Ellenőr, 1874. május (6. évfolyam, 119-148. szám)
1874-05-20 / 138. szám
Előfizetési árak: Égés* évre . . 20 írt. — kr. Évnegyedre . . 5 Itt.— kr Félévre . . . 10 „ — * Egy hónapra . 1 , 80 „ Egyes vám ára 10 krajcsár. Szerkesztési Iroda: Budapesten, nód*r-nteza 0. sb. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok viszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 138. szám. Budapest, szerda, május 20. 1874. VI. évfolyam. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Plidapestep, i: (4 bor* 111:)*/ tv 6. »se. (Liégrády testvérek irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és poéta utján: nádorvuteza 6. ez. tu A Up szétküldésére vonatkozó reclaraátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-uteza 6. az.) intézendők. I. TÁVIRATOK. London, május 19. A „Standard“ jelenti, hogy a királyné az orosz czár látogatását ősszel viszonozni szándékozik. Páris, május 19. Goulard még mindig egy minisztérium alakításán fáradozik, de mindeddig sikertelenül. Mac-Mahon ma Goulard-t és Buffet-t fogadta. Lemberg, május 19. A Stry folyó kiáradt, nagy rombolásokat tevén minden felé. A lemberg-stryt vasúti közlekedés beszüntettetett. Berlin, május 18. Most birodalmi gyűlési képviselő munkásgyűléseken tartott beszédek miatt 1 és fél évi fogságbüntetésre ítéltetett. Drezda, május 19. A második kamara 34 szóval 33 ellenében továbbra is meghagyta a bécsi és müncheni követségeket. Bécs, május 19. (Zárlat) Hitelrészvények 221.75. Galicziai 247.25. Államvasut 320—. Járadék 69.15. 1860-dik 105.50.1864-diki 133.75. Ezüst 106. - . London 11170. Unicbank 100.50 Általános épitőbank 54.—. Angol-ausztria 130.25. Lombardok 139.-. Tramway —. Hitelsorsjegy 158.--. Napoleonhor 895.—. Arany 532.-. Frankfurt 93 90 Porosz pénzutalvány 166.—. Török sorsjegy 53.—. Angol épitőbank 58 25. Bécs, május 19. (Hivat zárlat.) Magy. földteher- kötvény 74.75 Salg. Tarján 93.—. Magyar hitel. 146.- . Magyar záloglevél 85.50. Erdélyi 134.—. Magyar keleti vasút 51.—. Magyar sorsjegy 75.—. Tiszai vasút 214.—. Magyar vasúti kölcsön 93.40. Angol-magyar 32.—. Franco-magyar 60.75. Alföld 139.—. Magy. északkeleti vasút 106.—. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 64.—. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhiteintézet 56.—. Török —. Municipális —. Berlin, május 19. (Kezdet.) Galicziai —. Lombardok 84-25. Ezüst-jöved. 1860-as —Bécs Romániai 45.75. Államvaspálya 190.75. Papirjövedék —.— Hitelsorsjegyek —. 1864-ki —.—. Hitelrészvény 130.50 Magyar sorsjegy —. Berlin, május 19. (Zárlat.) Galicziai 109.63. Lombardok 84.25. Ezüst-jöv. 66.60. 1860-iki 98.75. Bécs 91.36 Romániai 45.75. Államvaspálya 190.75. Papirjövedék 62 30 Hitelsorsjegyek 106 50. 1864-iki 91.25 Hitelrészvények 132.75. Magyarsorsjegy 47.25 Frankfurt, május 19. (Zárlat.) Váltóárfolyam 105.75 1860 ik 98.54 metalique —.—. Uj ezüst kölcsön —.— Nemzeti kölcsön —.—. Régi metalliques —.—. Uj adómentes kölcsön —.—. Amerikai 1882-re —. Osztrák hitelrészvény 230.50. Osztrák államvasut 332 25. 1864-ik 159.50. 1860-diki 98 25. Ferencz Józsefvasut —.—. Lombardok 147.— Galicziai 257.—. Papirjáradék 62.—. Ezüstjáradék 66.30. Osztrák bankrészvény 101.7. Magyar sorsjegyek —.—. Német osztrák bank —.—. Győri —.— Gömöri —. Páris, május 19. (Zárlat.) 3°/„ járadék 59 50 5 V2 "ló járadék 49.45. Olasz járadék 66.05. Credit mob. 317.—. Lombard 313.— . Államvasp. 720.—. Koronajószág záloglevelek —.—. Ausztriai kötvények —. 1871-iki kölcsön —. 1872-iki kölcsön —.—. Általános NEMZETI SZÍNHÁZ, bérletszünet. Szerdán, május 20. Először: BRANKOVICS, Szerbia despotája. Eredeti uj dalmű 4 felvonásban. Irta Erkel Ferencz. A szöveget Obernyik tragoediája után szerkesztették: Odri Lehel és Ormai Ferencz. Személyek: Brankovics György, Szerbia despotája, magyar főúr és a magyar korona hűbérese — — Odri L. Gerőfi . — — Pauli István) — — Ellinger József, Lázár, Brankovics nevelője és tanácsosa — — Tallián Egy tanácsos — — Kaczvinszky Egy a népből — — Gonda Székely György, a magyar keresztes hadak kapitánya — Kőszegi Hunyadi László — — Szabó Magyar hírnök — — Malecky Magyar főúr — — Traversz István II. Murad, török szultán — Ellinger Kiszlár aga, kísérője — — Ormay «,■«) .z.,b««,(,. r r Sp‘/.gr, Három őr — — — Vitkovszki J. Apród — — — Vidmár Erzsi Mara. Brankovics leánya — Tannerné Fruzina, dajkája — — Bacsó Luiza. Az országházbóL — Május 19. — (1) Megmondtuk eleve, hogy Ghyczy Kálmán hazafias lelkülete sem fog kibontakozhatni a jobboldali helyzet által nyújtott nyűgökből. Utánuk kell majd sántikálnia aggódó félénkséggel, gyakran visszariadó megdöbbenéssel, mert máskép tennie lehetetlen, míg a remény, hogy hazánk pénzügyi sorsán javíthat a mostani rendszer mellett is, visszatartja őt a hatalom polczán. Fokról-fokra tűnik ki mind inkább, mily szánalmas áldozat az ő jobb sorsra érdemes tehetsége egy politikai élet rumnái között és romlott légkörében. A régi Grhyczynek nagy lelki tusán kellett átesnie, hogy elmondja a parlament mai ülésén beszédeinek egyik leghalványabbját. Az erős logikai főt, ki méhszorgalommal halmozza össze nyert ügy mellett a legcsattanósabb érveket, szédülékenység fogta el, és szakadozott indokolással kelt ellenére Tisza Kálmán különvéleményének, melyben a megfeneklett hitel és az uzsora alatt elvérzők segélyére öt milliót kívánt kamatozó kölcsön gyanánt kiszolgáltatni az adóssági rengeteg láncolat legutolsó 75 milliós összegéből, melynek fölvevésére most kérik az általános felhatalmazást. Ne szépítsük a dolgokat. Magyarország legtöbb vidéke oda jutott, hogy a legkisebb fizetési kötelezettség is nyakát szegi a gazdáknak, mert hiába van biztosíték, ha nincs pénz. Vannak takarékpénztárak, melyek betáblázott és kellőleg biztosítót követeléseiket nagy részben elvesztik, mert a dobszó potom áron kótyavetyéli el a legértékesebb ingatlanokat. Hasztalan kendőzik az ország siralmas arczulatát szépítő szerekkel, tény, hogy az ingatlanok ára hanyathomlok rohan alá azon örvényig, hol a pénzhiány elpusztítja a legtakarékosabb ember szerzeményét. Az adóvégrehajtásokon az ingók és házi állatoknak már alig akad vevője, a bírósági végrehajtások foganatosítása leggyakrabban eredmény nélkül jár, igen sokszor pedig nem hoz be többet az ügyvéd munkadíja és busás számláinál. Hol fölényire szállt az ingatlannak értéke országszerte és ötöd mag tizedárban kel el egyes vidékeken ott, ott nincs mit legyezgetni, hanem segíteni kell gyorsan. Avagy minő hitelviszonyok jele, hogy 40—120-ig terjedő uzsorára kénytelen a biztosítékot nyújtó adós fölvenni kölcsönöket, ha pillanatnyi fizetéseit teljesíteni akarja? Nem veszik észre, hogy e helyzet két év alatt az egész birtokososztályban nagy változtatásokat hoz majd létre? S mi forradalom, vagy óriás catastrophák műve szokott lenni, beáll a kétségbeejtő helyzet, hogy egy politikailag és társadalmilag értelmes stabilis osztályt kiszorít tűzhelye és foglalkozásaiból egy kétes értékű pióczaelem, mely bizony az ubi bene ibi patria elvénél nem igen ismer majd nemesebb hazafias irányt működésében. Hát megjegyeztethető-e az a közgazdasági politika józan elveivel, hogy államháztartásunkat egymásután terheljük a legsúlyosabb kölcsönökkel, ám azokról, kik ezt viselni fogják most és jövőben ne gondoskodjunk a legkevésbé sem ? Már bocsánat e politika részben csak ép oly könnyelmű, mint az eddigi. Különbség közöttök csak abban van, hogy a vérmes előirányzatok politikája a természet játékát feledte ki számításaiból, ez pedig feledi a nemzet adóképességének erejét a mostani válságos körülmények között. Félünk, hogy a jobboldal, mely sohasem volt képes átlátni a helyzetet, hanem úszott a felszínen egy áradattal, mely ragadta szél irányában törvényhozási jogainak legfontosabbját, az ellenőrzési jogot, most sem bírja felfogni kötelességét. Eddigi politikájának bűneiért még várhat az ég irgalmától kegyelmet a nemzet számára, ha néhány jó termő év talál beütni a pogányul rész évekre, csak akarjon segíteni a létező bajokon, amennyire lehet. Ámde, ha elhanyagolja rendszeresen az ország közgazdasági és pénzügyi válságának istápolását, megérhetjük, hogy későn lesz minden, mert a jó termések előnyét már egy társadalmilag korrumpált osztály fogja élvezni. Gondolják csak meg, hány földbirtokos, iparos és kereskedő van az országban, kit solidsága, becsületessége és biztosítéka képessé tehet, hogy egy rövidebb lejáratú méltányos kölcsönnel kiheverheti a csapásokat, mihelyt kissé kedvezőbb lesz a közgazdasági élet. Míg ha e kölcsöntől a teljes hitelhiány miatt az uzsorások és fizetésképtelenség karmaiba esik, el kell pusztulnia minden szűkölködése és erőlködése daczára is. Pedig igen sok van ám, kit nem könnyelműsége, hanem a forgalmi halálcsönd ölt meg már eddigelé is. Volt nem egy eset, hogy alig néhány forint tartozás földönfutóvá tett tehetős embereket, mert sem pénz, sem a jószágnak ára nincs. A felelősségre nem hivatkozunk, mely a jobboldalt terheli, hogy elveti Tisza Kálmánnak melegséggel és tapasztalati tényekkel indokolt javaslatát; mert hát vajmi kevés vigasztalásunk van, hogy az események hét éves politikájuk mulasztásai és bűnei fölött kimondták a kárhoztató ítéletet. Úgyis testvériesen osztozkodnak most az erkölcsi felelősség súlyában a szélsőbaloldal nyugtalan elemeivel, kiknek ideges rángatódzása nem sokat törődik valamely javaslat czéljával, miután kicsinyes gyűlölködésük előtt kevesebb fontossággal bír a nép java, mint azon kedvező alkalom, hogy szavazatukkal Tisza Kálmán ellen tüntethetnek. Most legalább szavazataik indoka gyanánt nem lehet kiokoskodni, ha csak föltenni nem akarjuk, hogy Ghyczy Kálmán gyönge érvei egy pillanatra hódítottak a hajthatatlanok agyában. Mi ugyan némi boszorkánymesterséget tételezne fel a pénzügyminiszter mai állásának tarthatatlanságával szemközt. Feleletének első részében, melyet mohón lesett az erkölcsi barrikádok által elkülönített minisztertársainak kiváncsisága, szükségesnek látta Tisza Kálmán támadásával szemközt kinyilatkoztatni, hogy az államháztartás egyensúlyának helyreállításában kölcsönös bizalom uralkodik közte és kormányzótársai között. Meglehet, de hát az állami élet egyéb fontos kérdései közül mégis csak fennáll az erkölcsi solidaritás válaszvonala. Felhozta, hogy Ausztriában a 80 milliónyi pénztári előlegek daczára is ennyi meg ennyi vállalat bukott Depretis saját vallomása szerint és csudálatos, Ghyczy vas logikája azt érvül kívánta venni, hogy a segélyezésre nincs szükség. Mintha bizony ezzel már eltemethette volna a kérdést, hány bukott volna meg és mily arányokat öltött volna a válság, ott túl, hol sokkal nagyobb volt a speculatióláz, ha oly gyorsan segélyére nem sietnek a fuldokló hitelvilágnak. És ha már kicsúsztatta e furcsa indokot, legalább hallgatta volna el, mit utána mondott, hogy a csapásokat meggátolni nem, de enyhíteni lehet, akkor hatása talán mégsem enyészett volna el annyira. A balközép e szavazás által megtette kötelességét a válságos viszonyok és ínséges helyzettel szemben. Csekély, mondhatni nevetséges mértékre szállította javaslatának terhelő részét, csakhogy engedékenységre bírja a hatalom kezelőit és támogatóit. Inkább várhatta, hogy túllicitálják, minthogy leszavazzák öt milliójával, melyet a zaklatott nép hitelviszonyainak javítására kért. Ha háborúkra, fényűzésre, nagy hadseregre tudnak rohamos gyorsasággal roppant kölcsönüzleteket kötni, úgynevezett „gyümölcsöző“ beruházások czímén, nem foghatjuk fel, miért ne lehetett volna igazi beruházásokra a 76 milliónak 5 milliónyi morzsalékát. Rendkívüli viszonyok mindig rendkívüli eszközöket igényelnek és midőn rendes államélet kinevetné, ha az államháztartás sietne segélyére a magánháztartásnak, ily súlyos megpróbáltatások kötelességgé teszik azt mindenütt a világon, mennyivel inkább hazánkban, hol a pénzügyi önállóság hiánya még keservesebbé teszi azoknak elviselését, miután nem gazdasági tehetetlenségének, hanem a részpolitikának átka, mely reá nehezedik. Gyümölcsözőnek nevezzük e kölcsönöket, mert tőlük az adóképesség emelése, tehát, államháztartásunk egyensúlyának jövője függ. Ki most belemerül az uzsorák kamatjaiba nyakig, azt nem húzza ki semmiféle jó termés, hanem csak eviczkélni fog és szaporítja majd az adóhátralékosok, vagy pontatlan fizetők tömegét. A vád és felelősség a szavazókat illeti. — Ő Felsége, mint a mai hivatalos lap jelenti, a közoktatási miniszert megbízta, hogy a magyar kath. főpapságnak, a tanulmányi alap hazafias segélyezése alkalmából, legmagasb elismerése nyilvánittassék. Figyelmeztetjük olvasóinkat a magyar delegatio mai üléséről és szavazásáról hozott tudósításra. Lesz gondunk elmondani véleményünket ezen „minta intézmény“ működéséről a napokban. Addig is azonban ajánljuk a mindenféle csapások által sújtott országnak, hogy gondolkozzék a felháborító látmány felett, miszerint a nemzeti munkásság és önérzet legfontosabb kérdéseiben legszentebb érdekei egy olyan testület kezei közt vannak, hol a herék, kegykeresők és szolgák képezik az engedelmes többséget. — A szerb egyházi congressus egybehivása. A hivatalos lap mai száma jelenti.15 Felsége f. é. május hó 15-én kelt legfelsőbb elhatározással a magyar királyi miniszterelnök által a vallás- és közoktatási m. k. ministerrel és a horvát-szlavon-dalmátországi királyi kormánnyal egyetértőleg tett legalázatosabb előterjesztés alapján, legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy az 1868. évi IX. törvényczikk értelmében és az 1871. évi május 29 én kelt legfelsőbb elhatározással szentesített választási szabályzat alapján a szerb nemzeti egyházi congressus a vallás és közoktatásügyi magyar királyi minister által a karloviczi érsekségi administrator útján folyó évi július 11-ére (e szerint június 29-ére)Karloviczba összehivassék, és annak első feladatául a karloviczi metropolita és patriarcha-érseknek az eddigi módon és királyi biztos jelenlétében eszközlendő megválasztása és a választás eredményének a királyi biztos és a vallás- és közoktatási m. k. miniszter utján Ő Felsége elébe leendő terjesztése tűzessék ki. A minisztertanács a „Reform“ szerint tegnap befejezte az új választási törvényjavaslat tárgyalását, s a törvényjavaslat benyújtásának legfelsőbb jóváhagyása végett ő felségéhez terjesztetett fel. A képviselőházban, mint halljuk, még e hét folytán megtörténik benyújtása. Az „Ellenőr“ vasárnapi számában ismertetve volt — „utolsó hír“ gyanánt — szemtanú által „az egyesült közjogi ellenzék“ előértekezletének épületes spectaculuma. Ezen ismertetésre vonatkozólag az Egyetértés mai számában jónak látta valaki „constatirozni újból“, hogy mi „egy országgyűlési pártról, nagy számú balpárti választókról“ nem szólottunk különös szeretettel „míg jobboldali lapok egészen más nyelven szólanak.“ Meg kell vallani, hogy ilyesmit „constatirozni újból“ azonnaliság szükséges,mely az „Egyetértés“ politikusainak felsülési mérgelődését szokta mulatságossá tenni. Bizonyos, ugyanis, hogy ha vannak „jobb oldali lapok,“ melyek dédelgetőmai számunkhoz „A magyar keleti vasút“ igazgatótanácsának a képviselőház pénzügyi és vasúti együttes bizottságai által a társulat ügyének vizsgálata alkalmából hozzá intézett kérdésekre adott válaszai vannak mellékelve. Meg, kényeztetőleg szólnak az „Egyetértés“ viselt dolgairól, az egyszerűleg csak azért van, mert a jobboldali (s jelesen fongaista színezetű) lapok politikája nagyon szereti azon konkolyt, melyet az „Egyetértés“ gazdái igyekeztek elvetni az ellenzéki búza közé a kormánypárt gyönyörűségére. „Az egyesült közjogi ellenzék“ hetvenkedéseitől — melyek a baloldalnak esek gyengítésére szolgálhatnak — a jobboldali uralom szószólói nem féltik legkevésbé sem hatalmi állásukat, s így igen természetes, hogy érdekükben áll simogatni minden hóbortot, izgágát és ágaskodást, mely az ellenzék megrontására valamicskét is tehet. Arra, hogy az „Egyetértés“ gazdái, kik körülbelől tíz hónap óta egyebet sem tettek, mint piszkolódtak a balközép ellen s fáradhatatlanok voltak rágalmaikban „egy országgyűlési pártról, nagy számú baloldali választókról“ most nevetséges fiaskójuk botrányos előjátékát, illetőleg valami gyöngéd elnézést vártak: részünkről nem tartjuk érdemesnek felelni még a quis túl érit alkalmazásával sem, nehogy azon bolond ötletük is megteremjen, miszerint Graccin soknak nézi őket bárki is De figyelmeztetjük ezen urakat — már akár miféle és akár hányadik név alá bujtatták is pártjukat — hogy ideje volna felnyitni szemeiket a politikai helyzet meglátására, mely sokkal komolyabb, mint hiszik s nagyon kellemetlen meglepetést szerezhet a vakoknak. ” A nők teljeskorúságáról szóló törvényjavaslat, melyet az igazságügyminiszter a ház mai ülésében előterjesztett, a következő intézkedéseket tartalmazza: „Hajadonok 24. életévök betöltével teljeskoruakká válnak, és minden, a teljeskorusággal járó jogok élvezetébe lépnek. Minden nő teljeskoruvá lesz férjhezmenetelével, tekintet nélkül életéveire. E jogot a nő akkor is megtartja, ha a fenebb meghatározott életkor betölte előtt özvegységre jut, férjétől biróilag elválasztatik, vagy házassága feloldatik. Az állam és egyház közötti viszonyokban javaslattételre kiküldött képr.házi bizottság albizottsága, mely a polgári házasság ügyével foglalkozott, tegnap tarta második ülését. A bizottsági ülésekben megállapított határozatok, mint a ,,P. N.“ írja, a következők: 1. A polgári házasság, még pedig kötelezőleg behozassék. 2. E végre a polgári házassági jognak szerkezetét készíttesse el az ig. miniszter, még pedig O'Zsa Áv Llj'tánj folt, legbicsib dnonomirov tegye le a ház asztalára. (Első ülés.) 3) A polgári házasságok a község elöljárói, tehát hatósággal felruházott, és rendes tanácscsal bíró városokban a polgármester és jegyző — nagy és kis községekben a biró és jegyző előtt kötendők a biró a cselekvényért, a jegyző a cselekvényért s annak szabályos bejegyzéséért lévén felelősek. 4) A szolgabiró tartozik negyedévenkint megvizsgálni a helyszínen a könyveket, melyek minden év végével, az illető megyei vagy városi levéltárba beküldendők. 5) A polgári házasságnak a polgári törvénykönyvben megállapítandó következményeit mindenki respectálni köteles , de ezáltal a felekezetek valláselve s ebből következő egyházi eljárás eddigi szabadságában nem korlátozható. (Második ülés.) A bizottság az ünnepek után tartja legközebbi ülését. Az incompatibilitási bizottság előadója, Horváth Lajos, mint a „B.“ Írja, a bizottság elvi megállapodásainak alapján kidolgozta az inkompatibilitás törvényjavaslat tervezetét, mely a bizottság tagjaival s a kormánynyal már közöltetett. A szerkezetnek a bizottság által való végleges megállapítása után — valószínűleg csak az ünnepek elmúltával — a képviselőház elé fog e törvényjavaslat terjesztetni. — Az „egyesült közjogi ellenzék,“ mint az „Egyetértés“ jelenti, tegnapi értekezletében felvette a „függetlenségi párt“ elnevezést. Az ügyvédi rendtartás kérdéséhez. ii. Ami a gyakorlatra javasolt négy évi időszakot illeti, ez még kevésbé vehető figyelembe anyagi szempontból, sőt ellenkezőleg, a többi magasabb indokokon kívül a hosszabb gyakorlati idő anyagi szempontból is elfogadandó. Mert az ügyvédi gyakornok, ha a törvényjavaslat czélszerűen megoldatik, anyagilag bizonyára évi 400 írttól kezdve egész 1000 írtig terjedő díjazásban fog részesülni, az ügyvédség mai állapotában pedig már csak a fővárosban is akárhány úgynevezett diplomatikus ügyvéddel találkozhatni, akik 400 frt évi díjazás mellett örülnek segédeskedhetni, és ha a mai viszony czélszerűen nem rendeztetik, ma holnap kényszerítve lesznek mindennel mással foglalkozni inkább, mint az ügyvédséggel. Azon kívül jobban van-e ezzel az orvos, a technikus, a közigazgatási vagy a bírói hivatalnok gyakorlati működésének első négy éve alatt? Bizonyára nincs. Különösen a birói pályát illetőleg, mely az ügyvédi álláshoz a legközelebbi, miután pénzügyi viszonyainknál fogva kényszerítve leszünk a birói testület létszámát korlátozni, nem leszünk-e kényszerítve egyúttal oda is hatni, hogy a kevesebb személyt azok tökéletesebb képzettsége pótolja ki, s illetőleg nem leszünk-e kényszerítve a gyakorlati képzettséget mindenek előtt a birói teendők minden egyes ágára külön kiterjeszteni ? És ha igen, ha hivatva lesz a birói gyakornok magának a váltó- és kereskedelmi, a büntető s a polgári külön külön szakmákban a szükséges gyakorlati képzettséget megszerezni, mielőtt önálló cselekvésre feljogosíttatik; váljon az ügyvédség tekintetében javaslatba hozott négy évnél kevesebb gyakorlati időre leendő neki szüksége? Bizonyán ő is kényszerítve lesz igénybe venni legalább a négy évet anélkül, hogy az állam őt is 400 íőtól kezdve 1000 főig terjedő nagyobb díjban részesíthetné, mint amennyiben részesülend az ügyvédi gyakornok. A mondottak mellett bátran elfogadható tehát abbeli állításom, hogy e törvényjavaslat tárgyalásával anyagi szempont csakis a javaslat mellett, de ellene egyátaljában fel nem hozható. Ami azonban a javaslat szükségességét a tudományos és gyakorlati képzettség szempontjából illeti, elegendő hivatkozni Pauner miniszter jeles, noha későn alkalmazott országgyűlési beszédjére s a „Pester Lloyd“ kitűnő czikkeire, én csak annyit akarok ezekhez még hozzáadni, hogy a tudományos és gyakorlati alapos képzettség nem olyan valami, ami felett különösen minálunk csak úgy könnyedén szabad lenne a napirendre általtérni. — Tekintsünk tíz évvel visszafelé, és valljuk be őszintén, ha újra kezdhetnők, váljon a szerzett tapasztalatok mellett elkövetnek e mindazon súlyos hibákat és mulasztásokat, melyeket legnagyobb részt gyakorlati alapos képzettség hiánya miatt követtünk el? Ne is mondja tehát senki, hogy leginkább az ügyvédek szűkkeblűsége követeli a nyolcz évi készületi időtartamot. A most működő ügyvédekre tökéletesen egyre megy, váljon egy vagy nyolcz évi tanulás mellett jogosíttatik-e fel bárki is az ügyködésre. A lefolyt 13 év alatt annyira szaporodott az ügyvédek száma, hogy a mostani rendszer szerinti szaporítás legfeljebb is az újonnan feljogosítottak helyzetét fogja sújtani. — Hanni igenis a kérdés miképes megfejtése nem mindegy a társadalomra, mely legalább is fel van jogosítva törvényhozó testületétől követelni, hogy a létesítendő intézmények a társadalom szükségletének feleljenek meg; nem mindegy a szülőkre, akik a tanítás költségeit a legnagyobb gond mellett is készek előlegezni, ha a községeknek üdvös eredménye leend, és nem mindegy az a joghallgatókra, akiknek nem a diploma melletti segédeskedés s legnagyobb részt tespedés a feladatuk, hanem szorgalmatos tanulás és gyakorlat kellő alkalmazás, hogy a társadalom várakozásának nyolcz év múlva megfelelni képesek legyenek. Ami a tudott diplomát illeti, nagy tévedésben vannak mindazok, akik benne csak nevet s a külföld egyik nélkülözhető intézményét tekintik. Elegendő azoknak figyelmükbe ajánlani, hogy a jogtudomány épen azon államokban van a jelen korszak magaslatán, melyekben az egyetemi szigorlatok állami intézményképen behozattak. De hogy különösen szükségesek a szigorlatok az ügyvédi állásban, azt bizonyítja az ügyvédi gyakorlat, melynek legkitűnőbb feladata az általános jogigazság elveiből kiindulva, teremteni, javítani, védelmezni, s a tételes törvények hiányait felderíteni. Ámde a most említett feladatnak csakis úgy felelhet meg az ügyvéd, ha a tételes törvényeken kívül még az általános jogigazság alapelveit is sajátjává teszi, s ebbeli képzettségét a szigorlatok által be is bizonyítja. Áttérve a kamarakényszer rendszerére, mindezek előtt szükségesnek tartom kiemelni, hogy a külföldre a javaslat ezen része ellen történt hivatkozások hazánk viszonyai nem alkalmazhatók. A külföld, nevezetesen Anglia vagy Francziaország önálló, a társadalom minden rétegébe behatott tételes törvények, kitűnően képzett biták és ügyvédi testülettel már is bír, azt azonban nem néhány év, hanem évtizedek tartama alatt érte el, mégpedig elérte az állami önállóság birtoka mellett. Mi az állami tettleges önállóság szerencsés helyzetében nem voltunk, s míg jelenleg tételes törvény birtokában legnagyobb részt épen nem vagyunk, addig már csak a jelen században is többféle idegen tételes törvény és törvénykezés erőszakos uralma alatt szenvedünk. Hogy ilyen körülmények között minálunk az igazság érzete, a törvények ismerete, azok irányábani polgári tisztelet, s ezek kapcsában a bírói és ügyvédi közegek megfelelő szakképzettsége ki nem fejlődhetett oly mértékben, mint ahogy azt tapasztaljuk Európa nyugati államaiban, az természetes, valamint szívesen elismerem, hogy ha ötven évig csak a jelenlegi állami önállóságot is fen bírjuk tartani, mi a kamarakényszer rendszere nélkül is elérendjük Franczia- vagy Angolország mai napi magaslatát. Ámde mi ötven évig nem várakozhatunk, a mi feladatunk mentül előbb megteremteni a törvényeket s addig is, mig a bírói s ügyvédi testületeknél e törvények segedelmével a jogérzet és igazság eszméje mintegy másod természetté váland, kötelességünk oly intézményekről gondoskodni, melyek a lassú haladást gyorsítandják egyrészt, másrészt pedig a visszaéléseket megakadályoztatják. Ezen intézmények között első helyen áll az ügyvédi kamara, mégpedig a kényszer kamara, mert csakis a kényszer kamara biránd elegendő tekintélylyel nemcsak az ügyvédi testületben a jogérzetet aránylag rövid idő alatt kifejleszteni, hanem a birói testületet is hathatósan ellenőrizni, ez utóbbit azonban csakis azon esetre, ha fegyelmi eseteknél a birói testületnek mi befolyása sincs. Határozottan kijelentem azonban, hogy a kényszer csak is ideiglenesnek értelmezendő addiginak tudniilik, mig az alkalmazására szolgáló ir. dobok fenállanak s hogy a jövő évtizedek felaata leendő kényszer helyét e tekintetben is szabad egyesülési eszmével tölteni be. Dr. Vitava József: A sisako utójátéka. Aztán tessék komolynak venni azon mozgalmat, melynél a kicsinyes hiúság apró nagyságai úgy cserélik pártja nevét, mint a ruhájukat. Voltak balközép, egvhtt baloldal, közjogi oppositio, egyesült közjogi ellenzék, s ma már tetőtől talpig a »függetlenségi párt“ vörös mezében viradtak fel. Na már ki hinné, hogy ez az utolsó névcsere, hisz neveknek soha sem voltak a politikai hypokriták szűkében. Bánjuk is mi, akár hogy cserélik „„■.u.arore, igazi nevök úgy sem lehet más a pártja“ értelmes zöme elött, mint afészkelődők