Ellenőr, 1874. március (6. évfolyam, 59-89. szám)

1874-03-18 / 76. szám

festeni. Egy titokteljes közlemény szerint ugyanis hire jár, hogy egy bizonyos tábornokkal való vi­szályáról ismeretes tábornagy, a­ki már előbbi conflic­usok alkalmával is nagy befolyást gyako­rolt , ismét roppant tevékenységet fejt ki, hogy a legmagasabb köröket annak belátására bírja, mi­szerint ideje elejteni a liberálisokat, a­kikre — mint a katonai törvények sorsa mutatja — tá­maszkodni vagy biztosan szán­­tani soha sem le­het. Az ultramontánok könnyen a pillanat uraivá lehetnek s ezekre inkább lehetne számítani stb. __ E titokzatos példálózásban ismét a szerencsétlen Manteuffel Popant vonatott elő a jámbor lelkek rettegtetésére — szerencsére azonban a legfélén­kebbek is legalább korainak tekintik a fenyege­­tőd­ést egy reactionárius kormányn­­ál, s nem hiszik, hogy a liberálisokat csak olyan könnyedén f­el merné ejteni a korona, ha mindjárt ko­molyan vennék is a katonai törvény ellenzé­sét, mely valószínűleg meg fog egy kissé ereszkedni, mihelyest Bismarck ismét lábra áll. A herczeg ideg­baja pedig mondhatni egészen megszűnt, s csak C807.08 utófájdalmai okoznak neki kellemetlenséget. Ezért nagy öröm a hadszervezési törvény pártolói között, kik remélik, hogy Bismarck fölszólalásai után a haladó párt s a nemzeti szabadelvűek elál­­lanak a csapatok békelétszámának leszállításától. A német birodalmi gyűlés tegnap kezdte meg a sajtótörvény második tárgyalását, s eddig az öt első czikkelyt a bizottság szövegezése szerint fo­gadta el. Mi lesz a javaslat sorsa, eddig sejteni sem lehet. Annyi valószínű, hogy a kormány nem fog a hírhedt 20 § föntartása mellett küzdeni, azonban szigorúan ragaszkodik a rendőri lefogla­láshoz, s ép ezért, ha a szabadelvű párt nem en­ged a rábeszélésnek, megtörténik, hogy az egész javaslat e határozat miatt elvettetik. Anglia: Az edinburgi herczeg és herczegasszony ünnepélyes bevonulásáról Anglia fővárosába hasá­bokra terjedő leírásokat olvasunk angol lapokban, s adjuk szerintük a következő főmozzanatokat Az udvari vonat tiz órakor reggel már készen várta az uralkodó családot a windsori pályafőnél, mely arról nevezetes, hogy úgy látszik még rendes váróterem sincs benne, s a királyi udvar számára csak a plateformon volt egy kis helyecske kicsi­nosítva s feldíszítve. Tizenegy óra felé megérke­zett az udvar, s ünnepélyesen fogadtatott. Tiszte­letőrségül egy osztály scot katonaság volt kirendelve. A királynő igen jól nézett ki­s jó hangulatban volt , el­ben tökéletesen hasonlított az edinburghi herczeg fiatal orosz nejéhez, kinek gazdag ragyogó öltözete egyébként éles ellentétet képezett a királynő egy­szerű fekete selyemruhájához. Az edinburghi herczeg tengerész egyenruhát viselt. A pompás ud­vari vonatba szedva, mely virág és téli zöld fü­zérekkel volt díszítve, 11 órakor tovarobogott az udvar London felé, iszonyú hófergeteg közepette, mely azonban nem gátolta meg, hogy úgy a wind­sori, mint a többi útban eső állomásnál számos néptömeg ne várja a királynőt és az új párt, han­gos „ch­eer“-jeivel üdvözlendő őket. Sloughban a nagy árvamenház szegény kis lakossága várta s üdvözölte a vonatot mely jelenet láthatólag meg­hatotta a fiatal herczegasszonyt. Londonban a pad­­dingtoni pályafőnél állapodott meg az udvari vo­nat. A plateform, a váróterem a kijárás s a külső homlokzat is nagy fénynyel és ízléssel volt díszítve, mely fényhez és csínhez kellemetlen ellen­tétet képezett az odatorkoló első utcza szegény s hiányos díszítése. Az udvar ég kísérete öt hintóban foglalt helyet; a királynő, az edinburghi herczegnő, az edinburghi herczeg és nővére együtt ültek egy nyílt kocsiban; a két első arczc­al, a két utóbbi pedig háttal az út irányának. A menet katonai sorfalak között haladt, mely megött roppant nép­­tömeg lobogtatta kendőjét és „cheer“-ezett. Amint beljebb haladtak, annál több volt a nép, mely a „most loval“ bámészkodástól istennek semmiféle orosz időjárása által nem engedte magát visz­­szarettenteni. A szél iszonyúan süvöltött, és hordta, kavarta a hószakadást, hogy százlépés­nyire látni nem lehetett. De azért minden erkély, ablak, sőt háztető is tele volt vállalkozó szellemű alattvalókkal, kik kötelességet véltek tel­jesíteni, versenyt ordítván a hózivatarral. Befelé az utczák is csinosabban s fényesebben voltak di­­szitve A Cambridge-road kerti vidékét elhagyva, már Edgware-road sokkal kellemesebb képet nyúj­tott; a két felől magas czimeres, lobogós árbo­­czok voltak egymástól húsz húsz lépésnyire sorjába leszúrva az út két felén ; a házak már szőnyegen s lobogós díszben tisztelegtek, s az erkélyek itt ott már lugasokká kezdtek átalakulni Az Oxfordstreet mé­g előkelőbb képet mutatott, s nem szégyenü­lt meg mellette a Regent-street sem, sőt ez csoportos dí­szítésekben még felülmúlta. A középületek disz nélkül állottak s szőnyegtelen ablakaikkal mered­tek az érkező menetre, s igy cselekedtek a na­gyobb terek épületei is, sem a Pall-Mall, sem a Charingcross sem a Waterlooplace nem volt földi­szitve. Ez utóbbi téren a királyi hintó megállott s a királynő valamit magyarázni látszott fiatal menyjének, kit az egész fogadtatás úgy látszott nagyon érdekelt, s igen szívélyesen integetett jobb­ra-balra az üdvözlő tömegnek köszönetet. A menet egy órakor ért a Buckingham palotába, s a­mint az öblös kapukon az utolsó udvari kocsi begördült, mintha elmetszették volna, megszűnt a hózivatar is. Tán e sajátságos időjárás is az orosz nagy herczegnő tiszteletére volt, fel akar benne költeni a honi hófergetege­k emlékét. A nép most a palota előtt torlódott össze s a szokásos háromszoros „cheert“ t meg is négyszerezte. — Az udvar más­nap visszatért Windsorba, Olaszország. Az , Italie“ határozatlanul tartott közleménye után tévesen írtuk tegnap, hogy Nápoly kivételesen már pénteken és szombaton megünne­pelte volna a király trónraléptének évfordulóját. Az ünnepélyek, melyekről szó volt, márczius 14 ének voltak szentelve, mely dátum kettős jelentő­séggel bir az olasz királyi családra és nemzere nézve, lévén e nap Viktor Emánuel király és egy­szersmind a trónörökös Umberto herczeg születése napja. A király 1820-ban s a koronaherczeg 1844- ben született a mondott napon.­ A képviselő­ház szombati ülésén a Nanm­ képviselő következő napirendet indítványozott az eskü­dtszéki reform­­javaslat felett. Tekintetbe véve, hogy az esküdtszéki intézményt illető azon módosítások melyeket a kormány javaslata tervez, épen nem javítanák meg ez intézményt: a kamara felhívja az igazságügyi minisztert, hogy magasabb elvekre fektetett s na­gyobb horderejű új javaslatot terjesszen a ház elé.“ Ez indítványt s a kisérő beszédet, nagy tetszéssé fogadta a balközép, s a ház aztán a vita berekesztését mondotta ki. — Úgy látszik erre a javaslatra is az a sors vár, mely Scialoja oktatásügyi javaslatát érte , s meglehet, hogy egy miniszternek ismét tár­ozójába fog kerülni az eset. A kamara, tegnapi ülésén nem szavazott még a javaslat felett, kisebb választásokkal s az 1874-ki rectificált budget átvételével és a pénzügyi expozé meghallgatásával volt elfoglalva. A min. elnök előterjesztette a költ­ségvetést és constat­álta, hogy az 1873-ik évi vég­leges költségvetés az előirányzathoz képest 35 mil­liónyi javulást, az 1874. évi 10 milliónyi javulást mutat és így az 1874. évi hiány csak 128 millió. Kifejté aztán, hogy a szükséglet fedezése papírpénz kibocsátása vagy kölcsön felvétele nélkül lesz le­hetséges, az 1875. évi hiány 79 millió lesz; végül kijelenté, hogy a pénzügyi javaslatok el nem foga­dása esetében állását nem tarthatja meg. Oroszország Hajmeresztő dolgok voltak olvasha­tók az ultramontán lapokban bizonyos oroszországi vallásos zavargásokról, melyek mibenléte iránt nehe­zen tudta magát az ember téjékozni. Most e zavargások eredetéről s természetéről s mindenesetre sajnos következményeiről részleteket olvasunk az orosz la­pokban, melyekből kitűnik, hogy az ultramontán sajtó et egyszer ismét torzítani méltózta ott a kérdés eredetét illetőleg. A dolog ez. A nyugati tartományokban, nevezetesen a h­olmi püspö­ki megye 26 görög egyesült községében nem régen a szertartás minősége miatt komoly zavarok törtek ki, melyeknek elnyomására katonaság volt szükséges. Az orosz lapok a zavarok okát így adják elő. A pápai ballák által engedélyezett és helybenhagyott keleti szertartásokba idővel a len­gyel elem és a keleti egyház iránt kegyelettel nem viseltető lelkészek a lengyel római katholikus egy­házból több njítást és szokást hoztak be, minek következtében az isteni tisztelet különböző helye­ken hátrányosan különféle módon végeztetett. A h­olmi püspöki szentszék múlt évi októberben el­rendelte a különbség megszüntetését s oda utasí­totta az alpapságot, hogy i. e. január 1-jé­­től (régi naptár szerint) kezdve az egyházi szer­tartásnál szorosan a hatályban levő pápai bul­lák határozatához ragaszkodjék. Ezen körrende­let végrehajtásánál az illető hívők között rend­zavarások keletkeztek főképen Drolevo és Prasulina egyházi községekben, a h­­­apa­rasztok kövekkel és karókkal fogadták a rend helyreállítása egett kikül­dött katonaságot úgy, hogy ez utóbbi kénytelen volt az ellen regülő tömegre lőni, mely alkalommal az első községben „egy nehány“ tiszt,közkatona meg ko­zák és 10 paraszt megsebesült s egy földmivelő agyonlövetett, a másodikban pedig a megtámadott hadcsapatok közül egy törzstiszt „egynéhány“ fő tiszt és „több“ katona megsebesült; a nép pedig, melyre tüzelték, sebesülteiben 14 embert, halottak­ban pedig 9-et veszített. — Az Odeszki Viestnik tárgyalja Bismarck ismeretes kíméletlen nyilatko­zatait a franczia nemzetről s úgy találja, hogy a franczia sajtó maga is kénytelen elismerni, misze­­az államtitkár keserű nyilatkozatai a mostani Francziaországról, több tekintetben alaposak s még nagyobb alappal fognak bírni, ha a fenálló fran­czia kormány és a parlamenti többség továbbá is reakczionárius irányt fognak követni. Ezen szem­pontból véve a dolgot, Bismarck jó szolgálatot tesz a franczia nemzetnek, leleplezvén előtte oly igazságokat a milyeneket saját sajtója részéről nem hallhat s a melyek annyiban hasznosak le­hetnek reá nézve, hogy a második császárság politikája által bele­szivárogtatott hibákat feltárván, azok megszüntetését elősegithetik. — Ausztria. — Az osztrák főpapok Bécsben még mindig együtt tanácskoznak. A pápai encyklika nem téveszté el czélzoti hatását; az agitácziók az ultramontán sajtóban , egyház­kerületekben, a legnagyobb eréllyel folynak. A főpapság a pápai kéziratra testületileg válaszol egy adressben, mely hír szerint, a Rómából intonált huzavona kötekedés követésének fog kifejezést adni. A király a bécsi lapok értesítései szerint , a pápai encyklikának teljesen személyes­­jelleget tulajdonít, s ép ezért nem is fog napfényr­e kerülni az esedékes válasz, melyre a pápai kézirat, meglehet hogy érdemesítve lesz. A püspökök különben már megállapodtak, hogy mindegyikök élni fog szavazatával a felső­házban ; s igy meglehet, hogy ha a felekezeti tör­vényjavaslatok tárgyalására kiküldött bizottság vá­lasztása, — ma ejtetett meg, — hogy akkor a mai ülésben már teljes számmal jelentek meg az egy­házi méltóságok. Rauscher bibornok közlönye a ..Volksfreund“ tegnapi számában egész nyíltan ki­jelenti, hogy az idő alatt, mig a javaslat a felsőház előtt lesz s a koronához nem kerül,­­ mindaddig a főpapok fűt fát megmozgatnak, a törvény vissza­vetésére. Remélhető, hogy a kormány s a liberális pártok sem fogják összetett kézzel nézni, az ultra­montán fanatikusok machináczióit. A ultramont­anismus a liberalismussal új harczot kezd a képviselőházban. A katholikus egy­ház külső jogviszonyait szabályozó javaslat, har­madszori felolvasás mán is változatlanul fogadta­tott el, s ezután rögtön megkezdetett, a vallás al­apo­t il­lető j­á­r­ul­ék­o­k tárgyalása. Ez a felekezeti törvényjavaslat sorozat második száma. Az alkotmánypárt elabb ülésében, követendő maga­­tartására nézve azt határozó, hogy az átalános vitában részt nem vesz, miután azon átalános egy­házpolitikai álláspontok, melyek a második javas­latnál irányadók, már az első általános vitánál is bőven körvonalazva voltak. Discussióba tehát csak a jog párt bocsátkozott, s összes szónokai, ter­mészetes, mind a javaslat ellen szórták az éles philippikákat. Az általános vitát dr. Meznik nyitja meg, s a legnagyobb tárgytól való eltéréseket engedvén meg magának, szól a liberalismus­, theologia és financziákról, beszéde végén azonban egy oldal­vágással a szőnyegen forgó javaslat mellett terem, s azt elvettetni kéri A szót gr. Hockenwart veszi át és nagyobbrészt személyeskedő támadásaival, a javaslat párto­kit s a miniszter­elnököt illeti. Pflüg­el apát, beszéde folyamában annyira megy, hogy az imént kiboc­sátott encyklika épületes pas­­susait kezdi id­zni. Kezdi kinyilatk­otatni, hogy a javaslatot nem fogadja el, mert jó keresztény s igy neki a legfőbb törvény az encyklika, mely e javaslat ellen közös actióra hivja fel az osztrák katholikus világot. Pflügelt személyeskedései miatt az elnök többször félbeszakt­­a, s mivel beszéde végén a háztól formális engedelmet kér viseletéért, a rendreutasítást kikerüli. A­mitől Pfltigel megme­nekült, rajt érte a Bärnfeindolt, azon nyilatkoza­táért, mellyel a király személyét, a vitába keveré. Azt monda a képviselő ugyanis, hogy mentül több roszat tesznek a liberálisok, annál kedvesebbek ő felsége személye előtt. A háznak elég volt ennyi az átalános vitából, s az ülés végén elfogadta az in­dítványt, hogy a vita befejezettnek tekintessék. Holnap szól a választott zárszónok, s valószínűleg Stremayr. A tegnapi ülésben Prato azt indítvá­nyozta, hogy Tirol olasz része, önálló tartomány­­gyűlést nyerjen. Az indítvány legközelebb jő első olvasás elé. A hivatalos lapból. Az igazságügyminiszter a budai királyi törvényszékhez írnokokká: Prettner József ottani dijnokot és F­ö­m­e­r Elek pénzügyminiszteri számve­vőségi dijasgyakornokot, a hódmezővásárhelyi járásbíróság mellé bírósági végrehajtóvá Keresztury László aradi köz- és váltóügyv­édet, M­e­z­e­y Zsigmond újvidéki tör­vényszéki joggyakornokot az ó­becsei járásbírósághoz al­jegyzővé, a homonnai ki­rályi törvényszékhez írnokká N­o­­vá­k Imre nagy­mihályi adótisztet, Szmrecányi János liptó-szent-miklósi törvényszéki írnokot a liptó­szent-miklósi, és Büttner Károly hradeki járásbírósági írnokot a hra­­deki járásbíróság mellé bírósági végrehajtókká nevezte ki, B­a­k­s­á­n­y­i Ferencz oraviczabányai járásbíró ági végre­hajtót ugyanezen minőségben a félegyházi járásbírósághoz helyezte át, az újvidéki törvényszékhez törvényszéki írnokká T­­i­o­m­i­s János törvényszéki irodagyakornokot, s telek­könyvi írnokká G­r­u­i­t­s János törvényszéki dijnokot és Keresztesy Károly beszterczei törvényszéki dijnokot ugyanazon törvényszékhez írnokká nevezte ki. Vasmegyei Polánicz és Kulcsárfalu községek tör­vénykezési tekintetben, f. évi márcz.Júló 13-án 7858 sz. a. kelt igazság­ügyminiszteri rendelettel, a szombathelyi kir. törvényszék területén szervezett kőszegi kir. járásbíróság­tól a felső-eőri kir. járásbírósághoz osztattak be. Az idé­zett rendelet folyó évi apr. hó 1-vel lép életbe. Budapesten, 1874. évi márcz. 13. A magyar kir. igazságügyminiszteriumtól. A közmunka és közlekedési magyar királyi miniszté­rium vezetésével megbízott földmívelés-, ipar- és kereske­delmi magyar királyi miniszter Müller Vilibald végzett műegyetemi hallgatót II. "osztályú királyi segédmérnökké nevezte ki ideiglenes minőségben. HÍREK. — Márczius 17. — — Az Eötv­ö­s-szobor pályázatát el­döntötték. A beérkezett tervek közül a ,,Mindent a hazáért“ jeligével ellátottnak ítélték oda az első­séget. A szobrász nevét nem tudjuk, s a­hol e hírt hallottuk, ott elfeledték a nevet, a­miből azt sejtjük, hogy a művész mag sem eléggé ismeretes még a nyilvánosság előtt. Körülitólag azt a magya­rázatot mond­ák, hogy K. Vas szobrász műtermé­ben dob­ozik valaki s az készítette. Egyébiránt a jury kimondta, hogy a minta mostani alakjában nem felel meg egészen a műigényeknek, és szük­séges, hogy kijavítása tekintélyes művészeti utasí­tása szerint történjék. A jury véleménye szerint pedig ez volt a legjobb mű.­­ Küldöttség érkezett Pancsováról, hogy köszönetet mondjon ő felségének a polgáro­sításért, s ezzel megragadja az alkalmat hazafias érzelmek tolmácsolására. A király holnap fogadja a számos tagból álló küldöttséget. — Rendkívüli nagykövetté nevezte ki ő felsége az orosz udvarhoz­­. Langenau Fer­dinand eddigi szentpétervári rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert. — A Magyar Tudományos Akadé­mia folyó márczius hó 19-én összes ülést fog tartani a gr. Teleki-tmalom eldöntése végett. Ugyan­akkor egy pár sürgősebb ügy is előterjesztetik. Budapest 1874. márcz. 17. Arany János főt­­itkár. — Az Írói és művészi kör tegnap is­mét estélyt rendezett a „Hungáriában“. Ez a klubb, melynek társasági jellegét otthon­ában csak egy kis csoport tartja fent naponkint, még mindig si­kerrel debütált, mihelyt a közönség elől jelent meg. Tegnap is szűk volt a Hungária díszterme a közönség számára, mely a legválasztékosabb volt, mi csak a fővárosból kikerülhet. Miniszterek, mű­vészek, papok, színészek, írók, a politika férfiai, békés családapák, mind sokszorosan találhatók itt. Mindezek melett pedig a hölgyvilág ! Az estély programmja ezúttal kiválólag vonzó volt, s hogy nem marad el abból semmi, itt már bizonyos szokott lenni, mert az elháru­latlan akadályok­nak, hirtelen jelentkező gyöngélkedéseknek akár hol lehet helye, csak itt nem, hol az ilyesmi titkai nyilvánosak lévén, hatásuk kétséges le­hetne. Legelőször Balázsné asszony énekelt Cho­pintől egy keringőt, könnyed hangfutamokkal és csengő hangon. Aztán Jókainé jelent meg az emel­vényen Liszttel együtt. Jókaitól szavalta a „Holt költő szerelme“ legújabb költeményt, melyhez Liszt itt jellemző zongorakíséretet, s azt adta elő. Hogy volt taps, fölösleges mondani, mert ez természetes Jókainé szavalása és Liszt zongorajátéka után. Majd egy töredéket hallottunk Erkelnek „Branko­­vics“ új operájából, azt az áriát, melyet Branko­­vics akkor énekel, mikor fiát túszok gyanánt küldi a törökhöz. Odry adta elő, s a kíséret zongorán kívü­l négy gordonkából állt. A dallamos ária be­mutatását fölhasználta a közönség arra, hogy a zeneköltőt (ki a zenei részt vezette) viharos tap­sokkal üdvözölje. Most ismét Balázsné énekelt magyar népdalt, s aztán Liszt ült a zongora elé, eljátszván gr. Széchenyi Imrének „magyar induló­ját“, aztán pedig Schubertnek magyar rhapsódiá­­ját. Ezzel végződött a hangverseny, de az estély még nem, mert vacsora következett, melyre a megjelentek legnagyobb része szintén ott maradt. — A népszínház helyén már fölépí­tették az építészeti irodát, s ekkér a népszínház építésének megkezdését jelenthetjük. — A nemzeti múzeum gyüteményei hétfőn nyíltak meg, s következő sorrendben tekint­hetők meg: Hétfőn és csütörtökön a természet- és néprajzi osztály , kedden és pénteken a régiségtár, szerdán és szombaton­ a képtár. Vasárnaponkint föl­váltva más-más osztály lesz nyitva. Jelenleg azonban a régiségtárban még rendezgetnek, e helyett tehát egy­előre a képtár lesz látható négy napon át.­­ A régi­­óházat bontják. Bizony ideje is, mert a régi Pestből nem maradt fent rondább emlék, mint ez, s évek óta gubbaszkodott szembántólag, földbesülyedt és korhadt falaival a Dunap­aton, s mióta vele szemközt fölépült a vámp­lota, elkészült a kőpart, már nagyon kirítt, és esdekelt a csákányok után. Régi épület volt, de Römer Flóris buzgó régészünk bizonyára nem fog egyetlen szót se emelni a miatt, hogy még nyomát is eltüntetik Lebontása nem kerül sok időbe, mert omladozik magától is. Helyén szabad tér lesz, mely a Gellérthegy alatti híd torkolatául fog szolgálni. Most még azon a környékén egy másik hasonlón sülyedt és piszkos épület van, a­mit dohányraktárnak használnak. Ennek is csá­kány kell, még pedig mielőbb.­­ Alka­lom szerű felolv­as­ás­t tart csütörtökön este 8 órakor az iparos körben Mat­­lekovics Sándor úr, értekezvén a méter ren­dszer behozataláról. Az értekezlet tárgya a legszélesebb körökre nézve is kiváló érdekkel bírván, arra min­denkit szívesen látnak a barátságos körben. — Statárium. Nógrád megye területén rablók rablógyilkosok, gyuj­ogatók és mindezek bünrésze­seire nézve egy év folytára rögtön bíráskodási el­járást rendeltek el a bel- és igazságügyi minisz­terek.­­ Márczius 15-két Debreczenben a kö­zönség nagy résztvevője közt ülték meg. Az em­lékképben, hol a honvédemlék áll, nagy tömeg gyűlt össze. Megjelentek a régi honvédek is egyen­ruhában, a H­abadságharcz idejéből való lobogó alatt. A tanuló ifjúság két zászló alatt sorakozott. A menet, mel­y a honvédsírokhoz kivonult, impozáns volt, s mire kiérkezett, már az egész temetőt meg­szállva tartotta a közönség. Itt a főiskolai ének­kar elénekelvén a „Szózatot“, Szombathy János hittanhallgató mondott alkalmi beszédet. Erre ismét az énekkar előadása következett, azután pedig Erdős Károly tanuló szavalta el Bajza „Apotheozis“-át. Végül az egész közönség együtt énekelte a „Kossuth Lajos azt szente“ . . . kez­detű dalt. A honvédsirokra Dragota Ignáczné úr­­hölgy helyezett két koszorút. — A közönség a te­metőből a konvédtemlékhez ment vissza, melyet há­rom szép koszorú ékített. Egyiket Miskolczról Ko­­lonics Lajosné, a másikat Boros Sándorné úrhölgy ajándékozta, a harmadikat pedig Székely József rostakészítő. Itt Erdős Károly szavalta el Kovács Gyulától „Árpád siri álmát“, s az énekkar végezte be az ünnepélyt. — A svájczi gyű­jtések a magyarországi ínségesek javára gyorsan emelkednek. Zürichben márcz. 14-ig 11.825 frank 80 centimen gyűlt össze. Itt husvét napjáig fognak még gyűjteni. Winter­­thurban hasonlón tekintélyes összeget adakoztak. — A királyi kabinetiroda főnökéről, Pápai, úrról azt hallotta a’„Hunnia“, hogy a törvény­­hatóságokhoz a királynak személyesen benyújtott folyamodványok ügyében németül szokott írni, s azok kik az uralkodótól segélypénzt kapnak, né­met szöveg­nyugtákat tartoznak aláírni. — A budapesti egyetemen dr. Hatala a bölcsészeti karba helyeztetvén át, a pro-rectori állomás üres lett. A tudománykarok választói e hó 15-én a hittudományi karból dr. Ruzicska Já­nos ny Ivános rendes tanárt választották meg. — Az uj szerb pénzek. A hivatalos lap mai száma tudatja, hogy a szerb pénztörvény ér­telmében fél, egy és két dináros, dinár­ként 100 párára beosztott, s a franczia fél, illetőleg egy és két frankos ezüst váltópénzekkel alakra, belértékre és súlyra egészen megegyező ezüst pénzek fognak veretni. Ezen ezüstpénzek ötvénye 1000 részben 835 rész ezüstből, és 165 rész rézből áll, mely finom­sági tartalomtól az eltérés úgy le-, mint fölfelé csak három ezred részt tehet. A fél­ dinár, vagyis ötven pára súly a két és fél gramm, az egy dináré öt, és a kettős dináré tíz gramm; ezen súlytól az egy és kettős dinár le- és fölfelé legfeljebb öt ezred részszel, a féldinár ellenben hét ezredré­szszel térhet el A fél dinár átmérője 18, az egy dinár-é 23 és a kettős dinár-é 27 milliméter. A féldinárnál a kép­lapon a fejedelem ad­pja ezen ki­zirattal: „Milán M. Obrenovics IV. Szerbia fejedelme“ látható, a hátlapon pedig tölgykoszorúban „50“ alatta, „Para“ szó és az évszám olvasható. Az egy- és kettős di­nárokon ugyanazon jelvények vannak, csak a hát­lapon az „50“ helyett „1“, illetőleg „2“ és a „Para“ helyett „dinár“ létezik. Ezen új pénzütés azon figyelmeztetéssel hozatik köztudomásra, hogy a tervezett szerb ezüst pénzek, finomsági tartal­muknál fogva a váltópénz jellegével bírván, az egy frankhoz egyenlőnek jelentetett dinárban csak 37675/1000 osztrák értékű krajcsárt képviselnek, és ekként a teltsúlyú osztrák magyar ezüst forintosok­hoz viszonyítva belértékükre nézve egyenlő súlynál 7,3333 • • • százalékkal csekélyebb becsünk. — Dr. Frankl Vilmos, a tud. Akadémia osztálytitkára vezetéknevét „Fraknói“-ra változtatta — Az újpesti zavargásokra vonat­kozólag a „P. N.“ arról értesül hogy a községi gyűlés elhatározta, mikép Beniczky jegyzőnek azon kárért, mit a községház ostroma alkalmával szen­vedett, kártérítés fog adatni, s ez ügyben a jegy­zővel bizottság értekezik. Azon két fób­i pandúr­nak kik életük veszélyeztetésével mentették meg az adókönyveket, külön jutalom fog adatni; egyébiránt e két egyént a főispán is kitüntetésre ajánlja. Ugyancsak a „P. N.“ úgy értesül, hogy a „Neues Pester Journal“ ellen bűnfenyítő pert (talán sajtópert?) indítanak, mert a lapban épen a zavargások napján a szerencsétlen Imre esetéről oly közlemény jelent meg, melyet sokan tendentiózusnak tartanak, s azt hiszik, hogy be­folyással is volt az izgatottságra. — Föl­feszít­és. Tűz volt e hó 10 és Il­ike közti éjjel a Trencsénhez közel fekvő Drietona községben. Két tót lakos gyújtogatás miatt gyanú­sított valakit, s meg is rohanták annak házát. A kit így gyanúsítottak és fenyegettek, eltorlaszolta magát a szobában, de betörtek hozzá, agyba főbe verték s felhalva az udvarra czipelték. Itt hozzá kötözték egy fához, s két kezénél fogva, oda szö­gezték. Még ez sem volt elég, folyton ütötték és kiszúrták szemét is. Végre segítség érkezett, el­­szabadították a szerencsétlent, ki már alig adott életjelt s néhány pillanat múlva ki is szenvedett. A „Függ. Polg.“ értesült e borzalmas esetről, s megjegyzi, hogy a felfeszített teljesen ártatlan volt. — Halálozások. Krancz István, a szom­bathelyi káptalan nagyprépostja, elhunyt e hó 13-án 79 éves korában. — Deutsch Jakab, is­mert fővárosi nagykereskedő, meghalt 44 éves ko­rában. — Özv. Oelhofer Henrikné, szül. Lich­tenstein Anna asszony, elhunyt Budapesten e hó 15-én 51 éves korában. — A természettudományi társulat­nak a jelen hét folytán két nyilvános összejöve­tele tesz: 1. Szerdán, márczius 18-dikán d. u. 5 órakor szakülést tart a magyar tud. akadémia heti üléstermében, mely alkalommal előterjesz­éseket tesznek: Heler Ágost: A vízszintes ingáról; Krisch János: A gastraea elméletről; Staub Mór: Az 1872—1873-ik évi tél virányáról és előidéző oká­ról. 2. A jövő pénteken márczius 20-án, d. u. 6 órakor soron kívül természettudományi estélyt tart a vegytani intézetben (Országút 42 ), mely alka­lommal Krenner József mutatványokkal egybe­kapcsolt népszerű előadást tart a mammutról. — Az első hites tolmács. Az igazság­ügyminiszter egy múlt évi, okt. 22-iki rendelete a kir. bíróságoknál hites tolmácsok alkalmazását hagyja meg. Ennek következtében a budapesti váltótörvényszék 5 tagú bizottsága előtt ma Szoko­­lovits József, miniszterelnökségi fogalmazó s a köz­ponti fordító osztály beltagja a szerb és hov­át nyelvekből a legjobb sikerrel tett vizsgát, s ekkér mint tolmács képesittetvén, legközelebb ki is ne­veztetik. — Fővárosi ügyek. A polgármesternél a budai részek polgáraiból számos tagból álló kül­döttség jelent meg és arra kérte, hogy a Meyer­­féle árvaház ne vitessék át Pestre. Kérelmüket az­al támogatták, hogy ez árvaház alapja egy, kizárólag Buda számára tervezett árvaháznak volt szánva; hogy ez a lap József főherczegnek a festő­­szigetért adott viszontajándéka által 200,000 frtra gyarapodott; az igazgató már ki is van nevezve, a telek pedig a városmajor mellett, van kijelölve; továbbá felhozták azt is, hogy nemzetgazdasági szempontból nem helyeselhető, ha a jótékony in­tézetek szűkebb helyen összepontosíttatnak A pol­gármester megígért­e, hogy a maga részéről támo­gatni fogja e kérelmet. — A pénzszükség és átalános pangás jeleivel a fővárosi ügyek körül is minél gyakrabban találkozunk. Például a pesti részeken fenálló téglavám jogának bérbeadására tegnap megtörtént árlejtésnél Polacsek F. 8207 írttal volt a legtöbb ígérő, holott előbbi évben e bérösszeg 16,277 frt volt, 1872 ben pedig 11,205 frt Hanem most nem számíthatni oly nagy épít­kezésekre. Az árlejtés helybenhagyása a holnapi közgyűléstől függ . A főmérnöki hivatal­ban támadt zűrzavarok közepette Incze főmérnök arra figyelmezteti a tanácsot, hogy csak 32 tech­nikus van alkalmazva, holott csupán Pest városá­nak is több technikusa volt. A főmérnök arra kéri a tanácsot, hogy a szervezésnél kimaradt hivatal­nokokat hagyja meg hivatalukban, a­míg a meglevő hátralékok föl nincsenek dolgozva, és nem fog teljesen kiderülni, mennyi munkaerőre van szük­ség. — Az utczatisztítás ügyében tanácsko­zások folynak Gerlóczy alpolgármester elnöklete alatt. Csak határozzanak is valamit, aztán meg legyen látszatja a határozatnak. — Kérvényt adott be számos vízivárosi polgár a végből, hogy az Albrecht, kigyó és pala-utczák közti területen uralgó vízhiány elhárítása végett e környék szá­mára nyilvános kutat ásassanak. — Öngyilkosságok. Steffen József bu­dai gépész, ki már hosszabb idő óta súlyos beteg volt, f. hó 15 én reggeli 5x/a órakor revolverrel agyonlőtte magát. A eset igen különös. Steffen bal halántékának szegezte a gyilkoló fegyvert, a golyó azonban nem fúródott fejébe, hanem a mellette álló ápolónő jobb karjába, s ekkér Steffen (mint a„Ref.“ véli) a légnyomástól halt szörnyet. — Linz Éva, 60 éves, tisztviselő özvegye, stuttgarti születésű, e hó 13-án mérges t­ea ivása következtében, 6 órai kínos szenvedés után meghalt. Mindkét holttest a II. kerületi elöljáróság részéről törvényszéki bon­­czolás végett a János-közkórházba szállíttatott. A Linz Éva által ivott thea vizsgálat tárgyát képezi, miután állítólag az elhunyt a véletlen áldozata. — Szombaton este a haltér előtt egy 20 éves napszá­mos a Dunába ugrott, de néhány közellevő halász kifogta és ekkor kiderült, hogy a szerencsétlen té­bolyban szenved. — Közgyűlés. Az orsz. magyar gazdasz­­szonyegylet éves nyilvános közgyűlése márc­ius 22-én délelőtt 10­/2 órakor a megyeház nagyter­mében fog megtartatni, tárgyak : 1. Elnöki meg­nyitó beszéd. 2. A választmánynak éves jelentése. 3. Választmányi tagoknak megválasztása. 4. Szám­adások átvizsgálása. 5. Indítványok. — Jótékonyság. Ferenczy Imre egri őr­kanonok s prépost a kárászi r. k. egyházközségben, az iskola tőszomszédságában levő egy hold kiterje­­désü beltelket, melyet az illető birtokostól 500 o. é. forinton megvásárolt, oda ajándékozta, hogy az iskolaház különben szük beltelkéhez csatoltassék, a birtok átruházó költségek terhét maga az adomá­nyozó viselvén, úgy szintén a templomnak egy ér­tékes kelyhét gazdagon megaranyoztatta.­­ A kolozsvári tüzoltóegyletnek Lönh­irdt kolozsvári apát-plébános 2000 frtot aján­dékozott, mivel azok a közelebbi tűzvész alk­almá­val oly nagy veszélyek közt védték meg a plébánia épületét a fenyegető lángoktól. — Egy­h­á­zi zene. A „budai egyházi ze­neegylet“ csütörtökön, márczius 19-én délelőtt 10 órakor budavári főtemplomban Palaestrina „Iste con­fessor“ miséjét fogja előadni. A magán részeket éneklik: Stegmann Hermine k. a., Bolberics Cle­­mence k. a., Szobovics Lajos, Schmidt Ferencz és Ernthaler Sándor urak. Mellékletek : „Maria su­­curre“ Viadanatól (26. század) énekli Schmidt Fe­rencz ur. „Ave Maria Stella“ Liszt F.-től énekli Bogisich Mihály ur. — Orosz tanár Budapestről. A„Rasky Mir“ írja, hogy Kustodjev K. L. Budapesten lakó ürömi orosz pap e hé 9 én a szentpétervári egye­temen 31 szavazattal 8 ellen hittanárnak válasz­tatott.­­ A magyarországi orosz-szlávok­­r­ó­l szóló értekezés m­éírására száz darab arany pályadij van kitűzve. Ez összegez a szentpétervári szláv egyletnek legutóbbi közgyűlésén De Volán G. A. egyleti tag ajánlotta föl. A pályázat feltéte­lei legközelebb állapíttatnak meg. — Az „Unió“ kereskedelmi egylet f. hó 25-én d. u. 5 órakor tartja második rendes közgyűlését. Napirend: Jelentés a választmány működéséről. A számvizsgáló bizottság jelentése. A választmány választása. Tiszteletbeli tagok vá­lasztása. Indítványok. A tiszt,­egyleti tagok ke­retnek minél számosabban megjelenni.­­ Az udvari ebédekre majd minden nap hivatalosak a képviselők közül többen. Tegnap Horváth Lajos, a miniszterek közül pedig gr. Sza­­pári vett részt az udvari ebédben. — Karán sebes városa b. Scudher Antal altábornagyot, ki mint kir. biztos működött a ha­tárőrvidéken díszpolgárrá választotta. Az erről szóló okmányt egy küldöttség élén e napokban adta át z altábornagynak Brankovics polgármester. A do­logban az a legnevezetesebb, hogy ez az okmány német és román nyelven van kiállítva. Karánsebe­­sen tehát mit sem tudnak az állami nyelv felől.­­ A cserkeszek kiv­ándor­lás­a török földre oly mérveket öltött, hogy az orosz lapok, főképen kubani tartományt illetőleg, komoly követ­kezményektől tartanak. A cserkeszek elégületlen­­ségének fő oka, hogy tőlük a kormány a szabad földeket elvette, pedig ezeket ők a meghódítás előtt korlátlanul használhatták s birtokaikat a lélek­­­létszámhoz arányosított holdak szerint szűkebbre szabta. A­mint tudva van, a pétervári kormány a szabad földekből tekintélyes birtokokat, alkot, s azokkal a szolgálatban kitűnt katonákat, főképen törzstiszteket és közhivatalnokokat jutalmazza meg, vagy egészen díjtalanul ajándékképen vagy arány­lag véve előnyös feltételek s csekély vételár le­fizetése mellett adja át. Hír szerint eddig már vagy 500,000 elégületlen hagyta el hazáját.­­ A budapesti magyar gyorsíró­­egylet rendszer- és irodalmi szakosztálya f. hó 15-én a képviselőház helyiségeiben Markovits Iván elnöklete alatt ülést tartott. A napirend fő­tárgyát képezte Nagy Sándornak előadása az úgynevezett „elemi gyorsírásról“ azaz egy oly alsórendű gyorsírásnak megállapításáról, mely csak a leggyakoribb alakszavakra tartván meg a rö­vidítéseket, a közönséges íráshoz képest mégm­indig 3 —4 szeres rövidséget nyújtana és könnyebb el­­sajátíthatása által a gyorsírásnak a legszélesebb körökben való elterjedését tenné lehetségessé. Az előadás hosszas és élénk eszmecserét keltett, az eszme részint pártolásra, részint ellenzésre találván. Végre Markovics Iván azon indítványa fogadtatott el, miszerint tekintve azt, hogy ugyanazon eszmé­nek alkalmazása folytán Angliában a Fitman-féle gyorsírás a legszélesebb körökben terjedt el és ott már számos népszerű könyv ily alsó fokú gyorsírás­sal kiállítva közkézen forog, a szakosztály kívána­tosnak tartja, hogy a javaslattal gyakorlati kísérle­tek tétezvén, az egyszersmind az egylet szakközlönyé­ben egyes kisebb olvasmányokra, nevezetesen oly czélból alkalmaztassék, hogy a javaslatnak h­ad­­erejével a vidéki műtársak is könnyebben megis­merkedhessenek. Előadást tartott még azonkívül Lévay Lajos, vizsgált gyorsírás­an­ár is, melyben a tulajdonnevek és az idegen szavak a levelezési írásban minél szabatosabb jelölése iránt néhány javaslatot terjesztett elő. Markovics Iván jelenti, hogy egy rövidebb tankönyv kiadásán dolgozik, mely árának olcsósága által a legszegényebb ta­nulók által is könnyen megszerezhető és az egylet által tetemes áldozat nélkül ingyen szétosztható; egyúttal pedig mostani tankönyve­­­ik kiadásából 30 példányt bocsát rendelkezésére a három szak­osztály elnökeinek oly czélból, hogy azok e köny­veket szegény tanulók között ingyen osszák szét. Végül jelenti elnök, hogy Nagy Sándor „Gyorsírá­szati könyvtára“ előfizetőinek száma örvendetesen gyarapodik, valamint hogy az igazgatóság előleges megbízása folytán az egylet két tagja a gyorsírás rövid történelmének kidolgozásával foglalkozik.­­ A „Tirania“ gyorsíró egylet f. hó 15-én délután 5 órakor tartott évi közgyűlésén Fenyvessy Adolf elnök jelentést tett az egyletnek múlt évi működéséről. Egyúttal bejelentette terveze­tét azon gyorsírási tankönyvnek, melyet az e czél­ból kiküldött bizottság kidolgozott, különös tekin­tettel arra, hogy a rendszer minél kevesebb elmé­let mellett a lehető legkönnyebben elsajátítható legyen. Hosszas eszmecsere fejlődött ki a számosan megjelent egyleti tagok közt azon eszközök fölött, a­melyeket az egylet által képviselt gyorsirászati rendszernek minél sikeresebb terjesztése végett úgy a tanítás, mint az irodalom terén legközelebb al­kalmazásba kellene venni. Némely általánosabb határozatok után kimondatott, hogy az egylet tagjai havonkint az első csütörtökön a szokott egyleti helyiségben az esti órákban összejönnek és társas estély mellett a felmerülő ügyeket megbeszélik és elintézik. Ezután a pénztárnok kedvező jelentése tudomásul vétetett s neki az 1872-ik évre a fel­mentés megadatott. Az 1873-ik évi pénztárkönyv megvizsgálására bizottság küldetett ki. Végre meg­történt a tisztújítás, mely szerint megválasztatott elnökül: Fenyvessy Adolf; alelnökökül: dr. Faludy Géza és Gyurmán Andor; jegyzőkü­l : Peregriny János és Schwarz Gusztáv; pénztárnokul: Egyessy Géza; ellenőrül: Pollák Sándor; könyvtárnokul: Strikó Gyula; lapszerkesztőnek: Vándory Gusztáv; a munka­vállaló bizottság tagjainak : Kónyi Manó, Antalik Károly, dr. Osváth Albert és dr. Günther Antal. Törvényszéki csarnok. (Sikkasztás a m. kir. a Hamva­sutnál.) Nemecsek Károly cseh­országi születésű, 33 éves, 1869 óta a magyar állam­i

Next