Ellenőr, 1875. augusztus (7. évfolyam, 211-240. szám)

1875-08-26 / 236. szám

és keresztyének közötti harczal közbelépjen, s je­­­lenti, hogy mivel a fölkelés terjed, Arm­únia Ma-­­­gyarország a lehető eseményekre előkészíti. Nagyon megérzik a franczia lap értesülésén, hogy szláv­­ forrás az, melyből ezt a fris hírt merítette. Táviratainkból tudjuk, hogy a „Times“ Bősz- I­niának minél előbb egy tributarius vazallus állammá­­ való átváltoztatása mellett nyilatkozik, „mi a s portára nézve előnyös volna és a keleti kérdés legjobb megoldása lenne, ha egy tartomány a más­­­dik után a konstantinápolyi holtkéztől elválik.“­­ Erre nézve a „Pol. Corr.“ ezt jegyzi meg: „Au­­­­gusztus 14 től 23-ig a „Times“ nézetei a török birodalomban történtekre nézve csodálatos fordula­ton mentek keresztül. Még aug. 14-én az irány- t adó angol lap, bizonyára egyetértésben a st-jamesi I kabinettel, a herczegovinai fölkelőknek azt a­­ tanácsot adta, hogy „várjanak“. Aug. 23-án ugyanaz a „Times“ Bosnyákországnak adófi- I zető vazallus állammá alakítása mellett nyilat- I­kozik. Megbízható oldalról arra figyelmeztetnek ben- I nünket, hogy a „Times“ hatalmas nézetváltozása I nem idegen azon fordulattól, melyet ugyanez idő alatt, habár nem a City-lap által tanúsított mérv­ben, Angolország­­kormánya tön. Angolország ma Konstantinápolyban nem csak, hogy nem áll a há­rom éjszaki hatalom politikájával szemben, hanem feltűnően közelített ahoz. Ellenben a londoni kül­ügyi hivatal oly szándékáról, hogy a három csá­szári hatalomnak nézeteit a herczegovinai s bos­­nyákországi kérdésben netáni oly irányzattal, a­mi­nő a Times terveiben tükrözik, túlszárnyalni akar- s ná, jól értesült körökben semmit sem tudnak. Alig is tehető fel, hogy Angolország olyasmit követelne a portától, a­mire a három éjszaki hatalom eddigelé Konstantinápolyban tett ajánlatai közben koránt sem gondolt.* A lázadás helyszínéről a „P. C.“ ezeket je­lenti : „A Duze kolostor erősített állásaiban ta­­nyázós fölkelők 210 rubéziai által erősbítést nyer­tek. Az ottani felkelők együttes ereje 700 főre létezik. Van 6 ágyújuk, ezek közül azonban csak egynek van talpa. 24-re támadás volt tervelve Trebinje ellen, az azonban Csettinjéből érkező hirekre abban ha­gyatott. 22-én ismét két török nizam-zászlóalj kötött ki Klek mellett s Neum mellett tábort ütött, hogy ott további erőket bevárjon. E csapatokkal Nedzsib pasa is partra szállt, a­ki nem Dervis pasa he­lyébe főparancsnoknak, hanem csak az újabban érkező csapatok vezérének neveztetett ki.­­ A már előbb érkezett két nizam-zászlóalj baj nélkül átjutott a szorosokon s megérkezett Mostarba. Sto­­laczból a törökök állítólag 22-én kirohanást tetek, de Dabeanál a felkelők által visszavetettek. Kolaric-Brochnál 260 főnyi sorgyalogság és 40 lovasból álló török csapat átlépett az oszz­trák­­magyar határon. Magyar határvámőrök rálőttek a hadcsapatra, mely ily durva határsértést követett el; egy zászlóvivő és három katona a törökök közül el­esett, mire ezek visszavonultak. Ezen incidens folytán azonnal egy osztrák-magyar tisztet küldtek a kosztas­­ziczai pasához, tiltakozni ezen határsértés miatt. A pasa a kellemetlen incidenst a legudvariasabb mó­don azzal mentegette, hogy a csapat vezére ügyet­len volt, ajánlkozott is, hogy a megkívántató elég­tételt meg fogja adni. Dubiczánál 40 török kato­nát a felkelők osztrák-magyar területre szorítottak, itt az osztrák-magyar katonaság lefegyverezte őket. Az Ó-Gradiskából érkező hírek egyébről sem szól­nak, mint arról, hogy mily temérdek szökevény iparkodik vagyonát az osztrák-magyar határon át­hozni. A Száva kompjai Jasenovacznál,­­Mlakánál, Orahovnál, és Gradiskánál zsúfolva vannak kiván­dorlókkal. Tegnapig több mint 3000 ember mene­kült osztrák-magyar területre, a legtöbben maguk­kal hozzák házi állataikat és ingóságaikat. A vég­vidéki lakosság, bármennyire rokonszenvez is a menekülő faj-­ és hitrokonokkal, nagyon­­ aggódik ; nem tudják, hogy a tömérdek szökevényt, kik kö­zül a legtöbben semmit sem hoztak magukkal, ho­gyan fogják eltartani. Zavalje és Slunjnál is sok bosnyák a Bihácsból a Kosztajnicza felé nyomuló törökök elől magyar területre menekül.“ Megemlítjük még, hogy egy belgrádi távirat szerint az ottani osztrák-magyar consul a legsür­getőbben figyelmeztette a fejedelmet mindennemű actióba lépés káros voltára s kijelentette, hogy még ha a törökkel kezdendő háború szerencsés lenne, sem fogja Ausztria-Magyarország megen­gedni, hogy Szerbia csak talpalatnyi földdel is gyarapodjék. KÜLFÖLD. Augusztus 25. Spanyolország. (S­eo-d­e-Ur­g­e­l alól.) Az utóbbi időben a spanyol csatatéren egyedül figyelemre méltó pont volt Seo-de-Urgel, melyet Martinez Campos tábornok már jó ideje ostromzár alatt tart. A falakon az ostromlók ágyúi nagy ré­seket ütöttek, melyek azonban még nem vezettek eredményre. Az eleség, mint jelentették, 6 nap alatt elfogy a várban. Ez lehet talán az oka, hogy a várbeliek sem a karlista segédcsapatokra (Dorre­­garay) nem várhatnak, sem don Carlos biztató le­velében nem bíznak, hogy a vár bevehetetlen, mert a ma déli 24-ről kelt távirat szerint az ellenséges­kedéseket megszüntették és kitűzték a parlamentair- robogót. Lizarraga tábornok előterjesztette a meg­adási feltételeket, de Martinez Campos nem fogadta el azokat; a"vár"alkalmasint ma (24-én) megadja magát a királyi csapatoknak. Szerbia. (A helyzethez.) A miniszté­rium megmaradását általában a hatalmak diplo­­matiai actiójának tulajdonítják. A szerbek átlátták, hogy ilyen egyhangú diplomatával szemben ve­szedelmes dolog lenne actionális kabinetet alakí­tani, s a külhatalmak belgrádi consulai alkalma­­si­nt nem mulasztották el a szerbeket a szigorú semleges magatartásra figyelmeztetni. Risztics kü­lönben nem nyugszik bele, hogy vissza kellett lép­nie, hanem a fejedelemnek egy emlékiratot nyúj­tott át az ország politikai helyzetéről. A hadügy­miniszter az 1. és 2. oszt. honvédeket behívta a szokott tábori gyakorlatokra. Hágában, mint a „P. C.“ jelenti, e hó 25-én kezdődnek az institut du droit interna­tional tanácskozmányai, de 25., 26. és 27-én titok­ban fognak tartatni; nyilvános ülés csak 28-án lesz, erre meghivattak a miniszterek és az államtanács tagjai. A nyilvános ülések több napig fognak tar­tani és igeis érdekeseknek ígérkeznek. Szeptember 1-én ,’Az „association internationale pour la codifi­cation du droit,“ kezdi meg tanácskozásait, me­lyek az előbbi tárgyalásoknak mintegy folytatását képezendik. Egy orosz vélemény Szerbia küldetéséről. A „keleti Piemont“ ábrándozói sok min­denfélét hordtak már össze Szerbia küldetéséről, jelentőségéről, jövőbeli szerepéről stóról, s mindig abba bizakodtak, hogy Szerbiának csak föl kell lépnie s legalább egy hatalom, az orosz, atyai gyöngéd pillantással fogja figyelemmel kisérni s testvéri kézzel segíteni. — Azt már meg kellett nagy keservesen tanulniok, hogy Oroszország de­hogy nézné jó szemmel például a herczegovinai dolgokba való beavatkozását ennek a Piemontnak, most pedig a „KuBb’&y vsa.« .... vonja, hogy Szerbia, tekintve a nép létszámát,­ a ’ fejedelemség társadalmi s állami fejleményének fo­kát , a külhatalmak iránti helyzetét, magában véve képes lenne — ha mindjárt teljes cselekedeti sza­badsága is volna — oly feladatunk teljesítésére keleten, a minőre egy Piemont Olaszországban vállalkozott. Míg a török uralom alatt élő szláv tömegek nyugodtan lesznek, a szerbek valamint a montenegróiak képtelenek az oly régóta várt, a keleti kérdést illető megoldás előidézésére vala­mit tenni — Szerbia jelentősége a déli szlávokra vonatkozólag nem annyira a jelenben, mint a múltban áll. Történeti hagyományok képe­zik Szerbia főerejét, ezek kölcsönöznek tekintélyt neki az összes déli szlávok előtt. Hasonlónemű ha­gyományok, noha kisebb mértékben, a montene­gróiak részén is vannak, kik a muzulmánok ellen évszázadokon át folytatott küzdelmük által a tö­rökországi keresztyének közt éppen oly tiszteletet érdemeltek ki, mint a szoros értelemben vett szer­­bek, de világos, hogy Montenegró a szláv ügyek­ben Szerbiának csak segítője, nem pedig vetély­­társa lehet. Eredetekre és fajbeli sajátságokra néz­ve a szerbek, úgy­szólván, a törökországi szlávok tősgyökerét képezik. Ismeretes, hogy az ottomán birodalomban és „Ausztria“ szomszédos területén lakó egyéb szláv fajok is szerbeknek nevezik ma­gukat, a­mi a „szerb“ szónak általános szláv je­lentőséget ad. Mindemellett nekünk, szól czikkíró,­­ két­ségesnek látszik, hogy a törökországi keresz­tyének felszabadítása, mint az omladinisták remé­lik, Obrenovicsék alatt egy terjedelmes szerb k­i­­rályságnak megalakulását vonhatná maga után. Boszniának és Herczegovinának a szerb fe­jedelemséghez csatolása, Szerbia jelen helyzete mellett valósíthatlan ábrándnak tetőzik előt­tünk. Nem is szólva a nemzetközi körülményekről, melyek mostanában hasonló tervek valósítását akadályozzák, ezen eszme valószínűleg a keleti keresztyének között sem találna támogatásra, s ha uralkodót kellene választaniok, választásuk in­kább az erélyes montenegrói N­i­k­i­c­z­á­r­a, mintsem a szerb trónon ülő tapasztalatlan ifjúra esnék. Nem I tekintve Milán fejedelem nagy előnyeire, melyekkel I ő Nikicza felett bir, mégis talán ez utóbbi van s hivatva a keleti kérdés megoldásánál nagyobb cselekvőségű szerepet játszani Milánnál. Szerbia csak akkor lenne képes az om­adina által neki ajánlott csábító programmot keresztül­vinni, ha oly ember állana élén, ki a nemzet szel­lemének és törekvésének megfelelőig, gyorsan és határozottan tudna cselekedni. Nem szenved kétsé­get, hogy Milán fejedelem nem bir oly tulajdonsá­gokkál, melyek a déli szláv egység eszméjének­­ valósítására elkerülhetlenek ; igen lehetséges, hogy a jövőben ezen tulajdonságokat nyilvánítani fogja , de azok most is jók lennének. Mindazáltal Milán fejedelem helyzete igen v­ál­s­á­gos: a külföldi diplomatia követelései és alattvalóinak vonzalma kö­­­­zött állván sok tapinta­tot és ügyességet kell tanu- s­sítania, hogy a mostani bel- és külnehézségek töm­kelegéből becsülettel kibontakozzék. Mikor az új szerb kabinet megalakul, akkor lesz majd lehetsé­ges némikép ítélni Szerbiának a keleti kérdésben­­ további cselekedeti minőségéről. Budapest főváros közgyűlése. (Aug. 25-én.) Ráth K. főpolgármester megnyitván a gyű­lést, jelenti, miszerint a u­it közgyűlés határoza­tához képest egy küldöttség élén ő felsége szüle­tésnapján a belügyminiszternél megjelent, ki előtt a küldöttség a főváros érzelmeit s szerencsekivá­­natait tolmácsolta. A belügyér úr még az­nap küldötte át a hatóságnak ő felsége köszönetét a kü­ldöttség hódolatteljes szerencsekivonataiért. Erre több interpellate ügye következett. N a 8 z 11 Mór múltkori interpellatiójára, melyet a polgármesterhez a terézvárosi rész vízvezeték s annak mielőbbi javíttatása tárgyában tett, Ka­mermayer K. polgármester válaszában mondja, miszerint neki tudomása van arról, hogy a vízve­zeték ügyében a tárgyalások már megkezdettek, különösen a Duna balpartján. A tiszti vegyész és a vízműigazgatóság jelentésében azt mondja, hogy a vízpangáson segítve lenne, ha a felsődunaparton egy 16 ölnyi kút építtetnék, miáltal a város még egyszer annyi vizet nyerne; az új csövek mintegy­­ 600 ezer frtba kerülnének, az egész átalakítási­­ műnek költsége egy milliónál többre rúgna; kije­lenti, hogy a tanács legközelebb szándékozik ez ügyben a közgyűlés elé előterjesztést tenni. A közgyűlés tudomásul veszi a választ. Mar­kus egy a viola-utczában 4 hét előtt beszakadt csatorna miatt interpellálva azt mondja, hogy a mérnöki hivatal erről rögtön értesíttetett, a csa­torna azonban ma is úgy van még. Kérdi a pol­gármestert , van-e erről tudomása, s ha igen, kí­ván e ez ügyben gyorsan intézkedni. Kérdi továbbá, hogy a liliom-utcza mikor fog kiköveztetni ? Kamermayer kijelenti, hogy ez ügyről mit sem tud még, de ígéri, hogy a legrövidebb idő alatt el fogja azt intéztetni. Az utcza kövezé­sére nézve megjegyzi, hogy itt nagyon óvatosan kell eljárni, mert a budai utak kövezése máris 80,000 frtot vett igénybe ez évben. A közgyűlés tudomásul veszi a választ. Steiger Gy. a köztárházak feállítása iránt interpellált. Szerinte annak, hogy a búzakereske­­dés pang, a köztárházak hiánya az oka. Bécs fel­állította e tárházakat s mi máris igen élénken s érezzük a mieinknek hiányát. Óhajtja, hogy a vá­­­­ros maga vegye kezébe ez ügyet, azért kérdi, óhajt-e a tanács a közgyűlés elé egy konkrét javas­lattal lépni? (Helyeslés.) Kamermayer válaszolja, miszerint a köz­gyűlésnek ez irányban hozott egy régebbi hatá­rozatára a minisztérium, hová az felterjesztetett, sürgetéseinek daczára mindekkorig semmi választ nem adott. Következik a napirend. Több városi kisebb hivatalnok és szolga nyugdíjaztatása, illetve vég­­kielégíttetése iránti kérvényének elintézése után szőnyegre­ került a tanácsnak előterjesztése az orsz. kisdedóvó egyesülettel kötött szerződésnek jóvá­hagyása iránt. A közgyűlés a tanács intézkedését helybenhagyja. — Nemeskéri Kiss Miklós a ma­gyar államvaspálya mentén 5000 □ ölnyi terü­lettel bir, melyet tűzifa-raktárul használ; a tanács­hoz újabban azért folyamodott, hogy ugyane téren m. e. 2000 deszkát is lerakhasson. A tanács el­utasította kérelmezőt. Ez a közgyűléshez folyamod­ván, ma Steiger és többek felszólalására Vecsey Sándor ellenében a közgyűlés szavazatilag ki­mondja, hogy az illető telekbérlő ott nemcsak tű­zifát, de minden egyéb épületfát is lerakhat. A soroksári-utczai Rombach-féle városi épü­letnek a honvéd első zászlóalj részére átadásáról szóló szerződés további két évre meghosszabbítá­sát ajánlja a tanács olyképen, hogy az épület átala­­kítására a megkivántató 998 frt 34 kr. költség fele a vá­ros, fele pedig a katonai hatóság által fedeztessék. — Schönfeld Károly a budai Nádorkert alatti homokbányát másfél évre bérbe kéri 600 frt évi dij fizetése mellett. A tanács átadja nevezettnek a homokbányát. A m. kir. igazságügyi miniszter leirt az 1875. XXXV. t. sz. értelmében a pesti kir. törvényszék büntető tanácsának a Duna jobb- I partján leendő elhelyezése tárgyában a főváros I részéről megbízottak kiküldése iránt. A volt Pest-akarván építeni a törvény­­székn­él^“t.t.r.lfc^i.^c.gyminiszter felszólitá a vá­rost, hogy e tervvel hagyjon fel, hanem majd az állam által felépítendő palota költségeihez járul­jon 150.000 frttal. Ezt Pest város akkor elfogad­ta. A miniszter e felhívása a város részéről négy megbízott kiküldetésére vonatkozólag e terv léte­sítésével áll kapcsolatban. Matolay ellene nyilatkozik hosszasabb be­szédben a trvszék Budára áthelyezésének, s ajánlja a 4 tag kiküldetését, de ezek a főváros részéről a trvszéki palotának­ a balparton leendő építése mellett buzogjanak. Steiger szükségesnek látja, hogy az egész tárgy a közgyűlésnek mint rendes fórumnak tár­gyalása alá vetessék, mert a főváros csak azon esetben köteles fizetni a 150,000 frtot, ha bele­egyezik. Az 1871-iki Pestváros által tett ígéret a fővárost nem kötelezi le, mert Pestváros akkor Pesten akart palotát építeni, s mivel az igazság­ügyét­ is itt akart építeni, akkor megszavazta a 150.000 frtot, de most a dolgok másképen álla­nak, mert a minisztérium Budán akarja ezt létesí­teni , é­s egy ily rövid leirattal akarja a főváros hozzájárulását kieszközölni. Indítványozza, hogy az egész terv a közgyűlés által legyen megvitatva,­­ azonban a 4 tagot ki lehet küldeni, de csak azért, hogy a főváros a minisztérium nézeteivel megis­merkedjék. Végh János Steiger indítványa mellett szavaz, azon különbséggel, hogy Budára tétessék a trvszéki palota. B­r­ó­d­y Zs. nem akar négy tagot leküldeni. Mary röv­den Steiger mellett szól, s utoljára Steiger indítványa fogadtatott el, mely szerint a 4 tag ki­küldetik, hogy a minisztérium nézeteit a főv. meg­ismerhesse, annélkül, hogy ez által valamihez kötné magát. A választást rögtön megejtették, s a küldöttség áll Kamermayer polgármesterből, Szé­­her Mihály, Ország Sándor, Steiger Gyula és Végh Jánosból. A közgyűlés holnap folytattatik. A hivatalos lapból. — Áthelyezés, ő felsége Csépi Pál tétk­i kir. járásbirósági albirónak saját kérelmére a győri kir. járás­bírósághoz és Gyorgyovánszky György török-becsei kir. járásbirósági albirónak szintén saját kérelmére az ó­becsei kir. járásbírósághoz eddigi albirói minőségük­ben leendő áthelyezését; továbbá Travnik Antal 19-én kelt legt, határozványával budai kir tvszéki bírónak a pestvidéki,­­ Keresztszeghy Lajos és Székács Ferencz ugyanottani bíráknak pedig a pesti e. f. kir. tör­vényszékhez eddigi birói minőségükben leendő áthelyezését megengedte. — Kinevezés. A magyar kir. igazságügyminisz­ter Simay János ügyvédi gyakornokot és Tientl János vég­zett jogászt az igazságügyminiszteriumhoz fogalmazó gya­kornokokká nevezte ki; N­­o­v­e­cs­n­y Ferencz dirnokot a biliéti kir. járásbirósághoz írnokká, Jalsovszky Gyula lipótvárosi orsz. fegyintézeti írnokot a gölniczbányai kir. járásbirósághoz ugyanezen minőségben nevezte ki. HÍREK: Augusztus 25. — Az aradi vértanuk emlékére ál­lítandó szobor bizottsága következő felhí­vást intéz Magyarország hű fiai és lelkes honleá­nyaihoz: A félisteneknek, 1848/9-iki szabadság­­harczunk dicső bajnokainak, kik nemzeti önállósá­gunk és függetlenségünkért 1849-ben az aradi gyászos Golgotán mártyrhalált szenvedtek, magyar nemzeti állam­unk 13 vértanújának örök nyughelyét, m­ég a mai napig sem jelzi a hősökhöz méltó em­lék ! Azon összeg, mely e czélra hazánk lelkes fiai­ és leányainak magán adakozásaiból már egybegyűlt, mintegy 45.000 frt, még nem elegendő, még lega­lább ugyanannyi szükséges arra, hogy azon egy nemzeti vitézséget ábrázoló, a nemzet nagylelkűsé­gét hirdető s a dicső vértanukhoz illő szobrot vagy pantheont állíthassunk E dicsemlék tőkéjének ne­velésére az Aradon 1874. évi október 6-án, mint a vértanuk negyedszázados évfordulója napján tartott országos honvédgyűlés érmek veretését határozta el, mely ezüst, bronz és britania érmek darusítá­sából kigyű­lendő összeg fedezné — hitünk és re­ményünk szerint — az emlékoszlop feállítására megkivántató alapot. Felhívjuk és kérjük tehát a nemzet lelkes fiait és derék leányait, hazánk tör­vényhatóságait, községeit, egyleteit, hitel- és taka­rékpénztárait, szíveskedjenek az érmek elárusitásá­­hoz segédkezet nyújtani s nemeslelkű­leg adakozni, hogy az emlékoszlop felállításához szükséges összeg megszereztethessék. Tisztelt honfiak és honleányok ! A honvédmenház, mely 80 sérvitézre van építve, 60 rokkantat fogad immár kebelébe, gondoz és táplál s a magánadakozók nagylelkűsége mahol­nap egészen benépesíti azt. Lángoljon fel e szent czél kivihetésére is a hazafiság nemes tüze, keljen versenyre jó szigetek az áldozatkészségben, az ál­dozatban és gyűjtésben s rövid idő múlva fel leend építve a nemzet 13 vértanújának díszes pantheona, mely hirdetni fogja a szabadság hősei iránt táp­lált őszinte kegyeletet és elismerést az utókornak, s hirdetni fogja e nemzet nagyságát örök időkre ! A magas adakozásokat, és gyűjtés utján befolyt összegeket kérjük Krivácsy József ezredes és pénz­­tárnokhoz (üllői út 10/85 szám alatt) beküldeni, ki azokat nyilvánosan, hirlapilag fogja közzétenni és nyugtázni. Budapest, 1875. augusztus 8-án. Gáspár Endre tábornok és a közp. választmány elnöke. Krivácsy József ezredes és pénztárnok, Sebestyén József főhadnagy és jegyző, K­o­­m­á­r­o­m­y Alajos százados, I­b­y Henrik főhadnagy, M­aj­or­os István százados. Az ezüst érem ára 2 frt; a bronz éremé 1 frt; a br­itania érem 50 kr. — Személyi hirek. B. Wenckheim mi­niszterelnök tegnap este Kőrös-Ladányból, Ghy­­czy Kálmán pedig Gasteinból Budapestre ér­keztek. — Jacobini érsek és a pápa nunciusa Győrből Zirczre utazott. — Csengery Antal ma éjjel Emsből Budapestre érkezett. — A földadó-ka­taszteri tisztvise­lők főnöküknek, André Lajos osztálytanácsosnak névnapja alkalmából díszes albumot nyújtottak át, mely az összes földadó-kataszteri tisztviselők arcz­­képét foglalja magában. André urat Wagner Károly főerdő-tanácsos üdvözölte, kiemelvén André urnak az adórendezési nagy munka körül évek óta tanú­sított fáradhatatlanságát. Mills franczia mérnök a fővárosi csa­tornázások iránt adandó véleményadás végett ma érkezett meg a­­ fővárosba és Kamermayer Károly polgármesterrel hosszabb ideig értekezett. — Thaisz Elek[sajtóperei. Thaisz Elek főkapitánynak a főv. rendőrség képviseletében Korda Imre a „Hon“ munkatársa elleni sajtó­tárgyalása f. é. szeptember 9-én, és a „Kelet Né­pe“ szerkesztője, Komócsy Lajos ellen támasz­tott sajtópöre szeptember 16-án, mindkettő reggel 9 órakor fog megtartatni. E sajtópörök a jún. 26- iki felhőszakadás csapásai közé tartoznak.­­ A nemzeti színházban tegnap Rossini „Teli Vilmos“-a került színre, elég nagy közönség előtt, de maga az előadás átalában alig volt több, mint a partitúra kötelességszerű felmon­dása, kivéve olykor az énekkart és a zenekart, az egész előadáson keresztül. Meg nem állhatjuk, hogy ne szólj­unk valamit az operai rendezésről is, mely tegnap szintén, mint rendesen, bővelkedett a primitív fogásokban és figyelmetlenségekben Az anno domini — nem tudjuk mikor divatozott, b­a­­blou teljes erejében van most is a mi operánk­nál, s fogadni lehetne, hogy adandó alkalommal­­ a k­órusok most is úgy énekelnék: „A gróf bete­lt a vízbe“, mint éneklik abban a jól ismert par t­diában. A régibb dalművekről azt kell hinnünk, h­ogy egyátalában nem is rendezik, hanem hagyó- l­ányos szokás szerint teszi, cselekszi mindenki, a­m­int neki legkönnyebb. Ezek már mind túl vannak a gondosság feladatain. Az újabb dalművek — kevés k­ivétellel — a rendezői furcsa ötletek kirivóságaiból á­llanak. Látunk például a wartburgi dalnok-ver- s­enyre érkező fejedelmeket, kik úgy viselik a ko­rnál, mint más emberfia a komót-sipkát, s abban I laznak. Láttánk a „Zsidónő“ szombati előadásán I iszmenetet, melynek lánczolata néha úgy megsza­­adt, hogy csak négy pap képezte a menetet, mert a többiek már sorakoztak jó előre a szinpa­­on, a következők pedig elkéstek a színfalak mö­­ött. Tegnap, midőn az első felvonásban Geszler soldosai megérkeznek, s a mulató nép meg van r­émülve, e rémületet a kliónus azzal mutatta ki,­ogy a női kar egypár baletlépéssel oda ugrott a kínpad jobbjára, a férfi kar balra, és szép sorban e­lfoglalva férfit és nőt megillető és kiczirkalmozott helyüket, rágyújtottak, hogy: „A gróf belefult a ízbe“. Mikor a vén Melchtal megáldja a négy ny­­árt, ezek csak térdelnek, csak néznek, míg nem végre Melchtal nógatja őket, hogy most már men­ének arrább. A­mint jönnek a nyilazó versenyre, s­­ négy-öt nyilazó számára nagyon hosszú a kisérő­zene, több perez múlik el, míg véget ér, s addig aztán áll és vár mindenki! Minden operai előadá­­son akad ilyesmi, a­mi nagy boszantó naivság, vagy figyelmetlenség. Az sem járja, a­mit elég gyakran egyes szereplők elkövetnek. Ha nem kell énekelniök, kidiskurálnak a színfalak közé. — Kőrösbányáról arról értesítik a „M. Polgár“-t, hogy a zarándmegyei két választó kerd­et több körjegyzője állásaiktól felfüggesztettek . azért, mert a választások alatt bujtogatták a népet­­ szabadelvű párt két jelöltje: Moldován Gergely és S.­Fekete ellen. — Kegyeletes ünnepély lesz e hó 28-án II.-Váradon. Rulikovszky Kázmér lengyel tisztért, kit a magyar szabadságharcz pártolásáért az oroszok főbe lőttek, tartanak gyászisteni tiszte­­letet, azután pedig megkoszorúzzák a diszben tar­tott sírt.­­ Az erdélyi részekben most Vom Rath, a bonni egyetem tudós tanára utazik tudo­mányos vizsgálatok végett. A legközelebbi napo­kat Kolozsvárit töltötte, s onnan Dux Adolf író társaságában utazott tovább a székelyek közé. — A Hunyady-erkély alapkövének letételét a vajda-hunyadi várban, már említet­tük. Az ünnepélyről, mely a király születésnapján aug. 18-án történt, most a következő részletes tudósí­tást kaptuk: Délután öt órakor a Hunyadiak ősvár­­kastélyának erkélyeiről dörgő mozsárágyuk har­sogásai egy nemzeti ünnepélyre hivták össze vá­rosunk polgárait, t. i. a Hunyady-erkély alapkö­vének ünnepélyes letételére. Ez ünnepély ad­ását, városunk volt országgyűlési képviselője Benedikty Albert mint elnök, Piátsek Gyula a vár restaura-­ tiójának műépítésze, és Dózsa Károly hunyadi m. kir. aljárásbiró mint jegyző végezték. — D. n. 6 órakor az elnök hazafias rövid beszéddel megnyit­ván az ünnepélyt, Dózsa Károly, Toronyfalvy Tornya Sándor hunyadi járásbiró által szerkesz­tett, és a vajda-hunyadi várnak, és koronkénti birtokosainak, ős­időktől kezdve napjainkig ter­jedő, eredeti okmányokra alapított érdekes alkalmi emlékirását olvasta fel. Ekkor a várkastély külkert­­jéből megszólaltak a mozsárágyuk és a hullámzó nép tömegének viharos éljenzései, mialatt a hely­beli zenekar a Hymnuszt játszotta.­­ A zene el­hallgatása után Benedikty Albert tartott emelkedett szellemű beszédet, melyet a jelenvolt sokaság lel­kesült éljenzéssel fogadott, a zenekar pedig a Rákóczy-indulót játszotta, mialatt­ az emlékirat a Hunyady-erkélyen jelen volt urak és hölgyek által aláíratván, több jelenkorbeli különböző ércz­ pénz­­darabok, és a vár jelenlegi állapotát mutató rajz Piátsek Gyula szívességéből az emlékirathoz csa­­toltatván, azok Benedikty elnök, Piátsek Gyula és Dózsa Károly egy e végre készített bádogszelen­­czébe elhelyezve, és beónozva, az alapkő alatt számára vésett helyre illesztették, és most egy 30 mázsás befedő kő bocsáttatván rá, az elnök első kalapács­ütését ezen szavakkal teljesíté:: „Isten áldd meg a magyart! Éljen a király! Éljen a hon!“ A nép szűnni nem akaró éljenzései közt a zenekar ismét a Hymnuszt játszotta és ezzel az ünnepély véget ért. Este Piátsek Gyula díszes la­komát rendezett, mely alkalommal Benedikty úr, mint az ünnepélyt vezetett elnök igen hatásos fel­köszöntőben emelte az első poharat a királyért, királynőért, s az egész uralkodó családért. Ezután több hazafias szellemű pohárköszöntés következett az országos szabadelvű pártért, a jelenlegi kor­mányért s több másokért, és 11 óra után a Hu­­nyady-induló mellett osztott szét a vidor társaság. — Borkivitelünket illetőleg kétségkí­vül érdekelni fogja úgy termelő, mint kereskedő köreinket a hír, hogy Greger Miksa hazánk­fia, a brit birodalmi borkereskedők egyik legkitű­nőbb ezégje, kiről a „Gazdasági Lapok“ f. aug. 8-iki számában olvashattuk, hogy közelebb Ma­gyarország nagyobb méreű­ borkivitele előmozdítása végett hazajön, Londonból már megérkezett, s ke­reskedelmi miniszterünk Simányi L. által, ki ez ügy iránt meleg érdeklődéssel viseltetik, hosszabb kihallgatáson fogadtatott. — Lopás az izraelita templom­ban. Az izraelita templomban azokat a ládákat, melyekben a templomlátogatók talárjaikat s egyéb templomi szereiket zárva szokták tartani, ismeret­len tettesek feltörték, s igy 10—12 láda tartalma kiürittetett. A tolvajt tetten érendők : Wagner Illés templomfelügyelő, Scheer Jakab templomszolga és Herzfelder Samu egyleti szolga ezután a ládákat folytonos felügyelet alatt tartották s folyó hó 21-én délután 6 óra tájban oly zövegre lettek figyelme­sek, mely zár feltörését gyanittatá; rejtekhelyükből tehát elősietvén, Waltner Samu sopronmegyei német­keresztúri szül. 29 éves izraeli csavargót tetten ér­ték, a mint ismét egy ládát erős szeggel felfeszi­­tett s azt kiüríteni kezdé. Wagner Illés, ki több évig rendbiztos volt, a tolvajt nyakon csipé­s a rendőrség elé állítá. Az eddig észlelt kár 200 frt­­nyi értéket meghalad, annak valódi nagysága azon­ban eddig meg sem határozható, mivel a ládák tu­lajdonosai a templomban azóta nem voltak, s ennél­fogva meglopatásukról sincs tudomásuk. Waltner Samu, ki a rendőrségnél mint régi tolvaj ismere­tes, a fenyitőtörvényszéknek adatott át. — Egypár mákvirág. Orsits de Sla­­vetits, a ki Bécsben és Európa több nagyobb vá­rosában különféle álnevek alatt, (magát gróf s bárónak kiadva) nagy csalásokat követett el, s a ki különben mérnök és ennek utitársa, ki magát gróf Dietze Lajosnak nevezi, tulajdonképen azon­ban csak Dietze Lajos és ki Bécsben mint házi szolga és csapos legény szolgált, legközelebb Bu­dapestre jöttek s az ujvilág-utcza 13. sz. a. házba szálltak, a bécsi rendőrség megkeresése folytán] tegnap délután a redoute előtti kioszkban elfogattak.­­ A magyarországi központi Frőbel negylet által a Ferenczvárosban egy gyermekkert létesítése czéljából f. é. aug. 15. és folytatólag Szt.­István ünnepnapján aug. 20 án ren­dezett tombolajáték tisztán 578 frt 44 krt jövedel­mezett. Ez alkalommal az egylet több adományban részesült. — Rendőri hírek. Folyó hó 23-án dél­előtt 9 órakor a budai közúti vasnálva mellett­i „Szép Ilona“ közelében egy gránát gyöngyökből készült igen finom és értékes arany foglalatú füg­gő­t találtatott, melyet a tulajdonosnő, a függő párjának előmutatása mellett, a főkapitányság 16. számú hivatalszobájában átvehet. — B­ercsik János, trencsém­egyei gyerkhori szül., 28 éves napszámost tegnap délben a váczi körúton Pick és Klein-féle üres telken halva találták. A holt­testen sérelem vagy erőszak nyomai nem mutat­koztak, a halál tehát rendes utón következhetett be. — Péter Béla, trencséninegyei bélai szül., 40 éves, nős, napszámos, tegnap délben az alduna­­soron lévő Gregersen-féle ácstelepen több társával együtt egy nagy gerenda tovaszállitásával foglal­kozván, azon rúd, mely a gerendát tartá, Péter sa­ját vigyázatlansága miatt ennek melléhez ü­tődött, mire Péter Béla a munkát abbanhagyva, korcsmá­­ba távozott, onnét pedig hazament lakására s ke­vés idő múlva meghalt. Holtteste kórházba szál­líttatott. — Lovagló verseny. A „Vadász és Versenylap“ 55 mértfö­ldre terjedő lovagló verseny s útirendjét és feltételeit közli. A versenyt a „Lo­vaglók egyesülete“ rendezi, s a megteendő út és a közbeeső állomások, melyeket a lovasnak igazo­lás végett érintenie kell, a következők: Pestről Kecskemétre 11% mfd. Kecskemétről Szolnokra 64/1 mfd. Szolnokról Karczagra 92/8 mfd. Karczag- I ról Tiszafüredre 52/8 mfd. Tiszafüredről Mezőkö- I­vesdre 44/8 mfd. Mezőkövesdről Egerbe 24/8 mfd. I Egerből Gyöngyösre 54/8 mfd. Gyöngyösről Pestre I 100 mfd. összesen 554/8 mfd. Lovagolhatni min- I­den kor és országbeli lovon kíséret nélkül, mindig I egy és ugyanazon lovon, a lovagló egyesület tagjai által, teherhatározás nélkül. Hogy a vállalkozó saját vagy más lovát használja-e, nem jó tekintetbe. Átlag tömfdteendő 24 óra alatt. Az elsőnek beérkező 150­0 frtot és tiszteletdijat, a második 50 frtot és tiszte­letdijat, a harmadik tiszteletdíjat és a tételeket­­ nyeri. A lovasok mindegyike, feltéve, hogy lovát egészséges állapotban hozta be, és 24 óra alatt átlag 15 mértföldet tett meg, 5 frt napidíjat kap. Tét 3 frt, bánat ugyanannyi. Nevezni lehet a „pesti lovagló egyesület“ titkárságánál folyó évi októ­ber 5-ig. Az elindulás és megérkezés helye ugyanott (hatvani­ utc­a a nemzeti kaszinó előtt). Az elindu­lás ideje október 14-én délelőtt 9 órakor; hat pá­lyázó indul egyszerre, de különböző irányban; ha több pályázó lenne, azok egy nappal később in­dulnak.­­ A „Lovaglók egyesülete“, melyet gróf Eszterházy Miklós, hg. Thurn-Taxis Imre és hg. Fürstenberg alig egy évvel ezelőtt alapítottak, jelenleg 800-nál több tagot számlál és bevé­telei a 10,000 frtot meghaladják. A tagsági dij évenkint csak 10 frt. Törvényszéki csarnok. (Még egy­szer az új­pesti lázadókról.) Nem rég kö­zöltük a legfőbb ítélőszék ítéletét, melyet az új­pesti lázadók fogva levő tagjai felett hozott; ma a kir. törvényszék a legfőbb ítélőszék ítéletét az ugyan­ezen bűnügyben elmarasztalt szabadlábon levő vádlottaknak hirdette ki. Az itt következő vádlot­tak a lázadás, rablás, súlyos testi sértés stb. bűn­tényében többé-kevésbbé vettek részt: Bosko­­vics Alajos felmentetett; Böbék Mária mai naptól 3 hóra, Böbék Katalin mai naptól 8 napi fogságra; D­r­o­b­­­n­a György a vizsgálati fogságon kívül egy havi; Ehrenbeck József mai naptól egy havi fogságra; Imre Erzsébet és Mária egy­­egy havi börtönre ; K­a­­­u­z­s­a­i István 2 heti bör­tönre ítéltettek; Kecskeméthi Katalin és Kecskeméthi Jánosné börtönbüntetésüket ki­állva elbocsáttatnak; Lőrik János 4 havi fog­ságra; Lőrik Borbála még 1 hó és 29 napi fog­ságra ; L­u­z­s­á­k Istvánné 1 havi, Metzler Fe­rencz 1874. jan. 27-től jul. 11-ig tartott vizsgálati fogság betudásával egy évi börtönnel juttatott. Az utóbbi dr. Mayr védő ügyvéd kérelmére, mivel vádlott súlyos beteg, a börtönbüntetést f. é. nov. 1-én fogja megkezdeni; Patucz Ferenczné egy évre; Rácz Zsigmond mai naptól, illetve ügyei rendezése tekintetéből szept. 25-ig halasztást kap­ván, e naptól számítandó 8 hóra; Rotter Mihály mai naptól egy hóra ítéltetett el ; S­i­p­e­k­i Zsig­­mondnak büntetéséül a törvényszék a vizsgálati fogságot tudta be; Szopóczi János, ki 1874. jun. 11-től nov. 18-ig vizsgálati fogságban ült, ezen­­ kívül még fél évre; Takács Fülöpné mai nap­tól 3 hóra; Tóth Sándorné szül. Pálinkás Erzsébet m. é. márcz. 12-től jan. 11-ig tartott vizsg. fogság betudásával 6 hóra; Wimpeck Gyula 4 hóra mai naptól. Wimpeck Sándor, m. é. márcz. 14-től júl. 11-ig tartott vizsg. fogi, beszámításával 4 havi fogságra ítéltetett; B­o­b­e­c­k Amáliát a törvényszék felmentette, úgy­szintén Borovecz Sándort, Fazekas Jánost, Fráj Jánost és Ga­lambos Istvánt is. Futó Tamás mai naptól 1 évre; Göttler Anna mai naptól 10 évre; Ha­­nus Anna 100 frt pénzbírságra, esetleg 3 havi fogságra; Keiner Bernát 3 hóra jön elítélve, ennek védője szabadlábon hagyását kéri addig, mig pernyitási kérvényének sorsa eldől; a túszék csak nov. 1-ig hagyja Keinert szabadlábon ; S­­­ie- I­ber Ede kiállta büntetését; Szukovits Ven­­czelt bizonyítékok elégtelenségéből a törvényszék fölmentette; Vinter Nándor 6 hóra, f. hó 29-ig szabadlábon higyatik; Csellár András és An­drásáé 3—3 havi börtönre ítéltetett; tartózko­dásuk ismeretlen lévén, köröztetni fognak ; Erdé­lyi Róza a vizsg. fogság betudásával büntetését kiállta ; S­t­r­o­m­i­l­a Mária a vizsg. betud. 4 havi fogságra; Wurmpaner József és J­ó­z­s­e­fn­é 1­1 évi börtönre ítéltettek ; Kasza János, Do­­náth Mór és Adél egytől-egyig köröztetnek; Borovecz Nándor és Sörös József felmentet­tek; Waldhauser Antalt 10 évre ítélte a törvényszék, köröztetik; Pel­seck Antal 5 havi börtönre, köröztetik; Heitz Károly vizsg. fogsága betudatik; Pilhoffer Ágost 1874. márcz. 26-tól két évre ; Sc­h­e­n­­­may­e­r 1874. márcz. 10-től tartott vizsg. fogságával 2 hétre ítéltetett, bünte­tését kiáltotta. — Ezeken kívül volt még több szabadlábon levő vádlott , kik büntetésüket a vizsg. fogságban kiállva s tartózkodásuk ismeret­len lévén, de nem idéztettek. KÖZGAZDASÁG. — Óvás. A budapesti kereskedelmi és ipar­kamara a földmivelés-, ipar- és keresk. magy. kir. miniszterium által értesíttetett, hogy a liverpooli osz­trák-magyar főkonzulság tudósítása szerint Liver­poolban egy üveg­diszmóárukkal és játékszerekkel kereskedő clég csalárd eljárásával már számos idegen kereskedőt és iparost tetemesen megkárosí­tott. Miután megtörténhetik, hogy a nevezett ezég magyar kereskedőket vagy iparosokat is felszólít üzletek megkötésére, a budapesti kereskedelmi és iparkamara közhírré teszi, hogy a kérdésben levő czég neve a kamara helyiségében (Mária-Valéria­­utcza, új tőzsdeépület, II. emelet) megtudható. Egy­úttal a fenntemlített főkonzulság felvilágosítások adására a liverpooli c­égekre vonatkozólag Seyd & Comp. tudakozó irodáját (1­ a Princess Street, Bank, London E. C.) ajánlja. — A® municipális Smi­k tegnapi ülésé­ben az igazgatóság elnökévé Zichy Ferraris Viktor grófot, alelnökévé Erlanger Viktor bárót válasz­­totta.

Next