Ellenőr, 1876. december (8. évfolyam, 332-360. szám)

1876-12-08 / 339. szám

$ISüssiési árak: Egész évre ›■ . 20 frt — kr. Évnegyedre . .. 5 frt — kr. Félévre . . . 1© „ — „ Egy hónapra 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 lí­raj ezár. ·Szerkesztési iroda: glJizdcLj)esten, nddor-zztezo. 6. szdrru Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Fosta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. ELLENŐR POLITIKAI NAPILAP. Budapest, péntek, deczember 8. 1878. 339. Mám. Hird­érik MvHtirt Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Laflre & Cse­­czegnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8), vala­mint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utcza 431. sz. ffiadó-hivatal, öBszcdapesten., addor-uztcza 6, ezdm. Ide intézendő a» előfizetések és « lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Az „Ellenőr“ ara mint eddig : Egy évre................................20 forint — kr. Félévre 10 „ — kr. Negyedévre...............................5 „ — kr. Egy hóra....................................1 „ 80 kr. Az előfizetést rOOUt*5 ^ °'7°­mélyeaen .Nyugtázt.a az „Ellenír“ kiadó hivatala (Pesten, nádor-utessa, 6. sz.) Százaléka könyvárus­ után történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Táviratok. Bécs, decz. 7. (Reichsratb.) Miután M­a­g­g és Pfeifer szóltak, a költségvetés fölötti általá­nos vita befejeztetett, mire a választott főszónokok Teuschl és Dunajewsky tartottak beszédet, ezután De­ Pretis pénzügyminiszter emelt szót és mondá: Ő nem kíván magának tévmentességet igényleni, és miként már a múlt évi fináncz-ex­­posé megjegyzé, hibák elkövettethettek de a ki­adások legnagyobb része szükséges volt és a vi­szonyok által követeltetett, a kiadások megszorí­tása körüli vonal elő van jegyezve és túl nem léphető,­­ nem marad más hátra, mint az állami bevételeket fölemelni. A­ki egy rendezett állami háztartás czélját tartja szem előtt, annak az adó­emelés eszközétől sem szabad visszaijednie. A tervtelenség vádját visszautasítja , mert a kor­mány mindig az állami bevételek és kiadások közti egyensúly helyreállítását tartó mint első kö­telességét szeme előtt, ha előre nem látott esemé­nyek álltak be, a­melyek zavarólag hatottak, ezért a kormánynak nem lehet szemrehányást tenni; — de ha a jelzett útra hazafias érzelemmel lépnek és azt követik, kell hogy a jelzett czélra is vezes­sen ; ha a külügyi viszonyok zavarólag folynak be, ebből a kormány ellen vádat ne emeljenek. A miniszter ezután c­áfolja az egyes szónokok által a kormány ellen emelt vádakat és ama mondására, hogy „a helyzet jobbra fog fordulni“ visszatérve kimutatja, hogy jobbra is fordult oly értelemben, hogy a közgazdasági viszonyokban élénkebb élet állott be. Skenevel szemben, a­ki a kormánynak a tömeges engedélyezéseket hányja szemére, meg­jegyzi, hogy 1873-ban egy bank alapíttatott, a­melynek alapítói között éppen Skene mint alelnök szerepel. Ezután behatólag c­áfolja azon vádat, hogy az aranyjáradékot el nem idegenítette és elő­legüzleteket kötött, miáltal a kincstárt megkárosítá, és arra utal, hogy a jelenlegi járadéki árfolyam magasabb, mint a kabinet kormányra lépésének idejében, s hogy az osztrák hitel meg­ nem ingatta­­tott. Határozottan óvást tesz a legutóbbi ülésben kifejezett ama sértés ellen, hogy kamatreductió áll közelben és hangsúlyozza, hogy Ausztria hitele jó, de persze nem állhat jót netáni károkért, me­lyeket az ily helyen tett nyilatkozatok mindenesetre maguk után vonnak. A Magyarországgal való ki­egyezést illetőleg azt mondja, az eredményt kellene előbb bevárni, mielőtt ítéletet mondanak; egy bank­­statutum éppen nem terjesztetett elő, a miniszterek mindenkor ismerni fogják abbeli kötelességüket, hogy a hivatali discretio megőriztessék és azt mú­­lékony tetszés vagy rászólás kedvéért sem fogják megsérteni (a ház minden oldaláról élénk tetszés). — Skene személyes megjegyzése után Lasser belügyminiszter emel szót. A miniszter kérdi, mi jogosította Skenet azon nyilatkozatra, hogy a minisztérium az önfentartás ösztönétől vezérelteti magát. A minisztérium csak a kötelességtől vezérelteti magát. A Magyarországé­oz való viszony iránti világosság óhaját illetőleg megjegyzi, hogy minél komolyabb a tárgy, annál főbb diséretio kívántatik. A k. magyar miniszte­rek és két csász. királyi miniszter azon helyzetben voltak, a monarcha jelenlété­ben, ki mindenütt, bárhol is időzzék, Auszt­ria császárja és Magyarország királya, a ki­egyezés egyes pontjaiba, különösen a bankkér­désbe bocsátkozni és egyrészt, az igaz, a tett­­entartások és megkülönböztetések közti diffe­­rentiát constatálni, de másrészt éppúgy okira­tokkal kimutatni, hogy egy részről sem forgott fenn mala fides, hanem hogy mindkét részről bona fideszel jártak el. (Élénk tetszés.) Ülés vége 4 órakor. Legközelebbi ülés este. B­écs, decz. 7. (Reichsrath esti ülése.) Az általános jelentés előadója c­áfolja a budget ellen felhozott fejtegetéseket és mondja: A belhelyzet semmiesetre sem oly rész, hogy az némi tetterővel meg ne javíttathassék. A romániai kereskedelmi szerződésbe a ház 2­s többsége beleegyezett; a kor­mány ellen annak létrejö­vetele miatt nem lehet vádat emelni, s ezen kívül majdnem az összes európai álla­mok követték Ausztria-Magyarország példáját. A szem­rehányás, hogy nem intettek nagy eszmék keresz­tül, igaztalan, minthogy a mostani minisztérium alatt nagy tettek történnek. Szóló ezután tetszés között megvilágítja a minisztérium tevékenységét. — Szavazásnál az egész ház 7 szavazat ellenére a bizottság javaslatának részletes tárgyalását ha­tározza el. BOCS, decz. 7. A „Pol. C.“ jelenti Sku­­tariból (Albánia). Dervis pasa az elpártolt miriditákat erőszakkal fenyegeti, hogy őket a Törökországgal való közösségre kénysze­rítse ; intézkedései azonban ellenkező hatást idéztek elő, a miriditák végleg elhatároz­ták Montenegróhoz csatlakozni. Páris, decz. 7. A conferentián Audiffret hangsúlyozd, hogy a Dufaure-cabinet tulajdonképi vereséget nem szenvedett. 5 és Grevy a cabinet megmaradásához ragaszkodtak. Dufaure kijelente, hogy ő megmaradna, ha minden collegája hozzá­járul. Ragusa, decz. 7. A demarcationális bizto­sok jelentették kormányaiknak, hogy az illető dol­gozat befejeztetett. — Montenegró Nis várának 2 hónapra 3000 ember számára való élelmezésébe beleegyezett. — Herczegovinában és Boszniában a török csapatok részéről nagymérvű mozdulatok történtek. Bukarest, decz. 7. A népesség között, különösen a dunai városokban, a rögtöni török invasiotól való nagy félelem tört ki, sok család menekül. — A „Románul“ teg­nap és ma megnyugtató czikkeket hozott, melyben a török invasiotól való félelem alaptalannak mondatik, minthogy a Románia és Törökország közti viszonyok a legjobbak. Prága, decz. 7. Ma nem történt tanulótün­­tetés ; a korábbi kihágások miatt 11 festőakadémi­­cus és 8 tanuló rendőrileg megbüntettetek, egy tanuló a törvényszéknek adatott át. Belgrád, decz. 7. (A „B. C.“ távirata.) Gorcsakoff herczeg a szerb kormánynak kere­ken megtagadott mindennemű területnagyobbitási ígéretet, s utalván az orosz mozgósítás s a hadse­reg fenntartásának nagy költségeire, megtagadta a további segélypénzek küldését is. Milán fejedelem ezen válasz miatt teljesen consternálva van.’ Berlini, decz. 7. A „Nationalztg.“ szerint a szövetségi tanács tegnapi ülésén kimondá, hogy Németország a párisi kiállításon nem fog részt venni. New-York­, decz. 7. A választások meg­vizsgálására kiküldött bizottság a választóférfiak választását Floridában érvényesnek nyil­vánított­a, minek folytán Hayes megvá­lasztása ottan bizonyos. D­é­l-C­a­r­o­l­i­­na legtöbb itélőszéke a demokrata képviselők választását törvényeseknek nyilvá­nította. BUDAPESTI SZÍNLAPOK. Budapest, péntek, deczember 8. Nemzeti színház. Népszínház. A pajtáskotlás. Soldosné L. assz. mint * a vendég. Vígjáték 1 felvonásban. Tivittérlak­ Kezdete 7 órakor. „ initterialí _ Magyarhonban. Tár-színház. Népszínmű 3 felvonásban. A budai Mária - Erzsébet- Lajost^* Eős-L * egylet javára. Ferenc/ Karikás műkedvelői Laura Rákosi F. N­A LÍG VERSENY. J^ri J’amTsi^* Kezdete 7 órakor. Márcsa Soldosnéassz. UTOLSÓ POSTA. A „N. fr. Pr.“ jelenti: A parallel-occu­­patio terve ismét előtérben van a diplomatiai discussióban, s Boszniának osztrák csa­patok által való megszállása, biztos kilá­tásba van véve, de csak úgy, ha orosz rész­ről Bulgária occupatiója de facto k­e­­resztülvitetett illetőleg ki­erőszakolta­tok Egy verzio szerint (s itt nem értjük a „N. fr. Pr.“ közbeszúrt „sogar“-ját — mert az esetre ez múlhatatlanul szükséges) szerb terü­letrészek esetleges megszállása, de minden­esetre Szerbia katonai observatiója is ki­látásba vétetik. Kérdésen kívül áll — közli a „Pr.“ — hogy a conferentián a német képviselő a tárgyalásokat nem pusztán ad referendum veszi, mint előbb jelentették, hanem tényleg részt fog venni a közvetítésben — egyelőre mindenesetre Oroszország oldalán. Hogy ezen egyetértés meddig megy, s magába foglalja-e az occupatio javaslatot is, az még nem bizonyos, de Bismarck nyilatko­­zatai­ szerint valószínű. Bismarck parliament beszédének a „Nat. Ztg.“ három czikket szentel, s fejtegeti, hogy Né­metország jelen állása valóban sarkpontja az euró­pai békének, olyan állás, mely az európai kultur­­világban a történelemben eddig az egyetlen. A „Voss. Ztg.“ nincs megelégedve a kanczellár be­szédjével, a „nemz. liberális „Magdeb. Ztg.“ pedig dicséri Bismarck erélyét, s kiemeli a három­ csá­szári szövetség kétségtelen fennállását. Holnap lesz Angliában a nagy nem­zeti konferentia a béke és a törökországi reformok érdekében. Gl­a­ds­­­on­e megígérte, hogy részt vesz benne, s a tárgyalások végén beszélni fog, s jelezni fogja a véleménye szerint szükséges politikát, melyet a kormánytól ki kell erőszakolni. Részt fognak venni a conferentián továbbá: Char­les Darwin, Dr. Putsey (Oxford) s számos püspök. A conferentia két részre oszlik; az egyik kezdődik 12 órakor Westminster herczeg elnöklete, a második 4 órakor Lord Shaftesbury alatt. Az „Ag. Havas“ közlése szerint a franczia új cabinet alkotásával Du­clére republikánus (el­­mozdithatatlan) senator bízatott meg. Duclerc hír­lapíró s szerkesztője volt a „Nat. Ztg.“-nak. 1848- ban nagy szerepe volt s a pénügyminiszteri tárczát is vitte. Tagja volt az alkotm­ányozó gyűlésnek. A császárság alatt Spanyolországban az Ebro-csatorna­­társulat, a huelvai bányák s a spanyol credit-mo­­bilier elnöke volt. 1871-ben képviselőül választat­ván, legbuzgóbb hivei közé tartozott Thiersnek. 1875-ben mint a republikánus baloldal elnöke egy akkor jelentős politikai beszédet tartott. Egy ideig alelnöke is volt a múlt nemzetgyűlésnek. Budapest, deczember 7. Az osztrák budgetvita. Három napja már, hogy az alkot­­mányba párt tagjai szidják a kormányu­kat, mint a bokrot. Hosszú bűnlajstromot tárnak eléje, s az elégedetlenség igen eré­lyes szavakban nyer kifejezést. Nem beszélünk a Skene oppositiójáról, mert hogy ő a kormányt minél előbb meg­­buktatandónak tartja, azon nem csodálko­zunk. Skene a külön párt alakításával és programmjával elárulta, hogy mit akar. A centralisták nem félnek az Auersperg-kabi­­net bukásától, sem az erre netán követke-­­ zendő zavartól, mert éppen a zavarosra­­ speculálnak. Megtámadták a kormány ki-­­ egyezési actióját, s annyit ki is vittek,­­ hogy most egy nagy kérdőjel előtt állunk, mert tény az, hogy ez az ötven-hatvan em­ber megfélemlítette a kormányt, s megfé­lemlítette az alkotmánypárt józanabb ele­meit is. Távol legyen tőlünk, hogy a kényte­­le­sség kormányát mi vegyük­ védelmünk alá, de a szomorú valóság az, hogy Ausz­triában ez idő szerint nem léteznek parl­a­ment­ári­s viszonyok A­ kormány se nem él, se nem hal. Pénzügyi és belügyi politikáját hibásnak, következetlennek nyilvánítják, s megbuktatni mégsem merik. Így történik aztán, hogy egy alkotmányosnak mondott országban hat éven át tartja magát egy kormány, mely iránt egyik párt sem visel­tetik bizalommal. Elégedetlen vele mindenki, s a különbség csak az, hogy az egyik rész már elérkezettnek látja az időt bukására, a másik rész pedig még nem. Hogy mi lesz ennek a dolognak a vége, azt talán maguk az osztrákok sem tudják, s így mi még kevésbé, de sokáig ez az ál­lapot már nem tartható. Skene ugyan csak­nem kimondja, hogy itt vagyok én, de a bécsi lapok egyhangúlag úgy nyilatkoznak, hogy : nem kell. Skene erősen megtámadta a kormányt, hogy jobbra-balra osztogatja a concessiókat. Ma aztán a pénzügyminisz­­ter azt felelte, hogy igenis adtak conces­­siót egyetlen egy bankra, de annak is Skene az alelnöke, és a Láz nevetett. Az a kormány, melynek Skene lenne a feje, vagy akár csak tagja is, tisztán üzletté deval­válná a kormányzást, s ezt még a bécsi lapok sem kívánják, bár elég bűnösök a Skeneék nagyranevelésében. Alig találtuk fel nyomát az egész vi­tában azon jó tanács foganatának, melyet egy bécsi lap adott, hogy a kormányt a ki­egyezési kérdésekkel szemben kímélni és ál­lását ezáltal erősíteni kell. A vita ma véget ért, s a kormány védte magát a hogy tudta. Preuis a tervtelenség vádját utasította vissza, de tervet mégsem terjesztett elő, s a pénzügyi helyzetről igen keveset beszélt. Állította, hogy az osztrák hitel semmikép sincs megingatva, még azáltal sem, hogy ő az egész éven át csak rövid lejáratú váltók­kal és ezek prolongálásával tudott magán se­gíteni. Hangsúlyozta különben az adóemelés szükségességét, s ez tán egyedüli terve. A kiegyezést illetőleg utalt arra, hogy be kel­lene várni az eredményt, s azután ítélni. Beszélt­­ utánna még Lasser is, elég homályosan. Egy dolog azonban mégis foglaltatik beszédében, a­mi talán válaszul szolgálhat azoknak, a­kik kijelentették, hogy egyedül Ausztria érdeke által vezéreltetik magukat a kiegyezés kérdésében. Erősen hangsúlyozta ugyanis, hogy a fejedelem, bár­ból legyen is, osztrák császár és Magyar­­ország királya egyszersmind. Az utóbbi budai tanácskozások szerinte constatálták, hogy a kiegyezési pontozatok megállapítá­sánál mind a két kormány bona fidessel járt el, s erről mi a magyar kormányt ille­tőleg meg is vagyunk győződve. Az az erős utalás arra, hogy az oszt­rák császár egyúttal Magyarország királya, alighanem jelent valamit, legalább is any­­nyit, hogy az osztrák miniszter urak talán kénytelenek voltak ennek hangsúlyozását Budán is meghallani azon legilletékesebb helyről, melyet elég tapintatlanok voltak november 27-dik­i nyilatkozatukba foglalni. Hír szerint különben a rendelkezési alapnál a kormány fel fogja vetni a bi­zalmi kérdést, még­pedig határozottan, s erre a képviselőház is határozott választ lesz kénytelen adni. A kormány előre is ki fogná jelenteni, hogy holmi fenntartással adott szavazattal meg nem elégszik. Lesz hát módjuk Skelleéknek megmutatni, hogy hány zsákkal telik a bátorságból és a­­ vállalkozási szellemből. Akkor lesznek igazi Gründerek, ha meg tudják alapítani Auszt­riában a parliamentarismust, s nagy szolgá­­latot tesznek vele nekünk is, mert legalább tudni fogjuk bizonyosan, hogy kivel állunk szemben és kivel állhatunk szóba. Mert ime most is úgy jártunk, hogy alkudtunk egy minisztériummal, melynek nincsen pártja. Aztán az is igen érdekes lesz, ha csak­ugyan Skene talál kormányra jutni, hogy megtudjuk, váljon komolyan és őszintén állította-e fel azt a bizonyos alternatívát abban a bizonyos programaiban ? Mert ha kormányra jutván, hű marad ahhoz a pro­gramaihoz, csakhamar előtte leszünk az al­ternatívának, s mi biztosítjuk előre, hogy nem fogjuk tovább késlelteni a kiegyezési kérdések megoldását, hanem választunk ha­bozás nélkül. A király ma bejött Gödöllőről, s holnap va­lószínűleg több minisztert fogad, köztük Hoffmann bárót is. Budapesten most csaknem folytonos a kül­­államok nagyköveteinek jelenléte, s jelesen az orosz és a német nagykövetek sűrű értekezésben vannak Andrássy gróffal. Itália nagykövete pedig — mint halljuk — ismét utasítva lett kor­mánya és királya által, hogy a leghatározottabban tiltakozzék mindazon hírek és gyanúk ellen, me­lyek szerint Olaszország a magyar-osztrák monar­chia irányában ellenséges szándékot forralna, vagy szövetkezésekre gondolna. Hofmann báró közös pénzügyminiszter több budapesti és bécsi lapban már egészen a „rejtélyes idegen“ szerepét kezdi játszani. Hogy egyeztetni jött, hogy bankot jött csinálni, hogy kormányt készül alakítani, meg hogy nem készül, sőt bankot sem csinál és egyeztetni sem jött, mindez tarkára váltakozik bizalmas szomszédságban, okoz­ván nem csekély fejtörést még az is, hogy a közös pénzügyminiszter urat, ki hitta ide, ki nem? kivel beszélt és kivel nem beszélt, s kivel fog és nem fog s hol fog vagy nem fog találkozni stb. stb. Hát erről bizony nagyon sokat összevissza lehet írni, mi azonban nem óhajtjuk ez irodalmat gyarapítani. Csak egy tényt akarunk constatálni, hogy Hofmann báró ő felsége meghívása következ­tében van Budapesten, s minthogy emberemlékezet óta még nem volt a közös pénzügyi tárczának oly főbenjáró, dolga, hogy bécsi nyugalmából télvíz ide­jén ki kellene zavarni, nyilvánvaló, hogy Hofmann báró ide­hivatását néma közös pénzügyek gondja idézte elő. Vélekedésünk szerint (isten neki, hát koc­káztassunk magunk is egy kis találgatást) Hofmann báró idehivatásának, ki hosszú időn át vezérlő tisztviselő volt a közös külügyminisztérium­ban, esetleg a külpolitikai kérdések köré­ben is lehetne magyarázatot keresni, s nem mer­nék mondani, hogy bizonyos mértékig alaptalanul. Egészen biztos alapon látszik azonban következtet­­hetőnek, hogy egy vagy más irányban, de okvet­lenül fontos megbízatás várja a korona részéről. E megbízatás természetéről azonban nemcsak azon oknál fogva is tartózkodunk conjecturákba bocsát­kozni, minthogy Hofmann bárót a király még csak ezután fogadja, mi legalább nem merjük a mi ol­vasó közönségünket azzal az imputatióval megsér­teni, hogy elhiszi nekünk, mikép a felség szándé­kait előre ki tudjuk olvasni a csillagzatokból. A „Pester Llo­y­d“ ma reggeli száma a „N. fr. Pr.“-ből egy bécsi táviratot közöl, melyben többi között azon állítás is előfordul, hogy a magyar mi­niszterek a legutóbbi budapesti miniszteri conferen­tia alkalmával a májusi pontozatokban kifejezést nyert állásponthoz ezúttal is ragaszkodtak, mind­amellett elismerték a mostani helyzet tarthatatlansá­gát és annak lehetetlenségét, hogy Magyarország azon elvitázhatatlan jogával, mikép önálló bankot állíthat, most élhessen. A több téves állítás közül, melyet ezen távirat az imént idézett közleményen kívü­l is még tartalmaz, csakis az utóbbira teszünk megjegyzést, a­mennyiben azt, illetékes helyről vett értesítés alapján módunkban van akkér helyreiga­zítani, hogy a magyar kormány az önálló ma­gyar bank lehetetlenségére nézve sem­minemű nyilatkozatot nem tett, mert ezen kérdés a tárgyalások keretébe nem is tartozott. H­o­gy t­i­s­z­t­e­li­k a k­ir­ág arczképét Pancsován, Pancsováról írják lapunknak decz. 5-dikéről: Az orosz a horgonya és reménye minden magyarellenes szerbnek, s e rokonszenvnek aláren­delnek mindent. Szomorú bizonyítékát értük meg ennek múlt vasárnap. Egy vendéglőben több szerb mulatott együtt, s a­mint ez már most szokás, toasztoztak a szlávok jövőjére. Egyszerre csak feláll az egyik, poharat emel Milán királyra, azután a mi királyunk arczképe felé fordult, s káromolván a magyarokat, felkiáltott: most adok egyet a ma­gyar királynak is, s poharát úgy a képhez vágta, hogy ez keresztül lyukadt. A jelenlevő rendőrnek eszébe sem jutott a nyomorultat elfogni, csak néhány nap múlva magán­személyek tettek jelen­tést az államügyésznek. Rendőrségünk általában igen szomorú tényezőjét képezi közigazgatásunknak. Élén egy városkapitány áll, kit állása paródiá­jának lehet tekinteni. Hivatásáról annyi tudo­­domása van, mint egy utánszülött gyermeknek a magasabb matematikáról, e mellett rosz akaratú és rest, s hozzá ez ember törvényellenesen van subszituálva. Hogy egy ilyen ember alatt az oroszoknak, kik most gyakran jönnek át Belgrád­­ból az omladina körében mulatni, szabad a vásár, magától érthető. Viselik is magukat úgy, hogy az ember azt hihetné, Szerbiában élünk. Ha tehát ar­ról értesülnek, hogy egyik-másik oroszt véres fejjel expediálták innen Belgrádban, úgy ez csak annak lesz bizonyítéka, hogy rendőrségünk semmire sem való, s az oroszok magaviselete által sértett lakos­ság maga szerzett elégtételt és igazságot. Idevaló alattvalók, kik szerb hadiszolgálatot vállaltak, jön­­nek-mennek, a­nélkül, hogy rendőrségünk a mi­niszter rendeletére emlékeznék, mely szerint az ilyenek letartóztatandók és a törvényszéknek át­ad­andók lennének. Ezek aztán szép állapotok. Most hallom, hogy azt a szerbet, ki a király arczképét sértette meg, az államügyész elfogatta. R. 1. A képviselőház igazságügyi bi­zottsága ma délutáni ülésében folytatván a büntetőtörvénykönyv tárgyalását, a 196. §-t vette fel, mely a pénzhamisítás fogalmát szabja meg. P­a­u­­­e­r előadó még egy pontot kiván felvé­tetni arra nézve is, ha valaki a forgalmon kívül helyzett pénzen oly változtatást tesz, mely által az a forgalomban levő pénz alakját kapja meg. A bizottság Szilágyi támogató felszólalása után elfogadja az indítványt. Bokrosnak az ellen van kifogása, hogy a megrendelő külön megemlíttessék, mert a megren­delőre nézve, a­ki egyszersmind felbujtó, az átalá­­nos rész már intézkedik, kimondván, hogy az a tettessel egyenlően büntettetik. Vili évfolyam, C­sem égi államtitkár, szükségesnek tartja ennek felvételét a világosság kedvéért, hogy a ké­tely s egyéb nehézségek kizárassanak, s miután ez más törvénykönyvben is ben van. Szilágyi D. szükségesnek tartja ezen eset­ben külön kiemelni, ha a megrendelés már ma­gában bűntett, tekintet nélkül arra, vájjon megtör­­tént-e a kísérlet. C­sem­egi azon felvilágosítása után, hogy az ben foglaltatik a § ban a bizottság elhatározza, hogy egy külön §-ban fejeztessék ki az, hogy pénzhamisítás bűntényét követi el az is, ki a pénz utánzását megrendeli, még ha a hamisítás nem is történt meg. A következő §: a pénzhamisítás büntetéseit állapítja meg. A bizottság a §-t azon megtoldással fogadja el, hogy az előbbi §-ba felvett pótlásra vonatkozólag, a büntetés szintén 5—10 évi fegyház. A 198. §. szövege irályilag szabatosittatván, a 199. §. vétetett fel, mely a hamis, vagy hamisí­tott pénz csalárd használatának bűntettét szabja meg s érdemleges módosítás nélkül elfogadtatott. Ezután a 200. §. vétetett fel, mely szerint hamis, vagy hamisított pénz csalárd használata 500 frt ér­téken felül 5 évig terjedhető fegyházzal, kisebb ér­téknél 3 évi börtön, csonkított arany vagy ezüst pénznél 2 évi börtön, váltópénz, vagy az azt he­lyettesítő papír pénznél 6 havi fogsággal bü­ntet­­tetik. Teleszky az osztrák büntető­javaslatra hivatkozva enyhébb büntetéseket kívánna. Perczel Béla miniszter megjegyzi, hogy Ausztriában nem is fordul elő annyi pénzhamisítás, mint nálunk. Szilágyi szintén az enyhítés mellett van. H­o­d­o­s­sy azt emeli ki, hogy itt nem a ha­misítók s a bűntársak bűntetteinek, pedig nálunk ezekre kell a szigorú büntetést szabni, ez van itt leginkább helyén. Horánszky szintén a mellett van, hogy minden büntetési fok leszállíttassék. A bizottság abban állapodik meg, hogy a §. első pontjánál az 5 évet 3 évre szállítja le. A 201. §. változatlanul fogadtatott el, a 202. §. helyett, mely azt határozza meg, mi tekintetik a papírpénzzel egyenlőnek, — a bizottság abban állapodott meg, hogy az osztrák büntető­javaslat erre vonatkozó §-nak megfelelő szerkezet­tétessék. Ezzel az ülés véget ért. A k­é­p­v­i­s­elő­há­z pénzügyi bizott­ságának mai ülésében T­r­e­f­o­r­t miniszter elő­terjesztést tett az állatorvosi intézet tanárainak fize­tése tárgyában. Ez előterjesztés szerint az intézet az akadémiák rangjával lévén szervezve, a tanárok rendes fizetése 1500 frtra emelendő, 400 frt lak­­pénzzel, s megadatván nekik — minthogy e tanin­tézet a fővárosban van — a 300 frt személyes pót­lék, valamint az ötödéves pótlékok is. A bizottság e fizetés­javítást főleg a fővárosi viszonyok által indokoltnak látván, az előterjesztést elfogadásra ajánlja a háznak. Az árvíz alkalmából adott köl­csönökre vonatkozó, valamint a közösügyi póthitel­­törvényjavaslatok vita nélkül elfogadtatván, az ülés véget ért. _________ Új közjegyzőséget szervezett az igaz­­ságügyminiszter a hivatalos lap mai számában köz­zétett rendeletével Orosháza székhelylyel, az orosházai kir. járásbíróság területére. Ezen rendelet 1877. márczius 1-én lép életbe. A török sebesültek részére Voj­­n­i­t­s Dávid úrtól 123 frtot és 60 őrt kaptunk, melyet egy kedélyes vadász-társaság adakozott össze. Ez ada­kozáshoz számítva Mészöly Gyula járásbiró úr 12 forintos és K. Tóth Kálmán lelkész úr 9 forintos gyűjtését, nálunk 145 frt 10 krajczár gyűlt eddig össze. Ezösszegből első­ gyűjtésül ma a budapesti tö­rök konsulátusnak elküldöttünk kerek számban 100 azaz száz forintot; igy a maradékösszeg 45 frt s 10 krajczár, mely, reméljük olvasóink török ro­­konszenvétől, csakhamar kiegészül megint 100 frtra. A Vojnits Dávid úr küldeményéhez adakoztak: Vojnits Simon 10 frt. Vojnits Máté 10 frt. Ifj. Voj­­nits Máté 1 frt. Vojnits Dávid 3 frt. Varga Ágoston 2 frt. Wukovits Simon 2 frt. Lang József 2 frt. Csovits Fábián 2 frt. Császár Ferencz 2 frt. Vojnits hajdú Antal 9 frt. Gombos Gábor 1 frt. Zelits Pál 2 frt. Vojnits Sándor 11 frt. Milassin Antal 1 frt Gombos Zsiga 1 frt. Paresetits Antal 1 frt. N. N. 2 frt. Gabry László 2 frt. Törlei Bálint 10 frt. Gyelmis Gerő 1 frt. Birkás Gyula 1 frt. Szárcsevits Pál 2 frt. Torkos Zsigmond 1 frt. Nikovits Ágoston 2 frt. Rohonczy Aladár 2 frt. Weisz Jakab 1 frt. Morvay Lajos 1 frt. Németh Mátyás 1 frt. Szőreghi Antal 2 frt. Galy Adolf 1 frt. Miatovits Ilia 5 frt. Soschek Vincze 1 frt. Szkendro­­vits Samu 2 frt. Wiezner József 2 frt. Burger József 1 frt. Kupunovits Károly 1 frt. Manich Péter 5 frt. N. N. 1 frt. Tomacics Ferencz 1 frt. Ramberger Imre 1 frt. Farkas Ágoston 1 frt. Soukop Ferencz 1 frt. Fürst Emánuel 50 kr. Gábry Béla 1 frt. Lichtwekert János 1 frt. Tomacsis Péter 60 kr. Szkenderovics Kálmán 1 frt. Viznerné Mária 60 kr. Peics József 1 frt. Milassin Jakab 2 frt. Czeisz Máté 1 frt. Vojnics Viktor 1 frt. Vojnics Fábián 1 frt. Missuray An­tal­ 1 frt. Sztine János 1 frt. Összesen: 123 frt 60 kr. Budapest, deczember 7. (6.) Őszinte örömünkre szolgál azon észtisztulás, mely Lajtántúl a bankjegy-ügy kérdésében mostanában végbemegy. Osztrák barátaink eleddig perkorreskáltak minden mozgalmat, mely által Magyarország saját bank- és hitelügyét önállósítani szándéko­zott. Független magyar bank, kartell-bank, vagy az osztrák Nemzeti bank részvényesei által állítandó két külön banktársaság? Hé, azonnal „nem oda Buda“ volt nekik, mert szerintük a két állam közjogi kapcsolatánál fogva, a monarchia bank­rendszere csak egy­séges lehet. H­iába volt előttük minden bizony­kodásunk, hogy e közjogi kapcsolat­nak a bankügyhöz semmi köze, sőt hogy a jegyegység még a forgalmi terület egységé­nek sem okvetlensége, híjába hivatkoztunk Angliára, a Svájczra, Németországra stb., melyekben a legteljesebb állam- és forgalom­területi egység mellett teljes bankszabadság uralkodhatik : rá se hederítették érvelé­seinkre, hanem konokul követelték tőlün­k meghajlást a jegyegység bálványa előt

Next