Ellenőr, 1874. február (6. évfolyam, 32-58. szám)
1874-02-28 / 58. szám
országos út kisugárzásának szolgálnak gyupontjául; továbbá hogy a Budapest és Bécs közt közlekedő nagyobb gőzhajókon kívül meg kettő külön Esztergomból Budapestre és vissza naponkint közlekedő helyi gőzhajónak nemcsak állomáshelye, hanem egyszersmind kiindulási pontja is. Úgyszinte az ipar, kereskedelem és nemzetgazdászati viszonyaink nagyobb mérvű fejlődését igazolja az 1844. év óta fenálló és több mint 3 millió frtnyi forgalommal bíró, és virágzó esztergomi takarékpénztár, továbbá a megye területén székelő esztergomi főkáptalan által kezelt több millió forintra menő alapítványok kölcsönpénztára, valamint a lefolyt évben alapított és már 10 millió forintnyi forgalmat felmutató iparbank, és az Esztergommal szemben a Duna balpartján fekvő, és vele álló Lallal egybekötött Párkány mezővárosnak szintén több százezer forintnyi forgalmú fiatal takarékpénztára, mely pénzintézetek a szomszédos Hont, Bars, Pest és Komárom megyék nagy kiterjedésű vidékein adnak a földmivelés, ipar és kereskedelemnek nagy lendületet. Esztergom megyének és központjának az ipar tekintetébeni fontosságát kitüntetik a már létező az és az országban csaknem páratlan gazdaságú több rendbeli kőszén, czement, mészkőtalaj és épületkő telepeik, tégla, valamint a most keletkezőben levő egyéb gyárai, és kézműipara, mely egy nagy kiterjedésű vidék igényeit elégíti ki a megkívántató életszükségletekkel. Gazdászati tekintetben előhaladott földmivelése és kivált nagymérvű bortermelése, és különösen jeles gazdasági egylete a környék gazdászati viszonyainak emelésére nagy befolyást gyakorolnak. De leginkább kiemelik Esztergom megye székhelyének fontosságát közmivelődési tekintetben számos nevelési, közegészségügyi és jótékonysági intézetet. Esztergom vármegye bizottsága nevében. Kruplanicz Kálmán s. k. alispán. Budapest főváros rendkívüli közgyűlése. — Február 27. — A mai rendkívüli közgyűlésnek tárgyai a Dunapart beosztása és a partbér megállapítása, továbbá a gazdasági bizottság előterjesztése az óbudai vásárjavadalom bérbeadása iránt tartott árverés jóváhagyása tárgyában. A főpolgármester azonban az elsőt nem tarta oly sürgősnek, hogy szerdáig elhalasztható ne lenne s ekép csak az árverés ügyében kellett határozni. A gazdasági bizottság előterjesztését Petrovics adta elő. Az ügy már az előbbi közgyűlést is foglalkoztató s akkor utasíttatott véleményadás végett a gazdasági bizottsághoz. Ez nem látja indokoltnak azon állapot tovább fentartását, mely ó-Budát a főváros többi része fölött kiváltságokban részesíti s ajánlja a már megtartott árverés jóváhagyását. Vécsey pártolta a bizottság véleményét annál is inkább, mivel abban a kiváltságban most már alig részesül egy-két ó-budai polgár s mivel ez ügyben egyszer már határozott a közgyűlés. Hoffmann ellene van a bizottság véleménye elfogadásának, mivel a bizottság elmulasztó megtudakolni, mennyit adnának a bérlők a polgárok kiváltságának megszüntetése esetében. Mellesleg megemlíti, hogy igen nagy számmal vannak azok, kik Ó-Budán szabad piaczkiváltságot élveznek. Havas Sándor melegen védte a bizottság véleményét, törvénybe ütközőnek tartván azt, hogy egyik-másik polgár előjogokat élvezzen, melyek már rég lerontottak. Beszéltek még Szentkirályi a vélemény mellett, Hoffmann még egyszer megostromolva a véleményt, azután a többség, elfogadva, a bizottság véleményét jóváhagyta az árverést. Ezután az Illés eloszlott. KÜLFÖLD. Február 27-én. Franczia köztársaság. Thiersnek Lepetit, viennei képviselőjelölthöz intézett levele, egész terjedelmében így hangzik : „Uram! Megkaptam választási körlevelét s köszönöm úgy a közleményt, mint annak tartalmát. Minden tekintetben kielégítőnek tartom, s felesleges is tán mondanom, hogy jelöltségének a legjobb sikert kívánom, daczára annak, hogy hajdan minket véleménykülönbség választott el, mely ugyan már rég el van felejtve, de melyet ellenfelei felelevenítnek újra. Ön akkor attól tartott, hogy ha reám szavaz, megingat egy fennálló kormányt, és ezen aggálynak akkor megvolt a maga jogosultsága. Én, persze, aki Európa helyzetét ismertem, tartottam egy végzetteljes külpolitikától, s aggályom, fájdalom, nagyon is igazolva lett. Ma már azonban nincs ilyesmiről szó. A szerencsétlenségek, melyektől tartottam, bekövetkeztek, most már arról van szó, hogy azokat újra jóvá tegyük, erre pedig én nem ismerek más eszközt, mint azt, hogy Francziaországban egy észszerű, szilárd, a lehetőségig állandó és úgy alakjában, mint czéljaiban meghatározott kormányt alkossunk. Tekintve a nép zömében uralgó szellemet, szemben a három monarchista párttal, melyek egymásra nézve a trónt teszik vitályossá, a monarchiát lehetetlennek tartom és lehetőnek csak egy mérsékelt, méltányos és sebeinket behegesztő köztársaságot tartok, mely, miután nem az egyes pártok győzelmét jelenti, melyek között mi megoszolva vagyunk, mindnyájuknak azon egyedüli elégtételt szolgáltatja, melyet becsületes és tisztességes módon követelhetnek, t. i. az általános érdekek győzelmét a dynastiák, osztályok és rendszerek különleges érdeke felett. Ez az én meggyőződésem, mely három évi tapasztalat után megszilárdult. Fájdalom a nemzetgyűlés, miután két egészen egyenlő részre van osztva, nem viheti véghez ezen ésszerű művet, melyet én szükségesnek tartok és anélkül, hogy akarná, az országot aggályos helyzetben tartja, mely megbénítja a munkát,a munkásosztályoknak súlyos szenvedéseket okoz, Francziaország helyreállítását késlelteti és tekintélyén Európa előtt érzékeny csorbát ejt. Minden felől azt kérdezik, hogy mikor és hogyan fogunk megszabadulni e szomorú helyzetből Erre nézve én előttem csak egy eszköz van: hogy t. i. a választók mérsékelt és mindig ugyanazon szellemben megejtett koronkénti választások által világosítsák fel, anélkül, hogy elrémítsék a nemzetgyűlést azon utak iránt, melyeket az ország követni el van határozva és melyek nem lehetnek mások, mint a conservatív köztársaság útjai. A választások, melyek más értelemben ütnének ki, csak fokoznák a nemzetgyűlés ingadozásait, az országnak új aggályokat, a kereskedelemnek új veszteségeket, az ország helyreállításának új akadályokat és tekintélyének nagyobb gyengítését okoznák. Ez, uram, az én őszinte meggyőződésem, és anélkül, hogy valakit befolyásolni akarnék, tanulmánynak és pihenésnek, de nem egykedvűségnek adva magamat, a legforróbban óhajtom oly republikánusok megválasztását, mint önveszélyes és nem szenvedélyes republikánusokét, kik az országnak régi és eltérő nézeteket tudnak feláldozni, hogy azon egyetértésre jussanak, mely egyedül képes Francziaországnak uj biztos léteit és derült jövendőt biztositni. — Fogadjasat. — A. Thiers.“ A mint látjuk, a mérsékelt köztársasági párt agg vezére, ezúttal egyedül azért vette kezébe a tollat, hogy Ledru Rollin jelöltsége felől nyilvánítsa nem tetszését, s utaljon a következményekre, melyeket minden nem mérsékelt szellemű választás maga után von. Czélzata világos, bár neveket nem említ. Hanem úgy látszik, hogy a czélzat nem egészen találó. Thiers nyilvánvalóig a múlt áprilisi választásokról varr hímet, s azon végzetes következmények befolyása alatt áll, melyek Bárodét és Ránc megválasztásából eredtek , május 24- dikét és november 19-ikét iktatván a conservativ köztársaság történetébe. Csakhogy az akkori és a mostani körülmények közt ép oly kevéssé van analógia, mint nincs Bárodét vagy Ránc és Ledru Rollin politikai szereplése között. S az analógiának ezen tökéletes hiányát a mérsékelt köztársaság lapjai is bekezdik látni az első megdöbbenés elmúltával, s ma már korántsem félnek Ledru Rollin megválasztásának olyan szorongást keltő hatásától, mint a minőt Ránc megválasztása előidézett Először is — mondja — a „Temps“ Ledru Rollin a 48-iki néptribun az utolsó szélsőség mozgalmakban részt egyátalán nem vett; neve nem idézheti emlékezetbe a commune rémeit, mint a Ráncé vagy Barodet-é, s azonkívül egy stricte meghatározott elv védelmét írja zászlójára: a suffrage universelt, ami ismét nem felforgató nem forradalmi elv. De a helyzet is egészen más. Akkor Barodét és Ráncmegválasztását Thiers elnéző kormányzatának lehetett tulajdonítani, s ráfoghatta a reactionarius elfogultság hogy politikája a szélsőséges lábra kapásának kedvező; hogy nem veszi magát körül valódi conservativ bajnokokkal s nem von conservativ (értsd reactionariue) intézményekből sánczot a vörös aspiratiók elébe. Úgy de most Thiers „elnéző“ kormánya helyén Broglieur szilárd coservativ bástyákkal körülvett s minden szabad mozgást tűzzel vassal elnyomó kormánya ül. Ha tehát Ledru Rollin megválasztása csakugyan a szélső áramlat térfoglalását jelentené, akkor ez csak azt bizonyítaná, hogy ez áramlat ellen Broglie úr kormánya minden bástyák és bajnokok daczára tökéletesen tehetetlen, és semmi esetre sem válhatnék a conservatív köztársaság hátrányára Ebből tehát éppen nem húzhatna a reactió olyan hasznot, mint a múlt áprilisi választásokból. Vagy nem jelent semmiféle forradalmi tiltakozást Ledru Rollin megválasztása, vagy igen. Ha nem, akkor eo ipso semmi többség tömörítő manoevre-re nem használhatja a kormány ; ha pedig igen, akkor ismét csak árthat a május 24-iki politikának, mert azt bizonyítja hogy sok, igen sok illusiót tápláltak férfin, azt hívén magukról, hogy a forradalmi áramlatnak jobban útját állhatják Thiersnél — holott tényleg még sokkal képtelenebbek. Németország. Vilmos császár Russel lordhoz a január végén Londonban tartott két protestáns meeting elnökéhez, a következő levelet intézte: Berlin, febr. 18. Megkaptam január 18-kán kelt levelét a nagy londoni meeting határozataival együtt, valamint nagykövetem jelentését az e meetingen történtekről. Fogadja őszinte köszönetemet a közleményért s személyes jóakaratának hozzá csatolt kifejezéséért. Kötelességem népem vezérének lenni a német császárok által az előbbi időkben századokon át folytatott küzdelemben oly hatalom ellen, melynek uralmát a világ egy országában sem találták a népek szabadságával és jóllétével összeférhetőnek; oly hatalom ellen, mely ha napjainkban diadalmaskodik, nem egyedül Németországban veszélyeztetné a reformatio áldásait, a lelkiismereti szabadságot és a törvény tekintélyét. Elfogadom tehát a reám mért küzdelmet, teljesítve királyi kötelességeimet, és szilárdan bízva istenben, kitől segélyt kérünk a győzelemhez; elfogadom azt a mások vallására való tekintet és az evangéliumi kegyelem szellemében, melyet elődeim államaim törvényeivé és igazgatásának jellemvonásává tettek. Kormányom legújabb rendszabályai nem gátolják a római egyházat vagy a vallás szabad gyakorlását hívei részéről, csak az ország törvényhozásának adják meg a függetlenség biztosítékai egynémelyikét, melyek más országoknak már rég birtokukban vannak s melyekkel egykor Poroszország is birt a nélkül, hogy a római egyház azokat vallása szabad gyakorlásával összeférhetetlennek tartotta volna. Én kezdettől fogva bizonyosan tudtam s örvendek az ön levele által nyújtott bizonyítéknak, hogy e küzdelemben nem fogom nélkülözni az angol nép rokonszenvét, melylyel népem és királyi házam Orániai Vilmos napjai óta sok és tiszteletreméltó, közösen folytatott küzdelem emléke által van összekötve. Kérem önt, szíveskedjék levelemet legszivélyesebb köszönetem kíséretében a resolutio alánróival közölni. — E levelet különféle megjegyzésekkel kisérik a német lapok. A „Spenersche Ztg.“ a fejedelem e határozott férfias szavában a legtalálóbb cáfolatát találja a porosz episcopatus imént közzétett vádjainak. A „Nat. Ztg.” us bizonyítékát látja e kéziratban azon világosságnak és határozottságnak, mellyel Vilmos császár az ultramontanismus ellen állást foglal. E kézirat mondja a nevezett lap — méltóság és erély tekintetében méltán sorakozhatok ama többször emlegetett levélhez, melyet az uralkodó a pápához intézett, s a német nép szivében bizonyára ép oly visszhangra talál. S minthogy a császár nyomatékkal a maga számára vindiálja népe vezérletét az ultramontanismus ellen való tusában, félremagyarázhatatlanul megcáfolja azon újólag forgalomba hozott, s a centrum tartózkodásából táplálkozó híreket, mintha az egyházi politikában nem egészen értene egyet kormányával, s egyezkedésre volna hajlandó a renitens főpapsággal.“ — Bajorországban ezalatt ami csak katholikus czímet visel, mind talpon van és mindent megmozgat egy tömeges demonstratió létrehozása Ledochovszky érsek elfogatása miatt. Részvét feliratok circulálnak országszerte és tiltakozó nyilatkozatok. München ultramontan egyletei indították meg a mozgalmat, s most már minden kath. férfi-egylet, polgár-egylet, casinó és legényegylet sürög, forog és agitál. A Werner hajós kapitányt felmentette a haditörvényszék, s a felmentést jóváhagyta a császár is, s ezzel a „Friedrich Karl“ német hadihajó ismeretes beavatkozása a spanyol dolgokba, olyan szint nyer, hogy valóban a német kormány instructióinak megfelelő tett volt, különben Wernert instructió áthágás miatt büntetés kellett volna hogy érje. Anglia. A Disraeli-kabinet következőleg egészíttetett ki: Abercorn herczeg lett izlandi alkirály, Baily izlandi főügyész, Gordon skót lord-ügyész, Taylor Lancaster hűség kancellárja, lord Lennox közmunkaminiszter, Adderley a kereskedelmi hivatal elnöke, Cave főauditor, lord George Hamilton indiai alállamtitkár, Lowther gyarmatügyi alállamtitkár, Egerton tengerészetügyi titkár. A Disraelikabinet febr. 25-én tartotta első ülését. Az assanti békehírekhez meglehetős contrastot képez egy ma érkezett távirati hír, mely szerint Kumaszi előtt 15 mérföldnyire igen véres ütközetet kellett az angoloknak vívniuk, s igen súlyos veszteségeket szenvedtek. Ez értesítés nem hivatalos forrásból eredt, s hitelessége eddig még nem áll minden próbán felül, de igen valószínű, úgy látszik, hogy az angolok komoly ellenállásra már nem voltak elkészülve, s innen nagy veszteségeik. Egy hivatalos távirat azonban jelenti, hogy már bevonultak Kamasziba. — Gladstone, most már bizonyosnak tartják — visszavonul a liberális párt vezetésétől, s hosszabb időre a continensre utazik. A pártot Göschen, Forster és lord Harrington fogják vezetni. — Ausztria. — Herczeg Auersperg osztrák miniszterelnök, a képviselőház bizottságainak alkotmányhű helyettes és valóságos elnökeit, s a különféle, szintily pártárnyalatú clubbok elöljárói, vasárnap márcz. 1-én saját lakására értekezletre hívta meg. Hogy mi leszem az érdekes gyülekezet tanácskozásának tárgya — miután a már szétküldött meghívókon erről említés nem létezik —erre vonatkozólag két kombináczió czirkulál az osztrákképviselői körökben. Az egyik szerint, — miután Stremayr miniszter is hivatalos a titkos pourparlersek színhelyére — a felekezeti törvényjavaslatok átalános vitájánál követendő magatartás; a másik szerint pedig a képviselőház ez ülésszak alatti munkakörének szoros meghatározása beszéltetnék meg. E két kérdésre nézve arról értesülünk, hogy a felekezeti törvények elseje — a katholika egyház külső jogviszonyairól — már a jövő hét keddjén tétetik le a ház asztalára. A munka időtartamának meghatározására nézve pedig a pénzügyminiszternek az adóbizottságban tett nyilatkozatára támaszkodhatunk, amely szerint a képviselőház a delegácziók megnyíltáig, tehát ápril közepéig együtt leend. Egészen megoldatlan kérdés az, hogy a delegácziók bezárta után rögtön, vagy kisebb szünidő után ül ismét össze a ház. Kombinácziónak legvalóbb szinti, ha azt fogadjuk el, hogy holnapután a miniszterelnöki palotában mind ez utóbbi, mind az előbb említett tárgy, fogja foglalkoztatni az egybehívottakat. Az igazoló bizottságban dr. Russ előadó, tekintettel az egyházi vagyonok élvezői választási képességének hiányára, azt indítványozta, hogy a papoknak a felső ausztriai nagybirtokosokra adott szavazatai, érvényteleneknek mondassanak ki. A mai ülésben e kérdés forgott a szőnyegen, s a végleges szavazásnál, a szavazatok számának egyenlősége constatáltatott. Az elnöknek kell dönteni, aki a papok javára szavazott. A határozat kihirdetése után, az előadó rögtön benyújtotta lemondását. Az új választás rögtön megtörtént. A máim A magyar nyelvújítás óta divatba jött idegen és hibás szólások bírálata. Irta Imre Sándor. IV. Lássunk immár az akad. bírálatban nagyobb részt föl sem említett azon tételei közül néhányat melyekre a nyelvtudomány itélőszékének ki kell mondania a „vétség“ szót. Megengedi az önkénykedést és bebizonyítani igyekszik jogosultságát. „Az ember szabad akarata sokképen kitünteti hatalmát a nyelv irányában. Már Homerus korában találni pl „Odysseus“ eredetére eszmélést, névszármaztatást s megkülönböztetést. A barbár népek önkénye szóalkotásban igen feltűnő. (Müller Lect. II). Az ember mihelyt nagyobb erővel eszmél, érezteti szabadságát, kényét a beszéd körében.“ (2— 3.). Nem tekintve azt, hogy a nyelvtudomány az önkénykedés kárhoztatására nem talál elég erős szavakat, ha a szerző egyébbel nem tudja igazolni ebbeli állítását, evvel nemcsak hogy nem igazolta, hanem határozottan elitélte Mert igaz ugyan, hogy Homerus „Odysseus“-t devaadsisvoara viszi vissza (Odyss. 19. 407.), de ebben semmi szabad akarat semmi kény nincsen; ez oly természetű, mondhatni oly kényszerű következtetés, mintha az illat érzéséről a világra következtetünk. Mégha hibásnak bizonyulna is be idővel az ily jóhiszemű magyarázat akkor sem foghatni rá az önkénykedést, sőt ki kell mondanunk, hogy az illetőnek oly ismeretkészlet mellett helyesen máskép származtatnia nem is lehetett. Csak a szándékos ferde magyarázat, csak a hatalmaskodó ,,úgy tetszik, úgy akarom“ nevezhető önkénykedőnek; de erre semmiféle nép nyelvéből (a magyart kivéve) nem hozhat fel nekünk a szerző példákat, s ha fel is hozhatna (az úgynevezett nyelvphilosophia), ezek ellenében a nyelvtudomány oly hatalmas hangon kiáltotta „vetó“-ját, hogy valóban csodálkoznunk kell, hogy találkozhatik nyelvtudós, aki ezt még nem hallotta, s ha meghallotta, hogy meg nem jegyezte magának. Második argumentuma is a barbár népekre való hivatkozás, egészen oly természetű, mint az előbbi: nem bizonyít, hanem cáfol. Müller idézett munkájában azon okok fejtegetése közben, melyek változásokat, új alakulásokat idéznek elő a nyelvekben, hivatkozik Hare, Appleyard s Bates tudósításaira. Ezek közül pl. az első, úgymond Müller, Tahiti lakóinak következő szokásáról értesít bennünket. „Szokása e népnek, hogy a közönséges beszédben tartózkodik az oly szók használatától, amelyek a király vagy rokonainak nevét egészen vagy részben magukban foglalják. Egyik királyukat pl. Tu-nak nevezték, de náluk „állni“ is annyi mint te; tehát nem csak ezt változtatták meg tia-ra, hanem ugyanazt a módosítást vitték véghez a fetu (csillag) szón is s helyette fetia-t mondtak. Kérdjük a szerzőtől, hol itt a szabad akarat, önkénykedés-e ez, nem inkább kényszerítő szükség ? De halljuk, mit mond tovább Müller-Haie. ,,De e változtatás csak ideiglenes, mert királyuk halála után az ilyej szót elvetik s a régi kifejezéshez térnek viszsza.“ Bizonyitja-e ez a szabad akarat, az önkény hatalmát a nyelven, vagy megczáfolja? De Bates tudósitsa szerint „az Amazon környéki indián fajok csakugyan idéznek elő önkényes változtatásokat nyelvükben az által, hogy szándékosan elferdítik a szókat, csakhogy társaikat megkacagtassák, akik nagy gyönyörűségüket lelik az ily ferdítésekben. Sok ilyen szó aztán lábra kap s tovább él. E sajátságos szokás azonban, teszi hozzá a tudósító, természetes, hogy idővel nyelvromlásra vezet, s megtörténik,hogy hosszabb elszakadás után egyik kóbor csapat a másik nyelvét egyátalában meg nem érti.“ S ezzel akarja a szerző noha az önkénykedésnek csak egy példáját hozhatni fel, s noha ez az egy is azt bizonyítja, hogy romlás a következése, a szabad akarat, az önkény hatalmát igazolni? Pedig többszörösen emlegeti, mintha félne, hogy nem jegyezzük meg jól. „A nyelvérzéknek szabad és szükség is az ész hatása alatt meghiggadnia, így a szabad akarat uralma kerül az ösztönszerűség és természetesség fölé ; az észszerű megegyezés legyőzheti a nyelvérzék rokonszenveit s korlátozottságát.“ (37.) Valóban szinte megfoghatatlan, miként lehet egy lélekzettel ily elvet hirdetni s a nyelvújítás ellen csak egy árva, hangot is emelni! A 13 lapon pedig azt mondja: „Csak Kazinczynak művészi, érzelmes, szabad és merész lelke ismerte fel a valódi nyelvszépséget. Az ő fő elve a nyelvszépítés volt. E miatt állította, hogy az író uralkodik a nyelven, nem a szokás, a szépség nem a helyesség. Sejtette, mit már régen a görögrómai nyelvészek emlegettek, hogy a nagy irók soloecismusa és barbarismusa idővel metaplasmusnak tekintetik, melyet a nagy név igazol és érvényesít.“ Ha e szavakból nem beszélne ki oly világosan oly nagyon is hallhatólag a dicséret, magasztalás, helyeslés, azt kellene hinnünk, hogy e nagy emberünk compromittálására vannak felhozva. „A nyelvújítás győzedelemre jutott. A nép kellő részvéttel fogadta el az újított nyelvet. A ma már gazdag magyar nyelv többé nem a hazafias kis szám tulajdona, hanem egy nemzeti. (8. 1.) Hogy (a nép) az újítást elvében és lényegében elfogadta, kétségtelen dolog“ (9. 1.) Itt csak kettőt érthet a szerző a „nyelvújítás“ szón. Vagy azt, hogy az újonnan látott tárgyaknak a nép is osztogat neveket (gőzkocsi, tüszkös 6' feni'; telegraf: hírverő; zündnadelgewehr: gyors puska.) vagy némely nem maga alkotta kifejezéseket elfogad (színház, vontató gőzös, golyószóró), vagy pedig azt a nyelvújítást, mely a nyelv törvényeinek félre lökésével garázdálkodott, erőszakoskodott nyelvünkön. Mind a két értelemben roszálnunk kell állítását. Az első esetben azért, mert egy megbocsáthatatlan eljárást jelölő kifejezést (nyelvuyi tás) a helyesség, törvényesség (természetes fej- lődés) mezébe öltöztetve az anélkül is tájékozatlan s veszélyes útán járó közönséget még inkább félrevezeti, a jótól még inkább eltántorítja azáltal, hogy a kettőt egynek veszi; a második esetben azért, mert állítása valótlan. A nép annyira nem fogadta el a „nyelvújítást“, hogy még az erőszakkal rátukmált szókat is, ha korcsok, visszaveti s gyufa, mérnök, látcső, hordár helyett gyújtó V. gujtófa v. gyújtó szálka, országmérő v. földmérő, messzelátó, hordáros kifejezéseket használ; a nyelvújítók összes furfangossága és mesterkedése sem képes őt rávenni, hogy valaha „legelő“ helyett legelde-t, „átjáró“ helyett átjárda-t mondjon. Egy másik elfogadhatatlan kárhozatos tétele szerzőnknek, amely végtelen sok roszat termett nyelvünkben, az, hogy a szóalkotás egyik fő szabályzójául a szépséget, csínt, hangzatosságot, rövidséget fogadja el. (9,10, 12, 13, 14, 15, 18, 43, 76. 1.) Minden nyelvnek fő szabályzója a czélszerűség, s a mit ez létrehozott, az szép, csinos és hangzatos. Egy egy szónak a szépsége vagy rútsága —d e szólást köznapi értelemben véve — nem alakjában avagy hangzatában áll, hanem a hozzá csatolt fogalom hatásában. „Okádás“ fut szó előttünk, de „okádás“-ban semmi visszatetszőt nem találunk. Nekünk a „gané“ (ganaj) förtelmes, de görögnek (gavr) „ragyogó“ ; a római örömét találta a „laus“-ban, a német irtózik tőle, s így tovább. E tételének kimondásával a szerző kimondta egyszersmind a szóvagdalás helyességét, mert Kazinczy szerint a szép uralkodik a jón, a rövid szép, a szóvagdalás tehát nem csak szabad, hanem szükséges is. (Lásd különösen 14-15. 1.) A 64. lapon világosan helyesli a „gyökervonást“, mi több a gyökalkotást, midőn azt mondja: „Vannak rövid és egytagú gyökereink, melyek vagy máig is élnek vagy természetesen életre hozhatók“ Ez utóbbi tételt felvilágosítja a 17. §, a melyre utasít, s a melynek czime: „Szóképzés uj gyökök alkotása által.“ Azon állitását illetőleg (6. 1.), hogy az újítás előtti magyar nyelv belsőleg értéktelen volt, utasítom olvasóimat a M. Nyelvőr III. 54— 58. lapjain mondottakra. Szarvas Gábor: A hivatalos lapból. Stojkov, máskén Pantin Gergely nagykikindai akot saját, valamint Mihály és Kristóf nevű gyermekei vezetéknevüknek „Veszelinov-ra kért átváltoztatása folyó évi 7730. sz. belügyminisztériumi rendelettel megengedtetett. HÍREK. Február 27 — Az uralkodó ma reggel 5'/a órakor az északi vasút pályaudvarán jó egészségben Bécsbe érkezett. Az indóházban a trónörökös, a miniszterek, stb. fogadták ő felségét. Hire jár, hogy a király legközelebb az olasz királynak is visszaadja a nyári látogatást. Ez ügyben előlegesen Albrecht főherczeg utazik Rómába. — Nyugta 24 frt 70 krról, azaz huszonnégy forint 70 krról, mely összeget az „Ellenőr“ tek. szerkesztősége részéről — mint a Petőfi-szobor pénzalapja javára begyült adományt — a bizottsági pénztárnoknak való kézbesítés végett mai napon átvettem. — Kelt Budapest, 1874. febr. 27. Reményi Károly, bizottsági jegyző. — Az iparmúzeumi felolvasások elsejének kedvező fogadtatása után remélhető, hogy közönségünk a többieket is megtiszteli mind számosabb látogatással. A programm ehhez eléggé érdekes. Legközelebb vasárnap Ipolyi Arnold fog olvasni „a műiparról az egyházban“, míg Xantus János ,,a japáni papíripáról, nevezetesen a bőrpapír gyártásáról“ tart felolvasást. A felolvasások mint előbb is d. u. 3 órakor tartatnak a nemzeti múzeum dísztermében (főrendiház ülésterme). Jegyek előre válthatók a múzeum irodájában, azontúl a felolvasás napján a pénztárnál. — Báró Edelsheim-Gyulai katonai parancsnoknak tegnap mutatta be Nagy Károly honvéd altábornagy a Budapesten állomásozó honvéd törzstiszteket. Miután az egyeseket név szerint bemutatta, K. Edelsheim — mint a „Baloldal“ írja — Nagy Károlynak hozzá intézett beszédére igen meleg szavakkal fogadta a honvédtiszteket, s örömét fejezte ki, hogy őt megtisztelték. Igen jó hatást tett a hadparancsnok abbeli kijelentése, miszerint ő egész életében nagy rokonszenvvel viseltetett a magyar katonaság iránt, mivel majdnem összes szolgálati idejét azok között töltötte és ezt a Mária Terézia rendet is — úgymond — melyet most mellemen hordozok, azoknak köszönhetem. A honvédtisztek a legnagyobb megelégedéssel távoztak a hadparancsnoktól, kinek beszéde kellemesen lepte meg a jelenlevőket. — A Reviczky Sándor által hamisított váltók értékét 70,000 frtnak mondják. Reviczkynek hivatali fizetése már 60,000 frtig volt lefoglalva, mire beadta lemondását. A kormány nagylelkű kívánt lenni, s két évi fizetését, 6000 frtot utalványozta. Ezt hitelezői közt osztották szét. Mint a P. Lt. hallja, pár nap előtt b. Gerliczy Bódog maga jelentette a fenyitőtörvényszéknél, hogy Reviczky 10,000 frt értékű hamisított váltót bocsátott ki az ő nevére. Ekkor indultak meg a nyomozások, de Reviczky most már az ismeretlen tartózkodásuk közé tartozik. Egy másik hír szerint b. Gerliczy a Reviczky kérelmére nemrégiben 6000 írtról szóló váltót állított ki, de a hitelező a váltót hiányosnak találván, Reviczky újra elment a báróhoz, ki új váltót irt. Reviczky aztán nemcsak az utóbbira, hanem az előbbenire is vett föl pénzt. Az Újpesten építendő templom költségeire a közoktatási miniszter ötezer frtot utalványozott a vallásalapból. Az újpesti kath. egyháztanács elnöksége ennek folytán legmélyebb köszönetét nyilvánítja. — A sugárúton a mező-utczától kezdve a városligetig rendbe akarják hozni az utat. А ко ceiutat faburkolattal látják el, a kész házak előtti járdát aszfalttal, máshol pedig ideiglenesen macadammal. — Halálozások. Szekrényessy Endre, 1848 előtt Pest város főkapitánya, az 50-es években pedig bírósági hivatalnok, utóbb pedig budai országos törvényszéki elnök, meghalt 64 éves korában. Az alkotmányos idő beálltával nyugdíjaztatott. — Pozsonyban e napokban Fáy Ákosné, szül. Beniczky Hana asszony hunyt el. — A lánczhidtér szabályozására kidolgozott tervezet nem találkozik valami általános tetszéssel. A tér elég nagy ugyan, de öt szobor művei úgy túlhalmoznák, hogy alig volna benne köszönet. Másrészt méltán szemet szúr, hogy noha az indokolás azt hangsúlyozza, mikép történelmi motívumok szerint akarják a tért szobrok által díszíteni, mégis eszükbe sem jutott a tervezőknek, hogy oly nevezetes történelmi korszakot, mint az 1848 iki, csak egyetlen tégladarabbal is jeleznének. Vannak idők, mikor bizonyos tendentiák „uralkodnak, de ismét következnek idők, midőn e tendentiák fölébe más nézet kerekedik, mely mellőztetéséért igyekszik elégtételt nyerni. — A bukott „Győri hitel- és zálogintézet“ ügyében a további bűnügyi vizsgálat folytán múlt kedden Paur Lipót jön letartóztatva. A további vizsgálat folyamatban van. E szerint jelenleg öten ülnek vizsgálati fogságban, u. m. Eitner Károly, Fischer Ignácz, Sommer Ernő, Vollnhofer F. G. és Paur Lipót. Mint a „Gy. Közi.“ értesül, Kalan Henrik igazgató a bécsi orsz. fenyitőtörvényszék által szabadlábra bocsáttatott. — A kholera által árvaságra jutottak részére két forintot kaptunk ma névtelenül. A magyar gazdasszonyegyletnek adjuk át. — A fogaskerekű vasút munkálatain Széchenyi-hegyen annyira haladtak már, hogy remény van hozzá, mikép május 24-ig átadhatják a forgalomnak. József főherczeg azon alkalomból, hogy Buda városa neki a Margit-sziget melletti festőszigetet ajándékul adta, viszont ajándékul 25,000 frtot adományozott a Meier féle árvaház javára. A főherczeg képviselője tegnap szolgáltatta át e 25.000 forintot készpénzben a városi letéti pénztárnál. Az Ábrányi Kornél „Zenészeti Lap “-ja a bolygók pályáján fut. Egy darabig látható, aztán eltűnik, majd ismét mutatkozik. A múlt év végén megint elfellegzett, s most a „P. N.“ jelenti, hogy az astronomikus jelenség „talán már jövő márczius hóban meg fog jelenni.“ Tehát — talán. — Az országos közgyűjtemények ügyében kiküldött országos szakbizottság javaslatai és határozatai önálló füzetben is megjelentek. Öszszeállította P. Szathmáry Károly szakbizottsági jegyző. — A cselédképző egylet javára márczius 5-én piknik lesz a zenekedvelők termében. Belépti jegyek csakis a meghívó előmutatása mellett adatnak ki, a bálbizottsági irodában (országút 34. sz. első emelet) márcz. 1-től naponkint 10— 12 és 3—5 órák közt. Személyjegy ára 5 frt. Feltlfizetések köszönettel fogadtatnak. — Miletics nótája. A „Temesi Lapok“ közük a pancsovai választás alkalmával énekelt Miletics-dalt, mely magyar fordításban igy hangzik: „1. Magasan repül a sas, alulról csak kutyák ugatják meg. De azért ne félj Miletics, mi mindnyájan veled leszünk, ha az alkalmas órát megjönnek hiszed, hivj csak minket és mindnyájunkat hívni fogsz. 2. Elég soká tartott az idegen uralom, itt az idő, hogy szabadok legyünk valahára. De azért ne félj Miletics stb. 3. Svetozár igaz fia a szerbeknek, te vagy a mi fejünk. De azért ne félj stb. 4. Miletics testvérem, ne félj a magyaroktól érted egész Oroszország és mi szerbek egytől egyig síkra kiszállunk. 5 Miletics, te okos ember, vívd ki jogainkat. Mi a császárhoz (vagy czárhoz) küldünk téged, honnan urat kapunk, ki fehér zászlóval jön az országot felosztani, hogy lássuk , a császárhoz vagy Szerbiához tartozunk-e, magyarok mégis sohasem leszünk. De azért testvérem, Miletics, kösd fel kardodat, ne tarts magyaroktól, az alkalmas pillanatban szállj fel a lóra és harczolj jogunkért hogy magyar rabszolgaságunk megszűnjék és nyelvünk megmaradjon. — Az ügyvéd egylet febr. 25-én tartott közgyűlésében a szakosztályok következőkép alakíttattak meg: I. szakosztály (magánjog) elnök Dr. Schnierer Gyula, jegyző Dr. Győry Elek, a mennyiben el nem fogadná Sehó Kornél. II. szakosztály (Váltó kereskedelmi jog) elnök Dr. Apáthy István, jegyző Dr. Stiller Mór; III. szakosztály (büntető jog) elnök Dr. Környei Ede, jegyző Dr. Darányi Ignácz; IV. szakosztály (perrendtartás) elnök Dr. Brone Lipót, helyettese Morlin Imre jegyző, Dr. Kovács Gyula. Ez alkalommal először fordult elő, hogy több hely betöltésénél titkos szavazás követeltetett. Egy jótékony egylet, az úgynevezett Tabitha egylet, melyet amerikai minta szerint Kossuth nővére alapított, kiadta működésének első évnegyedéről a jelentést, Meszlényi Ilona titkár aláírásával. Ez egylet nem pénzzel, hanem kenyérrel, fűtőanyaggal, ruhával stb. segíti a szegényeket. A tagság évdíja csak ötven krajczár, de a tagok önkénytes adományokra is felhivatnak. Az első három hóban tagdíjakból begyült 66 forint, adakozásokból 338 frt 40 kr., összesen 404 frt 40 kr. Ebből kiadtak 221 frt 94 krt s igy még 182 frt 46 kr. marad. Ötvenháromnak adtak segélyt, ruhát, kenyeret. Egy családot sötét nedves pinczéből egészségesb lakásba helyeztek át, egy másiknak lakbérét fizetni segítettek. Kapott az egylet 121 db. viselt ruhát, 16 pár új harisnyát stb. Kiosztott 272 darab ruhát, 388 font kenyeret s kilencz mázsa fát. Ágyneművel is ellátott két egyént. Óhajtandó, hogy minél többen vegyenek részt ez egylet jótékony működésében és hogy az adakozások is fokozódjanak. Az egylet minden szerdán d. u. két és hat órakor gyűlést tart az evang. gymnázium másodemeleti termében. Midőn a tárgyalást befejezik, kötéssel és varrással foglalkoznak. — A korcsolyázó egylet tiszta jövedelme a lefolyt télen 3000 frt körül van. Idők jele, már t. i. hogy hideg idők jártak. — Az első gyermekmenhely-egylet, mely gr. Károlyi Edéné elnöksége alatt virágzik, márczius 5-én d. e. 11 órakor tartja közgyűlését az evang. iskola dísztermében. — Fővárosi ügyek. A vízvezeték ismét mocskos lévén, Wein János vízvezetéki igazgató kijelenti, hogy ez azért van, mert a Duna is zavaros. A szivattyúk nem képesek annyi vizet húzni, mennyi szükséges, tehát szüretlen vízzel pótolják a hiányt. Lesz ugyan nyárkor még egy szivattyú, de szűrőkészülék akkor sem lesz elég. Fölösleges tehát reménykedni, hogy ha a Duna zavaros lesz, a vízvezeték tiszta vizet ad. Ez is jó, így is egészséges. Egészségesebb a kutviznél. Azonban nem árt, ha valaki házi szűrőt rendez be otthon. Ez ugyan ép úgy megtisztítja a kutvizet is, mint azt, ami a vízvezetékből jön, de ha már van vízvezeték, hát azzal kell összekötni a szűrőt. Ugyanis: a ház valamely lehető hűvös földszinti helyiségében felállíttatik egy kettős fenékkel ellátott horgany bádogedény, felső feneke lyukasztott, alsó feneke feletti0 hüvelykes csapoló alkalmaztatik, felső végén pedig az edényúszógolyó-csap általa vízvezetékkel összeköttetik. Az edénybe ponyva és ebbe mintegy 2—3 láb magas tiszta homokréteg vízszintesen kiterittetik. Ha most a csapoló kinyittatik, alól tökéletesen tiszta viz fog kifolyni, mig a hiány az úszógolyó-csapon által mindig önkényt pótolódik. Ha a homokréteg eliszaposodott, (t. i. a vízvezeték által), az legcsekélyebb költséggel megnyittathatik. A legnagyobb ház számára is elégséges lesz egy oly edény, melynek átmérője 27 láb, magassága pedig 4 láb, ezt pedig akármely bádogos csekély költséggel előállítja. Egyébiránt azon vízvezetéki új szabályzatot, mely a víz használatáért járó dijakat is emeli, tegnap fogadta el a tanács. A házezámok a budai részeken még mindig a régi módi szerint következnek összevissza. A főmérnöki