Pauli Bánk ban, Magyarország nagyura — _ Stéeer' Melinda, felesége — _ £“fer , „ Petur bán, bihari főispán - _ _ _ B‘ V Biberach kalandor lovag - _ _ Ta Tiborcz, paraszt - ~ Aalkán Udvarmester _ _ _ _ _ _ Vary Udvari hölgyek. Udvaronczok. Békétlenek. Katónk Parasztok. Történik : 1213 vége felé. Kezdete 7 órakor. MIKLÓSY SZÍNHÁZ. Budapest, csütörtök, máj. 8. Lukácsy Sándorné szerződött tag első felléptéül. A gerolsteini nagyherczegnő. Nagy operette 3 felvonásban. Írták Mailhae és Halevy, zenéjét szerzette Offenbach. Kezdete fél 8 órakor. Más bird járása . A „Honvéd“ czimü katonai magyar szaklapot gr. Bethlen Olivér alapította több év előtt. Ezen közlöny létesítése és fenntartása által nem volt tán ugyan betöltve azon bizonyos hézag, melynek illeti részét pótolni egyedül hivatottnak hirdet magát az időszaki irodalom minden tagja; de bizonyos fokig elismerhetni mégis hogy a „Honvéd“ megindulása és működése a közérdekben s a honvédség intézményének javára történt. Bizonyos idő után — mely alatt e lap sok erős czikket hozott a kormánynál észlelt eljárás és szellem ellen is . Dr. Bethlen Olivér megvált a vállalattól, s ennek vezetését Halász főhadnagy úr vette át a honvédelmi ügyérség tudtával és engedelmével, sőt az akkori államtitkár azon figyelmeztetésével, hogy a kormány nem veend zokon semmiféle tárgyilagos bírálatot és jóakaró megjegyzést, mert lehető tévedéseinek nem legyezgetését, hanem helyreigazítását óhajtja maga is. Ezen igen tisztességes utasítás mellett lehetett és lett a “Honvéd“ szerkesztője egy főhadnagy, ki a tettleges állományhoz tartozott. A lap nem volt teljesen független, de nem is volt egészen szolgai. Dicsérte a kormány intézkedéseit néha alaptalanul is, de nem botrányosan. Valami nagy erélyt nem fejtett ki a ferdeségek megrovásában, de elmondta nézeteit elég lelkiismeretességgel. A militarismus czopfját nem rázogatta érdeme szerint, de tiszteletben és szeme előtt tartotta a magyar nemzeti érzelem követelményeit és jogait is. S ez igy folyt két év óta, minden baj nélkül, nyelvén általa nyelvünk katonai szakirodalma s maga a honvédügyérség tekintélye is. — úgy látszik Monban, Hogy ez nem jól volt így. Most, már más biró járása van, s ennek szemében nagy szálkát képez a „Honvéd“ tétele. Midőn a tiszteknek meg az sem szabad, hogy a hírlapokba bármit is írjanak, akkor valódi főbejáró szörnyűség gyanánt kell feltűnni azon ténynek, miszerint egy — pláne tettleges állománybeli — főhadnagy merészkedik még szerkesztő is lenni! S ebből aztán önkényt következik a rögtöni elhatározás, hogy e scandalumot megtűrni nem lehet. És mi bizony nem is szólanánk e dologhoz, ha csak eddig volna. A fegyelem olyan alkotmány, melynek rejtelmes hóbortjaiban methodust kutatni semmi kedvünk sincs. Látjuk ugyan, hogy az egyik államtitkár katonailag is üdvösnek és megengedhetőnek tartotta azt, amit egy másik államtitkár fegyelemellenes botránynak tekint, de mi bizony nem vesződünk ezen rebus találgatásával, hanem elismerjük, hogy a honvédügyérség úgy rendelkezik a fegyelme alá tartozó egyének és testületek eljárásával, amint jó vagy rész szeszélyben van. Tegnap tán tetszett neki a tudat, hogy van szerkesztője is, ma felháborodik a gondolatra. Mi köze hozzá a nem uniformirozott világnak? Semmi. A dolog azonban nem csak addig van, hogy Halász főhadnagy nem lehet többé a „Honvéd“ szerkesztője, sőt még az sem elég, hogy kilátást nyert egy vidéki állomásra, hol nem kell nyomdát látnia, hanem van a dolog egész addig, hogy hadi törvényszék elé is akarják állítani azért, mert, mint szerkesztő, kiadott bizonyos czikkeket. És ehez már van köze azon világnak is, mely nem köteles napiparancsra mozogni. Mi nem foglalkozunk a “Honvéd“ neheztelt czikkeivel ; nem is olvastuk ezeket. Lehet, hogy alapos, lehet hogy alaptalan bírálatok vagy támadást tartalmaznak; de semmi esetben sem ismerünk el irányukban más jogos bíróságot mint azt, mely — egy részről — a közvélemény által és — más részről a sajtótörvények szerint. B^atkozhatik. A honvédügyérség eltilthatja tisztjeit a szerkesztés elvállalásától, sőt még az írás veszedelmes mesterségétől is, kénye-kedve szerint, de semmi joga sincs arra, hogy a sajtóvétséget (feltéve hogy ilyen forogna fenn) haditör- Etesse, ha mindjárt az illető lapot egy főhadnagy szerkesztette is, mégpedig a kormány engedésével, két év óta. Ezen eljárást a közméltatlankodás fogná megszüntetni, akár kitől eredt légyen is a törvénysértő jogbitorlás ötlete. Mindenesetre lesz gond ennek kitudására a képviselőházban is, mely bizonyára nem marad közönyös az új bíró járását jelző esetek előtt. Bevárjuk tehát a honvédi ügy felvilágosításait, míg e tárgyban több hét mondanánk. Jelenleg csak annyit jegyzünk még meg, hogy a Halász főhadnagy esetéről a leghitelesebb értesülés szerintrtuk a fennebbi előleges észrevételeket. — A „Pester Lloyd“ ma esti lapjából veszszük át a következő táviratot. „Sárvár, máj. 7. Gróf Szapáry Gyula belügyminiszter Harkányi úrral a muraszombathi kerületbe érkezett és mindenütt a legszivélyesebben fogadtatott, a választók által. A választás holnap megy végbe.“ Ha e távirat igazat mond, akkor gr. Szapáry Gyula belügyér úr hallani fog még róla. Szeretjük hinni, hogy a távirda nem mondott igazat, de kérjük a megnyugtató választ. A magyar- és szerb-vasutak csatlakozásának égető kérdése, legújabb hírek szerint, közel áll a végleges megoldáshoz. Az előmunkálatok, melyek e tárgyban hetek óta folynak, már be vannak fejezve. Az egyezmény aláírásának nem is áll egyéb útjában, mint a csatlakozás tényleges pontjának megülEinek tanulmányozását és kijelölését egy vegyes bizottságra fogják bízni. A magyar kormány legközelebb küldi le képviselőjét, ki egyszersmind az egyezmény aláírására is föl lesz hatalmazva. Az egyenes közlekedés kelet felé azonban még egy akadályba ütközik, miután a török-szerb csatlakozás kérdése még nincs tisztába hozva. A szerb kormány minden erejét megfeszíti, hogy ez ügyet is lebonyolítsa. A „P. N.“ szerint Ristics személyesen fogja a tárgyalásokat Konstantinápolyban vezetni és az alexinaczi csatlakozást érvényre juttatni, ki Andrássy részéről erélyes támogatást vár. (1) A bélyegmentesség tárgyában, melyet a katonai nyilvántartásra vonatkozólag benyújtott kérvényeik és okmányaikra nézve a szabadságos és tartalékos katonák és honvédek élveznek, bővebb utasítást bocsátott ki a honvédelmi miniszter, melynek lényege következő: Ezen bélyegmentesség kiterjed nevezetesen azon beadványokra, melyekkel a szabadságolt és tartalékos katonák, tengerészek, nemkülönben a honvédek hazajövetelüket, tartózkodási helyük megváltoztatását, vagy teendő utazásaikat a fent említett utasítás szerint bejelentik; továbá azon esketési bizonyítványokra, melyeket az illetők, ha házasságra léptek — az ellenőrzési szemle alkalmával előmutatni, s illetőleg beterjeszteni tartoznak. Ha ellenben említett czélra általában érvényes esketési bizonyítványok másolatai használtatnak, a bélyegmentesség azokra nem terjed ki, mert ez csak az oly okmányokat illeti, melyek hivatalos használatra állíttatnak ki és a fél részéről vissza nem tartatnak. Említett bizonyítványokra azon czél, mely végett kiállíttattak, az illetékszabályok 23. §-a szerint felülírásképen mindig följegyzendő. Önként értetik, hogy a szabadságos és tartalékos katonáknak a nyilvántartási utasításban jelzett oly körülményekre vonatkozó beadványaikra, melyek saját érdekeikben keletkeztek, mint pl. a fegyvergyakorlatoktól való felmentést, ellenőrzési szemléről elmaradás igazolását, s nősülési engedélyadást tárgyazókra — a bélyegmentesség nem terjed ki. 2. Azon ellenészrevételekre, melyeket a honvédelmi minisztériumtól lapunk tegnapi számában közöltünk, igen röviden válaszolunk. Mellőzzük a fanyar reeriminatiokat, bár volnának alapos megjegyzéseink majdnem minden pontra; mellőzzük különösen azon pontokat, melyeket az általunk felhozott statistikai adatok merőben megczáfolnak. Kizárólag csak a honvédelmi minisztérium elveket feszegető észrevételeire szorítkozunk, miután ezek lényegesen eltérnek a nemzet gondolkozásmódja és a honvédségről szóló 1868. LXI-ik törvényczikk szellemétől is. Czikkünk a nagy arányokban gyakorolt áttételek ellen volt irányozva, amelyeket szabályelleneseknek neveztünk, mert az előléptetési szabályok csak minden hatodik helyet tartanak fel a közös hadseregbeliek számára. S ez erős vádunkra csupán sophismákkal feleltek. Szőrszálhasogató különbséget állítottak fel a honvédtiszti kar első felállítása és annak rendes pótlása között. Amott a törvény szabad kezet enged az áttételekre, s csak a pótlásnál van minden hatodik üresedésre megszorítva az áttételi jog. Elég egy futó pillantás a törvény 16. §-ának czímére, mely a tiszti kar eredeti alakítása és utóbbi kiegészítése, vagy a szövegben első felállítás és rendszerinti kiegészítésről szól, hogy mindenki belássa, miszerint a törvényhozó intenziója elüt a honvédelmi minisztérium kibúvó értelmezésétől. Az eredeti alakításnál csupán azért engedett a törvény az áttételekre szabad kezet, mert az első tiszti kart a fáról lerázni nem lehetett, hanem fel kellett használni a kínálkozó elemeket; míg viszont a rendszerinti kiegészítésnél azért tartalmaz az előléptetési szabályzat megszorításokat, nehogy a törvény tág magyarázatoknak és így tömeges áttételeknek szolgáljon indokul. Hogy az új húsz zászlóalj keret fölállítása nem „a tiszti kar eredeti“ első felállítása, hanem a kiegészítés, e fölött a vitát meddőnek tartjuk. A honvédelmi minisztérium álokoskodását elfogadva azt is be lehet bizonyítani, hogy minden halálozás folytán megürült tiszti állás betöltése eredeti, tehát áttétel alá esik. Szint oly furcsa okoskodás, hogy a honvédség gyors előléptetése azért ütközik akadályokba, mert katonai érdek parancsolja, miszerint a honvédségben és hadseregben az előléptetés arányossága legalább átlag tartassák fenn. Lehetne ez állítást azzal visszavágni, hogy a véderőről szóló törvények ily arányosságról mit sem tudnak. De hát mi is a katonai érdeknél maradunk, s e katonai érdek szempontjából a legnagyobb hiba, b°gy ne mondjuk vastag tudatlanság, tiszta formalitásból egy felfedező, alakulásban levő hadsereget, egy régi, befejezett hadsereg kaptafájára ütni, ifjút mankóra kényszeríteni. Az arányosságot az élet és évek fogják majd meghozni; a mesterkélt arányosság a honvédség természetes fejlődésének rovására történik, márpedig a természetben minden ugrás meg szokta boszulni magát. Ennyit a honvédelmi minisztérium communiquéjére. Reméljük, hogy a tanulságot kivonja belőlük. A büntető perrendtartás kérdéséhez. ? Azon büntető perrendtartási javaslatot, melyet a legfőbb ítélőszék egy osztálya kivételével — valamennyi törvénykezési közeg zsinórmértékül vett és használt, melynek törvényerőre emelkedése közel kilátásba volt helyezve, s melyet a jogienquéte-bizottság általánosságban elfogadott, — az igazságügyminiszter most elveti, s várhatunk legközelebb egy uj novellát, a mely ismét elődei phasisain fog keresztül menni, s remélhető az elő- - jelekből, hogy elődénél annyiban szerencsésebb lesz, a mennyiben — törvényerőre fog emeltetni. Az előjelek, melyekből a tán még meg sem született novella szerencsésebb voltát következte- tem, a „Pesti Napló “-ban megjelent azon kis — ha helyesen sejtem — félhivatalos értesítés, melyben elmondatik, hogy a büntető perrendtartás (már t. i. amely megbukott) törvényerőre emeltetni nem fog, hanem készül egy új novella, amely az istenben boldogult javaslatnak csak első három §-át vette át változatlan, (bizonyosan pro memoria) a többi annyira különbözni fog a régitől, mikép — a horrendum dictu — még a birói illetőség, s különösen a járásbíróságok illetősége kisebb kihágási esetekben is, határozottan körvonalazva lesz. A fent elősorolt tényekből három szomorú tanulság következik: 1 öt, hogy különben is szomorú— ne mondjam miserabilis büntető jogviszonyaink a javaslatok egymás után változó különfélesége által még ziláltabbá, még kétségbeejtőbbé lesznek, amin csak radicális reform foghat segíteni; 2-or, a kormány bizonytalan, ingadozó magatartása a büntető törvényhozással szemben, s 3-or a jogi enquête-bizottság határt nem ismerő servilizmusa a minisztérium iránt, amely nem tekinti a törvény égető szükségét, de vakon hódol a kormány indokolatlan szeszélyeinek. Tisztelet különben az általam ismert néhány kivételnek. Tagadhatlan, hogy a megboldogult javaslattal mit sem vesztettünk, mert utoljára is annak az az egy előnye volt, hogy teljesen eredeti mit, de ezen eredetiség volt egyszersmind legnagyobb baja is; olyan volt ez a javaslat, ami minden esetre páratlan a maga nemében: egy színmű, amit csak ügyes szereplők tudhatnak érvényre emelni. A „jól szervezett“ bíróság mellett fegyver volt a kormány kezében. Nem volt abban kifejtve, hány gyamuok találkozása szükségeltetik arra, hogy valaki épen gyamuokok alapján marasztalhassák, vagy mentessék föl; nem volt abban egy szöglet, hova a védőügyvéd lábát megvethesse; a királyi ügyészek omnipotentiájának törvényre emelése lett volna az a „birói bölcsesség“ szíves közreműködése mellett. Pedig ez nem képzelődés, ez való, amit meg nem dönt a javaslat „ideiglenes“ volta, — hiszen a polgári perrendtartás is ideiglenes”— és mégis . . . . .. ezután még itt a múlt választások szomorú eseményei, amikből így következtetni csak logiee lehet. Hiszen nem tudom feltenni, hogy az illetők ne tudják, mennyire szükséges a gyamokok találkozásának correct meghatározása; egy rendszer nyugszik azon, az esküdtszék rendszere, mert gyamuokok alapján csak esküdtszék mellett marasztala műveit Európa. Ott van az osztrák bűnt. codex, a paragraphusok egész halmaza definiálja a gyanúokokat, és látjuk a szegedi történetekből, mennyi ártatlan veszett és mennyi bűnös menekült a paragraphusok labirintjaiban. A kormány fél behozni az esküdtszéki rendszert, de nem meri a közvélemény előtt nyilvánossá tenni, hogy „wo liegt der Hund begraben“ s ezért az „ideiglenesnek“ czímzett mixtum compositumok. Eső után köpönyeg volna már a megboldogult javaslat egyes hibáit bírálni és kimutatni; a felhozott egy példa igazolja a már fent levont három következtetést, a kormány bizonytalan magatartását, az enquete servilismusát, midőn olyan valami féreget fogad el általánosságban, melynek tarthatatlanságáról a kormány épen az által győződött meg, hogy új novellát talál fel legközelebb; a bizonytalanság, mely az által az eljárást még nyomorúságosabbá teszi, nem szükséges igazolást. Még egy következtetést vonhatnék abból, hogy ezt a—nem tudom mit — a curia egy osztálya kivételével minden törvénykezési közeg készpénz gyanánt fogadta el; ez a következtetés a bírói függetlenség függőségét érintené, de hát ez már — eine alte geschichte. Miyen lesz az új novella, — ki tudja. — Egy előnyét már kimutatta a P. N. a régi fölött, a birói illetőségek szabatos körvonalazását, de hát — akármilyen lesz — én kárhoztatom azt az ideiglenes eljárást. Hiszen ha égető baj az, amit a novellákkal a kormány orvosolni akar, ezen 3 §. segít. 1. §. a bírói illetőség correcte meghatározása, 2. §. a királyi ügyésznek csak annyi joga legyen, mint bármely egyszerű felperesnek, azaz ne lehessen, mint most, felperes, előadó, vizsgálóbíró, — szóval minden a világon. 3. §. a végtárgyalás szóbeli, nyilvános és közvetlen legyen a vádlott teljes védelmi és szólásszabadsága épségben tartása mellett. Különben ez a kormány szempontjából ő vette kiindulási pontját, amennyiben az esküdtszéki rendszer mellőzve van, és mégis, ez a 3 §. határozottan körvonalazva többet segítene, mint ezer és ezer egymást javító, egymásra következő új novella. Mit ér a perrendtartás az anyagi jog nélkül, vagy megfordítva? — csonka test marad egyik is, másik is — készítette legyen azt a világ első turistája vagy akárki, a zavarokon,ha rendetlenségen csak a codex segít, vagy egy kis rövidke törvény a fentebbi szellemben. S valóban azt a szembenközösdi játékot azokkal a novelákkal, — érteni nem lehet. Hiszen olvassuk, hogy — ha jól emlékezem — Csemeghy a kész codexet felmutatta, — amig a javaslatot tárgyalnák, amig az új novella megkészülne, mert nem teszik hát le a kész codexet a ház asztalára, minek az a szemfényvesztés, minek az a „port a szemébe“? Én úgy vagyok meggyőződve, hogy az országgyűlés szívesen áldoz több időt egy égető baj végleges orvoslására, mint az ideiglenes mixtum compositumok unalmas — és mit sem használó vegyelemzésére. — Vagy hát az 1843-iki javaslat, amit oly kiváló jogi remeknek tart a külföld is a szükséges netáni módosításokkal - - ignorálandó egészen? Hja, — de hát azok az esküdtszékek. Vajha sejtelmem csalna, midőn azt hiszem, hogy ez a készülendő uj novella csak az „ideiglenesség“ évekre terjedő állandósítását czélozza; és épen azért — de száz és ezer más okból is, a novellákat, nézetem szerint, mindaddig, míg a „kész“ codexxel előállani nem lehet, mellőzni szükséges volna. Különben meg vagyok győződve, hogy hangom csak kiáltó szó a pusztában, a jogi enquete bizottság az uj novellára is rámondja majd az áment, a bíróságok majd elfogadják zsinórmértékül, a majoritás majd megszavazza állandó — pardon — ideiglenes törvénynek, s aztán — minden úgy lesz mint régen volt. A régi baj, — a régi zavar mindenütt, — no de — megszokhattuk már, hiszen -- megkaptunk mindent. Pokorny Jenő: A négy hétig tartó őszi fegyvergyakorlatokra következő szabadságos és tartalékos katonák lesznek berendelve: 1. A gyalogezredekből: a) Az 1869—70 évi szolgálati év önkéntesei közül előléptetett tartalékos tisztek, b) Az 1869-iki szolgálati év azon tartalékos tisztjei, kik e miatt évi fegyvergyakorlatra behivattak, erre azonban meg nem jelentek, c., Az 1869-ik sorozási év tartalékos katonái, akik csak 2 évig vagy rövidebb ideig állottak tényleges szolgálatban, d) 1867-iki sorozási év tartalékosai, e) Az 1865-iki sorozási év tartalékosai, azon altisztek kivételével, kik törvényszerű két évi átmenti időszak következtében, 1868. évi deczember végével a tartalékba áthelyezhetők nem voltak; f) Mindazon tartalékosok, kiknek elmulasztatott fegyvergyakorlatot kell kipótolniok, azok kivételével, kik a helyenkint uralgott kolera, himlő s más járvány miatt a múlt évi fegyvergyakorlatok alól felmentettek. 2) Az egészségügyi csapatok tartalékosai, jelesen: a) Azon tartalékosok, kik a múlt évi gyakorlatokra be voltak hiva, azonban meg nem jelentek, ide nem értve azokat, kik az 1. pont f betű alatt említett ok miatt a fegyvergyakorlat alól fölmentettett. b) Az illető egészségügyi osztályoknak az 1869. 1867.5 és 1865-ik sorozási évbeli tartalékosai, — a megállapított aránylagos létszám erejéig. 3. A f. évi fegyvergyakorlatokra berendelendő tartalékos tiszteknek megengedtetik, hogy az őszi gyakorlatok helyett, a századok, vagy zászlóaljak gyakorlatain a meghatározott négyheti időtartam alatt már tavaszszal jelen lehessenek.2.E végből az illetőknek azon hadfő (katonai) parancsnoksághoz kell folyamodniok, melynek kerületében nyilvántartás illetékesek. A tartaléktisztek részére engedett ezen kedvezmény, a törvényhatóság területén szabályszerűen közhírré tétetik. A kormány felhívja a törvényhatóságokat, hogy mihelyt a katonai hatóságok, az időszaki fegyvergyakorlat megállapított határidejét tudtákul adják, viszont értesítsék az illető közegek útján, a behívandó szabadságos és tartalékos katonákat, hogy a behívás csakis a négyheti fegyvergyakorlatok végett történik, ennek elteltével ismét szabadsággal hazabocsáttatnak, de egyúttal az érdekeltek az iránt is figyelmeztetendők, hogy a 48 órán túl igazolás nélkül elkéstek, a fönálló szabályok szerint szigorúan fognak megbüntettetni, és az általuk elmulasztott szolgálati időt később fog kelleni kipótolniok. Az időszaki fegyvergyakorlat fölmentésre igénynyel bírnak: a) betegek, ha a község elöljárói által igazolt orvosi bizonyítványt mutatnak föl; b) olyan tartósan szabadságoltak,és tartalékosok, akikről kiválóan figyelemreméltó s a járás-főtisztviselőtől igazolt családi viszonyok, az egyénnek a háztól való távollétét még a rövid gyakorlat idejére is lehetetlenné teszik, továbbá: c) a külföldön tartósan letelepedettek, ha azoknak a legközelebbi fekvő csapatosztályhoz való utazásuk csak nagyobb időveszteséggel, s az illetőre nézve nem fedezhető költekezésekkel eszközöltethetnek. Átalában a fölmentést tárgyazó folyamadványok s mellékletei a fegyvergyakorlat megkezdése előtt legalább 14 nappal, amennyiben későbben bekövetkezett akadályokra nem vonatkoznának, az illető katonai parancsnoksághoz az igazolványkönyvvel együtt beterjesztendők. Az előbb ítt indokok, vagy büntetés , illetőleg vizsgálati fogság miatt elmulasztott fegyvergyakorlat a legközelebbi évben, vagy a fogság lejárata után következő évben utánpótoltatik. A behívott, de ok nélkül elmaradt egyének rendeltetésük helyeire erőhatalommal is bekísérhetők. Végre a kormány felhívja a törvényhatóságokat, h hogy ha egészségügyi fontos tekintetből, a fegyvergyakorlat állomása máshová áthelyezendő, vagy a már megkezdett gyakorlat félbenszakítandó volna, ez iránt az illetékeskatonai parancsnokkal egyetértőleg azonnal intézkedjenek, s az eredményről esetleg jelentést tenni ne késsenek. A bécsi közkiállításról. (Saját levelezőnktől.) Bécs, május 6. (J. S.) Tegnap volt az első „egy“ forintos nap, s a közönségnek az eddigieknél nagyobb számban való megjelenése a részidő daczára sem mulasztó el demonstratív helyeslését bizonyítani az olcsóbb beléptijegyek iránt. Május 3-ika óta 5 forintért már egy heti érvénynyel bíró jegyeket lehetett venni, ezek akként is használhatók, hogy