Ellenőr, 1874. április (6. évfolyam, 90-118. szám)
1874-04-29 / 117. szám
eint enyhíteni igyekszik szavait, tiltakozik azok olyan értelmezése ellen, mintha elszakadásra akarna izgatni. Egy mai táviratunk szerint Rómából Párisba érkezett hírek constatálják, hogy az olasz kormánynak a Piccon-féle incidenshez semmi köze sem volt és hogy abban igen korrect állást foglalt, midőn arról biztosította a franczia kormányt, hogy Savoya és Nizza átengedése megvitathatlan tény, amely ellen nem lehet tüntetni. Spanyolország: A monte Abantot „szakadatlanul“ lövik, mint egy hír mondja, de még mint die igen bajos volna megmondani, hogy a karlisták roleszakadnak-e bele. Serrano csapatai, állítólag 40 000 ember, Serrado és Castro között vannak összepontosítva, de hogy merre felé fognak előnyomulni, még nincs meghatározva. A Bilbao és Angolország közötti tengeralatti huzalt, melyet a carlisták megszakítottak, ismét kihalászták és Santander közelében összeköttetésbe hozták a spanyol tengerparttalA biroddalmi gyűlés hazament, tegnap közöttük búcsúztatóját sub titáló trónbeszéd, még utolsó üléséről akarunk megemlékezni. Ez ülésen elfogadták majdnem egyhangúlag a sokszor ismertetett és megvitatott sajtótörvényt, ami meglehetősen váratlan esemény volt. Elfogadták továbbá a „Kirchendienergesetzet,é s tudomásul vették az Elzász Lotharingia adminisztraciójáról beterjesztett jelentést. Ez utóbbi miatt esti ülést is kellett tartani, mely csak éjjel egy órakor ért véget A birodalmi gyűlés szétoszlásával s a trónbeszéddel foglalkoznak ugyan a lapok, de csak pro forma; ami mindennél jobban érdekli most a német sajtót, az a Bismarck és Arnim gróf között fennforgó viszály bizonyossága. Arnim azon okmányokra vonatkozólag, melyeket bécsi és berlini lapok nem ^----i ügyiben nyilvánosságra hoztak, Döllinger János préposthoz levelet intésen, melyben nemcsak amaz okmányok egy részének megtámadott hitelességét elismeri, hanem Bismarck herczeg zsinati politikáját indirecte megtámadja. A levél ezen része így hangzik: Ami az ellenmondást illeti, mely 1869. májusi és 1870. júniusi felfogásom közt mutatkozik, ez magában véve nem jelentékeny. 1870-ben is nem annyira magát a dogmát, mint inkább azon módot, melyen meghozatik, tartottam fontosnak, ha a német püspökök az első percztől fogva az infaliibilitást olyan elméletnek nyilvánították volna, melynek elfogadása magától értetődik, s igy gyakorlatilag közönyös is, a kormányok e kérdésben bizonyára közbe nem léphettek volna. De a német-osztrák püspökök magatartásából 1869. őszén a zsinat idején ismerni tanultam a pápai vállalat horderejét. Meg kell győződnöm, hogy a csalhatatlanság nemcsak értékes, de üres edény azon rendeltetéssel, hogy a vatiánt diszitse, hanem Pandora-szelencze, melyből eshetőleg igen veszedelmes ingredientiák fognak a keresztyén világra öntethetni. Ha tehát szememre hányják, hogy 1869. májustól kezdve 1870. júliusig a tapasztalás útmutatása folytán nézetemet javítottam, úgy ez olyan szemrehányás, melyet szívesen elfogadok. Ha ez időben tanultam valamit, ezt lényegesen a német pöspököknek köszönhetem, kik engem a dogma következményeiről felvilágosítani szíveskedtek. Ez alkalommal azon terméketlen vitát is újra kezdek, vájjon egy nagykövet kiküldetése a zsinatra a dolgoknak más fordulatot adott volna. Ki akarja azt ma eldönteni? Én részemről ragaszkodom ahhoz, hogy a hadjárat megindítói — ha úgy jártunk volna el, mint én terveztem — ama hősre emlékeztettek volna, ki elment a világot meghódítani, de hazatért, mert esett az eső — infectare, colle tombe al sacco. Leginkább azt sajnálom, hogy a Hohenlohe herczeg által javasolt tanácskozások behatóbb tárgyalásokra alkalmat nem nyújtottak. Ha sikerült volna az élősdi növényeket, melyek a zsinaton neveltettek nagyra, csirájokban elfojtani, ma nem élnénk ama felfoghatatlan bonyodalmakban, melyek körülbelül mindazt kérdésbe helyezik, a mi hosszú idő óta a keresztyénség közös birtoka volt. A levélnek ez utolsó része határozott támadás Bismarck herczeg zsinati politikája ellen s e miatt aligha lesz maradása a diplomaatiai korban. Egy ma érkezett táviratunk már is azt jelenti, hogy két tekintélyes berlini lap, az egyik Bismarck orgánuma a „Nordd. Ztg.“ hevesen kikel Amim ellen, s értésére adják, hogy nem lesz maradása. Ausztria. Az osztrák törvényhozó tesületek több nap óta szünetelnek. A nap eseményeinek fontosságát ott is a vörös könyv, s a delegationális bizottságok működése képezi. A képviselőhöz megszakadt munkálkodásának fonalát a mai idős Ben kezdi meg. Napirendre a kolostortörvény mellett több vasúti törvény van kitűzve Steudel Schönerer indítványának tárgyalásával. A Steudelféle indítvány, mint már említettük, az utóbbi időben oly érzékenyen tapasztalható kőszén árának, drágulásáról, Schönerer indítványa pedig az adótörvény 39-ik §-ának megváltoztatásáról szól. Ez utóbbi törvények mai napon való tárgyalása azonban pium desiderium marad, miután a kolostortörvény terjedelme fogja valószínűleg a mai rendet kitölteni. __________ A hivatalos lapból, Ő felsége Bécsben 1874-ik évi április hét. kelt elhatározásával elrendelni méltóztatott, hogy Szombathelyi Kálmán ideiglenesen nyugdíjazott honvédőrnagy, az újon eszközlött felülvizsgáltatás alapján mint egész rokkant a végleges nyugdíjasok állományába helyeztessék. A vallás és közoktatási magyar királyi miniszter a siketnémák váczi királyi intézetéhez Tariczki Ferencz intézeti segédtanárt rendes tanárrá, és Prohászka József főelemi néptanítót tanár-gyakornokká nevezte ki. Az igazságügyminiszter a nagyváradi királyi törvényszékhez írnokká Cziger Nándor nagyváradi kir. ügyészségi írnokot, a tokaji királyi járásbíróság mellé végrehajtóvá Demeczky József kassai szolgabirói segédet, a giralti járásbiróság mellé bírósági végrehajtóvá Rácz Pált, az eperjesi királyi törvényszékhez második segédtelekkönyvvezetővé Szalyovich Aladár eperjesi törvényszéki írnokot, a lőcsei királyi törvényszékhez második osztályt) segédtelekkönyvvezetővé Gos Tivadar szepes-szombati királyi járásbírósági telekkönyvi Írnokot, Tóth Lajos komáromi törvényszéki díjas joggyakornokot ugyanide aljegyzővé nevezte ki, Derner István apatini királyi járásbiróságivégrehajtót a zombori kir. járásbíróság mellé, Eszenyi László berettyóújfalui kir. járásbirósági írnokot a nagyváradi kir. törvényszékhez s Nagy Árpád nagyváradi kir. törvényszéki írnokot a beretyóujfalui kir. járásbírósághoz helyezte át. Abelügyminszter Laánczy Vilmost és Károly Jánost a nevezett minisztériumhoz hivataltisztekké nevezte ki. A pénzügyminiszter Mayer Ferencz pénzügyőri szemlészt pénzügyőri biztossá, Beke Károly szatmári pénzügyigazgatósági fogalmazó-gyakornokot pénzügyi fogalmazóvá, báró Barcó Ede krassó megyei főmérnököt mehádiai fürdőgondnokká és dr. Chorin Zsigmond orvostudort fürdő orvossá, végül Dobrota György pénzügyőri szemlészt pénzügyőri biztossá nevezte ki. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter dr. Szaniszló Albert ideiglenes tanárt, a kolozsmonostori kir. gazdasági tanintézethez, a természettudományok rendes tanárává véglegesen nevezte ki. Wolfner József győri lakos vezetéknevének „Harsányi“-ra, Czinezer Ignácz csornai lakos saját, valamint Sznoy Jenő mostoha fia vezetéknevének „Békére, Budai József vezetéknevének „Máriására és Rab Ferencz szatmárnémeti lakos vezetéknevének „Váradi“-ra kért átváltoztatása belügyminisztériumi rendelettel megengedtetett. Petőfy szobráról. A Petőfi-szoborbizottságnak ajánlja a róna B o l y o n g ó ja. A Visió. Mily véghetetlen nagy, mily irhatatlan szép az Alföld rónája! — Játszi tündére a felkelő nappal tengereket, hegyormokat — a világ tükrét variz&o * izom láb ifórm, * a mikor kifáradt,* elvonult a titokzatos nádas smaragdpalotájába. A nap zaj* múlik. A nap, leáldozó félben még egy búcsúpillantást, véghetetlen tüzeset vet végig a rónán messze keletre, hol a föld árnyéka kél. S az árnyék felfogja a nap búcsúpillantását, ibolyakékre változtatva küldi vissza az élet forrásához. Azután győzni kezd a szürkület. Az ég tüzes pírja halovány aranynyá enyészik, melyen a kút géme, a tanya jegenyéje a a szélmalom merev karja oly élesen, oly feketén rajzolódik le, mint az ártatlanság arczán az első bűn. És a szürkület e perczeiben kezdődik játéka az elmosódó, egymásba enyésző színeknek — oly játéka, mely megszégyeníti a leíró szót is, meg a festő ecsetét. Az ér, a tó csillogni, villogni kezdenek. A fészke felé siető réza után messze szétágazó, rezgő sugárpár övei végig a csendes tükrön. A vízre bocsátkozó sirály az ezüstös karikák egész raját varázsolja a tó tükrére. A nappal oly élénkzöld isita malachytot kezdi megszégyeníteni, gödrei képezik titokzatos rajzát, a barázdák az ékítő ereket. Az első csillag letekint, hogy fénye egyesüljön a puszta csillagával, a pásztortűzzel, letekint a tóba, hogy rezgő képét láthassa. Elhallgatott minden, még a tanya éber őre is, de csak a sain- és fényvarázs perczeire — azután kezdődik az est élete. Megszólal a nádas réme, a bölömbika; sziszeg a költözködő rczák szárnya fenn a magasban ; a bagoly nesztelen röpte végig járja a get, meglegyinti a nádasok hajlongó bojtját. A faluvégi viskó ablakai is kipislognak a messze láthatárba; rengés, az a szelíd fény ellát legszélére az égboltozatnak, mely védő üvegharangként borul a természet első álmára. Ette van, este van ..... zengi Arany János. A kis viskókban ezer szálait fűzi, szövi az élet, melynek szépségét oly mélyen véste szivünkbe a rónák költője: Petőfi. A kis viskókban és a természetben, melynek öszhangja oly véghetetlen szép! A viskó is elssenderedik s jön az éjfél, szellemek órája. Segesvár környékén, a véráztatott mező kellő közepén megreped a föld. Petőfi szelleme elhagyja sirját. Nehéz neki az a köves föld — felkap szilaj Pegazusára „szőrii üli meg“ s vágtat kedves rónája felé, vágtat akár a képzelet. Az orosz lándzsa ttttette sebhely sajog, enyhítő Írja a róna szellője s a kegyelet. Benyargalja a nagy térséget : hadd, lássa mit vivtak ki azóta „rongyos katonái“ ? hogyan áll a szabadság ügye, melyért lantja legszebb hangja zengett, melyért szive vére elfolyt ? Hogyan áll a kegyelet ? A valóság. A szabadság ügye? — hagyjuk azt. A kegyeletés ebben ugyan nem lehet sok panasz. A kiskőrösi viskó még nem omlott be, Pest megye egyik tisztviselője pláne már hallotta is, hogy „valami bizonyos Petőfi* verseket irt, amelyeknek még olvasójuk és dicsérőjük akadt. Szoborbizottság is akadt, szobrot is terveznek, melynek alapja Reményi néhány ezer JE* húrjából, stylio a hagyományos, hidoaelletti szent mintájából telik. Különben a talapzaton ott lesz a Petőfi neve, • aki elolvassa, megtudhatja, hogy nem tüzesgyarmtati, huszármundérban feszengő Szent Márton szobra előtt £11. A mennyi hir ráállott ki a szobor mintájáról, mind azt sejteti velem, hogy Nepomucénus stylben készül e modern transfiguratiója a magyar szabadságharcz, a magyar közészet mythosi alakjai legnagyobbjának. Oh ez essörnyt, otromba redőtt köpönyeg, —ez a mepumentska tuskó, az a stereotyp pepirtakerc... az a pecakecség! ■•»*» mankója a beteg művészetnek * József nádor már ott áll, palástjára támaszkodva panaszosan mondja: „itt állok, nem tehetek másként, isten engj,ha úgy segiten!“ Szécheny is ott forr 611 ani, tuskóra támaszkodva, mondván: „itt állok stb.“ Eötvös is ott fog állási, tuskóra támaszkodva stb. Ez Petőfi is ott fog állani, köpönyeggel támasztva. Emlékerdeje tesz Pestnek, jellemzetes változatosság tekintetében ekkora műértékkel, a mekkora van fejfáj temetőjében az alföldi falunak. Esyhxsgusig — saire? kimondjam? — — mit emel ki rryd e monotoah? a Hentzi szobor műbecsét. «— Különben a mikor Bécs a bronz lovasságot cultiválja, illő Pestnek, hogy tekintettel modern paritásunk elvée, bronz gyalogságot állítson. És a míg Bécs mintája a köpenyeges, lovas csendőr, lehet a miénk köpönyegbe bujtatott Nepomucenus vagy Flórián. A balsejtelem ezer ördöge vigyorgat reám a falról! íme, közéje vágtam a kalamárist. — De talán, mégis túlzom is dolgot? és talán mégsem túlzom, mert hiszen a bomsztó, az a köpönyeg ! Nem a mű emeléséért, hanem támasztásáért van az ott, oly értelemben mint a dülősövény mellé vert karó, a hibás tervezés miatt roskadozó házat támasztó láb. Hát mi adhatja meg szépségét és legfőképpen jellegzetességét egy emlékszobornak, ha nem az idom vonala, e vonal jellemzetessége és tökéletes összhangja? miképen juthat e fő lényeg érvényre egy köpenyeg alatt, mely legyen fedőzete még olyan mesteri, mégis legnagyobb részét takarja el annak az alaknak, a melyet örökíteni akarunk, amely a kegyeletből kelve, hivatva van jövő nemzedékekre közvetlen, nemes buzdító hatást gyakorolni? Lehetetlenség ez a köpönyeg, és ezerszeresen az Petőfinél, a hit vándorbottal kezében, fázva, dideregve, ütötten kopottan, majd ismét kardosan elképzelhetünk, de uszályos köpönyegben bizonyára nem! Miben gyökerezik a nagyszerűség, miben az a magasztos érzet, mely az antik mesterművek szemlélésénél nyilatkozik a szép iránt fogékony szemlélő legbensejében? Oly nehéz erre a felelet? És Izsó nem tudná adni? Lehetetlen! Minden támasz, minden takaró kerülése, a végre, hogy az alak vonalai szabadon fejlődhessenek, mert hozzájok van kötve mindaz, amit a plastica által az érzelemmel tudatni akarunk, ez a felelet. Az a „plastica”, mely e fő feltétel ellen vét, egy hajszállal sem ér többet annál,,a karácsonyára aggatott czukorbábnál, mely élőből valami emberi alakot, hátulról a tepsi lapja lenyomatát mutatja. És az a köpönyeg csak ily tepsi lap, egyéb semmi. Mi mondja meg az antik Apollo, Imperator szemlélésénél, hogy : ez csak Apollo, ez csak Imperator s más nem lehet? vájjon nem az a kifejezés, a melyet csak a szabadon, összhangzatosan s igy jellemzetesen fejlesztett vonal adhat. És éppen ez a művészet. Vájjon a domborműnél nem lényeges az az illusió, mely elfelejteti a szemlélővel, hogy csak fél alakot lát? s ez az illusió nemde annál teljesebb, s így a művészet annál tökéletesebb, minél szabadabb az alak, minél szabatosabb a lap kezelése, amelyről kidomborodik? Ám vágjuk ki az alakot, hogy a szem a durva anyagot, a tepsit is láthassa — eltorzul még a remek is. És ez az átkozott köpönyeg bizony csak tepsi, mely mindenképpen zavar. Petőfi emlékszobra actiót kiván, olyat, amely Petőfire nézve jellemzetes, mely testi és szellemi individualitásának, sorsának megfelel, mely ezeket megkapóan visszaadja. Papír tekercs, nagy üstök, szavallási gesztus és egy nagy köpönyeg — ezekkel egy Petőfit megörökíteni nem lehet. Eszem ágában sincsen, hogy bár egy árva hajszálnyit is levonjak Izsó Miklós művészi reputátiójából. Meggyőződésből tisztelője vagyok igaz művés szi erének. De kérem, tegye kezét a szívére, s mondja meg, hogy lánglelke, őseredetisége egész tüzével képzelheti-e oly variánsát a köpönyeges, costlimbe bujtatott, stereotyp, elcsépelt állószobornak, mely megrezzenti a szív húrját, felébreszti a lelkesedést? Hiszi-e, hogy a szavallásnak, egy ilyforma szoborra plastice átvihető egész actiója, a szemlélő lelkében felkölti képét annak a mythicus alaknak, mely bolygóként rohant végig a magyar borús egén, örök tüzet gyújtva és szórva maga körűl, mely lantja bűvös hangjával, lelke hevével, teste nyughatatlanságával a viskótól a palotáig, a rónától a bérczig járta, rohanta át meg át a magyar földet és szivet, mely buzdító és harczi harsonája, fennkölt dalnoka volt a szabadság mythosi harczának, s e harcz vértengerébe tűnt el nyomtalanul ? Hiszi-e ? Nem lehet és nem lehet, Izsó Miklós! tegye kezét szivére — — keressen párhuzamot s benne eszmét. Ki lehetne az a párhuzam? Beethoven. A hangok Titánja és a szó Titánja; alapjában mindkettő boldogító, nemesitő saját boldogsága árán. Prometheus mind a kettő, keselyűje sem maradt el egynek sem! Létezik-e művész, aki Beethovent, Ferencz császár szoborstélben merné adni? nem létezik, mert lehetetlen. Sziklára ültetik egész boldogtalanságával, ihletével, kínjával; lábánál a múzsa, amelylyel az emberiséget boldogító és ott a lánczra vert Prometheus, melynek kínját átszenvedte--------és még ez is rosz, de mégis ezerszerte jobb annál az elcsépelt lehetetlenségnél. Szelleme a magyar művészetnek! csak ez egyetlenegyszer légy velünk! * Közöltük e felszólalást, mert művészeti ügyekben mindig haszna van, ha minél többen nyilvánítnak véleményt. Megvalljuk azonban, hogy a felszólalás nem emlékeztet az Izsó mintázatának közvetlen hatására, mert annak köpenye aligha eszébe juttatta még valakinek Nepomuczénus Jánost. Az antique szobrokra való hivatkozás oly messze távoli időkre utal, hogy ez útmutatás szerint és oly messze távolodnék el tőlünk az, ki egészen a mienk, s ki még nem oly rég köztünk volt. A modern ábrázolatoknál aligha kedve jöhetne egy szobrásznak a régi, klasszikus alakzati szépségek használatára, s nem hissszük, hogy kedve jön arra Izsónak is, daczára a magyar öltöny előnyeinek. A mi előnyt ez nyújthat, fölhasználta Izsó. A mit nem nyújt, t. i. egy monumentális szoborhoz való masszát, azt pótolta a köpenynyel. Végre is nem azok a szobrok teszik stereotippé ezt a töpenyt, melyeknél jól van alkalmazva, hanem azok, melyeknél roszul. A papír-tekercs: az már stereotypebb, ha elhagyja Izsó, nem is veszti általa műve. lét- HÍREK. Április 28. — Haynald Lajos, édesanyjának 80-ik születésnapja emlékére Szécsényben kórházat, árvalány-házat és kiadedóvodát alapitta erre 80,000 frtot fordít, s bár korábban tette a nyilatkozatot, hogy ha édesanyja megéri 80 éves korát, jótékony intézkedések által teszi a napot emlékezeted. E napra aztán a terveket fa elkészíttető, s azokat most helyben hagyta. A gyermeki szeretetnek ép oly gyöngéd vonása ez, mint a főpap humanitásának. — Az állami központi mértékhitelesítő m. kir. bizottság elnökévé Kruspér István, a m. kir. József műegyetemen a gyakorlati mértan és iparmtttan rendes tanára, a magyar tudományos akadémia rendes tagja stb. — bizottsági tagokká: Thán Károly, a m. kir. tudományos egyetemen a vegytan rendes tanára, a n. tud. akadémia rendes tagja stb., — Szily Kálmán, a m. kir. József műegyetemen elutalott természettan r. tanára, a m. tud. akadémia rendes tagja stb., — Schnk Náthán, hidmérleg-figáros, a Ferencz József-rend lovagkeresztese és Matlekovics Sándor miniszteri osztálytanácsos neveztettek ki. — Jótékonyság. Samassa egri érsek közelebb Aranyos-Maróthon volt testvérét látogatni. Ez alkalommal egykori választókerülete eme mezővárosának az iskolák segélyezésére ezer frtot adott, Hizér községnek pedig ugyane czélra kétszáz forintot. — Régészeti és művelődéstörténeti egylet létesítésén fáradoznak Békésmegyében, melynek székhelye Gyula lesz. Az alapszabályok igy adják elő az egylet czélját: Felkutatni és egybegyüjteni mindazt, mi nevezetes, vagy tanulságos; megszerezni a megyebeli kitűnő férfiak arczképeit, életrajzait és műveit; — természetben, vagy legalább fényképezve megőrizni a koronként változó megyei népviseletet; — egybegyűjteni az állat- és növényország különböző fajainak e megyében található ritkább példányait; — a végpusztulástól megóvni a megyében található történelmi emlékű romokat; — felkutatni a megyében elszórtan létező, vagy a megyére vonatkozó mindennemű régiségeket, emlékeket okmányokat, czimereket községek pecsétjeit, — s mindezeket adományozás, esetleg vétel útján összegyűjtve az elpusztulástól megóvni, meg nem szerezhető tárgyakról lehetőleg másolatot venni, és mindezen működés eredményét, a B.Gyulán létesítendő, s az egylet létrejövetelének napjától kezdve minden időre Békésmegye tulajdonát képező, állandó, megyei régiség- és művelődéstörténeti tárlatban összpontosítani, s a nagyközönség használatára, a megye által e czélra felajánlott nyilvános helyiségben kiállítani. E czél elérésére az egylet nemcsak a szakképzettek és szakkedvelők egyesítése, történelmi, közművelődési, régiségtudományi és statisztikai dolgozatok írása, kiadása, vagy nyilvános felolvasása-, hanem nyilvános gyűlések tartása-, alkalmas helyeken régészeti ásatások és történelmi nyomozások eszközlése-, könyv- és levéltár berendezése-, nemkülönben a műemlékek, régiségek tanulmányozása és ismertetése által törekszik. Az egylet alapító tagjai lehetnek, kik 100 frtos alapítványt tesznek; rendes tagok, kik három év folytára évenkint 3 frt fizetésre kötelezik magukat; pártoló tagok pedig, kik három éven át egy-egy forintot fizetnek. — Orvosok klubja alakult a fővárosban, melynek czélja az orvosok közt szorosabb társadalmi kapcsul szolgálni, a collegialitást fönntartani, az orvosok közt szellemi és anyagi érdeksolidari- ttást létrehozni s végre a szegényebb sorsú orvosok özvegyeit és árváit segélyezni. A tisztújító közgyűlés ápril 27-ikén tartatott meg, s eredménye a következő volt: Elnök lett Poór Imre, alelnök Bakody Tivadar, titkár Osváth Albert, gazda Glück Ignácz. A tisztújítás után a Hungáriában társas vacsora következett, melyen toaszt toasztot ért. A körnek máris 120 tagja van. A tanügy barátai: Hellsinger Simon és Reichl Ignácz budapesti lakosok Csermő községben egy nemesi részbirtokot megvevén, magyar iskola felállítására egy házat s 400 négyszögölnyi udvartelket, két holdnyi területet faiskolául használatra átengedtek, a tanitó javadalmazásához pedig 100 frt évi alapítványt tettek. Ismét nevezetes váltóhamisítót fogtak el: Reviczky Sándor, volt miniszterelnökségi tanácsost, ki pár hét előtt vonta föl vitorláit, s Turinban kötött ki, hol Hein név alatt lappangott. Azonban egy budapesti ismerősével levelezésben lévén, ettől igazi névre szóló leveleket kapott. Ez feltűnt, s nyomába vezetett. — Reviczky pendantját, Szalay Zsigmondot pedig a törvényszék már több ízben kihallgatta, és Szalay sokat is vall. Elismeri a váltóhamisítást, de nem minden váltóra nézve, sőt olyanoknál is tagadja, melyekre az ott olvasható nevek tulajdonosai letették az esküt, hogy nem tudnak felőle semmit. — A műegyetemi ifjúság köréből következő sorokat kaptuk: A műegyetemi ifjúságot élénken foglalkoztatja a majdnem minden évben megtartatni szokott pünkösdi tudományos czélú kirándulások eszméje, kérdés azonban, hogy a nagy költség miatt nem marad-e el, mint a fiumei at múlt évben? Igen kár, hogy nálunk az illetékesek nem tesznek lépést e tudományos czélú, tehát hasznos kirándulások tehető kevés költséggel való kivitelére, mint azt más pl. a bécsi és müncheni műegyetemeken teszik. Pedig ha jól tudom, a szabályzatokban ott áll, hogy tudományos czélú excursiók a tantárgyak leírásához képest tartassanak, hogy a hallgatók kivitelben is láthassák, mit elméletileg magukévá tettek. De épen a legnagyobb akadályt nem tárolíták el még eddig: a nagy költséget. Igen helyes volna, ha a műegyetemi tanács megkeresné a közoktatásügyi minisztert, s ennek kapcsában a közlekedésügyit, hogy az ifjúság az ily tudományos czélú kirándulásokra tehető olcsó utazási jegyet kapjon. Hogy mily hasznos a tudományos czélú kirándulás, azt magyarázni fölöslegesnek tartom, s hogy az ifjúság nagy érdeklődést tanúsít iránta, bizonyítja azon körülmény, hogy az 5-öd évesek e múlt héten a svábhegyi fogaskerekű pályát nézték meg, kevéssel az előtt a margitszigeti és az alsó hídnál való építkezéseket; alig pár napja pedig az osztrák államvaspályánál az új vasgerenda hidat s az öntött beton házat, mely közel a városligethez épül, valamint a sugárúton levő épületeket. Szóval, nagy kár volna a kirándulásokat elhagyni, és kívánatos, hogy az illetékesek igyekezzenek az elzáró gátat, a nagy költséget a mennyire lehet alább szállítani, mert a kirándulás elmaradása az ifjúság szellemi képzettségének rovására történik. — A népszínház bizottmánya már folyamodott a városhoz, hogy a mértékhitelesítő hivatal telkéért fizetendő 62.000 frtot csak a színház megnyitása után fizethesse le. A pénzügyi bizottság három évi határidőt javasol, mialatt a mértékhitelesítő hivatal helyiségei is fenmaradnak. Havas Ignác csóválta fejét, s azt mondta, hogy noha eddig is egészen a város áldozatkészsége szolgáltatott minden módot a népszínháznak, neki mégis úgy tetszik, hogy ma az intézet még sok pénzébe kerül a városnak. Fuchs Gusztáv pedig arra volt kiváncsi, hogy mily áldozatokat hoz most már a város a kereskedelemnek, ha arra kerül a sor. A 62.000 frt fizetési határidejének meghosszabbítása azonban nem jár újabb áldozatokkal. H*» nem csalódunk, az őszszel kellett volna és ö- .zegst lefi-oto, es első egyessé-1:zerint. Akkor azonban joga lett volna a népszínházi bizotságnak, hogy e, mértékhitelesítő hivatal épületeinek lebontását kívánja. Errel azonban letaond eddig, még a kérdéses összegétés nem fizeti. Addig tehát ez építatetet használhatja a város cár mint hivitait, akár mint szállásokat. — A comanti sai&hásban holnapután Breéey Laura K c. lép föl a „Sevillai borály“ban, mint Rozina. A kisasszony Olaszországban tanult, s már több tűben szerepelt színpadon. Tűz volt tagnap Újpesten, s leégett Orbán vendéglője 50 főúton. A tűz esti 8 órakor tört ki, s a szél nagyban szította. A budapesti tűzoltók szerencsére még annak idejében megérkeztek, s nekik lehet köszönni, hogy a szomszédos házak megmenekültek. Az Erzsébet-téren az ülőpadokat a rácsozat melletti sétányon hagyják meg, ma a park többi részén eltávolítják, ds székeket alkalmasak, melyek használatát 5 tarajszárért engedik meg. Tővállalkozó már ajánlkozott is, hogy a székek..t beszerzi és 200 frt árendát fizet. De többet ígérőre számítanak árlejtés útján. Ez a plánum is Budapest világ váró®,kására szolgál. Tartatk fent n-'g, hirét, hogy itt minden a legdrágább, még egy-egy kia ülés is valami fa tövében , s amiért máshol ta krajczárnál többet nem fizetnek, az legyen itt 5 krajczár! Szó a mi szó, a közhelyekkel kezdünk furcsán lenni. Az Széchenyi-tért az ottani kioszk bérlője mindannyiszor elzárja, valahányszor reumót tart. Akkor aztán csak belépti jegyekkel lehet a fák közé menni, most következik az Erzsébet-tér. Pedig a közönség megfizeti ezekhez ugyancsak a belépti díjat, a községi adó képében. Node az sem lehetetlen, hogy az ülőkék dija szükséges ama kidobott pénz visszaszerzésére, melybe a kioszknak mélyre építése miatt az egész tér leásása került. A gyulai polgári kör tagjai a legutóbbi közgyűlés alatt több mint 500 frtot írtak alá a polgári iskola gyarapítására. — Lehet-e zsidó földbirtokos kath. patronátus? Lehet, ha a paróchia hasznát látja belőle. Nyitrában ugyanis Poprádi-Popper birtokán négy kath. plébánia is van, melyeknél a püspök a plebánust illetőleg kegyúri jogával akart élni, de Roskoványi püspök ellenezte. Mivel azonban ekkor a szokásos kegyúri segély is elmaradt, a plébániákba rész napok kezdtek beköszönteni. Végre aztán Roskoványi püspök egy Rómából érkezett engedélylyel állt elő, melyben meg van írva, hogy hát isten neki fakereszt, gyakorolja a zsidó is a földesúri jogot, ajánljon valami jó katholikust a megüresült beneficziumra, sőt a kerületi schematizmusba is oda nyomtathatják a zsidó nevét, hanem aztán segélyezze is a paróchiát. — Házasság. Rákosi Jenő a „Reform“ szerkesztője, ma tartotta egybekelését Hornban Kalmár Lenke kisasszonynyal. — A fővárosi jockey-club máj. 9-én tartja évi közgyűlését. — Halálozás. Eckstein Rudolf, nyugalmazott udvari tanácsos, Bach idejében Baranyában megyei főnök, meghalt Bécsben 72 éves korában. — Kettős gyilkosság és öngyilkosság Somogymegyei Csicsó községben Benczik Vendel földműves ápr. hó 22-én virradóra nejét s ennek anyját agyonverte s ezután maga magát agyonlőtte. E borzasztó tettet anyósa miatt követte el, ki a családi boldogságot feldúlta; nejét folytonosan idegenítette férjétől s már az elválás miatt is lépéseket tett. A férj pedig nejét véghetlenül szeretvén, kínos helyzetében követte el a hármas gyilkosságot. ~ Öngyilkosság. Turócz-Sz.Mártonból írják a „Ref.“-nak: E hó 24-én megdöbbentő öngyilkosság történt Ruttkán, O. J. honvéd főhadnagy ugyanis Losonczról lővén, a ruttkai állomáson egész nyugodtan ebédelt, aztán papirt kért és levelet irt, minek végeztével kiment a helység temetőjébe, s ott egy topolyfára fölmászott, nyakára és egy faágra kötelet kötött és egy revolverrel agyonlőtte magát. A levélben pár szó volt írva: „Édes honvéd bajtársamnak, R. G.-nak: A te vidékedre jöttem meghalni, kérlek temettess el. Nem boldogulhattam az életben!“ — Az országos nőiparegylet f. hó 30-án csütörtökön d. u. 5 órakor az egylet helyiségében (Üllői út 1. sz. II. emelet) választmányi ülést tart. — A körmendi adópénztárban 4000 frtnyi hiányt találtak. Mivel azonban az adószedő 1600 frtot rögtön megtérített, szabad lábon hagyták kezesség mellett. — A Margitsziget alsó kikötő helyét a kis szigetre helyezték, miután a régibb hely körül a hidmunkálatok folynak. — Az egyetemi ifjak olvasóköre a nyárra társas kirándulásokat tervez, melyek mulatságokkal lesznek egybekötve. Az elsőt május 10-én tartják meg. — A „budai tornakör“ nyári torna helyiségének (Budán a halász bástya alatt) megnyitása alkalmából, május hó 9-én, d. u. 1/25 órakor torna ünnepélyt rendez. Kedvezőtlen idő esetén, az ünnepély május hó 12-én fog megtartatni. — A kassai „Haladás" szerkesztését Mártonfy Márton helyett Mocsáry Géza vette át. — Fővárosi ügyek. Emlegettük már eleget dr. Mandel városi képviselő azon indítványát, melyet az építkezési kedv élesztésére tett, t. i. az új házak adómentességére. A város gazdasági bizottsága által kiküldött albizottság végre tárgyalta a dolgot, s beadta az indítványról jelentését. Az albizottság azon nézetben van, hogy a képviselőház a jelen mostoha viszonyok közt az adómentességet nem fogja megszavazni és hogy az adómentesség, ha megszavaztatnék is, nem sokat lendítene az építkezési kedven, mit az is bizonyít, hogy az építkezés nagy olcsósága daczára, sem ölt nagyobb mérveket. Egyébiránt nem is járna nagy előnyökkel, ha ez mégis történnék, mert az új házak, melyek félreeső helyeken épülnek, sok költsége vannak a városnak. A jelentés hosszú vitára adott alkalmat, melyben többen azon nézetnek adtak kifejezést, hogy az építkezések szaporodása sok szegény embernek juttatna keresetet. A gazdasági bizottság végül is nem fogadta el az albizottság okoskodását, hanem inkább pártolta dr. Mandel indítványát, hozzá függesztve , de az adóelengedés ki ne terjedjen a községi adóra. Úgy látszik, hogy az újabb építkezések most már csakugyan fenyegetik a háziurak nagy jövedelmeit. A fővárosi javadalmaknak egyöntetű kezelése új javadalmi díjjegyzéknek és a regalejog kezelési módjának végleges megállapítására tervezet kidolgozására a pénzügyi bizottmány albizottmányt küldött ki, melynek tagjai: Kada Mihály alpolgármester, Forgó István, Kemeter, Kochmeister, Mandl, Morócz, Vécsey, Staugl, Fuchs Rudolf, Fuchs Gusztáv, Schweiger Ad., Schuszter és Staffenberger. A bécsi világkiállítás helyisége, május 3-ától kezdve, minden vasárnap és szerdán nyitva lesz a közönség előtt. Május 14-én a nagy köröndben most hangverseny rendeztetik 500 zenész közreműködése mellett. A rotundában ez alkalomra 5000 ülőhelyet rendeznek be. A jótékony czélu előadás tiszta jövedelmének fele, a Ferencz József alapítványt illeti, a kisiparosok felsegélésére. — A tudománynak nagy vesztesége vin. Heidelbergből írják, hogy Bunsen a híres physikus irodájában levő iratok elégtek. Bunsen négy év óta egy nagy művet rendezett a sajtó alá. A természettudományban korszakot alkotni hivatott mtt utóse iveivel foglalkozott a nagy tudós, a e munka égiszén oda égett. A tűz okául 83 asztalon elfesért néhány gyufcssálat mondják, mely a nap hevétől meggyuladt, sós lángok martalékává tette a szobában lévő összes iratokat. — A tudomány e veszteségét semmiféle biztositó társaság sem képes kárpótolni. Törvényszéki csarnok. (Vesztegetés). Krausz Mór, vőföskereskedő és volt katona 1871. szeptember 5-én az Este-féle gyalogezred Migazzi nevű ezredesénél megjelent és Mihalóczi őrnagy jelenlétében megkérte az ezredest, hogy Schön Mór sorozás alá kerülő rokonának „kiszabadítását“ eszközölje és ezen „szívességért“ 200 frtot adott át Migazzi ezredesnek oly hozzáadással, hogy ezen pénzösszeget, a „kiszabadítandó“ atyjától, Schön Sámuel korcsmárostól kapta. Az ezredes ** pénzt a hatóságnak adta át, és Schöntól, a különben mint harmadéves orvostanuló egy év önkénytesnek folyamodott velt, még a nap esoroztatott. A mai Bgtárgyalásnál a vesztegetés bűnténye miatt Klaus . .úr, (védő: dr. Fuchs J.) 6 heti, Schön Lártot pedig (védő dr. Friedmann B.) 4 heti fogságra ítéltettek. A 200 frtnyi összeg a fővárosi szegény' lapu'»’- halik át. A kir. ügyész, ki 6 hónapot indítványozott volt vádlottak ellen, valamint ezek is felebbeztek. CSARNOK. A gyáva. — Irta Legouvé. — I. A Larochefoucault utcza egyik termében két nő ült az asztal mellett, férfi társaság környezte őket, s élénken beszélgettek. Az egyik nő Merville asszonyság volt, a másik a leánya, Mari. Mari rendesen halovány volt, gyönyörű szőke haja és hoszszú fekete szempillákkal szegélyzett nagy nedves kék szemei voltak, tömött és erősen kifejlett szemöldökei emelkedett és gondolkozó lelket árultak el. Rendes halványságát e pillanatban elveszítette, arcza ki volt gyuladva; nagy szemei szokatlan fénytől tündököltek; hangja elfojtott volt, mint midőn az ember nagyon mélyen meg van indulva. „Hogyan, Lascourer — mondá Marí — az a férfi egy pofot kapott? — Igen, kisasszony, néhány nappal ezelőtt az Ermenonville pavillonban történt. — És nem adta vissza? — ügy van, nem adta vissza. — És a sérelmezőt kérdőre sem vonta? és nem hívta ki? — Inkább engedelmet kért tőle. — Kérem, tudassa velem e haszontalan ember nevét, hogy ha netalán valaha találkozom vele, kimutathassam megvetésemet. — A nevét mondjam meg?— kisasszony,azt bajosan fogják megtudni, mert annak a jelenetnek csak egy szemtanúja volt, az a barátom, ki nekem elbeszélte, és kár volna azt az ifjút megvetésével büntetni, mert lehet, hogy az egy igen derék és becsületes ember. — Az a gyáva? — Gyáva! gyáva! kegyed szerint milyen nagy szó. Mintha bizony az a férfi tehetne róla és az ő hibája volna? — A bátorság az idegek dolga.