Ellenőr, 1876. május (8. évfolyam, 119-149. szám)
1876-05-04 / 122. szám
Előfizetési árak: Egész évre . * 21. frt — kr. Évnegyedre . . 5 írt — ki. Félévre . . . 1O „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 s Egyes szám ára 1ó krajczár. (Szerkesztési iroda: r^izdapesten, nádpp-ntézes 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP: hirdetések felvétele: Budapesten, nádor utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Ide intézendő minden hirdetésre vonatkozó megrendelés vagy tudakozódás. Dijak árszabás szerint. (Kiadóhivatal: terzd el pesten, nádor-utcz el 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 122. szám. Budapest, csütörtök, május 4. 1876. VIII. évi?:?! Az „Ellenőr“ ára mint eddig : Egy évre...............................20 forint, u kr. Félévre 10 „ — kr. Negyedévre..............................5 „ — kr-Egy hóra....................................180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az ,,Ellenőr“ kiadó hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalékoi könyvárusi utón történő megrendelések után az ,,Ellenőr “ részéről nem adatik. Táviratok. Bécs, május 3. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A de le g a tók ez évi ülésszakának megnyitása, részint az alkudozások hosszú tartama, részint Andrássy gróf berlini útja miatt, legfölebb e 18—23-ika közt lehet. Ha azonban Andrássy visszaérkezte előtt nyittatnék meg a delegatio, úgy a külügyér helyett - hir szerint — Holzgetban közös pénzügyminiszter nyitandja meg az ülésszakot.Béca, máj. 3. Az éjszaki vasút társulat ma tartá közgyűlését. A számadási jelentés felolvasottnak tekintetik. Hófúvások ellen való óvószerekre, javításokra, kocsik beszerzésére és a bányabirtok kiterjesztésére 727,380 frt szavaztatott meg; a morva-sziléziai éjszaki vasút részére 685,665 frt állami biztosítékot igényelnek. Továbbá elfogadtatott az igazgatóságnak azon indítványa, mely szerint az újonnan szerzett vonalak vételárának és a bielitz-saybuschi vonal építési költségeinek fedezésére egy 5 százalékos, bankjegyben kamatozó törlesztendő elsőbbségi kölcsön 7.500.000 frt erejéig olykép köttessék meg, hogy ez az évben kibocsátandó fele részére átviteli jog 88 árfolyam mellett a részvényeseknek engedtessék át, úgy hogy minden részvényre egy fél elsőbbségi kötvény esik, mig a másik felerészt illetőleg az intézkedési jog az igazgatóságra ruháztatik; — ezután elhatároztatott, hogy részvényenként 703/4 frt felülosztalék fizettetik, úgy hogy az illető szelvény 53 trtta készpénzben és egy fél új kötvényről szóló utalványnyal fog beváltatni. Bukarest, máj. 3. Vernestn és Manolachi- Costachi ellenzéki jelöltek senatusi alelnökökké választattak. Athén, máj. 2. Jelentékeny mentőtanuk távolmaradása miatt a volt Bulgarisz-kabinet elleni per tárgyalása október 3-ára halasztatott. — A formány kezdeményezése folytán vasárnap néhai Sina báróért gyász isteni tisztelet fog tartatni. Róma, máj. 3. A lapok jelentik, hogy a Rothschilddal a vasúti szelvényeknek az olasz kormány által igényelt árleszállítása iránt folyó alkudozásokból eredt nehézségek még mindig fennforognak. — A görög királyi család holnap elhagyja Rómát, és Flórenczbe, innét Bécsbe utazik. Párig, máj. 3. A „Messager” czimű lap a kredív és a franczia vállalkozócsoport közti egyességet biztosnak tartja. Zágráb, máj. 3. Hivatalos kimutatás szerint április 21—26-ig 336 család, 2825 személy menekült ide; az összes kimutatás szerint 7203 család 45,946 személylyel. München, máj. 3. A képviselőházban a müncheni választások megsemmisítése fölötti hoszszasbyita után a további tárgyalás holnapra halasztatott. Washington, máj. 3. Grant elnök a congressushoz üzenetet intézett, mindkét házat a közkiállítás megnyitására meghiva. A kiállításra való előkészületek, mint a kiállítási bizottság jelentése közli, már befejeztettek. Páris, máj. 3. Roucher egy levelében köszönetet, mond az ajacciói választóknak a volumért, mely a császári család fejének jogait elismeri, miután a császári herczeg jogait a herczeg beavatkozásai ellen megóvta, s a legközelebbi választásoknál nem fog befolyni és rokonát, Napoleon herczeget közönbösséggel és feledéssel fogja illetni. BUDAPESTI SZINLAPOK, Budapest csütörtök, május 4 1876. Nemzeti színház Béring,2. szám. Népszínház. A vízözön. Bánk bán Eredeti nagy opera 3 felv. II. Endre Köszeghy Gertrud Kvassayiné Otto Pauli Bánk bán Ellinger Melinda Balázsné B. Petur bán Láng Biberach Tallián Tiborcz Odry Udvarmester Széphegyi Kezde.te 7 órakor. Látványos vig sampit 5 felv. Gábor, főangyal Karikás Mámor, tlindér Együd Szivkirály Sziklay E. Noé Tihanyi Szent Gádor Kám tiszai Jafet Solymosi Sára Klárné Zoó Pártényiné Lia Várhidiné Azel Eőry Jonáthán Pártényi Judit Danes N. Rachel Rákosi P. Tubal Kovács I. UTOLSÓ POSTA. Az angol királynő proclamatiója a lordok házában már napirendre van kitűzve. Megjelenése óta a liberális lapok mindennap kikelnek ellene, újabb meg újabb hibát találván benne. Ilyen pl., hogy Disraeli határozottan kijelentette, miszerint a császári czim csakis Indiára vonatkozik, s csakis Indiát illető iratokban lenne használandó; már pedig a proclamatióban az új czim csakis latin és angol nyelven van meg — tehát ugy látszik inkább Európa számára készült az. Továbbá csak bizonyos okiratok vannak fölsorolva, melyekben az uj czim ne használtassák, máshol pedig mindenütt, ahol „illendőleg lehet“, pl. — mondja egy lap — a parliament felirataiban; azaz a császári czim az általános, mely alól kivételek vannak, nem pedig ez a kivételes. Félnek a lapok, hogy e czim használata folytonos politikai viszálkodás és társadalmi zavarok forrása lesz. A radicális elemek fel is használják az elkeseredett hangulatot, és kérvényt köröztetnek az országban, melyben a parliament felkéretnék, hogy ne szavazzanak meg további apanage-t a királyi család tagjai számára, míg a törvényhozás kimutatást nem kap mostani, minden forrású jövedelmeikről. E kérvény a legközelebbre kilátásba helyezett megszavaztatás ellen van intézve; a walesi herczeg indiai útjának deficitjét kellene ezzel fedezni; a kérvényt, hír szerint, már 10,000-nél többen írták alá. Mommsen, német professor egy az „Academia dei Lincei“-ben Rómában, a Sella által adott díszebéden, francziakból és olaszokból álló társaságban, a szintén jelenlevő Moltkére mondott toasztjával, német professorhoz illő durva tapintatlansággal és esetlenséggel becsmérelte az olasz és franczia nemzetet a német rovására. Beszélt a német tudomány suprematiájáról, Francziaország elsatnyulásáról, Olaszország tudománybeli lustaságáról, sőt utalt a németek és francziák közötti rosz hangulatra és egy új háború lehetőségére. S mindezt a vendégszerető Olaszország egy vendégszerető fiának vendégszerető fedele alatt, előkelő műveltségű olaszok és francziák társaságában ! Ricard franczia belügyminiszter betegeskedése már hosszabb ideig tart, s ezen körülmény, valamint a többség elégedetlensége a praefecturai áthelyezésekkel kilátásba helyezi, hogy Marcére alállamtitkár fogja a belügyek ideiglenes vezetését átvenni, vagy éppen miniszterré is kineveztetni. A legközelebb holnap vagy holnapután Mac Mahon elnöklete alatt tartandó minisztertanácson meg fognak állapíttatni azon ptasítások, melyeket Décazes a berlini és emsi conferentiákat illetőleg a franczia diplomatiai testülethez intézni fog. Budapest, május 3. A helyzethez. Nem volt szándékom már most szólani bizonyos dolgokról, de ma reggel annyira felháborított egy non plus ultra arczátlanság egy helybeli lap részéről, hogy nem tarthatom vissza érzelmeim nyilvánulását. Facit indignatio versus. Mindenki eltalálta — országszerte — hogy csak azon, minden tekintetben selejtes elemek arcátlanságának határtalan pirulásképtelenségéről lehet szó, amelyek a megbukott Reform és a gu scháftelésekből kikorpott Pesti Napló vastagbőrű vakondokatnak hirlapirodalmi egyesült üzletében képviseltetik politikai üzérkedésük kufár érdekeit. Igaza van, országszerte, mindenkinek ama feltevésben. Mert, bármennyire megrovandónak tartjuk is a szélsőbaloldal vezéregyéniségeit, hogy pártjuk sajtóbeli közlönyében a csapszéki politika irodalmi fatgalyait undok, és bizonyára a sajtószabadság korlátozását maga után vonó garázdálkordásra hatalmazzák fel; és bármennyire kábának ítéljük is azon eljárást, mely, részint a képviselőházban, de főleg a „Kelet Népe* és a kimúlt „Ung. Lloyd“ hasábjain nyilvánult irányzat és hajlamok által, s a clericalismus tolakodó hűségeskedésének erélyes vissza nem utasításából folyólag, majdnem lehetetlenné tette az alkotmányosság szempontjából kívánatos és a parliamentáris kormányrendszer hatályosítására épenségesen szükséges conservatív párt számbavehető alakulását, távol van tőlünk mégis a gondolat, hogy akár az Irányi Dániel és Simonyi Ernő vezetése alá sorakozó, akár a báró Sennyey Pál főnöksége alatt álló pártok hazafisági színvonalát összezavarnék azon piszkos fondorkodási níveal-val, amelyet a Reform-Pesti N Napló ismeretes elemeinek ismeretes természete turkálja ürge hegyeit. A „Pesti Napló“ ma reggeli vezérczikke következőleg kezdődik: Bécsben ma déli 1 órakor történt meg alakilag is a végzetteljes elhatározás, mely az idők boszszú sorára szentesíti Magyarország gyarmati létét. íme a capitulatio, amint azt Bécsben tervezték. A czikk vége pedig így hangzik: A kormány fegyelme a párt országgyűlési képviseletében kierőszakolhatja a voksokat, de nem tilthatja el a gondolkozást, s nem némíthatja el a club fegyelmén kívül álló köröket. A közvélemény, a nemzet műveit osztályainak közvéleménye, hangosan szólani fog, s aki ezt meg nem érti, megérzi a mai közgazdasági válság folytatásában az új kiegyezés súlyát, és balsorsa következéseit. Adja Isten, hogy ezt a nemzet elviselhesse! Na már, kérem, ha így az Elenor szólana, annak volna rá jogosultsága, mert nekünk nincs részünk sem az 1867-iki kiegyezkedés azon alapjának letételében, mely a nemzet önrendelkezési jogát a leglényegesebb kérdésekben illusoriussá tette, s illetőleg el is idegenítette, sem azon rész kormányzat és pénzügyi szemfényvesztés romlásos miveleteinek támogatásában, a melyeknek gyönyörűséges sűrűjében Magyarország megérte még a Lónyay-régime lehetőségét is, az 1872-iki választások vérlázitó merényleteinek erkölcstelenségi koronájával együtt. És van jogosultság a fenn idézett szavak kimondására a szélsőbaloldali közlönyök részéről is, mert ezek az 1867-iki alapot annyira nem ismerték el soha, hogy rajta létüket is megtagadja bölcseségük, és nem támogattak egy cabinetet sem. De azok a szavak a „Reform-Pesti Napló“ szájában erre már a politikai szemérmetlenségnek olyan fokozatú vakmerősége kívántatik, aminőről ez ideig fogalma sem lehetett hazánkban senkinek. Ha volna a vakondok orgánum természetében és nyolcz évi szereplésében egyetlen halvány vonásocska is, mely az ősrómai patrícius lázadási jellemére emlékeztethetne, alkalmaznám rá az ismeretes latinfelkiáltást, ámbár irtózom az elcsépelt közmondásoktól; de mert nem akarom megsérteni a Gracchusok árnyának még tyúkszemét sem azzal, hogy büszke nevüket a „Reform-Pesti Napló“ hánykolódásának hasonlatos megvilágítására idézzem : elég lesz az Urváry (Herzburger ?) Lajos úr által szerkesztett lapot figyelmeztetni Beaumarchais azon (a „Figaro“ — nem operai szövegű — lakodalmában feltalálható) mondására, miszerint „arra, hogy valaki hatással lehessen rágalmazó, kell bizonyos tekintély (il faut avoir un état pour médire); ha Basilio rágalmaz, annak nem hisz senki. Amióta a postai nyomtatványokra komoly pályázat útján lett megkötve az eddiginél körülbelül 30.000 forintnyival előnyösebb állami szerződés, a hivatalos közlönynek kiadását pedig felmondották az eddigi cégnek; egy szóval, amióta a miniszteri hivatalokban nem fungálhatnak nyíltan és sikeresen az Athenaeum igazgatótanácsosai, osztalékossai és vezérczikkezői — mint a régi jó időkben — (ámbár fungálnak némelyek titkon még most is, s tán meg is nevezünk egyet nem sokára, sőt még az Ujváry Lajos úr képviselőségét sem eszközölte ki a kormány: azóta a „Pesti Napló“ szörnyű hazafi lett, a leggyökeresebb reformokat követeli, elszörnyed a Tisza-cabinet adójavaslatai felett, jajgat az ország sorsán, beszél épenségesen a, passiv resistentiáre) is, pernbeli neki kevesebb az önálló vámterületnél, s nincs az a nap, melyen a konkolyhintés nemes mesterkedését ne gyakorolná. Ez eljárást — mely érdekli figyelmemet már jó ideje — csak egy feltevés magyarázhatja, azon számítás a t. i., hogy a jelenlegi minisztérium ellen naponként intézett fogvicsorításaira a szabadelvű párt azon része, mely a mult parliament vége előtt, tehát 1867-től 1875. közepéig, semmi hatalyiat nem kezelt az állam ügyeinek vezetésére, reeriminatiókba hagyja magát ingereltetni a szabadelvű párt azon része iránt, mely hét éven át tartotta kezében a kormányt. Vagyis a „Pesti Napló“ szörnyű hazafiaskodása csak arra apekulálhatott, hogy mi, volt fealközépiek, utoljára is elvesztjük türelmünket s csipkedéseire az önvédelem azon egyszerű módjához folyamodunk, mely ayolt Deák-párt nyakába hárítaná a nemzeti roszullét miatt az egész felelősség terhét, s igy aztán megteremtené tán azon krisist is, melynek zavarosában a „Pesti Napló“ speculánsai egy kedvük szerinti cabinetet is kihalásazhatnának. Ennek a számításnak mondok valamit holnap. Csernátony. A képviselőházi május hó 5-én, pénteken, d. e. 11 órakor ílést tart. Az országos szabadelvű párt e hó 6-dikán, szombaton, d. u. 6 órakor értekezletet tart. Minisztereink a T0a esti gyorsvonattal érkeznek Bécsből Budapestre vissza. A bécsi lapok értesítései a kiegyezés részleteiről annyira ellentmondok, hogy be kell várnunk a hitelesebb jelentéseket. Az osztrák posztó-politika megvilágítására Brünnből a következő levelet kaptuk: „Brünn, május 2. ”. szerkesztő úr! Az „Ellenőr“ ápril 21-diki számának a kiegyezési tárgyalásokkal, vámterülettel és adóügygyel foglalkozó czikke indított bennünket e sorok írására, joggal utalnak önök Bécs és a védvámosok kizsákmányolási szándékaira, szemben több mint 30 millió fogyasztóra, néhány nagy iparos javára. Mi, akik ugyan nem vagyunk magyarok, hanem fogyasztók, e posztóiparos városban közvetlen közelből látjuk azt az alávaló machinatiót, melyet a védvámosok, illetőleg néhány megnemesített posztócsináló és nagyiparos véghezvisz, kik nagy katonai szállítások, agiotage és egyéb nagyban Űzött Schwindel útján gazdagságra tettek szert és vagyonukat most arra használják, hogy vesztegessenek, s mindent érdekeik és egoismusok szolgálatába szegődtessenek. Minden brünni és sok bécsi lapot ez a véd Vámos clique fizet. Ezek aztán visszautasítanak minden olyan czikket és felszólalást, mely a védvám-agitatió ellen van intézve. Jól is dolgoztak e nagyiparosok arra, hogy győzzenek. Először is Chlumetzky osztrák kereskedelmi miniszter brünni, s a brünni pénzaristrocratia támogatásával jutott jelenlegi állására, amiért is az itteni lapokat igen naivul „a mi speciális miniszterünknek nevezik. Továbbá dr. Nigerko és dr. Bazant miniszteri tanácsosok, a brünni keresk. kamara volt titkárai, melynek elnökei Gomperz Gyula lovag és báró Offermann Károly megnemesitett posztócsinálók, szintén a magas vámok mellett izgatnak, s roppant gazdagságuknál fogva nagy befolyással bírnak az osztrák minisztériumra is, úgy hogy még idejében voltak képesek dr. Bazantot fontos állására beszerezni, akinek aztán hálából úgy kell referálnia, hogyan brünni iparosok parancsolják. Olyan dolgok ezek, melyekről szerkesztő úr talán nem tud. Pedig ezek miatt nem fognak a kiegyezési tárgyalások olyan kedvező eredményre vezetni, amilyen több 30 millió ember érdekében kívánatos lenne. Hogy itt néhány iparos négy lóval járhasson és fejedelmi házat tarthasson, millió és millió embernek kell lemondani a szabad forgalom áldásáról! A posztósok itt élére állanak minden banknak és alapításnak, s szorgalmasan űzik a humbugot- a következés fogja megmutatni, hogy a monarchia osztrák fele ilyen eljárás mellett hová jut. A brünni iparosok csak a maguk javára gondolnak, ha különben a társadalom többi osztályait a nyomor és ínség tönkre teszi is.“ FEJ. Egy osztrák-magyar-német törvényjavaslat. Ismét a tengerészeti magánjog codificatiójáról szólunk. Pár hónappal ezelőtt, midőn arról értesültünk, hogy az osztrák és a magyar igazság- és kereskedelemügyi miniszterek közt a német tengerészeti magánjog receptiója iránt folytatott tárgyalások döntő stádiumba léptek, több czikket írtunk, melyekben részletesen kimutattuk a tervezett receptió hibás voltát. A hibás lépés még évekkel ezelőtt történt meg, midőn az osztrák kormány felhívása folytán az akkori igazságügyi és kereskedelmi miniszterek elvileg elfogadták a német tengerészeti magánjog receptióját, s ezen elvi megállapodás alapján a részletek iránti alkudozásokba bocsátkoztak. Ezen több éven át, hivatalos lassúsággal folyó alkudozások és tárgyalások, a lelépett miniszterek leltárában, nem valami örvendetes örökségképen, átszármaztak miniszterről miniszterre, s a mostani igazságügyi kormánynak jutott azon kirigylésre nem méltó feladat, hogy az osztrák kormánynyal folytatott tárgyalásainak eredményét, törvényjavaslat alakjában, a magyar törvényhozás elé terjeszsze. Ez lesz azon osztrák-magyar-német javaslat, mely ellen már ismételten felszólaltunk. Felszólalunk jelenleg is. A német tengerészeti magánjog, ha nem is semmisíti meg tengeri kereskedelmünket, mégis okvetlenül hátrányára fog annak válni. Tengeri kereskedelmünk most van fejlődésének úgyszólván első stádiumában. Még gyenge, erőtlen az. Nem is csuda. Trieszt mellett nem izmosodhatott az meg, mert hát évtizedek, sőt századok óta mindent elkövettek Bécsben Trieszt erősítésére, s Fiume meggyengítésére. Miért? Hogy a tengeri kereskedelem monopóliuma megmaradjon Ausztria ezen tengeri kikötőjénél. S mi történik most? Ezt a gyenge, fejletlen tengeri kereskedelmünket megboldogítják egy osztrákmagyar-német törvénynyel. Eddig a franczia jogelvek voltak tengerpartunkon érvényben. A franczia törvényekkel találkozik tengeri kereskedelmünk csaknem valamennyi piacán. Túlnyomólag csak kisebb és nagyobb járatú hajókázásra szorítkozik, jellege tehát inkább csak parti kereskedelem. Olaszország az egész Középtenger partvidékein szintén ezen kereskedelem túlnyomó, míg Németországnak ami tengeri kereskedelme van, azt túlnyomólag a hosszújáratú hajók közvetítik. Tengeri kereskedelmünknek tehát egész jellege arra utal, hogy a Közép-tenger partvidékeivel legyünk jogközösségben, mert itt vannak piaczaink, s e piaczokon a franczia tengeri jog érvényes. Előbbi czikkeink során hiteles számokkal kimutattuk már, hogy mily arányban látogatja 157 hosszújáratú hajónk a külföldi piaczokat. Ismétlésbe nem akarunk bocsátkozni, azért most csak azt említjük meg, hogy míg Francziaországgal és gyarmataival évenként átlag 128, az Egyesült Államokkal 101, Oroszországgal 44, Törökországgal 34, Olaszországgal (melylyel a kereskedést túlnyomólag a rövidebb járatú hajók közvetítik) 20, Brazíliával 8, addig Németországgal átlag csak hét esetben történik közlekedés a magyar tengerpartról. Ugyancsak megelőző czikkeinkben kimutattuk azt is, hogy a franczia jog, néhány elavult intézkedése daczára is — melyeket egyébiránt igen könnyen ki lehetne javítani, mivel a franczia jognak nem egyszerű receptióját, hanem tengerészeti magánjogunknak a franczia jog alapelvein való codifikálását óhajtjuk — megfelel tengeri kereskedelmünk viszonyainak és érdekeinek, s még jogászi szempontból sem sokat enged a német jognak, hacsak azt nem tekintjük egy törvénykönyv fő előnyének, hogy a paragraphusok, alfelosztások, alienák stb. minél töménytelenebb bilincsével megkötözze a törvény valódi szellemét. S mégis, mindezek daczára, mi történik ? Recipiáljuk a német tengerészeti jogot. S miért? Mert Trieszt úgy akarja. Mert Triesztből kerültek ki azon szakemberek, akik az osztrák kormánynak a német tengerészeti magánjog receptióját ajánlották. S mert az osztrák kormány Ausztria igazságügyi berendezését lehetőleg iparkodik Németországéval egyenlő lábra állítani. Ausztria mindinkább halad a Németország felé vezető lejtőn, s mi Ausztria járszalagán, szintén megyünk vele. Ausztria kereskedelmi jogközösségbe l lépett Németországgal. Mi szintén beléptünk. " E lépés mellett legalább az anyagi érdekek hathatós érve szól. De kiváncsiak vagyunk arra az argumentumra, mely kívánatossá tenné, hogy a szárazföld után, most a tengeren is jogközösségbe lépjünk Németországgal. Sőt mi több, Ausztriának sincs jelentékenyebb érdeke arra, hogy a német tengerészeti jogot recipiálja. Az igaz, hogy sokkal nagyobb kereskedést űz a tengeren is Németországgal, mint mi; de azért tengeri kereskedelmének túlnyomó része nem Németország felé irányul, s az egész Középtengeren szintén a franczia jogot találja. De hát Ausztriában már szokás, Németországhoz dörgölőzködni. Miattunk ugyan telhetnék ebben kedve, csak azután e kedvtelése ne lenne kihatással ránk. Csakhogy kihatással van. A jogközösség ürügye alatt mindig követjük szomszédunkat, így történik aztán, hogy Ausztria médiumán keresztül mindenütt Németországgal találkozunk : a szárazföldön, a tengeren, a levegőben. Pedig ezt a túlságos jogközösködést Németországgal megkeserülheti még Ausztria is. Németország hatalmasan közeledik minden téren: szárazon és vizen, a kereskedelmi szövetség sima útján, a robogó vasutakon, a hatalmas tengeri gőzösökön, a szerződések, a közös törvénykönyvek paragraphusain, a közös eszmék szárnyán, a közös érdekek paripáján. Ha Ausztria nem tart ettől a nagy és rohamos közeledéstől, s ahelyett, hogy azt, ahol az anyagi érdekek kára nélkül tehetné, akadályozná, még akkor is egyengeti annak útját, midőn erre semmi szükség, tisztára esztelenül cselekszik. Még esztelenebb azonban a mi részünkről, hogy Ausztria germanizáló hóbortjainak engedünk, főleg akkor, minel ezen engedékenységünknek kárát valljuk. A magyar általános hitelbankról. Midőn a magyar általános, hitelbank mintegy másfél évtizeddel ezelőtt megalakult, mind az alapítók, mind a kereskedelmi világ nagy reményeket kötöttek hozzá. Ez utóbbi haladást látott függetlenségének biztosítására, míg az alapítókat nem csak a tőkéik után jogosan várható osztalék iránti vágy vezette, hanem és elsősorban haza iránti kötelességet véltek teljesíteni, midőn olcsó hitelnyújtás által erősbíteni és előmozdani óhajtották a gyenge lábon álló hazai ipart és kereskedelmet. A bank megalakult, és rövid idő múlva meggyőződtek a mérvadó körök, nevezetesen az igazgatótanács, hogy az intézet, s vele a kereskedelem és ipar érdekei nem a legjobb kezekbe fektették. A bank és hitelügylet vezetése oly igazgatóra volt bízva, akinek modora és nehézkessége nem volt képes bizalmat gerjeszteni a kereskedelmi világban, s aki inkább elriasztotta kereskedőinket, hogy sem magához és az intézethez vonzotta volna. Egy szóval jó ember, hanem meglehetősen rosz muzsikus volt, ugyannyira, hogy az irányában növekedő ellenszenv káros hatását nem csak maga érezte személyileg, hanem ezen káros hatás kiterjedt úgy erkölcsileg, mint anyagilag magának az intézetnek ügyleteire is. Ekkor szőnyegre került az osztrák általános hitelintézet pesti fiókjával való fusio. Ez utóbbi hazánkban már nagy mérvű bank- és bizományi üzlettel bírt, és kereskedelmi coulance, valamint hivatalnokainak jó modora által megnyerte az üzleti világot. Tagadhatatlanul csak saját érdekében cselekedett, midőn coulans és udvarias volt, de a kereskedőnek mégis jól esett pénzszükség esetén, drága kamatfizetés mellett is, pénzt kapni és udvarias bánásmódban részesülni. A fúzió létrejött és az osztrák hitelintézet, mely a magyar általános hitelbank részvényeiből nagy mennyiséget birt, megbízta pesti fiókjának eddigi vezetőjét, a múlt évi defraudatio hősét Bachrachot érdekeinek képviseletével, aki ugyanis mint a bankosztály igazgatója a hírhedt defraudatio felfedezéséig szerepelt. Ezen ember eljátszotta ugyan jellemtelen tette által minden igényét a becsültetésre, de nem tagathatni meg tőle sem azon elismerést, hogy a bank üzletét mind az escompte, mind a lombard szakban a lehető legnagyobb virágzásra vezette, és hogy a magyar általános hitelbank a budapesti és vidéki legelőkelőbb czégekből álló ellentélének örvendhetett, amely magas kamatokat fizetett ugyan, de ha hitelt kivánt, azt meg is nyerte. Az 1875. évben például 60 millió értékű váltókat számított le a bank, pénztári forgalma 260, folyószámla- és bizományi üzletének forgalma 208 millióra rúgott. A magyar általános hitelbank ezen virágzó állapota részvényeiben is nyilatkozott, amennyiben 200 írttal befizetett részvényei, melyek ma már 120 frton vagyis .40°/„ vesztességgel kaphatók, a múlt évben, két évvel a krach után, és még mindig krachot érző időben, aránylag magas agróval keltek. A bankosztály igazgatójának már említett defraudatiója után egészen megváltozottnak találjuk a helyzetet. Nem akarunk replimatiókba bocsátkozni, de nem hallgathatjuk el azon észrevé