Ellenőr, 1875. február (7. évfolyam, 32-59. szám)
1875-02-05 / 36. szám
Előfizetési árak: Égisz évre . . 20 írt. — kr. Évnegyedre . . 5 írt. — kr .«lévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyed szám ára 10 krtJczer. Szerkesztési Iroda: Budapesten, nádor-utcia 6. az. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozónk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadnak el POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrádi testvérek Irodájában). Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclemátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 36. szám. Budapest, péntek, február 5. 1875. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre....................................20 forint — kr. Félévre.........................................10 „ — kr. Negyedévre.................................5 „ — kr. Egy hóra......................................180 kr. Az előfizetést — postai útón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr" kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Bécs, febr. 4. A „Fremdenblatt“-nak Flórenczből távirják, hogy az „Epoca“ czimű lap eddig nem ismert irományokat tesz közzé, melyek annak idején Mazzini és Bismarck között váltottak és az 1870-diki német-franczia háborúra vonatkoznak. Bécs, febr. 4. (Ofen heim pere.) Ponfickl szakértő a pályánál előfordult beomlásokat az angol mérnökök tapintatlanságának rója föl. Ziffer és a vádlott az angol mérnökök védelmezésére szólalnak föl, mi élénk vitát idézett elő. Ezután következett a pályavizsgálati jegyzőkönyvek felolvasása. Berlin, febr. 4. A „Times“ által jelentett nehézségekre vonatkozólag, melyek a podgoriczai ügyben való kiegyenlítésre Montenegro részéről támasztottak volna, itteni diplomatiai körökben hangsúlyoztatik, hogy a három császári hatalom ez iránti egyetértése a podgoriczai ügy gyors és kielégítő elintézését teljesen biztosítja. Berlin, febr. 4. A magyar államkötvényekre való aláírás ma délelőtt minden aláírási helyen bezáratott, a jegyzések eredménye még ismeretlen. Brüssel, febr. 4. A nemzeti bank a leszámítoló kamatlábat 4°/o-ról 3-ra szállította le. Alexandria, febr. 4. A sudani főparancsnok egy távirata jelenti, hogy a Darfur szultán családja az egyiptomi alkirálynak meghódolt, miáltal az annexió végrehajtóinak tekintetik. Konstantinápoly, febr. 4. A brit követ, elutazásakor a brit nagykövet közvetítése következtében azon biztosítást nyerte, hogy keresztyének jövőre védelmeztetni fognak. Brüssel, febr. 4. A Szász-koburgi herczeg egybekelése Louisa herczegnővel ma ment végbe; a polgári adtusta polgármester, az egyházi szertartást a mechelni érsek a királyi kápolnában végezte. Róma, febr. 4. A pápa több bíbornok és főpap kíséretében a Péter templomban folyó új munkálatokat tekintő meg; a szentatya a basilikát 1870. szeptember 20-ika óta nem látogatta; a látogatás ideje alatt a templom ajtai el voltak zárva. Bécs, febr. 4. (Hív. zárlat) Magy. földtehermen Kötvény 78.25. Salgó-Tarján —.—. Magyar hitel 195.25 Magyar záloglevél 87.—. Erdély —.—. Magyar keleti vasút 54.50 Magyar sorsjegy 83.—. Magyar földhitel —.—. Magyar vasúti kölcsön 97.50. Anglo-magyar 19.25. Franco-magyar 60.—. Alföld 129.50. Magyar északkelet vasút 113.—.Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 68.—. Tiszai vasút 180.—. Municipal-bank —.—. Pesti bank —. Berlin, febr. 4. (Zárlat.) Galiczai 236.— tallér Lombard —.— kir. mark. Ezüst jövedék 69.30 tallér 1860-as 112.— tallér. — Bécs 18160, bir. mark. — Romániai —.— tallér. A hamvaspálya —.— bir. mark. — Papirjövedék 64,50 tallér. — Hitelsorsjegy —. — 1864-es 297.— bir. márk. Hitelrészvények —.— bir. mark. Hitel részvények —bir. márk. — Magyar sorsjegy —.— bir. márk. Utóbörze —.-------. Párig, febr. 4. (Kezdet) 3°/0-es járad. 61.87 Olasz járad. 87.50 Credit mobilier —.—.— Osztr. napra —.—.— Consulok —.— Északnyugati vaspálya —.— l°/0-es járadék 97.82. — Államv. pálya 682.—.— Lombardok 303.-----Amerikai —. — Magyar kölcsön —.-------Magyar keleti pálya —.—. — 1871 iki kölcsön —.—. — 1872 diki —.—. Török sorsj. 120.25. Párig, febr. 4 (Zárlat) 3°/0 járadék 64. 27.— 5°/1. járadék 101.30. Olasz járadék 67.65. Creditmobilier 430.— Lombard 286. -. A hamvaspálya 652.—. Koronajószági záloglevelek —. Ausztriai kötvények —.— 1871 diki kölcsön —.—. 1872-diki kölcsön —.-. Frankfurt, febr. 4. (Zárlat.) Váltóárfolyam Bécsre 182.70. Amerikai 1882-re —. 1860-ra 111.75. Lombardok 114.50. Évjáruléki papír 64.25. Osztrák bankrészv. 863.—. Osztrák hitelrészvény 206.25. Osztrák államvaspálay részv. 67.25. 1864-diki 295.80. Galicziai 216.75. Évjárulék ezüst 69.25 Győr-Gráczi —.—. Utóbörze —Magyar sorsj. 175.—. Berlin, febr. 4. Búza —.—. 184.-------Rozs 155.— 154.-. 148- 145.50 - Zab 172.80. Olaj 54.50. — 54.50 5570. 56.20. — Szesz 54.20 54.50. Árpa. —. Párig, febr. 4. Liszt —. Répaola — . Lenolaj —. —.—. —. Szesz—.— —.—. —.—. Czukor finomított —.— Amsterdam, febr. 4. Búza márcz. 276. máj. — Rozs márcz. —. Antwerpen, febr. 4. A petroleum üzlete —.—. Káin, febr. 4. Búza 19.30 —.—. rozs 15.20. —.—. — . olaj 19.—. —. Pétervár, febr. 4. Rozs —. New-York, febr. 4. Liszt —. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 226. szám. Péntek, febr. 5. Stuart Mária. Történeti szomorújáték 5 felv. Irta Schiller, fordította Kelmenfi. Az országházból. (Februárius 4.) ( Az eddigi vitáknak kétségtelenül megvolt azon jellemük, hogy a ház elsőrendű tehetségei nagyszabásúvá tették. Napról-napra, beszédről-beszédre nőtt az érdekeltség, s meg volt kimérve a ház, hogy egyes kiválóbb szónoklattól eltekintve, a többi puffogást a minorum gentium végezze el a lomtárból előszedett rozsdás fegyverekkel. Mindenkit azon hit vezetett a házba, hogy az általános viták a tegnapi nappal be vannak rekesztve. Nem úgy történt. Helfy Ignácz igyekezett magát kibeszélni, mintegy kárpótlásul, hogy tegnap nem beszélhetett eleget, az idő előre haladott volta és a ház türelmetlensége miatt, melynek bő társalgási anyagot nyújtott Tisza Kálmán beszéde. Helly után Széll Kálmán vállalkozott az önfeláldozó szerepre, hogy a minden oldalról, jobbról csak úgy mint balról, hevesen és erősen, nyíltan és gúnyosan megtámadott kormány mellett néhány millióval torlaszt emeljen. El is barrikádozta őket úgy, hogy ki sem látszottak a milliókból, az ő tehetségének előőrsi szolgálata mellett. Megvédeni persze egy ember nem tudhat ily állást, mert a számok csoportosítása, az összeadás és kivonás, könnyen hozzáférhetővé teszi a torlaszt, a mostani kormánynak ez a leggyöngébb oldala. Beszélt Pot Mihály úr is extréme nemzetiségi pártjának védelmére. Sokkal higgadtabban szólt, mint első ízben, mikor még szűziességében mutatta be, hogyan lehet a világ forgalmán és a politikai helyzet mindennapi tapasztalatain kívül, a levegőben kalandozni. Máskülönben amit mondott, annak jelleme, hogy senki sem értette, tulajdonkép mit akar hát mondani. Határozati javaslata már gyaníttatja, hogy mire czélzott zavart beszédében, melynek igazi jelentőségét csak Miletics ítélheti meg, ha ugyan ítélni hivatott egy vezér, kinél ügyesebb és jártasabb a közkatona. Nem is igen sietett vele kezet szorítani, bizonyos tehát, hogy vagy a szereplés, vagy a beszéd nincsen ínyére. Pauler Tivadar igazságügyér úr felesleges munkát végezett, midőn Polit mérsékelt mondókájának cáfolatával akart brillírozni. De legalább nyert vele annyit, hogy bevezető része beszédjének némi éllel bírt, hogy aztán ami utána következik a doctrinait álláspontot a túlzással nevetségessé, a gyámoltalan politikát a semmitmondó okoskodással lehetetlenné tegye, magát az igazságügyi rendszert és a fennálló igazságszolgáltatást ügyetlenségével országvilág előtt kompromittálja. Ha Pauler úr kerülő óvatossággal megengedi, hogy az igazságszolgáltatásnak vannak hiányai, melyeken segíteni kell és lehet , ha miniszteri álláspontjából kifejti körülményesen, hogy minő eszközökkel vél segíteni lassúságán és rendszeretlenségén , akkor akadt volna a házban, ki a javíthatóság reményében, elnézte volna állításainak absurd voltát. De mert Pauler úr olyformán beszélt az igazságügy jóságáról és rendszerességéről, mintha legalább is most potyant volna be valamelyik kis német állam katedrájáról Magyarország miniszteri székébe, senkit sem, elégített ki beszéde még a jobboldalon sem Valóságos szobatudósi járatlanság kellett hozzá, hogy a közvélemény egyhangú nézetét az igazságszolgáltatás nehézkessége és roszasága fölött pure et simpliciter tagadja. Alkalmasint nem volt pere saját minisztersége alatt még önmagával sem, s alkalmasint nem érintkezett a perlekedő külvilággal, mert mint doctrinair „államférfi“-hoz illik, a görög areopag módjára elbújt a függöny mellé, hogy ne érintkezzék az élettel, s ne csak vak legyen, mint az istenasszonyokat rajzolja a hitrege, hanem olyan is, ki nem hall semmit. Midőn tagadta, hogy roszabb a mostani igazságszolgáltatás az előbbinél, sokan ellenmondólag intettek a jobboldalról és a hirtelen támadt mozgásban hallhatók voltak a megjegyzések jobbról és balról a fennálló rendszer ellen. Tények igazolják már ma, hogy a szolgabirói gyors igazságszolgáltatás a bagatell perek egész körében gyorsabban, és ami fő, igazságosabban járt el. Soha annyi panasz nem volt az igazságszolgáltatás ellen, mint van most. Panaszkodnak egyrészt, hogy az írásbeli huzavonával, a fölebbezési procedúrával végtelenül drágítják a perlekedést, s mégis annyira rosz, hogy a sememiségi panaszokkal és a formalitások bonyolódottságával mesterkélten éli meg az anyagi igazságot. Nincs ügyvéd, nincs jogtudós, ki ma a legegyszerűbb, legvilágosabb követeléssel szemben biztos véleményt mondhatna a per kimenetelére nézve. Panaszolják, hogy a legkétségbeesettebb ügyet könnyebb megnyerni zúgprókátornak, mint a legigazságosabbat jellemes ügyvédnek. Sokszor az elveszettnek hitt ügy dől el az igazság rovására, felek érdekében, míg sokszor a nyertnek tartott ügyet, jogászi hitelek nem csekély kárára, elveszti védenézők. Általában czélszerűbbnek tartják alperest veszett ügyben, mint felperest igaz ügyében védelmezni. És ez egyik oka, hogy az ügyvédi kar tekintélye sülyed, s maholnap a „nyúzavonó“ mesterség hírébe jó az okokat vizsgálni nem képes tömeg előtt. Hanem azért Pauler úr szemében az igazságszolgáltatás jó, sőt rideg doctrinarismusa kézzelfogható bizonyságául, a „szegény népre“ nézve jobbnak tartja az eddiginél. Boldogtalan a nép, melynek ily szegény pártfogói akadnak, kik talán ismerik Monacco igazságügyi rendszerét, ismerik az abstract tudomány minden elméletét, de azt nem tudják, hogy a „szegény nép“-et tűzhelyénél kereste föl azelőtt a szolgabíró és négy faluval végzett röviden a tyúkperek közül. Most ugyanazokért fejet vesztve, időt rabolva futkosnak, míg egyszerű észjárásuk megtudja, melyik hatóság van hivatva dönteni, s mikor tisztába jöttek, hogy melyik három forintos perben ügyvéd által kell képviseltetniük magukat, mert nem végezhetnek személyesen. Áldja is a „szegény nép“ tudós pártfogóit, csakúgy ropog bele az igazságszolgáltatásba vetett hit. No de sebaj, az iskola mégis fennáll, mely a tapasztalatok daczára védi a kinevezett bírák függetlenségét és képességét. Nálunk akad még ilyen bukott álláspontnak is védelmezője, de hogy e védelem is elpárologjon, arra nem kell egyéb, mint a maihoz hasonló beszéd Pauler úrtól. Ő ma professori patkossal bizonyítá be a kinevezési rendszert híveinek épülésére, hogy egy sikkasztás miatt bírságra ítélt bírónak hivatalában kellett maradnia, míg „njat nem követ el.“ Ha már ez sem kompromittálása a jelen igazságügyi rendszernek, úgy menjünk aludni, mert azt sem tudjuk, az igazság mi fán terem. Szóval, a biablonok embere ma egész nyomorúságában ismertette meg, mily rideg paragrafus-systemává lesz az életphilosophia legközönségesebb szabályai nélkül az igazságszolgáltatás. Egy élettelen rendszer, melynek nem eszmék és nem tapasztalatok adják meg az irányt, hanem az ügyetlen majmolás. Pauler beszédéből ez a tanúság. Késő esti hírek szerint a kormányválság kikerülhetlensége iránt már a kabinet tagjai és elnöke is meggyőződést szereztek maguknak. A Deákpárt ma délutánra kitűzött értekezlete elmaradt. A középpárt, mint bennünket a párt elnöke értesít, pénteken, e hó 5-én délután 4 órakor múzeum-utczai helyiségében igen fontos ügyben értekezletet tart, mire a párt minden itt időző tagjainak megjelenése kéretik. Budapest, február 4. Azon nagy tusából, melyet a költségvetés vitatása keltett, hogy én ki elől mentem a tűzbe, ki senkivel meg nem állapított, egyedül tőlem származó javaslatokkal léptem elő, hogy sebek nélkül lábaljam meg a csatát, — azt nem csak nem hittem, de nem is képzeltem. Eddig gróf Lónyay Menyhért és Széll Kálmán képviselő urak tettek észrevételeket beszédem egyik vagy másik javaslatára. A szelvényadót én 7-ről 20°/o -ra kívánom emeltetni, mint amennyit ez jelenben Ausztriában tesz. Mindkét képviselő úr csakis azon okból nem tartja ezt időszerűnek, mert a 153 milliós kölcsön végleges elhelyezése alkalmával ismét a külföldi hitelezőkre szorulhatunk, és ők nem tartanák helyesnek a külföldi hitelezőket és pénzembereket elkedvetleníteni. Elvben ezen adó helyességét, lehetőségét mindketten hallgatólagosan elismerték. Miután azonban én az állam hitelezőinek, egy adómentes aranyjáradék papír kicserélése által 2 száztéli haszonnal biztosítani kívánom az úrbéri kötvények convertálását — megteszem mindazt, mit tenni körülményeink között az állam úrbéri papirosainak birtokosaival szemben tenni lehet. Mert, miután jelenleg hazánkban minden más tőke után 10 százléli jövedelmi adó fizettetik, a másik 10 százlélit fizetik az illetők községi és indirect adókban, hogy a külföldi tőkepénzeseket hasonló adóval terhelni igazságos és lehető lenne, azt mindenki kénytelen bevallani. Széll Kálmán képviselő úr maga is beismerte, hogy a bankszabadalom kiszolgáltatását egy bizonyos adófizetési kötelezettséggel kell és lehet kapcsolatba hozni, így a bankalapítás magára az államháztartásra nézve haszonnal járhat, de kétségbe vonta a bankadónak általam felvett 3.300.000 frtnyi végeredményét. Ha a tisztelt képviselő úr felveszi, hogy Ausztria 80 milliónyi összeget elvesz a banktól kamat nélkül, és hogy ennek kamatja 5 száztolival négy milliót tesz, — pedig 5 százlalira sem Ausztria és Magyarország még kevésbbé nem kapna pénzt kölcsön, — s én azon modalitásnak, hogy az ország a bankalapba belemarkoljon, barátja nem vagyok, de igenis akarom, hogy azon javadalomnak megfelelő hasznot adó útján hozzá az állam. Mi a valuta helyreállítását és abból az államra báromló haszonnak kétségbevonását illeti , ez csak tiszta tagadás volt, mert az én számításaim itt már egészen pozitív számokon nyugosznak, és ezeket tagadni nem elég. A regáléra vonatkozó javaslatra nézve két megjegyzést tett: egyik, hogy nem érti, mikép nyerhetne az állam 15 millió municipális kötvényt. Erre nézve megjegyzem, hogy ezen igen csodálkozom, mert a képviselő úr tudja, hogy az állami uradalmak regale-jövedelme évenként 850.000 írtra rúg; ha ennek a megváltási tőkéjét felszámítja, tisztában lesz azonnal, hogy a kitett váltsági tőke az állam pénztárába be fog folyni. A regále-megváltásból mikép illetendi az államot ismét 750,000 frt, miután a regále-tulajdonosok most is fizetnek jövedelmi adót, azt se akarta érteni a képviselő úr, pedig igen egyszerű: az italmérési jog a községek birtokába menne át, épületestől, úgy miként az ma használtatik. Ezek tehát ezután is megfizetnék azon jövedelmi adót, melyet a jelenlegi tulajdonosok eddig fizettek. S ha a váltsági tőke forgalomba kerülne, azok birtokosai szintén megfizetnék az azon tőke után járó jövedelmi adót; ez képezné az államra nézve a jövedelmi szaporulatot. A tisztelt képviselő úr egyenként felsorolta mindazon megtakarításokat és elismerte azok lehetőségét, melyeket én pozitív számokban fejeztem ki, és ha az általam ajánlott megtakarításokat lehetetlennek találta volna, bizonyára nem késik azokat helyreigazítani. Én megelégszem azzal, hogy a tisztelt képviselő úr azokat, miket felhoztam a pénzügyi bizottságban, becses anyagnak nevezte ; megelégszem azzal, hogy magánbeszélgetéseink alkalmával azt, hogy azon tételek némelyikét mint jövedelmi forrást én fedeztem fel, szintén elismerte. Hogy ezen elismerést nyilvánosan megtegye, azt politikai ellenfelektől várni nem lehet, nem is vártam. Ami azt illeti, hogy ő nem bir az én bátorságommal, arra csak azt felelem, hogy sajnálom, mert bátorság nélkül bonyolódott kérdéseket sikerrel megoldani soha sem fog. Ha a tisztelt képviselő úr elismerte volna nyilvánosan az általam javaslatba hozott jövedelmi források lehetőségét, akkor nem hozhatta volna elő az adóemelés iránti cauchesiájának szükségességét, akkor maga is elítélte volna a mostani kormányt.Miket a képviselő úr elmondott, az régi nóta, hogy ha az ország megfizeti egyenes adók útján a hiányt, akkor nem lesz deficit, az igen természetes, de akkor meg lesz az eszköz is adva az eddigi gazdálkodás folytatására, s úgy látszik, hogy erre már a képviselőház többsége sem lesz hajlandó , s a sípládás minden nap elhangzó ismert dalai már a kellő hatást nélkülözik. Móricz Pál: A magyar keleti vasúti államkötvényekre ma d. u. 4 óráig a magyar ált. hitelintézetnél 1.900,000 frt. jegyeztetett. Nagyobb pénzintézetek 1.600,000 ftot jegyeztek, a többi 300 ezret magánosok és kisebb intézetek. Legtöbb jegyeztetett Berlinben s átalában a külföld érdekeltsége annyira élénk volt, hogy a túljegyzés már is constatálva van. Dóczi Lajos külügyi osztálytanácsos úr megküldötte nekünk azon választ, melyet a „Közérdekének a hozzá intézett kérdésekre adott. A válasz a következő: Másolat: biztosítottam őt azon föltevés alaptalan voltáról mintha a „Közérdek“ czimü lapot Andrássy Gyula gróf alapította volna. Hogy a külügyminiszter úr küldött oda, ez annyiban nem áll, amennyiben e lépést állásomból önkényt folyó hivatalos kötelességem parancsolta, s így ahoz külön megbízás nem kellett. Az „Ellenőr“, mint más lapok is, a külügyminiszter úrral hozta kapcsolatba a „Közérdekűél, s mint más lapokkal, úgy az „Ellenőrrel szemben is hivatásom volt, a tévedést helyreigazítani ; de azon egy okból, hogy más lapok szerkesztői mint ismerőim és jó barátaim bizalmas szavammal is beérték, míg Csernátony úr ennél esetleg többet is kívánhatott, ezúttal szükségesnek tartottam, főnökömtől meghatalmazást kérni arra, hogy Csernátony Lajos úr előtt hivatalosan is nyilatkozhassam. Ezt megtettem. Az „Ellenőr“ szerkesztője minden habozás nélkül elfogadta a helyreigazítást, de ehez oly megjegyzést is kapcsolt, melynek értelme az volt, hogy nyilatkozatom után Bittó miniszterelnök urat tartja a „közérdek“ alapítójának. Én ez állítást, noha azt megcáfolni nem volt sem hivatásom,sem utasításom, mégsem fogadhattam oly hallgatással, melyet Csernátony úr megerősítésnek vehetett volna; azért legjobb tudomásom szerint azzal válaszoltam, hogy én a „közérdek“ létrejöttének módját és körülményeit nem ismerem; de hogy az, amit annak némely előzményeiről tudok, Csernátony úr föltevéseivel ellenkezőleg arra mutat, hogy e lapot nem B 11 é ő excellentiája állapította, sőt hogy van okom hinni, — mégpedig a miniszterelnök úr szájából hallott nyilatkozat alapján, — hogy azon buzgó párthívek vállalkozását, kik deczember utolsó napjaiban egy új deákpárti lapot megindítani szándékoztak, mikor e szándék tudomására esett, a miniszterelnök úr nem tartotta időszerűnek. Csernátony úrnak ezeket elmondottam s ő nem helyezvén kétséget az általam felhozott körülményekbe, azt felelte, hogy ő az ügyről többet tud, mint én s a „közérdek“ alapítóit s az alapítás módját igen jól ismeri. Ez volt beszélgetésünk tartalma, s ennek előadásával, úgy hiszem, megfeleltem az ön felszólításának minden lényeges pontjára. Hogy nem tartottam magamat az ön által formulázott kérdések sorrendjéhez, azt természetesnek fogja találni, midőn hat kérdése közül öt azon föltevésen alapszik, hogy ellenkezőjét mondottam Csernátony úr előtt annak, amit igaznak gondoltam, és többet annál, amit tudtam. Egyik kérdése éppenséggel azon suppositióból indul ki, hogy én a „Közérdek“-et mint Bittó által alapított lapot denuntiáltam; meg fogja engedni, tisztelt szerkeztő úr, hogy ily föltevésre hivatali becsületem érdekében egy szót se vesztegessek. Azon reményben, hogy válaszomat t. szerkesztő úr oly határozottnak találja, a hogy a külügyi sajtóhivatal reputatiója érdekében kívánatosnak tartja; tisztelettel maradok Bécsben, 1875. február 3 án, alázatos szolgája Dóczi Lajos s. k. külügyminiszteri es. és kir osztálytanácsos. * Miután a külügyéri tanácsos úr jónak látta a köztünk folyt társalgásról a fennebbi versiót adni, s miután ennek azon pontjaira nézve, melyek a „közérdek“ alapításának körülményeire vonatkoznak, cserben hagyta emlékezete: fogom volna elbeszélni társalgásunk minden részletét. Erre azonban nincs semmi szükség, mert az ügynek valódi állásáról értesülve van minden politikai kör és szerkesztőség, nem is említve a casinót, hol közbeszéd tárgyát képezte nemcsak interpellációm után, hanem interpellátióm előtt is, és nemcsak a Dóczi Lajos úr és köztem történt párbeszéd folytán, hanem a nálunknál sokkal tekintélyesebb egyének nyilatkozatai alapján is. Részemről tehát megmaradhatok a dicsretio határai közt, egy téves felvilágosítás ellenében is, éspedig annyival inkább, mert a külügyéri tisztelt tanácsos úr eléggé kitünteti levele első részében, hogy mily finom distinctiók választják el egymástól a tényt és fictiót a diplomatikus életben. Csernátony: Tisztelt szerkesztő úr! A „Közérdek“ 32. számában hozzám intézett felszólításra van szerencsém a következőket válaszolni. Teljesen igaz, hogy néhány héttel ezelőtt meglátogattam Csernátony Lajos képviselő urat és Hal Számunkba .T&nnsi fivnmn mríwnni: «.»«lm-fti-k A helyzet tükre. A renkivüli hatás, melyet Tisza Kálmán mementnózus beszéde előidézett, visszatükröződik az egész fővárosi sajtóban, s a helyzet felszínének alig adhatnék hivebb képet, mint ha a lapok véleményeit tömör kivonatban csoportosítva olvasóink elé tárjuk. S mert ezen czél elérésére feladatunk ezúttal nem lehet egyéb, mint a közhangulatnak a lapokban visszatükröződő minden egyes vonását hiven mutatni be olvasóinknak, tartózkodni fogunk minden subjectív színezéstől és nem teszünk észrevételt sem a mienktől eltérő toyális véleményekre, sem a hypokrízis rosz akaratú, vagy a higyelejűség bár gyusziszegésére. Adjuk — még a legvadabbakat is — a maguk eredetiségében. Annak idején majd megjön az illetékes válasz alkalma. * A lapok következőleg nyilatkoznak: Reform : Nagy esemény történt. A régi pártállások összeomlottak. A közjogi válaszfal, mely közel nyolcz éve ketté osztotta a magyar nemzetet és kütforrásává vált a pártoskodásnak s mind a bajoknak, melyek egy imparlamentáris oppoziczió és imparlamentáris kormányzó rendszerből következtek — ledőlt. Uj helyzettel állunk szemközt. A balközép és a jobboldal mesterséges különállásának értelme megszűnt, okai eltűntek. A két nagy párt egyesülésének útjában komoly akadályok nem állanak többé. Tisza Kálmán mai beszéde elhárító. Új alakulások szüksége mutatkozik: új parlamentáris és kormányzó rendszer inaugurálásának előestéjén állunk.....................Mielőtt azonban avval foglalkoznánk, hogy minő változások fognak beállni a kormányban és a képviselőházban, méltatni akarjuk Tisza Kálmán nagy tettének némely, minden körülmény között üdvös és nagy fontosságú következményét. Első sorba helyezzük itt a magyarság «U....5 _ "fi"" ' ----------------