Ellenőr, 1874. március (6. évfolyam, 59-89. szám)

1874-03-22 / 80. szám

me nagy emlék közepette mindnyájunk lelke a hála legélénkebb érzelmével van telve felséged iránt. A nemzet osztatlan érzelme ez. A képviselői kamara kéri felségedet, fogadja tiszteletteljes, mélyen érzett hálája kifejezését. Igen, Sire, Olaszország valóban feltámadt, Európa csodálja önt, a történet dicsőíteni fogja.“ Anglia. A parlament gyorsan átesett a for­malitásokon. Még ide sem ért a trónbeszéd teljes szövege, s már is arról értesít a távírda, hogy a parlament mindkét háza befejezte a felirati vitát. Nevezetesebb mozzanata e vitának alig volt az alsó házban több, mint Gladstone nyilatkozata, hogy a mostani kormány útjára a liberális párt nem fog akadályokat gördíteni Auti Izsák a „Home rule“ párt parlamenti képviseletének feje, módosítást akart beadni a válasz felirathoz oly értelemben, hogy elérkezett az ideje külön törvényhozást adni Irhon­­nak, de módosításával elkésett, s most külön indít­ványt készül tenni arra nézve, hogy az irü­gyek tanulmányozására egy enquéte bizottság küldessék ki. A felsőházban Sommerset támadása a Gladstone kormány ellen volt a legnevezetesebb mozzanat, melyre az illő választ azonnal megadta lord Sel­­borne. Bővebb értesülésünk a felirati vita lefolyá­sáról eddig még nincsen.­­ A londoni német nagy­követ 17-én fogadta az angol protestáns comitét s átadta a berlini városházi meeting kö­szönő iratát. Sir John Murray, a protestáns egye­sület s a nagy londoni meeting elnöke vette át a köszönő iratot, kifejezést adván az angol protes­tánsok nevében a nagyra becsülésnek, melylyel a berlini meeting tagjai iránt viseltetnek, s sympathi­­ájuknak a német nemzet és császára erélyes küz­delme iránt az ultramontanizmus ellen. Németország. A birodalmi gyűlés a sajtótör­vény tárgyalásában a hírhedt 20-ik szakaszig érvén megállapodott, mintha még egyszer meg akarná gondolni, mit tevő legyen vele; valószinű­ azonban, hogy minden töprenkedésnek daczára elvégre is csak meg fogja szavazni. A katonai törvényt il­letőleg végre tett egy határozott nyilatkozatot a kormány, de nincs köszönet benne. Lasker képvi­selő azon kérdésére, hogy a három évi szolgálati időt nem lehetne a legénység tehetsége és ügyes­ségéhez képest leszállítani, azt felelte a kormány, hogy a három évi szolgálati idő nélkülözhetetlen. Egyesekre nézve, kik tehetség, ügyesség és szorga­lom által kitűnnek lehet kivételt tenni, de átalá­­nosság okvetlenül fenntartandó. — Ausztria. — Az osztrák képviselőház a jövő évi költségvetés tárgyalásaival foglalkozik. Az átalános és részletes vita, oly keskeny di­­mensiókat ölt, hogy hét-nyolc­ nap lefolyása alatt, a vitának vége lesz. A­mi az átalános vitát illeti, az a legkisebb érdekkel sem bír, s már véget ért a tegnapi ülésen. A baloldal részéről senki sem szólalt fel, az ellenzéki frakciók részéről, is csak a nagyon másodrangú nevezetességek léptek sík­ra. Fandurlik, Landau és Neumayer képviselők részint államjogi, részint gazdálkodási szempont miatt ellenlábasai a budget nagy összegű tételei­nek, s ezért a költség­vetés megszavazásához nem járulnak hozzá. A részletes vita szónokai szoro­san a tárgyhoz ragaszkodnak, miután a királyi „udvartartás“ s ő felsége „kabinetirodájának ” a kiadásait változatlanul szavazták meg. A „biro­dalmi tanács“ kiadási czíménél Schrems képviselő emel szót, az építendő perlamenti palota 500,000 frtnyi kiadás törlése ellen. A képviselő úr határo­zott edetsége a jelen sanyarú időben minden épít­kezésnek, annál is inkább, miután — úgymond — az operaházra költött 6 millió frtot, még mindig érzi a nép. Schrems ez utóbbi argumentuma élénk derültséget keltett, mert tudvalevő dolog, hogy az opera­házat, Bécs város községi tanácsa építtette, Schrems e csalódását azzal men­tegetve, hogy igy értesült e dolog felől egy képviselőtől, — a­ki nem volt más',­ mint szomszédja reverendissime Pflügl, — apát. A derültséget még inkább fokozta, hogy a szavazás alkalmával Schrems is megsza­vazta a­­parlamenti palota építésére előirányzott fél milliónyi összeget.­­ A demokraták részéről dr. Steudel, a tárc­a nélküli két miniszter fizeté­sét indítványozza eltörölni, de eredmény nélkül. A ház ezután a belügyminiszter költségvetésére tér át, a­mely csekélyebb, leginkább a birodalom egyes részeiben folytatott útépítési munkálatok megszavazásával, egészen a kilenczedik fejezetig fogadtatott el. A belügyi költségvetés folytatása, a mai ülésre maradt. A felsőház confessionális bizottsága, eddig három ülést tartott, s már az első­­javaslat tár­gyalásának vége felé közeleg. Jól értesült körök­ben azonban azt hiszik, hogy a javaslat csak húsvét után kerül a felsőház plénuma elé. Az assanti háború vége. Már február 20-ikán hajóra szállt az assanti expeditió legnagyobb része s Portsmouthban több mint egy hete várják a hazatérő haverosofeát, ép oly ünnepi pompával, mint nyugtalanul. Reggeltől estig el van lepve várakozók százai által a kikö­tő­part, s a város lakói napról-napra csalódván, lázas izgatottságban s zaklató gondolatok, balsejtel­mek közt hajtják álomra fejeiket, hogy másnap újból kezdjék a várakozást s újra csak azon re­ményben nyerjenek kárpótló vigaszt, majd holnap. De a holnap is elmúlik mindannyiszor, s hajó nem mutatkozik a láthatáron. E fárasztó várakozásban aztán igen ráérnek tökéletesbíteni az elfogadás elő­készületeit, de még jobban aggodalmaknak s bal­sejtelmeknek adni phantáziájukat, s e szorongó lelkiállapot Portsmouthról már-már tovább is kez­dett ragadni. Épen jókor jöttek tehát Sir Garnet Wolseley kimerítő hivatalos sürgönyei, melyek az aslanti háború teljesen befejezett volta iránt semmi kétsé­get nem hagynak fel, s az e részben újólag fel­merülő aggodalmakat alaposan eloszlatják. E sür­gönyök február 15 ikéig terjednek, s egyrészről a február 9 ikén újból felvett békealkudozásokat vi­lágítják meg, másrészről pedig biztos kilátásba helyezik, hogy február 20 ikán az expeditió legna­gyobb része hajóra kelhet. Ez, mint táviratok je­lentek, meg is történt, s ha a hajók meg nem ér­keztek az angol révbe, oka egyes egyedü­l hajózási akadályokban keresendő. A békealkudozásokról távirataink már szó­lottak s ezek kiegészítéséül még csak a követke­zőket látjuk szükségesnek feljegyezni: Sir Garnet Wolseley midőn február 9-ikén Detsiaszu mellett táborozván, az aslanti király követei béke ajánla­taikkal felkeresték, nem akart addig szóba se bo­csátkozni velük, mig ajánlataik komoly voltát öt­ezer unczia arany lefizetésével nem igazolják. Le­mondott ellenben arról, hogy a király túszokat küldjön táborába Ezzel a követek elbocsáttattak, de már 12-én éjjel értesítést vett az angol parancs­nok visszatértü­kről, s másnap reggel megjelentek előtte, ezer unézia aranyat hozván magukkal, elő­adván, hogy a királynak teljes lehetetlen ez idő szerint többet kiteremteni. Sir Garnet Wolseley meg volt ugyan győződve, hogy nagyobb pressióval a többit is kiszoríthatná, de nem akarván időt vesz­tegetni, belebocsátkozott a békealkudozásokba. Az első békeszerződés két pontja ellen volt kifo­gásuk az aslanti küldötteknek. Az egyik a hadi kárpótlás összegére vonatkozott, melynek leszállí­tását kérték, de miután Wolseley rájuk olvasta a király levelét, aki ez összeg fizetésébe már az első alkalommal világosan beleegyezett, kifogásuktól elállottak. Wolseley egyébiránt nem igen valószí­nűnek tartja, hogy az aslantiak pénzbeli kötele­zettségüknek valóban megfeleljenek, s nem is fek­tet súlyt e pontra, s azért nyíltan hagyja a pénz­kérdést, vagyis helyesebben kormányára bízza az intézkedést. Második kifogásuk az atlansi törzs függetlenségét illette. Ez az assantiaknak alávetett nép félig meddig szövetségese volt az assantiak elleni hadjáratban az angoloknak, s most nagyon fél a vérengző assantiak bosszújától. Az adlansi király Robbina Obbin felkereste Wolseleyt (febr. 13 ikán) épen a békealkudozások alatt, s kérte, hogy eszközölje ki népének az aslantiaktól való függetlenséget, s szabad kiköltözést a Denkara és Waasza népek földére, kikkel ez iránt már meg­egyezett. Wolseley nem vonhatta meg tőle a tá­mogatását, s az atlansi nép kivándorlásával különben is gyengittetvén az aslantiak ereje, ebben is a béke egyik biztosítékát látta. Tehát az atlansiak függetlenségét is a békefeltételek közé iktatta A követek azt sem ellenezték erélyesen, attól tartván, hogy ha Wolseley — nem létesülvén a békekötés—a többi kiköltözni vágyó törzseket, mint például a Bekva nép, szintén oltalmába találja venni, akkor az egész aslanti királyság felbomla­­nék, s így inkább elviselik az atlantiak elszaka­dását, sem mint valamennyi elégedetlen törzsét elveszítsék. Ez alkudozások alapján következő békeszer­ződés köttetett s aláírás végett az aslanti király­hoz küldetvén — onnan körülbelül 14 nap alatt várták az aláírt példány visszaérkezését Cape- Coast-Castleba. „Békeszerződés, köttetett egyrészről Sir Garnet Wolseley tábornok, ő felsége Viktoria Nagy Brittania és Irhon királynője nevében és másrész­ről Szaibi Enkin között, Koffi Kalkalli assanti ki­rály nevében. „1. Örökös béke legyen ezentúl Ő felsége az angol királynő s aranyparti szövetségesei, és az assanti király minden népei között. „2. Az assanti király ötvenezer unczia jó aranyat igér fizetni hadikárpótlás fejében, a múlt háború által Anglia királynőjének okozott költsé­gei megtérítéséül; ez összegből ezer uncziát azon­nal lefizet, a többit pedig akkor és úgy, a mint és a mikor az angol kormány kívánni fogja. „3. Az aslanti király a saját és örökösei nevében örökre lemond fennhatósági s adószedési jogáról a Daukeza, Assin, Akim és Adausi királyok, és mindazon volt assanti alattvalók fölött, kik most Anglia királynőjének szövetségesei. „4. Az assanti király lemond továbbá a maga és örökösei s utódai nevében minden fenn­hatóságról Elmina felett, nem különben minden egyéb törzsek felett, melyek előbb a hollandi kor­mány alá tartoztak; lemond ezeket illetőleg az adószedés jogáról, és minden fizettségről vagy járadékról a britt kormány részéről Elmina vagy bármely más tengerparti britt erőd vagy birtok után. „5. Az assanti király azonnal kivonja se­regeit Appoloniából s környékéről, nem külön­ben Dixcove, Secondée s a határos part­mellék közeléből. „6. Szabad kereskedés legyen assanti és az angol birtokok között kinek-kinek szabadságában állván áruezikkeit a tengerpartról Kumasziba szál­lítani, vagy innen az angol birtok bármely pontjára. „7. Az assanti király kötelezi magát a Ptah folyótól Kumassziig 15 láb széles utat fenn­tartani. „8. Mivel ő felsége Anglia királynője alatt­valói s az assanti nép ezentúl örökös barátságban lesznek élendők, az aslanti király, bebizonyítandó Viktoria királynő iránti őszinte barátságát. Ígéretet tesz mindent megtenni az ember­áldozás korlátozására s végkép megszüntetésére, felhábo­ritó lévén az minden keresztyén népnek érzel­meire. „9. E szerződés egyik példányát az assanti király aláírja, s tizennégy nap alatt Cape-Coast- Castlebe viszszakü­ldi. „10. E szerződés a „fommánai békekötés“ nevét fogja viselni. „Kelt Fommániában 1874. febr. 13.“ A hivatalos lapból. A vallás- és közoktatási miniszter dr. Molnár Imre kassai királyi jogakadémiai helyettes tanárt ugyanezen tanintézetnél ny. rendkívüli tanárrá ne­vezte ki. Az igazságügyminiszter a budai járásbírósághoz ír­nokká Perki­­s Sándor ugyanottani bijnokot nevezte ki. A pénzügyminiszter Al­e­x­y Györgyöt a nagy­bányai vegyelemző hivatalhoz vegyelem­ző-segéddé nevezte ki. A magyar királyi honvédelmi miniszter Schaffer Sándor és P­é­c­h­y Ernő honvédelmi miniszteri III ad osz­tályú számtiszteket II-ad osztályú számtisztekké, Tokár István, Stulle­r János számvevőségi díj,­okokat és Fé­nyes Gyula magyar kir. honvéd-tözsőrmestert III-ad osz­tályú számtisztekké nevezte ki. A budai kir. keresk. és váltó törvényszék S­z­a­kó­lo­v­i­t­s Józsefet a horvát és szerb nyelvekre bírósági hites tolmácsnak nevezte ki. A temesvári magyar királyi pénzügyigazgatóság T­a­r­­noveczky Szilárd adóhivatali gyakornok-jelöltet a csa­­kovai és Gidófalvy Béla magánzót a lugosi királyi adóhivatalhoz Vil­ dik osztályú adóhivatali tisztekké ne­vezte ki. A markováczi szerb mezőgazdák takarék- és kölcsön egylete alapszabályai folyó évi 4369. szám alatt a földmivelés , ipar és kereskedelmi magyar királyi miniszté­rium által a törvényes bemutatási záradékkal elláttattak. HÍREK. — Márczius 21. — — Az iparmúzeum érdekében tartandó felolvasások közül az utolsó előtti holnap, vasárnap tartatik meg, a rendes órában délután 3 órakor, a nemzeti múzeum dísztermében. Olvasni fog Horn Ede az „Ipar védelméről“, Pulszky Károly pe­dig a „Hímzésről.“ Pulszky úr ez alkalommal igen érdekes kiállítást rendez ily hímzési tárgyakból, régibb és újabb koriakból egyaránt. A női közön­ségre is kiváló érdekes lesz tehát a felolvasás. A Magyar tudományos akadémia. Hétfőn, márcz. 23 án az l-ső osztály tart ülést, a melynek tárgyai elkövetkezők: I. Barna Ferdi­nand 1. t. „Határozott és határozatlan mondat a magyarban“. II. Thewrewk Emil 1. t. „Anacreon elegiái és epigrammái.“ — A miniszter válság befejezését eléggé bizonyítja a körülmény, hogy gr. Andrássy Gyula ma reggel Bécsbe utazott. Pár nap múlva azonban ismét vi­szajön.­­—Az Eszt­erházy-féle képtár holnap megnyílik, s látható lesz hetenkint: vasárnap, szer­dán és szombaton. — Petőfi születési házát tehát nem vásárolja meg Pest megye. Ezt már elmondtuk a tegnapi ülésről szóló jelentésben. A fő indok, hogy a sárból épült ház fentarthatlan. Kár, hogy ehez az indokhoz Halász Boldizsár is járult indokkal a maga részéről, még­pedig ugyancsak eredeti in­dokkal. Már hogy ő Petőfitől tanult volna lelke­sülni, vagy hazát szeretni? Megesnék neki! Inkább tanulhatta volna Petőfi ezeket ő tőle. Petőfi csak verseket tudott írni. Mondják, hogy jó verseket itt úgy is beszélik, hogy senki sem irt jobbat s hogy azok igen szépek, de ha ezen versek tartal­mát fontolóra vesszük. Igen, a tartalmát!­­ . . No hogy azokat nem ismeri Halász Boldizsár, az már ime bizonyos. A megyeházban nevettek e furcsa felszólaláson s aki tudomást fog róla venni, az is bizonyára mind mosolyog rajta egyet, ha ugyan kl nem szomorodik. — Fölhívás: „A népért“ czimfi drá­ma szerzőjéhez. Miután a gr. Te­­­eki drá­mai jutalom „A Népért“ czimű öt felvonásos pálya­műnek csupán azon kényszerűségből ítéltetett oda, mint társai közt viszonylag jobbnak, mert a juta­lom a szabály szerint minden es­etr­e kiadandó: felhivatik annak ismeretlen szerzője, hogy ha a jutalmat a rászóló ítélet daczára is fel akarja venni, szándékát fél év alatt jelentse a főtitkári hivatal­nál. Ha jelentkezik, a jeligés levél felbontatván, részére a jutalom utalványoztatni fog, ellenkező esetben fél év múlva jeligés levele megsemmisit­­tetik. Kelt Budapesten az 1874 márcz. 1- én tar­tott összes akadémiai ülésből. Arany János főtitkár. — A pályázatok eldöntése ritkán marad szó nélkül a hírlapok részéről. Mikor Szig­ligeti nevén végződtek a drámai pályázatok, akkor az volt a baj, hogy már mindig Szigligeti győzel­­meskedik. Most pedig a felszólalás történt a miatt, hogy a pályadijat félig meddig visszatartják s az aránylagos jobbnak kijelölt mű szerzője csak úgy kapja ki, ha a bírálat által felállított funa-caudi­­na alatt meghajtva fejét, átbuvik azon. Nekünk kifogásunk legelőször is azon lamentáló hang ellen van, melyen jelentés történt az akadémia plénuma előtt. Ez az akadémia méltóságához nem való. Ez lehetne egy fölötte hosszadalmas szerkesz­tői üzenet öt beküldött rész darabról, vagy lehetne színpadon bemutatott darabok bírálata, hanem a tudományos akadémia előtt, sőt annak nevében egész másként kellene beszélni. Nagyon emlékez­tet ez valami executionális eljárásra, úgy­hogy önkénytelen kedvet kapunk utána kérdezősködni, vájjon az akadémiai zöld asztalnál történt-e ez a jelentés, avagy valami deres körül, mert hisz ez mogyo­­rópálczázás in effigio. Azt bizony senki sem fogja kí­vánni, hogy rosz darabokat megdicsérjenek, hanem van módja, hogy a törekvésről ne szóljanak úgy, mint valami büntetendő cselekvésről, mert ez aztán nem sok kedvet adhat senkinek, hogy megtegye azt az első lépést, vagy tán a másod­ját is, mely okvet­lenül szükséges minden pályánál, még annál is, mely a Parnassus csúcsán végződik. A pályázati jelentés ez átalános hangján kívül, van abban még az a feltűnőség, mely a boldogult gr. Teleky Jó­zsef végrendelkezésének megváltoztatását áhítozza. Reméljük, hogy erre nézve még csak kísérletet sem tesz az akadémia. Ha tenne, nem nyújtana semmi garantiát későbbi végrendelkezéinek, hogy aka­ratjuk tiszteletben fog tartanni. A nemes gróf, mi­kor oly alapítványt tett, melynek kamatjai arány­lagos legjobb műveknek adassanak, az irodalom legjelentékenyebb ága iránt kívánt érdeklődést és munkálkodási kedvet biztosítani, s kívánta, hogy ez érdeklődés évről évre ingert nyerjen. Megtörténhetik, hogy ez inger éveken át meddő lesz, de azt bajos kimon­dani hogy ez idő alatt nem készített elő, nem fejlesztett valamit, s nem szolgált a küzdés izmosítója gya­nánt. Ha egymásután többször megtörténik, hogy nem találnak műbecscsel biró pályamunkát s bent tartják a jutalmat, akkor ennek a pályázatnak nem az a karaktere lesz, a­mit Teleky adott annak, mikor alapította. Hagyják tiszteletben a végrende­letet, melynek intenziója nem csak koszorúzni, hanem biztatni is. Hogy egészen értéknélküli mun­kák ne nyerjenek díjat, arra nézve ott van az akadémia ügyrendje, mely az ilyen esetekben egyedül az ismeretlen szerző hajlandóságára bízza, föl akarja-e venni a kitűzött díjat vagy nem. Ezt alkalmazták most is. Nem elég ez ?„ Nekünk úgy tetszik, hogy de bizony ez a végső határ, melyen túl a végrendelettől nem szabad távolodni. Ha meg­történnék, hogy egy pár egymásutáni pályázaton két-három jeles művet is találnának, va­jon az következnék abból, hogy meg kell változtatni már most a végrendelkezést, mert csekélység az a 100 db arany. Meg kell változtatni úgy, hogy ne min­den évben, hanem három évenkint hirdessenek pá­lyázatot s akkor aztán 300 aranyat osszanak ki ? Pedig ezt is megváltozott irodalmi viszonyokkal lehetne indokolni! — A pesti Lloyd-társulat 200 frttal a képzőművészeti társulat alapító tagjai közé lépett, s tagjait körlevélben buzdítja a derék társulat pártfogására. — Az özönvíz előtti mammuth holmi petrificatiójáról értesülünk a mai hivatalos lapból. A jeruzsálem­i Szt. János lovagrend felől tudjuk meg, hogy annak nagymesteri helyettese a közös külügyőrséggel tárgyalásokat indított meg magyar nemesek fölvehetésére, s ennek eredménye egy bulla lett. Abban a bullában meg az van, hogy a Johanita- rendbe lépő magyar nemes, ha az ájta­­tosság lovagjának választatik, a csehországi főnök­ségbe kebelezendő, a ki valamely osztrák tarto­mányban is bir nemességi titulussal, ez esetben az igazság-lovagok közé sorozandó. A kiváló nemes magyar nemzetből származó mindazon egyén, ki a szent rendbe fölvétetik, testvéri szeretettel ölel­­tetik föl, s bű­nbocsánatokban és malasztokban részesül. Most már legalább lesz valami értelme a nemességi kinevezésnek. — Liszt hangversenye e hó 23-án a redout kisebb termében a szürke nénék budai le­­ánynöveldéje javára fog jövedelmezni. A nagy zongoraművész következő darabokét ad elő: vál­tozatok Beethoven 34-ik műve fölött; nocturne és mazurka, Chopintől: Momento capriccioso Weber­­től; legenda a hullámokon levő sz.. Ferenczről és ábránd magyar népdalok fölött. (E két utóbbi Liszt műve.) Ezenkívül Ellinger Josefa k­­a fog énekelni két ízben. Játszik még Liszttel együtt második zongorán Mihalovics Ödön is. Jegyek a Rózsavölgyi-féle műzkereskedésben kaphatók: kör­szék 4 frt, számozott hely 3 frt, bemenet 1 frt. — A Kossuth-féle levéltárnak a mú­zeum részére történt megszerzéséről a „P. N.“ mai száma még következő magyarázgatást közöl. A kormánynak már régebben volt arról tudomása, hogy Vörös Antalnál az állam tulajdonát képező állami okiratok léteznek s a kormánynak magán uton ajánltatott is, hogy ezeket vegye birtokába. De mivel a kormány méltányolni akarta azt, hogy Vörös Antal a nehéz időkben ez iratokat megőrizte, s miután biztos kilátás volt arra, hogy a múzeum számára Vörös Antal könyvtárával együtt a kéz­iratok is megszereztetnek, s hogy a vételárt maga a könyvtár is teljesen megéri, a kormány czélsze­­rűbbnek látta az egész ügybe nem avatkozni. Mi­dőn Simonyi Ernő Kossuth levelét megkapta, mely­ben felhatalmazás adatik az iratoknak visszaköve­telésére. Simonyi Ernő a levéllel Pulszky Ferencz­­hez, a múzeum igazgatójához ment, ki Simonyinak mind a könyvtárt, mind az iratokat megmutatván, ez meggyőződött arról, hogy a könyvek kizárólag Vörös Antal tulajdonát képezik, és hogy az iratok — igen csekély kivétellel — a 48—49-ik évi pénz­ügyi és hadügyi minisztérium s honvédelmi bizottság hivatalos iratai, tehát kizárólag az állam tulajdo­nát képezik. — Halálozások. Palk­ó Szilárd, nyug. cs. kir. törvényszéki tanácsnok s Arad város volt főbírája, elhunyt Aradon 63 éves korában. — Ap­­ponyi Teréz grófnő szül. Nogarola, a királyné udvarhölgye, a néhai párisi követ Apponyi­ Antal özvegye és a jelenlegi párisi követ, gr. Apponyi Rudolf anyja, elhunyt tegnapelőtt 84 éves korában Bécsben. — Deák János a fővárosi polgárság egyik legkiválóbb tagja s jónevü kereskedő, el­hunyt tegnap 77 éves korában s temetése holnap, vasárnap d. u. 4­7 órakor lesz a zsibáros utcza 2. számú házból. — Thurn-Taxis herczegné, született gyoroki Edelspacher úrnő, néhai Lázár honvédtábornok neje, elhunyt e hó 16-án­ocskán, gyermekágyban. — Herbich Ferenczet, a kolozs­vári muzeum őrét az a mély csapás érte, hogy elveszté 19 éves leányát, E­u­g­e­n­i­át, ki a múzeumi gyűjtemények rendezésénél igen szakavatott segít­ség volt atyjának s a természettudományokban ritka képességgel birt. — Tóth Pálné, szül. Tóth Mária, Tóth Kálmán költőnk nővére, elhunyt tegnapelőtt Budapesten, 41 éves korában. Nemes szivü, jó anya hunyt el benne. — A második egyetemes tanító­­gy­űlést augusztus hóban tartják meg Budapes­ten. Az első gyűlésen a régből kiküldött bizottság tanító egyleteket és kartársakat most arra, kéri fel, hogy az előmunkálatokban az ügy fontosságához mért buzgalommal vegyenek részt. A siker attól függ, ha a néptanítók magukévá teszik ez ügyet s a megvitatandó tárgyakat előbb az egyletek kö­rében maguk tanulmányozzák. A szervező bizott­ság nevében Molnár Aladár elnök és Péterfy Sán­dor jegyző kérik is a pályatársakat, hogy a köz­gyűlés tárgyául ajánlott tételeket habár rendkívüli egyleti közgyűlésben is, vitassák meg s a többség megállapodását rövid indokolással jan. 15-ig velők tudassák, Molnár Aladár nevére czimezve, Buda­vár, uri­ utcza 31. sz. A tételek következők: 1. A néptanítók nyugdíjazása, özvegyek gyámolitása, s ennek módozatai. 2. A tandíj kezelése. 3. A tan­könyvek és taneszközök meghatározásának módja. 4. A tanterv részletes megállapítása s a tananyag csoportosítása. 5. Ismétlő iskolák s a felnőttek oktatása. 6. A népiskola viszonya a középtano­dákhoz és szaktanodákhoz. Óhajtandó, hogy mind­ezen tételekről a szaklapok értekezéseket kö­zöljenek, s e czélból a bizottság gondoskodik, hogy hivatalos közlönye a „Népnevelők Lapja.“ (Megje­lenik Budapesten Aigner Lajosnál; ára negyedévre t­art) áprilisi s májusi számaiban egy-egy külön ér­tekezés jelenjék meg a bizottság szakértő tagjai­nak tollából. Az ajánlott tételek senkit sem korlá­tozhatnak, de figyelmeztetésül megjegyzi a bizott­ság, hogy nagyszámú, avagy jelenleg tisztán elmé­leti becsű, avagy végre szenvedélyes viták,a köny­­nyen előidézhető kérdések kitűzése csak a köz­gyűlésnek átalánosan óhajtott sikerét veszélyez­tetné. A szervező bizottság az egyes egyletek munkálatait, úgy­szintén a netán beküldött érteke­zéseket s uj tételeket lelkiismeretesen megvizsgál­ván, még ezen év julius havában fog a „Népneve­lők Lapjáéban s körlevelekben a közgyűlés ideje­­s helyéről, s a véglegesen ajánlott tételekről, álta­lában az egyetemes gyűlés programmjáról hivata­losan nyilatkozni. Végül megemlítjük, hogy a szer­vező bizottság egy tanszerkiállítást is szán­dékozik létesíteni, melyről a programaiban lesz részletesen szó.­­ A királyi várkert szabályozá­sára vonatkozó terveket a főváros tanácsa is hely­ben hagyta, s ekkép a Széchenyi és Debreczen szállodák közti ház­sor lebontásához már a legköze­lebbi napokban hozzá kezdenek.­­ A „Lisztegylet“ által f. hó 25-én 10 órakor a belvárosi plébánia egyházban előadandó Liszt „Koronázási miséjét“ a mester személyesen fogja igazgatni. A magán énekrészeket előadják: Kauzer Berta és Benza Ida úrhölgyek; Scherrübl Henrik és Kőszeghy Károly urak; a Benedictus-sólót Krancsevics Dragomir úr, a nemzeti színház con­­certmestere játsza hegedűn. — Színházi hírek. A szini képezde nö­vendékei játszottak tegnap ismét a várbeli színház­ban, nagy és hálás közönség előtt. Az előadás kezdetén megjelent a király is, s jelen volt mind­végig Az uralkodót Szapáry miniszter és Ribáry miniszteri tanácsos fogadták. A növendékek jó igyekezettel játszottak s énekelgettek, mert drámai és operai vegyes előadás volt. A drámai növendé­kek a „Marcel“ czimü kis dramoletteben és „Egy úr és asszonyság“ czimü igénytelen vígjátékban léptek föl, az operai növendékek pedig a „Bűvös vadásziból a 2-ik s „Faust“ ból a 3-ik felvonást mutatták be. Általában az opera növendékeit na­gyon őrizkednek a szabadabb játékra alkalmas teljes egészben fölléptetni. Az előadásnak átalános jellege bizonyos tanodai szűkkörűség volt. A­kik legjobban ki tudtak ebből bontakozni­: Ditrói (a drá­mában), aztán Sziklay, Vidmár és Szabó Antónia kisasszonyok az operában. — Prielle Korne-­­­­­a asszony húsvét után megy Kolozsvára vendég­szerepelni, s többi közt föllép Dumasnak „Alfons ur“ czimű drámájában is, melyre most készülnek a nemzeti színháznál. — Bla­h­á­n­é asszonyt pedig Debreczenbe várják, sőt az ottani lap szerint, Prielle K­­assz. is föllép ott néhányszor. — Szé­kesfehérvárott az ott vendégszereplő Szigeti Imre jutalmára e hó 24-én „Othellot“ adják elő, s ez alkalomra lerándulnak s részt vesznek az előadásban: Helvey Laura k. a., Eöry Gusztáv és Újházi. — Jóté­kony h­angv­e­rseny. A budai várszínházban a nőképzőegylet javára f. h. 27-én tartandó műkedvelői hangverseny műsora: „Anaeh­­reon“ nyitánya Cherubinitől, előadja a nemzetti színház zenekara, Richter vezénylete alatt. „Dal“ Abttól énekli Radvánszky Géza, zenekar- kíséret mellett. „Fantasia“ „Lohengrin“ fölött Liszttől, zongorán előadja Blaskovits Miklósné. Dal Franz­­tól és magyar dal gr. K-tól, énekli Bolberitz Cle­­mence k. a. Schubert H-moll rondeauja, zongorán és hegedűn előadják Blaskovits Miklósné és Spá­ler Adolf ur. „A gyermek és szivárvány“, Arany­tól, szavalja gr. Gyttrky Ábrahámné. „Dal“ Men­delssohntól. „Zuleika“, „tavaszdal“, énekli Steg­­mann Hermine k. a. „Ábránd“ Liszttől, előadja Blaskovits Miklósné. Dal a „Varázssípból“, énekli, zenekar- kiséret mellett, Radvánszky Géza. „A ta­vasz“ Jescától és népdalok Ábrányitól, énekli Oláh Blanka k. a. Jegyek kaphatók gr. Teleki Sándor­­nénál és Rózsavölgyinél. Első emeleti és földszinti páholy már el van adva; másodemeleti ára 15 ft, zártszék 5., 3. és 2 frt, állóhely 1 frt, karzat 50 krajczár. — Vajda Jánosnak a „Szózat“ czimű heti lapjára mai számunkhoz van mellékelve az előfizetési fölhívás s ajánljuk a közönség figyel­mébe. — „Rövidlátás és az iskola“ czím alatt Vargyas Endre tanfelügyelő a „Győri Köz­lönyében figyelmezteti a közönséget, hogy a padok rész szerkezete s a természetellenesen jobb oldalról vagy épen szemközt jövő világítás miatt magában Győr megyében több, mint 50 iskola gyermekei vannak kitéve azon veszélynek, hogy rövidlátók le­gyenek s név szerint is fölsorolja az ily czélszerűt­­lenül berendezett iskolákat. Nagyon helyén volna, ha a többi tanfelügyelők is figyelmeztetnék a szü­lőket, ezen leggyakoribb iskolai betegségre s igy a társadalom figyelmét fölkeltenék e baj orvoslásá­nak, ahol lehető, megtételére. —­ Uj zenemű. Táborszky és Parsch kia­dásában megjelent a Bayer F.-féle dallam-gyüjte­­ményből (kezdők számára) a 2 és 3-dik füzet, egy-egy füzet ára 80 kr. — Az orsz. középtanodai tanáregy­let választmánya f. hó 23-án hétfőn d. u. 5 órakor a pesti városi főreál­iskolában rendkívüli ülést tart. — A fény árnya nagyon boszantó a pompás Haas féle palota előtt, melynek ragyogó kirakata előtt van ugyan már aszfalt, hanem azon erről, a néhai redoutbeli német színház helyén aztán pocséta terpeszkedik. Csak nem fogják ad­dig tűrni, míg az egész tért szabályozzák? Mivel pedig már hetek óta vár a kikövezésre, most már itt az ideje a sürgetésnek is. — Orvoslást kívánó, erőszakról tudó­sítja egy szemtanú a „Magyar Államot.“ A szol­noki indóháznál történt, hogy Kaparik János, árvamegyei gyolcsos házaló, míg a vonat megjött, egy palac­k bort fogyasztott el e hó 19 én a har­madik osztályú váróteremben. A szemtanú látta, mikor Kaparik a bor árát megfizette a legfiatalabb pinczérnek. De a pénzt újólag követelte rajta a német főpinczér, s mikor ez vonakodott újra fizetni, oly erősen csapdosta a kőlépcsőhöz, hogy Kaparik eszméletlenül maradt ott. A­mint magához tért, a pinezér egész vadsággal újra neki esett, kivitte az ambitusra, ott addig verte fejét a falhoz, mígnem ismét elájult. Az elkínzott tótot ájultan tették föl a vasútra. Az esetet ajánljuk a tiszavidéki vaspálya­­társulat figyelmébe, s bővebb értesítést szerezhet Blau József abonyi és Schwartz Lipót szolnoki la­kosoktól. Tö­rvényszéki csarnok. (Lopás a Gozmann­­féle aranyműves boltban.) Lehmann Jó­zsef, a Gozmann-féle aranyműves üzlet vezetője, ki múlt hó 24-én a boltban vásárlásra megjelent Gróf Bethlen Józsefnek ott feledt pénztárczáját 251 frt 31 krral ellopta és azonkívül özvegy Gozmann-né üz­letéből közel 2000 frt értékű ékszereket el­sikkasztott, ma, daczára annak, hogy Gozmann-né minden panaszától elállott, lopás és sikkasz­tás miatt egy évi börtönre ítéltetett. Gozmann védője Dr. Engert Tivadar, ki a károsultaknak jelzett nyilatkozatánál fogva vádlott felmentését kérte volt, felebbezett. (Az ál-báró.) Leder János 21 éves pinczér, ki a krach után Bécsből ide Budapestre jött, kö­rülbelül két héttel ezelőtt Hollós József borot­tya-ut­­czai fehérnemű üzletébe ment frakkeren, elegánsul öltözve és hetykén belépve, magát báró Eggernek mondotta, különféle fehérneműt vásárolt be 100 frt 65 kr értékben és arra kérte föl az eladót, hogy egy üzleti szolgát küldjön vele, az ő „hotel­jébe,“ hol a számlát kiegyenlíti. A „báró“ úr a bevásárolt batu­st kendők és egyéb finom dolgokkal, egy üz­leti szolga kíséretében frakkerrel elrobogott. Mentek pedig a nádor-utczai 11-ik számú házig, hol Leder az üzleti szolgát a harmadik emeletbe „bátyjához“ küldte fel, hogy ez inasát küldje le a bevásárlott dolgokért. Az üzleti szolga a „báró úr“ parancsára hajolva, a harmadik emeletre ment fel, de ott se­hol sem találta az „idősb báró Eggert,“ és midőn lement, már az „ifjabb báró“ úr is eltűnt volt és csak későbben került kézre. Mindezekért ma töre­delmes vallomás után csalás miatt félévi börtönre ítélték, s nem is volt kifogása ez ellen. (Csalás.) Horváth Zsigmond m. év julius havában a „Pester Journal“ hirdetményi rova­tában ezen czim alatt : „100,000 frt kölcsönre kiadatik,­ magát a közönségnek pénz-kölcsön köz­vetítő gyanánt ajánlotta és több nála volt féltől nagyobb értékű ékszereket vett át elzálogitás vé­gett. Midőn pedig a felek a zálogidő letelte után nála jelentkeztek, az ékszereket azért nem tudta neki visszaszerezni, mert azokat a titkos üzlettársá­nak Kohn Ferencznek adta át, ki viszont „Steiner testvérek“ divatkereskedésében árusította el. Az ügyészség ezek alapján mindkettő ellen csalás mi­att emelt vádat, és a mai végtárgyalás után Hor­váth egy évre, K­o­h­n 6 havi börtönre ítéltetik. A Vádlottak felebbeztek. (Kötvény hamisítás.)Freller Lipót vég­zett jogász, a pénzügyminisztérium földtehermen­­tesítési osztályában alkalmazott hivatalnok, úgy fivére Freller Manó, betűszedő, álltak tegnap a budai törvényszék előtt. Az első, földtehermentesí­­tési-kötvény-hamisítással, utóbbi bűnrészességgel volt vádolva. Freller Lipót műveit fiatal ember, s az ismerős körökben kedvelt egyéniség volt. Több nyelvet beszélt és befogatása előtt államvizsgára készült. A földtehermentesítési osztályban a bevál­tott kötvényeket kezelte, melyeket a kifizetés után keresztül szokás lyukgatni, ezek közül toldozgatott össze olykor néhányat, s leszámítoltatta bankházak­nál, mire némelykor fivérét Manót használta. Egy­szer azonban a budai állampénztárnál akart kifi­zettetni néhány kötvényt, de itt már óvatosságra voltak intve a földtermentesítési osztályból, mivel a kifizetett kötvénycsomagok pecsétjét egy vizsgá­latkor sértve találták. Elfogatott tehát fivérével együtt, s félévi vizsgálat után a tegnapi tárgyalá­son Freller Lipót 3 évre, fivére Manó bűnrészesség miatt pedig 1 évre ítéltettek. Vádlottak felleb­beztek. KÖZGAZDASÁG. Üzleti hetiszemle. Budapest, márcz. 21. Az időjárás a héten kiválólag nedves volt, s az esőből kijutott bőven, kivált tegnap, midőn nyáriasan zuhogott. Ma erős éjszaknyugati szél kergette a felhőket, s csak estére derült ki. A Duna vízállása növekedett, s a hajózás folyamatban van minden irányban. (Pollák Gyula gabnaüzleti heti je­lentése.) A szilárdság, mely a múlt hét végén majdnem minden európai gabnapiaczon uralkodott a héten határozottan megcsökkent, és több piaczról lanyhaságot jelentenek csökkenő árakkal Az itteni piac­ról nem lehet ugyanezt jelenteni, mert noha a vételkedv a legtöbb gabnanemben gyenge volt, ez az árakat kevesebb érintette, miután a hozatal és kínálat is gyenge maradt. Az időjárás változó, de a Duna vízállása teljes két lábbal emelkedett, így vizen nem sokára nagyobb hozatal várható. Búza forgalma mintegy 60,000 mázsára rú­gott; az árak a múlt héthez képest változatlanok maradtak, miután a malmok vásárlási tartózkodá­sával szemben állott a gyenge kínálat. Mai zárá­rak: 8 frt 20—30 kr 85 fntos, 8 frt 10—25 kr 84 fntos, 7 frt 90—8 frt 10 kr 83 fntos, 7 frt 70—85 kr 82 fntos és 7 frt 50—70 kr 81 fntos vámmázsája 3 hónapra. Tisancebuza iránt tavaszra az utolsó napokban több vételkedv mutatkozott; speculánsok vagy 30,000 mázsát vásároltak 8 frt— 8 frt 9 krral; zárárul jegyezhető 8 frt 5 kr. Rozsa héten is lanyha maradt, s vagy 6000 mérőnyi forgalom mellett az árak nem vál­toztak; magyar rozs ma 5 frt 30—50 kr., gali­­cziai 4 frt 90—5 frt 10 kr minőség és az áru tisztaság szerint. Árp­ából erősebb volt a hozatal, középáru 5 krral olcsóbb lett, mig szeszégetésre és takarmány­nak keresett és árában változatlan. Forgalom vagy 20,000 mérő, közte 15,000 m. oláh. Serfő­zésre 4 frt 70 kr—5 frt, malátának és középáru 4 frt 15—35 kr, szeszégetésre 3 frt 80—95 kr és takarmánynak 3 frt 65—85 kr; oláh vagy török tavaszra mintegy 70,000 mérő köttetett 3 frt 55— 60 kr között, s ma záródik 3 frt 57 Va krral. Kukoriczából eladható áru hozatala oly gyenge volt, hogy alig 8000 mázsa adatott el és fogyasztók 5—10 krral többet voltak kénytelenek fizetni, nevezetesen 4 frt 85—87Va krt. bánáti máj.—jun. vagy 25,000 mázsa 4 frt 87—89 krral vásároltatott, s ez ma zárás k­orábban már.—júni­usra kevés üzlet volt, 10,000 mázsa forgalom 4 frt 75 áron.

Next