Ellenőr, 1874. november (6. évfolyam, 300-329. szám)
1874-11-22 / 321. szám
heti lehetségessé. A „Patrie" szerint Mac-Mahon békíslékeny hangon fog üzenetében szólni, s valamennyi párt mérsékelt részeihez felhívást intézni, épen úgy mint Lillében tartott beszédében. E reménykedéssel szemben egy nem igen megbízható forrás azt állítja, hogy Caimon az, Thiersnek egy régi barátja, visszatért Párisba, s kiadta a pártprogramul jelszavát :a feloszlatást. Thiers- nek semmi reménye sincs a két centrum kiegyezéséhez. Csak egy módot hisz lehetségesnek a zavarból kijuthatni, s ez a feloszlatás. Különös, hogy politikai barátai nincsenek vele teljesen egy véleményen. Thiers programmjával a Christophleét állítják szembe, s ebbe van a párt egész taktikája belefoglalva a jövő kamaraülés idejére nézve. A szélsőbal-pártiak gyűlésükben Christophle programmja felett tanácskoztak. Volt szó Blanc feloszlatási programmjáról is, de Gambetta szilárd és mérsékelt politikát javasolt, melynek a köztársaság megállapítására kell vezetnie. A többség valószínűleg elfogadja Gambetta nézeteit. Spanyolország.A szelek beavatkozása a hadviselésbe. A karlisták veszekedése. A toaszt-per vége. Osztrák pénz Carlos számára. Igen eredeti dolgot jelent ma a táviró San-Sebastianból; azt t. i., hogy az Irón alól elkotródott nemzeti sereget, mely San Sebastiánban tengerre kelt, a szél visszaverte San-Sebastiánba, s most ott ez előre nem látott körülmény folytán szükséget szenvednek. A karlisták táborában szörnyű nagy a veszekedés a san-marcosi vereség miatt. Árulásról kiabál mindenki, s egymást vádolják, hogy melyik volt az áruló. Vinalet, az úgynevezett miniszter, hivatalosan vádolja Ceballos tábornokot az árulással, a navarraiak a guiposcóiakat vádolják és viszont Ceballosról azt híresztelik, hogy gallérjába akar ragadni Vinalet a miniszterinek, aztán majd lesz haddelhadd ezen igaztalan vádért. Gyönyörű komédia lenne, s ékesen megvilágítaná azt a „pompás szellem“-et, mely Vinalet állítása szerint a karlista táborban uralkodik. Larochefoucauld Gaston grófot, a madridi franczia követség azon titkárát, ki nem rég estélyen fogadta Canovas del Castillo alfonzista vezért s ettől egy alfonzista roasztott meghallgatott, a washingtoni követséghez tették át. Ezt a kormány nagy győzelmének szeretik tekinteni. Bizony szerények. — Don Carlos legközelebb pénzt kap Ausztriából. Mint az „Agence Havasinak Bécsből írják, egy Windischgrätz herczegnő nehány napja elutazott Bécsből, hogy donna Margeritának karlista hadi czélokra nagy összeg pénzt adjon át. A hir igaznak látszik, mert az „Univers“ megjegyzés nélkül közli: Angolország.(Utóhangok Disraeli toasztjához.) Disraeli ama toasztjában, mellyet a lord-mayor lakomáján mondott, oly szavakat ejtett el, melyek igen hasonlítottak az Arnimesetre való gúnyos ezélzáshoz. A „Nordd. Ztg.“ rögtön fel is szólalt ez ellen, mire „Times“ egy hízelgő czikkben sietett megnyugtatni a németeket, hogy Disraelinek a legcsekélyebb szándéka sem lehetett ilyen ezélzást tenni. A „Standard“, a conservativek főlapja, nem állhatja meg szó nélkül a mentegetődzést s következőleg vág vissza a „Times“ olvadozásaira : „Ennél különösebb nyilatkozat — úgymond — még sohasem létetett s csak is laptársunk iránti teljes bizalmunk vezetéhet azon föltevésre, hogy Disraeli úrnak volt tudomása azon magyarázat — hogy ne mondjuk mentegetés— felől, amely nevében közöltetett. Teljesen meg vagyunk győződve, hogy ha felhatalmazást adott arra, hogy a beszédének adott magyarázat visszautasíttassék, mit sem tudott arról, hogy szavai miért ne magyaráztassanak úgy, amint történt. Ha egy angol miniszterelnök szükségesnek találja, hogy bizonyos nézetek ellen tiltakozzék, nincsen argumentumokra szüksége, hogy jó szándékát bebizonyítsa. Disraeli úr teljes becse szerint tudja magas állásának tradítióit méltányolni s azokhoz szorosan ragaszkodik, s nem gondolhatjuk, hogy oly esetben, mint a mostani, jónak látná megmagyarázni, hogy tulajdonképen miért nem mondhatta azt, amit nyilatkozata szerint csakugyan nem is mondott.“ Németország. (Az A rnim-Ü g y hö z.) A bécsi „Presse“ következő nem érdektelen adalékot közöl: „Arnim másodszori elfogatása a német császárt is meglepte. Egy vadászaton értesült a meglepő hírről először, táviratilag. Indokolásul tudvalevőleg azt hozták fel, hogy Arnim Munckelnek adta át a nyílt iratokat, s ezáltal elárulta a hivatalos titkot. Munckelt ki is hallgatták, hogy elolvasta vagy lemásolta-e az iratokat. A kérdéses (92.) §. felség- és hazaárulónak mondja azt, a.ki államtitkot, vagy vártervet vagy oly irományokat, amelyekről tudja, hogy azoknak egy más kormánynyal szemben való eltitkolása a német birodalomnak vagy egy szövetségi államnak érdekében áll, — ezen kormánynyal közli vagy közzéteszi, vagy megsemmisíti — stb. Munchelnek csak fél óráig voltak az irományok kezében; csodálkozását fejezte ki afelett, hogy idegen kormánynak nézik, de egyebet mondani vonakodott. A büntetőtörvényköny 92. §. sehogysem igazolja az államügyész eljárásit. Miután betegsége miatt a „Charité“-ből elbocsáttatott, most újra a városi túszékre akarták vinni, ámbár nem lehetett föltenni, hogy egészsége helyreállott. Az iratokat, melyeknek nyitott átadása miatt árulási perbe akarták Arnimot fogni, egy törvényszéki írnok — kettő kivételével — szintén nyitottan átadta. E kettőben állítólag oly dolgok vannak, melyek Araim mentségére szolgálhatnak. Az államügyész vádiratában ezekről nem is szólott, mivel állítólag oly diséret természetűek, hogy a bíró előtt fel sem lehet olvasni.“ Törökország. (Amerika sérelme.) Tegnap az amerikai követ hosszú értekezletet tartott a nagyvezérrel, mert Syriában Zatakieh mellett amerika hittérítők házjogát fegyveres erővel megsértették A nagyvezér azt mondá, hogy bevárja a syriai kormányzó jelentését, de megígérte, hogy teljes elégtételt fog szolgáltatni. Egyesült Államok. (A congressusi választások és Grant harmadik jelöltsége.) a „Daily News“ levelezője következőleg ír erről New-Yorkból nov. 4. kelettel. A nov. 3-iki választások eredménye általános csodálkozást gerjesztett. Bár az utóbbi 10—15 nap alatt nyilvánvaló dolog volt, hogy az ellenzék sokat fog nyerni, ily feltétlen győzelmet a legvérmesebb demokraták sem reménylettek. Megnyerték nagy többséggel New Yorkot, megnyerték New Yerseyt, Delawaret, Marylandot, Missourit, Arkansast, Tennesseet, Georgiát, valószínűleg Alabamát és dél- Carolinát, bizonyosan Luisianát, ha a kortesek reá nem szedték őket. Illinoisban és más nyugati államokban több congressusi tagot nyertek. E fontos végeredményhez természetesen különféle hely és egyéb okok működtek közre, így nagyon befolytak a választás eredményére a massachusettsi zavarok; a déli államokban a négerek a háború óta most szavaztak először együtt a fehérekkel, mert belátták, hogy eddig kedvelt kormányuk saját maguknak van ártalmára; a „tarisznyások“ pártja sem volt képes a ráfogott „sérelmezések“-ből politikai tőkét verni. Az utóbbi három év bálványai, midőn az uralkodó párt tagjai között némelyek pénzsikkasztási vádak alatt állottak, a nép méltatlankodását kelték föl, mely a 3-iki szavazásban mutatkozott. Legnagyobb befolyással erre kétségtelenül a Grant harmadik megválasztásától való félelem volt. Ma már maguk a republikánusok is azt vallják, hogy az elnök buktatta meg a pártot. Két nappal a választás előtt közzé tétetett egy levelet, melyet 1872-ben írt egy barátjának Cincinnatiba, ki másod ízben való megválasztatása tárgyában intézett hozzá kérdést. (E levelet az „Ellenőr“ is közölte.) Felelete ez volt: „Nem kívánom megválasztatásomat, de ha a párt úgy akarja, nem vonakodom tőle“, és félhivatalos forrásból híresztelték, hogy a mostani eset azonos az 1872-ikivel. Nem lehetett ezen nyilatkozat czélját félreérteni, bármi volt légyen is az ok, mely ezt ily modorban, ily kritikus időben előidézte. Ha csak némi kétség volt azelőtt Grant tábornok veresége fölött, ez a levél megszüntette azt, és a „New York Times,“ mely sohasem vette a harmadszori jelöltség lehetőségét komolyan, a bukásról következőleg nyilatkozik : „A kormány barátai Washingtonban egy közlönyt alapítottak, mely folyton a „third term“ mellett argumentált. Az elnök beláthatja, hogy az esztelen hízelgők és vérmes újságok nem vezethetik félre a közvéleményt. A tegnapi nagy és jelentékeny vereség már a múlt évben kezdődött. A panique igen kellemetlenül hatott a republikánusokra. A republikánus congressusi tagok minden kérdés daczára sem tettek e dologban semmit, sőt árulóknak szidták a kérelmezőket. A kincstár rész kezelése, a sikkasztások , egyéb vétségek kiszámíthatlan rosz hatással voltak a republikánusokra. A kormány napról-napra ellenséget szerzett és barátot vesztett. S amikor a nép méltatlankodása legmagasabb fokon állott, akkor közlötte a washingtoni lap, melyet tudvalevőleg a fehér házról sugalmaznak, Grant „harmadszori jelöltségét.“ Hit lehetett ezután egészséges észszel egyebet várni, mint a tegnapi bukást? Ezen állam 55,000- nyi republikánus többsége 42,000-nyi kisebbséggé változott.“ — Grant újra megválasztatása — úgymond a „Daily News“ levelezője — most már teljesen lehetetlen. Meglehet azonban, hogy a republikánusok egy része nem hagyott még föl az újra megválasztás reményével. Nemsokára meglátjuk, fogalmazói állomásra Kaffka Károly tiszteletbeli városi aljegyző ideiglenes minőségben neveztetett ki A pesti kir. törvényszék Taigás Ferencz kiszolgált katonát és börtönőrt a pesti kir. törvényszékhez segédszolgává nevezte ki. A „t.-kulai hitelegylet“ alapszabályai f. évi 19,420 sz. a. a fölmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium által a törvényes bemutatási záradékkal eláztattak. — A „Fővárosi Lapok“ mai száma megemlékszik lapunk csütörtöki irodalmi czikkéről , megkoczkáztatja védeni ama magaviseletét, melyet Jakab Elek iránt tanúsított, a melyet mi indokolatlan gyomja és nyegle cynismusa miatt a sorok között megróttunk. Védekezésében újra elősorolja érveit, a melyeket ez érdemes tudósunk ellen összeszedegetett és kiélezve felhasznált, a melyeket Jakab Elek már a „Reform“ (múlt szerdai november 18-ik) számában megtompított és megcáfolt. S azt mondja a „Fővárosi L.“ szerkesztője, hogy a hazai műveltség buzgó szeretete az, mely akadémiai tudósítója tollát vezeti, midőn a székfoglalókban tudományt és nem czifra phrázisokat keres. Hinnünk kell ezt a tanúskodást, mert a „Fővárosi Lapok“ szerkesztőjétől, aki a szászokéhoz hasonló circumspectus magatartásáról régi időktől nevetséges hírben áll, csak nem tehetjük fel, hogy a fogadatlan prókátor szerepére vállalkoznék. S mégis ez egyszer a tények tanúskodása ellen bizonyítanak. Jakab Elek terjedelmes dolgozatában kisebb lehetne az általánosságban mozgó rész, de így is sok értékes adatot tartalmaz az. Az angol, franczia, porosz s német levéltárakról a szerző eredeti adatokat közöl ; teljesen adja az összes erdélyi levéltárak történetét, a magyarországi levéltárnak történetét hasonlókép megalapításától, 1765-től máig, mindvégig önálló kutatás s éveket fölemésztő fáradozás nyomán. S a tudósító néhány tollhibába (mint a szerző kijelentette) belekapaszkodva, hosszúra nyújtott bölcselkedő képpel tart ítélő széket s tör palctát a szorgalommal készített munka fölött; ahol pedig az érdemes tudós belemelegszik előadásába és hazafiságában sajnálja, hogy az Alpártéri szerződés s a székely hét kőszer fönn nem maradt, de sajnálatán csak mosolyogni tud , cynikus gunynyal mondja, hogy Jakab Elektől várja annak fölfedezését s photographiai hasonmását. S igy tovább. Az egész szándékos részakarattal irt kritika pedig s a „Fővárosi Lapok“ egész magaviselete onnan ered, hogy Pauler Gyulának az országos levéltár igazgatói állomására tett kinevezésekor Jakab Elek irányában menth ellen igazságtalanságot, infáris mellőzést követtek el, s most ez üldözés által akarják igazolni a közmegbotránkozással fogadott kinevezést. Jakab Elekkel szemben, aki 30 esztendő óta levéltári hivatalnok, oly ember nyert elsőséget, akit a kormány azonnal kénytelen volt külföldre küldeni országos költségen a levéltárak tanulmányozása végett, hogy állására képes legyen. Hja, már ez nálunk új szokás. A kormány protectióból megtesz valakit egyetemi tanárnak, s kiküldi külföldre tanulni, hogy aztán taníthasson. S ha a mellőzöttek érdekében szót emel egyik-másik lapunk, mindig akad olyan, amelyik azokat üldözőbe veszi, csakhogy a mellőztetés szinteg igazoltnak látszassék. Itt a közvetlen példa: a „Fővárosi Lapok“ magaviselete Jakab Elek irányában. De hát e közlönyön nem csodálkozik senki, sőt nagyon kövekezetesnek találja vitéz kardoskodását. A „Fővárosi Lapodnak mindig szokása volt annak a pártjára szegődni, aki előnyben állott, aki a hatalmat birta. A hatalmasabbat sohasem támadta meg. S meg kell vallanunk, hogy e circumspectus taktika mindeddig nagyon gyakorlatasnak bizonyult be. S meg vagyunk győződve, hogy ha Jakab Elek neveztetett volna ki az országos levéltár igazgatójának, akkor érdemes tudósunk székfoglaló dolgozatát igen értékes munkának tartaná és hirdetné. Vagy kétkedes jó olvasó ? Fogj elő uton-útfélen 10 embert, a ki a lapokat rendesen megszokta tekinteni s habozás nélkül megeskütszik e meggyőződésünk mellett. — A „Magyar Themis“ 1874. évi 49. száma következő változatos tartalommal megjelent: Dr. Apáthy István magyar csődtörvény tervezete. Dr. Misner Ignácz ügyvéd úrtól Budapesten. VIII. Szemle. A büntetőtörvénykönyv javaslata. A „Jogtudományi Közlöny“ kritikája. A törvényszéki szünidő kérdéséhez. Könyvészet. Az elmebetegség és az elmezavar állapotainak jogi megítélése, közli dr. K. L. Belföldi jogesetek. Köztörvény utján beperesitett váltó forgatója, illetve kibocsátója kezesként lévén tekintendő, ez a kereseti összeg megfizetésében csak az elfogadó, mint egyenes adós vagyontalansága esetén marasztalható. Semmiségi eset csődügyben. „Vegyes Közlemények.“ Egyleti hirek. Különfélék. Kivonat a„Budapesti Közlönyéből. Kivonat a „Wiener Zeitungéből. Külön mellékletek : a „Döntvények gyűjteményének“ és a „Rendeletek tárának“ egy-egy éve. A „Magyar Themis“ negyedévi előfizetési ára 1 frt 50 kr. kiadóhivatala: Budapest, nádor-utcza 6. A hivatalos lapból. A m. kir. pénzügyminiszter Bauer Győző szemlészt, Bogár Pál pénzügyőri szemlészt és Vékony József vám- és adóőrségi főszemlészt n. oszt. pénzügyőri biztosokká nevezte ki. A debreczeni magyar királyi pénzügyigazgatóság által Timcsák Ferencz Ilod osztályú pénzügyi fogalmazó fokozatos rangsorozat utján az első osztályba léptettetett elő, és az így üresedésbe jött Q-ik osztályú pénzügyi HÍREK. Nov. 21. — Az uralkodó család halottja. Károly Ferdinánd főherczeg, mint egy reggeli táviratunk tudatta, meghalt Seelovitzban. Az elhunyt második fia volt Károly főherczegnek, ki Aspernnél szerzett hirt. Született 1818. jul. 29-én, s fivérei Albrecht és Vilmos főherczegek. Neje Erzsébet főherczegnő, József nádor leánya,kit 1854. ápril havában vett nőül, s ki akkor Estei Ferdinánd főherczeg özvegye volt. — A m. t. akadémia II. osztálya f. hó 23-án d. u. 5 órakor Ülést tart. Tárgyai a következők: I. Pauler Imre r. t. székfoglaló értekezése „Teendők a philosophia érdekében.“ II. Ribáry Ferencz értekezése: „A jobbágyi viszony a helléneknél és rómaiaknál.“ III. Szilágyi Sándor r. t. értekezése: „II. Rákóczy György diplomatia összeköttetései az északi hatalmakkal.“ — A műcsarnok fölépítésén buzgolkodó bizottság a fővárosi tanácshoz is intézett fölhívást, hogy e műintézet alaptőkéjét gyámolitsa. A tanács rokonszenvessé fogadta e fölhívást s a pénzügyi bizottsághoz utasította elintézés végett. Hazafias áldozatkészségben fővárosunk sehol sem marad hátra. — Zenészeti eseményekben a jövő hónap kiváló érdekű lesz. E hóban jönnek le a fővárosba Joachim és Brahms, a hegedű és zongora e két kitűnősége, s együtt fognak hangversenyt rendezni. — Richter második zenekari hangversenyében pedig Lisztnek „Faust-symphóniáját“ fogjuk hallani. Ez három részből áll: Faust, Margaretha és Mephisto. Az utolsó tételben női kar fordul elő s tenor solo. Ez utóbbit Glatz éneklendi. A zenemű először kerül nálunk előadásra, mindössze a második részt, „Margarethát“ ismeri eddig a közönségünk, a nemzeti színházban tartott philharmóniai hangversenyekből. — Új napilap indul meg deczember közepétől a Franklin-társulat kiadásában. Gzime „Nemzeti hírlap“ és szerkesztője Toldy István lesz. A kisebb alakú lapok közé fog tartozni s előfizetési ára helyben 12 írt, vidéken 14 frt egy évre. — A magyar írók és művészek társasága által a „Hungária“ szálloda dísztermében kedden, nov. 24-én, rendezendő művészeti társasestély programmja következő : 1) „Polacca brillante“, Webertől, két zongorára átírta Liszt Ferencz ; előadják: Them Vilmos és Them Lajos urak. 2) „A dal apotheozisa“, költemény Szász Gerőtől; szavalja: Felekiné M. Flóra asszony. 3) „Háromszéki dalok“, Erkel Gyulától; a szerző zongorakisérete mellett énekli: Blaháné K. Lujza asszony. 4 a) „Szenderdal“, Andertől; b) „Török induló“, Beethoventől; átírta: Them Károly. Előadják : Them Vilmos és Them Lajos urak. 5) „I. Ferencz uralkodásának jellemzése. Bevezetés memoiiejaimhoz.“ Irta és felolvassa: Pulszky Ferencz ur. 6) „Leteszem a lantot“, Arany Jánostól, zenéjét szerzé: Mosonyi Mihály ; énekli : Odry Lehel ur. Kezdete 8 órakor. Az előadások után 10 órakor társas vacsora következik. Egy teríték ára (bor nélkül) 1 frt 50 kr. Az egész 1874/5-iki idény folyamára belépti-jegyül szolgáló meghívók és tagsági részvételi jegyek postai után már szétküldettek, velük semmi fizetési kötelezettség nem jár. Idegenek (nem tagok) számára meghatározott korlátolt számú belépti jegyek (csupán egy estélyre, s a résztvenni kívánó nevére szólók) Aigner Lajos (váczi-utcza) és Táborszky & Porsch (korona-utcza) kereskedéseiben, személyenként 2 forintjával, kaphatók. — A magyar tisztviselők országos egyesületének igazgató-választmánya hétfőn, folyó november hó 23-án, fogja az egyesület helyiségeit teljes berendezetten hivatalosan megnyitni; fölkéretnek ennélfogva a t. ez. tagtárs urak, miszerint minél teljesebb számmal megjelenni szíveskedjenek. A megnyitás esti 6 órakor tartatik meg. A helyiség a fővárosi egyesült takarékpénztár házában van, bejárattal a Wurm-utczából. „Hogyan él Kossuth?“ A „Vas Újság“ most megjelent száma e czím alatt hoszszabb közleményben ismerteti Kossuthnak Turin melletti mezei lakását és házi életét, Szemere Miklós elbeszélése után, ki nemrég látogatta meg egykori iskolatársát. Átvesszük a következő részt a közleményből: A nyaraló kertjét egy öntözőcsatorna szeli át mely a gondos mivelést megkönnyíti. E nyaralót Kossuth csak nemrég vette 8000 frtért. Az egész telek mintegy két-három köblösre terjed, s hosszudad négyszöget képez. Mindjárt a kapu bejárásánál áll egy kis, egyemeletes lak, melyben Ihász Dániel, Kossuth e régi társa s számkiveésének hét megosztója lakik; mig a Kossuth háza beljebb van, a telek hátulsó részében, a gyümölcsösnél. Az apró tornyocskák, melyek kívülről az épület koronáját, tulajdonképen pedig a második emeletet képezik, olyan külsőt adnak neki, mint egy kis palotának. E toronyszobák egyikében szokott Kossuth a csillagok járására figyelni, s a világrend égi titkaiban elmerülni, Kossuth bár nem él a legfényesebb körülmények közt, de van annyija, ami arra elég, hogy hátralevő napjait meglehetős kényelemben s az anyagi gondoktól menten töltse el. Házában, mely nem nagy (körülbelől 30 lépés hosszú és 25 lépés szélességű), a földszinten úgy , mint az első emeleten van 5—6 tágas szobája, melyek közül elől az egyik a saját hálószobája, egy meg hátul Lajos fia részére van berendezve. Felül a második emeleten is van négy, de ezek kisebbek, és nem lakik bennök senki. — Cseléde van három: az ötven éves gazdasszony, egy rendkívül kövér elszászi német asszony, Paulo az olasz inas, és Francesco a kertész, régi hü szolgák, a két előbbi már 15-ik évét tölti Kossuth szolgálatában. A gazdasszonyt Kossuth maga tanította be jóféle magyar ételek készítésére. Van még Kossuthnak egy hü négylábú szolgája, melyet „Jószágának hívnak, egy termetes fehérszőrű házi szelindek, a melylyel Kossuth gyakran elmulat. Kossuth életmódja igen egyszerű s változatlan. Reggel hét órakor kél, reggelizik s jókora sétát tesz a szabadban. Léptei oly gyorsak, hogy nemcsak Ihász, de más is alig képes vele versenyezni a járásban. Séta után hideg fürdőt vesz, s azután a lapokat nézi át, amelyek idejekorán érkeznek meg Turinból, azon a vonaton, mely a nyaralókhoz közel fekvő kis állomásnál szokott megállani. Este 6 óra után érkezik meg Kossuth ifjabb fia, Lajos, Turinból. A Kossuth és fiai közti viszonynál gyöngédebbet még képzelni sem lehet. Különben Kossuth fiainak így is jó állásuk van ; az idősebb, Ferencz, elsőrangú bányahivatalnok, az ifjabb, Lajos, pedig több vaspálya főnöke Turinban. (Itt megjegyezzük, hogy Ferencz Cesanában, egy angol társulat kénbányájánál igazgató, Lajos pedig az „Alta-Italia“ nagy vasúti társulat gépészeti osztályának főmérnöke.) Jövőre azonban Lajost Milanóba teszik át, s akkor az öreg Kossuth is elhagyja Barracconét, és fiához költözik. Ebéd után még egy ideig tart a beszélgetés, szivarozás és mintegy két óra hosszat a tekézés, amelyben Kossuth valódi művész. Tíz órakor a társaság szétoszlik, Kossuth szobájába vonul. A rendszeres életmód, mértékletesség, testi mozgás és hidegvízben fürdés oly edzetté tették egész constitucióját, hogy lehetetlen ráismerni benne arra az emberre, a kit 1848. jun. 14-iki nagy beszéde előtt úgy kellett a szószékbe karonfogva fölvezetni. Valódi aczélizmai vannak. Sok időt tölt a szellőm légvonatú tornáczon. A ki ott vele mulat, okvetlenül megkapja a náthát, hurutot. Ő neki soha semmi baja. Aludni rendesen nyitott ablakoknál alszik (természetesen nyáron) egy könynyű lepel, és egy igen szép, ibolyákkal díszített, horgolt takaró alatt, melyet nem rég egy magyar nő küldött számára, ki magát bizonyos okokból meg nem nevezte, s kinek kilétét Kossuth is csak közelebb tudta meg. Kossuth egy névjegyen (ezt is, mint minden levelét, gyászszegély veszi körül) köszönte meg e kedves küldeményt. „A pompás takarót — ifja — hervadhatlan ibolyáival nagy becsben tartom. Rajta fog kezem nyugodni, mikor meghalok, ha ágyamban halok meg. Örvendek, hogy végre szabad leírnom e szót: köszönöm, melytől szigorúan eltilott eddig a becses adományt kisérő jegyzék. Legyen szívesen fogadva szives köszönetem s a régmúlt nagy idők kis emléke, melyet hozzá csatolok. — Borraccone, okt. 28. 1874. A névjegy másik oldalán egyszerűn e név áll : Kossuth. — A nemzeti dalkör, e derék, tősgyökeres magyar egylet, deczember 5-én fogja megünnepelni tíz évi fennállását. Megérdemli, hogy ez alkalomkor minél tömegesebben nyilvánuljon iránta a közelismerés. Míg egyrészt hathatós művelője a magyar zenének, s a legintelligensebb osztályokon biztosított magának részvétet, másrészt az egyleti működésben, társadalmi föllépéseiben, mindig tiszta nemzeti szellem vezényelte, úgy hogy teljesen méltó lett czimére. Az ünnepély tánczmulatsággal összekötve a lövölde termében lesz, s a rendezőség mindent elkövet a közönség körében, hogy ez ünnepély minél fényesebb legyen, s remélhető is, hogy e nap nemcsak az egylet szilárd fennállásának ünnepélye lesz, hanem annak hatáskörét is nagyobbítani fogja. Jegyek a meghívó előmutatása mellett kaphatók: Szakál és Marton mák (Mária-Valéria-utcza), Hubenay József ur (ujvilág-utcza,) Kertész és Kissert urak (Dorottya-utcza) üzleteiben és az ünnepély estéjén a pénztárnál. Jegyek ára: személyjegy 1 frt 50 kr., családjegy 3 frt. — A bukovinai magyarok küldöttei rövid időre Szegedre is betekintettek. Az ottani „Sz. H.“ meleg sorokban emlékezik meg róluk, s adományokra buzditja a közönséget. — Petőfi-térnek fogják elnevezni a Dunapartnak a Heinrich-ház és görög templom előtti részét, hová a Petőfi-szobor is szánva van. — A népkonyhák központi igazgatósága tegnap megállapította az egyes népkonyhák helyiségeit. Az V. és VI. kerület számára a naputczai 6. számú házban 13 szobából álló lakás vétetett bérbe 500 forint bérért; az I. kerületben egy a várkert alatt fekvő expropriált ház szemelyt tetett ki e czélra, és annak fölhasználása iránt a főudvarmesteri hivatal beleegyezése fog kikéretni; a IX. kerületi népkonyha számára a soroksáriutczában 44. sz. alatt béreltek helyiséget 200 forintért. A helyiségek berendezéséhez már hozzáfogtak, és a hölgybizottságok is megalakultak már. A népkonyhák az eddigi megállapodás szerint deczember 1-jén fognak egy kis ünnepélyességgel megnyittatni. A népkonyhákra újabb adományok beérkeztek: a Victoria-gőzmalomtól 12 mázsa liszt. Özv. Lyka Anasztázné asszonytól 100 frt. — Magyar zenészek a franczia fővárosban. Darázs Miska zenetársulata, írja párisi levelezőnk, f. hó 17-én érkezett meg Párisba Londonból. A „barna gyerekekkel“, még föl sem léptek, máris nagy zajt ütnek itt. A párisi lapok hosszú czikkekben foglalkoznak a czigányokkal, sok ferdeséget is írván össze. A „Gaulois“ egész czikksorozatot szentel a „Les Tziganes ou les Gitanes“-oknak. Muzsikusaink csütörtökre készültek föllépni először a Folies-Bergères-ben, ahol nemrég még a budapestiek előtt ismert tetovirozott ember mutogatta magát, de ahol tetovirozott volta az utóbbi napokban már annyira nem volt delej, hogy a múlt héten ki is fütyülték szegény fejét. Most hát a czigányoknak adott helyet, akik a színpadon „nemzeti“ ruhában (vörös nadrág és zsinóros kék atilla) fognak föllépni. „Tziganes“-jaink fogadtatásáról értesítést ígér levelezőnk. — Dr. Kepes Gyula a délmagyarországi természettudományi társulat elnökségével tudatta, hogy e hó 26-án tart felolvasást Temesvárit az északi sark-expeditióról. — Rossi Ernő, a kitűnő tragikai olasz színész, december havában ismét előadásokat tart társulatával a bécsi Carl-színházban, s aztán Budapestre jön. Ezúttal „II. Rikárd“-ot és a „Velenczei kalmár“-ban, Shylokot is fogja játszani, melyeket „Otthello“-jával egyenrangú hatalmas alakításnak tartanak; továbbá játszani fogja „Makbethet“ is. — Hoffmann Pál egyetemi tanár és képviselő, mint iskolaszéki elnök évi tiszteletdíját különböző jótékony czélokra adta, nevezetesen annak felét, 250 frtot szegény iskolás gyerekek fölruházására. Társas estélyt rendez deczember 7-én a lövöldében az iparos képző protestáns egylet. Az estély énekelőadásból, szavalatokból és tánczból fog állani 8 jegyek (családi jegy 2 frt 50 kr, személyjegy 1 frt.) előre válthatók: Stock Endre ékszerész boltjában, (uri-utcza 8. sz.), Beliczay Béla urnái (Kismező-utcza 35. sz.) Waltersdorfer J. (Wesselényi-utcza 10. sz.), Boros J. urnái (tavasz-utcza 18. sz.) és Falvay Antal urnál (Deák-tér 3. sz.), úgymint az esti pénztárnál.»“Zeneművek. A „Táncz" czimü zeneműfolyóirat 6. száma a következő tartalommal jelent meg: Hófehérke, polka frangaise, Stehl Irmától: „Tolnai lengyelke“, Wiener Miháytól: „Pezsgő“ polka b. Jósika Kálmántól (aki sokkal jobb polkákat ir, mint vezérczikkeket.) — Táborszky és Porsch kiadásában megjelentek: A legújabb körtáncz, zongorán szerzé Ellenbogen Adolf. Ára 60 kr. „Egy éj Pozsonyban“, szabolcsmegyei népdal, zongorára szerzé K. Balázs Kálmán. Ára? — A „budapesti férfi dalegylet“ minden hétfőn esti 8 órakor tartja gyakorlatait; felkéretnek tehát a t. ez. tagok, miszerint szíveskedjenek pontosan és teljes számmal megjelenni. — Ékszeradó. A perpetuum mobile, a kör négyszögesítése, a kormányozható léghajó, a repülőgép, s az emberiséget az alchimiával együtt gyötrő, eddig meg nem fejtett összes feladatok mind elhagyattak most, s azoktól adójavaslatok készítéséhez pártolt a fölfedezéseket sóvárgó szellem. Különben csakis tért változtatott, anélkül, hogy könnyebb feladatra vállalkozott volna. Új adót kitalálni, semmivel sem könnyebb, mint az örök mozdony titkát kitalálni. Sikerült azonban K. K. nevű kapacitásnak, ki e szerény betűk alá rejtve nevét, a fővárosban nyomatásban osztat szét egy új adótervet, az ékszeradót. A törvényjavaslat indokolása azt mondja, hogy ez adó czélja: hasznosítani a hazában improduktív rejtező nagy kincseket, s ezáltal létesíteni a magyar jegybankot. A törvényjavaslat 10 pontból áll. Az 1. §. kimondja, hogy minden néven nevezendő egyházi, vagy világi czélokra használt, vagy csak használható ékszerek, eszközök, edények, fegyverek, öltözékek 1876-tól adó alá esnek. A 2. §. a múzeumokban, gyűjteményekben, templomokban, aranyműveseknél s magánosoknál levő ékszerek s drágaságok összeírását rendeli el. A 3. §. kimondja, hogy az utánzott ékszerek is csak úgy megadóztatnak, mint a valódiak. A 4. §. szerint aki valami ékszert be nem vall, az eltitkolás kiderül, annak ékszere az állam javára lefoglaltatik, s csakis a becsérték felének ezüstarányban lefizetése mellett válthatja vissza. Az 5. §. a följelentő megjutalmazásáról intézkedik. A 6. §. kiszabja, hogy rendes pipereékszerek után 3 százalék, egyházi ékszerek s edények után 2, háztartási drágaságok után pedig 1 százalék adó fizetendő. A 7. §. az adónak egyszerre, egész évre való fizetését állapítja meg. A 8. §. módot nyújt ez adó alól való menekülésre. Ha valaki az összeírásnál átadja ékszerét az államnak, az nem fizet. A 9. §. szerint az állam rendelkezésére bocsátott drágaságok fele értékében az illető a független jegybank részvényeit kérheti. A 10. §. azt a kedvezményt adja, hogy az adózásokra összeírt ékszerek utólag is beválthatók bankrészvényekre, s akkor az adózás megszűnik. E törvényjavaslattal kapcsolatban van egy másik „a jegybankról.“ Ennek alapjául az elkobzott vagy fölajánlott ékszerek szolgálnának. Ajánljuk a pénzügyminiszter figyelmébe: — ínségesek. A „Hajdúmegyei Közlöny“ írja, hogy a szabolcsmegyei Kemecsén 30—40 család is tartózkodik az alföldről, kiket az ínség tűzhelyeiktől ismét szerte kergetett, s napolij fejében egy véka kolompérért dolgoznak. Valóban, nagyon szomorú állapot! — Verdi, az operái után nálunk is jól ismert zeneköltő, közelebb a franczia senatus tagjává fog kineveztetni. — Bukarestben tegnap nagy ünnepélylyel leplezték le Mihály vajda lovagszobrát. Az ünnepélyen jelen volt a fejedelmi pár, a diplomatiai testület és a polgári és katonai hatóságok. Törvényszéki csarnok. (Dr. Bróde Lipótnak a keleti vasúttársulat elleni perében) a múltkori tárgyaláskor elhatározott tanúkihallgatás ma délelőtt ment végbe a belvárosi járásbíróság előtt (Csery Gábor aljárásbíró). A tanukat külön hallgatták ki. Bujánovics Sándor országos képviselő az általános kérdésekre, t. i. hogy nem áll-e különös rokoni, barátsági vagy ellenségi viszonyban az egyik vagy másik féllel, és hogy nem háromlik-e reá haszon a jelen perből, nemmel felelvén, az elejébe tett kérdésekre lényegileg következőket vallotta: A keleti vasút 1872. június 3-án tartott közgyűlése után a kiküldött vizsgálati bizottság, melynek tagja ő és tanutársai valának, elnökül dr. Bródét választván, ezt a jelentés elkészítésével is megbizta. A keleti vasút okiratainak közös áttanulmányozása után 1872. október havában a bizottság dr. Bródét, mint jogászi tekintetben legkiválóbb szakértőre bízta az előmunkálatokat, melyekkel ez majdnem kizárólag foglalkozott, még pedig úgy, hogy 1872. deczember 6-áig a jelentést elkészítő, és az deczember 28-án az igazgatótanács elé terjesztetett. E naptól 1873. junius 6-ig a vizsgálati bizottság még hét ülést tartott, melyekben az eközben történt események megbeszéltettek, különösen az igazgatótanács abbeli vonakodása, hogy a vizsgálati bizottság unszolása daczára nem akarta rögtön egybehini a közülést, mert a társulat jogtanácsosa nem helyeselte. Ezen ülésekben a jelentés magyarra való fordítását is elhatározták, továbbá engedelmet adtak az igazgatótanácsnak, hogy a bizottság jelentését a kormánynyal, valamint az anglo-bankkal közölje ; végre foglalkozott a bizottság a különféle hírlapokban megjelent és a bizottság ellen intézett támadásokkal, melyeknek rectificációjára a keleti vasút társulat érdekében Brode urat megbízták. Brodénak a bizottság utolsó ülésében tett tiszteletdíj iránti igényeire nézve elhatároztatott, hogy ezek minden észrevétel nélkül a közgyűlés elé fognak terjesztetni. Tanú saját részéről, mint akkor, úgy most is kijelenté, hogy tiszteletdíjat nem igényel. Dr. Bróde jelentésén csak csekély styláris módosításokat tett a bizottság. Tanú tudja, hogy dr. Bróde 1872. október 26 -ától fogva deczember végéig egész délutánokat töltött a keleti vasút társulat hivatalos helyiségében. Tanú, ki az okiratokat csak egyszer olvasta át, saját működését, melyet csak csekélynek mondhat, nem is arányosíthatja dr. Brodéével. Dr. Nyiry felperes képviselő kérdésére tanú azt feleli, hogy mindig, amikor az intézet helyiségeibe jött, ott találta dr. Bródét, azt azonban nem tudhatja, hogy ez naponta történt, mert ő nem jött oda naponként. Azon kérdésekre, vájjon mily intenziókkal terjeszti a bizottság a közgyűlés elé Bróde 40.000 frtnyi díjkövetelését, és vájjon nem találta azt túlságosnak, azt feleli, hogy a bizottság ezen igényt csak fénykép terjesztette a közgyűlés elé. A második tanú Bárony Benedek, 32 éves izraelita. Bankár eljárására nézve az előbbi tanúval egy értelemben vall. Bujánovics nem vett részt folytonosan az előmunkálatokban, mert egy darab időre elutazott. Midőn a munkához láttak, tanú maga nem is gondolt díjra; mikor Brode díjkövetelését a bizottság elé terjeszti, a bizottsági tagok elhatározták, hogy ők elfogadnák ugyan a díjazást, de ezt külön követelni nem fogják. Tanú emlékezik, hogy a Brode által készített jelentésen egy lényeges változás is történt, de milyen volt az, arra nem emlékszik már. Dr. Bróde sokkal többet dolgozott ugyan mint ő, de nem terjesztheti elő, mily arányban. Tanú csak a személyzettől hallotta, hogy dr. Bróde reggelenkint az intézet helyiségében megjelent, mert ő maga nem ment oda mindennap, de arra emlékszik, hogy midőn d. u. 4 órakor az intézetbe ment, már mindig ott találta dr. Bródét. A harmadik tanú Ullmann Károly Pál, 42 éves, izraelita, az első magyar általános biztosító társulat aligazgatója. Vallomásából, mely a többi tanukéval egybevág, kiemeljük a következőket: Tanú különösen a kimutatások átvizsgálásával bizatott meg, amit a könyvek alapján eszközölt. Tudomással bír tanú, hogy dr. Bróde otthon is dolgozott. A tárgyalás erre folytattatván, dr. Bróde megnyitó szakértő kiküldetése iránti kérését. A járásbiró úr erre kimondd a bírói szemlének szükségét, két kiküldendő szakértő által. (Hamis bukás által elkövetett csalás.) A Freund és Freud bukott czég elleni tárgyalás mai folytatásában figyelmet érdemel a „Vadászkürt“ pinczérjének és portásának azon vallomásai, hogy a nevezett vádlottak a szállodában tartózkodásuk alatt szökésre nem tettek készületet. A bizonyítási eljárás befejeztével, ma d. u. 3 órakor Bó k h kir. alügyész két fővádlott ellen a hamis bukás és csalási vádat, továbbá Rosenfeld és Weinberger ellen, kik a tömegvagyon elidegenítéséhez segédkezet nyújtottak, bűnrészességi vádat emelt. Dr. Hiller, Füzesséry, és dr. Kövessy védbeszédjeinek meghallgatása után a törvényszék következőkép ítélt: Freund és Fund hamis bukás