Ellenőr, 1874. február (6. évfolyam, 32-58. szám)

1874-02-10 / 40. szám

hozzánk fénykorában úgy, mint a megpróbáltatá­sok és szenvedések sanyarú napjaiban, jó és bal szerencse közt, örömünknek és bánatunknak hűsé­ges osztályosai valának, legyen szabad reményle­nünk a törvényhozás bölcsességétől, hogy az ősök­től reánk hagyott örökségnek legalább anyagi részét illetetlenül adhatjuk át a jövő nemzedé­keknek. Ezekben foglaltatnak c­áfolataink és ellen­vetéseink, általában a tervezett szabályozás, va­lamint megyénk területének megcsonkítása ellené­ben ; felterjesztésünket bizalommal, s azon kérelem­mel intézzük a mélyen tisztelt képviselőházhoz, hogy általános szabályozás, és szétdarabolás szük­sége nem létezvén, az általunk felhozott indokok alapján, a belügyminiszter úr által a törvényható­ságok területének új beosztásáról szóló, s kap­csolatosan beterjesztett törvényjavaslatoknak tör­vényekké alkotásától hozzájárulását megtagadni; s hogy a felirati jog ne csak holt betű maradjon, hanem élettel bíró fogalomnak is elismertessék, akként méltóztassék intézkednie, hogy jelen fölter­jesztésünk közvetlenül a mélyen tisztelt képviselő­ház egyeteme által vétessék érdemleges tárgya­lás alá. Kelt Nagyváradon Biharvármegye bizottságá­nak 1874 ik évi Február 5-én tartott rendkívüli közgyűlésünkből. — Jegyzette: Dobozy Miklós mk. főjegyző. ORSZÁGGYŰLÉS. A főrendiház ülése február 9-én. Elnök: Maj­lát­h György. Jegyző: Zichy Ferraris Victor. A kormány részéről jelen van : Hieronymi Károly államtitkár, mint a közlekedési miniszter képviselője. Az ülés délután 1/2­1-kor kezdődik. A jegyzőkönyv némi helyreigazítás után hi­telesíttetik. Beöthy Algernon, a képviselőház jegy­zője áthozza a keleti vasút függő adósságainak rendezéséről szóló királyi megerősítést nyert tör­vényt. Kihirdettetik s az országos levéltárba he­lyeztetik. Zichy Ferraris olvassa a közlekedés és ke­reskedelmi bizottság jelentését a belvizek levezető­ről szóló törvényjavaslat 8. §-ának újból lett szö­vegezése iránt. Keglevich István megújítja múltkori in­dítványát s e §­ kihagyását kéri a háztól. Nem tagadja a bizottság érvelésének helyes voltát, de csak bizonyos tekintetben. Átalánosságban nem. Hieronymi Károly államtitkár kihagyhat­­lannak tartja e §-t. Az a megkülönböztetés, melyet a §. kihagyásának indítványozója tett, nem mél­tányos, mert megfosztja a jótéteménytől azokat, kikre e §. kiterjeszti s csak kevesek javára tartja fenn azt. Wenckheim László a kihagyás ellen van. Czi­r­á­k­y János is, bár némi kételye van az iránt, hogy ha ily nagyszerű munkánál, minőről a javaslat­szól, senkinek sincs haszna és mindnyájan vissza­húzódnak, ki fogja a költséget viselni? Erre meg­felel Wenckheim László, bizonyítva, hogy ez eset nem jöhet elő. Gyürky Ábr­­ám szintén elfogadása mellett nyilatkozik. Hieronymi és Cziráky fel­szólalásuk után a §. Haynald Lajos némi stylaris módosít­­ványával elfogadtatik. A 9. §.-ra nézve Keglevich István fel­világosítást kér, megadja a kormány képviselője, azután a §. elfogadtatik. A 10. §.-hoz Wesse­lényi István stylaris módosítványt ad be, mely H­­ eronymi átalakításával elfogadtatik. A 12. § hoz R­o­o­nald Lajos ad be módo­sitványt. Hozzászólnak Cziráky János, Kegle­vich István, azután elfogadtatik. A 15. §­-nál szót emel Walds­tein János s megjegyzi, hogy a vizzel pazarul bánnak, s kí­vánja, hogy annak előnyei igénybe vétessenek, s azért e­z­­után beszarandónak tartja azt, hogy a lecsapolandó viz, a mennyire lehet, nemzetgazdá­szati tekintetből szükséges ültetvények táplálására fordittassék. Keglevich István kijelenti, hogy ez eszmét ő említé fel először, most is pártolja s elfogadását ajánlja, Wenckheim László belátja annak s­ü­k­­séges voltát, de ily mellékesen, sebtében nem lehet azt kivinni, véleménye szerint tehát felhívandó lenne a kormány, hogy ez iránt törvényjavaslatot ter­­jeszszen elő. Andrássy Aladár nem akar a kérdés tár­gyalásába bocsátkozni, az egész törvényjavaslat czélszerűtlen. Ily apróbb foltozás jóvá nem teszi, szükséges lesz e helyett előbb vagy utóbb jobbról gondoskodni. Hieronymi kijelenti, hogy Waldstein kí­vánsága teljesít­hetésének alapja a törvényjavaslat­ban foglaltatik. A rég óhajtott czélhez csak ez visz közelebb. Reflektál Andrássy szavaira s azt mondja, hogy oly módon, mint most itt ott történik, nem sokat használunk a földnek. Átalában az, amit Andrássy létesíteni akar, nem egy hamar vihető ki; hosszas munkába kerül előbb a víztulajdon­jogi törvény megállapítása, pedig erre okvetlen szükség van, mielőtt mindarra gondolhatnánk, amit Andrássy e törvényjavaslattól most mindjárt várni szeretne. Andrássy röviden válaszol Hieronyminak s kimutatja a törvényjavaslat hibáit s hiányait, — ezután elnök felteszi a kérdést és a ház Waldstein közbeiktatását nem fogadja el, ellenben Wenek­h­­e­i­m László azon indítványa, hogy a kormány szólítassék föl a víz hasznosítása iránt javaslat kidolgozására, — elfogadtatott. Ezután a törvényjavaslat további §§-ai észre­vétel nélkül és változatlanul elfogadtattak. A napirend ezzel ki lett merítve, elnök az ülést bezárta. Ülés vége délután 3 órakor, résznek, a boltok is be voltak zárva a szavazó helyi­ségek közelében. S zárt boltok előtt s lengő zász­lók alatt, hullámzott fel s alá a szavazó és nem szavazó emberiség, melynek igen sok idejét vehette igénybe a minden elérhető helyre felragasztott s fel­­szúrt piacátok viruló sorainak megolvasása. Helyenként falat sem lehetett látni, csak papirost és betűt rikító színekben fantastikus ala­kokban — s gyakran még fantastikusabb tarta­lommal szólván, kiáltván az elmenőkre. A nemzet jogai és sérelmei ritma számra voltak felhalmozva az utcza mentében, s a pártjelszavak, s az illető jelölt fényes oldalai talán még ennél is gazdagabb kiadásban lelték pragmatikus kifejezésüket. Szó­val drága dolog volt ez a nap a greenwichi könyv­­nyomdászokra nézve, s tán csak a piacát faggatók dicsekedhettek ezekhez hasonló gazdag aratással — már tudni­illik relatív érték­mérő szerint. Csalódnék azonban, aki azt hinné, hogy a képviselő­jelölt politikai hitvallására, s az ország sarkalatos igazaira, panaszaira és kívánságaira vo­natkozó magvas mondásokkal ki van merítve az affiche irodalom hangzatos phraseologiája; valamint az is, aki azt hinné, hogy ez irodalom beéri azzal, hogy szépen megragad a falon, zászlón és egyéb élettelen tárgyakon. Dehogy! —Hát a sok minden­féle külön felekezet töredék, árnyalat és árnyala­­tocska — meg a boldogtalan „Sandwich man"mit vétett? — Amazok mindegyikének meg van külön­­külön az ő sajátlagos programmja, hívogató piacá­tokban tárva a választó szemei elé: egy egészen uj genre, mely a képviselők programmjáról s az ország sarkalatos igazai s­etcaeteráiról csak any­­nyiban vesz tudomást, a­mennyiben páldául a „sza­badalmazott élelem árusok“ külön kívánalmainak keretébe beleillenek vagy nem. A­mi pedig a Sandwich-maneket illeti, ezeket korántsem a távol Sandwich szigetségről szállíttatja egy napi használatra a grenwichi tisztelt választó testü­let, hanem ujjonezozza azon benszülöttek fajából, mely, hordár, bizományos, küldöncz és közszolga közt variáló nevezet és czinober vöröstől pirosan át vérszintig élénkülő majd kékbe vagy sárgába hanyatló sapka alatt itt minálunk, jó Budapest városában is isme­retes. Egy ilyen halandót aztán betesznek két ke­­ménypapírra ragasztott ménkét nagy hirdetés közé, mint két szelet kenyér közé a sonkát, mely praepa­­ratumot sandwich néven nevez az angol" siggadja"e nevet az analogice szerkezteti hirdetőre is. Ezek a választás heraldjai, s mit misemon­­dóként elül is hátul viselnek): a hirdetést, még máso­dik duplumban is mutogatják egy dorong hegyébe ragasztott tábláról. Azon kívül elmondják élőszóval. Tehát ötszörös a szolgálat. Ily hírnökökben külö­nösen a conservativ párt fejtett ki Greenwichben nagy luxust. Száz számra hirdetvén az Ígéret igéit, s az üdvözülést Board-ban. De a Homralereknek, a church disestablishsreknek s az örökbéke quacke­­reinek is meg voltak az ő eleven s mozgó csa­­logatóik. De a jó sandwich-manek vonzó és csalogató ereje, korántsem állja ki az összehasonlítást a pántlikák, nyakravalók s egyéb mindenféle apró­ságok bámulatos vonzerejével A sandwichmanen csak a szem és a fül lakik jól, de a pántlika és a nyakkendő, az kézzel fogható és zsebre tehető realitás. Már pedig rég ideje nem láttak Greenwich utczái annyi pántlikát fa legszélesebbjéből) s annyi nyakkendőt a (a leglobogósabbjaiból), amennyi ez napon a conservativ comité bőkezűségéből forgalomba jött. Pénzzel vesztegetni és még hozzá nyilvánosan — nem megy már a mai annyira fejlett erkölcsi érzékű korban — de pántlika ez — meg amaz hasz­nos apróság: ugyan kivehetné rész néven, ha va­laki ilyennel kedveskedik valakinek, még ha ez utóbbi valaki 5—6 ezeredmagával van is és a green­wichi constitutency egy részét képezi. Hanem pántlika ide pántlika oda: egy kis sziverősitő még is többet ér, legkivált ha harapni valóval jár. Tudja ezt minden magyar kortes, hogy ne tudná az angol. Különféle helyeken, különféle nyílt házak várják a rekedt elvbarátokat, hol újra kiköszörülhetik torkuk élét. És itt sajátságos párt­hullámzás észlelhető. A jelvények bámulatos gyorsa­sággal változnak, azért amint ez vagy amaz jel­vény aegise alatt ígérkeznek kedvezőbb esélyek a jól lakásra (már t. I. szeszszel és egyébbel.) S megszámolhatatlan számú sokaság lesz igy reggeli vagy dél idejében egymásután annyiféle párti a hány helyütt eszik mig teljesen jóllakott. Neveze­tesen Gladstone pártja szaporodott fel ebéd idejé­ben iszonyatos sokaságra, s teljes joggal fel lehe­tett tenni ez örvendetes jelenség után, hogy Boord­­nak magnak való hive sem maradt; mely várako­zás azonban viceversa ép oly igazoltnak látszott Boord etetőinek megtekintése után, lévén ezek le­galább is háromszor annyian, mint a Gladstoner és mégis mind a hányán tömve. És zászló és sandwichmen, és pántlika és szivere­­ü­tő között végre ráborult az este a választó és nem választó közönségre, melynek különös isteni gondviselés folytán, még csak durvább oldalba bö­késről sem panaszkodhatott, de egyetlen tagja sem; leszámítva természetesen a bukott jelöltek contu­­siall, Lány tisztába nem jött. Az értekezést Römer, hosszúsága miatt nem olvasta fel egészen,­­ de csak az első részt, a többi a márczius 9-ki gyűlésre maradt. Keleti Károly volt a második felolvasó. Hasonlókép csak részleteket mutatott be. A beveze­­tésban utalt azon jelenségre, hogy mind a kormá­nyok, mind a congressusok nagyobb figyelmet for­dítanak újabban a mezőgazdaságra , valamint utalt arra is, hogy a congressusok először téves irány­ban haladtak, de a kritika a helyes utat csakha­mar kijelölte, így a nemzetközi statistika megala­pítására törekedtek. Az elhibázott intézkedéseket is czélba és tanácskozásba vették megváltoztatni, ám szerencsére a törzs­tagok e terve, mely a congres­sus tekintélyének aláásása lett volna, nem fogana­­tosult. A congressusok helyesebb ösvényre lépése az 1869-iki congressustól datálódik, a­hol a nemzetközi statistika egyes fejezeteinek kidol­gozására történtek megbízatások. Keleti keresztül vizsgálta a nemzetközi statistikára és kritiká­jának elveire vonatkozó műveket; s a kritikának a statistika iránt a következő­­ követelménye van: hogy bármely hivatalos statistikai műben meg legyen nevezve a forrás, honnan az adat merítte­­tett, s a módszer, a­mely szerint gyűjtetett, hogy az egyes adatok egyenes gyűjtés által szereztes­senek ; végre van egy harmadik megjegyzése is, tudniillik, hogy bármely­ alakot használja a hivata­los statistika, abban haszon nincsen. Keleti észre­vétele, hogy adjon a hivatalos statistika absolut számok mellett viszony­számokat is, szöveget ha­sonlókép adhat, de a kritikát kerülje. Hosszan és érdekesen fejtegető meg aztán a felolvasó a sta­tistika hivatását és hasznát, mely a nemzetközi kereskedelemnek is irányt jelelhet. Keleti Károly az akadémia éljenei közt adta át helyét Óvári Lipótnak, ki nápolyi kuta­tásairól tett jelentést. Óvári 14 évig tartózkodott Ná­polyban, részint írói, részint tanári minőségben. 1870- től tisztán magyar történelmi kutatásainak élt, az akadé­mia felszólítása s a közoktatási ministerium se­gélyezése következtében. A jelentés nem mélyedt részletekbe, de csak futólagos volt, mindaz­­által igen sok érdekeset érintett. Felolvasása végén bemutatta a nápolyi mű­emlékeket fényképekben, melyeket a vallás- és közoktatási ministérium megbízásából készíttetett. Az osztrák képviselőház pénzügyi bizottsága legutóbb azt határozta, hogy a jezsui­ták által igazgatott, innsbrukki theológiai fa­kultás, a jelen iskolai végével, tehát júliusban osz­­lattassék fel. E kérdésre vonatkozólag а „В о h eшi a“ egy hivatalos levelezője Bécsből azt constatálja, hogy mind a baloldal, mind a balközép és a ha­ladó párt tökéletesen egyet­értettek a határozott lényegére nézve,­­ mert ideje, hogy egyszer az innsbrukki jezsuita gazdálkodásnak eleje vétessék Ha netalán a pártok kebelében némi nemű contra­­troversiák támadnának, azok semmikép sem vo­natkoznak a határozat lényegére, hanem csak for­májára. A greenwichi választás. (Rajz a „D. Tel.“ után.) A szavazás 8 órakor kezdődött, 8 már jóval ezelőtt talpon volt s az utczán a ki csak kimoz­dulhatott hazulról. Deptford, Woolwich és Green­wich főutczáit elözönlötte a sokaság ház fedelek­re­­, ablakokból s az utczákon keresztül vont zsine­­g­ékről számtalan zászló lobogott­ a reggeli szélben, s hogy még ünnepélyesebb színe legyen a város­ Magyar tudományos akadémia. (Február 9.) Elnök: Horváth Mihály. Titkár: Frankl Vilmos. Römer Flóris tartalmas értekezése a ha­zai kőemlékek egész történetét magában foglalja. Czime „A magyar n­e­mz­e­ti mú­z­e­u­m római kőemlékei és két ezekre vonatkozó kül­földi szakmunka ismertetése.“ A­mit az egyes gyűjtemények keletkezéséről tudunk, az legfelebb csak apró feljegyzésekben áll. Az egyes adatokat is csak hosszas keresgetés kutatás után 1 hét összea­dni ; a lelhelyeket megállapítani igen nehéz. A középkor méltánylattal és műérzékkel nem viseltetett a kő­emlékek iránt, s nemcsak a köznép, de a műveltebb osztály is gyakran vanda­­lismust tanúsított. Csak az Anjou királyok és Mátyás alatt fejlett a müizlés. Ez időben a ró­mai feliratu műemlékek nagyban gyüj­tettek s a királyi udvarban is meghonosultak. A dácziai és római műemlékeket az olasz urak eljárásának utánzásakop kertekben helyezték el, de itt inkább csak hiúság mint müszlés működött. Később egyes emberek nagy buzgalmat fejtettek ki a felhalmo­zásban, például Glisius, Beck Jeromos és Reinhart. Legsajátosabb gyűjtést folytatott azonban VI. Ká­roly, ki a magyar leleteket hajókon Bécsbe hor­daná, a hajók közül nem egy elsülyedt, a meg­érkezett műemlékek pedig egy előcsarnokba helyez­tettek, a­mely előcsarnok leromboltatásakor azok­ból ismét igen sok elpusztult; a megmaradtak mostan a bécsi császári gyűjteményben vannak (!) Ily előzmények után pendült meg a nemzeti mú­zeum eszméje, melyet Széchenyi Ferencz nagy­szerű adománya valósított meg, mint Sz. Istváné az akadémiát. Kincsekben meggazdagítani pedig Jó­zsef nádor tűzte ki élte feladatául, a­mit teljesített is, mert a magán­gyűjteményeket elkérte, s a kére­lemnek ellenszegülni nem mertek, ha még oly fáj­dalmasan váltak is meg azoktól, mint az egyik Apponyi gróf. Römer értekezése alatt felvetette azt a kérdést is, voltak-e a magyaroknak bályványaik ? szerinte, ha voltak, azok vagy faszobrok lehettek, melyek igen könnyen elenyészhettek, vagy oly kövek, melyek az országutakon széltében hevertek, de a­melyeknek jelentéseivel eddig még a tudo­ SPORT. Európa keleti felében a leghíresebb s legna­gyobb ménesek a következők: 1) A bábolna és mezőhegyesi, az első arab, az utóbbi teli- és félvér-nevelés. 2) A kisbéri ménes, csak 1854 óta léte­zik, tiszta angol telivér mének képezik a fedezetet, melyek kitűnő versenylovakat produkálnak. 3) A radautzi ménes, angol és arab keresz­tezés. E ménesből kikerült lovak, különösen ha 5— 6 éves korukig pihentek, a legtartósabbak, melyek valaha csak használtattak. 4) А­­ 1 a d r u b i cs. kir. udvari ménesből különösen állami kocsilovak kerülnek ki, Gen­e­­rale, Sac­romos­o, Toskanello híres mének­től származnak. 5) A 1 i p p i­z a i faj szintén elsőrendű, győzős­­ség és tartósságra nézve vetekedik a radanczival. Igen jó nyerges- és kocsilovak; arab apától és spanyol anyától származók; nagyobbrészt szürkék. 6) A piberi normann faj. Németországban leghíresebb a trakhéni mé­nes. Leghíresebb apalova Turkmainati Damas­­kusban, Kaunicz gróf által lett megvéve. Oroszországban a Zesarow- és Orlow-féle ménesek a leghíresebbek. Az Orlow ménesben te­nyészhetnek a híres trabberek. Ezeken kívül Orosz­országban sok, többé- kevésbbé híres magánménes létezik, melyekben összesen körülbelől 400.000 lo­vat tenyésztenek.* — A középkorban nagy divatban volt a lo­vaglóknál az úgynevezett „fliegende Pass“, a­mi nem jelent egyebet, mint hogy a ló a két első lábával galoppozik, míg a két hátulsóval rendes ügetésben megy. E menetmódban a ló ugyan sok­kal hamarabb megy előre, de azután hamarább fá­rad is el és tönkre megy. Keleten kezdték meg e sajátságos módot, mely elterjedt később Európa nyugati államaiban is, hol azután idomították is erre­ a lovakat. Különben az ilynemű mozgás igen sokszor fajsajátság is lehet.­­ A pass nem egy­szerű idomitási bravúr, hanem igen okadatolt lovag­­lási mód volt hajdan. Akkor ugyanis rendesen ló­háton utaztak, s a hosszú ügetésben kifáradt a lovas. A pass menetmódot követve azonban, a lo­vas a galopp kellemeit élvezi és sebesebben halad, mint az egyszerű ügetésben. HÍREK. Február 9. — Török János elhuny­tát említette már mai esti lapunk. Halála nagy részvétet kelt az irodalmi körökben, hol tisztelt és nagyrabecsült férfin volt mind rokonszenves egyénisége, mind pedig tudományossága folytán. Az utóbbi időkben ugyan már visszavonult, de oly mozgalmas élet után történt ez, melynek emlékei nem egyhamar enyészhetnek el. Mint jeles gazda kezdte pályáját, s onnan tért át az irodalom terére, először a gaz­dasági fejlődésért harczolva, aztán részt véve a politikai küzdelmekben is, melyeket tollal szolgált, azzal az erőteljes tollal, melyet csak kevés publi­cistánk forgat úgy, mint a­hogy ő tudta. A 60 as évek elején oly elveket védett, melyek nem a nemzet érzülete szerintiek voltak, de e működésé­ben is kiváló jelenség maradt eredeti és tősgyöke­res magyar stylje által. Mind hasztalan­ se a toll hatalma, se az a buzgóság, melylyel Széchenyi István szerepléséből és műveiből igyekezett szó­szólást keresni a konservatívok mellett, nem bizto­sítottak többé számára hatást. Még régi erejében tiltakozott a bécsi körök ama szándéka ellen, hogy Magyarországot a reichsvámhba tereljék; még tel­jes éllel fordult gr. Zichy Hermann kanczellár­­nak a Curia függetlenségének megsemmisítésére törő terve ellen, de a publicistái téren már rokkant lett, s a régi bajnok nemsokára vissza is húzódott nyugalomra, mint országos le­véltárnok. Török János életrajzi adataiból nem so­kat tudunk. Ő maga nem óhajtotta, hogy életraj­zát olvashassa, s nem is közölt senkivel biographi­­cus adatokat. Sopron megyében született, Tapol­­csányban, vagy Jobbaházán, e század első évtize­dében, (egy forrás szerint 1809 jun. 6 án.) Iskolái egy részét a fővárosban, továbbá Grátzban végezte. Atyja mivelt ember volt, irodalmi összeköttetésekkel. Török János 1830-ban hg. Eszterházy Miklós ura­dalmában lett gazdatiszt, de e mellett folyton élénk figyelemmel kisért minden mozgalmat, mely a kul­túra és politika terén fölmerült, s kiváló előszere­tettel tanulmányozta a történelmet. Irodalmi mű­ködését a „Társalkodóban“ és „Jelenkorban“ kezdte meg. Legnagyobb figyelmet azon jelentése gerjesztett, melyet 1839-ben mint a gazdasági egyesület kiküldöttje irt József nádor alcsuthi uradalmáról, mely minta­gazdaság volt. Ennek folytán az egyesület elöljá­rójává választották, s mint ilyen „Magyar Gazda és Misipar“ czim alatt gazdasági folyóiratot indí­tott, mely kapós vállalat lett, s mely az ország anyagi kérdéseiben Kossuth iparközlönyével („Heti Lap“) is folytatott polémiát. Közben önállólag is adott ki gazdasági könyveket. A közbejött szabadságharcz­­ban Török János is kardot kötött, s később fog­ságot szenvedett. Ellőbbi állását vissza nem nyer­hetvén, a publicistái térre lépett, s a „Magyar Hír­lapba“ írt czikkeket. Majd a „Pesti Napló“ czikkeit vette át, de két év múlva megválva attól, Bécsben indított lapot „Magyar Sajtó“ czim alatt, de finan­cziális bajok miatt Bécsben nem virágozhatott, s Pestre jött a lap Heckenasthoz, hol Hajnik Pál szerkesztése alatt Török még hosszabb ideig mun­katársa volt. Hírlapírói szereplése a „Pesti Hírnök“ megindításával érte el legszorgalmasabb korszakát. E közlöny hangja tetszett a közönségnek, s hamar a legolvasottabb lappá lett. „Mit mond a,,Hírnök“ ? Erre kiváncsi volt mindenki 1860-ban. Hanem a­mint az októberi diploma megjelent, akkor megle­pett mindenkit, a­mit a Hírnök mondott, s mivel ismételte, és mivel konzervatív iránya mindig mé­lyebb és mélyebb lett, egyszerre elveszté nép­szerűségét és előfizetőit. Az 1848-iki törvények ellen küzdő Török állandó alakja lett az életla­­poknak. A „Hirnök“ beolvadt Lonkay „Idők Tanujá“-ba, s Török egyszerre letűnt a hirlapirók közül. Most már egészen könyvtárának élt, melyet rég idők óta oly gonddal gyűjtögetett, s melyben hazánk utolsó harmincz évére vonatkozó majd min­den munka megvolt. E könyvtárt e napokban Schlauch szathmári püspök vette meg, s mikor csomagolni kezdték, Török Jánost szélhűdés érte, s ennek folytán hunyt el ma reggel 7 órakor. A hírlapokban megjelent czikkeit ily czím alatt adta ki: „Publicistái dolgozatok.“ Megírta „Magyaror­szág prímásainak“ történetét is, közölte kivonato­san Széchényi műveit, s adott ki történelmi folyó­iratot „Hazánk“ czím alatt. Ezeken kívül több kö­tet, gazdasági ügyeket tárgyazó munkája is van. Társalgásban, személyes érintkezésben Török sze­retetreméltó egyéniség volt, magyaros őszinteség­gel, meleg kedélylyel, s ha kelett, tellve adomákkal, melyek egy része Széchenyiről szólt. — A csalá­di gyászjelentés a következőleg hangzik : Török Sándor m. kir. min. titkár és neje szül. Hegymeghy Zsuzsanna, valamint Véres József és neje szül. Török Teréz a maguk és gyermekeik, szintúgy rokonaik nevében megszomorodott szívvel jelentik atyjuk, illetőleg nagyatyjuk Török Já­nos magyar kir. országos főlevéltárnok, a Magyar Tud. Akadémia tagja, stb. 1874. évi február hava 9-én a halotti szentségek ájtatos felvétele után, munkás életének 68. évében végelgyengülés követ­keztében történt gyászos kimultát. Az elhunytnak hilt tetemei f. hó 11-én délután 3 és fél órakor a r. kath. szentegyház szertartásai szerint a kerepesi sirkertben fognak örök nyugalomra tétetni Lipót­­utczai 14 sz. lakásáról. Az engesztelő szent mise áldozatok az elhunytért f. hó 12-én délelőtti 10 órakor a belvárosi székesegyházban fognak bemu­­tattatni. Áldás és béke poraira!“ — A nemzeti kaszinó tegnapi közgyű­lésén elnöknek gr Mikes János választatván meg, felolvastatott az igazgatóság jelentése. A kaszinó által megvett ház kiépítése és belső berendezése czéljából a tavalyi közgyűlés által megszavazott 50.000 fitnyi kölcsön, az akkori kedvezőtlen pénzviszonyok miatt, nem lévén eszközölhető, a három igazgató (gr. Károlyi György, gr. Szapáry Antal és b. Wenckheim Béla,­ saját váltóira vett föl 30.000 frtot, ez összegen fölül azonban 6000 frt ruháztatott be. Minthogy még több kiadás, nevezetesen a nagy terem kidiszítése van hátra, az igazgatóság a felvett összegek visszafizetése és a hátralevő kiadások fedezése czéljából százezer frtos kölcsön fölvételét javasolja. E javaslat felett hosszabb vita keletkezett, mely a kölcsön megsza­vazásával végződött. Megemlítjük, hogy a nagy terem kidíszítése körülbelül 12,000 frtba fog kerülni. A jegyző által felolvasott pénztári­ kimu­tatásból kiemeljük, hogy a bevétel 92,094, a kia­dások 69,000 frtot tettek. Az évenként rendeztetni szokott Széchenyi-emléklakoma márczius 1-re tűze­tett ki. Végül a felveendő új tagok felett történt a szavazás. Csemeghi államtitkár 54 szavazattal 51 ellen, Smaics felsőházi horvát tag 90 szavazattal 13 ellen, a többi ajánlottak egyhangúlag vetettek föl. Ezzel az ülés véget ért. — Gyászmise volt ma a várbeli temp­lomban, mint Karolina Auguszta néhai császárné és királyné elhunyta évfordulóján. A gyászszertartáson a főbb katonai és polgári hatóságok voltak jelen. — A magyarhoni földtani társulat február hó 11-én szerdán d. u. 5 órakor a m. t. akadémia épületében, a rendes ülésteremben szak­­gyűlést tart. Tárgyak: 1. Adler Károly bányamér­nök a magyar és erdélyországi bányászat és kohászat jelen állapotáról és a parlagon heverő rézérczeknek nagyban való fölhasználásáról. 2. dr. Krenner József az újbányai pharmakosideritről. — Színházi hírek. Rossi, mint már em­lítettük, föl fog lépni a nemzeti színházban, mint Makbet, s ez alkalommal Jókainé is vendégszere­pelni fog. Még a hét folyamában megtörténik ez. Mi nem vagyunk barátjai, hogy a nemzeti színház­ban vegyes nyelvű előadásokat tartsanak, de e kivétel ellen (és, legyen is az kivétel!) nem akarunk felszólalni. Ő nemcsak jeles színész, de oly iskola kitűnősége is, mely nálunk ismeretlen, s úgy tetszik, hogy a mily kirívó magyar színész­ben a németek szavalati modora és ábrázolási fo­gása, és oly természetes hajlandósága van átvenni sokat ama modorból, melylyel Rossi alakít. Ha hagyna itt abból valamit, nem válna roszunkra. Ha már itt van, ám legyen vendége a nemzeti színház­nak is, miután ni­nc­s más hely, hol otthon fogadhatnók. — A nemzeti színház népszín­műi tagjai aligha mennek Bécsbe a nyári szünidő alatt, mialatt a Carl színház igazgatója egy előa­dás után csak 500 frtot akar­ adni, a társaság pedig ezer frtot kért. — Árlejtést hirdet a nemzeti színház titkári hivatala. Ugyanis a színház ruhatára részére szükséges férfijelmezek készítése árlejtés útján szándékoltatván eszközöltetni, fölké­retnek az illető iparosok, hogy a készítendő jelmezek minőségéről a színház titkári hivatalában (naponkint d. e. 9—12 óra közt) értesülést szerezvén, ajánla­taikat i. e. márczius 1-je napjáig ugyanott pecsét alatt nyújtsák be. Az ajánlatok i. é. márczius 1-jő napján d. e. 10 órakor a bizottság által fognak felbontatni, s a férfijelmezek készítésével a legke­vesebbért vállalkozó fog megbizatni. — Halálozások. A Bécs melletti Báden­­ben, múlt hó 31-én halt meg Deák Mihály, nyu­galmazott cs. kir. huszár alezredes, 62 éves ko­rában. Első unokatestvére volt Deák Ferencznek.— Kocsis Dezső,dr. Kocsis Alajos budapesti ismert orvos egyetlen fia, e hó 8-án hunyt el. Számos rokon gyászolja kora halálát. — Mészáros Lászlóné, született Kálmán Ottilia asszony közelebb hunyt el H.­Böszörményben.­­ A pesti egyetem jogi fakultásának ifjúsága, a négy évi praxis behozatala miatt, szer­dára tanácskozást tervezett összehívni,­­hogy azon egy a képviselőház elé terjesztendő memorandum készítését határozza el. Mint halljuk, e gyűlés abba marad, mert Kautz Gyula úr azt meg­tiltotta. — Gr. H­u­n­n, volt országos katonai parancs­nok, tegnap hagyta el a fővárost. — A tiszai vasút igazgatótanácsa tegnapi ülésében az aradi és csabai pályaudvarok átépítését s illetőleg megnagyobbitását határozta el. — Felolvasás. A tudomány és műegye­temi olvasókör részéről dr. Gerlóczy Gyula mű­egyetemi tanár, a műegyetem műtani terméb­en fe­olvasást tart e hó 10-én esti 5 órakor ily czim alatt: „A fényűzés a társadalmi életben és a nem­zetgazdaságtanban. “ — Fővár­osi­ ügyek. A középítési bizott­ság elfogadta a közmunkatanácsnak a nemzeti színház szépítésére vonatkozó terveit. Nem tudjuk, mért késedelmezett ez a dolog, mert a rombolásokat már novemberben meg kellett volna kezdeni, s a bérházban azóta üresen állnak a szállások, a­mi veszteség a színházra.­­ Az összekötő vas­úti híd vonalába eső telkek átengedése ügyében a főváros egyik bizottsága tanácskozást tartván, ab­ban állapodott meg, hogy addig, míg a központi teherszállító pályaudvar körüli felmérésekre vonat­kozó jegyzőkönyv elő nincs terjesztve, a szerződést nem írhatja alá. A város ugyanis kötelezte magát, hogy az Orczy kerttől a Dunáig húzódó vasút vo­nalába eső telkeket ingyen átengedi, viszont a kor­mány a pályaudvar körül új közlekedési vonalakat nyit. Erre vonatkozólag kívánta elő a bizottság a jegyzőkönyvet.­­ A fővárosi törvény értel­mében az óbudai korona-uradalomhoz tartozott 500 holdnyi legelő telekkönyvileg a város nevére íratott át. A korona uradalom azonban ezen ügyet a többi úrbéri ügyekkel együtt akarja elintézni. A jogügyi bizottság oda nyilatkozott, hogy azon esetre, ha a korona-uradalom ezen 500 holdnyi legelőt is a többi úrbéri ügyek közé akarná vonni, a városi főügyész­ség légyen közbe a város jogai megvédésére. — A b­e­j­e l­e­n t­é s­i és c­s­e­lé­d hi­va­ta­lt, mely eddig a főkapitányság alatt állott, a kormány át akarja venni a várostól. — A krach világából. Az osztrák főren­diház azon tagja, ki ellen bünfenyitő vizsgálat indíttatott meg, a 76 éves gróf Wickenburg. Ő nem vett ugyan részt egy igazgató tanácsi ülésben sem , nevét azonban átengedő számos szédelgő tár­sulatnak ezégerül. Báró Lothen és báró Raule el­len is megindíttatott a bünfenyitő vizsgálat bűnös csődbejutás miatt. — Elfogták B.­Füreden e hó elsőjének viradóján a hírhedt Kolicsot, ki rablásaival főkép Veszprém és Zalamegyét háborgatta. Kolics az ül­dözések miatt menekült füredi rokonaihoz, hol azonban hurokra került. — Kármán Samu rimaszombati könyvárus kiadásában megjelent: „Egy nagyon elgyö­tört ember“ regény, irta Kock Pál, fordította Gothárd Endre, ára 70 kr, kapható minden könyv­­kereskedésben.­­ Nagy szerencsétlenségről ír a kassai „Haladás “ Ugyanis Fonyban, M. erdész házában, a­mint az erdész 13 éves leánya gouver­­nantejával petroleumot öntöttek a lámpába, ez meggyuladt, s a leány ruhája is égni kezdett. Az eloltani akaró nevelőnő szintén lángba borult. A rémü­letes kiáltásokra oda rohan a szerencsétlen atyja, s egy L- nevű úri egyén, ki épen látogató­ban volt ott, s oltani akarván az égőket, maguk is tetemes sérüléseket szenvedtek. A két nőt azon­ban megmenteni nem lehetett, mintegy 10—12 napi súlyos szenvedés után borzasztó kínok között múl­tak ki. Az atya és vendége veszélyen kívül van­nak ugyan, de sebeik hosszasan fogják ágyhoz kötni. — Igazítás. A központi ellenzéki körből kilépések nyilatkozatának aláírói közül kettőnek neve hibásan jelent meg s azért újra közöljük ; ezek : Dobsa Sámuel és dr. Virava József. Meg­említjük még, hogy a Kisfaludy-társaság megdi­csért pályázói közt hibásan áll: Rónay Károly, Rónay István helyett. Az írói és művészi kör közgyűléséről szóló újdonságban pedig Halász Sán­dor helyett, Balázs Sándor olvasandó. Törvényszéki csarnok. (Vesztegetés.) A királyi tábla Dobr­er János helybeli házbirtokosra Tóth Lőrincz semmitőszéki bírónál megkisérlett vesztegetés miatt kimért 9 havi börtönt 4 hóra szállította le. Tormási Katalin asszonyság is, ki ezen ügynél közvetítő szerepet játszani akarván D­o­b­­­e­r kárára csalást követett el, hasonló bün­tetést kapott. A mai ítélethirdetés után mindkét vádlott a legtöbb itélőszékhez felebbezett. (B­ank­­ egy h­am­i­si­tá­si pör) tárgyalta­tott ma a pesti kir. fenyitő törvényszék előtt. (Elnök : Sebestyén ; előadó Dr. C. Emmer, szavazó biró: Pap; feözvádló: Kossutányi al ügyész). Sin­­k­a Károly, iskolákat végzett egyén és volt tanító, ki 1871-ben hamis 1 forintos készítése miatt 3 hó­napig fogva ült, és ugyanazon évben 10 frtások készítése miatt 3 évre ítéltetett. 1872­ január 1-én a tisztújítás alkalmával megszökött a s.-a.-ujhelyi börtönből (a választásnál megbukott felügyelő t. i. földhöz vágta haragjában a börtön kulcsait) és er­re bebarangolva az országot Divényen, Vámosfa­lun, Miskolczon, Berzéken és végre Nagy-Váradon 4000 frt erejéig terjedő százas és tizes bankót ha­misított szabad kézzel és tizennégy bűntárs és bűnpalástoló segítségével ezeket forga­lomba is hozta. Dózsa Gáspár nevű bűntársa m. é. február 6-án Nagyváradon egy százasnak meg­kísérlett kiadásánál elfogatván, három nappal ké­sőbb Sink­a is letartóztatott. Az elősorolt monstrehűnper tárgyalása dél­utáni egy órakor félbeszakíttatott, és esti 7 óráig tartott. S­i­n­k­a maga vallván be a vádpontoknak legnagyobb részét, annak védője G­a­s­z­n­e­r Béla csak az enyhítő körülményekre terjeszkedett ki. A többi vádlottak dr. Darányi, Pajor István és dr. Ullmann Sándor által lettek védve. Az ítélet következőképen hangzott: S­i­n­k­a Károly a szökése által félbeszakított 4 évi börtön­­büntetés kitöltésétől fogva számítandó 15 évi börtönre, bűntársai közt hamis bankók tudva ter­jesztése vagy bű­npalástolás miatt Török Mihály 5, Hapusi József, Dózsa Gáspár és Jónás Fe­rencz 3, Sáski János és Sztankai József 2 évi börtönre ítéltettek. Hat vádlott felmentetett és az egyiknek bűn­pere betegsége miatt a losonczi bírósághoz téte­tett át. A felebbezés hivatalból, valamint a vádlot­tak részéről is történt. Az ítélet indokolásában kü­lönösen emeltetik ki, hogy Sinka bűnébe vissza­­es­ett. CSARNOK. Kavics-kutya. Irta Champfleury. Parenthesis. Oh nagybátyám mennyire igaza volt, midőn az ágy és lajtorjánál félbeszakított! Ha elbeszélé­semet tovább folytatom, bizonyosan azzal vádolt volna, hogy az erkölcstelenség zavaros vizében úszom. Vájjon mit gondolt volna Amouretteről, midőn az a takarót felemelte, hogy megmutassa, hogy egy ingben van, hát még a szerény kis Nináról, a­ki testét adta el az öreg embernek — mert éhes? Erényes férfiú, derék nagybátyám, ki üzle­tedben két órán adod el portékáidat azoknak, akik nem értenek hozzá, képzeletemben hallom a te erényes észrevételeidet. Egy szép reggel a nagybátyám, ki az egész negyed előtt köztiszteletben álló kereskedő volt, egy hasonló vásár után a bolt mellett való szobá­jába ment. A leánya olvasott.

Next