Ellenőr, 1874. március (6. évfolyam, 59-89. szám)

1874-03-31 / 89. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 trt. — kr. Évnegyedre . . 5 trt. — kr Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 p 80 „ F.gyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Bud­apesten« ná­d»r-utcaa 6. a a. Semmit, sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk eL POLITIKAI NAPILAP. J' ' * !*— Hírd­etések felvétele: Budapesten, nádor-u­teza 3. sz. (Légrády testvérek irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-uteza 6. re. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 89. szám. Budapest, kedd, márczius 31. 1874. VI. évfolyam- Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre.................................... 20 forint — kr. Félévre.........................................................10­0 kr. Negyedévre..............................................5 » — l­r* Egy hóra......................................................1­­­80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor­ utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr*" részéről nem adatik. ________________________________ TÁVIRATOK. Bécs, márcz. 30. (Képviselőház ülése.) Co­­ronini és a budgetbizottság indítványa folytán egy határozati javaslat által a kormány fel fog hivatni, hogy a görczi gymnasium párhuzamos osztályaiban más tanítási nyelvek alkalmazását hozza foganatba. A Csencala és Vosnjak által tett határozati javaslatok, mely szerint több tartomá­nyok tanítóképezdéiben a tanítási nyelvek az egyes nem német nemzetiségeknek megfelelőiig megváltoztattassanak elvettettek. A „kereskedelmi minisztérium“ fejezetnél Wischhoff és Dürnberger em­­ szót ipar szaktanodák felállítása végett, fi­gyelembe véve az egyes tartományokat az ezen esetben megszavazandó összegeknél; hasonlóan ajánlják a kormánynak Suess, Canavas és Ett­­beck az iparos szaktanitást. Herbst a bizottság ál­tal beadott határozati javaslatot pártolja, mely szerint a kormány felhívandó lesz, hogy jövőre az iparos szaktanitásra előirányzott kiadások fon­tosabb tételeiről részletes kimutatást csatoljon az állami előterjesztéshez. Szende s­zinte a bizott­ság határozati javaslatát pártolta, nevezetesen Bécs községe által beadott erre vonatkozó pe­­titióra utalva. Gomperz előadó újólag ajánlja a bizottsági javaslatot. A kereskedelmi miniszter a ház általá­nos helyeslése között körvonalazza eddigi intézke­d­éseit és eljárását az iparos oktatás terén s kije­lenti, hogy a bizottsági javaslatot a maga részéről is elfogadj­án, az abban kifejezett óhajnak eleget fog tenni. Erre a határozati javaslat elfogadtatott és az ipa­ros szakoktatásra 200,000 frtnyi tétel állítatott a rendkívüli kiadások közé „Kikötői,­s tengerészeti egészségügy“ cz. tételnél Vizelich képv. Bured-Nnovaban kikötő építését hozza javaslatba. „Postailletékek“ czimnél Heilsberg emel szót. Bécs, márcz. 30. A képviselőház elfogadta a kereskedelmi minisztérium költségvetését a bizott­sági javaslatok értelmében. Ezután a földmivelési budget tételei vétettek tárgyalás alá. Me­bourne, márcz. 30. Rochefort, Grousses, Gourd, Balliéte­s még két communists, Új-Kaledo­­niából menekülvén, New-Castleba (New-sudwales) érkeztek. Roma, márcz. 29. Az összes napilapok kon­statálják, hogy az alkudozások, melyek az olasz kormány és a déli vaspályatársulat között a római vasutak üzemének átvétele tárgyában folytak, ked­vező végeredményre vezettek. Berlin, márcz. 30. Schweinitz töb német kö­vet szabadságidőt nyert május hótól kezdve, csa­ládi ügyei rendezése végett. Madrid, márcz. 29. A „Gaceta“ utólagosan arról értesül, hogy Zabala, Serrano elnök szárny­segéde Madridba érkezett s jelenté, hogy a hadse­reg lelkesedése határtalan, s hogy a meghódított pozícziókat teljesen uralja s folytatja fáradalmas útját az ellenség által körülsánczolt vonalakon. Serrano műveleteiről részletes sürgönyöket küldött Mad­idba, melyek azonban nem érkeztek rendelte­tésük helyére. E körülmény okait a hadügyminisz­ter kutatja. Ide érkezett magán értesülések meg­erősítik a hadsereg győzelmének hírét. Primo de Rivera töb megsebesíthetett. Madrid, márcz. 29. Santanderből ide érkezett táviratok az északi hadsereg által kivívott elő­nyökről­ szóló híreket megerősítik. A csapatok Murietát ostromolták, mely alkalommal az azt vé­delmező összes karlisták elestek. Erre a csapatok körülsánczol­ák magukat Murietában és tüzelni kezdtek a 300 méternyi távolságban levő karlista táborra. Tegnap délután az ágyúzás folytattatott. Topetének, a gyalogsági ostromló csapatot vezé­relvén, köpenyege­nját golyó érte, a nélkül hogy megsebesítené. Loma tbk. csak könnyen sebesit­­tetett meg. Berlin, márcz. 30 (Kezdet.) Galicziai 107.25 Lombar­­dok 85­­. Ezüst-löv. 66 25. 1860-iki 95 50 Bécs 89 75 Romániai 41.75. Államvaspálya 187.75. Papirlövedék 62 25 Hitelsorsjegyek 110.—. 1864-iki 90.50 Hitelrészvények 121.50. Magyar sorsjegy 47.50. Bécs, márcz. 30. (Hivat. zárlat.) Magy. földteherm. köt­vény 74.50. Salg Tarján 99.—. Magyar hitel. 149.—. Ma­gyar záloglevél 86.25. Erdélyi 134.—. Magyar keleti vasút 53.— Magyar sorsjegy 76 50. Tiszai vasút 215.—. Magyar vasúti kölcsön 94.25 Angol-magyar 32.—. Franco-magyar. 53.50 Alföld 139.50. Magy. északkeleti vasút 108 50. Keleti, vasúti elsőbbségi kötvény 65.—. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhitelintézet 59 —. Török —. Municipális 30.—. Bécs, márcz 30. (Zárlat.) Hitelrészvények 205.51­. Gali­cziai 241.50. Állam­vasút 315 50. Járadék 69 20. 1860­ dik 103.75. 1864 diki 137.75 Ezüst 105.75. London 111.80. Unic­­bank 121 50. Általános épitőbank 90.50 Angol-ausztriai 129 25 Lombardok 146.—. Tramway 143 —. Hitelsorsjegy 169.50. Napoleonhor 8.93. Arany 5.27. Frankfurt 9425. Porosz pénzutalvány 166.50 Török sorsjegy 45.25. Angol épitő­bark 83 50. Paris, márcz. 30. Liszt 76.25. 76.25. 76.25. Répaolaj 81.—. 81.25. 83.25. Lenolaj 81.—. 83.50 83.50. Szesz 64.50 65.—. ezukor finomított 146.—. Berlin, márcz. 30. t­árlat) Galicziai 109.— Lombar­dók 85.25 Ezüst-jöved. 66 —. 1860-as 94 88. Bécs 89.25 Romániai 42 25. Államvaspálya 188.25 Papirjövedék 62.06 Hitelsorsjegyek 109 37. 1864-ki 90.88. Hitelrészvény 122.75 Magyar sorsjegy 47 50. Páris, márcz.. 30. (Zárlat.) 3°/0 járadék 59.70 47. 76 járadék 86. . Olasz járadék 63.05. Credit mod. 305.—. Lombard 335.—. Államvasp. 717.—. Koronajószági záloglavelek —. —. Ausztriai kötvények —. 1871-iki kölcsön . 1872-iki kölcsön 94.65. Frankfurt, márcz. 30. (Kezdet.) Váltóárfolyam Bécsre —.—. Amerikai 1882-re —. 1854-ks —. 1864-es —.— Lombardok ?47.75 Évjáruléki papír 61.92. Osztr.bankrészv. 1000 Osztrák hitelrészvény 211.50. Osztrák államvaspálya részvény 327 50. 1860-as —.—. Ferencz-Józsefvaspálya — . Galicziai 250.—. Évjáradéki ezüst 66.25. Győr —.— Gráczi —.—. Frankfurt, márcz. 30. (Zárlat.) Váltóárfolyam 104 80 1859-ik E metaliqnes —.—. Uj ezüst kölcsön-----­Nemzeti kölcsön —.—. Régi metalliqnes —.—. Új adó­mentes kölcsön —.—. Amerikai 1882-re 98.75. Osztrák hitelrészvény 227.50. Osztrák államvasut 329 50. 1864-ik 158.25. 1860-diki 95 —. Ferencz-Józsefvasut —.—. Lom­bardok 159.—. Galicziai 247.50. Papirjáradék 66 25. Ezzüst­­járadék 66.90. Osztrák bankrészvény 1018.—. Magyar sorj­egyek —. Német osztrák bank —.—. Győri —.— Gömör —. Berlin, márcz. 30. Búza 86.13. 81.25. —. rozs 63.50. 64.75. 62.36. Zab 60.­ 60.25. Árpa helyben —­­. Olaj 19.19. 19.25. 22.10. 23.06. Szesz 25.22 27.-. Boroszló márcz. 30. Búza 26.71. rozs 215.—. —.— zab 178.—. Olaj 18.35. tavaszi 18.75. szesz 21.33. 2175 Páris, márcz. 30. [Kezdet.] 5-ös járad. 58.40. Olasz járadék 59.20. Credit mobilier —.—. Osztr. napra —.­­ Consulok —.—. Éjszaknyugoti pálya —. —. 4­03 jára­dék —. Államvaspálya 740.—. Lombardok 263.—. Ame­rikai —. —. Magyar kölcsön — . Magyar keleti pálya 6.­. 1871-iki kölcsön 93.42. 1872-iki 93.47 Köln, márcz. 30. Búza 86.98. —. rozs 62.55 61.25. —Olaj 40­­, 21.-, . Stettin, márcz. 20. Bmna 84.50, 80. — . —. rozs 61.—. —57.50. olaj —. . , szesz 11.11. 11.11 Amsterdam, marcz. 30. Búza —. . Rozs —.—. —.— Repczeolaj —.------.—. Hamburg, marcz. 30. Búza —. - . —. Rozs .— — . Olaj —.—. — .—. Szesz —.—. —. London, márcz. 30. Búza —. Rozs —.—. Árpa — . Zab Bécs, márz. 30. Buzaforgalom 30.000 mérő, árft 7 frt 50- 84 frt 50 kr. Rozs 5 frt 15-6 frt 40 kr Árpa 5 frt 40—5 frt 30 kr. Zab bécsi mázsája 4 frt 90 kr Répaolaj 18—. tavaszi szállítva-----. Szesz fokonkm­­­ .—. kr. München, márcz. 30. Búza —Rozs .­g Árpa —forgalom 20,000. Zab — . .mázsa. Antwerpen, márcz. 30 A petroleum üzlet . —. —.­­ Liverpol, márcz. 30. Búza 1-2. Liszt 6.—. Kuko­­r­cza — pennyivel alacsonyabb. Uj-York, 28. márcz. Liszt 660. Budapesti szinlapok. Kedden, márcz. 31. N­EMZETI SZÍNHÁZ E r n a n i. Opera 4 felvonásban. Zenéjét szerzette Verdi. Fordította Beressy Béni. Személyek: Ernani, bandita főnök — — Stéger Don Carlos, spanyol király — . Láng Don Ruy és Gomez de Silva, spanyol grand — — — — Tallián Elvira, unokahuga és jegyese — Nagyné Benza Ida Giovanna­­ — — — Human A. Don Riccardo, a király ) Szalai Jago, Silva ) Széphegyi A 9 es albizottság javaslatai. in. A közmunka és közlekedési tárczánál az albizottság a kőutakat is­mét tárgyalás alá veszi, és itt már nyilat­kozik az új utak építéséről is. Nézetére kü­lönben nincs észrevételünk, csak azért em­lítjük meg, mert észrevételeink elején azon megjegyzést tettük, hogy az albizottság a kőutaknak csak fentartásáról és nem újak előállításáról is beszél. Az állam­építészi hivataloknak a me­gyei mérnöki hivatalokkal leendő egybeol­vasztását mi is pártoljuk,­­­­ de csak azon értelemben, hogy az előbbiek teendőinek el­látására is az utóbbiak kötelezhessenek. Mert megfordítva, hogy t. i. az államépíté­­szeti hivatal utasíttatnék a megyei mérnö­kök teendőinek teljesítésére — nem lát­nák jónak. Ebben is volt tapasztalásunk. A földművelés- ipar- és keres­kedelmi tárczánál annyiban helyre kell igazítanunk egy előbbi megjegyzésünket, miszerint az állami uradalmaknál a mé­nes uradalmak hallgatással mellőztét meg­róttuk, — a­mennyiben az országos lóte­nyésztési intézetekről itt van szó. — Elvi­leg nem is vitatjuk azon nézet helyes, vagy helytelen voltát, miszerint azon czél volna szem előtt tartandó, hogy ezen intézetek a lótenyésztés fejlődésével nélkülözhetőkké vál­janak ; — csakhogy a mi lótenyésztésünk jelenleg oly silány állapotban van — még­pedig nem csak honvédelmi, de közgazdasági szempontból is tekintve, hogy most még emlegetni is felesleges azon állapotot, a­mi­dőn a lótenyésztési intézetek feleslegesekké válnak. Az erdélyi állam­ ménes felállítását azonban nem óhajtjuk elejtetni. A vallás és közoktatási tárczá­nál nincs észrevételünk. Az igazságügyminiszterénél helyeseljük a törvényszékek számának le­szállítását oly módon, mint az albizottság jelzi, de e mellett szükségesnek véljük leg­alább is előkészületeket tenni az ennek meg­felelő azon másik intézkedésre, miszerint a telekkönyvek a járásbíróságokhoz osztassa­nak ki. Erre az első lépést különben is megtette az igazságügyminiszter azon törv­­javaslatával, (a­mire azonban a képviselő­háztól utasítva volt), mely szerint a jelenleg telekkönyvi hatósággal felruházott járásbí­róságok felhatalmaztatnak az egyszerű te­lekkönyvviteli ügyeket egyes bíróságilag el­intézni. Az albizottság a polg. törvényk. rendt. némely hiányait óhajtja mentül előbb orvo­­soltatni, inkább az igazságszolgáltatásnak, mintsem az államháztartás egyensúlyának érdekében, mert hisz arra a perrendtartás­nak nagy hatása nem lehet. E szempontból a felsorolt hiányokhoz adnók még részünk­ről a végrehajtási eljárás egyszerűsíttetését, mert köztudomású dolog, hogy a­ pert megnyerni — bármit mondjanak is né­melyek a perbeli eljárás lassúságáról — aránylag igen rövid idő alatt lehet, d­e végrehajtani.!! A béke­bírói intézményt óhajtandónak tartjuk, de miután eddig mindentől a mi ahhoz némileg hasonlított, mindinkább el­távoztunk és elszoktattuk a népet, nagyon kételkedünk benne, megfogamzik-e ez idegen növény hazánk földében. A semmitőszéket — a legfőbb ítélő­­széktől elválasztott külön alkatában — és pedig épen úgy az igazságszolgáltatás gyor­­síttatása végett, mint takarékossági szem­pontból is — megszüntetendőnek véljük. A honvédelmi tárczánál az albizott­ság nagyon könnyen vél elbánhatni a kí­vánt 741.200 frt költségemeléssel, midőn azt mondja, hogy pénzügyi helyzetünk nem engedi meg intézményeink továbbfejleszté­sét, örüljünk, ha azok fennállását biztosít­hatjuk. Igen helyes, de váljon jót áll-e nekünk az albizottság a béke fennállásáról is addig, míg majd pénzügyi helyzetünk a tovább­fejlesztést megengedi? Ha nem ,ak­kor az ezen tárczánál gyakorolt takaré­koskodással koc­kára teszszük létünket, s igy minden egyéb intézményeink fennállását is. Ha igen , úgy miért nem javasolja az albizottság oda utasítani a kormányt, hogy hasson a közös kormánynál egész befolyásá­val a közös hadsereg tovább­fejleszté­sének megszüntetésére — sőt alább szállít­­tatására ? Ott sokkal többet lehetne meg­takarítani ! Teljességgel nem értjük — költség­kímérési szempontból — azon javas­latot, hogy inkább a közös hadseregbeli ma­gyar lovas ezredek szaporíttassanak, mint­sem a honvédlovasság. Igaz, hogy a közös hadseregbeli költségek 70%/0-át a monarchia többi tartományai fedezik, de váljon meg­éri a 30°/o­kot is azon csekély nyeremé­nye a honvédségnek — mit az albizottság felhoz, — hogy igy évenkint több kiképzett lovas tartalékos lépne át a honvédséghez?? Ellenben örömmel üdvözöljük azon esz­mét, hogy az egy éves önkénytesek ne ki­zárólag a közös hadseregnek adassanak. Ezt különben épen saját indítványunknak mond­hatjuk, a­melyet már több hónapok előtt egy önálló czikkben tettünk meg lapunk hasábjain. Ezzel befejeztük megjegyzéseinket az albizottság munkálatára a kiadásokat ille­tőleg: a fedezetet tárgyazó részre megtesz­­szük jövő alkalommal. Apróságok. Esti lapunkban vették olvasóink azon válasz első részét, mely a gróf Lónyai levelére keletke­zett. Itt van a második része is. * „A közös monarchia államjogi alapját képező 1867-iki törvények alkotásánál legnagyobb része volt Deák Ferencznek és Neked: hozzátok e fontos ügy előkészítésénél és kivitelénél legközelebb állottam én“, így mondod te, de ez csalódás. Azon alkotások­nál legnagyobb része volt a felségének, aztán De­áknak, mellette jöttem én s hozzám legközelebb állott a szegény Pepi Eötvös, kire úgy látszik, te már nem is gondolsz többé, mert hát guand on meuit c’ est pour long temps. Igaz, hogy miniszterré lettél aztán te is, de most már meg­mondhatom neked, hogy bizony akkor is ellene voltak sokan, kik elégszer tették nekem később mi­attad a szemrehányást: „nos! nem volt iga­zunk ?“. Ha nem gyerünk odább, a következő patheti­cus figyelmeztetésedre: A mi monarchiánk az utóbbi időkben elég kí­sérleten ment át, várjon javára fog e válni, ha az annyi gonddal és óvatossággal alkotott közjogi kiegye­zés, mely általunk kezdeményeztetett, a monarchia mind­két felének tv. hozása által önként elfogadtatott, a ko­ronás király által szentesíttetett, pillanatnyi előnynyel bírni látszó combinediók miatt kérdésbe hozatnék az­által, hogy az alkotandó minisztérium program­jában fölvétetnék a közjogi kiegyezés megváltoztatása iránti törekvés, s ez által jogosulttá t­ennék nálunk is, a mo­narchia másik felében is mindazon irányzat, melynek egy neme ellen mindketten, egy izben és ezen államjogi törvények sérthetetlenségére való hivatkozással, sikerrel közreműködtünk. Mindenki tudja, hogy ezek az én nézeteim s öröm­mel látom, hogy értesülve vagy ez iránt te is. De hát mi­ért emlékeztetsz engemet arra, a­mit úgy is vallok ? És mi okból, ki ellen ? Hiszen az alkotmányos d­ua­lis­ S­us monarchiáját fenntartani kívánja mi­nden párt s a közös fejedelem és a közös ural­­kodóház iránti hűség nyilatkozataiban nem marad­nak el még a szélsőbaloldal felirati javaslatai és vezérczikkei sem. A­mi pedig az 1867-iki egyez­mény azon részeit illeti, a­melyek — mint a mo­narchia közös ügyei — az államközi szerződés k­é­t­o­l­d­a­l­u kötelezettségeivel és erejével bírnak s a delegátiók ellenőrködése alá tartoznak: az ezekre vonatkozó bárminő változta­táshoz is a szerződő felek kölcsönös és egyidejű megegyezését, az alkotmány szabta eljárást s a közös fejedelem szentesítését tartják szükségesnek és elkerülhetetlennek azok is, kik az általunk (na, na ! ne busulj ! általad is) alkotott művet nem tekintik egészen tökéletesnek. Arról pedig, hogy „az alkotandó minisztérium programmjá­ban fölvétetnék a közjogi kiegyezés megváltozta­tása iránti törekvés“ egy árva szót sem hallottam senkitől és tőled veszem az első hírt. Nem tudom hol vetted, de biztosíthatlak hogy nem igaz. Én ugyan nem avatkozom a magyar kormány pro­­grammjainak készítésébe, de egy olyan fon­os pont­jai at tán csak mégis megsúgtak volna valamit nekem is a Casinoban. Egyébiránt örvendek, hogy az 1867-iki alap­nak és deákpártiságnak ily szilárd bajnoka gya­nánt mutatod be magadat. Részedre tán szükséges is volt ez a kis tüntetés. Mert annyi bizonyos, hogy annak a 67-iki alapnak és deákpártnak senki sem ártott annyit mint te, m­on eher. Az ellenzék ostromolta el vi­l­eg, de te voltál, a­ki megrontottad gyakorlatilag. Pénzügyérséged meg­vetette számára azon pompás ágyat, melyre defi­citek, kölcsönzések és financziáls zavarok kimarad­­hatatlanok voltak, kormányelnökséged pe­dig tönkre tette egy részről a többség parlamentá­ris állásának önérzetét, s más részről az ország vezetésére szükségelt tulajdonok iránti bizalmat. S valóban bámultam, midőn tőled olvastam a kö­­vetkező figyelmeztetést is: Hidd meg nekem, nem vagy jól értesülve, ha azt hiszed, hogy csak koalició útján lehet egy erős parla­menti többséget egybehozni. A jobboldal, mely a köz­jogi alapot teremti, azt folyton védte és fentartotta, a­melynek védelmére nyerte a választóktól már két ízben mandátumát, minden látszólagos ziláltsága mel­lett is elég erős egy nagy többséget képezni. Nem a pártban volt a hiba, hanem a párt vezetésében. De hát miért nem vezetted jól, midőn te vol­tál vezére ? Hiszen akkora többséget nyertél — per fás et nefas — az általános választásoknál, a­mekkorával ritkán rendelkezett egy alkotmányos minisztérim­a. Hát a rakéták ügyetlensége, ha légbe röpítik saját, mesterüket? Hogy én mit hiszek vagy mit nem hiszek a coalitiora vonatkozólag, az nem tartozik a do­logra. Én külü­gyér vagyok s nem elegyedem a belü­gyekbe. Hanem, kérlek szépen, ezt már még­is furcsaságnak tartom, hogy a coalitio ször­nyűségeinek meggondolására épen tőled kapjak intelmet. Hát ugyan ki kezdeményezte az ellenzék vezérei irányában a titkos kísérleteket? Hiszen ha „az álláspontja iránt kétségbe jött nagy és ed­dig győztes jobboldal a közönbösség súlya alatt el fog enyészni,“ ezen szomorú végének eredeti kut­­forrását egyenesen azon kísérletekben fogja feltalálhatni, a melyeket gróf Lónyay Menyhért kormányelnök úr ő nagyméltósága indított meg, egyszer a Ghyczy Kálmánnal, máskor a Tisza Kálmánnal való szövetkezés iránti alkudozásokra, minisztertársaitak háta mögött? Menyni! ne ta­gadd, mert tudom. Én jól vagyok Ghyczyvel is, Tiszával is s az afféle dolgok se racontent entre amis. Sőt t­ö­b­b­et i­s tu­do­k, de ez is elég, hogy furcsaságnak találjam barczi állásodat a coalitio ellen, melyre most ő felsége tudtával és helyeslésével történt az egyenes, nyílt kísérlet, a megbízott kormányelnök által. Vagy tán a coa­litio csak akkor szabad, ha azt te veszed ke­zedbe, rejtelmesen? S kárhozatossá válik, mihelyt meggyőződtél, hogy nem akar szövetkezni veled sem Ghyczy, sem Tisza? Hogy „távol van“ tőled „minden szándék, hajlam vagy kedv a kormányban részt venni“ azon nem csodálkozom azon sok félreértés után, mely úgy látszik, végzeted. Egyébiránt nyugodt lehetsz, mert úgy hallom, hogy senki sem gondol visszavonultságod megzavarására. Apropos! miféle röpiraton dolgozol most? Ha én neked lennék, írnék egy regényt, „A félreismert államférfin“ vagy tán „Egy új gróf keserves czimen. Q­u­e d­i a b­­­e ! Hiszen akadémikus is vagy s plane elnök. Biztosítasz, hogy csak azért írtad meg ne­kem, a­mit elmondani akartál, mert lelkiisme­­retedet akartad megnyugtatni a vesze­delem iránti figyelmeztető nézeteid nyilvánítása ál­tal. Csak nem leltél Ghyczysra? Ne tedd kér­lek, neked nem jól állana, aztán nem is hinné el senki. Te megírtad nekem nézeteidet politiká­ból. Ha létesül a coalitio és nem mivel csodákat rögtön, akkor a hírlapokba fog jutni leveled, hogy bebizonyítva legyen, mily előrelátó ember voltál, s mennyire tévedett „Andrássy“. Ha pedig nem létesül a coalitio, akkor a hírlapokba fog jutni le­veled, mint tanúbizonyság, hogy a te hatalmas fellépésed mentette meg a közjogi alapot és a Deákpárt életét, az „Andrássy“ visszarettentése által. Voilá tout. Ismerem én ezt a játékot, drága barátom, s figyelmeztettem is rá azt, a ki épen nálam volt, midőn leveledet vettem én felol­vastam. Nem megysz valami egyházi gyűlésre a na­pokban ? míg távol vagy, szeretne egy látogató je­gyet hagyni nálad barátod Andrássy Gyula. U. i. Ha Ghyczy lesz a pénzügyér, neki csak megszavazod „a messze terjedő felhatalmazá­sokat is“ ? * A fennebbi levéllel áprilisbe akarta küldeni valaki az „Ellenőr“ olvasóit, de egy nappal elszámította magát. Felesleges mondanunk, hogy gr. Andrássy Gyula nem tud semmit a fennebbi levélről, mert egyátalában nem is irt semmi választ a gróf Lónyay levelére. * A szélsőbaloldali zűrzavar történetéhez ma ismét idéztünk egypár adatot, melyből kitűnik, milyen szépen járt el „az egyesült közjogi ellen­zék“ a „48 ások“ kisebbsége ellen, valamint ki­tűnik az is, hogy az a többség mily parányi és bizonytalan. Különben nekünk mindegy akár bányán és akár miként egyesülnek.Nem is szólunk többet báti bajaikhoz, mert nem telik benne semmi örömünk, s mert a bal­köz­ép álláspontját a szélsőbaloldal családi békéje vagy belh­ábo­­rúja egyiránt érintetlenül hagyja. Pártunk nem a szomszédok gyengülésére,hinem a saját szilárdságára számit, midőn a hazának ügyét szolgálja legjobb messz 61-8 mildev a forint, a viszonyát által rendelke­zésére adott uton és módon. — A váltótörvénykönyv tervezetének tárgyalására meghívott bizottság ma kezdte meg tanácskozásait, melyekben a következő szakférfiak vesznek részt: Csemeghi Károly államtitkár, Szabó Imre és Manoilovich Emil semmitőszéki birák, Tó­t Elek f. szélőszéki biró, Daruváry Alajos kir. táblai ta­nácselnök, Ybl Lajos a kereskedelmi és váltótv­­szék elnöke, Régner Tivadar, Külley Ede kir. táb­lai birák, Apáthy István egyetemi tanár a javas­lat kidolgozója, Tokaji Nagy Lajos kereskedelmi tvszéki bíró, Bróde Lipót, Lövik Adolf ügyvédek Hérits Károly keresk. min. titkár, Neuwelt Armin kereskedelmi elnök a kereskedelmi és valtótör­­vényszéknél. „Az egyesült közjogi ellenzék“ zűrzavara. A 48-as párt márcz. 25-én tartott értekezle­tének történetét a „Hunnia“ a következőleg be­széli el: „A föntjelzett napról datálja az új ellenzéki párt a 48-as párt megszüntetésére kiadott decrétumot. Nézzük, hogy folyt le az a statáriális ülés. Márczius 24-én este tartotta értekezletét a 48-as párt, melyben a lapok egyesítésének kérdése tárgyaltatott. Jelen volt 19 képviselő. Miután az tapasztaltatok, hogy vannak 48-as képviselők, kiknek törekvésük e párt szétbontása, hogy miben áll ez úgy, létetett Ma­kovics Tivadar által az indítvány, hogy a párt jelentse ki, miszerint folytatja mű­ködését az eddigi alapon és szervezésben. Ez indítvány he­lyett Helfy indítványa lett elfogadva­­ szótöbbséggel: 10, 9 ellen, hogy a többség hajlandó szövetkezni a márczius 4-iki alapon, később megállapítandó czim alatt.­­ A sza­vazás megtörténtével, Irányi a pártelnök visszalépett, úgy Csanády is mint alelnök. Az elnökség v­itelét a 2-es alel­­nök, Kállay Ödön vette át, s folytattatott a tanácskozás a két lap egyesítése ügyében minden zavar nélkül. Az idő azonban előrehaladt lévén, az elnök közmegegyezéssel az­zal oszlatta el az ülést, hogy holnap 10 órakor a lapok egyesítése fölött a tanácskozás folytattatik. Másnap, azaz márczius 25 én reggel 10 órakor összejöt­tek, a te­gnapi határozat foly­tán az értekezletre csakugyan. Megjelentek : Kállay Ödön, Simonyi Ernő, Almásy Sándor, Kis János, Szerdekényi Nándor Dobay Antal, Sréter Lajos Lá­zár Ádám, Helfy Ignácz, Majoros István. Megjelentek a kör helyiségében: Mocsáry Lajos, Guboly Sándor, Csá­­volszky Lajos nem 48-as képviselők is. Az elnök megnyitá az ülést, s némi párbeszéd fejlett ki a tegnapi határo­­t felett. Bejelenti aztán elnök, hogy az értekezletre eljöttek hárman, a fönt jelölt képviselők is. Azután tárgyaltatott a lap egyesülésének kérdése Mocsáry Lajos elmondja véle­ményét, hogy a két párt között az egyesülést, a modus vivendire, azaz, az együttes eljárás mikéntjére kell meg­szabni ; a két lap egyesítése fogja majd a tömörülést elő­idézni Hivatkozott Szederkényr­e, hogy e tekintetben, mint csak kevéssel ezelőtt vele értekezett s az egyetér­és létre­hozatala teljese sikerülni fog Simonyi Ernő ellene szólva Mocsáry nézetének, azt sürgette, hogy az uj pártalakulás rögtön mondassák ki. E néze­­t pártolta Gubody is. Sze­derkényi fölszólalt, hogy Mocsáry által mintegy nyilatko­zatra kényszerittetvén, azon véleményt fejezi ki, hogy Mo­csáry által előterjesztett módon, minden reménye megvan az egyetértés helyreállítására. Ha azonban az értekezlet a Simonyi által tervezett irányt veszi föl, ő a tanácskozásban érdemleges részt sem fog venni. Az elnök Kállay rohamosan teszi föl a kérdése­ket : mondja ki az értekezlet, hogy a 48 as párt megszűnt, hogy az egyesült párt czime „közjogi ellenzék közlönye az „Egyetértés“- leen”. Mindez egy pillanat műve volt s meg lett írva a 48-as párt halálos ítélete -- mert a jelen­levő Doka­ és Szederkényi a tanácskozásban érdemleges részt sem vettek, a­8 48-as, és 3 balközépi képviselő által. Ez azon többség, mely a 48-as párt megszüntetését megszavazta, s az ezen balközépiek többsége, mely az egyesülést igy kimondotta. Hogy Mocsáry­ék társaik megbízásából voltak-e jelen, nem tudjuk.­ __________ Budapest, márczius 30. Még élénk emlékezetben van mindnyájunknál a múlt évi royális idény dalidója s a siralmas „Katzenjammer,“ melyben a mulatság árát megad­ták. A froba­lorfi ömlengő nyitány patriarchalls zamalu ölelkezéseivel, mikor a „maison de France“ szétszakadt ágai „önzetlen“ egyetértésben forrad­­tak össze a patrimoniem birtokba vételére; a szent szűz gyakori megjelenéseivel fűszerezett bucsújárá­­sok tarantellája, az alkudozások contratáncza, s végre a kállai kettős, melyet az újkori Bayard, Broglie herczeggel, jó példaadás kedvéért, a „roy“ fütyülése szerint eljárt; ez mind sokkal mulatsá­gosabb dolog, semhogy az ember egy­könnyen el­felejtené. S ilyen a szomorú napok emléke is, melyek a siralmas „zászlókérdés“ kiütésével a derült időkre elkövetkeztek; s még ilyenebb az a szerencsétlen levél, mely Mindszent hava első nap­jára kelvén, oly nyomorúságosan tönkre silányitotta Mac-Mahon, Broglie, Chesnelong és Cazenove urak s a többi mindenféle apró szent egész évi fira­­dalmas munkáját, s még a jó egyetértést is, mely őket e munkára május 24 ikén egyesítette. Tudjuk azt is, miként született meg az álta­lános „Katzenjammer“-ből a „marsallatus“ eszméje, mely azóta isten segedelmével septem­atussá ved­lett, de még ma is ép oly bizonytalan existenczia, amilyennek a pórul járt royalistikus conspiratio ak­kor a maga megmentésére megalkotni akarta és megalkotta. A minek szabva volt, annak maradt mostanáig, bő, kényelmes köpenyegnek, mely alatt minden restaurationális fondorkodás elfér, s kívül­ről mégis módos, egyszabásu alakot mutat. Az ál­landóság megnyugtató látszata alatt az alakvál­­toztató képesség minden feltételei; a soliditás ál­­arcza alatt a legnagyobb szédelgés: ilyennek volt a septennatus csinálva. S kétségtelenül ilyennek maradna ezután is, ha létezése óta csak egyetlen egy jel is mutatná, hogy az alakoskodásnak vala­mi sikere remélhető a restaurationális tervek ja­vára, s ha legalább feltehető volna, hogy a közvé­lemény legalább addig megtűri ez álarczos hata­lom kétértelmű existencziáját, a­mig ideje lesz a reactionak elfojtani a közvéleményt s körül tán­­­­czolni a maga ostrompositjóit.

Next