Ellenőr, 1874. január (6. évfolyam, 1-31. szám)
1874-01-15 / 15. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Bnlap eisten, nádor-nicleal. ez. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 15. szám POLITIKAI NAPILAP. Budapest, csütörtök, január 15. 1874. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 3. аж. (Zsógrády testvérek irodájában). Kiadóhivatal: Előfizethetni helyben és posta utján. két sas-utcza 14. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. VI. évfolyam TÁV IRATOK Zágráb, január 14. (Országgyűlés.) A házközösségről és Belovárnak szabad kir. várossá emeltetéséről szóló törvényjavaslatok harmadszori felolvasásban is elfogadtattak. — Spun határozati javaslata, mely a kormánynak az egyetem minélelőbbi megnyitása lehetősítésére 40.000 forintnyi póthitel megszavazását sürgeti, egyhangúlag elfogadtatott. — Az 1871 és 1872. évről szóló országos zárszámadások a pénzügyi bizottság indítványára elfogadtattak. Holnap tartotik az utolsó országos ülés. Róma, január 14. Az „Osservatore“ is dementálja a „Kir. Ztg.“ által közzétett pápai bulla valódiságát. Berlin, január 14. Birodalmi gyűlési képviselőkké választottak helyben : Hagen, Klotz, Hoverbeck, Eberty és Duncker; utólagos szavazás válik szükségessé Schulze-Delitsch és Hasenclever választásánál. Posen, jan. 14. Ledochowsky érsek az egyházi törvényszék vizsgáló birája előtt a kihallgatáson ma nem jelent meg. Lemberg, jan. 14. A választók tegnap estre tarott gyűlésén, Warsebauer a korlátlan országos auonomia mellett nyilatkozott. Beszédében kijelenté, hogy mindig az antiresolutionista álláspont hive volt s a foederalismusnak mindig határozott ellenzője, mely következményeiben felette vészteljes volna Ausztriára nézve. Zbyszersky kijelenti, hogy ő federalista ugyan nem volt, de a resolutionista párt híve. Igéri, hogy reformokat fog sürgetni a nemzetigazdászati téren és hogy a birodalmi tanácsban a lengyelek és a többi autonomisták egyesülése mellett fog küzdeni. Niemczynowsky, Czerkowszky jelöltsége mellett kardoskodott, mely utóbbi azután minden pozitív programra őt nélkülöző beszédet tartott a választók előtt és számos hozzá intézett interpelláczióra kimerítően válaszolt. Triest, jan. 14. (Országgyűlés) A tegnapi ülésben egy az összes minisztériumhoz intézendő memorandum beterjesztése indítványoztatott, mely nemzetközi törvények életbeléptetését kívánja tengeri szerencsétlenségek esetében ezen kívül egy másik emlékiratban a Sanki vasútvonal kiépítésére vonatkozójavaslat minél előbbi beterjesztése sürgettetik. _________ Híd. ,jan. 14. párját, — Hitelrészvények 240.50 Magyar földhitelintézet —Angol-magyar —.—. Anglo-austria 151— Magyar hitelrészvény —Franco-magyar — Vállóbank Napoleondor 906. Allamvasut 337.— Lomberdők 166.— . Galicziai 229.—. Tramway 163. Magyar sorsjegyek —. . 1860 dik 105.25. 1864 diki 137.25. Magyar jutalomjegy —. Hitel Sorsjegy 166. — . Arany 5.38 London 113 35 Török Sorsjegy 49.75 Municipális bank — Bécs, jan. 14. (Hivat, zárlat.) Magyar földteherm. kötvény 74.75 Sag-Tarján 102— Magyar hitel 131.—. Magyar záloglevél 82.50. Erdélyi 141—. Magyar keleti vasút 33.—. Magyar sorsjegy 75.— Tiszai vasút 202.50. Magyar kölcsön 95. Angol-magyar 27.— Franco-magyar 20.— Alföld 147.—. Magyar északkeleti vasút 106.50 Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 60.—. Porosz pénztári utalvány —. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —. Magyar földhitelintézet—.—.Török —.—. Municipalia 25 — Berlin, jan. 13. (Zárlat.) Galicziai —.—. Lombard 96 75 Ezüst jöved. —.—. 1860-iki —. Bécs — Romániai 35.— Államvaspálya 201.25. Papirjövedék-----Hitelsorjegyek —.—. 1864-diki —.—. Hitelrészvények 141.63. Magyar sorsjegy 47. . Utolsó posta. — Az aostai herczegnő — mint egy turini távirat jelenti, súlyosan beteg; a tüdővész utolsó stádiumában van; felépüléséhez nincs remény. — Hogy a franczia nemzetgyűléssel mennyire lealázó szerepet játszatott Broglie a hétfői votum correctivum komédiájában, még jobban megértjük, ha a gyűlés házszabályaival konfrontáljuk a történteket. A házszabályok egyik szakasza világosan kimondja, hogy sem a képviselőknek,sem a kormány tagjainak nem szabad oly indítványt vagy javaslatot, mely iránt a nemzetgyűlés már határozott, hat hónap letelte előtt feleleveníteni. Broglieék azt mondják erre, hogy a január 8-iki határozat, nem a javaslatot, hanem csak a napirendet illeti. De ez nem igaz. A mairejavaslat még a karácsonyi szünidő előtt lett napirendre tűzve január 8-ikára, s ekkor a tárgyalás megnyílt s csak azután inditványoztatott az elnapolás. A vereség tehát a javaslatot magát s nem a napirendet illette. Praecedensre is hivatkoznak: arra mikor 1871. ápril havában Thiers kényszeritette a többséget, hogy a nagy városok maire választási jogát illetőleg hozott határozatát módosítsa. De ez csak módosítás volt. Az elfogadott szöveghez Lefevre- Pontalis indítványozott pár szóból álló módosítványt. Hanem Bruglieék emiatt is zsarnokoskodással vádolták Thierst s iszonyú zajt csaptak a dologból. — Most pedig az egész határozatot nemcsak megsemmisítették, de homlokegyenest ellenkező uj határozattal pótolták. A házszabályok érvényen kivül helyeztettek s a nemzetgyűlés meghajlott a kormány parancsolatára. — Az orleanistáknak is roppant önmegtagadásába kerülhetett a chevaux-légerek visszahódítása. Lapjaik a hízelgéstől, dicsőítéstől le egész az eredező alázatos kunyerálásig megalázták magukat. A „Gazette de France“ különösen kitett magáért e tekintetben. De a „Francais“ és a „Journ. de P.“ sem maradt hátul. Az a henczegő elbizakodott hang, mely a válság első napján hasábjaikon megpendült, nagy hirtelen elrekedt s könyörületre inditó nyögdécselésnek adott helyet. A „Journa de Paris“ azt is elnyöszörögte, hogy: nincs a pártnak sok megbuktatni való kitűnőséges bolondság is minden állomáson lovat váltani. Tehát csak tartsák meg a régi lovat édes jó chevauleger uraim. Megtartották. — A „Salon“ rendezése nevezetes átalakulásnak néz elé. A champs-elyséesi palota e czimen ismeretes évenkinti képzőművészeti kiállításait eddigelé a kormány rendezte. Ennek sok mindenféle hátrányai voltak, s most a művészek a maguk kezébe akarják venni a rendezés ügyét s egy négyszáz aláírással ellátott tervezetet nyújtottak be ez iránt a szépművészetek igazgatójához, ki azt pártolólag tévjeszte a miniszterhez. E tervezet szerint „Academie nationale des artistes français“ czim alatt külön testület alakíttatnék, melynek tagjai lesznek mindazon képzőművészek, kik vagy az „Institut“ negyedik osztályába való felvétel vagy a becsületrend, vagy a párisi kiállítások alkalmával éremdíj, vagy a nagy római díj által kitüntetettek. Ez a testület évenként egy külön bizottságot választ a kiállítás rendezésére, s magát a kiállító művészek soraiból kiegészíti korlátlan számig. Idegen művészek is tagjai lehetnek. De ezek nem folyhatnak be a belszerszervezést illető határozatokra. Az állam átengedi a testületnek a kiállítási palotát. A juryt mindazon művészek választják, kik valamely párisi kiállításban részt vettek. Az így választott jury tagjai az académiának is tagjai lesznek. Az akadémia szerzési jogképességgel fog bírni a hagyományozást és donatiót szabályzó törvények korlátai között. — Ezek a tervezet főbb pontjai. A leglényegesebb benne az, hogy ezentúl szabadon választott jury fog ítélni a kiállított tárgyak felett. — A walesi herczeg és herczegné, valamint Arthur herczeg is múlt szombaton elutaztak Szt.-Pétervárra az edinburghi herczeg menyegzőjén jelen leendők. — Vaughan Lee, konservatív jelölt, ellenzék nélkül képviselővé választott Sommerset nyugati kerületében. Newcastle-upon Tyneban tegnap volt a választás; itt megmérkőztek a pártok, de az eredmény még ismeretlen. — Hire volt, hogy egy piemonti főpap közbenjárására az olasz állam és az egyház közt annyiban sikerült volna a kibékülés, hogy a pápa hajlandónak nyilatkozott a galaczia törvény által megszabott évi járandóságát kivenni az olasz kormánytól. E hírt a ,,D. Telegraph"4 római távirata megcáfolja. Nemzeti színház. Dóczi Lajosnak az akadémiai pályázaton száz aranyat nyert „Csók“ czímű 3 felvonásos vígjátékát ma mutatták be és a tetszés zajos fogadtatásban részesült. Mint drámai műnek van elég hiánya, de emelkedett költői stylje valami jótékony fugalomként lengte át a nézőtért, s nem várt hatást szült. E hatás már az első felvonás után is mutatkozott, és szerzőt zajosan hívták, de nem jelent meg. A második felvonás után, mely hatásos lyrai költeménynyel végződik a csókról, (s ezt Molnárné is szépen szavalta) sokáig és most már zajosan tapsolták szerzői, ki végre megjelenvén, egész tapsvihar üdvözölte, s négyszer-ötször meg kellett jelennie. A vígjátékon észrevehető, hogy szerzője fordította le nem régen Schaufferttől a „Sakkot a királynak czímű vígjátékot is, mert a mi Schauffertnél a pipa, ugyanaz Dóczynál a csók. Amott a pipát tiltja a király és később megszereti, itt pedig a csókot, s hogy megszereti, még természetesebb. A darabról részletesen holnap szólunk; most még azt említjük meg, hogy a hatást nem kis mértékben segítette elő Felekyné és Molnárné asszonyok szép játéka és szavalata. A mai estnek az a főtanusága, hogy közönségünk a költészet ereje által legkönyebben meghódítható, s ekkor örömest megbocsát hiányokat is. Ittda pest, vixilapok. Csütörtökön, jan. 15-én NEMZETI SZÍNHÁZ. A fekete dominó. Víg opera 5'felvonásban Seribe után fordította Lengyel Dániel. Zenéjét szerzette Auber. VÁR - SZÍNHÁZ. A roszul őrzött leányok. Vígjáték 3 felvonásban. Varin és Delaporte után francziából fordította Feleky M. A válságos bizottság. — Január 14. — Egész tisztelettel ugyan, de ki kell jelentenünk, hogy ezen nagy tekintélyű sőt excellentiás bizottság ülései — tegnapelőtt és ma — emlékeztettek minket azon kétvonatra — mondjuk az alföld-fiumei vasúton — mely nem bir kijutni az indóházból. Mindenki tudja, mily élet van ilyenkor a haladás épületében. Kopogtatják a keretieket , felteszik a lámpákat; a távirda csengőjét kitöri a nyavalya; a dübörgő mozdony neki iramodik, mintha meg akarna szökni; az őrsip hátrálót visit, mintha nem tudna tőle megválni; s van lotás futás, targonczázás, podgyászolás, harangozás „csak a második“ — ke 11 név zah len!, poharak csörömpölése, nevetés, türelmetlenkedés és mindenféle zsibaj, hanem hát a kocsisor mégis mozdulatlan. Helyén van minden utas — a megkésett Tóth Vilmos is — a jegyek is lyukat kaptak, a posta is megjött, sőt a gép is összelökdöste már a vonatot , s a menetrend szerint — 5 óra d. u. — már jókora utat kellett volna megtenni a czél felé, de az indulás mégis várat magára. Váljon mi az oka? Tán nem tiszta a vonal ? vagy tán köd lepte el a pályát? Még kisül, hogy a fűtők nem hiányzanak ugyan, de a vezető még nem mutatkozik. Aztán miként is lehetne elindulni a miniszteriális tehervonat megérkezése előtt ? S ki tudja nincs-e birka-falka vagy vándorbika a vágányok mentében? Egy szóval a veszteglésben van a legnagyobb biztosság, mert bár a pályaudvaron időző kocsikat is irre porrá törheti valamely direct „szerencsétlenség“ váratlan berohanása, de az álló vonatot nem érheti legalább az a „borzasztó eset“ hogy letörjék alatta a híd. Denique az előleges készülődésnél tovább ma sem jutott a bizottság s azzal töltötte az egész ülést — két óra hosszat — hogy tanácskozott, várjon tudja-e merre akar indulni s hova akar jutni. Modus procedendi! Hát miért nem proponált egyet maga az elnök? Hiszen ez lett volna a legrövidebb út a tárgyalások megkezdhetéséhez. S ugyan mire való volt egy albizottság megválasztása felett vitázni, midőn ezzel kapcsolatban ki kellett jelenteni előre is, hogy a javaslandó sorrenden kívül is ajánlhat mindenki mindent s beszélhet, egyátalában az ország összes érdekeiről, mint természetes sőt kötelessége is? A gyorsirodai jegyzetek kivonatából (melyet odább adunk s a melynél bővebbet az esti ülésekről ezután sem hozhatunk a másnap reggeli lapunkban) megláthatják olvasóink, hogy mennyire felesleges volt ez a mai egész vita. Na de holnapután este 5 órakor ismét megkísértik az indulást, tán meg is mozdul végre vonatuk, hacsak hírét nem veszik valami hósuvatagnak, melyet el kell előbb hányatni sorrendjük útjából. Megjegyzendő, hogy ezen sorrendkészítő albizottságban nem akart részes lenni sem Tisza Kálmán sem Ghyczy Kálmán, ámbár különböző indokból. Egyébiránt volt a mai ülésen is néhány nézetvillámlás, melyből nehéz időt várhatni. Sőt volt egy kis dörgés is Somsich és Szlávy közt. A decentralisatio újból hangzott több oldalról, gróf Lónyay pedig jelezte, mily kormányra termett embernek kellene őt tartani nisi imperasset. A legnevezetesebb nyilatkozatot azonban Horvát Boldizsár tette, ki elmondta könyv nélkül a „Pester Lloyd“ ma reggeli számában Horn Edétől közlött czikket. Mindezek után nem kell elfelednünk egy biztató jelt sem. A bizottság tegnapelőtti ülésének eredményét kielégítőnek mondhatni. A terem ma már be volt rendezve czélszerűleg. A gyorsírók emelvényt kaptak, a hallgatóság pedig több sor széket Notabene jó lesz, ha a megjelenésre jogosult közönség nem feledi el, hogy tagjai nem a házban vannak — hol lármázhatnak ismert képviselők — hanem a bizottság ülésein foglalnak helyet, hol csendesen kell lenniök, mert a hallgatóságot képezik. Aztán ott van a mellékterem, ha már épen futni kezdi oldalukat a szó, s ott szivarozni is lehet-Különben nem kell félni a t. bizottságnak : ez a mostani hallgatóság elolvad lassanként. Amíg tart az indulás s a reménybeli útrakelés élénksége, addig lesz közönsége is. Később azonban, midőn kijutnak az elvi viták sűrűjéből, alkalmasint nem fognak panaszkodhatni a hallgatóság fecsegése miatt. Na meg úgy látszik, gondoskodni is fognak, hogy vonatuk eltűnjék nemsokára az albizottságok tünneleiben. Hogy mikor és miként érkeznek meg akárhova, azt, a mai ülés tapasztalatai után, alig merné megjósolni valaki. Csak egy bizonyos : а с о 11 i so, mely nélkül ezen „parlamentary train“ nem fog czélt érni. A 21-es bizottság t1-ik ülése. — Budapest jan. 14. d. u. 5 órakor. — Elnök: Csengery Antal. Jegyző : Széll Kálmán. A kormány részéről jelen vannak : Szlávy József, Trefort Ágoston, Szapáry Gyula gr., Panner, Pejacsevics gr., Zichy József gr. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Elnök azt ajánlja, hogy a bizottság kisebb választmányt küldjön ki, mely a bizottság feladatát képező tárgyakra nézve a kérdéseket rendszeresen kitűzze s igy a tanácskozás sorrendjét megállapítsa. Lónyay Menyhért gr. általában helyesli, hogy az érdemleges tanácskozás előkészítése végett akár egy, akár több szűkebb albizottság kiküldessék ; kívánatosnak tartja azonban, hogy a a főbb elvek előre megállapítva utasításul adassanak az albizottságoknak. Erre nézve határozati javaslatot terjeszt elő, melynek első pontja így szól: „Minthogy a bizottság azon nézetben van, hogy az államháztartás egyensúlyát a jelenleg fenálló pénzügyi rendszer mellett helyreállítani és jövőre is biztosítani nem lehet és így a gyökeres változtatás keresztülvitele nélkülözhetetlen szükséggé vált; továbbá, mert mindenek felett a nemzet anyagi ereje, azaz adóképessége mérvadó az államháztartás megállapításánál, egy több tagból álló albizottságot küld ki, melynek feladata leend javaslatot adni egy normál budget iránt, különös tekintettel a következőkre. a) A jelen helyzet teljes és világos fölismerése végett számítsa ki az 1874. évi költségvetés és a minisztérium által beterjesztetni ígért jövő évekről szóló előszámítás alapján azon összeget, mely az adók kezelési költségének levonása után az eddig gyakorlatban volt és azonnal meg nem változtatható adórendszer és pénzügyi kezelés mellett állami tiszta jövedelemnek fen marad, és készítse el kimutatását azon kiadásoknak, melyek a változatlan kötelező fizetésekre igényeltetnek , tűntese ki, mennyi marad az ország saját szükségleteinek fedezésére. Egyszersmind állítsa egybe jegyzékét azon rendkívüli kiadásoknak, melyek a jövő években a fennálló szerződések és az elvállalt kötelezettség folytán halaszthatlanul szükségeltetnek a megfelelő fedezetek levonása után. Minden baj orvoslásának első föltétele lévén a baj fölismerése, szónok teljes képét akarja látni a jelen állapotnak. Határozati javaslata 2-dik pontjában a jövvőre nézve teendő intézkedésekkel foglalkozik. Ezgy szól: b) Jövőre mily közigazgatási rendszer lenne megállapítandó, hogy az államjövedelmek csak oly szükségletek fedezésére fordíttassanak, melyeket az állam közérdeke követel, melyek tehát az állam oly rendszeres működésének előmozdítását czélozzák, s mikép lehetne , a megyei, vidéki és magánérdekkel az önkormányzat és öntevékenység czélszerű szabályozása mellett az érdekeltek hatáskörébe áthelyezni s költségeit önmaguk által viselhetni. Mindaddig, míg ez iránt egy kiküldendő bizottság meg nem állapodik, bármely albizottság kiküldése czélszerűtlen volna. A további pontok így szólanak: c) Minden szükséges kiadás megállapításánál legyen tekintettel az albizottság különösen arra, hogy az állam czéljainak elérésére azon mód alkalmaztassák, mely által a kívánt hatás a lehető legcsekélyebb kiadás igénybe vételével állandóan elérhető legyen. d) Szemben az állam által vállalt terhekkel és kötelezettségekkel és az állam saját szükségletével a jelen rendszerből az átmenet a normál budgetre mily módon lenne legczélszerűbben eszközölhető minden fölösleges és halasztható kiadás mellőzésével? e) Minthogy az ekkor szükségeseknek és nélkülözhetetleneknek bizonyult kiadások az állam jelen adózási rendszere mellett befolyó jövedelmekből előreláthatólag alig lennének fedezhetők, egyszersmind adja elő a bizottság, mily módon lehetne a közgazdasági erők lehető kíméletével és az adóképesség csökkentése nélkül az állam jövedelmeit új kütforrások teremtése által növelni és a jelenleg fenálló közterhek súlyát az adóképességhez mérten igazságosabb és méltányosabb módon lehető rövid idő alatt fölosztani és így az egyensúlyt az államháztartásban mielőbb helyreállítani és ennek utána folytonosan föntartani. Ezekbe foglalta össze az elvi kérdéseket, melyek megállapítása szükséges, mielőtt akár egy, akár több albizottság kiküldetnék. Zsedényi Ede: Némileg időelőttinek tartom egy oly választmány kiküldetését, mely a tanácskozás alá terjesztendő kérdéseket formulázná, mert elnézve azon nehézségektől, hogy a bizottmány tagjainak nyilatkozatai az ily kérdések keretébe szoríttassanak, sokkal czélszerűbbnek tartom, ha a választmánynak minden egyes tagjai az általános főelvek iránt nyilatkozván, ezen nyilatkozatok alapján tűzessenek ki azon elvek, melyeknek alapján az akkoron kiküldendő alválasztmány a tárgyalandó kérdéseket ki fogja dolgozni. Gróf Lónyay előadása 4 pontja közt egyet említett, mely az önkormányzat elvét kiemelő és ezt minden esetben eleve általános tanácskozás tárgyává tenni kell, mielőbb a többi pontokban említett pénzügyi ügyek tárgyalásához fognánk, mely eljárást a t. választmánynak ajánlom. Széll Kálmán nagyon czélszerűnek tartja az elnök indítványát. A tanácskozás csak akkor fogja a kívánt eredményt felmutatni, ha lehetőleg szabályos keretben haladunk. Márpedig mikor oly sok, mégpedig végtelen fontosságú és bonyolult részlet áll előttünk, czélszerűen csak úgy járhatunk el, ha bizonyos sorrend állapíttatik meg, mely szerint a kérdések fölvetetnek, ha bizonyos kérdések már előre formuláztatnak, melyek a vitának medrét mintegy kijelölik. Simonyi Lajos b. Mindenekelőtt földerítését várja a bajnak, amelynek orvoslása végett a bizottság kiküldetett. Kívánja tehát, hogy a kormány a bizottságnak, vagy ha ez azonnal nem történhetik, a kiküldendő albizottságnak a legközelebbi években várható deficitről felvilágosítást adjon s ez albizottság jelentést tevén az államháztartás jövendő képéről, fogjon a teljes bizottság a positiv javaslatok megvitatásához. Sennyei Pál b. szerint Simonyi kívánságának már az által elég van téve, hogy a kormány az adatok beterjesztésére felszólíttatott, s ő reménye, hogy azok csakugyan mielőbb beterjesztetnek. Midőn a múlt ülésben a bizottság a felszólítást tette, egyszersmind üléseinek folytatását is elhatározta, minek lehetővé tételére szolgál az elnök indítványa. Ez indítvány nem praejudical az elvek itteni tüzetes megvitatásának. Zsedényi felhozta — s ezt szóló is a pártolja — hogy mindenek előtt egész kormányrendszerünk fölött kell tisztába jönnünk, s az irányt meghatároznunk, mely szerint államháztartásunkat reorganizálni kívánjuk. Simonyi 3—4 évre terjedő pénzügyi tervezetet kíván, más ismét más eszmét fog felvetni s ilyen módon lehetetlen lesz procedálnunk. Tisza Kálmán azt várta volna, hogy azok, kiktől a 21-es bizottság eszméje származott, már elő fogják adni azon nagyszerű eszméket, melyek szerint az ország sorsán javítni kívánnak, s melyeket, ha csakugyan czélszerűek, ő is kész megragadni, s ime még mindig a modus procedendi képezi a tanácskozás tárgyát. Szóló úgy fogja fel a bizottság feladatát, hogy az nincs hivatva részletes tervek kidolgozására. (Helyeslés) s ha ez útra tévedne, e bizottság lenne azon futó homok, melyben az államnak éltető ereje el fogna enyészni. (Helyeslés). A bizottságnak a bajok forrására kell rámutatni, s azok orvoslására javaslatot tenni, de részletekbe nem bocsátkozhatik, mert azok megállapítására egy a bizottság elveit magáévá tevő kormány feladata lesz, mely kormány azon elvek keresztülviteléért felelősséget vállal. A bizottságnak szóló szerint konstatálnia kell, hogy mik a jelen rendszer mellett az állam állandó kiadásai és bevételei, továbbá, hogy melyek a közigazgatás azon ágai és iránya, melyekben a bajok orvoslása keresendő, s ezek megállapítása után lesz egy albizottság kiküldendő a végre, hogy a bizottságban megállapított elvek alapján részletes javaslatokat készítsen, mert az albizottság teendője csak az lehet, hogy az itt kifejtett nézeteket véglegesen formulázza. Ha aztán az albizottság összeállítván a lehető megtakarításokat és lehető bevételeket látni fogjuk, hogy mind e megtakarítás nem elég a hiány elenyésztetésére,akkor merül föl azon kérdés, hogy nemzetgazdászati érdekeink megsértése nélkül minő adókat kell felemelnünk. Végül ismétli, hogy a bizottság nézete szerint részletekbe nem bocsátkozhatik, de az elvek vitatásához azonnal fogjon hozzá, mert az országnak experimentumokra nincs ideje. Elnök megjegyzi, hogy nem ragaszkodik indítványához, csak figyelmeztetni kívánta a bizottságot, hogy mielőtt az érdemleges tárgyalást megkezdi, állapítsa meg az eljárási módozatot. Irányi Dániel: A fedezendő hiány vizsgálatánál nem a kiadásokra kellene elsősorban, hanem a józanul várható jövedelmekre figyelemmel lenni Márpedig eddigi adóinkat szóló sem az adónemek, sem adók kulcsa tekintetében helyeseknek el nem ismerheti. Azonkívül a közigazgatásnál behozandó reformok ne csupán az országos, hanem a közös ügyekre is terjesztessenek ki. Ghyczy Kálmán is elvi discussiót kívánna kezdetni a bizottságban és az albizottság csak a főbb elvek tisztázása után lenne kiküldendő. Ezen elvek sem lehetnének kötelezőleg irányadók az albizottságra nézve, mert pénzügyi dolgokban a határozott elv a concret számok és tényezők szerint alakul. Az elveket is tehát véglegesen csak a concret javaslatok előterjesztése után fogja a bizottság megállapíthatni, mindenek előtt azonban szükséges, hogy itt a főbb eszmék fölött megkezdessék a vita. Móricz Pál szintén általános vitát kíván előrebocsáttatni, különösen a végből, hogy fölkaroltassanak mindazon kérdések, amelyeknek együttes megoldása nélkül az egyensúly csak a papíron fogna helyreállíttatni, így a bizottságnak ki kell figyelmét terjeszteni a hitelviszonyokra is, mert ezeknek javulása nélkül, szemben ezen év előrelátható résztermésével, a pénzügyi helyzet nem lesz gyökeresen orvosolható. Gorove István a hallottak után méginkább pártolja mint kezdetben az elnök indítványát. Szóló meg van győződve arról, hogy az albizottság 24—48 óra alatt képes lesz a megvitatandó kérdésekre és ezek sorrendjére nézve javaslatot tenni. És ha mindazok fölött a bizottság nyilatkozott, akkor könnyebb lesz egy vagy több bizottságnak a hallott nyilatkozatok folytán a pozitív javaslatokat kidolgozni. Péchy Manó úr. osztozik Tisza Kálmán nézetében, hogy e bizottság nincs hivatva részletes programmot kidolgozni, mert az a Parlamentarismus alapeszméjével ellenkezik, hogy egy szűkebb bizottság, mely valamennyi politikai pártból összealakult, a kormánynak, mely csupán egy, t. i. a többségben levő pártot képviseli részletes programmot készítsen. E bizottságnak egyedüli hivatása a pénzügyi baj diagnosisát fölismerni s az elvi irányt e bajok megszüntetésére kijelölni. Nem ellenzi az albizottságok kiküldését, melyek e részben a javaslatokat előkészítsék. Elnök figyelmezteti szólót, hogy az általa indítványozott albizottságnak csak a tárgyalandó kérdések megállapítása képezné feladatát. Horváth Boldizsár már az 1874-iki budget alapján képes magának eszmét alkotni az államháztartás mily irányában szükségelt reorganizátiója fölött. Ha a rendes tiszta bevételből a fix kiadások levonatnak, akkor 17—18 millió marad az állam culturális érdekeinek kielégítésére. Azon állam pedig, amely culturális czélokra ennél többet fordítani nem képes, az soká főn nem tarthatja magát. A súlyegyen helyreállítására mindenek előtt reductiók szükségesek, de ezek egymagukban a czélhoz nem vezetnek. Meg kellene tehát másodsorban vizsgálni vájon a pénzügyi kezelésnél, mely némely beruházásokkal együtt 52 milliót igényelnemennének-e nevezetes megtakarítások eszközölhetők. Ezután meg kellene vizsgálni, hogy mine alkalmas új jövedelmi forrásokat nyithatnánk. Mindezekre nézve szükséges volna az elveket illetőleg itt a bizottságban megállapodni s azután a javaslatok formulázása végett albizottságokat kiküldeni. Tisza Lajos a legtermészetesebbnek tartja az elnök indítványának elfogadását, Tisza Kálmánnal szemben azt mondja , hogy nagyon kell vigyáznunk, midőn e bizottságról azt állítjuk, hogy nincs hivatva egyébre, mint elvek kimondására, mert csak az appikatió által lehet kimutatni, vájjon keresztül vihetők-e azok. Péchy Tamás fölöslegesnek tartja az albizottságnak kiküldetését. A bizottság azonnal átmehet az egyes kérdések megvitatására. Somssich Pál azon véleménynyel jött ide, hogy in medias res belemegy a bizottság a kérdések tárgyalásába és eziránt indítványt is készített már, de mivel oly sokan kívánták, beleegyezek a bizottság kiküldésébe, bár attól fél, hogy az ilyen tanulmányozási modor abba a labyrintusba vezet, melybe a magyar publico politikus gyülekezetek rendesen jutnak: az eredménytelenségbe. Nagyon sajnálja, hogy a kormány nem lép elő ezen munkálatokkal, melyeket a képviselőház utasítása következtében végezni kellett volna. És azért sürgettük tavasszal a budgettárgyalások befejezését, és azért halaszztatott el az országgyűlés novemberig, mert a kormány megígérte, hogy ezen idő alatt dolgozni fog. Kénytelen az elnök javaslatát elfogadni, mert az eddigi felszólalások meggyőzték, hogy a bányán vagyunk annyi felé indulunk. Zsedényi Ede: A kérdések után is így lesz! (Derültség) Somssich Pál: Szomorú volna, ha így lenne. Ismétli, azt hitte, hogy a bizottság előtt tisztán állván a deficit, ehhez mindjárt hozzászólhat. Ennek oka is világos. Egyik az, hogy elbizakodottak voltunk, többet költvén mint kellett volna, a másik a bureaukratismus túlzása, mely minden kérdezést háromszoroz. Ezeken kell segíteni az ellentéttel. Takarékosoknak kell lennünk, és a decentralisatiót bizonyos irányban ki kell terjesztenünk addig a mig ez az állam függetlenségével és a parlamenti rendszeren alapuló felelős myc.anal OSS^eegy,etethető. la rendkívüli ““7^10~zkel nem orvosoljuk gyi bajainkat, mée Mlg azonaa,( шв.^