Ellenőr, 1873. november (5. évfolyam, 256-284. szám)

1873-11-26 / 280. szám

Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „­­ Egy hónapra , 1 „ 80 8 Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. S­emmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-uteza &• (Légrády testvérek irodájában). Kiadóhivatal: Előfizethetni helyben és posta útján: két sas-uteza 14. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 280. szám. Budapest, szerda, november 26.1873. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Páris, nov. 25. Chambord gróf elutazását Francziaországból — mint mondják — az Orleans herczegek nem igen előzékeny magok tartása okozta. — A jobbközép a republikánusok és bonapartis­­táknak bizonyos számú szavazatokat kész átengedni a harminczas bizottságban, mely az alkotmány­törvények fölött lesz tanácskozandó; a szélső­jobb azonban e bizottságot kizárólagosan monarchisták­­ból kívánja alakíttatni. — A kormány szándéka Joinville herczeget tengernagygyá kinevezni. Konstantinápoly, nov. 25. A szultán táviratilag ü­dvözlé Mac-Mahont Waimának meghosszabbítása alkalmából. London, nov. 25. A „Times“-nak Philadelphi­ából jelentik . Havannábból érkezett hivatalos hírek szerint folytattatik a lefoglalt áruk amerikai tulaj­donosaiknak való kiszolgáltatása; — biztosként mondatik, miszerint a congressus a békepolitikát fogja elfogadni. Berlin, nov. 25. A „Norddeutsche Zeitung“ constatálja, Angolország közvéleményének­ megvál­­tozását Németországnak az ultramontanismus el­len folytatott harcz fölötti előnyére, és absurdum­­nak nevezi ama gyanúsítást, mintha a legnagyobb angol lapokat Bismarck sugalmazná. Berlin, nov. 25. (Kszdot.) Galicziai — —. Lombardok 99-75 Ezüst jöved. —. 1860-as —.—. Bécs —.— Romániai 33.50. Államví­­spálya 195.— Papirjövedék —.— Hitelsorsjegyek —. 1864-ki —. Hitelrészvény 129 50 magyar sorsjegy —.—. J Bu­dapesti színlapok. Szerda, november 26-án NEMZETI SZÍNHÁZ. Báró és bankár. Eredeti szomorujáték 3 felvonásban Irta Hugó Károly. Személyek: Granville, bankár — — — Feleki. Adél, neje —­­ — — Felekiné Mirmond Arthur, báró — (ff— Lendvay. Ezt követi: A miniszter előszobájában. Drámolet 1 felvonásban. Irta Hahn Rezső. Személyek : A miniszter — — — _ Pintér Knabe Farkas Jeremias gyakor­nok rendes napidijj­e a möllingi kerületi törvényszéknél — — Újházi Jean, a miniszter gyakornoka — — Sántha A miniszter gyermekeinek nevelője — Helvey L. VÁR - SZÍNHÁZ. Huszár -csiny. Eredeti vígjáték dalokkal 3 felvonásban. Irta Vahot Imre. Zenéjét szerzette Bőhm Gusztáv. Az országházból. A Tegnapi czikkünkben azt irtuk, hogy a képviselőház ma fog kibontakozni azon kényszerhelyzetből, melybe a 153 milliós kölcsönnel szemben kormányunknak juttat­ni sikerült. Tévedtünk. A kibontakozás, mely csak erőszakos lehet, amennyiben a szavazás csakis a kölcsön iránti javaslat feltétlen elfogadására vagy feltétlen elveté­sére történhetik, csak holnap mehet véghez akár a délelőtti, akár az esti ülésen; addig azonban a kormány kénytelen lesz a ma elmondottakon kívül még több keserű igaz­ságot meghallgatni mind jobbról, mind balról. Ha azonban a mai ülés nem hozta is meg a kibontakozást, tagadhatlanul jelenté­keny mértékben járult az általános politikai helyzet tisztázási processusának megkezdé­séhez. A pártok új csoportulása, a mosta­niaknál egészségesebb alapokon, mától fogva nem csupán egyes politikusok által érzett vagy legfelebb a hírlapok hasábjain kifejezett szükség, hanem a parlamentben is a meg­vitatás napirendjére lett kitűzve Sennyey báró által, ki mint a conservatív párt elis­mert feje a párt zászlóját, ha mindjárt még nem is bonta ki, de legalább — egy elmés képviselő megjegyzése szerint — kihúzta a tokból. A mai ülés e legérdekesebb mozzana­táról alább bővebben szándékozván írni, egyelőre röviden vázoljuk a megelőző ese­ményeket, melyek szintén érdekes adatokul szolgálhatnak a jelenlegi kormánykrízis tör­ténetében. A központi bizottság előadója, Széll Kál­mán képviselő, szokott routinejével védte azon rész ügyet, melynél aggodalmait, ké­telyeit és jobb meggyőződését alá kellett rendelnie a hét év óta fennálló és a már sajnos állapotokat előidézett politikát tá­mogató többség fausse positionjának. Ügye­sen csoportosította azon számokat, melyek argumentátióihoz szükségesek voltak , még ügyesebben siklott el oly dolgok felett, melyek elválaszthatlanul tartoznak az általa védelmezett javaslathoz és megvonta a con­­clusiót, úgy amint azt a kényszerhelyzet, de bizonyára nem saját lelkének sugallata pa­rancsolta. Utána Horn Ede indokolta a központi bizottság kisebbségének, illetőleg a II. és IV. osztálynak különvéleményét. Egyike volt az Horn képviselő úr legfigyelemreméltóbb, legérdekesebb parlamenti beszédeinek, mely­nél az érvelés ereje, a támadás súlya és az indokolás alapossága teljesen elfeledtette az lőadás hiányait, és ha mégis voltak néme­lyek, kik az efféle külsőségekbe kapaszkodva tették meg kifogásaikat, épen e körülmény biztosítja, hogy érezték a beszéd által elő­idézett hatás csökkentésének szükségét, de a tartalmat meg nem támadhatván a for­mát voltak kénytelenek kifogásaik tárgyává tenni. Horn képviselő úr végre felállásra bírta a pénzügyminiszter urat is. Köztudomású dolog, hogy Kerkapoly úr már beadta le­mondását s az ő felsége által el­fogad­tatott, bármennyire nincs tehát ínyünkre oly államférfi ellen intézni támadást, hivatalos fellépése indokából, ki e hivatalt ma már voltaképen csak formailag viseli, mégis kény­telenek vagyunk kijelenteni, hogy a pénz­ügyminiszter sajnálatos szereplését az egész kölcsönügyi törvényjavaslat tárgyában a legnagyobb mértékben incorrektnek és in­­parlamentárisnak tartjuk. Azon miniszter, ki a saját kötelesség­­mulasztása folytán juttatta (mint tegnap kimutattuk) az országot oly kényszerhely­zetbe, hogy kénytelen egy 153 milliónyi összegre rugó kölcsönt az elviselhetetlensé­­gig terhes feltételek mellett 5 nap alatt megszavazni, vagy ellenkező esetben, az illető bizottságoknak és magának a minisz­ternek jelentése szerint, az államkincstár insolvenciáját kimondani — azon miniszter nincs feljogosítva csak polemizálás mellett felszólalni előterjesztésének védelmére, ha­nem ellenkezőleg az egész világon hivatkozó parlamentáris szokások és a parlamenti illem szabályai szerint kötelezve van előter­jesztését az ország egyetemes pénzügyi helyzetének felderítése mellett minden szem­pontból indokolni. Az, hogy az illető minisz­ter egyik lábával már kinn van a kabinet­ből, még csak enyhítő körülményül sem szolgálhat, mert egyfelől a felelősség súlyát a hivatalbóli megválás után is magával viszi, másfelől pedig a parlamenti decorum nem ismer enyhítő körülményeket. Ha talán azt hiszi a miniszter úr, hogy a mai hely­zet megteremtésében' ’ ' ' -hanem minisztertársai s az id­­ óta fenn­állott kormányokat támogató többség, ebben tökéletesen igaza van, de még ez sem menti őt fel azon kötelességek alól, melyekkel személyesen tartozik a képviselőház tekin­télyének és a mindenütt bevett parlamenti szokásoknak. Beszédével különben nincs okunk hosz­­szasan foglalkozni. Ott, a­hol saját védhet­­len álláspontját védeni erőlködött, csak a sophistikában való ügyességét és jártasságát tudta elárulni a nélkül, hogy valakit ben­­sőleg meggyőzni képes lett volna; ott el­lenben, hol az általános viszonyokról beszélt és némileg felmelegedett, nem a pénzügymi­niszter, hanem az országnak nagy részben általa teremtett helyzetén aggódó hazafi lelkiismerete szólalt meg. Beszédének polemikus része, és ez volt a leghosszabb, sehogy sem akart sikerülni. Horn azon állítását, hogy defic­itünk fedezése e kölcsön megszavazásával nincs biztosítva, nem lehet elütni azon állítással, hogy ne erről beszéljünk , hanem inkább vizs­gáljuk, hogyan leszünk a kölcsön megszava­zása nélkül. Mikor a törvényhozás felhiva­­tik ily roppant teher elvállalására, akkor leg­előbb is kötelessége minden törvényhozónak megkérdezni, vájjon a hozandó nagy áldo­zat biztosítja-e legalább a czél elérését, s ha még ez sincs bebizonyítva, sőt az ez iránti kérdezősködés is feleslegesnek mon­datik, akkor alig érthető, mikép lehet ész­szerűen kívánni ily óriási terhek önkény­­e­s magunkra vállalását. Kerkapoly beszéde folyamában többször intette a néha keserű nevetésre fakadó h­ázat a tárgy és helyzet komolyságára, hanem ő maga nem iparkodott követni saját taná­csát, mert mit jelentett például azon állí­tása, hogy miután érezpénz-kölcsönről van szó, az agio csökkenésével a 153 milliós kölcsön is mindig olcsóbb lesz, úgy­hogy minden százaléknyi agro-csökkenés a köl­csönt is úgyszólván egy százalékkal ol­csóbbá teendi. Horn képviselő úr számítása szerint a kölcsön-ár 101/a°/o. Kerkapoly úr azonban e számítást túlzottnak tartja. Az ezüst-agio­ma 110.50; e szerint, ha még a roszabb eset, t. i. Horn úr számítása állana is a valuta rendezésével (melynek pedig a pénzügyminiszter ur véleménye szerint is meg kell előznie a kormány által a közvé­lemény pressiója folytán egykor kilátásba helyzett magyar önálló jegybank felállítását) az egész 153 milliónyi kölcsönt ingyen kaptuk volna! Ily absurdumokra viszi az embert a sophistika. Másutt az ilyesmit, ha hasonló körülmények közt mondatik el, Gal­­genhumornak nevezik. Ez megjárta, mikor még Kerkapoly úr valóságos pénzügyminisz­ter volt. Most, lemondásának elfogadtatása után nincs többé effélére szüksége; hagyja azokra, kik balsorsuknál fogva hivatva lesz­nek az ő általa kötött kölcsön következmé­nyeiért síkra szállni a törvényhozás előtt. A negyedik szónok Sennyey báró volt, kit a képviselőház mindig rendkívüli figye­lemmel szokott hallgatni, mert minden meg­szólalásától várja azon fátyol fellebbentését, melybe a conservatív párt vezére különös előszeretettel burkolódik, mióta képviselői székét elfoglalta. Az, a­mit a helyzetről elmondott, alig foglalt magában valami új dolgot. Szavaza­tának indokolása nem volt, de nem is le­hetett más, mint hogy fogadjuk el a kény­szer­helyzetet méltóságteljes resignatióval mint 7 évi gazdálkodásunk rész­eredmén­­­­nyel lezárt mérlegét, ne reelimináljunk, ha­nem tekintsünk a jövőre, melyben ő is a leggyökeresebb orvoslást követeli. Ennek részletezésével, melyet az ország és a par­lament tőle vár, nem fog adós maradni, most azonban csak az iránypont jelölésére szorítkozik, ez pedig áll egyrészt a jöve­delmek fokozásában czélszerű adóreform ál­tal, másfelől tetemes reductiók árán, az utó­­kor hálája reményében és némely kedvencz eszmék és reformtervek rovására mindad­dig, míg a háztartásban az egyensúly helyre­áll, ide nem értvén a nemzeti becsületszó által elvállalt kötelezettségeket és a haza védelmének és függetlenségének garantiáit, melyeknél reductiónak nincs helye, hanem ezek tekintetében a nemzetet kell — ha szükséges — áldozatok meghozására felszó­lítani. Némelyek azt hiszik, hogy ez ügyes fordulattal Sennyey báró Ürményi képvise­lőnek a múlt tavaszon előterjesztett és meg­lehetős népszerűtlenségnek örvendő eszméjét akarta igen simán és finomul, de mégis ért­hetően demontirozni. Azután jelezte, hogy mindezek a con­servativ zászlóra is fel vannak írva; meg van győződve, hogy e zászló alatt megnye­ri a többséget, de nem viszi barczba e hőt. ___ ‘l i - ---' nT r » -------——*J— né kitűzni, hogy mindenki csoportosulhas­son körűlé a kitűzött czélok elérésére a nélkül, hogy emiatt elveiből bármit is fel­áldoznia kelljen. Végül kijelenté, hogy mind­ezt parlamentáris és alkotmányos uton akarja elérni, de okvetlenül szükséges ren­det behozni pénzügyeinkbe, mert ha év­ év után ily kényszerhelyzetbe jutunk minden november hónapban, nem csak hitelünket és anyagi viszonyainkat, de a hazát és a parlamentarizmust is veszélybe döntjük. Kivonatilag vázoltuk e beszédet, mely­ben a legfőbb momentum az, hogy Sennyey báró a conservativ párt létezését nyíltan kijelenti s magát mint annak zászlóvivőjét bemutatja. Ezenkívül azonban pártjának programmjáról, czéljairól és eszközeiről tel­jesen homályban hagy. Figyelmeztetni kí­vánjuk azonban, hogy nem igen bizalom­­gerjesztő dolog,midőn épen ő oly kevéssé látszik bízni a parlamentarizmusban, hogy azt ilyféle krízisek által veszélyeztethetőnek tart­ja. Angolországban az egykor oly népszerű prince consort épen azáltal vesztette el népszerűségét és tekintélyét, hogy egy kérdésről azt mondta, miszerint annak el­döntésénél az alkotmányrendszer fennállása forog koc­kán. Nálunk a parlamenti rend­szer 1848-ban alkotott alaptörvényeink egyik fő elvét és biztosítékát képezi, ezt a mostaninál erősebb kríziseknek se szabad veszélyezt­etniök és ezen aggodalmat legke­vésbé lenne szabad oly embernek kifejezni, ki a parlamentarizmus terén jövőben küz­­dendő pártok egyikének vezéréül akar sze­repelni. Egyébiránt az egész beszéd bizonyos ködös homályosság benyomását teszi reánk és me­gvalljuk, nem érezzük magunkat annyira jó kedélyállapotában, hogy e felhőgomoly­­ban Zeus mindenható ölelésének terméke­nyítő erejére ismernénk. Az utolsó szónok Simonyi Ernő volt, ki élesen támadván meg a kormányt, be­széde végén benyújtá azon határozati javas­latot, mely lapunk országgyűlési rovatában olvasható. Végül megjegyezzük, hogy Lónyay gróf könyvéről s az abban foglalt eszmékről is történt említés. Mais eta n’a pas mordu. S ennek okát talán azon elmés megjegyzésben találjuk, melyet véletlenül a folyosón hal­lottunk, és melyet a sok szomorú reflexió után nem szeretnénk megvonni olvasóinktól. . Valaki azt mondta, mily kár, hogy Lónyay gróf könyve nem névtelenül jelent meg. Erre egy másik valaki azt felelte: — Persze, hogy kár, ha névtelenül jelenik meg kérdezősködünk ki irta ? hol van e portentum? keressük fel, hozzuk ide, hadd mentsen meg i­de igy ? — — már proba­­tum est. Ghyczy Kálmán által következő sorok felvételére kérettünk meg. A „Szombati lapok“ 4­7-ik számában követ­kezők foglaltatnak: „Választóihoz intézett jelentésében Ghyczy meglehetős hosszasan és részletesen bizonyítja, a­mi felett soha senki sem kételkedett, hogy a 67-ki kiegyezés két­oldalú szerződés, és csak a két szerződő fél hp.Wgryezős,Wol ta­lai, változtatható meg. „Ha ez nem így volna, ha miként sokan az országban főkép a szélső­baloldali körökből veszélyes tévedéssel ámítják magukat, és a nemzetet — fejtegeti Ghyczy.“ »Ugyan hol, és mikor mondta azt a 48-as párt, hogy a 67-iki kiegyezés egyoldalú szerző­dés, és egyoldalúlag bontható fel ?! „A 48-as párt programmjában világosan ki van mondva, mikép: „fő törekvésünk oda irányul, hogy a közös és közösen érdeklő ügyekre vonatkozó 1867-iki törvényeknek, melyek az ország önálló­ságát lényegesen megcsonkítják alkotmányos utón eltörlése által Magyarország a függetlenség minden kellékeivel felruháztassék.“ .. . . . Nem tudjuk, mire alapítja Ghyczy e vádját, de hogy ezt a párt világos programmja és tagjainak ismételt ünnepélyes kijelentése daczára, a párt ellenében nyilatkoztatja ki, azt Ghyczytől nem vártuk, és megszokott tisztességes modorával összeegyeztetni nem birjuk.“ Igaz, hogy az idézett sorok a 48-as pártnak 1872. észt. jan. 21-én tartott gyűléséből kelt, s az elnök és jegyző által aláírt programmjában benne foglaltatnak, de szabad legyen ugyan azon pro­grammból még a következőket is kiírni, a­mik meg­magyarázzák, hogy mi értendő az idézett sorok­ban említett alkotmányos út alatt: „Mindezt pedig nem­­ oktalan erőszak, nem felforgatás útján — mint ellenfeleink ránk fogni szeretik — hanem alkotmányos utón és törvényes eszközök segítségével akar­juk elérni, mihez minden polgárnak kétségtelen joga van.“ „Ez eszközök közt a legfőbb, a legelső pol a.^.A .• _ *- 1 *- —— o — v/av/AlVcU VJHG mon*. győzese, hogy így a mi zászlónk körül gyülekez­vén a többség, óhajaink n. i. előbb valósuljanak. Mely megvalósulásnak ez esetben mi akadály sem állhat útjában.“ „Mert a fejedelem megértve a nem­zet többségének akaratát, annál kevésbbé ellenezhetné azt, minél bizonyosabb, hogy kívána­­taink teljesítése, míg egyfelől Magyarország bol­dogságára elkerülhetlenül szükséges, addig más­részt sem a fejedelem, sem a kormánya alatt levő többi országok akár jogai, akár érdekeivel nem ellenkezik, sőt inkább ezeknek is javára fogna szolgálni. “ Ha ezen sorok nem azt jelentik, hogy az 1867-ik esztendei kiegyezés a magyar országgyű­lés által a fejedelem szentesítésének hozzájárulásá­val, és így a magyar törvényhozás által egyolda­lúlag felbontható és megváltoztatható, akkor mit jelentenek? s csakugyan bizonyosnak tartja a 48-as párt, hogy a fejedelem s a kormánya alatt levő többi országok valóban azt vélik, hogy a 48-as párt kívonatainak teljesítése sem jogaikkal, sem érdekeikkel nem ellenkezik? Egyébiránt csak örülni lehet azon, hogy most már a 48-as párt sem kételkedik arról, hogy a 67-iki kiegyezés kétoldalú szerződés, és csak a két szerződő fél beleegyezésével bontható fel, vagy változtatható meg; mert a­midőn eszerint elis­meri, hogy kettőn áll a vásár és így annak ered­ménye mindig bizonytalan, azt sem veheti kétségbe többé, hogy az 1867-ik észt­ törvények megváltoz­tatására irányzott törekvés csak alkalmilag köve­tendő országos politika lehet, de az ellenzék összes eljárásának oly fő czélja, melyet az minden egyéb törekvéseinél irányadóul tűzzön ki, s a­melynek ezeket alárendelje, az ország belviszonyai rendezésének veszélyeztetése s a hazára innét háramlandó káros következések nélkül nem lehet. _________ — A „Pesti Napló“ szerint a dunapataji kerületben Kossuthnak egy levele forog köz­kézen, melyben kijelenti, hogy egy párttal sem lehet solidáris; a 48-as párttal sincs semmi köze. — Az „Ung. Lloyd“ Andrásy gróf egy állítólagos nyilatkozatáról ír, mely igy hangzanék: „Itt szégyennek tartják, hogy valaki mameluk; ez előítélet. Ha egy, a parlamenti többségből kikerült kormány tartja kezében a közigazgatást, akkor a többségnek kötelessége a kormányt sanstrase tá­mogatni és egyszerűen rá szavazni javaslataira. Az idegen követek gyakran dicsérik előttem a magyarok politikai érettségét az osztrákok politikai iskolázatlanságával szemben. — Magamban arra gondoltam, hogy mily alapnélküli e dicséret. Az osztrákoknak meg vannak gazdag jövedelmeik és feleslegeik, de nekünk mink marad, ha politikailag éretleneknek mutatkozunk? Meg­marad az a bú­zánk, melyet nem aratunk le.“ Sajátságos, hogy e tennebbi — s gr. Andrásy Gyulának tulajdonított — nézeteket épen tagnap este fejtegette, elég elmésen, mint sajátjait, egy vacsoráló társaság előtt — az Európa éttermé­ben — az „Ung. Lloyd“ szerkesztője. — A pénzügyminiszteri állás be­töltésére nézve, írja a „Pester Lloyd“ még min­dig mi sem határoztatott. A tárczát felajánlák Széll Kálmánnak, de ő elutasítá azt, mert (mint mondja) a jelen viszonyok közti súlyos feladat képességeinek elégsége iránt kételyt támaszt benne. Külön közlekedési minisztert egyelőre nem ne­veznek ki, mert különben is­ a tárcza új beosztása van czélba véve, de erre formális törvény kell. Míg ez létre­jő, Zichy József gr. a kereskedelmi tárcza mellett a közlekedési tárczát is elvállalná. — Országgyűlési tudósításunk nagy terjedelme miatt kénytelen vagyunk több köz­lendőt holnapra halasztani. — A „Pesti Napló“ mai vezérczikkéből közöljük a következőket: ,,A kormány nem maradhatott rendületlen ak­kor, a­mikor alatta és körülötte minden megingott már. Csoda e, ha a Deákpárt a kebelében élő elvek külön árnyalatait s a kebelében működő vezérférfiak külön egyéniségét határozottan kez­dé feltüntetni? Csoda-e, ha Sennyey elérkezettnek látta az időt a nagyobb szabású actióra ? És másrészről megütkö­zünk-e azon, ha a balközépen a kiegyenlíthetetlen ellentéteknek örökké lappangó tüze fellobbant? És megütközünk-e azon, ha Ghyczy egyetlen lépéssel elhagyá az álláspontot, melyről ő csak a homályt látta és a kibontakozás lehetetlenségét? Megütkö­­zünk-e azon, ha a nagyobb szabású actióra­­ is elérkezettnek látta már az időt? Rendszerváltozás kell, mondja báró Sennyey, a rendszerváltozás és a coalitio, mondja Csernátony. És Sennyeyt jelentékeny politikai múlt, nagy indi­viduális tekintély s nem megvetendő pártelemek tá­mogatják ; Csernátony szavában pedig Tisza Kálmán vas erélye, parlamenti hatalma­s tekintélyes pártja nyilatkozik. És mi pártállásunk és azon kötelesség érzete parancsánál fogva, mely bennünket az álta­lunk képviselt elvek védelmére utasít, saját felelős­ségünkre kijelentjük, hogy mi általában és részletes Programm nélkül sem Sennyey, sem Csernátony jel­szavát magunkévá nem tehetjük. A deákpárti programm lehetetlensége még bebizonyítva nincs, e programm keresztülvitelének biztossága előttünk tisztán áll. Lehet, hogy Sennyey és lehet, hogy Cserná­­tony is erre törekszik. — Lehet, de az meg bizo­nyos, hogy a Deákpárt erre törekszik. — Az a Deákpárt, — mely a Szlávy-Ghyczy kormányban erős kormányt adhat az országnak, s mely Deák. n—0-t­­ri—, puimo en a luuuiek nyomán saját kormányát támogatni. Ez a mi programmunk. Lehet-e, hogy ennek megvalósítása még időt igényel. De arról biztosí­tunk mindenkint s különösen biztosítjuk a válságok barátait, hogy e programm az, mely sajátságos viszonyaink között nem egyedül van hivatva a Parlamentarismus épségét érintetlenül megőrizni. Hogy e programmnak lehetnek és lesznek is elle­­nei, nem titkoljuk. De minden egyéb elvi combi­­natio számíthat arra, hogy e programm híveit ma­gával szemközt fogja esetleg találni.“­­ A pénzügyi és vasúti bizottság tegnap az országos ülés után tartott együttes ü­lé­­sében vette tárgyalás alá a keleti vasút ügyét, il­­letőleg az e tárgyban a képviselőháznak benyúj­tott kormány- előterjesztést. Az ülésben C­s­enge­ry Antal elnökölt, s a kormány részéről Kerka­poly és Tisza Lajos miniszterek voltak jelen. Széll Kálmán fölolvasván a bizottságok megbí­zatására vonatkozó képviselőházi határozatot, meg­­jegyzi az eljárási módozatra nézve, hogy a meg­bízatás oly nagy terjedelmű, miszerint jó volna az ügy előkészítésére egy szűkebb bizottságot küldeni ki, mely előtt aztán a kormány is nyilatkozhatnék az iránt, hogy mennyiben tartják főn benyújtott előterjesztését. Bánó József elfogadja ugyan az indítványt, de szeretné, ha a kormány már most nyilatkoznék, hogy ha netalán új előterjesztést szándékolna tenni, az albizottság mindjárt azt vehesse tanácskozás alá. Kerkapoly főleg két kérdést tart min­denek fölött megoldandónak, a­melyek közül az egyik fölötte sürgős, t. i. a vaspálya 30 milliónyi másod prioritásaira egy bankárcsoporttól kapott, s deczember végéig visszafizetendő 17 milliónyi előleg sorsának, másodszor pedig annak eldöntése hogy a 21 millió erejéig megterhelt részvényesek érdekében tehet-e, és mit az állam. A vaspálya ügyével kap­csolatos több kérdés nem oly imminens. Z­s­e­d­é­n­y­i Ede nincs ellene az albizottság kiküldésének, bárha szerinte az fölösleges, miután a kormány előterjesztése előttünk van. A dolog érdemére nézve előre is kijelenti, hogy az állam semminemű utánfizetés- vagy kárpótlással nem tartozik; megrója az igazgató­tanács könnyelműsé­gét s a részvényesek gondatlanságát; az adósság megfizetése szerinte kizárólag a részvényesek dolga. Az albizottság kiküldésére vonatkozó indít­vány elfogadtatván, K­o­r­i­z­m­i­c­s László elnöklete alatt ezen albizottságba kiküldettek : Wahrmann Mór, Z­s­e­d­é­n­y­i Ede, Kiss Lajos, gr. P­é­c­h­y Manó, Bánó József és Harkányi Frigyes. Az V-ik választó­kerület (Lipótváros) és választói a kerületi esküdtek megválasz­tását tárgyazó tanácskormányra­t. november hó 27-ének délutáni 5 órájára a redoute éttermébe tisztelettel meghivatnak. A nagy választmány megbízásából Busbach Péter. A főrendiház ma délben tartott ülése elfogadta a horvát kiegyezésről szóló törvényjavaslatot álta­lánosságban úgy mint részleteiben. Páris, nov. 22. (Saját levelezőnktől.) A 20 ki győzelem képezi fő tárgyát az összes franczia sajtónak, a royalisták már trónon ülve látják ama királyt, kit Francziaországnak vissza­adni majd oly szerencsések lehetnek, időközben

Next