Ellenőr, 1875. február (7. évfolyam, 32-59. szám)
1875-02-25 / 56. szám
ügy mibenlétét, s hogy a legközelebbi közgyűlésen elő fog terjesztetni a közúti vaspáratársulatnak az iránti kérvénye, hogy a gineknek lerakása engedtessék meg neki a kétnyúl- és a soroksári utczákon A közgyűlés Gerlóczy polgármester válaszát tudomásul veszi. Országh Sándor bizottsági tag interpellátiót intéz a polgármesterhez a házbérkrajcrárok és a szemétkihordás iránt. Az interpellátióra a polgármester a jövő közgyűlésen fog felelni. A közgyűlés ezután napirendre tér. Több apró ügy elintézése után felolvastatik egy indítvány, mely napirendre nem volt kitűzve, miután ez a napirend megállapítása után adatott be. Az indítvány 15 alláírással azt hozza javaslatba, hogy mivel Thaisz főkapitány úr hallomás szerint le akar mondani hivataláról, a közgyűlés a belügyminisztériumhoz intézzen egy feliratot a végett, hogy a belügyminisztérium intézkedjék Thaisz főkapitány úr megmaradása iránt. Az indítványhoz hozzászólt Zmeskál István, ki a Thaisz úrra vonatkozó indítványt nem fogadja el, hanem azt indítványozza, hogy a közgyűlés fejezze ki sajnálatát jegyzőkönyvileg a felett, hogy Thaisz ur lemond hivataláról s ezzel térjen az egész tárgy fölött napirendre. Bush aeh, az aláírók egyike, pártolja Zmeskál indítványát. Bródy Zs. az indítványozott feliratban azt látja, mintha a főváros azért folyamodnék a miniszterhez, hogy Thaisz Elek ur fizetését emelje fel. Napirendre kíván térni mind a felirat, mind a jegyzőkönyvi sajnálatot javasló indítvány fölött. Vecsey Emes Pál indítványát pártolja. Nyiry indítványozza, hogy mondja ki a közgyűlés, hogy bármennyire óhajtandónak tartja is a főkapitány úr megmaradását a fővárosi rendőrség élén, de a főkapitány kinevezése a belügyminiszter hatásköréhez tartozván, a közgyűlés nem akar a belügyminiszter dolgába avatkozni s igy e fölött napirendre tér. Zmeskál kijelenti a vita befejezte után, hogy ő azt egy szóval sem mondta, mintha Thaisz úr megmaradását óhajtaná (derültség), ő a jegyzőkönyvi sajnálat kifejezésének indítványozásával az illendőségnek akart csak eleget tenni. A kérdés szavazásra bocsáttatván, Nyiry indítványa fogadtatott el. Ezután tárgyalás alá vétetik a pénzügyi és gazdasági bizottság és a tanács előterjesztése a helypénz, pártjavadalmi díj és kövezetvám, nemkülönben a kő- és téglavám bérbeadására vonatkozó árverési feltételek tárgyában. Légrády és Markus a szóbeli árverés ellen emeltek szót, azt indítványozván, hogy az árverés írásbelileg tartassák. Vecsey ellenkező értelemben szól. A javadalmakra vonatkozó előterjesztést a tanácsnak mind az árverés modalitására, mind az árverés feltételeire nézve módosítás nélkül fogadtatik el. A kir. várkerti építkezés k czéljára szükséges városi terület átengedésére vonatkozó középítési bizottmányi és tanácsi előterjesztés szintén módosítás nélkül fogadtatott el. A városligetben egy korcsolyázási csarnok építése iránt a középítési bizottmány és tanács előterjesztésére vonatkozólag kimondja a közgyűlés, hogy a főváros a maga költségén nem hajlandó a csarnokot fölépíteni, hanem az arra szükséges telket átengedi szívesen. A tárgy kiadatik a tanácsnak oly megbízással, hogy ez tegye magát érintkezésbe a korcsolyaegylettel s állapítsa meg azzal a feltételeket s működésének eredményéről minél előbb tegyen előterjesztést a közgyűlésnek. Ezután a múlt évi közgyűlés határozatának megváltoztatásával a vadász utczának leendő megnyitása elrendeltetik. A kőbánya-ligeti iskolaépítés befejezése és a végszámlák alapján mutatkozó 1921 fűt 37 kvnyi megtakarítás tárgyában tett,tanácsi előterjesztés örvendetes tudomásul vétetik. Kiss Péter biz. tag által a főváros csatornázása és vízzel való ellátása tájában a közgyűléshez benyújtott indítvány ügyében a középítési és közegészségügyi és tanácsi előterjesztések, melyekben az jelentetik, hogy az előmunkálatok e tárgyban folyamatban vannak, elfogadtatik. Kiss Péter belenyugszik. Wass Elize is, mint a budai irgalmasok jelenlegi zárdafőnökének felfolyamodványa, a szerzetre rótt 252 frt 67 krnyi csatornailleték elengedése iránt, nem fogadtatott el. Mosony megye közönségének megkeresésére a magyar szt. korona feltalálásának emlékére épített kápolnának fenntartása tárgyában az országgyűléshez intézett felirat pártolólag terjesztetik fel. A jogügyi, bizottmányi és tanácsi előterjesztés városi szolgálatban állott több egyénnek nyugdíjazása , illetve végkielégítése iránt elfogadtatik. Ülés vége 7 órakor, tak különönösen a szélsőbal tagjai, Louis Blanc, továbbá Grévy, Quinet, Peyrat, Barodet és Thiers. — Tegnap a nemzetgyűlés elfogadta Wallon senatusi törvényjavaslatának összes czikkeit, mely a bizottsághoz visszautasíttatott. A törvény a közhatalmakról szóló törvény megszavazása után fog kihirdettetni. A tárgyalás folytattatni fog. Németország. (Bismarck herczeg visszalépéséről.) A németországi sajtó folytonosan s igen élénken foglalkozik a cancellári krízissel. Ismertettük volt a „Köln. Ztg.“ berlini levelét, mely arról értesít, hogy Bismarck lemondása után a parlamenti többség élére fog állani, mint egyszerű képviselő. Egy másik versió, mely a visszalépés okait magyarázza, az, hogy Bismarck a teljes vagy részletes visszalépés kérdését azon czélból vetette fel, hogy a császárt birodalmi minisztérium felállítására bírja, mely intézménynyel a császár eddig nem bírt megbarátkozni. Bismarck az ügyekre nézve nagy hátránynak tekinti, hogy egy nagy közigazgatás teendői és érdekei egy, illetőleg két ember személyéhez és életéhez legyenek kötve. A német birodalmi közigazgatás és a poroszországi minisztérium jelenlegi egymásba nyílását súlyos hibának tartja. A „Nat. Ztg.“-nak roszul esik azon hír, hogy Bismarck mostani vezéri állását Nessus-öltönynek tekinti. Ha államcancellári hivatalát pártvezérséggel akarja fölcserélni, akkor csak vederből cseberbe hág. Csakhamar belátná, mily nagy feladat a német birodalmi gyűlésben zárt többséget alkotni, ott, hol általában minden képviselő elsősorban független tagnak, s csak azután és amennyiben tetszik neki, tekinti magát pártembernek. Reményli végül a „Nat. Ztg.“, hogy tavaszig vagy nyárig mindenesetre elhalasztja a cancellár visszalépését. — Említettük, hogy a „Kreutztg.“ az egész dolgot, különösen a pártvezérség eszméjét csak kinyújtott tapogató csápnak nevezte, s azt hiszi, hogy Bismarck olyan főtanácsadó forma szerepet fog mint parlamenti tag viselni, mint például Egeria nympha. Hogy ki következzék a cancellár után, azt a „Kreutzig.“ nem tudja. Más sem. KÜLFÖLD. — Február 24-én. — Franczia Köztársaság. (A senatusi törvény.) Azon szavazás jellemzéséhez, melynek folytán a nemzetgyűlés a Wallon-javaslat első czikkét elfogadta, hozátesszük még, hogy a többség, mint előrelátható volt, a baloldali csportokból s mintegy 80 jobbközépi képviseőből állott, közöttük : Broglie, Audifirit-Pasquier, Bocher és Joinville herczeg. A szavazástól tartózkod TÁRCZA. IRTA BERNE I GYULA, TIZENHETEDIK FEJEZET. Altamont revanche-a. (Folytatás.) Mialatt Clawbonny e szavakat kétségbeesve kimondó Altamont egy lépést tett előre, hogy Hatteras segítségére siessen, aztán hirtelen megállt, mintegy önmagával s elfogutságával viaskodva. — Nem! kiáltott föl végre, gyávaság lenne. S azzal, Crawbonnyval együtt a tusa színhelyére rohant. Habozása nem tartott egy fél másodperczig. De látta az orvos, mi ment végbe az amerikai lelkében, és megérte Hatteras, ő, ki készebb lett volna meghalni, mint vetélytársát hívni segítségül. Egyébiránt alig volt ideje számba venni ez új helyzetét, mert Altamont hirtelen mellette terv lett. Hatteras a földön heverve kitelhetőleg védekezett a két bősz vadállat szarvai és tipró lábaitól. De sokáig már nem folytatható e rettentő viaskodást. Már éppen szétmarczangolják vala, menthetetlenül, a vadállatok, midőn két lövés dördült el, s Hatteras feje mellett fütyültek el a golyók. — Bátorság! hangzott Altamont biztató szava, ki eldobván kilőtt fegyverét, a bősz állatokra vetette magát. Az egyik ökör, szivén találva, összerogyott, de a másik még inkább nekibeszülve már-már szarvaira szúrta a szerencsétlen kapitányt, midőn Altamont szembe kerülve a vadnak, mélyen a torkába döfte a hóváló kést, míg másik karjával borzasztó fejszecsapást mért a homlokára. Egy pillanat műve volt az egész; egy villámlás megvilágítható a szint. A másik ökör horgas inára rogyott, s élettelenül összeroskadt. — Hurra! hurra!ajongott Clawbonny. Hatteras meg volt mentve. Tehát annak az embernek köszönheti életét, kit a világon leginkább gyűlölt! Mi történt e pillanat alatt lelkében? Mily ellenállhatatlan érzés támadott benne és vett rajta erőt? Kifürkészhetetlenek az emberi szív redői. Elég az ahhoz, hogy Hatteras minden habozás nélkül vetélytársa felé ment, s ünnepélyes hangon így szólott hozzá: — Ön életemet menté meg, Altamont. — Ön is megmenté az enyémet, viszonzá az amerikai, s egy pillanatnyi csend után hozzátevé: S most „quittek“ vagyunk, Hatteras. — Nem, Altamont, viszonzá a kapitány. Mikor az orvos önt jégsírjából kivette, én nem tudtam kilétét, s ön, kilétemet tudva, élete kockáztatásával mentett meg engemet. — Eh, mit, viszonzó Altamont, ön embertársam , s bármiként lenne is, egy amerikai gyáva nem lehet. — Nem, bizony nem! kiáltott föl az orvos, ember ő is, ember miként ön, Hatteras! — És velem együtt fog osztakozni a ránk váró dicsőségben ! mondá Hatteras. — A pólus felfedezése dicsőségében ! kiáltott föl Altamont. — Igen, viszonzá a kapitány büszke nyomatékkal. — Tehát mégis kitaláltam! mondá Altamont. S önökben hát, m megfoogamzhatott e merész gondolat ! Önök merték czélul kitűzni ama megközelíthetetlen pontot! Ah ! ez igazán valami szép, nagyon szép. Én mondom azt önöknek : fenséges egy gondolat! — Hogyan, kezdő Hatteras hirtelen, s ön nem a pólushoz törekedett, miként mi ? Altamont habozni látszott — Nos ? sürgeté az orvos. — Nos, nem! kiáltott föl az amerikai. Nem! Legyen igazság még az önszeretet rovására is ! Nem, bennem nem ébredt fel e nagy és szép gondolat, mely önöket idáig hajtá. Én az éjszaknyugati átjárón akartam hajómmal átkelni. Ez a valóság. — Altamont, szólt Hatteras az amerikainak nyújtván kezet, legyen hát dicsőségünkben osztozó, s jöjjön velünk felfedezni az éjszaki pólust. A két férfiú forrón, őszintén kezet szorított. Mikor az orvos felé fordultak, ez sírt örömében. — Ah, édes barátaim, mondá szemeit törtölgetve, szivem kicsordul a nagy örömtől, melylyel eltöltitek! Ah, kedves bajtársaim, feláldoztátok tehát ama gyarló féltékenykedést, hogy a nagy közös sikerben egyesüljetek! Önök kimondták a józan ész szavát, hogy ne forogjon itt kérdésben Anglia vagy Amerika, hanem fűzzön össze a kölcsönös rokonszenv és szeretet, hogy expedíciónk veszélyeit szembenézhessük. Ha csak el lesz érve az éjszaki pólus, mit tesz az, hogy ki érte el ? Minek versengenénk azon, ki angol és ki amerikai, mikor büszkén embernek vallhatjuk magunk. A jó orvos karjai közé szórttá a kiengesztelődött ellenségeket, alig birt örömével. Az új barátokat még közelebb vonta egymáshoz ez érdemes férfiú közös barátsága. Clawbonny szabadon ereszté szavát a féltékenykedés hiábavalóságáról, a vetélkedés oktalanságáról, s arról, mily szükséges a bizalmas egyetértés egy ily magára hagyott embercsaládban. Szava, könye, gyöngédsége, mind szíve mélyéből eredt. Húszszor, harminczszor megölegetvén Hatterast és Altamont,ot, végre lecsillapult. — És most, így szólott, lássunk a munkához! Minthogy vadász számban semmit se tettem, értékesítsük egyéb tehetségeimet. S nossza ! kizsigerezni az ökröt, melyet mindjárt el is nevezett „kiengesztelő ökörnek.“ Olyan ügyesen járt el a munkában, mintha ha legpontosabb bonczolást teljesítené. Társai mosolyogva nézték. Néhány percz múlva kimetszett ügyes késével jó száz fontra való húst az ökörből, három részre osztá s mindegyikök felnyalábolván egyet-egyet, visszaindulnak a Gondviselés vára felé. Este tíz órakor elérték a nap harántos világánál a Doktorházát, hol Johnson és Bell jó vacsorára várták az érkezőket. De mielőtt asztalhoz ülnének, az orvos diadalmas hangon felkiáltott, két vadásztársára mutatva : — Johnson, édes öregem, igaz-e, hogy egy angolt és egy amerikait vittem el hazairól ? — Igen, Clawbonny úr, viszonzó az őrmester. — De két testvért hoztam haza. A két hajós örvendezve nyújta kezét Altamontnak. Az orvos elbeszélte nekik, mit tett az amerikai kapitány az angolért s az éjen öt tökéletesen boldog embernek adott szállást a jégház. , OSIVALOV BATTERAS KAPITÍNYAX. KÖTET. Kisfaludy-társaság. (Február 24.) A társaság mai ülésében Gyulai Pál elnökölt. Az óra már rég elütötte az ötöt, mikor a gyűlést végre megnyithatta. Ekkor a tagok közül az elnökön és titkáron kívül hatan voltak jelen, ami bizony nem igen ajánlatos bizonyítványt állít ki s, társaság buzgalmáról. Havonként egy gyűlést tart, s ezen egy iránt is oly lanyha érdekeltséget mutat. A felolvasóhelyet először Greguss Ágost foglalta el és Jovanovics Jován „Rózsák“ czímű dal ciklusából olvasott fel néhányat, Pavlovics Jenő fordítása szerint. Ki Greguss Ágost érdektelen, egyhangú, recitáló előadását már hallotta, annak fogalma lehet az ülés elejének unalmairól, s egyszersmind megmagyarázhatja magának, hogy a felolvasott versek semminemű hatást nem tettek. Igaz, valami kiváló nincs is bennök , de némelyik elég dallamos, elég üde és kedves. Greguss A. után P. Szathmáry Károly mutatott be egy fejezetet „Új világ“ czímű regényéből. Ellendarabja, mely szintén kész van, a 48 előtti időben játszik, mikor még az idealizmus, az eszmékért való rajongás öntött lelkesedést az emberekbe. Az ,,Új világ“ a mai materialistikus korban mozog, a közelebbi „krach“-csal végződik. A munka egy fiatal tehetséges szobrássszal s ennek sorsával foglalkozik. A fiatal szobrász, Endre, a fővárosba jőve pártfogót keres, meg is találja azt sokára, nem műveinek köszönhette, hanem nejének, Margitnak szépsége vonta a házba azt. így ismerkedett meg Endre az első pártfogóval, gr. Tartály Aladárral, ki, mind gyakrabban látogatva el hozzája, nejével viszonyba keveredik. Ezt Endre megtudja s a legalsóbb társaságokat, a legközönségesebb korcsmákat keresi. Ennek hatása alatt a Tarczaly által megrendelt Venus szobrot sürénné változtatta. Majd lelki küzdelme még jobban megrendíti, megőrül s az elkészített genialis szobrokat eltorzítja, összetördeli. Érdemlegesen nem szólhatunk a regényről, mert nem ismerjük cselekvényét; a bemutatott töredék könynyeden és élénken folyik s osztatlan tetszésben részesült. Szász Károly Mindszentitől olvasott fel egy Langiushoz irt epistolát. Mindszenti álnév, nem az ismert egyházi író, Mindszenti Gedeon, szintúgy álnév Langius is, az öreg Nadányi Imrére ruházták barátai azért, mert rendesen Langiusból szokott idézgetni. Öreg magyar, a férfias magyar sportnak, a lovas agarászatnak ernyedetlen barátja, ki 60 év óta lovagol, de még más, mint magyar nyeregben nem ült, kinek fogadása tartotta, hogy az idegen találmányu pokolgépre, a vasut-mozdonyra fel nem ül, de vénségére mégis megszegte e fogadást. S éppen ez alkalomból írja hozzá Mindszenti az epistolát, tréfásan panaszkodva, hogy az ősi magyar erkölcs kivesz. Az epistola gúnyja egézséges, pezsgő, erőteljes; a hallgatóság és a társaság nagy tetszéssel fogadta. Az epistola a „Vasárnapi Ujság“-ban fog megjelenni. A jegyzőkönyv felolvasása után Bartaus látván Evva Lajosnak a magyar zenészek életéből merített rajzaira olvas, föl kritikát- Bartalus István kritikájának hangja sértő, kiérzett, sok tekintetben insultáló volt; semmiesetre sem illett a legelső hazai szépirodalmi testülethez, melynek mindig meg kell őriznie méltóságát, s mindig a legridegebb tárgyiasság körében kell maradnia. Rákossy Jenő, ki a művet a társaságnak benyújtotta, nem is késett felszólalni az író mellett s tiltakozott az insultáló hang, s a kritikában elszórt „éretlen“ s hasonló epithetonok ellen. Insultálónak bélyegzi az ilyen kifejezést „egy fiatal jogász, aki a zene-ábéczét megtanulta, még nem tarthatja magát illetékesnek arra, hogy a czigányzene felett ítéljen.“ Hasonló értelemben nyilatkozott Dalmady Győző, tárgyilagosabb kritikát sürgetve. P. Szathmáry Károly megemlítette, hogy ha egyébnek nem, a lovagiasságnak követelménye, hogy az ily „éretlen“ epithetonokat ne használja a kritikus ott, ahol az író magát nem védelmezheti. Bartalus István visszautasította a Rákossy tiltakozását,Gyulai és Greguss pártjára keltek. Rákossy megmaradt állítása mellett, helyesen kiemelve azt, hogy vagy olyan a munka, amely „éretlen“, így kritikán alól áll, ennél fogva nem szükséges arról hossszú felolvasást tartani, vagy olyan, amely némely tekintetben méltánylatot érdemel, így nem szabad a szerzőnek sértegetésére, nevetségessé tételére felhasználni a róla írt kritikát. Tökéletesen igaza van. Az írók óvakodni fognak az ilyen bírálatok után a Kisfaludy-társasághoz fordulni munkáikkal, mert megeshetik, hogy tárgyias ítélet helyett brutális támadást kapnak, a sicut exemplum docet. A mindinkább elmérgesedő vitát az elnök, az ülés végére érkezett Toldy Ferencz elnyomta, s a tagokat zárt ülés végett még együtt tartotta. A hallgatóság a vita keltette kellemetlen hatás alatt oszlott el. Kiiárti — Olcsó könyvtár. Egymásután indulnak meg a jóravaló vállalatok. Ismertettük az akadémia, a természettudományi társulat, s az Aigner Lajos vállalatát, most a Franklin-Társulat „Olcsó könyvtár“ áról kell szólanunk. Az „Olcsó könyvtár“ czélja: minél olcsóbb áron juttatni a magyar közönség birtokába a hazai és külföldi jeles írók kisebb műveit. E könyvtár leginkább a kisebb regények és eposzok, beszélyek és költői elbeszélések, költemények és színművek tára, de nincsenek kizárva belőle az irodalom más ágai is, kivált oly történelmi kisebb munkák, melyek tartalmuknál fogva és formaszépségre nézve kitűnők. Az „Olcsó könyvtár“ nem bizonyos osztályt vagy kort tart szeme előtt, hanem az egész művelt közönséget, s nem annyira kétes becsű újdonságokkal kíván kedveskedni, mint inkább elismert becsű művekkel. A hazai és külföldi remekírókból a legkitűnőbb műveket közli s föleleveníti egyszersmind némely jeles irók oly műveit és fordítmányait a melyek még nem voltak összegyűjtve, vagy önálló kiadásban nem jelentek meg s igy a közönségre nézve mintegy elveszetteknek tekinthetők. De ad néha uj műveket is s a szekértő szerkesztőség a megválogatásban a jó ízlés mellett kiváló figyelemmel lesz a magyar közönség szükségeire is, hogy e könyvtár ne csak olcsóságánál, hanem tartalmánál fogva is magyar családi könyvtárra emelkedhessék. Minden 5—7 ívig terjedő füzet ára csak 20 kr., a 10—12 ívig terjedő kettős füzet ára 40 kr., a 15—18 ívig terjedő hármas füzet ára 60 kr. De a legtöbbször csak egyes füzeteket ad. M i n d en füzet önálló könyv lévén, külön is megszerezhető. Éppen azért nem nyitnak reá előfizetést, hogy mindenki azt a füzetet vehesse meg, amelyre szüksége van. Az évenkint megjelenő füzetek száma nincs meghatározva, sem időhöz kötve. A vállalatból a követkeők már megjelentek: Csokonay „Dorottyája,“ Bret Harte „Kaliforniai beszélyei,“ Kölcsey F. elbeszélései, M.caulay „Machiavellibe, Kerényi Frigyes összes költeményei, Sandean „Montsabreyi kastélya,“ Kázmán József „Fanni hagyományai.“ Sajtó alatt vannak, mint értesülünk, a következő művek: Sollogob „Elkelő világ“-a, Szigligeti „Liliomfi“-ja, Macaulay „Lord Bacon“-a, Kölcsey „Emlékbeszédei,“ Dickens „Karácsonyi ének“-e, Teleki László „Kegyencze,“ Kisfaludy K. „Tihamér“-je, Gyulai Páltól „A vén színész,“ Kathy L. „Egy iskolai kaland“-ja, Gaal „Beszélyes,“ Gvadányi „Peleskei nótárius“-a, Planche „Michel- Angelo“-ja Macaulay „Lord Byron“-a s Goethe „Iphigeniája.“ A válalat pártolásra méltó. — A „Magyar Themis“ 1875. évi 8. sz. következő tartalommal megjelent: Észrevételek a magyar büntetőtörvénykönyv javaslat felett. Dr. Csukácsy Károly kir. alügyész úrtól Budapesten III. — Az értékpapírok. Dr. Herichh Károly miniszteri titkár úrtól Budapesten. VIII. IX. — A végrehajtói eljárást és a perrendtartás módosítását tárgyaló törvényjavaslat. Dr. Spitzer Adolf ügyvéd úrtól Budapesten III. — A törvényes házasságon kivül született gyermek polgári magánjogainak szabályozásáról. IV. V. Lehman Róbert ügyvéd úrtól Déván. — Az ügyvéd-vizsgáló bizottság ügyrende. — Vegyes közlemények. — Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék. Kivonat a „Budapesti Közlöny“ből. Külön melléklet: a „Döntvények gyűjteményének“ egy ive. — Megjelentek a következő művek. 1) A hasonszenvi rendszernek alkalmazása a közéletben nem-orvosok számára. Különös tekintettel azon határvonalak kifejlődésére, melyeken túl nem-orvosnak gyógyítani, nem helyes. Irta dr. Dudics Miklós. IV. filzet. Ára 60 kr. A teljes munka ára fűzve 2 frt 80 kr. — 2) A magyar kir. közjegyzőségi törvény magyarázata, különös tekintettel a közjegyzői intézmény történeti fejlődésére, közjegyzők, közjegyzői segédek, birák és ügyvédek számára, a közjegyzői intézmény vázlatával, összehasonlító és kiegészítő jegyzetekkel, gyakorlati útmutatásokkal és az e törvényre vonatkozó miniszteri rendeleteket és irománypéldákat tartalmazó függelékkel ellátva, irta Rapp Zsigmond. Ara 60 kr. ( 3) Hasznos Mullattató, az olvasni szerető mindkét nembeli ifjúság s a nép számára. Szerkeszti Dolinay Gyula. III. évfolyam. 5. füzet. Előfizetési ára egész évre (82 füzetre) 6 frt. félévre (16 füzetre), 3 forint. 4) Törvényszék Otthon. Regény. Ára 1 frt. Irta K. Papp Miklós. Részletesebben is nemeztetni fogjuk. 5) Egyetemi Híradó. A hazai főtanodák ifjúságának közlönye. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos Naszluhácz Ödön. Az első számban Márki Sándor, Vársdy Antal, Mátray Gyula és Weinberger Soma neveivel találkozunk. — Természettudományi értekezések. E czim alatt jelent meg a magyar k. természettudományi társulat könyvkiadó-vállalatának I. évfolyamából az utolsó kötet. Terjedelme 23 nyomott iv, 355 és VIII. lap. Két czimképpel, egy táblával és 39 fametszetű ábrával. A tartalom a következő: 1. Arago: Az átalános vonzalomról. Fordította dr. Császár Károly; az eredetivel öszszehasonlította Szily Kálmán. 2. Bessel : A valószínűség számításáról. Fordította dr. König Gyula; az eredetivel összehasonlította dr. K. Eötvös Loránd. 3. Dove: A villanyosságról. Fordította Horváth Miklós; az eredetivel összehasonlította Szily Kálmán. 4. Haeckel: Munkafelosztás a természetben és az ember életében. Fordította György Aladár; az eredetivel összehasonlította Kriesch János. 5. Heer: Svajcz kőszénkorszaka. Fordította Petrovics Gyula; az eredetivel összehasonlította dr. Wartha Vincze. 6. Herschel: Az időjárás és időjósok. Fordította Sámi Lajos , az eredetivel összehasonlította Szily Kálmán. 7. Humboldt: A pusztákról és sivatagokról. Fordította Sámi Lajos, revideálta Petrovics Gyula. 8. Kirchoff: A természettudományok czéljáról. Forditotta Szily Kálmán, revideálta b. Eötvös Loránd. 9. Liebig: Az ételek tápláló értékéről. Forditotta dr. Rill Gusztáv, revideálta dr. Wartha Vincze. 10. Lyell: A források tüneményei. Forditotta Sámi Lajos, revideáta dr. Krenner József. 11. Melloui: Bevezetés a „Hő ismerete“ czimü munkához. Forditotta Szily Kálmán, revideálta b. Eötvös Loránd. 12. Wirchow: A házról. Forditotta Magyar Sándor, revideálta dr. Balogh Kálmán. E felsorolt nevek bizonyságot tesznek arról, hogy a természettudományi társulat méltólag fejezte be vállalata első évfolyamát, ami egyszersmind kezeskedik a jövőre nézve is. A hivatalos lapból. Az igazságügyminiszter Moldován Simon bokáni járásbirósági írnokot az oraviczabányai törvényszékhez aljegyzővé nevezte ki, Várady József módosi járásbirósági írnokot a nagy-becskereki törvényszékhez és Bores Péter borosjenői kir. járásbirósági Írnokot a butyini kir. járásbírósághoz helyezte át. HÍREK. Febr. 24. — A választók összeírásáról eddig ismert adatok már eléggé feltüntették, hogy az új választási törvény mily sokakat megfosztott a választói jog gyakorlásától. Nagyon kevés helyen emelkedett a választók száma, de sehol sem jelentékenyen. Borsodmegye hat kerületében 9355 szavazóval van kevesebb, mint volt 1872 ben Volt ugyanis 18,029 a beírtak most 8674. Nevezetesen a mezőkövesdi kerületben volt 2734, van 1068; a mezőkeresztesiben volt 2783, van 857; a mezőcsábiban volt 2620, van 1445; a szirmabessenyőiben volt 3167, van 1567; az edelényiben volt 3216, van 1475; a dédesiben volt 3509, van 2262. Miskolcz városában is 723-mal apadt a választók száma. A déli kerületben 999 választóból 497 maradt, az éjszaki kerületben pedig 809-ből 498. Zemplén megye választóinak csak fele maradt meg. A terebesi választókerületben Bosnyicza községből nem találtak egyetlen jogosultat sem. S.A.-Ujhelyen adóhátralék miatt 200 volt szavazó esett el jogától, köztük birtokosok, ügyvédek és iparosok. Baranya megye azon kevesek közé tartozik, hol szaporodtak a választók. A legutóbbi szavazáskor volt a megyében 17,509, most öszszeírtak 20,530 at. Árva megyében is szaporodott a választók száma. A Szepességben a gölniczbányai kerület 2227 múltkori választója leapadt 1026-ra. Ung megyében 7484 választó van, volt 9783. Pozsonymegye nyolcz kerületéből szavazó volt 24,435, most 20,356 fog szavazhatni. Zilahon 1150 választó volt, most 438 van — A városligeti ártózikút vize már mutatkozik, minden órán várják, hogy a víz kitörjön teljes erejével. Meglehet azonban, hogy 2—8 hét is elmúlik addig, de Zsigmondi e művének sikerében kételkedni nyár nem lehet. E kút véséséről a „P. Lloyd“ több, érdekes adatot sorol föl. A városligeti kút fúrása eddig 312 öl mélységre haladt. Az iszap heve a fenéken 54,6 Reaumur fok. Néhány nap óta a víz a kútban a Duna zérus pontja fölé 29 lábnyira emelkedik, s e szerint a ligeti tó víztükre színe fölé 8 lábra. Az eddigi költség mintegy 140.000 frtot tesz, mely összegből 70.000 frtot a bélelő csövek emésztettek föl. Parisban eddigelé két ártézi kút furatását fejezték be, s pedig egyet Grenellében, mely 288 öl, 3 láb mélységű s 4 hüvelyk átmérőjű. E kút költsége 300,000 oszt. ért, ezüst frtot tett. 24 óra alatt 24.619 köböl vizet szolgáltat és 66 lábnyi magasságba szökik. Furatása 8 évet vett igénybe. A másik párisi ártézi kút, Passyban, 309 öl, fenéken 29, felül 39 hüvelyk; 24 óra alatt 25 lábnyi magasságra szöktetve 316,604 köböl vizet ad, 62 lábnyi szöktetéssel 189,960 köbölet. E kút véséséhez 6 év kellett. Ezeken kívül még két kút furatása van folyamatban, s pedig egyé a Chapelleben, a Place Héberen, melyre eddig nyolc év alatt 600,000 frtot költöttek, és egyé a Rue de la buttes aux Caillesben, 400,000 frt költséggel 7 év alatt. Párisban a vésés sokkal egyszerűbb, mint Budapesten, mert ott a tömör földréteg (krétamész) a csőbélést fölöslegessé tette, míg a ligetben a fúrás a lehőenpölygő agyag és homokrétegek miatt csövezés nélkül lehetetlenség. A ligeti artézi kút hőszaporulásából, mely mint már említik 54e/10 fok R., az következtethető, hogy az átfúrt földré°tegek a budapesti forrásvidék hévvizeitől már telítve vannak. Az elmélet szerint a föld kérgének hőmérséke minden 120 láb mélység után 1 fok R-ral emelkedik és ez a sparenbergi kútnál helyesnek is bizonyult. Budapesten a források középmértéke 30 lábnyi mélységnél 8 76/10, fok R. Ha már most minden 115 láb mélység után a hőemelkedését 1 fok R-ra teszszük, egyszerű számítás után kitűnik, hogy a városligeti artézi kútnak legalján, mostani 1872 lábnyi mélységénél a hőnek csak 25 foknak kellene lennie . Százezer forinthoz nagyon közel van az összeg, amit a főváros hatósága évenként tüzelőszerekre ad ki. A két városházban, a másutt elhelyezett városi hivatalokban, iskolákban, kör- és vámházaakban és a vízműben az eddigi tapasztalatok szerint évenkint 25471/a öl fát, 54441/a mázsa coaksot és 154,964 mázsa kőszenet tüzel el a város; a kőszénből a pesti vízmünél 115,200, a budai vízműnél 12,000, a rudasfürdőben 6500 mázsát fogyasztanak. Ez mindössze 99 ezer 282 forintba kerül. A tartós kemény tél és több új fűtési készülék behozatala miatt az idén még ennél is több tüzelőszer fog kelleni. A Liszt „Prometheus“ nagy művének előadásánál, melyet a Liszt-egylet márcz. 3-án mutat be a redoute kisebb termében, a prologot Bulyovszkyné asszony fogja szavalni. Az énekkart, mint már írtuk, maga Liszt kíséri a zongorán. Liszt e művet Herdernek „Felszabadított Prometheus“ költeménye után írta, s Herder szobrának 1850-ben Weimarban történt leleplezésekor adták elő legelőször. A prolog Pohl Richárdtól van, a karok énekszövegei pedig Herder említett műveiből. A szöveget idősb Ábrányi Kornél fordította magyarra, s előadáskor nyomtatásban lesz kapható. — Lázár Mihály főispán javára valaki nyilatkozik a „P. Napló”-ban. Mi Lázár M. miatt a miniszterkrízis mellett még egy Lázár-krízist nem fogunk folytatni. Megmondtuk, amit akartunk, s azt fenntartjuk. — A budai ideiglenes vízvezeték elkészítésére sok mindenféle terv született már. A víz főtelepét kezdetben a várban akarták elhelyezni, s e végből a honvédelmi minisztériummal telket is cserélt a hatóság, megkapván az úgynevezett csonka tornyot. Ekkor némelyek jobbnak találták a vízmis számára a magasan fekvő Gellérthegyet, s a közmunkatanács a gellérthegyi vízvezeték költségeit ki is számította 80.000 írtra. Most azonban a pesti vízvezeték igazgatósága azt adta tudtul, hogy a Gellérthegyen 120.000 írton alól ne is kalkuláljanak, hivatkozik egyébiránt arra is, hogy egy szakbizottság már ki van küldve, hogy a főváros állandó vízvezetéke számára megvizsgálja a talajt és a forrásvizeket, ez okból legjobb lesz tehát, ha fölhagy a város a budai ideiglenes vízvezeték tervével. — A bukovinai magyarok javára márcz. 2-án műkedvelői előadás lesz a várbeli színházban. Előadják a „Szép molnárné“, „Becsületszó“ és „Női könyök“ czímű vígjátékokat. Rendezőül Vizvári Gyulát kérték föl. Az általános adóemelés közepette Budapest főváros is emelni akarta a fogyasztási adópótlékokat, nevezetesen a bornál 11 krajczárral, a sörnél pedig 10 krajczárral. A pénzügyminiszter azonban nem találta teljesíthetőnek a kérelmet s azt válaszolta, ha a bor- és sörfogyasztási adó szóba jöhetne, szóba hozta volna már maga a kormány, az állam javára. — A szerencsétlen Berzenczey Lászlón a téboly jelei oly mértékben mutatkoznak, hogy a Rókuskórházból a lipótmezei intézetbe fogják szállítani. — Dobos Gábort elfogták három czimborájával. Ezt írják a „Közérdek“-nek Nyir- TIZENNYOLCZADIK FEJEZET. Az utolsó előkészületek. Másnap megváltozott az idő, s hidegre fordult; hó, eső és förgeteg váltakozott több napon keresztül. Bell kész lett a dereglyével, mely tökéletesen megfelelt czéljának; félig betetőzve, két árboczával viharban is tenger állható volt, s könnyűségénél fogva, szánon is szállítható volt, anélkül, hogy tetemesen megterhelje az igás kutyákat. Végre megkezdődött a polaris medencében az a nagy változás, mely a telelőkre oly véghetetlenül fontos volt. A jégség megmozdult az öböl közepén, s a magas jégtorlások alját kiette a folytonos ütközés, s csak egy vihar kellett, hogy leválva a parttól, úszó jéghegyekké alakuljanak. De Hatteras nem akarta bevárni, míg az egész jégmezőség szétered. Hamarább akart nagy útjára kelni, úgyis szárazföldön lévén utazandó, ameddig lehet, nem sokat törődött azzal, szabad-e a tenger vagy sem. Június 25-ére tűzte ki az indulást, addig minden készülődést befejezhettek. Johnson és Bell a szánt helyezték teljes jó karba, bordáit megerősítették, s új csúszótalpakat húztak alája. Az utasok fel akarták használni azt a kis jó időt, mit a mostoha természet a sarkövi tájaknak enged, mikor könnyebben elviselhettük a szenveződések, s az akadályok és viszontagságok könyebben leküzdhetők. Pár nappal az elindulás előtt, június 20-án, de ezek nyíltak az induló jégségben, s alkalmuk volt a dereglye vízálló voltát egy kis hajózásban kipróbálni. Kirándultak egész a Washington-fokig. A tenger nem volt egészen tiszta a jégtől, messze odáig! — De elvégre is nem volt többé összefüggő a teli kéreg rajta, s lehetetlen lett volna, gyalogszerrel átkelést próbálni a jégmezőn. E félnapi hajózásban teljesen kiismerték a dereglye jó tulajdonságait. (81. folyt. kör.)