Ellenőr, 1874. március (6. évfolyam, 59-89. szám)
1874-03-23 / 81. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 Irt. — kr. Évnegyedre . . 5 írt. — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra , I „ 80 « Egyet sasán» ára 10 krajezér. Szerkesztési iroda: Budapestennál»rntossal» ■«. Semmit nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor- nteza d. m. (Légrády testvérek irodájában). Kiadóhivatal: Előfizethetni helyben és posta utján: nádor-nteza 6. ez. a. A lap azétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-uteza 6. sz.) intézendők. 81. szám. Budapest, hétfő, márczius 23. 1874. II. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára adat eddig: j[i.y évre..................................... . 20 forint — kr. Félévre.........................................................1® ?? ^r* Negyedévre..............................................5 » *r# Egy hóra.....................................................1 » 80 ^r* Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Bécs, márcz. 22. A költségvetési bizottság elfogadta a katastrális hivatalnokok fizetésének szabályozására vonatkozó törvényjavaslatot a kormányelőterjesztés szerint. — Wedl indítványa, mely szerint a cultus választassák el az oktatásügyi minisztériumtól, elvettetett. Róma, márcz. 22. A király ma fogadja a diplomatic testületet és sajátkezűig írott üdvözlő leveleket vesz át Victoria királynő, az osztrák-magyar uralkodó, a német császár és Mac-Mahon elnök részéről, valamint üdvözlő táviratot Grant elnöktől. Sok küldöttség érkezik folyton Rómába a király üdvözletére. Trieszt, márcz. 22. „Diana“ Lloyd gőzös a keletindia chinai tengerentúli postával reggeli 1 órakor megérkezett. Berlin, márcz. 22. A császár mai születésnapja alkalmából a város minden részében ünnepiesen fel van lobogózva, a nyilvános épületeken kívül számos magánépület is díszítve van. A mai kivilágításra nagyszerű előkészületek térznek. 11 órakor a császár jelen volt az isteni tiszteleten a koronaherczeg palotájában. Egy órakor a fejedelmi személyek, mint a szász királyi pár, a badeni, weimari, mecklenburgi nagyherczegek, az altenburgi, meiningeni herczegek és mások tisztelegtek. A hársfák alatt a királyi palota előtt nagyszámú néptömeg gyülekezett, mely a ciászárt lelkesült éltetésekkel üdvözölte. Bukarest, márcs. 22. A pénzügyminiszter egy javaslatot terjesztett a kamara elé 27 millió franckölcsön felvétele iránt, továbbá egy javaslatot a só-egyedáruság behozatalára. A cultusminiszter 700,000 francnyi hitelt kér a nemzeti színház szerelvényeinek megújítására. Róma, márcz. 22. (D éb on) A király fogadta a diplomatiai testület szerencsekivonatait. Az osztrák-magyar uralkodótól, a német és orosz császároktól, valamint a bajor és svéd királyoktól a királyhoz üdvözlő levelek érkeztek. A svájczi követ a szövetségtanács nevében nyújtott át egy levelet. Több más külföldi képviselő holnapra jelentett be direct leveleket uralkodójától. A fogadtatás 2 óra hosszat tartott. Páris, márcz. 21. A török kormány az 1873- diki kölcsön szerződő feleivel az azok által átvett, de el nem helyezett 300,000 kötvény visszavásárlása iránt egyességet kötött. A visszavétel 297 franc 50 centime-mal történik minden kötvény után, hat hónap alatt. Ennek ellenében a szerződő felek lemondanak minden reclamatióról és optionális jogról a maradék 800,000 kötvényt illetőleg és megszűnik a tilalom, mely szerint a kormány 1875 előtt semmi új kölcsönt fel nem vehet. Az 1873-as kölcsön megmaradó kötvényeivel szerzi meg magának a kormány a szükséges pénzt az april havában esedékes szelvények beváltására és egyéb kiadásainak fedezésére. Berlin, márcz. 22. Születésnapja alkalmából a császár fogadta a fejedelmi személyeket és a tábornoki kart: a város ünnepiesen fel van lobogózva. — Wrangel tónagy beszédére a tábornoki kar üdvözlő fogadtatásánál a császár a következőleg válaszolt: Miután mint j hadseregem képviselői jelennek meg, nem szabad önök előtt elhallgatnom, hogy ismét egy válság látszik felette lebegni , amire négy éven át kötelességérzetből és meggyőződésből törekedtem, fenntartottam és elértem, az én és szövetségeseim hadseregeinek nagy sikereiben található fel; ez érzet ad nekem bátorságot a kitartásra most is, mert nem háborúk előidézésére, hanem az európai béke biztosítására ragaszkodom ahhoz, ami jónak bizonyult. Bécs, márcz. 23. A „Montagsrevue“ jelenti: Az urak háza confessionális bizottsága csekély módosításokkal elfogadta a képviselőház szerkezete szerint a kath. egyház külső jogairól szóló törvényjavaslatot; előadó Hasner; lehet, hogy az uralóházában már csütörtökön megkezdődik e törvényjavaslat tárgyalása. Paris, márcz. 22 Santa Cruz plébánost franczia csendőrök elfogták és Bayonne-ban fogságba helyezték. Bukarest, márcz. 23. A német császár születésnapját tegnap itt a német állam alattvalók az evang. templomban tartott istentisztelettel és banquettel ünnepelték, az utóbbin Paul, a legatio tanácsosa, elnökölt, kinek a német császárrá mondott toastja lelkesedéssel fogadtatott; az ünnepély minden megzavarás nélkül folyt le. Bécs, márt. 23. (Megnyitás) Hitelintézeti részvény 219. Magyar földhitelintézet —.—. Angol-magyar —.—. Angol Ausztriai 144.25 Magyar hitelrészvény 157.—. Franco-magyar —.—. Váltóbank —.—. Napoleondor —.— Államvas pálya —Lombardok 158.50. Galieziai —.—.Tramway —. Magyar sorsjegy —. 1860-as — 1864-es — Mgnicipalánk —.—. Bécs, márcz 23. (Zárlat.) Hitelrészvények 2281 50. Galieziai 236.—. Államvasut 320—. Járadék 69.45. 1860-dik 103.50.1864-diki 138.60 Ezüst 106.50. London 111.75. Unicbank 127 75. Általános épitőbank 84.25. Angol-ausztriai 137 50. Lombardok 149.50. Tramway —. Hitelsorsjegy 169.50. Napoleonhor 8.01. Arany 5.26. Frankfurt 9410. Porosz pénzutalvány 166.—. Török sorsjegy 44.—. Angol épitő-bark 89 50. Berlin, márcz. 23.Kezdet) Galicziai —Lombardok 87.50. Ezüst-jöved. —.—. 1860-as —.— Bécs —. Romániai 42.—. A hamvaspálya 191.50. Papirjövedék — Hitelsorsjegyek —. 1864-ki —. Hitelrészvény 136.75 Magyar sorsjegy —. Frankfurt, márcz. 23. (Kezdet) Váltóárfolyam Bécsre —.—. Amerikai 1862-re —.—. 1864-ks —.—. 1864-es —.— Lombardok 161.50 Évjáruléki papir —.—. Osztr.bankrészv. —.— Osztrák hitelrészvény 253.75. Osztrák államvaspálya részvény 336 6 3. 1860-as —.—. Ferencz Józsefvaspálya —. Galicziai . Évjáradéki ezüst —.—. Győr —.— Gráczi —.—. Frankfurt, márcz. 23. (Zárlat.) Váltóárfolyam 105 25 1859-ik E. metaliques —.—. Uj ezüst kölcsön-----Nemzeti kölcsön —.—. Régi metalliques —.—. Uj adómentes kölcsön —. Amerikai 1882-re 98.76. Osztrák hitelrészvény 237.75. Osztrák államvasut 334.—. 1864-ik 157.23. 1860-diki 95 75. Ferencz-Józsefvasut —.—. Lombardok 109.—. Galicziai 247.50 Papirjáradék 66 25. E..üstjáradék 66 90. Osztrák bankrészvény 1018.—. Magyar sors jegyek —.—. Német osztrák bank —.—. Győri — Gömör —. Budapest, márczius 23. A hivatalos lap vasárnapi száma a következő legfelsőbb kéziratokat közli: Ő császári és apostoli királyi felsége f. hó 21-én kelt legfelsőbb elhatározásával a magyar királyi összes minisztériumnak hivatali lemondását buzgó és hit szolgálatai elismerése mellett legkegyelmesebben elfogadni méltóztatott császári és apostoli királyi felsége a következő legfelsőbb kéziratokat méltóztatott kibocsátani : Kedves Szlávy! Magyar minisztériumomnak általam mai napon elfogadott hivatali lemondása folytán önt magyar miniszterelnöki állásától s az országos pénzügyminisztérium vezetésétől ezennel felmentem. Hiven és hazafias buzgalommal teljesité ön nehéz feladatát, s önmegtagadó odaadással viselte a kettős állás terheit Fogadja azért és kiváló sikeres szolgálataiért őszinte köszönetemet és elismerésemet Változatlan kegyelmem, valamint hazafias erényeinek általános elismerése kiséri önt visszalépésekor, és bizton reményem, hogy nekem s az országnak még ezentúl is hasznos szolgálatokat fog tenni. Kelt Budapesten, 1874. év. márczius hó 21-én. Ferenci József s. k. Kedves Bittó! önt ezennel magyar ministerelnökömmé kinevezem, s az egyes ministeri állomások betöltése iránti javaslatait elvárom Kelt Budapesten, 1874. évi márczius hó 21-én. Ferencz József, s. k. Szlávy József, s. k. Magyar ministerelnököm előterjesztése folytán személyem körüli ministeremmé báró Wenckheim Bélát, igazságügyi miniszeremmé Pauler Tivadart, vallás- és közoktatásügyi miniszeremmé Trefort Ágostont, horvát-szlavon-dalmátországi ministeremmé gróf Pejacsevich Pétert, közmunka- és közlekedésügyi miniszeremmé ifjabb gróf Zichy Józsefet, honvédelmi ministeremmé Szende Bélát, belügyi ministeremmé gróf Szapáry Gyulát, országos pénzügyministeremmé Ghyczy Kálmán országgyűlési képviselőt, s végre földmivelés-, iparés kereskedelemügyi miniszeremmé Bara György országgyűlési képviselőt ezennel kinevezem, illetőleg eddig is viselt állásaikban gyólag megerősitem. Az illetőkhöz intézett kézirataimat további intézkedés végett ide zárom. Kelt Budapesten, 1874. évi márczius hó 21-én, Ferencz Józef, s. k. Bittó István, s. k. Ghyczy Kálmán pénzügyér ur meglátogatta tegnap délután a baloldali kört, hogy azoktól, kikkel sok nehéz küzdelmen át, egy párthoz tartozott, búcsút vegyen. Ezen alkalommal elmondta azt is, hogy miként lett miniszter, és megmagyarázta, hogy miért nem fogadta el a hasonló ajánlatot Szlávy részéről. Nem volt itt semmi ellenszenv vagy bármi személyes indok az elhatározásnál, ő (Ghyczy) a legőszintébb becsüléssel viseltetik Szlávy iránt, kinek egész egyéniségét méltán tartja tiszteletreméltónak mindenki. De nem fogadta el ajánlatát egyedül azért, mert még mindig reménytette, hogy a koalitióra — melyet óhajtott — a félbeszakadt értekezések ismét megújíthatók lesznek, ha azokat, Szlávy tanácsára vagy visszavonulása folytán, más egyéniség veszi kezébe. A dolog azonban másként történt. A coalitio ez idő szerint nem jött ismét előtérbe s a kabinet alakítására Bittó úr nyert fejedelmi megbízást Általa is felhivatván a pénzügyérség elvállalására, ez alól kivonni magát többé nem tartá lehetőnek, kivált midőn Ő felsége is kifejezte egyenes kívánságát. De elvállalta a pénzügyérséget azon kikötéssel, miszerint kijelenthesse a politikai körökben és a legközelebbi illő alkalommal a képviselőházban is, hogy ő csak a ressort-jába tartozó kérdésekre nézve fogadja el magára nézve a morális felelősséget is, a többi kérdésekre nézve csak a törvény előtti, de nem az erkölcsi solidaritást ismervén el része gyanánt a kabinet leendő vagy lehető eljárásában. Ghyczy megköszönte azon szívélyességet, melylyel a baloldali kör mindig viseltetett iránta, abból történt kilépése után is, s kérte ezen jó indulatot maga és miniszertársai támogatására is, midőn azt a párt tagjainak meggyőződése nem ellenrendi. Várady Gábor a kör elnöke erre így válaszolt : „Mélyen tisztelt barátunk! Most, midőn bennünket szives látogatásoddal szerencséltetsz s a barátság régi hangján szólsz hozzánk, engedd meg, hogy e jelen kedvező alkalommal is kijelentsem magam és elvbarátom nevében, hogy mindig örömmel, büszkén tekintünk vissza azon időkre, amelyekben vezértársaddal együtt soraink élén állottál. De engedd meg egyszersmind, hogy ne hallgassam el, amit különben is tudsz, hogy mély fájdalommal gondolunk azon pillanatra, amidőn pártunk kebeléből kiváltás. De nem zúgolódom, mert jól tudom, hogy úgy a mindennapi életben, mint a politikai pályán nem mindig az hoz üdvös eredményeket, ami egykor örömet szerzett, míg más részről nem egyszer merítünk örömet abból, ami korábban keserveket okozott nekünk. Óhajtom s tudom óhajtják elvbarátam is, hogy ez utóbbi valósuljon a jelen esetben. És a midőn ezt kifejezném, fogadd biztosításunkat azránt, hogy becsülésünk,tiszteletünk, rokonszenvünk, tehetségedbe, jellemedbe, hazafiságodba vetett bizalmunk kisér téged uj pályádon. A mit magunk tartását, eljárásunkat a kormánynyal szemben illeti, ez függeni fog azon javaslatoktól, amelyeket a kormány előterjesztend és függeni fog azon eljárástól, amelyet a kormány követend De történjék bár ez vagy amaz, kérjük és kérni fogjuk Istent, hogy éltedet, erődet a haza javára sokáig tartsa meg, te pedig tartsd meg számunkra mindig nagy becsű barátságodat, vonzalmadat, a melynek részünkről őszinte viszonzását ezennel is ígérjük. Ej sokáig!“ Ezen válasz után „mely méltólag fejezte ki, pártunk érzelmeit, Ghyczy akit a kör tagjai ismételten megéljeneztek — még jó ideig mulatott régi tisztelői közt s aztán elbúcsúzott, szívélyes üdvözletek által kisérve, úgy halljuk, hogy a képviselőház megválasztván csütörtökön és pénteken az uj elnököt és a delegatio tagjait — felfüggeszti üléseit április 15-ikéig vagy tán 20-ikáig. Ezen időköz alatt a kormány előterjesztésére nézve megállapodás történhetnék a minisztertanácsban. A szünet után egyébiránt, és illetőleg a delegációk ülésezésének ideje alatt a képviselőház a közjegyzőség s némely kisebb ügyek iránti törvényjavaslatokat tárgyalná. Június végén zárnák be ezen második ülésszakot. September közepén nyílnék meg a harmadik. Persze mindezek a — többé kevésbbé — hiteles hírek és számítások csak úgy valósulhatnak „ha közbe nem jön valami.“ (U t ó ir a t. Ez iránt a mai ülés végén kérdés is intéztetett a kormányelnökhöz, ki a fentebbi adatok értelmében adott feleletet. A mai ülés váratlan hoszúsága miatt csak reggeli lapunkban beszélhetjük meg a benne történteket. A középpárt szombati értekezletéről vasárnapi lapokban részletes tudósítás jelent meg, melyből közöljük hogy Ghyczy Kálmán elbúcsútása után következett a napirenden lévő fontos kérdés megvitatása, melyet Huszár Imre egy, a párt további fönntartására célzó javaslattal nyitott meg, melyet alant egész terjedelmében közlünk. A javaslat ellen Máttyás Arisztid és Horváth Gyula szólaltak föl, hangsúlyozván a kormánypártba belépés czélszerűségét. Az értekezlet azonban a Huszár Imre által javasolt következő végzést hozta: „A középpárt megalakulásakor kijelentette, hogy a legközelebbi jövő fő feladatának mindenekelőtt az államháztartás rendezését, abban az egyensúly helyreállítását, és a megingatott államhitel megszilárdítását tekinti, mihez a közjogi kiegyezés törvényességét elismerő hazafias pártok közreműködését szükségesnek tartja. Ezen óhajtása oly alakban, mint az, véleménye szerint, jegyzélszerűbb lett volna, ez idő szerint nem teljesült ugyan, azonban legégetőbb pénzügyi bajaink sikeres orvoslására és a közhitel megszilárdítására nézve reményt vél meríthetni azon körülményből, hogy Ghyczy Kálmán, kinek komáromi választóihoz m. évi nov. huban intézett nyilatkozata szolgált alapul és indokul a középpárt alakulására, ő felsége kivonata folytán a pénzügyi tárczát elfogadta. E tényben a középpárt azon pénzügyi politikai irány érvényesülését látja, melyért tagjainak nagy része évek óta küzdött Ghyczy Kálmán vezérlete alatt. A középpárt ennélfogva kinyilatkoztatja, hogy Ghyczy Kálmán ezentúl is teljes mértékben birja bizalmát a középpártnak, mely továbbra is az 1873. évi deczember 1lén kijelentett elveinek alapján áll, másfelől azon kormányt, melynek Ghyczy Kálmán tagjává lett, mindazon — a korszerű és szabadelvű haladás irányának megfelelő kezdeményezéseiben és tetteiben, melyek a középpárt megalakulási nyilatkozatában kifejtett elvekkel összhangzásban vannak, támogatni és gyámolítani fogja.“ Máttyás Arisztid bejelentette kilépését a pártból. ____________ — A „Magyar Újság“ tegnapi száma jelenti: „Miután a 48-as párt s a „Baloldali kör“ből kilépett országgyűlési képviselők egyesüléséről, illetőleg az egyesülés tárgyában tartott értekezletekről hiányos vagy hibás tudósítások jöttek eddig is, valamint jöhetnek ezután is forgalomba, szükségesnek látjuk tudomásra hozni, hogy ámbár a formaszerű egyesülés ekkoráig nem jött létre, gondoskodva van arról, hogy közös elveik alapján öszhangzó működésük addig is lehetőleg biztosítva legyen“ — Gr. Zichy Ferencznek konstantinápolyi nagykövetté kineveztetését a hivatalos lap vasárnapi száma jelenti. A képviselőház mártius 23-iki üléséből Bittó miniszterelnök bemutatta a kabinetet a magyar országgyűlésnek. Az ülés tizenkét órára volt hirdetve, de tizenegykor a karzat minden helye el volt már foglalva, a háznagyi hivatal pedig egész ostromot állott ki azok részéről, kiknek már nem jutott jegy. A miniszterek pontban tizenkét órakor érkeztek meg, s a folyosókon élénk éljenzés fogadta. Ghyczy elkésett egy kicsit. Az elnöki széken Perczel Béla ült s mindjárt a miniszterek megérkezése után megnyitá az ülést s felolvastatá a királyi leiratot, melyben tudomására hozatik a háznak a kabinet kinevezésére vonatkozó legmagasb elhatározás. Felolvastatott azután a miniszterelnök átirata, melyben kineveztetését tudatja, felolvastatott a kinevezési királyi kézirat, végül a miniszterelnöknek a képvisel ház elnökségéről s képviselői állásáról szóló lemondása. Ezután megjelentek miniszterek, a ház éljenzéssel fogadta őket. Bittó bemutatta minisztertársait a bemutató beszédében mint különös nyereséget említő Ghyczy Kálmánnak a kabinetbe lépését. A ház r megiljenzé Ghyczyt, akin meglátszott, hogy érdemeinek említésekor a szerénység kényelmetlenségét érezte. Az elnök beszéde egyébiránt nem részesült abban a zajos éljenzésben, mint sokan remélték. Ezzel véget ért volna a czeremónia, ha Irányi Dániel fel nem áll , nem tiltakozik a külügyminiszternek ügyeinkbe való avatkozása ellen. Erre tagadólag felelt később Bittó miniszterelnök, felelve egyúttal Simonyinak is, ki felemlíté az elvi különbséget, mely a kabinet tagjait elválasztja Bittó elismeré az elvi különbségeket, azonban constatálta, hogy az állam megmentésének kérdésében egyetértenek – ez most az első és a legfőbb kérdés. Simonyi Tisza Kálmánt is megtámadta hosszúra nyúlt beszédében, s Tisza férfiasan, méltósággal utasította vissza Simonyi ízetlen megtámadásait. Részletes tudósítást holnapi számunkban közlünk. Budapest márczius 23. Kevés a feljegyezni valónk. A nap legérdekesebb eseményéről: Victor Emanuel király uralkodói jubileumáról, melyet ma ünnepel az olasz nemzet, hírünk eddig még nem érkezett, egyebütt pedig nem merült fel az újdonság ingerével bíró esemény: mindenütt ócska thémákkal, cnoountig ismert dolgokkal apasztja magát a jourealistika hírforrása. Francziaországon a nemzetgyűlés szerdai ülése s az ezzel kapcsolatos események képezik még mindig a napi érdeklődés központját, s nevezetesen Mac-Mahonnak Broglie herczeg nyilatkozatát meghitelesítő levele szolgál a legtöbb szóbeszéd, fejtegetés és következtetés tárgyául. E nevezetessé erőltetett levél teljes szövegét a „Journ. officiel“ márcz. 20-iki száma hozza, s táviratunk tökéletesen kimerítvén rövidke tartalmát, csak annyi feljegyezni valónk maradt hátra, hogy a levél mellett egyszersmind idéztetnek Mac-Mahonnak a kereskedelmi törvényszéknél mondott azon szavai, melyekkel Broglie nyilatkozatát azonosnak mondja a tábornagy elnök. E szavak a következők: „November 19-én az assemblée hét évre reám ruházta a hatalmat. Első kötelességem e souverain határozat végrehajtása fölött őrködni. Legyenek hát nyugtalanság nélkül. Hét év alatt mindenek által tiszteletben fogom tartatni tudni a dolgok törvényesen megállapított rendjét“ — Mac-Mahon szerint Broglienak Lepére interpellácziójára adott válasza e felfogást ismétli, s így bírja az elnök teljes helyeslését. A levélnek, melyben ezt kijelenti, mint már emntők, nagy jelentőséget tulajdonítanak úgy diplomácziai, mint belpolitikai körökben, annál inkább, mert tudomásra jött, hogy Larcy és Depeyre (jobboldali) miniszterek, mindent elkövettek a minisztertanácsban e nyilatkozat közzétételének meggátlására, de Mac-Mahon kijelente, hogy szilárdul el van határozva hét évi hatalmának ideje alatt minden praetendens elől elzárni a trónra vezető utat. Azt mondják, hogy Cazenove de Pradin nyilatkozata s a bonapartistáknak hasonlóra készülődése annyira felingerelte Mac-Mahont, hogy Cazenove, Carayon-Latour és Rouber urakat azonnal magához hivatta, kijelentendő előttünk, miszerint senkit sem jogosít fel irányt szabni az ő cselekvésének és magatartásának , s biztosítá az urakat, hogy a septennatust igen komolyan veszi, s kész azt mindenki ellen megvédelmezni. — Maga a „Temps“ is némileg megnyugtatónak tekinti Mac-Mahon levelét, s közvetlen és sokkal erélyesebb cáfolatot lát benne Cazenove nyilatkozatára, mint a minőben Broglie herczeg határozatlan válasza által az assembléeben részesült. Mi részünkről ebben sem látunk egyebet a régi játéknál: fogadkozás és biztatgatások az assembléen kivül, hol nincsen kormányfentartó többség, kinek ínye szerint kelljen lavírozni, s lehet valamit a köztársasági párt szájaizére is ráhagyni, — és semmit mondó kétértelmű nyilatkozatok az assembléeben, hol a május 24-iki coalisió az úr, s nem tűr meg, nyílt őszinte csatlakozást az ország közvéleményéhez. Az „Union“-nak nagy igaza van, midőn szemére veti a kormánynak, hogy miután sikerült Broglienak megmenteni a tárczáját az assembléeban, most hogy a közvélemény ellen is fedezze magát, ismét Mac-Mahont teszi ki a támadásoknak, melyek royalisták részéről el nem maradhatnak. „Kedves fiához“ Veuillot Lajos úrhoz a pápa következő brévét intézett az „Univers“ betiltása alkalmából, melyet a lap, újra megjelenvén, közzé tesz : „Kedves fiunknak üdvözlet és apostoli áldásunk. Vettük márcz. 19. keletű levelét, melyben a lapja ellen kiadott rendeletet közli, mit egyébiránt már a hírlapokból ismertünk. Nem késünk e levelet megválaszolni, hogy atyai szeretettel viszonozzuk hozzánk való ragaszkodását. Az, amint ön tudja, az idő szomorú helyzete, hogy isten és a katholikus egyház ellenségei az egész világon elterjedvén s kegyetlen büntől hajtatván, teljes erejükkel s hatalmukkal arra törnek, hogy az egyházat ledöntsék, ami ugyan nem fog nekik sikerülni — és hogy terveiket előmozdítsák, ocsmány módon előnyükre fordítják a katholikus népekre súlyosodó szenvedéseket és terheket, s egyidejűleg a szellemek mostani meghasonlásának fenntartására, istápolására törekednek, hogy könnyebben uralkodhassanak. Mivel a polgári társadalom e nagy megrendülésében az ön ereje és igyekezete, kedves fiam, mindig és híven a jóra irányult, ne csodálkozzék, hogy önt is szorongatják. De míg az egyház legelkeseredettebb ellenségei, mig biztosan előre nyomulni hisznek, nemsokára az igazságtalanság és romlás útjára fognak ragadtatni, a mig azok, kik a világosságot és be Páris, márczius 20. (Saját levelezőnktől.) A nagy nap elkövetkezett, s igen egyszerű véget vett. A bal szónoka igen szép erőteljes érvekkel teli beszédet tartott, Broglie semmit sem mondott s igy a jobb még ki sem tapsolhatta magát, azonban az egyszerű napirendre térés mégis 62 szótöbbséggel fogadtatott el. Challemel Lacour kifejté, hogy a bal nem szavazott a septenatusra, mert az csak ideiglenes kormány megalapulása volt, de kötelessége azt most legerélyesebben védelmezni azon támadások ellen, melyeknek a monarchius tendentiák által kitétethetik; a minisztérium oly kétes nyilatkozatokat tesz, úgymond, hogy utoljára azt fogja a világ hinni: a franczia nyelven nem lehet viágosan beszélni. Az ország mindennap nyilvánítja, hogy a köztársaságot óhajtja (felkiáltások: mily köztársaságot ?) Mi oly köztársaságot óhajtunk, mondja szónok, melynek alapjául szolgál a nemzet souverainitása, minden jog és szabadság tisztelete, melyben nem ismertetik osztálykülönbség, hanem csak az egyéni érdem, mely ellenállásra kész minden revolutionar hajlam és kisérlet irányában, jöjjön az bár felülről vagy alulról. Thiers nevét ejtvén ki, a jobb zajongni kezd, csodálkozom, mondja ekkor szónok, hogy nem hagyják mozgás nélkül felemlíteni Francziaország történetének egyik legnagyobb és legtiszteletre méltóbb nevét. A jobb, miután Challemel Lacont mindig oly ügyesen találta fel magát, utoljára is jobbnak látta egészen elhallgatni, a bal folyton tapsokkal kiséré a kitűnő szónokot, s a szónoki dicsőség kétségkívül az övé is volt, mert Broglie fél óráig beszélt ugyan, de semmit sem mondott, hisz ez volt czélja, midőn pedig Casenove de Pradines beszélt, még barátjai is roszul érezték magukat. E legitimista őszinte nyíltsággal mondá ki, miként igenis azért egyeznek bele a septennatusba, mert meg vannak győződve Mac Mahonról, hogy ha a nemzetgyűlés egy királyt fog választani, ő vissza fog lépni és helyét át fogja adni. Sajátságos képet nyújt a franczia nemzetgyűlés, de Pradines mondja el azt, amit az egész jobb óhajt, de szavaira csak húsz ember mer tapsolni. A republicánusok minden új választásnál győznek s a midőn a minisztérium fennállásáról van szó, szavazatuk fogy. Tegnapelőtt már 62 szóval maradtak kisebbségben; igaz, hogy a nemzetgyűlés kedélye valzó, igaz, hogy több baloldali a kérdés természeténél fogva nem tartotta alkalomszerűnek bizalmatlanságot szavazni, igaz, hogy az interpelláló a szélső balról eredt, hanem hát mindezeket egybe vetve, azt hiszszük, épen azért el lehet mondani, hogy lsz az sajátságos. Mind Girondeban, mind a Haute Marne-ban a köztársaságiak már kitűzték jelöltjeiket, s minden árnyalat egyesülten fog működni; az előbbeni kerületben győzelme biztosítva is látszik lenni, a Haute Marne-ban, mely eddig is nagyobb részt monarchistákat küldött, kétségesebb a választás, állítólag Thiers mondá, miként Casenove de Pradines tegnapelőtti nyilatkozata igen sokat fog használni a köztársasági jelöltnek. Míg a nemzetgyűlés és Magne el vannak foglalva a további adók előleges tanulmányozásával, tartsunk egy kis szemlét a francziák zenee műszlése felett. Azt hiszem, ha idegen nyáron vagy a farsangon csak rövid időt tölt Párisban, azon nézettel fog távozni, miként a francziák a zenének nem nagy kedvelői s ahhoz nem is sokat értenek. Az igaz, hogy a francziák, mint más dolgokban is, úgy a zene tekintetében is sokkal practicusabbak, mintsem gondoltam volna, azok után amit igen sok Francziaországban utazótól hallottam volt. A zongora itt is, mint másutt a nevelésnek mintegy kiegészítő része, s a gazdagabb családoknál rendesen ott található a salonban, azonban a közép, még jómódú családoknál is nem található fel az a majmolás (bocsánatot kérek, ha a kifejezést nagyon erősnek találják némelyek), mit pl. nálunk Magyarországon szeretnek még az oly szegény családok is követni, akik alig tudják mindennapi kenyereket megszerezni. Mai nap annyi kitűnő zongoraművész van, hogy műkedvelőnek ugyancsak nehéz e hangszeren diadalokat aratni, csapa mulatságnak pedig nagyon költséges . Párisban nem szeretik a kísérleteket és általában félnek tőle, ha a salonban a házi úr nője vagy gyermekeinek productióit végig kell hallgatni. Olvasóim tudni fogják már ugyan, hogy a francziák Wagner ellenségei, ennek is azonban inkább politikai természete van; gyűlölik őt mint nagy germanisátort. Wagner kivált a Kaisermarschal vonta magára a francziák haragját, s ha már mást nem tudnak mondani, azt állítják: mindegy, ha még oly jó is, nem kell stb. Csaknem úgy gyűlölik Wagnert, mint Bismarckot. Ha azonban a 70-iki háború által felzakla tott kedélyek némileg lecsillapultak, amire különben nincs oly hamar kilátás, azt hiszem, ép úgy fognak gyönyörködni Wagner zenéjében, mint Beethoven, Mozart s másokéban. A franczia nép, Bismarck és mások daczára is merem állítani, szorgalmas, munkás, de végzett munka után szeret mulatni is s ép az egész nap dolgozó elem számára szükséges a könnyebb zene, mely őt felvidámitsa, szórakoztassa. tétséget kiengesztelni próbálják, s balgatag és áltató módon azzal hízelegnek maguknak, hogy kívánságaik czélját elérik, s mások ismét nagy vihartól félvén, meggondolatlanul fejet hajtanak a század álbölcsesége előtt azon alaptalan hitben, hogy úgy megmenekülnek a vihartól, addig ön, kedves fiunk, mint minden jók, szilárd, bizó s nyugodt szívvel várja az időt és az órát, melyet a menyei atya kijelölt, s imádkozva borul annak trónja elé, akihez az alázatosak szava s a m megpróbáltatottak áldozata biztosan eljut. Kívánjuk, hogy az apostoli áldás, melyben önt s munkatársait, kérelmére, azonnal szívvel részesítjük, hírnöke legyen az égi segítségnek és záloga önhöz való jó indulatunknak. Kelt Rómában Szent-Péternél, 1874. január 31-ikén stb.“