Ellenőr, 1875. július (7. évfolyam, 183-210. szám)
1875-07-22 / 201. szám
Előfizetési árak Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra 1 ,80, Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor*utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 201. szám. POLITIKAI NAPILAP, Budapest csütörtök, július 22. 1875. Hirdetések felvétele, Budapesten, nádor-nteza 6. szám (Jégrldi testvérek Irodájában.) Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reklamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 911. évfolyam. . m ■■■viiiiwbí im ■ nrsi>njinwrT*'Hvi ' „ Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy éne................................20 forint — kr Félévré.........................................10 „ — kr. Negyedévre.................................5 „ — kr. Egy hóra......................................1 ,, 80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK: sberlin, július 21. A mai tőzsdén az utótőzsde változatlan, csöndes volt, internationális értékek lanyhák, vasutak jól tartották magukat, bankok keveset változtak, magyar államkötvények emelkedők, pénz folyó 33/4°/0. Magyar keleti vasút 67.50. Pécs, julius 21. (átv. zárlat) Magy. földteherment Kötvény 81.90. Salgó-Tarján —. Magyar hitel 215.25 Magyar záloglevél 8680. Erdély 121.—. Magyar kelet vasút 51.—. Magyar sorsjegy 81-75. Magyar földhitel 72.—. Magyar varoti kölcsön 101.25. Anglo-magyar 9.25 Franco-magyar 59.75. Alföld 128.—. Magyar északkelet vasút 127.—.Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 06.80. Tisza vasút 193— Municipal-lank —.—. Pesti bank — Berlin, jul. 21. (Zárlat.) Galiczai 102.50 tallér Lombard 171.— bir. márk. Ezüst jövedék 67.80. tallér 1860-as 119.30. tallér. — Bécs 180 90, bir. márk. — Romániai 35.00 tallér. Államvaspálya 499.— bir. márk. Papirjövedék 64.80 tallér. — Hitelsorsjegy 348.. — 1864-es 308.—. bir. márk. Hitelrészvények 391.— bir. márk. Hitelrészvények 436.50 kir. márk. — Magyar sorsjegy 175.— bir. márk. Utóbörze —.------. Frankfurt, jul. 21. (Zárlat.) Váltóárfolyam Bécsre 182.40. Amerikai 1860-re 119.75. 1860-ra 119.25. Lombardok 129.50. Évjáruléki papír 65.50. Osztrák bankrészt 872.—. Osztrák hitelrészvény 217.25. Osztrák államvaspályy részv. 282.—. 1834-diki 308.40. Galicziai 213.— . járulék ezüst 69.56 Győr-Gráczi —. Utóbörze —. Magyarorsz. 176.50. Pária, jul. 21. (Zárlat) 3°/0 járadék 63.87. 5°/0 járadék 102.90. Olasz járadék 71.68 Creditmobilier 172.— Lombard 328.-. Államvaspálya 692.—. Koronajószági záloglevelek —. Ausztriai kötvények —1871-diki kölcsön — —. 1872-diki kölcsön — Pilics, jul. 21. Litzt 56.—, 54.25, 56.76 Répaolaj 74.50, 75.—, 76.—. Lenolaj 67.75, 68.—, 70.50. Szesz 53.75 54.50, 55.—. Czukor finomított 146.— Berlin, jul. 21. Búza 214 — 221.—. Rozs 144. —. 7.50, 144.50 145.50 — Zab 172.80. —.— Olaj 54.50. —. 450 5570. 56.20. — Szesz 54.20 54.50. Árpa.—.— Antwerpen, A jul. 21. petróleum —.— Amsterdam, jul. 21 Búza márcz. 276. máj. — Rozs márcz. — • krisztinavárosi színkör. Csütörtökön, julius 22. A majsaafcsarlsi expedíció képekben. Optikai és phisicai mutatványok egy Amerikai tanár által. Budapest, július 21. A főváros kereskedelmi jövője. Aki komolyan gondol a főváros kereskedelmi jövőjével, az őszinte aggodalomul nézheti, hogy mik történnek Bécsben s min nem történnek Budapesten. A bősiek i Duna-szabályozást majdnem befedték, s míg nálunk a munkálatok csigalasusággal folynak, noha elég gyakran olvasak a'napokban reklámokat, melyek a munkálatok gyors haladásáról értesítenek, melyek szerint ez meg ez a rész nemsokra készen lesz,ha a vízállás engedi“, fár öt éve,^ ho,gy ezekből a biztatásokból tünk, ámbár szerződés szerint a főváros két partja közötti Szabályozásnak három év alatt kellett volna befejeztetnie. Mintha csok szándékosanörténnék, hogy nekünk sem szabad előbb készen lennünk, mint a bécsieknek, kikholnap az uj partokon a, köztárházak épite^j^ f0gnafc{ melyek létesítését nálunk az egyzeg sajtó, a kereskedelmi- és gazdaköz )ng£g ^lába sürgeti évek óta. _ Minden a mi tóként az, hogy az osztrák államvasuttársul?^ a maga jószántából uj nagyobb tárházak^ építtet, melyek befejezésükhöz közel drván, netaláni kivitel esetén egy-kéttét múlva használhatók lesznek, míg a magyar államvasutak pályaudvarában és aunaparton nem történt semmi, pedig ha a jóintra csalnak, lesz egy kis kivitelüm. Ha part hiánya a szállítás a magyar államvasutakról az osztrák álamvasutra tereli, bizonyos urak erre is azt fogják mondani, hogy miért nem léptünk cartell-szerződésre. A közténé kérdése, nézetünk szea megoldásra. Meg avenquettek és ütéseket krnittel-minden illetékes fórum, mert a veszély nagy. Az bécsi Duna-szabályozó bizottság közelebbről egy átiratot intézett a bécsi kereskedelmi és iparkamarához, melyben a szabályozott Duna partjain létesítendő köztárházak szükségességét fejtegeti, s felhívja a kamarát, hogy tagadja meg a kezdeményezést. El lehetünk rá készülve, hogy a milyen erélylyel folytak Bécsben a szabályozási munkálatok, olyan erélylyel fognak hozzá a köztárházak létesítéséhez, s elkövetnek mindent, hogy Bécset a monarchia kereskedelmi központjává tegyék, s oda vonják a nyers termény forgalmat is. Nincs tehát veszteni való időnk, ha meg akarjuk menteni, ami menthető. Ne csalogassuk magunkat továbbra is Budapest természetileg kedvező fekvésével, s ebből eredő vonzerejével. Ha nen bírjuk a kereskedelem és forgalom növekvő igényeit kielégíteni, a világ elszökik tőlünk, s mint egy kiváló gabnakereskedőnk mondotta, fű nős majd a pompás Dunaparton és boulevardjainkon. Ha a dunaparti tárházak létesítésére ezt az esztendőt el is vesztettük, annyit megtehet a kormány, hogy építtet ideiglenes tárházakat a magyar államvasutak pályaudvarában. A kereskedelem fel fogja használni a nyújtott előnyöket és kényelmet, s ezáltal dúsan megtérül a költség, mit a tárházak építésére fordítanak. A főváros kereskedelei jövőjének biztosításával szoros kapcsolatban áll még több más részint már megkezdett munkálat mielőbbi befejezése, részint a tervezett munkálatok megindítása. Az összekötő vasúti hídról azt írják, hogy a híd maga a folyó évben készen lesz, de a kitűzött czélra még nem lesz használható, s hogy használható legyen, arra alig történik valami. Cunctator módra megy nálunk minden, s néhány százezeren múlik, hogy a befektetett milliók hasznot nem hajthatnak. Építünk hidat, melyhez azután nem lehet hozzáférni, s meglesz a „vasúti“ híd vasút nélkül. A központi pályaudvar is rég megvan tervben, de kivitelére színtén nem történik semmi, pedig ez, meg az összekötő vasúti híd, a köztárházak és az új vámház értékesítése mind összefüggésben állanak. Igaz, hogy az állam pénzügyi helyzete szomorú, de még szomorúbb lesz, ha mi elhagyjuk mindazt, ami biztosíthatja a helyzet javulását. Kereshetjük és meg is találhatjuk az egyensúlyt a állami háztartásban, de ha a világforgalomban elveszítjük és kimaradunk mindenből, nyugodjék meg a reánk váró alárendelt szerepben az, aki minden honfiúi fájdalom nélkül kész azután Bécsbe vándorolni. Gazdálkodjunk amibel csak lehet, de az elmaradhatlan befektetésektől ne riadjunk vissza még áldozatok árán sem. Ezek az áldozatok úgyis csak pillanatnyiak lesznek, s csak ez áldozatok árán várhatjuk, hogy nem látszólag, de valóban elérjük az egyensúlyt. Hogy ez az év pézügyileg miként fog végződni, azt ma még nem mondhatja meg senki. De legyen bár a deficit nagyobb, mint gondoljuk, s bár nem szívesen lennénk egy újabb kölcsön szószólói, részünkről mégsem állítanék fel elvül azt, hogy nekünk most már semmiféle formában sem szabad kölcsönökhöz folyamodni, még a legszükségesebb befektetésekre sem. Ezekre nekünk lesz mindig hitelünk, mert ismételjük, hogy csak ezek által szüntethetjük meg a deficitet, s ezt be fogja látni a külföld is. A főváros kereskedelmi jövője egyszersmind az ország dolga. Ha a főváros nem lesz kereskedelmi központ stívnt az eg ország , azok a munkálatok, melyeknek létesítését mi sürgetjük, országos érdeknél s kivitelükhöz hozzá kell fognunk, ha ’ az állami háztartás egyensúlyán kell nem, módokat kell keresnünk, hogy sok egyéb eszközök igénybevételével. Nem lehet vádolnunk a horvátokat, hogyünk nem tanulnak semmit* A mint nálunk várról városra, faluról falura járnak a szélsőba népboldogitók, Madarász és társai « a^8to ionkor- rettenetesen az ő nején hirdeti az’ o melyek megvalósulása Mad^'v- ^ az állapotot, mikoron méj vátorf- valaminek: azonképen HornecA-a^ % fölszedte a sátorfát Makaegyetemb^p^kes hazafitárs* és megindultak Makaneczét, - ftó.01 helységre- É8 Vrdetik Horvátország^ szidják an8A természetesen. - mányi, mill . bikrof *a mn.mi érdekközösséget sís^StSSJ mtat 8“' darászék Ausztriára vonatkozólag teszik. A “U Bőségeket oly egy huron pengetik hogy Mad és Makanecz (hisz félig-meddig már rokonok^ Jóságos ikertestvérek lehetnének. Még sorsúd TM" "gy. Nem találnak értelmes és tekintélyes * Horvátországban valamivel még kedv p„*hh k,. ’'is*' J mert t8bb a neveletlen, az Artp] ' ig nemzeti ^alsletet 8ziv*, elem : noha már itt is mindinkább terjed a műveltség, értelmiség és józan számítás. Előttünk fekszenek Makanecz baccaki zarándokolásának részletei s tisztán láthatjuk, hogy sokkal több e gyűlésen a komédiázó és humbugizáló szó és tény, mint a melyet akár komolyan számba venni, akár egyszerűen negligálni kellene; — egészben véve mulattatni való, mint a mi szélsőbáli népboldogítósnk bucsújárása. „Értesülvén — írja egy szemtanú — hogy Makanecz Zágrábban is készül a buccariihoz hasonló népgyűlést tartani, nem mulaszthatom el a Buccaniban tartott tábor lefolyásáról egypár sorban — habár későn, megemlékezni. A „tábor“ hírére magam is siettem Buccariba, hogy egyszer én is közelről lássam a medvét. El is érkeztem szerencsésen Buccariba, de a remélt nagy néptömegből vajmi keveset láttam. Csak d. u. 4 óra után, mikorona „Bakar“ gőzössel Fiuméból megérkezett volt a zene, és ez egymagában egyszer fel és egyszer lejárt a Kíván, láttam egypár kiváncsi főt az ablakokon kikandikálni. Negyedórával később összejött aztán vagy 150 ember, részint fiumei tanár és hivatalnok, részint e vidéken és Zenggben lakó kereskedő és hajókapitány, kikhez azután talán inkább a zeneszó kedvéért az asszonysereg és a gyerekek is szegődtek, egyetemben a baccarii férfi lakosokkal, úgy hogy összesen egypár száz ember lehetett jelen. Elmenvén a „banda“ (12 ember) Makanecz lakása elé, ez két egyéntől kisértetve, csakhamar megjelent a színtéren, a révhivatal mögötti szabad lejtőségen, hol az emelvény volt felállítva, és hol nem éppen hangos zsidókkal fogadtatott, mivel a legtöbb embernek valószínűleg fogalma sem volt egy táborról, és az obligativatiókról (ez lévén az első e vidékeken). Bemutatván itt magát egy tanár és egypár más ember (az a közben megérkezett 6—8 pap csak távolról merte nézni az érkezőt), a szószéken egy alig 20 éves fiatal ember kezdett a lehető legnagyobb fesztelenséggel fel és alá járni, és diadalittas szemeit körüljártatni a tömegen, majd egy másik és harmadik egyén is csatlakozott hozzá, de ezek csendesen helyt foglaltak, várva a jelt az ünnepély megnyitására. Ez megadatván, egy vidéki ember egypár szóval megnyitotta a tábort, őt követte a „Primorac“ szerkesztője, majd a fentebb említett urfi, kik persze mindannyian hol kisebb, hol nagyobb ágyukból szórták golyóikat a renegát nemzeti párt, a magyar kormány stb. ellen. Több szónok nem lévén, Makanecz lépett a szószékre, mialatt a zene az osztrák néphymnust játsza.“ Makanecz kárhoztatta a Rauch-féle kiegyezést, a horvát és magyar kormányt. „Utolsó szónok egy szerb férfiú volt, ki mint Makanecz maga is, a szerb nemzetiség Horvátországban való elismerését követelte a jelenlevőktől, mire kézfelemelés által kívánta azokat szavazásra bírni, mi persze nem sikerült, mert a buccari és vele a horvát nép zöme azt mondja, hogy aki Horvátországban születik, az nem lehet szerb, tartozzék az bár más rítushoz is, mi ellen a szerbek utolsó gyülekezetükön azon határozatot hoztak, hogy a jövő 1. gyűlésen külön pártot fognak alakítani. Ez utolsó beszéd oly üremcsepp volt, mely az egésznek hatását majdnem egyensúlyozta.“ Nem aggódunk Makanecz szereplése miatt, mert hiszszük és tapasztaltuk egyszersmind, hogy Horvátország belátja, mikép Magyarországgal való jó egyetértésében fekszik biztos békéjének alapja, jólétének emelkedése, s csak pusztulásnak menne eléje, ha a Makanecz álmai többségre találnának. Hogy Horvátország is e meggyőződést vallja: annak bizonysága Makanecznek Károlyvárosában a horvát képviselő-választáson Türk polgármester ellenében szenvedett bukása. Báró Simonyi Lajos, földm.-, ipar- s keresk. miniszter ur Nagy-Szalontából, hová képviselővé választatása alkalmával rándult, Mezőhegyesre utazott, s onnan ma reggel tért vissza a fővárosba. Mezőhegyesen a ménest, a gazdászati épületeket stb. részletesen megtekintvén, mindent a legnagyobb rendben talált, mire nézve teljes megelégedését is nyilvánította. A miniszter úr e vizsgálati útja alkalmával sokat jegyezgetett; valószínű tehát, hogy nem egy czélszerű változtatást, reformot fog életbe léptetni. A bagatell-ügyekben való bíráskodás tárgyában Horánszky Nándor képviselő ma nyújtotta át az igazságügyminiszternek a kész törvényjavaslatot. Hetvenhat paragrafusban szabályoztatik az eljárás s azon elv tartatik szem előtt, hogy minél több egyes biró ítélhessen a nép apró peres ügyeiben. A javaslat, mint a „Pesti Napló“ írja, a megyékben a sU''' mindeyütt, hol az elemek megvaníta., a szolgabirákkal bagatell ügyekben egyenígy illetékességgel felruházott békebirákra bizza a bíráskodást, városokban a városi kapitát,mjra bányaügyekben a bányakapitányokra, '''testen, tekintettel a főváros külön szervezeti bagatell ügyek is kivételes bánásmódban ülnek. ________ A bankügyről szóló tegnapi czikknket több laptársunk figyelemre méltatja. Igaz ugyan, hogy nem értenek egyet velünk, sőt mindezyik más és más, a maga pártállásának megfelelő társaival épp ellenkező szempontból beáztat bennünket. Ennél fényesebb bizonyságot nem is szolgáltathatnának amellett, hogy igazunk ...u. A „How“ „banking spirit“-je Bodóné asszonyom példáját követi: másról beszél, mikor a bor árát kérik. A „Kelet Népé“-nek spiritus familiarusától mindenki tudja, mennyi bajjal járt, míg lélekvándorlásának mostani velinpapiros korszakában kör*é s ujjacskáira a környezet igényelte glagékezeiket felhúzhatták és talán ép ezért az ő szemében csak egy hibája van fölszólal?*’Tnak s az az, hogy nem elég „salonfähig“.* Tvaróság és Egyetértés“el nem itt jól esett lelkének a „régi jó idők hang, de azt az egyet mégis esi latna, hogy biz a nem olyan erős nő.-------íme a dissonantiák fölött annyi muzsikus töri kiá -------------— o***» A jövő törvényhozás elé tért vényjavaslatok közt lesz első sorban birtokosok jogainak biztosításáról szóló „ I * v ^ xV* is, melyet az igazságügyminisztérium már a múlt ülésszak végén kidolgozott, de idő hiányában elő nem terjeszthetett. A földadó-kataszteri munkálatok minden kerületben megindultak. A községi bizottságok és becslőbiztosok beigtatása a legtöbb helyen gyakorlatilag a helyszínenvégbement, s így remélhetjük, hogy az előmunkálatokban az őszre már jelentékeny eredmény fog mutatkozni. A kezelési szabályzat német, román és szláv nyelvre lefordíttatván, az illető községeknek tanulmányozás végett szétküldetett. Az iskolai nagyszünidő tárgyában a vallás- és közoktatásügyi miniszter a következő rendeletet adta ki a két tudományegyetem és műegyetem tanácsához, a jogakadémiai igazgatóságokhoz, tankerületi főigazgatóságokhoz és reáltanodai igazgatóságokhoz. A nagy szünidőnek augusztus és szeptember helyett július és augusztus hónapokra leendő áttétele már több illetékes helyről sürgettetek, s legközelebb nemcsak Erdélyben a többi tanintézeteken kívül a kath. hitfelekezeti tanodákban is, és a tajhántúli tartományokban rendeltetett el, hanem a legutóbbi országgyűlés tanügyi bizottsága ezen határozatot a gymnasiumi és reáliskolai oktatásról szóló törvényjavaslatban is felvette. Minthogy azonban főkép némely tanintézeteket illetőleg az eddigi gyakorlat fenntartása mellett is figyelmet érdemlő indokok érvényesíthetők, mielőtt ez ügyben érdemlegesen határoznék, — felhívom (czimedet), hogy ez ügybeni nézetét az annak támogatására szolgáló indokok elősorolása mellett mielőbb jelentse fel, hogy az eddigi gyakorlat megváltoztatása esetére a tanításnak s előadásoknak ehez képesti berendezése iránt még a tanév kezdetén intézkedni lehessen akként, hogy az átmenet következtében a tanítás és előadások menetében és tartamában minden háborítás vagy megrövidítés lehetőleg elkerültessék. Králitz Béla, pénzügyminiszteri osztálytanácsos úr, a pénzügyminisztérium híreit újjászervezéséről, melyet a többi lapokkal együtt mi is megemlítettünk, a „Kelet népe“ mai számában a következő sorokat közli: „Sem én, sem más valaki a pénzügyminisztérium kebelében újjászervezési munkálat készítésére megbízást nem kaptunk, amint ily munkálat tényleg nincs is készülőben. Történik igenis a központi igazgatás 1876-iki költségelőirányzatának összeállítása, melyre nézve a mostani rendszer keretén belül minden lehetséges megtakarítás czéloztatik. De ez a miniszter elé még nem terjesztetett, s igy neki alkalma sem volt ad hoc határozni, vagy más irányú utasítást adni.“ A katonai nevelőintézetek szervezetében a hadügyminisztérium, mint a „N. P. J.“ jelenti, nevezetes reformot vesz foganatba. Katonai intézetek il fennmaradnak ezentúl: a katonai alreáltanodák Kőszegen, St.-Pöltenben, a katonai főreáltanoda morvaországi Weiszkirchenben, a bécsújhelyi katonai akadémia és a bécsi műszaki katonai akadémia. Tannyelv mindezekben a német katonai ösztöndíjakat ezentúl nem adományoznak, az üresedésbe jövőkre nem nyittatik pályázat. Azon katonai árvák, kik katonai kincstári alapítványi helyekre reflectálnak, a bécsi árvaházban helyeztetnek el addigra, míg elérik a kort, hogy a katonai alreáltanodákba léphessenek. A st.-pölteni katonai collegium és a weiszkircheni katonai műszaki tanoda megszűnnek, helyettük St.-Pöltenben négyosztályú katonai alreáltanoda, Weiszkirchenben pedig három osztályú katonai főreáltanoda állíttatik fel. Kincstári helyekre igényt tarthatnak: a közös hadsereg, a hadtengerészet, a két honvédség személyzetének, a kir. őrség, a magyar koronaőrség, csendőrség, szerezsántestület, katonai rendőri testület és a méntelepi branche személyzetének törvényes fiai ; kiváló esetekben a szolgálaton kívüli tisztek és katonai nyugdíjasok, a katonai zenekarmesterek és kitűnőbb altisztek, az udvari és polgári államhivatalnokok fiai. A félig díjmentes kincstári helyek oly aspiránsok számára tartatnak fenn, kiknek atyja hatodik vagy magasabb rangosztályba tartozik, vagy akiknek szülei egyáltalán kedvezőbb anyagi viszonyok közt élnek. Az orvosi szigorlatok tárgyában a vallás- és közoktatási miniszter új szabályrendeletet állapított meg, melynek közlését a hivatalos lap mai száma kezdi meg. Ha a közlés befejeződik, mi is adni fogjuk a rendeletet. Adakozások. A budai vízkárosultak részére folytatón gyűjtésünk eredménye 3837 frt 30 tsz, V, sovereignes 1 db forintos tallér,’, mely összeget lapunk vasárnapi számának. •iaiutatása szerint az elöljáróságnak átadtunk. Hatodik gyűjtésünk keddi száma szerint . . . ... 91 frt. Steljkovics ltván adakok„t“a 5 „ Hatodik gyülésünk 7 ’ $8 Budapest, julius 7 L A „Pesti Napló“ mai reggeli száma a következőket mayar államvasutak s az ősz Érdi állami vasút társulat között a cartel, mely csak ez évig volt tervezve, nem létesitt, s ennek hatása már is erezik a államvasutak. A t ni &>ddl£r 4t, az mind az oszilain szállíttatott)a t raktárai teljesen thatunk, hogy a esett isn létlődintette tz anyság bélyegét, miszerint hajlandók vagyunk hinni, hogy e közlemény csak tévedésből láthatott napvilágot. Igaz ugyan, hogy a „Napló“ nem jó szemmel nézte a cartellnek általunk örömmel fogadott meghiúsultát, de ez úgy hiszszük nem lehet elégséges ok arra, hogy keservében oly híreket költsön, melyek minden alapot nélkülöznek. A cartell meghiúsultának megvolt az a jó következménye, hogy az osztrák államvasút most már másodszor szállította lejebb árait, minek folytán specialiter a repere 24 krral szállíttatik olcsóbban kölcsönként, mint a régi tarifa szerint, pedig a cartell mellett több mint bizonyosra vehettük volna, miszerint az árak a régi tarifánál is magasbra fognak emelkedni. Ily körülmények közt, ha van némi exportunk, úgy az kétségkívül csak annak köszönhető, hogy a cartell meghiúsult, most e nélkül az osztrák államvaspálya nem lesz kénytelen árait oly alacsonyra szabni, hogy a mellett az export a magyar gazdára nézve előnyös lehessen. Az eddigi export csak a Bánátra szorítkozott, s hogy a bánáti szállítmány csakis az osztrák állampályán kerül külföldre, ez oly természetes dolog, mihez a cartell meghiúsultának egyáltalán semmi köze. Magáról Budapestről igaz, hogy mind a magyar, mind az osztrák állami vaspálya szolgálhat az export eszközéül, sőt az is igaz, hogy mindennek daczára a Budapestről szállított reperemennyiség nagyobb része az osztrák államvaspályát használta, csakhogy itt ismét két körülményt nem szabad elfelejtenünk. Az első az, hogy a Budapestről elszállított repere mindent öszszevéve alig tesz ki pár ezer köblöt, miután a legtöbb egyenes fuvarral ment ki a Bánátból a külföldre; másodszor pedig azt, hogy az osztrák államvaspályának ezen előnye a magyar állampálya fölött fővárosunkban csakis onnan ered, hogy az osztrák államvasut indóházához olcsóbb a fuvar, mint a magyar államvasut állomásához. Még érthetetlenebb lesz a „Napló“ feljajdulása, ha tekintetbe veszszük, hogy a tulajdonképeni repeze-export, t. i. a káposztarepeze szállítása csak e hó vége felé fog megindulni, s hogy azon vidékek, hol ez a repetefaj legdusabb és legjobban áll, az éjszakkeleti és tiszai vasút éjszakibb állomásai körül esnek, s hogy ennek folytán az ebből remélhető exportból sem a magyar sem az osztrák államvasút nem fog semmi nagyobb hasznot húzni. A repete-export, mint láthatjuk, oly vidékekről várható, melyek a magyar állampályát egyáltalán nem igen vehetik igénybe. Azon körülményből tehát, hogy a magyar államvaspálya nem részesül kiváló mérvben a repczekivitelben, a cartell meghiúsultának káros voltára következtetni egyszerűen félreismerése ahelyzetnek. . Repczére a magyar államvaspálya semmi szín alatt sem számolhat kiváló mérvben , hogy pedig egyéb gabnanemek exportjában a magyar államvasút a cartell meghiúsulta folytán mily mérvben fog részesülni, azt még most nem lehet biztosan megmondani. Nekünk meggyőződésünk, hogy a cartell meghiúsulta javára lesz a magyar állami vasútnak , de bármennyire is higyjük és óhajtsuk ezt, azért mégsem bátorkodunk jövő reményeinket a jelen megvalósulás mezében bemutatni. Lehet, hogy a termés gyönge volt és exportunk csekélysége folytán sem az egyik sem a másik vasút nem fog valami örvendetes eredményt felmutatni, ámde ezért ismét nem a cartell meghiúsultát lehet majd okoznunk. A közjegyzők hatásköre. A fővárosi közjegyzők következő nyilatkozatot küldték szét: Tisztelettel alakkoltak mint Budapest székhelyre kinevezett kir. közjegyzők, f. évi augusztus hó 1-én — mint a közjegyzői intézmény hatályba lépésére törvényhozásilag megállapított határnapon — kezdjük meg működésünket. Kötelességünknek ismerjük ez alkalommal — összhangban ,a m. kir. belügyminiszter úr utasításával, melyet a közjegyzői intézmény előnyeinek ismertetése végett az tarszág összes törvényhatóságaihoz intézett, — a közjegyyzőjog czélját, közvetlen feladatait és hatáskörét a tisztelt közönség tudomására hozni. A kir. közjegyző hivatása abban áll, hogy a hatásköréhez utasított teendőket mint a közforgalom jogosult és nyilvános közege pártatlanul, titoktartás, felelősség és anyagi biztosíték mellett( közhitelességgel teljesítse. A kir. közjegyző hatásköréhez pedig a következők tartoznak : 1. Jogügyletekről és tényekről közokiratok felvétele. Jelesül: 1. bárminemű kötelezettségekről és egyoldalú nyilatkozatokról okiratok felvétele; 2. végrendelkezések felvétele; tekv