Ellenőr, 1874. február (6. évfolyam, 32-58. szám)

1874-02-05 / 35. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 fift. — kr Félévre ... 10 „­­ „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár, Szerkesztési iroda, Budapesten) nádor-utcza 6. ■ *„ Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére­­nem vállalkozunk. — Posta ...Ital cSak bérment.* leveleket fogadunk el. 35. szám. POLITIKAI NAPILAP, Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrády testvérek irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni h­elyben és posta utján, két sas-utcza 14. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Budapest, csütörtök, február 5. 1874. VI. évfolyam TÁVIRATOK­ Páris, febr. 4. A köztársaság elnöke ma a kereskedelmi törvényszéket meglátogatta és az üd­vözlő beszédre, melyben a remény van kifejezve, hogy a kereskedelem­i ipar a kormány állandó megállapítása alapján virágzásnak fog indulni, biz­­tatólag azt viszonozta, hogy a kormány a kereske­dést és ipart különös pártfogásbaan részesíti, és hogy az aggályok a kormány tartós fennmaradása­­ tár­gyában megfoghatatlanok, miután a dolgok jelen állása szerint, mint a végrehajtó hatalom feje hét év tartamán keresztül fog a nemzetgyűlés hatá­rozatának érvényt szerezni. Bécs, febr. 3. (Hivat. zárlat.) Magyar földteherm. köt­vény 76.50 Salg-Tarján 101.— Magyar hitel 141.—­ Ma­gyar záloglevél 86­­. Erdélyi 133.—. Magyar keleti vasút 48.50. Magyar sorsjegy 82.50 Tiszai vasút 203.—. Magyar kölcsön 99.25 Angol-magyar 36 — Franco-magyar 34 50 Alföld 143.—. Magyar északkeleti vasút 107.50. Keleti vas­úti elsőbbségi kötvény 65.—. Porosz pénztári utalvány Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —. Magyar földhitelintézetTörök —. Municipals 28.25. Utolsó posta. — Angol lapok hiteles adatai szerint, amit szombatig 57 helyütt történt meg a választás s eredménye 28 liberális és 29 conservativ kép­viselő. A conservativek 5 új kerületet nyertek, a liberálisok egyet.­­ Szombaton ismét nagy be­szédet tartott Gladstone Woolwichban, s ugyan­akkor Bright Birminghamban, Disraeli pedig Aylesburgben beszélt. A vezéreknek valószínűleg ez volt utolsó mérkőzése, s Disraeli összes erejét s ékesszólását összeszedte Gladstone politikájának tönkretételére.­­ A franczia legitimisták, a kormány állítólagos szilárd elhatározásával szemben, hírsze­­rint arra reducálják kívánságaikat a szepten­á­­lus irányában, hogy Mac-Mahon nem a „köztár­saság elnöke“ czímén, ha­nem „chef d’etat“ czim alatt gyakorolja hatalmát. A kormány azon­ban ilyen kedvezményről nem akar semmit se tudni. — A spanyol kormány újonnan 44 kato­nai és­ polgári kormányzót nevezett ki. — A „Temps“ következő megjegyzéssel te­szi közzé a „Horold. Ztg.“ legutóbbi Francziaor­­szágra vonatkozó czikkét : „E czikk — úgymond __ eléggé feltűnőleg különbözik e lap eddigi nyi­latkozataitól a jóakaró tanácsok s fenyegető insi­­nuatiók különös vegyüléke által. Közöljük, mint okmányt, de megbeszélését nem tartjuk opportu­­nusnak.“ NEMZETI SZÍNHÁ­Z. Csütörtökön, febr. 5. A fekete dominó. Víg opera 3 felvonásban. Seribe után fordította Lengyel Dániel. Zenéjét szerzette Auber. Személyek: Lord Elford - — — Odry L. Juliano, gróf — — — Ormai Massarena Horatio — — Pauli Go Perez - - — Kőszeghy Angela — — — Blaháné Brigitta — — — Kocsis L. Claudia, Juliano gazdaasszonya — Körösök L. Ursula —­­ — Nádayné Zárdakapusné — — — Fürediné VÁR -­SZÍNHÁZ. Plumet öröksége. Vígjáték 3 felv­ívták : Barriere Th. és Capendu E. Ford. Feleky József. Az országházból. Ismét egy sajnálatos „praecendens“-t alkotott a képviselőház mai ülésében, — igazat adván szavazásával a miniszterelnök és belügyér által felállított azon tannak, miszerint a miniszterek rendeletét a képvi­selőház megvitathatja ugyan, de meg nem változtathatja az azok által teremtett hely­zetet,­­ nem orvosolhatja az okozott sé­relmet. Nem a vita alapját képezett egyes esetről, de az elvről akarván szólani, — amarról elég legyen annyit mondanunk, hogy Békés megye — törvényadta jogánál fogva — keresett orvoslást a belügyminisz­ter egy rendelete ellen, amelyet a megye sérelmesnek vél. Az említett miniszterek és támogatóik — hihetőleg gyengéknek érezvén magokat azon téren, hol az intézkedés törvényes­ségét védték, — csakhamar átcsaptak a, „theoriák“ a ,,doctrinarizmus“ terére, s a parlamenti kormány és képviselőház közti viszonyból elméletileg fejtegették, hogy a parlament nem lehet a miniszterek feletti feljebbviteli hatóság, — hogy az nem avat­­kozhatik az ,,administratio“-ba, ha csak vi­szont a törvényhozást nem akarja a minisz­tériumnak átengedni (!), mert minden alkot­mányos országban az államhatalom három főágának — a törvényhozói-, végrehajtó-, és bírói hatalomnak egymástól szigorúan különválnak és egymástól függetlennek kell lennie. És ebből azt következtették, hogy a képviselőháznak teljes joga van Békés me­gyének kérvényét félretenni és a belügy­miniszteri intézkedést jóváhagyni, de nincs joga ellenkező nézetét kifejezni, és Békés­­m­egye sérelmét megorvsolni. És — nem tagadjuk — minket sértett még azon kihívó modor is, a­melylyel előbb a miniszterelnök, utóbb a belügymi­niszter is ezt a képviselőházzal szemben ki­mondás Azon minisztereknél, kik csak teg­nap egy hajszálon függve, maradhattak meg, kétszeresen roszalnunk kell az említett ki­hívó modorú nyilatkozatot, miszerint ta­gadják, hogy a miniszter rendeletét meg­semmisíteni, megváltoztatni a képv. háznak joga volna. Igaz ugyan, hogy a min. elnök egy utóbbi felszólalásában e tűnt annyiban sze­­lidtté, a­mennyiben elismerő, hogy a ház­nak joga van a miniszter eljárását bírálat alá venni, és ha a felett rászólását mondja ki,­­ a miniszter­ vagy megváltoztatja sé­relmes rendeletét, vagy lelép.­ Másrészről Tisza Kálmán is elment a közeledés legszél­ső határáig, midőn ez utóbbi nyilatkozat­hoz csak annyit tett, hogy oly esetben ha a miniszter lelép, feltehetjük utódjáról, hogy azon sérelmet m megorvosolja. És ezt azért jegyezzük meg, mert ez­által meg volt ad­va az alkalom a kérdést mind a két részre kielégítőleg, megnyugtatólag oldani meg, de a többség elveti a Tisza Kálmán javasla­tát, a­mely szerint a belügyminisztertől be­­kivonandó indokolt jelentés alapján lett vol­na kimondva a kép­­ház helyeslő vagy nem helyeslő nézete a miniszter rendelete és Békés megye folyamodása felett. Nem tagadjuk mi azon elmélet helyes­ségét, miszerint a törvényhozó hatalomnak nem hivatása a végrehajtó hatalom teen­dőibe avatkozni; s azt sem akarjuk ta­gadni, hogy lenne értelme és czélja egy oly közigazgatási ítélőszék felállíttatásának is, a­mely ma már nem először említtetett fel a házban, s a­mely közigazgatási kérdésekben a feleknek a belügyminisztertől épen oly függetlenül szolgáltatna igazságot, mint a bíróságok ítélnek függetlenül az igazságügy minisztertől — (csak hogy e kérdést nem vettük fel mai czikkünk keretébe) de igen is tagadjuk, hogy helyes volna elméletekre, átalános theóriákra építeni a képr­­háznak egyes „concret" eset feletti hatá­rozatát ott, a­hol írott, positiv tör­­vényünk van; — és a mi több — ezen írott, positiv törvénnyel épen ellen­kező határozatot alapítani azon theoriákra. Pedig a mai ülésnek már legelső szó­noka, Madarász József, felolvasá az írott törvényt, a­mely a megye autonómiájának romjai közt még megtámogatta azon düle­­dező falat, miszerint a megye a miniszter sérelmesnek vélt ismételt rendeletét foga­natosítani ugyan tartozik, de az ellen a képviselőháznál kereshet orvos­lást.­ És midőn e törvényre hivatkozunk, meg­mondjuk azt is, hogy mi korántsem a megye ellenállási jogát becsültük legnagyobbra an­nak jogai közt: — (amit ennél magasabbra tartanánk, arról talán más alkalommal szólunk) — de ha azt még ezen utóla­gos orvoslás nyerhetési jogától is meg akar­ják fosztani, úgy ehhez is minden áron kell ragaszkodnunk. Ezért mondjuk, hogy Tisza Kálmán fentebbi nyilatkozatával az engedékenység legszélső határáig ment,­­ a­melynél a miniszterelnök és a háta mögött ülő képvi­selők két kézzel és fejeik hajtogatásával integették egyetértésöket, és a többség még­is elvetvén a Tisza Kálmán határozati ja­vaslatát, és elvetvén vizsgálat nélkül Békés­megye orvoslási kérvényét — miniszteriá­­lisabb volt a miniszternél. Különben az ülés folyamából elégnek tartjuk még megemlíteni, hogy a jobboldal­nak egy magas hivatalokat viselt tagja, a­ki különben felette ritkán vesz tevékeny részt a tárgyalásokban — Forgách Antal gróf — szállott síkra leginkább túlhajtva a miniszteri omnipotentia mellett; — beszé­dén igen meglátszott azon hatáskörök utó­­hangja, amelyekhez előéletében szokva volt, és Tisza Kálmán zárbeszéde igen megérez­tethette vele, hogy a parlament reá nézve nem oly megszokott kör; valamint, hogy s Tisza Kálmán mai párbeszéde ismét egyike volt azoknak, a melyekkel a parlamenti vi­tatkozások küzdtetén elleneinek hamis ér­veit s oldalgó okoskodásait laposra szokta verni, némely aristokratikus színezetű formákat, vagy megyefő­nöki hivatallá kinöveszteni a főispánságot; mert hogy el­törölni nem fogják, abban bizonyosak lehetünk, és miután mostani képtelen állásában nem maradhat, a nagy közpon­tosítási hajlam mellett azzá fog kinőni okvetlenül. Egyéb­iránt azzal nem mozdítjuk elő az aristokratiának megszű­nését, ha megakadályozzuk, hogy a főispánság ismét dig­­nitassá váljék; de nagy szolgálatot teszünk a közügynek azzal, ha a nagy nemzetcsalád minden tagja részére nyi­tunk tért arra, hogy különböző tehetségeit a közjó előmoz­dításában értékesithesse. Oly egyének, kik vagyon és tár­sadalmi állás folytán és azonkívül a közéletben és hiva­­taloskodási téren való jártasság és szerzett érdemek foly­tán tekintélyes i­t ist foglalnak el, ne legyenek semmitte­vésre kárhoztatva, midőn a zajosabb és rrgalmasabb tevé­kenység terén a tolakodó if­jabb erők által kissé félre­tolattak. Alkalmasint ezen — általunk is helyeseknek tartott — észrevételekre vonatkozik a „Baloldal“ szerkesztőjének democratikus óvását jelző követke­ző csillagzat: *) Tisztelt barátunk fennebbi csikkének némely tételeivel nem érthetünk egyet, mit óhajtottunk meg­jegyezni addig is, mig eltérő nézeteinknek kifejezést adhatnánk. Csávólszky. Vájjon melyik szeg ütötte itt ki magát a „Baloldal“ zsákjából: „a vagyon és társadalmi állás folytán, és azonkívül a közéletben és hiva­­taloskodási téren való jártasság és szerzett érde­mek folytán tekintélyes állást“ nyert egyéniség „semmittevésre“ kárhoztatott, önérzetes szege,vagy pedig „a zajosabb és izgalmasabb tevékenység terén . . . tolakodó ifjabb erők“ szege? Alkalmasint mind a kettő. Hanem bár azon — szerintünk is igen ala­pos — észrevételekkel, melyeket a főispánság dignitárius jellegének visszaállításaira vonatkozólag nemzeti fogalmainkhoz s a létező társadalomhoz alkalmazkodva adott elő a fent idézettekben Mo­­csáry Lajos , ugyan miként egyezteti össze azon — a „Baloldal“ első számában — megjelent neveze­tes doctrináját, mely szerint „sanyarú sorsunk minket kiváló férfiak döntő szerepléséhez szoktatott. Az ekként nevelt nemzedék bálványokat teremt magának s vakon bízza sorsát egyesek kezére. Ez ellen is kell küzdenünk. . .“ Csávólszky Lajos szaván fogta a mestert s jelzi, hogy küzd ellene. S meg kell vallani, hogy következetes, bár mit tartsunk és egyébiránt öntájékozási képességé­ről, a nemzeti élet nagy feladataira vonatkozó te­endőkkel szemben. i j r 1 ) ] 1 . I Szeget szeggel. „A megyék kérdéséhez“ szólván, Mo­csáry Lajos elmondja őszintén, a „Baloldal“ mai számában, a főispáni intézmény dignitarius jellegének visszaállítására nézve a következő né­zeteit is: De mit mond ahoz a demokratia, hogy méltóságo­kat akarunk fenntartani, sőt mintegy újjáteremteni ? Ré­szemről legkevésbé sem vonakodom kimondani, s nem is először mondom , hogy nézetem szerint mi nem ál­lunk semmiféle elvont eszmének vagy rendszernek szolgálatában hanem hazánk érdekeinek szolgálatában s ha hazánk, érdekeire­­nézve jónak találunk valamit, bátran jöhetünk cosmopolitikai bármily elmélettel vagy doctrinával összeütközésbe. A­míg monarchiában élünk, a­míg folytonos használatban vannak a régi czímek és ér­demrendek, addig teljességgel nem zavarná meg társadalmi állapotaink öszhangzását a főispáni hivatalnak dignitariusi színezete. Angol eszményeink utánzása közben ne feled­kezzünk meg arról, hogy az ottani viszonyok nem csak megtűrik az aristokratikus formák maradványait, de szer­ves összefüggésben vannak a szabadság legerősebb bizto­­­­sítékaival. A választás a közt van: meg akarunk-e tűrni Bécs, feb. 3. (Saját levelezőnktől.) (A hirdetési bélyeg eltör­lése. — Új községi adó — A helyzet. — A ke­leti vasút kérdése Bécs­ben. — Egyház­­politika a színházban.) A reichsrath kép­viselőházának mai ülésében a költségvetési bizott­ság előterjesztő a hirlapi hirdetések bélyegének el­törlését involváló törvényjavaslat fölötti jelentését. A bizottság előadójának beterjesztését a képvise­lőhöz tagjai helyesléssel üdvözölték s a hangulat után ítélve: előre látható, hogy a hirdetési bélyeg eltörlését a képviselőház ki fogja mondani A három paragrafusból álló s a költségvetési bi­zottság által módosított törvényjavaslat így hang­zik: 1. §. A folyóiratokban és hirdetési lapokban közzétett hirdetések bélyege eltöröltetik. 2. §. E törvény júl. 1-én lép életbe. 3. §. E törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg. Míg a képviselőház az igazságtalan terhek könnyítésére törekszik, addig a bécsi község­tanács újabb adónemeket vet ki a városi lakos­ságra. Alig múlt egy hete, hogy a háznak, mely­ben lakom, felügyelője egy szürke nyomtatvány­nyal lépett szobámba s fölszólított, hogy a nyom­tatvány tartalmát „illő tisztelettel“ (az a tisztelet a magas községtanácsot volt illetendő) vegyem tudomásul s ennek bizonyítására írjam a rub­rikákra osztott hátsólapra nevemet. Figyelmesen olvastam végig a szürke nyomtatványt s meg­tudtam abból, hogy a községtanács új lak­béradó kivetésével emlékezett meg a leyális polgárság­ról. Ennyit ugyan már a hírlapokból is tudtam, de ennél többet a homályosan fogalmazott szürke nyomtatványból sem tudhattam meg. „Mikor és mióta fognak ezek a „ Zinskreuzerek “ szá­­­míttatni ? — kérdem a házfelügyelőtől. Ez azt válaszolta, hogy hisz nekem azt jobban kell tudnom, mint neki. Megnyugodtam a válasz­ban s bámulatom a hivatalos okmányok homá­lyos fogalmazása iránt öregbült. A közelmúlt két ünnep azonban meghozta a választ ama kérdésre, melyre a házfelügyelő válaszolni nem tudott. A válasz az­­ általános zavar volt. A szürke nyom­tatványt nem csak én nem értem meg, mások is úgy voltak azzal s általános tanácstalanság volt a homályos fogalmazás eredménye. Sokan január 1-től számiták az új községi adót, mig voltak a háziurak közt olyanok is, kik nem elégedvén meg a községi határozat egyhavi visszaható ere­jével, lakóiknak az uj adót egy negyedévre akar­ták felszámítani. Ma végre a tanács elvágta a gordinsi csomót s közhírré tette, hogy az­­ uj adó jan. 1-től számittatik. Az előbb jelzett zűr s a harczolkodások, illetőleg a lakbér­fizetések egé­szén megzavarták a kettős ünnep csöndjét. Az általános nyomor most érte el csak tetőpontját­ a szegényebb sorsnak, kik a múlt évnegyedben a keresetnek megapadt forrásától alig voltak képesek életszükségleteiket födezni, közel állnak a kétség­­beeséshez. A zálogházak a közel­múlt napokban zsúfolva voltak s ma délelőtt a központi zálogházat a nép formálisan megrohanta. A külvárosokban a"pénzelégető ,,Commissions-Gesehäft"-ek gomba módra szaporodnak s zsarolásaikkal a nyomort még tovább növelik. A városi hatóság ugyan óva­tos az ily üzletek engedélyezésében, de az azokban űzött visszaélések megakadályozására eddig mégis képtelennek mutatkozott.­­ Ez csak halvány vázlata a képnek, melyet az osztrák főváros társasélete elénk tár, de ha az olvasó e néhány vonást a lehető legsötétebb színekkel egészíti ki, bírni fogja az itteni helyzet hű képét. Az itteni politikai körök figyelme tegnap Prága és Budapest közt oszlott meg. A prágai posta az ifjú cseheknek Mel­n­ikb­en tartott gyű­léséről értesített. E gyűlésen, melyet banket előzött meg, nyolc­van ifjú­ cseh vett részt. A banketon az ó-csehek ellen tüntettek szóváltás 3­(fe&iza&gaf£ közlöny példányainak -----­jával. Budapestről a keleti vasút botrányos ügye költötte föl az itteni politikai körök kíváncsi­ságát. A „Wollzeitén“, hol a hírlapok kiadóhivata­lai vannak, nagy csoportok várták a mai esti la­pok megjelenését s a „Tagblatt“ kiadóhivatala a szomszédutczában valóságos ostromnak volt alá­vetve. Magyar képviselőházunk mai szavazásának eredményét a bécsiek a Szlávy-kormány bukásá­nak tekintik, mert — a milyen imparlamentári­­sok már Ausztriában az emberek — itt képtelen­ségnek tartják, hogy egy kormány, mely legfonto­sabb javaslatainak egyikét csak tizenegy szavazat­tal képes keresztülvinni, tovább is fönállhasson. No de lehet, hogy nálunk, a­hol a Parlamentaris­mus tudvalevőleg fejlődöttebb, nem gondolkoznak így s a Szlávy-kormány még tovább is el fog­­ élhetetlenkedni. Az egyházpolitikai törvényjavas­latok a drámairodalomra is befolyással vannak. A Laube-szinháznak a hires Pederzani, álnév alatt egy drámát nyújtott be, mely a kath. házasságok fölbonthatatlanságával foglalkozik. Színre kerül-e ez és mikor? — annak csak a kettős czenzura, t. i. a Laube igazgatóé és a hatósági czenzoré a megmondhatója. — Keleti vasutügy. Az egyesült vasúti és pénzügyi albizottság utóbbi ülésében a vizsgáló bizottság jelentésének tárgyalását folytatta. A jelentés 81-ik lapján, a­hol a Waring által végzett­ munkáról van szó,­azon kérdés merült fel: igaz-e, hogy a vállalkozó által benyújtott munka­kimutatások csak számszerűleg vizsgáltattak meg. A 82. lap 2-dik kikezdésének azon részére nézve, hol pályavonalak beutazásának eredményé­ről van szó, azon kérdés létezik: igaz-e, hogy ezen beutazásról szóló jelentés telve van a munkák állásának dicséretével? É­s ezen jelentés előter­jesztését kívánja az albizottság. Ugyancsak e la­pon, az 5-ik kikezdésben Pr­an­gin mint igazgató­tanácsos említtetik; kérdés: ki nevezte ki, a kormány-e,­­ miután ő tudvalevőleg a magyar minisztériumnál szolgált, s a vasút építészeti igaz­gatóságnak feje volt. A 83. lapon a Lehman főmérnök elbocsátásá­ról szóló pontra nézve kérdés: Volt-e még más ok is az elbocsátásra, mint Waring kívánsága? Ugyan­azon kikezdés végén Klosovszki neveztetik ki ide­iglenes főmérnöknek az igazgatótanács által Bott­­lik főigazgató ellenőrzése mellett; kérdés, jártas-e Bottlik főigazgató a mérnöki tudományokban, mi­után őt rendelték ki a főmérnök ellenőrzésére, s hogy ha a főigazgató neveztetett ki ellenőrzőül, a legközelebbi kikezdés szerint pedig Feldramsberg küldetett ki Klosovszkival a vonal­szakaszok meg­vizsgálására, kérdés, miért nem Bottlik küldetett ki tehát? Kívánja egyszersmind az albizottság, hogy közöltessék a kormány azon átirata, mely ugyan­ e kikezdésben emlittetik, s mely a munka lassú ha­ladásáért szigorúan megrója. A 84. lap első kikezdésében az állittatik az 1870. nov. 24-diki jegyzőkönyvben, hogy a mun­kák állásáról kedvező hírek kezdtek elterjedni, minő alapon jöttek forgalomba e kedvező hírek, — melyek folytán a visszatartott másfél millió kiutal­ványozását semmivel nem látja igazolva. A 85. lapon Nyíri miniszteri tanácsos kikül­detése említtetik a Waring által felhozott sérelmek megvizsgálására, — kérdés: volt-e Nyirinek utasí­tása, miután Nyiri a párisi szerződést benső ügy­nek nevezi, holott akkor a kormánynak e részben még más volt a nézete. A 85. lap utolsó kikezdésére vonatkozólag: mivel igazolja az anglo-osztrák bank azt, hogy az igazgatótanács által utalványozott másfél milliót nem akarta rendelkezésére bocsátani? A Waringgel kötött szerződés és absolutorium (86 lap) ügyében kérdés: mivel lehet ezen szerző­dést és minden kötelezettség alól való felmentést igazolni az igazgatótanácsnak ? Az 1871. november 20. jegyzőkönyvből (87 lap) kiderül, hogy a Wariaggal 1871. márczius 27-én kötött egyesség az illető ülésben még csak fel sem olvastatott, s igaz­­, hogy ennek nyomán a pénz- és közlekedési miniszterekkel szóbeli tárgyalás tartatott, s ezek úgy a kártérítésre, mint a hi­ányzó tőkére nézve megnyugtató választ adtak, miután ezen jelentés és a jegyzőkönyv közt különb­ség van. Említtetik továbbá a 98 lap első kikezdésé­ben, hogy a 11 frt 20 krnyi levonásra nézve (a részvényeknél) 1869. deczember 9-én az anglo osztrák bank úgy nyilatkozott, hogy e levonást pó­tolni fogja? Az albizottság e nyilatkozat előter­jesztését kívánja, valamint a bank május 29-iki nyilatkozatát is, kívánja továbbá, hogy mutassa ki az anglo bank a beérkezett értékek beköny­­velését. A 99. lapon, hol az anglo-osztrák bank nyi­latkozatának egy része foglaltatik, az is monda­tik, hogy a Waring testvérek az értékekből 15 mil­liónyi névértékű elsőbbségi kötvényt a franco-osz­­trák banknak adtak el, s mutattassék ki, mily áron adatott el ezen 15 milliónyi elsőbbségi kötvény? A 100. lapon az utolsó kikezdés alkalmából kérdés létezik : beadta-e az anglo-osztrák bank az alaptőke elfogyasztása részletes számláját, s ha igen, megvizsgáltatott-e ezen kimutatás? Az utolsó előtti ülésből a következőket pótol­juk a párisi szerződésre vonatkozólag. A bordereau regulateur 3. §-ról tétetvén említés (66. lap) a­hol szakonként el vannak osztva az összegek, kérdés: nem tűnt-e fel az igazgatótanácsnak az, hogy azon szakasz szerinti felosztás mily aránytalan, hogy a könnyebb vonalrészekre nagyobb összegek vannak kivetve, mint a nehezebbekre, ebből világos, hogy az szándékosan történt? — Igaz-e továbbá, hogy ezen szakaszonkénti felosztást senkinek sem volt szabad megingatni és ez feltételül volt kikötve úgy az igazgatótanácsnak, mint a társulatnak és a fő­mérnöknek ? A 67. lapon a vizsgáló bizottság jelentésében említtetik, hogy a bordereau regulateur 4. §-ban a 2. 3. és 4. vonal­szakaszokra vonatkozólag tanul­mányozás fejében 12,000 frt vétetett fel mértfölden­­kint minden milliótól. Mit kell érteni a tanulmány alatt. A részletes tervez­e? és ha igen, mire való volt akkor az elébb utalványozott 600,000 frt, mely faringnek adatott? nök d/y­v .lehetett az igazgatótanácsnak a főmér­kőv­elvezni, V­IDÉK. Abaujból. A „Felsőmagyarországi kölcsönös népgazdászati hitel- és takarékegylet“ czím alatt létesítendő vállalatra az aláírási ívek, tudtommal, még a múlt év utolsó negyedében küldettek szét. Czélja volna e vállalatnak az iparos s földmi­­velői osztály érdekeit előmozdítani azon az alapon, melyen az úgynevezett Pennybank Angliában szer­vezkedett, vagyis: az „önsegély“ alapján. Épen ezért a törzsbetétet az alapítók által csak 2 írtban állapíttatott meg — már pénzügyi viszonyainknál fogva is. Nagy örömömre szolgált e vállalat megpen­­dítése. Mert alapítói programmjukhoz híven egy­szersmind a mezőgazdasági termesztmények raktá­rozásával, s azokra adandó előlegek és ezek el­­árusításával azon üdvös eszmét érvényesítenék, melynek testté válását a hírlapirodalom terén évek óta szorgalmazom azon visszaélések következtében, melyek némely lelketlen üzér által a nyeremény­­hajhászó util­arismus kedvéért termesztmények hite­lének nagy hátrányára folyvást elkövettetnek. Sajnálatomra azonban ez eszme is csak mint eszme szerepel ez idén, daczára annak, hogy ér­vényesítésére a minisztérium még a m. év október elején adta meg az engedélyt. Mindamellett erősen meg vagyok győződve, hogy annak keresztülvitele csakis idő kérdése, s hitelviszonyaink javulásától tétetett csupán függővé. Ez eszme tehát még mindig embrióban lé­zik, s testté nem válthatásán a mostani deficites világban egyáltalán nem csodálkozhatunk, melyet még Bécs pénzügyi köreinek szűkmarkúsága és a nagyszerű „Krack“ még mindig megejtő áldozata­ival is egyre roszabbá tesz úgy a felvidéki, mint más hazai vállalatainkra nézve egyaránt. És ne higyyük, hogy e mostoha körülmény csupán az üzletvilágban mutatkozik csaknem a kétségbeesésig. Nincs oly rétege társadalmi éle­tünknek, hor amiatt panaszt ne hallanánk, s el­mondhatjuk, hogy kedély dolgában teljesen meg­­vénült a mostani nemzedék nagyja , apraja egyaránt. Mert daczára a farsangnak még az ifjú­ság is, legalább itt Kassán, korántsem az érzelmek ömlengésének és ez időn, hanem zsebjének, mely­nek tátongó üressége miatt egyre aggódik, és ko­molyságával egyúttal teljesen megc­áfolja Karl Alfons abbeli állítását: „hogy az ifjúság egy foly­tonos mámor, az egészség láza, az ész hóbortja.“ De megvan e dissonantia a nővilág körében is, azzal a különbséggel, hogy a Nymphasereg chorusa még a bálok gyér volta miatti neheztelésén kívül azt is zokon veszi, hogy elmaradnak ezúttal a szokott udvarias bókok, melyek aztán többnyire abban culminálnak, hogy kinézésükkel még Renatus princz­­nek is megtetszenének. Hiába­ most az okulás és nem a bálok nap­jait éljük — részben mások hibái miatt is; és épen ezért a bájoló Renata boszúságára Renatus nemes alakja is szétfoszlott, mindössze is a téli szép na­pok folytán megejthető sétájukban találhatnak szé­peink némi kárpótlást. Egyébiránt a téli napoknak — bocsánat e cynikus hasonlatért — leginkább örül a hernád­­zsadányi híd. Mert nem fenyegetheti Jupiter Plu­­vius, s természetes szövetségesei így, hacsak pár hónapra is tehetetlenebbé vannak téve az egyre fordírozott elválási procedura folytatására nézve. De bezzeg tavaszkor annál erélyesebben fognak majd munkájukhoz, midőn aztán ha szövet­ségesük 20.000 forint becsértékét dagályos folyásukkal s rendes medrek mindinkábbi elhagyá­sával újólag devalváltnak fogják feltüntetni kárára közérdekeinknek s kárára ismét a közvetlen érde­kelteknek is. Különben a fentebb ecsetelt bajokon kivül még más nagyobb baja is van e vidéknek. Ugyan­is attól tartunk, hogy aratásunk jövőre sem fog sikerülni, miután vetéseink igen gyöngék, s a föld mindössze is egy tenyérnyire van megázva és hó sem fedi eléggé. Tehát igen sok a mi bajunk, és azok mi­atti aggodalmunkat növeli még az is, hogy köz­­biztonságunkat mindinkább veszélyeztetve látjuk azon két csavargó által, kik a megyei börtönből még a múlt őszön szöktek el. Bizony „es kommt spassig vár“ mint a­hogy a német mondja, hogy ily népes területen még máig sem foghatták el az illető közegek azon két csavargót, kiknek példá­jára a hírek szerint már a szomszéd Tolna megyé­ben is mutatkozik afféle banda. No de vigasztaljon bennünket a „hit, re­mény és szeretet“ nagy állami s társadalmi ba­junkban !... Kun s­eb. (68. 1.) hogy a vállalkozó bizalmát is birja, miután épen ennek munkáját kellett birálnia? és hogy le­hetett abba bel­eegyezni, hogy a kinevezéshez a vállalkozó hozzájárulása is szükséges, ez az ellen­őrzés kijátszásának látszik. — Csanádmegye feliratát, melyben a megyék arrendírozására vonatkozó miniszteri tör­vényjavaslat ellen a képviselőház előtt keres sér­tett ál­dok­oznok ártaomot, tőlük,­­ annak idején ismertetni is fogjuk. E feliratot Návay Tamás fő­ispán vezetése alatt kézbesíti egy küldöttség a ház elnökének, a miniszterelnöknek, az igazság és belügyi minisztereknek. Mint értesülünk, a minisz­terek válasza biztató volt, de nagyobb megnyug­vásra találhat a küldöttség azon, a ház nevesebb tagjai által pártkülönbség nélkül kijelentett nézet­ben, hogy Csanád felosztása nem indokolható. Mi, lapunk álláspontjához képest, határozott ellenségei vagyunk a javaslatnak, azonban még e javaslat álláspontjára helyezkedve is, nem tudunk okot ta­lálni, mely a Csanád vagy hozzá hasonló életké­pes megyék megszüntetését kívánatossá tenné. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése február 4-én. Elnök: Bittó István. — Jegyzők: Mihályi, Szeniczey, Beöthy. —A kormány részéről: Szlávy, Szapáry, Pauler, Trefort, Szende.

Next