Ellenőr, 1873. december (5. évfolyam, 285-313. szám)

1873-12-14 / 297. szám

Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr.­­ Évnegyedre . . 10 firt. — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 s Egryen szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza .. az. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele. Budapesten, nádor-utcza Ov (Zségrády testvérek irodájában). Kiadóhivatal: Előfizethetni helyben és posta utján: két sas-utcza 14 sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 296. szám. Budapest, vasárnap, deczember 14. 1873. V. évfolyam, A tisztelt közönséghez.­ Eddigi előfizetőink kényelmére ismét szétküldtük — mai lapunkhoz mellékelve — a bérmentes postautalványokat, melyeket az ,,Ellenőr“ előfizetői bélyeg­mentesen használhatnak akár féléves, akár évnegyedes előfizetéseknél. A félévi előfizetések megtorlódása sok munkát adván a posta- és kiadó­hivatalok­nak, kérjük a t. közönséget, méltóztassék megrendeléseit, s illetőleg azoknak megújí­tását minél korábban tenni meg, nehogy az előfizetési késedelem fennakadást okozzon a lap vételében. Az „Ellenőr“ ára, mint eddig, egy évre..................................20 forint — kr félévre.......................................10 „ — kr. negyedévre...............................5­0 — kr. egy hóra....................................1­­­80 kr. Az előfizetést — postai útón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, bálvány utcza 9. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK: Bécs, decz. 13. A „N. Fr. Pressernek Ber­linből távirják, hogy a magyar keleti vasút főigaz­gatója Bottlik és a választmányi tag Hodossy a sehandlunggal kötendő előlegezési ügylet tárgyában megérkeztek kilátás van, hogy ez az itteni kezesek közvetítése folytán létrejön. Bécs, decz. 13. Prágából jelentik a „Presser­nek . A helytartónak tegnap volt estélyre megjelen­tek : az érsek, az egész káptalan, a Prágában levő miniszterek, valamennyi képviselő, a tábornoki kar, a polgármester és több cseh városi kép­viselő. Bee?, decz. 13. Az „Oest. Corr.“ jelenti, hogy az állami előlegezési pénztárak iránti szabályzat fölött a tanácskozások már befejeztettek, de végle­ges megállapítás előtt még az üzletvilág notabili­­tásai véleményezésének fog alá vettetni. Páris, decz. 13. A „Liberté“ jelenti, hogy Thiers is közbenjárt volna Bazaine érdekében.— A szélső bal kevésbé terhelt elitélt communisták meg­­kegyelmeztetését akarja indítványozni. Páris, decz. 13. Bazaine Mac-Mahonhoz kö­vetkező írást intézett: Ön megemlékezett azon időről, melyben együtt szolgáltunk a hazának; a félő vagyok, hogy szive túlsúlyt nyert az állami érdek követelményei fölött. Én fájdalom nélkül haltam volna meg, mert a birák által benyuj­tott megkegyelmezési kérvény boszul állt becsü­letemért. Hang, decz. 13. Hivatalos távirat jelenti, hogy a seregek Atsinban az ellenség részérőli tüzelés daczára, sikeresen partra szállt. London, decz. 13. Ide­­érkezett magántudósít­­­ások szerint Costa­ Rica köztársaság elnöke lemon­dott, és az üzletek az eshető háború miatt veszé­lyeztetve vannak. Washington, decz. 12. Állíttatik, hogy a „Vir­­ginius“ „Izabella Cattolica“ fregattól kisérve, Havanná­t elhagyta, és pedig, mint állíttatik, Key- West felé irányozta útját. Különben útjáról vagy rendeltetéséről eddig még nincs hivatalos tu­dósítás. A jan. 1-én arányban fizetendő államadóssági kamatok 25.533.279 dollárra rúgnak. Vélik, hogy az államadósság deczemberben azon mértékben növekedik, mint ez novemberben történt. New-York, decz. 12. A„Virginus” ma Bahia- Hondába hozatott, hol át fog adatni. Jouvellar főkapitány rendelete folytán az életben lévő foglyok ma kiadatnak, parasan szólva, a Providentiának sok fárad­ságába fog kerülni. Én úgy tapasztalom, hogy életrevaló nemzetek nem sokat hagynak a Providen­­tiára: „segíts magadon, és az isten meg­segít“ mindenütt ez a jelszó, a­hol élnek és nőnek. Ez legyen a mi jelszavunk is, pártkü­lönbség nélkül. Hogy a válságos helyzeten javíthassunk, egy időre, szintén pártkülönbség nélkül, minden jó akarat, minden értelem és minden előrelátás egyesüljön. Nekünk olyan kormány kell, melynek képessége által minden, a­mihez fog és nyúl, az egészséges fejlődés és haladás esz­közévé váljék. Olyan kormány kell, mely meglevő eszközeinket feladatunkhoz arányosítani tudja. Olyan kormány, mely ne csak parla­­mentirozzon a körülményekkel, de utilisálni és dominálni is tudja azokat. Hazánknak, hogy sebeiből kigyógyul­hasson és rongyaiból kivetkezhessék olyan kor­mányra van szüksége, mely a kotló tyú­kot kotlásában ne zavarja, de zaj és lárma nélkül erélyesen és eszélyesen hasson és tegyen. Emlékszem, hogy néhány évvel ezelőtt egy hírneves természettudós igen érdeke­sen írta le, hogy egy hangyabolyban a hangya­társadalom miképen van szervez­kedve. Nekem a leírás után­a jutott eszem­be, hogy a hangya-társadalom szervezete hasonlít a Constantinus-vagy a Nagy Ká­roly-féle szervezethez; egy szóval álla­­dalmunknak, társadalmunknak nem szeret­ném e szervezkedést ajánlani. De egy tekintetben és saját észlelésem után, a hangyák eljárását jó lelkiisme­­r­ettel merem követésre ajánlani, vizsgál­jon meg bárki egy eltapadott vagy bár­miképen megsértett hangyabolyt, tapasz­talni fogja, hogy a tudósok szerint bár­milyen classificatió és rangfokozat legyen le a, Ildiigr­ah KOZULL, ide­a, m megf­íltott és bontott boly érdekében a hangya-társada­lom minden tagja munkához lát és addig, mig a bolyt helyre nem állítják, nincs ural­kodó párt, nincs ellenzék. Nekünk is van olyan tenni­valónk, a­mit közös erővel, pártkülönbség nélkül kell végeznünk. Közös erővel lehet és kell megmente­nünk hazánknak azt a képességét, mely által később az alkotmányos nagy pártok ellentétes küzdelme mellett is élhet, nőhet és fejlődhetik. E végre most fusionálni kell-e a pár­­toknak vagy coalitiót csinálni ? Úgy tudom, most ez a kérdések kérdése.­­ Én — pártjaink állásától elvonatkoz­va — azt tartom, hogy a politikában is, mint minden társadalmi tudományban, van egy progressióban és van egy hanyatlásban levő eszme és irány. Életrevaló népnél té­rítő ereje és hatalma csak a progressióban levő eszmének és iránynak lehet. Én sze­rencsétlenségnek tartanám, ha nagy politi­kai pártjaink közt a progressiv, vagy más szókkal, a hazánk államiságának és szabad­ságának kedvező eszmék, elvek és irány hátrányára történnék fusso. Bölcs Salamon szerint: „Nincs állandó a nap alatt“. A történelem tanúsága sze­rint még soha egy párt sem semmisíthette meg utódát; p. o. a franczia conventben minden most Európaszerte létező politikai pártnál erősebb párt uralkodott, a rémítés minden fegyverét használta, és még sem tudta successorát megsemmisíteni. A baloldali elveknek ná­lunk is joguk van a posteri­­t­á­s­h­o­z. — Ez az én reményem, melylyel a jelen helyzet által okozott aggodalmamat enyhíteni tudom. Épen azért, mert soha egy párt is meg nem semmisítheti utódát, nem szeretem én, hogy politikai pártjaink közöl egyik győző­nek, másik legyőzöttnek tekintessék ; nem kívánom sem egyik sem másik pártnak azt a kiváltságot, hogy csak egyedül legyen kormányképes. Alkotmányos népnél a h­a­t­a­l­o­m min­dig a hazáért tett szolgálat jutalma kell h°gy legyen. Az emberi természet becsületére el kell ismernünk, hogy mindenik politikai párt a haza ügyét elvei szerint hiszi legjobban szolgálhatni; tehát ha a körülmények úgy kívánják, ellenkező elvű, de őszinteségben és jóakaratban egyenlő hazafiak között — az elvek legkisebb koc­káztatása nélkül — egy bizonyos czélra lehet coalitió. — És a coalitio a politikai morálra nézve soha nem lehet oly ártalmas, mint a fusio. Értelmes politikus előtt ennek okát nem kell fejtegetnem. Nálunk ez idő szerint államháztartá­sunk rendbehozására kellene pártjaink te­hetségesebb egyénei között coalitiónak len­nie. — Én nem hiszem ugyan, hogy ez egyetlenegy kérdésre nézve s minden ide­tartozó pontra nézve a coalitió lehető tag­jai között egyetértés jöhetne létre , de még­is sok van, miben meg fognának egyezni és ezt egyesült erővel jobban keresztülvihet­nék, mint csak a jobboldal magán, habár legtehetségesebb embereit állítná is a gátra. Én a carditióból politikai életünkre nézve még több előnyt is remélek, de ezekről most hallgatok. Ha a haza helyzete biztosítva lesz, ak­kor ismét elválhatnak a pártok. Egyik tö­mörül a statusquo fentartására, és bízom az időbe, bízom nemzetünk szellemébe, ösztö­nébe és reményébe, megmarad a baloldal is és küzdeni fog nemesen, ernyedetleníti, hogy hazánk Terminus istenségét jogosan megillető helyére állítsa fel. Aki élni akar, annak többféle modorra van szüksége. A jellem törpítésével azonban soha nem lehet nagyot végezni. — Minden al­kotás szilárdsága arányban áll a reá for­dított erényekkel és áldozatokkal. Tehát vállat vállhoz kell vetni, igenis, nagy és közvetlen veszedelmek elhárítását követeli a nemzet létérdeke, de ezen váll­­vetés alatt nem kell elejteni a jogosult el­veket, az ország mindenkori igazát. Nincs is semmi szükség ily elejtésre bármely párt részéről is. Amicus, lludnpeafi sziuhipok. Vasárnap decz. 14-én. NEMZETI SZÍNHÁZ. A vén bakancsos és fia a huszár. Eredeti víg népszínmű dalokkal és tánczcsal 3 szakaszban. Irta Szigeti Jósze­f. Zenéját szerkesztette, részben ere­­­detileg irta Bognár I. VÁR - SZÍNHÁZ. Először : A pórul járt negédesek. Vígjáték 1 felvonásban. Irta Moliére Fordította Szász Károly. Ezt követi : Tudtán kivlit kém. Vígjáték 2 felvonásban. Mellesvill és Duveyrier után ford. Csepregi, a m. tud. társaság költségén. Barátom Lajos! Tapasztalati igazság, hogy a logica a rontásban sebesebben működik, mint az építésben. Fájdalom, hazánk mostani állapota is ezt igazolja. A magát egyedül kormányképesnek hirdetett párttal rövid idő alatt olyan pont­ra jutottunk, melyet válságosnak szok­tak nevezni. Ma már az eredményből a legrövidlá­tóbb politikus is felismerheti az okokat, melyek a válságos helyzetet előidézték, és jóstehetség nélkül megmondhatja bárki is, hogy ha az eddig követett irányon nem változtatunk, más mértéket és más modort nem használunk, akkor Magyarország fenn­tartása, a magyarok istenének, vagy euró­ Buffet. A mai ülésben jelen volt már G­h­y­c­z­y Kálmán is, az új k­ö­z­é­p­p­á­r­t élén. S nem hiányzott az alkalom sem, hogy álláspontjuk meg­változását kitüntessék. Megszavazták ugyanis az újonczjutalék iránti törvényjavaslatot, ámbár ez most is azon czím alatt terjesztetett elő, melyet, mint az 1867-iki alkotmány által használt fogalom mellőzését, nem tartottak elfogadhatónak sem tavaly, sem előbb. Úgy látszik azonban, hogy a középpárt tagjai sem értenek mindenben egyet. J­égy ugyanis, hogy némelyek közülök nem maradtak benn vagy nem jöttek be a szavazásra, hanem a folyosókon sétáltak. A jobboldali sajtó ezt persze ismét közj­ogi vitának nevezi. Hát csak nevezze. Mi bizony nem csépeljük szalmáját. De kérjük a j­ö­v­ő miniszté­riumot, hogy tegye lehetetlenné 1874-ben ezen kérdés felett a vitát egy kis bátor józaneszűség által. Tartsa magát az 1867-iki alkotmány szövegéhez. Tessék elhinni, hogy nem dűlne össze tőle a monarchia s nem lenne belőle egyéb, mint bizonyíték a törvénytisztelet mellett. Hiszen tán csak nem tartják olyan sárkányfogak­nak azt a mellőzött két szót, hogy remegniük kel­lene a magyar hadsereg rögtöni megtérülé­sétől, mihelyt azokat egy törvényjavaslat czímének irály-barázdáiban vetnék is ? Önök gyerekesnek tartják, hogy az ellenzék ily csekélységeknek tu­lajdonít fontosságot; de hát minek mondhatni akkor az önök eljárását, kik nem kevésbé gyere­­keskednek, még­pedig a törvény kijátszására ?­­ Hogy Csanády Sándor úr öblös átkozódásait ismét hallotta a képviselőház, azt elképzelhetni; s hogy Csiky Sándor úr elérzékenyedés­e is megtörtént, arról sem lehet kétsége senkinek. Hanem érdekes volna tudni, hogy ezen érdekes képviselő urak sejtik-e néha, mily hatalmasan m­űködnek­ ők közre, minden d­i­c­t­i­ó­­­n­k által, a házszabályok olyatén módosítására, melylyel aligha összeférhetne dictiozási modoruk. Vigyázzanak, mert gróf Ho­henwart sokkal tekintélyesebb és hatalmasabb egyéniség mint ők, s még­sem tűrte el tőle az osztrák Reichsrath elnöke — a minap — még azt sem, hogy a választási reformtörvényt ú­g­y­ne­vezett (so genannt) gyanánt említse. Ha nálunk is ennyire talál menni az elnöki hatalom kiterjesz­tése, ez a szélsőbaloldali oratiók vívmánya lesz a szólásszabadság nagyobb dicsőségére. * Az ülésben ma jelen volt gr. Lónyay Meny­hért is, s meglátogatta Ghyczy Kálmánt az új helyen.* Hire járt, hogy S­z­­­á­v­y kormányelnök úr beteg , de e hír nem talált hitelre. „Mi oka lehet arra, hogy roszul érezze magát?“ töprenkedik Talleyrand, midőn értesült, hogy bizonyos diplo­mata beteg lett egy válságos perezben. Meg kell vallani, hogy ezt a kérdést senki se vetette fel S­z­­­á­v­y kormányelnök arra vonatkozólag, kiről tudjuk, mennyi oka van roszul érezni magát az átalános „bizalom“ közepette. Reméljük minden esetre, hogy az igen tisztelt premier gyengélkedése elmúlik egészen hétfőn reggelig, midőn aztán értesítheti a képvise­lőházat, hogy a lemondott két miniszter helyett ta­lált-e már másokat.* Értesítnek, hogy Schwartz Gyula képvi­selő úr nem csatlakozott a középpárthoz, sőt részt vesz holnap a reformpárt értekezletén, mely gr. Károlyi Edénél fog b­eázni. Horánszky Nándor képviselő úr még nem adta be lemondását. Ez meg van ugyan írva s társai sem hiányoznak, de úgy látszik hogy még várni kell vele valami — előttünk ismeretlen, ok miatt. Egyébiránt mi nem szólunk többé a közép­párt tisztelt tagjainak ezen ügyéhez. Véleményün­ket iránta megmondtuk. Mit tesznek, az ő dolguk. Mi egyszerüleg registrálni fogjuk tetteiket s várjuk eljárásuk eredményeit.* A jobboldali lapoknak azonban figyel­mébe ajánlom, hogy bizonyos ötleteik által rend­kívül levágják maguk alatt a fát, mindazon okos­ , mivel meg nagyon sokáig kell foglal­kozni. Rontani sokkal könnyebb mint javí­tani. A seb, melyet könnyelműség vagy vétkes mulasztás ütött, egy perez műve lehet, de a gyógyítás eltarthat évekig. És midőn hosszú éveken át hibát­ hibára hal­moztunk, és tévedéseinknek súlya alatt meggörnyedve nem bírunk többé előre menni, ne higyye senki, hogy bármily óriási erőfeszítésnek is sikerülhessen a terhet egy­szerre lerázni. Ne ámítsuk tehát magunkat azzal, hogy kell-TjoLiS/ak­ egy VRrázg­atésre azonnal megjavul. Tudjuk mindnyá­jan, mily sok különféle tényezőnek kell össze­­működni a baj elhárítására. És tudjuk azt is, hogy ezen tényezők nagy részének elő­idézése nem is egyenesen tőlünk függ. Mert hiszen, ugyan rendelkezhetünk-e az időjá­rással? szabályozhatjuk-e mi Európa keres­kedelmének irányát? Pedig ha az időjárás kedvezőtlen volta miatt termésünk nincs, vagy ha termésünk van ugyan bőven, de nincs kivitelünk, mi mind a két esetben szegények maradunk. Egy szegény nép szeretheti ugyan ha­záját, épen úgy mint a gazdag. De a hazát nemcsak szóval, hanem tettel kell sze­retni, áldozni kell érte sokat. . . . mindent. Egy szegény nemzet áldozatkészsége lehet ugyan magasztos, de bizonyára sok­szorosan terhes. De bármily nehéz legyen is, éppen nehéz körülmények között nem szabad ki­térni a súlyos kötelesség elől. Nem sza­bad a kétségbeesés halálos nyugalmához me­nekülni, hanem a baj nagyságához mérten kell fokozni tevékenységünket, mert minél későbben fogunk a munkához, annál nehe­zebben fogjuk azt végrehajtani. A bevétel és kiadás között való nagy különbség évek óta végromlással fenyegeti államháztartásunkat; a helyzet súlya ma már oly elviselhetlenü­l nyom bennnünket, hogy állapotaink roszasága csaknem a válsá­gig fokozódott. Mindnyájan tudjuk, hogy államháztartásunk megzavart egyensúlyát csak két után állíthatjuk helyre, nevezete­sen: a kiadások apasztása, vagy az állam bevételeinek fokozása által. Mind a két esetben olyan intézkedé­sekre van szükségünk, melyek minél hama­rabb eredményt idéznek elő. A takarékos­ság mindaddig csak phrasis marad, míg a valóságba át nem viszszük. Az állam bevéte­lei fokozhatók ugyan czélszerű törvényhozási intézkedések által is, melyek az adóképes­séget növelvén, növelik az állam bevételeit is, de ezen jövedelem-emelkedés csak évek múlva következhetik be. Midőn pedig a jö­vedelem-emelkedésre az államnak „azon­nal“ szüksége van, mert periculum in mor­a, a „bevételek fokozása“ alatt nem lehet mást érteni, mint — adófelemelést. Ha Magyarország érdekének megfelelő pénzügyi és közgazdasági politikát folytat­tunk volna, lenne még egy harmadik módja az állambevételek emelésének, — a vám, melynek bevételei hogy az államok pénz­ügyeinek javára mennyire fokozhatók, fé­nyesen bizonyítja az éjszak-amerikai Egye­sült­ Államok példája; valahányszor itt za­varban voltak az állam pénzügyei, a bevéte­lek fokozásában, mint fő tényező, mindany­­nyiszor a vámjövedelem szerepelt. Nekünk — fájdalom — nincs hatal­­­i­­munkban állami bevételeinket a vámjöve­delem útján emelni, nem marad tehát más hátra, mint az egyensúlyt az állami kiadá­sok apasztása vagy adóemelés útján állí­tani helyre. E czélból bízta meg a törvényhozás, állandó pénzügyi bizottságát a már egyszer megszavazott 1874-ik évi államköltségvetés ki­­­­adási tételeinek újból átvizsgálásával. A bi­­i­zottság a kiadásokból annyit törölt , a­mennyit nézete szerint a jelen rendszer keretén belül a körülményekhez képest törülhetett. És ugyan mennyire megy 72.336,445 frt hiánynyal szemben a pénzügyi bizottság összes törlése?------------—­2 640,448 frtra. Nem akarunk ezúttal semmi bírálatot mon­dani a pénzügyi bizottság törlései és eljá­rása felett, egyszerűen csak annyit jelentünk ki, hogy nem voltak vérmes reményeink soha a pénzügyi bizottság által ezúttal, a j­e­­lenlegi rendszer fentartása mel­lett, eszközölhető nagyobb mérvű megta­karítások iránt. Várjuk azon gyökeres reformokat, me­lyeket a pénzügyi bizottság a költségvetési törvény előterj­esztésének alkalmára ígért, és melyekből meg fogjuk tudni: „mily mó­don tartja — a bizottság — kezdeménye­­zendőnek, illetőleg előkészítendőnek azon kérdésnek megoldását, mily gyökeres intéz­kedések szükségesek arra, hogy az ország pénzügyeinek rendezése és az államháztar­tás megzavart egyensúlyának helyreállítása eszközöltethessék.“ Ezen nagyfontosságú ígéret megvalósí­tásának az ország minden polgára— párt­különbség nélkül — a legfokozottabb érde­keltséggel néz elébe, és mindnyájunk óhaj­tása bizonyosan azon egy kívánságban össz­pontosul, vajha az ige mielőbb test­té váljék! Régi de nagyon igaz közmondás, hogy „könnye­bb tanácsot adni, mint ka­lácsot.“ Nem vagyunk híjával a jó tanácsok­nak, egymást érik a röpiratok, válogatha­tunk a tervekben, melyek közöl mindenik pénzügyi bajaink orvoslását ígéri. A helyzet nagyon komoly és paran­­csolólag int, hogy vegyünk figyelembe min­den szót, ne hagyjunk elröppenni egy esz­mét sem, mely pénzügyi bajaink javítását egy vagy más után czélozza. Minél több elme foglalkozik a kérdéssel, annál bizto­sabban remélhető a megoldás. Az „Ellenőr“ már ismertette azon röp­­iratot, mely „Politikai levelek egy külföl­dön élő honfiház“ czím alatt a napokban került ki sajtó alól. A röpirat politikai részéhez nem szó­lunk, ezúttal csak azon javaslatokat vesz­­szük figyelembe, melyek pénzügyi helyze­tünk javítására vonatkoznak. A névtelen szerzőnek abban igaz­sága van, hogy : „még eddig nem mondot­ta meg senki, hogy miként gondolja az or­szágot a jelen zavarokból kivezethetni. — Egy szóval, a teendőkről még eddig nem mondott programmot senki,­­ maga a kor­mány legkevésbé!“ Ez tökéletesen igaz, de fájdalom, a „Politikai levelek“ írója által ajánlott után sem lesz az ország „a jelen zavarokból ki­vezethető, “ — bár tagadhatlanul egy pár életrevaló eszme van javaslatai között. De ugyan minő eredményt remél azon tervétől, melyet így formuláz: „Az állam a hátralevő, és egy évnél ré­gibb adókat és követeléseket, ott a­hol lehet, és még nem történt volna, tábláztassa be ingatlanra és 10 évi törlesztésre, s az ezen betáblázott összeg erejéig bocsásson ki 6°/6 -os kamatozó, 10 év alatt 20 egyenlő részletben törlesztendő zálogpapírokat vagy utalványo­kat, melyekért a lekötött biztosíték mellett még a kezességet is elvállalja!!“ Az államnak 150 millió követelése van adóhátralék, haszonbér és kölcsön czímen, me­lyet ma, — szerző állítása szerint — „semmi módon behajtani nem lehet“ és még­­is ezen be nem hajtható követelésedre akar egy nagyszerű financz-operatiót építeni. Isten látja lelkemet, hogy távolról sincs szándékomban Kerkapoly tévedéseit mente­getni, de nem adhatok igazságot a névtelen szerzőnek a pseudo-pénzügyminiszterrel szem­ben, midőn azt mondja: „Nagyeszű ember Kerkapoly, de ilyen bagatellel nem törődött. Itt van a sok pénz, s nem tudta hasznát venni!!“ Pénz! még­pedig sok pénz! Hiszen az kellene nekünk most, mint Blücher herczeg­­nek egykor a háború folytatásához, és nem lenne nálunk boldogabb ország, ha az állam hitelezői az államnak be nem hajtható követeléseit, vagy az ezekre alapított utal­ványokat vagy zálogleveleket készpénz gya­nánt fogadnak el. De ez még jámbor kívánságnak sem -------—--------*-----—— — ■■ ■ ----------— -- __________________________________________________________________________________W O I---------------- — - ------ ---1 " ----- — ~ O O------- --- ------a Mai számunkhoz a „Földmivelési Érdekeink“ 7, és a „Falusi gazda“ 4, valamint vidéki előfizetőink részére postautalványok vannak csatolva, melyek bélyem­­ntesen használhatók akár féléves, akár évnegyedes előfizetésnél. kotlásaikra vonatkozólag, melyek a b­a­­l k­ö­z­é­p nov. 7-iki nyilatkozatára vonatkoznak, öt hét óta mindazon lovagolnak, hogy pártunk most is az 1867-iki programm alapján áll a novemberi nyi­latkozat szerint is (s ebben igazuk van tökéletesen) s hogy Ghyczy Kálmán egyenesen azért vált meg a bal középtől, mert ez nem akart lemondani a közjogi kérdések iránti elveiről sem (ami ismét igaz), s ime most mégis azt állítják, hogy a Ghyczy Kálmánt követett képviselő urak épen úgy állanak választókerületeik irányában, mint a balközépiek a nov. 7-iki értekezlet után. Na de a jobboldali sajtó nem törődik az oly csekélységgel, mint a­milyen a logica. Ha themája azt követeli tőle, hogy úgy mutasson be minket, mint a kormányképességgel nem bíró pártot, hát akkor megesküszik a november 7-iki határozatok közjogi merevségének fennállására; ha pedig a középpárt tagjait akarja megóvni az új választás esélyeitől, akkor megeskütszik, hogy a november 7-iki határozatok is elhagyták a bal­közép programmját. Hogy melyik esetben esküdö­zik jóhiszeműleg , azt kitalálni nem lehet. * A „Magyar Újság“ legalább következe­tes : ő excomunicálta a balközépet még november 7-ke előtt, mint hitehagyottat és istentelent, a leg­­komikusabb fontoskodással, s megmaradt hiven ezen nevettető gravitásában maiglan, közmulat­ságra.­­ A pénzü­gyminiszeri tárcza betöl­tése iránt K­o­r­­­z­m­i­c­s Lászlóval folytatott tár­gyalások a „P. N.“ szerint nem vezettek ered­ményre.

Next