Ellenőr, 1874. február (6. évfolyam, 32-58. szám)

1874-02-28 / 58. szám

országos út kisugárzásának szolgálnak gyupont­­jául; továbbá hogy a Budapest és Bécs közt köz­lekedő nagyobb gőzhajókon kívül meg kettő külön Esztergomból Budapestre és vissza naponkint köz­lekedő helyi gőzhajónak nemcsak állomás­helye, ha­nem egyszersmind kiindulási pontja is. Úgyszinte az ipar, kereskedelem és nemzetgazdászati viszo­nyaink nagyobb mérvű fejlődését igazolja az 1844. év óta fenálló és több mint 3 millió frtnyi forga­lommal bíró, és virágzó esztergomi takarékpénztár, továbbá a megye területén székelő esztergomi fő­káptalan által kezelt több millió forintra menő ala­pítványok kölcsönpénztára, valamint a lefolyt évben alapított és már 10 millió forintnyi forgalmat fel­mutató iparbank, és az Esztergommal szemben a Duna balpartján fekvő, és vele álló Lallal egybe­kötött Párkány mezővárosnak szintén több százezer forintnyi forgalmú fiatal takarékpénztára, mely pénz­intézetek a szomszédos Hont, Bars­, Pest és Ko­márom megyék nagy kiterjedésű vidékein adnak a földmivelés, ipar és kereskedelemnek nagy lendü­letet. Esztergom megyének és központjának az ipar tekintetébeni fontosságát kitüntetik a már létező az és az országban csaknem páratlan gazdaságú több rendbeli kőszén, czement, mészkőtalaj és épületkő telepeik, tégla, valamint a most kelet­kezőben levő egyéb gyárai, és kézműipara, mely egy nagy kiterjedésű vidék igényeit elégíti ki a megkívántató életszükségletekkel. Gazdászati tekin­tetben előhaladott földmivelése és kivált nagymérvű bortermelése, és különösen jeles gazdasági egylete a környék gazdászati viszonyainak emelésére nagy befolyást gyakorolnak. De leginkább kiemelik Esz­­tergom megye székhelyének fontosságát közmivelő­­dési tekintetben számos nevelési, közegészségügyi és jótékonysági intézetet. Esztergom vármegye bizottsága nevében. Kruplanicz Kálmán s. k. alispán. Budapest főváros rendkívüli közgyűlése. — Február 27. — A mai rendkívüli közgyűlésnek tárgyai a Dunapart beosztása és a partbér megállapítása, továbbá a gazdasági bizottság előterjesztése az ó­budai vásár­javadalom bérbeadása iránt tartott árverés jóváhagyása tárgyában. A főpolgármester azonban az elsőt nem tarta oly sürgősnek, hogy szerdáig elhalasztható ne lenne s ekép csak az árve­rés ügyében kellett határozni. A gazdasági bizottság előterjesztését Petro­­vics adta elő. Az ügy már az előbbi közgyűlést is foglalkoztató s akkor utasíttatott véleményadás végett a gazdasági bizottsághoz. Ez nem látja indokoltnak azon állapot tovább fentartását, mely ó-Budát a főváros többi része fölött kiváltsá­gokban részesíti s ajánlja a már megtartott árve­rés jóváhagyását. Vécsey pártolta a bizottság véleményét annál is inkább, mivel abban a ki­váltságban most már alig részesül egy-két ó-budai polgár s mivel ez ügyben egyszer már határozott a közgyűlés. Hoffmann ellene van a bizottság véleménye elfogadásának, mivel a bizottság elmu­lasztó megtudakolni, mennyit adnának a bérlők a polgárok kiváltságának megszüntetése esetében. Mellesleg megemlíti, hogy igen nagy számmal vannak azok, kik Ó-Budán szabad piaczkiváltságot élveznek. Havas Sándor melegen védte a bizott­ság véleményét, törvénybe ütközőnek tartván azt, hogy egyik-másik polgár előjogokat élvezzen, melyek már rég lerontottak. Beszéltek még Szent­­királyi a vélemény mellett, Hoffmann még egyszer megostromolva a véleményt, azután a többség, elfogadva, a bizottság véleményét jóváhagyta az árverést. Ezután az Illés eloszlott. KÜLFÖLD. Február 27-én. Franczia köztársaság. Thiersnek Lepetit, viennei képviselő­jelölthöz intézett levele, egész terjedel­mében így hangzik : „Uram! Megkaptam választási körlevelét s köszönöm úgy a közleményt, mint annak tartal­mát. Minden tekintetben kielégítőnek tartom, s felesleges is tán mondanom, hogy jelöltségé­nek a legjobb sikert kívánom, daczára annak, hogy hajdan minket véleménykülönbség válasz­tott el, mely ugyan már rég el van felejtve, de melyet ellenfelei felelevenítnek újra. Ön akkor attól tartott, hogy ha reám szavaz, megingat egy fennálló kormányt, és ezen aggálynak akkor meg­volt a maga jogosultsága. Én, persze, a­ki Európa helyzetét ismertem, tartottam egy végzetteljes kül­politikától, s aggályom, fájdalom, nagyon is iga­zolva lett. Ma már azonban nincs ilyesmiről szó. A szerencsétlenségek, melyektől tartottam, bekö­vetkeztek, most már arról van szó, hogy azokat újra jóvá tegyük, erre pedig én nem ismerek más eszközt, mint azt, hogy Francziaországban egy észszerű, szilárd, a lehetőségig állandó és úgy alakjában, mint czéljaiban meghatározott kormányt alkossunk. Tekintve a nép zömében uralgó szellemet, szemben a három m­onarchista párttal, melyek egy­másra nézve a trónt teszik vitályossá, a monar­chiát lehetetlennek tartom és lehetőnek csak egy mérsékelt, méltányos és sebeinket behegesztő köz­társaságot tartok, mely, miután nem az egyes pár­tok győzelmét jelenti, melyek között mi megoszol­va vagyunk, mindnyájuknak azon egyedüli elégté­telt szolgáltatja, melyet becsületes és tisztességes módon követelhetnek, t. i. az általános érdekek győzelmét a dynastiák, osztályok és rendszerek különleges érdeke felett. Ez az én meggyőződésem, mely három évi tapasztalat után megszilárdult. Fáj­dalom a nemzetgyűlés, miután két egészen egyenlő részre van osztva, nem viheti véghez ezen ésszerű művet, melyet én szükségesnek tartok és a­nélkül, hogy akarná, az országot aggályos helyzetben tartja, mely megbénítja a munkát,a munkás­osztályoknak súlyos szenvedéseket okoz, Francziaország helyreál­lítását késlelteti és tekintélyén Európa előtt érzékeny csorbát ejt. Minden felől azt kérdezik, hogy mikor és hogyan fogunk megszabadulni e szomorú hely­zetből Erre nézve én előttem csak egy eszköz van: hogy t. i. a választók mérsékelt és mindig ugyan­azon szellemben megejtett koronkénti választások által világosítsák fel, a­nélkül, hogy elrémítsék a nemzetgyűlést azon utak iránt, melyeket az ország követni el van határozva és melyek nem lehetnek mások, mint a conservatív köztársaság útjai. A választások, melyek más értelemben ütnének ki, csak fokoznák a nemzetgyűlés ingadozásait, az országnak új aggályokat, a kereskedelemnek új veszteségeket, az ország helyreállításának új aka­dályokat és tekintélyének nagyobb gyengítését okoznák. Ez, uram, az én őszinte meggyőződésem, és anélkül, hogy valakit befolyásolni akarnék, ta­nulmánynak és pihenésnek, de nem egykedvűség­nek adva magamat, a legforróbban óhajtom oly republikánusok megválasztását, mint önv­eszélyes és nem szenvedélyes republikánusokét, kik az or­szágnak régi és eltérő nézeteket tudnak feláldozni, hogy azon egyetértésre jussanak, mely egyedül képes Francziaországnak uj biztos léteit és derült jövendőt biztositni. — Fogadjasat. — A. Thiers.“ A mint látjuk, a mérsékelt köztársasági párt agg vezére, ezúttal egyedül azért vette kezébe a tollat, hogy Ledru Rollin jelöltsége felől nyilvánítsa nem tetszését, s utaljon a következményekre, melyeket minden nem mérsékelt szellemű választás maga után von. Czélzata világos, bár neveket nem em­lít. Hanem úgy látszik, hogy a czélzat nem egé­szen találó. Thiers nyilvánvalóig a múlt ápri­lisi választásokról varr hímet, s azon végzetes következmények befolyása alatt áll, melyek Báro­dét és Ránc megválasztásából eredtek , május 24- dikét és november 19-ikét iktatván a conservativ köztársaság történetébe. Csakhogy az akkori és a mostani körülmények közt ép oly kevéssé van ana­lógia, mint nincs Bárodét vagy Ránc és Ledru Rollin politikai szereplése között. S az analógiá­nak ezen tökéletes hiányát a mérsékelt köztársa­ság lapjai is bekezdik látni az első megdöbbenés elmúltával, s ma már korántsem félnek Ledru Rollin megválasztásának olyan szorongást keltő hatásától, mint a minőt Ránc megválasztása elő­idézett Először is — mondja — a „Temps“ Ledru Rollin a 48-iki néptribun az utolsó szélsőség­ moz­galmakban részt egyátalán nem vett; neve nem idézheti emlékezetbe a commune rémeit, mint a Ránc­é vagy Barodet-é, s azonkívül egy stricte meghatározott elv védelmét írja zászlójára: a suf­frage universelt, ami ismét nem felforgató nem forra­dalmi elv. De a helyzet is egészen más. Akkor Barodét és Ránc­­megválasztását Thiers elnéző kormányzatá­nak lehetett tulajdonítani, s ráfoghatta a reactionarius elfogultság hogy politikája a szélsőséges lábra kapásá­nak kedvező; hogy nem veszi magát körül valódi conservativ bajnokokkal s nem von conservativ (értsd reactionariue) intézményekből sánczot a vö­rös aspiratiók elébe. Úgy de most Thiers „elnéző“ kormánya helyén Broglie­ur szilárd coservativ bástyákkal körül­vett s minden szabad mozgást tűzzel vassal elnyomó kormánya ül. Ha tehát Led­ru Rollin megválasztása csakugyan a szélső áram­lat térfoglalását jelentené, akkor ez csak azt bizo­nyítaná, hogy ez áramlat ellen Broglie úr kormá­nya minden bástyák és bajnokok daczára tökélete­sen tehetetlen, és semmi esetre sem válhatnék a conservatív köztársaság hátrányára Ebből tehát éppen nem húzhatna a reactió olyan hasznot, mint a múlt áprilisi választásokból. Vagy nem jelent semmiféle forradalmi tiltakozást Ledru Rollin meg­választása, vagy igen. Ha nem, akkor eo ipso sem­mi többség tömörítő manoevre-re nem használhatja a kormány ; ha pedig igen, akkor ismét csak árt­hat a május 24-iki politikának, mert azt bizonyítja hogy sok, igen sok illusiót tápláltak férfin, azt hí­vén magukról, hogy a forradalmi áramlatnak job­ban útját állhatják Thiersnél — holott tényleg még sokkal képtelenebbek. Németország. Vilmos császár Russel lordhoz a január végén Londonban tartott két protestáns meeting elnökéhez, a következő levelet intézte: Berlin, febr. 18. Megkaptam január 18-kán kelt levelét a nagy londoni meeting határozataival együtt, valamint nagykövetem jelentését az e mee­­tingen történtekről. Fogadja őszinte köszönetemet a közleményért s személyes jóakaratának hozzá csatolt kifejezéséért. Kötelességem népem vezérének lenni a német császárok által az előbbi időkben századokon át folytatott küzdelemben oly hatalom ellen, melynek uralmát a világ egy országában sem találták a népek szabadságával és jóllétével összefér­hetőnek; oly hatalom ellen, mely ha nap­jainkban diadalmaskodik, nem egyedül Német­országban veszélyeztetné a reformatio áldásait, a lelkiismereti szabadságot és a törvény tekintélyét. Elfogadom tehát a reám mért küzdelmet, teljesítve királyi kötelességeimet, és szilárdan bízva istenben, kitől segélyt kérünk a győzelemhez; elfogadom azt a mások vallására való tekintet és az evan­géliumi kegyelem szellemében, melyet elődeim ál­lamaim törvényeivé és igazgatásának jellemvonásává tettek. Kormányom legújabb rendszabályai nem gátolják a római egyházat vagy a vallás szabad gya­korlását hívei részéről, csak az ország törvényhozá­sának adják meg a függetlenség biztosítékai egyné­­melyikét, melyek más országoknak már rég birto­kukban vannak s melyekkel egykor Poroszország is birt a nélkül, hogy a római egyház azokat vallása szabad gyakorlásával összeférhetetlennek tartotta volna. Én kezdettől fogva bizonyosan tudtam s ör­­vendek az ön levele által nyújtott bizonyítéknak, hogy e küzdelemben nem fogom nélkülözni az an­gol nép rokonszenvét, melylyel népem és királyi házam Orániai Vilmos napjai óta sok és tiszteletre­méltó, közösen folytatott küzdelem emléke által van összekötve. Kérem önt, szíveskedjék levelemet legszivélyesebb köszönetem kíséretében a resolutio alánróival közölni. — E levelet különféle megjegy­zésekkel kisérik a német lapok. A „Spenersche Ztg.“ a fejedelem e határozott férfias szavában a legtalálóbb c­áfolatát találja a porosz episcopatus imént közzétett vádjainak. A „Nat. Ztg.” us bizo­nyítékát látja e kéziratban azon világosságnak és határozottságnak, mellyel Vilmos császár az ultra­­montanismus ellen állást foglal. E kézirat mondja a nevezett lap — méltóság és erély tekintetében mél­tán sorakozhatok ama többször emlegetett levélhez, melyet az uralkodó a pápához intézett, s a német nép szivében bizonyára ép oly visszhangra talál. S minthogy a császár nyomatékkal a maga számára vindi­álja népe vezérletét az ultramontanismus ellen való tusában, félremagyarázhatatlanul megc­áfolja azon újólag forgalomba hozott, s a centrum tar­tózkodásából táplálkozó híreket, mintha az egyházi politikában nem egészen értene egyet kormányá­val, s egyezkedésre volna hajlandó a renitens fő­papsággal.“ — Bajorországban ezalatt ami csak katholikus czímet visel, mind talpon van és mindent megmozgat egy tömeges demonstratió lét­rehozása Ledochovszky érsek elfogatása miatt. Részvét feliratok circulálnak országszerte és tilta­kozó nyilatkozatok. München ultramontan egyletei indították meg a mozgalmat, s most már minden kath. férfi-egylet, polgár-egylet, casinó és legény­­egylet sürög, forog és agitál. A Werner hajós kapitányt felmentette a haditörvényszék, s a fel­mentést jóváhagyta a császár is, s ezzel a „Friedrich Karl“ német hadihajó ismeretes beavatkozása a spanyol dolgokba, olyan szint nyer, hogy valóban a német kormány instructióinak megfelelő tett volt, különben Wernert instructió áthágás miatt büntetés kellett volna hogy érje. Anglia. A Disraeli-kabinet következőleg egé­­szíttetett ki: Abercorn herczeg lett izlandi alkirály, Baily izlandi főügyész, Gordon skót lord-ügyész, Taylor Lancaster hűség kanc­ellárja, lord Lennox közmunkaminiszter, Adderley a kereskedelmi hivatal elnöke, Cave főauditor, lord George Hamilton indiai alállamtitkár, Lowther gyarmatügyi alállam­­titkár, Egerton tengerészetügyi titkár.­ A Disraeli­­kabinet febr. 25-én tartotta első ülését. A­z as­sa­n­t­i békehírekhez meglehetős contrastot képez egy ma érkezett távirati hír, mely szerint Kumaszi előtt 15 mérföldnyire igen véres ütközetet kellett az angoloknak vívniuk, s igen súlyos vesztesége­ket szenvedtek. Ez értesítés nem hivatalos forrásból eredt, s hitelessége eddig még nem áll minden próbán felül, de igen valószínű, úgy látszik, hogy az angolok komoly ellenállásra már nem voltak elkészülve, s innen nagy veszteségeik. Egy hiva­talos távirat azonban jelenti, hogy már bevonultak Kamasziba. — Gladstone, most már bizonyos­nak tartják — visszavonul a liberális párt veze­tésétől, s hosszabb időre a continensre utazik. A pártot Göschen, Forster és lord Harrington fogják vezetni. — Ausztria. — Herczeg Auersperg osztrák miniszterelnök, a képviselőház bizottságainak al­kotmányhű helyettes és valóságos elnökeit, s a különféle, szintily pártárnyalatú clubbok elöljárói, vasárnap márcz. 1-én saját lakására értekezletre hívta meg. Hogy mi leszem az érdekes gyülekezet tanácskozásának tárgya — miután a már szétkül­dött meghívókon erről említés nem létezik —erre vo­natkozólag két kombináczió czirkulál az osztrák­képviselői körökben. Az egyik szerint, — miután Stremayr miniszter is hivatalos a titkos pourpar­­lersek színhelyére — a felekezeti törvényjavaslatok átalános vitájánál követendő magatartás; a másik szerint pedig a képviselőház ez ülésszak alatti munkakörének szoros meghatározása beszéltetnék meg. E két kérdésre nézve arról értesülünk, hogy a felekezeti törvények elseje — a katholika egyház külső jogviszonyairól — már a jövő hét keddjén téte­tik le a ház asztalára. A munka időtartamá­nak meghatározására nézve pedig a pénzügymi­niszternek az adóbizottságban tett nyilatkozatára támaszkodhatunk, a­mely szerint a képviselőház a delegácziók megnyíltáig, tehát ápril közepéig együtt leend. Egészen megoldatlan kérdés az, hogy a delegácziók bezárta után rögtön, vagy kisebb szünidő után ül ismét össze a ház. Kombináczió­­nak legvalóbb szinti, ha azt fogadjuk el, hogy holnapután a miniszterelnöki palotában mind ez utóbbi, mind az előbb említett tárgy, fogja foglal­koztatni az egybehívottakat. Az igazoló bizottságban dr. Russ előadó,­­ tekintettel az egyházi vagyonok élvezői választási képességének hiányára, azt indítványozta, hogy a papoknak a felső ausztriai nagybirtoko­sokra adott szavazatai, érvényteleneknek mon­dassanak ki. A mai ülésben e kérdés forgott a szőnyegen, s a végleges szavazásnál, a szavazatok számának egyenlősége constatáltatott. Az elnöknek kell­ dönteni, a­ki a papok javára szavazott. A határozat kihirdetése után, az előadó rögtön be­nyújtotta lemondását. Az új választás rögtön meg­történt. A máim A magyar nyelvújítás óta divatba jött idegen és hibás szólások bírálata. Irta Imre Sándor. IV. Lássunk immár az akad. bírálatban nagyobb részt föl sem említett azon tételei közül néhányat melyekre a nyelvtudomány itélőszékének ki kell mondania a „vétség“ szót. Megengedi az önkénykedést és bebizonyítani igyekszik jogosultságát. „Az ember s­zabad akara­ta sokképen kitünteti hatalmát a nyelv irányában. Már Homerus korában találni pl „Odysseus“ ere­detére eszmélést, névszármaztatást s megkülönböz­tetést. A barbár népek önkénye szóalkotásban igen feltűnő. (Müller Lect. II). Az ember mihelyt na­gyobb erővel eszmél, érezteti szabadságát, kényét a beszéd körében.“ (2— 3­­.). Nem tekintve azt, hogy a nyelvtudomány az önkénykedés kárhoztatására nem talál elég erős szavakat, ha a szerző egyéb­bel nem tudja igazolni ebbeli állítását, evvel nem­csak hogy nem igazolta, hanem határozottan elitél­te Mert igaz ugyan, hogy Homerus „Odysseus“-t devaadsisvoa­ra viszi vissza (Odyss. 19. 407.), de ebben semmi szabad akarat semmi kény nincsen; ez oly természetű, mondhatni oly kényszerű követ­keztetés, mintha az illat érzéséről a világra követ­keztetünk. Mégha hibásnak bizonyulna is be idő­vel az ily jóhiszemű magyarázat akkor sem foghat­ni rá az önkénykedést, sőt ki kell mondanunk, hogy az illetőnek oly ismeretkészlet mellett helye­sen máskép származtatnia nem is lehetett. Csak a szándékos ferde magyarázat, csak a hatalmaskodó ,,úgy tetszik, úgy akarom“ nevezhető önkénykedő­­nek; de erre semmiféle nép nyelvéből (a magyart kivéve) nem hozhat fel nekünk a szerző példákat, s ha fel is hozhatna (az úgynevezett nyelvphiloso­­phia), ezek ellenében a nyelvtudomány oly hatal­mas hangon kiáltotta „vetó“-ját, hogy valóban csodálkoznunk kell, hogy találkozhatik nyelvtudós, aki ezt még nem hallotta, s ha meghallotta, hogy meg nem jegyezte magának. Második argumentu­ma is a barbár népekre való hivatkozás, egészen oly természetű, mint az előbbi: nem bizonyít, ha­nem c­áfol. Müller idézett munkájában azon okok fejtegetése közben, melyek változásokat, új alakulásokat idéznek elő a nyelvekben, hivat­kozik Hare, Appleyard s Bates tudósításaira. Ezek közül pl. az első, úgymond Müller, Tahiti lakóinak következő szokásáról értesít bennünket. „Szokása e népnek, hogy a közönséges beszédben tartózkodik az oly szók használatától, a­melyek a király vagy rokonainak nevét egészen vagy részben maguk­ban foglalják. Egyik királyukat pl. Tu-nak nevez­ték, de náluk „állni“ is annyi mint te; tehát nem csak ezt változtatták meg tia-ra, hanem ugyan­azt a módosítást vitték véghez a fetu (csillag) szón is s helyette fetia-t mondtak. Kérdjük a szerzőtől, hol itt a szabad akarat, önkénykedés-e ez, nem inkább kényszerítő szükség ? De halljuk, mit mond tovább Müller-Haie. ,,De e változtatás csak ide­iglenes, mert királyuk halála után az ily­ej szót elvetik s a régi kifejezéshez térnek visz­­sza.“ Bizonyitja-e ez a szabad akarat, az önkény hatalmát a nyelven, vagy megczáfolja? De Bates tudósitsa szerint „az Amazon környéki indián fa­jok csakugyan idéznek elő önkényes változtatáso­kat nyelvükben az által, hogy szándékosan elferdí­­tik a szókat, csakhogy társaikat megkac­agtassák, a­kik nagy gyönyörűségüket lelik az ily ferdíté­sekben. Sok ilyen szó aztán lábra kap s tovább él. E sajátságos szokás azonban, teszi hozzá a tudósító, természetes, hogy idővel nyelvromlás­ra vezet, s megtörténik,­­hogy hosszabb elsza­kadás után egyik kóbor csapat a másik nyelvét egyátalában meg nem érti.“ S ezzel akarja a szerző noha az önkénykedésnek csak egy példáját hozhatni fel, s noha ez az egy is azt bizonyítja, hogy romlás a következése, a szabad akarat, az önkény hatalmát igazolni? Pedig többszörösen em­legeti, mintha félne, hogy nem jegyezzük meg jól. „A nyelvérzéknek szabad és szükség is az ész ha­tása alatt meghiggadnia, így a szabad akarat ural­ma kerül az ösztönszerűség és természetesség fölé ; az észszerű megegyezés legyőzheti a nyelvérzék rokonszenveit s korlátozottságát.“ (37­­.) Valóban szinte megfoghatatlan, miként lehet egy lélekzettel ily elvet hirdetni s a nyelvújítás ellen csak egy árva, hangot is emelni! A 13 lapon pedig azt mondja: „Csak Kazinczynak művészi, érzelmes, szabad és merész lelke ismerte fel a valódi nyelv­szépséget. Az ő fő elve a nyelvszépítés volt. E miatt állította, hogy az író uralkodik a nyel­ven, nem a szokás, a szépség nem a he­­lyesség. Sejtette, mit már régen a görög­római nyelvészek emlegettek, hogy a nagy irók so­­loecismusa és barbarismusa idővel metaplasmusnak tekintetik, melyet a nagy név igazol és érvényesít.“ Ha e szavakból nem beszélne ki oly világosan oly nagyon is hallhatólag a dicséret, magasztalás, helyeslés, azt kellene hinnünk, hogy e nagy embe­rünk compromittálására vannak felhozva. „A nyelvújítás győzedelemre jutott. A n­é­p kellő részvéttel fogadta el az újított nyelvet. A ma már gazdag magyar nyelv többé nem a hazafias kis szám tulajdona, hanem egy nemzeti. (8. 1.) Hogy (a nép) az újítást elvében és lényegében elfogadta, kétségtelen do­log“ (9. 1.) Itt csak kettőt érthet a szerző a „nyelvújí­tás“ szón. Vagy azt, hogy az újonnan látott tár­gyaknak a nép is osztogat neveket (gőzkocsi, t­ü­s­z­k­ö­s 6' feni'; telegraf: hírverő; zündna­­delgewehr: gyors puska.) vagy némely nem maga alkotta kifejezéseket elfogad (színház, vontató gőzös, golyó­szóró), vagy pedig azt a nyelvújítást, mely a nyelv törvényeinek félre lökésével garázdálkodott, erőszakoskodott nyelvün­kön. Mind a két értelemben roszálnunk kell állí­tását. Az első esetben azért, mert egy megbocsát­hatatlan eljárást jelölő kifejezést (ny­el­v­u­y­i t­ás) a helyesség, törvényesség (természetes fej- l­ő­d­é­s) mezébe öltöztetve az anélkül is tájékozat­lan s veszélyes útán járó közönséget még inkább félrevezeti, a jótól még inkább eltántorítja azáltal, hogy a kettőt egynek veszi; a második esetben azért, mert állítása valótlan. A nép annyira nem fogadta el a „nyelvújítást“, hogy még az erőszak­kal rátukmált szókat is, ha korcsok, visszaveti s gyufa, mérnök, látcső, hordár helyett gyújtó V. gujtófa v. gyújtó szálka, országmérő v. földmérő, messzelátó, hordáros kife­jezéseket használ;­­ a nyelvújítók összes furfan­­gossága és mesterkedése sem képes őt rávenni, hogy valaha „legelő“ helyett legelde-t, „átjáró“ helyett átjárda-t mondjon. Egy másik elfogadhatatlan kárhozatos tétele szerzőnknek, a­mely végtelen sok roszat termett nyelvünkben, az, hogy a szóalkotás egyik fő sza­bályzójául a szépséget, csínt, hangzatos­­ságot, rövidséget fogadja el. (9,10, 12, 13, 14, 15, 18, 43, 76. 1.) Minden nyelvnek fő sza­bályzója a czélszerűség, s a mit ez létre­hozott, az szép, csinos és hangzatos. Egy egy szónak a szépsége vagy rútsága —d e szólást köznapi értelem­ben véve — nem alakjában avagy hangzatában áll, hanem a hozzá csatolt fogalom hatásában. „Okádás“ fut szó előttünk, de „okádás“-ban semmi visszatetszőt nem találunk. Nekünk a „gané“ (ganaj) förtelmes, de görögnek (gavr) „ragyogó“ ; a római örömét találta a „laus“-ban, a német irtózik tőle, s így tovább. E tételének kimondásá­val a szerző kimondta egyszersmind a szóvagdalás helyességét, mert Kazinczy szerint a szép uralko­dik a jón, a rövid szép, a szóvagdalás tehát nem csak szabad, hanem szükséges is. (Lásd különösen 14-15. 1.) A 64. lapon világosan helyesli a „gyöker­­vonást“, mi több a gyökalkotást, midőn azt mondja: „Vannak rövid és egytagú gyökereink, melyek vagy máig is élnek vagy természetesen életre hozhatók“ Ez utóbbi tételt fel­világosítj­a a 17. §, a melyre utasít, s a melynek czime: „Szókép­zés uj gyökök alkotása által.“ Azon állitását illetőleg (6. 1.), hogy az újítás előtti magyar nyelv belsőleg értéktelen volt, utasítom olvasóimat a M. Nyelvőr III. 54— 58. lapjain mondottakra. Szarvas Gábor: A hivatalos lapból. Stojkov, máskén Pant­in Gergely nagykikindai akot saját, valamint Mihály és Kris­tóf nevű gyermekei vezetéknevüknek „Veszelinov-ra kért átváltoztatása folyó évi 7730. sz. belügyminisztériumi ren­delettel megengedtetett. HÍREK. Február 27 — Az uralkodó ma reggel 5'/a órakor az északi vasút pályaudvarán jó egészségben Bécsbe érkezett. Az indóházban a trónörökös, a miniszte­rek, stb. fogadták ő felségét. Hire jár, hogy a ki­rály legközelebb a­z olasz királynak is visszaadja a nyári látogatást. Ez ügyben előlegesen Albrecht főherczeg utazik Rómába. — N­y­ugta 24 frt 70 krról, azaz huszon­négy forint 70 krról, mely összeget az „Ellenőr“ tek. szerkesztősége részéről — mint a Petőfi-szo­­bor pénzalapja javára begyült adományt — a bizottsági pénztárnoknak való kézbesítés végett mai napon átvettem. — Kelt Budapest, 1874. febr. 27. Reményi Károly, bizottsági jegyző. — Az iparmúzeumi felolvasások el­sejének kedvező fogadtatása után remélhető, hogy közönségünk a többieket is megtiszteli mind számo­sabb látogatással. A programm ehhez eléggé érde­kes. Legközelebb vasárnap Ipolyi Arnold fog olvasni „a műiparról az egyházban“, míg Xantus János ,,a japáni papíripáról, nevezetesen a bőr­­papír gyártásáról“ tart felolvasást. A felolvasások mint előbb is d. u. 3 órakor tartatnak a nemzeti múzeum dísztermében (főrendiház ülésterme). Jegyek előre válthatók a múzeum irodájában, azontúl a felolvasás napján a pénztárnál. — Báró E­d­e­l­s­h­e­i­m-G­y­u­l­a­i katonai pa­rancsnoknak tegnap mutatta be Nagy Károly hon­véd altábornagy a Budapesten állomásozó honvéd törzstiszteket. Miután az egyeseket név szerint be­mutatta, K. Edelsheim — mint a „Baloldal“ írja — Nagy Károlynak hozzá intézett beszédére igen meleg szavakkal fogadta a honvédtiszteket, s örö­mét fejezte ki, hogy őt megtisztelték. Igen jó ha­tást tett a hadparancsnok abbeli kijelentése, mi­szerint ő egész életében nagy rokonszenvvel visel­tetett a magyar katonaság iránt, mivel majdnem összes szolgálati idejét azok között töltötte és ezt a Mária Terézia rendet is — úgymond — melyet most mellemen hordozok, azoknak köszönhetem. A honvédtisztek a legnagyobb megelégedéssel távoz­tak a hadparancsnoktól, kinek beszéde kellemesen lepte meg a jelenlevőket. — A Reviczky Sándor által hamisított váltók értékét 70,000 frtnak mondják. Reviczky­­nek hivatali fizetése már 60,000 frtig volt lefog­lalva, mire beadta lemondását. A kormány nagy­lelkű kívánt lenni, s két évi fizetését, 6000 frtot utalványozta. Ezt hitelezői közt osztották szét. Mint a P. Lt. hallja, pár nap előtt b. Gerliczy Bódog maga jelentette a fenyitőtörvényszéknél, hogy Reviczky 10,000 frt értékű hamisított váltót bocsátott ki az ő nevére. Ekkor indultak meg a nyomozások, de Reviczky most már az isme­retlen tartózkodásuk közé tartozik. Egy másik hír szerint b. Gerliczy a Reviczky kérelmére nem­régiben 6000 írtról szóló váltót állított ki, de a hitelező a­ váltót hiányosnak találván, Reviczky újra elment a báróhoz, ki új váltót irt. Reviczky aztán nemcsak az utóbbira, hanem az előbbenire is vett föl pénzt.­­ Az Újpesten építendő templom költ­ségeire a közoktatási miniszter ötezer frtot utal­ványozott a vallásalapból. Az újpesti kath. egy­háztanács elnöksége ennek folytán legmélyebb kö­szönetét nyilvánítja. — A sugárúton a mező-utczától kezdve a városligetig rendbe akarják hozni az utat. А ко ceiutat faburkolattal látják el, a kész házak előtti járdát aszfalttal, máshol pedig ideiglenesen maca­­dammal. — Halálozások. Szekrényessy Endre, 1848 előtt Pest város főkapitánya, az 50-es évek­ben pedig bírósági hivatalnok, utóbb pedig budai országos törvényszéki elnök, meghalt 64 éves ko­rában. Az alkotmányos idő beálltával nyugdíjaz­­tatott. — Pozsonyban e napokban Fáy Ákosné, szül. Beniczky Hana asszony hunyt el. — A lánczhidtér szabályozására kidol­gozott tervezet nem találkozik valami általános tetszéssel. A tér elég nagy ugyan, de öt szobor művei úgy túlhalmoznák, hogy alig volna benne köszönet. Másrészt méltán szemet szúr, hogy noha az indokolás azt hangsúlyozza, mikép történelmi motívumok szerint akarják a tért szobrok által dí­szíteni, mégis eszükbe sem jutott a tervezőknek, hogy oly nevezetes történelmi korszakot, mint az 1848 iki, csak egyetlen tégladarabbal is jelezné­nek. Vannak idők, mikor bizonyos tendentiák „uralkodnak, de ismét következnek idők, midőn e tendentiák fölébe más nézet kerekedik, mely mel­­lőztetéséért igyekszik elégtételt nyerni. — A bukott „Győri hitel- és zálog­intézet“ ügyében a további bűnügyi vizsgálat folytán múlt kedden Paur Lipót jön letartóztatva. A további vizsgálat folyamatban van. E szerint je­lenleg öten ülnek vizsgálati fogságban, u. m. Eit­­ner Károly, Fischer Ignácz, Sommer Ernő, Volln­­hofer F. G. és Paur Lipót. Mint a „Gy. Közi.“ ér­tesül, Kalan Henrik igazgató a bécsi orsz. fenyitő­­törvényszék által szabadlábra bocsáttatott. — A kholera által árvaságra jutottak ré­szére két forintot kaptunk ma névtelenül. A ma­gyar gazdasszonyegyletnek adjuk át. — A fogaskerekű vasút munkálatain Széchenyi-hegyen annyira haladtak már, hogy re­mény van hozzá, mikép május 24-ig átadhatják a forgalomnak.­­ József főherczeg azon alkalomból, hogy Buda városa neki a Margit-sziget melletti festőszigetet ajándékul adta, viszont ajándékul 25,000 frtot adományozott a Meier féle árvaház javára. A főherczeg képviselője tegnap szolgáltatta át e 25.000 forintot készpénzben a városi letéti pénztárnál.­­ Az Ábrányi Kornél „Zenészeti Lap “-ja a bolygók pályáján fut. Egy darabig látható, aztán eltűnik, majd ismét mutatkozik. A múlt év végén megint elfellegzett, s most a „P. N.“ jelenti, hogy az astronomikus jelenség „talán már jövő márczius hóban meg fog jelenni.“ Tehát — talán. — Az országos közgyűjtemények ügyében kiküldött országos szakbizottság javaslatai és határozatai önálló füzetben is megjelentek. Ösz­­szeállította P. Szathmáry Károly szakbizottsági jegyző. — A cselédképző egylet javára már­czius 5-én piknik lesz a zenekedvelők termében. Belépti jegyek csakis a meghívó előmutatása mel­lett adatnak ki, a bálbizottsági irodában (országút 34. sz. első emelet) márcz. 1-től naponkint 10— 12 és 3—5 órák közt. Személyjegy ára 5 frt. Fe­­lt­lfizetések köszönettel fogadtatnak. — Miletics nótája. A „Temesi Lapok“ közük a pancsovai választás alkalmával énekelt Miletics-dalt, mely magyar fordításban igy hangzik: „1. Magasan repül a sas, alulról csak kutyák ugatják meg. De azért ne félj Miletics, mi mind­nyájan veled leszünk, ha az alkalmas órát meg­jönnek hiszed, hivj csak minket és mindnyájunkat hívni fogsz. 2. Elég soká tartott az idegen uralom, itt az idő, hogy szabadok legyünk valahára. De azért ne félj Miletics stb. 3. Svetozár igaz fia a szerbeknek, te vagy a mi fejünk. De azért ne félj stb. 4. Miletics testvérem, ne félj a magyaroktól érted egész Oroszország és mi szerbek egytől egyig síkra kiszállunk. 5 Miletics, te okos ember, vívd ki jogainkat. Mi a császárhoz (vagy czárhoz) kül­dünk téged, honnan urat kapunk, ki fehér zász­lóval jön az országot felosztani, hogy lássuk , a császárhoz vagy Szerbiához tartozunk-e, magya­rok még­is sohasem leszünk. De azért testvérem, Miletics, kösd fel kardodat, ne tarts magyaroktól, az alkalmas pillanatban szállj fel a lóra és har­­czolj jogunkért hogy magyar rabszolgaságunk megszűnjék és nyelvünk megmaradjon. — Az ügyvéd egylet febr. 25-én tartott közgyűlésében a szakosztályok következőkép ala­kíttattak meg: I. szakosztály (magánjog) elnök Dr. Schnierer Gyula, jegyző Dr. Győry Elek, a mennyiben el nem fogadná S­­­e­h­­­ó Kornél. I­I. szakosztály (Váltó kereskedelmi jog) elnök Dr. Apáthy István, jegyző Dr. Stiller Mór; III. szakosztály (büntető jog) elnök Dr. Kör­­nyei Ede, jegyző Dr. Darányi Ignácz; IV. szak­osztály (perrendtartás) elnök Dr. Brone Lipót, helyettese Morlin Imre jegyző, Dr. Kovács Gyula. Ez alkalommal először fordult elő, hogy több hely betöltésénél titkos szavazás követeltetett.­­ Egy jótéko­ny egy­let, az úgynevezett Tabitha egylet, melyet amerikai minta szerint Kossuth nővére alapított, kiadta működésének első évnegyedéről a jelentést, Meszlényi Ilona titkár aláírásával. Ez egylet nem pénzzel, hanem ke­nyérrel, fűtőanyaggal, ruhával stb. segíti a sze­gényeket. A tagság évdíja csak ötven krajczár, de a tagok önkénytes adományokra is felhivatnak. Az első három hóban tagdíjakból begyült 66 fo­rint, adakozásokból 338 frt 40 kr., összesen 404 frt 40 kr. Ebből kiadtak 221 frt 94 krt s igy még 182 frt 46 kr. marad. Ötvenháromnak adtak segélyt, ruhát, kenyeret. Egy családot sötét nedves pinczéből egészségesb lakásba helyeztek át, egy másiknak lakbérét fizetni segítettek. Kapott az egylet 121 db. viselt ruhát, 16 pár új harisnyát stb. Kiosztott 272 darab ruhát, 388 font kenyeret s kilencz mázsa fát. Ágyneművel is ellátott két egyént. Óhajtandó, hogy minél többen vegyenek részt ez egylet jótékony működésében és hogy az adakozások is fokozódjanak. Az egylet minden szerdán d. u. két és hat órakor gyűlést tart az evang. gymnázium másodemeleti termében. Midőn a tárgyalást befejezik, kötéssel és varrással fog­lalkoznak. — A korcsolyázó egylet tiszta jöve­delme a lefolyt télen 3000 frt körül van. Idők jele, már t. i. hogy hideg idők jártak. — Az első gyerm­ekmenhely-egylet, mely gr. Károlyi Edéné elnöksége alatt virágzik, márczius 5-én d. e. 11 órakor tartja közgyűlését az evang. iskola dísztermében. — Fővárosi ügyek. A vízvezeték ismét mocskos lévén, Wein János vízvezetéki igazgató kijelenti, hogy ez azért van, mert a Duna is za­varos. A szivattyúk nem képesek annyi vizet húz­ni, mennyi szükséges, tehát szüretlen vízzel pótol­ják a hiányt. Lesz ugyan nyárkor még egy szivattyú, de szűrőkészülék akkor sem lesz elég. Fölösleges tehát reménykedni, hogy ha a Duna zavaros lesz, a vízvezeték tiszta vizet ad. Ez is jó, így is egész­séges. Egészségesebb a kutviznél. Azonban nem árt, ha valaki házi szűrőt rendez be otthon. Ez ugyan ép úgy megtisztítja a kutvizet is, mint azt, a­mi a vízvezetékből jön, de ha már van vízvezeték, hát azzal kell összekötni a szűrőt. Ugyanis: a ház valamely lehető hűvös földszinti helyiségében felállít­­tatik egy kettős fenékkel ellátott horgany bádog­edény, felső feneke lyukasztott, alsó feneke felett­i0 hüvelykes csapoló alkalmaztatik, felső végén pedig az edényúszógolyó-csap általa vízvezetékkel összeköt­tetik. Az edénybe ponyva és ebbe mintegy 2—3 láb magas tiszta homokréteg vízszintesen kiterittetik. Ha most a csapoló kinyittatik, alól tökéletesen tisz­ta viz fog kifolyni, mig a hiány az úszógolyó-csapon által mindig önkényt pótolódik. Ha a homokréteg eliszaposodott, (t. i. a vízvezeték által), az legcse­kélyebb költséggel megnyittathatik. A legnagyobb ház számára is elégséges lesz egy oly edény, mely­nek átmérője 27­ láb, magassága pedig 4 láb, ezt pedig akármely bádogos csekély költséggel elő­állítja.­­ Egyébiránt azon ví­zve­zetéki új sza­bályzatot, mely a víz használatáért járó dijakat is emeli, tegnap fogadta el a tanács.­­ A ház­­ezámok a budai részeken még mindig a régi módi szerint következnek összevissza. A főmérnöki

Next