Ellenőr, 1875. február (7. évfolyam, 32-59. szám)

1875-02-12 / 43. szám

Előfizetési árak: Egész évre . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr Félévre ... 10 . — „ Egy hónapra . 1­9­80 . Egyed szám ára 10 kr^Jczár. Szerkesztési Iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére ^ nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 0. sz. (L­égrádi testvérek Irodájában). Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta útj­n, nádor-utcza 6. sz. a. Alap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 43. szám. Budapest, péntek, február 12.1875. VII. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, febr. 11. A képviselőház mai ülésén felolvastatott a miniszterelnök levele, mely a há­zat a delegatióba való választások eszközlésére felszólítja. — A napirenden levő törvényjavasla­tok második és harmadik olvasásban elfogad­­tattak. Bécs, febr. 11. A „N. Fremdenblatt“ — több lapnak azon közleményére vonatkozólag, mintha a miniszterelnök úgy nyilatkozott volna, hogy a kormány legközelebb kényszerítve lesz a házban a bizalmi kérdést fölvetni,­­ kijelenti, hogy e nyilatkozat magán­beszélgetésben létetett, és kiegészítésül hozzáteszi, hogy több képviselő felszólíta a miniszterelnököt haladéktalanul a bi­zalmi kérdést fölvetni, és meg fog győződni, hogy az egész alkotmánypárt, úgy mint azelőtt, teljes bizalommal viseltetik irányában. Bécs, febr. 11. (Ofenheim pere.) Fi­­ling­er szakértő előadja, hogy az építő vál­lalkozók valósággal kötelezettségeknél többet tel­jesítettek, de aziránt nem mondhat ítéletet, váljon a befejező munkákért fizetett összegek elégségesek voltak-e , úgy találja, hogy a társulat érdekében állott az építő vállalkozót a mihuczéni gátat ille­tőleg az eredeti egyezkedés ellenére csak két hó­napig felelőssé tenni. A forgalmi eszközöket meny­­nyiségileg elégségeseknek mondja, minőségekre vonatkozólag nem ítélhet; a pálya­vizsgáló jegyző­könyvből szerinte világosan kitűnik a túlzás szándéka. Hollwag szakértő általában véve úgy nyi­latkozik, mint a fenntebbi szakértő, csak a czer­­nowitzi vasút fenntartási költségeit igen magasak­nak tartja. Azon kérdésre, váljon a vasút job­ban van építve, csak a tervrajzok megtekintéséből vá­laszolhat és válasza nem lehet igenlő. Szakértő úgy hiszi, hogy Brassey az első vonalnál 5­0/9-et, de a másodiknál semmit sem nyert. Berlin, febr 11. A képviselőház a tartományi rendet a bizottsághoz utasítá, és a bel­ügyminiszter ellenzése daczára 292 szavazattal 28 ellen elfogadta Virchov javaslatát, hogy ter­jesztessenek elő­­javaslatok a rajnatartományi és weszpháliai községi, kerületi és tartományi rend reformja tárgyában. Berlin, febr. 11. A „Germania“ közzéteszi 23 német püspök collectiv nyilatkozatát Bismarck­nak a jövő pápaválasztás iránti körlevelére vonat­kozólag, mely nyilatkozatban e körlevelet a ka­­tholikus egyházfő választásának szabadsága és füg­getlensége elleni támadásnak mondják és ellene óvást tesznek, a pápaválasztás érvényessége fölött csak az egyház tekintélye határozhatván. Bécs, febr. 11. (Hiv. zárlat) Magy. földtehermen Kötvény 79.25. Salgó-Tarján 76.—. Magyar hitel 202.—. Magyar záloglevél 86.—. Erdély 127.—. Magyar keleti vasút 53.75. Magyar sorsjegy 83.50. Magyar földhitel —.—. Magyar vasúti kölcsön 96.50. Anglo-magyar 18.—. Franco-magyar 58.50. Alföld 117.50. Magyar északkelet vasút 115.50. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 77.25. Tisza vasút 186.50. Municipal-bank —.—. Pesti bank — Köln, febr. 11. Búza 19.30 —, rozs 15.20. —.—. —.—. olaj 19.—. —. elnök azon kijelentése vetett véget, hogy a kormány jelentést tesz a koronának. Megvan tehát tényleg a kormánykic­­sis. Ez az első eredmény. „Mi jó ezután?“ Nagy kérdés, elég arra, hogy százszor és százszor ismételges­sék mindennap, örökös themájául a leg­tarkább combinatióknak és az eredetinél eredetibb miniszteri névsor faragcsáló mű­vészetnek. Pedig hát e művészet nem ér többet igazmondás és alaposság tekinteté­­ben az utczai pletykánál, míg be nem kö­vetkezik a kicsis megoldásának első lépése gyanánt azon férfiú kijelölése, kire a kabi­net­alakítás gondjai háramlanak. Olvasóink észrevehették, hogy az „El­­enőr“ nem ugrik bele a miniszteri listák lorralásába. Hagyja nyugodtan menni és érni az eseményeket, a­nélkül, hogy egy szóval is tévedésbe igyekeznék hozni a kö­zönséget. Ezentúl sem lesz kenyerünk, a­­srisis alatt beálló izgalmas pausát alapta­lan hírekkel elújságolni. Meglehet, hogy nem oly unalmas, minden nap más és más, frisebb és frisebb kacsákat tálalni a híréhes közönség elé, de az bizonyos, hogy nem lelkiismeretes dolog egy pillanatig is téve­désben ingatni a jóhiszeműséget oly dolog felől, melynek eldőlését az utolsó óráig hi­telesen csak a korona mondhatná meg. De más okok is szólanak a hallgatás mellett. Alkotmányos államokban kerülni szokás még a látszatot is, mintha bizonyos körök vagy cliqiek, személyek vagy pártok befolyásolni akarnák a korona elhatározási jogát. A parlament az egyedül illetékes fó­rum, melynek vitái és mozgalmai irányt, a miniszterelnök az egyedül hivatott tényező, kinek tanácsa törvényes hallgatási jogot kölcsönöz kicsisek megoldásánál. Egyéneket feltolni nem kell, nem jogos és nem szük­séges, mert az egyént kijelölik a parlamenti viszonyok; a tanácsadás pedig merőben ha­szontalan foglalkozás, habár könnyű munka, mert nem a tanácsosztogatók, hanem a magyar miniszterelnök viseli azért, mit ő tanácsol, a­­ felelősséget. Nincs tehát egyéb hátra, mint alkot­mányos nyugalommal bevárni, kit bíz meg a korona a kabinet összeállításával. Sokkal nagyobb jelentőségű ma, mint bármikor, kinek személyét jelöli ki. Mert most már nem puszta kabinetkicsisről van szó, melyet az egész kormány újjáalakítá­sával, vagy áldozásával meg lehet szün­tetni, hanem mélyen kiható politikai, par­lamenti és kormányzási kicsisről. Nem oly közönyös, de nem is oly könnyű tehát el­dönteni, kire esik a választás, mikor a fel­adat nagyságának arányban kell lenni a kijelölt vezéregyéniség tehetségeivel. A képviselőház gazdasági bizott­sága tegnap d. u. 5 órakor tartott ülésében Per­­czel Béla képviselőházi elnök indítványoza, hogy a pénzügyi bizottság észrevételei alapján a kép­viselőház költségvetésében is a lehető legnagyobb takarékosság lévén szükséges, a bizottság küldjön ki egy szűkebb körű comitet, mely véleményes j­elentést adjon az iránt, hogy különösen a dologi kiadások körül, hol mennyi megtakarítás volna eszközölhető ? Ezt annyival inkább szükségesnek tartja, miután eddigelé a képviselőház tényleges kiadása évenként mindig jelentékenyen túlhaladta az országos költségvetésben előre megállapított ösz­­szeget. A múlt évre például kerek számban 700 ezer­ért volt előirányozva, s a tényleges kiadás közel 1 millió 300 ezerre ment. A bizottság elfogadja az indítványt s a szű­kebb bizottság tagjaiul Perczel Béla elnöklete alatt­­). Simonyi Lajos, Paczolay János, Cséry Lajos és Kovács László megválasztatnak. Ezután Tisza Kálmán azon határozati javas­lata vétetett fel, mely a január havi házkiadások tár­gyalása alkalmával fogadtatott el s mely szerint a havi költségvetési javaslat mellett mindig a múlt havi számadás is előterjesztendő. A bizottság e ha­tározat alapján a legközelebbi alkalommal már a jan. havi pénztári számadásokat előterjesztendi. Végül a február havi budget megállapittatott. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. Péntek, febr. 12. A trónkereső. A gróf Karácsonyi-alapítványból 400 arany pályadijjal ju­talmazott eredeti szomorujáték 5 felv. Irta Szigligeti. Kezdete 7 órakor. 232. szám. A szavazás után. (1) A budgetvitának vége. Megtörtént a szavazás és ha a kormánynak csak több­ség kellett, olyan impozáns többsége nem volt még egy kabinetnek sem, mint az övé ma. Igaz, hogy nem volt név szerinti a szavazás, mely alatt künn maradhattak volna sokan, s az is igaz, hogy a kabinet lemondásának előtudatával bírt az egész Ház ; de hogy parlamentáris fogalom szerint megvolt a többség, és­pe­dig nagy számban, az tény. Tisza Kálmán nem is vulaszta el figyelmeztetni a mi­niszterelnököt, hogy átalakító nagy fontos­ságú esemény jelentőségével kell bírnia az olyan parlamenti mozzanatnak, midőn a vi­lágos többség daczára, a kormány bejelenti visszavonulási szándékát. És csakugyan a költségvetés tárgyalá­sának megindultával a legvérmesebb fő sem gondolta, hogy a viták végével egy tekin­télyes többséggel szemben ekkér alakulnak a viszonyok. Sok mindent várt kinn a köz­vélemény, sok mindenre el voltak készülve benn a képviselők, de a­mi történt, arról sejtelmük legtávolabbról sem volt az embe­reknek. Kivált mióta a pénzügyi és adóügyi bizottság működik, gyakran engedett ma­gának a találgató kíváncsiság annyi firta­­tási jogot, hogy igyekezett beletekinteni a szívek és vesék titkaiba. Hogyan beszé majd Sennyey, mit mond Lónyay, minő magatartást követ Tisza? voltak a legkö­zönségesebb kérdések, melyeket különféle felfogás és ízlés szerint oldottak meg par­lamenti körök és politikai hírkovácsok. Senki sem találta ki az igazit. A­mit a viták nyújtottak, az több volt a közönsé­ges mértékénél, több mindenesetre annál, mit kifőzni véltek a „jól értesültség“ forrá­sai. Fokról-fokra emelkedett az érdek, nap­­ról-napra hatalmasabb anyag állt a gondol­kozók előtt, míg végre Tisza Kálmán be­széde folytán, betetőzést nyertek a viták és nyugpont állott be, melynek ma a miniszter­A „P e­s t­i N a p 1­ó“ ma reggeli számából vesszük át a következő sorokat: „A képviselőház keddi ülésében éles szóvál­tás folyt Paczolay és gr. Lónyay Menyhért között, a Lónyay minisztersége alatt engedélyezett vasu­­takról. Lónyay alaptalannak nyilvánítá azon ál­lítást, mintha az ő minisztersége idejéből eredne a kamatgarancia egész terhe, s felhozta, hogy a magyar kormány megalakulásakor már nagyrészt ki volt építve az első erdélyi, engedélyezve volt a kassa-oderbergi és meg volt kezdve az építése az alföld-fiumei vonalnak. Hozzáteszi, hogy az ő pénzügyminisztersége alatt a képviselőház a következő kamatbiztosítást élvező vasutakat „szavazta meg“ : az első galiczi­­ait, az éjszakkeletit, a keletit és arad-temesvárit. Mondja továbbá, hogy távozása után 12 vasat, a fiumei kikötő és a Ferencz-csatorna szavaztatott meg. A képviselőház naplói s irományai a követ­kező tényeket derítik ki. Lónyay Menyhért pénz­ügyminiszter 1870. május 21-én tarta búcsúbeszé­dét a képviselőházban. Márcz. 31-én a kormány a következő vasutakról terjesztett elő javaslatokat u. m. a munkács-szryi, az eperjes-tarnovi, az eszék- Berszéki,a károlyváros fiumei, a sz.-péter-fiumei, a bán­­réve-nádasdi, a valkány-perjámosi isegy novellarist az éjszaki államvasút és a keleti vasút tárgyában. Áp­ril 4-én a kormány benyújt egy törvényjavaslatot a Ferencz-csatorna szabályozásáról; ápril 11-én a gömöri vasúthálózatról. Május 16-án a kormány benyújt törvényjavaslatot a báttaszék-zákányi vas­útról. Az említett törvényjavaslatok tehát mind Lónyay minisztersége alatt terjesztettek elő a kép­viselőházban. Ezen munkák egy része államkölt­ségen, más része az állam hozzájárulásával, és egy­­része (a valkány-perjámosit ide nem értve) az ál­lam garantiája mellett rendeltetik építtetni. Ezen javaslatok legtöbbjéről a szakbizottságok még Lónyay minisztersége idején terjesztették elő jelen­téseiket a háznak, de csak a nyíregyház-ungvári vasút tárgyaltatott és szavaztatott meg harmadiz­­ben május 20-án és Lónyay — mint említők — május 21-én tartó búcsúbeszédét. A többi fönt em­­litett törvényjavaslat távozása utáni legközelebbi napokban szavaztatott meg. Betűszerinti értelem­ben veendő tehát, midőn Lónyay tegnapi nyilat­kozatában mondja: azon idő alatt, míg pénzügy­­miniszter voltam, a ház a következő (fennebb em­lített négy) kamatbiztosítást élvező vasutakat sza­vazta meg, de a felelősséget ő, — erről meg va­gyunk győződve — azokra nézve sem utasítja el, melyek ama négyen kívül az ő minisztersége alatt előterjesztettek, és csak néhány nappal távozása után szavaztattak meg. Az írók karzatán, Halász Imre úr közérdeke ma egy teljes ha­talmú miniszterelnök kezébe adatja a megoldás kulcsát egy „a szerkesztőségen kívül álló tekinté­lyes public­ista“ által, aki azonban meglehetős já­ratosságot mutat a szerkesztőségi belső dolgok hi­béiben is, mikor az illetőt „teljes hatalmú miniszter­­elnökinek egyszersmind a pénzügyi tárczát is oda kívánja a „kulcs“hoz. No, de a világért se mondjuk még ezzel, mintha kitaláltuk volna, hogy a megoldás ilyen kulcsa tulajdonképpen mihez szolgálna az adomá­nyozó tartalékgondolata szerint. De azt igenis mondhatjuk egész határozottan, hogy ez élelmes terv szerzője méltán gratulálhat magának jó csil­lagához, mely a kulcshoz való embert oly hirtelen, mintegy isteni gondviselésből elővezérelte a mai országos ülésen. Szerencsefia! Hetedik gyermek, foggal és borokban vagy legalább is vasárnap született a világra, a­kinek ily tervei mellé, egy Csiky Sán­dor úr kasszatöltő geniejét veti keze ügyébe pa­zar jókedvében a gondviselés. Mert hát, mit érne a kulcs, ha rozsdás zár mögül csak a kongó üresség panasza felelne hivó szavára a kassza kiepedt kebeléből. De a honfiúi érzeményektől, melyeket Eger város érdemes kép­viselője készfizető forgalmi eszközül a ház aszta­lára leszámlált, megdagadt a legsivárabb kebel is, s hiába csinálta Wertheim, ama kaján osztrák, vasból, meg kell telnie még ha kassza is. Pedig: „minél inkább megtelik a korsó, an­nál több csordulhat belőle,“ tartja a közmondás. Míg ellenben, ha csak a fenekén kotyog : quid hoc ad tantam sitim? szokta a deák mondani. Hátha megfontolnák ? * De minek a sok tarifár­, mikor tényekben, számokban szólhat az igazság. íme Csiky Sándor képviselő úr financziális „terve“ lelkiismeretes hűséggel részletezve saját „bevallásai* szerint: Ő mindjárt a gyökerét­ kezdené, adót vetne „a gazdasághoz nélkülözhetlenü­l nem számítható szolgaszemélyzetr­e“, jelesül az e­r­e­b e­k r­e, mely szolgaszemélyeket különben egy másik versió szerint a „fényűzési czikkek nevezete“ alá foglal, hová, nem tudni bizonyosan, az alany vagy az állítmány okánál fogva? a nőtlenséget is so­rolja, beleértve az egyházi rendet, a­mint hogy igaz is, s nem feledkezvén meg a nagyhang­­zású czimek és rendjelek adóköteles mivol­táról sem. E tiszta manipuláczió után következnek az alagyás holmik, s köztudomás szerint ez a finan­cziális genie próbaköve. Az ellentétek mily éles elméjű és hasznos kiegyenlítése mutatkozik pél­dául mindjárt a dohánynál, melyre, nemkü­lönben fiára a szivarra adó vetendő, úgy azonban, hogy a dohány termelése és fogyasz­tása mindenkinek megengedendő. Az egri pi­pázók pipájának, s a nagy pipája kevés dohánya állami pénztárnak megteléséről együtt és egyszer­re, soha még ily furfangosan gondoskodva nem volt. Ezek és a „külföld magyarjai“, a­kiket a Petőfi átkánál súlyosabb adóval kíván megverni találékony kegyetlensége, szemmel lát­­ható, mily kiapadhatatlan forrásai lennének a jö­vedelemnek. De ez még mind semmi, azon roppant jöve­delemhez kép­est, a­mi a lotteriák, a só és a do­hány egyedáruságának megszüntetéséből folyna be az államkasszába, ha ugyan el nem lopnák útközben, mert a képviselő úr „minden rendőrt és csendőrt az elsőtől az utolsóig“ infamiter cassálni akar, nemkülönben minden néven nevezendő adóhivatalt, hol a fenyegetett mil­liók ideig-óráig megvonulhatnának. Minden ép­eszű­ ember belátja, hogy ilyen szerrel gazdálkodván, csakis a képviselő úr sze­rénysége és ismert pessimmismusa teheti a várható jövedelemszaporodást csekély harmincz mil­lió­c­s­k­á­r­a. És mennyi Dispositionsfond telnék már eb­ből is!* Hanem még ez is csak Kis Miska. Ott van a hadügyi budget, az állja még egyszer az apasztást. Hiszen, ha Amerika, mely „kétszer sőt háromszor akkora mint Magyar­­ország“ 25 ezer katonával beéri, mi a manónak nekünk az a sok cserepár, mikor a képviselő úr geographiai ismeretei szerint, az atlanti és csendes tenger úgyis megvédi határainkat. S ha már éppen fényűzők akarunk lenni, állítsuk fel a nemzeti őrséget, akkor „még támadó hadat is indíthatunk“. (Egy hang a szélső baloldalról: De a nem­zetőr elszalad!) Annál jobb financziális szempontból, —gondol­ja magában a képviselő úr — mert ha elszalad, ki nem lyukasztják a mundérját. Mennyi rémség jövedelem ! Ebből csakugyan kifizethetjük még az „1848/9-iki tartozásokat is“. S valóban megfoghatatlan, hogy a képviselő úr még ezzel sem éri be, hanem nagy művének be­tetőzéséül még extra 16 és fél millió forintot mutat ki a közös aktívákból és passi­­v­á­k­b­ó­l. Bámulatos. * No már most kérdjük, hol talál a Halász úr köz­érdeke ehhez fogható jelöltet a teljes hatalmú elnök­miniszterre szerzett pénzügyőrségre, ahhoz a bizo­nyos „kulcsához? Még a passivákból is pénzt csinál. Pedig so­kat. Tetszik érteni ?* Hanem elég a tréfából. Csiky Sándor bá­tyánk, hiszszük, elértette s nem indít ellenünk saj­­tópert, amért egy kis ártatlan szeszélyből oda köl­csönöztük egypár perczre a miniszterelnök-jelöltül a­­ Közérdeknek. . . Simonyi Ernő képviselő úr igen el lehet ke­seredve önmaga ellen. Alapos gyanú aggaszt, hogy az általunk bi­­zonyny­al nagyrabecsü­lt képviselő úrnak legsajátabb „Én“-jének keretén belül is kiüt az a pártválság, melynek nyomai még eddig csak közte és Mocsáry Lajos úr között mutatkoznak. No, de megszenvedett érte Tisza Kálmántól, s egy rókáról két bőr, ha telnék se megy. Csak azt nem értjük: mi a szél űzheti arra az ambitióra, hogy erőnek erejével a meg nem hallgatható szónokok sorába kívánkozik? Bizony megéri, a mai zúgás már biz­tató jel.* Bitto úr különben, mint a „P. Lloyd“ írja, „noch nie dagewesen“ „szétzúzó“ többséget nyert ma. De siet is alóla — Bécsbe. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház Ülése február 11-én. Elnök: Pércz­el. Jegyzők: Széll, Szeni­­c­z­e­y, Mihályi, Huszár. A kormány részéről jelen­­vannak : Bittó, G­yczy, Panner, Bartal, Trefort, Szen­de, Zichy, Szapáry, Pejacsevick. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, ki- s telesíttetik.­­ Dobsa Lajos benyújtja a csanádmegyei taní­­tóegylet kérvényét a tanítók megdíjazására vonat­kozó Molnár Aladár-féle törvényjavaslatnak válto­zatlanul elfogadása iránt. Horn Ede Sirk Ferdinand Csáktornyai la­kos kérvényét nyújtja be az abban foglalt pana­szának orvoslása iránt. Kiadatik a kérvényi bizottságnak. Következik a napirend: a költségvetés tárgyalásának folytatása. Bobory Károly a miniszterelnök azon állí­tását, hogy az adóhátralékok oka a hazafi köte­­lesség érzületének hiánya, nem tudja megegyeztetni­­ egy másik nyilatkozatával, hogy t. i. a legroszabb években is mindenkor befizettettek a folyó adók,­­ sőt még a hátralékból is folytak be összegek. Szerinte az adók azért nem fizettettek, mert nem volt miből. Tulajdon szemeivel látta, hogy a hal- i dokiéról levették a takaróját. (Egy hang a szélső­balon : Szégyen !) A nemzet állami függetlenségé-­­ nek egész teljességében való visszaállítását köve­teli és kijelenti, hogy a költségvetést nem fogadja­­ el részletes tárgyalás alapjául, s pártolja Simonyi Ernő határozati javaslatát. (Helyeslés a szélső- I balon).­­ Csiky Sándor beszédének jövedelmeink nö- s verését ezélzó részében nagy derültség közt elő­adja, hogy adót kell vetni az ölebekre, a nőtlen- I­ségre, beleértve az egyházi rendnek tagjait is, a­­ dohány- és szivar-árulásra, de a dohánynak ter- i melése és annak saját fogyasztásra való haszná­lata mindenkinek megengedendő. Beszédének vé­gén kijelenti, hogy a költségvetést nem fogadja el, s pártolja Simonyi Ernő javaslatát. Bittó miniszterelnök három szentesített tör­­vényezinket mutat be : az 1848-ik évi V. t. ez. 5-ik §-ának a) pontja némely tételeinek módosításáról; a nyil­vános betegápolási költségek fedezéséről, és a Buda-Pest fővárosban a jelen törvény kihirdetése után 1877. augusztus első napjáig kiépítendő há­zak és a fő közlekedési sugárút legkülső részét szegélyező villák és nyaralók adómentességéről ki­­hirdettetnek. Schwarcz Gyula: T. ház! Illetékes körben pár nap előtt az igen t. kormány azon nyilatko­zatot tette, hogy mihelyt ezen átalános vita véget ér, azonnal beadja lemondását. Tiszteletreméltó el­határozás, elismerem. Szívemből óhajtom, hogy a t. kormány maradjon is meg ezen elhatározása mellett, azon meggyőződésből, miszerint ezen elha­tározást megvárja tőle a haza, megkívánják tőle még inkább államszervezetünk tekintetei, mint a­hogy megkívánják pénzügyeink égető sebei. Ké­rem is az igen t. kormányt, maradjon meg ezen elhatározása mellett és ne hajtson azokra, kik ta­lán a legutolsó napokban történt eseményekből, az általam m. t. pénzügyminiszter úr nagyszerű be­szédének hatásából erőt merítve, arra akarnák rá­bírni, hogy igyekezzék állását tovább is megtar­tani. Én részemről mélyen fájlalnám, hogy ha oly férfiak mint a pénzügyminiszter úr és a kabinetnek némely más tagja a dolgok ezen újabb fordulata által le lennének szorítva a kormányról, de én részemről meg vagyok győződve, és azt hiszem, a kormány is meg van győződve, hogy a jelen ka­binet, úgy a­mint egybe van alkotva, a jelen ala­pon a dolgok legújabb fordulatával szemben a hazának most már nem használhat. Mondom, ne hajtson azokra, kik marasztalnak, mert a história ebben az esetben ezen szép elhatározását úgy fog­ná bemutatni az utókornak, mint hozzá nem mél­tót, s melyet hiszem, magától el fog utasítani. Ámde részemről hiszek az igen t. kormány őszin­teségében, és meg vagyok győződve, hogy csak­ugyan be fog következni az, mit ígért, hogy mi­helyt véget ért az általános vita, a miniszter­­elnök azonnal megteendi előterjesztését ő fele­ségének. (Fölkiáltások jobbfelől: Nem tartozik a dologhoz !) Abban az esetben, mert ez leginkább tartozik a dologhoz, fölöslegesnek látom elfogadni a részletes vita alapjául a legközelebb lelépendő minisztérium által beterjesztett költségvetési elő­irányzatot. Ez indokolása annak, miért kezdtem beszédemet azon excursióval. Igen, uraim, én ré­szemről Tisza Kálmán t. képviselő úrnak, a balkö­zép érdemdús vezérének indítványához, illetőleg ha­tározati javaslatához járulok. (Élénk helyeslés bal felől.) Teszem pedig ezt azon meggyőződésből, hogy csak azon alapon lehet közü­gyeinket jelenleg fel­karolni, ezen alapon lehet az utat megnyitni a reformoknak mind politikai, mind pénzügyi szem­pontból , mert ha az igen t. kormány által beter­jesztett előirányzat alapjában annyira hibás, mint azt nemcsak az ellenzék, de magának a kormány­pártnak igen sok szónoka kimutatta, akkor mi nyújt a pénzügyminisztériumnak biztosítékot arra nézve, hogy a részletes vita nem involváland­ó a már fölvetett nagy kérdések tételeinél oly dimen­­siókat, hogy az eredmény éppen az leend, mintha a t. többség hozzájárulván Tisza Kálmán képviselő úr indítványához s nem fogadná el a részletes tár­gyalás alapjául a jelen előirányzott javaslatot? Valóban ez esetben az alakulandó új kormány in­­demnytit lesz kénytelen a háztól kérni és az meg­nyugodván az indemnytiben,a legközelebbi ország­gyűlésen új előirányzati javaslatot nyújthat be a háznak, nem a régi alapon, hanem azon reformok alapján, melyeket időközben nézetem szerint a kormánynak inaugurálnia kell és lehet is. Nem úgy állítom én fel e kérdéseket, miként az általam mélyen t. pénzügyminiszter úr­­. Seny­­nyey Pál beszédére vonatkozólag megjegyezte,­­ miként e részben a miniszterelnök úr nyilatkozott, mintha mi, kik a reformokat sürgetjük, a megta­karításokat tűznek ki az egyedüli és kizárólagos szabályozójául a létesítendő reformoknak. Én a megtakarítás ezen pontját, mint lénye­ges, de nem mint kizárólagos, hanem csak mint egyik elemét tekintem a combin­­iónak az állam­­szervezeti reformmunkálatoknál, mert tényleges közállapotaink mellett nekünk igenis egész ál­lamszervezetünk minden ágában reformok szük­ségesek a politikai és pénzügyi, a közigazgatás terén; de nemcsak azért kellenek a reformok, mert a takarékosság így parancsolja hanem azért is, mert az állam, mert a népélet érdekei különben is már a reformot követelik. Hogy a reformok azután alkalmazkodjanak a takarékosság szempontjához, azt én nem vontam kétségbe azon t. államférfiak­kal szemben, kik képzetünkről hasonló irányban nyilatkoztak. Az egyes tételeket illetőleg, helyesen jegyez­te meg a mélyen t. pénzügyminiszter úr, hogy mi­előtt a végeredményt ismerhetnék, mielőtt a főszá­mot összeállíthatnék, szükséges ismernünk a létesí­tendő egyes reformokkal járó tételek számbeli horderejét is. Igen, de erre én azt jegyzem meg, hogyha a kormánynak csakugyan komoly szándé­ka a reform, mi eredményt várhat a pénzügymi­niszter úr ez irányban? Hiszen, ha most meg is szavazzuk az előirányzatot, váljon mikor fog a reform munkáihoz a kormány hozzákezdeni? Vál­jon majd csak az évek hosszú sora után, a­mikor papíron az államháztartás egyensúlya helyre leendett állítva? Azt hiszem, nem ezt akarja, nem erről akar a kormány bennünket biztosítani, hanem azt hiszem arról, hogy az államháztartás első kez­deményezési munkálatainak a házban történt meg­oldása után azonnal hozzáfog a reformkérdésekhez. De ezen esetben kérdem, váljon biztosítva van-e a t. kormány és különösen a mélyen t. pénzügymi­niszter úr arról, hogy azon reformok, melyeket idő­közben a mostani előirányzat alapján inaugurálni fogunk, nem fogják-e legalább is annyira praecari­­nssá, kétségessé tenni az egyes nagy politiók határain belül az egyes tételeket, mint a­meny­nyire szemére vetette a t. pénzügyminiszter úr Sennyey báró képviselő úr beszédének, miszerint már előre szabatos számokkal jelezte az egyes részletes kiadási tételeket. Nézetem szerint nem az a fő tekintet, hogy a papíron mathematikai pontos­sággal bizonyos időhatár kijelölésével helyreállíttas­­sék azon aequatio, mely a papíron a súlyegyent mechanice helyre hozza, ez nem szabad, hogy a főte­kintet legyen a pénzügyminiszter úr előtt, de azt sem hiszem, hogy az lenne a főtekintet, hogy mecha­­nicai uton mintegy ezirkalommal méressenek ki s nyirbáltassanak meg az egyes államszervezeti közegek kívánalmával össze nem illő tételek, vagy toldassanak meg póthitel által, mert én azt hiszem, hogy mindkét nagy problémának egymással parallel, sőt egy időben kell megoldatnia. De azt hiszem, hogy ezen kombinált eljárás, mely azt czélozná, hogy államháztartásunk végleg rendbe hozassék, természetes módja az lenne, hogy az új kormány az új előirányzatot már az új szervezeti alapra állítaná; ily után lehetne elérni csupán, hogy nor­mál budgetünk —és hasonlóképpen mint Angliában — legalább az államszervezet állandó nagy költ­ségeire nézve, egy, hogy úgy mondjam consolida­­tad fund nálunk is minél előbb létrehozassék. Meg kell tehát mindenekelőtt állapítani államszerveze­tünket s ezen alapon lehet majd benyújtani az előirányzatot s ennek megfeleleg, hogy három, négy vagy öt év alatt, úgy a mint a t. pénzügy­­miniszter úr javasolta, adófelemeléssel, vagy mit én inkább szeretnék, más után helyre­állíttassák az egyensúly. Mindezen tekinteteknél fogva, minthogy meg vagyok győződve arról, hogy azon eljárás, ha t. i. az új kormány indemnityt kér a háztól, jobban biztosítja nekünk­ mind a reform, mind a pénzügyi tekintetekkel szemben a sikert, melyet a pénzügy­­miniszter úr is óhajt, én részletes tárgyalás alap­jául a jelen költségvetést el nem fogadom. Többen nyilatkoztak arra nézve, hogy minő irányeszmék szerint óhajtják" keresztülvinni a re­formokat. Az idő sokkal rövidebb, te­hát, hogysem én tüzetesebben kiterjeszkedhessem minden egyes pontra, de nem tehetem, hogy néhány megjegyzést ne tegyek azokra nézve, a­miket elkerülhetetlenül szükségesnek tartok már legközelebb inaugarálni a reform­kérdésekben. Én mindenekelőtt szintúgy mint az eddigi szónokok erős kormányt óhajtok, de az erős kormány alatt értem azon kormányt, mely már akkor, midőn a jelen krízisben átveszi

Next