Ellenőr, 1874. március (6. évfolyam, 59-89. szám)

1874-03-19 / 77. szám

pártot, hogy hasonló önmegtagadással és minden személyes érzelem félretételével támogassa azon minisztériumot, melynek elvei a párt elveivel ösz­­hangzásban lesznek. L­i­p­­­h­a­y beszéde nagy tetszéssel találkozott és a kör elnöke határozatul kimondotta, hogy a párt a megváló miniszterelnöknek és társainak szívélyes köszönetét és őszinte elismerését fejezi ki. Ezzel az értekezletnek vége volt, a képviselők azonban még több ideig maradtak együtt, hogy csopor­tokban megbeszéljék a nap fontos eseményét és a közel­jövő eshetőségeit. (1) A közös költségvetés végleges megállapítása beleveszett a magyar miniszterválságba. Nincs kormány, melylyel a döntő­­értekezletet meg lehetne tartani, a budget tételeinek solidáris meg­állapítása czéljából. Egyébiránt a „Pester Loyd“ tudósítója egy kis vázlatban kielégíti kíváncsiságunkat e budget összeállításának számadataira vonatkozólag. Meg­írta velős rövidséggel, hogy a közös költségvetés általában a tavalyinak keretén belül mozog. Hogy szó szerint idézzük, csupán a hadügyi budgetben történt némi változtatás. A rendes költségvetés legtöbb tétele olyan, mint a múlt évi; egyes tételekben épenséggel megtakarításokat hoztak létre. E megtakarításokkal szemben az „élelmezési“ rovatnál 1.200.000 erejéig túlki­­adás van előirányozva. E tetemes emelést az élelmi czikkek rendkívüli felszökkenésével indokolják, mely nagyobb azon öt­­évi átlagnál, melyre itt a budgetet alapították. Ezen túlkiadással szemben viszont a rendkívüli költségvetés túlnyomólag a tavalyi budget határai között mozog, mindaz­által 1.500.000 forint erejéig megtakarítások van­nak előirányozva. Summa summarum­: semmi. Ég és pokol, rozsda, fagy és aszály kopogjon kíméletlen ujjai­val a belügyi költségvetés culturális és nemzetgaz­­dászati tételein, másutt nincs pardon. A közös minisztérium nem csillagda, hogy a látcső szerszá­maival vizsgálja az elemi csapások fekete pontjait. Számoljon velük a nép, mely azért van, hogy fizessen, ha a föld mélységes fenekéről karmolázza is ki a terményt vagy érczet. Igaz, hogy a hol nincs, onnan az isten sem vehet, hanem hát „hi­telez még a zsidó.“ Az államjószágokon kívül talán csak akad még valami zálogba való, 13 százalék már úgy sem utolsó szám az európai látkörön belül; több valamivel, mint a­meddig némely őshindu szá­molni tud, kikről tudós utazók megírták, hogy tíz ujjukon túl képtelenek magasabb számműveleteket véghez vinni. S aztán ? — jő a capitulatio, melynek feltételeit megírta számunkra a „Neue freie Presse“. Pompás kilátás „auf eine schöne Gegend.“ Levelek Indiából. (Néhány hete a lapokban említve volt, hogy báró Orczy Elek, gróf Batthyány Elemér és (orosz) herczeg Czetwertinsky elindultak Ázsi­ába világot látni és tigrist vadászni. A nevezett urak meg is érkeztek már oda s utjokról írtak haza érdekes részleteket. Ezen levelek közül van szerencsénk közleni egy párt. Nem voltak ugyan a nyilvánosságra szánva, de adhatjuk azt egy szí­vesség folytán, melyért köszönetet mond itt is a — Szerkesztő.) * Bombay 1874. Január 30. . . . . Tegnap reggel 4 órakor ágyulövés jelentette, hogy a „Baroda“ elhaladt a világító hajó előtt. Egy órával később horgonyt is vetet­tünk fél mértföldnyire a parttól, s így befejeztük a tengeri hosszmutat, mely — mint Adenből és in­nen sürgönyöztem — igen kedvező volt, az utolsó napot Adenig, s ha két elsőt Adentől idáig leszá­mítva. Ezeken igen erős szél főtt; hármunkon kí­vül csakis heten nem voltak betegek az egész utazó seregben; sőt meg kell vallanom, hogy Elemérnek és nekem is voltak perczeink, midőn sejtettük, hogy nem sok kellene hozzá, hogy a szi­varozással felhagyjunk. Egy szóval fekve marad­tunk a viharos napokon s a szakértő tanácsa sze­rint jól ettünk, csakis az által állhattuk ki a di­csőséget. Igen sok emberrel ismerkedtünk meg, részint katonatisztekkel, részint kereskedőkkel, s mindnyájan elhalmoztak szivességekkel. Alig egy órá­val megérkezésünk után már felkeresett egyik útitár­­sunk, az ide való clubb elnökével, ki saját és neje nevében meghívott, egy falusi kirándulásra. Mellé­kesen mondva az itteni clubb nagyon túl tesz szépségére nézve akár a pestin, akár a bécsin, roppant termekkel, pazar világítással, négy billiárd­­dal, kitűnő konyhával jó és olcsó borokkal, (a legfi­nomabb pezsgő csak 4 frt.) s a­mit nálunk még nem ismernek, kellőleg tökéletes ventilatióval. A szolgálatot harmincz inas végzi. A clubb előtt fekszik a versenytéri veranda, melyből a nők ver­seny­napján nézik a pályázatokat. Meghívásokkal másfelé is bőven el vagyunk látva. Holnap egy másik ismerősünk, vasárnap az osztrák-magyar főconsul s hétfőn valószínűleg a governer (kor­mányzó) fog meghívni ebédre. Lakunk a városon kívül az egyik legjobb hotelben, melyet azonban nálunk okvetlenül csűrnek neveznének. Jobbról balról, előlről, hátulról járja a szél, a­mint kedve tartja, a mi nappal a nagy melegben eléggé élve­zetes ugyan, de éjjel már nem a legkellemetesebb, különösen midőn az embernek csak egy lepedőt adnak, összes takarózó eszközül. Bombay két részre oszlik, az angolok és a benszülöttek vá­rosára. Az első nagyon szép, tágas, szellős házakkal, de kis terjedelmű, s a forgalom sem élénk benne; a második rendkívül terjedt, három emeletes, nyitott elejű­ s egymás hátára épí­tett viskókkal; ebben a forgalom óriási, az utczák mindig telve vannak a legkülönféleképen öltözött tömegekkel, melyekben jár elég olyan ember is, kiken az eredeti fügefa-levél sincsen meg egészen. Sőt az utczán aránylag keveset láthatun­k ezek, legalább a mi fogalmunk szerint, nagyon jut­ar­­ozuak, de annál szebb termetüek. Hanem a mi föl­­séges, az a növényzet. Szegény melegházi plántá­ink hová törpülnek az itteni fák és bokrokkal szem­ben. A város nagy részét pálmák ékesítik, s kü­lönösen a külvárosokban egész erdők vannak. Tegnap est­e gyönyörű holdvilágnál sétálva, nem győztük eléggé csodálni a bájos látmányt ily tü­n­­déri világításnál, mely a természet nagyszerű mér­veiben mutatta azt, a­mit néha egy kis színpad dekorácziói és gépezete electricus fényben mester­kednek élőnkbe tüntetni. A benszülöttek most, úgy látszik, nem haragusznak az európaiakra, legalább igen barátságos képet mutatnak s ha a kocsisunk­nak valamit nem tudunk megmagyarázni, mindjárt körülfognak s egy pár angol szó segítségével tolmácsul ajánlkoznak .... Hát váljon Pesten mi történik most? Ezt nem is találgatom, hanem értesü­lek, hogy mi a mi ter­vünk. Innét a mail (postahajó) minden hétfőn indul s miután néhány napot okvetlenül itt akarunk tölteni, vagy ha távozunk is, csak kisebb kirándu­lásokat teszünk, e levél megérkezése után nyolcz nappal ismét fogsz felőlünk valamit hallani. . . Elek, Bombay, febr. 2. Holnap reggel tíz órakor elhagyjuk Bombayt s hogy ígéretemet beváltsam, már ma kell írnom, noha a posta még csak jövő hétfőn indul el. Való­ban nagy ideje, hogy e helyet elhagyjuk, mert ha még egy pár hétig itt maradnánk, okvetlenül agyon etetne és itatna az itteni vendégszeretet. A meghí­vások szó szerint özönlöttek reánk, reggelire, ebédre, uzsonnára, vaszorára, bálra, s volt napunk, melyen mindeniket át kellett élveznünk. Tegnap és tegnapelőtt igen szép mu­ltságban vettünk részt, melyeket röviden leírok. Az első volt egy díjkiosz­tás, az itteni Parsik (tüzimádok) leánynevelő intéze­tében. Jelen volt itt ő felsége, Holkár rája, kire későbben is meg fogok még emlékezni. A társaság a legtekintélyesebb Parsi házában gyűlt össze, a­melynek terme lehet oly nagy, mint Pesten a kis redout. A Parsi leányok produkálták magukat, hogy mily elő­menetelt tettek az angol nyelvben, s ezen előadás után osztotta ki a díjakat a kormányzó unokahúga. Itt láttuk először együtt az európaiak összes nagy vi­lágát. Meg kell vallani, hogy annyi szép ango­lady van, hogy az ember szeme káprázik bele. Második ünnepélyünk volt Baila ínábóbnál, ki egy estélyt rendezett a már említett Holkár rája tisz­teletére. Ebben, kivéve hármunkat, és Bayly főtör­vényszéki elnököt, a­kinek­ a meghívást köszönhet­tük, s a ki különben is mindenféle szivességge­­lhalmozott bennünket, csupa nokivek (benszülöttek) vettek részt. Egy roppant teremben, mely hosszabb mint a nagy redout, de keskenyebb, egy bársony pamlagon ül a nábob hatéves fia, drága kövekre csillogva s fogadta a vendégeket. Köszönt minden­kinek, nekünk azonban kezet is í­vott, sőt ő végre föl is állott s az üdvözlet után mellette nyertünk helyet az udvarmester utasítása szerint. A terem közepén az ú. n. naach leányok énekeltek fényes jelmezben, de oly hanggal, mint a palóczok a kö­­vesdi templomban. Aztán lett futás, mozgás a fes­tői öltözetű társaságban, a rája megérkezett. Fi­atal házi urunk felkelt s a legnagyobb komoly­sággal ment az ajtóig fogadni ő fenségét, kit el­­kisért a pamlaghoz, hol átadta neki a saját döb­bent helyét. A rája körülbelül 35 éves, kissé el­hízott, de nagyon barátságos ember. Két fia kísé­retében szokott mindenütt megjelenni. Ezek azon­ban oly vadak, hogy csakis atyjok rendeletére motyognak néha egy pár értelmetlen szót. Midőn most azt a parancsolatot kapták tőle, hogy nekünk kezet adjanak, mulatságos volt arczuk borzalmas kifejezéseit látni. Fogadni mernék, azt hitték, hogy megégetik újaink újaikat, ha minket érintenek. A rája megérkezése után kezdődött az igazi czere­­mónia, valamennyi fiú és számos szolga hatalmas tálakat hoztak tele virágkoszorúkkal és bokré­tákkal. Ezekből mindenik vendég kapott egy ko­szorút a nyakába, s két bokrétát a kezébe. Ez­után megkínáltak fűszerekkel (utálatos eledel) s össze - vissza öntöztek szentelt rózsavízzel s olajjal. Kis mértékben véve, igen jók lehetnek ezek az illatok, de ekkor pazarolva, csakis főfá­jást okoznak. Az ünnepélyt nagyszerű tűzijáték fe­jezte be. Innen 10 órakor bálba mentünk a kor­mányzó palotájába, hol ismét egészen Európában voltunk. A governor Sir Philipp Wodehouse körül­belül hatvanéves lehet, s nagyon udvarias és jovi­ális öreg úr. A­mi az itteni társaságnak szine java van, az mind ott volt. Igen szép ladyket láttunk, de a­mi tánczolásukat illeti, azt már nem merném dicsérni. Ma délelőtt a rájánál voltunk látogatás­ban. Igen szikesen fogadott, alig akart elereszteni , megigértette velünk, hogy júniusban hozzá jö­vünk mikorra a legszebb vadászatokkal kecsegtetett. Többek közt biztatott azzal, hogy lőhetünk akár száz bizon­ bivalt, s tigrist, a­mennyit csak tudunk. Itt az­tán ismét felvirágozott, megolajozott s ezzel távoztunk. Ebéden este 8­ órakor újból a kormányzónál voltunk. Alig érthető, hogy miként lehet ezen klímában annyit enni és különösen annyit inni, mint a mennyi itt szokás. Minden ebédnél van legalább is 12 tál étel , hozzá öröscös sherry és folytonos befőtt. Bordeaux-it csak az ebéd végén adnak, mi­kor a palac­k kézről kézre jár, körös-körül, s min­denki magának tölt. Különös köszönettel tartozunk Baylynek, kiről fentebb írtam, ő a clubban olvasta a Batthyány nevet s barátja lévén Batthyány Edm­und­­nak,­ egy levélkét intézett Elemérhez s meghívta egyenesen ebédre. Ott beszélte, hogy 1845-ben járt Pesten, Kis-Béren és Bicskén, s nagy szívélyesség­gel emlékezik hazánkra. Holnap reggel innét Tavesportba indulunk, s ott megnézzük a márvány-grottákat, s úgy megyünk Allahabadba s onnét,Kalkuttába, vagy talán elébb Agradelhibe. Az is meglehet, hogy e helyeken időzni fogunk vaddisznó vadászatok végett, legalább az itteni urak egy sereg ajánló levelet adtak e végre s biztattak, hogy jó sportunk lesz. Kalkuttából írni fogok rögtön, de nem hiszem, hogy 2—3 hét­nél előbb valami hirt adhassak barangolásunkról. Idevaló újságban olvastam, hogy Gablenz megölte magát . . . ? Elek. — Pestmegye központi árvaszéké­nek 1873. évi működéséről szóló és a közgyűlésen felolvasott jelentéséből közöljük a következő rész­leteket. „Az ügyforgalom tetemesen nagyobb volt az 1872-nél, úgy hogy az 1872-ről hátramaradt bead­ványokkal összesen 14,374 beadványra emelkedett, tehát az 1872-ki ügyforgalmat 3158 beadványnyal múlta felül. Mindamellett folyvást lépést tartozunk az elintézésben s hátralékaink az egész év folya­mában nem voltak. Ezen beadványok elintézésére tartottunk 6 teljes és 109 közönséges, összesen tehát 115 tanácsülést, mindannyit reggeltől késő estig. Jóváhagytunk 1775 osztályegyezséget, ki­rendeltünk 643 gyámot és 14 gondnokot. Ez évre csak 313 elintézetlen beadványt hoztunk át, ezeket is az év utolsó hónapjairól. Hasonló igyekezetről és tevékenységről ta­núskodhatunk az árvaszék egyes közegeinél, neve­zetesen az elnökségnél, mely 1105 sü­rgetvényt, 32 kiv. levelet küldött szét, 186,374ért 62 kv kész­pénzt és értékpapírt helyezett letétbe, az ügyeket kiosztotta, a tanácskozásokat vezette, a felügyeletet gyakorolta, az ügyészi hivatalnál, mely a kedvezőt­len gazdasági és pénzviszonyok mellett is 176 peres és peren kívüli ügyet fejezett be, a számve­vőségnél, mely a régi hátralékos számadásokat mind feldolgozta, ugy hogy most már csak az 1873. évi számadások várják az elintézést, mind a magán gyámok és gondnokok, mind a községi köz­gyámok részéről — végül a központi közgyámi hivatalban, mely az árvakönyvet vezette, és sta­tisticai adatokat gyűjtögette. Ugyanezt mondhatjuk a kezelési szakmáról, az iktató, kiadó és irattári hivatalokról, hol azonban az irnoki személyzet szám­beli elégtelenségét nagyon érezzük.“ A jelentésnek a k­oleraárvákra és az árva­szék által megindított gyűjtésre vonatkozó része így hangzik: „A járvány és a rosz­termés aggodalmainak nyomása alatt a vagyontalan árváink érdekében felhívjuk a megyei bizottság tagjait, hogy a me­gyei anyátlan és apátián árváknak 2400 frt tőké­ből álló alapjához önkéntes adományokkal és gyűj­tésekkel hozzájárulni szíveskedjenek. Ezt még szeptember 5-én tettük egészen a saját kezdemé­nyezésünkből, az eredmény eddig 3225 frt 25 kr, 2 darab arany és 100 ausztriai mérő rozs, az utóbbi a váczi megyés püspök úrtól. Az adakozás­ban részt vett a legszegényebb osztály is megta­karított filléreivel. Több község különgyűjtéseket is tartott a saját árvái részére. A fennebbi bevétellel felszaporodott alap összesen 331 frt 5 kr kamatot adott az év végén rendelkezésünkre, melyet külön betéti könyvben szintén takarékpénztárilag keze­­ünk. Eddig utalványoztunk Boldog községben 28 árva részére 40 mérő rozsot, Tótbgy­örkön egy hat tag­ból álló szegény czigánycsalád részére 6 mérő rozsot, Tápiógyörgyén 60 árva részére egyelőre 40 mérő rozsot, Keczelen egy apátián és anyátlan árva gyógyítására és ruházatára 14 fitot, két elhagyott gyermeket pedig Albertfalva és Úri községekből a pesti első gyermekmenhely intézetében vétettünk fel. További segélyezés szüksége még tán csak Tápiógyörgye község árváinál fog felmerülni, miután vagyontalan árváink, s azok közt a kholera árvák, kiknek segélyt igénylő száma, a szolgabirák össze­írása szerint 400 nál több volt, egyesek, társula­tok, és községek áldozatkészségéből nagyobbrészt el vannak látva, és helyezve.­­ A kalocsai érsek úr egymaga 40 árvának adott teljes ellátást, most épített és 30 ezer frtba került kalocsai árva­házában.“ Pest megye évnegyedes bizottsági közgyűlése. — 1874. márcz. 18-án, második nap. — Gr. S­z­a­p­á­r­y István főispán az ülést d­r. 10 órakor megnyitja. A tegnapi ülés jegyzőkönyve felolvastatván, tárgyaltatnak az állandó választmány előterjesztései. Nagy-Kovácsi község néhai Fejér György végrendelete folytán egy alapítványt kezel, de az alapítvány czélját nem ismervén, annak hova for­dítása iránt utasíttatni kéri magát. Rudnyánszky Ferencz bizottsági tag felszólalása folytán, miután az alapító végrendelete tudomása szerint a nagy­váradi káptalannál őriztetik, a végrendelet másola­tának megszerzése végett a község kérvénye a tiszti főügyésznek kiadatik. Az Abony mezővárosi közgyám választása ellen panasz emeltetvén az okból, mert a megvá­lasztott az utóbbi két évben adóját nem Abonyban fizette, a választást a közgyűlés megsemmisítette. C­egléd városának a koldulás megszüntetése, továbbá szegény- és kórház felállítása iránt hozott szabályrendelete jóváhagyatik. Halász Bálint előadó olvassa a belügyminisz­ternek az 1874. évi megyei költségvetést jóváhagyó rendeletét, és ezzel kapcsolatosan bemutatja a le­véltárnoknak egy hivatalszolga alkalmazását, a vá­­czi felsőjárási pusztázó hadnagyoknak fizetésföl­emelését és az árvaszéknek z írnok alkalmazását kérő folyamodványát. A közgyűlés a kérelmek mél­tányosságát elismeri, de miután a f. évi költségve­tés már jóváhagyatott, a megye pedig pénzzel nem rendelkezik, azokat csupán a jövő évi költségve­tésnél veheti figyelembe. Olvastattak ezután a községek költségvetései, melyek Dunakesz és Irsa kivételével jelentékenyebb változtatás nélkül jóváhagyattak. Dunakesz község költségvetése ellen pa­nasz emeltetett több községi lakos által, mert az eddigi községi iskola az utóbbi időben odajött plé­bános agitatiója folytán, felekezetinek nyilvánítta­tott, és ennek folytán a község az iskola fentartá­­sára az egyes hitfelekezetekre, azok lélekszám ará­nya szerint úgynevezett felekezeti adót vetett ki. Miután a törvény értelmében a felekezeti iskola községinek a törvényszerű módon nyilvánítható, de viszont a már egyszer községi iskola felekezetivé leendő alakításáról a törvény nem szól, különben pedig felekezetivé nyilvánítása az iskolának nép­­gyűlésen és igy ily ügyben nem hivatott fórum előtt történvén, a közgyűlés a község költségveté­sét e részben jóvá nem hagyta és egyszersmind a szolgabiró utján utasította a községet, hogy a meny­nyiben lennének oly egyének, kik az iskolának érintett átalakítását még most is kívánnák, az ez iránti határozat csak az esetben lesz figyelembe vehető, ha az a törvény által elismert hatóság ál­tal lesz hozva. Irsa községben a birtokosok egy része a katona­ szállásolás kellemetlenségeitől szabadulni óhajtván, e czélra laktanyát béreltek, a községi elöljáróság pedig az így felmerült költségeket a lakosságra községi pótadóként kivetette; de miután a törvényhozás a laktanyák építése iránt még nem intézkedett, ilyenek közköltségen csakis a lakosok közmegegyezésével lévén fentarthatók, a közgyűlés a pótadót nem engedélyezte. Főispán a közgyűlés folytatását holnap d. e. 9 órái­a kitűzvén, a gyűlés d. u. IV­ órakor el­oszlott. Budapest főváros közgyűlése. (Márczius 18.) Az ülés megnyitása után Alker tanácsos válaszolt R­i­p­á­r­t­i múltkori interpellátiójára a szőlőutczai csatorna ügyében. A válasz értelme az volt, hogy a kérdéses csatorna elkészítése iránt intézkedés fog létezni,­­ ha a költségvetés meg­engedi. Ugyan ő válaszolt Áldási interpellate - jára is, melyet az utczai szemét kihordása iránt közelebb a tanácshoz intézett. A válasz szerint rö­vid idő alatt szabályozat lesz bemutatva a szemét­kihordás átalános rendezése tárgyában. Légrády Károly interpellációt intézett a polgármesterhez a légszesz árának szabályozása ügyében. Már a múlt évben megállapíta a középí­tészi bizottság a légszesz árának leszállítását, a kérdés tehát, mikor fog ezen árleszállítás be­­következni? Alkor szak­tanácsos az feleli, hogy ez ügyben holnap fog a tanács határozni. Napirendre térve a kisajátítási esküdtek meg­választására Havas elnöklete alatt szavazat­szedő bizottság küldetett ki, azután a tanács kérelme volt soron, melyben a költségvetés megállapítására kitűzött határidőnek május végéig leendő meg­hosszabbítását kérik. Megadatott. A „Magyar korona“ vendéglő 1510 forintért adatott bérbe,­­ a városligeti páva-sziget bérhelyi­­ségei és­ a városligeti bódék bérbeadásával a kiküldött bizottság bízatott meg. Következő tárgy: a királyutczai Schneider­­féle ház bérbeadásának ügye. Ezt a ronda házat a város nem nézhette, s kisajátította. Most már, mióta a város tulajdonát képezi, a tanács nem ta­­rtja oly rondának s bérbe akarja adni. Széher, majd­ma­ni­c­z­k­y báró hivatkoztak a városi kö­zönség ép érzékére, szépitési szándékára, s arra, hogy ha bérbeadatik, a későbbi kisajátítások ellen zúgolódásra megczáfolhatlan okot nyújt a város, és a lebontást sürgették. A közgyűlés Széhernek adott igazat s a ház lebontatik. Következett a kő és téglavám bérbeadása , jóváhagyatott. A járda­foglalás iránt szabályzat dolgoztatott ki, mely felolvastatott. A szabályzat elsorolja az utczákat, melyekben járdát foglalni nem szabad, a tanács azt a változtatást tette rajta ho­gy korcsmák előtt egy általában ne engedtessék meg a járda­foglalás, asphalt-burkolaton csak do­bogó lerakása mellett. Weisz Bernát hozzátette ehhez, hogy a sorsó egész hosszában vétessék ki a foglalás­ ti­­alom alól. A szabályzat a tanács megjegyzéseivel elfogadtatott, az asphalt burkolatra tett megjegyzés elvételével. A foglalásért négyszögölenkint 500 forint fizettetik. A városligeti kioszk bérbeadása hagyatott helyben ezután, majd a közmunkatanács átiratára került a sor Ó­ Buda felmérése iránt. Húsz­ezer forintba kerül a felmérés, melyet a tanács két évi részletben ajánl megszavaztatni. Szentkirályi ellene volt a felmérésnek, nincs ott még arra szükség. Scheich kimutatta, hogy csak egy évvel halasztva a felmérést, négyszer annyiba fog kerülni. A köz­gyűlés megszavazta a költséget. A közmunkatanács a budai országúti iskola­ A fővárosi utczák elnevezéseihez. A fővárosi utczák neveinek rendezése és czél­­szerűbb elnevezése tudtunkkal most lévén tárgya­lás alatt, nem lesz tehát talán időszerűtlen, ha az illetőket, a közönségnek is némi nézeteivel megis­­mertetjük. Némely utczák elnevezéseinél úgy hiszszük időszerű volna, azok egynehányát az ország né­mely nagyobb testvér­városok — mint Kassa, Kolozs­vár, Debreczen, Nagyvárad, Szeged, Pozsony, Zág­ráb, Fiume seb. — neveire keresztelni, a­mi hogy eddig is történt, tanúsítja a Soroksári, Üllői, Kere­pesi, Váczi és Kőbányai-út, meg a Kecskeméti-, Hatvani-, Aradi-, Bécsi- és Váczi-utczák elnevezése. A Fiume névre keresztelendő utczának, illőleg a Dunára kellene szolgálni; ezen tulajdonnal bíró utczák közül azok, melyeknek elnevezése elavult, vagy értelmit vesztett lett, és így újra elnevezen­­dők lennének, a többi között: a Duna, Régi posta, Kishíd utcza, és az Akadémia háta mögött levő Főút, mely utóbbi úgy is már csak rendes ut­­czává változott által. Ezen mostani Főút, mint hosszú és díszes utcza, mely a gőzhajózási palota mellett nyílik a Dunára és az ottani fő kikötőhely­re, lenne legméltóbb Fiume elnevezésére. Tudtunkkal az utczák elnevezésénél az egy­szerűsítés is czélba vétetett, azért czélszerűnek tartanák több oly utczák neveinek egybeolvasztá­sát, melyek egymásba nyílnak, és egymásnak foly­tatásai, mint p. o. Kis-kereszt és Nagy­kereszt ut­cza, meg Hársfa és Új­hársfa utcza, végre a hosz­­szabb Borz utczának a folytatását, az alig négy házszámot magába foglaló Papnövelde utczát, egé­szen a Borz utczába lehetne olvasztani. Ellenben hibának tartjuk azt az elnevezéseknél, hogy egy utczát egy egy főút, vagy nagyobb tér kettévá­laszt, mert az a vidéki embernél nagy zavart idéz elő; az ilyen kettévágott utczákat két névre kel­lene elnevezni, mint p. o. Kis Mező, és Nagy Dió­fa utczákat, melyeket az István-tér, és a Hajós utczát, melyet a Hermina-tér választ ketté. Figyelembe ajánljuk azt is, hogy a most már állandó és monumentális díszépítésű postaház meg­érdemelné, hogy a Zsibárus utcza. Posta utczának neveztetnék el; a zsibárus utcza elnevezés úgy is értelmét vesztett már, de dísztelen elnevezés is a a belváros legjártabb környékén. Továbbá az épí­tés alatt levő díszes népszínház szinte megérdemel­né egy utcza elnevezését, annyival inkább, mert a Sertéskereskedő utcza eddigi neve szintén értelmet­len lett, minekutána az egész utczában egy sertés­kereskedő sem lakik, se egy sertéskereskedés nem létezik benne többé. A Mészáros utcza elnevezés megszüntetendő, mert az megszű­nt már utcza lenni és jelenleg Belső Kör­útba olvadt úgy szintén az Országút elnevezés sem idő­szerű többé, de hogy a Körút hosszúsága mellett még­is tájékozást találjunk, lehetne annak egyes darabjait, úgy mint Bécsben, Park-Ring, Opern- Ring, elnevezések szerint, vámház- vagy Duna-kör­­nek, azután Múzeum-kör, Nemzeti színház-kör és Kaszárnya-körnek elkeresztelni. Végszavunkkal bátrak vagyunk a városatyáit még arra figyelmeztetni, hogy ideje volna már a szűk utczája és a főváros legnépesebb és egyszers­mind legdíszesebb részéből, a belvárosból az olyan miasmákat terjesztő, ragályos betegségeket elő­mozdító gyárakat, mint a Molnár utczában levő bőr­gyárakat valahára kiköltöztetni, és azokat, az őket megillető távolabb eső külvárosi részekbe utasíta­ni. Úgyszintén az sincs helyén, hogy a belváros­ban a drágán épített monumentális új városház közelében, egy olyan vasöntödével összekötött na­gyon tűzveszélyes gazdasági gépgyár, mint egy ilyen a Lipót utczában létezik, megtüressék. Az olyan elnevezések, mint a Templom ut­cza, Iskola utcza, nem fővárosba valók, hanem olyan kisebb városokba és falukba, a­hol csak egy templom és egy iskola­ létezik. V. KÜLFÖLD. Márczius 18-án. Franczia köztársaság. Még nincs módunkban a franczia sajtó nyilatkozataiból alkotni­­magunknak fogalmat, mily jelentőséget tulajdonítanak otthon a chislehursti tüntetésnek, s miként ítélik meg lénye­gét, következéseit és hatását az általános politikai viszonyokra. De még a tüntetés teljes képét sem bír­juk. Híreink mind táviratiak s meglehetősen tartal­matlanok. Egy a legújabbak közül előadja, hogy a császári herczegnél tisztelgők nevében Padua herczege, mint az „appel au peuple“ bizottság el­nöke, (s kinek különben is elég pénze utána sir a tüntetésnek, történvén az ingyen utaztatás legna­gyobb részt az ő költségére) — tehát Padua her­­czege tartott beszédet a leendő negyedik Napóleon­hoz, kifejezést adván Francziaország ragaszkodásá­nak a trónörökös iránt, s buzgó kívánságának, hogy a császárság ismét visszaállíttassék. A trón­örökös megköszönte atyja híveinek hűségét, mely elégtételül szolgál sok rágalomért. Elmondta to­vábbá, hogy Francziaország, jóllehet a rendet és békét a magentai herczeg, atyja fegyvertársának, megbízható kardja oltalmazza, még nyugtalan aggo­dalommal v­an a jövő bizonytalansága miatt. Sza­vait azzal végezte, hogy élete Francziaország tulaj­dona. E részlet tegnapi távirati tudósításunk kiegé­szítéséül szolgál, s úgy látszik ezzel kerek képét leírjuk a császári herczeg nyilatkozatának, az első­nek, melyet mint a Napoleon dynastia feje úgy­szólván hivatalosan tett. — Az első, mi a nyilatko­zatból szembeötlik, az, hogy csak a „mostani kor­mányformáról“ — azaz a köztársaságról — és a császárságról szól, mint ami iránt a nemzetnek nyilatkozni kell. A többi szóba sem jön. A roya­­lismust egészen érintetlenül hagyja s ezzel lét­­jogosultságát sem ismeri el. Felötlő továbbá azon hízelgő hang, melylyel Mac-Mahont, a magen­tai hőst, simogatja. Épen igy cselekedett Chambord gróf is, „als er sich um den Trón schrieb“, mint egy német lap mondta azon leveléről, melyben az újkori Bayardra hivatkozott, s mégis elmozdíttatott a tróntól. Úgy látszik, hogy Mac-Mahon, universális jó barát képében tűnik fel minden trónkövetelő előtt, mindenki hasznára akarná szeptenniumát fordítani. S alkalmasint Mac-Mahonban meg is van az a megfizethetetlen jó tulajdonság, hogy akár­melyik trónkövetelőt segítené és Francziaország átka diadalra, hozzá tudna simulni. Lulu herczeg igen okosan cselekedett tehát, mikor a 6000 fran­­czia előtt, kik tiszteletére Ghislehurstben összegyű­lnek hízelgő szóval emlékezett meg „atyja fegy­vertársáról,a kinek támogatását, ha megnyerné, valószinüleg könnyen vigasztalódnék bátyja ura, a vörös Napoleon herczeg támogatásának elvesz­tése felett. A vörös herczeg úgy látszik, komolyan el van határozva Egalité Fü­löp szerepét játszani a Napoleon dynastiában s ha lehet még túltenni rajta! Ccscse nagykorúsága ünnepén, nemcsak, hogy meg nem jelent, hanem egész határozottan rászalta az egész komédiát. Okul azt adja, hogy egyátalán kárhoztatja a fiatal herczeg tanácsadói­nak politikáját, s részéről rendületlen híve marad a demokratikus és anticlericális iránynak. E rosz tanácsadók eljárását rosznak, tapintatlannak tartja s fél, hogy szerencsétlen következményei lesznek Francziaországra nézve. A férfiak, kik most tanácsadói a fiatal herczegnek, a vörös herczeg véleménye szerint, ugyanazok, kik a császárságot romlásba döntötték és akik most, mig egyrészről i­. Napóleon fiának rész tanácsokat adnak, más részről ellene, a vörös herczeg ellen, agyarkodnak, mert átlát cselszövényeik önző hálózatán,­­ így a vörös herczeg, s a szakadás a napóleoni dynastiá­ban nagyobb ma, mint volt akármikor. Ide ik­tatjuk még a­mit a chislehursti ünnepély előké­születeiről az „Eng. Corr.“ ben olvasunk: „Chisle­hurstban nagy előkészületeket tesznek a császári herczeg nagykorúságának olyatén megünneplésére, hogy az úgy Francziaországban, mint máshol nagy hatást keltsen. Campdenhouse közelében két nagy sátrat emelnek, egyik, mely 500 embert fogadhat magába, a másik még ennél is nagyobb és czélja, hogy valamennyi vendéget magába fogadjon, mi­dőn a császári herczeg beszédet fog tartani. A kö­zel környéken még nagyszámú kisebb sátrak van­nak szerte­szét felállítva. Az ünnepélyességek egy reggeli misével kezdődnek a chislehursti templom­ban, hol az excsászárné, a fiatal herczeg, a szám­űzött család közvetlen környezete és annak bensőbb barátai meg fognak jelenni. Később a herczeg beszé­det tartana, s aztán kezdődik a reggeli. Egész három ajándék érkezett már meg Chislehurstbe s még mindig újakat hoz a szárazföldről jövő posta, többnyire virágcsokrok ezek, melyek gazdagon és ízléssel vannak összeállítva. A virágok az excsászár sírjára tétetnek, maga a császárné által. Jelenté­keny számú ismertebb nevű bonaparasta már a napokban Chislehurstbe érkezett. Rouher Campden­­houseben vett lakást s márcz. 13-án már mintegy 60 katonatiszt fogadtatott a császárné és a fia által. Napóleon Lajos herczeg Woolwichból (hol tanulmányait folytatja) 27-ig kapott szabadságidőt. Tanárai igen dicsérik pontosságáért. Mi a látogatók számát illeti Chislehurstben, itt mintegy 4000 emberre számítanak. A „D­a­­­l­y News“ azt írja a tüntetés­ről, hogy legyen bármi czélja és értelme e demonstrá­­ciónak, az nem fogja megzavarni a jó viszonyt Anglia és a franczia köztársaság között, s nem compromittá­­landja az angol menedék, és vendégszeretet-jogot. „Egy trónkövetelő sorsa — úgy­mond — még ha dicső örökségre törekszik is, nem irigylendő, és mi tulajdonképen e fiatal császári hg. öröksége? Egy borzasztó nemzeti kaatastropha és gyalázat. — A bonapartismus ügyessége a jelen pillanatban ab­ban áll, hogy a tömeg nyomorát és szegénységét zaj, merészség és találékony Mise-en scéne által feledtesse és takarja. Jövő hétfőn minden esetre látni fogjuk a szokásos színpadi jeleneteket: az öreg harctest mankójával, a munkást blouseban, a roppant ibolya-bokrélákat stb. Minden igen csi­nos, sentimentális és megható lesz.“ A kormány, amint már írtuk, kabinetkérdéssé tette a munic­i­­pális választások elhalasztását. De a pressió úgm látszik nem nagy hatással van. A kormány ide vonatkozó javaslatának megvizsgálására kikü­dött bizottság többsége a javaslat ellen van. Nyolc­ osztály tizenöt közül oly tagot választott a bizott­ságba, a­ki a választások elhalasztását ellenzi. Egy kis baja ebből is kerülhet a kormánynak ahhoz a sokhoz, melyben előbb utóbb ki kell múlnia. Spanyolország. A csatatéren megkezdődtek a döntő harczok Serrano 34.000 emberrel és 90 ágyúval. Loma 8000 emberrel két oldalról akar­ják a Bilbao körül állomásozó carlistákat megtá­madni. A kisebb küzdelem is tovább foly, és pe­dig, carl­ista hírek szerint, kedvezőtlenül a köztár­saságiakra. Legközelebb azt jelentik, hogy Saballs megtámadta és elfogta Nouviles tábornokot és seregét. E hit különben megerősítésre vár. Németország. Bismarck egyházügyi politikájá­ról ezeket olvassuk a londoni ,,Hour“-ban . Bis­marck herczeg úgy látszik arra van ítélve a sors­tól, hogy megmaradjon, mint magamondá, „a világ leginkább rágalmazott emberének.“ Ha ellenes sza­vának meghiszünk, nem csupán arra szorítkozik, hogy Németországon ostromolja az ultramontaniz­­must, hanem arra is törekszik, hogy politikájának a külföldön is erőszakkal bajnokokat szerezzen. Első­sorban Francziaországot és Belgiumot fenye­geti. Állítják, hogy fenyegető jegyzékeket intézett ez államok kormányához, Németország diplomácziai ügynökeit pedig köziratilag figyelmeztette a dolgok komoly állásáról. Mindez állítások csak azon egyet­lenegy alappal bírnak, hogy a kanczellár a legba­rátságosabb módon figyelmeztette a belga és a franczia kormányt az ultramontán üzelmekre. Nem­régiben ismét azzal álltak elő, hogy Német-, Orosz- és Ausztria-Magyarország tervet forraltak ki Török­ország felosztására, s azután még azzal vádolták a német diplomacziát, hogy a legutóbb végbe ment konstantinápolyi kormányváltozásnak előidézője volt. Pedig bizony elég dolga van Bismarck her­czegnek nyugaton is, nem hogy még a keleten is dolgot keressen magának.“ — A „Hour“ ezen czikkét megjegyzés nélkül közli a „Nordd. Alig. Ztg.“, miből világos, hogy illetékes ber­lini körökben igen óhajtják, hogy e felfogás minél jobban elterjedjen. — Bismarck her­czeg külügyi politikájával foglalkozik Thiers lapja a „Bien public“ is. Különösen kiemeli a tiszteletet, melylyel a kanczellár Thiers kormánya irányában eljárt, s most mennyire változott meg. Broglie herczeg belügyi politikája okozta ezt. Ő és barátai, mióta kormányra léptek, minden idejöket oly két vállalatra vesztegetik el, amit Németországon chimaericusnak tartanak, vagy rosz szemmel néznek. Az egyik a községi szabadság megsemmisítése a mairetörvény által, a másik az általános szava­zatjog megcsonkítása a választó törvénynyel. Broglie úr bizonyára keveset törődik annak meg­oldásával, miként vélekedik a német kanc­ellár e kettős kísérletéről, s nekünk elég kellemetlen, hogy értesítenünk kell erről. De bármily kelle­metlen legyen is, fölébe helyezzük Francziaország javát az egyéni kellemetlenségnek, s lesz bátorsá­gunk előterjeszteni, mint vélekednek ellenségeink, a május 24-ike óta uralkodó programm e két pont­járól.“ A „Nord. Ztg.“ ezt a jegyzetet is észrevé­tel nélkül közli, úgy látszik Ínye szerint való. A szövetségi tanács nagy többséggel az igazság­ügyi bizottság javaslatai értelmében fogadta el a megbüntetett egyháziak állampolgárságának elvesz­téséről szóló törvényt. A Bismarck hg. állapota lényegesen nem változott, ereje lassan gyarapodik. A katonai javaslat tárgyalását befejezte a bizottság s mint tudjuk első pontjában oly módo­sítást tett, melyet a kormány semmi áron sem akar elfogadni. A kormány javaslata szerint e pontban a német hadsereg békeállománya 401.659 emberben van megállapítva; a bizottság e számot 384.01­0-re devalválta. A félhivatalos „Nordd. Alig. Ztg.“ ma érkezett számában határozottan kijelenti, hogy azon esetre, ha a ház plénuma is a bizottság módosító, kiépítéséhez szükséges szomszédos tér kisajátítása iránt ért át a városhoz, az átirat egyszersmind a már korábban megállapított tervezetet némileg mó­­dosítni ajánlja. Miután a szükséges terület kisajá­títása különféle nehézséggel jár, az egész ügy a tanácshoz utasíttatott vissza. A temető-, és szőllőhegy-utczai iskolák többe kerülnek, mint a­mennyiben a költség megállapítva s a vállalkozóval szerződésileg kikötve volt. A tanács a költség-többletet megadhatónak tartja, Légrády Károly ellenben szorosan a szerződés mellett akar ma­radni, arról a város nem tehet, hogy a vállalkozó többet költött. A közgyűlés Légrády indítványát fogadta el s a többletet nem szavazta meg. A napirend többi tárgyai holnapra maradtak. A jövő héten is lesz ülés a vízvezeték ügyének tárgyalása végett.

Next