Ellenőr, 1874. július (6. évfolyam, 178-208. szám)
1874-07-31 / 208. szám
kedvezőnek az idő a népjog legkényesebb kérdéseinek megoldására, s az erre való kísérlet, meddő és kellemetlen controversiákat idézhet elő, az óhajtandó közegyetértés helyett. A hadügyi emlékirat igen sokban a tervezett határozatok közül a hadijog olyan megszorítását látja, mely bizonyos esetekben merőben illusoriussá teszi e jogot. Ha e megszólítások elfogadtatnának , a fővezér folytonosan azon dilemma előtt állana, hogy vagy minden sikert sőt hadserege javát is, melyért felelős, kockára tegye, vagy megsértse a programaiban foglalt határozatokat. A hadifoglyokkal való bánásmódot illető szabályok is messze túl lőnek a czélon. S ámbár Ausztria-Magyarország mindig emberségesen szokott a hadifoglyokkal bánni, annyira mégsem ment soha, hogy a foglyok helyzetét kedvezőbbé tegye a harcosénál, aki nemcsak életét kockáztatja, de kénytelen nélkülözést és fáradalmakat is elviselni. A javasolt szabályok elfogadása majdnem annyi volna, mint jutalmat tűzni a gyávák számára, kik azonnal kisértetbe jönnének szökés és megadás által könnyíteni magukon. Napjainkban, midőn a tartalékseregek rendszerénél fogva, a harczolók nagy része békés foglalkozásból szólittatik háború idején zászló alá, bizonyára nem volna észszerű ezeket ily erős kisértésnek kitenni,*) hacsak a háború kiirtásának tervét forraló általános szövetség nem indítaná a hadviselő felek seregeit kölcsönösen fegyverletételre. És oly erős ellenvetésekbe ütközik, hogy a háború kizárólag az egyenruhás rendes csapatokra szoríttassék. Még élénk emlékezetben, van mily hősies ellenállást fejtett ki Tirol népe a franczia háborúban, s a hadsereg újjászervezése után is, Tirolnak kivételes helyzete van. A lakosság kiváló ügyességénél fogva a hegyi harczban, Tirol ma is csekélyebb contingenst szolgáltat a rendes hadseregbe, ellenben a honvédségben és néphadban aránylag sokkal nagyobb mértékben van képviselve. A monarchia tehát sohasem adhatná beleegyezését a népháború olyan általános elítéléséhez, mint a javaslat tervezi, mert így nemzeti véderejének egy fontos elemétől fosztaná meg magát. Míg a javaslat szerint a hadijog egyrészről ily tetemesen korlátoztatnék, másrészről ép oly mértéken túl ki akarnák terjeszteni. Nem igen szerencsés gondolat például, hogy a megszálló hadsereget belehelyezzék a polgári kormány minden jogaiba, feljogosítsák hűségi esküre szorítani ez ellenséges ország tisztviselőit, s még több más hatalommal felruházzák. Igen meglátszik, hogy ilyféle rendszabály hasznossága iránt a német hadsereg francziaországi tapasztalataiból eredt a meggyőződés A politikai emlékirat ép oly himeretlenül s határozottan szól, mint a fentebbi. A programaiban kísérletet lát a háború codificatiójára, s ez oly probléma, mely minden időben nehéz volna, s az különösen a mostaniban, melyet mindenki valami fegyverszünet-félének látszik tekinteni. Az emlékirat tehát kevés gyakorlati eredményt vár a brüsseli conferencziától. Hogy a mostani viszonyok között a háború teljes törvénykönyve megalkottassék, annak nehézségét valószínűleg a programoj szerkesztői is érezték, s azzal akarják megkerülni, hogy a kényes kérdéseket nem érintik. Azonban épen ezek a legfontosabbak, mert a háborúban minden nap fesűtődnek, s nehéz bonyodalmak csíráját képezik. Egyetlen egy háború sem múlhatik el, hogy a semleges hatalmak állása ne szellőztessék; mindig arról van szó, hogy meghatároztassék, meddig terjedhet jogosultságuk, a hadviselőknek fegyvert s hadszereket eladhatni; miként viseljék magukat, ha a hadviselő felek közül valamelyiknek csapatai semleges területre szoríttatnak, mint a francziákkal történt Sedan és Villersexel után? És végre, mikép fog alkalmaztatni az elv, hogy a háború a háborúból táplálkozzék? Meddig terjedhet a sarcolás joga ? Mik az ultimátum törvényes következményei? Mind e kérdéseket , még több mást, hallgatással mellőz a programm, azonban meggyengíttetnék még a többé-kevésbbé fennálló szokásjog is, ha e kérdések még csak nem is említtetnének a háború codexének megalkotását célzó határozatokban. Eddig az ismertetés. Ami bennünket illet, a csillaggal jelzett érvelés kivételével, melyen ép oly feltűnő a Berufs katona észjárása, a milyen sophistikus, — mi az emlékirat álláspontját csak helyeselhetjük, s örülnénk, ha alaposnak bizonyulna az angol levelező értesülése. KÜLFÖLD. — Julius 30. — Franczia köztársiság Megtörtént, hogyis történhetett volna máskép ? A nemzetgyűlés tegnap Maleville feloszlató indítványát 372 szóval 332 ellen elvetette. A kormánypárti többség az e tárgyban történt legutóbbi szavazás óta hárommal gyarapodott (akkor 369-en szavaztak a javaslat ellen), a köztársasági kisebbség pedig nyolcczal apadt (akkor 340-et számított), s így az ellenkezője történt annak, amit a köztársasági lapok vártak. Rövid távirati tudósításunk következőket jelent e szomorú ülésről: Több szónok beszéde után a belügyminiszter kifejezést adott azon reménynek, hogy a nemzetgyűlés nem fog feloszolni, míg az alkotmánytörvények iránt vállalt kötelességét nem teljesíti, és hogy ezt a szünet után azonnal meg fogja tenni. Erre a szép biztatásra aztán elvetették a javaslatot; nem hihető azonban, hogy valaki komolyan vette volna a képmutatás ezen szavait. — A franczia kormány mindenképen igazolni szeretné magát ama váddal szemben, hogy a karlisták üzelmeire szemet hunyt, sőt segítette őket. Most a londoni „Morning Post“-ban bizonyíttatja egy levelezővel, hogy a bayonnei franczia vámhivatal 1873. május 9-ike óta 1874. jan. 21-ig hetvenkét ízben foglalt le carlistáknak szánt fegyvereket és lőszereket; a franczia rendőrség ugyanannyi lefoglalást eszközölt, nevezetesen 2000 kilogramm ólmot, 650 000 töltényt és 650,000 gyutacsot. A franczia bank, mint állíttatik, nem áll reá, hogy az évi 50 milliónyi törlesztési összeg reducáltassék, de kész a kincstárral alkudozásokat folytatni az iránt, hogy az állam szükségleteinek fedezésére új hitelt nyisson. Spanyolország: Castelar granadai beszédének folytatását a ma érkezett „Journal des Debats“ meghozta rengeteg öt hasáb terjedelemben, oly körülmény, mely legjobb akaratunk mellett is lehetetlenné teszi e betű erdő átültetését lapunkba. De ez fölösleges is. A folytatásból kitetszik, hogy a hétfőn esti lapunkban közölt távirati kivonat a granadai beszédnek felel meg, melynek elejét keddi lapunk adta, s e két közleményünk anynyira kiegészíti egymást, hogy Castelár szép és férfias programmjáról kellő fogalmat nyújthat minden tekintetben. — A legfigyelemre méltóbb momentum az, hogy e programmnyilatkozat közzétételét most idején levőnek találja Castelár, holott májusban még meg nem engedte mely körülményt, ha a mar múltkor említett hírrel combináljuk, hogy Castelár Zorrillával pártjaik fúziója iránt megállapodásra jött, azon nem valószínűtlen feltevésre jutunk, hogy Spanyolország politikai fordulat küszöbén áll. Ezt gyaníttatja a kormányhoz közel álló lapok hanga *) Igen jellemző adalék ez is ama felfogáshoz, mely az új hadügyminiszter alatt, oly tapintatos gyöngédséggel osztályozza a véderőt, avancement-képes „Berufs“-harczosokra és nem „Berufs“ ágyutöltelékre, lazabb, melyek egyszerre csak epedni kezdenek a cortes után, amire eddig nem igen szoktak volt gondolni. A brüsseli congressus tegnap verificálta a küldöttek meghatalmazásait, aztán egy bizottságot választott az orosz kormány javaslatainak megvizsgálására. Míg a bizottság ezen át nem esik s be nem terjeszti jelentését, csak ritkán lesz ülés, vagy tán nem is lesz. Ma volt ugyan még ülés, de csak némi formalitások elintézése végett. A német sajtó úgy tesz, mintha elhatározott dolognak tartaná Németország beavatkozását a spanyol ügyekbe, s előkészíteni igyekszik a közvéleményt ez eshetőségre. Egy ilyen előkészítő szóczikk határozottan constatálja hogy a német kormány körjegyzéket intézett a hatalmakhoz, melyben közös eljárást hoz javaslatba a karlisták megfékezésére. Ausztria-Magyarország azonnal hozzájárult a javaslathoz.— írja a félhivatalos — Oroszország is elfogadta elvben, s hogy Anglia sem fog valami nagyon vonakodni, kitűnik Derby gróf nyilatkozatából. A német kormány nem fog félúton megállapodni. Mindenek előtt arra törekszik, hogy a franczia kormányra lehetetlenné tegye a karlisták notórius segélyezését, s erre annál nagyobb szükség van, mert Broglie herczeg kilátásban levő minisztersége alatt a szellemi rokonság kapcsolatánál fogva még nagyobb mértékben folyna e népjog-ellenes tzelem. Egy párisi távirat jelentése szerint Németország párisi nagykövete július 25-ikén Decades herczegnél volt, s közölte vele, hogy ha Francziaoság komoly rendszabályokat nem alkalmaz a karlisták ellen, Németország hadihajókat fog küldeni az éjszaki spanyol vizekre. Ezt nem hivatalos megbízásból mondta el Hohenlohe herczeg, de úgy mond — csak azért, hogy a franczia külügyért bizalmasan értesítse, mert Berlinben szilárd az elhatározás, a karlisták ellen rendszabályokat alkalmazni. iMMtm EMLÉKEZÉS PETŐFI SÁNDORRA. — Ma huszonöt esztendeje annak, hogy Bem és Lüders seregei a Segesvár keresztúri utón találkoztak és megütköztek, s pár órai viharos harczban a mieink leverettek. A túlnyomó erő megtörte és elzüllesztette őket. Sok menekülhetett, sok a csatasikon vérzett el, halálával pecsételve meg hazája iránt való hűségét. Ma huszonöt esztendeje annak, hogy e szerencsétlen csatában Petőfi Sándor, a szabadság és szeretem lánglelkű költője elesett. Így e napon 25 év előtt kettős felleg, fekete gyász borult Magyarország egére, Magyarország függetlenségi harcra, mely anynyi fellegző reménynyel, annyi nemes bizalommal indult meg, mely politikai történetünk gazdag könyvébe annyi fényes lapot irt, egy szerencsétlen ütközettel hanyatlott, kezdett megérni arra, hogy 13 nap múlva Aradon a leverő katastrófa kimondhatlanul szomorúan és nyomorúságosan befejezze. Magyarország irodalma, mely az idő szerint már teljesen egybeforrott a néppel, ennek bujával és örömével, melyet és az előző évek alatt pár lángészszel ajándékozott meg a jó szerencse, pótolhatlan veszteséget szenvedett. Ki a nemzet érzelmeinek legigazabb kifejezést tudott adni; ki a magyart a szerelemnek suttogása s a csatakürtük rivalgása közt a legméltóbban, leghübben tolmácsolta, ki költészetének varázsával a külföldet meghódította: Petőfi Sándor eltűnt nyomtalanul. Az az egy gondolat, hogy lassan fogy el, mint a gyertyaszál, mely elhagyott üres szobában áll, nem bántotta többet ; ott érte a halál, hol pirosló arczczal és piros zászlókkal, a szabadság hősei a zsarnokság zsoldosaival megütköztek. S kívánsága betelt: „Ott essem el én, A harcz mezején, Ott folyjon ez ifjúi vér ki szivemből S ha ajkam örömteli végszava zendüti, Hadd nyelje el azt az aczéli zörej, A trombita hangja, az ágyu-dörej, S holttestemen át Fújó paripák Száguldjanak a kivívott diadalra S ott hagyjanak engemet összetiporva." Igen! Kívánsága betelt, azon különbséggel, hogy e diadalt nem a szabadság vívta ki. Ott maradt, összetiporva, talán kozák-karddal leszúrva, és a nemzet ma sem tudja, hol halhatatlan költőjének sírja, hol nyugosznak drága porai, hova tegye le emlékezése virágait, kegyelete koszorúját. De érzi, hogy nem halt meg egészen, hogy emléke felmaradt szivében, szellemi kincset nemzeti örökség gyanánt. S a nemzet értéke szerint megtudja azt becsülni. Megérdemli. Mert Petőfi bizonynyal, ha nem hazája függetlenségi harczában esett volna is el, méltó az örök életre; igy lelkes mártiromsága miatt kétszeresen az. Oly szépen írja róla Tompa: ha csak felányi tehetséggel bir is, megérdemli egész hitét, dicsőségét, melynek páratlanná, regényszerüvé tételébe maga a sors is oly rendkivülileg folyt be. Fel- és letűnése, mint Illyésnek mystikus, s mintegy elevenen égbevitetése mind bámulatra méltó, quasi divus . . . S.elemét csodálom, dicsőségét szeretném, végét irigylem, azt a végét, melyet az ifjú, a költő s a honfi a nagy idők s izzó élet heves izgalmaiban az eszme nemes rajongásával, a csata öntudatlanul részegítő, fájdalmatlanul élő rohamában ért. A magyar költők becsületére legyen mondva: kevésnek kobra zengett aljas hízelgéssel, nyomorult szolgaisággal. Párnak kivételével mind a szabadságért rajongott. Azonban annyi imádattal egy sem viseltetett iránta, annyi hivatással egy sem énekelte meg, mint Petőfi. Szabadság, szerelem , kettő kell nekem. Szerelemért föláldozom Életemet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet.“ Ezt vallotta szóval. Ezt pecsételte meg tettel. S mig a magyar ember szivéből a nemesebb érzés ki nem vész, addig az ő dalai élni fognak; s mig a magyar nemzet lelkében el nem aljasul, függetlenségi harczának fényes történetéről meg nem feledkezik, addig az ő neve ragyogni fog. A költészet és történet múzsája szerető gonddal őrzendi és róla századokig beszél. Závodszky Károly: Tanügy. — A modorn állami tanitóképezde második „Értesitvénye“ az 1873/4-ki tanévről megjelent. Az igazgatótanács megbízásából szerkesztette Verédy Károly, igazgató. A füzet két értekezést közöl s az egyik czime: „A számtan tanításáról a képezdében;“ a másik czime: „A köbre emelésről“ Lenhardt Károlytól. Az intézetben működött összegen 10 tanár, a képezdébe fölvétetett 57 tanuló, kik közül kilépett 3, besoroztatok 1, tanító lett 2, elutasíttatott 3, kizáratott 1, meghalt 1 ; római katholikus volt 48, ágostai evangélikus 7, izraelita 2, tanuló ; magyarnak vallotta magát 26, németnek 13, tótnak 17. A gyakorló iskolába járt 35 tanuló, kik közül elmaradt 4, római katholikus volt 11, ágostai evangélikus 14, izraelita 9 tanuló s magyar 2, német 24, tót 8. Örömmel látjuk, hogy e kedvezőtlen helyű intézetben minden megtétetik, amit a magyar nemzet és a magyar állam érdeke megkíván , hogy a szellemi élet elég élénkséget mutatott. Felolvasások tartottak , a taneszközök szaporodtak. I. A modorn m. k. állami tanítóképezdénél a népiskolai (elemi) tanítóképességi vizsgálat f. évi szeptember 30-án veszi kezdetét. A vizsgálatra jelentkezők kérvényeiket, melyhez keresztlevél, tanulmányokról és eddig folytatott pályájukról, valamint erkölcsi maguk viseletéről szóló bizonyítvány csatolandó, Róth József, kir. másod tanfelügyelő úrhoz Pozsonyba, f. é. szeptember 20-ig küldjék be. II. F. é. szeptember 30-án kezdődik a képeidénél a növendékek beiratása, és tart October 2-ig. Az első osztályba fölvétetnek oly éptista növendékek, kik a 15-ik évet már meghaladták, s az anyanyelv, számvetés, földrajz és történelemben legalább annyi jártassággal bírnak, amennyit a gymnásium, reálvagy polgári iskola négy alsóbb osztályában tanítanak. A belépni kivánó növendékek erről vagy nyilvános iskolai (bélyegmentes) bizonyítványt kötelesek előmutatni, vagy magukat felveti vizsgálatnak alávetni. Korát mindenki keresztlevéllel, testi épségét orvosi (bélyegmentes) bizonyítványnyal köteles igazolni. Aki a képezdei köztartásban ingyen ellátást vagy más jótéteményt óhajt elnyerni, az e végre folyamodványát i. é. szeptember 28-ig nyújtsa be az igazgatónál. — A közvizsgák rendje és a tanulók névsora a kolozsvári ev. ref. főtanodában az 1873/4-iki tanodai év második feléről. Kiadta Szabó Sámuel, tanvezető. E czim alatt állíttatott össze a kolozsvári ref. főiskola tanügyi állapotának statisztikai kimutatása. A nyilvános közvizsgák július 13-tól 27-ig tartottak, az érettségi vizsga június 29-től július 22-ig folyt. A gymnásiumban és elemi tanodában működött összesen 28 tanár; a főtanoda népessége volt 423 , és pedig bölcsész 38, középosztályos 240, elemi osztályos 145. Vallásra nézve: 338 ev. ref. 64 róm. kath.; 121 stb.; 4 görög egyesült; 2 óhitű ; 3 izraelita. A hivatalos lapból: Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán Szentirmai József, a veszprémi püspökség uradalmi igazgatójának, a közügyek előmozdítása körül szerzett érdemei elismeréséül a „darvastói" előnév használhatásának engedélyezése mellett, saját és törvényes utódai részére a magyar nemességet adományozom. Kelt Schönbrunnban, 1874. évi junius hó 1 76-án. Ferencz József, s. kr. Wenckheim Béla, s. k. Fenczel Ferencz győrszigeti lakos vezetéknevének „Feleki“-re kért átváltoztatása belügyminisztériumi rendelettel megengedtetett. HÍREK. Július 30 A király valószínűleg látogatást tesz Angliában. Bécsi lapok híre szerint ugyanis az angol királynő meghívása következtében ő felsége Wight szigetére megy a királyné haza kisérése végett, s ez alkalommal mindketten elmennek Londonba is. A rector-választás ma volt az egyetemen. Kétszeri szavazásnál, hol Jendrasik, hol Lenhovek nyert relativ szótöbbséget. A harmadik szavazásnál aztán dr. Kovács József orvoskari rendes tanár választatott meg az egyetem rector magnificusává. — Születések és halálozások A budapesti statisztikai hivatal adatai a lefolyt hétről (jul. 19—25.) ismét megdöbbentő adatokat tartalmaznak. A halálozások száma még mindig feltűnően nagy. Ezúttal a betegségek közt a bélhurut (diarrhoea) uralkodott, mely gyanús jellegű, s közel áll a kholerához. A lefolyt héten élve született 282 gyermek, elhalt 331 személy ; a halálozások tehát 49 esettel múlják felül a születéseket. Az élve szülöttek közt volt 226 törvényes, 56 törvénytelen , nemre nézve 142 fiú, 140, leány. Halva született 18 gyermek, köztük 15 törvényes, 3 törvénytelen. A halottak közt volt 180 férfiú, 151 nő, egy éven aluli gyermek 161. A nevezetesebb halálokok voltak: bélhurut 57 esetben (tehát egész járványjellegű), tüdőgömő 47, tüdő és mellhártyaláb 26, himlő 15, typhus 10 esetben. Vörheny 6 esetben okozott halált. — Szilágyi Dezső miniszteri tanácsost egy úton állítandó tanszékre, az igaszságügyi politika tanszékére nevezik ki az egyetemhez. Hogy e szakmára elkészülhessen, félévi szünidőt nyert. — A lottójáték erkölcstelen monopoliuma sokat hajtott a legutóbbi ínséges idők alatt az állam konyhájára. Szemet is szúrt ez a szédelgő uzsorásvilágnak, mely most már siet concurrálni az állammal és segít a népet demoralizálni azzal, hogy ez erkölcstelen jövedelemágból együtt szedi az epret a kincstárral. Van a három dob utcza 93-ik számában is egy fiók magán lotteria, melyben valami Klein Móritz nevű uzsorás firmája alatt történik a nép elszegényítése, daczára, hogy ehhez az állam, monopóliuma révén kizárólagos jogot tart fenn. Klein Móritz lottóczéduláival házalók járják be a külvárosokat, pompás üzletet csinálva a csalás e fogas nemével. Tíz krajczáros lottóczéduláinak az államéi fölött azon előnyük van, hogy sorozatból és számból állván, a nyerő csak ekkor tarthat igényt a kitűzött végvászonba, ha mind a sorozat, mind a sorszám az első két kihúzott szám gyanánt jő ki az állami kis lotterián, ami természetesen még kevesebb riieóval jár, mint az állam üzlete. Furcsa, hogy rendőrségünknek az ilyen fosztogatások kikerülik figyelmét, holott államinak büszkélkedvén, már csak a kincstárt érő jövedékcsonkítás miatt is, Klein Móritzot hűvösre tehetnék. No de hát ami késik, reméljük nem múlik el e közlemény tudomásvétele után. — A sugárutat építőtárság ma tartott ülésében elhatározta, hogy a könyk-utcza jobboldali ház-sorait egész a nagymező-utczáig november elejével rombolni kezdi, s ugyanekkor felmondanak minden lakást a másik oldalon, hogy tavaszkor tovább folytassák a rombolást. Reméljük, hogy aztán gyorsabban is építenek. — Váltóhamisítás és sikkasztás miatt Nyomárkai Oszkár fővárosi ügyvéd e napokban tovább állt, s most nyomozzák. Több tekintélyes férfiú nevére hamisított váltókat, a rábízott pénzeket pedig elsikkasztotta. •— A ferencz-józsefvárosi takarékpénztár igazgatói ellen a pesti fenyitó törvényszék tudvalevőleg a fenyitő vizsgálatot elrendeli. Kánitz és Rumbach urak felebbeztek ugyanezen határozat ellen, melyet azonban alegfőbb ítélőszék ma véglegesen megerősített. A fenyitő törvényszék annak idejében Kánitz igazgatót 50 000 frtnyi biztosíték mellett szabadlábra helyezé, mi ellen a kir. ügyészség felebbezett. A legfőbb itélőszék azonban e felebbezésnek nem adott helyt. A berlini magyar egylet legközelebb tartott közgyűlésén az új tisztikar következőleg alakult: elnök: Löwenstein J., alelnök: Timkó György, pénztárnok: Liebl Antal, jegyzők: Lengyel Sándor és Hubenthal Lipót, könyvtárnok: Kerner Dezső és Seyfert D. Választmányi tagok : Figula Károly, König Pál, Tamaszi János, Rada János. A redoute nagy termének lépcsőzetét már eredetileg úgy elhibázták, hogy e szűk uton másfél óra alatt is alig bontakozhatik le a tömeg, ha a termek telve vannak. Most, aztán segítettek rajta úgy, hogy a kocsival közlekedők külön bejáratot kaptak. Ezt meg úgy építették, hogy a kocsik sora a lépcsőzethez vezető utat két oldalról is elállja. Szükség van tehát újabb segítségre, s ezt a Dunapart felőli virágkereskedés helyiségében vélik föltalálhatni, melytől ajtót nyitnak a lépcsőzethez a gyalogosok részére. A szepességiek mindig igyekeztek bebizonyítani, hogy ők magyarok : jellemző most is, hogy több felé tűzoltó testületeket szervezvén, vezényszó gyanánt kizárólag a . magyar nyelvet alkalmazzák, nevezetesen Iglón, Késmárkon, Lőcsén és Wagenbrüsselben. A közvágóhíd bevételei január 1-jé ót a mai napig illeték czimén 34.974 frt 4 krra, vásár illeték czimén 50.143 frt 36 kr, összesen 94.117 frt 40 krra rúgnak. A múlt év ugyanezen szakában összesen 92.227 frt 85 kr s így 1889 frt 55 krral kevesebb folyt be, mint tavaly. A főváros egészségügyi viszonyai felől kérdezősködött dr. Schermann Adolf Budapest tegnapi közgyűlésén, azt kérdezve dr. Patrubány tiszti főorvostól, hogy szándékozik-e valami rendszabályokkal előállani, szemben a nagy halandósággal. Dr. Patrubány erre fölemlítette, hogy e kérdéssel már másfél év előtt foglalkozott a fővárosi tanács; azóta elsősorban arra fordíttatott gond, hogy a halandóság mérvének megismerése végett pontos statistikai kimutatások készüljenek. A nagy halandóság általános okai a csatornázás, mely sok helyütt igen rész, a vízhiány, a túltömött egészségtelen lakások stb. A halálozások 50 százaléka az 1-5 éves gyermekek sorából kerül ki, minek okát társadalmi viszonyainkban kell keresni. A halálokok közt leggyakoribb egyébiránt a tüdővész. Végül megígérte, hogy részletes jelentést fog a közgyűlés elé terjeszteni. — Hosszabb vitára adott alkalmat a Légszesztársulat telkének ügye. A társulat ugyanis telket vásárolt a szomszédos vásártéren, de azokat a megszabott időre nem építette be. Most a légszesz-kérdésben kiküldött bizottság azt javasolja, hogy a határidő hosszabbíttassék meg; ezt azért teszi, hogy a telkek ne építtessenek be addig, míg a légszesztársulattal folyó tárgyalások — melyeknek czélja többek közt a csövek hálózatának kiterjesztése — be nem fejeztetnek. Csak akkor lesz szüksége a légszeszgyár kiterjesztése, amíg igen nagy költséggel járna, ha ez a czélra legalkalmasabb vásártéri telkek lakházakkal építtetnék be a szerződés értelmében, holott a halasztás megadás esetén a társulat várhat addig, amíg a tárgyalások be nem fejezték. A hosszú vita oda dőlt, hogy ezt a kérdést kár is volt elővenni, mert a társulat halasztási engedélyért nem is folyamodott. Szentkirályi Mór azonban alkalmat vett magának ismét megharagudni, s nagy ostentátióval hagyta oda a közgyűlési termet, mert mint a légszesz-bizottság tagja, sértve érezte magát Bródy azon megjegyzése által, hogy ez a halasztási kérdés fordíozva hozatik összeköttetésbe magával a légszesz-kérdéssel. De az még hagyján, hogy Szentkirályi úr megharagszik és lemond a légszesz-bizottsági tagságról, mert ezt mint egyszerű városi képviselő teheti, hanem hogy mindjárt utánna Gerlóczy alpolgármester is hasonlót jelentett ki, holott neki mint fizetett városi tisztviselőnek kötelessége a hatáskörébe tartozó bizottságokban működni, az már nem járja, se henczegése, reméljük, komoly megrovásban részesül a jövő közgyűlésen, amint ez a közgyűlés hangulatában már tegnap is nyilvánult. Hogy e fellépésük az általuk annyira pártfogolt osztrák légszesztársulatnak nem használt, az bizonyos, s ez oldalról véve, a tegnapi közgyűlés a kcjóra nézve még üdvös eredményeket szülhet. A közgyűlés többi tárgyaiból még azt említjük meg, hogy Bokody Antal budai színigazgatónak 200 frtnyi segélyt szavaztak meg, a vizivárosi medve-utczai iskolára pedig 182.000 frt szavaztatott meg, mely részben az idén, részben jövő évben fog fölhasználtatni. A n.enyedi tűzvész e hó 25-én délben a magyar utczában tört ki, s a nagy szél által szítva csakhamar tiz házat borított el, s aztán belekapott a törvényszéki épületbe, melyet nagy részben elpusztított. Az oltásnál mind a tűzoltók, mind a lakosság nagy erőfeszítéssel működtek, de a szélben és nagy szárazságban fölötte nehéz volt a feladat. Borscs Sándort Benedek János csendbiztos s egykor nádor-huszár fogta el Jász- Kiséren. A betyár üldöztetés közben egy házba menekült s két nőt is beragadott magával, hogy a támadást ezekkel fedezze, s a konyha ajtót betorlaszolta. Benedek csendbiztos, felszólította Borsost megadásra. Borsos azt felelte, hogy „élve nem.“ Ezután Benedek néhány lövést tétetett az ablakon át s közben teljesen körülvéteté a házat s Jászberényből honvéderősítést kért. Mielőtt az erősítés megérkezett volna, paprikával lövetett tele a házban minden zugot és ez a betyárt megadásra kényszeritette. Az egyik nő jelentéktelen sebet kapott, Borsost a késő esti órákban kisérték Jászberénybe, hol nagy tömeg várta őt. Borsos fejére 500 volt kitűzve. — Baleset a vasútnál. Villás Józse vasúti pályaőr tegnapelőtt este Palota és Budapest közt saját vigyázatlansága folytán a bécsi gyorsvonat mozdonya által a töltésről levettetett s azonnal meghalt. Holttetemét a kórházba szállították. A gellérthegyi citadella környékén történt építkezések miatt a katonai hatóság nagyhangon kezdett beszélni. Most azonban kiderült, hogy a katonai hatóságnak egy talpalatnyi földhöz sincs joga a Gellérthegyen. Most a hatóság a belügyminiszternek részletesen előterjeszti a citatella egész történetét egy feliratban. Az aggteleki barlanghoz tömeges kirándulást rendeznek aug. 29-én a putnoki fürdőből. A kirándulást 48 tagból álló választmány rendezi, s a program a következő: Délután 5—8 órakor találkozás a barlang előtt, 8 órakor közvacsora, mely tart 9 és fél óráig, amidőn az első indulás lesz. A barlang belsejében frissítők fognak kiszolgáltatni, s a társaság mulattatására zene és pyrotechnikus látványosságok rendeztetnek. A be nem menők, későbben bemenők vagy korábban visszajövök a barlang előtt fedett sátor alatt zene és egyéb látványok mellett szórakozhatnak. 30-án 8 órakor közreggeli, mely után — a társaság hangulatához képest — táncz és mulatság, vagy pedig búcsúzás. Részvét díj : egy személy 5 frt, három tagból álló család 12 frt, öt tagból álló család 15 frt, beleértve minden kiadást. Rendező bizottsági tagok: Szmrecsányi Mihály Putnokon, Hubay Miklós Rimaszombatban, Szepesi Károly Tornallyán és Márton János Rozsnyón, kiknél egyszersmind a tagsági igazolványok is — a tagsági díj előleges beküldése mellett — 1. év augusztus 15-éig megszerezhetők. A technikai rendezést Bernolák Nándor úr (Rimaszombatból) kezeli. Az intéző választmány a vasúti szállítási díj leengedéséért folyamodott, melynek eredménye annak idején közzé tétetik. A putnoki, tornallyai és pelsóczi vasúti állomásokon a résztvevők fogadtatásáról és a barlangba szállításáról gondoskodva lesz. A netalán felmaradó pénztöbblet felerészében az országos írói segélyegylet, felerészben pedig a megyebeli közkórház javára fog fordíttatni. A főreáltanodában ma tartották meg a tanév ünnepélyes berekesztését, mely énekből, szavalásból és a jutalmak kiosztásából állt s Ney Ferencz igazgató és Békey Imre tanácsos beszédeivel ért véget Dijkönyvet nyertek jutalmul harmincnegyen. Ösztöndijakat és pedig a pesti hazai első takarékpénztár 1000 frtos alapítványa után nyert egy tanuló, a Szilágyi István-féle alapítványból 8 tanuló összesen 490 frtot,az Aldássy József-féle alapból egy tanuló nyert 50 frtot. Külső ösztöndíjban részesült összesen 7 tanuló. Az ünnepélyen a közönség is, számos szülő és iskolabarát által volt képviselve. A Czölöp-építményeket, az emberiség e hajdani védelmi építkezésének nyomait találták meg a Fertő tavában, hol gr. Széchenyi Béla régészeti ásatásokat eszközöltetett. Találtak húsz kőbaltát is. A kutatásokat szeptember hóban, mikor a víz apadását reménylik, folytatni fogják. Eddig hazánkban még nem találtak czölöp épitményeket, miután ezek csakis a tavak partjaira szorítkoznak. — Egészségtelen lakások kiürítése. Az év elején a kerületi elöljáróságok fölhivatták, hogy a kerületeikben levő egészségttlen lakásokat megvizsgálják, összeírják s ez ügyben kimutatást készítsenek. Az elöljáróságok teljesítették e felhívást s kimutatásaikban számos lakást jelöltek ki, melyekből közegészségügyi szempontokból ki kellene a lakosokat költöztetni. A közegészségügyi bizottság már tárgyalta az ügyet, s azt indítványozza, hogy az ilyen lakásokban levő feleknek aug. 1-én a lakás felmondassék s így idejök legyen novemberig más egészséges lakást keresni. — Öngyilkosság. Zomborban e hó 27-én reggeli 6 órakor az ottani törvényszéki végrehajtó Szitkey, egy 60 éves öreg ur, szivén lőtte magát. Gyógyithatlan betegsége miatt, melyben évek óta szenvedett, vált öngyilkossá. Két testvére örökli 8000 írtra menő vagyonát. — Az a csaló, ki N.Váradon dr. Kubinyi Ernő név alatt zsákmányolta ki a jóhiszeműséget, és csinált erre mesterfogásokat, egy közbecsülési család gyermeke, de már régen űzi a könnyelmű életet. Tanuló korában Debreczenben mint hamis kártyás volt ismeretes, s az iskolából kitiltatván, megkezdte a kalandor életet, bebarangolva az országot. A fővárosban báró Splényi név alatt működött, többeket megcsalva, mígnem nyom nélkül eltűnt. Azt a fogást sokszor gyakorolta, hogy állítólag pénzes leveleket küldözgetett magának, de annak átadatása mindig bizonyos időhöz volt kötve Addig aztán a küldeményre kölcsönöket szokott szedni. Különben a kassai honvédkerületi parancsnokság is üldözte, mint szökevényt. — Menjünk vissza Ázsiába! Ezt a tanácsot adja a magyaroknak Babes úr lapja, az „Albina“. A három tót iskola üldöztetéséről szól, s előre látja, hogy most már a románok, szerbek, meg a szászok következnek, ami bizony megtörténhetik, ha abban a malomban őrölnek, hol az a három tót gymnasium. Erre tehát elkiáltja magát az „Albina”, itt a veszély, ég a szomszéd háza, s kérdezi: ki az állam nálunk, Chauvinismus, a telhetetlenség, a kihágás, a visszaélés s a százados magyar önkény? Jaj nekünk, jaj az országnak, jaj a trónnak és uralkodóháznak,igy jajveszékel tovább,) jaj az emberiségnek és élőhaladásnak, ha ezen barbár ázsiai erények volnának arra hivatva, hogy az államot képviseljék. Jaj az államnak, mely nem a népeké, hanem egy bizonyos osztályé. Világos, hogy mi a magyarokat nem szerethetjük, de létezésüket mindig saját lététünk föltétele gyanánt is tekintettük. Most azonban mit tegyünk, ha őket az isten elvakitotta, s minket is zavarba hoznak. Jobb lesz urak, szedjétek föl sátorfáitokat s vándoroljatok vissza oda, honnan őseitek kijöttek; ott Ázsia barbár vidékein fog fényleni kultúrátok és erkölcsiségtek !“ (Babes úr engedelmével talán még maradnánk egy kicsit.) Törvényszéki csarnok. (Esküdtszéki tárgyalás Pozsonyban.) A pozsonyi esküdtszék tegnap figyelemre méltó sajtóvétséget tárgyalt. Egy folyamodvány képezte az incriminált okot, melyet Barella Frigyes porosz születésű nyitrai lakos és bérlő intézett 1873-ban Pauler igazságügyi miniszterhez, s ezt a folyamodványt kinyomatván, mint röpiratot is terjesztette. Ami Barellát a folyamodvány és később egy röpirat („Ein Magnat“) megírására indította, azon körülmény, hogy midőn gr. Forgách Károly ghymesi birtokát bérbe vette, a szerződéskötése alkalmával elhallgatták előtte azt, hogy Ghymes fidei cotumissum, s ennek folytán befektetései, melyeket a birtokba tett, reá nézve kárba vesztek, s mikor látták, hogy már minden pénzét befektette, szépen kitették a bérletből. Az igy támadt bírósági ügyletekben Thuróczy Vilmos nyitrai járásbírónak is functiója lévén, Barella a Thuróczy eljárását is megtámadta a folyamodványban hivatalos magatartása miatt. Thuróczy tehát rágalmazási pert indított Barella ellen, s a kir. ügyészség megindította a keresetet. Az esküdtszéki bíróságnál Hosztinszky János elnökölt; az ügyészséget dr. Pregszler György kir. alügyész képviselte, vádlott ügyvéde pedig dr. Mudrony Pál volt. A vád főpontjait a folyamodvány következő részei képezik: „Thuróczy Vilmos kir. járásbiró nem egyéb mint szolgálatkész orgánuma gróf Forgách Károlynak, ki Thuróczynak járásbirói működését ugyancsak igénybe veszi, hogy engem (Barella Frigyest) egész vagyonomban megrövidítsen, illetőleg megcsaljon.“ — „Thuróczy Vilmos engem (Barellát) minden körülmények közt el akart itélni, csakhogy az általam gr. Forgáchtól kibérelt birtok ismét visszaszálljon gróf Forgáchra.“ — „Erre a csalásra más biró mint Thuróczy, nem vállalkozott volna.“ — „Thuróczy járásbiró gr. Forgách kivonatára engem még halálra is ítélne.“ — „Thuróczy elfogult, önkényű, corrumpált bíró, ki a bírói meggyőződés álarcza alatt hozza igazságtalan ítéleteit “ A vádbeszédben dr. Pregszler főkép azt hangsúlyozta, hogy Thuróczyban a köztisztviselő van megsértve, s hogy a vádlott a vizsgálat alatt maga is kinyilatkoztatta, mikép sajnálja a történteket. Hivatkozott Bécsre, hol az esküdtszék a rágalmakat mindig elszokta ítélni, s végül így szólt: Vegyék figyelembe, hogy midőn vádlott Barella fölött vétkest, vagy nem vétkest mondanak, akkor a felett is határoznak, valjon a sajtószabadság jelenti-e a rágalom szabadságát.