Ellenőr, 1875. december (7. évfolyam, 332-361. szám)
1875-12-08 / 339. szám
Blesselési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádorutcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP: Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-uteza 6. szám (Légrády testvérek irodájában.) Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-uteza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 339. szám. Budapest, szerda, deczember 8. 1875. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre..................................20 forint — kr. Félévre........................................10 „ — kr. Negyedévre...............................5 „ — kr. Egy hóra....................................180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Bécsi, decz. 7. (Képviselőház.) A költségvetés folytatólagos tárgyalásában Skene a kormánynak és bizottságnak szemekre veti, hogy a közgazdasági helyzetet nem vették figyelembe, utal a határőrzés költségeire és a kiadások megszorítását ajánlja; az adóemelést visszautasítja és mindenek fölött fedezetlen államkiadások ellen figyelmeztet. Czartorysky herczeg úgy hiszi, hogy a pénzügyi helyzetnek a kormány az oka. Fuchs a Magyarországgal való kereskedelmi szerződést óhajtja. Menger megcáfolja a szemrehányásokat, hogy Galiczia elhanyagoltatik és erélyesen a védvám mellett szólal fel. Washington, decz. 7. A congressus tegnap összegyűlt és az elnök üzenete ma olvastatott fel. A hadügyi államtitkár jelentése kiemeli, hogy az Unió területe a texasi határ felől támadások ellen védelmezendő; az 1875-iki hadügyi kiadások az előirányzatnál 1 millió dollárral kevesebbet tettek és az 1866-iki előirányzat a tavalyi budgetnél 8 millióval kevesebbre vétetett föl. Róma, decz. 7. Az »Ital. Nachrichten* szerint a brit kormány az olasz követnek a suezi csatornarészvények megvételét illetőleg ugyanazon felvilágosításokat adta, mint a franczia nagykövetnek. London, decz. 7. A kincstári cincellár Manchesterben beszédet tartott, melyben a suezi csatornarészvények megvételére vonatkozólag, a részleteket illető nyilatkozást megtagadva, a parliament elé legközelebb terjesztendő kormányi közlésre utalt és a következőt mondó: Anglia nem vette a részvényeket csupán önző szándékból, hanem óhajtja, hogy minden állam részesüljön az Indiával való összeköttetés előnyében. Pétervár, decz. 7. Albrecht főherczeg ide érkezett, s a pályaudvaron a császári család tagjai és Károly porosz herczeg által fogadtatott. Athén, decz. 7. A kamara egy rendkívüli törvényszéket választott a vád alatt álló miniszterek számára. A költségvetési bizottság indítványozza, hogy a Bulgárisz-kabinet térítse meg az 1874-ben szükségtelenül elköltött 200,000 drachmát. Basel, decz. 7. Fry főhadnagy a „Baseler Nachrichten“ szerkesztője, a nemzeti tanács elnökéül választatott. Róma, decz. 7. A consistorium ús tábornokok kinevezésére való előkészületek miatt elnapoltatok. — Nápolyban és a határos tartományokban földrengések észleltettek. Czrácz, decz. 7. (Munkás-per.) A mai ülésen Hohenwart grófnak egy levele olvastatott föl, melyben ez kijelenti, hogy ő Stradner vádlottól múlt évben valóban megkapta azon levelet, melynek fogalmazványa a tárgyaláson ezernyi ezer számmal rajzott elő a lelkesült sereg, hogy ifjúságáé, épségét, csendes örömeit megáldozza a haza oltárán, hol vérrel írják a dicsőség könyvét. És tele írták azt. Az ország lelkesedése, hálája kisérte utjokján; sugárzó arczczal láttuk diadalaikat; . . . kénybe lábadt szemmel kisértük azután a küszöbig, hova koldusboton vánszorogtak el. Ország árvái, haza koldusai lettek. A nemzet adott szaváért csak a szent könyörületesség fizethetett. Huszonhat esztendő látta a nyomort. Huszonhat esztendő a szégyenpirját e nemzet arczán. Valami kimondhatatlan keserűség volt abban látni a dicsőség romjait, mint vonszolják béna tagjaikat küszöbreküszöbre, kérve alamizsnakép a tartozást, mit az ország meg nem fizethetett. A koronás királyi pár fejedelmi tette sok kenyet etörölt, sok sebet béheggesztett. De nem csillapíthatta le a keserű tudatot, hogy alamizsnakép jön ez enyhülés is; hogy az ország maga még mindig adósa koldusainak; még mindig beváltatlanul az adott szó, mely a szabadságharcz rokkantainak gondjaviselését a nemzeti becsület védpajzsa alá helyezé. Ne legyen többé keserű e tudat, ne nyomja lelkünket a vád. Magyarország beváltja szavát. Amit már régebben jeleztünk, midőn a honvédegyletek gyűlése az 1848-iki honvédség erkölcsi elismerésének kérdésével foglalkozott, hogy t. i. e tárgyban a kormány rövid időn elhatározó lépést fog tenni, bekövetkezett. Ma tette meg az erre vonatkozó indítványt a szabadelvű párt kormányának elnöke, az egész képviselőház osztatlan örömek helyeslése közt. Az indítvány s szövegének értelme az, hogy az országgyűlés vegyen fel a költségvetésbe 45.000 forintot, oly czélból, hogy a kormányösszeget az 1848—49-ks honvédek, ezek árvái és özvegyei gyámolítására, a fennálló honvédsegélyző bizottság rendelkezésére bocsáthassa. És ezzel a magyar országgyűlés törvénybe iktatja az adott szó beváltását. Törvénybe iktatja, hogy a szabadságharcz rokkantainak a nemzeti elismerés országos segélyt juttat ; törvénybe iktatja, hogy az 1848-ki honvédek özvegyeinek és árváinak gondviselője az ország. Az országgyűlés, az ország költségvetésébe vevén fel az 1848—48-iki hondvédség rokkantjainak segélyesét, ez által kétségbevonhatatlanul országossá teszi ez ügyet, s a nemzeti akarat hivatalos alakban kifejezett tényévé az erkölcsi elismerést. A szélsőbaloldal sem vitatja el az érdemet a mai kormánytól, hogy tette egy nagy haladás e nemzeti becsületbeli ügy végleges elintézése felé, csak azt látásik jelezni, hogy a tény még kiegészítendő, itt a mai indítványban s az ennek alapján létrejövendő törvényhozási aktusban a nemzet adott szavának tettleges beváltását nemcsak megkezdve, de befejezve is látjuk, ha változnék is formája esetleg a jövőben. És erős bennünk a remény, hogy a fejedelem, a nemzet és a kormány zavartalan kölcsönös sugalmas gyöngédsége egymás iránt, meg fogja találni a módot, hogy ilyen szerencsésen és közelégültségre nyerjenek megoldást nem csak nagy feladataink, hanem mindazon kérdések, melyeket kényesekké tett a múlt idők felett lebegő viszonyos emlékezet, amelyeket azonban a kölcsönös erősödésre, a trón és haza egyesült üdvére intézhet el és a magyar nép férfias lojalitását képviselő kormánynak becsületes tanácsadása és alkotmányos érzelmű királyunk felvilágosult akarata. Pária, decz. 12. (Zárlat) S°/ Évjárulék 86.20. Olasz Évjárulék 72.27. Mobilier Hitelr. 186. . Törökserejegy 69.25 5°0 Évjárulék 104.40. Oszt. államvasut 623.—. Lombard 230.—. Oszt. földhitelrészv. —. Budapesti szinlapok. Budapest, szerdán, deczember 8 1875. Nemzeti színház, csillag Tamási Bérlet 200. szám. Czifra ,Jancsi . . Iczig zsidó Vízvári Viola. Kezdete 7 órasor. Eress”Siúk,5 Népszínház. Viola Naevi SOLDOSNE LUIZA asszony Violáné Lendvayné , vendég. Pista fiuk Kolozsvári G. Angot asszony Tenged Bercsényi .. leánya. Tengeliné Szathmáryné Operette 3 szakaszban. Ze-Vilma Szigeti Jolán nejét szerző Lecocq. Réti alispán Leövei Személyek : Kétiné Paulayné Ángot Soldosné assz. Ákos fiók Náday Lange k. a. Daray Karónna Macskaházy Újházi Pomponet Szabó Bandi Vándor, Komáromi Angelitou Kápolnai Kyuzó főbíró Szigeti Imre Larivaudiéro Solymosi Keerházy Benedek Trénitz Együttszéki elnök Pintér Louchard Zádor Liptákné Szirmainé Huszár kap. Bánfalvi Peti Szigeti József Amarantho Klárné András Sástha Kezdete 7 órakor. Budapest, deczember 7. Magyarország beváltja szavát. Közel huszonhét éve annak, hogy Magyarország zálogba tette becsületszavát. Isten sűrű csapásaitól meglátogatva, vergődve ezer szorongatás között, felemelte vérző kezét, felemelte fuldokló szavát, s mutatván tátongó sebeit, megkiáltotta segélyért fiait. Véres segélyért. A nemzet világának életét, a fiatalság ép tagjait, aggastyánok támaszát, özvegyek, árvák gyámolát segélyül áldozatra kérte, s égre emelt kézzel adta szavát : úgy legyen istene az isten, amint támasz helyett támasz maga lesz a gyámoltalanul maradóknak, s ápolója, kik bénaságot érnek és nyomort a hazáért. Az ország fiatalsága, mint egy ember talpra kelt az édes anya hivó szavára. S az ekeszarva mellől, a tudományok csarnoaiból és a műhelyek nyüzsgő világából Az országgyűléss szabadelvű párt káré 1. év deczember hó 8-án, délután 7 órakor értekezletet tart. A szabadelvűpárt ma délutáni értekezletét Gorove Antal elnök megnyitván, mindenekelőtt Tisza Kálmán miniszterelnök tett jelentést azon módozatról, miként kíván a kormány az 1848/9-iki rokkant honvédek segélyezésére nézve eljárni. Ezután az Örkényi lőtérre vonatkozó interpellátióra mondotta el a miniszterelnök értesítő felvilágosítását. Nem áll szerinte sem az, hogy e vásár titokban létesíttetett volna, mert a lőtér a hadügyminisztérium által 6 más ajánlat közül választatott, s a 145 frtnyi reszeget holdanként indokolja az ott szokásos 90 frt értékkel szemben azzal, hogy ily c célra nem minden terület alkalmas. Ezután az új jövedelmi adó részletes tárgyalása következett, melynél többen a városokat és iparos osztályt látják sújtva s ezen osztályok adókulcsánál a 8-szoros adó helyett 6-szoros adót kivánnak fölvenni. Különösen felnőttttak Arad és N.-Várad példái, hol ez adónemek 1868 óta nagy mértékben emelkedtek. A pénzügyminiszternek mindezekre adott válaszát azonban az értekezlet megnyugvással és helyeslően tudomásul vette s az adótörvényt úgy általában, mint részleteiben elfogadja. Jövő értekezlet holnap 7 órakor fog tartatni. A képviselőház esti ülése a honvédségi nyugdíjkérdés elintézése után folytatta a jövedelmi pótadóról szóló törvényjavaslat általános tárgyalását. Szontágh Pál (somogyi) beszélt szépen és meggyőzőleg a javaslat elfogadása mellett. Az utánna következett szónokoknak kevés jutott a figyelemből. Kapp Gusztáv beszédéből nem hallottunk egy szót sem, csak hírből tudjuk, hogy ellenezte az adóemelést. Remete Géza polemicus beszédben a javaslat mellett szólt. Gr. Széchenyi Pál problémákkal, s illetőleg szeretünk érthetetlenségekkel teli beszédet mondott. A Bach-korszakot különben dicsérte. Akkor virágzott a kereskedelem, s a közlekedés is jobb volt. Némi derültséget idézett elő azon mondása, hogy az adóemelés csak a földbirtokost sújtja, a kereskedőt nem, mert az portékája árát tetszése szerint emelheti. Az adóemelést természetesen nem fogadja el, mert az „elszegényíti a gazdagot és a szegényt.“ Feszeghi Samu rectificálta Kapp némely állítását az erdélyi viszonyokról. Holnap d. e. 11 órakor a ház folytatja a tárgyalást. _________ Az országos iparegyesület mai szakülésén terjesztették elő azon jelentések elsőit, melyekből az egyesület az általa tervezett iparmemorandumot összeállítani szándékozik. Ez emlékirathoz részünkről nagy reményeket csatoltunk. Hittük, hogy abban ipari állapotainkról, azok hiányairól, fényoldalairól elkerülendő hibáiról és elérendő czéljairól beható felvilágosítást nyerünk. Reméltük, hogy azokból egy hit és mindenkép megbízható képet fogunk nyerni helyzetünkről, mely szilárd alapul fog szolgálhatni minden további okoskodásnak. Eddig a következő iparágak jelentéseit hallottuk : könyvkötészet, arany-ezüstmives ipar, börönd ipar, bádogos és lakatos ipar. A jelentések kétségkívül sok érdekes és tanulságos részletet tartalmaznak, egészben véve azonban nem feleltek meg azon várakozásainknak, melyeket hozzájuk kötöttünk. Ennyit egyelőre, a részletekről még tüzetesebben fogunk szólni. A budapesti közjegyzői kamara választmánya vasárnap ülést tartott a közjegyzői kényszer tárgyában. A választmány a közjegyzői intézmény életképességére s a társadalmi életre való kihatásának üdvösségére nézve elkerülhetetlenül szükségesnek mondotta ki a „kényszer“ behozatalát. Ökrös Bálint e tekintetben javaslatot is készített, melyet a kamara választmánya elfogadott, s az igazságügyminisztériumhoz fel fogja terjeszteni. A honvédelmi miniszter körrendeletet intézett valamennyi törvényhatósághoz, hogy a katona- és honvédállomásokon levő lakbérek átlagának megállapítása végett az 1870-ik évtől bezárólag 1874-ig a lakbéreket puhatolják ki, az idevágó adatokat szedjék össze és terjeszszék föl hozzá. A honvédelmi miniszternek szüksége van ez adatokra azért, mert az általános katonabeszállásolási törvényjavaslatot s azzal egyidejűleg a térítési összegek szabványát a képviselőháznak még ez ülésszak alatt be akarja nyújtani. A külföld a magyar kölcsönről. Az erősen Rothschild szellemű frankfurti „Aktion är“ igen méltánylólag emlékezik meg az új kölcsönről, felhasználva természetesen ez alkalmat a világhírű bankház dicsősítésére. Csupán egy kicsiny és mellékes kifogást tesz a művelet ellen. Szerette volna, ha az egész convertationális összeg egyszerre lett volna stipulálva. de ezt szívesen meghisszük neki. A Rotschild-consortium caak nyert volna vele, miután így valószínűleg az égési operatiónál a mostani kamat lett volna irányadó, még a magyar kormány által követett rendszer mellett hitelünknek most már kétségtelenül fokozódó emelkedése mellett a kölcsön minden további részletét hovatovább kedvezőbb feltételek mellett lehet majd megnyernünk. A párisi „Lemaine Financiére“ a következő megjegyzéssel kiséri a kölcsön megkötését: „Ha Magyarország épp oly komolyan halad tovább pénzügyi rendszerének javításában, mint azt az utolsó időben tette, úgy hitele kétségkívül emelkedni fog, mi nem maradhat befolyás nélkül sem a járadékkölcsönre, sem a magyar vasúti értékekre.“ Ha visszaemlékezünk arra, hogy pár év előtt még a következő felkiáltással fogadhatta egy német tőzsdelap az új magyar kölcsön hírét: „Habet die Taschen zu!“ v úgy a legfeketébb Pessimismus mellett sem vontatjuk meg elismerésünket az új actiótól. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma az ülés előtt tarott egy rövid ülést, melyben a honvédelmi miniszernek az osztrák fegyvergyár-társulattal kötött szerződés felbontásáról szóló előterjesztésének tárgyalását befejezte és azt a képviselőháznak elfogadásul ajánlja. A bizottság mára halasztotta volt a végeldöntést, mert a tegnapi ülésben a társulatai kötött szerződés nem terjesztetett elő; ma ez a hiány pótolva lévén, a minisztérium előterjesztőét helyben hagyta. Az ülésben jelen volt a honvédelmi miniszter, ő felsége, a királyasszony védnöksége alatt álló hernalsi tiszti leánynevelőintézet alapjának gyarapítására lapunk útját adakozták. Tegnapi összeg 296 frt. Az osztrák reichsrath, mint távirataink jelentették, tegnap kezdte meg az általános vitát a budget felett. A vita elő napjának is voltak érdekes mozzanatai, s ezek között nem a leg- Gorove István 40 „ Harkányi Frigyes 30 „ Kármán Lajos 5 „ Szitányi Bernát 50 „ B. Ifj. Radics József 25 „ Tóth Kálmán 5 „ Kürthy József 2 „ Hosztinszky János 2 „ Gullner Gyula 2 „ Összesen 457 írt. kisebb fontosságú az, hogy a szónokok legnagyobb része beismerte a hadügyi költségek elviselhetlen voltát. Ha a magunk ügyei annyira el nem foglalnának, mindenesetre több tért szentelnénk a reichsratb tárgyalásainak megismertetésére, így azonban csak a kiválóbb nyilatkozatok rövid érintésére szorítkozhatunk és kell,"ezt tennünk annál inkább, mert a „Corr. Búr.“, melynek hivatása az lenne, hogy a tárgyalásokról elég kimerítő képet adjon táviratilag is, vagy igen röviden, vagy éppen annak elhagyásával értesít, ami legérdekesebb volt, így Ar. Kepsch beszédében, kétség kívül az volt a legérdekesebb, hogy ki törlendőnek tartja a Magyarországgal való dualismust az alkotmányból és helyébe a personal unió életbeléptetését kívánja. Hanem ezt a „Corr. Bureau“ szépen elhallgatta. Dr. Klepsch beszédét a szélső bal élénk tetszéssel fogadta, s így constatálhatjuk, hogy a personaluniónak van pártja a reichsrathban. A kormány előterjesztései ellen különben majd mindenik szónok tett kifogást, s nevezetesen Flener Irínék számítása szerint a jövő év tulajdonképi deficitje 60 milliót tesz, miután „az indirect adókat a Magyarországgal való nehézségek miatt emelni nem lehet“, direct adóemelést javasol egy rendkívüli személyes jövedelmi adó képében. Beszédét azzal végezte, hogy ha a kormány ilyen javaslatot terjeszt elő, a többségnél meg fogja találni az áldozatkészséget, mely szívesebben lép erre az útra, mint ismét az adósságcsinálás útjára, mert ez után az államháztartásban sohasem lesz az egyensúly helyreállítva. Holmi. Vígan vagyunk. Már posta se jár. Sőt a táviratok is belefagynak a sodronyba. Vastag hótakaró alatt zsugorog az élet, fehér torlaszok fekszik keresztül a világforgalom fekete utait, s a tüszögő gőzóriásokkal a forgatag viaskodik, és győz. Egyszer 24 óra alatt száz mértföldes hézagok támadnak az országok között s elnyelik az eseményeket. Csak alig-alig vonszolja dermedt tagjait a hít határról határra, s megöregszik, mire ujdonság lehet belőle. És ebben a hideg időben beszél Ürményi Miksa úr a honvédségről. Quel malheur ! Milyen elkésve fogja megbámulni a világ az ő cartiusi ugrandozását. * * * Ugyan hányan is voltak mikor mind együtt voltak. Tizenöten. Szászok, grófok, bárók, és gyalogjárók Steinackerestől, mindenestől 1e-en voltak, mikor mind együtt voltak. A honvédség bízvást nézhet jövője elé. 5« * • * Valaki úgy találta, hogy Ürményi Miksáék és Borleáék között a természeti sajátságoknak meglepő hasonlósága mutatkozik. Mikor Borlea úr a múltkor gajdolta el siralmas dudáján a zarándi keservest: még volt neki két rogygyant tehénkéje. Azóta úgy elpusztult az istenadta, hogy hazafmi fájdalmait Magyarország pénzügyi rendezkedése fölött csak ártatlan malaczkák nyöszörgik egyetlen egy kecske kíséretében. Fogy szegény, mint a diák. ... És Ürményiéknek ma már kölcsön kellett egy Széchenyi Pált kérni, hogy ki legyen az indítvány aláírására a köteles szám. * * * Szilády Áron a költségvetési vita alkalmával egy gyönyörű hasonlatot pazarolt Ürményi Miksa úrékra, a skandináv mythos szent fájáról, melyet csak az vághat le, aki vele együtt nőtt fel. A fa a szabadelvű párt. A favágó Ürményiék. Ne féljen az a fa. Ürményi Miksáék szerencsésen elvesztették a baltát, úgy, de úgy, hogy veszett fejszének nyele is alig kerülhet valaha. Szilády Áron barátunk nyugton alhatik. Az igazságügyi költségvetés. Budapest, decz. 7. Alig volt év, midőn az igazságügyi költségvetés oly kevés zajjal, oly csendesen és simán tárgyaltatott volna le, mint az idén. A ház egész csendben suhant most át rajta, míg más években a leghevesebb vitákat szokta felidézni. Legfeltűnőbb volt azonban az, hogy a képviselőházban ülő hírneves jogászaink is hallgattak, mert egyrészt jól tudják, hogy igazságügyünk hiányaiért a kormányt szemrehányás nem érheti, s a kormány, részéről mindent elkövet, hogy újabb és újabb törvények által ezen hiányokon lehetőleg segítsen; másrészt szintén igen jól tudják, hogy e hiányokon — melyekkel egyébiránt kisebb-nagyobb mérvben a művelt nyugat is küzd — a legfényesebb parliamenti beszéd sem segít, hanem azokat csak a törvényhozás működésének és a gyakorlati élet kívánalmainak egymásra való kölcsönös jótékony hatása szüntetheti meg, nem egyszerre, hanem csak lassan kint, s nem rögtön, hanem csak hosszú évek során. Azon jogászaink pedig, kik igazságügyünk mellett szoktak sorompóba lépni, hallgattak, részint, mert az igazságügy ez alkalommal nem képezte heves, vagy érdemleges megtámadás tárgyát, részint pedig, mivel a mégis felmerült támadásokra és bírálatokra találóan megfelelt leginkább az igazságügyminiszter, s néhány speciális kérdésben Csemeghy államtitkár is. Különösen ami az igazságügyminiszter beszédét illeti, e beszédért teljes elismerésünket kell szavaznunk az igazságügyminiszternek. Megnyugtathatta e beszéd egyrészt azokat, kik igazságszolgáltatásunkban nem látnak elég garanciát a jogrend kellő fenntartására nézve, de másrészt megnyugtathatta s kielégíthette a bíróságokat is, melyek egy idő óta sok támadásnak vannak kitéve a parlamentben és a parlamenten kívül. Teljesen igaz az, mit Perczel igazságügyminiszter és utána Csemeghy államtitkár állítottak, hogy igazságügyünk még soha sem állt oly jó lábon, mint most, (persze a régi állapothoz képest!) s hogy bíróságaink működése, a jelen viszonyok közt teljesen kielégítő. Az igazságügyminiszter és államtitkára állításának mindenki igazat ad, a ki csak kevéssé is ismerős a hazai és külföldi bíróságok ügyforgalmával. A kir. törvényszékekhez 1872-ben beérkezett összesen 1.708,619, 1873-ban pedig a hátralékokkal együtt 2.058,532 ügydarab, s ezen utóbbi számból törvényszékeink elintéztek 1873-ban 1.858,875 ügydarabot. Az 1872. évi 1.708,619 ügydarab közt csak telekkönyvi, váltó, úrbéri és bányaper volt 107.875, nem is számítva a sokkal nagyobb mennyiségű polgári pereket. S ezen munkát csak 642 biró végezte az illető jegyzői személyzettel. A kir. járásbíróságokhoz pedig 1873- ban a hátralékokkal együtt 2.473,724 ügydarab érkezett be, melyből azok csak 89,281 ügydarabot nem intéztek el az év végéig, igy az általuk elintézett ügyek száma csaknem 2.400.000. Hogy mily óriási számok ezek a külföldi elsőfolyamodású bíróságok ügyforgalmához képest, e néhány példából is megítélhető. 1870-ben Francziaország összes polgári törvényszékeihez csak összesen százezer per érkezett, s a törvényszékek a hátralékokkal együtt 109.000 pert intéztek el; tehát a franczia törvényszékek összes pereinek száma nem rúg oly magasra, mint nálunk csak a telekkönyvi, váltó, úrbéri és bányaügyek! A járásbíróságokat illetőleg pedig hivatkozunk az angol grófsági járásbíróságokra (county courts), melyek évenként átlag csak 650,000 ügyet intéznek el, pedig nem bénítja meg tevékenységüket a mi járásbiráinkra nehezedő sok irka-firka. S nálunk a járásbíróságok rovata alatt említett roppant munkát 374 járásbíró és 620 aljárásbíró intézi el, átlag tehát nálunk minden bíró (a törvényszékieket is beleszámítva) többet intéz el ezer ügynél, holott — nem is szólva Franczia- vagy Angolországról, hanem a viszonyainkhoz legközelebb álló Ausztriáról — az osztrák bírákra ezen számnak fele sem esik. Más kérdés természetesen az, váljon első bíróságaink az elszámított nagy menynyiségű ügyeket jól, az igazságszolgáltatás követelményeinek megfelőleg intézik-e el? E tekintetben elsőfokú bíróságaink sok kívánnivalót hagynak fenn, de évről-évre javulást tapasztalhatunk e téren is. A felső bíróságok az első bíróságok határozatainak azelőtt majd felét, jelenleg azonban már körülbelül csak egyharmadrészét változtatják meg. A felső bíróságok aránylag szintén roppant teendőt végeztek. 1873-ban a budapesti kir. tábla körülbelül 60, a hétszemélyes tábla és semmitőszék körülbelül 30 ezer ügyet intézett el, míg a franczia felebbviteli törvényszéki ügyek a nyolczezret alig haladják meg. Érdekesnek tartjuk itt megemlíteni, hogy a lipcsei kereskedelmi főtörvényszék a múlt évben a hozzá beérkezett 1050 darab közül csak 800-at intézett el, pedig az említett törvényszéknek 17 előadója van. Éppen megfordított arányt látunk, ha viszont azt vizsgáljuk: mennyibe kerül a mi igazságszolgáltatásunk a külföldéhez képest? Anélkül, hogy szükségesnek tartanék sok külföldi példára hivatkozni, csak azt említjük meg, hogy míg mi alig költünk többet 10 milliónál igazságügyünkre, addig Ausztria majdnem 21 milliót költ ugyanazon czélra, Anglia pedig csak a grófsági járásbíróságokra majdnem annyit (közel öt milliót) költ, mint mi a törvényszékekre és járásbíróságokra együttvéve. Nincs szándékunkban ezúttal további következtetéseket vonni a fennebbi számokból és adatokból. Felsoroltuk azok számára, kik arról panaszkodnak, hogy igazságszolgáltatásunk sokba kerül. Nem mondjuk mi, hogy igazságszolgáltatásunkat nem tehetjük még olcsóbbá, csak azt vonjuk kétségbe, hogy a jelenlegi rendszer keretén belül ezt keresztül lehessen vinni. Az írásbeli rendszer mellett, mely az igazságszolgáltatás garanciáit a formaságokban keresi, mindig nagyszámú bírói testületre és a kezelő személyzet egész régiójára lesz szükségünk. Az írásbeli rendszer mellett a biró egy sereg nem tisztán birói teendőt kénytelen végezni, mely úgy szólva, több idejét veszi igénybe, mint tisztán birói működése. Ezen kívül a szóbeliség és közvetlenség, mint a gyakorlati élet megmutatta.