Ellenőr, 1876. július (8. évfolyam, 179-209. szám)
1876-07-22 / 200. szám
(Előfketist árak: Egész évre . . 30 írt — kr. Évnegyedre . .. 5 írt — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . I „ 80 , Égje* szám ára 10 krajczár. (Szerkesztési iroda: oBtzcLoljesten, nádor-ntczd 6*. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak hirmenus leveleket fogadunk el. 200. szám. HSBaaiaBsannBBNSV mmtmm hirdetések felvétele: Budapesten, nádor utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, La fite & Cie. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8), vala jusjit Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, R.Vku.Árok-utuza 431. aj. injia.d0-hiva.tdll: ^Ejzidapesten, nádor-utcz a 6. szám. Ide intézendfik ots előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás Az „Ellenőr“ ára mint eddig : Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor utcáa, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az ,,Ellenőr“ részéről nem adatik. Egy évre..............................20 forint — kr. Félévre 10 „ — kr. Negyedévre .............................500 kr. Egy hóra..................................180 kr. Táviratok. Csíkszereda, júl. 21. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Csikszék tegnap tartott közgyűlésében elhatározta, hogy Tisza Kálmán kormányelnök úrhoz személye és politikája iránt bizalmi feliratot küld. Karánsebes, jul. 21. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Ujfalussy Miklós Szörényi királybiztos a zavarokat itt tisztázta, Brankovics polgármester helyére Stankovics választatott meg, alispánnak Pausz János, főjegyzőnek 11 osvay neveztetett ki. Zágráb jul., 21. A 19-ike és 20 ika közti éjjel Ogulinban heves földrengést éreztek. BéCS, jul. 21. Egy az államvasúti társulatnak tulajdonát képező gőzhajót utasokkal, baziás-belgrádi útjában szerb partőrök komoly támadással fenyegették; egy oda sietett szerb őrnagy visszatartotta az őröket a tüzeléstől és a különben elkerülhetlen balesetet megakadályozta. Az osztrákmagyar főkonzul, Wrede hg, ennélfogva utasíttatott, hogy követelje, miszerint az öszszes szerb őrállomások a Duna partjáról teljesen visszavonussanak annyival inkább, mert az osztrák interventiónak köszönhető, hogy a törökök kötelezték magukat a dunai flottillával a Timok torkolatán túl nem operálni. —A szerb kormány sietett, a Vaskapun túl terjedő összes dunai őrállomások visszavonását elrendelni. — Azon esetre, ha a szerb kormány az osztrákmagyar követeléseknek eleget nem tett volna, igen komoly repressiók jöttek volna alkalmazásba. Mitrovicz, jul. 21. (A „Budap. Corr.“ távirata.) Egy kisebb szerb csapatot Rácsa alatt a törökök megvertek és a Drinán innen szerb területre szorítottak. Tegnap néhány fegyveres fölkelő átjött a Száván. Kettő közülök itt maradt, a többi viszszatért. Belgrád, jul. 21. (A „Pester C.“ távirata.) Wrede herczeg osztrák-magyar főconsul, ma a kikötőnél, (állítólag a titkos rendőrség közegei által) durváit megsértetett. (Végre is azt kezdjük hinni, hogy ezen vakmerő szemtelenségek azért történnek és ismétlődnek monarchiánk irányában szerb részről, hogy rukkoljunk be a vitézkedő Belgrádba s szabadítsuk meg őket kisepertetések által a magokra vont háborútól. S tán czélt is érnek. Szerk.) Kalafat, julius 21. (A „Budap. Corr.“ távirata.) Nagyrészt rendetlen csapatok kalandozzák be Bregovo környékét; tegnap a Timokon átkelve, néhány óráig szerb területen pusztítottak, de kevés zsákmánynyal tértek vissza. Izvorból semmit sem lehet hallani. Konstantinápoly, jul. 21. (A „Pester Corr.“ távirata.) Hiteles helyről megerősítik, hogy Románia a portának egy jegyzéket nyújtott át, melyben különbeni actióba lépés fenyegetésével, engedményeket követel. Eddig a porta semmit sem határozott ez ügyben. (Ezt a hiteles hírt mi ne hiszszük. Szerk.) Belgrád, julius 21. (A „Budap. Corr.“ távirata.) Hivatalos jelentéseket eddig nem adtak ki, de mint bizonyosat hírlik, hogy a Drina mellett épen úgy, mint a délnyugati harcztéren csaták vivattak, melyeknek kimenetele és részletei itt még ismeretlenek. Csernajeff még nincs harczban. Silano, julius 21. (A Budap. Corr.“ távirata, szláv forrás.) A montenegróiak Nevesinyét egészen körülzárolták, és legfölebb néhány napig tarthatja magát. Nikicza fejedelem serege egy részével előrenyomul. Belgrád, júl. 21. (A „Pester Corr.” távirata.) Itt hivatalosan constatálják, hogy a törökök minden oldalon megkezdték az offensivát, nevezetesen a Timok folyó mentében, és Negotint rohammal bevették. Negotin a legfontosabb stratégiai pontok egyike, Viddintől éjszakra, melynek sánczait 1809-ben Veljko 8000 emberrel nyolcz napig tudta megtartani 40,000 török ellenében. Belgrád, júl. 21. (Hivatalos.) A Beljinában körülsánczolt törökök megtámadták tegnap 10 zászlóalj rendes katonasággal és egy csapat basi-bozukkal a szerb vonalakat, hogy Alimpics tánok seregét a Drina túlsó oldalára vessék. A dühös támadás fényesen visszavezetett; hat órai harcz után az ellenség megfutamodott Beljinába, egy halom halott hátrahagyásával, és Beljináig vzetett, ahol záporeső az üldözést félbeszakította. — Az elfogott törökök azt vallják, hogy Travnikból jöttek. — Tegnapelőtt a törökök megtámadták Usan Mirkovics ezredest Gramadában, Alekszinácztól keletre. A harcz 16a óráig tartott és eldöntetlen maradt. Tegnap megújították a törökök Pirotból megerősített támadásukat, de visszavezettek. Bécs , jul. 21. (Zárlat) Hitelrészvény 144.60. Gacziai 201.50. Államvasut 273. -. Bente 66.—. 1860 as 112.75. 1864-es 131.—. Ezüst 101.50. London 126.50. Unix Bank 57.— Által. épitlőbank 9.—. Magyar Földhitel — . Angol-Osztrák 72 25. Lombard 77.59. Tramway 106.—. Hitelsorsjegy 156.—. Napoleonher 10.10. Arany 5.90. Frankfurt 61.60. Porosz pénzutalv. 62.25. Török sorsjegy 16. —. Anglo építő bank 19.—. Municipalbank 13.~ Berlin, julius 21. (Kezdet) Galicziai 80.75. Lombard 127.80. Ezüst-jöved. 55.75. 1860-as 99.40 Bécs 160.00 Romániai —.r. Allamvasut 439.50. Papir-jöved. 53.20. Hitelsorsjegy 295.—. 1864-es 254.—. Hitelrészvény 283.— Magy. sorsjegy —.— Berlin, julius 21. (Zárlat) Galicziai —. —. Lombard —.—. Ezüst-jöved. —.—. 1860-as —.—. Bécs — Romániai —. Allamvasut —. Papir-jöved. —.—. Hi telsorsjegy —.— 1864-es —.— Hitelrészvény —.— Magy. sorsjegy —. Frankfurt, julius 21. (Kezdet) Váltóárs Bécsre 1607.—. Osztr. bank.-részv. 698.—. 1860-as 98.318. Évjáruléki papír 53.—. Lombard 63.—. Magy. sorsj. 142 50 Osztr. hitelrészv. 116.—. Osztr. államvasp. rész. 219 — 1864-es 254.—. Évjárulék ezüst 55—. Galicziai 162.50. Győr Gráczi , • Frankfurt, julius 21. (Zárlat.) Váltóárf. Bécsre —Osztr. bank-részv —.—. 1860. —. —. Évjárulék pr.pir —.—. Lombard —.—. Magy. sorsjegy — Osztr. hitelrészv. —.—. Osztr. államvasp. részvénytársa fig . 1864. —Évjárulék ezüst —.—. Galiczia —.—. Győr-Gráczi —.. BUDAPESTI SZINLAP. Budapest, szombat, július 22-én. Népszínház. Szathmáriné Luiza asszony, a nemzeti színház tagja mint vendég. Názasság gőzerővel. Franczia bohózat dalokkal 3 felvonásban. Godmver Együd Eudoxia Rákosi F. Polydoro Solymosi Barillon Lajos Karikás ChamoisseauapóTihanyi Angyalka Békessy 1. Brocaard Szathmáriné Medard Zádor Kezdete 71, órakor. Budai színkör. Tékozló. Tündérrege 3 szakaszban dalokkal. Kezdete 7 órakor. Janka Várhidiné Lizett Erdei B. Fodrász Makó Kárpitos Dancz F. Péter Hatvani E. UTOLSÓ POSTA Párisból jelentik tegnap estéről. Azon bíit, hogy Odo Russel Bismarcknak egy európai conferentiát ajánlott volna, Londonból hivatalosan meghazudtolják. De igaz az, hogy London és Pétervár között alkudozások folynak. Gorcsakoff arra igyekszik bírni Angliát, hogy csatlakozzék egy európai congressushoz, melybe, mint az orosz diplomáczia állítja, Ausztria-Magyarország és Németország már beleegyeztek. Bizonyos, jelentik szintén Párisból, hogy Anglia és Francziaország alaposnak ismerik el a porta tiltakozását a kleki kikötő elzárása ellen. Párisi diplomácziai körökben e kérdés élénk fejtegetések tárgyát képezi. A londoni „World“ jelenti, hogy Beust gróf vasárnap egy sürgönyt kapott, mely jelentette a kleki kikötő megtörtént elzáratását, s azt azzal indokolta, hogy ezen semlegességi lépésre Montenegrónak, mint önálló államnak hadba lépése adott okot. Montenegró nem fölkelő tartomány, mint a hűbérköteles Szerbia, hanem háborút visel. A salzburgi találkozásról a berlini „National Ztg.“ így ír. Ezen találkozás előláthatólag utolsó statiója az e nyáron való politikai császári találkozásoknak. A világ e találkozástól nem vár nagy megoldásokat, meglepő fordulatokat a politikai constellatióban. Ami a jelen helyzet fölött uralkodik, az a keleti kérdés; e miatt találkoztak azon uralkodók, kiknek birodalmai legközelebb esnek a kelethez, s amiben Reichstadtban megegyeztek, az magába öleli azon érdekeket, melyek a hármas szövetségben vannak kifejezve. A már megtörténtekhez lényeges hozzátétel nem lesz ma sem, mire azon körülmény is utal, hogy a monarchák a minisztereik nélkül találkoznak, azon diplomatiai apparátus nélkül találkoznak, mely Berlinben, Emsben, Reichstadtban látható volt. Ha Reichstadtban a nézetek eltérése tűnt volna ki, Salzburgnak talán más szerep jutna , minthogy azonban ez, szerencsére, nem történt. Salzburgnak csak azon örvendetes kilátás marad, hogy tanúja lesz azon uralkodók egyetértésének, kiknek birodalmai a culturfeladatok oly benső közössége által arra utalnak, hogy egymást áldozatra készen támogassák. Budapest, julius 21. A khedir és a nemzetközi bíróság. Az egyiptusi alkirály bátorságnak indult. Nem csuda. Vonzó példát nyújtanak neki a török vazall-államat. Egyik fegyveres kézzel indult döngetni a fényes portát. Az igaz, hogy tulajdonképen őt döngetik, de azért ez a körülmény nem sokat változtat a dolgon. A példa ragadós. Románia és Görögország (legalább minden tiltakozásuk daczára is váltig állítják) szintén oly képet csinál, mintha nagy kedve volna, szerb módra a fényes portával tánczra kerekedni. Hogy pedig a longus ordo teljes legyen, a khediv sem hiányozhatik. Beáll a fenyegetőzők közé, rászent a portára, hogy csak úgy ad neki segítséget, ha elismeri Egyiptom függetlenségét. Et tu mi fili Brute! Ezek a vazallusok valóságos kiáltozási koncertet csinálnak a fényes porta füleinek gyönyörködtetésére. Túlkiáltozzák egymást követeléseikkel. Az igaz, hogy úgy tesznek, mintha a portát ijesztenék, pedig hát egymást bátorítják. A khediv is beállott a kiáltozó kórusba. Fenyegeti a portát. Mintha Szerbia példája után indulva, a pénzügyi bukás elől a háború zavarosába akarna menekülni. Pedig ilyenféle járatban lehet. A távíró azon meglepő hírt hozza, hogy a khedir kormánya megtagadta az alexandriai nemzetközi bíróság ítéleteinek végrehajtását, mi más szóval annyit tesz, hogy elcsapta az egész nemzetközi bíróságot. Ha nincs végrehajtás, mely a bírói ítéleteknek érvényt szerez, felesleges az ítélethozás, czéltalan a perlekedés. Ahol pedig nincs per, felesleges a bíróság. Az egyiptosi kormány tehát tanulságos példát mutat, miként kell megszabadulni a justitiától és az ezzel járó terhektől. Egyszerűen el kell törölni a pereket az által, hogy az állam megtagadja a végrehajtást. Íme az eszményi állapot, midőn az emberek nem perlekednek, békében él mindenki szomszédjával, s midőn nincs szükség prókátorra, a ki perekbe zavarjon, perköltségekbe bonyolítson, s nincs szükség bíróra, a ki mások ügyét-baját eligazítsa. Ezt az eszményi állapotot most valóságban feltaláljuk a Nílus partján. Nem tudjuk, vájjon a khediv saját alattvalóit is részesíti-e van eszményi boldogságban, avagy ezek számára fentartotta a nemzeti kádi-justitiát, az általános juristitium áldásával csak az idegen polgárokat ajándékozta meg. De az tény, hogy ezeket megajándékozta, mert a nemzetközi bíróság elhatározta, hogy mivel az egyiptomi kormány az ítéletektől megtagadta a végrehajtást, jövőre nem fogad el kereseteket. A khedivtől eddigelé nem lehetett megtagadni némi elismerést. Civilisátori működése ha nem is művelt csodákat, mégis némi eredményeket vívott ki. Európa civilisatiója, bár kelet piszkán keresztül, de mégis utat tört magának Afrikába, s az egyiptumi kormány nagyfontosságú hivatása volna, ennek a civilisatiónak zászlóit messze bevinni a Nílus forrásai felé. Ha azonban azt nem is kívánhatjuk az egyiptomi kormány civilisátori hivatásától, hogy kultúraterjesztő expeditiókkal áraszsza el Afrika vadon pusztáit, azt joggal megkövetelheti tőle Európa, hogy a civilisatió terjedésének útjában ne legyen akadály. Azért méltó megbotránkozást kelt a khediv kormányának azon eljárása, miszerint a nemzetközi bíróságnak szerződésileg biztosított működését, legalább egyelőre, lehetetlenné tette. Az egyiptosi kormány ezen elhatározásának indokáról hallgat a távíró. Mi azonban teljesen megbízható forrásból arról értesülünk, hogy ezen elhatárolásnak a khedir személyével szoros összefüggésben levő oka van. Azt halljuk, hogy a khedivnek a nemzetközi bíróság már kezdettől fogva nagyon alkalmatlan volt. Miért? Mert a khediv kincstára elleni követeléseket, mint ez természetesen kötelessége volt, megítélte, mi a kongó kincses ládájára nézve, nem lehetett valami gyarapító hatású. Újabban ismét Párisból perelték be több százezer frank erejéig. Ezen követelésnek végrehajtása az örökké pénzügyi válsággal küzdő alkirályt a legnagyobb zavarba hozta volna. Ezért tagadta meg, forrásunk szerint, az alkirály kormánya a nemzetközi bíróság ítéleteitől a végrehajtást. Ha ez igaz, mint semmi okunk sincs a kételkedésre, az egyiptusi kormány eljárása csak annál méltóbb a megrovásra. Ha az egyiptusi kormány azt hitte, hogy a nemzetközi bírósággal is csak úgy bánhatik, mint a hazai hadi-justitiával, felettébb tévedett, s kár volt neki e bíróságra vonatkozólag szigorú szerződési kötelezettséget vállalni magára. Bármiként álljon is azonban a dolog, az tény, hogy az egyiptomi kormány szerződésszegést követett el. A nemzetközi bíróságot kétségbevonhatlan szerződések védik, s Európa nem tűrheti el, hogy a khediv 63 kormánya ezen kötelezettségeken, tetszése zerint, túltehesse magát. A nemzetközi bíróság az európai polgárok jogainak megvédése czéljából állíttatott fel, mely jogok érvényesülésére nézve a hadi-justitia semmi garantiát sem nyújt. A nemzetközi bíróság elleni merénylet tehát ezen jogok ellen van intézve, s e merénylet erélyes visszautasítása szigorú kötelessége, elsősorban, az európai diplomatiának. Ezt az európai állampolgárok vagyona ellen intézett kalózkodó politikát, melyet a porta vazallusai egy idő óta oly nagy sikerrel űznek, nem szabad megtűrni. Szerbia újólag moratóriumról beszél , Egyiptom pedig egyszerűen kijelenti, hogy nem fizet, s ráadásban még a bíróságokat is elcsapja. Ha ez így megy tovább, utóbb kalózhajók fogják elárasztani a Középtenger partvidékeit. Ha az egyiptomi kormány alkalmasnak tartotta a jelenlegi zavarokat ezen merényletre, a diplomatia mutassa meg, hogy Európa még el tud bánni oly apró-cseprő hatalmasságokkal, melyek nagy hajlandóságot mutatnak, hogy ismét rabló- és kalózállamokká alakuljanak. Meg vagyunk győződve, hogy a diplomatia ez irányban minél előbb meg fogja tenni kötelességét, s a nemzetközi szerződéseknek, ha szükséges lesz kellő nyomatékot használva, érvényt tud szerezni. A szerb kormány a moratóriumot újabb három hónappal meghosszabbította. Nem volt tehát semmi eredménye a tiltakozásnak, melyet monarchiánk képviselője emelt, s még az ellen sincsenek Szerbia osztrák és magyar hitelezői biztosítva, hogy az újabb három hónap eltelte után nem fo -e a moratórium még további három-három hónapokkal meghosszabbíttatni. Érzékeny csapás ez kereskedőinkre, mert a nagy óvatosság daczára, melylyel a kereskedelmi összeköttetések létesítésében Szerbiával szemben eljártak, mégis nagy összegekre rúg Szerbia kötelezettsége. A pénzügyi romlás, mely Szerbiában elkerülhetlen lesz a háború után, kevés reménynyel biztathatja a külföldi kereskedő Budapest, szombat, július 22. 1876. két követeléseik tekintetében. Szerbiában a jogbiztosság eddig is sokkal gyengébb lábon állott, mint bárhol másutt. A magyar és osztrák bíróságok végzéseit vajmi ritkán hajtották végre. Nem marad egyéb hátra, mint hogy a szerb tartozásokat egyelőre vagy akár örökre is a behajthatlan követelések sorába igtassák, s a jövőben csak úgy lépjenek összeköttetésbe Szerbiával, ha kormánya garantiákat nyújt és velünk olyan kereskedelmi szövetséget köt, mint Románia. A pancsovai magán gőzhajótársulat egy hajóját ingyen a szerb kormány rendelkezésére bocsátotta. Wrede herczeg osztrák-magyar főconsul rendeletére a hajónak vissza kellett térnie Pancsovára, s ezentúl semmi szolgálatot sem tehet Szerbiának. A távirat szerint a szerb kormány most alkudozik a társulattal a hajó megvétele iránt. Reméljük, hogy a magyar kormány ezt nem fogja megengedni. Ha tetszik a pancsovai társulatnak, eladhatja a háború után, de a háború alatt nem. Nem egy pár papucsról van szó, hanem hajóról. A királyi adófelügyelőségek szervezése. A mai hivatalos lap közli azon „utasítás“-t, melyet a pénzügyminiszter a magyar kir. adófelügyelők hivatása és hatásköre iránt valamennyi kir. adófelügyelőhöz, pénzügyigazgatósághoz és adóhivatalhoz kibocsátott. Ez utasítást egy körrendelet kíséri, melyben a miniszter figyelmezteti az adófelügyelőket hivatásuk fontosságára és így folytatja: „A törvénynek, az utasításnak s a fennálló és jövőben kibocsátandó szabályrendeleteknek nem felületes, hanem a legalaposabb ismerete és a gyakorlatban mindenkor és mindenütt helyesen és erélyesen, de egyszersmind tapintatosan alkalmazni tudása— önzetlen, részrehajlatlan és lelkiismeretes eljárás mindenkivel szemben s minden körülmények és viszonyok között a személyválogatásnak legkisebb befolyása nélkül,— a hivatal tekintélyének megőrzése és fenntartása férfias és komoly, de egyszersmind előzékeny és tapintatos magaviselet és mindenek felett a gyanúnak még árnyékától is ment, szeplőtlen és tántoríthatlan becsületesség által: ezek azok,miket az új intézmény embereitől kiválóan megkívánok sőt követelek.“ Megadóztatott váltók. Az adótárgyul szolgáló váltók meghatározása tárgyában a pénzügyminiszter a következő körrendeletét intézte valamennyi kir. pénzügyigazgatósághoz, kir. adófelügyelőhöz és adóhivatalhoz. Miután a váltók nem csak az üzleti és forgalmi életben szokásos kamatnélküli és rövid lejáratú kölcsönök kötésére és az áruhitelek közvetítésére, hanem igen gyakran oly kölcsönök kötvényeiként is használtatnak, melyek után kamat vézetik, s melyek rendes kölcsönnek tekinthetők: az országgyűlés képviselőházának az 1875. évi április 9-én tartott 362-ik ülésében a tőkekamat és járadékadóról szóló törvényjavaslat 1. §-ának tárgyalása alkalmával hozott határozata folytán, melylyel a pénzügyminiszter felhivatott, hogy a törvény alapján általa kiadandó gyakorlati szabályokban kiemeltessék: mikép az említett §-ban csak oly váltók megadóztatása czéloztatik, melyek kölcsönadott és valósággal gyümölcsöző tőkékről szólnak, — az 1875. XXIX, XXVI, XXIV és XXII. törvényczikkek végrehajtása iránt 1875. junius 4-én 27,288. sz. a. kiadott pénzügyminiszteri körrendelet kapcsán a pénzügyminiszter a következőket rendeli. Vill. évfolyam A 1875. XXII. törv. czikk 1. §-ának 2. pontjához képest a tőkekamat és járadékadó tárgyát azon váltók képezik, melyek a rendes kamatozó kölcsönökről kiállított adóslevelek helyett oly kölcsönökröl állíttatnak ki, melyek után a kölcsönző le- vagy hozzászámitolás útján, kamatot vesz. Ellenben adótárgyul nem veendők azon üzleti és forgalmi váltók, melyek az iparosok és kereskedők üzleti viszonyaiból származó hitelek közvetítésére szolgálnak. Az adók kivetésének módjáról 1876- ban a pénzügyminiszter a következő intézkedésről tudósítja a törvényhatóságokat: Az 1876. évi XV. törvényczikk 1. §-a értelmében az egyenes adóügyekre nézve a kir. pénzügyigazgatóságokat és kir. adóhivatalokat illető működési kör a királyi adófelügyelői szervezetre megy át. Miután azonban a pénzügyi igazgatásban ezen intézmény életbeléptetése által oly lényeges változás áll be, hogy ezen szervezetre való átmenetei, rögtön, minden átmeneti rendszabályok kikerülésével, a pénzügyi szolgálat megrázkódtatása és az ügyek intézésére szükséges folytonosság megszakítása nélkül lehetetlen lenne, szükségesnek látta a folyó évi június hó 18-án kelt 29094. számú rendelettel a kir. pénzügyigazgatóságoknak meghagyni, hogy az egyenes adók kivetését a folyó 1876. év tartama alatt még a kir. pénzügyigazgatóságok eszközöljék. E végből tartozuak a kir. pénzügyigazgatóságok az 1868: XXII. XXVI. továbbá az 1870. XLIX. törvényczikkel, illetőleg az azok alapján kibocsátott, esetleg ezentúl kibocsátandó szabályrendeletek értelmében arról gondoskodni, hogy úgy az adókivető, mint az adófelszólalási bizottságokba a pénzügyigazgatás képviseletére, illetőleg a bizottságokban a pénzügyi közegeket illető teendők végzésére alkalmas tisztviselők rendeltessenek ki. Ennek előrebocsátása mellett, az 1876. évi XV. törvényczikk 85. §-ával nyert felhatalmazás alapján, a pénzügyminiszter értesíti a törvényhatóságokat, hogy az említett törvénycikknek a ki. adófelügyelők működési körét megállapító intézkedéseit, azon működési körre vonatkozó intézkedések kivételével, mely a fentebbiek szerint a régibb törvények hatályban maradása mellett az idénre még a kir. pénzügyigazgatóságokra ruháztatik, a folyó évi július hó 24-ével életbeléptetni elhatározta, — megjegyezvén, hogy addig, mig a törvényhatóság közigazgatási bizottsága az 1876. évi VI törvényczikk értelmében szervezve lesz, a kir. adófelügyelő azon ügyekre nézve, melyeket a közigazgatási bizottság szervezése után ennek ellenőrzése, illetőleg közreműködése és hatósága mellett intézend el, az 1876. évi XV. törvényczikk 82. §-a értelmében jár el. Budapest, julius 21. A lapok azon értesítést köztik, hogy a két pénzügyminiszter között a bankkérdésre végleges megállapodások jöttek létre, melyeket az illető szakminiszterek már eddig a minisztertanácsnak elébe is terjesztettek. A megállapodásokból annyi bizonyos, hogy a 80 milliós kérdés függőben hagyatott, a többi részt illetőleg, méltán föl lehet tennünk, hogy ezek azon általános tételek és elvek körül és azoknak megfelelőleg történtek, melyek az elvi kiegyezés létesítése alkalmával nyilvánosságra kerültek. Nem szándékom ezen elvi kiegyezés fölött most újabb elmélkedésekbe bocsátkozni; nem pedig azért, mert ezt nézetem szerint egészen más tekintetek és körülményekből kell megítélnünk, mint amelyek annak pénzügyi, közgazdászati és kereskedelmi irányára és eredményére nézve egyoldalúig mérvadók lehetnek. Fájdalom, arról hitem szerint az ország többsége meg van győződve, valamint én magam is,hogy a kiegyezés létesítésénél nem is ezen szempontok valának a döntők, hanem ezeknek államunk érdekében való szemmel tartása és lehető megóvása mellett, az európai zilált pénzviszonyoknak a két állam közti differenciált elintézésében és így az egyetértés létrehozásának, valamint a külpolitikai fenyegető alakulásnak hozatott kormányunk részéről tetemes áldozat. Hogy ezen eljárása kormányunknak mennyiben igazolható, azt az eddigi és a későbbi eseményekből fogja az ország megítélhetni. De azt szemünk elől egy pillanatig sem szabad tévesztenünk, hogy államháztartásunk rendezése, sociális pénzügyi nyomorunk megszüntetése államiságunk és megélhetésünk föltételei. Azon áldozatoknak, melyeket hozhatunk, megvannak határai, melyeket ha nem respectálunk, ezek árán nem életet, de halált fogunk vásárolni. Az agio emelkedése a bevételek fokozását, melyeket az adóemelésekkel és megtakarításokkal értünk el, a kiadásoknál csaknem paralizálják. Az igaz, ez permanens állapot nem lehet, de ki garantírozza azt, hogy ezen agio-fluctuatio csak ez évre szól? És ki hiszi azt, hogy két vagy három hasonló év keresztülélése után a kitűzött czéltól államháztartásunk rendezésétől oly messzire nem távoztunk-e, mint amily közeljövőben megoldhatónak jellemezte azt, még a nem vérmes alapokon nyugvó pénzügyminiszteri exposé is ? Az igaz, a keleti kérdés akkor, mikor a miniszter úr exposéját tartó, még aludt. De az olyan államnak, melynek közvetlen szomszédságában a keleti kérdés alszik, számításait mindig úgy kell megtennie, mintha