Ellenőr, 1875. december (7. évfolyam, 332-361. szám)

1875-12-08 / 339. szám

Blesselési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádorutcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP: Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-uteza 6. szám (Légrády­ testvérek irodájában.) Kiadó­hivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-uteza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 339. szám. Budapest, szerda, deczember 8. 1875. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre..................................20 forint — kr. Félévre........................................10 „ — kr. Negyedévre...............................5 „ — kr. Egy hóra....................................1­­­80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Bécsi, decz. 7. (Képviselőház.) A költségve­tés folytatólagos tárgyalásában Skene a kormány­nak és bizottságnak szemekre veti, hogy a köz­gazdasági helyzetet nem vették figyelembe, utal a határőrzés költségeire és a kiadások megszorítását ajánlja; az adóemelést visszautasítja és mindenek fölött fedezetlen államkiadások ellen figyelmeztet. Czartorysky herczeg úgy hiszi, hogy a pénzügyi helyzetnek a kormány az oka. Fuchs a Magyaror­szággal való kereskedelmi szerződést óhajtja. Men­ger megc­áfolja­ a szemrehányásokat, hogy Gali­­czia elhanyagoltatik és erélyesen a védvám mellett szólal fel. Washington, decz. 7. A congressus teg­nap összegyűlt és az elnök üzenete ma olvastatott fel. A hadügyi államtitkár jelentése kiemeli, hogy az Unió területe a texasi határ felől támadások ellen védelmezendő; az 1875-iki hadügyi kiadások az előirányzatnál 1 millió dollárral kevesebbet tet­tek és az 1866-iki előirányzat a tavalyi budgetnél 8 millióval kevesebbre vétetett föl. Róma, decz. 7. Az »Ital. Nachrichten* sze­rint a brit kormány az olasz követnek a suezi csatornarészvények megvételét illetőleg ugyanazon felvilágosításokat adta, mint a franczia nagykö­vetnek. London, decz. 7. A kincstári cincellár Manchesterben beszédet tartott, melyben a suezi csatorna­részvények megvételére vonatkozólag, a részleteket illető nyilatkozást megtagadva, a par­liament elé legközelebb terjesztendő kormányi köz­lésre utalt és a következőt mondó: Anglia nem vette a részvényeket csupán önző szándékból, ha­nem óhajtja, hogy minden állam részesüljön az Indiával való összeköttetés előnyében. Pétervár, decz. 7. Albrecht főherczeg ide érkezett, s a pályaudvaron a császári család tagjai és Károly porosz herczeg által fogadtatott. Athén, decz. 7. A kamara egy rendkívüli törvényszéket választott a vád alatt álló miniszte­rek számára. A költségvetési bizottság indítvá­nyozza, hogy a Bulgárisz-kabinet térítse meg az 1874-ben szükségtelenül elköltött 200,000 drachmát. Basel, decz. 7. Fry főhadnagy a „Baseler Nachrichten“ szerkesztője, a nemzeti tanács elnö­kéül választatott. Róma, decz. 7. A consistorium ús táborno­kok kinevezésére való előkészületek miatt elna­poltatok. — Nápolyban és a határos tartományok­ban földrengések észleltettek. Czrácz, decz. 7. (Munkás-per.) A mai ülésen Hohenwart grófnak egy levele olvastatott föl, mely­ben ez kijelenti, hogy ő Stradner vádlottól múlt évben valóban megkapta azon levelet, melynek fo­galmazványa a tárgyaláson ezernyi ezer számmal rajzott elő a lelkesült sereg, hogy ifjúságáé, épségét, csendes örö­meit megáldozza a haza oltárán, hol vérrel írják a dicsőség könyvét. És tele írták azt. Az ország lelkesedése, hálája kisérte utjok­­j­­án; sugárzó arczczal láttuk diadalaikat; . . . kénybe lábadt szemmel kisértük azután a küszöbig, hova koldusboton vánszorogtak el. Ország árvái, haza koldusai lettek. A­­ nemzet adott szaváért csak a szent könyö­­rületesség fizethetett. Huszonhat esztendő látta a nyomort. Huszonhat esztendő a szégyenpirját e nem­zet arczán. Valami kimondhatatlan keserű­ség volt abban látni a dicsőség romjait, mint vonszolják béna tagjaikat küszöbrek­­­üszöbre, kérve alamizsnakép a tartozást, mit az ország meg nem fizethetett. A ko­ronás királyi pár fejedelmi tette sok kenyet etörölt, sok sebet béheggesztett. De nem csillapíthatta le a keserű tudatot, hogy ala­mizsnakép jön ez enyhülés is; hogy az or­szág maga még mindig adósa koldusainak; még mindig beváltatlanul az adott szó, mely a szabadságharcz rokkantainak gondjavise­­lését a nemzeti becsület védpajzsa alá he­­lyezé. Ne legyen többé keserű e tudat, ne nyomja lelkünket a vád. Magyarország beváltja szavát. A­mit már régebben jeleztünk, midőn a honvédegyletek gyűlése az 1848-iki hon­védség erkölcsi elismerésének kérdésével fog­lalkozott, hogy t. i. e tárgyban a kormány rövid időn elhatározó lépést fog tenni, be­következett. Ma tette meg az erre vonatkozó indít­ványt a szabadelvű párt kormányának el­nöke, az egész képviselőház osztatlan öröme­k helyeslése közt. Az indítvány s szövegének értelme az, hogy az országgyűlés vegyen fel a költségvetésbe 45.000 forintot, oly czélból, hogy a kormány­­­összeget az 1848—49-ks honvédek, ezek árvái és özvegyei gyámolítá­­sára, a fennálló honvédsegélyző bizottság rendelkezésére bocsáthassa. És ezzel a magyar országgyűlés tör­vénybe iktatja az adott szó beváltását. Tör­vénybe iktatja, hogy a szabadságharcz rok­kantainak a nemzeti elismerés országos se­gélyt juttat ; törvénybe iktatja, hogy az 1848-ki honvédek özvegyeinek és árváinak gondviselője az ország. Az országgyűlés, az ország költségvetésébe vevén fel az 1848—48-iki hondvédség rokkant­­jainak segélyesét, ez által kétségbevon­­hatatlanul országossá teszi ez ügyet, s a nemzeti akarat hivatalos alakban kifejezett­­ tényévé az erkölcsi elismerést. A szélső­bal­oldal sem vitatja el az érdemet a mai kor­mánytól, hogy tette egy nagy haladás e nemzeti becsületbeli ügy végleges elinté­zése felé, csak azt látásik jelezni, hogy a tény még kiegészítendő, itt a mai indítványban s az ennek alapján létrejövendő törvényho­zási aktusban a nemzet adott szavának tettleges beváltását nemcsak megkezdve, de befejezve is látjuk, ha változnék is formája esetleg a jövőben. És erős bennünk a remény, hogy a fe­jedelem, a nemzet és a kormány zavartalan kölcsönös sugalma­s gyöngédsége egymás iránt, meg fogja találni a módot, hogy­­ ilyen szerencsésen és közelégültségre nyer­jenek megoldást nem csak nagy feladataink, hanem mindazon kérdések, melyeket kénye­sekké tett a múlt idők felett lebegő viszo­nyos emlékezet, a­melyeket azonban a köl­csönös erősödésre, a trón és haza egyesült üdvére intézhet el és a magyar nép fér­fias lojalitását képviselő kormánynak be­csületes tanácsadása és alkotmányos érzelmű királyunk felvilágosult akarata. Pária, decz. 12. (Zárlat) S°/­ Évjárulék 86.20. Olasz Évjárulék 72.27. Mobilier Hitelr. 186. . Törökserejegy 69.25 5°0 Évjárulék 104.40. Oszt. államvasut 623.—. Lombard 230.—. Oszt. földhitelrészv. —. Budapesti szinlapok. Budapest, szerdán, deczember 8 1875. Nemzeti színház, csillag Tamá­si Bérlet 200. szám. Czifra ,Jancsi . . Iczig zsidó Vízvári Viola. Kezdete 7 óras­or. Eres­s”Siúk,5 Népszínház. Viola Naev­i SOLDOSNE LUIZA asszony Violáné Lendvayné , vendég. Pista fiuk Kolozsvári G. A­n­g­o­t a­sszony Tenged Bercsényi .. leánya. Tengeliné Szath­máryné Operette 3 szakaszban. Ze-Vilma Szigeti Jolán nejét szerző Lecocq. Réti alispán Leövei Személyek : Kétiné Paulayné Ángot Soldosné assz. Ákos fiók Náday Lange k. a. Daray Karónna Macskaházy Újházi Pomponet Szabó Bandi Vándor­­, Komáromi Ange­litou Kápolnai Kyuzó főbíró Szigeti Imre Larivaudiéro Solymosi Keerházy Benedek Trénitz Együ­t­tszéki elnök Pintér Louchard Zádor Liptákné Szirmainé Huszár kap. Bánfalvi Peti Szigeti József Amarantho Klárn­é András Sástha Kezdete 7 órakor. Budapest, deczember 7. Magyarország beváltja szavát. Közel huszonhét éve annak, hogy Ma­gyarország zálogba tette becsületszavát. Is­ten sűrű csapásaitól meglátogatva, vergődve ezer szorongatás között, felemelte vérző ke­zét, felemelte fuldokló szavát, s mutatván tátongó sebeit, megkiáltotta segélyért fiait. Véres segélyért. A nemzet világának életét, a fiatalság ép tagjait, aggastyánok táma­szát, özvegyek, árvák gyámolát segélyül ál­dozatra kérte, s égre emelt kézzel adta sza­vát : úgy legyen istene az isten, amint támasz helyett támasz maga lesz a gyámol­talanul maradóknak, s ápolója, kik bénasá­got érnek és nyomort a hazáért. Az ország fiatalsága, mint egy ember talpra kelt az édes anya hivó szavára. S az ekeszarva mellől, a tudományok csarno­­aiból és a műhelyek nyüzsgő világából Az országgyű­léss szabadelvű párt káré 1. év deczember hó 8-án, délután 7 órakor értekezletet tart. A sz­a­ba­d­e­l­vűp­árt ma délutáni ér­tekezletét Go­rove Antal elnök megnyitván, mindenekelőtt T­is­za Kálmán miniszterelnök tett jelentést azon módozatról, miként kíván a kormány az 1848/9-iki rokkant honvédek segélyezésére nézve eljárni. Ezután az Örkényi lőtérre vonatkozó interpellátióra mondotta el a miniszterelnök értesítő felvilágosítását. Nem áll szerinte sem az, hogy e vásár titokban létesíttetett volna, mert a lő­tér a hadügyminisztérium által 6 más ajánlat kö­zül választatott, s a 145 frtnyi reszeget holdanként indokolja az ott szokásos 90 frt értékkel szemben azzal, hogy ily c célra nem minden terület al­kalmas. Ezután az új jövedelmi adó részletes tárgya­lása következett, melynél többen a városokat és iparos osztályt látják sújtva s ezen osztályok­­ adókulcsánál a 8-szoros adó helyett 6-szoros adót kivánnak fölvenni. Különösen felnőttttak Arad és N.-Várad példái, hol ez adónemek 1868 óta nagy mértékben emelkedtek. A pénzügyminiszternek mindezekre adott válaszát azonban az értekezlet megnyugvással és helyeslően tudomásul vette s az adótörvényt úgy általában, mint részleteiben elfo­gadja. Jövő értekezlet holnap 7 órakor fog tartatni. A képviselőház esti ülése a honvédségi nyugdíj­kérdés elintézése után folytatta a jövedelmi pótadóról szóló törvényjavaslat általános tárgyalá­sát. Szontágh Pál (somogyi) beszélt szépen és meggyőzőleg a javaslat elfogadása mellett. Az utánna következett szónokoknak kevés jutott a figyelemből. Kapp Gusztáv beszédéből nem hallottunk egy szót sem, csak hírből tudjuk, hogy ellenezte az adóemelést. Remete Géza polemicus beszédben a javaslat mellett szólt. Gr. Széchenyi Pál problémákkal, s ille­tőleg szeretünk érthetetlenségekkel teli beszédet mondott. A Bach-korszakot különben dicsérte. Ak­kor virágzott a kereskedelem, s a közlekedés is jobb­ volt. Némi derültséget idézett elő azon mon­dása, hogy az adóemelés csak a földbirtokost sújt­ja, a kereskedőt nem, mert az portékája árát tet­szése szerint emelheti. Az adóemelést természete­sen nem fogadja el, mert az „elszegényíti a gaz­dagot és a szegényt.“ F­e­­­sze­g­h­i Samu rectificálta Kapp némely állítását az erdélyi viszonyokról. Holnap d. e. 11 órakor a ház folytatja a tár­gyalást. _________ Az országos iparegyesület mai szakülésén terjesztették elő azon jelentések elsőit, me­lyekből az egyesület az általa tervezett iparmemo­­randumot összeállítani szándékozik. Ez emlékirathoz részünkről nagy reményeket csatoltunk. Hittük, hogy abban ipari állapotainkról, azok hiányairól, fényoldalairól elkerülendő hibáiról és elérendő czéljairól beható felvilágosítást nyerünk. Reméltük, hogy azokból egy hit és mindenkép megbízható képet fogunk nyerni helyzetünkről, mely szilárd alapul fog szolgálhatni minden további okoskodás­nak. Eddig a következő iparágak jelentéseit hal­lottuk : könyvkötészet, arany-ezüstmives ipar, bö­­rönd ipar, bádogos és lakatos ipar. A jelentések kétségkí­vül sok érdekes és tanulságos részletet tar­talmaznak, egészben véve azonban nem feleltek meg azon várakozásainknak, melyeket hozzájuk kötöt­tünk. Ennyit egyelőre, a részletekről még tüzeteseb­ben fogunk szólni. A b­ud­ap­e­s­t­i k­ö­z­j­e­g­y­z­ő­i kamara választmánya vasárnap ülést tartott a közjegy­­zői­ kényszer tárgyában. A választmány a köz­jegyzői intézmény életképességére s a társadalmi életre való kihatásának üdvösségére nézve elkerül­hetetlenül szükségesnek mondotta ki a „kény­szer“ behozatalát. Ökrös Bálint e tekintetben javaslatot is készített, melyet a kamara választ­mánya elfogadott, s az igazságügyminisztériumhoz fel fogja terjeszteni. A honvédelmi miniszter körren­deletet intézett valamennyi törvényhatósághoz, hogy a katona- és honvédállomásokon levő lakbé­rek átlagának megállapítása végett az 1870-ik év­től bezárólag 1874-ig a lakbéreket puhatolják ki, az idevágó adatokat szedjék össze és terjeszszék föl hozzá. A honvédelmi miniszternek szüksége van ez adatokra azért, mert az általános katonabeszál­­lásolási törvényjavaslatot s azzal egyidejűleg a té­rítési összegek szabványát a képviselőháznak még ez ülésszak alatt be akarja nyújtani. A külföld a magyar kölcsönről. Az erősen Rothschild szellemű frankfurti „Ak­ti­o­n är“ igen méltánylólag emlékezik meg az új kölcsönről, felhasználva természetesen ez alkalmat a világhírű bankház dicsősítésére. Csupán egy kicsiny és mel­lékes kifogást tesz a művelet ellen. Szerette volna, ha az egész convertationális összeg egyszerre lett volna stipulálva. de ezt szívesen meghisszük neki. A Rotschild-consortium caak nyert volna vele, mi­után így valószínűleg az égési operatiónál a mos­tani kamat lett volna irányadó, még a magyar kormány által követett rendszer mellett hitelünknek most már kétségtelenül fokozódó emelkedése mel­lett a kölcsön minden további részletét hovatovább kedvezőbb feltételek mellett lehet majd megnyer­nünk. A párisi „Lemaine Financiére“ a következő megjegyzéssel kiséri a kölcsön megkötését: „Ha Magyarország épp oly komolyan halad tovább pénzügyi rendszerének javításában, mint azt az utolsó időben tette, úgy hitele kétségkívül emel­kedni fog, mi nem maradhat befolyás nélkül sem a járadék­kölcsönre, sem a magyar vasúti érté­kekre.“ Ha visszaemlékezünk arra, hogy pár év előtt még a következő felkiáltással fogadhatta egy német tőzsdelap az új magyar kölcsön hírét: „Hab­et die Taschen zu!“ v úgy a legfeketébb Pessimismus mellett sem vontatjuk meg elismeré­sünket az új actiótól. A képviselőház pénzügyi bizott­sága ma az ülés előtt tarott egy rövid ülést, melyben a honvédelmi miniszernek az osztrák fegyvergyár-társulattal kötött szerződés felbontásá­ról szóló előterjesztésének tárgyalását befejezte és azt a képviselőháznak elfogadásul ajánlja. A bi­zottság mára halasztotta volt a végeldöntést, mert a tegnapi ülésben a társulatai kötött szerződés nem terjesztetett elő; ma ez a hiány pótolva lé­vén, a minisztérium előterjesztőét helyben hagyta. Az ülésben jelen volt a honvédelmi miniszter, ő felsége, a királyasszony védnöksége alatt álló hernalsi tiszti leánynevelőintézet alapjá­nak gyarapítására lapunk útját adakozták. Tegnapi összeg 296 frt. Az osztrák reichsrath, mint távira­taink jelentették, tegnap kezdte meg az általános vitát a budget felett. A vita elő napjának is vol­tak érdekes mozzanatai, s ezek között nem a leg- Gorove István 40 „ Harkányi Frigyes 30 „ Kármán Lajos 5 „ Szitányi Bernát 50 „ B. Ifj. Radics József 25 „ Tóth Kálmán 5 „ Kürthy József 2 „ Hosztinszky János 2 „ Gullner Gyula 2 „ Összesen 457 írt. kisebb fontosságú az, hogy a szónokok­ legnagyobb része beismerte a hadügyi költségek elviselhetlen voltát. Ha a magunk ügyei annyira el nem fog­lalnának, mindenesetre több tért szentelnénk a reichsratb tárgyalásainak megismertetésére, így azonban csak a kiválóbb­ nyilatkozatok rövid érinté­sére szorítkozhatunk é­s kell,"ezt tennünk annál­ inkább, mert a „Corr. Búr.“, melynek hivatása az lenne, hogy a tárgyalásokról elég kimerítő képet adjon távira­tilag is, vagy igen röviden, vagy éppen annak elhagyásával értesít, a­mi legérdekesebb volt, így Ar. K­­­e­p­s­c­h beszédében, kétség kívül az volt a legérdekesebb, hogy ki törlendőnek tartja a Magyarországgal való dualismust a­z a­l­ko­t­má­ny­b­ó­l é­s h­e­l­yéb­e a perso­nal unió életbeléptetését kívánja. Ha­nem ezt a „Corr.­ Bureau“ szépen elhallgatta. Dr. Klepsch beszédét a szélső bal élénk tet­széssel fogadta, s így constatálhatjuk, hogy a personaluniónak van pártja a reichsrathban. A kormány előterjesztései ellen különben majd min­­denik szónok tett kifogást, s nevezetesen Flener I­rínék számítása szerint a jövő év tulajdonképi de­ficitje 60 milliót tesz, miután „az indirect adókat a Magyarországgal való nehézségek miatt emelni nem lehet“, direct adóemelést javasol egy rendkí­vüli személyes jövedelmi adó képében. Beszédét azzal végezte, hogy ha a kormány ilyen javaslatot terjeszt elő, a többségnél meg fogja találni az áldozatkészséget, mely szívesebben lép erre az útra, mint ismét az adósságcsinálás útjára, mert ez után az államháztartásban sohasem lesz az egyensúly helyreállítva. H­olmi. Vígan vagyunk. Már posta se jár. Sőt a táv­iratok is bele­fagynak a sodronyba. Vastag hó­takaró alatt zsugorog az élet, fehér torlaszok fek­szik keresztül a világforgalom fekete utait, s a tüszögő gőzóriásokkal a forgatag viaskodik, és győz. Egyszer 24 óra alatt száz mértföldes héza­gok támadnak az országok között s elnyelik az eseményeket. Csak alig-alig vonszolja dermedt tagjait a hít határról határra, s megöregszik, mire ujdonság lehet belőle. És ebben a hideg időben beszél Ürményi Miksa úr a honvédségről. Quel malheur ! Milyen elkésve fogja megbá­mulni a világ az ő cartiusi ugrandozását. * * * Ugyan hányan is voltak mikor mind együtt voltak. Tizenöten. Szászok, grófok, bárók, és gya­logjárók Steinackerestől, mindenestől 1e-en voltak, mikor mind együtt voltak. A honvédség bízvást nézhet jövője elé. 5« * • * Valaki úgy találta, hogy Ürményi Miksáék és Borleáék között a természeti sajátságoknak meg­lepő hasonlósága mutatkozik. Mikor Borlea úr a múltkor gajdolta el siral­mas dudáján a zarándi keservest: még volt neki két rogygyant tehénkéje. Azóta úgy elpusztult az istenadta, hogy hazafm­i fájdalmait Magyarország pénzügyi rendezkedése fölött csak ártatlan malacz­­kák nyöszörgik egyetlen­ egy kecske kíséretében. Fogy szegény, mint a diák. ... És Ürményiéknek ma már kölcsön kel­lett egy Széchenyi Pált kérni, hogy ki legyen az indítvány aláírására a köteles szám. * * * Szilády Áron a költségvetési vita alkal­mával egy gyönyörű hasonlatot pazarolt Ürményi Miksa úrékra, a skandináv mythos szent fájáról, melyet csak az vághat le, a­ki vele együtt nőtt fel. A fa a szabadelvű párt. A favágó Ürményiék. Ne féljen az a fa. Ürményi Miksáék szeren­csésen elvesztették a baltát, úgy, de úgy, hogy veszett fejszének nyele is alig kerülhet valaha. Szilády Áron barátunk nyugton alhatik. Az igazságügyi költségvetés. Budapest, decz. 7. Alig volt év, midőn az igazságügyi költségvetés oly kevés zajjal, oly csendesen és simán tárgyaltatott volna le, mint az idén. A ház egész csendben suhant most át rajta, míg más években a leghevesebb vitá­kat szokta felidézni. Legfeltűnőbb volt azon­ban az, hogy a képviselőházban ülő hírne­ves jogászaink is hallgattak, mert egyrészt jól tudják, hogy igazságügyünk hiányaiért a kormányt szemrehányás nem érheti, s a kormány, részéről mindent elkövet, hogy újabb és újabb törvények által ezen hiányo­kon lehetőleg segítsen; másrészt szintén igen jól tudják, hogy e hiányokon — melyekkel egyébiránt kisebb-nagyobb mérvben a mű­velt nyugat is küzd — a legfényesebb par­liamenti beszéd sem segít, hanem azokat csak a törvényhozás működésének és a gya­korlati élet kívánalmainak egymásra való kölcsönös jótékony hatása szüntetheti meg, nem egyszerre, hanem csak lassan kint, s nem rögtön, hanem csak hosszú évek során. Azon jogászaink pedig, kik igazságügyünk mellett szoktak sorompóba lépni, hallgat­tak, részint, mert az igazságügy ez alka­lommal nem képezte heves, vagy érdemleges megtámadás tárgyát, részint pedig, mivel a mégis felmerült támadásokra és bírálatokra találóan megfelelt leginkább az igazságügy­miniszter, s néhány speciális kérdésben Cse­­meghy államtitkár is. Különösen a­mi az igazságügyminisz­ter beszédét illeti, e beszédért teljes elis­merésünket kell szavaznunk az igazságügy­miniszternek. Megnyugtathatta e beszéd egy­részt azokat, kik igazságszolgáltatásunkban nem látnak elég garanciát a jogrend kellő fenntartására nézve, de másrészt megnyug­tathatta s kielégíthette a bíróságokat is, melyek egy idő óta sok támadásnak van­nak kitéve a parl­amentben és a parl­amen­­ten kívül. Teljesen igaz az, mit Perczel igazságügyminiszter és utána Csemeghy ál­lamtitkár állítottak, hogy igazságügyünk még soha sem állt oly jó lábon, mint most, (persze a régi állapothoz képest!) s hogy bíróságaink működése, a jelen viszonyok közt teljesen kielégítő. Az igazságügyminiszter és államtitkára állításának mindenki igazat ad, a ki csak kevéssé is ismerős a hazai és külföldi bíró­ságok ügyforgalmával. A kir. törvényszékek­hez 1872-ben beérkezett összesen 1.708,619, 1873-ban pedig a hátralékokkal együtt 2.058,532 ügydarab, s ezen utóbbi számból tör­vényszékeink elintéztek 1873-ban 1.858,875 ügydarabot. Az 1872. évi 1.708,619 ügy­­darab közt csak telekkönyvi, váltó, úrbéri és bányaper volt 107.875, nem is számítva a sokkal nagyobb mennyiségű polgári pe­reket. S ezen munkát csak 642 biró vé­gezte az illető jegyzői személyzettel. A kir. járásbíróságokhoz pedig 1873- ban a hátralékokkal együtt 2.473,724 ügy­darab érkezett be, melyből azok csak 89,281 ügydarabot nem intéztek el az év végéig, igy az általuk elintézett ügyek száma csak­nem 2.400.000. Hogy mily óriási számok ezek a kül­földi elsőfolyamodású bíróságok ügyforgal­mához képest, e néhány példából is megítél­hető. 1870-ben Francziaország összes pol­gári törvényszékeihez csak összesen száz­ezer per érkezett, s a törvényszékek a hátralékokkal együtt 109.000 pert intéztek el; tehát a franczia törvényszékek összes pereinek száma n­e­m r­ú­g oly magasra, mint nálunk csak a telek­könyvi, váltó, úrbéri és bánya­­ügyek! A járásbíróságokat illetőleg pe­dig hivatkozunk az angol grófsági járásbí­róságokra (county courts), melyek évenként átlag csak 650,000 ügyet intéznek el, pe­dig nem bénítja meg tevékenységüket a mi járásbiráinkra nehezedő sok irka-firka. S nálunk a járásbíróságok rovata alatt emlí­tett roppant munkát 374 járásbíró és 620 aljárásbíró intézi el, átlag tehát nálunk minden bíró (a törvényszékieket is beleszá­mítva) többet intéz el ezer ügynél, holott — nem is szólva Franczia- vagy Angolor­­szágról, hanem a viszonyainkhoz legközelebb álló Ausztriáról — az osztrák bírákra ezen számnak fele sem esik. Más kérdés természetesen az, váljon első bíróságaink az elszámított nagy meny­­nyiségű ügyeket jól, az igazságszolgáltatás követelményeinek megfelőleg intézik-e el? E tekintetben elsőfokú bíróságaink sok kí­vánnivalót hagynak fenn, de évről-évre ja­vulást tapasztalhatunk e téren is. A felső bíróságok az első bíróságok határozatainak azelőtt majd felét, jelenleg azonban már körülbelül csak egyharmadrészét változtat­ják meg. A felső bíróságok aránylag szintén rop­pant teendőt végeztek. 1873-ban a buda­pesti kir. tábla körülbelül 60, a hétszemé­lyes tábla és semmitőszék körülbelül 30 ezer ügyet intézett el, míg a franczia felebbvi­­teli törvényszéki ügyek a nyolcz­ezret alig haladják meg. Érdekesnek tartjuk itt megemlíteni, hogy a lipcsei kereskedelmi főtörvényszék a múlt évben a hozzá beér­kezett 1050 darab közül csak 800-at inté­zett el, pedig az említett törvényszéknek 17 előadója van. Éppen megfordított arányt látunk, ha viszont azt vizsgáljuk: mennyibe kerül a mi igazságszolgáltatásunk a külföldéhez ké­pest? Anélkül, hogy szükségesnek tartanék sok külföldi példára hivatkozni, csak azt említjük meg, hogy míg mi alig költünk többet 10 milliónál igazságügyünkre, addig Ausztria majdnem 21 milliót költ ugyan­azon czélra, Anglia pedig csak a grófsági járásbíróságokra majdnem annyit (közel öt milliót) költ, mint mi a törvényszékekre és járásbíróságokra együttvéve. Nincs szándékunkban ezúttal további következtetéseket vonni a fennebbi számok­ból és adatokból. Felsoroltuk azok számára, kik arról panaszkodnak, hogy igazságszol­gáltatásunk sokba kerül. Nem mondjuk mi, hogy igazságszolgáltatásunkat nem tehetjük még olcsóbbá, csak azt vonjuk kétségbe, hogy a jelenlegi rendszer keretén belül ezt keresztül lehessen vinni. Az írásbeli rendszer mellett, mely az igazságszolgáltatás garanc­iáit a formaságok­ban keresi, mindig nagyszámú bírói testü­letre és a kezelő személyzet egész régiójára lesz szükségünk. Az írásbeli rendszer mellett a biró egy sereg nem tisztán birói teendőt kénytelen végezni, mely úgy szólva, több idejét veszi igénybe, mint tisztán birói mű­ködése. Ezen kívül a szóbeliség és közvet­lenség, mint a gyakorlati élet megmutatta.

Next