Ellenőr, 1873. december (5. évfolyam, 285-313. szám)

1873-12-19 / 302. szám

jelent, mint az államtól az építés befeje­­nyett előlegeket. Hogy pedig ez ügynek ily módon a rendezése örülhet, a felett kétség sem foroghat fenn az esetben, ha azt a törvényhozás maga is tekinté­lyével támogatja, egyrészt utasítván a kormányt, hogy a társulatot e részbeni működésében neveze­tesen oly pénzintézetnek előszerzésében segítse, mely úgy az osztrák nemzeti bank kölcsö­­nének, valamint a bankconsortium felől való követelésének kifizetésére szükséges új köl­csönt a társulat 2-ed sorozatú kötvényeire mint zá­logra előlegezzen, másrészt pedig, ha felhatalmazza a kormányt, hogy egy ily pénzintézettel szemben a jótállást vállalhassa el arra nézve, mikép a társu­latnak adott állam garantiának az alapszabályszerű részvényekre első helyen a 2-ed sorozatú kötvények kamataira, illetőleg az e kötvényekre mint zálogra adott kölcsön után járó kamatok fizetésére fog for­díthatni. Ily intézkedést sürgősen szükségesnek tar­tunk arra nézve, hogy a társulat a már legköze­­lebb várható eseményekkel szemben a csődre ju­tástól megmentessék s a pályának esetleges lefog­lalása elkerültessék. A társulat pénzügyi helyzete ugyanis a kö­vetkező : A pálya építésre fordittatott eddig a) a társulati értékek eladásából befolyt 52.074.635 frt. b) a kormány részéről egyrészt a biztosíték, másrészt az engedélyszerű kötelezettségen felül tel­jesített munkálatok czímen előlegezett 1 500.000 frt. c) A bankconsortium által adott kölcsön, melyért, mint már fentebb előadtuk, 17.000.000 frtot tartozik körülbelül a társulat a bankconsortiumnak fizetni. d) a kormány által eddig adott építkezési előlegek 2.325.750 frt. Ezen utóbbi két összeg, valamint a pálya építésének befejezésére a tordai 1.13 mfd hosszú szárnyvonal kiépítése nélkül még szükséges mint­egy 1.754.000 frt. Továbbá a tordai szárnyvonalnak mint első rendű pályának kiépítésére megkívántató 476.000 forint, vagyis ugyanannak mint másodrendű pályá­nak kiépítésére szükséges 326,000 frt; azon tételek, melyeknek fedezése még ma nincsen biztosítva. Kell tehát részint a pálya teljes befejezésére, részint a visszafizetendő kölcsönök megtérítésére összesen a tordai szárnyvonallal egytett 21.550,750 frt, illetőleg 21.405,750 frt, mely összeg tényleges értékben beszerzendő lenne. Az e czélból szükséges pénzműveletnek egyedüli alapját a társulat ama 30 millió névér­tékű 2-cd sorozatú kötvényei képezhetik, melyek jelenleg a bankconsortiumnál, s illetőleg 20 millió frt erejéig 2-d sorban az osztrák nemzeti banknál vannak elzálogosítva. Midőn tehát a folyó év június havában be­adott jelentésünk és előterjesztésünk pótlásául az azóta történteket, annálfogva beállott jelen helyzetet előtüntető újabb jelentésünket beadnók, s annak az első jelentésünk tárgyalására kiküldött egye­sített pénz- és vasúti bizottsághoz való utasítására felkérnék a tisztelt házat, el nem mulaszthatjuk figyelmét az ezen pótjelentésben jelzett, s a keleti vasút összes ügyeinek megvizsgálása előtt, s attól elkülönítve megtehető, és szükségkép időközben megteendő intézkedés égető sürgős voltára s azon komoly veszélyekre, melyek a zálogban levő má­sod sorozatú kötvények ki nem váltásából kelet­kezhetnének, tisztelettel felhivni. Kelt Budapesten, 1873-ik évi deczember hó 4 én. Kerk­apoly Károly, s. k. Tisza Lajos, s. k. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése dec­ember 18-án. Elnök: Bittó István. Jegyzők : Wächter Frigyes Beöthy Algernon. A kormány részéről jelen vannak S­z­a­p­á­r­y, Pauler, Trefort, Kerkapoly miniszterek. Az ülés délelőtt tíz órakor veszi kezdetét. Elnök jelenti, hogy a főrendiház megküldi a horvát kiegyezést tárgyazó törvénynek a levél­tárban történt elhelyezéséről szóló elismervényt. Irányi Dániel jász­apáthi lakosainak kér­vényét nyújtá be az önálló jegybank felállítása­ iránt. Kozma Parthén interpellate intéz az igaz­­ságügyminiszterhez. Arra, hogy a törvény nem tudásával — úgymond — senki se védhesse ma­gát, szükséges a törvényt tökéletesen és mindenütt kihirdetni. Erről nálunk megfeledkeznek s a nem magyarnyelvű lakosságnak épen nem hozatik a törvény tudomására, vagy ha igen, akkor nem hű fordításban. Ennélfogva kérdi a minisztertől, igaz-e az, hogy 1862. és 1873. évben hozott, szentesite­­tett és már kihirdetetett törvények román nyelven mindeddig köztudomásra hozva, illetőleg kiadva nincsenek, s ha igaz, mivel igazolhatja miniszter úr ebbeli kötelességmulasztását és szándékszik-e haladéktalanul megtenni a szükséges intézkedése­ket, hogy az említett törvények román hiteles for­dításban is kiadassanak. Az interpellare közöltetni fog az igazságügy­miniszterrel. Körmendy a közoktatási miniszterhez intéz interpellatiót kérdve, van-e szándékában azon tan­­felügyelőket, kik mint országos képviselők tanfel­ügyelői tiszteknek az év épen azon szakában, a­midőn a tanügy is legkevésbbé szünetel, s így leginkább igényelné a felügyeletet, meg nem felel­hetnek, tanfelügyelői tisztektől felmenteni, vagy kész érették a felelősséget elvállalni? Az interpelláló közöltetni fog a közoktatási miniszterrel. Szőgyényi László az állandó igazoló bi­zottság nevében jelenti, hogy Boldizsár József kép­viselő választási jegyzőkönyve rendben találtatott. A képviselő a törvényszerű 30 nap fenntar­tása mellett igazoltatik. Széll Kálmán benyújtja jelentését a belügy­miniszter előterjesztése iránt a cholera-járvány tárgyában s a közlekedési miniszter előterjesztése iránt az ínséges munkák tárgyában. A jelentés ki fog nyomatni s napirendre tűzetni. Irányi közvetlenül a költségvetés után kívánja tárgyaltatni, mi ellen Széll Kálmánnak sincs kifogása. Elnök jelenti, hogy a jogügyi bizottság megalakult s elnökké Perczel Bélát, jegyzővé Tost Gyulát választotta. Kerkap­olyi Károly leteszi a ház asztalára a miniszterek észrevételeit és felvilágosításait a m. k. államszámvevőszéknek az 1873. évi számadás­ról tett részletes jelentéseire, úgyszintén ama szám­vevőszéknek az 1874-iki zárszámadásra tett össze­hasonlító észrevételeire, és ugyanannak az 1870-diki zárszámadás ügyében három ízben tett megjegyzé­seire. A pénzügyi bizottsághoz fognak utasíttatni. Madarász József tudomással bírván az incompatibilitási bizottság megalakulásáról kéri az elnököt, hogy tegye magát­­érintkezésbe annak elnökével felkérve őt, hogy munkálataikhoz minél előbb hozzá kezdjenek s tanácskozásaik eredmé­nyét a közeljövőben a ház elé terjeszszék. Elnök megígéri, hogy e kérésnek eleget tesz, azután Boldizsárt a hatodik osztályba sorozza. Következik a napirend: a pénzügyi bizottság­nak a budgetre vonatkozó jelentésének tárgyalása. A sor az igazságügyminisztérium költségveté­sén van. I­r­á­n­y­i Dániel a semmitőszék, legfőbb íté­­lőszék s a királyi tábla elnökének működési pót­léka törlését indítványozza. E pótlék csak arra van szánva, hogy az illetők a törvényszékek tagjait szíves látásban részesíthessék ; ilyes czélra a mos­tani takarékossági elvek mellett semmit sem lehet megszavazni. Széll Kálmán azt feleli, hogy a bizottság nem törölhette e pótlékokat, mert rendesen kijáró évi illetéknek kellett tekintenie. Pauler miniszter megjegyzi, hogy e pótlék nem asztal­pénz, hanem a nem nagyon magas fizetésnek valóban méltányos kiegészítése. Lázár Ádám alkalmat vesz itt kifejezést adni kárhoztatásának amaz országosan gyűlölt bu­­reaucraticus rendszer fölött, mely folyvást szilárdul nálunk a­helyett, hogy száműznék. Áttérve Irányi indítványára, magáévá teszi azt az előtte elmon­dottakban nem lévén képes legkisebb c­áfolatot fedezni fel ellene. A ház az előirányzatot a bizottság javaslata szer­int elfogadja. A következő tételek észrevétel nélkül meg­szavaztatnak: a királyi törvényszékek és járásbí­róságok czíménél: D­u­­­o­v­i­c­s Ernő belenyugszik a 82.000 frt törlésbe, melyet a bizottság javasol, de a­mi a ke­zelést és kiadványozást illeti, indítványozza, hogy utasítassék a miniszter a jutalmak és segélyezések összegének aránylag elosztására az igénybe vevő jogosultak számára való tekintettel, s ezeknek gyors kiosztásával az illető törvényszéki elnököt bízza meg. Pauler miniszter ígéri, hogy ez irány­ban intézkedni fog, s ezután a tétel megszavaz­­tatik. Majoros István itt azt indítványozza, hogy minden járásbíróság telekkönyvi hatósággal ruház­ta­ssék fel. Pauler miniszter nem tartja elfogadhatónak az indítványt, mert ennek elfogadása a telekköny­vi rendszer mély hatású változását vonná maga­­után erre pedig bővebb és tüzetesebb megfontolás szükséges. A ház nem fogadja el Majoros indítványát. — A fegyintézet­ek cziménél: Körmendi szeretné tudni, hogy mennyi a fegyenczek száma s mi az oka annak, hogy a ja­vasolt törlések eltérnek egymástól. Paul­er miniszter azt feleli, hogy nem min­denüt­t egyforma a fentartás szükséglete, ez okból eltérők a törlések. Körmendy kielégítőnek találja a miniszter válaszát, magára a kérdésre vonatkozólag azonban határozati javaslatot terjeszt elő, mely szerint uta­sítandó lenne az igazságügyminiszter, hogy az országos fegyintézeteknek az államháztartásra sú­lyosan nehezedő évi költségvetését — a fegyen­­czeknél elérhető munkaképesség s a fegyenczek munkadíjának lehető elértékesítése és a kezelésben elérhető szigorú takarékosság alapján igyekezzék mielőbb lehetően leszállítani, és erre vonatkozó jelentését a jövő évi költségvetéssel terjessze be a képviselőháznak. Pauler miniszter megjegyzi, hogy a jegyen­czek eddig is alkalmaztattak munkára s hogy a most tárgyalás alatt levő költségvetés is a költsé­gek apadását mutatja. Körmendy e megjegyzésre visszavonja hat­ javaslatát s azután a ház elfogadta a bizottság javas­latának minden további pontját, s ezzel a tárgyalás végett ért. A megszavazott költségvetés a pénzügyi bizottságnak lesz kiadandó, hogy a megszavazott összegek alapján a költségvetési törvényjavaslatok a ház elé terjessze. Egyébb tárgy nem volt napirenden, elnök az ülést bezárja. Holnap a pénzügyekre vonatkozó jogi szabályok érvényben tartásáról szóló törvény­­javaslat kerül tárgyalás alá. Ülés vége délben 12 órakor é nek hasonértelmű szavainkkal. Felemlítette például „messze“ igehatározót, melynek rokonságára csat: a lapp nyelvben akadunk ; felhozta, hogy a mellék­nevek középfoka ott is a kettős „b“-vel képezté­­k; a sorszámnevek „d“-ben végződ­ik; az „esz“ bir­tokos melléknevek képzője. Budenz azért ismerkedett meg az itt tartózkodó lappokkal, kik 3 férfi, és egy nő, maguk is jelen voltak a mai ülésben szarvas­­bőr-ruhában, hogy a magyar nyelvtudománynak nyelvanyagot szerezzen és mutatványokat írjon le, mi annyival kívánatosabbnak látszott, mert az első látogatása alkalmával meggyőződött arról, hogy a svéd-lapp dialectust beszélik, a­mely tájszóláson az egész jelen században nem nyomattak művek, ki­véve Posard 1840-ben kijött nyelvtani vázlatot, melynek semmi értéke nincs. Duben Gusztáv kö­­zelebb írt a svéd­ lappokról egy becses könyvet, de nyelvüket ő sem tárgyalja. Budenznek megis­merkedése sikerült, több dolgot leírt kiejtésük sze­rint. A tisztes rokonok előbb idegenkedtek, azután közlékenyebbek lőnek, egyes kisebb megemlékezé­seket, majd hosszabb meséket beszélve el. A nagy közönség, férfi és nőhallgatóság, mely a kis termet egészen megtöltötte, az előadást folytonos figye­lemmel kisérte, szintúgy a lappok meséit, mert Budenz nyelvük érzéki hatásának feltüntetés­e vé­gett velük is beszéltetett, sőt pár magyar verssor elmondatása által megkísértette, mennyire képesek szavainkat kiejteni. Végül a vállalkozóknak mondott németül, előbb az akadémiától engedelmet kérve, néhány meleg szóban köszönetet; Pulszky pedig Budenz­nek köszönte meg, hogy oly buzgó volt. Most a folyó ügyek következtek. Az osztály­titkár bemutatta Imreh Sándornak a „Marczibányi-díjjal“ koszorúzott, és megjelent nyelvészeti művét; bejelentette, hogy Budenz finn­ugor nyelvszóinak első kötete a sajtó alól kikerült,­ hogy Budenz József Hyde Clark angol írónak „A magyar és finn nyelv himaláyai rokonságáról“ írt értekezéséről úgy nyilatkozott, miszerint az nem nyelvészeti alapokon készült munka, de vakmerő fantázia szüleménye, így az akadémia nem fordít­­tatja le. Utóljára az osztály költségvetését, 5740 forintra terjeszkedik, adta elő, mely helybenha­­gyatott. Az osztályülést zárt ülés követte, így rogta fel Rossi Hamletet, így a Ham­­letben személyesített psychológiai igazságot. Már külső megjelenésében is egészen eltért a k­öznapi Hamlet-személyesítőktől. Hamletet rendesen „nyalka gyereknek“ szokták ábrázolni, pedig ennek ellen­kezője benn van magában a szövegben. Rossi Hamletje egészen olyan volt, a­milyennek őt anyja, a királyné ecseteli. A darabot jelentékeny kihagyással adták né­hol a hatás előnyére, de néhol hátrányára. A har­madik felvonás híres monológját: „to be or not to be“, a második felvonás végére vonták s a színé­szekkel való jelenet után következő monológhoz csatolták, s igy történt, hogy minden benső össze­függés nélkül az előbb mondottakkal kezdte el az olasz művész: „esse e non esse“. Mindjárt e mo­­nológ után azonban, a­hol a Hamlet Opheliával szól, a hatás előnyére volt, hogy midőn Hamlet e szavakkal : „eredj kolostorba“ — eltávozik, Ophelia monológja helyett a függöny lassan le­gördült. Ophelia jó személyesítőt nyert a társulat drá­mai primadonnájában. Claudius azonban, a teg­napi előadás után ítélve, valódi „Puppenkönig“ lehetett. A Károlyszinháznak a czenzura azzal ütött reclamot, hogy egy újdonságának előadatá­­sát megtiltá. A darabot a „Kikeriki“ szerkesztője irta s tárgyát ez istentől elrugaszkodott „drámá­nak“ (Berg­er drámának nevezi) az a viszásság képezi, amely mindennapi jelenség az életben, s a­mely egyenesen amiatt fordul elő, hogy a kath. egyház dogmái nem engedik meg a kétszeri há­zasságot. Most a színházigazgatók a törvényhozástól a színházi c­enzura eltörlését kérvényezik. Nincs is fölöslegesebb dolog mint a színházi c­enzúra, mert az a darab, a­mely minden tekintetben rósz, az úgy is megbukik, amely pedig minden tekin­tetben jó, az — semmi tekintetben sem lehet rósz! •­ Uj­vár­i Béla: Magyar tudományos akadémia. (Dec­ember 18.) Ma az akadémia nyelv- és széptudományi osztálya Pulszky Ferencz elnöklete alatt rendkívüli ülést tartott, melyen Budenz József értekezett „A jelenleg Budapesten tartózkodó lappok nyelvéről“, így mutatva meg, hogy a tudós az oly alkalmakat, melyeket a közönség csak ritkaságoknak tekint, a tudomány czéljaira és előmenetelére hasz­nálja fel és zsákmányolja ki. A lappokra nézve kiemelte, hogy most mintegy 30 ezeren vannak, azonban hajdan nevezetes szerepet játszottak éjszaki Európa történetében, tekintélyes állást foglaltak el, de a sors mostoha volt, ám minket így is érde­kelnek, mert nyelvök igen közeli rokonságban áll a magyarral, ennek kimutatására több rokonszavat sorolt fel, melyek csaknem teljesen megegyez­ KÜLFÖLD. Deczember 18 án: Franczia köztársaság. A deczember 14-iki pótválasztásokon beadott szavazatok számaránya a következő: Seine-et-Oise megyében Calmon mér­sékelt baloldali 54 ezer szavazatot kapott Lovesque monarchista 37 ezer szavazata ellen. Versailles városa 1000-el több szavazatot adott Calmonnak mint Lovesque-nek. Finistérében Swiney 59 ezer szavazatával szemben, Le Quen monarchista 39 ezret kapott. Brest és Quimper városa együtt majdnem nyolc­adfél ezer szavazatot adtak a republicanus jelöltnek, míg a monarchista ezer és néhánynál többet nem nyert. Aude megyében Marcou és Bonnel republicanusok 29—29 ezer szavazattal választottak meg, míg Castel és Pey­­rousse bonapartisták 13 ezer, Peiriére és Vic- Auduze monarchisták pedig 6 ezer s néhány száz szavazatot kaptak. A városok e megyében is 6-7-szeres többséget adtak a republicánusoknak. Mind­ebből pedig az tűnik ki, hogy az úgyneve­zett intelligencziának, a­milyen pl. a városok polgár­sága legalább is 70 százaléka republicánus érzelmű, és kitűnik továbbá az, hogy a nép között nagyobb, két­szer akkora pártja van a bonapartistáknak mint a roya­listáknak. Ezt mutatja Aude megye példája, hol a bona­­partista jelöltek kétszer annyi szavazatot kaptak, mint a royalisták. Érdekes tudni azt is, hogy az 1871. óta végbement 12 pótválasztás száz tizennyolcz re­­publicánus képviselőt adott a nemzetgyűlésnek és csak húsz monarchistát! — Ez arányt pedig aligha fogja módosítani az új választási törvény is. E törvény vezérelve úgy látszik az akar lenni, hogy a vagyon és az intelligenc­iának tetemes elő­nyöket adjon, s mesterséges módon szaporítsa sza­vazatait a szegényebb osztály rovására. Belcaster ismeretes monarchista ily irányú törvényjavaslatot dolgozott, s több lap komolyan vitatja, hogy a 30-as bizottság ezt a tervezetet fogja alapul elfo­gadni. E reactionárius javaslat lényege abban fog­lalható össze, hogy: 1-szer a szavazati jog elnye­résére legalább 25 éves életkort köt ki feltételül, 2-szor minden házas vagy özvegy férfinak, úgy nem külöben minden rendű és rangú honoratior­­nak, valamint minden 25 francnál több adót fize­tőnek, 2,3 és 4 szavazatot ad, a szerint a mint a nevezett qualificatiókból többel vagy kevesebbel bír. Ha például valaki 25 franc adót fizet, nős­s a mellett tisztviselő, vagy honoratior , kap 4 szava­zatot. E gyönyörűséges terv azonban nem sok kárt tehet a republicanusoknak, hiszen ép az in­­telligenczia és vagyon, melynek ily mesterségesen akarják többszörösíteni szavazatait, mint már em­lítettük, legalább 70°­0-ban republicanus. Német birodalom. A pápai encyclica epistolá­­ára Reinkens­z-katholikus püspök igen találó vá­laszt ad egy pásztor levelében. „A pápa — úgy­mond — azzal kezdi körlevelét, hogy pápasága ideje alatt sok szomorú és keserű dolgot kellett tapasztalni és eltűrni; — azonban nagyon távol áll attól, hogy e sok bajnak és rosznak az okát önmagában keresse — sokkal távolabb és sokszor nem is létező okokban keresi azt. Ámbár általában beismerte azt, hogy nem méltó arra, hogy isten helytartója legyen (Nos a­licet immerentes) még­is a megközelíthetlen isteni igazság fénykoszorújá­­val veszi magát körül és oly hangon beszél, mintha azt kérdezné: „Ki tud közületek engemet hibával, bűnnel vádolni?“ A pápa a világon levő nyomor­nak legfőbb okát a „szabadkőművesi szektákéban keresi, bármi néven neveztessenek is azok ; e szektákból alakul „a sátán zsinagógája, mely csa­patait az egyház ellen gyakorolja és azt megtá­madja.“ Minél inkább ismeri valaki a mai civili­­satiót és cultur­államainkban a mozgató erőket, annál nagyobb csodálkozással kell, hogy fo­gadja e nyilatkozatot egy oly nagy egyház fő­nökének szájából.“ Ezután kritika alá véve az át­kokat, szitkokat és káromkodásokat, melyeket a pápa Németországra és Svájc­ra szórt, valamint a nevezett államok intézményei és törvényei ellen intézett lázító passusokat, így folytatja Reinkens : „Valóban bámulatos, hogy a pápa azzal dicsekszik, hogy püspökeivel együtt szigorúan megtartja a világi hatóság iránti engedelmességet sz. Pál szelle­mében s mégis ugyanazon lélektettel a legfontosabb törvényeket azon ürügy alatt, hogy ellenkeznek Isten parancsával, kárhoztatja, semmiseknek, lelkiis­meretben nem kötelezőknek nyilatkoztatja és igy feloldozza az alattvalókat az engedelmesség kötelme alól nem csak, sőt biztosítja a törvény áthágóit s őket a vértanukkal egy rangra helyezi!! Persze a kormá­nyok ez­úttal nem sokat félnek. Azon öntudat, hogy er­kölcsei eszmét képviselnek az isteni világrendben, elő szabja nekik kötelességöket és a történelem rettenthetlenekké teszi őket. A legfélelmesebb és legtündöklőbb pápa, ki csak valaha a földön lé­tezett, III. Incze elvetette az angol Magna Chartát, eget, földet felhívott ellene, átokkal és interdictum­­mal sújtotta; de azért a charta még­sem veszett el, naggyá tette Anglia népét és ez nem vesztette el a kereszténységet. X. Incze Zelus Domus Dei nevű bullá­jában roppant haraggal vetette el a westphaliai békét, illetőleg annak az egyházra nézete szerint káros hatá­rozatait, a múltra, jelenre és jövőre nézve érvénytelen­nek és senm­isnek jelentette ki. VI. Pius még 1789-ben is figyelmeztető, a német püspököket, hogy az egy­ház soha sem ismerte és fogadta el ama békekötést — és ime, mégis a német püspökök, kik olv egyek a pápával 1872. sept. 20 án egy hivatalos emlék­iratban a törvények feletti és elleni képzelt jogo­kat épen azon westphaliai békekötésből szár­maztatták le, melyet a pápák két századon keresz­tül oly serényen kárhoztattak! IX. Pius 1868. jun. 22-én az osztrák alaptörvényeket mint aljasakat, elvetette, semmiseknek és érvényteleneknek nyi­latkoztatta — és 1872-ban ugyanazon pápa meg­engedte az insbrucki jezsuitáknak, hogy egy re­­versalis által kötelezzék magukat, miszerint ama borzalmas és alávaló törvényeknek engedelmesked­jenek.“ A pásztorlevél többi részeiben védelmezi Reinkens az ó-katholicismust a pápa röppentyű­­szerű menykönyvei ellen. A polgári házas­ság­r­ó­l szóló javaslatot első olvasásban elfo­gadta a porosz képviselőház. A 6. szakasz módo­sítását a kormány ellenzi. (Ez a §. alapítja meg, hogy anyakönyv­vezetéssel papok is megbíz­hatók). A hivatalos lapból. Pénzügyi magyar miniszterem elő­terjesztésére M­á­r­i­á­s­s­y Sándor I-fő osztályú pénzügy­­miniszteri fogalmazónak a miniszteri titkári czim­et díjmen­tesen adományozom. Kell Budapesten 1873. november hó 29 én. Ferencz József, s. k. Kerkapoly Károly, s. k HÍREK. Deczember 18. — A Pestmegye pártfogása mellett álta­lában rendezett általános kiállítás f. évi deczember 21-én fogván megnyitattni, van szeren­csém a­­ közönséget értesíteni, hogy a megnyi­tás a mondott napon d. u. 3 órára tűzetett ki, mely alkalommal tudományos és népszerű felol­­vasások fognak tartatni. Hasonló felolvasások tar­tatnak f. 23 án, 25-én és 28 án d. u. 3 órától 5 óráig. Az ezen felolvasásokra szóló jegyek ára: I. hely, 2 frt, 11. hely 1 frt. és a tanulók részére karzati jegy: 20 kr. A kiállítás f. hó 22-étől 28- áig naponként d. e. 9 órától d. u. 2 óráig álland nyitva a t. közönség részére. Belépti jegyek na­ponként a megyeházban — a kiállítási helyisé­gekben — válthatók. Ily belépti jegy ára : 50 kr. Ezen kiállításnak fő czélja a tehetetlen árvák felsegélése és a világhírű lengyel festész Matjejko egyik művének megszerzése rvén, szükségtelen, hogy a budapesti műveit kivált a hazai jót és szépet előmozdító lelkes közönséget tettleges rész­vétre kérjem fel. Budapesten az 1873. évi decz. hó 16-án. id. Kubinyi Ferencz a kiállítás ren­dezője. — A király ma délután 1112-kor gr. Pe­­jachevich szárnysegéd kíséretében megtekintette az uj posta- és távirda- épületet. A gránátos és zsib­­arus­ utcza sarkán lévő előcsarnokba belépve, gróf Zichy kereskedelmi miniszter ur által fogadta­tott s miután a miniszter ur által az ott jelen­levők Gervay Mihály országos főpostaigazgató, Ta­kács országos főtávirdaigazgató, Rácz József kir. tanácsos és postaigazgató, Szalay László távirda­­igazgató, Obadich János főpostafőnök és a posta s távirda palota gondnoka, továbbá Skalnitzky és Koch építészek bemutattattak volna, ő Felsége az egyes kezelő­ osztályokat szemrigyre vette, végig haladván a levélfeladási s leadási és a pénzes levél feladási termeken a palotaudvarába lépve, a márkafeladási osztályon keresztül az első emeleten létező levéltovábbítási termeket s a levélhordozói csar­nokot megtekintő, mindenütt a legnagyobb érde­keltséggel mindenre kiterjesztő figyelmét, a­honnan visszatérve a második emeleten létező díszes tanácstermet megszemlélő, erre a harmadik emele­ten létező hivatalos helyiségek megtekintése után a távirdai helyiségekbe lépett, ott a női távirászok termében Klar lovag­i osztálytanácsos és Fábry Frigyes távirdafőnök által újra fogadtatván a vil­lanyos telepeke szemlélé, mely alkalommal egy ő felségének szóló távirat érkezett, a melyet ő felsége azonnal át is vett, onnan a táviratok feladási termeit megszemlélve, megelégedését a czélszerű berendezés, de különösen a példás tisztaság fölött ismételve kifejezve távozott. — A m. kir. testőrség főkapitányá­hoz, gr. Haller Ferencz tábornokhoz ő felsége következő kéziratot intézett: „Kedves gr. Haller! Tudomásomra jutott, hogy ön néhány nap előtt tölté be mint tiszt hatvanadik szolgálat­ évét. Mi­dőn én egy ritka hosszúságú szolgálati időnek ezen perezét alkalmul veszem arra, hogy önnek folyvást tanúsított kötelességhű­ségéről és sokoldalú alkalmazásokban­ odaadásáról hálásan emlékezem meg, szivemből óhajtom, hogy ön jel­en állásában még éveken keresztül számomra megtartva marad­jon. Budapest, 1873. november 30. Ferencz József s. k. — A rókavadász társaság, mint már említettük, a vadászatokról nagy festményt készít­tetett. E mű már készen van, s 53 alak látható rajta. Ezek közül 40, a társulat — piros — egyenruhá­jában van. Középen a királyi pár foglal helyet,lovon és vadász öltönyben. A csoportozatot, az eleven színeket, s az arczok hasonlatosságát igen dicsérik. A fest­mény jelenleg­­, Wenkheim Béla miniszternél van, s ha nem csalódunk, Richter műve. A vadásztár­saság föl fogja kérni a királynét, fogadja el e ké­pet, mint a rákosi vadászatok emlékét. — A debreczeni jogászbál házi asz­­szonya Tisza Kálmánná, szül. gr. Dégenfeld Ilona urhölgy lesz, ki a legnagyobb szívességgel fogadta el az ifjúság felkérését.­­ — A katonai hatóságok előtt nem létezik Budapest, náluk még a fővárosok egye­sülése után is csak Ofen meg Pesth maradt, s igy adressálják minden megkeresvényüket, melyeket minisztériumokhoz és városi hatósághoz intéznek.­­ Az erdélyi levéltár átszállítása és berendezése a budai országházban már annyira haladt előre, hogy a levéltár teljes fölszerelése és beosztása a folyó tél alatt valószínűleg befe­jeztetik. — A szathmári püspök, dr. Schlauch Lőrincz a püspöki megyéjében levő néptanítók és segédlelkészek fizetéseinek javítására évenkint 22.000 frtot kiván fordítani, így a 60—80 frtos évi fizetések 200 frtra emelkednek. Elismerésre méltó, hogy az aránylag legkisebb jövedelmű szath­mári püspök jár e téren elől jó példával. — A budapesti népszínház v­é­g­re­hajtó bizottsága e hó 21 én délelőtt 10 órakor Steiger Gyula országgyűlési képviselő szál­lásán bizottsági ülést tart. Az ülés tárgyai: 1) Intézkedés a pénz kezelése körül; 2) Az építési ajánlatok bemutatására határidő megszabása; 3) A terv és kiviteli módozatoknak meghányása. — Seps­i-Szt.-Gy­örgy város közönsége az ottani közs.­fiú- és leány­iskola számára egyik legdiszesebb középületét ajánlotta fel és annak folyamatban lévő átalakítási költségei fedezésére, oly elhatározás mellett, hogy a jövő tanév kezde­tén az átengedett épület egyik szárnyában egy felső leány­iskola is fog feállíttatni, a város pénz­tárából ICOO frtot utalványozott. — Czegléd város főkapitánya egy nyilatkozatot küldet be hozzánk, azon hírre vonat­kozólag, hogy Blau, n.­kátai fiatal­ember azért lett volna öngyilkos, mert Czegléden 4000 frtot elkár­tyázott A főkapitány nyilatkozata szerint, Blau Nagy-Kőrösön kártyázta el pénzét.­­ A magyar mérnök és építész egylet szombaton, decz. 20 án esti 6 órakor a régi Lloyd épületben levő egyleti helyiségben egyetemes szakülést tart, melyen Punczmann Gyula „a sgrafitto-díszítésről és ennek alkalma­zásáról az „építészetben“ fog értekezni. — Színházi hírek. A nemze­ti színházhoz egy fiatal tenoristát, Udvardyt (Höffler) szerződtet­tek­ ki Richter tanítványa. Hangját dicsérik, s hír szerént „Lohengrin“ czímszerepét fogja először énekelni. A reménységek teljesülését óhajtjuk. — „V a t e r i a“ kiállítási költségei csak 2600 írtba kerültek, noha szép és díszes minden. — „Hu­nyadi Lászlónak“ 200 ik előadását, melyhez ünnepélyeket akarnak fűzni, s az előkészületek megtételére már bizottság is alakult, többen elha­lasztani óhajtanák későbbre, mikor lesz, a­ki Gara Mária szerepét énekelheti, mert az opera jelenlegi személyzetéből oly énekesnő teljesen hi­ányzik, a­ki mint Mária az ünnepélyes előadáshoz való volna. Hanem hogy mikor lesz ilyen, az még hosszú idő kérdése. — Az István téri színházban a személyzet javára e hó 21-én lép föl a Lendvay­­pár a „Makranczos hölgy“-ben. — Berlioz a magyarokról. Berlioz emlékiratai most jelentek meg második kiadásban. E könyv nem valami ismeretes nálunk, s a „P. Napló“ közöl belőle egy mutatványt az új kiadás után. Berlioz, ki a Rákóczy-indulóról átiratot is készített, a negyvenes években volt Pesten s elég részletesen ir itt idézéséről. Mint látszik, kevés fogalma volt hazánkról, s a­mi volt, az is ferde. Bizonyos hetykeséggel adja elő, hogy Pesten hang­versenyre készülvén, egy jó ismerőse előre figyel­meztette, mikép adjon elő magyar darabot is, ha ünnepelt művész akar lenni, így választotta ki aztán a Rákóczy-indulót, ezt az ördöngős darabot. Leírja aztán, mily hatást tett e darab előadása a nemzeti színházban. Nem tudjuk mennyi a költői túlzás Berlioz elbeszéléséből s a Rákóczy tran­­scriptiójának genesiséből. Annyi bizonyos, hogy ez induló iránt a híres művész sokkal több szere­­tetet tanúsított, mennyit könyve elárult, mert elő­adta Párisban is, sőt beleszőtte „Faust“ czímű operájába. Különben Berlioz több helyen elég elis­meréssel ír a magyarokról, s nyelvünket alkalma­sabbnak tartja a zenére mint a németet. Szól Erkel Ferenczről is, még pedig nagy dicsérettel: „Erkel úr, a nemzeti színház karmestere — úgymond — kitűnő és nagytehetségü ember; hallottam egy operáját, a „Hunyadist. E mű rendkívül érdekes. Eredetisége meglepő, költészete elragadó, mély érzés buzog benne. Hangszerelése finom és correct s az energiát sem nélkülözi. — a tegnapi írói és művészi es­télyen ismét nagyszámú és válogatott közönség jelent meg a „Hungária“ dísztermében. A hang­verseny­­részt a Székely-testvérek: Imre és István kezdték meg, zongorán és gordonkán két darabot (svájczi hangok és oláh dalok) adván elő, majd Tannerné énekelt két magyar dalt Zimaytól, Lanka pedig „Don Riaz pechje“ czímű spanyol románczót olvasott föl saját magától. Férfi közönség­nek tetsző tárgya van. Odry a „Tannhauser“-ből énekelte az „Esti csillag“ áriáját. Krancsevics he­­gedű­játéka volt az előadás egyik legművészibb ré­sze, Balázs Sándor felolvasása pedig („A színésznő férje“) a legmulatságosabb. Kvassayné asszony Lisztről énekelt egy dalt, azután Erkeltől a „Ma­gyarok istenét“, Dubez és Erkel Sándor hárfa- és zongorakisérete mellett. Az estély második szaka­sza lakomából állt. — A münccheni magyar egylet decz. 13-án tartotta meg tisztújítását, melynek eredménye következő: Elnökké választatott Steingaszner Kál­mán, alelnökké Zombori­­Ferencz, jegyzővé Vigh Gyula, titkárrá Erős György, pénztárnokká Pollák Manó, könyvtárnokká Kreuter Ferencz, alkönyvtár­­nokká Guttmann Izidor, bizottmányi tagokká pe­dig Klein Sámuel, Steingaszner Olivér és Török Sándor. — Az egylet összesen 43 tagot számlál festők, technikusok és iparosok közül. Az egylet kebelében dalárda alakult. — Dietrich Ignácz pécsi ügyvédtől egy törvényjavaslat vázlata jelent meg az 1868. évi LVI. törvényczikkben foglalt törvénykezési rendtartás módosításáról. — Beküldetett hozzánk a következő figyelmeztetés: A magyarországi földrajzi társulat titkárja nem tudja, hogy Buda, Eger, Kolozsvár, Gyula Fejérvár és­­ Gyalla Magyarországban van. Legalább ezt kell hinnünk, midőn Berecz Antal „Természet“ szimü természettudományi s földirati ismereteket terjesztő népszerű lap 1873-dik évi 23 dik számában a 317-dik oldalon „Nevezetesebb csillagdák“ csimü czikben az ausztriai csillagdák között látjuk felsorolva a­ budai-, egri-, kolozsvári-, és a Konkoly Miklós úr tulajdonában lévő ó­gyal­­lsi csillagdákat.­­ A marhavész elhárítása érde­kében a fővárosi tanács fölszólítja mindazokat, kik szarvasmarhát bírnak, hogy marháikat elég térséges, világos, meleg, tiszta és kellően szellőz­tetett istálókban tartsák, jó minőségű eledel és italban s koronkénti sózatásban részesítsék, külö­nösen pedig, hogy az állatnak bár csekélynek látszó megbetegülését is figyelemben tartsák, s azt a kerületi állatorvosnak haladéktalanul bejelenteni komoly kötelességüknek ismerjék. — A főváros egyik legszebb pontja nem sokára a nemzeti színház lesz, a sarkon levő bérházával egy vonalba építve. Említettük már többször az itt foganatba veendő építkezéseket, melyekhez most a lapokban részletes leírást is olvasunk Skalniczky építész terve után. E tervrajz szerint melyet Skalniczky már benyújtott a ható­sághoz, a bérház az utczavonal egész mentében négy emeletesre fog kiépíttetni, s ezzel egyenlő magasságban van tartva a színház homlokzata is. A kerepesi és országút sarkán a kigömbölyített épület magas kupola által koronáztatik. A színházi épület részint, hogy a két szárnyépülettel kellő kapcsolatba hozassék, s ezek elől háttérbe ne szoruljon, részint a helyiségek bővítése czéljából, előépítés által kijebb hozatik, úgy azonban, hogy 2 és fél öllel az utczavonalon belül áll, kis előtérrel bír, s az épület kerepesi útra néző homlokzatának főtagozatát képezi. Homlokzata földszint egy tágas s magas vestibülhöz vezető három kapu, fölötte egy nyilt oszlopcsarnok, mely a 2 és 3 ik emelet magasságát foglalja el, s a 4 ik emeleten egy háromszögű, felül jelvényekkel díszített csúcsos homlokzat által tetőztetik be. A belső berendezést illetőleg földszinten a már említett vestibülhöz s a karzathoz vezető két kényelmes lépcső van a vestibül s a színház mostani előcsarnoka fölött a társalgó terem van elhelyezve s e fölött a festő terem. A színház belső elhelyezése érintetlen marad, csak a karzatok nyernek rég nélkülözött pissoire okat, s az öltöző helyiségek jobbról és balról szaporittatnak és nagyobbittatnak. A „Pannónia“ melletti szárny épületben földszint egy bolt helyiség, udvar felől a nappali pénztár feküsznek. Az emeleteken a könyvtár és lakhelyiségek. Az országutra eső ház­nak a vegytani intézet telke melleti részébe, s a laképülettől tűzmentesen elválasztva a földszint és első emeletet elfoglaló díszletterem, e fölött 2-ik emeleten a ruhatár, 3-ik emeleten a rendező lakása jön. Az épület többi részei magánlakásoknak vannak szánva. Földszint egy nagy kávéház, a kupola alatt kör alakú teremmel s egy vendéglő. Az udvari

Next