Ellenőr, 1876. február (8. évfolyam, 31-59. szám)
1876-02-05 / 35. szám
glSAuUsi árak: Ég黫 évre . . SO frt — kr. Évnegyedre . • 5 frt — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám Ara JO krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, ncLdoratcza 6. szám. Semmit sem letelünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére már vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP: ghittisek felvitelt: Butfapu&Metveor utcza 6. szám (Ligrády testvérek irodájában). Ide intézendő intedm hirdetésre vonatkozó megrendelés vagy tudakozódás. Sójok árszabás szerint. Kiadóhivatal: Budapesten, nádor-atcea 6. szám. Ide intézendő!; az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 35. szám. Budapest, szombat, február 5. 1876. VIII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig : Egy évre..............................20 forint — kr. Félévre 10 „ — kr Negyedévre.............................5 „ — kr. Egy hóra..................................180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Táviratok: Bécs, febr. 4. A képviselőház mai ülésén a kereskedelmi miniszter törvényjavaslatot terjesztett elő a morva-sziléziai határvasút és az éjszaki vasút egyesítése iránt. Schoenerer és társai interpellátiót intéznek a kormányhoz, hajlandó-e erélyesen oda hatni, hogy Cislajbániának hozzájárulása a közös költségekhez tetemesen leszállíttassék. Bécs, febr. 4. A „N. fr. Presse“ illetékes oldalról értesül, hogy a hitelintézet prágai fiókjánál évek óta csalárd könyvelések történtek, és ezért a vizsgálat nagyobb mérveket ölt. A kár magassága egyelőre meg nem közelíthető. Berlin, febr. 4. Ledochowsky érsek tegnap a centrum-pártot és a papságot fogadta, és ma reggel Radziwill Ödön hg. kíséretében, Prágába utazott. Bukarest, febr. 4. A kamarában a miniszterelnök egy interpellációra válaszol, és a következőt mondja: A kormány a párisi békének megfeleleg, a legpontosabb semlegességet fogja fenntartani, a hadügyminiszter által kért póthitelnek csak az a czélja van, hogy minden eshetőségre készen lehessenek, anélkül, hogy a kormánynak bármely támadó szándékai volnának. Konstantinápoly, febr. 4. A török consul egy távirata Ragusából e hó 2-áról jelenti, hogy Mukbar pasa vasárnap, nehézségek nélkül megszállotta a polizzai positiókat; közeledtekor a fölkelők szétoszottak. Róma, febr. 4. Az „Opinione“ jelenti: Az államtanács teljesítette a berlini cabinet kivonatát, hogy Arnim grófnak a porosz törvényszék ítéletét az olasz igazságügyi hivatal által kézbesíttesse. Az „Opinione“ ehhez megjegyzi, hogy ezen kézbesítés csak egy bírósági formalitás teljesítése , az olasznémetországi szerződés bűntettesek kiszolgáltatása iránt, nem tartalmaz oly vétkességi esetet, melyért Arnim kiszolgáltatandó lenne. Róma, jan. 4. Hohenlohe bibornok tegnap este ide érkezett és a pápa által azonnal fogadtatott. A „Stefanie ügynökség“ biztosít, hogy Hohenlohe czélja, az őt eddig Rómából távol tartott differentiák kiegyenlítésén kívül, alkudozásokat bevezetni a németországi papság és a kormány közti ellenségeskedések megszüntetésére. Hohenlohe tegnap a bíbornokokat látogatta meg, és azután Tivoliba ment, hol lakása leend. — A Vatikán melletti spanyol nagykövet, Cardenas, holnap érkezik meg. Bizvást megindulhatott felőlünk a nagy mozgalom, mely keleten a világ folyásának ás új medret, és szab új irányt. Észre se vettük, vagy alig. A hatalmak képviselői ott lenn az aranyszarvnál, megvitték pöcsétes leveleiket a tündöklő szultán fényes szolgáinak. Senki nem bolygatta itt azt a pöcsétet; a levél fölbontatlan maradt mielőttünk. A jövendő mondás és a sokat sejtető nagy szemöldökösség nem riasztgatta meg a közönséget ez eseménynek alkalmából. S ha a tündöklő szultán az egész háremével együtt a Bosporusba ugrál vala, mint Offenbach görögjei szép Ilona után, akkor se ért volna rá senki haldokló számba iktatni a fényes porta birodalmát. De még a bosznyákok és herczegovczok is hiába tették volna le a fegyvert az Andrássy Gyula gróf reformjavaslatainak puszta hírére, megjámborodásuk észrevétlen maradt, és senki rá nem ér vala külügyi politikánk diadalát megénekelni. S még most is csak közönyös tudomásul birjuk venni a magas porta táviratilag jelzett sejthető leereszkedését, hogy Európa parancsának kész engedelmeskedni — elvben. Hát most ez is elég nekünk. Egy tarisznya török füllel több vagy kevesebb már úgy se tesz semmit. A francziák megválasztották senatusukat. S mi nem értünk rá, megcsinálni nekik e tény alapján a jövőjük tükrét. Nem számította ki magyar toll a senatorok számviszonyaiban rejlő végzetes egyenletekből a végzet utait. És semmivel se tudjuk jobban a franczia lapoknál, hogy melyikük ismeri jobban a választások rendjét és eredményeit. Csak azt tudjuk, hogy mi jelölünk akár a Louis Blanc köztársaságot, akár az isteni monarchiát megalapíthatták volna, minden közbeszólásunktól mentesen. Oláhországban felpofozzák a minisztereket, Görögországban pedig késve keresik egy kicsit. Csak rajta. Itt ugyan nem lett a miatt se morális prédikáczió, se borzalmatos sensationális rajz. Még a szerb szkupstinát is egészen észrevétlenül haza lehetett kergetni. El lehetett fogadni Berlinben az Arnim paragrafust; szabadon lehetett bocsátani Ledochowskyt a börtönös érseket, csendőrkíséret mellett kellemes kilátással Torgaura, aki bánta ? S Oroszország felé a szegény Brodszkyról épp oly keveset kérdezősködtünk, amily kevés fejtörést okoz, hogy kbediv ő fensége milyen lábon él az angol massac curatorral, vagy milyen hódításokat tesz a nadrágtalan emberiség fekete országaiban. A spanyol romanticus nyomorúság, választási komédiái és fegyveres batrachomiomachiája hasonlókép egészen illetetlenül hagyta nevető izmainkat. Nem nevettünk semmin, nem haragudtunk semmiért. A „Wehrzeitung“ háborútlanul oda rendelhette a magyar birodalmat az osztrák Herrenhaus főhatósága alá: a bolondok házába senki nem kívánta érte. Lucam úr, az osztrák nemzeti bank érdemes titkára, megírhatta nekünk e jeles intézet vidám történetét, s csak nagy későn mozdultak meg a tollak e kétszáz lapos sajtóhiba kikorrigálására ; s a vicclapok még máig sem zsákmányolták ki a komikus ötletet, hogy az osztrák nemzeti bank kamatlábja Európában majdnem a legalacsonyabb volt mindig. A jeles intézet czimbata kezdőbetűinek igazi értelmét se fordították elő és nem írták válaszul: D. N. B. : „Ó Ne Bolondozzék!“ A vámháborúban tinta nem omlott. Königrätzes Lasser útravaló nélkül indulhatott felőlünk insbrucki útjára „megrendült egészségével“, s mehetett volna akár odáig, hol a narancs virul: senki nem kutatta volna, hogy ez egészségtelen megrendülés után, mikor következik az egészséges bukás? A Taaffe-kabinet egyezkedő szellemét is bizvást idézhették a lélekidézők: a Spiritismus iránt semmi érzék bennünk nem voló. Még mikor Schmerlinget ütötték, még az sem esett jól. Egy nyelvbotlás bekebelezett Ausztriába. Hiszen jól van, úgyis észre veszik, hogy nem vagyunk ott. S Rechbauernek emelkedett szellemű beszédét, melylyel nagy halottunknak oly nemes kegyelettel áldozott az osztrák, nép képviselőházában, nem lett volna emberséges dolog ez öntudatlan esetlésért megbolygatni; e beszédet, melynek egész tenorja mindenben ellenkezik a sajnálandó nyelvhibával. Azzal se törődtünk, hogy a „Pressédben kiütött a viszály a szabadelvű párt elemei között. Spitzlik ugatása nem hallatszik magas mennyországba, s amit éretlen penngalinerek soronkint 10 krajczárért hazudnak, amiatt kár egy kis ujj izmának is megmoccsanni. Némely kedves cseh lapok nemes részvétele hatott meg különben, s a gyalázatos szitkot, mit ország halottjának ravatalára e zsebrákok hoztak, undorral félre BUDAPESTI SZINLAPOK. Budapest, szombaton, febr. 5. 1876. Nemzeti szinház. Bérlet 248. szám. DONADIO BIANCA kisaszszony vendégjátékául: mignon. Regényes opera 3 felv. Meister Vilmos Pauli Lothario Odry Laertes Tallián Fridrik Benedek L Jarno Kőszeghy Antonio Pongrácz Mignon Donadio B Philine Balázsné Inas Halmai Kezdete 7 órakor. Várszínház, A völgy lilioma. Dráma 5 felvonásban. Mortsauf gróf Feleki Vandenesse F. Náday Chessel Szigeti J. Cerni Benedek Bouviéres Komáromy Origet, orvos Pintér Henriette Felekiné Lady Ludley Arabella Lendvayné Lenoncourthgné Szathmáriné Emmelina Molnárné Kezdete 7 órakor. Népszínház. SOLDOSNÉ LUIZA asszony mint vendég. Angot asszony leánya. Operette 3 szakaszban. Angot Clairette Soldosné Lang kisassz. Daray K. Pomponnet Karikás Ange Piton Kápolnai Larivaudier Solymosi Trénitz Együd Louchard Zádor Huszár kap. Bánfalvi Amaranthe Klárné Piperkően Dancz Lajos Öreg ur Téréi Javotta Szigeti L. Teréz Árvai Gizella Babette Hamvai Róza Dacondrai k. a. Horváth P. Herbelin Taraszovits Hersitie Vasváriné Cadet Ranfi Butim* Tiszai Vilmos Dancz L. Pierette Makó L. Kezdete 7 órakor. Budapest, február 4. A nagy hét végén. Egy hétig voltunk sziget a szomorúság csendes tengerében. Boldog sziget mégis. Az a fekete szalag, mely a nagy világtól elhatárolt, Neptun hullámöveként világ bajának, államok vesződségének elmetszte hozzánk vezető útját. Minket pedig összébb szorított itt. Egymáshoz közelebb soha nem simultak még e nemzet fiai, mint most e nagy gyászban, és soha nem zajlottak el közöttünk oly nyomtalanul a külső események, mint most. Gondolatkörünk illetetlen maradt mindentől, a mi kívülünk esett. Magunkba szállva, csak bánatunknak éltünk: egymásnak édes testvérei valamennyien a nemzeti gyászban. S oly igen jól esett tudnunk, hogy együtt vagyunk mindannyian. Kinek lett volna gondja a zsivajra, mely körülzsongta csöndes szigetünk. Ki bánta volna a külföld mozgalmait, jóbarát dolgait, ellenség nyüzsgését, s az elemek tusáját, mely itt kavarog köröttünk, illetve minket is sokszor, érdekelve mindig? Csak most a szomorúság nagy hetében nem rugtuk, s elfordultunk a piszok népétől, mint el fog fordulni minden emberien érző kebel, minden nemes nép. Sziget voltunk, csendes sziget. Magunk fájdalmával, néma gyászunkkal tele. Ezenkívül nem létezett nekünk semmi. Magunk is csak ebben léteztünk. De a mi e szigeten belül volt, egy világ szemét fordította ránk, s népek és országok, miket előlünk eltakart a szemünkre ereszkedett köny, csodálattal, tisztelettel függtek a nemzeten, mely ily nagyságosan egy a közfájdalomban. Példát erről vegyünk. Egységünkben rájikus a népek becsülése. Megosztva, semmik vagyunk. Úgy halljuk, hogy jövő kedden a kormányelnök és a pénzügyér Bécsbe mennek egy-két napra, a függőben levő nagy kérdések feletti tárgyalások azonban csak e hónap közepe táján fognak kezdődni, s azokon a kabinet több tagja lesz jelen. A főrendiház hármas bizottsága tegnapelőtt és ma tartott üléseiben tárgyalván, elfogadta mind a három közigazgatási törvényjavaslatot. A tárgyaláson a kormány részéről Tisza Kálmán miniszterelnökön kívül Wenckheim Béla báró is jelen volt. A képviselőház központi bizottsága ma d. u. tartott ülésében tárgyalta és elfogadta a Lichtenstein herczegséggel kötött szerződés meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot. A kisbirtokosok földhitelintézetének eszméje élénken foglalkoztatja az egész országot. Több vidéki hitelintézet és szövetkezet jelentette ki csatlakozását, s ha nem is ugyanazon eszközökkel, de kétségtelenül ugyanazon czél vezérli a felső magyarországi népgazdászati kölcsönös hitel- és takarékegyesületet is, melynek küldöttsége ma járt a pénzügyminiszternél. Ez intézet nem akar egyesülni a kisbirtokosok földhitelintézetével, mert saját szervezetét helyesebbnek tartja. Hivatkozik eddigi tevékenységére. Csak 1874-ben kezdte működését ötven frtos részjegyekkel, két forint első befizetéssel és 50 kros havi részletekkel, és így 1875. évi január elejéig, tizennyolcz kisebb hitelcsoportban már 55,876 forintot fizetett be 5696 tag, kiknek társulati alaptőkéje 50 forintjával 284,800 forintot képvisel. A társulat nem adván zálogleveleket, hanem készpénzt, kölcsöeeinek kamata kétségkívül alacsonyabb, igazgatása egyszerűbb és olcsóbb és szervezete a társadalom legszegényebb osztályában is, hol legégetőbb rá szükség, könnyen verhet gyökeret. Mindez igaz, s azért nem is vonható kétségbe annak jogosultsága, ha a kisbirtokosok keletkező intézetéhez hasonlóan országos támogatásértfolyamodik. Másrészt azonban az is kétségtelen, hogy a hitelügy országos szervezetét záloglevelek nélkül, melyek egyedül képesek nagyobb tőke gyorsabb kiteremtésére, alig lehet megvalósítani. De épp ezen körülmény, hogy mindegyik szervezetnek megvannak a maga előnyei, csak azt bizonyítja, hogy ily nagy czél elérésére, mint az égető hitelhiány orvoslása és ezzel az uzsora pusztításainak meggátlása, minden fegyvert meg kell ragadni. Részünkről egymásra utalt szövetségeseknek tartjuk mindazokat, kik nagy horderejű ügy körül buzgólkodnak, és csak örülni fogunk, ha minél többen vállalkoznak a közreműködésre, s minél többen tudnak fényes sikert felmutatni. A romániai conventio ellen eleinte nagy ellenszenv uralkodott az osztrák reichsrathban, minthogy annak értelmében nem egy iparczikk magasabb vámtételt fog ezentúl fizetni. Fürth képviselő az egyezmény tárgyalására kiküldött bizottság előadója azonban egy hosszasabb és alapos jelentésben elfogadásra ajánlja a szerződést, miután kimutatja, hogy annak más oldalú előnyei, az egyéb czikkeknek nyújtott olcsóbb vámtételek bőven ellensúlyozzák annak kétségtelen árnyoldalait. A jelentés legközelebb a reichsrath elé kerül, s elfogadása mint a „Neue Freie Presse“ írja, biztosan várható. ____ ____ Budapest, február 4. A képviselőház hétfőn ismét felveszi tanácskozásainak fonalát, a dohányjövedékről szóló törvényjavaslat január 28-án félbeszakadt tárgyalásának folytatásával. Az általános vitán ugyan már túlestünk, de a részletekre nézve egy pár módosítvány előre vetette árnyékát. E módosítások, úgy, amint az általános vitában jeleztettek, meghiúsítanák a törvényjavaslat tulajdonképeni c célját. Beismerjük mi, hogy a monopólium fentartása nem kedves dolog, de másrészt, aki józanul gondolkodik, kénytelen azt is beismerni, hogy a monopóliumból eredő államjövedelemről ez idő szerint le nem mondhatunk, sem a pótlására ajánlott módokkal nem experimentálhatunk. Elméletben helyesnek látszik a fogyasztás helyett a termelésnek direct megadóztatása, de az eredmény mindenesetre problematikus, s fájdalom, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy egy-két millió ide vagy oda súlyosan ne érintené államháztartásunk mérlegét. Már most, ha kénytelenek vagyunk beismerni azt, hogy a dohánymonopóliumot ez idő szerint meg nem szüntethetjük, be kell ismernünk azt is, hogy az abból befolyó jövedelmet minden lehető eszközzel biztosítani egyrészt a szükség parancsa, másrészt a kormánynak és törvényhozásnak kötelessége. A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat pedig nem céloz egyebet, mint a dohánymonopólium úgyis érezhetőleg megcsökkent jövedelmének biztosítását és ezáltal fokozását. A jövedelem tapasztalt csökkenését tulajdoníthatjuk ugyan egy bizonyos fokig az általánosan kedvezőtlen viszonyoknak is, melyek sok embert leszoktatnak a dohányzás luxusáról, de tulajdoníthatjuk a kellő törvényes intézkedések hiányának is szemben a mindinkább terjedő csempészettel, s tulajdoníthatjuk nagy részben a „saját használatra való termelés“ czímén elkövetett visszaéléseknek. A „saját használatra való termelés“ nek a következések tanúsága szerint némely tekintetben nagyon is indokolatlan kedvezménye tág tért nyitott a csempészetnek és az államkincstár kijátszásának. Ez tovább nem maradhat így. A törvényjavaslat azért fenntartja jövőre is a saját használatra való termelés kedvezményét, csakhogy az eddig minden négyszögöl után húsz krajczárban megállapított fogyasztási illetéket felemeli negyven krajczárra, s az ellenőrködés körül szigorúbb intézkedéseket léptet életbe. Azt az ellenőrködést pedig meg kell szokni, valamint meg kell szokni azt is, hogy a tisztviselők és községi elöljárók ezentúl kötelesek lesznek a dohánycsempészet megakadályozása körül közreműködni és a dohánycsempészeket följelenteni. Ha feljelentik Pétert akkor, amikor Pált meglopja vagy megcsalja, jelentsék fel akkor is, ha az államot csalja meg, s tessék azzal a gondolattal megbarátkozni, hogy a csalás akkor is büntetendő csalás, ha az államkincstár irányában követtetik el. Mindig halljuk, hogy ez vagy az „nem egyezik meg a magyar nemzettel“, s úgy látszik, hogy az állam iránti financziális kötelességek teljesítése leginkább az, ami nem egyezik a magyar természettel. Ez a phrasis egy időben nagyon járta Angliában is, de az államélet vitális föltételei előtt utoljára mindig meghajolt az „angol természet“. Meg fog hajolni nálunk is, s egyezni fog a magyar természettel mindaz, ami nélkül rendezett államélet nem képzelhető. A csempészetnek csak a törvény szigorú alkalmazásával vághatjuk útját, s azok, akik az ellenőrködésre hivatták, ne a financziáink jelen állapotára nézve annyira szerencsétlen Bach-korszakból átszármazott felfogások után ítéljenek, hanem lelkiismeretüktől kérjenek tanácsot. Lelkiismeretök és igazságérzetek pedig nem mondhat mást, mint hogy a csempészet az államkincstár megrövidítése, s azáltal, hogy az állam megfogyatkozott jövedelmét más után kénytelen pótolni, egyszersmind megkárosítása minden adózónak, akiket a pótlás terhe egy vagy más formában érni fog. Ezek a szempontok azok, melyekből a dohányjövedékről szóló törvényjavaslat megítélésénél kiindulnunk kell. Akik e minden pontjában szükséges javaslatot ellenzik, vagy azért teszik, mert a dohánymonopólium ellen beszélni népszerű dolognak tartják, vagy azért, mert azoktól a régi téves fogalmaktól még nem bírtak szabadulni. Részvétnyilatkozatok. Széll Kálmán pénzügyminiszterhez. N.Kanizsáról: „Zalamegye gyászküldöttsége a nemzeti hála és kegyelet lerovásához tartozónak ismeri a végtisztességhez vezető szomorú útja megkezdésekor n.méltóságodnak és mélyen tisztelt családjának az elhunyt nagy férfiú iránti hálaérzetben öröklő Zalamegye elismerését, háláját Deák szeretetteljes ápolásáért kifejezni.“ — Csutor alispán, a küldöttség elnöke. Rima Szombatból: „Gömör Kis-Hont megye közönsége mély fájdalommal vesz részt a nemzet gyászában s Deák Ferencz nagy hazánkfia elhunyta felett őszinte részvétét fejezi ki.“ — Szontágh Bertalan alispán. Kolozsvárról: „Deák Ferencz nagy hazánkfia kimultának megdöbbentő gyászhite kimondhatlan fájdalommal töltötte el szivünket. Engedje excellentiád, hogy részvétünk nyilatkozatát fejezhessük ki e gyászos esemény fölött, mely az egész országot egyaránt érinti. Legyen áldás emlékének béke porainak.“ A kolozsvári izraelita hitközség. Schvarcz József elnök. Rosenberger Ferencz, titkár. Strassburgból: „Veled sírok, ha fájnak sebeid.“ Nem kisérhetvén személyesen Deák Ferencz hazánk díszét örök nyugalmára, hazafias részvétünket nyilvánítjuk: Roth Adolf Bácsalmásról, Theiss Gyula Szepesolasziból, joghallgatók.“ Titelből: „Mélyen meghatva azon pótolhatlan veszteségtől, melyet hazánk legnemesebb fia, Deák Ferencz elhunytával szenvedett, a titeli polgári kör közgyűlése kéri nagyméltóságodat, valamint gyászoló családja minden tagját, méltóztassanak legőszintébb részvétének kifejezését kegyesen fogadni. Elnökség.“ Pozsonyból: „A pozsonyi kir. főgymnasium tanárkara legmélyebb fájdalmát fejezi ki azon pótolhatlan veszteség fölött, mely Deák Ferencz elhunytával hazánkat érte. A tanárkar rendkívüli értekezletének megbízásából: Widermann Károly igazgató. Dr. Vukovics Sándor értekezleti jegyző.“ Azonkívül érkezett a dunántúli református püspökségtől a következő levél: „Nagyméltóságu miniszter úr! Nagy hazánkfiának Deák Ferencznek halála mélyen átérzett fájdalommal töltötte el a magyar nemzetet. E fájdalomban osztozik a magyarhoni helyét hitvalló egyház is, mely az üdvözültben a legszentebb emberi jog, a lelkiismeret, szabadság egyik rettenthetlen harczosának halálát gyászolja. Fogadja excellentiád a dunántúli helvét hitvalló egyházkerület részvétnyilatkozatát, melynek fájó érzettel ad kifejezést. Budapesten, 1876. évi január hó 30-án. Excellentiádnak kész szolgája Pap Gábor, a dunántúli helvét hitvalló egyháztestületnek superintendense.“ Küldött még ezenkívül a szegedi szabadelvű kör és Szeged városa közönsége egy terjedelmes föliratot, melyben részvétüknek és fájdalmuknak adnak kifejezést. Tisza Kálmán, kormányelnökhöz érkeztek: „A debreczeni izraelita hitközség mélyen érzett fájdalmát nyilvánítja nagy hazánkfia Deák Ferencz elhunyta felett. Érzését jegyzőkönyvileg megörökíteni, arczképét pedig örök emlékül tanácstermében kifüggesztetni határozta. Szombaton, e hó 5-én a nagy halott felett az izraelita templomban emlékbeszéd fog tartatni. Katz Jakab elnök, Mandl Izidor jegyző.“ „Nagyenyedi polg. olvasó egyesületünk a legmélyebb fájdalommal osztozik nemzetünk gyászában, mely a nagy Deák Ferencz elhunytával borult a hazára. Sándor Elek, a nagyenyedi polg. olvasó egyesület elnöke.“ „Nagy hazánkfia Deák Ferencz halálának hite úgy reám, valamint a királyföldi hatóságokra is igen leverőleg hatott, fájdalmunk tolmácsolásául az utóbbiak nagyobb része küldöttséget menesztett a nagy halott temetési tiszteletére, én magam családom több tagjának terhesebb betegsége és saját gyöngélkedésem következtében, fájdalom, ezúttal nem mehettem. Conrád Mór, szász ispán.“ „Deák Ferencz hazánk nagy fiának örök nyugalomra tételénél, Zbóró mezővárosát képviselni mély alázattal bátor vagyok kérni nagyméltóságodat. A tanács megbízásából Toszt Károly.“ „Nagy távolság, szinte járhatlan utak akadályozzák Szörény hatóságait Deák temetésén megjelenni, mély fájdalmunkat tolmácsolja Ujfalussy.“ A nemzet gyásza. A vidéken nagy kegyelettel emlékeztek meg Deák Ferencz temetéséről több helyütt. Átalában a gyász napjaiban a nemzet magához és nagy halottjához méltólag viselte magát. Győr, február 2. A nemzet nagy halottjáért a győri székesegyházban kedden gyászistentisztelet tartatott, mely alkalommal Zalka püspök fényes segédlettel végezte a szertartást. A templom közepén felállított gyászravatal meglepő látványt nyújtott, körötte 73 viaszgyertya égett, képviselve a megboldogult éveinek számát. A szertartáson jelen voltak a megyei és városi hatóság képviselői, a kir. törvényszék és katonai tisztikar tagjai, különféle egyletek, intézetek és növeldék és nagyszámú ájtatos közönség, mely zsúfolásig megtölte a templomot. Eger, február 2. Az egri egyházmegye érseke, Samassa József, a következő körlevelet intézte egyházmegyéje lelkipásztoraihoz : Kipótolhatlan veszteség érte hazánkat. Deák Ferencz folyó hó 28-án esti 10/4 órakor megszűnt élni. Az egész nemzet kesereg agg hive fölött; — és méltán. Mert ha valaha volt ember, ki változhatlan szeretete által a haza hiv gyermekének bizonyítva magát, megérdemli, hogy az anyai könyekkel áztassa sírját; — ha volt, ki az önzés szűk körén tulemelkedve czélul csak a nemzet javát tűzte maga elé, — és ki nehéz pályán tisztán futott végig, egy bukás nyomát sem hagyva ünnepi köntösén, az Deák Ferencz volt. Méltó arra, hogy az egész nemzet gyászt öltsön magára, mert ki egész életét hazájának szentelte, az egész nemzet bánatára érdemes, mely érzi, hogy a helyet, melyet ő üresen hagyott, soha senki betölteni nem fogja. E nehéz csapás után vigasztalást csak azon oltár zsámolyánál találhatunk, mely minden nagy szenvedés és fájdalom egyedüli menhelye, de mely egyszersmind azon szent hely is, honnan buzgó imáink illatja felszálljon ég felé, kisérve a boldogultat a végtelen irgalmu isten trónjához. Ez oknál fogva rendelem, hogy a székesegyházban február hó 3 án, mint a boldogultnak temetése napján, — egyházmegyém többi plébániái és szerzetes egyházaiban pedig február hó 26 án ünnepélyes gyászisteni tisztelet tartassék, melyről az összes hatóságok meghívása mellett a hívek eleve értesitendők. Kelt Budapesten, 1876. évi január hó 30-án. József, s. k. érsek. Ungvár, február 2. Deák Ferencz nagy hazánkfia halálának hite nálunk is oly mély, oly kínos fájdalmat idézett elő, mint a fővárosban s a magyar haza minden zugában. A vármegye székházán, a városházán, a m. kir. kincstári uradalom hivatalhelyiségén, a kir főgymnasiumon, a társaskör helyiségén stb. gyászlobogók hirdetik a pótolhatlan veszteséget, mely a magyar nemzetet a „haza bölcse“ elhunytával érte. Temetésére megyénk főispánja s a megyei küldöttség szerdán utazott el. A gyász isteni tisztelet hétfőn, február 7-én fog megtartatni Ungvárott a róm. kath. egyházban. Versecz, február 2. Versecz sz. kir. város közönsége múlt hó 31-én rendkívüli közgyűlést tartott, melyben az ország nagy halottja, Deák Ferencz elhunyta felett a legmélyebb szomorúság kifejeztetvén, egyben elhatároztatott, hogy Versecz város közönsége a haza bölcse temetésénél küldöttség által fogja magát képviseltetni. A küldöttségbe egyhangúlag a város polgármestere Herczog Ferencz József, Péscha Szvetozár és Fuchs János urak lettek megválasztva, kik e hó 1-én, tegnap indultak a fővárosba. A verseczi városházán, továbbá valamenynyi kir. hivatali, úgy az iskolaépületeken is gyászlobogók vannak kitűzve. Sopronból febr. 3-áról írják nekünk: A város tanácsa tegnapelőtt rendkívüli bizottsági közgyűlést tartott, Deák Ferencz elhunyta hírére, melyen Nagy Sándor bizottsági tag azon indítványt terjesztő elő, hogy a dicsőült hazafi emléke jegyzőkönyvileg megörökíttessék, a nagy halottnak egyszersmind Sopron város régtől megválasztott díszpolgárának országos temetésén ezen városi közönségnek méltó képviseltetése, nemkülönben arczképének a tanács.