Ellenőr, 1873. november (5. évfolyam, 256-284. szám)

1873-11-16 / 270. szám

t­apsvihar követi, mely jó öt perczig tart. „La France n’ est belle que dans son malheur!“ — hangzik Jeanne ajkáról megint — s a zaj most már tíz perczig dúl! . . . A darabban de épen semmi drámai cselek­­vény sincs — avagy tessék ítélni. I­se felvonás. Az öreg Arc házában vagyunk. Szegény népség vonul el előttünk, asszonyok, gyermekek, vének, kik az ellenség elől menekül­nek. Jeanne élelmi­szereket osztogat nekik. Az atyának nem tetszik a rajongás, mely Jeanne sza­vaiban rejlik. Közli ezt nejével, és elhatároztatik, hogy a leányt férjhez kell adni. Kihez? Betoppan T b i­b­a­u 11, egy fiatal földműves. Az ifjú szerel­mes Jeanne-ba: az atya neki ígéri kezét, s együtt hagyja a párt, hogy a vallomás könnyebb legyen. Jeanne azonban az első szavaknál értésére adja Thibai imák, hogy ő sohasem fog férjhez menni, mert az isten neki más szerepet rendelt e földön. Egyszersmind, — titoktartás mellett — megmondja, hogy egy „égi megjelenés “-ben részesült, s hogy csak a szülei iránti szeretet és kegyelet tartotta eddig ■vissza, hogy az angolok ellen nem szállt .... Most egy c­spat angol martalócz tör a házba, a csapatvezető el akarja rabolni Jeanne-t, de ez egy sarlót ragad, a kardra üt, mely azonnal kiesik a katona kezéből. Thibault megsebesül, a nép meg­jelenik s a martalóczok elfutnak. Jeanne maga marad. Ekkor megjelen a két angyal, egy duet­et énekelnek, ak­­i soprán, — Jeanne fölveszi a föl­dön heverő aczélt s „követlek istenem !“ . . . ki rohan, ott hagyja szüleit, kedvesét. Il­ik felvonás. A király titkos udvara kegyencz­­nőjénél, Agnes Soreinél. — Roppant történeti ha­zugság, miután Agnes Soreit csak Jeanne d’Arc halála után 5 évvel látja meg először VII. Ká­roly. De Thouart teljhatalmú miniszternek nem tetszik az orleansi szűz föllépte ; inti Sorést, hogy óvakodjék, mert ő előre megjósolja, hogy Jeanne el fogja a királyt téríteni kedvesétől. De Jeanne mégis a király elé bocsáttatik, miután egy párbe­szédben tökéletesen megnyerte volt VII. Károlyt, ki elvégre megígéri, hogy maga is csatába száll. — Még a bandita lovag Lahire is meghajol d’Arc előtt! III. felvonás. Orleans falai közt. Katona da­lok s egy ostoba táncz. Egy kitömött angolt álli­­tan­ak föl, egy serleg mellen találja, a brit leá­ny ott esik, ravatalra teszik s körül hordozzák. Ez a „Ballet des Ribaudes“. IV. felvonás. A király koronázása. A király ba­ján vezeti Jeannet, kit előbb nemessé avatott. V. felvonás. Jeanne fogoly, elárulták! Egy jezsuita meg akarja téríteni, de csak szinleg, mert csupán oly szavakat kiván belőle ki­csikarni, melyek folytán őt máglyára ítélhessék. Ez sikerül; legalább két elbújtatott tanú meges­küszik arra, hogy hallották. Jeanne-t halálra ítélik s azonnal Rouen egyik terén (mely ma Place de la Pucelle nevet visel, s hol egy emlékszobor van fölállítva) megégetik. Warwick kész Jeannet meg­menteni az utolsó perezben, ha ez kedvesévé válik. Jeanne a farakásra lép : ez a válasz. A jezsuita megbolondul, s Warwick lábaihoz dobja a kapott pénzes zacskót. A bakó meggyújtja a tüzet , s a függöny legördül. * * * Gounod zenéje templomi zene, s aligha bir nagy becscsel. A bujdosók dala „Nous fuyons la Patrie!“ s a katonáké az utolsó felvonásban: „C’est l’argent de la France qui payera !“ a leg­szebb részek. A nyitány monoton , s a csatada! nagyon fr sonlit a Marseillaisehez. Pázmándy. — Az igazságügyminiszter a kir. főügyészséghez a következő rendeletet intézte. Nem gyéren fordul elő azon eset, hogy a kb­. fe nyitó törvényszékek, midőn nálunk valamely va­gyonbukott egyén, vagy valamely vagyonbukott tö­meg kezelői ellen csalás vagy sikkasztás miatt bűn­vádi jelentés létetik, nem tartják magukat illetéke­seknek a bűnvádi eljárás megindítására, és a feleknek erre czélzó kérelmét, hivatkozással az 1844: VII. t. sz. 5-ik §-ra elutasítják; minek kö­vetkezése az, hogy a már természeténél fogva min­dig sürgős büntető vizsgálat az igazságszolgáltatás hátrányára, illetőleg a csődhitelezők kárára gyak­ran időn át függőben tartatik, és a csalással vagy sikkasztással terhelt egyének mintegy hozzáfér­­hetlenü­l szabadságukban meghagyatnak, a­mi ismét a később elrendelt vizsgálatnak lehet ártalmára, sőt ennek meghiúsítására is vezethet. Én a fenn körülírt, eljárást nem tartom helyesnek, mert abból, hogy az idézett törvény kötelességévé teszi a polgári csődbíróságnak, hogy a bukás okait ne ignorálja, hanem vizsgálja meg, nem kö­vetkezik , hogy a fenyítő bíróságnak nem sza­bad önálló bűnvádi feljelentést érdemlegesen elin­tézni, ha az csőd alatt Hó egyén ellen­tétet­­. A törvény ellenkezőleg csak biztosítani kívánja a vét­kes megfenyítését, midőn utasítja a polgári csődbí­róságot, hogy esetleg az ügyet a fenyítőbíróság­­nak adja át, mert ekként csakugyan biztosítva van azon vétkes megbüntetése, a­ki különben kisiklott volna az igazságszolgáltatás keze alól, ha magán felek részéről külön nem létetett bűnvádi feljelen­tés. Az 1844: VII. t. sz. 5. §-ának czélja tehát nem az lévén, hogy a fenyitő bíróság keze meg­­béníttassék, hanem inkább csak azon gondoskodás, hogy a vétkes mentői biztosabban bűnhődjék, még akkor is, ha ellene a magánfelek nem emeltek pa­naszt ; addig is, míg a törvény véglegesen az iránt intézkedene, felhívom a királyi ügyészeket arra, hogy mindannyiszor, a­mikor hivatalos tudomást nyernek az iránt, hogy csőd esetében a kezdetben említett egyének ellen csalás vagy sikkasztás mi­att a fenyitőtörvényszéknél valaki által bűnvádi jelentés létetett, és hogy a fenyitőtörvényszék an­nak megindítását az 1844. VII. t. sz. 5. §-ára való hivatkozással megtagadta, az ilyen elutasító végzést minden esetre felebbezzék, a hozandó táblai ha­tározatról pedig esetről esetre tegyenek jelentést. (1) A szomszédban a közgazda­­sági segélybizottság serényen nekilátott a munkának. Reggeli lapunk távirati tudósításá­nak kiegészítéséül felemlítjük, hogy az ülés to­vábbi folyamában egy albizottság kiküldését határozta el, melynek feladata leend komoly ta­nácskozás és higgadt bírálat alá venni mindazon indítványokat, melyek azon kérdés megfejtését tű­zik ki: mily biztosítékokra nyújtsa az állam a segélyhitelt.­­ A bécsi községtanácsban lefolyt „viharos“ ülésről is szolgál izleh­etőül a távirat egy rövidke tudósítást. A községi alapszabályok revi­­siója ügyében kiküldött bizottság jelentése folytán támadt a vihar. Lederer előadó értesíté a község­tanácsot, hogy a bizottság feloszlik, mert többsége vonakodott szabályszerűleg indokolni a jelentést. Természetes, hogy e furcsa eljárás szemet szúr a köz­ségtanács gondolkodó tagjaiban, s a többi között Kopp,­ Steudel és Schrank kíméletlen élességgel támadják meg az egész eljárást. Lederer a bátor lovag szerepében védelmére kel a bizottságnak, de elég meggondolatlan vagdalkozás hevében kisza­ladtam azon megjegyzést, hogy Kopp észrevételei bizonyos petróleumszaggal bírnak. No hiszen volt is hadd es hadd a merénylet fölött, hogy Bécs városának békés nyárspolgári testületében még communistikus rémtervekkel vádaskodnak. A sze­gény polgármesternek negyedórán tartott verejté­kes csillapítási munkája sem birta megnyugtatni a felzajlo­ kedélyeket és végre is kénytelen volt sorsára hagyni az ülést.­­ Az 1868 november hó 5-dikén kelt „Rögtönbir­ósági szabályok“ 4-ik §-ának módosítása: Ő felségének 1. évi november hó 4-ik napján kelt legfelsőbb engedé­lye következtében, az 1868. évi november hó 1- jén kelt, s ugyanazon hónap 5-én kibocsátott rög­­tönbirósági szabályok 4-ik §-a, a változott bírósá­gi viszonyokkal — részletesen: az 1869. IV. t. ez. 21. s az 1871. XXXI. t. ez. 3-ik §-val (lásd en­nek 3-ik bekezdését) összhangzólag, következőleg módosittatik: 4-ik §. Rögtönbiróság. A rögtönbiráskodást azon törvényhatóság területén létező első folyamodásu kir. törvényszék gyakorolja a melynek területére a rögtönbiróság elrendeltetett. Ha egy törvényhatóság területén több törvényszék létezik, vagy ha a törvényszék székhelye nem azon tör­vényhatóság területén léteznék, melyre nézve a rögtönbí­róság elrendeltetett, a bíráskodásra azon törvényszék ille­tékes, melynek területén a büntetésre méltó cselekvény el­követtetett A törvényszék, mint rögtönbiróság egy elnökből és négy szavazó bíróból áll, kikhez a 12-ik §-ban említette­ken felül még egy pótszavazó járul. Ha e szám a kir. törvényszék bírói tagjaiból ki nem kerül, a hiányzók a törvényszék területén alkalmazott kir. járásbirákkal, esetleg albirákkal pótlandók. A járásbirák a birói teendők gyakorlására a tör­vényszék elnöke által rendeltetnek be. A birói érdekeltségnek, a törvényben meghatározott esetén kívül, a rögtönbiróságnál érdekeltnek tekintetik azon bíró is, ki maga, vagy a kinek közel rokona rablók vagy gyujtogatók által kárt szenvedett. Jelen szabályok, minden egyes rögtön bíráskodá­si esetnél, a bíróság első ülésében nyilvánosan felolva­­sandók. Kelt Budapesten, 1873. nov. 8. Gr. Szapáry Gyula, s. k. D­r. Pauler Tivadar, s. k. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése november 15-én. Elnök: Bittó István Jegyzők: Mihályi Péter, Wächter Fri­gyes, Huszár Imre. Jelen van az egész minisztérium. Az ülés délelőtt tíz órakor veszi kezdetét. Bittó István elnök a belügyminiszter értesítése folytán jelenti a háznak, hogy f. hó 19-én a ki­rálynő nevenapja alkalmából a budai vártemplom­ban isteni tisztelet fog tartatni, egyúttal felhatalma­zást kér ő felsége előtt a ház nevében annak sze­­rencsekivonatát kifejezni. Átalános helyeslés. Bejelenti továbbá az elnök Székes-Fehérvár város kérvényét az orsz. tűzkárbiztosítási intéz­ménynek behozatala, a közös hadsereg és a hon­védségnél a fegyver szolgálaton kivüli viselésének betiltása és az egyház és állam közti viszonyoknak Deák Ferencz programm-beszéde értelmében leendő rendezése iránt. — E kérvények az illető bizott­sághoz tétetnek át. Bejelentetik a pénzügyi bizottságba történt választás eredménye. Beadatott összesen 182 sza­vazat, ebből Móricz Pál 165, Horn Ede 7, Vá­­rady Gábor 2, Simonyi Lajos 1 szavazatot kapott, négy szavazólap üres volt. Bittó elnök felhívja a házat, hogy a pénz­ügyi pót-, helyesebben a zárszámadást megvizsgáló bizottságba új tagot válaszszon Móricz Pál helyébe, ki eddig ama bizottságnak volt tagja. Simonyi Ernő, e bizottságnak szintén egyik tagja, alkalmat vesz a megbízatásról lemondani. Midőn megválasztatását elfogadta, azt hitte, hogy valóban póttagja lesz a pénzügyi bizottságnak, s nem csupán a zárszámadások megvizsgálására lesz utalva, s hogy azért választatott meg póttagnak, hogy a pénzügyi bizottságban a párt, melyhez tartozik, habár aránytalanul is, némileg képviselve legyen. Miután nem így van, nincs szándékában a bizottságban megmaradni. Simonyi Lajos báró úgy tudja, hogy a bizott­ság, melynek Simonyi Ernő tagja lett, mindjárt kezdetben úgy választatott, hogy a zárszámadások megvizsgálásával foglalkozzék s nem azért, hogy a pénzügyi bizottságot szükség esetén kiegészítse. Bittó elnök felvilágosításul megjegyzi, hogy a zárszámadások megvizsgálása kezdetben a pénzügyi bizottsághoz tétetett át, s mivel a bizottságot ez túlterhelte, aként egészíttetett ki a bizottság, hogy a pótlólag választott tagok végezzék e megbízást.­­ Domahidy Ferencz szerint a képviselőnek kötelessége a ráruházott megbízást elfogadni. C­s­a­­n­á­dy Sándor kétségbe vonja e kötelességet, míg Móricz Pál megerősíti Domahidy állítását. P­é­­c­h­y Tamás igazoltnak tartja Simonyi Ernő eljá­rását, miután lemondásának okául azt hozá fel, hogy pártja nincs a bizottságban képviselve. Kéri a há­zat, habár szokatlan is, fogadja el Simonyi lemon­dását; szóló abban a reményben van, hogy majd a revideált házszabályok el fogják hárítani az okot, melyet Simonyi méltán talál sérelmesnek. A ház elfogadja Simonyi lemondását, közelebb tehát két tag fog választatni a zárszámadásokat vizsgáló bizottságba. Havas Sándor benyújtja Körmöczbánya kér­vényét az uradalmi erdőkben a kincstár részéről gyakorlatban levő erdőkezelés és fajzás szabályo­zása iránt; C­s­i­k­y Sándor pedig Egerváros 140 lakosának kérvényét nyújtja be az önálló jegybank felállítása iránt. E kérvények az illető bizottsághoz utasíttatnak. Simonyi Lajos báró interpellációt in­téz a pénzügyminiszterhez. Tárgya egye­dül csak az ország jelenlegi pénzügyi helyzete; reformokról nem szól ezúttal, mert a miniszterelnök a téli ülésezések megnyitásakor tartott beszédében maga elismerte a reformok szükséges voltát. A miniszterelnök is beismervén azt, hogy új életrendszerre van szükség, hogy az acut bajok chrónikusokká ne váljanak és ré­széről csak üdvözölheti a kormányt e téren és csak örvendhet rajta, hogy végre csakugyan belátja azt, hogy változtatásokra, gyökeres változtatásokra van szükség. Nem tulajdonítja ő ezt azon felszó­lalásoknak, a­melyek az ellenzék részéről tétettek, nem az ellenzéki hírlapok sürgetéseinek, mert hisz így nyilatkoztak a kormánypárti hírlapok is, de nem csak ezen, hanem azon képviselők is, a­kik a kormánypárthoz tartoznak, számos ízben felszólaltak és takarékosságot ajánlottak. A többi között Zsedényi képviselő is igen sokszor hangoz­tatta a takarékosságot,­­ a többség azonban nem fogadta el indítványait. Örül, hogy a kormány va­­lahára átlátja azt, hogy gyökeres reformokra van szükség, s hogy tudja azt, hogy az ország a je­lenlegi kormányzatot meg nem bírja, hogy nem maradhat tovább úgy. Mielőtt azonban a kormány által — reményleni akarja — mennél előbb behozandó általános reformok tárgyaltatnának, a legelső feladat az, hogy az 1874-iki költségeket pénzügyi viszonyainkhoz czélszerűen al­kalmazva akkép állapítsa meg, hogy ezáltal pénz­ügyünk helyzete némileg javulást nyerjen. A­mi a megtakarításokat illeti, nem tartja elégségesnek csak azokban gazdálkodni, melyek fölött a ház ha­tároz , hanem gazdálkodni kell a közügyi ki­adásokban is, — ezekből kiindulva a követ­kező interpellatiót intézi a miniszterhez: „1. Szándékozik-e az ország pénzügyi helyzetére nézve előterjesztést tenni és az 1874. évi fedezet tekinteté­ben adhat-e megnyugtató felvilágosítást ? 2. Szándékozik-e az 1374. évben teendő kiadások­ban a lehető legnagyobb megtakarításokat ajánlatba hozni? 3. Magyarország pénzügyének nagy veszélyektől való megóvatása szén pontjából nem lévén elégséges, hogy egyedül az Országgyűlés által megállapított kiadási tételek­nél történjenek levonások, hanem elkerülhetlen, h­ogy a na­gyobb mérvű közösügyi költségek is apasztassanak: haj­­lan­­ó-e ez okból pénzügyminiszter úr a fönnálló törvények körében odahatni, hogy ezen közösügyi költségek is ke­­vesbeztessenek ?“ Közöltetik a pénzügyminiszterrel. Bujanovics Sándor a maga és számos képvi­selőtársa nevében indítványt tesz a ház asztalára az i­n­c­o­mp­a­t­i­b­i­l­i­t­á­s kérdésé­nek szabályzása érdekében. Az indítvány ekkor hangzik: „Küldjön ki a ház egy 9 tagú bizottságot oly javas­lat kidolgozása végett, mely szabatosan megállapítja, meny­nyiben lehetnek a képviselőház tagjai azok, a­kik az ál­lam szolgálatában állanak, vagy valamely magánvállalat­nál mint igazgató-tanácsosok, igazgatók, vagy bármely más minőségben érdekeltek . Aláírva: Bujanovics Sándor, Bartal György, Harkányi­­ Frigyes, Fröhlich Gusztáv, Fest Imre, Petrovay Ákos, Kármán Lajos, Éber Nándor, Hor­váth Lajos, Pulszky Ágost, Cséry Lajos, Máday Sándor, Dániel Ernő, Eötvös Károly, Bánó József, Csáky Tivadar, Ráday Gedeon, Fáik Miksa, Pri­­leszky Tádé, Hodossy Imre, Szirmay Ödön, Dí­vald Adolf, Lehoczky Egyed, Lukács Béla, Pólya József, Ernuszt Sándor, Toszt Gyula. Az indítvány a legközelebbi ülésen fog fel­vétetni. Nagy György interpellációt intéz az igazságü­gyminiszterhez. Tárgya: a buda­pesti kereskedelmi és váltótörvényszék ügymeneté­nek lassúsága.­­ A beállt válság által a fizetni nem tudó adósok száma napról-napra szaporodik s igy az igazságszolgáltatás hivatalnokainak teen­dői is felszaporodnak, s elvárható a kormánytól, hogy ehhez képest gondoskodjék az összetorlódott ügyrend szabad folyásáról. A váltótörvényszék ál­tal a törvénykezésben nyújtott előny, a gyorsaság, immár illuzóriussá lett, mióta az elintézendő ü­gyda­­rabok száma csaknem megkétszereződött. A jelen­legi személyzet minden megfeszített szorgalma mel­lett sem felelhet meg az elintézendők halmazának, sem ideje elég sem pedig helyisége az ügyfelek befogadására, midőn két szobában egy délelőtt 188, 240 tárgyalást kellene bevégezni. Itt a baj fő oka a kezelési szabályok czéltalan­­ságában rejlik, s a bajon segítendő, kérdi az igaz­ságügyminisztertől : ,, Vann-e tudomása az­ igen tisztelt igazságügymi­niszter úrnak arról, hogy a budapesti királyi kereske­delmi és váltótörvényszéknél, az ügymenet annyira lassú hogy a legegyszerűbb váltókövetelés — melyben a fél semmi jogosulattal nem él a mostani eljárás mellett fél évnél kevesebb idő alatt be nem hajtható; a­hol a fél jogorvoslattal él, másfél, sőt két év is kell a váltókövete­lés behajtására. Van-e tudomása az igen t. miniszter úr­nak arról, hogy említett törvényszéknél makacssági vég­zések hetekig referálatlanul hevernek, felebbezések hó­napok alatt fel nem terjesztethetnek, és ha az ügyek ily hosszadalmas eljárás mellett is a végrehajtó­ig eljutnak, itt már végképen megakadnak, részint a­miatt, hogy a végrehajtók, végrehajtásokkal túl lévén halmozva, kellő időben még a legsürgősebb végrehajtásokat sem fogana­tosítják, részint a­miatt hogy a zálogolási jegyzőkönyve­ket hetekig be nem terjesztik. Van e tudomása a t. miniszter úrnak arról, hogy említett törvényszék helységének alkalmatlan volta miatt mind a hivatalnokok, mind a felek phisikailag vannak aka­dályoztatva kötelességeik teljesítésében. Ha pedig mind­ezekről nincs tudomása , szándékozik-e az igen t. igazság­ügyminiszter úr, a budapesti kir. keresk. és váltótör­vényszék állapotáról kezelési szabályairól és helyiségéről, ha lehet személyes tapasztalás útján tudomást szerezni, és a tapasztaltakhoz képest akként intézkedni, hogy említett törvényszéknek megadassák a mód arra nézve, hogy a hivatásához képest, a váltói eljárás kivételes természeté­nek megfelelőleg járhasson el. Pauler miniszter válaszol az interpellációra. Már szerzett magának meggyőződést a váltótörvény­szék ügyfolyásának mibenlétéről s meggyőződött, hogy valóban elégtelen úgy a helyiség mint a sze­mélyzet. Már létetett is intézkedés úgy a munka­erők ideiglenes szaporítása, mint a helyiségek ki­bővítése iránt, végre lesz gondoskodva az ügyvitel egyszerűsége iránt. Nagy György egyelőre tudo­másul veszi a választ, de fenntartja magának a jogot a kérdést ismét a ház elé hozhatni, ha rövid idő alatt sikeres intézkedés nem történnék. Szathmáry Károly interpellációt intéz a honvédelmi miniszterhez, melyben kérdi, van-e tudomása azon hírekről, hogy a Ludovica- Academia úgy szerveztetik, hogy a bécsi hadászati iskolának előkészítője legyen s hogy oda működ­nek, hogy az akadémia magyar jelleméből kivet­­kőztessék! S ha van tudomása, szándékozik-e azokkal szemben az országnak megnyugtatást adni ? ! Közöltetni fog a miniszterrel. Simonyi Ernő még májusban az önálló ma­gyar jegybank ügyében benyújtott határozati javas­latának tárgyalására kéri a házat. — Legközelebb fog tárgyaltatni. Szőgyényi László az igazoló bizottság részéről Solymosi Bálint, Löw Vilmos, Horváth György, Kviring Ferencz, Kosz­tics Lázár képviselők megválasztását igazolja. Beosztatnak az osztályokba. A központi bizottság benyújtja jelentését a catasteri felmérésről szóló törvényjavaslat tárgyalá­sáról, ki fog nyomatni. Bánó József indítványt tesz, hogy Kerkapoly miniszter észrevételei a földadó felméréséről szóló törvényjavaslattal együtt adassanak vissza a föld­adóbizottságnak. Miután a ház ez indítvány fölött már egyszer határozott, P­é­c­h­y Tamás annak tár­gyalása ellen nyilatkozott, Korizmics védte Bánó indítványát; ellene nyilatkozott Móricz Pál . Kerkapoly védekezésére megfelelt Várady Gábor, ki a házszabályokra hivatkozott s az elnök a házszabályoknál fogva az indítvány új tárgyalását nem engedte meg. Kerkapoly miniszter benyújtja törvényjavasla­tát a hüvelyes veteményekre rótt beviteli vámille­ték ideiglenes megszüntetése, az arc­er-tüzérség nyugalmazott tagjainak pótilletményei a delegáció költségei, végre az új kölcsön felvétele iránt. Napirenden volt ezután a horvát kiegyezési törvényjavaslat tárgyalása. Széll Kálmán ajánló a törvényjavaslatot s azután úgy átalánosságban mint részleteiben el­fogadtatott. Nikolics határozati javaslata fölött határozott azután a ház nem vé­ve azt fel tárgyalás alá, az­után a közalapok és közalapítványok jogi termé­szetének megvizsgálására kiküldött bizottság egé­szíttetett ki névszerinti szavazás útján, mely után az ülés délután 1 órakor eloszlott. 5 év múlva esedékes, kincstári utalványok bo­csáttatnak ki. 3. §. A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a fennebbi 2. §. értelmében kibocsátandó 762/4 millió o. é. frt. — 72/4 millió £ sterling · 153 millió nem. bir ért. mark névértékű kincstári utalványokból az első harmadát vagyis 258/4 mil­lió o. é. ezüst­ért . 22/4 millió £ sterling — 51 millió nem. bir. ért. mark névértékű utalványokat 852/s% árfolyammal a névérték után számítandó 2°/0 jutalék levonása mellett elárusíthassa oly fel­tétel alatt, hogy az azután befizetendő ár 1874. évi február végéig a szükségletnek megfelelő havi részletekben az állam­pénztárba befizet­tessék. A két másik harmad 86 2/4°//0 árfolyam sze­rint szintén 2°/0 jutalék levonása mellett árusítható el, úgy, hogy a megfelelő ár szintén a szükséglet­nek megfelelő havi részletekben 1874. évi július végéig egészen befizettessék. A font sterlingre szóló utalványokra alkal­mazandó angol bélyeg fizetésének terhét a magyar kincstár viseli. 4. §. A befizetendő összegek vagy London­ban , Sterlingben vagy Berlinben és M. m. Frank­furtban ném. bir. ért. markokban, — vagy Buda­pesten és Bécsben o. é. papir pénzben bocsáthatók a magyar kormány rendelkezésére, — a két első esetben egy font Sterling 304/10 ném. bir. ért. markkal, — az utolsó esetben 117 forint o. é. papir pénz befizetés 10 font Sterlinggel és 172 o. é. forint papir pénz befizetés 300. német kir. ért. markkal egyértékünek tekintetvén. 5. §. A kincstári utalványok és az azokban levő kamatszelvények valamint az e kölcsön iránt kötendő szerződések e törvény által minden fenn­álló bélyegtől, illetéktől és jövedelmi adótól men­­tesittetnek, mely bélyegilleték és adómentesség azok részére jövőre is biztosittatik. 6. § A tőkeösszeg, melyre minden egyes kincstári utalvány szól, — a lejárat napjától számí­tandó 30 év alatt — a kamat pedig lejárat után 4 év alatt évül el. 7. §. Ezen kölcsön az állambirtokok alapján lévén felveendő azon összegek, melyek e birtokok netaláni eladásából az államkincstárba befolynak, ennek törlesztésére lesz fordítandó. 8 §. Jelen törvény végrahajtásával a pénz- Ügyminister bizatik meg. Kerkapoly Károly s. k. Törvényjavaslat. Százötvenhárom millió o. é. ezüst fo­rintig terjedhető álla­mk­ölcsön fel­vételéről. 1. §. Azon czélból, hogy a törvényhozás ál­tal már­is elrendelt vasúti, csatornázási­­és kikötői építkezések költsége­i valamint a vasúti kamatbiztosítások folytán az államkincstárra ne­hezedő kiadások fedezhetése biztosittassék, — név­értékben 153,000,000 o. é. ezüst frt. = 15,000,000 £ sterling = 306 millió német birodalmi értékű mark erejéig terjedheti államkölcsönnek az állam­javak alapján leendő felvétele elhatároztatik. 2. §. E kölcsönre a mondott összeg feléig vagyis névértékben 762/4 millió o. é. ezüst­ért . 7 2/4 millió £ sterling = 153 millió német birodalmi ért. mark erejéig 6°/„-kal kamatozó, s­­• A főváros képviselőtestülete közgyűlésén választa meg öt másodosztályú ta­nácsjegyzőjét és egy alügyészét. Hétfőn a harmad­osztályú tanács­jegyzők és alügyész, kedden a ke­rületi jegyzők és a szakbizottságok, csütörtökön a kerületi orvosok választatnak meg. A fővárosi közmunkák tanácsából. Budapest, november hó 13 án. Az ülés báró Podmanitzky Frigyes alelnök úr által meg­nyittatván, a pénzügyminiszter úrnak levele olvas­tatott fel, melyben a közmunkatanács felhivatik, miszerint azon bizottságban, mely a tábori kórház féle telkeknek a teherpályaudvar létesítése czél­jából, és a puskaportorony-féle telkeknek a lóver­senytér áthelyezése czéljából leendő kicserélése iránt egybehivatott,­­ a maga részéről is részt vegyen. Ezen bizottsági tárgyalásokhoz, a­melyeknél a pénzügyminisztérium, a közlekedési minisztérium és Pest város hatóságának képviselője veend részt, a fővárosi közmunkák tanácsa a maga részéről b. Podmaniczky Frigyes alelnök urat küldötte ki. A municipális hitelintézet úgy saját, valamint a Franco-magyar bank és az „Erlanger és fia“ bank­ház nevében, a sugárúti vállalat érdeké­ben egy emlékiratot nyújtott be a fővárosi közmun­kák tanácsához, a­melyben következő adatok for­dulnak elő: A sugárúti építő vállalat a sugárút létesítése érdekében eddigelé a következő tőkéket he­lyezte el : Óvadékként a fővárosi közmunkák ta­nácsának kezeihez ........ 1.150.000 frt. A szerződésszerű vételár 1-ső és 2-ik részlete fejében......................................... 2.000.000 frt. Faáru­gyár megszerzéséért . . . 400.000 frt. Egy évenként 15 millió darab téglát előállítani képes téglagyárra .... 300.000 frt. Fa- és vasanyagokért előlegesen ki­adatott ...... 400.000 frt. Az eddigi építési költségek .... 1.800,000 frt. A kezelési költségek tesznek . . . 100,000 frt. Összesen 6.150 . 000 frt. Mint az eddigi működés eredményei m­egem­­líttetnek: a nagymező-utczából a városligetig a fennállott épületeknek lebontása , az ezen részben az előírt magasságig eszközlött feltöltések és az úttest helyreállítása; ezen részben a csatornának kiépítése; végre 18 nagyobb szerű háznak kiépí­tése, melyek közül két 4, öt 3 és két 2 emeletes és négy nyaralószerv előállított épületként jelenleg­­kezik. Ezután áttér az emlékirat a jelenlegi pénz­válságra és ennek szerencsétlen következményeire és az 1872. évi márczius 9-én megkötött szerződés azon megállapodásaira, melyek szerint bizonyos es­hetőségek bekövetkezése alkalmára a szerződéssze­­rűleg megállapított építési időnek meghosszabbítása helyeztetik kilátásba. Kapcsában az előterjesztetteknek azon kérés intéztetik a fővárosi közmunkák tanácsához, hogy úgy az eszközlendő munkálatok, valamint a telje­sítendő fizetésekre, a szerződésileg megállapított határidőj il két évi halasztás engedélyeztessék. A kérvény beható tárgyalására és vélemé­­nyes jelentés végett báró Podmanitzky Frigyes el­nöklete alatt egy, Szeber, Sebastiani, Haris és Lu­kács urakból álló bizottság küldetett ki. Budaváros közönsége a közmunka- és közle­kedési miniszter úrhoz a főutczai 31—36. számú há­zak kisajátításáért folyamodott és ezen folyamod­­vány nevezett minisztérium részéről véleményes jelentés végett a fővárosi közmunkák tanácsához küldetett le. Tekintve, hogy a kérdéses kisajátí­tások a város és e tanács által kölcsönösen meg­állapított szabályozási vonalba esnek, s hogy ezen kisajátításoknak foganatosítása nemcsak forgalmi de rendőri szempontból is felette szükségesnek nyilvánul, fel fog kéretni a közlekedési minisz­ter úr, hogy ennek eszközlését mielőbb elrendelni szíveskedjék. A dunaszabályozás által nyerendő telkek iránt, mely telkek a törvény értelme szerint a fővárosi építési alap javára esnek, az elnökség egy becslési munkálatot terjesztett be, mely egy nagyobb törlesztési kölcsönre szolgálna alapul. Ezen munkálat átvizsgálás végett a pénzügyi bi­zottságnak adatott ki. A műszaki osztálynak a nagy körút létesí­tése tárgyában kelt előterjesztése, melyben az ezen körút kiviteléhez szükséges költségeknek kölcsön útján leendő fedezése inditványoztatik, vélemény­­adás végett a műszaki bizottsághoz utasittatott. Unger Antal és fiai ezég által a Lipót-tem­­plom irányában a belső körúton felállított s vízve­zetékre alkalmazott vizeldének a helyszínén leendő megtekintésére, valamint az ár és egyéb ezzel kap­csolatos kérdések iránt adandó véleményezés vé­gett egy bizottság küldetett ki. Szeidl József felfolyamodásának háza zsin­delytetőzettel leendő ellátása tárgyában, továbbá Vukalits György és Schuller Istvánnak szabály­­ellenes építkezés folytán a reájuk rótt pénzbírság elengedése tárgyában beadott felfolyamodásuknak hely nem adatván, a városi hatóság határozatai helybenhagyattak. A jegyzőkönyv hitelesítésével Tavaszy és Hofhauser urak bízattak meg. A Páriából érkezett sürgönyök a követ­kezőket jelentik: Aube, miniszterre és Seine-et Oise megyék választói dec. 14-ére össze vannak falva. A minisztertanács Saussier és Letel­­lier-Wallace tárnokok elbocsáttatását tárgyalta, ké­tes azonban, hogy az el fog határoztatni . Jules Simon a 15-ös bizottságban nagy beszédet tartott, melyben bizonyítá, hogy a monarchisták czéljai nem becsületesek, mert azokat államcsíny útján akarják elérni. A 15-ös bizottság vonakodott Brogliet fogadni. A kormány a jobboldal töredékeivel egyet­értve szilárdan ragaszkodik ahhoz, hogy az elnöki hatalom tíz évre hosszabbíttassék meg és nem fo­gad el oly feltételes meghosszabbítást, mely egy bizonyos naphoz nincs kötve. A jobbközép gyűlése elhatározta, hogy fenntartja előbbi határozatát. — Bischoffsheim bankár meghalt. A költségvetési bizottságban a had­ügyminiszter beleegyezett, hogy — tekintettel a pénzügyi nehézségekre — a második contigens (50,000 ember) behivatása egy évre elhalasztas­­sék, de reméli, hogy később felemelheti a hadi budgetet. — Londonból távirják nov. 14-ikéről. Az afrikai partokról érkező hírek kedvezőtlenül hangzanak. Úgy hírlik, hogy a cubai kormányhe­lyettes hat amerikai polgárt főbelövetett. — Koppenhága, nov. 14. A Volksting­­választásoknál a baloldal előbbi számában maradt meg; a baloldal vezérei megválasztottak, a belügy­miniszter megbukott. A hivatalos lapból. A budapesti lipótvárosi postahiva­tal f­­. decz. 1-től kezdve a nagyobb összegű postautal­ványok közvetítésére hivatott postapénztárakra szóló 1000 írtig terjedő közönséges, és 500 írtig terjedő távirati posta­utalványok, s végre Bécsbe szóló, 5000 írtig terjedő posta­­utalványok fölvételére hatalmaztatok fel. Mi ezennel köz­hírré tétetik. Budapest, 1873. nov. 12. A földmivelés-, ipar­és kereskedelmi magy. kir. minisztériumtól. HÍREK. November. 15. — Csengery Antal nagyon követésre méltó példát mutatott számos képviselőtársának. Lemondott ugyanis az átalános magyar hitelbank­nál elfoglalt igazgatótanácsosi állásáról, mert ily elfoglaltatást nem tartott összeegyeztethetőnek kép­viselői mandátumával.­­ A magyar akadémiai kör holnap, 16-án, déli 12 órakor tartja első közgyűlését az akadémia palotájában, s tárgya a választmány megalakítása lesz. E kör aláírási íveire igen sokan jegyezték föl magukat a közművelődés terén fog­lalkozók közül, s bizonyára oly testület leend az, mely irói és művészi ügyekben imponálhat, s mely­nek máris berendezett termeiben folytonos érintke­zésben lesznek azok, kik eddig csak elvétve talál­koztak, s leginkább névről vagy néha még úgy sem ismerték egymást. Az alakuló közgyűlésre az eddigi aláírók, s az akadémia és Kisfaludy-T­ársa­ság tagjai a hivatalosok. — Liszt Ferencz, mint a „H.“ írja, tegnap meglátogatta a múzeumot, s távozása előtt megkérte a múzeum igazgatóját, hogy adna ren­delkezésére néhány szekrényt, miután Weimárban levő gyűjteményét a múzeumnak szándékozik aján­dékozni. A többi közt ott van az a diszkard is, melyet 1840-ben kapott a magyar nemzettől, to­vábbá egy művészileg készült váza, az orosz czár ajándéka, melynek értéke 30,000 frankra becsülte­tik ; az a két koszorú, egyik arany, másik ezüst, melyekkel csak az imént, 50 éves jubilaeuma al­kalmából tiszteltetett meg és számos egyéb emlék. A gyűjtemény összes értéke, mint halljuk, megüti a 300,000 frankot. — „A Lu­do­vica-Ak­ad­ém­i­a Köz­lönye“ első füzete megjelent, még pedig tartal­mas kötetben. Szerkeszti és kiadja a magyar kir. honvédségi Ludovica-Akadémia tanári kara. Tar­talmát következő czikkek képezik. A lovasságnak a hadműködések alatti alkalmazásáról, Forinyák Gyula honvédőrnagytól. Első Napoleon emlékiratai­ról, F. G. tól. A fegyvertan tanulmányozása a Ludovica-Akadémiában, Bulyovszky Gyula honvéd­őrnagytól. Harczászati tanulmányok, Kránitz János honvédszázadostól. A Ludovica-Akadémia tiszti tanfolyamán tartandó hadseregszervezési előadá­sok tantervezete, Geöcze István honvéd főhadnagy­tól. A Ludovica rendszerének s belső berendezésének szabály tervezete. Szemle, melyben katonai könyvek és folyóiratokról van szó. Különfélék.­­ Hasonló terjedelmű füzetben jelenik meg minden hóban e nagy hiányt pótló vállalat, s előfizetési ára egész évi folyamra 4 forint. A jelenlegi folyam azonban november hótól kezdődvén, 14 füzetből fog állani, s ekkép előfizetési ára kivételesen 5 forint. Az előfizetési pénzek a Ludoviceumba küldendők. Föl­hívjuk rá a figyelmet. — A P­etőfi szobor­bizottság tagjai fel­kéretnek, hogy a szoborterv-vázlat megszemlélése és bírálata végett vasárnap, nov. 16-án déli 12 órakor Izsó Miklós műtermében (ősz-utcza, 10. sz.) megjelenni szíveskedjenek. — Állandó honvéd-tábor. Maros-Vá­sárhelyről Írják a „P. Napló“-nak, hogy ott a brucki táborhoz hasonlólag fa sátrak készülnek, hol egy dandár teljes létszámmal lesz elhelyezhető. A város e tekintetben igen nagy előzékenységet tanusított, mert a megkívántaté nagy terjedelmű telket ingyen engedte át. A hely egyébiránt igen czélszerüen van választva, mert azzal kapcsolatos a közel 80 holdnyi lapos gyakorlótér, s hozzá közel a hegyes vidék, különben az indóház köze­lében fekszik, mellette a folyó és egészséges vizű kutak. — Lévay Sándor fölszentelt püspök és egri nagyprépost temetése e hó 12-én reggel tör­tént meg Egerben. A gyász-szertartást Samassa érsek végezte fényes papi segédlettel. A boldogult tetemet a halottas háztól a fő­székesegyházba vi­tettek, hol ravatalra tétetvén, gyász-istentisztelet tartatott, mely alatt a főegyházi, ez alkalomra te­temesen erősbitett zenekar Röder requiemét és Zsaszkovszky E. ez alkalomra szerzett gyászdalát adta elő. A gyászmise után a boldogult tetemei a főszékesegyház sírboltjába tétettek le örök nyu­galomra. — A. m. t. a­k a­d­é m­i­a HI. osztálya (mathem. és term.) 1873. nov. 17-én ülést tart. Tárgyai ezek: Krusper István r. t. „a párizsi levéltári méter-rúd véglapjain lévő mélyedések megmérése.“ König Gyula előadása „a linear diffe­rential egyenletek elméletéhez.“ Frivaldszky János r. t. „Magyarországi állattani közlemények.“ — Vasúti szerencsétlenség. Ma éjjeli 8 órakor a magyar kir. államvasutak Pász­­thó és Bátony állomásai között a 3. számú ve­gyes és 44. számú tehervonat összeütköztek. Két gép és tiz kocsi jelentékenyen megsérült. Egyéb baleset nem történt s emberélet nem esett áldoza­tul. A vizsgálat megindittatott.­­ A megszökött Kummerről, ki felől tegnap már az a jámbor hib­­a járt, hogy

Next