Ellenőr, 1875. július (7. évfolyam, 183-210. szám)

1875-07-22 / 201. szám

Előfizetési árak Egész évre . 20 frt — kr.­­ Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . 10 „ — „­­ Egy hónapra 1 ,80, Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor*utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 201. szám. POLITIKAI NAPILAP, Budapest csütörtök, július 22. 1875. Hirdetések felvétele, Budapesten, nádor-nteza 6. szám (Jégr­ldi testvérek Irodájában.) Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reklamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 911. évfolyam. . m ■■■viiiiwbí im ■ nrsi>njinwrT*'Hvi ' „ Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy éne................................20 forint — kr Félévré.........................................10 „ — kr. Negyedévre.................................5 „ — kr. Egy hóra......................................1 ,, 80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK: sberlin, július 21. A mai tőzsdén az utó­­tőzsde változatlan, csöndes volt, internationális értékek lanyhák, vasutak jól tartották magukat, bankok keveset változtak, magyar államkötvények emelkedők, pénz folyó 33/4°/0. Magyar keleti vas­út 67.50. Pécs, julius 21. (átv. zárlat) Magy. földteherment Kötvény 81.90. Salgó-Tarján —. Magyar hitel 215.25 Magyar záloglevél 8680. Erdély 121.—. Magyar kelet vasút 51.—. Magyar sorsjegy 81-75. Magyar földhitel 72.—. Magyar varoti kölcsön 101.25. Anglo-magyar 9.25 Franco-magyar 59.75. Alföld 128.—. Magyar északkelet vasút 127.—.Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 06.80. Tisza vasút 193— Municipal-lank —.—. Pesti bank — Berlin, jul. 21. (Zárlat.) Galiczai 102.50 tallér Lombard 171.— bir. márk. Ezüst jövedék 67.80. tallér 1860-as 119.30. tallér. — Bécs 180 90, bir. márk. — Romá­niai 35.00 tallér. Államvaspálya 499.— bir. márk.­­ Papir­­jövedék 64.80 tallér. — Hitelsorsjegy 348.­. — 1864-es 308.—. bir. márk. Hitelrészvény­­ek 391.— bir. márk. Hitel­­részvények 436.50 kir. márk. — Magyar sorsjegy 175.— bir. márk. Utóbörze —.------. Frankfurt, jul. 21. (Zárlat.) Váltóárfolyam Bécsre 182.40. Amerikai 1860-re 119.75. 1860-ra 119.25. Lombar­­dok 129.50. Évjáruléki papír 65.50. Osztrák bankrészt 872.—. Osztrák hitelrészvény 217.25. Osztrák államvaspályy részv. 282.—. 1834-diki 308.40. Galicziai 213.— . járulék ezüst 69.56 Győr-Gráczi —. Utóbörze —. Magyar­orsz. 176.50. Pária, jul. 21. (Zárlat) 3°/0 járadék 63.87.­­ 5°/0 járadék 102.90. Olasz járadék 71.68 Creditmobilier 172.— Lombard 328.-. Államvaspálya 692.—. Koronajószági zálog­levelek —. Ausztriai kötvények —1871-diki kölcsön — —. 1872-diki kölcsön — Pilics, jul. 21. Litzt 56.—, 54.25, 56.76 Répaolaj 74.50, 75.—, 76.—. Lenolaj 67.75, 68.—, 70.50. Szesz 53.75 54.50, 55.—. Czukor finomított 146.— Berlin, jul. 21. Búza 214 — 221.—. Rozs 144. —. 7.50, 144.50 145.50 — Zab 172.80. —.— Olaj 54.50. —. 450 5570. 56.20. — Szesz 54.20 54.50. Árpa.—.— Antwerpen, A jul. 21. petróleum —.— Amsterdam, jul. 21 Búza márcz. 276. máj. — Rozs márcz. — • krisztinavárosi színkör. Csütörtökön, julius 22. A m­ajsaafcsarlsi expedíció képekben. Optikai és phisicai mutatványok egy Amerikai tanár által.­ ­ Budapest, július 21. A főváros kereskedelmi jövője. A­ki komolyan gondol a főváros ke­reskedelmi jövőjével, az őszinte aggodalom­ul nézheti, hogy mik történnek Bécsben s min nem történnek Budapesten. A bő­­siek i­­ Duna-szabályozást majdnem befe­dték, s míg nálunk a munkálatok csigalas­­usággal folynak, noha elég gyakran olva­sak a­­'napokban reklámokat, melyek a munkálatok­­ gyors haladásáról értesítenek, melyek sz­erint ez meg ez a rész nemso­­kra készen lesz,­­ha a vízállás engedi“, fár öt éve,^ ho,gy ezekből a biztatásokból tünk, ámbár sz­­erződés szerint a főváros két partja közötti Szabályozásnak három év alatt kellett volna befejeztetnie. Mintha csok szándékosan­örténnék, hogy nekünk sem szabad előbb k­észen lennünk, mint a bécsieknek, kik­­holnap az uj partokon a, köztárházak épite^j^ f0gnafc{ melyek létesítését nálunk az egyzeg sajtó, a keres­kedelmi- és gazdaköz )ng£g ^lába sürgeti évek óta. _ Minden a mi tóként az, hogy az osz­trák államvasuttársul?^ a maga jószántából uj nagyobb tárházak^ építtet, melyek be­fejezésükhöz közel d­­rván, netaláni kivitel esetén egy-két­tét múlva használhatók lesznek, míg a magyar államvasutak pá­lyaudvarában és a­­­unaparton nem történt semmi, pedig ha a jóintra csalnak, lesz egy kis kivitelüm. Ha p­art hiánya a szállítás a magyar államvasutak­­ról az osztrák álamvasutra tereli, bizonyos urak erre is azt fogják mondani, hogy mi­ért nem léptünk cartell-szerződésre. A köztén­é kérdése, nézetünk sze­­a megoldásra. Meg av­­enquettek és ütéseket kr­­­nittel-minden illetékes fórum, mert a veszély nagy. Az bécsi Duna-szabály­ozó bizottság közelebbről egy átiratot intézett a bécsi ke­reskedelmi és iparkamarához, melyben a sza­bályozott Duna partjain létesítendő köztár­házak szükségességét fejtegeti, s felhívja a kamarát, hogy tagadja meg a kezdeménye­zést. El lehetünk rá készülve, hogy a mi­lyen erélylyel folytak Bécsben a szabályo­zási munkálatok, olyan erélylyel fognak hozzá a köztárházak létesítéséhez, s elkö­vetnek mindent, hogy Bécset a monarchia kereskedelmi központjává tegyék, s oda vonják a nyers­ termény forgalmat is. Nincs tehát veszteni való időnk, ha meg akarjuk menteni, a­mi menthető. Ne csalogassuk magunkat továbbra is Budapest természetileg kedvező fekvésével, s ebből eredő vonzerejével. Ha nen bírjuk a keres­kedelem és forgalom növekvő igényeit kielé­gíteni, a világ elszökik t­őlünk, s mint egy kiváló gabnakereskedőnk mondotta, fű nős majd a pompás Dunaparton és boulevard­­jainkon.­ Ha a dunaparti tárházak létesítésére ezt az esztendőt el is vesztettük, annyit megtehet a kormány, hogy építtet ideigle­nes tárházakat a magyar államvasutak pá­lyaudvarában. A kereskedelem fel fogja hasz­nálni a nyújtott előnyöke­t és kényelmet, s ez­által dúsan megtérül a költség, mit a tárházak építésére fordítanak. A főváros kereskedele­i jövőjének biz­tosításával szoros kapcsolatban áll még több más részint már megkezdett munkálat mi­előbbi befejezése, részint a tervezett mun­kálatok megindítása. Az összekötő vasúti hídról azt írják, hogy a híd maga a folyó évben készen lesz, de a kitűzött czélra még nem lesz használható, s hogy használható legyen, arra alig történik valami. Cunctator módra megy nálunk minden, s néhány száz­ezeren múlik, hogy a befektetett milliók hasznot nem hajthatnak. Építünk hidat, melyhez azután nem lehet hozzáférni, s meg­lesz a „vasúti“ híd vasút nélkül. A központi pályaudvar is rég megvan tervben, de kivitelére szín­tén nem történik semmi, pedig ez, meg az összekötő vasúti híd, a köztárházak és az új vámház értéke­sítése mind összefüggésben állanak. Igaz, hogy az állam pénzügyi helyzete szomorú, de még szomorúbb lesz, ha mi elhagyjuk mindazt, a­mi biztosíthatja a helyzet javulását. Kereshetjük és meg is ta­lálhatjuk az egyensúlyt a állami háztar­tásban, de ha a világforgalomban elveszít­jük és kimaradunk mindenből, nyugodjék meg a reánk váró alárendelt szerepben az, a­ki minden honfiúi fájdalom nélkül kész azután Bécsbe vándorolni. Gazdálkodjunk a­mibel csak lehet, de az elmaradhatlan befektetésektől ne riad­junk vissza még áldozatok árán sem. Ezek az áldozatok úgyis csak pillanatnyiak lesz­nek, s csak ez áldozatok árán várhatjuk, hogy nem látszólag, de valóban elérjük az egyen­súlyt. Hogy ez az év pézügyileg miként fog végződni, azt ma még nem mondhatja meg senki. De legyen bár a deficit nagyobb, mint gondoljuk, s bár nem szívesen lennénk egy újabb kölcsön szószólói, részünkről még­sem állítanék fel elvül az­t, hogy nekünk most már semmiféle formában sem szabad kölcsönökhöz folyamodni, még a legszüksé­gesebb befektetésekre sem. Ezekre nekünk lesz mindig hitelünk, mert ismételjük, hogy csak ezek által szüntethetjük meg a defici­tet, s ezt be fogja látni a külföld is. A főváros kereskedelmi jövője egyszers­mind az ország dolga. Ha a főváros ne­m lesz kereskedelmi központ stívnt az eg­­ ország , azok a munkálatok­, melyeknek lé­tesítését mi sürgetjük, országos érdeknél s kivitelükhöz hozzá kell fognunk, ha ’ az állami háztartás egyensúlyán kell nem, módokat kell keresnünk, hogy sok egyéb eszközök igénybevételével. Nem lehet vádolnunk a horvátokat, hogy­­ünk nem tanulnak semmit* A mint nálunk vár­ról városra, faluról falura járnak a szélsőba népboldogitók, Madarász és társai « a^8to ionkor­­- rettenetesen az ő nején­ hirdeti az’ o melyek megvalósulása Mad^'v- ^ az állapotot, mikoron méj vátorf- v­alaminek: azonképen Hor­necA-a^ % fölszedte a sátorfát Maka­­egyetemb^p^kes hazafitárs* és megindultak Makaneczét, - ftó.01 helységre- É8 Vrdetik Horvátország^ szidják an8A természetesen. - mányi, mill . bikrof *a m­n.mi érdekközösséget sís^StSSJ mtat 8“' darászék Ausztriára vonatkozólag teszik. A “U Bőségeket oly egy­ huron pengetik hogy Mad és Makanecz (hisz félig-meddig már rokonok^ Jóságos ikertestvérek lehetnének. Még sorsúd TM" "gy. Nem találnak értelmes és tekintélyes * Horvátországban valamivel még kedv p„*hh k,. ’'is*' J mert t8bb a neveletlen, az Artp] ' ig nemzeti ^alsletet 8ziv*, elem : noha már itt is mindinkább terjed a mű­veltség, értelmiség és józan számítás. Előt­tünk fekszenek Makanecz baccak­i zarándokolá­­sának részletei s tisztán láthatjuk, hogy sokkal több e gyűlésen a komédiázó és humbugizáló szó és tény, mint a melyet akár komolyan számba venni, akár egyszerűen negligálni kellene; — egészben véve mulattatni való, mint a mi szélső­­báli népboldogítósnk bucsújárása. „Értesülvén — írja egy szemtanú — hogy Makanecz Zágrábban is készül a buccariihoz hasonló népgyű­lést tartani, nem mulaszthatom el a Buccaniban tartott tábor lefolyásáról egypár sorban — habár későn, meg­emlékezni. A „tábor“ hírére magam is siettem Buc­­cariba, hogy egyszer én is közelről lássam a med­vét. El is érkeztem szerencsésen Buccariba, de a remélt nagy néptömegből vajmi keveset láttam. Csak d. u. 4 óra után, mikoron­­a „Bakar“ gőzös­sel Fiuméból megérkezett volt a zene, és ez egy­magában egyszer fel és egyszer lejárt a Kíván, láttam egypár kiváncsi főt az ablakokon kikandikálni. Negyedórával később összejött aztán vagy 150 em­ber, részint fiumei tanár és hivatalnok, részint e vi­déken és Zenggben lakó kereskedő és hajókapitány, kikhez azután talán inkább a zeneszó kedvéért az asszonysereg és a gyerekek is szegődtek, egyetemben a baccarii férfi lakosokkal, úgy hogy összesen egy­pár száz ember lehetett jelen. Elmenvén a „banda“ (12 ember) Makanecz lakása elé, ez két egyéntől kisértetve, csakhamar megjelent a színtéren, a rév­hivatal mögötti szabad lejtőségen, hol az emelvény volt felállítva, és hol nem éppen hangos zsidók­kal fogadtatott, mivel a legtöbb embernek valószí­nűleg fogalma sem volt egy táborról, és az obli­gat­ivatiókról (ez lévén az első e vidékeken). Be­mutatván itt magát egy tanár és egypár más em­ber (az a közben megérkezett 6—8 pap csak tá­volról merte nézni az érkezőt), a szószéken egy alig 20 éves fiatal ember kezdett a lehető legna­gyobb fesztelenséggel fel és alá járni, és diadalit­tas szemeit körüljártatni a tömegen, majd egy másik és harmadik egyén is csatlakozott hozzá, de ezek csendesen helyt foglaltak, várva a jelt az ünnepély megnyitására. Ez megadatván, egy vidéki ember egypár szóval megnyitotta a tábort, őt követte a „Primorac“ szerkesztője, majd a fen­tebb említett urfi, kik persze mindannyian hol ki­sebb, hol nagyobb ágyukból szórták golyóikat a rene­gát nemzeti párt, a magyar kormány stb. ellen. Több szónok nem lévén, Makanecz lépett a szószékre, mi­alatt a zene az osztrák néphymnust játsza.“ Makanecz kárhoztatta a Rauch-féle kiegyezést, a horvát és magyar kormányt. „Utolsó szónok egy szerb fér­fiú volt, ki mint Makanecz maga is, a szerb nem­zetiség Horvátországban való elismerését követelte a jelenlevőktől, mire kézfelemelés által kívánta azo­kat szavazásra bírni, mi persze nem sikerült, mert a buccari és vele a horvát nép zöme azt mondja, hogy a­ki Horvátországban születik, az nem lehet szerb, tartozzék az bár más rítushoz is, mi ellen a szerbek utolsó gyülekezetükön azon határozatot hoztak, hogy a jövő 1. gyűlésen külön pártot fog­nak alakítani. Ez utolsó beszéd oly ü­remcsepp volt, mely az egésznek hatását majdnem egyen­súlyozta.“ Nem aggódunk Makanecz szereplése miatt, mert hiszszük és tapasztaltuk egyszersmind, hogy Horvátország belátja, mikép Magyarország­gal való jó egyetértésében fekszik biztos békéjének alapja, jólétének emelkedése, s csak pusztulásnak menne eléje, ha a Makanecz álmai többségre ta­lálnának. Hogy Horvátország is e meggyőződést vallja: annak bizonysága Makanecznek Károlyvá­­rosában a horvát képviselő-választáson Türk pol­gármester ellenében szenvedett bukása. Báró Simonyi L­aj­os, földm.-, ipar- s ke­­resk. miniszter ur Nagy-Szalontából, hová képvise­lővé választatása alkalmával rándult, Mezőhegyesre utazott, s onnan ma reggel tért vissza a fővárosba. Mezőhegyesen a ménest, a gazdászati épületeket stb. részletesen megtekintvén, mindent a legnagyobb rendben talált, mire nézve teljes megelégedését is nyilvánította. A miniszter úr e vizsgálati útja alkal­mával sokat jegyezgetett; valószínű tehát, hogy nem egy czélszerű­ változtatást, reformot fog életbe léptetni. A bagatell-ügyekben való bíráskodás tárgyában Horánszky Nándor képviselő ma nyújtotta át az igazságügyminiszternek a kész tör­vényjavaslatot. Hetvenhat paragrafusban szabályoztatik az eljárás s azon elv tartatik szem előtt, hogy mi­nél több egyes biró ítélhessen a nép apró peres ügyeiben. A javaslat, mint a „Pesti Napló“ írja, a me­gyékben a s­U''' mindeyütt, hol az ele­mek megvanít­a., a szolgabirákkal bagatell ügyek­ben egyenígy illetékességgel felruházott békebi­­rákra bizza a bíráskodást, városokban a városi kapitát,mjra­ bányaügyekben a bányakapitányokra, '''testen, tekintettel a főváros külön szervezeti bagatell ügyek is kivételes bánásmódban ülnek. ________ A bankügyről szóló tegnapi czik­­k­­n­k­e­t több laptársunk figyelemre méltatja. Igaz ugyan, hogy nem értenek egyet velünk, sőt mindezyik más és más, a maga pártállásának meg­felelő­­ társaival épp ellenkező szempontból beáz­tat bennünket. Ennél fényesebb bizonyságot nem is szolgáltathatnának amellett, hogy igazunk ...u. A „How“ „banking spirit“-je Bodóné asszonyom példáját követi: másról beszél, mikor a bor árát kérik. A „Kelet Népé“-nek spiritus familiarusától mindenki tudja, mennyi bajjal járt, míg lélekván­dorlásának mostani velinpapiros korszakában kör­­*é s ujjacskáira a környezet igényelte glagékez­­eiket felhúzhatták és talán ép ezért az ő szemé­ben csak egy hibája van fölszólal?­­*’Tnak s az az, hogy nem elég „salonfähig“.* Tvaró­ság és Egyetértés“­el nem itt jól esett lelkének a „régi jó idők hang, de azt az egyet mégis esi latna, hogy biz a nem olyan erős nő.-------íme a dissonantiák fölött annyi muzsikus töri kiá -------------— o­***» A jövő törvényhozás elé tért vényjavaslatok közt lesz első sorban birtokosok jogainak biztosításáról szóló „ I * v ^ xV* is, melyet az igazságügyminisztérium már a múlt ülésszak végén kidolgozott, de idő hiányában elő nem terjeszthetett. A földadó-kataszteri munkálatok min­den kerületben megindultak. A községi bizottságok és becslőbiztosok beigtatása a legtöbb helyen gyakorlatilag a helyszínen­­végbement, s így re­mélhetjük, hogy az előmunkálatokban az őszre már jelentékeny eredmény fog mutatkozni. A keze­lési szabályzat német, román és szláv nyelvre le­­fordíttatván, az illető községeknek tanulmányozás végett szétküldetett. Az iskolai nagyszünidő tárgyában a vallás- és közoktatásügyi miniszter a következő rendeletet adta ki a két tudományegyetem és mű­egyetem tanácsához,­­ a jogakadémiai igazgató­ságokhoz, tankerületi főigazgatóságokhoz és reál­tanodai igazgatóságokhoz. A nagy szünidőnek augusztus és szeptember helyett július és augusztus hónapokra leendő áttétele már több illetékes hely­ről sürgettetek, s legközelebb nemcsak Erdélyben a többi tanintézeteken kívül a kath. hitfelekezeti tanodákban is, és a tajhántúli tartományokban rendeltetett el, hanem a legutóbbi országgyűlés tanügyi bizottsága ezen határozatot a gymnasiumi és reáliskolai oktatásról szóló törvényjavaslatban is felvette. Minthogy azonban főkép némely tanintézete­ket illetőleg az eddigi gyakorlat fenntartása mel­lett is figyelmet érdemlő indokok érvényesíthetők, mielőtt ez ügyben érdemlegesen határoznék, — felhívom (czimedet), hogy ez ügybeni nézetét az an­nak támogatására szolgáló indokok elősorolása mellett mielőbb jelentse fel, hogy az eddigi gya­korlat megváltoztatása esetére a tanításnak s elő­adásoknak ehez képesti berendezése iránt még a tanév kezdetén intézkedni lehessen akként, hogy az átmenet következtében a tanítás és előadások menetében és tartamában minden háborítás vagy megrövidítés lehetőleg elkerültessék. Králitz Béla, pénzügyminiszteri osztály­­tanácsos úr, a pénzügyminisztérium híreit újjászer­vezéséről, melyet a többi lapokkal együtt mi is megemlítettünk, a „Kelet népe“ mai számában a következő sorokat közli: „Sem én, sem más va­laki a pénzügyminisztérium kebelében újjászerve­­zési munkálat készítésére megbízást nem kaptunk, a­mint ily munkálat tényleg nincs is készülőben. Történik igenis a központi igazgatás 1876-iki költségelőirányzatának összeállítása, melyre néz­ve a mostani rendszer keretén belül minden le­hetséges megtakarítás czéloztatik. De­ ez a miniszter elé még nem terjesztetett, s igy neki alkalma sem volt ad hoc határozni, vagy más irányú uta­sítást adni.“ A katonai nevelőintézetek szer­vezetében a hadügyminisztérium, mint a „N. P. J.“ jelenti, nevezetes reformot vesz foganatba. Ka­tonai intézetek il fennmaradnak ezentúl: a katonai alreáltanodák Kőszegen, St.-Pöltenben, a katonai főreáltanoda morvaországi Weiszkirchenben, a bécs­újhelyi katonai akadémia és a bécsi műszaki ka­tonai akadémia. Tannyelv mindezekben a német­ katonai­ ösztöndíjakat ezentúl nem adományoznak, az üresedésbe jövőkre nem nyittatik pályázat. Azon katonai árvák, kik katonai kincstári alapítványi helyekre reflectálnak, a bécsi árvaházban helyeztet­nek el addigra, míg elérik a kort, hogy a katonai alreáltanodákba léphessenek. A st.-pölteni katonai collegium és a weiszkircheni katonai műszaki ta­noda megszűnnek, helyettük St.-Pöltenben négy­­osztályú katonai alreáltanoda, Weiszkirchenben pedig három osztályú katonai főreáltanoda ál­­líttatik fel. Kincstári helyekre igényt tarthatnak: a közös hadsereg, a hadtengerészet, a két honvéd­ség személyzetének, a kir. őrség, a magyar koro­naőrség, csendőrség, szerezsántestü­let, katonai rendőri testület és a méntelepi branche személyze­tének törvényes fiai ; kiváló esetekben a szolgála­ton kívüli tisztek és katonai nyugdíjasok, a ka­tonai zenekarmesterek és kitűnőbb altisztek, az udvari és polgári államhivatalnokok fiai. A félig díjmentes kincstári helyek oly aspiránsok szá­mára tartatnak fenn, kiknek atyja hatodik vagy magasabb rangosztályba tartozik, vagy akiknek szülei egyáltalán kedvezőbb anyagi viszonyok közt élnek. Az orvosi szigorlatok tárgyában a vallás- és közoktatási miniszter új szabályrende­letet állapított meg, melynek közlését a hivatalos lap mai száma kezdi meg. Ha a közlés befejező­dik, mi is adni fogjuk a rendeletet. Adakozások. A budai vízkárosultak részére folytatón gyűjtésünk eredménye 3837 frt 30 tsz, V, sovereigne­s 1 db forintos tallér,’, mely összeget la­punk vasárnapi számának. •­iaiutatása szerint az elöljáróságnak átadtunk. Hatodik gyűjtésünk keddi száma szerint . . . ... 91 frt. Steljkovics l­tván adakok„t“a 5 „ Hatodik gyülésünk 7 ’ $8 Budapest, julius 7­ L A „Pesti Napló“ mai reggeli száma a következőket mayar á­llam­vasutak s az ősz Érdi állami vasút társu­lat között a carte­l, mely csak ez évi­g volt tervezve, nem léte­sitt, s ennek hatása már is erezik a államvasutak. A t ni &­>ddl£r 4t, az mind az­­ osz­ilain szállíttato­tt)­a t raktárai te­ljesen thatunk, h­ogy a esett isn létlőd­intette tz any­­ság bé­lyegét, miszerint hajlandók vagyunk hinni, hogy e közlemény csak tévedésből láthatott napvilágot. Igaz ugyan, hogy a „Napló“ nem jó szemmel nézte a cartellnek általunk örömmel fogadott meghiúsultát, de ez úgy hiszszük nem lehet elégséges ok arra, hogy keservében oly híreket költsön, melyek min­den alapot nélkülöznek. A cartell meghiúsultának megvolt az a jó következménye, hogy az osztrák ál­lam­vasút most már másodszor szállította lejebb árait, minek folytán specialiter a repere 24 krral szállíttatik olcsóbban kölc­sönként, mint a régi tarifa szerint, pedig a cartell mellett több mint bizonyosra vehet­tük volna, miszerint az árak a régi tarifá­nál is magasbra fognak emelkedni. Ily kö­rülmények közt, ha van némi exportunk, úgy az kétségkívül csak annak köszön­hető, hogy a cartell meghiúsult, most e nélkül az osztrák államvaspálya nem lesz kénytelen árait oly alacsonyra szabni, hogy a mellett az export a magyar gazdára nézve előnyös lehessen. Az eddigi export csak a Bánátra szo­rítkozott, s hogy a bánáti szállítmány csakis az osztrák állampályán kerül külföldre, ez oly természetes dolog, mihez a cartell meg­hiúsultának egyáltalán semmi köze. Magáról Budapestről igaz, hogy mind a magyar, mind az osztrák állami vaspálya szolgálhat az export eszközéül, sőt az is igaz, hogy mind­ennek daczára a Buda­pestről szállított reperemennyiség nagyobb része az osztrák állam­vaspályát használta, csakhogy itt ismét két körülményt nem szabad elfelejtenünk. Az első az, hogy a Budapestről elszállított repere mindent ösz­­szevéve alig tesz ki pár ezer köblöt, miután a legtöbb egyenes fuvarral ment ki a Bá­nátból a külföldre; másodszor pedig azt, hogy az osztrák államvaspályának ezen előnye a magyar állampálya fölött főváro­sunkban csakis onnan ered, hogy az osz­trák államvasut indóházához olcsóbb a fu­var, mint a magyar államvasut állomá­sához. Még érthetetlenebb lesz a „Napló“ fel­­jajdulása, ha tekintetbe veszszük, hogy a tulajdonképeni repeze-export, t. i. a káposz­­tarepeze szállítása csak e hó vége felé fog megindulni, s hogy azon vidékek, hol ez a repetefaj legdusabb és legjobban áll, az éj­szakkeleti és tiszai vasút éjszakibb állomásai körül esnek, s hogy ennek folytán az ebből remélhető exportból sem a magyar sem az osztrák államvasút nem fog semmi nagyobb hasznot húzni. A repete-export, mint láthatjuk, oly vidékekről várható, melyek a magyar állam­pályát egyáltalán nem igen vehetik igénybe. Azon körülményből tehát, hogy a magyar államvaspálya nem részesül kiváló mérvben a repczekivitelben, a cartell meghiúsultá­nak káros voltára következtetni egyszerűen félreismerése a­­helyzetnek. . Repczére a magyar államvaspálya sem­mi szín alatt sem számolhat kiváló mérv­ben , hogy pedig egyéb gabnanemek ex­portjában a magyar államvasút a cartell meghiúsulta folytán mily mérvben fog ré­szesülni, azt még most nem lehet biztosan megmondani. Nekünk meggyőződésünk, hogy a car­tell meghiúsulta javára lesz a magyar ál­lami vasútnak , de bármennyire is higyjük és óhajtsuk ezt, azért mégsem bátorko­dunk jövő reményeinket a jelen megva­lósulás mezében bemutatni. Lehet, hogy a termés gyönge volt és exportunk csekélysége folytán sem az egyik sem a másik vasút nem fog valami örven­detes eredményt felmutatni, ámde ezért is­mét nem a cartell meghiúsultát lehet majd okoznunk. A közjegyzők hatásköre. A fővárosi közjegyzők következő nyilatkoza­tot küldték szét: Tisztelettel alakk­oltak mint Budapest szék­helyre kinevezett kir. közjegyzők, f. évi augusztus hó 1-én — mint a közjegyzői intézmény hatályba lépésére törvényhozásilag megállapított határnapon — kez­djü­k meg működésünket. Kötelességünknek ismerjük ez alkalommal — összhangban ,a m. kir. belügyminiszter úr utasítá­sával, melyet a közjegyzői intézmény előnyeinek ismertetése végett az tarszág összes törvényhatósá­gaihoz intézett, — a közjegyyzőjo­g czélját, közvet­len feladatait és hatáskörét a tisztelt közönség tudomására hozni. A kir. közjegyző hivatása abban áll, hogy a hatásköréhez utasított teendőket mint a közforga­lom jogosult és nyilvános közege pártatlanul, ti­­­toktartás, felelősség és anyagi biztosíték mellett( közhitelességgel teljesítse. A kir. közjegyző hatásköréhez pedig a követ­kezők tartoznak : 1. Jogügyletekről és té­nyekről k­özok­iratok felvétele. Jelesül: 1. bárminemű kötelezettségekről és egyoldalú nyilatkozatokról okiratok felvétele; 2. végrendelkezések felvétele; tekv

Next