Ellenőr, 1875. december (7. évfolyam, 332-361. szám)
1875-12-02 / 333. szám
inknek kiaknázása és gyümölcsöztetése minden kétségen felül ma sokkal nagyobb, sokkal könnyebb és biztosabb mint volt 25 évvel ezelőtt. Azt mondják, hogy Magyarország földjét kiszivattyúzták, de hisz már száz év óta hangoztatják ezt. Az mondatik, hogy kiözönlik a pénz az országból. Hogyan ? Hát bányáink oly bőségesek voltak-e, hogy ezen óriási pénzt mi a magunk fémproductiónkból állítottuk elő? (Tetszés.) Igen, kiözönlik egy része annak, ami bejön, és nem özönlik más ki, mint a mienk volt, és mi más valamit kaptunk érte. Ha azt tudja valaki bebizonyítani, hogy ajándék formájában ment ki akár a németnek, angolnak, francziának zsebébe, akkor elismeri állításának igazságát. (Élénk helyeslés a középen.) Áttér ezután a kereskedelmi mérleg kérdésére, s kifejti, hogy e kérdés a tudományban éppen úgy, mint a felvilágosodott praxisban túlhaladott álláspont. Fölkaroltatott, a legújabb időben egy új momentum a fizetési bilanz momentuma. Ennek azonban causalis összefüggését a fenforgó kérdéssel kétségbe meri vonni, sőt azt véli, hogy az maga, hogy Magyarországnak passiv bilanza van, még nem tekinthető a nemzet közgazdászai hanyatlása jelének. Be lehet bizonyítani Anglia kereskedelmének történetéből, hogy Angliának ezen évtizeden át passiv bilanza volt, és Anglia mégis folyton emelkedett, fejlődött és erősbödött. Az újabb időben is több más országnak szintén több éven át passiv bilanza volt, anélkül, hogy anyagi hátramaradás vagy gyöngülés mutatkozott volna rajta. A másik állítás, amit az ellenkező felfogású képviselők tesznek, abban összpontosul, hogy az önálló vámterület előnyösebb volna. Szóló ezt tagadja a producensek és a fogyasztók szempontjából. Mi a fogyasztási szempontot illeti, van a theóriának egy igen egyszerű és helyes axiómája, melyet a nemzetgazdaságtan nagy alapítója Smith Ádám 1776-ban állított már fel, és még eddig senki sem bírt megingatni, s ez az, hogy ha keressük valami nemzetgazdasági institútiónak hatását, akkor nem a producerinek, hanem az összességet magában foglaló fogyasztónak szempontjából kell kiindulni. Ha e mértéket alkalmazzuk, a jelen életben azon consequentiára kell jönni, hogy Magyarország fogyasztó népességének érdekében a különvámterületet oly módon, mint Kaás állítja, előnyös bizonyosan nem lesz. Mert lehet-e azt követelni 12—13 millió embertől, hogy ő kéthárom millió ember érdekében magát, szemben amúgy is terhes adóinkkal, melyek ma rá nehezülnk, egy új adónak kö vesse alá, mégpedig oly adónak! Előnyösnek lehet-e elismerni egy olyan politikát, mely a gazdára nézve mindent mesterségesen megdrágít. Helyesnek és előnyösnek lehetne-e tartani egy olyan vámpolitikát, mely a munkaerőt is megdrágítja az összes termelőkre nézve ? Előnyösnek lehetne-e tartani olyan eljárást, mely az amúgy is csekély tőkét az ősipartól elvonván, s más sokkal kockázottabb vállalatokba édesgetvén, arra vezesse, hogy aztán sem itt, sem amott életerős produktiónk nem lenne? Előnyös lenne-e egy oly vámpolitika, melynél minden törekvés oda megy, a természetes fejlődést feltartóztatni és helyébe egy mesterséges s csinált alakulatot tenni? Előnyös volna-e ezen politika a kereskedőre, vagy a szállítóra nézve? Előnyös-e a kereskedőre, aki nagy ügygyel-bajjal megállapított kereskedelmi összeköttetéseiből mesterségesen egyszerre kiszakíttatnék, akinek érdekében áll, hogy az egész világon minél kevesebb akadálylyal küzdve, folytonos érintkezésben állhasson az üzlettel, termelőkkel és fogyasztókkal? Előnyös volna-e a kereskedőre, hogy a közbeeső vámsorompók felállíttatván, a szomszéd országokkal való benső és fűrű érintkezéseknél, minden czikk a pénzügyőr ellenőrzése alá helyeztetnék. Vagy egészen ok nélkül építtettünk néhány annyi 100 mértföldnyi vasutat, hogy azt életerejében megbénítsuk ? Ami pedig okvetlen következése lenne azon politikának, mely az önálló vámterülettel ilyképen kapcsolatba hozatnék ! ? De tagadja szóló azt is, hogy az iparosoknak előnyére válnék az önálló vámterület, mert megyőződése, hogy Magyarországon ipart teremteni védvámokkal nem lehet, s hivatkozik e tekintetben számos külföldi példára. Beszédét így fejezi be: Befejezésül tehát, még csak arra akarok röviden utalni, hogy én mindezen szempontodnál fogva és bizonyos előfeltételek elfogadása mellett, a túlsó fél részéről, a közös vámterületnek további fentarását nem tartom hátrányosnak vagy károsnak, sőt ellenkezőleg, végleges felbontását, hacsak a végső szükség nem kényszerít bennünket, legkevésbbé sem óhajtom. Mert nem szeretném a vámterület önállóságával járó bajokkal még nevelni és tetézni többi bajainkat. Nem szeretném, végre is el kell ismernünk, legbiztosabb, legjobb, legtermészetesebb vevőinket az osztrákokat, tőlünk elidegeníteni ; nem szeretném azon sok tőkét, amely beruházásokra fordíttatott, meddővé és terméketlenné tenni segíteni; nem szeretném a közös uralkodó helyzetét, ki népeinek egymásra utaltságánál fogva, a várni érdekküzdelmet két állama közt közömbösen nem nézhetné, nehezíteni. De midőn ezen véleményemet kifejezem, azon kérdéssel fordulok igen t. kormányunkhoz, ne hagyja magát az osztrák-német iparosoknak protectionisticus veilleitásai és tribulatiói által szabadelvű kereskedelmi politikájában megingatni, ne lépjen oly alkura vagy szerződésre, mely által az eddig inaugurált kereskedelmi politika netalán a magyar fogyasztók rovására veszélyeztetnék, és különösen ami a fogyasztási adó visszatérítését illeti — mint előbb már említem, hogy ez irányban a concessiók terén egy talpalatnyit sem lehet engedni, s hiszem, hogy ebben a politikában a kormány, úgy az egész parlament, az egész nemzet támogatására számíthatank. (Élénk helyeslés és éljenzés a középen.) Zimonyi Ernő kifejti, hogy nem az a kérdés : szabad kereskedés vagy védvám legyen-e Magyarországon, hanem az a kérdés, hogy egy nálunk fejlettebb iparral bíró ország irányában legyen teljes szabad kereskedés, a többi világ irányában pedig legyen védvám. (Így van a szélsőbaloldalon.) Ezután polemizál Kautz ellen, s egyúttal csodálkozásának ad kifejezést, hogy a miniszterelnök oly nagyon titkolódzott egy héttel ezelőtt a vámügyi alkudozások tárgyában, holott tegnapi feleletében semmi különöst nem mondott, mi titokszerű lehetett volna. Az elnök erre néhány megjegyzést tesz az interpellációk beadására nézve. Simonyi Lajos b. földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter: T. ház! Meg fogja engedni a t. ház, hogy mielőtt azokra nézve nyilatkoznám, mik tárczám költségvetése általános tárgyalása alkalmával elmondattak, néhány rövid szóval reflektáljak azokra, miket Simonyi Ernő és Helfy képviselőtársaim mondottak. (Halljuk!) Mindenekelőtt Simonyi Ernő t. képviselőtársamnak vagyok bátor azon felvilágosítást nyújtani, hogy a miniszterelnök úr azon kijelentése alatt, hogy „illetékes helyről szólíttatott föl,“ semmi más nem értendő, mint az, hogy az osztrák miniszterelnök részéről történt a felszólítás. Helfy J. képviselőtársam mindenekelőtt vádolja a miniszterelnök urat azzal, hogy a tegnapi napon a hozzá intézett interpellációra adott válaszában nem említette meg azt, hogy az iparosok érdekeiről akar gondoskodni. Igaz, a miniszterelnök úr ezt nem említette, de tett ennél többet, mert kijelentette azt, hogy a haza érdekeivel egyetértőleg akarja a kérdést megoldani, ez alatt pedig az iparosok érdekei is természetesen beleértendők. (Helyeslés a középen.) Az igen, képviselő úr kárhoztatta a miniszterelnök urat azért, mert azt nyivánította, hogy a folytatandó alkudozásoknál a méltányosság követelményeit fogja szem előtt tartani. Ezt én is ismétlem: igenis ezen alkudozásoknál mi a méltányosság szabályait akarjuk érvényesíteni. Nemzetközi alkudozásoknál mindig e szabályokat kell érvényesíteni, hisz egy nemzet sincs oly függésben a másiktól, hogy magát méltánytalan követeléseknek alávesse. És ha a kormány e tekintetben nyilatkozik és kimondja, hogy a méltányosság útján akar eljárni, ezzel csak önbizalmat tanúsít. (Tetszés a középen.) A t. képviselő úr azt sem helyeselte, hogy a miniszterelnök úr azt mondta, hogy a külföldi szerződések felmondásába méltányossági szempontból bele kellett egyezni Magyarországnak. Nem csak méltányossági szempontból, t. képviselő úr, hanem a jogszerűség szempontjából is, éspedig azért, mert ha két állam egy szövetséget képez, és ezen szövetség következtében egyik államot egy terhelő szerződés sújtja, amelyet ez ennélfogva felmondandónak tart, a másik állam jogszerűen azt meg sem tagadhatja, különösen pedig akkor, ha ezen két állam közt elválásról van szó, és az elválás meg is történhetik, akkor igen könnyen bekövetkezhetik azon eshetőség, hogy az egyik államra azon sújtó szerződés még fennáll akkor is, mikor az elválás már megtörtént. (Helyeslés a középen.) Egyébiránt Simonyi Ernő képviselő úr tökéletesen beismerte ez álláspontunk jogosságát, s azért ezt tovább fejtegetni nem kívánom. A t. képviselő úr továbbá azt mondá, hogy a miniszterelnök úr nem járt el helyesen, midőn a tarifák kérdésébe is belebocsátkozott, mielőtt a főelvekre nézve, és különösen a fogyasztási adókat illetőleg tisztába nem jött. Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék a törvényt elolvasni. Az 1868. XI. t. ez. 21. §-ában ugyanis világosan benne van az, hogy ha a tarifák revisiójára az egyik kormány a másikat felszólítja, a másik kormány köteles a törvény értelmében a tárgyalásokba belebocsátkozni. Nem volt tehát oka a magyar kormánynak visszautasítni az osztrák kormány e részben hozzá intézett felszólítását, mert a revisto iránti tárgyalásokba belebocsátkozni a törvény kötelezi. Tisztelt képviselő úr az osztrák kormány befolyásának tulajdonítja a vám- és kereskedelmi szövetség felmondását, és ennek tulajdonítja, hogy a magyar kormány ezen felmondásra nézve elvégre nyilatkozott. A t. képviselő úrnak az a szokása, hogy mindig távolabbról keresi az okokat, mint ahol azok valóban léteznek. Az ok igen közel fekszik. Novembernek véget írtak, a 6-ik hónapnak vége van; ezelőtt nem mondhattuk fel a szerződést, miután a 6 hónap most be van fejezve, agy a törvény által kiszabott idő eltelt, felmondták a szövetséget. Nincs ennek más oka. A t. képviselő úr tehát nem helyesen teszi, midőn a kormánynak szemére veti azt, hogy nem járt el e részben a törvényekkel ellenkezőleg. Mert az ellenzéknek — elismerem — igen sokat szabad tenni, az ellenzék nyilváníthatja, hogy ha nincs is úgy, hogy a kormány nem helyes politikát követ, mondhatja, hogy a kormány a törvényeket nem helyesen alkalmazza; de egy van, mit az ellenzéknek, nézetem szerint, tenni nem szabad, s ez az, hogy a kormánytól azt követelje, hogy a törvénytől eltérőleg járjon el, vagy pedig, hogy a törvényt megszegje. (Helyeslés a középen.) Pedig, ha azt az eljárást követtük volna, melyet a t. képviselő úr ajánl, azaz, ha a tarifa kérdésében nem bocsátkoztunk volna bele addig, míg a főelvekkel tisztában nem vagyunk, akkor a törvénytől eltérőleg jártunk volna el. (Helyeslés a középen.) A kormány eljárásáról nem lehet azt mondani, hogy bátortalanság nyilatkozik benne, mert a kormányt egyedül a törvény iránti tisztelet és engedelmesség vezette. (Helyeslés a középen.) Azt tapasztaljuk, hogy ezen meglehetős hoszszú vita folyamában két főkérdésre történtek nyilatkozatok. Egyik a bank-, másik a vámkérdés. Ami az elsőt illeti, elismerem természetesen én is, hogy a hitelviszonyok javulása nagyon jó befolyást gyakorolna a földművelésre, az iparra és a kereskedésre. De miután ezen ügy nem ezen tárca keretébe tartozik, amelynek költségvetését jelenleg tárgyaljuk és ez ügyben határozatot, most nem is hozhatunk, meg fogja engedni a t. ház, ha erről ezúttal nem szólok. Ami a vámügyet, illetőleg a vámpolitikát, és az azzal szoros összeköttetésben levő alkudozásokat illeti, melyek folytattattak a lefolyt 6 hó alatt az osztrák kormánynyal, erre nézve tegnap a miniszterelnök úr, világosan és határozottan nyilatkozott. Elismerem azt, hogy egy vámpolitika és vámügy konkrét kifejezést csak az egyes vámtételek meghatározása, megszabása által nyer. Ezen vámtételeknél néha csak pár forintról, sőt igen sokszor csak néhány krajczárról van szó; de azért ezek igen lényegesek és életbevágók, mert ezek teszik talán lehetővé azt, hogy valamely iparczikkek behozassanak, vagy pedig védvámmal legyenek az országból elzárva; de — azt hiszem — nem fogja követelni tőlem senki, hogy az egyes vámtételekre, mégpedig akár azokra nézve, melyek iránt megállapodás már létrejött, akár azokra, melyekre nézve még eltérések léteznek, ma e helyről nyilatkoztam, mert ezt nem tehetném még az esetben sem, ha megköttetett volna az egyesség Ausztriával, nem tehetném akkor, mikor még függőben vannak az egyezkedések a külállamokkal a meghatározandó vámtételek iránt, mert azon esetre, ha az egyes vámtételekre nézve létrejött megállapodás és közöttük természetesen lesznek oly egyes vámtételek, melyek előnyösek a külállamokra nézve, melyekkel jegyezkedünk — már előre kiküstöltetnék azon külállam — a józan ész szabályai szerint — nem fog nekünk ellenengedményt tenni, mert úgyis tudja, hogy a kedvező vámtételt e nélkül is megkapja. Nyilatkoztak többen képviselőtársaim közül a közös és külön vámterület előnyeiről és hátrányairól. Az a meggyőződésem, hogy ha nem is létetett ezzel nagy szolgálat az ügynek, de semmi esetre sem tétetett kár, mert hisz a képviselőház határozatot nem hozván, ezen nyilatkozatok úgy tekintendők, mint egyes vélemények. De itt e helyről egyik vagy másik mellett nyilatkozni, vagy egyik vagy másik mellett szóló indokokat elősorolni, nem lehet. Ezt nem tehetem, mert a haza érdeke ezt tiltja, éspedig azért, mert azon érvek, melyek ezen helyről elmondatnának, igen könnyen fel volnának használhatók azok által, kikkel alkudozásban állunk. (Élénk helyeslés a középen.) Miután e szerint a vitának concret alapja nincs, gyakorlati eredménye nem is lehet, meg fog engedni a t. ház, hogy most annyit nyilatkoztathassak ki, hogy ami a vámügyi alkudozásokat illeti, ha az egyesség megtörténhetik, meg lehet, hogy már néhány hónap múlva, és ha az alkudozások eredményre nem vezetnek, egy év alatt fogunk e részben a t. háznak előterjesztést tenni. Akkor fogja közelebb jelezni a kormány álláspontját, akkor lesz ideje annak, hogy ezen kérdést minden oldalról megvitassuk, mert akkor lesz a szónak nyomatéka és akkor lesz a tárgyalásnak konkrét eredménye; azért megbocsát nekem a t. ház, ha én az előadott indokokba, ezek taglalásába, nem bocsátkozom, és egyszerűen csak arra kérem a t. házat, hogy egy megteendő nyilatkozat után költségvetésemnek részletes tárgyalásába bocsátkozni méltóztassék. Ezen nyilatkozatom vonatkozik arra, mit t. képv. társam Szarkatáry Károly a consulatusoknál alkalmazandó magyar férfiakra vonatkozólag mondott. Erre azt mondhatom, hogy a consulatusoknál a kormány óhajtja, hogy magyar férfiak alkalmaztassanak, és meg vagyok győződve, hogy a külügyminiszter úr kész is e kívánságnak érvényt szerezni. (Helyeslés.) Kérésem végül az, méltóztassék költségvetésemet a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés a középen.) Helfy Ignácz félremagyarázott szavait igazítja helyre. Almássy Sándor a következő interpellációt intézi a kereskedelmi miniszterhez.: Való-e, hogy oly rendeletet bocsátott ki az ipar- és kereskedelemügyi miniszter, hogy a méter minta-mértékeket csakis Sebük és Schlick uraktól 60 forintért szerezhetik egyedül vagyis köteleztetnek megszerezni a községek és másoktól, habár szinte hitelesítettek lennének is s azon felül jóval olcsóbbak, beszerezniük nem szabad, s ha való ezen rendelete, amennyiben káros a községekre vonatkozólag, miben találja indokát? Ellnök: Az interpelláló ki fog adatni a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztériumnak. Ülés vége 2 órakor. Kinevezések az államjószságokhoz. A magyar leír. pénzügyminiszter által a jövő év január 1-jétől működésüket megkezdendő bánya- és jószágigazgatósági, továbbá főerdőhivatali számvevő-osztályhoz kineveztettek, és pedig: Beszterczebányai jószágigazgatósághoz: számtanácsossá : Udvardy Flóris; számtisztté: Glanzer Ede, Hengye Frigyes, Cote 11 i Honorat, De Adda Mór, Tóth Lajos, Wolfman Károly, Prinyi Károly, Traekh Arnold. Mármarosszigeti jószágigazgatósághoz: számvizsgálóvá: Baach János; számtisztté: Trettina Antal, Nyirák Ede, Velbovszky Gyula, Henter Gábor, Bauch József, Suska János, Koffmann József. Kolozsvári jószágigazgatósághoz: számtanácsossá : Kecskeméty Sándor; számtisztté : Mangesius Mihály, Pittner Gáspár, Boediger Armin, Szőke Domokos, Lekly Károly, Szirádky Norbert, Friebeisz Gyula. Arad-pécskai jószágigazgatósághoz: számtanácsossá : Szedlaczek János; számtisztté: Fets Nándor, Benza Lajos, Manuszy Péter, Kullmann Gusztáv, Király Géza, Gut1 Róbert. Temesvári jószágigazgatósághoz: számtanácsossá : Warlandt Sándor; számtisztté: Schannen Ede, Niklás Sándor, Preneszi Márton, Margán Zsigmond, Arányi Béla, Hoffmann Károly, Egerváry Samu, Fischer Béla. Zombori jószágigazgatósághoz: számtanácsossá :Storteczky Mór; számtisztté: Zdrahai Gyula, Király Károly, Maró János Lajos, Gaál István, Horváth Ferencz, Szentkirályi Antal. Óbuda-gödöllői jószágigazgatósághoz : számtanácsossá: Müller József; számtisztté: Egerváry Alajos, Csutor Sándor, Tiborcz Péter, Bojko Lajos, Rosenzweig Ármin, Berzsenyi Ignácz, M Farkas Sándor. Nagybányai főerdőhivatalhoz: számvizsgálóvá : Müller Sándor; számtisztté: Schauschek Zsigmond. Ungvári főerdőhivatalhoz: számvizsgálóvá: Dőry József ; számtisztté : Márffy Ödön. Mármarosszigeti bányaigazgatósághoz: számtanácsossá : Metzler Ágoston; számtisztté: Zechentmayer József, Ditscheiner Endre, Peters Róbert, Ernst József, Schreiner Mihály, Deák Károly, Hegyei Gyula, Firta Libor, Ferschin Antal, Reviczky Kálmán, Bátory György; számsegédtisztté : Schmidt Lambert, Bocskay Ignácz. Selmeczbányai bányaigazgatósághoz: számtanácsossá: Divald József; számvizsgálóvá: Platzer Jenő; számtisztté: Murincsek Vincze, Kosztenszky Adló, Binder Ferencz, Teutschi Károly, Turcsek Antal, Detrich József, Vaitzik Ede, Nigring János, Kriszta János, Schmutzer János, Pachmayer Vincze, Szép Gábor; számsegédtisztté: Surjánszky Kálmán, Rieher Gyula, Hódossy Lajos. Rhőniczi kirendeltséghez: számtanácsossá : Wany Alajos; számtisztté : Winasch János, Stufaenfort Guido, Szoboda János. Szomolnoki kirendeltséghez: számvizsgálóvá : Lipner János; számtisztté : Seefranz Antal, Granszky János. Diósgyőri kirendeltséghez: számvizsgálóvá : Szlavik Dániel; számtisztté : Topscher Samu, Tretyák János. Beszterczebányai kirendeltséghez: számtanácsossá : Divald Gyula ; számtisztté: Petritschek Tivadar. Az egyesített nagybánya-kolozsvári bányaigazgatósághoz Nagybányára: számtanácsossá : Zarándi Knöpfler Károly, Hudoba Gusztáv ; számtisztté : Pipos Victor, Bálványi Ferencz, Spindler Péter, Gabriel Frigyes, Mayer Károly, Mayer Antal, Merczer József, De Adda Ferencz, Köhler János, Homola Gyula, Koch Jakab, Papp János, Schusterich György, Triff Antal, Avéd Jakab ; számsegédtisztté: Barna Kálmán. Sztrimbulyi kirendeltséghez: számvizsgálóvá : Bernhard Vilmos; számtisztté : Konczwald András, Rébay József, Szerbi Ignácz. Zalathnai kirendeltséghez: számvizsgálóvá : Thomas József; számtisztté : Bagi Aurél, Makray János, Göbel Imre, Köhler János. Vajdahunyadi kirendeltséghez: számvizsgálóvá : Binder Ede; számtisztté : Ponner Nándor. KÜLFÖLD. December 1. Franczia köztársaság. (A nemzetgyűlésből. A suezi csatorna-ügy.) A nemzetgyűlés a választási törvényt harmadik olvasásban 532 szavazattal 87 ellenében elfogadta. Clercot (jobboldali) indítványt nyújtott be a senatusi és képv. választások és az új kamara egybehívásának határideje tárgyában. Clercot és Bardoux indítványaira megszavaztatott a sürgősség.— A katonai ügyek kezeléséről szóló javaslat Cissey kérelme daczára sem helyeztetett a napirendben első sorba. — A snezi csatorna-részvények megvásárlása által keltett izgalom már elcsillapodott Francziaországban s már egy lap sem hangoztatja, hogy ez üzlet Francziaországnak bármily kárára is lehetne. A „République Frangaise“ azonban azon kérdést veti föl, hogy Décazes herczeg ezek után miért nem adta be lemondását. Más miniszter ilyen vereség után nem habozna a visszalépéssel. Oroszország. (A walesi herczeg útjáról.) A walesi herczeg indiai útja természetesen nem kerülhette el az orosz lapok figyelmét s többen tüzetesen hozzászóltak már ezen utazás politikai jelentőségéhez. A „St. Petersb. Vjedom.“ szintén az indiai ügyekről szól most s azt állítja, hogy az angolok által követett rendszernek az a következménye lett, hogy Keletindia összes 300 milliónyi lakossága terhesnek találja az angol uralmat s alig várja az alkalmas pillanatot, hogy igáját lerázhassa. De Anglia most a rémuralomból a jóságos rendszerbe akar átlépni, s ez is nehéz lesz, mert a vakbuzgó lakosok ebben inkább a gyöngeség jelét fogják látni s felhasználják azt boszúvágyok betöltésére. Megemlíti e lap, hogy az indiai angol kormányhoz az ország különféle vidékeiről figyelmeztetések érkeztek, melyek intik a herczeget, hogy útjában vigyázzon magára, s ehhez azon észrevételt csatolja, hogy a vakbuzgó indiai mohamedanismus az, mely az angol uralomra a legnagyobb veszély Keletindiában, ahol az izlám a forradalmi elemet képviseli. Ezek előtt a walesi herczeg csak „gyaur“. A herczeg utazásának czélja, eloszlatni az előítéleteket s az indiai népeket nemcsak Anglia hatalmáról s határtalan gazdagságáról hanem arról is meggyőzni, hogy az angol kormány el van határozva nem tenni többé különbséget különféle fajú alattvalói között. Hanem az indusok ezen tüntetésben, színi hatása mellett is, nem igen hiszek, mert ösztönszerűleg belátják, hogy a kilátásba helyezett reformok nem a józan politika, hanem a közeledő Oroszországtól való félelem következménye. Törökország. (Új trade. A törökországi görögök. A herczegovinai ügyek.) Konstantinápolyból, nov. 25-ről azt írják a „P. C.“-nek, hogy Mahmud pasa nagyvezér még mindig gyöngélkedik , s ennek folytán számos fontosabb ügy elintézése is halasztást szenved, habár a nagyvezír gyakran értekezik a szultánnal, s lakásán a miniszterek szintén sokszor összegyűlnek. A miniszteri tanácskozások tárgyát jelenleg a szultán által már jóváhagyott irade képezi, mely a miniszterek és tartományi helytartók elmozdulatlanságát akarja öt évre kimondani. Ez a bizonytalan viszonyokat nagy mértékben consolidálná, s a kormány helyzetét a sersis cselszövéseivel szemben biztosítaná. — Egy tegnapi keletű távirat szerint Mihad pasa lemondása ténynek bizonyul, de a lemondást a szultán még nem fogadta el. Hir szerint a közmunka- és közlekedési miniszterek is lemondanak. — A törökországi görög alattvalók nagy kedvet mutatnak kizsákmányolni a porta bajait. Amióta Mehemed Ali pasa eltávozott, Epirusban és Thessalában furcsa dolgok folynak. Az ottani csekély számú mohamedán lakosság nagyon nyugtalanítva van, s a kormánytól fegyvert és lőszert kér, hogy minden eshetőségre készen legyen. Hursny pasa Janina kormányzójává történt kinevezése összefüggésben van ez eseményekkel. A hadügyminiszter is több ezred katonaságot szándékozik e vidékre küldeni. A herczegovistai ügyeket illetőleg Konstantinápolyban az a meggyőződés uralkodik, hogy a lázadás már rég elfojtatott volna, ha Montenegro nem segélyezi azt. Azért nagy a harag a fejedelemség ellen s mindenfelől megfenyítését követelik. Mahmud pasa azonban ellenzi a hadüzenetet, s ez okból tette le Riza pasa a hadügyi tárczát, melyet a nyolcvan éves Namik pasának kellett átvennie. Oláhomág. (A trónbeszéd.) Az oláh fejedelem trónbeszédének, melylyel m. hó 27 én a kamarát megnyitotta, fontosabb helyeit a következőkben adjuk : Képviselő uraim! A jövő évi végleges költségvetés lesz tanácskozásaik első tárgya. Amint tudják, ez a költségvetés hét milliomos deficittel jön megszavazva, s a minisztérium a jelen ülésszakban akarta a fedezésre rendelt új segélyforrásokat előterjeszteni. De a legjobb rendszabály, melyet kormányom önök elé terjesztene, a kiadásoknak a közigazgatás minden ágában teendő kimerítő reductiójában áll. Midőn némely javítások későbbi időre halasztottak, s minden hitel a legszükségesebbre szerint az a 11, kormányom azon helyzetben van, hogy a jövő évre egyensúlyban levő költségvetést terjeszthet önök elé, anélkül hogy az országtól újabb áldozatokat kellene követelnie. Viszonyaink a külhatalmakhoz a legjobbak. Függőben levő alkudozások közös érdekeknek egyezmények általi rendezését, valamint azt czélozzák, hogy még szorosabbra fűzzék a kötelékeket, melyek bennünket a biztosító hatalmakkal egyesítenek. Csak élénk figyelemmel követhetjük azon eseményeket, amelyek a Dunán túl lejátszódnak. Kedvező helyzetünk folytán eddig képesek voltunk belsőleg a békés újjászervezkedés útján haladni, azon az úton, mely a nemzet valódi szükségleteinek annyira megfelel. Ezek a szükségletek, az ország teljes és szabad gazdasági fejlődése s előrehaladása azon állás felé, melyet neki valamint területi fontossága, egy népének fejlettsége kijelöl, maradnak jövőre is politikánk vezető csillagai. Budapest főváros közgyűlése. (December 1.) Ráth Károly főpolgármester az ülést megnyitván, több hivatalos jelentést terjeszt elő, melyek közül fölemlítjük, hogy Szentkirályi Mór a bizottsági tagságról lemondott. Máttyus Arisztid indítványára hosszú fáradhatlan működéséért a gyűlés jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. Busbach Péter interpellálja a polgármestert, hogyan jutott a közigazgatási bizottság tárgyában szerkesztett felirat előre a „Pester Lloyd“ba? Kamermayer K. polgármester kijelenti, hogy az indiscretiót egy „hivatalszolga“ követte el. A közgyűlés tudomásul vette a választ. Következett a napirend. A tanács új polgári iskolákat és az V. és VI. elemi népiskolai osztályok felállítását tartja szükségesnek. A közgyűlés a javaslatot elfogadja. Az 1876. január 1-én életbeléptetendő métermértékek alapján a városi illetékek díjjegyzékének átszámítása szükségessé vált, a tanács ez ügyben, valamint ugyanezen időtől a házi szárnyasok, vad és vadhús után szedendő községi adópótlék kivetése tárgyában előterjesztést tett a közgyűlés elé. A tanács a számvevőszék munkálata alapján indítványozza, hogy házi szárnyasokra, vadakra, vadhúsra stbire kivetett állami adó után községi adópótlékkép— úgymint a többi adók után — 25°, szedessék. Ez új adóból a fővárosi adópénztárba mintegy 10.000 frt fogna befolyni. A díjjegyzékek átszámítását a közgyűlés elfogadja. Az új pótlékadóra nézve elnök megjegyzi, hogy miután itt új adóról van szó, a javaslat elfogadásához a közgyűlés jelen volt tagjainak s/s* szükséges.Miután a javaslat egyhangúlag nem fogadtatott el, névszerinti szavazás történt. Jelen volt 118 tag. Igennel szavazott 90, nemmel 28 bsz. tag. E szerint a tanács javaslata az új adópótlék tárgyában a közgyűlés által elfogadtatott. Élénk vitát keltett a belügyminiszternek ezután felolvasott második leirata a rendőri költségek mennyisége tárgyában, melyben a miniszter fölöslegesnek mond minden további tárgyalást, s az állami rendőrségi ideiglenes hránylatnak 404,879 frt 44 krban megállapított összegéhez ragaszkodását fejezi ki. A jogügyi tanács e leiratra azon előterjesztést teszi, hogy mivel a törvény értelmében a második miniszteri leirat azonnali foganatosítást követel, a közgyűlés mondja ki a leirat utasításainak rögtöni végrehajtását; de mivel az nincs kimondva a rendőrség állami szervezésére vonatkozó törvényben, hogy ki állapítsa meg a három egyesült város által 1872-ben rendőrségi czélra kiadott összeget, e tárgy ne tekintessék befejezettnek, hanem adassék ki újra a jogügyi bizottságnak, hogy a tovább teendő lépésekről adjon véleményes jelentést. A közgyűlés élénk eszmecsere után a javaslatot elfogadta. A közgyűlés még pár jelentéktelenebb ügyet elintézve, ezzel eloszolt s tárgyalásait holnap folytatja. A hivatalos lapból. — A temesvári ügyvédi kamara körét a 61. A temesvári ügyvédi kamara részéről közhírré tétetik, miszerint Preiszer Ernő temesvári pénzügyi ügyész, Paulovics Árpád temesvári ügyész, dr. Telbisz Imre temesvári ügyvéd, saját kérelmek folytán a kamara lajstromából kitörültettek. — Kinevezés. A m. kir. igazságügyminiszter Gombás Albert veszprémi járásbirósági díjtalan joggyakornokot a balatonfüredi járásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki. — Alapszabályok megerősítése. A felső-magyarországi vasiparosok egyesületének alapszabályai a kir. belügyminisztérium által f. évi 58298. sz. alatt a bemutatási záradékkal elláttattak. HÍREK Deczember 1. — Rudolf koronaörökös a bécsi geográfiai társulatnak érdekes geográfiai müveket ajándékozott. E müvek az elhunyt Ferdinand király könyvtárából valók. — Liszt Ferencz a „N. H.“ értesülése szerint, csak jövő évi márcziusban fog hazatérni. — A budapesti philologiai társulat ma d. n. kegyeletes ünnepélyt tartott az akadémia kis dísztermében. A társulat Szabó István hellenistánk ötvenéves írói jubileumát ülte meg. Dr. Márki József felolvasta Szabó István életrajzát. Szabó I. 1801-ben született, s már kora ifjúságában nagy előszeretettel viseltetett a klasszikus nyelvek, s különösen a görög nyelv és irodalom iránt. Már 1825-ben elismert író gyanánt szerepelt, minek az idén éppen félszázada, 1826-ban pedig pappá lett. Innét taz egymásaion jelentek meg tőle a művek, legnagyobb részt klasszikusok fordításai : az „Odissea“, „Ilias“, „Hesiodus“, Isokrates beszédeinek fordítása, Hesiod „Theogoniá“-ja, a thermobilaei csata Herodotból fordítva, stb. A magyar tud. társaság 1839-ben választá tagjává. A Kisfaludy-társaságnak tagjává pedig 1842-ben lett. Szabó István még a legújabb időben sem szünetelt. Falusi magányát a klasszikusok szellemével népesíti be, s most 74 éves korában is örömét leli a szép klasszikus görög kor tanulmányozásában és a görök írók olvasásában. Csak legközelebb említettük, hogy benyújtotta a Kisfaludytársasághoz Euripides „Alcestes“-ét. Euripides e művéről Thewrewk a mai ünnepély alkalmával hosszabban megemlékezett; elmondta annak tartalmát, méltatta irodalmi értékét és a 4-ik felvonást fel is olvasta Szabó István fordításában. Erre Pfeiffer Antal kegyesrendi tanár érdemleges fejtegetést olvasott fel Szabó István ötven éves írói működéséről. Pfeiffer Szabó műveit három főcsoportba osztja: eredeti művekre, kisebb munkákra és Homer fordítására. Az eredetiek közt első helyen említi fel a „Hellén és magyar próza egymás mellett“, melyben Szabó legnagyobb súlyt a görög és magyar prózaikusok párhuzamosítására fektet. Szabó a palócz nyelv iránti előszeretetének „Karancsvidéki palócz nyelv“ czímű munkájában adott kifejezést. Munkássága koronáját Himerosa képezi. Az Odysseát 1846-ban, az Iliást 1853-ban készítette el. Pfeiffer nagy elismeréssel emlékszik meg e két fordításról, s elmondja, hogy Szabó a klasszikus irodalom e remekeinek nehézségeivel szerencsésen megküzdött. Felemlítette, hogy Szabónk a magyar nyelvvel vakmerően bár, de remekül bánik s nyelvünkfejlesztésére Csokonai, Vörösmarty, Arany stb. mellett, ő is sokat tett. Megemlítjük még, hogy Szabó István 50 éves jubileumának emlékére Budavári József latin ódát irt, mely az ünnepély folyamában felolvastatott, úgy szintén a „Magyar Homérosz“ költeményét. Mindkettőt tetszéssel fogadta a közönség, melyben nagy mérvben volt képviselve a latinul értő elem. Kazár Emil négy felvonásos drámája: „A hátrahagyott család“ ma este diszes közönséggel töltötte meg a nemzeti színházat s aratott szép sikert, mely az érzelmesen írt 3-ik felvonás után tetőpontját érte, a 4-ik felvonás végén némileg ellankadt. Szerzőt több ízben hittük, nevében Feleky, a rendező mondott köszönetet. A közreműködők játékáról kiváló elismeréssel kell megemlékeznünk, Felekyné, Molnárné, Náday, Ujházy kitünően játsztak, Szathmáryné és Bercsényi kevésbbé hálás szerepeiket szintén kedvvel érvényesítették. A nagyapó és unokája Molnárné és Ujházy megható játékában a legkedvesb színpadi alkoások közé tartoznak és fölötte megkapták a közönséget. — Kitüntetés. A király Botgorschek Frigyes, bécsi illetőségű haagi lakosnak és karmesternek a jótékonyság terén szerzett érdemei elismeréséül a koronás arany érdemkeresztet adományozta. — Löw Lipót szegedi főrabbi emlékezetének tiszteletére a helybeli izr. templomban vasárnap f. hó 5-én d. e. 11 órakor gyászisteni tisztelet fog tartatni magyar szónoklattal. — Patti Adél, ki jelenleg Moszkvában énekel szintén szivére vette a délszlávok sorsát, ugyannyira, hogy vasárnaponkint a templomokban könyöradományokat gyűjt nekik, s mint Moszkvából irják, nagy sikerrel. Legközelebb pedig jótékony czél színi előadásban fog fellépni, melynek jövedelme szintén a herczegovinaiak javára fog fordíttatni. — Orosz segély Herczegovinában. A „Ruskij Mir“ szerint a pétervári „betegekről és sebesültekről gondoskodó társaság“ legközelebb elhatározta, hogy saját költségén egész gyógyszertárt szerel fel, s azt 18 orvossal s a kellő személyzettel Herczegovinába küldi, a herczegovinai sebesültek ápolására. Ugyancsak a nevezett lap szerint a raguzai orosz ügynöknél eddig 92.000 rubel gyűlt be a herczegovinaiak javára, s ezt az illető ügynök már át is adta a felkelőknek. — A vámháznál újabb visszaélés nyomába jöttek a gőzfűtésre szolgáló több ezer mázsa kőszén szállítása körül. A vizsgálatot megindították. — A kiállítások ügyében. Az országos magy. iparegyesület igazgatósága azon czélból, hogy az egyesület kebelében oly állandó közeg legyen, mely a hazai iparosok érdekében folytonos figyelemmel kisérje a bel- és külföldön rendezett különféle kiállítások ügyét, a hazai iparosoknak ezek iránti érdekeiben eljárjon s általában mintegy központját képezze a kiállítási ügyben szükséges csoportosulásnak, tekintetbe vévén különösen a jövő évi szegedi országos kiállítás közeledését és hogy arra nézve az erélyes működést fővárosunkban mielőbb meg kell kezdeni, elhatározta az új alapszabályok és szakosztályi ügyrend alapján egy kiállítási szakosztály kezdeményezését. E végett pénteken, deczember 3-án, d. u. 5 órakor az iparegyesület helyiségében (országút 10. sz.) szakosztályi alakuló gyűlést fog tartani. — Hermann tanár f. hó 6., 8. és 10-én előadást tart a vigadóban. — A főváros és a belügyminiszter közt differenczia merült fel a főváros választási költségeinek fedezése miatt. E költségeket ugyanis, melyek 4409 frtra rúgnak, a belügyminiszter nem hagyta jóvá. A belügyminiszter ezen összegről szóló számlát legközelebb visszaküldte a központi választmánynak, egy leirat kíséretében, melyben előadja, hogy egy minisztertanácsi határozat értelmében az 1874. XXXIII. t. sz. 114. § szerint csak azon költségek utalványozhatók az állampénztárból, melyek e törvény intézményének életbeléptetése folytán keletkeztek. Ily költségek a választók névjegyzékének összeállítása s a választási helyiség netaláni kibérlésére szükséges összegek. A hirdetések, irodai átalányok, falragaszok, katonai karhatalom kirendelése stb. czimén felszámított költségeket a belügyminiszter nem hajlandó kiutalványozni, annyival kevésbbé, mert e költségek máshol, mint a fővárosnál nem fordulnak elő, a katonai karhatalom költségeit pedig a katonai hatóság más után fizetteti ki magának az állampénztárral.