Ellenőr, 1874. március (6. évfolyam, 59-89. szám)
1874-03-19 / 77. szám
pártot, hogy hasonló önmegtagadással és minden személyes érzelem félretételével támogassa azon minisztériumot, melynek elvei a párt elveivel öszhangzásban lesznek. Liphay beszéde nagy tetszéssel találkozott és a kör elnöke határozatul kimondotta, hogy a párt a megváló miniszterelnöknek és társainak szívélyes köszönetét és őszinte elismerését fejezi ki. Ezzel az értekezletnek vége volt, a képviselők azonban még több ideig maradtak együtt, hogy csoportokban megbeszéljék a nap fontos eseményét és a közeljövő eshetőségeit. (1) A közös költségvetés végleges megállapítása beleveszett a magyar miniszterválságba. Nincs kormány, melylyel a döntőértekezletet meg lehetne tartani, a budget tételeinek solidáris megállapítása czéljából. Egyébiránt a „Pester Loyd“ tudósítója egy kis vázlatban kielégíti kíváncsiságunkat e budget összeállításának számadataira vonatkozólag. Megírta velős rövidséggel, hogy a közös költségvetés általában a tavalyinak keretén belül mozog. Hogy szó szerint idézzük, csupán a hadügyi budgetben történt némi változtatás. A rendes költségvetés legtöbb tétele olyan, mint a múlt évi; egyes tételekben épenséggel megtakarításokat hoztak létre. E megtakarításokkal szemben az „élelmezési“ rovatnál 1.200.000 erejéig túlkiadás van előirányozva. E tetemes emelést az élelmi czikkek rendkívüli felszökkenésével indokolják, mely nagyobb azon ötévi átlagnál, melyre itt a budgetet alapították. Ezen túlkiadással szemben viszont a rendkívüli költségvetés túlnyomólag a tavalyi budget határai között mozog, mindazáltal 1.500.000 forint erejéig megtakarítások vannak előirányozva. Summa summarum: semmi. Ég és pokol, rozsda, fagy és aszály kopogjon kíméletlen ujjaival a belügyi költségvetés culturális és nemzetgazdászati tételein, másutt nincs pardon. A közös minisztérium nem csillagda, hogy a látcső szerszámaival vizsgálja az elemi csapások fekete pontjait. Számoljon velük a nép, mely azért van, hogy fizessen, ha a föld mélységes fenekéről karmolázza is ki a terményt vagy érczet. Igaz, hogy a hol nincs, onnan az isten sem vehet, hanem hát „hitelez még a zsidó.“ Az államjószágokon kívül talán csak akad még valami zálogba való, 13 százalék már úgy sem utolsó szám az európai látkörön belül; több valamivel, mint ameddig némely őshindu számolni tud, kikről tudós utazók megírták, hogy tíz ujjukon túl képtelenek magasabb számműveleteket véghez vinni. S aztán ? — jő a capitulatio, melynek feltételeit megírta számunkra a „Neue freie Presse“. Pompás kilátás „auf eine schöne Gegend.“ Levelek Indiából. (Néhány hete a lapokban említve volt, hogy báró Orczy Elek, gróf Batthyány Elemér és (orosz) herczeg Czetwertinsky elindultak Ázsiába világot látni és tigrist vadászni. A nevezett urak meg is érkeztek már oda s utjokról írtak haza érdekes részleteket. Ezen levelek közül van szerencsénk közleni egy párt. Nem voltak ugyan a nyilvánosságra szánva, de adhatjuk azt egy szívesség folytán, melyért köszönetet mond itt is a — Szerkesztő.) * Bombay 1874. Január 30. . . . . Tegnap reggel 4 órakor ágyulövés jelentette, hogy a „Baroda“ elhaladt a világító hajó előtt. Egy órával később horgonyt is vetettünk fél mértföldnyire a parttól, s így befejeztük a tengeri hosszmutat, mely — mint Adenből és innen sürgönyöztem — igen kedvező volt, az utolsó napot Adenig, s ha két elsőt Adentől idáig leszámítva. Ezeken igen erős szél főtt; hármunkon kívül csakis heten nem voltak betegek az egész utazó seregben; sőt meg kell vallanom, hogy Elemérnek és nekem is voltak perczeink, midőn sejtettük, hogy nem sok kellene hozzá, hogy a szivarozással felhagyjunk. Egy szóval fekve maradtunk a viharos napokon s a szakértő tanácsa szerint jól ettünk, csakis az által állhattuk ki a dicsőséget. Igen sok emberrel ismerkedtünk meg, részint katonatisztekkel, részint kereskedőkkel, s mindnyájan elhalmoztak szivességekkel. Alig egy órával megérkezésünk után már felkeresett egyik útitársunk, az ide való clubb elnökével, ki saját és neje nevében meghívott, egy falusi kirándulásra. Mellékesen mondva az itteni clubb nagyon túl tesz szépségére nézve akár a pestin, akár a bécsin, roppant termekkel, pazar világítással, négy billiárddal, kitűnő konyhával jó és olcsó borokkal, (a legfinomabb pezsgő csak 4 frt.) s amit nálunk még nem ismernek, kellőleg tökéletes ventilatióval. A szolgálatot harmincz inas végzi. A clubb előtt fekszik a versenytéri veranda, melyből a nők versenynapján nézik a pályázatokat. Meghívásokkal másfelé is bőven el vagyunk látva. Holnap egy másik ismerősünk, vasárnap az osztrák-magyar főconsul s hétfőn valószínűleg a governer (kormányzó) fog meghívni ebédre. Lakunk a városon kívül az egyik legjobb hotelben, melyet azonban nálunk okvetlenül csűrnek neveznének. Jobbról balról, előlről, hátulról járja a szél, amint kedve tartja, a mi nappal a nagy melegben eléggé élvezetes ugyan, de éjjel már nem a legkellemetesebb, különösen midőn az embernek csak egy lepedőt adnak, összes takarózó eszközül. Bombay két részre oszlik, az angolok és a benszülöttek városára. Az első nagyon szép, tágas, szellős házakkal, de kis terjedelmű, s a forgalom sem élénk benne; a második rendkívül terjedt, három emeletes, nyitott elejű s egymás hátára épített viskókkal; ebben a forgalom óriási, az utczák mindig telve vannak a legkülönféleképen öltözött tömegekkel, melyekben jár elég olyan ember is, kiken az eredeti fügefa-levél sincsen meg egészen. Sőt az utczán aránylag keveset láthatunk ezek, legalább a mi fogalmunk szerint, nagyon jutarozuak, de annál szebb termetüek. Hanem a mi fölséges, az a növényzet. Szegény melegházi plántáink hová törpülnek az itteni fák és bokrokkal szemben. A város nagy részét pálmák ékesítik, s különösen a külvárosokban egész erdők vannak. Tegnap este gyönyörű holdvilágnál sétálva, nem győztük eléggé csodálni a bájos látmányt ily tündéri világításnál, mely a természet nagyszerű mérveiben mutatta azt, amit néha egy kis színpad dekorácziói és gépezete electricus fényben mesterkednek élőnkbe tüntetni. A benszülöttek most, úgy látszik, nem haragusznak az európaiakra, legalább igen barátságos képet mutatnak s ha a kocsisunknak valamit nem tudunk megmagyarázni, mindjárt körülfognak s egy pár angol szó segítségével tolmácsul ajánlkoznak .... Hát váljon Pesten mi történik most? Ezt nem is találgatom, hanem értesülek, hogy mi a mi tervünk. Innét a mail (postahajó) minden hétfőn indul s miután néhány napot okvetlenül itt akarunk tölteni, vagy ha távozunk is, csak kisebb kirándulásokat teszünk, e levél megérkezése után nyolcz nappal ismét fogsz felőlünk valamit hallani. . . Elek, Bombay, febr. 2. Holnap reggel tíz órakor elhagyjuk Bombayt s hogy ígéretemet beváltsam, már ma kell írnom, noha a posta még csak jövő hétfőn indul el. Valóban nagy ideje, hogy e helyet elhagyjuk, mert ha még egy pár hétig itt maradnánk, okvetlenül agyon etetne és itatna az itteni vendégszeretet. A meghívások szó szerint özönlöttek reánk, reggelire, ebédre, uzsonnára, vaszorára, bálra, s volt napunk, melyen mindeniket át kellett élveznünk. Tegnap és tegnapelőtt igen szép multságban vettünk részt, melyeket röviden leírok. Az első volt egy díjkiosztás, az itteni Parsik (tüzimádok) leánynevelő intézetében. Jelen volt itt ő felsége, Holkár rája, kire későbben is meg fogok még emlékezni. A társaság a legtekintélyesebb Parsi házában gyűlt össze, amelynek terme lehet oly nagy, mint Pesten a kis redout. A Parsi leányok produkálták magukat, hogy mily előmenetelt tettek az angol nyelvben, s ezen előadás után osztotta ki a díjakat a kormányzó unokahúga. Itt láttuk először együtt az európaiak összes nagy világát. Meg kell vallani, hogy annyi szép angolady van, hogy az ember szeme káprázik bele. Második ünnepélyünk volt Baila ínábóbnál, ki egy estélyt rendezett a már említett Holkár rája tiszteletére. Ebben, kivéve hármunkat, és Bayly főtörvényszéki elnököt, akinek a meghívást köszönhettük, s a ki különben is mindenféle szivességgelhalmozott bennünket, csupa nokivek (benszülöttek) vettek részt. Egy roppant teremben, mely hosszabb mint a nagy redout, de keskenyebb, egy bársony pamlagon ül a nábob hatéves fia, drága kövekre csillogva s fogadta a vendégeket. Köszönt mindenkinek, nekünk azonban kezet is ívott, sőt ő végre föl is állott s az üdvözlet után mellette nyertünk helyet az udvarmester utasítása szerint. A terem közepén az ú. n. naach leányok énekeltek fényes jelmezben, de oly hanggal, mint a palóczok a kövesdi templomban. Aztán lett futás, mozgás a festői öltözetű társaságban, a rája megérkezett. Fiatal házi urunk felkelt s a legnagyobb komolysággal ment az ajtóig fogadni ő fenségét, kit elkisért a pamlaghoz, hol átadta neki a saját döbbent helyét. A rája körülbelül 35 éves, kissé elhízott, de nagyon barátságos ember. Két fia kíséretében szokott mindenütt megjelenni. Ezek azonban oly vadak, hogy csakis atyjok rendeletére motyognak néha egy pár értelmetlen szót. Midőn most azt a parancsolatot kapták tőle, hogy nekünk kezet adjanak, mulatságos volt arczuk borzalmas kifejezéseit látni. Fogadni mernék, azt hitték, hogy megégetik újaink újaikat, ha minket érintenek. A rája megérkezése után kezdődött az igazi czeremónia, valamennyi fiú és számos szolga hatalmas tálakat hoztak tele virágkoszorúkkal és bokrétákkal. Ezekből mindenik vendég kapott egy koszorút a nyakába, s két bokrétát a kezébe. Ezután megkínáltak fűszerekkel (utálatos eledel) s össze - vissza öntöztek szentelt rózsavízzel s olajjal. Kis mértékben véve, igen jók lehetnek ezek az illatok, de ekkor pazarolva, csakis főfájást okoznak. Az ünnepélyt nagyszerű tűzijáték fejezte be. Innen 10 órakor bálba mentünk a kormányzó palotájába, hol ismét egészen Európában voltunk. A governor Sir Philipp Wodehouse körülbelül hatvanéves lehet, s nagyon udvarias és joviális öreg úr. Ami az itteni társaságnak szine java van, az mind ott volt. Igen szép ladyket láttunk, de ami tánczolásukat illeti, azt már nem merném dicsérni. Ma délelőtt a rájánál voltunk látogatásban. Igen szikesen fogadott, alig akart elereszteni , megigértette velünk, hogy júniusban hozzá jövünk mikorra a legszebb vadászatokkal kecsegtetett. Többek közt biztatott azzal, hogy lőhetünk akár száz bizon bivalt, s tigrist, amennyit csak tudunk. Itt aztán ismét felvirágozott, megolajozott s ezzel távoztunk. Ebéden este 8 órakor újból a kormányzónál voltunk. Alig érthető, hogy miként lehet ezen klímában annyit enni és különösen annyit inni, mint a mennyi itt szokás. Minden ebédnél van legalább is 12 tál étel , hozzá öröscös sherry és folytonos befőtt. Bordeaux-it csak az ebéd végén adnak, mikor a palack kézről kézre jár, körös-körül, s mindenki magának tölt. Különös köszönettel tartozunk Baylynek, kiről fentebb írtam, ő a clubban olvasta a Batthyány nevet s barátja lévén Batthyány Edmundnak, egy levélkét intézett Elemérhez s meghívta egyenesen ebédre. Ott beszélte, hogy 1845-ben járt Pesten, Kis-Béren és Bicskén, s nagy szívélyességgel emlékezik hazánkra. Holnap reggel innét Tavesportba indulunk, s ott megnézzük a márvány-grottákat, s úgy megyünk Allahabadba s onnét,Kalkuttába, vagy talán elébb Agradelhibe. Az is meglehet, hogy e helyeken időzni fogunk vaddisznó vadászatok végett, legalább az itteni urak egy sereg ajánló levelet adtak e végre s biztattak, hogy jó sportunk lesz. Kalkuttából írni fogok rögtön, de nem hiszem, hogy 2—3 hétnél előbb valami hirt adhassak barangolásunkról. Idevaló újságban olvastam, hogy Gablenz megölte magát . . . ? Elek. — Pestmegye központi árvaszékének 1873. évi működéséről szóló és a közgyűlésen felolvasott jelentéséből közöljük a következő részleteket. „Az ügyforgalom tetemesen nagyobb volt az 1872-nél, úgy hogy az 1872-ről hátramaradt beadványokkal összesen 14,374 beadványra emelkedett, tehát az 1872-ki ügyforgalmat 3158 beadványnyal múlta felül. Mindamellett folyvást lépést tartozunk az elintézésben s hátralékaink az egész év folyamában nem voltak. Ezen beadványok elintézésére tartottunk 6 teljes és 109 közönséges, összesen tehát 115 tanácsülést, mindannyit reggeltől késő estig. Jóváhagytunk 1775 osztályegyezséget, kirendeltünk 643 gyámot és 14 gondnokot. Ez évre csak 313 elintézetlen beadványt hoztunk át, ezeket is az év utolsó hónapjairól. Hasonló igyekezetről és tevékenységről tanúskodhatunk az árvaszék egyes közegeinél, nevezetesen az elnökségnél, mely 1105 sürgetvényt, 32 kiv. levelet küldött szét, 186,374ért 62 kv készpénzt és értékpapírt helyezett letétbe, az ügyeket kiosztotta, a tanácskozásokat vezette, a felügyeletet gyakorolta, az ügyészi hivatalnál, mely a kedvezőtlen gazdasági és pénzviszonyok mellett is 176 peres és peren kívüli ügyet fejezett be, a számvevőségnél, mely a régi hátralékos számadásokat mind feldolgozta, ugy hogy most már csak az 1873. évi számadások várják az elintézést, mind a magán gyámok és gondnokok, mind a községi közgyámok részéről — végül a központi közgyámi hivatalban, mely az árvakönyvet vezette, és statisticai adatokat gyűjtögette. Ugyanezt mondhatjuk a kezelési szakmáról, az iktató, kiadó és irattári hivatalokról, hol azonban az irnoki személyzet számbeli elégtelenségét nagyon érezzük.“ A jelentésnek a koleraárvákra és az árvaszék által megindított gyűjtésre vonatkozó része így hangzik: „A járvány és a rosztermés aggodalmainak nyomása alatt a vagyontalan árváink érdekében felhívjuk a megyei bizottság tagjait, hogy a megyei anyátlan és apátián árváknak 2400 frt tőkéből álló alapjához önkéntes adományokkal és gyűjtésekkel hozzájárulni szíveskedjenek. Ezt még szeptember 5-én tettük egészen a saját kezdeményezésünkből, az eredmény eddig 3225 frt 25 kr, 2 darab arany és 100 ausztriai mérő rozs, az utóbbi a váczi megyés püspök úrtól. Az adakozásban részt vett a legszegényebb osztály is megtakarított filléreivel. Több község különgyűjtéseket is tartott a saját árvái részére. A fennebbi bevétellel felszaporodott alap összesen 331 frt 5 kr kamatot adott az év végén rendelkezésünkre, melyet külön betéti könyvben szintén takarékpénztárilag kezeünk. Eddig utalványoztunk Boldog községben 28 árva részére 40 mérő rozsot, Tótbgyörkön egy hat tagból álló szegény czigánycsalád részére 6 mérő rozsot, Tápiógyörgyén 60 árva részére egyelőre 40 mérő rozsot, Keczelen egy apátián és anyátlan árva gyógyítására és ruházatára 14 fitot, két elhagyott gyermeket pedig Albertfalva és Úri községekből a pesti első gyermekmenhely intézetében vétettünk fel. További segélyezés szüksége még tán csak Tápiógyörgye község árváinál fog felmerülni, miután vagyontalan árváink, s azok közt a kholera árvák, kiknek segélyt igénylő száma, a szolgabirák összeírása szerint 400 nál több volt, egyesek, társulatok, és községek áldozatkészségéből nagyobbrészt el vannak látva, és helyezve. A kalocsai érsek úr egymaga 40 árvának adott teljes ellátást, most épített és 30 ezer frtba került kalocsai árvaházában.“ Pest megye évnegyedes bizottsági közgyűlése. — 1874. márcz. 18-án, második nap. — Gr. Szapáry István főispán az ülést dr. 10 órakor megnyitja. A tegnapi ülés jegyzőkönyve felolvastatván, tárgyaltatnak az állandó választmány előterjesztései. Nagy-Kovácsi község néhai Fejér György végrendelete folytán egy alapítványt kezel, de az alapítvány czélját nem ismervén, annak hova fordítása iránt utasíttatni kéri magát. Rudnyánszky Ferencz bizottsági tag felszólalása folytán, miután az alapító végrendelete tudomása szerint a nagyváradi káptalannál őriztetik, a végrendelet másolatának megszerzése végett a község kérvénye a tiszti főügyésznek kiadatik. Az Abony mezővárosi közgyám választása ellen panasz emeltetvén az okból, mert a megválasztott az utóbbi két évben adóját nem Abonyban fizette, a választást a közgyűlés megsemmisítette. Cegléd városának a koldulás megszüntetése, továbbá szegény- és kórház felállítása iránt hozott szabályrendelete jóváhagyatik. Halász Bálint előadó olvassa a belügyminiszternek az 1874. évi megyei költségvetést jóváhagyó rendeletét, és ezzel kapcsolatosan bemutatja a levéltárnoknak egy hivatalszolga alkalmazását, a váczi felsőjárási pusztázó hadnagyoknak fizetésfölemelését és az árvaszéknek z írnok alkalmazását kérő folyamodványát. A közgyűlés a kérelmek méltányosságát elismeri, de miután a f. évi költségvetés már jóváhagyatott, a megye pedig pénzzel nem rendelkezik, azokat csupán a jövő évi költségvetésnél veheti figyelembe. Olvastattak ezután a községek költségvetései, melyek Dunakesz és Irsa kivételével jelentékenyebb változtatás nélkül jóváhagyattak. Dunakesz község költségvetése ellen panasz emeltetett több községi lakos által, mert az eddigi községi iskola az utóbbi időben odajött plébános agitatiója folytán, felekezetinek nyilváníttatott, és ennek folytán a község az iskola fentartására az egyes hitfelekezetekre, azok lélekszám aránya szerint úgynevezett felekezeti adót vetett ki. Miután a törvény értelmében a felekezeti iskola községinek a törvényszerű módon nyilvánítható, de viszont a már egyszer községi iskola felekezetivé leendő alakításáról a törvény nem szól, különben pedig felekezetivé nyilvánítása az iskolának népgyűlésen és igy ily ügyben nem hivatott fórum előtt történvén, a közgyűlés a község költségvetését e részben jóvá nem hagyta és egyszersmind a szolgabiró utján utasította a községet, hogy a menynyiben lennének oly egyének, kik az iskolának érintett átalakítását még most is kívánnák, az ez iránti határozat csak az esetben lesz figyelembe vehető, ha az a törvény által elismert hatóság által lesz hozva. Irsa községben a birtokosok egy része a katona szállásolás kellemetlenségeitől szabadulni óhajtván, e czélra laktanyát béreltek, a községi elöljáróság pedig az így felmerült költségeket a lakosságra községi pótadóként kivetette; de miután a törvényhozás a laktanyák építése iránt még nem intézkedett, ilyenek közköltségen csakis a lakosok közmegegyezésével lévén fentarthatók, a közgyűlés a pótadót nem engedélyezte. Főispán a közgyűlés folytatását holnap d. e. 9 óráia kitűzvén, a gyűlés d. u. IV órakor eloszlott. Budapest főváros közgyűlése. (Márczius 18.) Az ülés megnyitása után Alker tanácsos válaszolt Ripárti múltkori interpellátiójára a szőlőutczai csatorna ügyében. A válasz értelme az volt, hogy a kérdéses csatorna elkészítése iránt intézkedés fog létezni, ha a költségvetés megengedi. Ugyan ő válaszolt Áldási interpellate - jára is, melyet az utczai szemét kihordása iránt közelebb a tanácshoz intézett. A válasz szerint rövid idő alatt szabályozat lesz bemutatva a szemétkihordás átalános rendezése tárgyában. Légrády Károly interpellációt intézett a polgármesterhez a légszesz árának szabályozása ügyében. Már a múlt évben megállapíta a középítészi bizottság a légszesz árának leszállítását, a kérdés tehát, mikor fog ezen árleszállítás bekövetkezni? Alkor szaktanácsos az feleli, hogy ez ügyben holnap fog a tanács határozni. Napirendre térve a kisajátítási esküdtek megválasztására Havas elnöklete alatt szavazatszedő bizottság küldetett ki, azután a tanács kérelme volt soron, melyben a költségvetés megállapítására kitűzött határidőnek május végéig leendő meghosszabbítását kérik. Megadatott. A „Magyar korona“ vendéglő 1510 forintért adatott bérbe, a városligeti páva-sziget bérhelyiségei és a városligeti bódék bérbeadásával a kiküldött bizottság bízatott meg. Következő tárgy: a királyutczai Schneiderféle ház bérbeadásának ügye. Ezt a ronda házat a város nem nézhette, s kisajátította. Most már, mióta a város tulajdonát képezi, a tanács nem tartja oly rondának s bérbe akarja adni. Széher, majdmaniczky báró hivatkoztak a városi közönség ép érzékére, szépitési szándékára, s arra, hogy ha bérbeadatik, a későbbi kisajátítások ellen zúgolódásra megczáfolhatlan okot nyújt a város, és a lebontást sürgették. A közgyűlés Széhernek adott igazat s a ház lebontatik. Következett a kő és téglavám bérbeadása , jóváhagyatott. A járdafoglalás iránt szabályzat dolgoztatott ki, mely felolvastatott. A szabályzat elsorolja az utczákat, melyekben járdát foglalni nem szabad, a tanács azt a változtatást tette rajta hogy korcsmák előtt egy általában ne engedtessék meg a járdafoglalás, asphalt-burkolaton csak dobogó lerakása mellett. Weisz Bernát hozzátette ehhez, hogy a sorsó egész hosszában vétessék ki a foglalás tialom alól. A szabályzat a tanács megjegyzéseivel elfogadtatott, az asphalt burkolatra tett megjegyzés elvételével. A foglalásért négyszögölenkint 500 forint fizettetik. A városligeti kioszk bérbeadása hagyatott helyben ezután, majd a közmunkatanács átiratára került a sor Ó Buda felmérése iránt. Húszezer forintba kerül a felmérés, melyet a tanács két évi részletben ajánl megszavaztatni. Szentkirályi ellene volt a felmérésnek, nincs ott még arra szükség. Scheich kimutatta, hogy csak egy évvel halasztva a felmérést, négyszer annyiba fog kerülni. A közgyűlés megszavazta a költséget. A közmunkatanács a budai országúti iskola A fővárosi utczák elnevezéseihez. A fővárosi utczák neveinek rendezése és czélszerűbb elnevezése tudtunkkal most lévén tárgyalás alatt, nem lesz tehát talán időszerűtlen, ha az illetőket, a közönségnek is némi nézeteivel megismertetjük. Némely utczák elnevezéseinél úgy hiszszük időszerű volna, azok egynehányát az ország némely nagyobb testvérvárosok — mint Kassa, Kolozsvár, Debreczen, Nagyvárad, Szeged, Pozsony, Zágráb, Fiume seb. — neveire keresztelni, ami hogy eddig is történt, tanúsítja a Soroksári, Üllői, Kerepesi, Váczi és Kőbányai-út, meg a Kecskeméti-, Hatvani-, Aradi-, Bécsi- és Váczi-utczák elnevezése. A Fiume névre keresztelendő utczának, illőleg a Dunára kellene szolgálni; ezen tulajdonnal bíró utczák közül azok, melyeknek elnevezése elavult, vagy értelmit vesztett lett, és így újra elnevezendők lennének, a többi között: a Duna, Régi posta, Kishíd utcza, és az Akadémia háta mögött levő Főút, mely utóbbi úgy is már csak rendes utczává változott által. Ezen mostani Főút, mint hosszú és díszes utcza, mely a gőzhajózási palota mellett nyílik a Dunára és az ottani fő kikötőhelyre, lenne legméltóbb Fiume elnevezésére. Tudtunkkal az utczák elnevezésénél az egyszerűsítés is czélba vétetett, azért czélszerűnek tartanák több oly utczák neveinek egybeolvasztását, melyek egymásba nyílnak, és egymásnak folytatásai, mint p. o. Kis-kereszt és Nagykereszt utcza, meg Hársfa és Újhársfa utcza, végre a hoszszabb Borz utczának a folytatását, az alig négy házszámot magába foglaló Papnövelde utczát, egészen a Borz utczába lehetne olvasztani. Ellenben hibának tartjuk azt az elnevezéseknél, hogy egy utczát egy egy főút, vagy nagyobb tér kettéválaszt, mert az a vidéki embernél nagy zavart idéz elő; az ilyen kettévágott utczákat két névre kellene elnevezni, mint p. o. Kis Mező, és Nagy Diófa utczákat, melyeket az István-tér, és a Hajós utczát, melyet a Hermina-tér választ ketté. Figyelembe ajánljuk azt is, hogy a most már állandó és monumentális díszépítésű postaház megérdemelné, hogy a Zsibárus utcza. Posta utczának neveztetnék el; a zsibárus utcza elnevezés úgy is értelmét vesztett már, de dísztelen elnevezés is a a belváros legjártabb környékén. Továbbá az építés alatt levő díszes népszínház szinte megérdemelné egy utcza elnevezését, annyival inkább, mert a Sertéskereskedő utcza eddigi neve szintén értelmetlen lett, minekutána az egész utczában egy sertéskereskedő sem lakik, se egy sertéskereskedés nem létezik benne többé. A Mészáros utcza elnevezés megszüntetendő, mert az megszűnt már utcza lenni és jelenleg Belső Körútba olvadt úgy szintén az Országút elnevezés sem időszerű többé, de hogy a Körút hosszúsága mellett mégis tájékozást találjunk, lehetne annak egyes darabjait, úgy mint Bécsben, Park-Ring, Opern- Ring, elnevezések szerint, vámház- vagy Duna-körnek, azután Múzeum-kör, Nemzeti színház-kör és Kaszárnya-körnek elkeresztelni. Végszavunkkal bátrak vagyunk a városatyáit még arra figyelmeztetni, hogy ideje volna már a szűk utczája és a főváros legnépesebb és egyszersmind legdíszesebb részéből, a belvárosból az olyan miasmákat terjesztő, ragályos betegségeket előmozdító gyárakat, mint a Molnár utczában levő bőrgyárakat valahára kiköltöztetni, és azokat, az őket megillető távolabb eső külvárosi részekbe utasítani. Úgyszintén az sincs helyén, hogy a belvárosban a drágán épített monumentális új városház közelében, egy olyan vasöntödével összekötött nagyon tűzveszélyes gazdasági gépgyár, mint egy ilyen a Lipót utczában létezik, megtüressék. Az olyan elnevezések, mint a Templom utcza, Iskola utcza, nem fővárosba valók, hanem olyan kisebb városokba és falukba, ahol csak egy templom és egy iskola létezik. V. KÜLFÖLD. Márczius 18-án. Franczia köztársaság. Még nincs módunkban a franczia sajtó nyilatkozataiból alkotnimagunknak fogalmat, mily jelentőséget tulajdonítanak otthon a chislehursti tüntetésnek, s miként ítélik meg lényegét, következéseit és hatását az általános politikai viszonyokra. De még a tüntetés teljes képét sem bírjuk. Híreink mind táviratiak s meglehetősen tartalmatlanok. Egy a legújabbak közül előadja, hogy a császári herczegnél tisztelgők nevében Padua herczege, mint az „appel au peuple“ bizottság elnöke, (s kinek különben is elég pénze utána sir a tüntetésnek, történvén az ingyen utaztatás legnagyobb részt az ő költségére) — tehát Padua herczege tartott beszédet a leendő negyedik Napóleonhoz, kifejezést adván Francziaország ragaszkodásának a trónörökös iránt, s buzgó kívánságának, hogy a császárság ismét visszaállíttassék. A trónörökös megköszönte atyja híveinek hűségét, mely elégtételül szolgál sok rágalomért. Elmondta továbbá, hogy Francziaország, jóllehet a rendet és békét a magentai herczeg, atyja fegyvertársának, megbízható kardja oltalmazza, még nyugtalan aggodalommal van a jövő bizonytalansága miatt. Szavait azzal végezte, hogy élete Francziaország tulajdona. E részlet tegnapi távirati tudósításunk kiegészítéséül szolgál, s úgy látszik ezzel kerek képét leírjuk a császári herczeg nyilatkozatának, az elsőnek, melyet mint a Napoleon dynastia feje úgyszólván hivatalosan tett. — Az első, mi a nyilatkozatból szembeötlik, az, hogy csak a „mostani kormányformáról“ — azaz a köztársaságról — és a császárságról szól, mint ami iránt a nemzetnek nyilatkozni kell. A többi szóba sem jön. A royalismust egészen érintetlenül hagyja s ezzel létjogosultságát sem ismeri el. Felötlő továbbá azon hízelgő hang, melylyel Mac-Mahont, a magentai hőst, simogatja. Épen igy cselekedett Chambord gróf is, „als er sich um den Trón schrieb“, mint egy német lap mondta azon leveléről, melyben az újkori Bayardra hivatkozott, s mégis elmozdíttatott a tróntól. Úgy látszik, hogy Mac-Mahon, universális jó barát képében tűnik fel minden trónkövetelő előtt, mindenki hasznára akarná szeptenniumát fordítani. S alkalmasint Mac-Mahonban meg is van az a megfizethetetlen jó tulajdonság, hogy akármelyik trónkövetelőt segítené és Francziaország átka diadalra, hozzá tudna simulni. Lulu herczeg igen okosan cselekedett tehát, mikor a 6000 franczia előtt, kik tiszteletére Ghislehurstben összegyűlnek hízelgő szóval emlékezett meg „atyja fegyvertársáról,a kinek támogatását, ha megnyerné, valószinüleg könnyen vigasztalódnék bátyja ura, a vörös Napoleon herczeg támogatásának elvesztése felett. A vörös herczeg úgy látszik, komolyan el van határozva Egalité Fülöp szerepét játszani a Napoleon dynastiában s ha lehet még túltenni rajta! Ccscse nagykorúsága ünnepén, nemcsak, hogy meg nem jelent, hanem egész határozottan rászalta az egész komédiát. Okul azt adja, hogy egyátalán kárhoztatja a fiatal herczeg tanácsadóinak politikáját, s részéről rendületlen híve marad a demokratikus és anticlericális iránynak. E rosz tanácsadók eljárását rosznak, tapintatlannak tartja s fél, hogy szerencsétlen következményei lesznek Francziaországra nézve. A férfiak, kik most tanácsadói a fiatal herczegnek, a vörös herczeg véleménye szerint, ugyanazok, kik a császárságot romlásba döntötték és akik most, mig egyrészről i. Napóleon fiának rész tanácsokat adnak, más részről ellene, a vörös herczeg ellen, agyarkodnak, mert átlát cselszövényeik önző hálózatán, így a vörös herczeg, s a szakadás a napóleoni dynastiában nagyobb ma, mint volt akármikor. Ide iktatjuk még amit a chislehursti ünnepély előkészületeiről az „Eng. Corr.“ ben olvasunk: „Chislehurstban nagy előkészületeket tesznek a császári herczeg nagykorúságának olyatén megünneplésére, hogy az úgy Francziaországban, mint máshol nagy hatást keltsen. Campdenhouse közelében két nagy sátrat emelnek, egyik, mely 500 embert fogadhat magába, a másik még ennél is nagyobb és czélja, hogy valamennyi vendéget magába fogadjon, midőn a császári herczeg beszédet fog tartani. A közel környéken még nagyszámú kisebb sátrak vannak szerteszét felállítva. Az ünnepélyességek egy reggeli misével kezdődnek a chislehursti templomban, hol az excsászárné, a fiatal herczeg, a száműzött család közvetlen környezete és annak bensőbb barátai meg fognak jelenni. Később a herczeg beszédet tartana, s aztán kezdődik a reggeli. Egész három ajándék érkezett már meg Chislehurstbe s még mindig újakat hoz a szárazföldről jövő posta, többnyire virágcsokrok ezek, melyek gazdagon és ízléssel vannak összeállítva. A virágok az excsászár sírjára tétetnek, maga a császárné által. Jelentékeny számú ismertebb nevű bonaparasta már a napokban Chislehurstbe érkezett. Rouher Campdenhouseben vett lakást s márcz. 13-án már mintegy 60 katonatiszt fogadtatott a császárné és a fia által. Napóleon Lajos herczeg Woolwichból (hol tanulmányait folytatja) 27-ig kapott szabadságidőt. Tanárai igen dicsérik pontosságáért. Mi a látogatók számát illeti Chislehurstben, itt mintegy 4000 emberre számítanak. A „Daly News“ azt írja a tüntetésről, hogy legyen bármi czélja és értelme e demonstrációnak, az nem fogja megzavarni a jó viszonyt Anglia és a franczia köztársaság között, s nem compromittálandja az angol menedék, és vendégszeretet-jogot. „Egy trónkövetelő sorsa — úgymond — még ha dicső örökségre törekszik is, nem irigylendő, és mi tulajdonképen e fiatal császári hg. öröksége? Egy borzasztó nemzeti kaatastropha és gyalázat. — A bonapartismus ügyessége a jelen pillanatban abban áll, hogy a tömeg nyomorát és szegénységét zaj, merészség és találékony Mise-en scéne által feledtesse és takarja. Jövő hétfőn minden esetre látni fogjuk a szokásos színpadi jeleneteket: az öreg harctest mankójával, a munkást blouseban, a roppant ibolya-bokrélákat stb. Minden igen csinos, sentimentális és megható lesz.“ A kormány, amint már írtuk, kabinetkérdéssé tette a municipális választások elhalasztását. De a pressió úgm látszik nem nagy hatással van. A kormány ide vonatkozó javaslatának megvizsgálására kiküdött bizottság többsége a javaslat ellen van. Nyolc osztály tizenöt közül oly tagot választott a bizottságba, aki a választások elhalasztását ellenzi. Egy kis baja ebből is kerülhet a kormánynak ahhoz a sokhoz, melyben előbb utóbb ki kell múlnia. Spanyolország. A csatatéren megkezdődtek a döntő harczok Serrano 34.000 emberrel és 90 ágyúval. Loma 8000 emberrel két oldalról akarják a Bilbao körül állomásozó carlistákat megtámadni. A kisebb küzdelem is tovább foly, és pedig, carlista hírek szerint, kedvezőtlenül a köztársaságiakra. Legközelebb azt jelentik, hogy Saballs megtámadta és elfogta Nouviles tábornokot és seregét. E hit különben megerősítésre vár. Németország. Bismarck egyházügyi politikájáról ezeket olvassuk a londoni ,,Hour“-ban . Bismarck herczeg úgy látszik arra van ítélve a sorstól, hogy megmaradjon, mint magamondá, „a világ leginkább rágalmazott emberének.“ Ha ellenes szavának meghiszünk, nem csupán arra szorítkozik, hogy Németországon ostromolja az ultramontanizmust, hanem arra is törekszik, hogy politikájának a külföldön is erőszakkal bajnokokat szerezzen. Elsősorban Francziaországot és Belgiumot fenyegeti. Állítják, hogy fenyegető jegyzékeket intézett ez államok kormányához, Németország diplomácziai ügynökeit pedig köziratilag figyelmeztette a dolgok komoly állásáról. Mindez állítások csak azon egyetlenegy alappal bírnak, hogy a kanczellár a legbarátságosabb módon figyelmeztette a belga és a franczia kormányt az ultramontán üzelmekre. Nemrégiben ismét azzal álltak elő, hogy Német-, Orosz- és Ausztria-Magyarország tervet forraltak ki Törökország felosztására, s azután még azzal vádolták a német diplomacziát, hogy a legutóbb végbe ment konstantinápolyi kormányváltozásnak előidézője volt. Pedig bizony elég dolga van Bismarck herczegnek nyugaton is, nem hogy még a keleten is dolgot keressen magának.“ — A „Hour“ ezen czikkét megjegyzés nélkül közli a „Nordd. Alig. Ztg.“, miből világos, hogy illetékes berlini körökben igen óhajtják, hogy e felfogás minél jobban elterjedjen. — Bismarck herczeg külügyi politikájával foglalkozik Thiers lapja a „Bien public“ is. Különösen kiemeli a tiszteletet, melylyel a kanczellár Thiers kormánya irányában eljárt, s most mennyire változott meg. Broglie herczeg belügyi politikája okozta ezt. Ő és barátai, mióta kormányra léptek, minden idejöket oly két vállalatra vesztegetik el, amit Németországon chimaericusnak tartanak, vagy rosz szemmel néznek. Az egyik a községi szabadság megsemmisítése a mairetörvény által, a másik az általános szavazatjog megcsonkítása a választó törvénynyel. Broglie úr bizonyára keveset törődik annak megoldásával, miként vélekedik a német kancellár e kettős kísérletéről, s nekünk elég kellemetlen, hogy értesítenünk kell erről. De bármily kellemetlen legyen is, fölébe helyezzük Francziaország javát az egyéni kellemetlenségnek, s lesz bátorságunk előterjeszteni, mint vélekednek ellenségeink, a május 24-ike óta uralkodó programm e két pontjáról.“ A „Nord. Ztg.“ ezt a jegyzetet is észrevétel nélkül közli, úgy látszik Ínye szerint való. A szövetségi tanács nagy többséggel az igazságügyi bizottság javaslatai értelmében fogadta el a megbüntetett egyháziak állampolgárságának elvesztéséről szóló törvényt. A Bismarck hg. állapota lényegesen nem változott, ereje lassan gyarapodik. A katonai javaslat tárgyalását befejezte a bizottság s mint tudjuk első pontjában oly módosítást tett, melyet a kormány semmi áron sem akar elfogadni. A kormány javaslata szerint e pontban a német hadsereg békeállománya 401.659 emberben van megállapítva; a bizottság e számot 384.010-re devalválta. A félhivatalos „Nordd. Alig. Ztg.“ ma érkezett számában határozottan kijelenti, hogy azon esetre, ha a ház plénuma is a bizottság módosító, kiépítéséhez szükséges szomszédos tér kisajátítása iránt ért át a városhoz, az átirat egyszersmind a már korábban megállapított tervezetet némileg módosítni ajánlja. Miután a szükséges terület kisajátítása különféle nehézséggel jár, az egész ügy a tanácshoz utasíttatott vissza. A temető-, és szőllőhegy-utczai iskolák többe kerülnek, mint amennyiben a költség megállapítva s a vállalkozóval szerződésileg kikötve volt. A tanács a költség-többletet megadhatónak tartja, Légrády Károly ellenben szorosan a szerződés mellett akar maradni, arról a város nem tehet, hogy a vállalkozó többet költött. A közgyűlés Légrády indítványát fogadta el s a többletet nem szavazta meg. A napirend többi tárgyai holnapra maradtak. A jövő héten is lesz ülés a vízvezeték ügyének tárgyalása végett.