Ellenőr, 1874. február (6. évfolyam, 32-58. szám)
1874-02-05 / 35. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 fift. — kr Félévre ... 10 „ „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár, Szerkesztési iroda, Budapesten) nádor-utcza 6. ■ *„ Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésérenem vállalkozunk. — Posta ...Ital cSak bérment.* leveleket fogadunk el. 35. szám. POLITIKAI NAPILAP, Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrády testvérek irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta utján, két sas-utcza 14. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Budapest, csütörtök, február 5. 1874. VI. évfolyam TÁVIRATOK Páris, febr. 4. A köztársaság elnöke ma a kereskedelmi törvényszéket meglátogatta és az üdvözlő beszédre, melyben a remény van kifejezve, hogy a kereskedelemi ipar a kormány állandó megállapítása alapján virágzásnak fog indulni, biztatólag azt viszonozta, hogy a kormány a kereskedést és ipart különös pártfogásbaan részesíti, és hogy az aggályok a kormány tartós fennmaradása tárgyában megfoghatatlanok, miután a dolgok jelen állása szerint, mint a végrehajtó hatalom feje hét év tartamán keresztül fog a nemzetgyűlés határozatának érvényt szerezni. Bécs, febr. 3. (Hivat. zárlat.) Magyar földteherm. kötvény 76.50 Salg-Tarján 101.— Magyar hitel 141.— Magyar záloglevél 86. Erdélyi 133.—. Magyar keleti vasút 48.50. Magyar sorsjegy 82.50 Tiszai vasút 203.—. Magyar kölcsön 99.25 Angol-magyar 36 — Franco-magyar 34 50 Alföld 143.—. Magyar északkeleti vasút 107.50. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 65.—. Porosz pénztári utalvány Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —. Magyar földhitelintézetTörök —. Municipals 28.25. Utolsó posta. — Angol lapok hiteles adatai szerint, amit szombatig 57 helyütt történt meg a választás s eredménye 28 liberális és 29 conservativ képviselő. A conservativek 5 új kerületet nyertek, a liberálisok egyet. Szombaton ismét nagy beszédet tartott Gladstone Woolwichban, s ugyanakkor Bright Birminghamban, Disraeli pedig Aylesburgben beszélt. A vezéreknek valószínűleg ez volt utolsó mérkőzése, s Disraeli összes erejét s ékesszólását összeszedte Gladstone politikájának tönkretételére. A franczia legitimisták, a kormány állítólagos szilárd elhatározásával szemben, hírszerint arra reducálják kívánságaikat a szeptenálus irányában, hogy Mac-Mahon nem a „köztársaság elnöke“ czímén, hanem „chef d’etat“ czim alatt gyakorolja hatalmát. A kormány azonban ilyen kedvezményről nem akar semmit se tudni. — A spanyol kormány újonnan 44 katonai és polgári kormányzót nevezett ki. — A „Temps“ következő megjegyzéssel teszi közzé a „Horold. Ztg.“ legutóbbi Francziaországra vonatkozó czikkét : „E czikk — úgymond __ eléggé feltűnőleg különbözik e lap eddigi nyilatkozataitól a jóakaró tanácsok s fenyegető insinuatiók különös vegyüléke által. Közöljük, mint okmányt, de megbeszélését nem tartjuk opportunusnak.“ NEMZETI SZÍNHÁZ. Csütörtökön, febr. 5. A fekete dominó. Víg opera 3 felvonásban. Seribe után fordította Lengyel Dániel. Zenéjét szerzette Auber. Személyek: Lord Elford - — — Odry L. Juliano, gróf — — — Ormai Massarena Horatio — — Pauli Go Perez - - — Kőszeghy Angela — — — Blaháné Brigitta — — — Kocsis L. Claudia, Juliano gazdaasszonya — Körösök L. Ursula — — Nádayné Zárdakapusné — — — Fürediné VÁR -SZÍNHÁZ. Plumet öröksége. Vígjáték 3 felvívták : Barriere Th. és Capendu E. Ford. Feleky József. Az országházból. Ismét egy sajnálatos „praecendens“-t alkotott a képviselőház mai ülésében, — igazat adván szavazásával a miniszterelnök és belügyér által felállított azon tannak, miszerint a miniszterek rendeletét a képviselőház megvitathatja ugyan, de meg nem változtathatja az azok által teremtett helyzetet, nem orvosolhatja az okozott sérelmet. Nem a vita alapját képezett egyes esetről, de az elvről akarván szólani, — amarról elég legyen annyit mondanunk, hogy Békés megye — törvényadta jogánál fogva — keresett orvoslást a belügyminiszter egy rendelete ellen, amelyet a megye sérelmesnek vél. Az említett miniszterek és támogatóik — hihetőleg gyengéknek érezvén magokat azon téren, hol az intézkedés törvényességét védték, — csakhamar átcsaptak a, „theoriák“ a ,,doctrinarizmus“ terére, s a parlamenti kormány és képviselőház közti viszonyból elméletileg fejtegették, hogy a parlament nem lehet a miniszterek feletti feljebbviteli hatóság, — hogy az nem avatkozhatik az ,,administratio“-ba, ha csak viszont a törvényhozást nem akarja a minisztériumnak átengedni (!), mert minden alkotmányos országban az államhatalom három főágának — a törvényhozói-, végrehajtó-, és bírói hatalomnak egymástól szigorúan különválnak és egymástól függetlennek kell lennie. És ebből azt következtették, hogy a képviselőháznak teljes joga van Békés megyének kérvényét félretenni és a belügyminiszteri intézkedést jóváhagyni, de nincs joga ellenkező nézetét kifejezni, és Békésmegye sérelmét megorvsolni. És — nem tagadjuk — minket sértett még azon kihívó modor is, amelylyel előbb a miniszterelnök, utóbb a belügyminiszter is ezt a képviselőházzal szemben kimondás Azon minisztereknél, kik csak tegnap egy hajszálon függve, maradhattak meg, kétszeresen roszalnunk kell az említett kihívó modorú nyilatkozatot, miszerint tagadják, hogy a miniszter rendeletét megsemmisíteni, megváltoztatni a képv. háznak joga volna. Igaz ugyan, hogy a min. elnök egy utóbbi felszólalásában e tűnt annyiban szelidtté, amennyiben elismerő, hogy a háznak joga van a miniszter eljárását bírálat alá venni, és ha a felett rászólását mondja ki, a miniszter vagy megváltoztatja sérelmes rendeletét, vagy lelép. Másrészről Tisza Kálmán is elment a közeledés legszélső határáig, midőn ez utóbbi nyilatkozathoz csak annyit tett, hogy oly esetben ha a miniszter lelép, feltehetjük utódjáról, hogy azon sérelmet m megorvosolja. És ezt azért jegyezzük meg, mert ezáltal meg volt adva az alkalom a kérdést mind a két részre kielégítőleg, megnyugtatólag oldani meg, de a többség elveti a Tisza Kálmán javaslatát, amely szerint a belügyminisztertől bekivonandó indokolt jelentés alapján lett volna kimondva a képház helyeslő vagy nem helyeslő nézete a miniszter rendelete és Békés megye folyamodása felett. Nem tagadjuk mi azon elmélet helyességét, miszerint a törvényhozó hatalomnak nem hivatása a végrehajtó hatalom teendőibe avatkozni; s azt sem akarjuk tagadni, hogy lenne értelme és czélja egy oly közigazgatási ítélőszék felállíttatásának is, amely ma már nem először említtetett fel a házban, s amely közigazgatási kérdésekben a feleknek a belügyminisztertől épen oly függetlenül szolgáltatna igazságot, mint a bíróságok ítélnek függetlenül az igazságügy minisztertől — (csak hogy e kérdést nem vettük fel mai czikkünk keretébe) de igen is tagadjuk, hogy helyes volna elméletekre, átalános theóriákra építeni a képrháznak egyes „concret" eset feletti határozatát ott, ahol írott, positiv törvényünk van; — és a mi több — ezen írott, positiv törvénnyel épen ellenkező határozatot alapítani azon theoriákra. Pedig a mai ülésnek már legelső szónoka, Madarász József, felolvasá az írott törvényt, amely a megye autonómiájának romjai közt még megtámogatta azon düledező falat, miszerint a megye a miniszter sérelmesnek vélt ismételt rendeletét foganatosítani ugyan tartozik, de az ellen a képviselőháznál kereshet orvoslást. És midőn e törvényre hivatkozunk, megmondjuk azt is, hogy mi korántsem a megye ellenállási jogát becsültük legnagyobbra annak jogai közt: — (amit ennél magasabbra tartanánk, arról talán más alkalommal szólunk) — de ha azt még ezen utólagos orvoslás nyerhetési jogától is meg akarják fosztani, úgy ehhez is minden áron kell ragaszkodnunk. Ezért mondjuk, hogy Tisza Kálmán fentebbi nyilatkozatával az engedékenység legszélső határáig ment, amelynél a miniszterelnök és a háta mögött ülő képviselők két kézzel és fejeik hajtogatásával integették egyetértésöket, és a többség mégis elvetvén a Tisza Kálmán határozati javaslatát, és elvetvén vizsgálat nélkül Békésmegye orvoslási kérvényét — miniszteriálisabb volt a miniszternél. Különben az ülés folyamából elégnek tartjuk még megemlíteni, hogy a jobboldalnak egy magas hivatalokat viselt tagja, aki különben felette ritkán vesz tevékeny részt a tárgyalásokban — Forgách Antal gróf — szállott síkra leginkább túlhajtva a miniszteri omnipotentia mellett; — beszédén igen meglátszott azon hatáskörök utóhangja, amelyekhez előéletében szokva volt, és Tisza Kálmán zárbeszéde igen megéreztethette vele, hogy a parlament reá nézve nem oly megszokott kör; valamint, hogy s Tisza Kálmán mai párbeszéde ismét egyike volt azoknak, a melyekkel a parlamenti vitatkozások küzdtetén elleneinek hamis érveit s oldalgó okoskodásait laposra szokta verni, némely aristokratikus színezetű formákat, vagy megyefőnöki hivatallá kinöveszteni a főispánságot; mert hogy eltörölni nem fogják, abban bizonyosak lehetünk, és miután mostani képtelen állásában nem maradhat, a nagy központosítási hajlam mellett azzá fog kinőni okvetlenül. Egyébiránt azzal nem mozdítjuk elő az aristokratiának megszűnését, ha megakadályozzuk, hogy a főispánság ismét dignitassá váljék; de nagy szolgálatot teszünk a közügynek azzal, ha a nagy nemzetcsalád minden tagja részére nyitunk tért arra, hogy különböző tehetségeit a közjó előmozdításában értékesithesse. Oly egyének, kik vagyon és társadalmi állás folytán és azonkívül a közéletben és hivataloskodási téren való jártasság és szerzett érdemek folytán tekintélyes it ist foglalnak el, ne legyenek semmittevésre kárhoztatva, midőn a zajosabb és rrgalmasabb tevékenység terén a tolakodó ifjabb erők által kissé félretolattak. Alkalmasint ezen — általunk is helyeseknek tartott — észrevételekre vonatkozik a „Baloldal“ szerkesztőjének democratikus óvását jelző következő csillagzat: *) Tisztelt barátunk fennebbi csikkének némely tételeivel nem érthetünk egyet, mit óhajtottunk megjegyezni addig is, mig eltérő nézeteinknek kifejezést adhatnánk. Csávólszky. Vájjon melyik szeg ütötte itt ki magát a „Baloldal“ zsákjából: „a vagyon és társadalmi állás folytán, és azonkívül a közéletben és hivataloskodási téren való jártasság és szerzett érdemek folytán tekintélyes állást“ nyert egyéniség „semmittevésre“ kárhoztatott, önérzetes szege,vagy pedig „a zajosabb és izgalmasabb tevékenység terén . . . tolakodó ifjabb erők“ szege? Alkalmasint mind a kettő. Hanem bár azon — szerintünk is igen alapos — észrevételekkel, melyeket a főispánság dignitárius jellegének visszaállításaira vonatkozólag nemzeti fogalmainkhoz s a létező társadalomhoz alkalmazkodva adott elő a fent idézettekben Mocsáry Lajos , ugyan miként egyezteti össze azon — a „Baloldal“ első számában — megjelent nevezetes doctrináját, mely szerint „sanyarú sorsunk minket kiváló férfiak döntő szerepléséhez szoktatott. Az ekként nevelt nemzedék bálványokat teremt magának s vakon bízza sorsát egyesek kezére. Ez ellen is kell küzdenünk. . .“ Csávólszky Lajos szaván fogta a mestert s jelzi, hogy küzd ellene. S meg kell vallani, hogy következetes, bár mit tartsunk és egyébiránt öntájékozási képességéről, a nemzeti élet nagy feladataira vonatkozó teendőkkel szemben. i j r 1 ) ] 1 . I Szeget szeggel. „A megyék kérdéséhez“ szólván, Mocsáry Lajos elmondja őszintén, a „Baloldal“ mai számában, a főispáni intézmény dignitarius jellegének visszaállítására nézve a következő nézeteit is: De mit mond ahoz a demokratia, hogy méltóságokat akarunk fenntartani, sőt mintegy újjáteremteni ? Részemről legkevésbé sem vonakodom kimondani, s nem is először mondom , hogy nézetem szerint mi nem állunk semmiféle elvont eszmének vagy rendszernek szolgálatában hanem hazánk érdekeinek szolgálatában s ha hazánk, érdekeirenézve jónak találunk valamit, bátran jöhetünk cosmopolitikai bármily elmélettel vagy doctrinával összeütközésbe. Amíg monarchiában élünk, amíg folytonos használatban vannak a régi czímek és érdemrendek, addig teljességgel nem zavarná meg társadalmi állapotaink öszhangzását a főispáni hivatalnak dignitariusi színezete. Angol eszményeink utánzása közben ne feledkezzünk meg arról, hogy az ottani viszonyok nem csak megtűrik az aristokratikus formák maradványait, de szerves összefüggésben vannak a szabadság legerősebb biztosítékaival. A választás a közt van: meg akarunk-e tűrni Bécs, feb. 3. (Saját levelezőnktől.) (A hirdetési bélyeg eltörlése. — Új községi adó — A helyzet. — A keleti vasút kérdése Bécsben. — Egyházpolitika a színházban.) A reichsrath képviselőházának mai ülésében a költségvetési bizottság előterjesztő a hirlapi hirdetések bélyegének eltörlését involváló törvényjavaslat fölötti jelentését. A bizottság előadójának beterjesztését a képviselőhöz tagjai helyesléssel üdvözölték s a hangulat után ítélve: előre látható, hogy a hirdetési bélyeg eltörlését a képviselőház ki fogja mondani A három paragrafusból álló s a költségvetési bizottság által módosított törvényjavaslat így hangzik: 1. §. A folyóiratokban és hirdetési lapokban közzétett hirdetések bélyege eltöröltetik. 2. §. E törvény júl. 1-én lép életbe. 3. §. E törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg. Míg a képviselőház az igazságtalan terhek könnyítésére törekszik, addig a bécsi községtanács újabb adónemeket vet ki a városi lakosságra. Alig múlt egy hete, hogy a háznak, melyben lakom, felügyelője egy szürke nyomtatványnyal lépett szobámba s fölszólított, hogy a nyomtatvány tartalmát „illő tisztelettel“ (az a tisztelet a magas községtanácsot volt illetendő) vegyem tudomásul s ennek bizonyítására írjam a rubrikákra osztott hátsólapra nevemet. Figyelmesen olvastam végig a szürke nyomtatványt s megtudtam abból, hogy a községtanács új lakbéradó kivetésével emlékezett meg a leyális polgárságról. Ennyit ugyan már a hírlapokból is tudtam, de ennél többet a homályosan fogalmazott szürke nyomtatványból sem tudhattam meg. „Mikor és mióta fognak ezek a „ Zinskreuzerek “ számíttatni ? — kérdem a házfelügyelőtől. Ez azt válaszolta, hogy hisz nekem azt jobban kell tudnom, mint neki. Megnyugodtam a válaszban s bámulatom a hivatalos okmányok homályos fogalmazása iránt öregbült. A közelmúlt két ünnep azonban meghozta a választ ama kérdésre, melyre a házfelügyelő válaszolni nem tudott. A válasz az általános zavar volt. A szürke nyomtatványt nem csak én nem értem meg, mások is úgy voltak azzal s általános tanácstalanság volt a homályos fogalmazás eredménye. Sokan január 1-től számiták az új községi adót, mig voltak a háziurak közt olyanok is, kik nem elégedvén meg a községi határozat egyhavi visszaható erejével, lakóiknak az uj adót egy negyedévre akarták felszámítani. Ma végre a tanács elvágta a gordinsi csomót s közhírré tette, hogy az uj adó jan. 1-től számittatik. Az előbb jelzett zűr s a harczolkodások, illetőleg a lakbérfizetések egészén megzavarták a kettős ünnep csöndjét. Az általános nyomor most érte el csak tetőpontját a szegényebb sorsnak, kik a múlt évnegyedben a keresetnek megapadt forrásától alig voltak képesek életszükségleteiket födezni, közel állnak a kétségbeeséshez. A zálogházak a közelmúlt napokban zsúfolva voltak s ma délelőtt a központi zálogházat a nép formálisan megrohanta. A külvárosokban a"pénzelégető ,,Commissions-Gesehäft"-ek gomba módra szaporodnak s zsarolásaikkal a nyomort még tovább növelik. A városi hatóság ugyan óvatos az ily üzletek engedélyezésében, de az azokban űzött visszaélések megakadályozására eddig mégis képtelennek mutatkozott. Ez csak halvány vázlata a képnek, melyet az osztrák főváros társasélete elénk tár, de ha az olvasó e néhány vonást a lehető legsötétebb színekkel egészíti ki, bírni fogja az itteni helyzet hű képét. Az itteni politikai körök figyelme tegnap Prága és Budapest közt oszlott meg. A prágai posta az ifjú cseheknek Melnikben tartott gyűléséről értesített. E gyűlésen, melyet banket előzött meg, nyolcvan ifjú cseh vett részt. A banketon az ó-csehek ellen tüntettek szóváltás 3(fe&iza&gaf£ közlöny példányainak -----jával. Budapestről a keleti vasút botrányos ügye költötte föl az itteni politikai körök kíváncsiságát. A „Wollzeitén“, hol a hírlapok kiadóhivatalai vannak, nagy csoportok várták a mai esti lapok megjelenését s a „Tagblatt“ kiadóhivatala a szomszédutczában valóságos ostromnak volt alávetve. Magyar képviselőházunk mai szavazásának eredményét a bécsiek a Szlávy-kormány bukásának tekintik, mert — a milyen imparlamentárisok már Ausztriában az emberek — itt képtelenségnek tartják, hogy egy kormány, mely legfontosabb javaslatainak egyikét csak tizenegy szavazattal képes keresztülvinni, tovább is fönállhasson. No de lehet, hogy nálunk, ahol a Parlamentarismus tudvalevőleg fejlődöttebb, nem gondolkoznak így s a Szlávy-kormány még tovább is el fog élhetetlenkedni. Az egyházpolitikai törvényjavaslatok a drámairodalomra is befolyással vannak. A Laube-szinháznak a hires Pederzani, álnév alatt egy drámát nyújtott be, mely a kath. házasságok fölbonthatatlanságával foglalkozik. Színre kerül-e ez és mikor? — annak csak a kettős czenzura, t. i. a Laube igazgatóé és a hatósági czenzoré a megmondhatója. — Keleti vasutügy. Az egyesült vasúti és pénzügyi albizottság utóbbi ülésében a vizsgáló bizottság jelentésének tárgyalását folytatta. A jelentés 81-ik lapján, ahol a Waring által végzett munkáról van szó,azon kérdés merült fel: igaz-e, hogy a vállalkozó által benyújtott munkakimutatások csak számszerűleg vizsgáltattak meg. A 82. lap 2-dik kikezdésének azon részére nézve, hol pályavonalak beutazásának eredményéről van szó, azon kérdés létezik: igaz-e, hogy ezen beutazásról szóló jelentés telve van a munkák állásának dicséretével? És ezen jelentés előterjesztését kívánja az albizottság. Ugyancsak e lapon, az 5-ik kikezdésben Prangin mint igazgatótanácsos említtetik; kérdés: ki nevezte ki, a kormány-e, miután ő tudvalevőleg a magyar minisztériumnál szolgált, s a vasút építészeti igazgatóságnak feje volt. A 83. lapon a Lehman főmérnök elbocsátásáról szóló pontra nézve kérdés: Volt-e még más ok is az elbocsátásra, mint Waring kívánsága? Ugyanazon kikezdés végén Klosovszki neveztetik ki ideiglenes főmérnöknek az igazgatótanács által Bottlik főigazgató ellenőrzése mellett; kérdés, jártas-e Bottlik főigazgató a mérnöki tudományokban, miután őt rendelték ki a főmérnök ellenőrzésére, s hogy ha a főigazgató neveztetett ki ellenőrzőül, a legközelebbi kikezdés szerint pedig Feldramsberg küldetett ki Klosovszkival a vonalszakaszok megvizsgálására, kérdés, miért nem Bottlik küldetett ki tehát? Kívánja egyszersmind az albizottság, hogy közöltessék a kormány azon átirata, mely ugyan e kikezdésben emlittetik, s mely a munka lassú haladásáért szigorúan megrója. A 84. lap első kikezdésében az állittatik az 1870. nov. 24-diki jegyzőkönyvben, hogy a munkák állásáról kedvező hírek kezdtek elterjedni, minő alapon jöttek forgalomba e kedvező hírek, — melyek folytán a visszatartott másfél millió kiutalványozását semmivel nem látja igazolva. A 85. lapon Nyíri miniszteri tanácsos kiküldetése említtetik a Waring által felhozott sérelmek megvizsgálására, — kérdés: volt-e Nyirinek utasítása, miután Nyiri a párisi szerződést benső ügynek nevezi, holott akkor a kormánynak e részben még más volt a nézete. A 85. lap utolsó kikezdésére vonatkozólag: mivel igazolja az anglo-osztrák bank azt, hogy az igazgatótanács által utalványozott másfél milliót nem akarta rendelkezésére bocsátani? A Waringgel kötött szerződés és absolutorium (86 lap) ügyében kérdés: mivel lehet ezen szerződést és minden kötelezettség alól való felmentést igazolni az igazgatótanácsnak ? Az 1871. november 20. jegyzőkönyvből (87 lap) kiderül, hogy a Wariaggal 1871. márczius 27-én kötött egyesség az illető ülésben még csak fel sem olvastatott, s igaz, hogy ennek nyomán a pénz- és közlekedési miniszterekkel szóbeli tárgyalás tartatott, s ezek úgy a kártérítésre, mint a hiányzó tőkére nézve megnyugtató választ adtak, miután ezen jelentés és a jegyzőkönyv közt különbség van. Említtetik továbbá a 98 lap első kikezdésében, hogy a 11 frt 20 krnyi levonásra nézve (a részvényeknél) 1869. deczember 9-én az anglo osztrák bank úgy nyilatkozott, hogy e levonást pótolni fogja? Az albizottság e nyilatkozat előterjesztését kívánja, valamint a bank május 29-iki nyilatkozatát is, kívánja továbbá, hogy mutassa ki az anglo bank a beérkezett értékek bekönyvelését. A 99. lapon, hol az anglo-osztrák bank nyilatkozatának egy része foglaltatik, az is mondatik, hogy a Waring testvérek az értékekből 15 milliónyi névértékű elsőbbségi kötvényt a franco-osztrák banknak adtak el, s mutattassék ki, mily áron adatott el ezen 15 milliónyi elsőbbségi kötvény? A 100. lapon az utolsó kikezdés alkalmából kérdés létezik : beadta-e az anglo-osztrák bank az alaptőke elfogyasztása részletes számláját, s ha igen, megvizsgáltatott-e ezen kimutatás? Az utolsó előtti ülésből a következőket pótoljuk a párisi szerződésre vonatkozólag. A bordereau regulateur 3. §-ról tétetvén említés (66. lap) ahol szakonként el vannak osztva az összegek, kérdés: nem tűnt-e fel az igazgatótanácsnak az, hogy azon szakasz szerinti felosztás mily aránytalan, hogy a könnyebb vonalrészekre nagyobb összegek vannak kivetve, mint a nehezebbekre, ebből világos, hogy az szándékosan történt? — Igaz-e továbbá, hogy ezen szakaszonkénti felosztást senkinek sem volt szabad megingatni és ez feltételül volt kikötve úgy az igazgatótanácsnak, mint a társulatnak és a főmérnöknek ? A 67. lapon a vizsgáló bizottság jelentésében említtetik, hogy a bordereau regulateur 4. §-ban a 2. 3. és 4. vonalszakaszokra vonatkozólag tanulmányozás fejében 12,000 frt vétetett fel mértföldenkint minden milliótól. Mit kell érteni a tanulmány alatt. A részletes terveze? és ha igen, mire való volt akkor az elébb utalványozott 600,000 frt, mely faringnek adatott? nök d/yv .lehetett az igazgatótanácsnak a főmérkővelvezni, VIDÉK. Abaujból. A „Felsőmagyarországi kölcsönös népgazdászati hitel- és takarékegylet“ czím alatt létesítendő vállalatra az aláírási ívek, tudtommal, még a múlt év utolsó negyedében küldettek szét. Czélja volna e vállalatnak az iparos s földmivelői osztály érdekeit előmozdítani azon az alapon, melyen az úgynevezett Pennybank Angliában szervezkedett, vagyis: az „önsegély“ alapján. Épen ezért a törzsbetétet az alapítók által csak 2 írtban állapíttatott meg — már pénzügyi viszonyainknál fogva is. Nagy örömömre szolgált e vállalat megpendítése. Mert alapítói programmjukhoz híven egyszersmind a mezőgazdasági termesztmények raktározásával, s azokra adandó előlegek és ezek elárusításával azon üdvös eszmét érvényesítenék, melynek testté válását a hírlapirodalom terén évek óta szorgalmazom azon visszaélések következtében, melyek némely lelketlen üzér által a nyereményhajhászó utilarismus kedvéért termesztmények hitelének nagy hátrányára folyvást elkövettetnek. Sajnálatomra azonban ez eszme is csak mint eszme szerepel ez idén, daczára annak, hogy érvényesítésére a minisztérium még a m. év október elején adta meg az engedélyt. Mindamellett erősen meg vagyok győződve, hogy annak keresztülvitele csakis idő kérdése, s hitelviszonyaink javulásától tétetett csupán függővé. Ez eszme tehát még mindig embrióban lézik, s testté nem válthatásán a mostani deficites világban egyáltalán nem csodálkozhatunk, melyet még Bécs pénzügyi köreinek szűkmarkúsága és a nagyszerű „Krack“ még mindig megejtő áldozataival is egyre roszabbá tesz úgy a felvidéki, mint más hazai vállalatainkra nézve egyaránt. És ne higyyük, hogy e mostoha körülmény csupán az üzletvilágban mutatkozik csaknem a kétségbeesésig. Nincs oly rétege társadalmi életünknek, hor amiatt panaszt ne hallanánk, s elmondhatjuk, hogy kedély dolgában teljesen megvénült a mostani nemzedék nagyja , apraja egyaránt. Mert daczára a farsangnak még az ifjúság is, legalább itt Kassán, korántsem az érzelmek ömlengésének és ez időn, hanem zsebjének, melynek tátongó üressége miatt egyre aggódik, és komolyságával egyúttal teljesen megcáfolja Karl Alfons abbeli állítását: „hogy az ifjúság egy folytonos mámor, az egészség láza, az ész hóbortja.“ De megvan e dissonantia a nővilág körében is, azzal a különbséggel, hogy a Nymphasereg chorusa még a bálok gyér volta miatti neheztelésén kívül azt is zokon veszi, hogy elmaradnak ezúttal a szokott udvarias bókok, melyek aztán többnyire abban culminálnak, hogy kinézésükkel még Renatus princznek is megtetszenének. Hiába most az okulás és nem a bálok napjait éljük — részben mások hibái miatt is; és épen ezért a bájoló Renata boszúságára Renatus nemes alakja is szétfoszlott, mindössze is a téli szép napok folytán megejthető sétájukban találhatnak szépeink némi kárpótlást. Egyébiránt a téli napoknak — bocsánat e cynikus hasonlatért — leginkább örül a hernádzsadányi híd. Mert nem fenyegetheti Jupiter Pluvius, s természetes szövetségesei így, hacsak pár hónapra is tehetetlenebbé vannak téve az egyre fordírozott elválási procedura folytatására nézve. De bezzeg tavaszkor annál erélyesebben fognak majd munkájukhoz, midőn aztán ha szövetségesük 20.000 forint becsértékét dagályos folyásukkal s rendes medrek mindinkábbi elhagyásával újólag devalváltnak fogják feltüntetni kárára közérdekeinknek s kárára ismét a közvetlen érdekelteknek is. Különben a fentebb ecsetelt bajokon kivül még más nagyobb baja is van e vidéknek. Ugyanis attól tartunk, hogy aratásunk jövőre sem fog sikerülni, miután vetéseink igen gyöngék, s a föld mindössze is egy tenyérnyire van megázva és hó sem fedi eléggé. Tehát igen sok a mi bajunk, és azok miatti aggodalmunkat növeli még az is, hogy közbiztonságunkat mindinkább veszélyeztetve látjuk azon két csavargó által, kik a megyei börtönből még a múlt őszön szöktek el. Bizony „es kommt spassig vár“ mint ahogy a német mondja, hogy ily népes területen még máig sem foghatták el az illető közegek azon két csavargót, kiknek példájára a hírek szerint már a szomszéd Tolna megyében is mutatkozik afféle banda. No de vigasztaljon bennünket a „hit, remény és szeretet“ nagy állami s társadalmi bajunkban !... Kun seb. (68. 1.) hogy a vállalkozó bizalmát is birja, miután épen ennek munkáját kellett birálnia? és hogy lehetett abba beleegyezni, hogy a kinevezéshez a vállalkozó hozzájárulása is szükséges, ez az ellenőrzés kijátszásának látszik. — Csanádmegye feliratát, melyben a megyék arrendírozására vonatkozó miniszteri törvényjavaslat ellen a képviselőház előtt keres sértett áldokoznok ártaomot, tőlük, annak idején ismertetni is fogjuk. E feliratot Návay Tamás főispán vezetése alatt kézbesíti egy küldöttség a ház elnökének, a miniszterelnöknek, az igazság és belügyi minisztereknek. Mint értesülünk, a miniszterek válasza biztató volt, de nagyobb megnyugvásra találhat a küldöttség azon, a ház nevesebb tagjai által pártkülönbség nélkül kijelentett nézetben, hogy Csanád felosztása nem indokolható. Mi, lapunk álláspontjához képest, határozott ellenségei vagyunk a javaslatnak, azonban még e javaslat álláspontjára helyezkedve is, nem tudunk okot találni, mely a Csanád vagy hozzá hasonló életképes megyék megszüntetését kívánatossá tenné. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése február 4-én. Elnök: Bittó István. — Jegyzők: Mihályi, Szeniczey, Beöthy. —A kormány részéről: Szlávy, Szapáry, Pauler, Trefort, Szende.