Ellenőr, 1873. december (5. évfolyam, 285-313. szám)
1873-12-14 / 297. szám
Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 10 firt. — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 s Egryen szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza .. az. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele. Budapesten, nádor-utcza Ov (Zségrády testvérek irodájában). Kiadóhivatal: Előfizethetni helyben és posta utján: két sas-utcza 14 sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 296. szám. Budapest, vasárnap, deczember 14. 1873. V. évfolyam, A tisztelt közönséghez. Eddigi előfizetőink kényelmére ismét szétküldtük — mai lapunkhoz mellékelve — a bérmentes postautalványokat, melyeket az ,,Ellenőr“ előfizetői bélyegmentesen használhatnak akár féléves, akár évnegyedes előfizetéseknél. A félévi előfizetések megtorlódása sok munkát adván a posta- és kiadóhivataloknak, kérjük a t. közönséget, méltóztassék megrendeléseit, s illetőleg azoknak megújítását minél korábban tenni meg, nehogy az előfizetési késedelem fennakadást okozzon a lap vételében. Az „Ellenőr“ ára, mint eddig, egy évre..................................20 forint — kr félévre.......................................10 „ — kr. negyedévre...............................50 — kr. egy hóra....................................180 kr. Az előfizetést — postai útón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, bálvány utcza 9. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK: Bécs, decz. 13. A „N. Fr. Pressernek Berlinből távirják, hogy a magyar keleti vasút főigazgatója Bottlik és a választmányi tag Hodossy a sehandlunggal kötendő előlegezési ügylet tárgyában megérkeztek kilátás van, hogy ez az itteni kezesek közvetítése folytán létrejön. Bécs, decz. 13. Prágából jelentik a „Pressernek . A helytartónak tegnap volt estélyre megjelentek : az érsek, az egész káptalan, a Prágában levő miniszterek, valamennyi képviselő, a tábornoki kar, a polgármester és több cseh városi képviselő. Bee?, decz. 13. Az „Oest. Corr.“ jelenti, hogy az állami előlegezési pénztárak iránti szabályzat fölött a tanácskozások már befejeztettek, de végleges megállapítás előtt még az üzletvilág notabilitásai véleményezésének fog alá vettetni. Páris, decz. 13. A „Liberté“ jelenti, hogy Thiers is közbenjárt volna Bazaine érdekében.— A szélső bal kevésbé terhelt elitélt communisták megkegyelmeztetését akarja indítványozni. Páris, decz. 13. Bazaine Mac-Mahonhoz következő írást intézett: Ön megemlékezett azon időről, melyben együtt szolgáltunk a hazának; a félő vagyok, hogy szive túlsúlyt nyert az állami érdek követelményei fölött. Én fájdalom nélkül haltam volna meg, mert a birák által benyujtott megkegyelmezési kérvény boszul állt becsületemért. Hang, decz. 13. Hivatalos távirat jelenti, hogy a seregek Atsinban az ellenség részérőli tüzelés daczára, sikeresen partra szállt. London, decz. 13. Ideérkezett magántudósítások szerint Costa Rica köztársaság elnöke lemondott, és az üzletek az eshető háború miatt veszélyeztetve vannak. Washington, decz. 12. Állíttatik, hogy a „Virginius“ „Izabella Cattolica“ fregattól kisérve, Havannát elhagyta, és pedig, mint állíttatik, Key- West felé irányozta útját. Különben útjáról vagy rendeltetéséről eddig még nincs hivatalos tudósítás. A jan. 1-én arányban fizetendő államadóssági kamatok 25.533.279 dollárra rúgnak. Vélik, hogy az államadósság deczemberben azon mértékben növekedik, mint ez novemberben történt. New-York, decz. 12. A„Virginus” ma Bahia- Hondába hozatott, hol át fog adatni. Jouvellar főkapitány rendelete folytán az életben lévő foglyok ma kiadatnak, parasan szólva, a Providentiának sok fáradságába fog kerülni. Én úgy tapasztalom, hogy életrevaló nemzetek nem sokat hagynak a Providentiára: „segíts magadon, és az isten megsegít“ mindenütt ez a jelszó, ahol élnek és nőnek. Ez legyen a mi jelszavunk is, pártkülönbség nélkül. Hogy a válságos helyzeten javíthassunk, egy időre, szintén pártkülönbség nélkül, minden jó akarat, minden értelem és minden előrelátás egyesüljön. Nekünk olyan kormány kell, melynek képessége által minden, amihez fog és nyúl, az egészséges fejlődés és haladás eszközévé váljék. Olyan kormány kell, mely meglevő eszközeinket feladatunkhoz arányosítani tudja. Olyan kormány, mely ne csak parlamentirozzon a körülményekkel, de utilisálni és dominálni is tudja azokat. Hazánknak, hogy sebeiből kigyógyulhasson és rongyaiból kivetkezhessék olyan kormányra van szüksége, mely a kotló tyúkot kotlásában ne zavarja, de zaj és lárma nélkül erélyesen és eszélyesen hasson és tegyen. Emlékszem, hogy néhány évvel ezelőtt egy hírneves természettudós igen érdekesen írta le, hogy egy hangyabolyban a hangyatársadalom miképen van szervezkedve. Nekem a leírás utána jutott eszembe, hogy a hangya-társadalom szervezete hasonlít a Constantinus-vagy a Nagy Károly-féle szervezethez; egy szóval álladalmunknak, társadalmunknak nem szeretném e szervezkedést ajánlani. De egy tekintetben és saját észlelésem után, a hangyák eljárását jó lelkiismerettel merem követésre ajánlani, vizsgáljon meg bárki egy eltapadott vagy bármiképen megsértett hangyabolyt, tapasztalni fogja, hogy a tudósok szerint bármilyen classificatió és rangfokozat legyen le a, Ildiigrah KOZULL, idea, m megfíltott és bontott boly érdekében a hangya-társadalom minden tagja munkához lát és addig, mig a bolyt helyre nem állítják, nincs uralkodó párt, nincs ellenzék. Nekünk is van olyan tennivalónk, amit közös erővel, pártkülönbség nélkül kell végeznünk. Közös erővel lehet és kell megmentenünk hazánknak azt a képességét, mely által később az alkotmányos nagy pártok ellentétes küzdelme mellett is élhet, nőhet és fejlődhetik. E végre most fusionálni kell-e a pártoknak vagy coalitiót csinálni ? Úgy tudom, most ez a kérdések kérdése. Én — pártjaink állásától elvonatkozva — azt tartom, hogy a politikában is, mint minden társadalmi tudományban, van egy progressióban és van egy hanyatlásban levő eszme és irány. Életrevaló népnél térítő ereje és hatalma csak a progressióban levő eszmének és iránynak lehet. Én szerencsétlenségnek tartanám, ha nagy politikai pártjaink közt a progressiv, vagy más szókkal, a hazánk államiságának és szabadságának kedvező eszmék, elvek és irány hátrányára történnék fusso. Bölcs Salamon szerint: „Nincs állandó a nap alatt“. A történelem tanúsága szerint még soha egy párt sem semmisíthette meg utódát; p. o. a franczia conventben minden most Európaszerte létező politikai pártnál erősebb párt uralkodott, a rémítés minden fegyverét használta, és még sem tudta successorát megsemmisíteni. A baloldali elveknek nálunk is joguk van a posteritáshoz. — Ez az én reményem, melylyel a jelen helyzet által okozott aggodalmamat enyhíteni tudom. Épen azért, mert soha egy párt is meg nem semmisítheti utódát, nem szeretem én, hogy politikai pártjaink közöl egyik győzőnek, másik legyőzöttnek tekintessék ; nem kívánom sem egyik sem másik pártnak azt a kiváltságot, hogy csak egyedül legyen kormányképes. Alkotmányos népnél a hatalom mindig a hazáért tett szolgálat jutalma kell h°gy legyen. Az emberi természet becsületére el kell ismernünk, hogy mindenik politikai párt a haza ügyét elvei szerint hiszi legjobban szolgálhatni; tehát ha a körülmények úgy kívánják, ellenkező elvű, de őszinteségben és jóakaratban egyenlő hazafiak között — az elvek legkisebb kockáztatása nélkül — egy bizonyos czélra lehet coalitió. — És a coalitio a politikai morálra nézve soha nem lehet oly ártalmas, mint a fusio. Értelmes politikus előtt ennek okát nem kell fejtegetnem. Nálunk ez idő szerint államháztartásunk rendbehozására kellene pártjaink tehetségesebb egyénei között coalitiónak lennie. — Én nem hiszem ugyan, hogy ez egyetlenegy kérdésre nézve s minden idetartozó pontra nézve a coalitió lehető tagjai között egyetértés jöhetne létre , de mégis sok van, miben meg fognának egyezni és ezt egyesült erővel jobban keresztülvihetnék, mint csak a jobboldal magán, habár legtehetségesebb embereit állítná is a gátra. Én a carditióból politikai életünkre nézve még több előnyt is remélek, de ezekről most hallgatok. Ha a haza helyzete biztosítva lesz, akkor ismét elválhatnak a pártok. Egyik tömörül a statusquo fentartására, és bízom az időbe, bízom nemzetünk szellemébe, ösztönébe és reményébe, megmarad a baloldal is és küzdeni fog nemesen, ernyedetleníti, hogy hazánk Terminus istenségét jogosan megillető helyére állítsa fel. Aki élni akar, annak többféle modorra van szüksége. A jellem törpítésével azonban soha nem lehet nagyot végezni. — Minden alkotás szilárdsága arányban áll a reá fordított erényekkel és áldozatokkal. Tehát vállat vállhoz kell vetni, igenis, nagy és közvetlen veszedelmek elhárítását követeli a nemzet létérdeke, de ezen vállvetés alatt nem kell elejteni a jogosult elveket, az ország mindenkori igazát. Nincs is semmi szükség ily elejtésre bármely párt részéről is. Amicus, lludnpeafi sziuhipok. Vasárnap decz. 14-én. NEMZETI SZÍNHÁZ. A vén bakancsos és fia a huszár. Eredeti víg népszínmű dalokkal és tánczcsal 3 szakaszban. Irta Szigeti Jószef. Zenéját szerkesztette, részben eredetileg irta Bognár I. VÁR - SZÍNHÁZ. Először : A pórul járt negédesek. Vígjáték 1 felvonásban. Irta Moliére Fordította Szász Károly. Ezt követi : Tudtán kivlit kém. Vígjáték 2 felvonásban. Mellesvill és Duveyrier után ford. Csepregi, a m. tud. társaság költségén. Barátom Lajos! Tapasztalati igazság, hogy a logica a rontásban sebesebben működik, mint az építésben. Fájdalom, hazánk mostani állapota is ezt igazolja. A magát egyedül kormányképesnek hirdetett párttal rövid idő alatt olyan pontra jutottunk, melyet válságosnak szoktak nevezni. Ma már az eredményből a legrövidlátóbb politikus is felismerheti az okokat, melyek a válságos helyzetet előidézték, és jóstehetség nélkül megmondhatja bárki is, hogy ha az eddig követett irányon nem változtatunk, más mértéket és más modort nem használunk, akkor Magyarország fenntartása, a magyarok istenének, vagy euró Buffet. A mai ülésben jelen volt már Ghyczy Kálmán is, az új középpárt élén. S nem hiányzott az alkalom sem, hogy álláspontjuk megváltozását kitüntessék. Megszavazták ugyanis az újonczjutalék iránti törvényjavaslatot, ámbár ez most is azon czím alatt terjesztetett elő, melyet, mint az 1867-iki alkotmány által használt fogalom mellőzését, nem tartottak elfogadhatónak sem tavaly, sem előbb. Úgy látszik azonban, hogy a középpárt tagjai sem értenek mindenben egyet. Jégy ugyanis, hogy némelyek közülök nem maradtak benn vagy nem jöttek be a szavazásra, hanem a folyosókon sétáltak. A jobboldali sajtó ezt persze ismét közjogi vitának nevezi. Hát csak nevezze. Mi bizony nem csépeljük szalmáját. De kérjük a jövő minisztériumot, hogy tegye lehetetlenné 1874-ben ezen kérdés felett a vitát egy kis bátor józaneszűség által. Tartsa magát az 1867-iki alkotmány szövegéhez. Tessék elhinni, hogy nem dűlne össze tőle a monarchia s nem lenne belőle egyéb, mint bizonyíték a törvénytisztelet mellett. Hiszen tán csak nem tartják olyan sárkányfogaknak azt a mellőzött két szót, hogy remegniük kellene a magyar hadsereg rögtöni megtérülésétől, mihelyt azokat egy törvényjavaslat czímének irály-barázdáiban vetnék is ? Önök gyerekesnek tartják, hogy az ellenzék ily csekélységeknek tulajdonít fontosságot; de hát minek mondhatni akkor az önök eljárását, kik nem kevésbé gyerekeskednek, mégpedig a törvény kijátszására ? Hogy Csanády Sándor úr öblös átkozódásait ismét hallotta a képviselőház, azt elképzelhetni; s hogy Csiky Sándor úr elérzékenyedése is megtörtént, arról sem lehet kétsége senkinek. Hanem érdekes volna tudni, hogy ezen érdekes képviselő urak sejtik-e néha, mily hatalmasan működnek ők közre, minden dictiónk által, a házszabályok olyatén módosítására, melylyel aligha összeférhetne dictiozási modoruk. Vigyázzanak, mert gróf Hohenwart sokkal tekintélyesebb és hatalmasabb egyéniség mint ők, s mégsem tűrte el tőle az osztrák Reichsrath elnöke — a minap — még azt sem, hogy a választási reformtörvényt úgynevezett (so genannt) gyanánt említse. Ha nálunk is ennyire talál menni az elnöki hatalom kiterjesztése, ez a szélsőbaloldali oratiók vívmánya lesz a szólásszabadság nagyobb dicsőségére. * Az ülésben ma jelen volt gr. Lónyay Menyhért is, s meglátogatta Ghyczy Kálmánt az új helyen.* Hire járt, hogy Szávy kormányelnök úr beteg , de e hír nem talált hitelre. „Mi oka lehet arra, hogy roszul érezze magát?“ töprenkedik Talleyrand, midőn értesült, hogy bizonyos diplomata beteg lett egy válságos perezben. Meg kell vallani, hogy ezt a kérdést senki se vetette fel Szávy kormányelnök arra vonatkozólag, kiről tudjuk, mennyi oka van roszul érezni magát az átalános „bizalom“ közepette. Reméljük minden esetre, hogy az igen tisztelt premier gyengélkedése elmúlik egészen hétfőn reggelig, midőn aztán értesítheti a képviselőházat, hogy a lemondott két miniszter helyett talált-e már másokat.* Értesítnek, hogy Schwartz Gyula képviselő úr nem csatlakozott a középpárthoz, sőt részt vesz holnap a reformpárt értekezletén, mely gr. Károlyi Edénél fog beázni. Horánszky Nándor képviselő úr még nem adta be lemondását. Ez meg van ugyan írva s társai sem hiányoznak, de úgy látszik hogy még várni kell vele valami — előttünk ismeretlen, ok miatt. Egyébiránt mi nem szólunk többé a középpárt tisztelt tagjainak ezen ügyéhez. Véleményünket iránta megmondtuk. Mit tesznek, az ő dolguk. Mi egyszerüleg registrálni fogjuk tetteiket s várjuk eljárásuk eredményeit.* A jobboldali lapoknak azonban figyelmébe ajánlom, hogy bizonyos ötleteik által rendkívül levágják maguk alatt a fát, mindazon okos , mivel meg nagyon sokáig kell foglalkozni. Rontani sokkal könnyebb mint javítani. A seb, melyet könnyelműség vagy vétkes mulasztás ütött, egy perez műve lehet, de a gyógyítás eltarthat évekig. És midőn hosszú éveken át hibát hibára halmoztunk, és tévedéseinknek súlya alatt meggörnyedve nem bírunk többé előre menni, ne higyye senki, hogy bármily óriási erőfeszítésnek is sikerülhessen a terhet egyszerre lerázni. Ne ámítsuk tehát magunkat azzal, hogy kell-TjoLiS/ak egy VRrázgatésre azonnal megjavul. Tudjuk mindnyájan, mily sok különféle tényezőnek kell összeműködni a baj elhárítására. És tudjuk azt is, hogy ezen tényezők nagy részének előidézése nem is egyenesen tőlünk függ. Mert hiszen, ugyan rendelkezhetünk-e az időjárással? szabályozhatjuk-e mi Európa kereskedelmének irányát? Pedig ha az időjárás kedvezőtlen volta miatt termésünk nincs, vagy ha termésünk van ugyan bőven, de nincs kivitelünk, mi mind a két esetben szegények maradunk. Egy szegény nép szeretheti ugyan hazáját, épen úgy mint a gazdag. De a hazát nemcsak szóval, hanem tettel kell szeretni, áldozni kell érte sokat. . . . mindent. Egy szegény nemzet áldozatkészsége lehet ugyan magasztos, de bizonyára sokszorosan terhes. De bármily nehéz legyen is, éppen nehéz körülmények között nem szabad kitérni a súlyos kötelesség elől. Nem szabad a kétségbeesés halálos nyugalmához menekülni, hanem a baj nagyságához mérten kell fokozni tevékenységünket, mert minél későbben fogunk a munkához, annál nehezebben fogjuk azt végrehajtani. A bevétel és kiadás között való nagy különbség évek óta végromlással fenyegeti államháztartásunkat; a helyzet súlya ma már oly elviselhetlenül nyom bennnünket, hogy állapotaink roszasága csaknem a válságig fokozódott. Mindnyájan tudjuk, hogy államháztartásunk megzavart egyensúlyát csak két után állíthatjuk helyre, nevezetesen: a kiadások apasztása, vagy az állam bevételeinek fokozása által. Mind a két esetben olyan intézkedésekre van szükségünk, melyek minél hamarabb eredményt idéznek elő. A takarékosság mindaddig csak phrasis marad, míg a valóságba át nem viszszük. Az állam bevételei fokozhatók ugyan czélszerű törvényhozási intézkedések által is, melyek az adóképességet növelvén, növelik az állam bevételeit is, de ezen jövedelem-emelkedés csak évek múlva következhetik be. Midőn pedig a jövedelem-emelkedésre az államnak „azonnal“ szüksége van, mert periculum in mora, a „bevételek fokozása“ alatt nem lehet mást érteni, mint — adófelemelést. Ha Magyarország érdekének megfelelő pénzügyi és közgazdasági politikát folytattunk volna, lenne még egy harmadik módja az állambevételek emelésének, — a vám, melynek bevételei hogy az államok pénzügyeinek javára mennyire fokozhatók, fényesen bizonyítja az éjszak-amerikai Egyesült Államok példája; valahányszor itt zavarban voltak az állam pénzügyei, a bevételek fokozásában, mint fő tényező, mindanynyiszor a vámjövedelem szerepelt. Nekünk — fájdalom — nincs hatalimunkban állami bevételeinket a vámjövedelem útján emelni, nem marad tehát más hátra, mint az egyensúlyt az állami kiadások apasztása vagy adóemelés útján állítani helyre. E czélból bízta meg a törvényhozás, állandó pénzügyi bizottságát a már egyszer megszavazott 1874-ik évi államköltségvetés kiadási tételeinek újból átvizsgálásával. A biizottság a kiadásokból annyit törölt , amennyit nézete szerint a jelen rendszer keretén belül a körülményekhez képest törülhetett. És ugyan mennyire megy 72.336,445 frt hiánynyal szemben a pénzügyi bizottság összes törlése?------------—2 640,448 frtra. Nem akarunk ezúttal semmi bírálatot mondani a pénzügyi bizottság törlései és eljárása felett, egyszerűen csak annyit jelentünk ki, hogy nem voltak vérmes reményeink soha a pénzügyi bizottság által ezúttal, a jelenlegi rendszer fentartása mellett, eszközölhető nagyobb mérvű megtakarítások iránt. Várjuk azon gyökeres reformokat, melyeket a pénzügyi bizottság a költségvetési törvény előterjesztésének alkalmára ígért, és melyekből meg fogjuk tudni: „mily módon tartja — a bizottság — kezdeményezendőnek, illetőleg előkészítendőnek azon kérdésnek megoldását, mily gyökeres intézkedések szükségesek arra, hogy az ország pénzügyeinek rendezése és az államháztartás megzavart egyensúlyának helyreállítása eszközöltethessék.“ Ezen nagyfontosságú ígéret megvalósításának az ország minden polgára— pártkülönbség nélkül — a legfokozottabb érdekeltséggel néz elébe, és mindnyájunk óhajtása bizonyosan azon egy kívánságban összpontosul, vajha az ige mielőbb testté váljék! Régi de nagyon igaz közmondás, hogy „könnyebb tanácsot adni, mint kalácsot.“ Nem vagyunk híjával a jó tanácsoknak, egymást érik a röpiratok, válogathatunk a tervekben, melyek közöl mindenik pénzügyi bajaink orvoslását ígéri. A helyzet nagyon komoly és parancsolólag int, hogy vegyünk figyelembe minden szót, ne hagyjunk elröppenni egy eszmét sem, mely pénzügyi bajaink javítását egy vagy más után czélozza. Minél több elme foglalkozik a kérdéssel, annál biztosabban remélhető a megoldás. Az „Ellenőr“ már ismertette azon röpiratot, mely „Politikai levelek egy külföldön élő honfiház“ czím alatt a napokban került ki sajtó alól. A röpirat politikai részéhez nem szólunk, ezúttal csak azon javaslatokat veszszük figyelembe, melyek pénzügyi helyzetünk javítására vonatkoznak. A névtelen szerzőnek abban igazsága van, hogy : „még eddig nem mondotta meg senki, hogy miként gondolja az országot a jelen zavarokból kivezethetni. — Egy szóval, a teendőkről még eddig nem mondott programmot senki, maga a kormány legkevésbé!“ Ez tökéletesen igaz, de fájdalom, a „Politikai levelek“ írója által ajánlott után sem lesz az ország „a jelen zavarokból kivezethető, “ — bár tagadhatlanul egy pár életrevaló eszme van javaslatai között. De ugyan minő eredményt remél azon tervétől, melyet így formuláz: „Az állam a hátralevő, és egy évnél régibb adókat és követeléseket, ott ahol lehet, és még nem történt volna, tábláztassa be ingatlanra és 10 évi törlesztésre, s az ezen betáblázott összeg erejéig bocsásson ki 6°/6 -os kamatozó, 10 év alatt 20 egyenlő részletben törlesztendő zálogpapírokat vagy utalványokat, melyekért a lekötött biztosíték mellett még a kezességet is elvállalja!!“ Az államnak 150 millió követelése van adóhátralék, haszonbér és kölcsön czímen, melyet ma, — szerző állítása szerint — „semmi módon behajtani nem lehet“ és mégis ezen be nem hajtható követelésedre akar egy nagyszerű financz-operatiót építeni. Isten látja lelkemet, hogy távolról sincs szándékomban Kerkapoly tévedéseit mentegetni, de nem adhatok igazságot a névtelen szerzőnek a pseudo-pénzügyminiszterrel szemben, midőn azt mondja: „Nagyeszű ember Kerkapoly, de ilyen bagatellel nem törődött. Itt van a sok pénz, s nem tudta hasznát venni!!“ Pénz! mégpedig sok pénz! Hiszen az kellene nekünk most, mint Blücher herczegnek egykor a háború folytatásához, és nem lenne nálunk boldogabb ország, ha az állam hitelezői az államnak be nem hajtható követeléseit, vagy az ezekre alapított utalványokat vagy zálogleveleket készpénz gyanánt fogadnak el. De ez még jámbor kívánságnak sem -------—--------*-----—— — ■■ ■ ----------— -- __________________________________________________________________________________W O I---------------- — - ------ ---1 " ----- — ~ O O------- --- ------a Mai számunkhoz a „Földmivelési Érdekeink“ 7, és a „Falusi gazda“ 4, valamint vidéki előfizetőink részére postautalványok vannak csatolva, melyek bélyemntesen használhatók akár féléves, akár évnegyedes előfizetésnél. kotlásaikra vonatkozólag, melyek a bal közép nov. 7-iki nyilatkozatára vonatkoznak, öt hét óta mindazon lovagolnak, hogy pártunk most is az 1867-iki programm alapján áll a novemberi nyilatkozat szerint is (s ebben igazuk van tökéletesen) s hogy Ghyczy Kálmán egyenesen azért vált meg a bal középtől, mert ez nem akart lemondani a közjogi kérdések iránti elveiről sem (ami ismét igaz), s ime most mégis azt állítják, hogy a Ghyczy Kálmánt követett képviselő urak épen úgy állanak választókerületeik irányában, mint a balközépiek a nov. 7-iki értekezlet után. Na de a jobboldali sajtó nem törődik az oly csekélységgel, mint amilyen a logica. Ha themája azt követeli tőle, hogy úgy mutasson be minket, mint a kormányképességgel nem bíró pártot, hát akkor megesküszik a november 7-iki határozatok közjogi merevségének fennállására; ha pedig a középpárt tagjait akarja megóvni az új választás esélyeitől, akkor megeskütszik, hogy a november 7-iki határozatok is elhagyták a balközép programmját. Hogy melyik esetben esküdözik jóhiszeműleg , azt kitalálni nem lehet. * A „Magyar Újság“ legalább következetes : ő excomunicálta a balközépet még november 7-ke előtt, mint hitehagyottat és istentelent, a legkomikusabb fontoskodással, s megmaradt hiven ezen nevettető gravitásában maiglan, közmulatságra. A pénzügyminiszeri tárcza betöltése iránt Korzmics Lászlóval folytatott tárgyalások a „P. N.“ szerint nem vezettek eredményre.