Ellenőr, 1873. július (5. évfolyam, 149-175. szám)
1873-07-22 / 167. szám
Előfizetési árak Ege« im . , 20 írt. — kr. 1 Évnegyedre « . 5 itt. — kr. Félévre ... 10 B — „ Egy hónapra . 1 , 80 ( Egye« számra 10 krajcsár-Szerkesztési iroda : Budapesten, nádor-utosa 6. ex. Semmit nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőségben intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el.Lj........ ...............i iij..• .i ' .. ...... .. ., 167. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn • ünnepre következő napon. Budapest? kedd, jüÜU® 23. 1873. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétel*: biudapeztca, nádor-uteza q. mx. (Létzrády testvérek irodájában). Azelőüzelmei pénzek helyben ét vidékről Pest, bálvány utos* 9. sz. *14 intézendők. V. évfolyam. nBig~nar*mrT. niar sraetiBig TÁVIRATOK. Bécs, jul. 21. A würtembergi király holnap haza indul. Madrid, jul. 21. A minisztertanács elhatározta szigorú rendszabályok által hatni a rend helyreállítására, Valencia és Turcia kormányzói letételnek. Carthagena főparancsnoka haditörvényszék elé áittatik, volt katonatisztekből két mintazászlóalj alakittatik ; a Gataloniában elfoglalt haderő újjászerveztetik. Andalúzia pacificátiójára egy 10,000 emberből álló hadtest szerveztetik. További elhatározás szerint a felkelők hadihajói kalózhajókal tekintetnek, s a hajósszemélyzettel, mint kalózokkal bánnak el. Bics, jul. 21. (Zárlat.) Hitelrészvények 213. Magyar földhitelintézet —. Angol-magyar —. Anglo-austria 160. Magyar hitelrészvény —.—. Franco-magyar 338.— Váltóbank —.—. Napoleondor 889. Államvasut 338. Lombardok 187.—. Galicziai 222.—. Tramway 260.—. Magyar sorsjegyek —. 1860 dik 102.—. 1864 diki 130.-. Magyar jutalomjegy —. Hitelsorsjegy 166.—. Arany 5.29 Frankfurt 94 30. Párisi hitel 32.50. Járadék 68.30. Ezüs 109. London 111.60. Török sorsjegy 68. Municipális bank —. Bécs, jul. 21. (Hivat, zárlat.) Magyar földteherm. kötvény 77.—. Salg-Tarján 107.—. Magyar hitel 111.10. Magyar záloglevél 80—. Erdélyi 145.—. Magyar keleti vasút 77.—. Magyar sorsjegy 80.25. Tiszai vasút 73.25 Magyar kölcsön 98.25 Angol-magyar 48.50. Franco-magyar 27.50. Alföld 156.—. Magyar északkeleti vasút 111.—. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 73.—. Porosz pénztári utalvány 163.50. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény 77.30. Magyar földhitelintézet 55.—. Török 75.50. Municipals 211.50. Berlin, iul. 21. (Kezdet.) Galicziai------. Lombardok 11150. Ezüst jöved. ——. 1860-as -.—. Bécs — — Romániai 40.50. Államvaspálya 202.25 Papirjövedék —. —_ Hitelsorsjegyek 119.25. 1864-ki —Hitelrészvény 126.50 Magyar sorsjegy —. Berlin, julius 21. Búza 97 .„ 85.—, 80.25, rozs 56.50 55.—, 54.'/»• Zab 54.—, 47.—. Árpahdlyban 53—17. Olaj. 21.—, 20.73 , 2050, 20.26. Szesz 21.25, 21.15, 19.17. Páriz, julius 21. Liszt 76.50, 76.50, 73.50 Répaolaj 89.25, 89.91, 91.25. Lenolaj 93.-, 93.—, 92.-. Szesz 65. 65.60, 64.50, ezukor finomított 154.—. Boroszló, julius 21. Br.a 282.-, rozs 195.—, zab 162.—. Olaj 20.*/8, tavaszi 20, szesz 21.T,3. 21.V,,. 21.— Miklósy Szinkörben adatik, kedden, jul. 22 . „Egy magyar plébános“ és egy muszka vezető. Eredeti énekes népszínmű 3 szakaszban 7 képben. — Krisztinavárosi Színkörben adatik „Mekkái basa. Operette“ 2 felvonásban és „Matrózok“ Operette 1 felvonásban, „Handabanda“. Hogy a politikai vélemények folytonos harczának irodalmi mezején „ki kezdte?“ a támadást, egy vagy más ponton, azt kutassák azok, akiknek kedvük van a nevetséges kérdések meddő fejtegetésére. Engemet a közérdekű feladatok nyilvános küzdterén bármily lépésre is csak azon egy kérdés indíthat, hogy „kinek van igaza?“ . Ha eziránt tisztában vagyok magammal, s a tusát kikerülni kötelességellenesnek érzem, akkor nem törődöm többé azzal, hogy vájjon támadó vagy védelmi állást foglalok-e el azok irányában akik a meggyőződésem által jónak ítélt ügyben ellenséges irányt követnek. Elismerem azonban, hogy — eltekintve a belli casus döntő szempontjától, s szorítkozva a harczfelek eljárási modorának megfontolására — felmerülhetne egy részrehajlatlan békebíróság előtt azon — különben alsóbb rendű — kérdés is, hogy:i az összeütközést ki kezdte? S ezen illeté- kesség egyszerű elismeréséhez nem is adtam volna részemről semmit, ha Mocsáry Lajos — a „Magyar Újság“ július 16-iki számában — nem intéz hozzám egy felhívást, s melyre felelni kötelességnek ismerem. Felhívása következőleg hangzik: „Múltkor azt írá, hogy „az eljárással, melyet hirdetek és javaslok, nem egyetértés, hanem visszálkodást idéztem elő már is, mint az új párt egyik vívmányát.“ Most azt írja: „ama hat sorban is benne van azon rendszeres mala édes, amely Mocsáry Lajos úr támadásait, érvelését és utalásait a balközép és csekélységem irányában jellemzi.“ Alább pedig ezt írja: „ez csekélység, de Mocsáry úr így jár nagyban is. Tán azt tartja, hogy azon párt irányában, melyhez tartozni megszűnt, lehet a polémia lelkiismeretlen is.“ Aki képes úgy támadni, mint ahogy Csernátony e vita kezdetén engem megtámadott, az mala fidesről, lelkiismeretlenségről beszélni sem képesítéssel, sem joggal nem bír; de miután itt tényekről van szó, legyen szíves tényeket előadni, melyek által én a balközép ellenében maja fidesz és lelkiismeretlenséget tanúsítottam. Amíg elő nem adja ezen tényeket s nem igazolja általuk szavait, addig az egész beszéd — handabanda!“ Legyen felhívása szerint. Én előadom a tényeket, aztán ítélje meg a közönség hogy ki az, akinél, „az egész beszéd handa banda. S most is tartsuk meg a múltkori szabályt, vagyis kezdjük a kisebb dolgok végezzük a nagyobbakkal. Eszem ágában sincs t. ellenfelemek ordas farkasnak, magamat pedig béf /e^ ^ lánykának tartani, de constatá’ ^om mégis a tényt, miszerint az ellenzék árnyalatközi érzelemfolyójának m megzavarásában superior stabat Moc^^y 10 geque inferior Csernátony ’ Csak az Elie.ír mull/& ezen haTj folyamát kell áttekintemi, h'jgy szeme el(3tt legyen bárkinek a bizonyíték állításomra miszerint Mocsáry ur ellen egy betűt I I sem írtam mindaddig, amíg általa meg nem I támadtatott pártunk és e lap. Midőn az „új vállalat“ felől megindultak a jobbol, I bali sajtó hírei, ezeknek mivoltára nézve egy rövid és egyszerű kérdést intéztem a I baloldali kör azon tagjaihoz, akiket a hír megnevezett. Hogy a baloldali kör I tagjai közül csak azokhoz intézhettem kér- I désemet, akik pártunk klubjában tanács- I közé-és szavazójoggal bírnak, vagyis orrszággyűlési képviselők, az a dél - I gok természetéből foly, mert hiszen a kör- I nek vannak foglalkozó tagjai, sőt más párt- I beli látogatói is, anélkül, hogy ezek az érte- I kezletekben részt vehetnének s a hozott I határozatok akár felelősséggel akár kötele- I zettséggel bírnának reájok nézve. S hogy ezt I igy fogta fel mindenki, azt bebizonyította Csávolszky Lajos is, midőn nyilvánító, hogy az új I lap megindítását „pártunkhoz tartozó képvise- I lök többen“ tervezik. A nem-képvise- I lökre nem hivatkozott senki. Mocsáry I úr azonban, ámbár, ez időszerint és sajná- I latunkra, nem tagja a képviselőháznak, I sietett magára venni a baloldali kör I azon határozatát, mely értekezleti megálla- I podás leven, a foglalkozó tagokra és I vendégekre nem igényelt semmiféle ható- I ságot. Nem csak magára vette, hanem meg I is irta kilépését, elkezdette a támadást kö- I rönk határozata, vezérlete és egész politi- I kája ellen s szives volt az Ellenőr irá- I nyában is kimutatni érzelmeit. Ugyan kérdem, nem mala f i d e s te- I hát — kicsiben — ha rám akarja fogni a I mit maga tett: az ellenségeskedés megindi- I tását? Én nem mondom, hogy meg nem I támadtam volna működését, ha elmarad is I a kihívás részéről, de tény, hogy a hadat ő I szente meg. Én csak elfogadtam. Aztán kérem, mi zavarta meg, egy- s általában, a baloldali kör tevékenységének rendes menetét? Tán az „Ellenőr“, mely hetek és havak óta oly békés és szelíd volt minden irányban, hogy csaknem ásítozott bele? Megzavarta bizony azon „vállalat,a mely pártunk háta mögött keletkezett, s azzal álltá magát, hogy a balközép elhagyja megpróbált vezéreit, mert hát Simonyi Ernő szeretné megtalálni a hidat, melyen a 48-as párttól menekülhessen, s mert Mocsáry Lajos szeretné megtalálni a pártot, melynek ő legyen a másik vezére. És Mocsáry úr mégis állítani meri, hogy a zavart nem ő igyekezett felidézni, hanem mi csináltuk. A bona fides azonban még fényiesebben kitűnt azáltal, hogy Mocsáry úr midőn nem látott a harmadik árnyalatban mást, mint magát, megijedt tőle, respediálta az új párt alakítása iránti egész hi lett s bevallotta, hogy ami tűrés-tagadás benne ő bizony felcsapott 48-asnak, avért a quid tunc iránt nincs eltelve előitéletekkel. Gyönyörű Frankeobewegungot csinált, az már igaz. S nagyon élvezetes látni azt is, hogy Simonyi Ernő, (kin mondok valamit a napokban,) miként, s", impolyo" vissza a 48-as párt kebelének teljességébe! Legérdekesebb egyébiránt az,bar' az egész felsülésben, hogy Irányi Dánsl ette magát mintha nem lát,ne az uj párt tervezetének azon részét , mely az ő vezérségét fenyegette pártjága,kad/_issal. Ő mosolyogva vetT Most fátyolt az egész gonoszságra, s élvezi uj katonáj4na’K toborzó buzgoságát. Hanem térjük a nagyobb dologra, melyeknek nagyban fog kitűnni a Mocsáry ur johiszemüseg- következetessége, és őszintesége pártunk irányában: 91 A-t ' *gyar uisás“ ez évi Junius kézőket^mP ,ában Mocsáry La10S ur követ-A * 0Qd' Ghyczy T párt tehát azon alapon áll, melyre állottán azt Kálmán ismeretes nyilatkozatában. Sokan jsal akarják lelkiismeretüket megnyugtatni, azon hiszen Ghyczy alávetette magát a „kör‘ határozatának, mely szerint „nem kíván az akla előadottak felül nyilatkozni.“ Igen, Ghyczyvetette magát a „kör“ azon határozatának, hogy “semmit sem határoz, megnyugodott abban, hogy majd később megmondja, a párt mit fog e programmlról leengedni. Ghyczy nem vonhatta vissza nézeteit, ■ mert nyilvánított alapelveket visszavonni nem lehet, s mert Ghyczy nem az az ember, aki nyilvánított alapelveit visszavonhassa. Ezer alapelvekre állítva fog állani az ország és választói előtt az összes párt, s annak minden egyes tagja, ha hangosan nem tiltakozik a kérdéses határozat ellen. Ugyancsak a „Magyar Újság“ f.é július 13-ikiszámában Mocsáry Lajos úr — most már mint 48-as verbunkos — következőleg itél . Habár Csenátony mindaddig nem szólott „s ■ dolog érdemére nézve,“ elég szót ejtett el arra b°gy tudhatta mindenki, hányadán van vele. Különben hiszen az ismert commentárok nélkül is tudhatja mindenki, most már hányadán van magára a balközéppel. A balközép már azon alapon áll melyre állott Ghyczy Kálmán szeptemberi híre nyilatkozatában. Ő ezen nevezetes nyilatkozatában elfogadja a delegatiót s a hadügyet aként formulázta, hogy ezáltal indokolva van a delegate. Constatkrozott ténynek lehet tehát tekinteni azt, hogy a balközép egy része állását teljesen átváltoztatta, lemondot a personal-unio programja melletti küzdelemről s a Deákpárttal egyesülni kész. Az, hogy változatlanul ígéri fenntartani elveit, semmi más, mint tüntető lövöldözés hátrafelé, hogy a visszavonulás lehetőleg rendben hajtassák végre, nincs más jelentősége és értéke e tüntetésnek, mint amilyennel írunk a deákpárti embereknek eféle nyilatkozataiban, hogy hiszen ők is óhajtanának független Magyarországot, hanem hát az utópia stb. Nem akarat arról szólani ez alkalommal, milyen erkölcsi beszámítás alá eshetik a balközépnek ezen átváltozása; ám legyen, menjünk a türelmességben azon végletig, hogy mindenkinek jogában áll megváltoztatni nézeteit s annak szerezni érvényt amit újabban adoptált nézet és átalakult meggyőződés szerint, a haza ügyére nézve jónak tart. Csak magával azon tényyel akarok foglalkozni, hogy a balközép egy része a korábbival ellentétes állást foglalt el, s azt hiszem, hogy ezt ténynek teljes joggal mondhatom. És most olvassa meg az választó ország, hogy a fennebbi idézetek írója, Mocsáry Lajos úr, miként nyilatkozott tavaly, az Ellenőr terén, szeptember 22- dikén. S megjegyzendő, hogy akkori nyilatkozatához alatt, következőket adott: „Az „Ellenőr“ eddigi hallgatagsága folytán a lap t. szerkesztőségére bízom, opportunus lesz-e vagy nem észrevételeim megjelenése. Késtem velük, falun kevésbé ura az ember idejének, mint Pesten.“ Az olvasó tanakodik, hogy Mocsáry úr minek opportunussága felett nem volt tisztában magával. Most már én sem tudom. Találjak ki. Programmja ugyanazon az alapon áll, melyen a baloldal eddig kiadott programmnyilatkozatai állanak ; amikben ezektől eltér, azok nem képeznek olynemű eltéréseket, hogy Ghyczy ennél fogva megszűnt volna tagja lenni azon pártnak, melyhez öt év óta tartozott. A baloldali programm nagiterjedelmű részleteinél lehetnek egyeseknek eltérő nézeteik anélkül, hogy a phalanx megbontatsék. Az én csekély vélekedésem szerint, habár nem fogadhatok el sokat abból, mit G. K. előadott, nincs valami különös haeresis az ő nézeteiben; én azt látom, hogy azok, mint egyéni nézetek, megtérnek az összes ellenzék felfogás- és nézetkörének keretében. Némelyeket, miket G. K. az eddig hangoztatott baloldali nézetektől eltérőleg előadott, részemről azonnal is kész vagyok aláírni. Mindig úgy fogtam föl a dolgot, hogy a personal unió is unió, s a fejedelem közössége oly szövetségi állapotot teremt szükségszerűleg, mely kizárja az oly teljes állami függetlenséget, mnt amilyennel oly államok birnak, melyekben a legfőbb állami hatalom, a fejedelem, nem másokkal közös; elismerem ennélfogva a külügyi politika közösségét s a közös külügyminisztérium szükséges voltát, azon gyakorlatnak fentartása mellett, hogy a két miniszterelnök beleszóljon a külügyekbe s az országgyűlések tüzetesen foglalkozzanak a külügyi kérdésekkel. — Azt mondja G. K. — egybefoglalva, kifejtve nézeteit : — kívánja, „hogy a létező törvények törvényhozás útján leendő megváltoztatásukig megtartassannak.“ Úgy hiszem azt érti, vagy mindenesetre azt is érti alatta, hogy részt kell venni a delegátióban amig fennáll. Ezt is elfogadom, s részemről mindenkor részt is vettem a választásban. — A vám- és kereskedelmi szerződést fenn akarja tartani ; ebbe is kész volnék beleegyezni, mint ő mondja „érdekeinknek megfelelő javításukkal.“ 1872. szept. 22. „Ellenőr“ Tehát a hadsereg és delegatiónak egymással szorosan összefüggő legfontosabb kérdésében sem áll mereven G. K. a maga nézetével, s oly határozottan hangsúlyozza a magyar hadsereget, hogy ezen követelését semmi esetre sem fogná a részletek által annyira devalváltatok, hogy elveszszen a részletek vámján, ami az elvi megállapodás révén megnyeretnék. Az önálló magyar pénzügy, vagyis az önálló bankrendszer, s az államadósságok kérdésében állami önállóságunknak a külföld előtti constatkrozásában pedig oly határozott állást foglal, hogy e közt s a baloldal eddig elfoglalt állása közt épen semmi különbség sincs. Nincsenek tehát G. K. és pártja közt kiegyenlíthetetlen differentiált. Nincs párt a világon — mert hiszen politikai pártok nem vallássecták — melynek kebelében mindenki mindenben egy véleményen volna, minden pártban van közép és két szélső árnyalat. Igaz, hogy G. K. nem oly helyet foglal el pártjában, hogy saját nézeteivel „elvegyülne“ a tömegben, de mint előre látható, a jelen országgyűlés folyamában azon kérdések, melyekben neki eltérő nézetei vannak, gyakorlati valósítás tekintetében egyhamar előtérbe lépni alig fognak, s így összeütközések esetei sem közte és a párt között. Ami pedig azt illeti, hogy mennyire marad rajta a baloldal összes eljárásán G. K. eltérő nézeteinek s ezek szerint gyakorlandó befolyásának nyoma, bizzunk a párt szilárdságában, s magának G. K-nak tapasztalt bölcs belátásában, hogy nem lesz semmi zavar. Tiszteljük tehát Ghyczy Kálmán töprenkedéseit, de mi — kik másként ítéljük meg a helyzet követelményeit — higgjünk, reméljünk, s tegyük meg kötelességünket. Meggyőződését ismerjük, kétségeskedéseiben nem osztozunk: ő tanítson, segítsen, igazítson útba, ami pedig nála hiányzik, a jövő iránti bizalomban, hitben és erélyben, azt majd mi fogjuk kipótolni. 1872. szept. 24 „Ellenőr“ Ugyan mi szükség van további érvelésre olyan ember irányában, aki magát igy lerontja. S ugyan ki az, kinél,az egész beszéd handabanda“? Térjünk komoly dolgokra. Csernátony. Az állami számszék által kidolgozott törvényjavaslatot az állami számvitel és ellenőrzésről, melyet mi már néhány hét előtt ismertettünk, a múlt héten vitatta meg az egyes minisztériumok számvevőségeiből alakított bizottság. Mint a „P. N.“ hallja, a munkálaton több lényeges módosítás létetett, s ezek szintúgy, mint az eredeti javaslat, közelebb a minisztertanács tárgyalásainak anyagát fogják képezni. A Vaskapu-szabályozás. A„P. L.“ értesülése szerint augusztus első napjaiban vegyes bizottság ül össze Orsován, hogy ameddig a Duna kedvező vízállása engedi, előleges technikai felvételeket eszközöljön a Vaskapunak elvileg most már biztosított szabályozását illetőleg. Az osztrákmagyar monarchia mindkét feléből lesznek szakférfiak a bizottságban, melybe a porta is küld képviselőket. Az erdélyi katholikusok autonóm szervezetét a kormány helybenhagyta. A „Kolozsvári Közlöny“ e hírt a következőleg jelenti : „A vallás- és közokt. miniszter jun. 16-án 1008. sz. alatt kelt leírásban tudomásul vette és helybenhagyta a Gyulafejér vártt tartott kath. statusgyűlés azon megállapodását, mely szerint az öszszes, eddig a kath. bizottság hatásköréhez tartozott ügyeket jövőre a már megválasztott 24 tagú igazgató-tanács kezelje és intézze. E szerint a 24 tagú igazgató-tanács megalakulása, az ügykezelés átvétele a közeljövőben meg fog történni annál is inkább, mert a közel hónapok alatt fontos teendők várnak az igazgató-tanács intézkedésére. A katholikusok e részbeni közhajtását, nagyérdemű püspökünk figyelembe véve, az igazgató-tanács összegyűlésének határidejét július 30-ra tűzte ki, saját személyében akarván az igazgatótanácsot bevezetni, constituálását vezetni és működését megindítani.“ A cholera. Az ország különböző részeiből aggasztó hírek érkeznek a cholera terjedéséről. Itt a fővárosban naponta vannak cholera-esetek, a vidékről vett tudósítások szerint pedig több törvényhatóság területén megdöbbentő dimensiókat öltött e járvány. Ily helyzetben minden civilizált állam kormánya kötelességének ismeri a legéberebb figyelemmel s a legerélyesebb intézkedésekkel folytonosan résen állani s elkövetni mindazt, amit a járvány terjedése ellen s a járvány által sújtott vidékek érdekében elkövetni lehet. Nem csak az általános egészségügyi szabályok alkalmazásáról van itt szó, azoknak minden időben alkalmazásban kell lenniük, hanem az ily rendkívüli körülmények még oly államban is, ahol a közegészségügyi törvény már nem tartozik a plum desideriumok közé, naponta újabb és újabb speciális intézkedéseket kívánnak, amely intézkedések gyors eszközöltetése végett a minisztériumokban a legnagyobb élénkségnek, a legbuzgóbb munkásságnak kellene uralkodni. Tekintsen a minisztérium más kormányok példájára, nézze meg például, mit tett a bajor kormány az 1854-iki cholera alkalmával. Ott is megvoltak az 1836. szeptember 10-én kiadott s a járványalkalmakra vonatkozó általános szabályok, mégis a minisztérium 1854. augusztus 7-ikétől a szeptember 26-ikáig, tehát mindössze 50 nap alatt, 19 általános érvényű rendeletet bocsátott ki. És ezt még képzelni sem lehet másként. Csaknem minden vidéken a fölmerülő speciális viszonyok, a járvány dimensiója majd más és más eljárási módozatot, majd több különböző intézkedést tesznek szükségessé, miknek majd centrális intézése, majd megerősítése s mindenkor a gyors foganatosítás feletti ellenfelügyelet elutasíthatlan kötelessége a kormánynak. Már csak ebből is látható, miszerint a belügyminisztérium egészségügyi osztálya ilyenkor, ha száz keze van is, talál munkát s, ha száz feje van is, van mi felett gondolkoznia. És mit tesznek? Hogy a tragikomikum teljes legyen, a belügyminisztériumban levő egészségügyi sectio osztálytanácsosa szabadsággal elláttatott s a mai komoly viszonyok között az ország közegészségügyét egy miniszteri titkár s egy miniszteri fogalmazó vezeti. Épen olyan, mint ha háború alkalmával a hadügyminiszter fürdőre utaznék s a folyó ügyeket az otthon maradt lullandok intéznék. Igaz ugyan, hogy a legújabb időben Balajthy miniszteri tanácsos ur lett az egészségügyi osztály főnökévé. Mostanában láttunk már furcsa metamorphosisokat. Láttuk, midőn belügyminiszteri, sőt cultusminiszteri tanácsosok a honvédelmi minisztériumhoz vezettek át. Az ilyenek is feltűnő cselekmények, de az már legfölebb csak Törökországban és nálunk történhetik meg, hogy egy táblabíró, vagy ha úgy tetszik, egy bureau crata egy szép reggelen megbizassék az ország közegészségügyének vezetésével. A munkakör ilyen felosztása rendes viszonyok között csak nevetséges, a mai viszonyok között azonban már veszedelmes , mert a miniszteri tanácsos úr nem érthet a közegészségügyi dolgokhoz többet, mint amennyit érteni szoktak e dolgokhoz oly emberek, akik e dolgokkal soha sem foglalkoztak. Elvitazhatatlanul igaz, hogy mindig nagy mértékben komikus, ha a hajdú harangöntésre vállalkozik, de igaz más részről az is, hogy az intelligens közvélemény nem szokta a hajdút megróvni azért, hogy miért nem tud harangot önteni, hanem elítéli azt, aki valakitől oly dolgok helyes elintézését kívánja, amely dolgokhoz azon valaki nyilvánvalóképen nem ért. Az ily eljárásnak nagyon természetes következménye azután az, ami most nálunk történik. Az egészségügyeket vezető miniszteri tanácsos semmit sem értvén a vezetésére bízott ügyekhez, nagyon természetesen kell gondoskodni olyan egyénekről, akik értsenek is a dolgokhoz s megmondják , hogy hol, mikor, mit kell tenni. Ha a közegészségügy vezetésével megbízott egyén szakférfiú volna, az az egyes törvényhatóságok járványbizottságától és főorvosától beérkező jelentéseken el tudna igazodni, s meg tudná ítélni azt is, hogy ha már valóban kell, hova kell miniszteri biztost küldeni és ilyen biztost csak oda küldene, ahol azt tapasztalná, hogy a fölmerült speciális nehézségek kérdéseit a törvényhatóság nem képes megoldani, s hogy egyebet ne mondjak, nem küldene miniszteri biztost a fővárosba is, ahol az egészségügyi bizottságban az ország első szakkapacitásai is tagok s ahol a centrális kormányzat akár minden pereben közvetlenül érintkezhetik a járványbizottsággal, hanem hát az erején felül vállalkozott miniszteri tanácsos úrnak szüksége van olyanokra, akik megmondják neki, hogy mit tegyen. De végre, is uraim ott a belügyminisztériumban, ne űzzenek önök játékot az ország oly nagyfontosságú kérdésével, mint a közegészségügyi, és ha az ország közvéleménye rendes viszonyok között elnézte önöknek azon tapintatlan cselekedetét, hogy a közegészségügyet dilettáns kezekre bízták, ebből ne következtessék azt, hogy ezen veszélyes játék ily critikus időkben is folytatható. Vegyék észre önök, hogy az országban uralkodó járvány kötelességekké teszi, miszerint a közegészségügyet a dologhoz értő szakférfiú által vezettessék, mert ily viszonyok között senkinek sincs kedve nevetni az önök ferde intézkedésein, hanem igenis mindenkinek joga van követelni, hogy önök a kormányzat háztartását úgy oszszák be, miszerint intézkedéseiknek meg legyen legalább azon egy jó tulajdonuk, hogy a dologhoz értő egyénektől származnak. Dr. Oláh Gyula: — A közlekedési minisztériumtól vettük és adjuk a következő választ: Tisztelt szerkesztő úr! Becses lapjának folyó hó 19-iki számában dr. Cseh Károly neve alatt egy közlemény jelent meg, melyben a magyar kormánynak s a többi között a magy. kir. közmunka- és közlekedési minisztériumnak is Erdély s különösen a székelység irányában követett eljárását hibáztatja. Ismerve t. szerkesztő úrnak ama méltányos és legális eljárási módját, hogy a lapjában foglaltak cáfolatának is helyet ad, ha a támadás téves vagy valótlan állításokra van alapítva, legyen szabad a Cseh Károly úr közleményében foglaltakat a következőkben helyreigazítani. Czikkiró úr hosszasan fejtegetve a „szegény Erdély“ elhagyatott állapotát, végre így sóhajt föl: „nekünk nincs szükségünk a kitelepítésre, hanem igenis van arra, hogy közlekedési eszközeink javíttassannak, iparunk és kereskedésünk emeltessék!“ A magyar kormány annyit tett Erdély közlekedési hálózatának fejlesztésére, amennyit az adott körülmények között tehetett, semmiesetre sem kevesebbet mint Magyarország érdekében, mit a következő számok bizonyítanak. Mig Magyarországon 565.13 mtf. államutból minden □ mtfre 0.16 mtf. államut esik, addig Erdélben 203 mtf. államutnál 0.21 mft jut egy □ mtfre. Egy folyómtf. államutra Magyarországon 19673, Erdélyben 10353 lakos esik. Végre Magyarországon egy folyómtf. államutra 87843 forint egyenes adó esik, Erdélyben pedig csak 23400 forint, így tehát e tekintetben Erdély csakugyan előnyben áll Magyarország fölött. Az is köztudomású dolog, hogy Erdélynek tetemes vasúthálózata 1867 óta és nem a Bach korszak alatt épült. Hogy a jelenlegi közlekedési miniszter, kit a czikkíró úr minden áron Erdély és a székelység esküdt ellensége gyanánt szeretne feltüntetni, noha az első legfontosabb államutnak, t. i. a Moldovával közlekedő héjjasfalva-gyimesi vonalnak létrejötte egyenesen az ő javaslatának és e czélból külön térképnek a képviselők közt általa történt kiosztása által is támogatott szorgalmazásának köszönhető. Mit szándékozik tenni Erdélyért, már a közeljövőben, arról czikkíró úr, ki egysorsmind országgyűlési képviselő is, könnyen tudomást szerezhet azon