Ellenőr, 1874. június (6. évfolyam, 149-176. szám)

1874-06-25 / 173. szám

A­mi a budapesti országos intézetek igazga­tóit illeti, részemről nem csak nem tartom össze­­férhetlennek állásukat az országházban tétellel, ha­nem egyenesen óhajtom, hogy itt legyenek. Te­hát­ nekünk nem kell az kompatibilitás föltételei­nek meghatározásánál oly túlságba mennünk, mi által e háznak törvényhozási képességét veszélyez­tethetjük. Hogy ha mi egyenesen kiküszöböljük a tanárokat, múzeumok igazgatóit, szóval a jelen­tékeny intézetek épen egyéni jelentőségük által az igazgatói állomásra kinevezett tagjait, akkor mi a képviselőháznak törvényhozási működését csök­kentjük s e házat kiteszszük annak, a­mi hasonló alkalommal egyszer Anglia parlamentjében is mon­datott,­­ hogy ezt a képviselőházat még kevésbbé erőteljessé teszszük s arra kényszeritjük az embe­reket, hogy, lassan kint mindenki a felső á­kba men­jen; már­pedig bizonyos, hogy a komoly vita ott van, hol a vita tárgyához értenek az emberek, és minél több ember ért a vita tárgyához, annál több a becsülete annak a testületnek. Ha tehát megfosztjuk a képviselőházat azon elemektől, me­lyeknek jogosultságuk van e házban lenni, akkor a kormány fog találni utat s módot, hogy a kizárta­kat a felsőházba vigye, kár ebbe, akár a minél előbb óhajtandó jobban szervezettbe. Én nem hi­szem, hogy ez előnyére válnék a képviselőháznak s azért az országos intézet igazgatóit nemcsak megválaszthatóknak, hanem ha megválasztatnak, e ház tagjai gyanánt is tekintendőknek vélem Hasonlóképen vagyunk meggyőződve az egye­temek és műegyetemek tanárait illetőleg. Tapasz­talás szerint a tanárok mindenütt ott vannak a törvényhozó testület tagjai közt, hogy ha megvá­lasztatnak. Az utolsó pontra nézve előlegesen is jelez­tem aggodalmamat, hogy t. i. azok a biztosok, kiküldöttek, megbízottak majd nagyon is megsza­porodnak. Részemről nagyon óhajtanám — ámbár nem adok be módosítást, csak figyelmébe ajánlom azoknak, kik még a tárgyhoz szólnak, hogy ve­gyék tekintetbe, hogy ha netalán hajlandó lenne a ház e módosítványt megtenni. A g) pontnál : a biztosok, kiküldöttek, meg­bízottakról, ha a megbízás ideiglenes jellegű, stb. én kihagynám mind az időt, mind pedig a rend­szeres kezelést és csak e nélkül szerkeszteném e pontot. Végül azt hiszem, te hát, hogy ezen törvény­­javaslatot illetőleg ez az első eset, a­melyben a jobboldalnak — mert nem akarom vitatni, későn vagy nem későn adatott-e be, örülök, hogy beada­tott,­ — gratulálhatok, sőt tovább megyek, elisme­résemet nem tagadhatom meg magától a miniszté­riumtól sem. Én részemről azt hiszem, hogy a mi­nisztérium ezen egyetlen­egy alkalommal, úgy­hogy valóban csodálatos és nem tudni, mi rugója lehetett arra, hogy így járjon el, holott máskor nem így szokott eljárni — mondom ezen egyet­lenegy alkalommal nagyon helyesen és az ország érdekét, tekintetbe véve járt el; jelesen a hivatal­nokokat illetőleg nem hiszem, hogy többet lehetne tőle várni, mint a­mennyit e törvényjavaslat maga bevett. Ezek után még csak a g) pontra nézve mon­dottakat ajánlom ismételve a t. ház figyelmébe. Bobory Károly nem szereti ugyan látni, midőn a miniszterek maguk mellett szavaznak, de ha már meg kell lenni, belenyugszik, azonban ki­hagyni kívánja az Irányi által kihagyottakat, kinek módosítványát elfogadja. Madarász József nem járul Irinyi módosításához; azt tartja, hogy kormányi kineve­zéstől függők egyátalában ne legyenek tilini a képviselőháznak, a minisztereket se,“1 szereti kép­viselői minőségben, ez okból a §-t kivételek nélkül kéri elfogadtatni. . . Tisza Kálmán. T.­­! Én részemről az incompatibilitási törvény megalkotását kívánom, de óhajtom azt, hogy míg e tekintetben megtörténik az,­­a­mi szükséges, a­dig a túlzástól tartózkod­junk. Engem legalább­ ezen kérdésnél ezen szem­pont vezet; vezet vendig ezen szempont azért, mert minden oly sértist, mely az okvetlen szükségesen túl menne­ bizonyos intellectuális erőket a házból kizárna, helytelennek, rosznak, és a képv.­házra nézve hátrányosnak tartom. (Helyeslés) Ezen szem­pontból indulva ki — a­mint mindjárt leszek bátor röviden indokolni, én ezen §-ot úgy amint szerkesztve van elfogadni kész vagyok. Ha az utolsó pontra nézve lehetnek némi aggályok, azo­kon talán lehet segíteni, de nem gondolom, hogy az által, ha azt mondjuk, ha a megbízatás ideig­lenes és érte fizetés nem jár, mert ez körülbelül egyértelmű lenne a kiküldetés lehetetlenné téte­lével, én pedig — és ebben egyetértek Irányi Dániel J. képviselő­társammal, ezt lehetetlenné tenni nem akarom. Habár lehet aggodalom az iránt — és nem mondom, hogy nincs alapja, — hogy ily biztosi elnevezés alapján lehetne becsúsz­­tatni talán nem független elemeket a képviselő­házba, én azt gondolom, hozzá lehetne köt­i azon föltételt, miszerint kimondatnék, hogy ha a ház a szabadságidőt megadja. Mert különben is az eszme oly egyénekre vonatkozik, kik valamely fontos ügyben ideiglenes kiküldetésben mávol vannak, kép­viselők pedig csak a ház engedelmével távozhat­nak el. Azt gondolom, hogy ez­által lehetne korlátozni, hogy in infinitum ily kinevezések ne tör­ténjenek. Különben én valami nagy aggodalomra okot az eredeti szövegben sem találok. A közvet­lenül előttem szólott képv. úr megtámadta és pedig, ha jól értettem szavát, az alkotmányos elv és a józan ész nevében azt, hogy a miniszterek a képviselőház tagjai lehessenek. Én te­hát­ magam is hizelgek magamnak azzal, hogy egy biz­onyos kis fokig józan eszem van ; azzal is hizelgek ma­gamnak, hogy az alkotmányos elveket meglehető­sen tanulmányoztam , de én sem az egyikkel sem a másikkal azt, hogy a miniszterek mint képvise­lők jelenhessenek meg a képvisházban, ellenkezőnek nem tartom , sőt meggyőződésem szerint a parla­mentáris rendszer helyes felfogása szerint nekik joguknak kell lenni arra, hogy képviselők lehes­senek, sőt tovább megyek, törvény nem mondhatja ugyan ki, de a parlamenti illem pláne megkívánja, hogy, hacsak a miniszter a másik háznak nem tagja, valósággal képviselő is legyen. (Élénk he­lyeslés.) Én parlamentáris rendszer mellett a törvény­hozó és végrehajtó hatalmat oly egymástól elszi­getelt és elválasztott valaminek lenni nem képze­lem, melynél az egyiké kizárólagosan az actio, a másiké pedig kizárólag az ellenőrzés legyen. A parlamenti rendszer egyik legfőbb előnyéül épen azt találom, hogy míg maguk a functiók el vannak ugyan egymástól választva, de meg van adva a lehetőség, hogy az alkotmányos életnek ezen két hatalmas factora a mindennapi érintkezésnél köl­csönösen hathasson egymásra. (Élénk helyeslés.) És a­hol megpróbálták a parlamentarizmust e nél­kül, a­hol megpróbálták elfalazni a végrehajtó hatalmat a törvényhozói hatalomtól, ez még min­denütt bajjal, veszedelemmel és bukással végző­dött. (Élénk helyeslés.) Nem vehetünk mi példát Amerikán, a­hol nem parlamenti a kormányforma, mint mindnyájan jól váéltóztatnak tudni. Én tehát nem teszek kifogást az ellen, hogy miniszterek képviselők lehessenek, sőt ezt a Par­lamentarismus egyenes kifolyásának tekintem. Hasonlag szükségesnek tartom, hogy a képv.­házban jelen lehessen egy-egy államtitkár, mert egyfelől a miniszter néha akadályoztatva van a­­ megjelenésben, de másfelől minthogy — mint igen helyesen méltóztatott Irányi Dániel t. képvi­selő­társamnak megjegyezni — a miniszter az általános politikával van elfoglalva s igy az államtitkár teendője a kormányon levő minisz­térium szellemében vezetni a kormányzatot, arra, hogy ezt megtehesse, én igen is helyesnek és szükségesnek tartom, hogy a közvetlen érintkezés és saját tapasztalata folytán legyen folyvást tudo­mása a törvényhozó­ testületben élő és mozgó irány­zatokról , mert csak akkor, ha ezzel bír, lesz ké­pes hivatása körében ezen irányzatban vezetni a mi­nisztériumot. Hogy nem jelezt­etik ki tisztán és határo­zottan, hogy minden minisztérium részéről csak egy államtitkár lehet tagja a törvényhozásnak, ennek oka, azt hiszem, körülbelül abban rejlik, mert volt már több ízben, és törvény szerint lehet is egy minisz­tériumnak több államtitkára. Ma — a mennyire tudom, nincs. Egyébiránt praecizírozni az eszmét nem fogja villálni a dolgot. Mert az eszme — legalább az Incompatibilitási bizottság kebelében — az volt, hogy egy minisztériumból csak egy államtitkár lehessen tagja a háznak, de minthogy megvan a törvényes lehetőség, hogy több is le­gyen, én részemről szívesen hozzájárulok ahoz, hogy szabatosan kitétessék, hogy minden minisz­térium részéről csak egy államtitkár lehessen a ház tagja. (Helyeslés.) A­mi már a többieket illeti, a budapesti or­szágos intézetek igazgatóiról, a budapesti egye­temi és műegyetemi tanárokról kívánok legelőször egypár szót szólani. Csernátony J. barátom elmondta már előttem, én csak következem reá, hogy nincs érdekünkben a képviselőháztól kirekeszteni a tudománynak azon képviselőit, a­kik különben helyzetüknél fogva oly állapotban vannak, hogy a képviselő­házban is kötelességüket teljesíthetik. A bizottságot és bizonyára a központi bizottságot is ugyanezen szempont vezette. Az egyetemi és műegyetemi ta­nároknak nincsenek törvényileg vagy miniszteri rendeletileg határozottan kitűzött órái. Óráikat eloszthatják úgy, hogy megfelelhessenek egyetemi teendőiknek és képviselői teendőiknek is; egy feltétel alatt, ha ugyanis nem akarjuk a kép­viselői teendőknek megfelelést úgy értelmezni, hogy képviselő csak az lehet, a­ki képes min­den ülésen, minden bizottságban és az osztá­lyokban, bármi legyen is a tárgy, elejétől fogva végig jelen lenni. Én ez alkalommal, csak senki sem mondhatja legalább ez egy irányban, hogy a ma­gam érdekében beszélek, mert bizony nem sok ülést mulasztottam mióta képviselő vagyok, de mondom én oly magyarázatot, hogy képviselő csak az lehessen, a­ki mindig 7— 8—9 hónapi ülésezé­sek alatt az első perc­től fogva az utolsó ülésig, minden bizottsági ülésen, az osztályokban jelen legyen, hogy mondom, csak az ilyen lehes­sen képviselő, az ily értelmezéstől isten ment­sen meg, mert viszonyaink közt ezzel oda vinnék a dolgot, hogy legutolsó esetre — és ide vezethetne az incompatibilitás túlfekszítése — alig lehetne más képviselő, mint nagyon va­gyonos ember vagy olyan ember, a­ki semmiféle más után és módon nem képes 5 frtnyi napidíjat sem megkeresni. Én pedig sem azt, hogy az egyik sem azt, hogy a másik alkossa kizárólag a képvi­sel­őházat, nem akarom (Élénk tetszés). Ennek folytán tehát ha az egyetemi és műegyetemi taná­rok vagy az országos intézetek igazgatói nem len­nének is képesek minden ülésben elejétől végig itt lenni, mindamellett én azon meggyőződésben va­gyok, hogy a lehetőség, hogy oly tárgyakban, melyek az ő szakukat képezik, jelen lehessenek, megéri azt, hogy tőlük meg ne tagadtassék, hogy képviselők lehessenek. (Tetszés.) úgy is nem ért­het mindenki mindenhez és remény­em mi is elju­tunk oda, a­hova más előhaladottabb nemzetek régen eljutottak, hogy be fogjuk látni, hogy képvi­selő sem érthet mindegyik minden tárgyhoz, s ak­kor nem fogjuk azt követelni, hogy mindenik min­den ülésen itt legyen és szavazzon, hanem örülni fogunk, ha a szakemberek akkor, mikor az ő szak­uk van napirenden, itt lesznek és szavaznak (Tetszés). Itt csak azt kívánom megjegyezni, hogy mi­ért szorítkozik ezen kivétel csak a budapesti egye­temi és műegyetemi tanárokra. Felfogásom szerint szorítkozik azért, mert csak ezek vannak abban a helyzetben, hogy a­nélkül, hogy akár hivatalos te­endőiket el kellene mulasztaniuk, akár pedig arra, hogy itt mint képviselők megjelenhessenek, a kor­mány engedelmét, tehát kegyelmet kelljen kinyer­niük, ezen hivatásnak megfelelhetnek. Az alsóbb intézetek tanárait illetőleg egy­felől az órákra nézve megállapított gyakorlat más-más, kb­. egyetemek tanárait illetőleg pedig, miután nincsenek helyben, azoknak a házba jönniük csak a kormány engedé­lyével lehetne és ezen az úton már mintegy befo­lyás gyakorolható rájuk oly módon, a­mennyiben egyiknek talán megengedtetnék az engedély a má­siknak nem ; egy szóval kegyelem osztogatásra nyíl­nék alkalom. A­mi már a fővárosi közmunkatanácsot illeti, itt legelőször is megjegyzem, hogy nem az monda­tik, elnöke és alenöke, hanem alternative: elnöke vagy alelnöke ; mindkettő egyszerre nem. Itt, megvallom, engem ez azon néppont vezet, a­melyet Angliában látok gyakorlatban, hol jele­sen, mint az előttem szólottak is mondták, igen­is meg van határozva, hogy rendszeresen új hiva­talok viselői nem lehetnek a képviselőház tagjai ; de gyakorlatban van azon intézkedés, hogy midőn egy új hivatal állíttatik fel, ha óhajtandónak ta­láltaik, hogy az, ki e hivatalt viseli a parlament­nek tagja lehessen, arra nézve ez határozottan ki­­mondatik. Meg szokták pedig e jogot adni mind­azoknak, a­kik valamely oly hivatalt, a­melyre az ország pénzeket szavaz meg, képviselnek. így adatott meg e jog a nevelésügyi bizottság alelnö­­kének Angliában és sok másoknak újabb időben mert ott azon nézetből indulnak ki, — ismétlem — hogy, ha valaki oly közérdekű intézet élén áll, a­melynek czéljaira állami pénzek is fordít­­tatnak, nemcsak megengedik, de akarják, hogy jelen legyen a parlamentben, hogy szemtől-szem­­ben felelhessen mindazért, a­mi hivatala körében történik. Én tehát ezen indoktól vezéreltetve tar­tom helyesnek, hogy azon hivatal elnöke, vagy alelnöke, mint a­mely hivatal czéljaira eddig is nagy összegek szavaztattak meg az ország által, a képviselőháznak tagja lehessen. A többiekről, kik a szóban levő §-ban érint­­vék, nem szólok, azokra nézve tökéletesen egyet­értek Irányi Dániel J. képviselő úrral. Most azzal zárom be beszédemet, hogy én ezen­­­t úgy , mint az fogalmazva van elfogadom, hozzá­járulva ahhoz a­mi szerintem nem módosítás, hanem csak prae­­cizírozás, hogy kimondassák, hogy minden minisz­térium részéről csak egy államtitkár lehessen kép­viselő. A g) pontra nézve pedig szintén hozzájá­rulok, ha valaki indítványba hozza, hogy beleté­tessék az, hogy csak azokra nézve érvényes a §. rendelkezése, kiknek a ház az engedélyt megadja. Különben az egész §-t elfogadom. (Helyeslés.) Pulszky Ágost ezt a javaslatot párat­lannak tartja a maga nemében. Nincs olyan in­compatibilitási törvény behozva, bárhogy nézzük a különböző államok törvényhozásait, a­mely a hivatalnokokra szigorúbb, az üzleti összeköttetés­ben állókra vonatkozólag pedig enyhébb volna, mint ezen­­javaslat. Ezen §-ban, ha megszavazta­tik, a hivatalnokokra oly szigor fog létesíttetni, a­­­mely magával a parlamenti rendszer lényegével összeütközésbe jön, másutt pedig meg fogja tagadni a consequentiát, a­melyre saját elveinek elfogadása okvetlenül a helyes logika szerint vezetne. — An­gliában törvény szerint, igaz, a kinevezettek nem foglalnak helyett a parlamentben, de azért elég van ott, a­ki államhivatalnok, így a­hogy van, csak a java erőktől fosztjuk meg a parlamentet, ez okból indítványozza, hogy e­g­ új szövegezés végett a központi bizottsághoz utasíttassék vissza. Simonyi Ernő szerint a miniszter képvi­selő is lehet, sőt meg is kívánná ezt. Az államtit­károknál már nem kívánja, s e tekintetben úgy fogja fel a dolgot, mint Angliában felfogják; nem is el­lenzi hát, hogy az államtitkár képviselői állással bírjon be oly módon, hogy a felsőháznak legyen tagja. „A budapesti országos intézetek igazgatói“ kifejezést tágnak találja és kívánatos volna, hogy némely intézetek neveztessenek meg, mert e czí­­men az országos múzeum régiségi osztályának, a kisdedóvódáknak, a rajztanodáknak, és isten tudja miféle intézeteknek Igazgatói beválasztathatnák ma­gukat a törvényhozásba. A közmunkatanács tag­jait, elnökeit kizárandóknak tartja a házból, a közegészségi tanács tagjait nem. Egyébiránt pon­­tonként kéri a szakaszt szavazás alá bocsátani. G­o­r­o­v­e István nem fogadja el Irányi mó­­dosítványát. Az incompatibilitás felállítása nem a személyes értéknek gyengítésére, nem az önbecs­­érzetnek gyanúsítására van odaállítva mint egy dirimens elv, hanem oda van állítva azért, hogy valaki két kötelesség közt akkor, midőn egyik vagy másik elvállalására van hivatva, választhas­son (Helyeslés.) És akkor, midőn, mint mindenki tudja, az országgyűlési képviselők kötelességei na­ponként súlyosabbak lesznek ép úgy, mint a fel­adat ezen kötelességnek megfelelni naponként ma­­gasztosabb és nemesebb lesz, akkor nem gyanúsí­tás, nem az egyén értékének alászállítása az, a­mi a bizottságot vezérelte, hanem azon szempont, hogy mindenkinek lehető legyen a képességeinek megfelelő pályára lépni s magát elhatározni, hogy a két kötelesség közül melyiket válaszsza. Az első szakasznál igen helyesnek látja azt, amit Tisza Kálmán úr indítványozott, hogy azért, mert nagy megnyugtatásra szolgálna azoknak, kik a g) pont alatt említett bi­tosok és kiküldöttekre nézve azt hiszik, hogy ez olyan kapu lesz, melyen sok érdek át fog csúszni, czélszerű volna ott bizonyos kor­látot felállítani, s szintén hozzájárul ahhoz, hogy a biztosok és kiküldöttekre nézve mondassák ki, hogy azok a háztól szabadságot tartozzanak kérni és ha ez megtörténik, a ház hatalmában lesz úgy intézkedni, hogy visszaélések ne támadhassanak. T­i­s­z­a L­á­s­zl­ó azt hiszi, fölösleges lesz Pulszky Ágostnak magyarázgatni, hogy mihelyt valaki hon­védelmi miniszerré, vagy államtitkárra lesz, a szó szo­ros értelmében tényleges szolgálatban álló egyénnek, nem tekinthető, mert akkor, midőn illető parancs­noka elparancsolná állomásáról, kénytelen lenne megszűnni honvédelmi miniszter lenni, ilyen eset pedig nem képzelhető. Angliára nem lehet hivat­kozni, mert ott több lévén a miniszter, több az or­szággyűlésen is a hivatalnok. Pártolja Gorove in­dítványát. Paczolay János kérdi, ha Kuhn, Kol­ler, Fehérváry mint katonák lehettek miniszterek, államtitkárok, mért ne lehetne honvédelmi minisz­ter is katona ? ! Azt hiszi, ha a képviselőház a hi­vatalnokok állását eddig is nem tette volna a ház­ban oly nyomóssá, sok törvény könnyebben lett volna végrehajtható, mert a tisztviselők tudományuk és tapasztalataik egész mérvével és súlyával hozzá­szólósak volna a kérdéshez. Törvényeink jelenleg alig végrehajthatók, ennek pedig az az oka, hogy a parlamentben igen sok theoretikus, de annál keve­sebb praktikus ember van. Ennélfogva pártolja Pulszky képviselő nézetét. Elnök felteszi a kérdést, Pulszky indítványa elvettetett, Madarászé is, mely kivételt nem akar en­­gedni. Az a) pont elfogadtatott, a b) pont Csernátony módosításával, a többi pontok is elfogadtatnak, a g) pont Tisza Kálmán módosításával. Elnök az ülést bezárja. Ülés vége 2 órakor. KÜLFÖLD. (Június 24.) Franczia köztársaság. A nemzetgyűlés elintézte a municipális törvényjavaslatot, s tegnap megkezdte a választótörvényjavaslat részletes tárgyalását.­­ A legérdekesebb közlemény ma Mac-Mahon egy nyilatkozata, melyet a múlt évi fuzio-kisérletek alkalmával tett, s melyről a „Times“ párisi leve­lezője értesít, a jobbközépre - írja a nevezett lap levelezője — erőnek erejével reá akarták a fehér zászlót erőszakolni, s az alkudozások köze­pette Audiffret-Pasquier f herczeg meglátogatta Mac Mahont, hogy lássa, minő álláspontot foglalt el az eseményekkel szemben. A marsalt nyugodtnak, de egyszersmind jól értesü­ltnek találta. „Önnek, így szólt a marsai tegnap nem érdemelt támadásokat kellett viselnie. Az ügy, melyet ön védelmez, jo­gos. Ön személyesen távol kell, hogy maradjon mindattól, a­mit a pártok egymás közt tesznek. Egy kritikus perezben a nemzetgyűlés által fel­szólítva, hogy segítsek az országon, védelmezvén a rendelet és tiszteletet szerezvén a nemzetgyűlés határozatainak, hivatalomat e teendőkre kell szo­rítanom. Ha azonban a trikolornak a fehér zászló által való helyettesítését említik, köteles vagyok­­óvni önöket. Ha a fehér zászlót fölemelik a három színnel szemben ; ha egyik ablakból a három szin, másikból a fehér zászló fog lobogni, akkor a chassepotok maguktól fognak eldördülni s én nem kezeskedhetendőm sem a rend iránt az ut­rán, sem a fegyelem iránt a hadseregben.“ Audiffret-Pas­quier közölte a bizottsággal Mac-Mahon döntő né­zetét, mire az alkudozások meghiúsultak. Valószí­nűleg ez fog történni most is. A „Times“ leleplezései alkalmából ma Pá­­risból a következő sürgöny érkezett: A „Times“ leleplezései, a legitimisták részéről annak idején tanúsított eljárásra vonatkozólag, feltűnést okoznak és megnagyobbították a conservativok közötti sza­kadást. Azt hiszik, hogy Mac-Mahon a különböző alkotmány-indítványok előre látható elvettetése után a kormányhatalmaknak a november 20-diki szavazatnak megfelelő szervezését fogja kívánni. Ma, Hoche tábornok születésének évfordulója al­kalmából magán lakoma lesz, melyen Gambetta beszédet fog tartani. Románia. A „Poporul“ szerint ez idén nagyobb mérvű hadgyakorlatok terveztetnek, mint a múlt években történt m.­é. 40 ezer ember vonalnék össze Bukarest környékén. A hadügyér Horesk 2 millió frankot kért a költségek fedezésére, de a minisztertanács visszautasította­­ a zavart pénz­ügyi tekintetekből. Fölmerült azonban a monte­negrói herczeg látogatása s ez alkalomból Horesk­ur kieszközölte a fejedelemnél, hogy a herczeg és ez őszi gyakorlat idejére hivassék meg s igy a kí­vánt 2 millió is megszavaztatott. Spanyolország. Egy madridi sürgöny jelenti jun. 22-dikéről. Mint hiszik, Concha tábornagy nagy terve abból áll, hogy egy Arcosnál kezdődő, és Estella, Puente la Reyna, és Pampelunán át Avig-ig menő katonai vonalat állítson, mely az úgynevezett Solana tartomány és az Ebro fölött Kisfaludy társaság.­ ­ Június 24. — A mai ülés T­o­­­d­y Ferencz elnöklete és Tóth Kálmán titkársága mellett folyt le. Egy ér­dekes felolvasása volt, Pulszky Ferencz tartotta Mikes Kelemen kiadatlan kéziratatairól. E kézira­tok Farkas Lajos könyvei közt, melyeket a mú­zeum igazgatósága a könyvtár számára megvett, találtattak bejegyezetlenül. Némelyiken rajta van a „Rodostó“ szó. Pulszky azért mindjárt Mikes Ke­lemennek tulajdonította a mely hitében Toldy F. Mikes írásának ismerője, megerősítette. Életrajzi új adatokat e kéziratok nem szolgáltatnak, de né­mi tekintetben felvilágosítást adhatnak. Mikes nem volt idealista, sem forradalmár, maga megvallja, hogy csak azért bujdosott ki, mert az öreg feje­delmet nagyon szerette. S ennek halála után Ro­dostóból elköltözött, de 1740-ben újra visszatért. 1748-ban a törökök szokásait kezdette írni, de kedvetlenül folytatta és 20 levélben 1754-ben végezte be. Az 1740 48-adiki évek alatt a fe­jedelem halála által meghatva, vallásos mű­veket irt, ezeket foglalják magukban e kézira­tok összesen 15 kötetben. 1740-ből 4 kötet szár­mazik, 1741-ben készült. Az idő jól eltöltésének módja. Idegen nyelvből idegen országban fordítva magyarázza. Igen kedélyes, inkább átdolgozás, mint fordítás, mire mutat az, hogy a 4-ik szakasz­ban az erdélyi nevelés van festve. 1744-ben fordittatott a „Katekismus formájában való rövid oktatás.“ Ez bővített és tisztázott példányban is megvan. 1745 ből való a „Mulatságos Lapok“ czímű kötet, mely francziából átdolgozott beszé­deket tartalmaz. 1747-ben születtek a „Keresz­tény gondolatok a holnapnak minden napjára.“ Ebből kitetszik, hogy Rodostóba való visszatérése óta térítéssel is foglalkozott. 1748-ból való a Krisztus Jézus élettörténete, s 1749-ből hasonló tartalmú dolgozat. A közbeeső évekre három kü­lönböző czimű munka marad. Pulszky ajánlatára és Gyulay indítványára „Az idő jól eltöltésének módja“ s a „Mulatságos Lapok“ Toldy Ferencz ■ és Pulszky Ferencznek kiadatott véleményezés vé­gett. A társaság kiadja, ha kiadható. Pulszky után Szűcs Dániel olvasa fel „Szel­lemáradat“ czím alatt egy furcsa verset. Hatalmas képzelme előtt nincs tér és idő, nincs múlt és jelen, össze-vissza bolyg földön és égen, országok­ és korszakokon. A bölcsészet és vallás könyvei, a tu­domány és költészet emberei mind előjönnek köl­tői rendetlenséggel a furcsa versben. Majd a haza­fias érzelmekbe merül. Széchenyi és Petőfi magasz­­­talásában áradoz, a lángeszű költő hatása nála ak­kora, hogy a vadász előtt felhajtja a vadat. Majd ezredéves itt­létünket hozza fel, melynek évforduló ünnepekor mindnyájan iszunk és lerészegülünk. A vers igen frappáns példája annak, hogy fejlődik ki a költészetben fenséges helyett a nevetséges. S e tekintetben, ha oly kétségbe ejtő hosszú nem volna, nagyon ajánlanék elijesztő példaképen anthológiákba. Nincs ebben a furcsa versben semmi igaz érzés, semmi költői harmónia, mindössze puffoogó nagy hangok, értelmetlen bombasztok, a nagy hanghoz illő gondolatok ereje nélkül, az érzések megraga­dása nélkül a költőiség varázsa nélkül. Ha komi­kus hangversenyen hallottuk volna, igen jól mulat­tunk vala rajta, igy csak bosszankodtunk miatta, s ismételve arra a meggyőződése jutottunk: Jó volna, beiz ezt a Kisfaludy társaságot megrostálni. A mily visszatetszéssel fogadtatott ez a fur­csa vers, ép oly tetszésben részesült Győry Vilmos költői fordítása „ Nadesde“ Rucebergtől. A bemutatott három ének igen csinos. Győry Vilmos beküldte bírálatát Jónás János „Is job“ fordításáról, csak kijavítva tartja elfogadhatónak. A munka a fordítónak visszaada­­tik, hogy a megjegyzések szerint dolgozza át, s újra nyújtsa be. B­a­r­t­a­­­u­s István hosszabb bírálatos czik­­ket olvasott fel Évva Lajos „Képek a ma­gyar zene történetéből“ czímű munkája fe­lett. Részletesebben beszélt a wagnerismus ellen a czigányzenéről, föltételesen elfoga­dásra ajánlja. Toldy hasonló, de szigorúbb érte­lemben nyilatkozik. Vadnai Károly még keményeb­ben, de igaz alapon szólott a munkához. Szász Károly szelídített e keménységen. Az észrevételek­kel együtt átdolgozásra szerzőnek visszaadatik, s az újabb benyújtás alkalmával új bírálók monda­nak felette ítéletet. Csak elvben van elfogadva. Szűcs Dániel Shakespeare-Jonett fordításai Szász Károlynak és Győry Vilmosnak nyujtatott át bírálat végett. A hivatalos lapból. Az igazságügyminiszter K­u­­d­ár Ferencz szepes-szombati járásbirósági bijnokot ugyan­azon járásbírósághoz telekkönyvi írnokká, Petkó Ignácz veszprémi törvényszéki segédtelekkönyvvezetőt ugyanazon törvényszékhez ill. oszt. telekkönyvvezetővé és a bereg­szászi kir. törvényszékhez jegyzővé O­r­o­s­z­y Géza ugyan­ottani aljegyzőt nevezte ki. A pozsonyi m. k. pénzügyigazgatóság K­u­n­d­a Ernő adóhivatali gyakornok-jelöltet VII. osztályú adótisztté ne­vezte ki. Bars megyébe kebelezett Garam-Szent-György köz­ség kérvénye nyomán megengedtetett, hogy ott évenként áprilisban Szent-György , és októberben Dénes nap utáni kedden országos vásárok tartathassanak. tart és nemcsak a tanítógyűlésen résztvevők, hanem a nagy közönség is látogahatja. 2. Hogy a kiállítás rövid tartama dac­ára a látogatók és kiállítók előtt maradandó becsű legyen, a gyűlésen résztvevők, nyomatott tárgymutatót fognak kapni, mely a kiál­lított tárgyak jegyzékét rendszeres elhelyezésben, továbbá a kiállítók neveit és a tárgyak árát fogja tartalmazni 3. A tárgyak Lederer Ábrahám urnái (váczi­ utcza, 6. sz.) a kiállítási bizottság elnökénél előre bejelentendők, hogy a bizottságnak elég ideje legyen a tárgymutatót kidolgozni. A kiállítandó tárgyak „kiállítási tárgyak“ czim alatt f. évi au­gusztus 1-ig, Aigner Lajos pesti könyvárus úrhoz (váczi­ utcza) küldendők be. Minden küldeményhez két árjegyzék melléklendő. 4. Az ide és visszaszál­lítási, valamint a felügyeleti költségeket a bizottság fedezi mindazon tárgyakra nézve, melyek a bíráló bizottság által kiállításra ajánltatnak. 5. A kiállí­tási helyiségben iroda is lesz, mely a kiállítók szá­mára való megbízásokat is elfogadja. Minden más értesítést az alálírt bizottsági elnök, vagy a fennt nevezett könyvkereskedő úr készséggel fog adni. Molnár Aladár, az ált.tanegyesülést előkészítő bizottság elnöke. Lederer Ábrahám a tanesz­köz-kiállítás bizottság elnöke. Dolinay Gyula, a taneszköz-kiállítási bizottság jegyzője. — Belvárosi községi főreáltanoda. A budapesti IV. kerületi (belvárosi) főreáltanodá­ban a nyilvános köz­vizsgálatok a kath. vallásu tanulók számára a hittanból i. é. julius 1-én fogván megtartatni, a többi tantárgyakból a nyilvános vizsgál­atok julius 7-én (kedden) veszik kezdetöket és szakadatlanul folytattalak julius 23-ig.­­ A magánvizsgálatokra ju­lius 24- és 25 ke tűzetett ki, mely napokon az írásbeli és szóbeli vizsgálatok lesznek megtartan­­dók. E czélból a magántanulók legkésőbb julius 23-án tartoznak jelentkezni s illető vallástanitó­­iktól bizonyítványt előmutatni. A nyilvános vizs­gálatokra, valamint a julius 30-án tartandó zár­­ünnepélyre a t. közönséget, szülőket, ügybaráto­kat tisztelettel meghívom. Névy Ferencz, igazgató. — a pesti kir. főgymnáziumi ifjú­sági ön­k­ép­z­ő egylet f. évi junius 28-án d. e. 10 órakor tartja ez évi diszgyűlését „Csokonai ünnep“ neve alatt, pályázatok s szavalatok meg­­jutalmazásával. Az egylet helyisége IV. Újvilág u. 23. sz. 1. em. A rendező bizottság. — A reformátusok debreczeni főiskolájában az 1873/4. tanévet berekesztő szigorlatok, köz- és érettségi vizsgálatok követ­kező renddel fognak tartatni: A) a hit­tani és jogi szakosztályban: jul. 15—29 párbe­­szédi szigorlatok az illető tudományok rendes tan­óráin és termeiben. Julius 27-én az i-ső, 28-án a másod-, 29-én a harmadéves jogi magántanulók szigorlatai. A magántanulók figyelmeztetnek, hogy lehetőleg a kitűzött időben jelenjenek meg; rend­kívüli időben csak indokolt kérelem folytán és csak a vizsgáló tanárok szabad tetszésétől függő­­leg vétethetvén fel a vizsga. —­kik egy iskolai év folyamában egyszer sem állanak elő vizsgára, azok engedélye lejártnak tekintetik. B) A gy­m­­na­siumban: a) érettségi vizsgálatokéul. 21 és 22. írásbeli: jul. 27—30. szóbeli vizsgálatok ; b) közvizsgálatok : jul. 22. d. e. angol, franczia nyelv, rajz, gyorsírás, d. u. ének- és testgyakorlat. Ju­lius 23—26. a hét gymnasiumi osztály vizsgája; c) a tanítóképezdében: jul. 25, 26-án. D) az elemi iskolák vizsgái: jul. 27 —aug. 4. Debreczen, 1874. junius 21. A debreczeni ref. főiskola igazgatósága. . — A nagy-körösi főg­y­m­n­a­s­i­u­m­b­a­n az 1873/4. iskolaév második­ felében a vizsgálatok következő rendben tartatnak: Julius 8—14-ig a ma­gánvizsgálatok ; 11 és 12-én az érettségiek írásbeli része, továbbá 12-én ének, zongora, franczia nyelv­­írás, rajz, festészet, gyorsírás és torna. 15 és 16 án szóbeli érettségi vizsgálat. Jul. 18 tól 25-ig a gym­­nasiumok egyes osztályai vizsgálnak egymást kö­vető sorrendben. — A kecskeméti reform, lyceum­­ban a nyári vizsgák julius 9-től bezárólag 18-ig tartatnak; és pedig magánvizsgák julius 9-től 11-ig, — közvizsgák 12—16-ig, — Írásbeli érett­ségi 13-án és 14-én, — szóbeli 17-én és 18 án, mely vizsgákon a szülők és a tanügy barátai tisz­telettel meghivatnak. — A nagyváradi kir. jogakadémi­­án a f. 1873/4. tanév második felének befejeztével tartandó nyilvános vizsgálatokra a következő napok határoztattak, u. m. A III. évi jogi tanfolyamban: julius 1. írásbeli, 2. szóbeli vizsgálatra a bánya­jogból és közigazgatási törvényisméből. Julius 6. Írásbeli, 7. szóbeli vizsgálatra a perrendtartásból. Julius 11. Írásbeli, 13. szóbeli vizsgálatra a sta­­tistikából. Julius 17. Írásbeli, 18. szóbeli vizsgá­latra az osztrák magánjogból. A II. évi jogi tan­folyamban : julius 18 Írásbeli, 20 szóbeli viszgálatra a nemzetgazdászatból. Az I. évi jogi tanfolyam­ban julius 18. Írásbeli 20. szóbeli vizsgálatra a római jogból. Mind a három évi magántanulók vizsgálataira julius hó 21—31 napjai határoztattak. Magántanulók csak úgy igényelhetik a lefolyt tanévnek a f. évi október havában életbe lépő uj tanrendszer értelmében megkivántató quadrienni­­umba leendő beszámítását, ha valamennyi tan­tárgyból teszik le az eddigi rendszer értelmében leteendő vizsgálatokat. Kelt Nagyváradon, 1874. évi junius hó 29-én. A kir. jogakadémia igazga­tósága. uralkodnék. E tervvel összefüggésben lenne egy se­reg felállítása, mely Alava tartományban volna hivatva működni. Concha számos csapatot és sok eleséget gyűjt, minthogy ama vidék teljesen ki van merülve. Ausztria A cseh lapok a cseh országgyűlésbe megejtendő követválasztásokkal foglalkoznak. A szakadás az ő és az ifjú cseh párt között ezúttal is tart. E szakadásnál eddigelé az a cseh párt előnyben van. A vitás pont a két párt között az , hogy kell-e a cseh nemzetpárti követeknek az or­szággyűlésbe menniük, vagy nem ? A „Prokrok“, vagyis az ó csehek pártja a bemenetelt ellenzi, s ragaszkodik az 1868 ki declaratióhoz; a „Národni Listy“ (az ifjú csehek) pártja pedig a tevékeny­ségi politika mellett van, azon hozzátétellel azon­ban, hogy ha nem sikerül nekik többségre jutni, akkor az országgyűlésbe ők sem mennek be. T­a­n­ü­g­y. — Felhívás a taneszközgyártó, kereskedő és kiállító urakhoz. A folyó évi augusztus hól 9—14-ig tartandó magyar általá­nos tanítógyű­lés, taneszközkiállítással lesz egybe­kötve, melyen mindennemű a gyermekkertek, kis­dedóvodák, népiskolák, felső nép- és polgári isko­lák, képezdék, siketnéma és vakok intézete, szere­­tetházak, árvaházak köréből való szemléleti tárgyak, természettani és vegytani készülékek, természet­rajzi és terményrajzi gyűjtemények, állat- és boncz­­tani preparátumok, földgömbök, térképek, szépírási és rajzezközök, minták, iskolai bútorok, stb. lesz­nek kiállítva. Ezennel felhívjuk tehát a taneszkö­zök készítőit és tulajdonosait, hogy szíveskedjenek kiállításunkba minél több alkalmas és új taneszkö­zöket küldeni, főleg miután máris több oldalra kaptunk megbízást, hogy iskolák számára alkalmas taneszközöket vásároljunk, s így tehát azon ked­vező helyzetben vagyunk, hogy a kiállítókat tan­eszközeik nagyobb részének eladásáról biztosíthatjuk. További intézkedésül, czélszerűnek találtuk a követ­­kezőket tudomásra hozni: 1. A kiállítás négy napig HÍREK. Június 24. ] — A mádi választókerületben az elhunyt Vecsey-Oláh Károly helyére három jelöltet léptettek föl. Egyik a korábbi jelölt: Mezőssy László Tolcsváról; a másik Ráth Károly, fővárosi gyáros, s az orsz. iparos szövetség elnöke, a har­madik pedig Bocskay Ignácz Tállyáról. — Az országos képtár zárva van, mi­után az akadémia palotájának vasfedéllel ellátásá­hoz hozzá kezdtek. A képtár néhány legkitűnőbb és könnyen szállítható művét ez idő alatt a mú­zeumi képcsarnokban állítják ki, s ott látható már Rafael ama kisebb festménye, mely a madonnát, Jézust és Jánost ábrázolja, továbbá Correggiónak saját arczképe. — Halálozások. Nagybányáról egy derék hazafinak, közéletünk egyik veteránjának, E­ötvö­s Mihálynak haláláról értesít egy gyászlap, mely következőleg szól: Vásáros-Naményi Eötvös Róbert és neje Ujfalussy Ottillia, gyermekei Klára, Sán­dor, Ilona, Iréné, Róbert és Emilia, Vásáros-Na­ményi Eötvös Hugo, Vásáros-Naményi Eötvös Margit, férje Jesenszky Lajos, gyermekei Vilmos, Béla és Mária, maguk és minden rokonuk nevében a tisztelet szent fájdalmával jelentik, hogy a sze­retve tisztelt édes­apa, illetőleg apa, nagyapa: Vásáros-Naményi Eötvös Mihály Szatmárme­­gye volt alispánja, 1836-ik évi országgyűlésen Pozsonyban követte, 1848/9-ben kormánybiztos, több megye táblabirája, életének 78 ik évében ju­nius 21-én hosszas szenvedés után jobb életre szenderült. Földi részei e hó 23-ik napján d. u. 5 órakor tétettek a róm. kath. egyház szertartásai szerint az itteni plébánia sírboltban — elődei mellé helyezve — örök nyugalomba. — Strirling János, a fővárosi tűzoltó testület egyik legtevé­kenyebb tagja, ki a vidéki tüzelő testületek alaku­lását gyakorlati utasításokkal segítette elő, elhunyt 28 éves korában.

Next