Ellenőr, 1874. augusztus (6. évfolyam, 209-238. szám)
1874-08-08 / 216. szám
Előfizetési árak: Egész éve . . 20 frt. — kr. Évnegyedre. . öfrt. — kr. Félévre . . . IO „ * | Egy hónapra . I , 80 . Egyes szám ára IO lírajezár. I Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-uteza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (légrády testvérek irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. ». A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.1 intézendők. 216. szám. Budapest, szombat, augusztus 8. 1874. VI. évfolyam. archiuchMilaLm ív«imipithp TÁVIRATOK. BéCS, aug. 7. A „Neue Freie Presse“ jelenti : A Rothschald-ház czégvezetője ma nyújtott át dr. Felder polgármesternek egy iratot, mely az elhalt Rothschild Anzolm végakarata szerinti jótékony czélu hagyományokat tartalmazza, e szerint jótékony czélu intézetekre és alapítványokra 400,000 irtot, szegények közötti kiosztásra pedig 10,000 forintot hagyományozott. Madrid, aug. 6. A karlisták hatalmukba esték Laguardia helységet (Navarra), a védő önkényteseket szabadon bocsátók. — A kortes összehívása iránti terv elnapoltatott. Genf, aug. 7. Leyson benyújta a genfi plébániából való elbocsáttatását, a katholikus főegyháztanács rendkívüliig egybehivatott. Bécs, auguzt. 7. (Zárlat.) Hitelrészvények 242 - Gallczini 245 75. Államvasút 318. Járadék 70.90.1860-dik 107.25- 1864-diki 134. Ezüst 103.60. London 109.90. Unió bank 122.-. Általános épitőbank 60.25. Angol-ausztria 154.25. Lombardok 134 75. Tramway 159. Hitelsorsjegy 160—. Napoleondor 881.-- Arany 524.50. Frankfurt 9180 Porosz pénzutalvány 162.25 Török sorsjegy 145.75. Angol építőbank 66.25 Bécs, aug. 7. (Hivat. zárlat.) Magy. földteherm. kötvény 78.— Salg. Tarján 92.—. Magyar hitel. 221.—. Magyar záloglevél 85.75. Erdélyi 138—. Magyar keleti vasút 51 75 Magyar sorsjegy 83.75. Tiszai vasút 222.25 Magyar vasúti kölcsön 97.50. Angol-magyar 41.50. Franco-magya 82.Alföld 143.50. Magy. északkeleti vasút 116.—. Kelet vasúti elsőbbségi kötvény 67.50. Forosz pénztári utalvány —. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —. Magyar zöldhiteintézet 79 50 Török . Municipális 37.—. Berlin, aug. 7. Kedet Galicziai 113.—. Lombardok 82 25. Ezüst-jöv. 68.82. 1860-iki 105.75. Bécs 91.78 Romániai 41.36 . Államvaspálya 196.—. Papirjövedék 62 60 Hitelsorsjegyek 107.25. 1864-iki 90.75 Hitelrészvények 146.50. Magyarsorsjegy 65.— . Berlin, aug. 7. (Zárlat.) Galicziai 112.42. Lombardók 82.25 Ezüstjöved 68.65. 1860-as 104.—. Bécs 91-84 Romániai 41.12 Államvaspálya 195.25. Papirjövedék 65 25 Hitelsorsjegyek 110. . 1864-ki 93.75. Hitelrészvény 146 36 Magyar sorsjegy 54.50. Frankfurt, aug. 7. (Zárlat.) Váltóárfolyam 107.60. 1860 ik 104.50 metalique —. Uj ezüst kölcsön----Nemzeti kölcsön —. Régi metalliques —. Uj adómentes kölcsön —.—. Amerikai 1882-re —Osztrák hitelrészvény 254.50. Osztrák államvasut 341.—. 1864-ik 164.50. 1860-diki —. Ferencz-Józsefvasut —.—. Lombardok 143.50 Galicziai 264.50. Papirjáradék 65.12. Ezüstjáradék 68 75. Osztrák bankrészvény 10.48. Magyar sorsjegyek —. —. Német osztrák bank —.—. Győri —.— Gömöri —.—. Páris, aug. 7. (Kezdet) 3°/u Járadék 62 95 —. 5°/0 járadék 98.30. Olasz járadék 67 10. Credit mob 276.—. Lombard 306.—. Államvasp. 723.—. Páris, aug. 7. (Zárlat) 3% járad. 62.70. Olasz járadék 66.95. Credit mobilier 275.—. Osztr. napra —. — Consulok —.—. Éjszaknyugoti pálya —. —. 403 járadék —. Államvaspálya 723.—. Lombardok 310.—. Amerikai —. —. Magyar kölcsön —.—. Magyar keleti pálya. 1871-iki kölcsön 93.42. 1872-iki 93.47. Berlin, aug. 7. Búza 78.86. 72.36. —.—. rozs 51.75 51 75. 52.—. 156.50 Zab 59.60. 57.36. Árpa helyben —.—. Olaj 17.75. 17.66. 17.75. 58.20. Szesz 27.18. 27.17 Boroszló aug. 7. Búza —.—, rozs — —. • - — . Olaj 18.75. tavaszi 18.75. szesz 26.25. 26.06. 26.16 eleimének ama várpontján áll az emberiség, hogy vagy az utólérhetetlen ábránd, vagy a merev militarismus, vagy a szennyes üzérkedés szélsőségeiben ringatódznak az emberek és a monarchikus és köztársasági üzelmek zavarosában zsarnokok, szolgák és demagógok merülitek fel, kiknél oldalában a haza fogalma, meggyalázva annak emlékei, kigunyolva hagyományai. Csak a régi szabású hazafiság, mely polgári erényeit a katonai vitézség erényeivel tudja összeegyeztetni olyan, mint a fehér holló. Alig fölfegyverkezve néz farkasszemet a világ és a fegyveres béke harczi zörejében vértszomjazó géppé dressirozzák a katonát, egy csapásra kész guillotinná, mely nem nézi anya, gyermek, vagy testvér, ki elhull csapásai alatt, vág, mihelyt megbillentik. Hol itt az ember, ki emberiség és hazaboldogító czélokért lelkesül és küzd? Hol itt a polgárkatona? Olvassátok el József főherczeg beszédjét és megtaláljátok. Ej de minő ötlet ajánlani e beszédet, melyről ma beszél az egész világ, bár teljes szövegét még ma sem ismerik azon honvédeken kívül, kik hallották, megéljenezték és most már lelkesítő hatásukat az egész honvédség érzi, nemsokára pedig lelkesítő hatása alatt a hadi gyakorlatokat is megfogja tartani. Vitatkozunk és beszélünk hosszan és élesen, hogy de lesz életrevaló a honvédség intézménye; védjük azt lankadatlanul a gonosz kezek orv és nyílt támadásai ellen ; s mentőt tovább írunk, mentői gyakoribb a változás fent és alant, annál csüggedtebben hajol meg a toll és némul el az ajk. Ekkor beszél a főherczeg — a honvéd — a magyar, s ennek az egy embernek a beszéde emelkedettségében vád és szemrehányás egyszerre: kishitűek, mit csüggedtek, hisz egy ezredéves Magyarország vitézségben és harczedzettségben gazdag múltja szól hozzátok, ama Magyarországé, melynek fegyverei nem egyszer voltak a trón és a monarchia megmentői. Emlék és intés egyszerre. Emléke a dicsőségnek, intése azoknak, kik feledik, minő nép a magyar. Ha csakugyan léteznék ólálkodó szövetsége a kamarillának, e szavakban megtalálja a tanulságot, hogy a magyar nemzetnek és törekvéseinek üldözésében, a trónt és monarchiát üldözi. Okulhat még más irányban is, nem kell egyéb hozzá, mint elolvasnia, hogy Magyarország „függetlensége“ nem függ semmi idegen kegytől, nem veszélyezteti azt semmi fondorlat és támadás, mert élni fog mindaddig, míg a korszellem marad ama régi, mely ezredéven át vezérlé a nemzetet. A beszéd magasztosságban és lelkesítésben ott éri el tetőpontját, hol a polgár és katona hazafivá olvad. A polgár hangsúlyozza a békét, mely minden hazafi forró óhajtása, a katona megvillogtatja kardját, mely a „harczriadó szavára“ védeni fog hazát és királyt. íme a polgár és katona e pompás összhangját hivják — honvédnek, kik között első, mert a legnemesebb és legvitézebb — József főherczeg a honvéd főparancsnok. Kételkedjék már most valaki, hogy a honvédség nem életrevaló és, mit az irigyek részakarata, a szolgalelküek lármája bekövetkezőnek hitt előbb-utóbb, meg kell szűnnie. Minden magyarra, minden honvédre, ki átérzi a szellemet, mely a beszéden keresztülvonul, megnyugtatókig fog hatni a főherczegi szó. Eltűnt a mi keblünkről is az aggodalmak boszorkánynyomása, mely pedig az utóbbi időkben súlyos volt sok tekintetben. A hadügyminiszteri változás komoly jelenségei mellett, nem kevésbbé szomorítóak voltak a honvédség intézménye körül kitört czivódások, melyekről a nagyközönséget értesíteni azért nem akartuk, nehogy a válság kitörésében bármi csekély része legyen lapunknak. Hisszük, hogy József főherczeg beszédje után e válságra többé nem kerül a sor, s így a honvédparancsnok és a honvédelmi miniszter hatásköre tekintetében nincs többé semmi félreértés. Hisz e félreértések különben is nem József főherczeg és Szende Béla személyes intenzióin, mint inkább bizonyos mephistophelesi áskálódások sugalmain alapultak. Végződjenek egyébiránt akárhogy e differentiák, a honvédség jövője iránt nincs többé ok sem aggodalomra, sem féltékenységre, míg oly férfiú áll élén, kinek minden szavából a lelkes hazafiság és az intézményt szerető védelem szól. Magyarország függetlenségének és a honvédség alkotmányos intézményének lesz ezentúl is, mint volt mindig, ellensége, de e függetlenséget őrzi a hazafiság és vitézség ama közszelleme, melyet a főparancsnok beszédre önt a csüggedő polgárság és lehangolt honvédség szívében a főherczegi polgárkatona. Czim, melyre mai napság nem lehet embert találni, mi találtunk: büszkék is vagyunk a főparancsnok honvédre. A főispánokat idézgeti a kormány Pestre, hogy kéznél legyenek a választási törvényjavaslat főrendiházi tárgyalásainál. Hanem a szép szóra ugyan csak kevés mutogatja magát, és szófogadatlanságuk által bizony raigeshetik sok malheut a kormányon, meg a képviselőházon. De az ördögbe, minek is háborgatja az édes semmittevés e négyezerforintos közigazgatási heréit a belügyminiszter úr, midőn tudhatná, hogy fürdőidény van és a megyei székhelyeken ilyenkor ugyan hiába keresik őket depechesel és rendelettel, mert „holvétok nem tudatik.“ Egyik a honi gyógyforrásokhoz menekült, üdülni a közigazgatási gondok elől, másik külföldi carsalonokban heveri ki a magyarországi főispánság izzasztó fáradalmait. Csak tessék hát a legbiztosabb módhoz, a köröztetéshez fordulni. Lám, mi e sorokkal már előlegesen megteszszük szolgálatainkat mindazok ellenében, kiket a hívogató nem csal fel és talán bevárnák, hogy a nemzet kötéllel fogdossa őket kötelességeik teljesítése mellé.• Vihar támadt egy pohár vízben, a horvát „Obzor“ hasábjainak fecsegő haragjában és ízetlenfenyegetődzéseiben. Majd így meg amúgy fogják a horvátok megmutatni, hogy kell az ellenzék táborában küzdeni, mert hát az „Obzor“ szerint bolygatjuk ellenvetéseinkkel a kiegyezési revisiót, és Zágrábban csak azért kiváncsiak, mit ér az autonómia és mit ér a kiegyezés. Ha mindössze a kíváncsiság lidéretnyomása háborgatta lelküket, a választ már megkapták Mazsuranics bántól, ki bécsi utazásának eredménye gyanánt meghozta a három egy királyság országgyűlése számára, a fegyenczek föltételes szabadlábra helyezésének és a vagyonbukásnak törvényjavaslatait; a többi javaslatok pedig, mikre úgy fájt a foguk, megrekedtek Pesten és Bécsben, jeléül annak, hogy a horvát urak nagyon elszámitották magukat, midőn a kiegyezés révén mindent felforgathatnak hittek, akár sérti akár nem sérti intézkedéseit. Esze ágában sincs senkinek Magyarországon a horvátok haladását meggátolni vagy megnehezíteni, míg e haladás a kiegyezési revisio keretén belül történik. Azon túl ellenben többé nem alkuszunk senkivel és semmi áron, mert a politikában is meg van határa az érzelgésnek és elérkeznek napjai a komoly számításnak mindazon kérdésekben, melyeket eddigelé törvényes és törvénytelen izgatás által sikerült mindig új és új kiegyezési bonyodalmak tárgyává tenni. Ne tessék folytonosan conspirálgatni és a törvény kibúvóin keresztül egyre a törvényes alapot korhasztani és akkor szent lesz a békeség. Míg azonban a politikai közigazgatás és az igazságszolgáltatás reformjait a törvényen kívül álló megoldásban firtatják, nem tehetünk egyebet, minthogy a leghatározottabban utasítjuk őket a törvényre. Az „Obzor“ haragos kitöréseinek azon része, mely az „Ellenőrbre van czimezve, nem egyéb egy kis pulykamérgelődésnél, melyet a fiasco mindenkiben kelteni szokott, hogyne kellene aztán az „Obzor“-ban, mely nem bírja feledni, hogy a horvát képviselőknek vasúti szavazataikban rejlő turpisságát mi álcráztuk le. A horvát politikai közigazgatásra vonatkozó törvényjavaslat, melyet a bán visszavont, egy helybeli lap zágrábi távirata szerint az országos kormánynyal egyetértőleg az országgyűlés központi klubjában módosíttatni fog és azután terjesztetik fel szentesítés végett. A központi klub a tárgyalás alá veendő törvényjavaslatok sorrendje iránt tanácskozik. A választási törvényjavaslat tárgyalását a főrendiház jogügyi bizottsága már bevégezte s igy a jövő hétfőn e javaslatra vonatkozó bizottsági jelentés is a plénum elé kerülhet már. A tegnapi ülésen a kormány részéről csak a belügyminiszter volt jelen. A bizottság az ötödik szakaszon jelentékeny módosítást eszközölt, amenynyiben a képviselőház által elfogadott szöveg második kikezdését, mely az erdélyi részekben az úgynevezett száz füst után küldendő választókról szól, egészen törölte; az első kikezdést pedig az által módosítá, hogy a 8 frt. 40 hiba a földadópótlékot sem számítá bele. A tizenharmadik szakaszban a választói felételek közé sorolta azt is, hogy az illető valamely választói névjegyzékbe felvétetett legyen. A tizenkettedik szakaszban kimondatott, hogy akik becstelenítő bűntett miatt elítéltettek, sem nem választhatnak, sem meg nem választhatók, az e szakaszszal párhuzamos 83-ik paragraphus szintén módosítást szenvedett, amennyiben a főrendiház jogügyi bizottságának változtatása szerint: elveszi választói jogát mindaz, ki csőd alá jutott, ellene a csőd megszüntetve nincs s illetőleg, ki büntetését ki nem állotta. A 82-ik szakaszt azzal bővíték, hogy új választás szükségességét mondák ki azon esetre, ha az egyik jelölt választása határnapja előtt meghalt. A nyelv kérdését illetőleg, a bizottság meghagyta az eredeti szöveget, mely tudvalevőleg a nemzetiségi törvényt állapítja meg irányadóul. A mai ülésen a javaslat fölött a tanácskozás folytattatott s a bizottság a 97-ik szakaszhoz, mely az etetés és itatás megbüntetéséről szól, elfogadta a következő új bekezdést: „Azon esetben, ha ily okból kifogásoltatik a választás érvénye, a jelöltnek jutott szavazatokból leszámítandók mindazon választók szavazatai, kik bebizonyíthatólag a választást megelőzőleg, vagy azalatt a 96. szakaszban említett czélból a jelölt tudtával és beleegyezésével a történt etetés és itatásban részt vettek, vagy az ugyanazon §-ban megtiltott cselekvényt elkövették.“ A választási körmenetekre nézve kimondatott, hogy azok az illető törvényhatósági tisztviselőnek mindig előzetesen bejelentendők. Az erdélyi viszonyokra vonatkozó 103-ik és 109-ik szakaszok Utolsó posta. Franczia és Olaszország között legutóbb időben különféle diplomácziai tárgyalások folytak, az „Orénoque“ és a Guibert-féle pásztorlevél tárgyában. Egy levelező szerint Nigra lovag igen határozott alakba formulázta a kívánságot, hogy Guibert érsek eljárását a kormány kárhoztassa. Az ügy minisztertanácsban tárgyaltatott s Cumont Tailhand és Montaignac ellene voltak nagyon, hogy a hivatalos rászólás hirlapilag közzététessék, s csak mikor Decazes kijelentette, hogy Nigra lovag esetleg útlevelét kérhetné ki emiatt, megyeltek bele a kárhoztatásba. Az „Orénoque“ kérdésében előbb ügynökök által puhatolódzott az olasz kormány, s csak midőn a hangulatot nem találta kedvezőtlennek, lépett elő Nigra. Ez ügynek kedvező megoldást jósolnak némelyek. Mi egyelőre nem. A „Standard“ azt írja, hogy Derby gróf nem engedi magát belevonni a spanyolországi interventióba. Németországnak sincs erre joga. Schmidt kivégeztetése igazolhatatlan, de Németországnak tudnia kell, hogy épen a háború következményei az igazolhatatlan dolgok. Azt állítani, hogy Francziaország megsérti a nemzetközi jogot, monstruositás. Francziaország szigorúan megtartja a semlegességet mind a két fél irányában. Ha ez a karlistáknak használ, arról nem tehet, sem arról, hogy az egész határvonal az ő hatalmukban. Ugyane lap levelezője azt írja, hogy Németország nyilván bele akar kötni Francziaországba, hogy meggátolja talpraállását. A Franciaország javát óhajtó hatalmak tán nem fogják folytonos és igazságtalan rohamukat eltűrni. BUDAI SZÍNKÖR. Szombat, aug. 8-án. Perand király udvara. Kezdete 7 órakor. József főherczeg beszéde. (Vgy.) A királyi vér, polgár és katona oly nemes vegyületét, mint József főherczeget lelkes beszédjének minden szava által jellemzi: ritkán mutat fel a történelem, a mai kor még ritkábban, magyart a legritkábban. Az eszmeharcz és anyagi érdekek korpedig a tegnap Erdélyre nézve elfogadott intézkedésnek megfelelőleg kihagyattak. A bizottság legközelebbi ülését vasárnap fogja tartani; ez ülésben a jelentés hitelesíttetik. A pozsonymegyei ág. hitv. esperesség conventje f. hó 4-ikén gyűlést tartott Modorban, melynek legérdekesebb tárgyát a turocz-szt.-mártoni evang. gymnasium ügye képezte. Felolvastatott Geduly superintendens levele, melyben ez ügyben ismeretes eljárását előadván, a convent véleményét kérte. Hosszú és heves vita után, melyben sokan az említett gymnasium pánszláv szellemét kiemelték, mig mások ezt tagadták, szótöbbséggel helyeselték a superintendens eljárását, de egyszersmind azon óhajtást fejezték ki, hogy az ez évi kerületi convent egy bizottságot küldjön ki, melyben a kormány képviselői is részt vehetnek, s e bizottság vizsgálatának eredménye azután az egyetemes convent elé terjesztessék. A pozsonymegyei esperesség szószólóiban úgy látszik megvan Zsednyi érzéke az egyházi autonómia sérthetetlenségének követelései iránt, de nincs meg bennök semmi Zsedényi hazafias lelkesültségének nemes vonásaiból. Márpedig e nélkül az önkormányzati élet azon sikamlós lejtőjére vezeti féltékenykedésöket Geduly úr gyanús szereplése, hol hamar beállhat a veszély, midőn az állameszme az autonomikus túlkapások erélyesebb megfékezését annak rovására fogná érvényesíteni. Ez irány felülkerekedését magakadályozni még ma azoknak áll leginkább hatalmukban és érdekükben, kik szeretnek biztos fedezete mögül puskázni az általánosabb állami és művelődési czélokra. Tanácsos lesz tehát, ha a conventben, mely legfőbb autonomicus fórumként dönt majd ez ügyben, hazafiasan bátrabb irány kap lábra és a miskolczi gyűlés példájára megtörténik az egyezkedés a kormány képviselőivel az államellenes tanintézetek eltörlésére vonatkozólag, czéljával merőben ellenkező visszaéléseknek azonnal gátat kell vetni s a törvény által észszerűleg megszabott követeléseknek mindenütt és kivétel nélkül eleget kell tétetni. Felhívom e végből (czímet), hogy részint saját rendelkezése útján, részint az illető törvényhatóság közegei közbejöttével a népoktatási törvény 48., 49., 50. és 52-ik szakaszaiban foglaltakat a legszigorúbb eljárás alkalmazásával is, mostantól fogva kérlelhetetlenül hajtsa végre; nevezetesen , hogy a szülők gyermekeiket 6 éves koruktól 12 éves korukig pontosan járassák a mindennapi iskolába. A 13—15 éves kor között álló gyermekek pedig a szülők megbüntettetésének terhe alatt, különösen a téli hónapok alatt, hetenkint lgalább 5 órai, nyáron pedig 2 órai oktatásban részesüljenek. A mindennapi iskolába járók tanításában a miniszteri tanterv utasítása szerint, a felekezeti iskolákban pedig azok szellemében a tantárgyak 6 évre osztassanak fel s ezekben fokozatosan, alaposan és ennélfogva oly eredménnyel taníttassanak, hogy az így tanított gyermekek bármely népiskola IV. osztályából akár a polgári, akár valamelyik középtanoda első osztályába az értelmes olvasás és anyanyelvtan, valamint a számvetés alapismeretének biztos tudásával léphessenek át; az oly gyermekek pedig, kik helyzetüknél vagy elhatározásuknál fogva a népiskola mind a hat osztályán keresztül kívánnak járni, az ezen iskola V. és VI-ik osztályai számára kiszabott tanulnivalókban oly alapos ismeretet szerezhessenek, hogy egyfelől azok, kik az ismétlő iskolába további járásra utaltatnak, kevés utánpótlással avagy ismereteik némi kiegészítésével hivatásuk szerint az életbe mint értelmes emberek léphessenek ki; másfelől azok, kik akár valamely felső nép- vagy épen szakiskolába lépnek át, az ily iskolákban kiszabott ismeretekben örömmel s akadály nélkül folytathassák tanulmányaikat. Ismételve hagyom meg (czim), hogy e rendeletemnek, az iskolai és a törvényhatóság segélyének igénybevételével is, már a közelebbi időben érvényt szerezzen, és engemet eljárása eredményéről időről időre úgy értesítsen, hogy az ebbéli kötelességeket mulasztó községek, esetleg iskolai hatóságok és tanítók irányában a rendszabályok legszigorúbb alkalmazásához is nyúlhassak. Ezek iránt az illető törvényhatóságot is felhívtam.“ A közoktatásügyi miniszter elvégre mégis „meggyőződött arról, amint kézzelfogható világos dolog, már hírlapi fölszólalásoknak is képezte nem egyszer az oktatásügyi miniszter különös figyelmébe ajánlott tárgyát, hogy t. i. az 1868-iki népiskolai (XXXVIII-ik) törvény 48 ik szakasza hat év leforgása után sincs tulajdonképen életbe léptetve. Örömmel veszszük tudomásul, hogy e sokszor hangoztatott igazság oktatásügyeink miniszterének magas füleihez is eljutott már, de még nagyobb megelégedéssel említjük meg, hogy — a hiányokon segítendő —a miniszter e tárgyban körrendeletet intézett, mint röviden már lapunk tegnapi számában említek, a tanfelügyelőkhöz. Mielőtt e körrendeletet részletesen közölnék, arra óhajtjuk fölkérni a miniszter urat, hogy a tanfelügyelőket, akikhez rendelete intézve van, az abban foglaltak végrehajtására is kötelezze és ellenőriztesse, nehogy a körrendelet is csak írott malaszt maradjon. A tanfelügyelő urak kényelmét illetőleg — tisztelet a kivételeknek, — még most is tömérdek a panasz, s midőn e sorokat írjuk, a préposta, Nyitramegye egy városából (Érsekújvár) kapunk egy levelet, melynek írója a nyitramegyei tanfelügyelő nagyúri kényelmét panaszolja; „pedig városunkban — jegyzi meg a levél írója — a tanfelügyelő úr számára elég sok dolog akadna.“ Az említettük körrendelet néhány bevezető sor elhagyásával, egész terjedelmében így hangzik : „A köznép még most is azon helytelen régibb szokásához tartja magát, hogy gyermekeit két, három legfeljebb négy évig járatja iskolába, s ez idő leforgása után tartózkodás nélkül kiveszi gyermekét az iskolából, tehát sem annak a kötelességének nem tesz eleget, hogy a hat éves kort betöltött gyermekét 12 éves kora betöltéséig, s így hat egymásután folyó évig járatná a mindennapi iskolába; sem annak, hogy a mindennapi iskolát bevégzett 12 éves gyermekét ezenfelül még 15 éves koráig a törvény 48., 50. és 52. §§-ai szerint a három évre terjedő ismétlő iskolai tanításban részíttetné. A 6 éves kor betöltésétől fogva a 12 éves kor betöltéséig — a mindennapi iskolába járás meg nem tartásához, különösen a kisebb és nagyobb városi iskolákban, — még azon megbocsáthatlan törvényellenes szokás is hozzájárul, s ezt a tanítói kar majdnem erőszakosan fenn is kívánja tartani, hogy a törvény 48. §. 1. sz. a. követelt rendelete ellenére, a 6 évig tartó mindennapi iskolát 4 osztályra osztja fel s a közoktatási minisztérium által épen a törvény even alapuló tanterv 6 évi folyama szerint felosztott tantárgyakat 4 évre szorítja össze és igy a tanulni valókat 4 évi tanfolyam alatt erőszakolja a fejletlen gyermekekre, mely eljárásnak következményei , hogy a gyermekek megismerik ugyan a tantárgyak czimét, s általánosan beszélnek is azokról és azokból a nyilvános vizsgálatokon valamit, de sem helyesen és értelmesen olvasni, sem az olvasottakat nyelvtanilag fejtegetni, sem gondolkodva s egybevetőleg öntudatosan számolni, sem a földrajzi tájékozó ismeretekből, sem a természettudományi tapasztalati tanulmányokból semmit sem tanulhatnak meg úgy, hogy azokat felnőtt korukban az életre alkalmazni tudnák.Ezen hibás eljárásról tanúskodik azon körülmény is, hogy az elemi népiskola IV. osztályából a polgári iskola vagy valamely középtanoda I-fő osztályába lépő tanulók még azon legalsóbb fokú követelésnek sem tudnak megfelelni, hogy értelmesen olvasnának, nyelvtanilag helyesen elemeznének simának és a számvetés közönséges alapműveletében kellő jártasságra bírnának szert tenni, holott a tanítás eredménye egészen másképen és minden bizonynyal helyesen ütne ki, ha a miniszteri tantervben kijelölt módon 6 éves tanfolyamra osztanák fel a tanítók a tantárgyakat s 6 év elforgása alatt fokozatosan tanítanák meg, ha itt-ott bár osztatlan iskolában is, a törvényben kijelölt tanulni valókat. E törvénytelen és a tanítás — A közös hadügyminisztériumban, mint egy bécsi lapban olvassuk, tárgyalások folynak a főparancsnokságoknál levő számvevő osztályok elt őrlésének tárgyában. Legfelsőbb kívánatra a főparancsnokságok összes számvevő hivatalnokai, a kezelés egyszerűsítése czéljából, Bécsbe fognak rendeltetni s ott egy külön számvevő-osztályt képezni. Az őszi előléptetéseket illetőleg a „Wehr-Zeitung“ a vérmes remények beteljesülését, különösen a gyalogsági ezredekre vonatkozólag nem valami nagy kilátásokkal biztathatja a katonai köröket, mivel a tényleges békeállomány szükségletein való túlterjesztését, már a költségvetési viszonyok sem engedik meg. „Különben— folytatja a hadügyminiszter lapja, — a hadügyminiszter az eddigi kedvezőtlen előléptetési viszonyok teljes méltánylása mellett a lehetőség legszélsőbb határáig fog menni “ A „Wehr-Ztg.“ még azt a hírt is megcáfolja, mintha a katonai tanodákból a humán tantárgyak kiküszöböltetnének. így hát Koller úr kezdi bevonni a vitorlákat, miután alkalmasint meggyőzték, a „Pester Lloyd“ félhivatalos körülményeinek csípős fogadtatása által, hogy minő rosz szelek és háborgó hullámok járnak a törvényt kijátszó reform-dugáruval evező hajókra. Csak oszlasson is el melltől előbb minden gyanút és bizalmatlanságot, különben delegationális föllépésére nagy buktató vihart támaszthat a közvélemény hatalma. A közlekedésügyi miniszter elnöklete alatt tegnap értekezlet tartatott a m. kir. államvasutak és az északi Németországban létező vasutak közt megállapítandó közvetlen dijszabás iránt. Az értekezleten a többi közt részt vettek: Hieronymi államtitkár, két közmunkaminiszteri tanács, a főfelügyelőség és az államvasutak képviselői s néhány meghívott. A miniszter megnyitván a tanácskozást, előadta, hogy a sziléziai vasutak, melyekkel a magyar államvasutak köteléki viszonyban állnak és kiviteli forgalmukat közvetítik, kijelentették, hogy nem hajlandók e viszony föntartására azon esetben, ha a magyar államvasutak nem lépnek be az osztrák és porosz vasutak közt létesülő kötelékbe s az ulóbbi feltételeknek magukat alá nem vetik. A miniszter ezek után kérte a meghívottak véleményét az államvasutak igazgatója által előadandó előleges tárgyalások fölött. Tolnay Lajos, az államvasutak igazgatója, előadja, hogy a porosz vasutak abban állapodtak meg előzetesen, hogy csakis oly vasutakkal maradnak köteléki viszonyban, melyek bizonyos fokozat szerint megosztják a forgalmat, amelyek nem adnak refactiót és kötelezik magukat, hogyha más vonalakkal összeköttetésbe lépnek, tartozzanak azt a köteléknek bejelenteni. A felső s alsó sziléziai vasutak, melyek közvetlen köteléki viszonyban állanak a magyar államvasutakkal, ezen megállapodás ellen előzetesen is tiltakozásukat jelentették be a végre, hogy a m. kir. államvasutakat e feltételek iránt megkérdezhessék; szóló ismerteti a porosz kormány egy rendeletét a nevezett pályákhoz, melyben a minisztérium kijelenti, hogy kívánsága a refactiák megtagadására irányul és erre utalja a pályákat. A m. kir. államvasutaknak e szerint választanak kell aközt, hogy vagy hozzájárulnak ama feltételekhez vagy kiteszik magukat a kötelék felbomlásának, mi arra vezetne, hogy a közvetett forgalom hátrányai következtében a m. k. államvasutak kiviteli szállítmányaikat teljesen elvesztenék. A m. kir. államvasutak igazatósága belátta, hogy e részben mindenekelőtt az osztr. állam- és tisza vidéki vasutakkal kell tisztába jönni, mint amelyek a szóban levő forgalom főtényezői. Egy e részben folyt eszmecsere alatt a m. kir. államvasutak képviselője azon nézetét adta elő, hogy az egyezmény azon feltétel alatt létesülhet egyedül, hogy a