Ellenőr, 1873. november (5. évfolyam, 256-284. szám)
1873-11-26 / 280. szám
Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra , 1 „ 80 8 Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-uteza &• (Légrády testvérek irodájában). Kiadóhivatal: Előfizethetni helyben és posta útján: két sas-uteza 14. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 280. szám. Budapest, szerda, november 26.1873. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Páris, nov. 25. Chambord gróf elutazását Francziaországból — mint mondják — az Orleans herczegek nem igen előzékeny magok tartása okozta. — A jobbközép a republikánusok és bonapartistáknak bizonyos számú szavazatokat kész átengedni a harminczas bizottságban, mely az alkotmánytörvények fölött lesz tanácskozandó; a szélsőjobb azonban e bizottságot kizárólagosan monarchistákból kívánja alakíttatni. — A kormány szándéka Joinville herczeget tengernagygyá kinevezni. Konstantinápoly, nov. 25. A szultán táviratilag üdvözlé Mac-Mahont Waimának meghosszabbítása alkalmából. London, nov. 25. A „Times“-nak Philadelphiából jelentik . Havannábból érkezett hivatalos hírek szerint folytattatik a lefoglalt áruk amerikai tulajdonosaiknak való kiszolgáltatása; — biztosként mondatik, miszerint a congressus a békepolitikát fogja elfogadni. Berlin, nov. 25. A „Norddeutsche Zeitung“ constatálja, Angolország közvéleményének megváltozását Németországnak az ultramontanismus ellen folytatott harcz fölötti előnyére, és absurdumnak nevezi ama gyanúsítást, mintha a legnagyobb angol lapokat Bismarck sugalmazná. Berlin, nov. 25. (Kszdot.) Galicziai — —. Lombardok 99-75 Ezüst jöved. —. 1860-as —.—. Bécs —.— Romániai 33.50. Államvíspálya 195.— Papirjövedék —.— Hitelsorsjegyek —. 1864-ki —. Hitelrészvény 129 50 magyar sorsjegy —.—. J Budapesti színlapok. Szerda, november 26-án NEMZETI SZÍNHÁZ. Báró és bankár. Eredeti szomorujáték 3 felvonásban Irta Hugó Károly. Személyek: Granville, bankár — — — Feleki. Adél, neje — — — Felekiné Mirmond Arthur, báró — (ff— Lendvay. Ezt követi: A miniszter előszobájában. Drámolet 1 felvonásban. Irta Hahn Rezső. Személyek : A miniszter — — — _ Pintér Knabe Farkas Jeremias gyakornok rendes napidijje a möllingi kerületi törvényszéknél — — Újházi Jean, a miniszter gyakornoka — — Sántha A miniszter gyermekeinek nevelője — Helvey L. VÁR - SZÍNHÁZ. Huszár -csiny. Eredeti vígjáték dalokkal 3 felvonásban. Irta Vahot Imre. Zenéjét szerzette Bőhm Gusztáv. Az országházból. A Tegnapi czikkünkben azt irtuk, hogy a képviselőház ma fog kibontakozni azon kényszerhelyzetből, melybe a 153 milliós kölcsönnel szemben kormányunknak juttatni sikerült. Tévedtünk. A kibontakozás, mely csak erőszakos lehet, amennyiben a szavazás csakis a kölcsön iránti javaslat feltétlen elfogadására vagy feltétlen elvetésére történhetik, csak holnap mehet véghez akár a délelőtti, akár az esti ülésen; addig azonban a kormány kénytelen lesz a ma elmondottakon kívül még több keserű igazságot meghallgatni mind jobbról, mind balról. Ha azonban a mai ülés nem hozta is meg a kibontakozást, tagadhatlanul jelentékeny mértékben járult az általános politikai helyzet tisztázási processusának megkezdéséhez. A pártok új csoportulása, a mostaniaknál egészségesebb alapokon, mától fogva nem csupán egyes politikusok által érzett vagy legfelebb a hírlapok hasábjain kifejezett szükség, hanem a parlamentben is a megvitatás napirendjére lett kitűzve Sennyey báró által, ki mint a conservatív párt elismert feje a párt zászlóját, ha mindjárt még nem is bonta ki, de legalább — egy elmés képviselő megjegyzése szerint — kihúzta a tokból. A mai ülés e legérdekesebb mozzanatáról alább bővebben szándékozván írni, egyelőre röviden vázoljuk a megelőző eseményeket, melyek szintén érdekes adatokul szolgálhatnak a jelenlegi kormánykrízis történetében. A központi bizottság előadója, Széll Kálmán képviselő, szokott routinejével védte azon rész ügyet, melynél aggodalmait, kételyeit és jobb meggyőződését alá kellett rendelnie a hét év óta fennálló és a már sajnos állapotokat előidézett politikát támogató többség fausse positionjának. Ügyesen csoportosította azon számokat, melyek argumentátióihoz szükségesek voltak , még ügyesebben siklott el oly dolgok felett, melyek elválaszthatlanul tartoznak az általa védelmezett javaslathoz és megvonta a conclusiót, úgy amint azt a kényszerhelyzet, de bizonyára nem saját lelkének sugallata parancsolta. Utána Horn Ede indokolta a központi bizottság kisebbségének, illetőleg a II. és IV. osztálynak különvéleményét. Egyike volt az Horn képviselő úr legfigyelemreméltóbb, legérdekesebb parlamenti beszédeinek, melynél az érvelés ereje, a támadás súlya és az indokolás alapossága teljesen elfeledtette az lőadás hiányait, és ha mégis voltak némelyek, kik az efféle külsőségekbe kapaszkodva tették meg kifogásaikat, épen e körülmény biztosítja, hogy érezték a beszéd által előidézett hatás csökkentésének szükségét, de a tartalmat meg nem támadhatván a formát voltak kénytelenek kifogásaik tárgyává tenni. Horn képviselő úr végre felállásra bírta a pénzügyminiszter urat is. Köztudomású dolog, hogy Kerkapoly úr már beadta lemondását s az ő felsége által elfogadtatott, bármennyire nincs tehát ínyünkre oly államférfi ellen intézni támadást, hivatalos fellépése indokából, ki e hivatalt ma már voltaképen csak formailag viseli, mégis kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a pénzügyminiszter sajnálatos szereplését az egész kölcsönügyi törvényjavaslat tárgyában a legnagyobb mértékben incorrektnek és inparlamentárisnak tartjuk. Azon miniszter, ki a saját kötelességmulasztása folytán juttatta (mint tegnap kimutattuk) az országot oly kényszerhelyzetbe, hogy kénytelen egy 153 milliónyi összegre rugó kölcsönt az elviselhetetlenségig terhes feltételek mellett 5 nap alatt megszavazni, vagy ellenkező esetben, az illető bizottságoknak és magának a miniszternek jelentése szerint, az államkincstár insolvenciáját kimondani — azon miniszter nincs feljogosítva csak polemizálás mellett felszólalni előterjesztésének védelmére, hanem ellenkezőleg az egész világon hivatkozó parlamentáris szokások és a parlamenti illem szabályai szerint kötelezve van előterjesztését az ország egyetemes pénzügyi helyzetének felderítése mellett minden szempontból indokolni. Az, hogy az illető miniszter egyik lábával már kinn van a kabinetből, még csak enyhítő körülményül sem szolgálhat, mert egyfelől a felelősség súlyát a hivatalbóli megválás után is magával viszi, másfelől pedig a parlamenti decorum nem ismer enyhítő körülményeket. Ha talán azt hiszi a miniszter úr, hogy a mai helyzet megteremtésében' ’ ' ' -hanem minisztertársai s az id óta fennállott kormányokat támogató többség, ebben tökéletesen igaza van, de még ez sem menti őt fel azon kötelességek alól, melyekkel személyesen tartozik a képviselőház tekintélyének és a mindenütt bevett parlamenti szokásoknak. Beszédével különben nincs okunk hoszszasan foglalkozni. Ott, ahol saját védhetlen álláspontját védeni erőlködött, csak a sophistikában való ügyességét és jártasságát tudta elárulni a nélkül, hogy valakit bensőleg meggyőzni képes lett volna; ott ellenben, hol az általános viszonyokról beszélt és némileg felmelegedett, nem a pénzügyminiszter, hanem az országnak nagy részben általa teremtett helyzetén aggódó hazafi lelkiismerete szólalt meg. Beszédének polemikus része, és ez volt a leghosszabb, sehogy sem akart sikerülni. Horn azon állítását, hogy deficitünk fedezése e kölcsön megszavazásával nincs biztosítva, nem lehet elütni azon állítással, hogy ne erről beszéljünk , hanem inkább vizsgáljuk, hogyan leszünk a kölcsön megszavazása nélkül. Mikor a törvényhozás felhivatik ily roppant teher elvállalására, akkor legelőbb is kötelessége minden törvényhozónak megkérdezni, vájjon a hozandó nagy áldozat biztosítja-e legalább a czél elérését, s ha még ez sincs bebizonyítva, sőt az ez iránti kérdezősködés is feleslegesnek mondatik, akkor alig érthető, mikép lehet észszerűen kívánni ily óriási terhek önkényes magunkra vállalását. Kerkapoly beszéde folyamában többször intette a néha keserű nevetésre fakadó házat a tárgy és helyzet komolyságára, hanem ő maga nem iparkodott követni saját tanácsát, mert mit jelentett például azon állítása, hogy miután érezpénz-kölcsönről van szó, az agio csökkenésével a 153 milliós kölcsön is mindig olcsóbb lesz, úgyhogy minden százaléknyi agro-csökkenés a kölcsönt is úgyszólván egy százalékkal olcsóbbá teendi. Horn képviselő úr számítása szerint a kölcsön-ár 101/a°/o. Kerkapoly úr azonban e számítást túlzottnak tartja. Az ezüst-agioma 110.50; e szerint, ha még a roszabb eset, t. i. Horn úr számítása állana is a valuta rendezésével (melynek pedig a pénzügyminiszter ur véleménye szerint is meg kell előznie a kormány által a közvélemény pressiója folytán egykor kilátásba helyzett magyar önálló jegybank felállítását) az egész 153 milliónyi kölcsönt ingyen kaptuk volna! Ily absurdumokra viszi az embert a sophistika. Másutt az ilyesmit, ha hasonló körülmények közt mondatik el, Galgenhumornak nevezik. Ez megjárta, mikor még Kerkapoly úr valóságos pénzügyminiszter volt. Most, lemondásának elfogadtatása után nincs többé effélére szüksége; hagyja azokra, kik balsorsuknál fogva hivatva lesznek az ő általa kötött kölcsön következményeiért síkra szállni a törvényhozás előtt. A negyedik szónok Sennyey báró volt, kit a képviselőház mindig rendkívüli figyelemmel szokott hallgatni, mert minden megszólalásától várja azon fátyol fellebbentését, melybe a conservatív párt vezére különös előszeretettel burkolódik, mióta képviselői székét elfoglalta. Az, amit a helyzetről elmondott, alig foglalt magában valami új dolgot. Szavazatának indokolása nem volt, de nem is lehetett más, mint hogy fogadjuk el a kényszerhelyzetet méltóságteljes resignatióval mint 7 évi gazdálkodásunk részeredménnyel lezárt mérlegét, ne reelimináljunk, hanem tekintsünk a jövőre, melyben ő is a leggyökeresebb orvoslást követeli. Ennek részletezésével, melyet az ország és a parlament tőle vár, nem fog adós maradni, most azonban csak az iránypont jelölésére szorítkozik, ez pedig áll egyrészt a jövedelmek fokozásában czélszerű adóreform által, másfelől tetemes reductiók árán, az utókor hálája reményében és némely kedvencz eszmék és reformtervek rovására mindaddig, míg a háztartásban az egyensúly helyreáll, ide nem értvén a nemzeti becsületszó által elvállalt kötelezettségeket és a haza védelmének és függetlenségének garantiáit, melyeknél reductiónak nincs helye, hanem ezek tekintetében a nemzetet kell — ha szükséges — áldozatok meghozására felszólítani. Némelyek azt hiszik, hogy ez ügyes fordulattal Sennyey báró Ürményi képviselőnek a múlt tavaszon előterjesztett és meglehetős népszerűtlenségnek örvendő eszméjét akarta igen simán és finomul, de mégis érthetően demontirozni. Azután jelezte, hogy mindezek a conservativ zászlóra is fel vannak írva; meg van győződve, hogy e zászló alatt megnyeri a többséget, de nem viszi barczba e hőt. ___ ‘l i - ---' nT r » -------——*J— né kitűzni, hogy mindenki csoportosulhasson körűlé a kitűzött czélok elérésére a nélkül, hogy emiatt elveiből bármit is feláldoznia kelljen. Végül kijelenté, hogy mindezt parlamentáris és alkotmányos uton akarja elérni, de okvetlenül szükséges rendet behozni pénzügyeinkbe, mert ha év év után ily kényszerhelyzetbe jutunk minden november hónapban, nem csak hitelünket és anyagi viszonyainkat, de a hazát és a parlamentarizmust is veszélybe döntjük. Kivonatilag vázoltuk e beszédet, melyben a legfőbb momentum az, hogy Sennyey báró a conservativ párt létezését nyíltan kijelenti s magát mint annak zászlóvivőjét bemutatja. Ezenkívül azonban pártjának programmjáról, czéljairól és eszközeiről teljesen homályban hagy. Figyelmeztetni kívánjuk azonban, hogy nem igen bizalomgerjesztő dolog,midőn épen ő oly kevéssé látszik bízni a parlamentarizmusban, hogy azt ilyféle krízisek által veszélyeztethetőnek tartja. Angolországban az egykor oly népszerű prince consort épen azáltal vesztette el népszerűségét és tekintélyét, hogy egy kérdésről azt mondta, miszerint annak eldöntésénél az alkotmányrendszer fennállása forog kockán. Nálunk a parlamenti rendszer 1848-ban alkotott alaptörvényeink egyik fő elvét és biztosítékát képezi, ezt a mostaninál erősebb kríziseknek se szabad veszélyeztetniök és ezen aggodalmat legkevésbé lenne szabad oly embernek kifejezni, ki a parlamentarizmus terén jövőben küzdendő pártok egyikének vezéréül akar szerepelni. Egyébiránt az egész beszéd bizonyos ködös homályosság benyomását teszi reánk és megvalljuk, nem érezzük magunkat annyira jó kedélyállapotában, hogy e felhőgomolyban Zeus mindenható ölelésének termékenyítő erejére ismernénk. Az utolsó szónok Simonyi Ernő volt, ki élesen támadván meg a kormányt, beszéde végén benyújtá azon határozati javaslatot, mely lapunk országgyűlési rovatában olvasható. Végül megjegyezzük, hogy Lónyay gróf könyvéről s az abban foglalt eszmékről is történt említés. Mais eta n’a pas mordu. S ennek okát talán azon elmés megjegyzésben találjuk, melyet véletlenül a folyosón hallottunk, és melyet a sok szomorú reflexió után nem szeretnénk megvonni olvasóinktól. . Valaki azt mondta, mily kár, hogy Lónyay gróf könyve nem névtelenül jelent meg. Erre egy másik valaki azt felelte: — Persze, hogy kár, ha névtelenül jelenik meg kérdezősködünk ki irta ? hol van e portentum? keressük fel, hozzuk ide, hadd mentsen meg ide igy ? — — már probatum est. Ghyczy Kálmán által következő sorok felvételére kérettünk meg. A „Szombati lapok“ 47-ik számában következők foglaltatnak: „Választóihoz intézett jelentésében Ghyczy meglehetős hosszasan és részletesen bizonyítja, ami felett soha senki sem kételkedett, hogy a 67-ki kiegyezés kétoldalú szerződés, és csak a két szerződő fél hp.Wgryezős,Wol talai, változtatható meg. „Ha ez nem így volna, ha miként sokan az országban főkép a szélsőbaloldali körökből veszélyes tévedéssel ámítják magukat, és a nemzetet — fejtegeti Ghyczy.“ »Ugyan hol, és mikor mondta azt a 48-as párt, hogy a 67-iki kiegyezés egyoldalú szerződés, és egyoldalúlag bontható fel ?! „A 48-as párt programmjában világosan ki van mondva, mikép: „fő törekvésünk oda irányul, hogy a közös és közösen érdeklő ügyekre vonatkozó 1867-iki törvényeknek, melyek az ország önállóságát lényegesen megcsonkítják alkotmányos utón eltörlése által Magyarország a függetlenség minden kellékeivel felruháztassék.“ .. . . . Nem tudjuk, mire alapítja Ghyczy e vádját, de hogy ezt a párt világos programmja és tagjainak ismételt ünnepélyes kijelentése daczára, a párt ellenében nyilatkoztatja ki, azt Ghyczytől nem vártuk, és megszokott tisztességes modorával összeegyeztetni nem birjuk.“ Igaz, hogy az idézett sorok a 48-as pártnak 1872. észt. jan. 21-én tartott gyűléséből kelt, s az elnök és jegyző által aláírt programmjában benne foglaltatnak, de szabad legyen ugyan azon programmból még a következőket is kiírni, amik megmagyarázzák, hogy mi értendő az idézett sorokban említett alkotmányos út alatt: „Mindezt pedig nem oktalan erőszak, nem felforgatás útján — mint ellenfeleink ránk fogni szeretik — hanem alkotmányos utón és törvényes eszközök segítségével akarjuk elérni, mihez minden polgárnak kétségtelen joga van.“ „Ez eszközök közt a legfőbb, a legelső pol a.^.A .• _ *- 1 *- —— o — v/av/AlVcU VJHG mon*. győzese, hogy így a mi zászlónk körül gyülekezvén a többség, óhajaink n. i. előbb valósuljanak. Mely megvalósulásnak ez esetben mi akadály sem állhat útjában.“ „Mert a fejedelem megértve a nemzet többségének akaratát, annál kevésbbé ellenezhetné azt, minél bizonyosabb, hogy kívánataink teljesítése, míg egyfelől Magyarország boldogságára elkerülhetlenül szükséges, addig másrészt sem a fejedelem, sem a kormánya alatt levő többi országok akár jogai, akár érdekeivel nem ellenkezik, sőt inkább ezeknek is javára fogna szolgálni. “ Ha ezen sorok nem azt jelentik, hogy az 1867-ik esztendei kiegyezés a magyar országgyűlés által a fejedelem szentesítésének hozzájárulásával, és így a magyar törvényhozás által egyoldalúlag felbontható és megváltoztatható, akkor mit jelentenek? s csakugyan bizonyosnak tartja a 48-as párt, hogy a fejedelem s a kormánya alatt levő többi országok valóban azt vélik, hogy a 48-as párt kívonatainak teljesítése sem jogaikkal, sem érdekeikkel nem ellenkezik? Egyébiránt csak örülni lehet azon, hogy most már a 48-as párt sem kételkedik arról, hogy a 67-iki kiegyezés kétoldalú szerződés, és csak a két szerződő fél beleegyezésével bontható fel, vagy változtatható meg; mert amidőn eszerint elismeri, hogy kettőn áll a vásár és így annak eredménye mindig bizonytalan, azt sem veheti kétségbe többé, hogy az 1867-ik észt törvények megváltoztatására irányzott törekvés csak alkalmilag követendő országos politika lehet, de az ellenzék összes eljárásának oly fő czélja, melyet az minden egyéb törekvéseinél irányadóul tűzzön ki, s amelynek ezeket alárendelje, az ország belviszonyai rendezésének veszélyeztetése s a hazára innét háramlandó káros következések nélkül nem lehet. _________ — A „Pesti Napló“ szerint a dunapataji kerületben Kossuthnak egy levele forog közkézen, melyben kijelenti, hogy egy párttal sem lehet solidáris; a 48-as párttal sincs semmi köze. — Az „Ung. Lloyd“ Andrásy gróf egy állítólagos nyilatkozatáról ír, mely igy hangzanék: „Itt szégyennek tartják, hogy valaki mameluk; ez előítélet. Ha egy, a parlamenti többségből kikerült kormány tartja kezében a közigazgatást, akkor a többségnek kötelessége a kormányt sanstrase támogatni és egyszerűen rá szavazni javaslataira. Az idegen követek gyakran dicsérik előttem a magyarok politikai érettségét az osztrákok politikai iskolázatlanságával szemben. — Magamban arra gondoltam, hogy mily alapnélküli e dicséret. Az osztrákoknak meg vannak gazdag jövedelmeik és feleslegeik, de nekünk mink marad, ha politikailag éretleneknek mutatkozunk? Megmarad az a búzánk, melyet nem aratunk le.“ Sajátságos, hogy e tennebbi — s gr. Andrásy Gyulának tulajdonított — nézeteket épen tagnap este fejtegette, elég elmésen, mint sajátjait, egy vacsoráló társaság előtt — az Európa éttermében — az „Ung. Lloyd“ szerkesztője. — A pénzügyminiszteri állás betöltésére nézve, írja a „Pester Lloyd“ még mindig mi sem határoztatott. A tárczát felajánlák Széll Kálmánnak, de ő elutasítá azt, mert (mint mondja) a jelen viszonyok közti súlyos feladat képességeinek elégsége iránt kételyt támaszt benne. Külön közlekedési minisztert egyelőre nem neveznek ki, mert különben is a tárcza új beosztása van czélba véve, de erre formális törvény kell. Míg ez létrejő, Zichy József gr. a kereskedelmi tárcza mellett a közlekedési tárczát is elvállalná. — Országgyűlési tudósításunk nagy terjedelme miatt kénytelen vagyunk több közlendőt holnapra halasztani. — A „Pesti Napló“ mai vezérczikkéből közöljük a következőket: ,,A kormány nem maradhatott rendületlen akkor, amikor alatta és körülötte minden megingott már. Csoda e, ha a Deákpárt a kebelében élő elvek külön árnyalatait s a kebelében működő vezérférfiak külön egyéniségét határozottan kezdé feltüntetni? Csoda-e, ha Sennyey elérkezettnek látta az időt a nagyobb szabású actióra ? És másrészről megütközünk-e azon, ha a balközépen a kiegyenlíthetetlen ellentéteknek örökké lappangó tüze fellobbant? És megütközünk-e azon, ha Ghyczy egyetlen lépéssel elhagyá az álláspontot, melyről ő csak a homályt látta és a kibontakozás lehetetlenségét? Megütközünk-e azon, ha a nagyobb szabású actióra is elérkezettnek látta már az időt? Rendszerváltozás kell, mondja báró Sennyey, a rendszerváltozás és a coalitio, mondja Csernátony. És Sennyeyt jelentékeny politikai múlt, nagy individuális tekintély s nem megvetendő pártelemek támogatják ; Csernátony szavában pedig Tisza Kálmán vas erélye, parlamenti hatalmas tekintélyes pártja nyilatkozik. És mi pártállásunk és azon kötelesség érzete parancsánál fogva, mely bennünket az általunk képviselt elvek védelmére utasít, saját felelősségünkre kijelentjük, hogy mi általában és részletes Programm nélkül sem Sennyey, sem Csernátony jelszavát magunkévá nem tehetjük. A deákpárti programm lehetetlensége még bebizonyítva nincs, e programm keresztülvitelének biztossága előttünk tisztán áll. Lehet, hogy Sennyey és lehet, hogy Csernátony is erre törekszik. — Lehet, de az meg bizonyos, hogy a Deákpárt erre törekszik. — Az a Deákpárt, — mely a Szlávy-Ghyczy kormányban erős kormányt adhat az országnak, s mely Deák. n—0-tri—, puimo en a luuuiek nyomán saját kormányát támogatni. Ez a mi programmunk. Lehet-e, hogy ennek megvalósítása még időt igényel. De arról biztosítunk mindenkint s különösen biztosítjuk a válságok barátait, hogy e programm az, mely sajátságos viszonyaink között nem egyedül van hivatva a Parlamentarismus épségét érintetlenül megőrizni. Hogy e programmnak lehetnek és lesznek is ellenei, nem titkoljuk. De minden egyéb elvi combinatio számíthat arra, hogy e programm híveit magával szemközt fogja esetleg találni.“ A pénzügyi és vasúti bizottság tegnap az országos ülés után tartott együttes ülésében vette tárgyalás alá a keleti vasút ügyét, illetőleg az e tárgyban a képviselőháznak benyújtott kormány- előterjesztést. Az ülésben Csengery Antal elnökölt, s a kormány részéről Kerkapoly és Tisza Lajos miniszterek voltak jelen. Széll Kálmán fölolvasván a bizottságok megbízatására vonatkozó képviselőházi határozatot, megjegyzi az eljárási módozatra nézve, hogy a megbízatás oly nagy terjedelmű, miszerint jó volna az ügy előkészítésére egy szűkebb bizottságot küldeni ki, mely előtt aztán a kormány is nyilatkozhatnék az iránt, hogy mennyiben tartják főn benyújtott előterjesztését. Bánó József elfogadja ugyan az indítványt, de szeretné, ha a kormány már most nyilatkoznék, hogy ha netalán új előterjesztést szándékolna tenni, az albizottság mindjárt azt vehesse tanácskozás alá. Kerkapoly főleg két kérdést tart mindenek fölött megoldandónak, amelyek közül az egyik fölötte sürgős, t. i. a vaspálya 30 milliónyi másod prioritásaira egy bankárcsoporttól kapott, s deczember végéig visszafizetendő 17 milliónyi előleg sorsának, másodszor pedig annak eldöntése hogy a 21 millió erejéig megterhelt részvényesek érdekében tehet-e, és mit az állam. A vaspálya ügyével kapcsolatos több kérdés nem oly imminens. Zsedényi Ede nincs ellene az albizottság kiküldésének, bárha szerinte az fölösleges, miután a kormány előterjesztése előttünk van. A dolog érdemére nézve előre is kijelenti, hogy az állam semminemű utánfizetés- vagy kárpótlással nem tartozik; megrója az igazgatótanács könnyelműségét s a részvényesek gondatlanságát; az adósság megfizetése szerinte kizárólag a részvényesek dolga. Az albizottság kiküldésére vonatkozó indítvány elfogadtatván, Korizmics László elnöklete alatt ezen albizottságba kiküldettek : Wahrmann Mór, Zsedényi Ede, Kiss Lajos, gr. Péchy Manó, Bánó József és Harkányi Frigyes. Az V-ik választókerület (Lipótváros) és választói a kerületi esküdtek megválasztását tárgyazó tanácskormányrat. november hó 27-ének délutáni 5 órájára a redoute éttermébe tisztelettel meghivatnak. A nagy választmány megbízásából Busbach Péter. A főrendiház ma délben tartott ülése elfogadta a horvát kiegyezésről szóló törvényjavaslatot általánosságban úgy mint részleteiben. Páris, nov. 22. (Saját levelezőnktől.) A 20 ki győzelem képezi fő tárgyát az összes franczia sajtónak, a royalisták már trónon ülve látják ama királyt, kit Francziaországnak visszaadni majd oly szerencsések lehetnek, időközben