Ellenőr, 1874. március (6. évfolyam, 59-89. szám)
1874-03-19 / 77. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 fil. — kr. Évnegyedre . . 5 fil. — kr Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 r 80 „ Egyenszámára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utc*a 6. a*. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 77. szám. Budapest, csütörtök, márczius 19. 1874. II. évfolyam. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza B. -as. (Légrádi testvérek irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-uteza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-uteza 6. sz.) intézendők. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre................................20 forint — kr. Félévre.........................................10 „ — kr. Negyedévre ...... 5 „ — kr. Egy hóra..................................1 ?80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. ________________________________ TÁVIRATOK, Bécs, márcz. 18. (A képviselőház ülése) A katasztrális hivatalok rendszerítéséről szóló törvényjavaslat a költségvetési bizottsághoz utasíttatott. Az egyházi jövedelmeknek járulékairól a vallásalaphoz szóló törvényjavaslat 4. §-a Scharschmidt módosítványával elfogadtatott, mely szerint a betegek ápolására fordított jövedelem ne adóztassák meg. Az 5 — 8. §. vita nélkül változatlanul elfogadtatott. A 9. §. Breszl módosítványával elfogadtatott, mely magasabb százalékot kíván behozatni. Krzeczanowitz az alsóbb százalékot pártolja és indítványozza, hogy az a birtok 3°/0-át felől ne múlhassa. Kronawetter Brestel indítványa mellett szól. Az előadó az ülés rövid szünetelése után kinyilatkoztatja, hogy a felekezeti bizottság eredeti indítványaihoz ragaszkodik. Glaser igazságügyér kijelenti, hogy a kormány a 10. §. kihagyatásába beleegyez, de nem járulhat Brestel és Krzeczanowitz módosítványaihoz. Erre a 9 szakasz az eredeti szövegezésben elfogadtatott, a 10 §. pedig elvettetett. A további szakaszok majdnem vita nélkül a bizottsági indítványok értelmében elfogadtattak. Erre Kaminski, Dworski és Rainer szerint a páter megválasztatásai (ez utóbbié csak csak hosszabb vita után) igazoltattak. Legközelebbi ülés pénteken. Napirenden van a költségvetés tárgyalása. Velencze, márczius 18. Lipót bajor herczeg és Gizella herczegné, kik a legszorosabb incognitóban utaznak, ma ide megérkeztek. Versailles, márczius 17. A nemzetgyűlés az új adótörvényre vonatkozólag beadott különféle módosítványokat tárgyalta. Az importált füstölt hús 4 centimmeli megadóztatása jóváhagyatott. Továbbá egy módosítvány elfogadtatott, mely e tehervonatokkal szállított transito-árukat a megadóztatás alól felmenti. Egy javaslat, mely szerint a követek napidíja és a hivatalnokok fizetése bizonyos levonással terheltessék, nagy többséggel elvettetett. Egy képviselő kérdése folytán, mely adókat hoz a kormányjavaslatba? — az alállamtitkár a pénzügyminiszter részére időt kér, hogy erre nézve megállapodás történhessék. Utolsó posta. — Napoleon Lajos herczeg következő beszédet mondott a nagykárusítás ünnepén viszonozván Padua herczeg üdvözletét. „Herczeg úr, uraim! Midőn önök ma itt összegyűltek, a császár emléke iránti hűség érzelmének engedelmeskedtek, s ezért mindenek előtt köszönetet mondok önöknek. A közérzület megboszulta e nagy emlékezet ellen szórt rágalmaiat, s a császárt valódi vonásaiban látja. Önök az ország legkülönbözőbb részéről jöttek, bizonyságot tehetnek mellette; uralkodása nem volt egyébb folytonos gondosságnál mindenek javáért; utolsó napja Francziország földén, a hősiesség és lemondás napja volt. Az önök jelenléte közöttem, a hozzám nagy számban érkező feliratok, bizonyítják, mennyire aggódik Francziaország jövő sorsa felől: a rendet meg Magenta herczegének atyám dicsősége és szerencsétlensége bajtársának kardja oltalmazza. Lojalitása megbízható biztosítékul szolgál, hogy a rábízott örököt nem hagyja a pártok iegrohanásainak kitéve. De az anyagi rend még nem biztosság. A jövő ismeretlen, az érdekek megrettennek tőle, a szenvedélyek visszaélhetnek vele. Ebből szülemlett az érzés, melynek jönök viszhangját hozzák meg nekem, mely ellenállhatlan erővel ragadja magával a véleményt a népre hivatkozás egyenes útja felé, hogy végleges kormánynak vettessék meg alapja. A népszavazás : ez az üdv, ez a jog; az erő hatalomra jutván, s megnyitván újra az országnak a hosszú biztosság aeráját, egy nagy nemzeti párt keletkezik, győzők és legyőzöttek nélkül, mely fölülemelkedik minden párton, hogy kiengesztelje valamennyit. A szabad nyilatkozásra felhitt Francziaország, várjon Illik Napóleon fiára fogja-e szemét vetni? E gondolat kevesebb kevélységet ébreszt bennem, mint bizalmatlanságot erőmben. A császártól megtanultam, mily súlylyal nehezül az uralkodás terhe, még az öreg vállakra is és mennyire szükséges ily magas küldetés teljesítésére, az önbizalom s a kötelesség érzete. Ez a bizalom adja meg majd nekem is azt, ami ifjúságomban hiányzik Leggyöngédebb és leghálásabb kötelékkel fűzve anyámhoz, ernyedetlenül fogok dolgozni, hogy haladásomban megelőzzem az éveket. Ha majd itt az óra, és más kormánynak ad többséget a nép szavazata, én tisztelettel meghajlom az ország határozata előtt. S ha az urnából nyolcadszor is a Napóleonok neve merül fel: kész vagyok elfogadni a felelősséget, mit a nemzet szavazata rám ruház. Ez gondolatom : köszönöm, hogy meghallgatásáért oly hosszú utat tettek. Vigyék meg a távollevőknek emlékemet; Francziaországnak gyermeke fogadalmát, bátorságom és életem az övé. Isten őrködjék felette s adja vissza jólétét, nagyságát!“ — Az „Osservatore Romano“ szerint, a sommorostrói győzelem alkalmától, két elsőrangú európai udvar szerencsét kivánt volna Don Carlosnak. Az „Osservatore“ még a czimet is tudja, melyet ez udvarok használtak: „Don Carlos de Bourbon, Roi d’Espagne.“ Az első udvart csak ki lehetne sütni, ha a vaticant is udvarszámba veszszük, hanem a másik? — D’Aurnale herczeg londoni útjából viszszatérőben ma Brüszszelbe volt érkezendő, s tiszteletére udvari ebéd volt tervezve holnapra. — Ma c-Mahont előlegesen értesítették Ghislehurstből, hogy a császári herczeg dicsérőleg fog róla megemlékezni a nagykorúság ünnepén mondandó beszédében. (úgy történt.) — Keratry indítványát Gambetta vád alá helyezését illetőleg a jobbközép nem fogja pártolni, kizárólag a jobboldalnak engedvén át erodiásus dicsőséget. Az indítvány e szerint tehát elvetettnek tekinthető már is. — Ledin-Rosinról az a hír, hogy az igazolása körül felmerülő vitában szót fog emelni. Valószínűleg az assembléeban elfoglalandó álláspontját fogja körvonalazni, mint azt választása előtt a baloldal küldötteinek megrta, hogy a megválasztásának tulajdonított értelem élét vegye. Budapesti szinlapok. Csütörtökön, márcz. 19. NEMZETI SZÍNHÁZ. Faust. Opera 5 felvonásban. Goethe után Írták: Barbier és Carré. Fordította Ormai Ferencz. Zenéjét szerzette Gounod. Személyek: Faust, tudor — — Ellnger M'phistopheles — — Odry L. Margaréta — — Tannerné Valentin, bátyja — — Malecky Wagner, ) . ,— Ormai Siebel, ’ ) tannIók - Nádayné Mártha — — Bacsó Luiza VÁR -SZINHÁZ. Az idegesek-Vígjáték 3 felvonásban. Sardou után fordította Feleki . Budapest, márczius 18. □ „A coalitio létre jön , mert létre kell jönnie“ — mondá vasárnap egy jobboldali laptársunk, — és pártunkhoz fordulva, kéri azt, kövessen el mindent, hogy az mentül előbb meg is történjék, mert — úgymond — épen pártunkon és vezérférfiain áll az. — Maga részéről ellenben úgy járt el, hogy az létre ne jöhessen. Egész kereken kimondja, hogy e végett nekik semmi tenni valójuk nem volt; kellett tenni valamit, de csak nekünk. Pedig ismerhetné azon német közmondást „Zum Zanken braucht man zweie“ — hát még a coalitiohoz hogyne kivántatnék kettőnek a hozzájárulása. Mondta ugyan az a lap, hogy pártunknak nem kell „capitulálni“, — de azért erre irányult mégis egész czikkének iránya, amely elejétől végig egy nekünk szánt, sőt nyíltan hozzánk intézett oktatás akart lenni; — valóban pedig egy körmönfont sophismákból álló prókátori irálygyakorlat volt az egész. A Deák-párt megkötött kezekkel és változtathatlan iránynyal indul a coalitiónak — mondá ő. Ha tehát mégis azt kívánta, hogy vele menjünk — mi egyéb ez a capitulatiónál? hiszen épen az irány az, melyen változtatni kell, mert az eredmény mutatja, hogy amelyet a többség eddig követett, rész volt. Sajátságos ötlet segítségül hívni valakit és azt kivánni aztán tőle, hogy a verembe essék ő is. Sajnáljuk, hogy oly térre vitte t. laptársunk a vitát, amelyre lépni legkevésbbé időszerű, s jónak látta most is előállani pártja fényes napjainak azon stereotip mondatával, hogy kétszeri általános választásoknál vereséget szenvedtünk, és így érjük be a szerencsével, miszerint mégis beléphetünk a kormányba, csak adjuk meg magunkat alázatosan a discretion. Laptársunk épen oly jól tudja, mint magunk, miként jöttek azon választások létre; talán mellőzhetjük tehát az ebbeli polémiát. — De midőn a mindennemű erőszakolásokkal összealkotott többséget eléri annak természetes következménye, — midőn maga érzi, hogy leszorított politikai ellenfelei nélkül üdvösen tovább nem vezetheti a közügyeket, akkor azt kívárni, hogy azon ellenfelei jöjjenek segítségére, de ők is csak ugyanazt tegyék, amit maguk tettek; ez valóban nem egyéb, mint oly együgyűségre számítás, mely szerint pártunk a kormányra jutást mint önálló czélt tekintve, az alkalmat megragadja, hogy magát a követett rész irány részesévé tegye, és semmi jót nem eszközölvén, nem sokára mi is ott legyünk, ahol most ők vannak. Hogy a mi vezérférfiainknak valamely „arcanum triplicatum“ volna birtokukban, amelyet csak zsebekben kell a bársonyszékekre magokkal vinniök, mikép azonnal minden bajon segítve legyen, ezt laptársunk sem hiszi. Mi jót vár tehát belépésöktől, ha azt akarja, hogy csak úgy menjen a dolog velük is, mint eddig ment nélkülök, sőt eltompítsák azon önérzetüket is, melyből erejük áll, s amely nélkül tehetetlenekké válnának a coalitio fontos feladatainak megoldására is ? Még ha egyszer meg is jön annak ideje, hogy a közjogi kérdések tárgyalás alá vézessenek, ez csak úgy történhetik — mondja ő — ha azok iránt a nemzet újólag megkérdeztetnék, és a balközéptől talán semmi sincsen épen most távolabb, mintsem egy ilyen hivatkozást kivánni a nemzetre. Hát 1865—1867-ben szabad volt a nemzet megkérdeztetése nélkül tenni, a mihez most a nélkül szólni sem szabad ? — És ami e hivatkozást illeti, igaz, mi nem sürgetjük azt, de biztosítjuk laptársunkat, hogy attól nem félünk se most, se soha. — Alig hiszszük, hogy ő is úgy van vele .... Eredeti azon okoskodás is, hogy ha a coalitióra való felhívás a jobb oldaltól eredett volna — akkor mi jogosítva lehetnénk feltételeket szabni. — Mely oldalról és kinek ajka ejtette ki a szót először — mi függ attól? A felhívás a coalitióra nem jöhet azon párttól, mely nincs megbízva kormányalakítással. — Ez kivül áll minden kérdésen. Mi láthattuk és láttuk is azon részélyek tornyurulását, melyek ellenében csak az erők jóakaratú coalitiója segíthet, s mert előreláttuk az ország ezen válságainak bekövetkezését. Kötelességünknek tarthattuk és tartottuk is nyilvánítani nézetünket a fenyegető bajok elhárításának és megszüntetésének lehetséges módjáról, de pártunk utoljára is csak annyit tehetett és tett, hogy álláspontját tisztázta a közérdek megmentésére, ha ennek kormányosaitól arra felhivatik. Ne kívánja tehát laptársunk lehetetlenné tenni reánk nézve, amit még továbbra is oly nagyon óhajt, amibe egyedüli reményét veti — a coalitiót — és ha valóban hiszi, hogy hazánkat csak a Parlamentarismus — ezt pedig csak a coalitió mentheti meg, akkor ne csak mondja, de maga is tegye, amivel a vasárnapi vezérczikkét berekeszté. „És valóban mindannyian annyit vétettünk a Parlamentarismus ellen, hogy semmi bűnhődés nem látszhatik reánk nézve súlyosnak, amelylyel azt ismét jóvá tehetjük — és a mint a dolgok állanak, azt egyedül csak a coalitióval menthetjük meg.“ Szlávy kormányelnök ur a Tisza Kálmánnál történt értekezések eredménytelensége után felszólította Ghéczy Kálmánt a kormányba lépésre s midőn tőle tagadó választ nyert, hasonló ajánlattal kereste fel báró Sennyey Pált, de nem lévén szerencsésebb itt sem: kötelességének ismerte megújítani a király előtt a kabinet leköszönésének elfogadása iránti kérelmét, ami most már meg is történt. Ezen tények eléggé jelzik a sokoldalú válság egész komolyságát, s hírlapírói kötelességünké teszik, hogy a helyzet lázas természetével szemben elnapoljuk mindazon részletek megvitatását, melyek a coalitio létesítésére intézett lépések meghiúsulásából kivonhatók. Erre lesz idő akkor is, midőn az uj kabinet megalakul s a kedélyek ha nem is megnyugtatva, de legalább nyugodtabbak lesznek. Különben is a balközép tagjainak s igy lapunknak is csak az lehet, ez idő szerint, a feladata, hogy a dolog menetét és fejlődését éber figyelemmel, de egyszersmind a legnagyobb higgadtsággal vegye szemügyre s ne engedje magát kizavartatni ezen óvatos kijárásából semmiféle szenvedély vagy csel által, bármely irányban. Ezen magatartást megőrzeni nem is lehet nehéz azon balközép tagjaira nézve, kik nem az izgalom, hanem a rend szellemét óhajtják terjeszteni s a kiknek politikai álláspontját tisztán láthatja a nemzet a Tisza Kálmán által és oly hazafiasan mint önérzetesen tett legújabb nyilatkozatból is. Az ország öszszes érdeke forog veszedelemben, s aki ezt nem érzi vagy játszik vele, az buta vagy gonosz. A „Pesti Napló“ esti lapja szerint Bittó úr, a képviselőház elnöke, tegnap hosszasan tanácskozott Szlávy kormányelnök úrral, ma pedig — mint ma este halljuk — kihallgatáson volt a királynál. Ebből a Deákkörben azt következtették némelyek, hogy az új kabinet alakítására Bittó urat bízza meg ő felsége. Mi e következtetést tévesnek tartjuk, ha mégis helyesnek bizonyulna, ebből a helyzet válságos elemeinek növekedését igen, de kereskedését nem várhatnék. Sőt nem is teszszük fel Bittó úrról, hogy olyan feladatra vállalkozzék, s melyre hogy nem bír a viszonyok által igényelt kellékekkel, éreznie kell a közvélemény megkérdezése nélkül. Nevezetes a Deákkör azon határozata, miszerint ezentúl egyhangúlag fog támogatni minden jövendő minisztériumot.Ez minden esetre szükséges lesz egy olyan helyzetben, amelynek komor feladataira nem akart egy gyengélkedő kormány tagja lenni sem egy Ghyczy sem egy Sennyey, bárha egy Tisza Kálmánnal szövetkezve, hajlandó lett volna egy erős kormány tagja lenni mind Ghyczy minden esetre és Sennyey is valószínűleg. De hát miért nem akar kormányelnök lenni sem Ghyczy, sem Sennyey? töprenkednek sokan. Azért mert a Tisza Kálmán feltételeinek el nem fogadása után nem lehet számítniuk a coalitio létesülésére, e nélkül pedig nem lehetett a helyzet által követelt erős és bizalomgerjesztő kabinet alakítására kilátásuk. Na de vállalkozik erre majd más, mert hát ezentúl minden jövendő kabinetet támogatni fog az a jobboldal, amely a mindenki által becsült, átalánosan kedvelt, valóban önzetlen és minden g’schüfteléstől tiszta Szlávy József kormányát támogatni sem nem tudta, sem nem akarta. Credat Judaeus! Egyébiránt majd meglátjuk úgy — július felé. Simonyi Lajos bárónak a baloldali kör tegnapi értekezletén mondott nyilatkozatáról a „Pesti Napló”ban a következő tudósítást olvassuk: Simonyi Lajos Móricz ellenében megjegyzi, hogy szerinte a coalició elvi programm-változatás, a párt tagjainak megválasztása pedig más Programm alapja történt; e tekintetben hivatkozik Ghyczy eljárására és azon tényre, hogy épen a párt részéről sürgettetett a lemondás azok ellenében, kik Ghyczy pártjához családkoznak; fenntartja nézetét és a mandátum letevését tarja a legkorretebb eljárásnak. Simonyi nyilatkozata nagy helyesléssel fogadtatott. Hasonló tudósítást adnak némely más jobboldali lapok is. Részünkről ezek ellenében csak annak kijelentésére szorítkozunk, hogy az idézett és ahhoz hasonló tudósítások szándékosan vagy szándéktalanul, de teljesen elferdítették. Simonyi Lajos nyilatkozatát, aki határozottan kimondotta, hogy a coalitiót szükségesnek tartja és abban pártunk részéről a Tisza Kálmán által követett eljárás szerint és határok közt elvfeladást legkevésbé sem lát. Egyébiránt úgy hisszük, maga igen tisztelt barátnők is helyén fogja látni a kérdésbeni ferde tudósítások ellenében tiltakozását kijelenteni. A „Pester Lloyd“ mai vezérczikke következőleg végződik: „A jelen pillanatban kétszeresen sürgős szükség, végre valahára egy vagy más módon ismét teljes számú minisztériumot hozni létre, mert ettől fog függni, hogy a Deákpárt magát gyorsan összeszedje és most már mint compact többség az új kabinetet talpra állítsa. A párt dissidens elemei ismételve kijelentették, hogy oppositiójuk csak a coalitió ellen irányul és hogy minden kabinetet támogatni fognak, mely feltétlenül a kiegyezés alapján áll. Nos hát ma már többé nincs mit attól tartani, hogy az új kabinet egyöntetűségét a közjogi ellenzék valamely eleme zavarja, és azok, kik csupán ezen veszélytől irtódtak, most már bizonyosan örömmel és teljes számmal fognak a régi zászló alá visszatérni, hogy bebizonyítsák, hogy egy erős homogén kormányt nemcsak óhajtanak, hanem azt lehetségessé is tudják tenni.“ Hát ugyan a coalitio teremtette azon dissidenseket, kik a coalitionális kisérlet eltti években áskálódtak egymás ellen a jobboldalon? ” A középpárti kör ma délelőtt értekezletet tartott, melynek eredménye az, hogy a kör helyeslőleg vette tudomásul Ghyczy Kálmán elhatározását, mely szerint nem lép be a kabinetbe, mire Szlávy kormányelnök által felhivatott. Ghyczy Kálmán délután tudatta e határozatot a miniszterelnökkel. A „Pester Corresponded“ a középpárti kör értekezletéről ezeket írja: Ghyczy előadta a tárgyalások folyamát, s körvonalazta a saját álláspontját , aztán nyilatkozásra hívta fel a párt tagjait. A többség helyeselte Ghyczy eljárását, mások ismét a kabinetbe lépés mellet nyilatkoztak, s a unio törekvések elősegítését óhajtották volna; nevezetesen Ivánka Imre érvelt a Sasió mellett. Regiszráljuk e helyütt azt a garantírozatlan hírt is, hogy Ivánka Imre a párthatározat miatt indíttatva érzi magát mandátumát letenni, miután a közzéppárt külön álláspontját most már nem tartja sem jogosultnak, sem igazoltnak. Miután Ghyczy kimondta a határozatot, hogy tagadólag fog válaszolni, vita fejlődött ki a felett, hogy e határozat egyszerűen adassék-e tudtul, vagy pedig indokoltassék is. Négy órai vita után aztán elhatároztatott, hogy Szlávy egyszerű levélben értesítendő, miszerint Ghyczy, pártja véleményével egyetértőig úgy van meggyőződve, hogy a kabinetbe nem léphet. _________ — A „Pester Corresponded“ esti kiadásából a többi értesítéseinkben foglaltakhoz a válságról csak a következőt közöljük: Szlávy úr tegnap Ghyczyt, s ennek tagadó válasza után ma Sennyeyt hivta fel, hajlandók lennének-e kabinet-alakításra vállalkozni. E lépések sikertelensége után kérte lemondásának elfogadását, s Ő Felsége e kérelmet teljesítvén, Szlávy úr ő Felségének több személyiséget nevezett meg, kik véleménye szerint kabinet alakítására alkalmasak lennének. Ő Felsége erre e személyiségek egyikét, Bittó urat hivatta, ki délután 4 órától 5-ig volt a felségnél. Bittó urat nem bizta meg ma Ő Felsége a kabinet alakításával, miután ez azon jelentéstől függhet, melyet a ma folytatandó tanácskozások után Bittó úr holnap ő Felségének tenni fog. A Deákpárt értekezlete. A Deákpárt mai számosan látogatott értekezletén a kör elnöke mindenek előtt a tíz szász képviselőnek részint a Deákkörből, részint a Deákpártból már ismeretes kilépését jelentette. Ezután Szlávy miniszterelnök emelt szót, és körülbelül a következőket mondotta: Kötelességemnek tartom a pártnak felvilágosítást adni ama tárgyalásokról, melyek a közelebbi napok folyamában köztem és a balközép vezére között a két párt koalitiója tárgyában folytak, nehogy a tények téves ismerete folytán azok hamis megítélése idéztessék elő. Én nem voltam a coalitionális eszme teremtője és nem voltam terjesztője; rég ideje már, hogy az a sajtóban úgy, amint a politikai körökben megbeszélés tárgya és mindkét párt kebelében is igen tekintélyes képviselőkre talált. Én magam egy pillanatra sem ismerem félre, mily végtelen előnyt képezne, ha e pártok egyesülése által, a gyümölcsteán közjogi vita mellőztetvén, az egész bennök nyugvó intellektuális erő a haza érdekében gyakorlati munkákra értékesíttethetnék. Ha mindazáltal, amint mondottam, nem tartoztam a coalitionális eszme terjesztői közé, úgy ez azért történt, mert nem titkolhattam el magam elől a roppant nehézségeket, melyeknek ez irányban felmerülniük kell, a nehézségeket, melyekkel már egy coalitionális kabinet létrehozatala egybe lenne kötve, és aztán azokat a nehézségeket, melyek egy kabinet működését, már létrejötte már, természetszerűleg kísérnék. Egész az utóbbi időig azon véleményben is voltam, hogy a Deákpárt maga képes erős kormányt alkotni, ha csak a párt azt erélylyel és tartalék nélkül támogatja. De, nevezetesen múlt évi december óta, azon meggyőződésre kellett jutnom, hogy a jelenlegi kormány e feltétlen támogatásnak, e tartaléknélküli bizalomnak a párt részéről nem örvend és ezért elhatároztam, hogy Ő Felségének, mindjárt pétervári útjáról visszatértem én, átnyújtom a jelenlegi kabinet lemondását. Különösen azon körülmény bírt erre, hogy midőn decemberben e kabinet két legfontosabb tárcája megürült, minden fáradozásom daczára sem voltam képese két állást alkalmas személyiségekkel a párt kebeléből letölteni. Csak kötelességemet véltem tehát teljesíteni, midőn a Felségének Pétervárról visszatérése után elbocsátási kérelmünket benyújtottam, azon kérelemmel, méltóztatnék személyesen Budapestre jönni és — simán nem voltam azon helyzetben, hogy parlamentáris szokás szerint utódot ajánlhass!»,aki előreláthatólag a többséget birná-^!!" főrendiház és a képviselőház egyes fractióinak vezéreit és kiválóbb tagjait meghallgatni. Ez megtörtént és erre ő felségétől megbizást nyertem egy uj kabinet alakítására törekedni, de egyúttal megkísérteni, vájjon nem lenne-e lehetséges a balközép vezérét Tisza Kálmánt egy coalitionális minisztériumnak megnyerni. E legfelsőbb megbízásnak megfelelőig tárgyalásokba bocsátkoztam a nevezett képviselő úrral, melynek leglényegesebb pontjait önök a mai lapokból ismerik. Tisza Kálmán urat illetőleg bizonyítanom kell, hogy ez alkalomból a legnagyobb lejalitással járt el, és mg vagyok győződve, hogy ő a coalitiót épen olyan becsületesen és őszintén akarta, mint én magam. Sajnos, hogy szándékom egy lényeges véleménykülönbségen hajótörést szenvedett. Szlávy úr ezután kifejti a különbséget a Tisza Kálmán által adandó nyilatkozat két formulázása között; hangsúlyozza, hogy Tisza a közjogi kérdést illető nézeteit a neki alkalmasnak látszó időben a kabineten belül és szükség esetén egyenesen Ő Felsége előtt óhajtotta érvényesíteni, mrig Szlávy úr neki az, aciro e szabadságát csak a kabineten kivül vélte megadhatnak. Ezután igy folytatja: E különbségeken hiúsultak meg fáradozásaim és midőn ezt a párt tudomására hozom, csak még egy szemrehányásra kell válaszolnom, melyet itt is, ott is hallottam, — azon szemrehányásra ugyanis, hogy míg Tisza Kálmán elvbarátait a tárgyalások minden pázisáról értesítette, én magára nem tettem hasonlót pártunk irányában, sőt inkább annak háta megett,cselkedtem. (Egy hang: „Ez igaz is!“) Miután az urak közül valaki azt mondja: „Ez igaz is“ — én azt mondom ennek az urnak, hogy „ez nem igaz“, ezt szavamra mondom, és belátásukra bízom, hogy e szónak hinni akarnak e vagy sem. Tisza Kálmánnal egy pillanattal sem beszéltem előbb a coalitióról, mint sem erre ő Felségétől felhatalmazást és megbízást nyertem. Ha szemrehányás érhet, úgy az legfeljebb az lehetne, hogy a balközép egész magatartásából a közelebbi időben azon következtetést vontam le, hogy nincs közöttünk olyan lényeges különbség, mely egy coalitionális minisztérium alakítását lehetetlenné tenné. Ha ebben csalódtam, úgy e csalódásban osztoztam sokakkal, e párt belátásteljes tagjaival, de a párt háta megött nem cselekedtem. Ez nem szokásom s ettől sem ezen, sem más esetben nem tértem el. Az sem áll, hogy Tisza Kálmán pártfeleit a tárgyalások minden pázisáról értesítette , sőt inkább kölcsönösen szavunkat adtuk egymásnak, hogy az, ami közöttünk történik, közöttünk is marad és Tisza úr csak néhány bizalmas barátja irányában tett kivételt, aminthogy néhány tagjait a pártnak én is mindig értesítettem a dolog állásáról. De ha Tisza úr másként járt is volna el, kérem szem előtt nem téveszteni a különbséget kettőnk állásában. Tisza úr a maga vagy legfeljebb pártja nevében cselekedett, míg én király ő felsége megbízásában jártam el és indiscretionak tartottam volna, ily tárgyalások részleteit, mielőtt egy vagy más értelemben eredményre vezettek, kitrombitálni. A másik különbség abban fekszik, hogy elejétől azon szilárd elhatározással bocsátkoztam tárgyalásokba, hogy a Deákpárt alapelveitől a legcsekélyebbet sem áldozom fel, és miután ily áldozatról szó nem lehetett, nem is volt szükséges, hogy a párt beleegyezését erre kinyerjem. Tisza Kálmán úr ellenben a minisztériumba lépése által a maga és pártja állását némileg mindenesetre megváltoztatta volna és ezért kellett magát biztosítania elvtársai hozzájárulásáról is. Különben elhihetik nekem, hogy akkor is, ha a coalitio létrejött volna, kötelességemet, mint alkotmányos és parlamentáris miniszter, ismertem volna; akkor az újon kinevezett miniszterekkel önök elé léptem volna, nézeteinket és szándékainkat kifejtvén, támogatásukat kikérni; ha a párt többsége ezt megtagadta volna, akkor tudtam volna, hogy mi a teendőm. Mindennek most vége ; fáradozásaimat bizonyára jó szándék vezérelte; sajnos, hogy nem koronázta siker. Ez olyan sors, melyre minden államférfinak készen kell lennie. Ha sikerülnek az ilyen dolgok, akkor nemcsak megbocsátják neki, de még meg is dicsérik érte; ha nem sikerülnek, akkor meg kell, hogy hajtsa fejét a lesújtó ítélet alatt. Nekem az utóbbi sors jutott, és azért ma ő felségét kértem, hogy működésemtől mentsen fel és valaki mást bízzon meg az új kabinet alakításával. Ő Felsége kegyes volt lemondásomat elfogadni és kérelmem teljesítéséről biztosítani. E pillanatban tehát már csak mint a párt egyszerű tagja állok önök előtt és mint ilyen ajánlom magamat collegialis jóvoltukba; az egyetlen óhajtás, melyet e perezben táplálok, az, hogy akit ő felsége utódomul határoz, szerencsésebb legyen, és sikerüljön neki, hazánkat a jelenlegi súlyos helyzetből minél előbb felsegíteni. Hangos tetszés kísérte a buzgó miniszterelnök e szavait. Liphay Béla báró meleg szavakban adott kifejezést a gyülekezet érzelmeinek ; rajzolta a lelépő kabinet érdemeit , különösen kiemelte Szlávy úr önfeláldozó működését a miniszterelnökség átvételétől a mai napig; felhívta a