Ellenőr, 1875. február (7. évfolyam, 32-59. szám)
1875-02-12 / 43. szám
Előfizetési árak: Egész évre . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr Félévre ... 10 . — „ Egy hónapra . 1980 . Egyed szám ára 10 kr^Jczár. Szerkesztési Iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére ^ nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 0. sz. (Légrádi testvérek Irodájában). Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta útjn, nádor-utcza 6. sz. a. Alap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 43. szám. Budapest, péntek, február 12.1875. VII. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, febr. 11. A képviselőház mai ülésén felolvastatott a miniszterelnök levele, mely a házat a delegatióba való választások eszközlésére felszólítja. — A napirenden levő törvényjavaslatok második és harmadik olvasásban elfogadtattak. Bécs, febr. 11. A „N. Fremdenblatt“ — több lapnak azon közleményére vonatkozólag, mintha a miniszterelnök úgy nyilatkozott volna, hogy a kormány legközelebb kényszerítve lesz a házban a bizalmi kérdést fölvetni, kijelenti, hogy e nyilatkozat magánbeszélgetésben létetett, és kiegészítésül hozzáteszi, hogy több képviselő felszólíta a miniszterelnököt haladéktalanul a bizalmi kérdést fölvetni, és meg fog győződni, hogy az egész alkotmánypárt, úgy mint azelőtt, teljes bizalommal viseltetik irányában. Bécs, febr. 11. (Ofenheim pere.) Filinger szakértő előadja, hogy az építő vállalkozók valósággal kötelezettségeknél többet teljesítettek, de aziránt nem mondhat ítéletet, váljon a befejező munkákért fizetett összegek elégségesek voltak-e , úgy találja, hogy a társulat érdekében állott az építő vállalkozót a mihuczéni gátat illetőleg az eredeti egyezkedés ellenére csak két hónapig felelőssé tenni. A forgalmi eszközöket menynyiségileg elégségeseknek mondja, minőségekre vonatkozólag nem ítélhet; a pályavizsgáló jegyzőkönyvből szerinte világosan kitűnik a túlzás szándéka. Hollwag szakértő általában véve úgy nyilatkozik, mint a fenntebbi szakértő, csak a czernowitzi vasút fenntartási költségeit igen magasaknak tartja. Azon kérdésre, váljon a vasút jobban van építve, csak a tervrajzok megtekintéséből válaszolhat és válasza nem lehet igenlő. Szakértő úgy hiszi, hogy Brassey az első vonalnál 50/9-et, de a másodiknál semmit sem nyert. Berlin, febr 11. A képviselőház a tartományi rendet a bizottsághoz utasítá, és a belügyminiszter ellenzése daczára 292 szavazattal 28 ellen elfogadta Virchov javaslatát, hogy terjesztessenek előjavaslatok a rajnatartományi és weszpháliai községi, kerületi és tartományi rend reformja tárgyában. Berlin, febr. 11. A „Germania“ közzéteszi 23 német püspök collectiv nyilatkozatát Bismarcknak a jövő pápaválasztás iránti körlevelére vonatkozólag, mely nyilatkozatban e körlevelet a katholikus egyházfő választásának szabadsága és függetlensége elleni támadásnak mondják és ellene óvást tesznek, a pápaválasztás érvényessége fölött csak az egyház tekintélye határozhatván. Bécs, febr. 11. (Hiv. zárlat) Magy. földtehermen Kötvény 79.25. Salgó-Tarján 76.—. Magyar hitel 202.—. Magyar záloglevél 86.—. Erdély 127.—. Magyar keleti vasút 53.75. Magyar sorsjegy 83.50. Magyar földhitel —.—. Magyar vasúti kölcsön 96.50. Anglo-magyar 18.—. Franco-magyar 58.50. Alföld 117.50. Magyar északkelet vasút 115.50. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 77.25. Tisza vasút 186.50. Municipal-bank —.—. Pesti bank — Köln, febr. 11. Búza 19.30 —, rozs 15.20. —.—. —.—. olaj 19.—. —. elnök azon kijelentése vetett véget, hogy a kormány jelentést tesz a koronának. Megvan tehát tényleg a kormánykicsis. Ez az első eredmény. „Mi jó ezután?“ Nagy kérdés, elég arra, hogy százszor és százszor ismételgessék mindennap, örökös themájául a legtarkább combinatióknak és az eredetinél eredetibb miniszteri névsor faragcsáló művészetnek. Pedig hát e művészet nem ér többet igazmondás és alaposság tekintetében az utczai pletykánál, míg be nem következik a kicsis megoldásának első lépése gyanánt azon férfiú kijelölése, kire a kabinetalakítás gondjai háramlanak. Olvasóink észrevehették, hogy az „Elenőr“ nem ugrik bele a miniszteri listák lorralásába. Hagyja nyugodtan menni és érni az eseményeket, anélkül, hogy egy szóval is tévedésbe igyekeznék hozni a közönséget. Ezentúl sem lesz kenyerünk, asrisis alatt beálló izgalmas pausát alaptalan hírekkel elújságolni. Meglehet, hogy nem oly unalmas, minden nap más és más, frisebb és frisebb kacsákat tálalni a híréhes közönség elé, de az bizonyos, hogy nem lelkiismeretes dolog egy pillanatig is tévedésben ingatni a jóhiszeműséget oly dolog felől, melynek eldőlését az utolsó óráig hitelesen csak a korona mondhatná meg. De más okok is szólanak a hallgatás mellett. Alkotmányos államokban kerülni szokás még a látszatot is, mintha bizonyos körök vagy cliqiek, személyek vagy pártok befolyásolni akarnák a korona elhatározási jogát. A parlament az egyedül illetékes fórum, melynek vitái és mozgalmai irányt, a miniszterelnök az egyedül hivatott tényező, kinek tanácsa törvényes hallgatási jogot kölcsönöz kicsisek megoldásánál. Egyéneket feltolni nem kell, nem jogos és nem szükséges, mert az egyént kijelölik a parlamenti viszonyok; a tanácsadás pedig merőben haszontalan foglalkozás, habár könnyű munka, mert nem a tanácsosztogatók, hanem a magyar miniszterelnök viseli azért, mit ő tanácsol, a felelősséget. Nincs tehát egyéb hátra, mint alkotmányos nyugalommal bevárni, kit bíz meg a korona a kabinet összeállításával. Sokkal nagyobb jelentőségű ma, mint bármikor, kinek személyét jelöli ki. Mert most már nem puszta kabinetkicsisről van szó, melyet az egész kormány újjáalakításával, vagy áldozásával meg lehet szüntetni, hanem mélyen kiható politikai, parlamenti és kormányzási kicsisről. Nem oly közönyös, de nem is oly könnyű tehát eldönteni, kire esik a választás, mikor a feladat nagyságának arányban kell lenni a kijelölt vezéregyéniség tehetségeivel. A képviselőház gazdasági bizottsága tegnap d. u. 5 órakor tartott ülésében Perczel Béla képviselőházi elnök indítványoza, hogy a pénzügyi bizottság észrevételei alapján a képviselőház költségvetésében is a lehető legnagyobb takarékosság lévén szükséges, a bizottság küldjön ki egy szűkebb körű comitet, mely véleményes jelentést adjon az iránt, hogy különösen a dologi kiadások körül, hol mennyi megtakarítás volna eszközölhető ? Ezt annyival inkább szükségesnek tartja, miután eddigelé a képviselőház tényleges kiadása évenként mindig jelentékenyen túlhaladta az országos költségvetésben előre megállapított öszszeget. A múlt évre például kerek számban 700 ezerért volt előirányozva, s a tényleges kiadás közel 1 millió 300 ezerre ment. A bizottság elfogadja az indítványt s a szűkebb bizottság tagjaiul Perczel Béla elnöklete alatt). Simonyi Lajos, Paczolay János, Cséry Lajos és Kovács László megválasztatnak. Ezután Tisza Kálmán azon határozati javaslata vétetett fel, mely a január havi házkiadások tárgyalása alkalmával fogadtatott el s mely szerint a havi költségvetési javaslat mellett mindig a múlt havi számadás is előterjesztendő. A bizottság e határozat alapján a legközelebbi alkalommal már a jan. havi pénztári számadásokat előterjesztendi. Végül a február havi budget megállapittatott. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. Péntek, febr. 12. A trónkereső. A gróf Karácsonyi-alapítványból 400 arany pályadijjal jutalmazott eredeti szomorujáték 5 felv. Irta Szigligeti. Kezdete 7 órakor. 232. szám. A szavazás után. (1) A budgetvitának vége. Megtörtént a szavazás és ha a kormánynak csak többség kellett, olyan impozáns többsége nem volt még egy kabinetnek sem, mint az övé ma. Igaz, hogy nem volt név szerinti a szavazás, mely alatt künn maradhattak volna sokan, s az is igaz, hogy a kabinet lemondásának előtudatával bírt az egész Ház ; de hogy parlamentáris fogalom szerint megvolt a többség, éspedig nagy számban, az tény. Tisza Kálmán nem is vulaszta el figyelmeztetni a miniszterelnököt, hogy átalakító nagy fontosságú esemény jelentőségével kell bírnia az olyan parlamenti mozzanatnak, midőn a világos többség daczára, a kormány bejelenti visszavonulási szándékát. És csakugyan a költségvetés tárgyalásának megindultával a legvérmesebb fő sem gondolta, hogy a viták végével egy tekintélyes többséggel szemben ekkér alakulnak a viszonyok. Sok mindent várt kinn a közvélemény, sok mindenre el voltak készülve benn a képviselők, de ami történt, arról sejtelmük legtávolabbról sem volt az embereknek. Kivált mióta a pénzügyi és adóügyi bizottság működik, gyakran engedett magának a találgató kíváncsiság annyi firtatási jogot, hogy igyekezett beletekinteni a szívek és vesék titkaiba. Hogyan beszé majd Sennyey, mit mond Lónyay, minő magatartást követ Tisza? voltak a legközönségesebb kérdések, melyeket különféle felfogás és ízlés szerint oldottak meg parlamenti körök és politikai hírkovácsok. Senki sem találta ki az igazit. Amit a viták nyújtottak, az több volt a közönséges mértékénél, több mindenesetre annál, mit kifőzni véltek a „jól értesültség“ forrásai. Fokról-fokra emelkedett az érdek, napról-napra hatalmasabb anyag állt a gondolkozók előtt, míg végre Tisza Kálmán beszéde folytán, betetőzést nyertek a viták és nyugpont állott be, melynek ma a miniszterA „P es ti N a p 1ó“ ma reggeli számából vesszük át a következő sorokat: „A képviselőház keddi ülésében éles szóváltás folyt Paczolay és gr. Lónyay Menyhért között, a Lónyay minisztersége alatt engedélyezett vasutakról. Lónyay alaptalannak nyilvánítá azon állítást, mintha az ő minisztersége idejéből eredne a kamatgarancia egész terhe, s felhozta, hogy a magyar kormány megalakulásakor már nagyrészt ki volt építve az első erdélyi, engedélyezve volt a kassa-oderbergi és meg volt kezdve az építése az alföld-fiumei vonalnak. Hozzáteszi, hogy az ő pénzügyminisztersége alatt a képviselőház a következő kamatbiztosítást élvező vasutakat „szavazta meg“ : az első galicziait, az éjszakkeletit, a keletit és arad-temesvárit. Mondja továbbá, hogy távozása után 12 vasat, a fiumei kikötő és a Ferencz-csatorna szavaztatott meg. A képviselőház naplói s irományai a következő tényeket derítik ki. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter 1870. május 21-én tarta búcsúbeszédét a képviselőházban. Márcz. 31-én a kormány a következő vasutakról terjesztett elő javaslatokat u. m. a munkács-szryi, az eperjes-tarnovi, az eszék- Berszéki,a károlyváros fiumei, a sz.-péter-fiumei, a bánréve-nádasdi, a valkány-perjámosi isegy novellarist az éjszaki államvasút és a keleti vasút tárgyában. Ápril 4-én a kormány benyújt egy törvényjavaslatot a Ferencz-csatorna szabályozásáról; ápril 11-én a gömöri vasúthálózatról. Május 16-án a kormány benyújt törvényjavaslatot a báttaszék-zákányi vasútról. Az említett törvényjavaslatok tehát mind Lónyay minisztersége alatt terjesztettek elő a képviselőházban. Ezen munkák egy része államköltségen, más része az állam hozzájárulásával, és egyrésze (a valkány-perjámosit ide nem értve) az állam garantiája mellett rendeltetik építtetni. Ezen javaslatok legtöbbjéről a szakbizottságok még Lónyay minisztersége idején terjesztették elő jelentéseiket a háznak, de csak a nyíregyház-ungvári vasút tárgyaltatott és szavaztatott meg harmadizben május 20-án és Lónyay — mint említők — május 21-én tartó búcsúbeszédét. A többi fönt emlitett törvényjavaslat távozása utáni legközelebbi napokban szavaztatott meg. Betűszerinti értelemben veendő tehát, midőn Lónyay tegnapi nyilatkozatában mondja: azon idő alatt, míg pénzügyminiszter voltam, a ház a következő (fennebb említett négy) kamatbiztosítást élvező vasutakat szavazta meg, de a felelősséget ő, — erről meg vagyunk győződve — azokra nézve sem utasítja el, melyek ama négyen kívül az ő minisztersége alatt előterjesztettek, és csak néhány nappal távozása után szavaztattak meg. Az írók karzatán, Halász Imre úr közérdeke ma egy teljes hatalmú miniszterelnök kezébe adatja a megoldás kulcsát egy „a szerkesztőségen kívül álló tekintélyes publicista“ által, aki azonban meglehetős járatosságot mutat a szerkesztőségi belső dolgok hibéiben is, mikor az illetőt „teljes hatalmú miniszterelnökinek egyszersmind a pénzügyi tárczát is oda kívánja a „kulcs“hoz. No, de a világért se mondjuk még ezzel, mintha kitaláltuk volna, hogy a megoldás ilyen kulcsa tulajdonképpen mihez szolgálna az adományozó tartalékgondolata szerint. De azt igenis mondhatjuk egész határozottan, hogy ez élelmes terv szerzője méltán gratulálhat magának jó csillagához, mely a kulcshoz való embert oly hirtelen, mintegy isteni gondviselésből elővezérelte a mai országos ülésen. Szerencsefia! Hetedik gyermek, foggal és borokban vagy legalább is vasárnap született a világra, akinek ily tervei mellé, egy Csiky Sándor úr kasszatöltő geniejét veti keze ügyébe pazar jókedvében a gondviselés. Mert hát, mit érne a kulcs, ha rozsdás zár mögül csak a kongó üresség panasza felelne hivó szavára a kassza kiepedt kebeléből. De a honfiúi érzeményektől, melyeket Eger város érdemes képviselője készfizető forgalmi eszközül a ház asztalára leszámlált, megdagadt a legsivárabb kebel is, s hiába csinálta Wertheim, ama kaján osztrák, vasból, meg kell telnie még ha kassza is. Pedig: „minél inkább megtelik a korsó, annál több csordulhat belőle,“ tartja a közmondás. Míg ellenben, ha csak a fenekén kotyog : quid hoc ad tantam sitim? szokta a deák mondani. Hátha megfontolnák ? * De minek a sok tarifár, mikor tényekben, számokban szólhat az igazság. íme Csiky Sándor képviselő úr financziális „terve“ lelkiismeretes hűséggel részletezve saját „bevallásai* szerint: Ő mindjárt a gyökerét kezdené, adót vetne „a gazdasághoz nélkülözhetlenül nem számítható szolgaszemélyzetre“, jelesül az ereb ek re, mely szolgaszemélyeket különben egy másik versió szerint a „fényűzési czikkek nevezete“ alá foglal, hová, nem tudni bizonyosan, az alany vagy az állítmány okánál fogva? a nőtlenséget is sorolja, beleértve az egyházi rendet, amint hogy igaz is, s nem feledkezvén meg a nagyhangzású czimek és rendjelek adóköteles mivoltáról sem. E tiszta manipuláczió után következnek az alagyás holmik, s köztudomás szerint ez a financziális genie próbaköve. Az ellentétek mily éles elméjű és hasznos kiegyenlítése mutatkozik például mindjárt a dohánynál, melyre, nemkülönben fiára a szivarra adó vetendő, úgy azonban, hogy a dohány termelése és fogyasztása mindenkinek megengedendő. Az egri pipázók pipájának, s a nagy pipája kevés dohánya állami pénztárnak megteléséről együtt és egyszerre, soha még ily furfangosan gondoskodva nem volt. Ezek és a „külföld magyarjai“, akiket a Petőfi átkánál súlyosabb adóval kíván megverni találékony kegyetlensége, szemmel látható, mily kiapadhatatlan forrásai lennének a jövedelemnek. De ez még mind semmi, azon roppant jövedelemhez képest, ami a lotteriák, a só és a dohány egyedáruságának megszüntetéséből folyna be az államkasszába, ha ugyan el nem lopnák útközben, mert a képviselő úr „minden rendőrt és csendőrt az elsőtől az utolsóig“ infamiter cassálni akar, nemkülönben minden néven nevezendő adóhivatalt, hol a fenyegetett milliók ideig-óráig megvonulhatnának. Minden épeszű ember belátja, hogy ilyen szerrel gazdálkodván, csakis a képviselő úr szerénysége és ismert pessimmismusa teheti a várható jövedelemszaporodást csekély harmincz milliócskára. És mennyi Dispositionsfond telnék már ebből is!* Hanem még ez is csak Kis Miska. Ott van a hadügyi budget, az állja még egyszer az apasztást. Hiszen, ha Amerika, mely „kétszer sőt háromszor akkora mint Magyarország“ 25 ezer katonával beéri, mi a manónak nekünk az a sok cserepár, mikor a képviselő úr geographiai ismeretei szerint, az atlanti és csendes tenger úgyis megvédi határainkat. S ha már éppen fényűzők akarunk lenni, állítsuk fel a nemzeti őrséget, akkor „még támadó hadat is indíthatunk“. (Egy hang a szélső baloldalról: De a nemzetőr elszalad!) Annál jobb financziális szempontból, —gondolja magában a képviselő úr — mert ha elszalad, ki nem lyukasztják a mundérját. Mennyi rémség jövedelem ! Ebből csakugyan kifizethetjük még az „1848/9-iki tartozásokat is“. S valóban megfoghatatlan, hogy a képviselő úr még ezzel sem éri be, hanem nagy művének betetőzéséül még extra 16 és fél millió forintot mutat ki a közös aktívákból és passivákból. Bámulatos. * No már most kérdjük, hol talál a Halász úr közérdeke ehhez fogható jelöltet a teljes hatalmú elnökminiszterre szerzett pénzügyőrségre, ahhoz a bizonyos „kulcsához? Még a passivákból is pénzt csinál. Pedig sokat. Tetszik érteni ?* Hanem elég a tréfából. Csiky Sándor bátyánk, hiszszük, elértette s nem indít ellenünk sajtópert, amért egy kis ártatlan szeszélyből oda kölcsönöztük egypár perczre a miniszterelnök-jelöltül a Közérdeknek. . . Simonyi Ernő képviselő úr igen el lehet keseredve önmaga ellen. Alapos gyanú aggaszt, hogy az általunk bizonynyal nagyrabecsült képviselő úrnak legsajátabb „Én“-jének keretén belül is kiüt az a pártválság, melynek nyomai még eddig csak közte és Mocsáry Lajos úr között mutatkoznak. No, de megszenvedett érte Tisza Kálmántól, s egy rókáról két bőr, ha telnék se megy. Csak azt nem értjük: mi a szél űzheti arra az ambitióra, hogy erőnek erejével a meg nem hallgatható szónokok sorába kívánkozik? Bizony megéri, a mai zúgás már biztató jel.* Bitto úr különben, mint a „P. Lloyd“ írja, „noch nie dagewesen“ „szétzúzó“ többséget nyert ma. De siet is alóla — Bécsbe. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház Ülése február 11-én. Elnök: Pérczel. Jegyzők: Széll, Szeniczey, Mihályi, Huszár. A kormány részéről jelenvannak : Bittó, Gyczy, Panner, Bartal, Trefort, Szende, Zichy, Szapáry, Pejacsevick. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, ki- s telesíttetik. Dobsa Lajos benyújtja a csanádmegyei tanítóegylet kérvényét a tanítók megdíjazására vonatkozó Molnár Aladár-féle törvényjavaslatnak változatlanul elfogadása iránt. Horn Ede Sirk Ferdinand Csáktornyai lakos kérvényét nyújtja be az abban foglalt panaszának orvoslása iránt. Kiadatik a kérvényi bizottságnak. Következik a napirend: a költségvetés tárgyalásának folytatása. Bobory Károly a miniszterelnök azon állítását, hogy az adóhátralékok oka a hazafi kötelesség érzületének hiánya, nem tudja megegyeztetni egy másik nyilatkozatával, hogy t. i. a legroszabb években is mindenkor befizettettek a folyó adók, sőt még a hátralékból is folytak be összegek. Szerinte az adók azért nem fizettettek, mert nem volt miből. Tulajdon szemeivel látta, hogy a hal- i dokiéról levették a takaróját. (Egy hang a szélsőbalon : Szégyen !) A nemzet állami függetlenségé- nek egész teljességében való visszaállítását követeli és kijelenti, hogy a költségvetést nem fogadja el részletes tárgyalás alapjául, s pártolja Simonyi Ernő határozati javaslatát. (Helyeslés a szélső- I balon). Csiky Sándor beszédének jövedelmeink nö- s verését ezélzó részében nagy derültség közt előadja, hogy adót kell vetni az ölebekre, a nőtlen- Iségre, beleértve az egyházi rendnek tagjait is, a dohány- és szivar-árulásra, de a dohánynak ter- i melése és annak saját fogyasztásra való használata mindenkinek megengedendő. Beszédének végén kijelenti, hogy a költségvetést nem fogadja el, s pártolja Simonyi Ernő javaslatát. Bittó miniszterelnök három szentesített törvényezinket mutat be : az 1848-ik évi V. t. ez. 5-ik §-ának a) pontja némely tételeinek módosításáról; a nyilvános betegápolási költségek fedezéséről, és a Buda-Pest fővárosban a jelen törvény kihirdetése után 1877. augusztus első napjáig kiépítendő házak és a fő közlekedési sugárút legkülső részét szegélyező villák és nyaralók adómentességéről kihirdettetnek. Schwarcz Gyula: T. ház! Illetékes körben pár nap előtt az igen t. kormány azon nyilatkozatot tette, hogy mihelyt ezen átalános vita véget ér, azonnal beadja lemondását. Tiszteletreméltó elhatározás, elismerem. Szívemből óhajtom, hogy a t. kormány maradjon is meg ezen elhatározása mellett, azon meggyőződésből, miszerint ezen elhatározást megvárja tőle a haza, megkívánják tőle még inkább államszervezetünk tekintetei, mint ahogy megkívánják pénzügyeink égető sebei. Kérem is az igen t. kormányt, maradjon meg ezen elhatározása mellett és ne hajtson azokra, kik talán a legutolsó napokban történt eseményekből, az általam m. t. pénzügyminiszter úr nagyszerű beszédének hatásából erőt merítve, arra akarnák rábírni, hogy igyekezzék állását tovább is megtartani. Én részemről mélyen fájlalnám, hogy ha oly férfiak mint a pénzügyminiszter úr és a kabinetnek némely más tagja a dolgok ezen újabb fordulata által le lennének szorítva a kormányról, de én részemről meg vagyok győződve, és azt hiszem, a kormány is meg van győződve, hogy a jelen kabinet, úgy amint egybe van alkotva, a jelen alapon a dolgok legújabb fordulatával szemben a hazának most már nem használhat. Mondom, ne hajtson azokra, kik marasztalnak, mert a história ebben az esetben ezen szép elhatározását úgy fogná bemutatni az utókornak, mint hozzá nem méltót, s melyet hiszem, magától el fog utasítani. Ámde részemről hiszek az igen t. kormány őszinteségében, és meg vagyok győződve, hogy csakugyan be fog következni az, mit ígért, hogy mihelyt véget ért az általános vita, a miniszterelnök azonnal megteendi előterjesztését ő feleségének. (Fölkiáltások jobbfelől: Nem tartozik a dologhoz !) Abban az esetben, mert ez leginkább tartozik a dologhoz, fölöslegesnek látom elfogadni a részletes vita alapjául a legközelebb lelépendő minisztérium által beterjesztett költségvetési előirányzatot. Ez indokolása annak, miért kezdtem beszédemet azon excursióval. Igen, uraim, én részemről Tisza Kálmán t. képviselő úrnak, a balközép érdemdús vezérének indítványához, illetőleg határozati javaslatához járulok. (Élénk helyeslés bal felől.) Teszem pedig ezt azon meggyőződésből, hogy csak azon alapon lehet közügyeinket jelenleg felkarolni, ezen alapon lehet az utat megnyitni a reformoknak mind politikai, mind pénzügyi szempontból , mert ha az igen t. kormány által beterjesztett előirányzat alapjában annyira hibás, mint azt nemcsak az ellenzék, de magának a kormánypártnak igen sok szónoka kimutatta, akkor mi nyújt a pénzügyminisztériumnak biztosítékot arra nézve, hogy a részletes vita nem involválandó a már fölvetett nagy kérdések tételeinél oly dimensiókat, hogy az eredmény éppen az leend, mintha a t. többség hozzájárulván Tisza Kálmán képviselő úr indítványához s nem fogadná el a részletes tárgyalás alapjául a jelen előirányzott javaslatot? Valóban ez esetben az alakulandó új kormány indemnytit lesz kénytelen a háztól kérni és az megnyugodván az indemnytiben,a legközelebbi országgyűlésen új előirányzati javaslatot nyújthat be a háznak, nem a régi alapon, hanem azon reformok alapján, melyeket időközben nézetem szerint a kormánynak inaugurálnia kell és lehet is. Nem úgy állítom én fel e kérdéseket, miként az általam mélyen t. pénzügyminiszter úr. Senynyey Pál beszédére vonatkozólag megjegyezte, miként e részben a miniszterelnök úr nyilatkozott, mintha mi, kik a reformokat sürgetjük, a megtakarításokat tűznek ki az egyedüli és kizárólagos szabályozójául a létesítendő reformoknak. Én a megtakarítás ezen pontját, mint lényeges, de nem mint kizárólagos, hanem csak mint egyik elemét tekintem a combiniónak az államszervezeti reformmunkálatoknál, mert tényleges közállapotaink mellett nekünk igenis egész államszervezetünk minden ágában reformok szükségesek a politikai és pénzügyi, a közigazgatás terén; de nemcsak azért kellenek a reformok, mert a takarékosság így parancsolja hanem azért is, mert az állam, mert a népélet érdekei különben is már a reformot követelik. Hogy a reformok azután alkalmazkodjanak a takarékosság szempontjához, azt én nem vontam kétségbe azon t. államférfiakkal szemben, kik képzetünkről hasonló irányban nyilatkoztak. Az egyes tételeket illetőleg, helyesen jegyezte meg a mélyen t. pénzügyminiszter úr, hogy mielőtt a végeredményt ismerhetnék, mielőtt a főszámot összeállíthatnék, szükséges ismernünk a létesítendő egyes reformokkal járó tételek számbeli horderejét is. Igen, de erre én azt jegyzem meg, hogyha a kormánynak csakugyan komoly szándéka a reform, mi eredményt várhat a pénzügyminiszter úr ez irányban? Hiszen, ha most meg is szavazzuk az előirányzatot, váljon mikor fog a reform munkáihoz a kormány hozzákezdeni? Váljon majd csak az évek hosszú sora után, amikor papíron az államháztartás egyensúlya helyre leendett állítva? Azt hiszem, nem ezt akarja, nem erről akar a kormány bennünket biztosítani, hanem azt hiszem arról, hogy az államháztartás első kezdeményezési munkálatainak a házban történt megoldása után azonnal hozzáfog a reformkérdésekhez. De ezen esetben kérdem, váljon biztosítva van-e a t. kormány és különösen a mélyen t. pénzügyminiszter úr arról, hogy azon reformok, melyeket időközben a mostani előirányzat alapján inaugurálni fogunk, nem fogják-e legalább is annyira praecarinssá, kétségessé tenni az egyes nagy politiók határain belül az egyes tételeket, mint amenynyire szemére vetette a t. pénzügyminiszter úr Sennyey báró képviselő úr beszédének, miszerint már előre szabatos számokkal jelezte az egyes részletes kiadási tételeket. Nézetem szerint nem az a fő tekintet, hogy a papíron mathematikai pontossággal bizonyos időhatár kijelölésével helyreállíttassék azon aequatio, mely a papíron a súlyegyent mechanice helyre hozza, ez nem szabad, hogy a főtekintet legyen a pénzügyminiszter úr előtt, de azt sem hiszem, hogy az lenne a főtekintet, hogy mechanicai uton mintegy ezirkalommal méressenek ki s nyirbáltassanak meg az egyes államszervezeti közegek kívánalmával össze nem illő tételek, vagy toldassanak meg póthitel által, mert én azt hiszem, hogy mindkét nagy problémának egymással parallel, sőt egy időben kell megoldatnia. De azt hiszem, hogy ezen kombinált eljárás, mely azt czélozná, hogy államháztartásunk végleg rendbe hozassék, természetes módja az lenne, hogy az új kormány az új előirányzatot már az új szervezeti alapra állítaná; ily után lehetne elérni csupán, hogy normál budgetünk —és hasonlóképpen mint Angliában — legalább az államszervezet állandó nagy költségeire nézve, egy, hogy úgy mondjam consolidatad fund nálunk is minél előbb létrehozassék. Meg kell tehát mindenekelőtt állapítani államszervezetünket s ezen alapon lehet majd benyújtani az előirányzatot s ennek megfeleleg, hogy három, négy vagy öt év alatt, úgy a mint a t. pénzügyminiszter úr javasolta, adófelemeléssel, vagy mit én inkább szeretnék, más után helyreállíttassák az egyensúly. Mindezen tekinteteknél fogva, minthogy meg vagyok győződve arról, hogy azon eljárás, ha t. i. az új kormány indemnityt kér a háztól, jobban biztosítja nekünk mind a reform, mind a pénzügyi tekintetekkel szemben a sikert, melyet a pénzügyminiszter úr is óhajt, én részletes tárgyalás alapjául a jelen költségvetést el nem fogadom. Többen nyilatkoztak arra nézve, hogy minő irányeszmék szerint óhajtják" keresztülvinni a reformokat. Az idő sokkal rövidebb, tehát, hogysem én tüzetesebben kiterjeszkedhessem minden egyes pontra, de nem tehetem, hogy néhány megjegyzést ne tegyek azokra nézve, amiket elkerülhetetlenül szükségesnek tartok már legközelebb inaugarálni a reformkérdésekben. Én mindenekelőtt szintúgy mint az eddigi szónokok erős kormányt óhajtok, de az erős kormány alatt értem azon kormányt, mely már akkor, midőn a jelen krízisben átveszi