Ellenőr, 1873. december (5. évfolyam, 285-313. szám)

1873-12-12 / 295. szám

irányzott 2.800,000 frtból 483,900 frt levonható lesz, miután ennyivel kevesebb költségre van a jövő év folytán kilátás; 2.316,000 frt lesz tehát ezen czimer, mint a sorsolási kölcsönből utalvá­nyozott összeg felveendő. A közmonnkaminiszter előterjesztése folytán 1­7. 1870. XXXII. törvényczikk alapján és annak rendeletéből a szentpéter fiumei vasút építéséhez hozzájáruláskép 133,949 frt lesz megszavazandó. A gömöri iparvasutak építésére felvett ösz­­szegből 4.000,000 frtból 177,045 frt törlendő, lesz megszavazandó 3,822,855 frt. Beruházások az államvasutaknál a megsza­vazott 1.337,820 frtból törlendő lenne 237,820 frt s igy maradna 1.100,000 frt. A nyugdijaknál a határőrvidék polgárosítása czimén kért nyugdijak emelendők 11,535 frttal és igy összesen 106,0­8 frt lesz megszavazandó. XVI­I. fejezet. F­ö l d m i v e l­é s-, ipar­és kereskedelmi minisztérium költségelőirányzata. Ezen tárcza költségvetéseiben következő meg­takarítások lennének a bizottság véleménye szerint eszközö. Lelek : Rendes kiadások. 2. czim. Ipari és kereskedelmi czélokra elő­irányzott összegből 4800 frt és így maradna 28,000 forint. 3. czim. A gazdaság különböző ágainak emelésére, miután az ezen czim alatt megajánlott összegek között az átruházási jog megadatott, meg­takarítható lenne 169 000 frt és igy megállapítan­­dó 100,000 frt. 4 czim. A V­UV, és a szeri tanszék megnyitásának elhalasztása folytán törölhető 3190 forint és a tarczali tanintézetnél a megnyitás elhalasztása mellett 2000 frt. 5. czím. Ménes­gazdaságok előirányzataiból a gazdasági új felszerelésekre felvett összegeknek az elkerülhetetlen szükségre való szorítása mellett megtakarítható lesz 15,390 frt. Ménesek és méntelepek költségeiből a két rovat költségei között engedélyezendő átruházási jognak feltétele mellett megtakarítás lesz eszközöl­­b­n, ha a személyzetnél ez évben nagyobb inter­­ca­­izis megtakarítások történnek, a mének szállítá­sánál, elhelyezésénél és a takarmány beszerzésénél a legszigorúbb takarékosság alkalmaztatik. E két rovatból összesen tehát 120,000 írt törlést, ajánl a bizottság. 12. czím. A posta előirányzatára nézve a bir­óságnak meg kell jegyezni, hogy az előirány­zott bevételek az eddigi tapasztalások szerint 1874 ik évre egész mérvben nem fognak befolyni, legalább is 200,000 frtnyi különbözetre kell számítani. Hogy azonban ezen különbözet az álam terh­eleté­sével ne járjon a posta intézmény kiadá­sainak, megfelelő mérséklése által kell azt kiegyen­líteni és igy: az 1873-ik évi eredmények alapján a) sze­mélyes költségekből 50.000 frt b) a dologi kiadá­sokból 150.000 frt. lesz törölhető és ez által a jövedelmek ugyanazon 200.000 frt összeggel való leszállitásái, a posta tiszta jövedelmére nézve befo­lyást nem fog gyakorolni. Rendkívüli kiadások. A keszthelyi gazdasági tanintézetnél a szőlé­szeti tanszék megnyitásának elhalasztása folytán 3000 frt törölhető. Délmagyarországi tanintézet előmunkálataira felvett 4000 frt elhalasztható. Vés­egintézeteknél az aktok építésére felvett összegből, miután a minisztérium a vesztegintézetek ügyének rendezése elkerülhetően szükséges határo­zásokra kivan szorítkozni. Törölhető: 6000 frt, összes törlés : 359,890 frt. A bevételekből: postánál törlendő 200,000 frt, a kassai tanintézet bevételei­ből 2000 frt, össz. 202,000 frt. A költségvetés tiszta mérleg javul 157,890 frttal (Vége böv.) mmáim. Névy Lás­zló dramaturgiai művei. (Folytatás.) A szives olvasó emlékezni fog még arra, hogy Névy ellenében kettős vád volt emelve, hogy t. i. sem a tragikum sem a komikum fogalmával nin­csen ti­sztában Az elsőt, úgy hiszem, kimutattam, most a másikhoz megyünk át. Nem foglak untatni, kedves olvasóm, oly komoly hangon, mint a tragi­kumnál ; ha vígjátékról van szó, hadd legyen víg a játék ! Mert Névy komikumát feldönteni, játék. Kézzel fogható ellenmondások leskelődnek ránk s a legmulattatóbb az, hogy ez ellenmondások eredeti szerzőiknél nem voltak meg, azokká csak hazánk áldott ege alatt változtak. A komoedia elméletében szerzőnk valódi művészetet fejt ki, nagymérvű an­­nexiókon kívül, melyekkel elfedi paradicsomi járat­lanságát, mint fügefalevéllel, vannak kisebb rész­letek kiszedve külföldi írókból, fűzve gyöngyfützérbo­­rítékba szorgalommal és kitartással, de kevés ítélet­tel , értelemmel. Más gyengébb idegzetű embert ilyen munka megölt volna, mert az ember nem hangja. Névy azonban szerencsésen legyőzte a halált s elnyerte a koszorút. A komikum felfogásában nem élt azon isme­retes életczel, hogy előadása is komikus; komo­lyan n­eki gyürkőzött Carriérenek s mint derék bányász aranyat hozott napvilágra, de a salak el nem maradhatott. A tájék, a­hol Névy szellemi táplálékát kereste, nem volt egészséges, s ő nem ismerve az iskolák klimatikus viszonyait máig sem, érzi, hogy e beszívott levegő nem volt tiszta. Pe­dig a kompedia érvelése lá­­s , s figyelmeztetni kell arra az olvasót, hogy beteg emberrel van dolga. Hogy is ne volna beteg azon dolog, mely „bomlásból“ keletkezik; eloszlás, bomlás, halál majd synonymák. Névy szerint a komikum a szép „bomlásából“ ered ugyan , de akár szépből, akár rútból, s­em bomlott dolog az mindig. Egy , a mai philosophia álláspontján vizsgálódó speculatív szel­­lem“ (Rom. elm. p. 3.) nem elégedhetett meg sem Kant sem Hegel iskolájának fejtegetéseivel a ko­mikum terén. Névy pedig: a mai philos. álláspont­ján — áll ? dehogy áll! És valóban a szép bom­lása lenne-e a komikum eredete a mai philos. ál­láspontján ? Ne hidd neki kedves olvasó! Névy­­nek philosophiai órája kettős mutatóval van fel­szerelve ; a nagyobbik 1844-re mutat, mikor Bolitz és Vischer művei keletkeztek, a másik lebeg 1852 és 1859 között, Carriére és Stettner emlékezetére. Névy azt hitte, hogy mai nap, mikor annyit írtak már össze a komikumról, a „speculatív szellem“ (t. i. Névy) legjobban teszi, ha mindezt kiírja s egy regényes rendetlenségű képbe olvasztja. A komikum a szép bomlásából ered. Ez úgy látszik Visehernek „Schönes im Widerstreit seiner Momente“, de ráillik Carriérenek „werdende Schön­­heit“-ja is; az nem baj, hogy a két oldal elvileg különböző. Mert a szép, mint már egyszer hal­lottük, eszme és realitás egysége. (Rom. elm. p. 2.) A tragikumnál az eszme volt túluralkodó, itt változatosság kedvéért uralkodjék a realitás. Ez va­lban uj dolog , de ami Névynél uj, az rész, s a­mi jó, az régi, mint Lessing mondja. A szép nem oly egyszerű additio, hogy a szép transcen­­dentális eszme, mely csak belép a világba. Gon­dolom, a­ki erre vonatkozó fejtegetéseimet elol­vasta, Névy szavait itt sem fogja elhinni. De legyen hát ezen kiindulási pont megengedve; a komikus tárgyban tehát a valóság túlnyomó. Ámde minden reális tárgyban túlnyomó a valóság; ko­mikus-e azért minden reális tárgy? Névy szerint csak az, mely szembeszökő ellenmondást vagy ellentétet tartalmaz (p. 8.) Akkor Névynek művei csakugyan komikusak lennének, mert azokban van ellenmondás is, ellentét is; pedig azok csak szo­­morítók, de nem nevettetők. Névy különben a contrast természetét közelebbről sehol sem hatá­rozta meg, a­mi első hiány a komikum tár­gyalásában. A­hol pedig azt mondja, hogy azon ellenmondás „ártatlan rész“ legyen, ott Névy más álláspontra ugrott már át. A komikum fejtegetésében van t. i. egy irány, mely azt a rútból vezeti le — ez Vischer és Boihz tana; mig Carriére a szép körén be­ül ke­resi a komikumot. Névy eddig Carriéret követte s a szép körébe tartozónak állítja a komikumot. Az­ért, azonban kom. elm. p. 9. mégis átveszi és elsajátítja magának Aristoteles nézetét, ki szerint a komikum a rútnak egyik faja. És miért? Mert Bohtz Über das kom.­p. 51. citálja Aristoteles ezen tételét s átveszi/ mert saját tanával egyezik. Névy pedig átveszi Bohtz ezen pontját, a­mely az ő álláspontjával ellenkezik ! Ne mondja Névy, hogy azért, mert Aristotelesz citálja, még nem fogadja el tanát; ha valakinek tanát citáljuk s nem szó­lunk ellene (vagy tett-e kifogást Névy Valahol is?) a citálással helyesnek ismertük el. — Ez egy példa arra, hogy dolgozta fel Névy a forrá-Azonban Névy még egy lépést tesz, nem elég, hogy a tárgyban legyen a contrast, azt a contrastot kell valakinek felfognia, hogy komikum legyen. Ezen felfogás nélkül Névy szerint komikum nem is létezik (p. 10), mert az ellentétet „a szem­lélő alany saját munkássága által hozza létre.“ (p. 16). Eltekintve attól, hogy ez az előbbeni fejtegetésnek ellenkezője, mert hiszen az ellentét a tárgyban van már tettleg, Névy itt csúnya ellen­mondásba keveredett, melyet tisztán felmutatni az ol­vasónak valóban nehéz munka.De próbáljuk meg. Né­vy szerint tehát az alanyi munkásság következtében lesz csak komikus a tárgy. A tárgy hat a szemlé­lőre s azt mintegy ingerli egy lökéssel, melyet a franczia „choc“-nak nevez. A szemlélő azon­ban ezen choc folytán kellemetlenül van érint­ve s összehasonlítja a choch­ozó tárgyat a „szemlélőben lakó tökély eszméjével“ (p. 11.). Akkor látja, hogy a tárgy csekély, míg az alany „a legmagasabbal“ egynek érzi magát (t. i. a tökély eszméjével vagy mivel?) s azt mondja a tárgynak : „megvetlek, Rózsi!“ Ezen ítélete által lesz Névy szerint a tárgy — komikus ! Azon szerző azonban, t. i. Zeising Adolf, aki ezen elméletet felállította, ezt nem a komikum létrehozásának, hanem annak magyarázatára állította fel, miért nevetünk mi a tárgyon? S ezt még Carriére is ezen czélra használta (Aesth. I. 183). Névy tehát két egymástól roppant távol eső dolgot zavart össze. Egy példa felvilágosítja az egészet. Wahl urnak orra Stuttgartban a királykapun órákig ha­lad befelé s végül egy kis emberke tűnik fel a láthatáron, ki ez orrhoz hozzá van nőve. Névy elmélete szerint Wahl urnak ezen furcsa szagszerve nem nevetséges, ha valaki nem látja, az bizonyos, mert akkor nem is tudná senki, hogy Wahl ur ilyen kitűnő taggal büszkélkedik. De Névy szerint miképen lesz már most komikummá ezen orr? A stuttgarti sétálóra ezen orr „c­oc“-ot gyakorol, ami érthető, mert a hosszától kitelik. A sétáló akkor összehasonlítja hamarjában a benne lakozó „tökély­ eszméjével“ (mert minden embernek van egy tökély eszmei mértéke, melylyel feleba­rátja orrát különböző gonosz szándékból megmér­heti) s azt találja, hogy ezen orr „csekély dolog“; Wahl­er bizonyosan másképen találta. Ezen re­flexió után a sétáló végignyujtözik egy padon és azt sóhajtja: „de jó, hogy én a „legmagasabbal“ egynek érezhetem magamat: lám Wahl úr, kinek orra elszakadt a „legmagasabbtól!“ S ezzel lett Wahl ur orra komikummá. Én pedig azt­­ hiszem, ezen theoria lett nevetségessé! Névy itt a követ­kezőket zavarta össze. Először, hogy valamely tárgy „d­oc-ot“ gyakoroljon reám, ahhoz szükséges, hogy a tárgyban legyen már azon tulajdonság, mely ily choc gyakorlására alkalmas. Különben semmi choc nem következik be. Ebből már most folyik a másik. Miután a choc függ a tárgy természe­tétől s a megfordított viszony lehetetlenség, azért a choc nem hozza létre a komikumot, hanem a ko­mikum a choc-ot s a choc következménye — a nevetés. Wahl­er törpe alakja s orrának renge­­tegsége képezik a contrastot, mely rám choc-ot gyakorol, mire én — nevetek. Nevetni és komiku­mot létrehozni nem egy munka ! így értette Névy Carriére-Zeisinget, quod erat demonstrandum! — Ha pedig Névy a komikum alanyi létrehozását az életben gondolná s ezzel akar kibúvni, akkor erre az a megjegyzésem, hogy nála az élet sokkal később következik, hogy tehát e helyen nem érthette s ha értette, tapintatlanul járt el. Azzal azonban, hogy Névy a komikumot átalában az alanyi munkásságtól hozta függésbe, praeoccupálta magának a fejtegetés elvszerűségét minden következő szakasznál. Tudva levő dolog ugyanis, hogy a komikum lényege a contrast; ezen ellentétet Névy szerint mindenkor az alany viszi a tárgyba s ezt nevezi a mi szerzőnk a teo­mikai negatiónak. Azonban ez a negatió fogalmá­nak ok nélküli megszorítása, mert 1. nem minden ellentétet visz az alany a tárgyba; bizonylat: irónia, humor. 2. Névy szerint a komikus tárgy „ellentétbe helyezi magát a transcendentális eszmé­vel“, s ez lehetetlen állítás Névy álláspontján. B­izonylat : Névy szerint nem a tárgy helyezi magát ellentétbe az eszmével, mert az ellentétet az alany hozza belé. És továbbá nem „transcendentalis“ amaz eszme, mert a dioc-theoria szerint a­zon eszme, melylyel ellenkezik a tárgy, a bennünk lakozó tökély eszméje. A­mi pedig bennünk lakozik, az nem transcendentális. A zavar döntő hatású a komikum theoriájá­­ban s onnan érdemes az okát is keresni. A ne­­gativ fogalma azon theoriánál bir értelemmel, mely a komikumot a rútból vezeti le; ott az egyes tárgy az eszmét tagadja (t. i. az absolutumot) s ez a tárgynak komikai negatiója s úgy fogja azt fel Vischer. Névy ezen különbséget Carriére és Vischer közt nem ismerve, „transcendentalis eszme“ tagadásáról szól, mert először Carriéret használta forrásul a c­oc-nál, azután Vischert a negatiónál, így pedig forrásokat csak az használhat, a­kinek képessége nincs, a tárgyat magát meggondolni. De annak aztán joga nincs a tárgyhoz szólani. Ha tehát Névy p. 16. azt mondja: „a komikum lé­nyege az ellentét s ezt a szemlélő alany saját munkássága által hozta létre“ — akkor ez funda­mentális tévedés, mert akkor sem a shakespearei bolondokat, sem Falstaffot, de még a bajazzot sem lehet megérteni. Átalában ilyen felfogás mellett az irónia és humor theoriája lehetetlenség s a­ki ily fundamentumra fekteti azoknak elméletét, az a tárgyat nem érti, az a komoediát sem értheti. A­mit be kellett­ bizonyítani. Épen azért, mert Névy nem értette ezen alapviszonyokat, megtagadták az engedelmességet a komikum alakzatai. Amaz inas tudta a szelleme­ket idézni, de elhajtani és fékezni azokat nem volt hatalma. Ez az eset van Névynél is, nála minden a legnagyobb zavarban össze-vissza bom­­lik s azért a komikai tagadás után a szeszély fejtegesse követk­e­z­ik, a mi nem egyéb mint sze­szély Névy részéről. De ezt a szeszélyt is hogy fogta fel! A szeszély szerinte azon alanyi hangulat, mely a komikumot létesíti a szemlélőben. Ha ezen theória áll, akkor az ember szeszély nélkül nem lenne képes a komikumot felfogni. És mi­féle példára hivatkozik itt Névy? A harlekin, grazioso és hanswunstra, ezek pedig nem szem­lélő alanyok, hanem a színpadon valóságos lét­rehozói a komikumnak, melyen a szemlélők nevetnek. Azért Carriére I. 218 és Vischer I. §. 216. a humornál tárgyalják és Vischer „naiv hu­morának nevezi is. Névy tehát itt is félreértette a ■ szeszély testhez­ jelentését: quod erat demon­strandum. A költői alany munkásságát a komoedia el­mélete különösen köteles vizsgálni, mert a költő az, aki a komikumot költi. Névy a költőnek e mun­ka melletti hangulatát élezesnek, ironikusnak és humorosnak tartja s a komikumot élet, irónia és humor részeire osztja. Ez minden indokolás nélkül történt, mert Névy itt egyszerűen Boritz (Über das kom.­p. 90) elosztását elsajátította magának min­den szó és köszönet nélkül. Ezen túl az olvasó fel fog menteni a tévedések részletes kimutatása alól, melyre csak kényszerítve szánnám el maga­mat. Az egész fejtegetés Névynél innentől kezdve nagy mérvben véghez vitt plágium, melynek főbb stádiumai ezek : Az élet- és m­élyelmüséget kiirta Carriere­­ból Resin. 1. top 1. Az élet s elmés­ég egy iorée szó szerint van leirva Bohtz: Über das Kom. p. 95. A Sinn és Wortspielnál Vischer I. §. 197­­2­ egypár szóval van képviselve. Az értelmi és epigrammatikus élet Bohtz p. 97-ből van, de azért Bohtzot mégis idézi kom. elm. p. 27. mintha nem innen lenne a többi is. A képes életet vette Vischer I. §. 199. jegy­zetéből, hol még az aristophanesi példának első fele is fellelhető. Az irónia értelmezését Bohtz p. 104-ből vette majd szó szerint, azért az irónia elosztását mégis Carriére : Aesth. I. 195-ből szó szerint fordította. Erre a sor az övé s megint Bohtz zsákmányoltatik ki (Über das Kom. p. 105), a­hol a fordításba egy tollhiba csúszott bele, mert Névy szerint az éles irónia „jelentékeny dolgok“ ellen fordul (ami pedig frivolitás), míg Bohtz csak „Erscheinungen, die für bedeutend gelten“­­ mond. A­mit a „blaziri kedélyű romantikusokról“ mond (p. 33.), kiknél az irónia a főelv, azt Carri­ére I 190 találta, de nem értette. A romantiku­sok soha sem állították azt, a­mit Névy nekik tulajdonít, mintha i. i. „mindent mint önmagának ellenkezőjét lehetne felfogni.“ Ez a sophisták tana a romantikusoknak kiindulási pontjuk pedig Fich­te­nek egyéni én­je volt, a­melyet túlhajtva eltor­zítottak. Különben sem volt ez oly rettentő, mint mi­lyennek a jámbor Carriére, Névynek ez ősforrása, találta, mire nézve Névy Boritz p. 112­­. igen tár­gyilagos rendreutasítást olvashat saját fejére. Hogy mit keres a „burleszk“ ezen összefüggésben, azt nem tudom; annyit tudok, hogy „kézlejtés, ugrás hajlás, a rezsinforgatás“ nem szükségesek az iróniá­hoz, bár igen is a burleszkhez, valamint a hajazzo nem humorista. (Folyt. köv.) A hivatalos lapból. Személyem körüli magyar minisz­terem előterjesztésére gróf Batthyány József, Moson­­megye főispánjának, a közügyek előmozdítása körül szer­zett érdemei elismeréséül Lipót-rendem lovag-keresztjét díj­mentesen adományozom. Kelt Budapesten, 1873. évi d­eczem­ber hó 5-én. Ferencz József, s. k. Báró Wenkheim Béla, s. k. Személyem körüli magyar mini­zterem előterjesztése folytán megengedem, hogy a közelebb dühöngött járvány alkalmával szerzett érdemekért. Báan Bertalan, liptómegyei járvány­bizottsági elnöknek, dr. Bakonyi József, kolozsvári kórházi igazgató-helyettesnek, Bánó Miklós sárosmegyei birtokosnak, dr. Bernolák József, kassai orvosnak, Berze­­viczy Edmund, kamarás- és Sárosmegye alispánjának, Czá­­rán Antal, borosjenői szolgabirónak, Czóbel Imréné szül. gr. Vay Éva, anarcsi birtokosnak, Darvas Imre, Abauj­­megye alispánjának, Dobák Antal, árvamegyei cholera-bi­­zottsági elnöknek, báró Dőry József, Biharmegye főispánjá­nak, dr. Eltér József, fehérmegyei főorvosnak, dr. Ercsey Imre, biharmegyei főorvosnak, dr. Fekete Samu, szatmár­­megyei főorvosnak, Filep Samu, Kolozsvár városi főispán­nak, dr. Francz Alajos, egri orvosnak, gróf Hadik-Barkó­­czy Ilona, zemplénmegyei tavarnai birtokosnak, dr. Haas Jakab, turóczmegyei főorvosnak, dr. Kátai Gábor, jász-kun­­kerületi orvosnak, báró Kemény György, tordamegyei fő­ispánnak, báró Kemény Kálmán, tordamegyei vécsi bir­tokosnak, dr. Kölni Alajos, Esztergom város főorvosának, Kovács János, székely­udvarhelyi polgármesternek, Lónyay János, beregmegyei nagy-lónnyai birtokosnak, Lukács György, nagy­váradi polgármesternek, dr Lukács János, biharmegyei tiszteletbeli főorvosnak, Máczy Imre, sárosme­gyei szent­péteri főesperesnek, Medgyesi Tivadar, kolozs­­vári polgármesternek, dr. Meskó János, csanádmegyei fő­orvosnak, dr. Mihályik Victor, liptómegyei főorvosnak, gróf Mikes Miklós , tordamegyei szent - lászlói birto­kosnak, Müller János, krasznamegyei kárásztelki esperes­nek, dr. Orbay Antal, jász-kun-kerü­leti főorvosnak, Or­mos Péter, aradmegyei kisjenői főbírónak, gróf Pálffy János, pozsonym­egyei főispánnak, Péchy Tamás, be­­regmegyei alispánnak, Petko Lázár, hunyadmegyei cho­­lera-bizottsági elnöknek, Petricsevich-Horváth Gáborné, kü­­kü­llőmegyei szoplaki birtokosnak, Poplanszky Tamás, ca­­tasteri mérnöknek Árvamegyében, Pór Antal, e­ztergomi plébánosnak, báró Rudnyánszky Iván, tolnamegyei bizott­sági tagnak, dr. Sas István, tolnamegyei főorvosnak, dr. Ser­y Gusztáv, szatmármegyei főorvosnak, dr Sikulszky Alajos tolnamegyei főorvosnak, Sombori József, doboka­­megyei alispánnak, Stammer Sándor csongrádmegyei al­ispánnak, Steiner Ferencz, temesvári polgármesternek, Steiner Lipót Nagyvárad városa bizottsági tagjának, dr Szőcs Sámuel, királyi tanácsos- és belső-szolnok­­megyei főorvosnak, ifj. gr. Toroczkay Miklósné, tordame­gyei birtokosnak, id gr. Teleki Domokos, tordamegyei birtokosnak, gr. Török Napoleon, ungmegyei főispánnak, Várzely Máté, árvamegyei orovkai róm. kath. alesperesnek, gr. Vaes Miklósnak, gr. Zichy György, fehérmegyei nagy­­birtokosnak és Zicskai Zoltán, árvamegyei alispánnak meg­elégedésem nyilváníttassák.­­ Továbbá ugyanazon alka­lommal tett hasznos szolgálatok elismeréséül : Dókus Jó­­szef, zemplénmegyei alispánnak, Jakabfalvay Ferencz, aba­­újmegyei birtokosnak, Kovács Ede, szatmármegyei bizott­sági tagnak és Veres Pál, nógrádmegyei alispánnak díj­mentesen a királyi tanácsosi crimet; dr. Grósz Lipót, bel­ügyminiszteri titkárnak az osztálytanácsosi czimet és jelle­get szintén díjmentesen ; továbbá dr. Doda Sándor, temes­­megyei főorvosnak dr. Chyzer Kornél, zemplén megyei fő­orvosnak, dr. Krajzell Aurel, sárosmegyei főorvosnak, La­zarevich Imre, zólyommegyei szolgabirónak, dr. Paczek Mór, gömörmegyei főorvosnak, dr. Popper József, borsodmegyei kórházi főorvosnak, dr. Schabatka Mihály, mosonmegyei főorvosnak, Szerényi Gábor, nógrádmegyei szolgabirónak és dr. Spitzer Ármin, unghmegyei volt főorvosnak, Ferencz­ József­ rendem lovagkeresztjét; dr. Balogh Pál, hunyadi, dr. Bereczky Károly, középszolnokm. Fleischer Frigyes, sze­­pesmegyei, dr. Gajzágó László dobokamegyei, dr. Hoffmann Vilmos, esztergommegyei, dr. Hölbling Miksa, baranyame­­gyei főorvosoknak, Karczub András, szabolcsmegyei gör. kath. esperesnak, dr. Kéry Imre, aradmegyei volt főorvos­nak, dr. Kiss György, Szabadka városi orvosnak, dr. Kul­csár János, kővárvidéki főorvosnak, Magyarvári Endre, zemplénmegyei battyáni alesperesnek, dr. Nagy Sándor, ugocsamegyei főorvosnak, dr. Pápay Vilmos, zemplénme­gyei járásorvosnak, Báner Sándor, beszterczebányai pol­gármesternek, dr. Reichenberger Zsigmond, zarándmegyei fő­orvosnak, dr. Réthy János, csongrádmegyei főorvosnak, dr. Rothmann József, beregh megyei főorvosnak, dr. Tur­­csányi István, honvéd-zászlóalji orvosnak és dr. Zsidák Ágoston, krassómegyei főorvosnak, a koronás arany ér­­demkeresztet; dr. Altmann Leo, marmaros-szigeti kerületi orvosnak, dr. Hodoly Elek, zemplénmegyei varannói járás­orvosnak, Kub­ncsik Miksa, tornaujfalusi plébánosnak, Ku­­csay Ferencz, unghmegyei felső-domonyai r. k. plébánosnak, dr. Kux Márton, árvamegyei járási orvosnak, dr. Lészay László, szászvárosszéki h. orvosnak, Pfleger Ferencz, ba­­ranyamegyei szent-istváni plébánosnak, dr. Raisz Gedeon, zemplénmegyei nagymihályi járásorvosnak, Rónay József, barsmegyei járásorvosnak, Sütő Kálmán, bereghmegyei somi ref. lelkésznek, dr. Thomann Jakab, kulai orvosnak és Wa­­jáni Lajos, tornamegyei perkupái ref. lelkésznek, az arany érdemkeresztet; Belek József, békésmegyei csabai tanító­nak, Bellony János, trencsénmegyei rakovai bírónak, Do­cker Sánndor, vasmegyei ujfalusi tanítónak, Fleischer József, temesmegyei szakálházi jegyzőnek, Gombarovics Mihály ba­ratyamegyei darázsi jegyzőnek, Groisz Miklós, doboka­­j megyei nagy-iklódi bírónak, Fabisch Jakab, lőcsei polgár- és városi őrmesternek, György Mihály, bereghmegyei cso­­monyai bírónak, K­ochán János, árvamegyei puchói tanu- s­tónak, Kötényi József, bereghmegyei daróczi bírónak, Kreszta­­ Medze, aradmegyei járkosi bírónak, Szabó János, aradme­gyei kis-peregi bírónak, Schlesinger Mátyás, temesmegyei német-szent-péteri bírónak, Sipos Lajos, hevesmegyei ecséki­­ jegyzőnek, Szemes Károly, zemplénmegyei csendbiztosnak, Takács Józef, esztergommegyei csendbiztosnak Topál György, biharmegyei illyei jegyzőnek, és Varga An­tal, szabolcsmegyebeli tanitónak, a koronás ezüst érdemke­­resztet; végre Adamcsik Miklós és Berzsák József, trencsén­megyei pandurtizedeseknek, Csábi János, nógrádmegyei bu­járd bírónak, Erdei István, debreczeni lakosnak, Forró An­drás, nógrádmegyei czéczei bírónak, Joób Gyula, liptóme­gyei csendbiztosnak, Jurcsák József, árvamegyei brezai kerületi jegyzőnek Köröskényi Gyula, unghmegyei polányi bírónak, Makszin György, sárosmegyei bártfa­ujfalusi bíró­nak, Marinyák János, zemplénmegyei kemenczei bírónak, Michló Sándor, esztergommegyei kurali bírónak, Stecz Mi­hály, zemplénmegyei szécs-polyánkai bírónak, Szabó­­János, unghmegyei szürthei lakosnak, Turk József, sárosmegyei­­ alsó-szabóki birónak és Zelenyák József, zemplénmegyei matyasóczi birónak, az ezüst érdemkeresztet adományozom. Kelt Bécsben 1873. decz. hó 3-án. Ferencz József s. k. Br. Wenckheim Béla, s. k. Ezen kitüntetéseken fölül a kormány a cholera al­kalmával tanúsított buzgó tevékenységért számos egyénnek elismerést nyilvánította. A közoktatási miniszter L­e­n­gyel Pál sárospataki állam képezetei r. kath. hitoktatónak lemondása folytán, an­nak helyébe, az illető egyházi főhatóság ajánlatára K­o­z­o­r­a András sárospataki r. kath hitoktatót a nevezett intézethez hitoktatóul bízta meg. Az igazságügyminiszter a legfőbb ítélőszékhez ta­nácsjegyzővé Szabó László ottani segédjegyzőt és segédjegyzőkké: Simon Géza és Oppl Alajos ottani fogalmazókat, a pétervásári kir. járásbírósághoz végrehaj­tóvá Deák János ügyvédi joggyakornokot, Flei­scher János budai királyi törvényszéki bijnokot a moon kir. járásbírósághoz Írnokká, G­a­á­l Sámuel szolga­­birói írnokot a szarvasi járásbírósághoz Írnokká nevezte ki. A pénzügyminiszter Berner Géza fogalmazó-gya­kornokot a központi dij- s illetékkiszabási hivatalhoz pénz­ügyi fogalmazóvá ideiglenes minőségben nevezi ki. HÍREK. Deczember 11. — A képviselőválasztás Dunapata­­jon e hó 29-én lesz titkos szavazással. — Születések és halálozások. A pestvárosi statistikai hivatal kimutatása szerint a múlt héten (nov. 30. decz. 6.) élve született 180 gyermek, elhalt 160 személy; a születések tehát 30 esettel múlják felül a halálozásokat. Az élve szülöttek közt volt 121 törvényes, 59 törvényte­len ; nemre nézve 92 fiú, 88 leány. Halva szüle­tett 5 gyermek. A halottak közt volt 96 férfi, 64 nő, egy éven aluli gyermek 45. A halált okozta tüdőbaj 47 esetben, hagymáz 6, himlő 4, rángás 7, bélhurut 7, veleszületett gyöngeség 9 és vör­­heny 8 esetben. E héten tehát a cholerában senki sem halt meg. — A hangverseny- idény alatt, valószínűleg február havában, Liszt két zeneestélyt fog rendezni, s a cholera által árván maradtak és a jótékonyságot gyakorló szürke nénék részesülnek a két estély jövedelméből. — A budapesti kir. zálogház tu­datja a következőket: A helybeli pénzpiac­on hosszabb idő óta fennálló fölötte kedvezőtlen hitel­es pénzviszonyok s a khr. zálogház jótékonyságá­nak rendkívüli keresettsége által az igazgatóság azon kényszerhelyzetbe jutott, hogy az elzálogí­­tott tárgyakra kért kölcsönök szigorú korlátozását kellett alkalmaznia. Hogy tehát egyrészről a köl­csönt kereső közönség méltányos igényei a lehető­ségig kielégíttethessenek, másrészről pedig a tő­kepénzes közönségnek alkalom nyújtassék, tőke­pénzeiket gyümölcsözőleg a kir. zálogháznál az eddig fennállott jövedelmi adó és bélyegmentes 6 százalékos kamatnál az adott körülményekhez képest az igazgatósággal történendő megállapodás folytán magasabb kamatra és biztosan elhelyez­hetni; a kereskedelmi minisztérium elrendelte, hogy a budapesti kir. zálogháznál 1874. évi január 2 tól elzálogitandó tárgyakra adandó kölcsönök után eddigelé felszámított 917/27 °/C kamat helyett a kedvezőtlen pénzviszonyok tartamára 12 százalék kamat szedessék be. (Ez bizony nem valami ör­vendetes a szegény osztályra és megszorultakra.­ ) A „Társadalom“ czímű szépirodalmi és ismeretterjesztő hetilapra, mely újévtől Hory Béla és Salamon Antal szerkesztése mellett fog megindulni, megjelent az előfizetési fölhívás. A fölhívás sok jóhangzású nevű írót sorol elő, kik a lapot támogatni fogják, s hogy a közönség részéről is támogatásra találjon, nagyon óhajtjuk, miután oly a lap oly közegnek ígérkezik, mely a király­­hágón túli számos irodalmi erő csoportjait közvet­lenül érintve, remélhetőleg sűrűbb érintkezésbe hozza azokat a közönséggel, mint a fővárosban megjelenő szépirodalmi lapok, s a közelségnek valószínűleg serkentő hatása is lehet több olyan képességre, kik a központtól eltávozva, csaknem egészen elnémultak. Másrészt Kolozsvárnak, mint az ország legintelligensebb tősgyökeres magyar városának, van speciális jelentősége is irodalmi és művészi tekinteteiben. A lap hetenkint szombaton jelenik meg nyolczadráta alakban, másfél ivén, s előfizetési dija egész évre 6 frt, évnegyedre 1 f­­­50 kr. Az előfizetési pénzek Keresztesy Pál kiadó­hoz: főtér, Gyulay-ház küldendők. — A magyar iparmuzeum számára a az első budapesti kereskedői társulat 300 frtot adományozott.­­ A kolozsvári egyetemnél a folyó tanévre összesen 303 hallgató van beírva; ezek közül a jogtudományi karra esik 148 rendes, 5 rendkívüli, az orvostudományira 37 r. 5 rk., a bölcsészeti karra 35 r., 8 rk., a természettudomá­nyira 46 r., 4 rk. hallgató; gyógyszerészeti hall­gató van ii, sebészethallgató 4. — Halálozások. A királyhágóntúli köz­élet egyik tisztelt bajnoka, legidősb­b. Bánffy János vasárnap éjjel meghalt beresztelki jószá­gán. Nagy műveltségű, tősgyökeres magyar ember volt, ki hajlott korában is nagy érdeklődést tanú­sított a hazai ügyek iránt, noha meggyengült hal­lása és szembaja miatt a nyilvánosság sorompói közül félre kellett vonulnia. Az unió-küzdelmekben is jelentékeny részt vett, a szabadságharcz alatt pedig Küküllő megye főispánja volt, később pedig egészen a gazdászat terére vonult vissza, mig­nem a 60-as években újra fölpezsdült politikai élet őt is visszahozta a nyilvános szerepekhez, s először mint az erdélyi országgyűlés tagja jelent meg; 1869—72-ben pedig Tordamegye felső kerületét képviselte az országgyűlésen, hol a jobboldalhoz tartozott. Másfél év­ óta azonban egészen visszavo­nult, egyedül a marosvásárhelyi főtanoda főgond­noki teendőit végezvén meg. Özvegyet és 6 gyer­meket hagyott hátra. — Kléber György, Arad város árvabizottmányi pénztárnoka, e hó 8-án éjjel elhunyt 81 éves korában. — A spanyol drámairodalom egyik legjelesebb művelője, Bra­­ton de Los Herreros meghalt e napokban 77 éves korában. — Honvédségi szemle. Miután a pesti 1. számú honvédzászlóalj létszámához tartozó sza­­badságos honvédek nagy része a f. évi szeptember 30-ára kitűzött ellenőrzési szemlén meg nem jelent, sőt a f. évi november 13-án tartott utószemlénél sem jelentkezett, a városi tanács a mulasztókat hirdetményileg felhivatja, hogy honvéd igazolványi könyvecskéikkel ellátva, a m. kir. 1. honvédzász­lóalj parancsnokánál (soroksári utcza 32. sz.) azonnal jelentkezni annál bizonyosabban tartják szoros kötelességüknek, miután a f. évi, deczember 28. napja eltelte után a szemlén meg nem jelenők szökevényeknek fognak tekintetni, és ellenök a hadi törvényszéki vizsgálati eljárás fog megin­­díttatni.­­ A magyar földrajzi társulat tegnap választmányi ülést tartott. E fiatal egylet tagjainak száma még csekély, de az előlegesen megállapított szerény körben az eddigi pártfogás mellett is fennállhat. Pénzvagyona most még csak 1263 frt 52 kr. A társulat az akadémia kistermé­ben e hó alatt még két előadást fog tartani. Az elsőn, jövő csütörtökön, Erődi Harrach Béla érte­kezik törökországi földrajzi s népismei tanulmá­nyairól az 18694. felvételek szerint, s dr. Décsy egy jeles orosz geograph, Fecsenkov, haláláról. A másodikon, mely karácson és újév között lesz, Sámi Lajos értekezik Tinné afrikai utazónőről, Berecz pedig Kubaris lengyel utazóról. A jövő hó végén közgyűlés leend. Az egylet czéljainak ter­jesztése végett ezentúl igyekezni fog magyar nép­ismei tárgyakról tartani előadásokat. A jövő hóban megjelenő füzetet ezenkívül több példányban nyo­matva megküldik az egyes felsőbb tanintézeteknek.­­ A mérnök és ép­í­t­é­s­z e­gy­­­e­t decz. 13-án esti 6 órakor az egylet helyiségében (régi Lloyd-épület) egyetemes szakülést tart, melyen Zsilla Vilmos ismerteti a bécsi kiállított vasútszer­­kezeti tárgyakat és saját felszerelési tervezetét is bemutatja. — Olcsó húsnak híg a leve. A Névy dramaturgiai compillatiójairól lapunkban most folyó ismertetésre a „Főv. Lapok“ szükségesnek tartja megjegyezni, hogy maga a Kisfaludy-társaság is, mely e műveket megjutalmazó, kiemelte, hogy azok önálló kutatás termékei, minőket nem is várhatott 40 darab arany pályadíjra. Tehát megelégedett azzal, a­mit olcsó árért adnak neki. De hát akkor mire való nagy fittyre olyan nagy kérdéseket tűzni ki, olcsó föltételek mellett, melyekre épen az ol­csóság miatt nem is lehet várni alapos feleletet. — A földtani társulat tegnap szakgyűlést tartott az akadémia kis termében. Legelőször Szabó József igen szép kvarezokat mut­at be, melyek Brazíliából valók, s melyeket neki a bécsi közki­­állításon sikerült megvenni. Ezen kvarezok külsőleg nem sokat mutatnak ugyan, de annál nagyobb a belbecsük. Ezen a kvarezoknak nevezetessége ab­ban áll, hogy anyaguk tökéletesen homogén és valóságosan úgy néznek ki, mintha csövet ké­peznének, holott teljes kvarezot képeznek. Ezen érdekes bemutatás után Pávay Elek értekezése olvastatott föl a titkár által. Értekezésének czíme volt : egy új echilampos faj a kövült tüskönezök osz­tályából. Értekező előadja számos kövületekben talált tüskönezök vázain tett kutatásait. Ezek közt az echilampos-féle tüskönczről szól bővebben, mely már a kréta-korszakban élt, most még csak három faja él. Ezeknek részletes ismertetését és leírását adja. Az egyes elnevezéseket latinul tette meg. A leirást ma­gyar és német nyelven adta azért, hogy a külföld tu­dósai is foglalkozhassanak vele. Ezen uj tű­sköncz­­faj csak egyetlen példányban találtatott s igy elég részletességgel nem lehetett e fajjal megismerkedni. A Darwin-féle fejlődési theória szerint ezen új faj a mioczen elődjének tekinthető. A napirenden volt Wissinger Károly értekezése is a monte amiata ásatag bacillariáinak leírása s bemutatása a górcső alatt. Értekező megjegyzi, hogy a tudósvilágban még most sincs egészen eldöntve, hogy ezen lények az állat­vagy növényvilághoz tartoznak e? Legvalószínűbb itt is a k­­éput, hogy t. i. a két nagy ország közt foglalnak helyet — ez a kettő közt átmenetet képez­nek. Ezen fajoknak leírását adja, s különösen kova­savas pánczélaikról szól, s azoknak szépségét ki­emelve, górcsővel be is mutatja. Végül Kakbrenner Károly olaszi ev. lelkésztől olvastak föl egy német nyelvű polemiá­s levelet Hazslinszki ellen. Jó volna, ha a társulat közgyűlésein békét hagynának a né­met leveleknek. . . Házasság. Szende Béla honvédelmi miniszter kedves leányát , Erzsi ki­sasszonyt, f. hó 15-én vezeti oltárhoz Pausz János, Krassó megye főjegyzője. — Komáromban pedig Nagel Arnold százados váltott jegyet Ghyczy Teréz urhölgygyel, Ghyczy Kálmán unokahugával. — Czegléden teg­nap vezette oltárhoz az ág. ev. templomban Ele­­fánty József, a czeglédi alreál-iskola ritka képes­ségű igazgató tanára Szvacsina Tilda kisasszonyt, ki az ottani női világ egyik kedves tagja.­­ Muzeum-egylet alakul Csongrád me­­gyében is. Az alapszabályok már kidolgozvák s a legközeleb tartandó megyei közgyűlésből fogják fölterjeszteni a minisztériumhoz. — Az „Unió“ kereskedelmi egylet helyiségében dr. Schiller Zsigmond ur f. hó 13-án este 8 órakor „A kereskedelmi világ közegei“ czi­­mű­ felolvasást tart, mire a t. tagok ezennel tiszte­letteljesen meghivatnak. Vendégek számára belépti jegyek 1—2 és 7—9 óráig az egylet helyiségében (váczi boulevard 61. sz.) díjmentesen kaphatók. — Diplomatiai jegyzékváltást indított egy megszökött fegyencz a kassai törvény-I székkel. Bodnár nevű veszedelmes fegyencz ugyanis megillant a kassai börtönből. E napokban aztán „Jobblét“-ről keltezett levélben egyezségre szól­­ja föl a kassai törvényszéket, előadván azt is, hogy Dióssy Pál megyei re­ndőrkapitány szekírozta ki a börtönből, hol nagyon roszul bánt vele. Mindazáltal hajlandó volna visszatérni, ha illő bánásmódot ígérnek és a feleségének kézhez szolgáltatják a tőle elszedett ruhanemüeket. A választ el­várja. — A marhavész egy ferenczvárosi ma­joros tehenei közt kiütvén, most évrendszabályokat léptetnek életbe, hogy a veszedelem terjedését meggátolhassák. — Vieuxtemps nagyhírű hegedűművészt, s a brüsseli konservatórium tanárát szélhűdés érte, nem halálos ugyan, de aligha ki nem hull kezéből a nyirettyű, mely oly nagy hírt szerzett nevének. — A „n­ők­é p z ő-e gy­­­e­t“ jan. 11-én tar­tandó tombola-estélyére már számosan jelentkeztek gr. Teleky Sándornénál a meghivott hölgyek közül a jelmezes megjelenésre. — A tombola-nyeremé­nyekhez eddig következő adományok folytak be: Taffler Karolina 1 virágtartó; Jeney Vilma 5 drb nyereménytárgy ; Roth kereskedő 1 casette szivar­készlettel; Janicsáry Sándor 5 frt. Russo M. 1 pecsétgyűrű, 1 mellű; Veres Pálné 6 pár ezüst evőeszköz; Matolay F-né 1 gyöngykosár, 2 illatszer­üveg; Éberling G. 5 frt Madas 25 frt; Kisbirtoko­sok földhitel intézete 1 hévmérő, 5 drb porczellán szivartartó 2 drb gyufa-és hamutartó, Széchenyi, Kisfaludy, Vörösmarty, Kazinczy mellszobrai; br. J­eszenák Jánosné 3 virágcserép; Draskóczy Gyuláné 2 virágcserép; gr. Eszterházy Istvánné 2 virágváza; Tóth Istvánné 1 virágcserép, 1 kertyűtartó, 1 péld. „Csokonay-emlény“; Reichetzerné 1 kis takarék­­pénztár; Kinszky Mária grfnő 1 tűpárna, 1 ser­viette-tar­tó ; Rökk Lilla 1 czukor- szelencze és 1 csemege tál. — Köszönetnyilvánítás. Ama nagy­mérvű majdnem kétezer kötetre menő ajándék óta, melylyel nehány hóval ezelőtt dr. Eötvös Lóránd báró nagy nevű atyja könyveiből a „tudomány s műegyetem olvasókörét“ szerencséltette, újabban ismét számosan név szerint: Dr. Bene Ferencz, dr. Apáthi István, dr. Herczegh Mihály, dr. Gerlócz, Frecskai János, Závodszky Ká­roly, Thierry Adolf, Ballai Lajos és Lippe Vilmos urak gazdagították a könyvtárat becses adomá­nyaikkal.­­ Az adományozóknak, különösen de

Next